Nemi különbségek feminista módra

Ezt az írást “angol kuzinunk” két cikkéből fogom összegyúrni, mert igen érdekes és hatásos gondolatokat vetettek fel a napokban, amiket tolmácsolásra érdemesnek tartok. Arról van szó, hogy a feministák hogyan is látják a férfiak és nők közötti különbségeket. Mert hogy ilyesmi létezik, az vitathatatlan. Viszont a “miértek”, az okok már vitathatóak…

A feministák gyakran beszélnek arról, hogy egy-egy tulajdonság vagy viselkedési forma tanult, avagy “biológiai alapokon nyugszik”. Sokáig az volt a feminista alapnézet, hogy minden tulajdonság tanult, de ezzel nem lehetett magyarázni a nők (vélt vagy valós) nagyobb empátiáját, jobb kommunikációs képességeit, a jobb multitasking képességeiket, stb. Ugyanígy nehéz volt megindokolni, hogy a női kézben lévő gyermeknevelés és iskoláztatás hogyan produkál agresszív fiúkat. Hamarosan kialakult tehát a szisztéma, meglett a tökéletes megoldás:

Tehát ha egy férfi jót cselekszik, akkor az azért van, mert levetkőzte a mocskos férfimivoltát, belátta a feminista igazságot és női irányítás alatt újjászületett; ha rosszat tesz, az a vérében van. Ugyanakkor ha egy nő jót tesz, annál mi sem természetesebb, hiszen nő; de ha rosszat tesz, azt csak patriarchális kényszer, vagy agymosás hatására tehette (ezáltal ő válik szerencsétlen áldozattá). A feministák aszerint váltogatják a nézeteiket afelől, hogy a nemek különböző tulajdonságai tanultak vagy veleszületettek, hogy éppen melyik felel meg annak, hogy nő=jó, férfi=rossz.

Amikor egy férfi valami negatívat tesz, az “férfitulajdonság”. Ha dühös, akkor dühös férfiakról beszélünk. Ha agresszív, akkor férfierőszakról. Ha valami hülyeséget csinál, az azért van, mert a férfiak hülyék. Ugyanakkor nőknél ilyesmiről szó sincs – szó sem lehet. Még akkor sem, ha olyan szituációról beszélünik, amiben tettes és áldozat egyaránt nő. Feministáink még ilyenkor is a láthatatlan patriarchátust emlegetik, vagy “jobb esetben” a nehéz gyermekkort, sanyarú körülményeket, stb.

Ezek után nem nehéz belátni, hogy:

• Férfi probléma: magának okozta az eredendő férfitermészetével
• Női probléma: szegényt agyonnyomja a patriarchátus
• Férfiak közötti konfliktus: előtört a férfitermészet
• Férfi -> nő konfliktus: a férfi a hibás
• Nő -> férfi konfliktus: a férfi a hibás
• Nők közötti konfliktus: a patriarchátus a hibás

Aki máshogy látja, az nőgyűlölő.

Ugyanez a szisztéma mutatkozik meg abban is, ahogy a nemek a különböző élethelyzeteket megélik:

Mert ugye feministáink szerint egy nővel minden rossz azért történik, mert férfiuralom van és nőelnyomás. Olyan nem létezik, hogy nem érdemelte meg az előléptetést, nem dolgozik annyit, nem elég jók a képességei; az egyetlen lehetséges válasz: diszkrimináció! Ha valami alátámasztja a “gonosz patriarchátus” elméletét, akkor “na ugye!”, ha nem, akkor “nincs itt semmi látnivaló”. A nyilvánvaló ellentmondások pedig a szőnyeg alá vannak söpörve.

Vegyünk néhány példát. Az erőszak mondjuk kifejezetten negatív helyzet. Ha egy nő megüt egy férfit: biztos megérdemelte. Ha egy férfi megüt egy nőt: nők elleni erőszak, nemi alapú konfliktus. Felvesznek egy munkahelyre? Ha férfi vagy, akkor “férfiklub” van, öregfiúk összekacsintanak; ha nő vagy, akkor megdolgoztál érte, megérdemled. (Igaz ez úgy is, hogy minden vállalat HR-osztályát nők irányítják.) Ha egy nő többet keres, az azért van mert okosabb; ha egy férfinak nagyobb a fizetése, az diszkrimináció. Ha egy egyetemi szakra több férfit vesznek fel, akkor az férfiprivilégium; ha több nőt, akkor újabb példáját látjuk a nők eredendő képességeinek, és csak így tovább a pozitív eredményekkel. Ha egy női vezetőt nem tisztelnek a beosztottak, akkor az nőgyűlölet és férfitársadalom; ha egy férfi főnököt nem tisztelnek, akkor az az ő személyes hibája.

Aki máshogy látja, az nőgyűlölő.