Rodney Peterson, a 3 gyermekes családapa egy hóviharban meglátott két lányt a járdán haladni esernyő vagy kapucni nélkül, hát megállt mellettük a kocsijával és megkérdezte, messzire mennek-e. Azok integettek, hogy megoldják, mire Rodney barátunk elhajtott.
3 nappal később a rendőrség kopogtatott, hogy a lányok feljelentették, mert “zavarta őket” az ajánlat. A muksó védekezett, hogy ő csak segíteni akart, dehát ez nem egy olyan világ amiben ez számítana. És annak ellenére is, hogy nem történt semmi, főleg semmiféle “bűncselekmény”, mégis vádat emelnek ellene rendbontás címén (disorderly conduct, afféle “helytelen viselkedés”).
Feltették a kérdést a helyi rendőrfőnöknek, hogy mitől válik vádemelést érő bűncselekménnyé egy fuvar felajánlása egy hóviharban, mire azt válaszolta: attól, hogy a lányokat ez “zavarta”. Az lett volna a helyes megoldás – folytatta -, ha Peterson felhívja a rendőrséget és bejelenti, hogy a lányoknak valószínűleg jól jönne egy fuvar.
Szép új világ…
Mindez megtekinthető a CBS videóján, elsősorban annak ajánlom aki tud angolul :)
A riport végén elfilozofálgatnak, hogy milyen hatással lesznek az ilyen esetek az emberek segítőkészségére. Nekem van egy tippem.
A lényeg, hogy ezek az ügyek kerüljenek nyilvánosság elé.
Félig-meddig elfelejtettem odaírni, hogy ez az egész ugye az utóbbi 50 év férfiszapulásának az eredménye. Eljutottunk odáig, hogy egy férfiról már-már elképzelhetetlen azt feltételezni, hogy egy egyszerű ember jó szándékkal. Ha férfi, akkor biztos csak valami perverz pedofil lehet, ugye, ahogy a feministák hirdetik. A mai lányok már ebbe nőnek bele, és számukra természetes, hogy ha egy férfi hozzájuk mer szólni, akkor feljelentik. És senkinek nincs elég józan esze, se a rendőröknek, se a közösségnek, amiben az eset történt, hogy valaki felszólaljon. Nem történt semmi, a faszit mégis bíróságra ráncigálják, mintha tényleg valami pedofil lenne… Felháborító.
Nekem fárasztó. Nincs erőm felháborodni. Súlyos ez a feminizmus. Elképesztően túlnőtt magán, épp itt az ideje, hogy tegyünk ellene.
Ebből látszik hogy ezért nem érdemes túlságosan lovagiasnak segítőkésznek lenni mert fordítva sül el. Ha a nő is “egyenrangú” manapság akkor oldja meg a saját problémáit egyedül. Nekünk férfiaknak se ajánl fel egyetlen nő se fuvart, a csomagjainkat se cipelik. Mi se tegyük. Ők akarták így legyen így. Akkor legalább nem csak a jogaikban lennének egyenlőek hanem önállósodnának is.
khmm…a feministák akarták! tudom, hogy tudod, hogy a feministák a nőknek csak egy kis csoportját képviselik, nevezetesen a feministákat, de ez általánosítás valahogy mindig szúrja a szemem. hála istennek vagyunk még nők jónéhányan, akik tényleg “egyenlőnek” érezzük magunkat a férfiakkal, mindemellett mégis nagyon-nagyon jól tud esni a figyelmesség a férfiak részéről.
az a borzasztó nagy baj, hogy drága feminista nőtársainknak köszönhetően, mi “normális nők” is egyre ritkábban élvezhetjük ezeket a szép dolgokat. nem mintha nem bírnám elcuccolni magam a motyóimat, és természetesen – remélhetőleg – senki ember lánya nem úgy indul el vásárolni, hogy arra számít, cipekedni fog helyette valami kedves úriember, de azért egy ilyen gesztus annyira jóleső tud lenni egy nőnek, hogy azt nem lehet szavakba foglalni. nem a nagysága, hanem a szépsége miatt :)
Elhiszem hogy egy nőnek “jól esik” a figyelmesség csak hát az igazsághoz hozzátartozik hogy férfiként az ember ezt sosem élvezi mert azokkal senki sem udvarias hiszen az udvariasság alapvetően a nőknek jár. És valahogy az ember igazságérzete azt diktálja hogy az egyenjogúsággal egyenrangúság is járjon, mert ha az egyik fél előjogai megmaradnak a másik félé pedig eltűnik akkor az igazságtalan helyzet. Ezért rossz ez az átmeneti állapot.
A kérdés az, hogy ebből az átmeneti állapotból hogyan kellene kimászni. Tovább “előre”, hogy megszűnjön mindenféle udvariasság és lovagiasság, vagy inkább “visszafelé”, hogy ezek megmaradjanak, de újraéledjen az is, amit cserébe a nők vállaltak (a férfiak tisztelete, elismerése, satöbbi, kitudja).
Hát ez jó kérdés. Mindenesetre engem az nem zavar, ha a nők dolgoznak, meg ugyanolyan jogaik vannak mint a férfiaknak (pl szavazhatnak mert más nem nagyon volt pluszba azelőtt se férfiként), de a kvótákat meg a férfiakat diszkriminatíve sújtó családjogi törvényeket (pl azt hogy mivel a férfi nem tud szülni meg úgyis csak az anya a fontos így az “apaság” csak kötelezettségekkel jár de jogokkal nem) mindenképp ellenzem.
A hangsúly itt az ugyanolyanon van, mert az nem járja hogy a nők az élet bizonyos területein ultrakonzervatívok akarnak maradni ahol nekik ez előnyös pl a párválasztásnál elvárják az udvarlást, meg hogy fizessen helyettük az ember, meg hogy mindenben a kedvükbe járjanak segítsék őket az életben, ehhez továbbra is ragaszkodnak, de amikor pedig viszonzásról lenne szó vagy nekik kéne valamiben engedményt tenni vagy alkalmazkodni a férfihoz vagy az érdekeit figyelembe venni akkor meg ultrafeministák lesznek mert nehogymár a férfi mondja meg hogy mi legyen (pl hová menjünk nyaralni hová költözzük vagy mit vegyünk) meg nehogymár valamiről le kelljen mondani a férfi kedvéért (pl 2 évente fürdőszoba felújítás) neaggyisten a kedvébe kelljen járni vagy csinálni kelljen valamit érte (főzni vagy takarítani vagy mosni) mert az már milyen ókonzervatív dolog ha a nő alkalmazkodik a férfihez. Persze a férfi meg alkamazkodjon mindenben a nőhöz, ne lázadjon a sokszor irracionális követelőzés ellen, tűrje el a provokálást, sértegetést, mert mindig mindenben úgyis ő a hibás mert másnak meg ilyen meg olyan férje van meg satöbbi. Persze igények mint a csillagos ég. Na de mit kapunk cserébe?
Nos ez így nem túl korrekt szerintem. És az hogy manapság jellemzően kevesen házasodnak (és annak is a fele elválik amit jellemzően a nők kezdeményeznek) azt jeleni, hogy nem csak én látom így hanem más férfiak is.
Tehát a nők vagy vegyék ki a részüket mindenből ugyanúgy mint a férfiak az élet területén nincs “én nő vagyok” semmi könnyítés meg női előjogok meg plussz haszonélvezeti jogok csak mert szült meg ilyesmik.
Ha pedig továbbra is el akarják tartatni magukat a férfiakkal, akkor viszont nincs visszadumálás, meg CSBE meg távoltartás meg nincs válás, vagy ha van is, akkor a vagyon a férfié mert ő dolgozott meg érte és nem lehet a nőé a lakás meg a vagyon fele csak azért mert ő gyereket tud szülni.
Az az igazság, hogy a nők munkájával kapcsolatban bennem nagy a bizonytalanság. Alapvetően persze nekem sincs gondom azzal, hogy dolgoznak, de ha mélyebben a dolgok fenekére nézünk, akkor már elgondolkodtató.
Az a baj a nők dolgozásával, hogy ez egyértelműen rosszul hat a társadalomra, hiszen a gyerekvállalás egyre inkább nyűg a munka mellett, így egyre több időset kell eltartania egyre kevesebb fiatalnak. A családok így könnyebben szétperegnek, stb.
Ugyanakkor a saját lányomat én is úgy nevelném, hogy legyen képes az önállóságra, mert valljuk be, amíg a nők nem dolgoztak, igencsak ki voltak téve a férjük kénye-kedvének. Ilyen esetben meg természetesen a saját gyermekem boldogságát tekintem fontosabbnak, mint a társadalmat. A társadalom bombázásával viszont az unokáink boldogságát veszélyeztetjük, így számomra egy nagyon nehéz kérdés ez.
“Az a baj a nők dolgozásával, hogy ez egyértelműen rosszul hat a társadalomra, hiszen a gyerekvállalás egyre inkább nyűg a munka mellett, így egyre több időset kell eltartania egyre kevesebb fiatalnak.”
Ezt a “demográfiai válság” kapcsán is állandóan súlykolják, de attól függetlenül ez parasztvakítás mert ez egy átmeneti helyzet amit lehet kezelni úgy hogy a nyugdíjkorhatárt emeljük. Az öregek kihalnak és az ujabb generációnál beáll az egyenúly. Persze az igazságosság és az egyenlő bánásmód elvében mondjuk mindkét nemnél a nyugdíjkorhatár az adott nemre vonatkozó átlagéletkor -10 év lenne. Szemben a mostani anomáliával hogy a nők kb 10 évvel tovább élnek és mégis hamarabb mehetnek nyugdíjba nem beszélve 40 év munkaviszony után mitaggyisten megint csak a nők mehetnek nyugdíjba nem a férfiak. Így tényleg az van, hogy a férfiak csak dolgoznak egész életükben és fizetik a nyugdíjat eltartják a nyugdíjas nőket a férfiak viszont a nyugdíjat hiba fizetik nem nagyon tudják igénybe venni mert mire elérnék a korhatárt meghalnak. Ez így igazságtalan, de vhogy senkinek nem szúr szemet mert nem a nők a kárvallottak.
Azért olyan hogy abszolút nem születik gyerek ugye nehezen elképzelehtő. Tehát nem kell attól félni hogy “kihalunk”. A népességcsökkenés pedig kifejezetten kívánatos mivel globálisan így is túlnépesedés van a Föld lakossága 7 milliárd felett van, és gondoljunk vissza hogy amikor Európa lakossága is növekedett egyre nagyobb szegénység lett és háborúk törtek ki mivel a Föld erőforrásai végesek így minél több ember van annál kevesebb egységnyi erőforrás (víz, élelem, energiahordozók) jutnak egy főre. És mivel az ember nem szeretne egyre rosszabbul meg egyre nagyobb nyomorban élni csak azért hogy még többen lehessen kitör a harc az erőforrások birtoklásáért.
A választ egyébként nagyban megkönnyíti, ha a görög válság minket is elér. Vagy bármilyen más válság, katasztrófa. Akkor kiderül ki mennyit ér az egyenlő jogaival, egy olyan szituban, amikor csak az számít, amit le tudsz tenni az asztalra.
Nőktől és férfiaktól nem lehet ugyanazt elvárni, mert nem ugyanarra képesek, illetve nem ugyanazok a feladatok testhezállóak nekik.
Én szeretek lovagnak lenni. Megdicsérni akár vadidegen nő illatát, ha nehéz dolgot cipel, segíteni (vagy legalább felajánlani a segítséget), természetes, hogy előre engedem őket, meg ilyenek. Varga Péter, a Spielhózni írója szerint is ez természetes. Mondjuk ő nagyon nőpárti, bár nem feminista.
Viszont látni kell hogy pont a túlzott lovagiasság miatt van az, hogy egy nagyrészt férfi vezetésű társadalomban fölénk kerekedtek a nők. Gondoljunk csak bele ha egy nő átver, szidalmaz, pofonvág stb mindig eltűrjük viszont ha egy másik férfi csinálná ezt nem maradna válaszlépés nélkül. Pont ezek az “á buta liba hadd csinálja” típusú hozzáállás miatt van az hogy a nőkben kialakul ez a fajta felsőbbrendűség tudat hogy őnekik mindent szabad hiszen nők, a férfi nem fog visszavágni. És pont így kerültek hatalomra a feministák is hiszen elnéztük hogy hülyeségeket beszéljenek, terjesszenek rólunk férfiakról, és eltűrtük hogy férfiellenes törvényeket fogadtassanak el. Gondoltuk jó móka ez nem számít mert csak nő. Aztán ebből az lett hogy a “csak nő” birtokolja a lakást válás esetén, a “csak nő” van vezető beosztásban a munkahelyen, meg a “csak nők” tanulnak a mi általunk megtermelt állami pénzből hogy aztán a törvénykezésbe jutva mégtöbb férfiellenes és nőket védő kiemelő törvényt fogadtassanak el.
Úgyhogy így levezetve a feminizmus igen is a mi hibánk, mert nem tudtuk megálljt parancsolni a női egonak. Amikor úgy éreztük hogy mostmár a nőknek elég hatalma van, fel kellett volna lépni a férfiakat diszkrimináló törvények és feminista szlogenek ellen nem pedig udvarias módon hagyni hogy a fejünkre nőjenek.
Igen, meg kell tanulni éles határvonalakat húzni.
Az ajtóban előreengedni egy nőt az gyakorlatilag teljesen oké, kedvesek vagyunk és udvariasak. Ugyanakkor nem szabad, hogy az ilyen nemes gesztusokból önpusztító, politikailag/társadalmilag öngyilkos nézetek burjánozzanak elő. Végső soron nincs szükség többre, mint ragaszkodni az igazsághoz (tényekhez), a fair play-hez és a valódi egyenjogúsághoz, akkor is, ha egy nő az aki a határvonalak rossz oldalára tévedt. Igenis felelősségre kell vonni őket is, mivel felnőtt emberek, akik tisztában kell legyenek a cselekedeteik következményeivel.
Kéremszépen, ilyen alapon az asszonyverés és a CsBE az maga az egyenjogúság és az egyenrangúság netovábbja. Mert hiszen pontosan azért és annyiért kap, amiért és amennyiért akkor kapna, ha férfi lenne. Nemám finomkodás meg 700%-on túlfeszített tűréshatár a cseszegetéseivel szemben.