Interjú a kőszegi tűzoltóparancsnokkal

Seper András, aki az interjú készültekor Kőszegen dolgozott parancsnokként, karizmatikus ember. Férfias hangja már jó ideje feltűnt, mikor feléjük jártam. Látszott: magabiztos ember, aki otthon van abban, amit tesz. A hozzá szólók testbeszéde tiszteletet és közvetlenséget sugárzott. Kőszegi utolsó munkanapján adott interjút nekem.

–          Hogyhogy az utolsó munkanap itt? – ülünk le a klubhelyiségben.

–          Átszervezés. Másképpen fog működni a helyi tűzoltóság.

–          Hogyan lett tűzoltóparancsnok?

–          Nagyon egyszerűen. Édesapám olvasta a hirdetést az újságban, hogy indul ilyen képzés. Jelentkeztem az Ybl Miklós Építőipari és Műszaki Főiskolára, és elvégeztem a képzést.

–          Mit jelent a tény, hogy parancsnok?

–          Kihívást, felelősséget és elismertséget a kinevezők és a közösség részéről.

–          Vezetőként mi a legfontosabb dolga?

–          Sok minden. Amit kiemelnék ebből, az a generációk összehozása. Sok időt és energiát kell szánni az összhang megteremtésére. Fontosak a rendezvények, és ahogyan ezek korosztályokat céloznak meg. Gyereknapon pl. a kísérők: a szülők, nagyszülők is jól érezzék magukat. De fontos a tűzoltóknak a szakmaiság fejlesztése is. Egy jó közösségben ez meghívott előadókkal, tanfolyamokkal megoldható könnyen.

–          Sikeres embernek tartja magát?

–          Korai még a mérleg, de igen, szeretem az életem. Az a munkám, ami a hobbim, és boldog a családi életem is. Három gyermekem van. Sikeresek ők is, egyikük egyetemre jár.

–          Más. Mi a titka az ön kisugárzásának?

–          A család és a közösség. Hogy ott vannak az ember háta mögött, és értelmet adnak annak, amit tesz.

–          Mennyire céltudatos ember ön?

–          Célok persze, mindig vannak. Nagy terveim nincsenek, és szerencsére a határidők most nem fontosak. A célok néha módosulnak, de ez nem kudarc! Rugalmasan állok ezekhez a helyzetekhez.

–          Tesz-e valamit a fellépéséért?

–          A közösség a titok. Mindig benne voltam, már iskolás koromban is. Élvezni kell a tagságot, az egyetlen dolog, amit javasolhatok bárkinek is az, hogy keresse meg a saját közösségét! Szerencsés helyzetben vagyok, mert nekem a foglalkozásom a hobbim. A felkészültség fontos, így ismernek el a kollégák a közösségben. Vezetőként meg főleg.

–          Kihívások. Hogyan áll velük?

–          Közösség – mondja mosolyogva. – Sok a kihívás ebben a szakmában. A szakismeret, és az ebben való fejlődés nagyon fontos. Kérdezni kell, akár fiataloktól is vagy a beosztottaktól. És fizikailag is készen kell állni –ebben is segítjük egymást. A Tűzoltóságnál a csapat rendkívül fontos. (Tény, hogy rendkívüli társaság a kőszegi tűzoltóké. Töröknek beöltözve felvonulnak az Ostromnapokon, eljátsszák az ostromot, gyereknapot szerveznek a tagok gyermekeinek, és a városi gyereknapon is aktívan részt vesznek – egy alkalommal pl. habfürdővel. És ez csak az, ami hirtelen az eszembe jutott. Támogatják a tagok rokonait is, pl. tűzifával.) A közösség pontosan annyira erős, amennyire a leggyengébb láncszeme az. Ezt gyerekkortól hangsúlyozzuk azoknak, akikkel kapcsolatban állunk. Az is igaz, hogy a közösség kiválasztja a tagjait. Akárkit nem fogadunk magunk közé.

–          Fiatalságról…

–          Tudnék mit mondani. Sokan szidják őket, hogy lázadók, gyökértelenek, bandáznak. Én azt mondom, hogy szeretnének kapcsolódni másokhoz, értelmesen együtt lenni, de nincsen rá lehetőségük. Meg lenne a helye a városban egy autós-motoros társaságnak. Sajnos ezt felvállalni sem időm, sem energiám nincsen. Kedv lenne hozzá.

Kibukik belőlem:

–          Engem nagyon lenyűgöz ez a közösségi szellem, különösen, mert vallásos ember vagyok, és megtapasztaltam, hogy micsoda támogató erő van pl. az imacsoportokban. Ha érett módon közelítenek a tagok a csapathoz – vagyis elsősorban adni és nem kapni akarnak – akkor csodás dolgok születnek meg közöttük.

–          No, ezt jó, hogy említi, mert nálunk van nyitottság a vallás felé. Már, csak ha Szent Flóriánra gondolunk, aki a tűzoltók védőszentje. Fontos ez is. Énnekem olyan szerencsém volt, hogy a nagymamám ügyesen megszervezte a vasárnapi szentmiséket. Mire vége lett a misének, hamarosan indult a matiné a moziban. A kellemest a hasznossal összekötötte.

–          Milyen férfiképe van? Milyen a „jó” férfi?

–          A megjelenés szerintem fontos. Ilyen pl. az egyenruha viselése. Meglepődtem anno, hogy mennyire szívesen vették fel a közénk jövők az egyenruhát.

–          Hosszú haj?

–          Mehet, de ápolt legyen. Legyen méltósága a férfinek, amikor megjelenik. Legyen önismerete: mire képes, és mire nem. A katonaság fontos lenne a fiúknak. Az én időmben arra pl. nagyon jó volt, hogy a fizikai teljesítményemet kipróbálhassam. Meglepett, amikor teljes menetfelszerelésben 30 km-t le tudtam futni a századdal. És az ilyen erőpróbák szellemi tartást is adnak, erre kellene a fiatalokat rávezetni. Talán kevésbé adnák fel, csökkenne az öngyilkosok száma.

–          Tervek?

–          A legközelebbi: 2018 – a Kőszegi Tűzoltóság 150 éves lesz. Ez fontos állomás nálunk. Fontos kérdés a laktanya elhelyezés is, vannak gondok, meg kell oldani. Aztán a családon belül is vannak tervek. A gyerekek boldogulásának segítése, pl. jó munkahelyük, jó családjuk, jó közösségük legyen.

–          Köszönöm a beszélgetést.

–          Szívesen.