Jó kis sztorit kapart elő az index egyik leányvállalata:
A 32 éves Tiffany Baillie múlt decemberben egyik éjjel fogott egy 30 centis pengehosszúságú kést, odament barátja, a 48 éves Gregory Todd ágyához, és hátba szúrta a férfit. Az egyébként szakácsként dolgozó Toddnak sérült a lépe, a mája és a hasnyálmirigye, és csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg az életét.
Mit csinál erre az illető? Megkéri a nő kezét. Ezek a szemét elnyomó patriarchák a folyamatos férfierőszakukkal… Nem értenek a finom, nőies célzásokból, az már bizonyos. Arra azért kíváncsi lennék, hogy a feministák hogyan magyarázzák ki azt, hogy egy nő odasétál egy alvó férfihoz és a hátába döf egy kést. Önvédelem?
A média persze azonnal megkezdte a szerecsenmosdatást, és (a férfitól független!) érzelmi okokra hivatkoznak, ami egyrészt a fenét se érdekli, mert akinél egyszer “érzelmi okokból elszakadt a cérna”, olyannyira, hogy gyakorlatilag gyilkosságot követett el, annál bármikor máskor is elszakadhat, tehát közveszélyes; másrészt egy havi fizetésem felteszem rá, hogy férfi elkövető esetén fel sem merülne ilyen mentegetés (mert a férfiaknak nincsenek érzelmei, vagy ha igen, hát le vannak tojva, ahogy a feministáktól tudjuk). Mondjuk a magyar sajtóban nem láttam olyat a friss kulcsi gyilkosságok kapcsán, hogy az elkövetőt azzal mentegetné bárki is, hogy érzelmi problémái voltak (és ezért szabadon kellene engedni szegény “áldozatot”). Ilyen csak akkor fordul elő, ha nő a tettes.
Azon filozofálgatok, hogy vajon hány ilyen esetnek kell történnie ahhoz, hogy végre társadalmilag is eljussunk arra a felismerésre, hogy a nők sem angyalok: igenis képesek erőszakot elkövetni, még oktalan erőszakot is. Semmivel sem jobbak a férfiaknál – és persze semmivel sem rosszabbak. Éppen ezért talán az lenne az üdvös – és egyenjogú – megoldás, ha a törvények egyformán vonatkoznának férfiakra és nőkre. Semmi szükség speciális feminista törvényekre, amik csak férfiakat büntetnek, mert a feministákon kívül mindenki látja, hogy a nők is képesek elkövetni ugyanazokat a bűnöket, és mivel a nők sem gyerekek, ezért a férfiakkal egyenlő felnőtt bánásmódban kellene őket részesíteni. Egy nő feleljen éppen ugyanannyira a saját tetteiért, mint amennyire egy férfit felelősségre vonunk. Ha egy nő ugyanazért a bűnért kisebb büntetést kap (ahogy az manapság adott), az azt jelenti, hogy ő kevésbé felel a saját tetteiért, vagyis a törvény szemében egy férfi felnőtt, de a nő az gyerek. Ez lenne a feministák egyenjogúsága? Egy nő tehessen amit akar, de felelősségre vonni ne lehessen érte? És persze közben a férfiak továbbra is viseljék a következményeket, bármit tesznek is…
Ennek tükrében az LMP is újragondolhatná a beadványait – de persze nem fogja.
Emlékeztet az ügy arra, amikor Tamási Erzsébetnél, de máshol is azt olvasom, hogy az elnyomó, agresszív, hímsovén patriarchák kimagyarázzák az erőszakot, amit rajtuk követ el a párjuk, és azt mondják: megérdemeltem. A rendőrség is jellemzően nem a férfi áldozatoktól, hanem a szomszédoktól, vagy az orvostól értesül az erőszakról.
Egyébként ez a fickó a saját potenciális halálával köt házasságot, mert aki egyszer kiakadt, az máskor is megteheti – ahogy Dean is írta. Meg lehet bocsátani, és fel lehet vállalni a nőt, a szememben ez szép dolog. De azért egy pszichiátriai kezelés a nőnek, és egy orvosi szakvélemény meg nekem, hogy a nőm nem közveszélyes (már).
Igen ezt nagyon jól írtad valóban az lenne a helyes (és igazságos) ha törvényileg nem lenne különbség férfi és női elkövető között. Az érzelmi vonatkozások meg jó duma, de ezzel pl az összes férfi elkövetőt is fel lehetne menteni, mert mondjuk előtte provokálták és attól durrant el az agya. Aki gyilkol nemtől függetlenül börtönbe vele. A nő is felnőtt és képes a cselekedetei súlyának felelős elbírálására. Amelyik meg nem, az diliházba való. Ennyi.