A feminizmus nyert, hurrá

A feminizmus nyert, hurrá – legalábbis a Time magazin szerint, aminek a márc. 26-i címlapja a következő sztorival fogad minket:

A gazdagabbik nemA nők lehagyták a férfiakat pénzkeresetben, és ez mindenkinek jobb így

Nem is tudom merről kezdjem boncolgatni ezt a nyolcadik világcsodát. Hát először is: akkor végre el lehetne pakolni a “wage gap” mítoszt, vagyis hogy a nők ugyanazért a munkáért kevesebbet kapnak? Csak mert nehezen lehet a kettőt összeegyeztetni, mármint hogy többet keresnek mint a férfiak (és ez jó így!), azzal, hogy kevesebbet keresnek mint a férfiak. Másrészt: le lehetne végre számolni azzal az illúzióval, hogy a feminizmusnak bármi köze lehetne az egyenjogúsághoz? Csak mert akkor azt kellett volna írniuk, hogy “a nők lehagyták a férfiakat, tehát most a férfiak támogatására van szükség az egyenjogúság nevében“. Te Géza, te úgy látod ezt írták? Mert én nem. Nekem úgy tűnik azt írták, hogy “nyertünk, megszívtátok”. Talán nem is lenne annyira irritáló a nők gazdasági előretörése (köszönhetően a férfiellenes szabályoknak és törvényeknek…), ha nem ilyen önelégült, felsőbbrendű pofával adnák elő. Nem mindennapi vastagbőr kell ahhoz, hogy valaki elő merjen állni ilyen szöveggel, hogy “mindenkinek jobb így”. Főleg a tények tükrében, amik szerint az emberek 99,9%-ának rosszabb így.

A férfiaknak azért, mert a femináci szabályok ott szorongatják őket, ahol érik. A 2008 óta hullámokban támadó világválságot értő körökben “férfiválságnak” nevezik (mancession), mivel sokkal több férfi vesztette el állását, mint nő. Mindez azért van így, mert a közszférában, a kényelmes és biztonságos állásokban elülnek a nők, míg a versenyszféra leépül, ahol hagyományosan több férfi keresi a kenyerét. Ráadásul a cégek keze meg van kötve kvótákkal, vagyis nőket kirúgni még a versenyszférában is tilos – maradnak a férfiak a sor végén. Így tehát a feminista törvényhozás dupla védőfalat húzott a nők köré, mert ők megérdemlik. Ez önmagában is vérlázító, de hogy aztán ezt úgy adják elő, mintha mindez azért lenne, mert a nők eredendő, veleszületett képességei jobbak mint a fériakéi… És “mindenkinek jobb így”…

A nőknek azért rosszabb, mert bár tény, hogy többet keresnek, és önellátóbbak, mint pár évtizeddel ezelőtt, de ez egyáltalán nem tette őket boldogabbá. Sőt. Hogy miért? Sok más egyéb mellett azért, mert magukhoz “méltó” partnert keresnek, és abból egyre kevesebb van. Régen csak a topmanager csajok siránkozhattak, hogy “hol vannak az igazi férfiak”, mikor azzal kellett szembesülniük, hogy nem találnak maguknál magasabb státuszú férfit, aki olyan hülye lenne, hogy összekösse velük az életét. Manapság a nők egyre szélesebb rétegei szembesülnek ezzel a problémával, amit úgy élnek meg, hogy vagy olyan menő pasikkal kell összefeküdniük, akik aztán sehogysem hajlandóak “megállapodni” – vagy pedig olyan férfiakkal kell összekötni az életüket, akiket aztán nekik kell eltartani. Ez pedig egy nőnek nem pálya. Melyik nő akarna eltartani egy “élősködőt”, vagy megjelenni egy partin úgy, hogy a férje munkanélküli asztalos? Egy nő oldalán a férfi státuszszimbólum, és ha nem az, akkor a nő inkább nem is nagyon akar vele mutatkozni. A sokat emlegetett női ösztön már csak ilyen…

Egyszóval egyre inkább mindent elural a férfiellenesség, és a feministák gyújthatják az örömtüzeket. A nők minden területen a férfiak fölébe kerekednek – igaz nem a saját munkájukkal, hanem férfiellenes törvényekkel, dehát kicsire nem adunk. Csakhogy ettől senki nem lett boldogabb, legfeljebb azok a pasik, akiknek amúgy sem voltak nagyobb ambícióik, mint otthon ülni a WoW vagy a COD előtt és játékkal verni agyon az üres órákat (napokat, éveket). Ezek most örülhetnek, mert egy olyan világba hajították őket, ahol egész egyszerűen nem is tehetnek mást.

Tanulni nem tudnak/akarnak, mert az oktatási rendszer feminizált, vagyis a nőknek mindenféle előnyöket biztosít amellett, hogy kriminalizálja a férfilétet. Ki a fene akarna olyan egyetemre menni, ahol kötelezik arra, hogy “tanfolyamokon” vegyen részt, ahol feministák oktatják ki arról, hogy ő valójában potenciális nemi erőszakoló, elnyomó patriarcha, bigott nőgyűlölő. Vagy ki akar olyan főiskolára menni, ami kötelezi arra, hogy férfi létére tűsarkú cipőben botorkáljon kilométereket úgy, hogy a körben álló csajok a pofájába röhögnek? Vagy olyan suliba, ahol akkor is kirúgnak nemi erőszak vádjával, ha a rendőrség hivatalosan tisztázta a neved, és a vádlódat letartóztatják a hamis vádaskodása miatt?

Aztán dolgozni sem nagyon tudnak/akarnak, mert a legtöbb helyen kvótába ütköznek, és ahol nem, ott is. Ha szereznek is munkát, valószínűleg valami lélekölő robot, amivel nem keresnek eleget ahhoz, hogy eltartsanak egy családot, tehát azon nők köre, akik felnéznének rájuk és nem hagynák el őket az első adandó alkalommal, eléggé szűkös. És nem pont a legjobb csajokat tömöríti. Arról nem is beszélve, hogy az állam úgyis elveszi a fizetésük háromnegyedét, aminek nem kis részét a nők zsebébe tömi. Arról végképp nem beszélve, hogy válás után még a maradék kis éhbérük háromnegyede is elmehet az exre és az exgyerekekre, akiket sosem látnak többet, mert a volt feleségnek úgy kényelmes.

Úgyhogy minek erőlködni? A modern nyugati világ elérte, hogy a legtöbb férfi feladja a sziszifuszi munkát, és inkább lebzsel a kanapén. Elvették minden motivációját, aztán csodálkoznak, hogy azt teszi ami a logikus és ami az érdeke. A Times pedig megírja, hogy nyert a feminizmus, mindenki hazamehet.

Csakhogy nem megy haza senki. A feminizmus hiába nyert, mérget vehetünk rá, hogy továbbra is ugyanazzal a hévvel fogja ontani magából a férfigyűlöletet, mint eddig. Sőt, afelől is nyugodtak lehetünk, hogy nem fog elapadni azon írók sora, akik azzal riogatják majd a népet, hogy ezután lesz csak igazán szükség a harcos feminizmusra, mert a láthatatlan patriarchátus láthatatlan keze még mindig ott matat valami láthatatlan helyen. Felteszek rá egy ezrest, hogy a következő héten, a következő hónapban, és a következő évben egyaránt jelenik majd meg újságcikk valahol az angloszférában, ami azt fogja szajkózni, hogy a nők kevesebbet keresnek.

Egy lavina alatt állunk, és sajnos fel kell ismernünk, hogy nem fog leállni. A feminizmus esetében nincs értelme arra asszociálni, hogy a talaj majd megállítja a zuhanásu(n)kat. Nincs az az erdemény, ami “elég jó” a feministáknak, ami arra késztetné őket, hogy elismerjék: most már elég jó a nők helyzete ahhoz, hogy a további genderháború ne legyen indokolt. Egyre-másra hozzák le a győzelmi cikkeket, és mégis ugyanazokat a hazugságokat ismételgetik, amit tavaly, azelőtt, vagy 30 éve. Sőt, ahogy a helyzet javul, úgy romlik. Ahogy egyre több a femináci sikersztori, úgy jönnek ki a rémisztőbbnél rémisztőbb agymenések. Mint például ez: a legújabb femináci kutatás propaganda szerint az amcsi 12-17 éves korosztályban a lányok felét éri nemi jellegű zaklatás vagy erőszak évente. Ki az a holdkóros aki ezt képes komolyan venni? Ki hiszi azt el, hogy az USA oktatási intézményeiben rosszabb a szexuális bűncselekmények aránya, mint a Kongó menti háborús zónákban? Mégis, “komoly” szervezetek foglalkoznak ezzel a szellemi fekáliával úgy, mintha lehetne vele komolyan foglalkozni.

Sajnos a feministákat a saját győzelmeik íze nem megelégedéssel tölti el, hanem további vérszomjjal. Érzik az áldozat gyengülését, és egyre nagyobb falatot akarnak kiharapni belőle. Minden egyes kisujjal, amit feléjük nyújt a társadalom, egy kar vész el a cápa gyomrában. Lassan ideje lenne fontolóra venni a következményeket és a lehetséges megoldásokat.

2 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 52 votes, average: 5,00 out of 5 2 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Deansdale

Külön bemutatkozni nem szokásom a neten, beszél helyettem a véleményem - azt nem rejtem véka alá. Eleget foglalkoztam a feminizmussal ahhoz, hogy véleményt merjek formálni róla. Akkor is, ha ez a polkorrekt széllel való szembevizelést jelent.

22
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
8 Egyéni hozzászólás
14 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
17 Hozzászólások szerzői
TuzliliomReszet ElekInaaratibi22Aurelius Respectus Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Toplak Zoltán
Újságíró

“Sajnos a feministákat a saját győzelmeik íze nem megelégedéssel tölti el, hanem további vérszomjjal. Érzik az áldozat gyengülését, és egyre nagyobb falatot akarnak kiharapni belőle.”

Ez tökre így van. Ezért kell nekünk aktívnak lenni, és ellenállni.

Vasgerinc
Újságíró

Azt hiszem vannak elképzeléseink, hogy ezentúl hogyan fogják megideologizálni a további férfigyűlöletet.

Alkibiadesz
Olvasó
Alkibiadesz

Hát ha már “nyertek” akkor kénytelenek lesznek előbb utóbb leadni a hipergámiájukból és maguknál “gyengébb” férfit választani. Ha a nők erősebbek, okosabbak, többet keresnek, empatikusabbak stb akkor ebből szükségszerűen következik hogy a férfi a gyengébb, is mint olyanra nem felnézni hanem segíteni támogatni kell. Anno mi megtettük velük az elmúlt néhány száz éve.

don Fefinho
Újságíró

Ne nevettesd ki magad. Szerinted mit csinálnak?

Borisz
Újságíró

Ki tud valamit arról, hogy technikailag, operatíve, konkrétan mit tehetünk?

Már nagyon szeretnék valamit tenni, aminek hatása van. Akár ezt az oldalt felspécizni/befuttatni, akár valami komoly alapítványt létrehozni – de nem látom pontosan a lehetőségeket.  Pedig tényleg tenni kéne valamit, azon már túljutottunk, hogy ezt megállapítsuk…

Heti 10 óra szabadidőm mindig lesz erre a kérdéskörre, csak találjuk ki, mi legyen.

Apophis
Újságíró

Mondjuk létre lehetne hozni aktìv antifeminista csoportokat, amik nem csak a virtuàlis valòsàgban lèteznek. Aztàn lehetne elöadàsokat szervezni, röplapot osztogatni, persze nem férfijogi mozgalomként, mert akkor hamar patriarcha elnyomò eröszakolò gonosz agresszìv férfisovinisztàk lennénk, hanem a hagyomànyos értékek mellett kampànyolva, lehetöleg nök bevonàsàval. Sokan el sem gondolkodnak, hogy feminizmus, nemfeminizmus meg ilyesmi, de ha làthatòvà vàlna az antifeminizmus, akkor szerintem teret is nyerhetne.

Korhely
Újságíró

Sztem nem kell ennyire óvatoskodni. Alakítani kell egy társadalmi szervezetet, egy férfipártot, ami a férfiaknak, mint a társadalom legjelentősebb kisebbségi csoportjának az érdekeit képviseli.

Ez az érdekképviselet normális módja egy társadalomban. Miért kellene ettől félni?

Maestro
Szerkesztő

Nyitott kapukat döngetsz, az önzetlen és empatikus nőkertesek már képviselik a férfiak érdekeit is:
http://nokert.hu/index.php/ferfiakerthu
:-(((

Fox
Újságíró

Igen, és a nyomorultak azóta képviselik, mióta én felvetettem, hogy kéne egy ilyen oldal, ők meg gyorsan elkövették a megelőző csapást:

http://www.ferfihang.hu/2012/07/28/ferfiakert-hu

Infantilis kislányok.

Alter Ego
Szerkesztő

Mivel a számos lelkes olvasó felől tapasztalható elkötelezettség, aktivitás reményekre okot adó, lelkesítő, ezért fel fogom élénkíteni a férfijogi civilszervezetünk megalapítására tett jogi előkészületeket, hogy lehetőség szerint az eredeti terveket betartva még tavasszal  aláírhassuk az alapító okiratunkat, amikor is nyílt kampányban értesíteni fogunk mindenkit a csatlakozás módjáról.

Korhely
Újságíró

Ha tízen lennénk, alapíthatnánk pártot is.

Pártok fogalma, történeti kialakulása, funkciói. A pártok alkotmányjogi helyzete a Magyar Köztársaságban. Az érdekszervezetek helye, szerepe a jogállamban.

http://www.jegyzetportal.hu/…tetelek…/17_tetel_alkotmanyjog_zarov.doc

Politikai pártok jogi szabályozása Magyarországon

http://www.felsofokon.hu/jogi-alapokrol-nemcsak-iskolasoknak/2011/06/22/politikai-partok-jogi-szabalyozasa-magyarorszagon

Alter Ego
Szerkesztő

Alapos átgondolás után annak a híve vagyok, hogy kisebb lépésekben kell kibontakoznunk. Egy civil társasági formából induló mozgalom utat nyithat a későbbi jelentősebb szerveződéseknek. Előnyösebb, ha apránként mutatjuk be céljainkat és tevékenységünket, és ezzel alapozzuk meg a későbbi szélesebb társadalmi elismertségünket.

Suum cuique
Újságíró

Jót tett a válság a nőknek

Pénzügyileg magabiztosabbak lettek a megszorítások idején – derül ki az Allianz idei “Women, Power, and Money” című tanulmányából.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

A feministák igazi vágya, hogy a férfi önként legyen és boldogan a nők rabszolgája. Ezeknek a magasan képzett, rózsadombi álomvilágban élő, elkényeztetett nőknek az igényei végtelenek. Természetesen ezenkivül boldogan pártfogolnak minden létező deviáns csoportot a többséggel szemben. Kedvenc cs bloggerünk azért siránkozott a minap, hogy ugyan sok fiatal férfi teljesíti a nők minden igényét és háztartási munkát is végez., de mégsem jó ez neki, mert látni rajtuk, hogy nem szeretik csinálni, ezért ilyen férfi sem felel meg a feminista nőnek.

Tibi
Olvasó

Na tessék, megérte mosogatni? Nem. Mivel sosem ez a válóok. Ez csak rizsa, ahogy a széthányt zokni is…
A probléma gyökere (válások okai) szerintem ott keresendő, hogy alapvetően a nők sosem a férfinak, magának az embernek mondanak igent, hanem annak státuszának vagyonának. És elhiszik hogy ez hosszútávon működhet. Pedig nem. Ha egy nő huzamosabb ideig nem kap semmit érzelmileg, abba belehülyül. Pláne viszolyog, esetleg undorodik is a férjétől.  De hogy ezért a férfi legyen a hibás???

Suum cuique
Újságíró

Az is gyakori jelenség, hogy amikor összejönnek a nő státusza nagyot ugrik a férfivel az addigihoz képest, azonban néhány év után beleszokik abba az életvitelbe, és természetsnek veszi. És ha nincs előrelépés, vagy nem olyan, akkor kezdődik a nyávogás, hogy “a pasim/férjem nem halad sehova, a kapcsolatunk sem fejlődik tovább”, stb.

A kényszeres programcsináló

Van egy cikk, ha rákerestek Google-vel a címére (Alapelvek a jobboldaliság és a baloldaliság fogalmainak megértéséhez), megtaláljátok, ott van ez a rész, amely ide kapcsolódik, hiszen a nő pszichésen baloldali, a férfi pedig pszcihésen jobboldali, így érthetővé válik a progresszió-reakció értelme is:

“A jobboldali ismeri a stabilitást, az állandóságot, az örökkévalóságot, a baloldali ellenben állandóan “halad” valahová, de sohasem érkezik meg sehová. A baloldali folyton újít, mindig valami mást keres, nem az azonosságot, hanem a másságot kutatja, anélkül azonban, hogy ez a másság valamiféle minőségi differenciáltságot jelentene. A jobboldali eszménye a tett, a baloldali ellenben csupán izgatottan tevékenykedik. Julius Evola erről így ír: “Csak azoknak az élete keresi valójában a ‘mást’, akik nem elégszenek meg önmagukkal, és akik eltávolodtak önmaguktól: nekik van szükségük a társadalomra mint kölcsönös támaszra, mint kollektív törvényre; és ők törekszenek – mert nincsenek; mert csak keresőkként, elédegetlenekként, a jövőtől függve léteznek: mert ők a létesülés. Borzadnak attól, ami az ember természetes élettere: a hallgatástól, a magánytól, a kitöltetlen időtől, az örökkévalótól; és ezért tevékenykednek, izgulnak, szüntelenül ide-oda forgolódnak, mindennel foglalkoznak – kivéve önmagukat. Tevékenykednek, hogy érezzék magukat, hogy létüket igazolják. És mivel a tevékenységtől és mindentől, amit csinálnak, saját igazolásukat várják, egyáltalán nem ők tevékenykednek – ők csupán a tevékenykedés megszállottjai. Ez a mai ember aktivizmusának értelme. Ez nem tett, hanem lázas tevékenykedés. Ez azoknak az őrjöngő rohanása, akiket a kerék tengelye kirepít, és akiknek a rohanása annál őrületesebb, minél messzebb vannak a középponttól.”

Inaara
Olvasó
Inaara

Nagyon jó ez a modoros blog, köszönöm, nem ismertem. :)

Inaara
Olvasó
Inaara

“Na tessék, megérte mosogatni? Nem. Mivel sosem ez a válóok. Ez csak rizsa, ahogy a széthányt zokni is…”

Bizony ez így igaz. A férfiak sem azért menekülnek, mert ma véletlenül egy picit odaégett a rántott hús, vagy sósabb a leves.  :)

“a nők sosem a férfinak, magának az embernek mondanak igent, hanem annak státuszának vagyonának. És elhiszik hogy ez hosszútávon működhet.”

Ezzel azért így nem egészen értek egyet, de értem, mire gondolsz. Az egész “csomag” számít, de hidd el,  van olyan, hogy “magának az embernek” mondanak igent. A nagy gazdagság biztos nem öröm, nagyon nagy teher lehet, s a pénz egy bizonyos fokon túl már nem boldogít. Az ilyen emberek nem tudnak bízni senkiben, hiszen nagyon nehéz nem arra gondolni, hogy mindenki csak a pénzük miatt van körülöttük. A nők is. Egy  olyan kapcsolatban, ahol a férfi sokkal gazdagabb, a nőnek őszintén el kéne gondolkozni azon, hogy akkor is szeretné-e a párját, ha tönkremenne. Van-e valami a pénzen kívül, ami miatt hozzámegy, őszintén szereti, becsüli és tiszteli-e, és boldoggá akarja tenni. Nem minden nő hajt a nagy pénzre, és hiszem, hogy sok pénzzel is lehet igazi a szerelem.

Szerintem nagyon jó teszt, ha a férfi már a megismerkedéskor jóval kevesebbet mutat, mint amije valójában van, valahogy úgy, ahogy a Meseautó c. filmben – nem a nagy Mercivel megy a nőért, hanem bérel/kölcsönkér egy kis Opelt, nincs rózsadombi villa, hanem bérel egy lakótelepi lakást, stb. Egy pár hét után, amikor a férfi megbizonyosodott afelől, hogy szereti a nő, akkor biztos, hogy önmagáért szereti, és akkor már nyugodtan előállhat azzal, hogy van ám ez jobban is. :)

Öööö…túl romantikus vagyok? :)

Tuzliliom
Olvasó
Tuzliliom

Ha kevesebbet mutatsz, kevesebbet kapsz. Mindig megszívtam eddig, ha ezt tettem, és apellálni próbáltam arra, hogy ő is meg akar ismerni és majd fokozatosan feltárjuk egymás előtt elképzeléseinket, hivatásunkat stb. Ha a hátteret nem mutatod meg, akkor abból ítél, amit lát, még csak nem is gyanakszik, hogy ez csak egy kis szelete a dolgoknak, mert többnyire butus. Ha viszont abból dönt, amit lát, akkor miért ne gondolkozhatna úgy, hogy arra jó lesz egy 18 éves bubumarci is- a rólad való addigi ismeretei alapján azokkal vet ez esetben össze.

Reszet Elek
Szerkesztő

A nők természetüknél fogva hajlamosak a környezetedről megítélni, ezen külsőségeiből következtetni a belső (számára) értékeidre.
A jelenségnek köszönhetően a valóban emberi nagysággal, komoly belső értékekkel bíró férfi gyakran magányos, míg kellően machiavellista férfitársa “dúskál” a női vágyak kereszttüzében.

Tuzliliom
Olvasó
Tuzliliom

Az évek során lejjebb és lejjebb küzdötték magukat a szememben, ijedten látom már a saját értékrendemet is szanaszét inflálódni. Azt a korrekt odaszánást és a racionális eltökéltséget, ahogy én viszonyultam hozzájuk már régen nem keresem egy nőben. Döbbenet időnként, hogy mekkora lufik.