Tamási Erzsébet jelenleg a PPKE JÁK Büntetőjogi Tanszék kriminológiai szak egyetemi adjunktusa. Évek óta folytat a férfiakkal kapcsolatos tanulmányokat. Talán az egyetlen kutató Magyarországon, aki publikál a CSBE – ről férfi szemszögből. Jellemző rá, hogy megoldásokat keres, és nem a férfiakat mentegeti. Természetesen, ahol a tények mellettük szólnak, azt kimondja, szemben a mai gyakorlattal, ahol a férfi csak erőszaktevő lehet, áldozat nem.
Megbízható kutatások igazolják, hogy a nők ugyanolyan erőszakosak és agresszívak, mint a férfiak. Ezt Tamási Erzsébet is kereken kijelenti. Itt is. Ám a femik állítják, hogy a nők a CSBE – ben nem vesznek aktívan részt. Ezzel szemben a rendőrségi jelentésekből verekedő párokról, és nem asszonyt verő férfiakról esik szó.
„Tévhit: A nők is verik a férjüket. Tény: A partnerkapcsolati testi erőszakkal kapcsolatos esetek 95%-ában a férfi az agresszív fél, és nőt bántalmaz. A fennmaradó 5%-ot a férfit bántalmazó nők, illetve leszbikus és homoszexuális partnerüket bántalmazó melegek alkotják.” Ugye a közismert mumus, a lehengerlő NANE „tény”. Ezzel szemben a valódi tények: az Országos Kriminológiai Intézet által 2005-ben készített felmérés szerint (mindenféle családi erőszakot vizsgáltak) a erőszak 30%-a irányul férfiak ellen. A felmérések, amelyek a világ nyugati felén készültek, kimutatták, hogy a nők ütnek először, és gyakrabban. A férfiakat pedig arra nevelték, hogy nőt nem bántunk, a gyengébbet védjük. Ma egy férfinak szégyen, ha kiderül róla, hogy a felesége (partnere) bántalmazta. Ki viseli nálatok a nadrágot? – kérdeznék tőle rögtön, akár legközelebbi hozzátartozói. Ha egy nő beszél áldozat sorsáról, részvétet kelt, ha egy férfi, nevetséges lekvár lesz. A férfiak ellen elkövetett agresszió a szomszéd vagy az orvos által lesz ismert.
A férfi áldozatok szinte kivétel nélkül azt nyilatkozták, hogy hibásak az erőszak megtörténtében, és jogos, ami velük történt. Bocsánatot kértek a nőktől (akik viszont tagadták az erőszakot – „beleszaladt a késbe”, és hasonló állításokkal) és megbocsátottak nekik. Egyébként a leggyakrabban az esti főzés közben, a konyhakéssel történik a támadás, esetleg a levessel vagy forró vízzel forráznak a nők.
Az adjunktusnő állítja, a CSBE, amit a feministák egyértelműen nőbántalmazássá szűkítenek, politikai kérdés, melyet politikai részérdekek motiválnak emberi jogok fedőnéven, nem pedig közösségi érdekek.
A CSBE – ben 60%-ban férfi az áldozat, függetlenül az elkövető nemétől. (Itt van némi ellentmondás a 2005-ös vizsgálat és ezen állítás közt. Nem sikerült kiderítenem mi lehet ennek az oka, talán a 2005-ös felmérésben az elkövetők nők voltak, itt pedig az agresszor alatt mindkét nemet kell érteni.) Különös, hogy róluk mégsem lehet hallani a médiában. Igaz, a nők érdekérvényesítő képessége jobb, és nagyon kevés férfi szeretne a nyilvánosság előtt sebezhetőnek és gyengének mutatkozni.
Férfi áldozattal szemben mind a nők, mind a férfiak hajlamosabbak keményebben bánni. A gyerekeknek a felmérések szerint a nők osztanak ki több pofont, és – inkább a fiúknak.
Tamási Erzsébet szerint szakítani kell azzal a bevett képpel, ahol mindig a megadó nő az agresszor férfi áldozata. Fontos a CSBE minden aspektusát figyelembe véve kutatni, hiszen kiderülhet, hogy az agresszor az áldozat és az áldozat az elkövető. Magának a családnak az intézményét is jobban meg kell ismerni, hogy csökkenthető legyen a Családon Belüli Erőszak.
Az az igazság, hogy én nem sok olyan férfit ismerek (talán kettőt), aki verné a párját, de az egyik például olyan, hogy amikor el is járt a keze, többször figyelmeztette előtte az asszonyt, hogy fejezze be a rikácsolást. A másiknak is csak akkor járt el eddig a keze, ha ellene valamilyen támadást indított az asszony. Akármi is volt az oka az asszonynak a támadásra, ő volt a kezdeményező agresszor, akár jogos volt a felháborodása, akár nem.
Sok nőnek a vérében van a provokálás.
Ilyenkor persze előkerül a régi nóta, hogy egy férfi tűrje a provokálást, mert nőt megütni tilos – ellenben egy nő bármikor üthet, bármit értelmezhet “provokációnak”, és neki joga van “felháborodásában” agresszióhoz folyamodni.
Mint mindig, ennél a témánál is nem elsősorban azal van baj, hogy vannak erőszakos emberek, hanem a feminista képmutatással, hazudozással és törvényhozási lobbival. Be kellene ismerni, hogy mind emberek vagyunk, és el kellene érni, hogy mindenkire egyformán vonatkozzanak a törvények, ennyi az egész.
“Be kellene ismerni, hogy mind emberek vagyunk, és el kellene érni, hogy mindenkire egyformán vonatkozzanak a törvények, ennyi az egész.”
Ezzel az egyszerű és demokratikus hozzáállással meg lehetne oldani az összes nőjogi, romajogi, mindenfélejogi problémát. De akkor miből élnének a mindenféle jogvédők?!?
Az mitől van, h. a Ezt Tamási Erzsébet is kereken kijelenti. Itt is. linked nem működik, csak a “Szociális net hálózat” oldalra vezet, és ott azt írja, h. “Nincs találat!” ? Azon az oldalon a Tamási Eszter névre keresve sem ad találatot.
Gondolom a szocnet leszedte a doksit. Az “itt is” link viszont kifogástalanul működik. Most még :)
Köszönöm!
Tegnap még az ajánlóban látttam egy cikket, amiben a Nőkert.hu és a Férfikert.hu volt a téma, és egy feminista szerkesztőről szólt, de nem volt időm elolvasni. Nem tudod, h. hol találom meg?
Úgy sejtem erre gondolsz:
http://www.ferfihang.hu/2012/07/28/ferfiakert-hu/
Igen, köszönöm!
Korhely. :-DD “Férfikert.hu” :-D Egyébként az ottaniak és ti párhuzamosan hasonló témákról írtok? Már több nap is előfordult, hogy ugyanarról volt szó itt és ott is, ha rájuk néztem. Ők reagálnak nektek? Vagy ti nekik? Is-is? Nem tudtam eldönteni. Úgy tűnik, figyelitek egymást. Ha nagyon paranoiás lennék, akár egy összeesküvés elméletnek is tűnhetne, amikben a látogatottság generálása a cél. :-D (Ha itt van valami, nézzük meg ott, de akkor már nézzük meg azt is, ki mit válaszol a témára?) Az viszont különös számomra, hogy ha jól látom azt az oldalt több ezren lájkolták, az ittenit meg pár százan? :-O
Én szívesen elvitatkozgatnék a nőkertes közönséggel is, de az ottani moderálási elvek miatt ez egyszerűen lehetetlen. Van néhány értelmesebb nő is arrafelé, de még csak a Férfihang neve sem írható le ott a fórumban (rettegnek tőle, mint ürdöng a szentelt víztől :-), szóval még meghívni sem lehet őket ide… Már gondoltam arra, hogy az ott futó témákat itt is ki lehetne elemezni a fórumban, mert iszonyatos blődségek hangzanak el néha. Pl. “Hány “fiús csajt” (és hozzá antifeministát!) hallottam én már úgy nyilatkozni, hogy nekik a normál, “hagyományos” szexben nincs semmi érdekes, vonzó, izgalmas. (Az antifeminista mellesleg így bálványozhatja a férfit is, hiszen ha anál, orál megy, a falosszal a középpontban, a férfi nemi szerv újra “felértékelődik”).”
Ezeket futólag olvastam és bevallom bennem is felvetődött, hogy az itteni antifeminista nőknél rákérdezek, de arra jutottam, hogy kissé illetlen lenne intim témát feszegetni. :-)
Azért egy próbát megér: aki önként hajlandó adatot szolgáltatni arra vonatkozóan, mennyire érzi fiúsnak magát és van-e hüvelyi orgazmusa, itt megteheti. :-))
Én eléggé fiúsnak érzem magam, és valóban nincs… :D :D
Tényleg! Vajon hány antifeminista “fiús csajt” hallott már így nyilatkozni?
Engem biztosan nem. :o)
Ha valamiről még véletlen sem lehet szó, az az “összeesküvés”, de az összebeszélésnek is nulla környékén van az esélye. :)
Úgy hiszem, hogy a Férfihang szerzői, amikor az ott megjelenő (sokszor tényleg motiválóan képtelen) cikkek indítják őket írásra, akkor (nő)kertelés nélkül meg szokták hivatkozni az “ellentábor” írását. Ahogyan Maestro már leírta; ez fordítva lehetetlen, hiszen a Férfihang nevének leírása is inkvizíciós reakciókat válthat ki. Valljuk be; van is rá némi okuk. :) Ettől függetlenül minden jel és információ arra mutat, hogy bár többnyire néma, de ennek ellenére rendszeres olvasótáborát képezik a Férfihangnak. Amit mi természetesen örömmel üdvözlünk. :)
Valóban jobb a facebook lájkok vonatkozásában a PR-juk, no meg pár év előnyük is van… De tekintettel arra, hogy ez valójában sem az olvasók egyetértésének, sem a figyelmének nem fokmérője, ráérünk még ezt a hátrányt ledolgozni. Persze ha valaki kedvet érez hozzá, hogy ezen változtasson, akkor ne fogja vissza magát, népszerűsítsen bátran minket a facebookon. :)
Jó régi az alapcikk, de ehhez gondolom legjobb kiegészítésnek ezt a mai írást :
szilajcsiko.hu/single-post/czigany-edit-csaladon-beluli-eroszak
Tapasztalatok összegzése, és nem érzelmek sajátos magyarázata.