Süvegplafon

Hogy mennyire el vannak nyomva Magyarországon a nők, arra a Guardian c. angol lap hívja fel a figyelmünket:

“Magyarországon gyakorlatilag egyetlen nő kontrollálja a bírósági rendszert”

Hm. Várom a feminista magyarázatokat, hogy ez a helyzet miért nem az, aminek látszik. Hogy miért nem számít semmit, hogy egy nő kezében összpontosul a magyar igazságszolgáltatás. Ő biztos “nem olyan” nő, nem elég jó, nem elég feminista. Biztosan “patriarchálisan agymosott”. Hogy egy nő ül a trónon, nem jelent semmit – attól még Magyarországon nőnek nem lehet karrierje, a nőket elnyomják, üvegplafon, armageddon. Ahogy a feministák könyveiben “nem létezett” Dávid Ibolya, mint képviselőnő és pártelnök, hogy tovább lehessen folytatni a hazudozást, miszerint nő nem juthat a parlamentbe és nem lehet politikai karrierje, úgy most Handó Tünde is lekerül a feminista térképről, mint sikeres nő. A férfiak nem engedik, hogy egy nő sikeres legyen, tehát Handó Tünde nem létezik. Ha netán mégis, akkor létének valami absztrakt magyarázatát kell adni. “Hát igen… de ő nem számít.” Kivétel, ami erősíti a szabályt. Az összes hozzá hasonlóval együtt, természetesen.

Most persze sokan azt mondhatják, hogy ő “úgy” került oda. Kapcsolat, ismeretség, bennfentes, közel a húsos fazék.

Ez mind tökéletesen igaz, mindazonáltal semmiben nem különbözik attól, ahogy egyes férfiak odakerülnek, és tökéletesen bizonyítja, hogy az út a nők előtt is nyitva áll. Nincs itt semmi diszkrimináció kérem, ha egyszer a “mi kutyánk kölyke” a nőkre is érvényes.