Csizmár Péter szabadgondolkodónak vallja magát, és blogján egy hosszabb fejtegetést tett közzé, arról, miért van szükség a feminizmusra. Nos, miért is?
Már a második mondatban akkora előítéletesség van, hogy kilóg az ablakon.
„Gyermekneveléskor a legtöbb kultúrában sajnos kora gyerekkortól a lányokat engedelmes, önmagukat a férfiaknak alárendelő nőknek, míg a fiúkat agresszív, kemény uralkodó személyiségeknek nevelik.”
Aha. Kik és hol? Személyes tapasztalataim ezt nem támasztják alá. Például a kisvárosomban (tehát vidéki, konzervatívabb környezetben) karatéra járó lányokra gondolok – van, amelyik keményebben edz a fiúknál, és van, aki 7-8 éves fiatal kora ellenére hordja haza az érmeket a versenyekről. Engem sem neveltek kemény, uralkodó személyiségnek, és férfi ismerőseim közül (pedig van pár) egykezemen meg tudom számolni, mennyien vannak kemények és uralkodók. De még ezek közt is akad, aki a párjával szemben minden, csak nem uralkodó. Ágyba reggeli, és komolyan veszi a nő igényeit. (Pl. diploma megszerzése.) Szemezgessünk tovább!
„A nők gazdasági kizsákmányolása arra kárhoztatja a nőket, hogy az otthonukban szolgálják családjukat, miközben a munkaerőpiacon legfeljebb másodlagos munkaerőként jelenhetnek meg. A női munkaerőt a kormányok általában “tartalék hadseregként” kezelik, és a tőkés gazdaság érdekei szerint manipulálják.”
Hm. Érdekes, de bizonyos jól jövedelmező szakmáknál miért indulok akkor én, mint férfi, azért mert férfi vagyok, eleve hátránnyal? Vagy milyen sokszor vesznek fel titkári állásra férfit? Titkárnőket keresnek. Aztán pultosnak, takarítónak (külföldi munkára gondolok főleg, ott jól lehet ezzel keresni), ápolónak? Próbálkoztam vele, tudom, hogy mekkora a bizalmatlanság velünk, férfiakkal szemben. És könyörgöm, hol van az már, hogy egy nő az otthonában szolgálja a családját? Mármint kizárólagosan? (Mert olyan azért van, hogy a nő pénzt keres, aztán ellátja a háztartást, majd neveli a gyereket. Igaz, egyre kevesebbszer, mert korunk férfijaiban már nagyon megnőtt az igény a gyermekeikkel való foglalkozásra.)
„A férfiak a nőket szexuális objektumként kezelik, a női szexualitást elnyomják, a nők önrendelkezését saját testük és szexualitásuk felett akadályozzák.”
Hol él Csizmár úr? Évtizedek óta szajkózza a sajtó a szexuális felszabadultságot, a haladó eszméket. Emlékszem, a rendszerváltás idején mennyi oktató füzetecske jelent meg a témában. És akkor a női szexualitás el lenne nyomva? Pornófilmeken esetleg.
„…a különféle feminista mozgalmak és a szexuális forradalom hatásai ellenére sok anya még sajnos a hagyományos patriarchális szerepmodellekre neveli gyermekét.”
Azokat a lányokat, akik iskolába járnak, szakmát, diplomát szereznek, karriert építenek, és a gyerekeiket egyre inkább az életük dereka felé szülik? Akiknek a lakásában szinte minden automatizálva van, és ma már az ételt is úgy rendelik?
„Sok kutató szerint az emberi szuperhím (xyy, xyyy, xxyy, vagy ezek mozaikjai ivari kromoszómaszelvények) szélsőségesen agresszív, csökkent értelmi képességű egyed, aki együttélésre és együttműködésre alkalmatlan. A nőkben viszont nagyobb az együttműködési készség, amely inkább társadalmakat erősítő tényező.”
Érdekes, akkor hogyan maradt fenn az emberiség, ha a szuperhím ilyen kis csököttke? Mert azért az őskorban biztos jelentős szerepük volt a közösségek életében. Másrészt, ahogyan haladt előre az emberi evolúció, mindenképpen az intelligensebb és erősebb hímek vezethettek csak. Aki nem tud együttműködni másokkal, az hosszú távon kihalásra van ítélve. Egy darabig megy, hogy mindenkit elnyomok, de aztán a közösség is rájön ám, hogy sok lúd disznót győz. A férfiak nem tudnak együttműködni? Akkor miért tüntettek a „férficinkosság” ellen a Patent tagjai? Sőt én még hallottam a legendás férfibarátságról, amely a mai, koedukált iskolai osztályokban alig tud létrejönni. Vagy teamek tagjaira gondolhatunk, én ápolóként tagja voltam ilyennek. Ibolya, egykori kolléganőm mondta, hogy ő jobban szeret férfiakkal dolgozni, mert egyenesebbek, nyíltabbak, kiszámíthatóbbak, mint a nők. Sokkal jobban alkotnak csapatot náluk. A nők között is vannak, akik nem valók közösségbe, és minden bizonnyal a férfiak közt is. De általánosítani, ez durva! Főleg azzal a jelszóval, hogy le a szexizmussal, a sztereotípiákkal, közben ezerrel nyomatják a férfiak megbélyegzését, lekicsinylését és előítéletes megközelítését.
Ezután egy viszonylag hosszabb fejtegetés jön a gyerekjátékokról, hogy mennyire alárendelődő szerepre neveli a lányokat, a fiúkban meg milyen rossz, militáns vonásokat fejleszt ki. A Hamupipőke és a lány a Szépség és a Szörnyetegből pl. Björk (énekesnő) szerint is túlzott passzivitásra neveli a lányokat, hogy csak üljenek, szépítsék magukat, és jön a herceg fehér lovon. Azt, hogy Hamupipőke alázatos volt, szerény, szorgos és szolgálatkész, és érezzük a mese alatt, hogy ezért segített neki a tündér, vagyis a mese lényege ez: legyél jó, és a jutalom nem marad el, ez nem tűnik fel Csizmár úrnak. És hol passzív a Hamupipőke, mikor maga megy a bálba, alkalmat adva az ismerkedésnek, és újra és újra titokzatos módon eltűnik, mintegy maga után csábítva a herceget? Hány férfi érdeklődését lehet felkelteni némi titokzatossággal? Nem titkolózással, csak ne adja ki magát akárkinek és akármikor egy nő! Szerintem ez vonzalmat és tiszteletet ébreszt. Varga Péter is ír róla. És tehetetlen áldozat lenne a Szépség? Aki szeretetével új életet ad a Szörnyetegnek? Megszelidíti, és megtöri a varázst rajta?
Csizmár úr hosszasan vázolja Hamupipőke, majd a Szépség mai, modern élettörténetét. Sugallva, hogy aki a hagyományosabb szerepekhez húzna, és nő, az biztos, hogy társ- és gyerekfüggő, többszörösen beteg pszichésen. Frigíd lesz, férje megcsalja, rendszeresen bántalmazzák, végül megölik, stb. stb. Iszonyúan leegyszerűsíti az életet, általánosít. Persze kifelé ők a minta család, vagyis képmutatóak is – állítja Csizmár úr. Érdekes lenne kemény feminista nők családját megnézni, ők milyen problémával küzdenek? A régi szerepmodelleket könnyű ócsárolni, azok már ismertek (bár nem ilyenek, mint amilyennek Csizmár úr jellemezte őket.) És hát ez úgy butaság, ahogyan van. Kitalált, mesterségesen összeállított diagnózis ez. Vannak gyerekfüggő nők, vannak bántalmazott nők, vannak meghasonlott nők. Ahogyan ezek párjai fellelhetőek a férfiak közt is. Ma különösen könnyű ilyenné válni, mikor a radikális feminizmus és a gender-ideológia ömlik a csapból is. Önazonosságát vesztett emberek, hányódó életek.
Minden ötödik nőt bántalamaz a párja – folytatja Csizmár úr. És minden hányadik férfit? Erről nem tudok, hogy lenne kimutatás, de verbális erőszakkal rengeteg nő él. A családon belüli erőszak minimálisan 30%-a férfiak ellen irányul (ha az elkövető nemét nem nézzük, akkor 60%). És nagyon-nagyon-nagyon kevés férfi meri felvállalni a nyilvánosság előtt (értsd: segítséget kérni), hogy őt az asszony rendszeresen lealázza, akár meg is üti. Ő pedig, akit anyukája arra nevelt, hogy nőt nem ütünk meg, ezt tűri, mint egy birka. És jól teszi, mert ellenkező esetben a felesége nagyobb valószínűséggel hívja a rendőrséget, mint ő hívná, a rendőrök pedig mindig! a férfit viszik el.
Következő téma a prostitúció. Ahol a szegény prostit még az ág is húzza, mert élősködnek rajta, és csak őt büntetik, ha elkapják. Azzal én is egyetértek, hogy aki igénybe vesz egy prostit, azt ugyanúgy ítéljék el, mint az örömlányt, de ma Magyarországon talán a mindennapi betevőért még nem kell kurválkodni, bár nehéz a helyzet, ez kétségtelen. Vannak megélhetési prostik is, de innen messze, Dél-Amerikában, Indiában, ahol nagy a nyomor. Erről én, itt, ma nem tudok semmit. (Persze meglehet, alul vagyok informálva.) Tehát egy prosti maga dönt, hogy dolgozik-e, vagy magát árulja.
A ruhák kerülnek sorra. Ami nőies, az kényelmetlen, ami férfias az praktikus. Csak azt nem értem, miért vásárolja ezeket annyi nő, ha nem jók? Kényszerítve vannak a nők, hogy magassarkúban járjanak? Kiközösítik őket? Nincs választék a cipőboltokban? Vagy a fehérnemű. Nőknek boxeralsót nem adnak, ez tény, de hát akkor vegyen férfiruházati boltban! Hozzájuthat, ha akar, és kényelmetlen, diszfunkcionális ruháit le szeretné cserélni.
„…tudatalatti üzenetük pedig: “látod, te pasi, mennyi kényelmetlenséget viselek el érted?” – ez máris defektushoz kapcsolódik: az önalávető mártírszerep léthazugságába.”
Hát, szerencsére eddig nem sok nő éreztette velem, hogy mekkora mártír lenne, csak, hogy felhívja magára a figyelmem. Úgy tudom, a nők a saját kedvükért is viselik ezeket a ruhákat. Mert szeretik magukat szexisnek érezni, és öröm, ha úgy tapasztalják: jól néznek ki. Az életben pedig igenis kell alázat, és elfogadása az alávetettségnek. Férfinak, nőnek egyaránt. Nem kell rögtön „farkast” kiáltani, ha egy kis alávetettség felmerül. Otthon én is elfogadom, hogy a párom osztja be a feladatokat. Az ablakpucolás az enyém. Kész, nem húzom fel az orrom, és működik a család. Erre egy feminista nőnek is fel kell készülnie, különben csak lelkileg sérült, mazochista férfi marad meg mellette. Ilyenbe szerelmesnek lenni… Hát nehezen hiszem, hiszen a nők hipergámok.
Utolsó ellenség a romantika! Mert a női ideál itt a szüzike: ártatlan, hamvas. Nem értem: érett, tapasztalt nő nem lehet romantikus? Vagy mi van? Komoly kapcsolatba Csizmár úr szerint jobb ha egy nő nem megy bele szüzen. Mert ez megint alárendeli. Ó Magasságos! Az hagyján, hogy puff neked keresztény tanítás a tisztaságról, hiszen a legtöbb ember ma már nem hívő. De ezek szerint éljenek az egyéjszakás, alkalmi kalandok! Miközben a legtöbb nő romantikus ábrándokat sző az elsőről, amikor odaadja magát egy férfinak, akit szeret, és aki őt viszontszereti. Egyébként nem értem, miért jó az egyéjszakásban, ami rossz egy huzamosabb kapcsolatban. Stabil partner esetén is a szüzesség elvesztése egy alkalomig tart, utána ez az állítólagos alárendelt szerep megszűnik. Meg megint ez a sarokpontja a feminizmusnak: csak nehogy alá kelljen rendelődni! Mert akkor aztán elszabadul a pokol. Hogyan fog egy ilyen feminista nő együttélni bárkivel is? Egy szörnyű nősovén vízió lebeg előttem, ahogy megpróbálom Csizmár úr (és a feminizmus) nőideálját elképzelni. És ez jobb, mint az általuk kreált patriarchális alfahím? Hát nem tudom…
Na, röviden ennyi erről a szellemi termékről. Csizmár Péter bejegyzését egyébként a Facebook Feminizmus nevű oldalán is közzé tették. Hajrá, előre, jöjjön a szép jövő! :)
Tudomásom szerint nincs szignifikáns különbség a férfi és női munkanélküliségi adatok között, tehát eleve badarság a második idézet. Másrészt pedig el kellene végre fogadni, hogy a férfiak és nők nem egyformák. Egyenjogúak, de nem egyformák. Vannak szakmák, amelyekhez férfiak kellenek, és vannak, amelyekhez nők. Vannak “alja” melók férfias és nőies kiadásban is, de ugyanígy létezik jó meló mindkét nemnek. Más kérdés, hogy a feministák nem az alja-alja, vagy jó-jó összehasonlítást végzik, hanem mondjuk az ápolónői állás hasonlítják az informatikusihoz, és nem vízvezetékszerelőihez, vagy épp az állatorvosi szakmát az informatikushoz. Én úgy vagyok vele, hogy ha egy műszaki cikket akarok venni, akkor egy férfi eladóhoz fordulok, de amikor a pénztárak között kell válogatnom, elsődleges szempont, hogy nőhöz álljak be, mert az például nekik fekszik.
Szerintem ezzel a szexuális témával jól járunk, mert ez az ami leginkább tele van az ordas hazugságokkal és tévedésekkel, emiatt pedig nem fogják őket komolyan venni. Nagyon jól tudják a fiúk-lányok, hogy ökörségeket írnak a szexszel kapcsolatban.
Ez a ” férfi cinkosság elég, női szolidaritást” mindenképp árulkodó. Nagyon jól mutatja, hogy lóf@szt egyenjogúság a cél. Az alfahímek tulajdonságai ellen meg küzdhetnek, ha tényleg ilyen rosszak nem kell szóba állni velük. Ja, hogy a nők nem tudnak nekik ellenállni, akkor miről beszélünk? Az együttműködés pedig megmutatkozik abban, hogy a férfiak jobban szeretik a sportokat, elsősorban a csapatsportokat, jobban szeretnek összeverődni, társaságba járni.
“Azzal én is egyetértek, hogy aki igénybe vesz egy prostit, azt ugyanúgy ítéljék el, mint az örömlányt”
Én meg azt mondom, hogy egyiket se ítéljék el. Két felnőtt ember közös döntése, amit tesznek, amiben van egy kis üzlet. Ebből a szempontból persze tényleg a prosti a bűnös, hiszen feketén dolgozik, de nem hiszem, hogy ma ezért ítélik el őket. Szerintem minden szempontból (adózási, egészségügyi, higiéniai, praktikussági) jobb lenne bordélyházakat hagyni üzemelni.
A ruházkodással kapcsolatos véleménye épp nem aktuális, hiszen egyre több a külsőjére nagyon sokat adó fiú a térdig érő ülepű nadrágokkal, piercingekkel, tarajos frizurával, vászoncipővel, milyen praktikusak is ezek. Egy szoknya a nőnek és férfinak is sokkal praktikusabb, ha elkapja őket a hév, könnyebb hozzáférni egymáshoz. ;) Emellett azért azt is tudja mindenki, hogy sokszor nem csak a férfiak kedvéért öltöznek ki a nők, hanem sokkal inkább az egymás közti verseny kedvéért. Ha nem így lenne, akkor nem kérdeznék minden alkalommal, amikor indulnak valami eseményre a férjüket arról, hogy hogy néznek ki, hiszen a férjük látja őket minden féle szerelésben, öltözködés közben is, nyilvánvaló, hogy nem neki öltözik az asszony.
“Én meg azt mondom, hogy egyiket se ítéljék el. ”
Megértem az álláspontodat, de tudod, hogy állok és miért ehhez a kérdéshez. Ha viszont azt nézem, hogy ma a népesség java nem hívő, tehát a tízparancsolatot nem veszi komolyan, akkor én sem értem, miért nincsenek bordélyok. Tényleg jobb lenne mindenkinek. Ez a képmutató gyávaság, ami ma van, ez nem kóser. Ha jól tudom, türelmi zónákat kellett volna már jó ideje kijelölni az önkormányzatoknak, és tudtommal egyet sem jelöltek ki, holott törvény írja elő.
Nyilván tudom, hogy miért állsz így ehhez a kérdéshez, de bármilyen szemszögből is nézed azt láthatod, hogy igény és jelentkező is van erre bőven, ha tiltod akkor is művelni fogják ezt, csak sokkal egészségtelenebb, ellenőrizhetetlenebb körülmények között. Ha viszont azt mondaná az állam, hogy lehet bordélyházakat nyitni bizonyos területeken, ami után m2-ként ilyen jellegű adót szed, akkor ezek a problémák megszűnnének, ami meg neked probléma ezzel az sosem fog, semmiképpen.
Én sem vagyok teljesen képben ez ügyben, de valóban egyszer kötelezték a nagy önkormányzatokat türelmi zóna kijelölésére. Emléxem, hogy elsőként Miskolc eleget is tett ennek, majd utána még vagy 2-3 város, de sztem ezt azóta eltörölték.
hm, igen. Pusztán a törvények kevesek ehhez az igaz. :(
Hja, a ruházkodással korábban nem sokat foglalkoztam, pedig az a téma, amiben talán a legkönnyebb utolérni és bizonyítani a feminista hazugságokat.
Ha “patriarchális nyomásra” öltözködnének a nők, akkor minden nő miniszoknyában és tűsarkúban menne mindenhová. Másféle női viselet nem is nagyon létezne :) (Esetleg bizonyos életkor után és/vagy testsúly felett…) [18 éves korig ami tetszik, utána a szoknya hossza centiméterben legyen egyenlő az életkorral :D]
Ettől függetlenül a nők idióta divatokat követnek, amihez a férfiaknak a legkisebb köze sincs; példának okáért a nemrég felkapott leszakadt seggű női nadrágok. Nem ismerek férfit, aki ne undorodna tőlük, de a nőket ez a legkevésbé sem érdekli, “patriarchális társadalom” ide vagy oda.
Másfelől viszont baromság, hogy a nők a saját kedvükért öltöznek kihívóan. Már a fogalomban is benne van, hogy másvalaki figyelmét akarják (ki)hívni, felhívni önmagukra. Azt meg senki ne akarja nekem bemagyarázni, hogy valaki azért vesz fel kényelmetlen, mozgást korlátozó, egyáltalán nem praktikus ruhákat, mert “neki” az kényelmes és praktikus. Lópikulát. Ha egy nő olyan szoknyát vesz fel, amiben lépni sem bír, olyan cipővel, amiben még kevésbé, annak két oka lehet: vagy pasi(k) figyelmét óhajtja, vagy más nőket akar “legyőzni” kívánatossági fronton. Persze ez egyik sem “patriarchális kényszer”, dehát na…
Azt, hogy a szexiség ruházkodási megközelítése egy belső női kultúrelem, azt mi sem bizonyítja jobban, mint azok az (egyedülálló) anyák, akik gyermekszépségversenyre járatják a lányaikat, prostinak öltöztetve.
Sokadrészt meg álságos képmutató pofátlanság valakinek a nemi jegyeit feltűnően kitenni a kirakatba, és aztán megsértődni ha észreveszik. Ha egy nő mélyen dekoltálva vagy rövid szoknyában megy az utcán, az kb. olyan, mintha én kilátszó fütyivel sétálgatnék. Hogy ki mit reagálna, az nyilván vegyes, de hogy felfigyelnének rá, az biztos. Azok a nők akik “megsértődnek” a férfiak figyelmén, idióták – vagy még inkább olyan nők, akikre a pasik nem figyelnek fel, és ezért elirigylik azt más nőktől. Félig-meddig pont ezért volt igaza a kanadai rendőrnek is, aki “kirobbantotta” a slutwalk (ribiséta) mozgalmat azzal a megjegyzésével, hogy ha a nők nem akarnak nemi erőszak áldozatául esni, akkor jó stratégia ha nem öltöznek kurvának. Nyilván (hánymilliószor kell ezt leszögeznem a polkorrekt f*szkalapok miatt?) az erőszakra nem jogosít fel semmi, de azt a bűnözőt, akit a jog nem érdekel, a lenge öltözet nyilván jobban felhergeli. Amíg a földön létezik bűnözés, addig a józan embereknek számolni kell vele, nem pedig a fejüket a homokba dugva követelni, hogy állam bácsi csináljon valamit ami garantálja hogy ők nem eshetnek áldozatul bűncselekménynek. Ilyen garancia nem létezik, érte tüntetni idiótaság.
Egyszóval a nyugati világban a nők úgy öltöznek, ahogy akarnak (és ez sajnos meg is látszik), ebben őket senki nem befolyásolja – viszont a következményeket is maguknak kell(ene) viselniük.
Lebaromságoztad amit írtam? Hűha! :) :D
Szerintem igazából a saját kedvéért is öltözik egy nő kihívóan, meg mások reakcióiért is. Ez a kettő összefonódik. Felhívja magára a férfiak figyelmét, és ettől jól érzi magát.
Nem arra írtam, hanem a feminista elképzelésekre :)
Egyébként amiről most beszélsz az csak nyelvtan, az ilyen jelentés-értelmezésbeli bökkenők felett jobb nagyvonalúan elsiklani.
Én úgy értem, hogy ha egy nő egy lakatlan szigeten élne egyedül, nem venne fel tűsarkút a napi életéhez. Ilyen értelemben “magáért” nem öltözik kihívóan. Másfelől ha a pasiknak akar tetszeni, azt is magyarázhatjuk úgy, hogy ő maga élvezi azt ha tetszik a pasiknak, tehát “magáért” öltözik úgy (valójában a pasikért). Ez a lényeget nem érinti, csak értelmezésbeli szösz :)
Aha, oké. :) Nem voltam ám durci a “baromság” miatt. Sajnos tudok ilyet írni.
A női empátiával csak az a baj hogy kizárólag másik nőkkel szemben empatikusak a férfiakkal szemben valahogy sosem. A férfi cinkosságról meg annyit hogy manapság egy férfi többségű parlamentben sorra fogadják el a nőket védő törvényeket (CSBE, távoltartás, nők 40 munkaév utáni nyugdíjazása) tehát ennyit arról hogy a férfiak képesek “cinkosságból” összefogni egymásért. Viszont női cinkosságról beszélhetünk mert a nők egymással lehet hogy kevésbé jönnek ki mint a férfiak, viszont a férfiak ellen kiválóan össze tudnak fogni ezt bizonyítja hogy se szeri se száma a nővédő férfiak jogainak további korlátozásáért női kvótákért lobbizó nőszervezeteknek, viszont férfiak jogaiért lobbizó szervezetről még nem hallottam.
Egyetértek :)
Ez a “cinkosság” a nők részéről egyszerű kivetítés. A férfiakban sosem volt meg az a “nemi összetartás” ami a nőkben igen.
Talán az elvált apák ébredtek fel ebből a szempontból. Egyébként én sosem voltam híve annak, hogy cinkosa legyek bármely férfibarátomnak. Szolidaritok, segítek, de a piszkosságaiból hagyjon ki mindegyikük.
A “férfi cinkosság” és a “női szolidaritás”, “empátia” feminista kifejezések. az előbbi negatív töltésű – mint szinte minden a feminista retorikában, ami férfiakkal kapcsolatos. Utóbbiak pozitívak, mert A Nőkkel kapcsolatosak. (A Nők azért nagybetűs, mert ezzel azokat a nőket jelölöm, akik feministák, vagy a feministák által elismert nők – bántalmazottak és vizipálmák.)
Semmi köze ahhoz a cinkossághoz és szolidaritáshoz, amiről te most írtál.
ühüm, talán értelek. Arról van szó, hogy a femik egészen mást értenek alatta, mint amit mi, hétköznapi emberek. Ha egy haverral egy sör mellett sztorikat mesélünk egymásnak, és abban szóba kerülnek a nők is, akkor mi már cinkosok vagyunk. Ellenben ugyanez megfordítva, a nők közt, akkor szolidarítás. Akkor is, ha a legindiszkrétebb és negatív módon történik.
A neoliberalizmus kiírtotta az aktív férfi közösségek jó részét. Ma már alig vannak kártyapartik, borozós közösségek, de egymás segítése is ritka, s így a családok összedolgozása is, például házépítésnél, kertészkedésben stb. A kisközösségek, társaságok felbomlása is a feminista intrikáknak köszönhető. Azok a férfiak, akik ilyen társaságokba járnak ritkábban lesznek depressziósak vagy betegek. Egy normális társadalomban szükség van önálló, aktív férfi közösségekre!
Szükség lenne, dehát a hivatalos formájukban be vannak tiltva – a nemhivatalosakat pedig a barátnők, feleségek igyekeznek megtorpedózni… Nem könnyű helyzet :)
Gondolkodom, hogy kellene csinálni valamit, de úgy érzem a korszellem sehogysem kedvezne neki. Túlságosan el vannak már szokva az emberek a szociális érintkezésről (arra ott a facebook, ki az a hülye aki személyesen akar találkozni?!), bármely kezdeményezésnek nehéz az élete. Kivéve ha kocsma :)