1 megosztás

Feminista árnyék a versenyszférán

Az EU-ban folyamatos téma, hogy a cégek és vállalatok igazgatótanácsaiban nincs elég nő. Tegyük félre azt, hogy ez elméletileg egy szabad világ, tehát azt veszek fel a cégemhez aki nekem tetszik – ezek az idők régen elmúltak. Manapság ezernyi szabály és törvény kötelez, hogy azt alkalmazzam, aki az államnak tetszik, attól függetlenül, hogy alkalmas-e a pozícióra, vagy van-e nála jobb jelöltem.

Most éppen azon vitáznak Viviane Reding, az unió “alapjogi biztosa” kezdeményezésére, hogy milyen női kvótát tegyenek kötelezővé a cégeknek: 20, 30, 40, vagy 60%-ot. Nem, nem tévedés, az asztalra került a 60 is. Mert miért ne lenne az “igazságos”, ha törvény szavatolná a női többséget az igazgatótanácsokban? Hiszen női többség = egyenjogúság, nem tudtátok?

A legtöbbször felhozott példa Norvégia, ahol már egy ideje érvényben van egy 40%-os kvóta, “érdekes” eredményekkel – de erről később.

Persze vannak szkeptikusok. Kenneth Ahern, a Michigani Egyetem közgazdaság-professzora így fogalmaz (az én fordításomban):

“A kvóta ahhoz vezetett, hogy fiatal és tapasztalatlan nőkkel töltötték fel a vállalatok vezetését, ami a teljesítmény esését okozta. Norvégiában tudták, hogy a cégek értéke zuhanni fog, de többre értékelték az egyenjogúságot mint a gazdaságot. Tudatosan hozták ezt a döntést. (…) Nagy ellenállásra számítok a kvótával szemben az olyan országok részéről, amik magasabbra tartják a gazdasági mutatóikat.”

Hogy mire alapozza állításait? Például az olyan Norvég anomáliákra, mint Mimi Berdal: mivel Norvégiában sem teremnek a fákon az intelligens, képzett és tapasztalt női vezetők, akikkel érdemben be lehet tölteni a kvótapozíciókat, ezért gyakran megesik, hogy egy-egy valóban alkalmas női jelölt több vállalat vezetésében is szerepet kap. Hogy mit jelent a “több”? Gondolom most sokan 4-5 vállalatra gondolnak, esetleg akik szeretik a horrort azok 10-15-re. Mimi Berdal egy időben 90 (kilencven) vállalat igazgatótanácsi névsorában szerepelt egyszerre. El lehet képzelni, hogy miféle érdemi munkát végezhetett ezeknél a cégeknél… Ha heti 40 munkaórával számolunk, akkor ugye majdnem 54 perce jutott minden egyes cégre kéthetente. Ha úgy dolgozott, mint általában a férfi topmanagerek, és heti 80 órát is betett a közösbe, akkor majdnem juthatott minden cégre heti egy óra az ő munkaidejéből. Kíváncsi lennék ezekhez mérten mekkora valós órabért akasztott le összesen…

Az ilyen abszurditások jelzik, hogy mennyi értelme van a kvótáknak: semennyi. Egy cég nem genderháborús egység, hanem piaci, vagyis nem az a célja, hogy nemi ideológiákat terjesszen, hanem hogy profitot termeljen. Épp ezért minden cég azokat fogja alkalmazni, akik az adott pozícióra alkalmasak, függetlenül attól, hogy mi van a nadrágjukban. Ha lesz elég nő, aki megfelelően kvalifikált és tehetséges, meg fogják találni az utat a karrier felé. De amíg nincsenek elegen, fölösleges és káros a hűlt helyüket beerőltetni a versenyszférába.

Post Author: Deansdale

Külön bemutatkozni nem szokásom a neten, beszél helyettem a véleményem - azt nem rejtem véka alá. Eleget foglalkoztam a feminizmussal ahhoz, hogy véleményt merjek formálni róla. Akkor is, ha ez a polkorrekt széllel való szembevizelést jelent.
f Facebook
1 megosztás


6
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
3 Egyéni hozzászólás
3 Válasz hozzászólás
1 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
5 Hozzászólások szerzői
DeansdaleKodoZolipifftikeVasgerinc Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Vasgerinc
Újságíró

“Az ilyen abszurditások jelzik, hogy mennyi értelme van a kvótáknak: semennyi.”

Feminista szemszögből nézve ez nem így van, hiszen a karrierista nők (kb. feministák) így komoly lehetőségekhez juthatnak, ráadásul megszakadni sem kell közben. A többi nő (férfiakról ne is beszéljünk) meg le van sz@rva.

Alkibiadesz
Olvasó
Alkibiadesz

Nem baj majd az ilyen “kvótás” országok szépen lemaradnak elszegényednek, ahol pedig nincs kvóta (pl kínaiak) azok meg majd felfejlődnek. Ide vezetnek az ilyen mesterséges agymenések amikor olyanok akarnak irányítani meg beleszólni a gazdasági dolgokba akik nem értenek hozzá.

Toplak Zoltán
Újságíró

Nem is akarnak érteni hozzá. Teljesen felvállalt dolog, hogy ez nem a gazdaságról szól, hanem az “egyenlősdiről”.

Alkibiadesz
Olvasó
Alkibiadesz

Ha valódi egyenlősdiről lenne szó, akkor pl bevezetnék a férfikvótát is a felsőoktatási intézményekben mivel manapság az ott tanulók 2/3-a nő. Persze ez nem zavar senkit mert nőjogi szervezetek vannak, akik a nők jogaiért harcoljanak de férfijogi szervezetek nincsenek. A mi érdekeinket meg a feministák, vagy nők nem fogják képviselni. Ebből is ordít hogy mennyire szükség lenne már férfijogi szervezetekre. Csak valahogy a férfiak nem szeretnek kiállni egymásért, gyengébb társaikért mert félnek hogy a nők majd őket is “gyengének” bélyegzik, ha érdekeik sorozatos sérelme ellen tiltakozni mernek, vagy kiállnak a nők által lenyomott férfitársaikért. Ezen kéne túllépni is igen is követelni kéne az egyenlő bánásmódot, és képviselni a nők által átvert kizsákmányolt férfiak érdekeit.

Kodo
Újságíró
Kodo

Elbukni látszik a dolog.
Érdekes az ellenzök között látni Svédországot, mint a feminsták által sokszor hivatkozott mintaországot.

http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/09/05/magyarorszagon_bukhat_el_az_unios_noi_kvota/