Gabriele Kuby: A nemek forradalma

Az írónő mélyen hívő és katolikus: ez az egész művön érezhető. Írásra a Gender mainstreaming, és korunk szabados szexuális szokásainak eluralkodása késztette. A mű kritikája ezeknek, és egyben népszerűsítője a Katolikus Egyház tanításának.

Két nagy részből áll a könyv: A gender forradalma (akcióban a relativizmus) az egyik, és A nevelés államosítása (úton az új gender-ember felé) a másik.

Az első rész a relativizmus ismertetésével indul, mint a Gender ideológia megalapozó tézisével. A ma embere sokszor szembesül azzal a ténnyel, hogy az értékek relatívakká váltak, nincsen megbízható közmegegyezés arról: mi a jó. Ez a fontos fogalom alá lett vetve a szubjektumnak, ki-ki maga döntse el, neki mi felel meg. Korunk gondolkodói elvitatják bármiféle tekintély legitimitását arra, hogy meghatározza, mi a jó az egyénnek és a közösségnek. Hovatovább az egyetlen kapaszkodó a jó közérzet lesz. Jó az, amitől kellemesen érzem magam.

Modern korunk ideológiai harcosai toleranciát skandálva követelik magatartásuk, gondolataik, életvitelük tolerálását, miközben intoleránsak a hagyományokhoz ragaszkodókkal szemben. Aki szembe mer fordulni velük, hamar megkaphatja a magáét a médiában. Az írónő felszólal a korunk vallási irányzatával szemben, mely a New Age. Pogány forradalomról beszél, melynek legfontosabb tanítása: tedd, amihez kedved van! Ezzel szemben áll az ősi Tízparancsolat, és Jézus tanítása. És az a tény, hogy az ezeket adó Isten személyes és szerető. Csak nyitottnak kell lenni rá, és ő közli magát az őt keresőkkel. Gabriele Kuby szerint alattomos támadás zajlik a kereszténység és a keresztények ellen, hogy az erkölcsi szabadosság hatalomra jusson. Elhitetik az emberekkel, hogy túl nehéz, lehetetlen megtartani a kereszténység erkölcsi szabályait, s elfedik azt a tényt, hogy Isten az igyekezetünkre, s nem a sikereinkre tart igényt. A pápát és a Katolikus Egyházat sziklának írja le, mely ellenáll a korszellemnek, s melyet éppen ezért ostromol a liberális közösség.

Ezután a Gender ideológia kifejtése következik. Legfontosabb állítása: azért vagyunk férfiak és nők, mert ezt erőszakkal bebeszélik nekünk. A nemünk társadalmi konstrukció csupán. Folyik a harc azért, hogy minden szexuális irányultságot normálisnak ismertessenek el, sőt már a pedofíliáért és poligámiáért is küzdenek a Gender aktivisták. A politika pedig nagyrészt behódol ezen új irányzat előtt, sőt programmá teszi megvalósítását. Ez persze főleg Európa nyugati felére igaz, de már nálunk is volt kísérlet az óvodába való bevezetésre. Az Európai Unió kifejezetten a Gender elmélet élharcosa. Németországban például a tanmenetbe igyekeznek beilleszteni ezt az új tant. Van szexuális ismeretek óra, ahol fiatalokkal beszélgetnek a szexualitásról, kotont húznak répára, homoszexuális párokat hívnak meg, kampányolnak a szexuális devianciák mellett. Az írónő bemutatja, hogy a homoszexuálisok közti öngyilkosságok száma, az AIDS megbetegedés kockázata, szorongás, depresszió, addikció lehetősége mind jóval magasabb, mint a heteroszexuálisoknál. A jövő nemzedék érdekeit egy kétszázalékos kisebbség (vélt) igényeinek oltárán feláldozzák. Új forradalomra, a szexuális önmegtartóztatás ellenforradalmára van szükségünk, a keresztény tanítás megtartására – írja Gabriele Kuby. Fontos, hogy megtanítsuk a következő nemzedéknek, hogy élvezetvágyának kielégítését tudja elhalasztani, az értékeket megvalósítani, vagyis erényes életet éljen. Ma sajnos az antidiszkrimináció, tolerancia, szabadság szép és erős fogalmait kiüresítették, és általában a bűn tolerálásává változtatták, az igazság iránti igény elnyomásával. A Gender ideológiát jól jellemzi, hogy a gyümölcsei: a családok szétesése és a társadalom elöregedése.

Az első rész végén kifejti az Egyház tanítását, miszerint a test jó, és vége azoknak az irányzatoknak az Egyházon belül, melyek gonosznak, mocskosnak állítottak be minden vele kapcsolatos dolgot, főleg a szexualitást.

A Függelékben négy dokumentum található. A német püspökök Königsteinben tettek egy nyilatkozatot, mely szerint a hívek lelkiismeretére bízzák a fogamzásgátlás módjának meghatározását. Ez válasz volt VI. Pál pápa Humanae Vitae enciklikájára, amelyben kifejtette a fogamzásgátlás helyes módját. (Hőmérőzés, naptár módszer, stb.) Az első dokumentum a Königsteini Nyilatkozatra való reakció, „A hit öröme” címmel rendezett kongresszus határozata a nyilatkozat revíziójáért. Bizony, a Katolikus Egyházban sincsen mindig olyan nagy egység, mint azt szeretnénk mi, hívők. Küzdeni kell érte. A második dokumentum „A hit öröme” kongresszus résztvevőihez intézett levél. Lényegében a szexuális fegyelemre szólít fel. A harmadik dokumentum a fenti kongresszus nyilatkozata, melyben elítélik a Gender Mainstreaminget. A negyedik pedig az Európai Parlament homofóbiáról szóló állásfoglalása.

A második rész: „A nevelés államosítása (úton az új gender-ember felé)” azzal kezdődik, hogy elemzi és értelmezi az anyai szeretet módját, szükségét, működését. Konkrét példát is leír, amikor az anyuka tanult, nem tudott elég időt szánni a gyerekére, és sajnos mások sem voltak a közelében, akikhez tartósan kötődhetett volna a kislány. Háromévesen agresszív és bizalmatlan az anyjával szemben, sérült lelkileg. Nagyon fontos az első három évben az anyával való kapcsolat, Németországban mégis a bölcsődei helyek számát akarják eszméletlen mértékben felsrófolni. Bevallottan a születendő gyerekek harmadának , valójában erős kétharmadának szeretnének elhelyezést találni, az anyákat pedig visszanyomni a munkaerőpiacra. Az anyai hivatásról szólva kiemeli a szerző, hogy nem érti, miért nem tiltakoznak a nők tömegei az ellen, hogy karrierista, maszkulin emberekké akarják őket formálni, mikor a nők legszentebb feladata az élet továbbadása és gondozása. Simone de Beauvoir –t idézi Gabriele Kuby, aki szerint a gyerek egy parazita az anyjában, hús és nem több. A feminizmus egyértelműen lejáratja az anyaságot, az egykeresős családmodell ellen tevékenykedik, melyben pedig a legjobban megvalósulhat a többgyermekes családmodell. Egyáltalán a család ellen dolgozik a feminizmus, és most már a kormányzat is. Indok: sok a válás, az államnak be kell avatkoznia. Emiatt a magánszféra egyre szűkül, és az állampolgárok kezéből fokozatosan kiveszik a családi feladatokat. Az állami intézményekben pedig szexualizálják a fiatalokat. Ingyenes kiadványokban tanítják a szülőknek, hogy hogyan rontsák meg a gyermekeiket. (Nemi szervek puszilgatása, simogatások, engedni, hogy a gyerek maszturbáljon, mert ez az egészséges lelki fejlődés jele, kilencévesen már fogamzásgátlásra nevelni a lányokat, hiszen ebben a korban már becsúszhat a nem kívánt terhesség.)

Bár a demográfiai, pszichés és gazdasági (kevés a munkaerő, és még kevesebb lesz) problémákra egyértelműen a család lenne a válasz, főleg a nagycsalád, mégis a politika és a média mostohagyereke pont ez az intézmény. Szétment családokról jó írni, mert felkapják a fejüket az emberek, de ami teherbíró és jól funkcionál, az nem érdekes.

Jelenleg egy kisebbség érdekei alá akarják vonni a népességet. Ugyanis a legtöbb ember házasságban és családban képzeli el az életét, és a legtöbb nő akar gyereket. De Németországban (és ez meglehet nem csak ott jellemző) a kétkeresős családmodellek, a jól kereső nők, a kevesebb gyermeket vállalók helyzete a kivételezettebb, az előnyösebb. Aki nagycsaládot vállal, minimum a szegénységgel kell szembenéznie.

Az állam pedig a Gender Mainstreaming segítségével le akarja bontani a nemeket, „queer”-eket, a nemüket szabadon váltogató polgárokat akar. Ezt az antidiszkrimináció, tolerancia, szabadság nevében. Nagyon mély
Isten elleni lázadás ez már, ahol a személyiség magját, női vagy férfi azonosságát akarják lebontani. S mindez állami pénzeken, az EU, az ENSZ segítségével, főcéllá téve!

Nem szexuális ismeretekre, hanem családi ismeretekre van szüksége a világnak. Pl. a pornográfia ellen semmit sem tett a német kormány, de azon reklámokat betiltotta, amelyek „sztereotipak”. Vagyis anyuka a konyhában, apuka a barkácsműhelyben. Agresszív és pornográf tartalmak viszont szabadon terjeszthetők. Ellen kell állnunk, és meg kell teremtenünk magunkban a hűség és tisztaság gyümölcseit. Istenhez kell térnünk, írja az írónő. De aki ellenáll, az gyűlöletkeltőnek van bélyegezve, aki vallja, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, az „szemét fundamentalista keresztény”.

A második rész végén csak egy utóirat van, mely arról szól, hogy miután a szerző nyilvánosságra hozta, hogy a német kormány ingyenes kiadványokon keresztül befolyásolja a szülőket gyermekeik szexualizálására (megrontására) – az a kormány, amely a gyermekpornográfia ellen határozottan fellép – a belföldi és külföldi sajtó nyomására visszalépett, és bevonta a kiadványt. De ez csak részleges győzelem, fel kell készülni, és vállalni kell a harcot.

A magyar piarista rendnek köszönhetően a könyv online elolvasható illetve letölthető a következő linkre kattintva:
Gabriele Kuby: A nemek forradalma