Mikor mondhatja el egy fiú, hogy ő már férfi? Mitől függ a lelki érettség? Mit kell birtokolnia egy férfinak, hogy tényleg Férfinek tarthassa magát? Hogyan oldották ezt meg régen, és hogyan oldják meg ma? Mit tesznek a természeti népeknél a fiúk beavatásán? Milyen próbálkozások vannak mai, XXI. századi társadalmunkban a férfivá avatásra?
Jómagam írtam már egy bejegyzést, amely kapcsolódik a témához, bár csak érintőlegesen. Richard Rohr, amerikai ferences pap írt erről A férfi útja I. című könyvében, és Robert Bly is említi a Vasjankó címűben. Erről beszélt Lisztes Gábor a Kossuth Rádiónak 2005-ben. Lisztes Gábor a Férfisátor nevű férfiközösség-hálózat alapító tagja. A férfivá válásról a honlapjukon szintén van írás. Ahogy itt is.
Régen a férfivá válás egyszerűbb volt, mint manapság. A fiúk ott éltek az apjuk közelében, ahogyan növekedtek, erősödtek, be lettek fogva a férfimunkákba. A Máriarádión hallgattam egy férfi erről szóló tanúságtételét néhány hónapja. Először megmutatta neki az apja, hogyan kell kaszálni, majd kaszáltak együtt. Aztán eljött az ideje, mikor az apa őt állította előre, hogy akkor most ő vezeti a kaszásokat. Mindenki úgy dolgozik, olyan ritmusban, sebességgel, amit ő diktál. Neki akkor már tudnia kellett, milyen vezetést igényelnek a többiek. S a közös munka során be lett vezetve a fiatal az élet egyéb dolgaiba is. Nők, család, gyerekek, pénz kezelése – a legfontosabb kísérői egy férfi életének.
A természeti népeknél a mai napig élő hagyomány, hogy fiaikat, amikor azok elérnek egy bizonyos kort (legtöbbször 12-13 éves kort) „beavatják.” Ennek fő motívumai: leválasztás az anyáról, beavatás próba által, mely gyakran fájdalmas, és befogadás a férfiak közösségébe. Tehát aki eddig leginkább az anyjához kapcsolódott, vele töltötte ideje nagy részét, mostantól a férfiakkal, vadászokkal, pásztorokkal, stb. fog tartani. Gyurácz Andrea írja le személyes élményei nyomán, hogy Kelet-Afrikában a hamerek, egy kis, civilizációtól még alig érintett nomád törzs, hogyan avatja be a fiúkat. Bikaugrásnak is hívják ezt a szokást. Része a női rokonok megverése, megvesszőzése, mely a már beavatott fiatalemberek által történik. Minél több verést kap (erre a célra levágott hajlékony vesszőkkel) egy nő ilyenkor, annál nagyobb dicsőség neki, mert ezzel bizonyítja a családjához való elköteleződését. (Élethosszig tartó sebeket kapnak a nők ekkor. Ezek bizonyítják az odaadottságukat.) Ez a része a beavatásnak akár másfél órán át is eltarthat. Ezután táncolnak a nők, majd egy másik helyszínen jön a lényeg: egymás mellé állított teheneken (érdekes, hogy bikaugrás a szertartás neve J), esetleg kasztrált bikákon kell négyszer végigfutnia a jelöltnek, úgy hogy mind a négyszer a földről indul. Ezután teljes körű tagja a férfiak közösségének, családot alapíthat, és állatai lehetnek.
Amennyiben fontos a fiúk érett férfivá válása, annyiban lehet fontos a beavatás. De nem is annyira a próba, vagy a szertartás – bár emlékezetes alkalommá lehet ez is. Hanem a lényeg, amit Richard Rohr írása kifejt a Férfisátor honlapján, az átadás folyamata, a nevelés, a fiúkkal való közös élmények sorozata. Vekerdy Tamás pszichológus szerint ma a férfiak kb. harminc éves korukra lesznek érettek az apaságra. Márpedig az apai lét, szerep fokmérője a férfi alkalmasságának. Annak, hogy jó, hasznos tagja-e a társadalomnak? (Persze nem kizárólag ezen múlik. Akinek nincsen gyereke, az még mindig bőven lehet hasznos a társadalom számára. Különben a papok sem lennének azok. J )
Mit kell birtokolnia egy fiúnak, hogy férfiként nézhessen magára?
Értenie kell, hogy az élet nehéz. Fájdalommal jár, akár el kell engednünk, akit nagyon szerettünk, akár új munkahelyen kell beilleszkedni egy összeszokott, nehezen nyíló közösségbe. Jobb szembenézni a fájdalommal, a nehézséggel, mint küzdeni ellene, és menekülni előle.
Értenie kell, hogy ő nem annyira fontos. Az alázat, a másik igényének, szükségletének, vágyának az én elé helyezése, alapvető az életben. Aki erre nem képes, biztosan nem lesz jó apa. „A kicsinység nem szégyelleni vagy titkolni való, hanem a közösség, család és minden szolgálat alapja.” (Richard Rohr)
Értenie kell, hogy nem ő az irányító. Az élet, a sors gyakran hoz olyan nehézségeket, akadályokat, melyeket elmozdítani nem, csak elfogadni lehet. Betegségek, szeretteink betegségei, rossz házassága, halál, rossz főnök – lehetne sorolni. Ezek némelyike van, hogy leküzdhető (pl. karakán kiállás a főnökkel szemben, a konfliktus letisztázása segíthet. De nem mindig.)
Értenie kell, hogy értékes, és egy rá számító, őt elfogadó közösség tagja. Ez a család, és jobb esetben a férfiak közössége is. Hogy fontos, hogy ápolja a kapcsolatait, mert baj esetén ezek fogják őt megmenteni, a víz felett tartani.
Biztos még lehet sorolni azokat a fontos bölcsességeket, amikre szüksége lehet egy férfinak. Richard Rohr után (szabadon) ide most ennyi került.
Nagyon fontos egy értékelvű férfiakból álló közösség, amelyik törődik a felnövekvő nemzedékkel, és segít nekik eligazodni az életben, miközben nyitott rájuk: ötleteikre, problémáikra. Minél több ilyen közösségre lenne szükség, ahol időnként összejönnek, és megvitatják a világ dolgait a férfiak.
Miért kell egyáltalán férfivé válni? Pláne a mai emancipált világban. A nőnek sem kell nővé válni attól, hogy felnő automatikusan az lesz. Pont ezek ellen a férfiakra jellemző sztereotípiák ellen kéne küzdeni. Mert a nők manapság is azt várják el hogy a férfi tartsa el őket. Mire fől? Ez igazságtalan mert így pusztán a nemem miatt én hátrányban vagyok. És mi az hogy a férfinak meg kell értenie hogy az élet keserű és hogy ő nem annyira fontos??? Pont ez a probléma hogy én mivel hímtagom nőtt a mai világban másodrendű állampolgár vagyok a nőkkel szemben. Pont ezt tükrözik a feminista férfiellenes törvények is. Miért is? Sokkal jobb lenne sőt elvárható is lenne hogy a nemem miatt nekem ne legyen keserűbb nehezebb az életem mint egy nőnek. És ne legyek kevésbé fontos csak azért mert én nem tudok szülni. A nő sem tudna szülni férfi nélkül mert nincs aki megtermékenyítse.
Tudod, én hiszek benne, hogy vannak egyértelmű férfi szerepek, és férfimentalitás. Ebbe bele kell nőni. Szerintem kevés nő várja el, hogy egy férfi eltartsa, de (mifelénk legalábbis) azt elvárják, hogy elsősorban a férfi áldozza be az idejét és erejét az anyagiak megszerzése terén. Miért vagy hátrányban? Ezt nem értem. Az élet nem keserű, hanem nehéz. Vagyis készüljön fel a fiú, hogy küzdenie kell. Elvárásokkal, másokkal, önmagával. De ez nem keserű, csak kemény. A “nem fontos” – hoz jó, ha tudod, hogy egy hívő férfiközösség portáljáról szemezgettem ezeket ide, a kereszténységben meg igen fontos, hogy megtanuljuk magunkat háttérbe szorítani a másikért, a többiekért. De aki jól működő közösséget akar maga köré, (ha nem is hívő) annak be kell látnia, hogy elképzeléseit, vágyait, nézeteit a közös jóért néha háttérbe kell szorítani. És itt szó sincsen arról, hogy azért nem fontos valaki, mert ő férfi. Ezt én nem írtam! Ez az egyén kontra közösség felállásról szól, és lányoknak is ajánlott ezen elgondolkodni. De itt fiúkról volt szó. :)
A fő probléma az, hogy millió évekig éltünk egy bizonyos rendszerben, és ez már evolúciósan is a génjeinkbe kódolódott. Akárki akármit mond, az ember a saját ösztöneivel szembeszállva nem lehet boldog, és egy nő ösztönei arra vannak tuningolva, hogy keressen egy pasit aki nála magasabb státuszú, vagyis lehetőleg nála több erőforrással rendelkezik. Ez mai magyarra lefordítva annyit tesz, hogy eltartja. Ez nem a nők “felszínessége” vagy “lustasága”, hanem túlélési és fajfenntartási stratégia, ami a vérükben van, akkor is ha tudatosan nem gondolnak erre, vagy az ellenkezőt szeretnék.
Namármost az a nagy helyzet, hogy a társadalom csak akkor tud rendesen működni, és az emberek csak akkor lesznek elégedettek, ha legalább alapszinten megpróbáljuk a lehető legtöbb ember ösztöneit kielégíteni, és ennek a módja egy olyan monogám társadalom, ahol a férfi hazahozza az ennivalót (akár vadászatból, akár munkahelyről), míg a nő otthon építi a fészket és neveli a gyerekeket. Ez a rendszer működött is közel 10.000 éven át, ennek köszönhetjük, hogy most nem barlangban élünk. Az más kérdés, hogy mivel már nem élünk barlangban, egy felületes szemlélőnek, aki nem ismeri a társadalom eme dinamikáját, úgy tűnhet, hogy a hagyományos család- és társadalmi modell már idejétmúlt és fölösleges. Jó 50 éve pusztítják is ahol érik, és ennek meg is van az eredménye…
Egyébként a nő biológiai értelemben értékesebb mint a férfi, ezzel együtt kell élnünk :) Viszont emberi, vagy ha úgy tetszik spirituális értelemben egyenrangúak vagyunk – csak egyesek ezt nem látják, illetve nem tetszik nekik.
Egyetértek ezzel, és kiegészíteném azzal, amit a Képmás magazinban olvastam úgy egy jó éve. Hazánk egyik zongoraművésze Japánban tanít, és azt mondta, hogy a klasszikus zenéhez az ottani diákjainak akár ezer instrukciót is kell adnia, míg itthon, illetve Európában, talán háromszázat. Ennek szerinte az az oka, hogy bármely kulturális hatásnak kb. háromszáz év kell, míg megjelenik a gének szintjén. Úgyhogy még van kétszázötven évünk, mert utána a feminizmus is elkezd megjelenni az ösztöneink mélyén… :)
“egy nő ösztönei arra vannak tuningolva, hogy keressen egy pasit aki nála magasabb státuszú, vagyis lehetőleg nála több erőforrással rendelkezik”
Igen ezt én is így látom és pont ez az alapvető probléma. Ez lehet hogy jó a nőnek meg az is lehet hogy a fajfenntartást szolgálja, de mi a jó abban egy férfinak hogy egy nála “alacsonyabb státuszú” ügyetlenebb nővel kösse össze magát. Mi értelme mi előnye származik ebből? Mert hátránya az származik bőven, pl utána midenfélére kötelezhető a nővel kapcsolatban akinek ráadásul magasabbak a jogai, törvényileg tehát függ tőle a férfi mivel ha a nőnek nem tetszik valami vagy egy nálam magasabb státuszú férfi kerül elérhető közelségbe akkor simán megszabadulhat tőlem mint férfitól, és még jól is jár a vagyonmegosztás miatt, ha meg gyerek született közben az is az övé lesz én meg fizethetem a tartásdíjat amit manapság elég borsos áron állapítanak meg. Most azért a kis örömért amit a szex okoz bonyolódjon bele ilyesmibe az ember? Hát akkor inkább a magány mert akkor legalább nem érzi azt az ember hogy kihasználták.
Egy férfinak ebben az a biznisz, ha monogámia van, és jut neki egy nő aki felnéz rá :) Monogámia hiányában az alfahímek köré csoportosulnak a csajok, és a legtöbb pasinak egyszerűen nem jut nő. E téren lásd az arab világot…
A férfiak hajlamosak elfogadni, hogy a nő státusza alacsonyabb, ha ez “mellesleg” garantálja, hogy a pasinak lehetnek saját gyerekei és saját családja. Mellesleg egy férfinak a státusz úgysem jelent sokat, maximum pont arra jó, hogy nőket lehet vele vonzani, tehát a nő státusza a fenét se érdekli :D
A szar családjogi törvények egy másik kérdés, azok ellen tenni kellene valamit.
Mintha kicsit rossz véleményed lenne a nőkről. Elég önzőnek állítod be őket, dehát azért elég sokan vannak, akik őszintén tudnak szeretni, ragaszkodni és áldozatot hozni. Bár vannak olyanok is, amilyennek te leírtad őket.
Sziasztok!A feministák (mai magyar átlag nők) mindig próbálnak visszanyúlni a múltba,hogy elmebeteg feltevéseikkel megmagyarázzák miként éltünk mi kint a természetben.Nekem is van egy elméletem,szerintem régen nem a nő vadászott!Ha húst akart szüksége volt a férfiakra!Akik csapatban vadásztak(nem egymást verték!erről szerintem barlangrajzok is vannak).A nők pedig addig a saját kis közösségükben tették a dolgukat és boldogan csicseregtek és várták a párjaikat.Nemhinném,hogy a férfiak verekedtek volna azért,hogy ki szexeljen egy nővel,mert akkor még(gondolom én)nem voltak ilyen debil nők.Tisztelet a kivételnek!Iszonyatosan sok fájdalmat okoztak nekem (is) a mai nők!Azt sem tudom,hogyan lehet mindezt megbocsátani.Néha már már gyűlöletté fajul,pedig ezt nem szeretném.Az az érzésem,hogy mindegyiknek van valami célja a kapcsolatból,pénz,gyerek,ház,autó,szex,ha ezt megkapták máris felülnek a magas lóra és feminista baromságokkal dobálóznak,összetörnek és válnak,ha van valami ellenvetésed és cserébe odacsapsz egyet akkor meg akár még börtönbe is kerülhetsz.Ha nem kapják meg akkor nem vagy férfi és elhagynak!Na itt kezdődnek a gondok szerintem!A férfi szabadnak született és gondoskodónak,ha hagyják!Az én serdülő gyerekemnek,ne mondja azt az anyja,hogy a nagyobb jobb!!Azonnal kidobnám,de persze akkor is csak magamnak csinálnám a bajt,mert ma mindenért a férfi a hibás.Azt hiszik ők tökéletesek ők választanak,de azthiszem most férfiként elég érzékenységet fejlesztettem ahhoz,hogy megérezzem ki az aki gáz,ha jó napom van kb.20 nő választana,majd én eldöntöm kiben látom meg azt,hogy harmóniát tudna teremteni a családomban.Az ilyenért érdemes küzdeni(pénzt keresni,dolgozni,fejlődni).Nagyon úgy tűnik mostanában,hogy a nőkkel csak így lehet bánni,mert nem tanulták meg sehonnan az alázatot (szebb szóval tiszteletet) és odaadást,de én ezt nem akarom ezért inkább várok,hátha elkezdenek gondolkozni végre.Vagy túl sokat várok?Szimbiózis van b*sszák meg!El sem tudom magyarázni milyen érzés azt látni ahogyan a nők önmagukat alázzák meg!Iszonyatosan dühítő!Nekünk már csak olyan marad akin egy focicsapat átment?Senki sem veszi észre,hogy ki van használva?Aztán a haverjaim is jönnek,hogy jól meg b*sztak valami büdös k*rvát az este!Miért azt szeretik,ha úgy bánsz velük,mint egy darab sz*rral?attól,hogy 21 század van az érzések és az ösztönök nem változtak,csak lehetőség nyílt arra,hogy egymás szerepeiben tündököljünk..Undorító beteg világ ez!
Sajnálom, hogy sok rossz tapasztalatot szereztél a mai nőkkel kapcsolatosan. Ne gyűlöld meg ettől a női nemet, mert nem mindenki egyforma. Én sem utálom a férfiakat azért, mert szereztem velük rossz tapasztalatokat.
A tisztelet meg sajnos teljesen kiveszett a mai világból. Senki senkit nem tisztel. Ennek az az oka, hogy nem nevelték tiszteletre őket.
Túlságosan könnyen dobálóznak manapság a “gyűlölet” szóval (nem te), pedig valódi gyűlöletből elég kevés van a világon. Ez is elértéktelenedett mint a forint :) Manapság már azt is gyűlöletnek nevezik ha valaki nem rajong az adott dologért.
Örülök, hogy így kiadtad magadból :) Az viszont sajnálatos hogy sok igazság van ebben…