Feminista ízlés-diktatúra Izraelben

Most olvasom csak, hogy miket hordatok itt össze. Egész egyszerűen undorító, ahogy a nőket emlegetitek itt a kommentekben! Hánynom kell attól, hogy hányszor disznózzátok, meg kövérezitek, meg rondázzátok le a nőket, akik nem modellek. A világ nem szegény elnyomott szépséges modellekből és ronda féltékeny kövér feministákból áll, ezt mint nő, én kikérem magamnak!!! Komolyan, ilyenkor nem csoda, ha fújnak rátok a feministák. Aki pszichikai nyomásnak érzi azt a tendenciát, amit ráerőltet a divatvilág és a média, az hülye mint a “segged”? Na az ilyenektől még nekem is kinyílik a bicska a zsebemben! Nektek férfiaknak fogalmatok sincs, milyen nap mint nap megküzdeni azzal az érzéssel, hogy nem tudsz magadnak egy csinos ruhát venni, mert nem vagy konfekcióméret. Vagy hogy a 18 éves 45 kilós eladólányok úgy néznek rád, mint egy förtelmes féregre, mert az alakod nem tökéletes 40 évesen, három gyerek után. És ha ez nem tetszik nekünk, attól még mi nők nem vagyunk dagadék disznók, vagy rondák, vagy féltékenyek, és ultranagy szemétség tőletek, hogy így általánosítotok.

Na, elhúzok innen a francba. Oltári nagyot csalódtam bennetek, fiúk.

Kérdezz meg tíz nőt, abból legalább 5 azt fogja válaszolni, hogy imádja a mackó-pasikat. Én is.

Ti értitek félre ezt az egészet. A törvény nem a szépség fogalmát akarja szabályozni, mert ez nem a szépségről szól, hanem a divatról. Márpedig ha a divat egy önmagáért való művészeti ág lenne, akkor én is fel lennék háborodva, hogy bele akar szólni az állam, de a divat az olyan valami, ami nekem és még nők millióinak akar eladni RUHÁT. Hát még jó hogy akkor jogunk van kikövetelni, hogy akkor igenis vegyen figyelembe minket is, mint felvásárlóerőt. Én egy szóval sem mondtam soha hogy erről az eszement irányról, hová a divat fejlődött a férfiak tehetnek, nekik ehhez semmi közük, erről kizárólag azok a buzi tervezők tehetnek (meg az idióta sleppjük), akik képtelenek mit kezdeni a női testtel, és akinek az a fixa ideájuk, hogy ha szúnyogokra csinálnak ruhát, majd minden méretet megnövelnek tíz centivel, akkor az egy nagyobb súlyú nőn is ugyanúgy fog állni. Pedig nem, úgy fog kinézni mintha zsákba öltöztették volna. És ez az igazi baj, és igenis ez a legtöbb nő számára iszonyatosan frusztráló, mert mindenhol azt látja, hogy olyannak kell lenni, hogy csinos lehess, és ha nem vagy 18 éves és 45 kiló, hanem mondjuk 40 és szültél már 3 gyereket, akkor csak ronda ruhákat találsz magadnak. Az lenne a csoda, ha ez nem hatna rájuk pszichikailag. Pedig mi is szeretnénk tetszeni és csinosak lenni, és a legtöbb nő az is lehetne, ha nem olyan lenne a divatvilág, mint amilyen, és ne azt sugallná, hogy irreális célokat kell elérned azért, hogy felvehess egy normális ruhát. És valóban, a szépségipar nem kényszerít semmire, a közerkölcs viszont elvárja, hogy ne pucéran mászkálj, következésképp muszáj magunkra vennünk valami ruhát, és ha már megtesszük, akkor nagyon-nagyon szeretnénk csinosak és kívánatosak lenni, olyan ruhát találni, ami fegyelembe veszi nő gömbölyűségeinket, kiemeli amit ki kell, és eltakarja amit el kell, de nincs ilyen!!! Piszok nehéz így élni. Én már 30 éves vagyok, és több országban is éltem már, de soha életemben nem tudtam olyan nadrágot venni, amit ne kellett volna előbb elvinnem egy varrónőhöz, hogy varrja fel a szárát, mert nadrágot csak 175 centis lányokra lehet kapni az egész világon, 163 centisekre nem. És persze azokon a nadrágokon máshol van a térd rész, a csípő rész, mint rajtam, szóval hiába varratom föl a szárát, akkor sem fog soha igazán passzolni rám. És ez csak egy dolog. Persze hogy ez frusztráló, és igenis pszichikai nyomásként élem meg, amióta eszemet tudom. És emiatt még messze nem vagyok olyan hülye, mint a segged, és nem neveltek rosszul a szüleim, és nem vagyok egy dagadék disznó, féltékeny, ronda feminista.

Lehet hogy ez a törvény nem túl szerencsés, hogy a modellekre irányul, de egy lépés azirányba, hogy visszaálljanak az állapotok arra a szintre, amikor a divat még tényleg a nők igényeit elégítette ki. Mert ha nem lehetnek szúnyogok a modellek, akkor a tervezők sem tervezhetnek szúnyogokra, és ha egy kicsit többet esznek a modellek, akkor kikerekednek itt-ott ahol a nőknek kereknek kell lenniük, és akkor kénytelenek lesznek majd a tervezők észrevenni, hogy a nők nem fiatal fiúk. Vagy jobb esetben továbbra sem tudnak majd mit kezdeni a nőkkel, leáldozik a napjuk, és majd olyan tervezők veszik át a helyüket, akik megbirkóznak a feladattal. Egy 18 BMI-s és egy 20-22 BMI-s nő között egy férfi valszeg észre sem veszi a különbséget, mert ugyanolyan karcsúnak tűnnek, de az ruhaméretben, és ruhaszabásmintában már különbséget jelent, olyan különbséget, ami már jobban közelít az átlagnő gömbölyűségeihez (és itt most nem hurkákra gondolok, hanem mellre és fenékre, amivel az átlagnők gyárilag rendelkeznek, a topmodellek meg lefogyókúrázzák magukról).