A házasság múltja, jelene és jövője, 2. rész

A cikksorozat első része a házasság kialakulásának történetét tekintette át, amely elérhető ide kattintva.

Az összeomlás

Manapság a házasság intézménye válságban van, ezzel általában minden normális ember egyetért, csak azok nem, akik a lerombolásán fáradoznak. Egyre kevesebben kötnek házasságot, és egyre többen válnak, nameg ott vannak a kereteket feszegető törekvések, mint a melegházasság, stb. Itt és most nem szeretném ezeket külön tárgyalni, de nagyjából az a véleményem, hogy a melegek házassága már semmit nem fog ártani ennek az intézmények, mivel amúgyis az utolsókat rúgja. A legújabb neoliberális támadás inkább már a keselyűk gyülekezése.

Mert a házasságot nem a melegek teszik tönkre, de még csak nem is az, hogy megszüntették a régi feltételt, miszerint valamelyik félnél valamilyen “hibát” kellett megállapítani ahhoz, hogy válni lehessen. A problémák gyökere ennél mélyebb, és a megértéséhez ismerni kell a házasság, mint két fél közötti gazdasági szerződés alapjait.

Most a közgazdaság nyelvezetét fogom használni, hogy könnyen és gyorsan megérthetővé váljék a koncepció, de meglehet, ettől egy páran embertelennek fogják azt találni. Mindenesetre a házasság a legalapvetőbb formájában arról szól, hogy a férfi eladja a munkaerejét cserébe a kapcsolatban születő gyermekekért. Tehát a férfi vállalása az, hogy dolgozik a család megélhetéséért és felemelkedéséért, ami természetesen magában foglalja a nő megélhetésének biztosítását, aki – emlékszünk, a régi korokról van szó – egyedül valószínűleg nem tudná eltartani magát, és főleg nem az esetleges gyermekeit. Ezért cserébe a gyermekek az övéi lesznek, és ezt érthetjük szó szerint, vagyis válás esetén nem kérdés a gyermekelhelyezés, hiszen azok a férfi gyermekei, akiket “megvásárolt” a munkájával. Bármennyire is hihetetlennek tűnik, ez volt a házasság eredeti koncepciója, és így működött hosszú évszázadokon keresztül. Még az 1800-as években is ez volt a törvény, adott helyeken utána lehet nézni.

Tükröződik ebben az elgondolásban az az alapvető tény, hogy egy nőnek tulajdonképpen soha nem volt, és nem is lesz szüksége házastársra, vagy a gyermekei apjának hosszas közreműködésére ahhoz, hogy szülhessen. A házasságon kívül született gyermekek régi neve a “fattyú”; ez nem valami újkeletű fogalom, és bár negatív képzettársítások kapcsolódnak hozzá, a nőknek sosem volt “tilos” ilyen illegitim gyermekeket szülni. A társadalom talán lenézte őket, ha megtették, mivel köztudomású volt, hogy apa nélkül sokkal nagyobb volt a gyermek esélye a nyomorra, éhezésre, bűnözővé válásra, korai halálra (ez manapság is így van) – de megtehették, ha akarták. Egy nő szülhetett gyermeket és meg is tarthatta magának minden további nélkül. Ellenben egy házasságnak pont az volt a lényege, azért köttetett, hogy az azon belül fogant gyermekek “tulajdonjoga” a férfihoz kerüljön. (Ezért is vette fel a nő a férje nevét, hogy így a gyermekek is a férfi nevére kerüljenek, és örökölhessék a családi vagyont.)

házasságon kívül született gyerek = a nőé

házasságon belül született gyerek = a férfié

Nem túl bonyolult ez az elv, és ha egyeseknek manapság már barbárnak is tűnik, nincs benne semmi igazságtalan.

Ez a rendszer egyúttal biztosította azt is, hogy ne legyen sok válás, mert bár a nők mehettek amikor csak akartak, senki nem tiltotta meg a “lelépést”, de a gyermekeket ott kellett hagyniuk. A férfi dolgozott a gyerekekre, és ez egyúttal azt is jelentette, hogy a válás után a gyerkőcöknek az apjukkal volt nagyobb esélyük a túlélésre. Nem voltak hülyék a régi emberek, sok dolgot a praktikum (és a túlélés) oldaláról közelítettek meg, amiről manapság a többségnek fogalma sincs, mert a modern civilizációs kényelem eltakarja a szemük elől a múlt rideg valóságát.

Ez a patriarchális rendszer (a mostani feminista illúziókkal szemben az még valóban az volt) működött is évezredeken át, és biztosította a közösség túlélését, a kultúra és civilizáció épülését.

A házasság szétesése akkor kezdődött, amikor az “előfeminista” mozgalmak elkezdték vitatni a házassági szerződés alapját. A kezdetek kezdetén még csak arról beszéltek, hogy a szoptatós kisdedeknek az anyjuk mellett a helyük, tehát válás esetén ott is kell, hogy maradjanak – de amint elérnek egy bizonyos életkort, vissza kell hogy kerüljenek az apjuk kezei alá. Erre hümmögött a többség, és mivel már akkoriban is igen kevesen voltak, akik ellen mertek állni a nők akaratának, végülis beleegyeztek. Ezzel elindult a lavina, a “bizonyos életkort” egyre emelték, aztán a gyerek már egyáltalán nem is került vissza az apjához, és végül eljutottunk a mai rendszerig, amikoris garantált az anyai gyermekelhelyezés, és sok esetben az apa egyáltalán nem is látja többet a gyermekét.

Ezenközben a válások száma folyamatosan emelkedett, ahogyan a nők rájöttek, hogy a legerősebb ütőkártyát kihúzták a férfiak kezéből. Minden, ami ezután jött, már csak cicomázása volt ennek az alapténynek.

De van azért még egy érdekes tényező, amiről mindenképpen muszáj szót ejteni, és ez a gyermektartás és a “nőtartás”. Utóbbi nálunk nem nagy divat, de nyugatabbra (a “felvilágosultabb” feminista társadalmakban) annál inkább. Az eredeti házasság, mint szerződés arról szólt, hogy a férfi eltartja a családot cserébe a gyerekekért. Arról szó nem esett, hogy ha a nő lelép, akkor utána bármilyen jogot formálhatna a férfi további munkájára. Eléggé abszurd is lenne, nem? Hát ez az abszurditás mára kőbe vésett törvénnyé változott. Nem elég, hogy a szerződés egyik felét – a férfiaknak kedvezőt, az ő jogaikat biztosítót – törölték, egyúttal a szerződés másik felét – a nőknek kedvezőt – kiterjesztették, kibővítették. Ha ezt a gazdasági életben csinálnák, annak a neve: csalás. De a házassággal meg lehetett tenni, mert a feministák eleget lobbiztak, és elég sokáig hintették a port ahhoz, hogy elhomályosítsák a tömegek tisztánlátását.

Mert ugye a férfi elveszítette azt a jogát, hogy válás esetén megtartsa a gyerekeket – de ugyanakkor a kötelessége, hogy eltartsa a családot, nem szűnt meg, sőt, kiterjesztették a válás utánra is, ami agyrém. Nem elég, hogy a munkájáért cserébe nem kapja meg azt az ellenértéket, amire szerződött – ha a másik fél egyoldalúan felrúgja a szerződést, az állam tovább kényszeríti a férfit arra, hogy a munkája gyümölcsét átadja annak, aki kidobta őt a saját családjából. És mindezt természetesen “a gyermekek érdekében” – hiszen az állam, mint tudjuk, nagyon nagyra értékeli a gyerekeket, és még a szülőknél is jobban tudja, hogy mi az érdekük. Az persze mellékes, hogy a hagyomány, a józan ész és az összes statisztika azt mutatja, hogy a gyermek legelemibb érdeke a két biológiai szülője mellett felnőni, de ha az lehetetlen, akkor az apjávalezt a fajta érdeket lesöpörtük az asztalról, és kicseréltük a feminista dogmákra.

Ezzel a házassági szerződés duplán csalássá változott, és így egyáltalán nem csoda, hogy a férfiak egyre kevésbé hajlandóak házasodni, vagy hogy a válások száma még mindig emelkedőben van. Ahogy a nőknek egyre jobb biznisz ez a “házassági csalás”, úgy lesz egyre nehezebb őket a család egybentartására rávenni. Miért is tennék, ha bármikor leléphetnek, és azzal övék a főnyeremény? Hátrányuk nem származhat a dologból, viszont előnyük bőven. Ellentétben a férfiakkal, akiknek pont fordított a helyzet: elveszítik a gyerekeket, a házat, és a fizetésük egy részét a következő tizen-valahány évre. Nem véletlen, hogy teljes mozgalmak beszélnek arról, ez már nem az eredeti házasság, ez a “házasság 2.0“, egy új verzió, amit a feminizmus kiforgatott önmagából és teljesen tönkretett.

Hogy a melegek is házasodni akarnak? Hadd tegyék. Ezen az otromba csaláson, amit manapság “házasság” címszó alatt elsütnek, ők már nem tudnak tovább rontani.

A cikksorozat  harmadik részéhez kattintson ide.

4 votes, average: 5,00 out of 54 votes, average: 5,00 out of 54 votes, average: 5,00 out of 54 votes, average: 5,00 out of 54 votes, average: 5,00 out of 5 4 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Deansdale

Külön bemutatkozni nem szokásom a neten, beszél helyettem a véleményem - azt nem rejtem véka alá. Eleget foglalkoztam a feminizmussal ahhoz, hogy véleményt merjek formálni róla. Akkor is, ha ez a polkorrekt széllel való szembevizelést jelent.

16
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
7 Egyéni hozzászólás
9 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
10 Hozzászólások szerzői
KorhelyReszet ElekKalmanTschudin AgnesSuum cuique Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Toplak Zoltán
Újságíró

Azért nem mindennel értek egyet. A házasságot pl. a vallás parancsai is egybetartották, és régebben vallásos volt a nép. Nem csak a túlélés számított. A házasságon kívül született gyerekek esetén a nő az életét tette kockára, legalábbis az ókori zsidóknál. Ezért is volt Jézus fogantatása olyan nagy próbatétel Máriának. Ha József olyan, simán megköveztethette volna.

Szerintem kicsit eltúlzod a nő szabadságát a saját gyerekre. Nagyon sokat tett volna kockára. Akkor nem úgy volt, mint ma, mikor szinte sikk egy nőnek egyedül vállalni gyereket. (Némi túlzással.)

Toplak Zoltán
Újságíró

Viszont a nyugati gyakorlat egy agyrém ezzel az asszonytartással. Ilyenkor nem fáj az egyenjogúság hiánya? Hiszen egy nő el tudja tartani önmagát.

Tschudin Agnes
Olvasó

Nekem sem tiszta. Én férjnél vagyok, de sosem tartanék igényt a pénzére ha elvàlnànk, mégis mire fel? Ö akkor màr nem lenne senkim, csak a gyerekem apja. GyT oké, az a gyereknek megy, hiszen az apàé is, de ennyi. Nöként nagyon fel tud hàboritani a nötàrsaim viselkedése.

Alkibiadesz
Olvasó
Alkibiadesz

Ezt jól látod de pár dolog:

1. Régen vallási okokból nem volt válás. Ezért akkoriban a házasság “szent” dolog volt nem arról volt szó hogy a gyerek a férfi tulajdona hanem arról hogy mindkét félnek ki kellett tartania a másik mellett. A gyerek szempontjából valóban jobb az, ha stabil családban 2 szülő neveli (szélsőséges eseteket pl részeges szülő most vegyük ki a sztoriból). Viszont a felnőttnek nem biztos hogy jó. Pl: Mi van ha elsőre nem sikerült megtalálni az “igazit”? Fiatalon meg gyakran tévedhet az ember. Akkor ha egyszer “rossz lóra” tettél, kénytelen vagy olyan valaki mellett leélni az életedet, akit nem szeretsz, nem tudsz vele közös  nevezőre jutni stb. Ráadásul gyakori volt hogy a szülők határozták meg (főként a lány esetében) hogy kihez kell hozzámennie. A korabeli krónikákból kiderül hogy a házastársak gyakran sosem látták egymást meztelenül mert sötétben szexeltek, annyira nem kívánták egymást. Tehát a mai világban ez már elég elképzelhetetlenül korlátozná az ember szabad döntéshez való jogát.

2. A “gyerektatás/nőtartás” abból adódik, hogy manapság mindenkinek vannak jogai és képviselve vannak az érdekei. Egy “eltartottnak” az az érdeke, hogy eltartása a férj válása/halála esetén is biztosítva legyen. Ebből jönnek a tartásdíjak és az özvegyi nyugdíj. Ez megint olyan dolog ami ellen nem tiltakozni kell, hanem át kell látni a rendszer működését. Egyszerű huszárvágással megoldható: Nem kell eltartani senkit. Igen is meg kell követelni a másik féltől hogy a saját szükségleteit maga fedezze anyagilag a saját maga által előteremtett pénzből. A gyerekek szükségleteit pedig közösen kell fedezni. Ebben az esetben nincs “kihasználás” mert a nő is hozzájárul ahhoz a vagyonhoz, aminek a felét egy esetleges válás esetén megkapja. A hozott vagyonra meg ott van a házassági szerződés aminek a megkötéséhez ragaszkodni kell ebben mindkét fél feltünteti, mit is hozott a házasságba és ez a válás után is az övé marad.

Tehát nem a rendszer a rossz, hanem csak képben kell lenni és nem szabad hagyni hogy félrevezessék az embert a hiúságánál fogva.

Lacafer
Olvasó
Lacafer

Kedves férfitársak!

Nem tudom volt-e már esetleg, de pl. ehhez a cikkhez nagyon jól passzol a Szexmisszió című posztapokaliptikus mű.

Hűen bemutatja, mi történne, ha kihalnának a férfiak, még ha humorosra is veszi néhol. Egy kis kedvcsináló:

http://www.port.hu/szexmisszio_seksmisja/pls/fi/films.film_page?i_film_id=2339

Egyébként Youtube-on fennt van a teljes film. :)

Alter Ego
Szerkesztő

Ez egy közel 30 éve készült lengyel sci-fi film. Kamaszként jókat nevettem rajta a moziban. Ami akkor a maga közegében végletekig eltúlzott, abszurd humorként hatott, az mára akár valós társadalmi problémákat feszegető műként is értelmezhető?

Tényleg ennyire jövőbe látó műfaj a sci-fi? :D

Két részlet:
http://www.youtube.com/watch?v=9wYoyyi6cOo
http://www.youtube.com/watch?v=fRFVPKrKYww

És ha valakinek van kedve és ideje az egész filmre:
http://www.youtube.com/watch?v=mHeQX6q-Q0w

Suum cuique
Újságíró
Kalman
Újságíró
“a gyermek legelemibb érdeke a két biológiai szülője mellett felnőni, de ha az lehetetlen, akkor az apjával
Lehet, hogy most “Thread necromancer” leszek ettől, de erre a mondatra rákérdezek. Hol lehet ezt igazoló statisztikát találni? Vagy hol lehet olvasni róla?
Reszet Elek
Szerkesztő

Két tagmondatról van szó. A másodikra nem tudok mit mondani, de az elsővel kapcsolatban több statisztikát is láttam. Az apa nélkül felnőtt gyerekek, fiatalok nagyobb arányban mutatnak deviáns viselkedésformákat, tanulási problémákat, különböző pszichés problémákat.

http://www.photius.com/feminocracy/facts_on_fatherless_kids.html

https://thefatherlessgeneration.wordpress.com/statistics/

http://www.fathers.com/statistics-and-research/the-consequences-of-fatherlessness/

Hasonlókkal tele van a net. Lassan nálunk Magyarországon is felnő egy szinte teljesen apátlan generáció.

Kalman
Újságíró

Bocs, nem voltam egyértelmű a kérdéssel. Szándékosan jelöltem ki a második tagmondatot, hogy arra kérdezek rá – de az eredetiben is ki volt jelölve, ezért nem volt feltűnő.

Arról már olvastam számtalan helyen, hogy a felbomló családok rosszat tesznek a gyerek életének. Azt viszont sehol nem láttam még konkrétan leírva, hogy ha a válás már biztos, akkor jobb a gyereknek, ha az apjával marad. Kiváncsi vagyok, hogy mi lehet ennek az oka, és hogy mekkora az eltérés a két eset között?

Reszet Elek
Szerkesztő

Én is kíváncsi lennék olyan statisztikára, ahol a csak apával és a csak anyával felnövő gyerekeket hasonlítják össze. Azt meg különösen komálnám ha még a gyerekek nemét is figyelembe vennék…

Korhely
Újságíró

[Kalman  2015. április 1. szerda 18:08]:  “hol lehet olvasni róla?”

Például itt olvashatod Tomasovszki László klinikai felnőtt- és gyermek szakpszichológus neuropszichológus, szociálpedadógus, egyetemi adjunktus, iü-szakértő  néhány adatát.

Ehelyütt, csak megjegyzem, hogy a következő tanulmányom a gyermekbántalmazók jellemzőit veszi célba. Itt csak megemlítem, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett bántalmazást, elhanyagolást, stb. elkövetett személyek oroszlán része nő (!); beleértve ennek extrém formáját is a gyermekgyilkosságot… Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a szexuális abuzus szinte kizárólag a férfiak *specialitása*, azonban ennek gyakorisága az összes gyermekbántalmazási ügyekben, nem éri el még az 5%-ot sem (!), különösen akkor, ha az elkövető a vérszerinti apa. “

A családon belüli, nem kifejezetten fizikai bántalmazást jelentő, de rendkívüli súlyú gyermekellenes megnyilvánulás néhány adata:

“Néhány statisztikai adat az „apa nélküli” családból származó gyerekekről:(nem annyira maga a tény, hanem az azt megelőző, és különösképpen követő folyamat az, ami patogén.)

– a fiatal öngyilkosok 63%-a
– a terhes tinédzserek 71%-a
– a hajléktalan, szökött gyerekek 90%-a
– az állami működtetésű intézetek lakóinak 70%-a
– a magatartászavart mutatók 85%-a.

Apa *nélküli* családokból kerül ki. “

http://keresztescsaba.gportal.hu/gindex.php?pg=11976507&nid=4329008

Kalman
Újságíró

Valami átjön belőle, de nekem egy kicsit zavaros a linkelt cikk, és arra egyáltalán nincsenek konkrétumok, hogy mi a különbség az anyával és az apával felnövő gyerekek között. Például a statisztikai adatok a végén nem mondanak sokat, mivel a csonka családok nagy többségében az anyánál van a gyerek.