
A jövő
Azon már túl vagyunk, hogy miért jött létre a monogám házasság intézménye (a cikk sorozat első részéhez kattintson ide), hogyan töltötte be a feladatát és miképpen rombolták le a feministák (a cikk sorozat második részéhez kattintson ide). Illetve a lerombolás még nem zajlott le teljesen, hiszen manapság is kötnek új házasságokat. Csakhát ezek már nem egészen olyanok, mint az “eredetiek”, ezért is nevezik a modern változatot a férfiszférában “házasság 2.0”-nak. A jelenlegi helyzetet azt hiszem mindenki ismeri, aki nyitva tartotta a szemét az elmúlt pár évben – nade hová fogunk innen továbbhaladni, merre fog fejlődni a házasság intézménye?
Az szinte bizonyos, hogy a megtartó erejét, a “szentségét” tovább fogják pusztítani, ahogy csak lehetséges. Ennek az egyik eszköze a fogalom kiüresítése azáltal, hogy feszegetik a kereteit, döntögetik a tabuit. Errefelé vezet a melegházasság, de lassan kezdik már alakítani a jogrendszert abba az irányba, hogy a poligámia is elfogadható legyen. A “fejlett” nyugaton már most azon dolgoznak, hogy egy gyereknek kettőnél több törvényes szülője is lehessen, amennyiben homoszexuális kapcsolatban születik vagy nevelkedik. Így lehet például egy gyerkőcnek két leszbi anyucija meg egy biológiai apucija, akik mindhárman “egyenértékű” szülők – legalábbis így döntött egy angol bíróság, és jó ha ezt megjegyezzük, mert később még visszatérünk rá. [Futurisztikus mellékszál, hogy egyes genetikai laborokban is valami hasonlón dolgoznak.] Innen csak egy lépés, hogy miért ne köthetnének hárman házasságot, és azután már csak még egy lépés, hogy valaki házasodhasson az elhunyt nagyszüleivel, a kedvenc makarónijával vagy a céggel ahol dolgozik. Elvégre az ma már “természetes”, hogy egy-egy nő saját magát veszi el feleségül, vagy valaki a kutyájával lép frigyre.
Emellett egyre erősebbek azok a törekvések, amelyek a házasságot mint jogi fogalmat tennék alapból értelmetlenné, azáltal, hogy a “másféle” kapcsolatoknak is ugyanolyan státuszt biztosítanának. Az USA-ban például a törvény már az együttélést is ugyanúgy kezeli, mint ha házasságra léptek volna a felek, vagyis az együttélés vége szakadtával adott esetben lehet a bíróságra menni pereskedni nőtartásért és a vagyon megosztásáért. A gyermektartás magától értetődik a feminizált 21. században, de a többi?
Amellett, hogy a házasság fogalma értelmetlenné válik, egy másik trendet is megfigyelhetünk: az állam szerepe egyre növekszik az emberek családi kapcsolataiban. Ennek az egyik legkönnyebben látható aspektusa, hogy a házasság régebben szigorúan vallási intézmény volt, amibe először csak betolakodott az állam, mára viszont már teljesen kiszorítja belőle a vallást, átveszi a helyét. Régen megtárgyaltad a pappal, hogy mi a helyzet – manapság az államnál kell regisztrálnod magad. Az USA-ban például szó szerint, hiszen ott az államtól kell “házassági jogosítványt” kérni, vagyis szépen meg kell kérned állam bácsit, hogy ugyan engedélyezze már, hogy házasodhass.
De ha odafigyeltünk, láthattuk, hogy a fentebbi két bekezdésben említésre kerültek a bíróságok. Nem véletlen, hiszen manapság egyre több családi ügyben dönt az állam – és azt kell mondjam, ez a folyamat csak gyorsulni fog. Legalábbis ha a múlt és a jelen alkalmas arra, hogy levonjunk valamilyen következtetést a jövőre nézve, akkor az az, hogy egyre több és több családi- és magánüggyel leszünk kénytelenek az államhoz fordulni.
Itt persze egy kényes ponthoz érkeztünk: tekinthetünk erre a folyamatra úgy, hogy “véletlen”, ami eléggé különös összjátéka lenne a dolgoknak – vagy gondolhatjuk azt, hogy ez az államnak pont megfelel így, és talán a háttérből irányítja is a folyamatot – de ez már “összeesküvés-elmélet”. Döntse el ki-ki magának vérmérséklete szerint, hogy melyiket tartja valószínűbbnek, de jó ha senki nem téveszti szem elől a tényeket. A tények pedig makacs dolgok, és kitartóan, rezzenetlenül mutatnak abba az irányba, hogy az emberi kapcsolatok feletti “hatalom” kicsúszik az emberek kezéből, és az államéba megy át. A családjogi törvény egyre növekszik, egyre kuszább, és egyre nagyobb szeletét “szabályozza” az emberi kapcsolatoknak. Míg régen házasságra kellett lépned, hogy a családjog keze alá kerülj (mint felnőtt ember), manapság elég ha randizgatsz valakivel, jövőre talán az is megteszi, ha ránézel az utcán.
Jelenleg a törvények a nők érdekeit szolgálják ki. Ezt nehéz lenne vitatni a tények ismeretében, miszerint a válások háromnegyedét nők kezdeményezik, az esetek kilenc tizedében automatikusan az övék a gyermek, a vagyon nagyobbik része, és legtöbbször automatikus a gyerektartás megállapítása is. És ez a magyar rendszer, ami a férfiak szemszögéből még legalább 5 nagyságrenddel barátságosabb, mint a “fejlett” nyugati! Mindenesetre az könnyen belátható, hogy ha valaki a bíróságra megy, mert valamilyen családjogi igénye van, akkor 10-ből 9 esetben biztosan nő – de sokszor a tizedik is az. A regnáló bírósági gyakorlat a “gyermek érdekeiről” és a nők felé tanúsított “méltányosságról” papolva szipkázza el a férfiak vagyonát a női irigységre és kapzsiságra támaszkodva. Nyugaton ez már nem csak az ügyvédek és a családjogi szervezetek, alapítványok üzlete, hanem állami szintű biznisz: az USA-ban például olyan a törvény, hogy a központi irányítás ugyanannyi támogatást ad az egyes államoknak, amennyi pénzt azok ki tudnak sajtolni az elvált apákból. Nem csoda hát, hogy azok úgy sajtolnak, ahogy csak bírnak, hiszen a saját zsebükre megy. Emellett érdemes még megjegyezni, hogy amit az állam a férfiakon behajt gyerektartás vagy nőtartás címén, annak csak egy része jut el a “címzetthez”, a többi megreked valahol az állam zsebének környékén. Így tehát a gyermek- és nőtartás az USA-ban kettős biznisz, és nagyon sokan igencsak jól megélnek belőle – kivéve a szerencsétlen sorsú férfiakat, akiknek nem elég, hogy elszakították őket a családjuktól, még a további megélhetésüket is tönkreteszik azzal, hogy az “exükön” kívül még egy egész állami apparátust kell eltartaniuk. Külön pofon a sanyargatottaknak, hogy ezek az általuk – akaratuk ellenére – pénzelt szervezetek legtöbbször erősen feminista beütésűek, így egyfolytában ontják a férfiellenes propagandát.
A legfontosabb kérdés, ami e tekintetben a férfi- és apajogi mozgalmak előtt áll jelenleg, az az, hogy miféle irányt szeretnénk követni a továbbiakban. Megtehetjük, hogy olyan törvényekért lobbizunk, amik a férfiak érdekeit is kiszolgálják, vagy legalábbis megtörik a jelenlegi nőközpontúságot – ezzel további hatalmat adva az állam kezébe a saját sorsunk irányítása felett. Vagy megtehetjük, hogy követeljük, hogy az állam úgy általánosságban hagyja békén a magánéletünket, és ne szabályozza azt kívülről úgy, hogy valamelyik fél érdekelt legyen a kapcsolatok lerombolásában.
A gond az, hogy valóban mindig lehet tovább támadni. A férfiak rájöttek, hogy nem érdemes házasodni, ezért bevonták a körbe az élettársi kapcsolatokat is. Aztán amikor már ezt is kerülték a férfiak, akkor az együttélést, és vajon meddig lehet ezt folytatni?
Ahogyan Vasgerinc is mondja, folyamatosan a társadalmi változásokhoz alakítja az állam a törvényeket, ami valóban valamiféle üldözéses játszama jelleget kezd ölteni. Lassan nem azt kell szerződéssel szentesíteni, papíron igazolni, hogy élettársi kapcsolatról, házasságról van szó, hanem az ellenkezőjét kell szerződésbe foglalni a randi előtt; “neeem, ez nem élettársi viszony, ez nem házasság“.
Már napok óta, a cikk két előző részét olvasva akartam figyelmetekbe ajánlani a készülő, új Polgári Törvénykönyvet. Sajnos szó sincs arról, hogy “biztonságos távolságból” figyelhetnénk az USA túlzó családjogi törvényeit. Az új Magyar Polgári Törvénykönyv családjogi része már az egyszerű (nem bejegyzett) élettársi kapcsolatból is eredezteti a volt élettárs eltartásának kötelezettségét, ami a jelenegi törvény szerint még csak a házastársakra vonatkozik.
A törvénykönyv tervezett szövege itt érhető el: Új Polgári Törvénykönyv
Az élettársi kapcsolattal foglalkozó rész a dokumentum 167. oldalán, a 4:86. § -tól kezdődik.
Különösen érdekes például, hogy 10 éves élettársi kapcsolat vagy közös gyermek esetén egy éves együttélés után még a kizárólag saját jogcímű lakás haszálati joga is elbirtokolható élettársi kapcsolat esetén is. Lásd: 4:100. §
Ha ez igaz lesz, akkor nagyon vigyáznunk kell. Azt gondoltam, hogy én eléggé vigyázok, de ezek szerint bármit próbál az ember, megpróbálják kiforgatni abból, amiért egész addigi életében megküzdött…
A kérdés az, hogy ez véletlen-e… Vannak akik szerint a rendszer nem működik rosszul, hanem pont azt akarják elérni vele, amit végülis kapnak. Én például nehezen hiszem, hogy a törvényhozóink annyira hülyék lennének, hogy ne látnák át az általuk építgetett rendszer súlyos igazságtalanságait. Ez pedig arra enged következtetni, hogy direkt csinálják.
“folyamatosan a társadalmi változásokhoz alakítja az állam a törvényeket”
Ez azért korántsem ennyire egyszerű, és a legjobb példa pont az amiről beszélsz. Látsz te az utcán tüntető tömegeket, akik azt követelik, hogy 1 éves együttélés után a férfit ki lehessen forgatni a vagyonából? Mert én nem. Tehát nem arról van szó, hogy a társadalom akar valamit és ebből törvény születik, hanem pont fordítva. Először meglesz a törvény, amit senki nem kért, aztán amikor rájönnek egyesek, hogy van ez a jó kis új “lehetőség”, akkor majd (vissza)élnek vele.
Nem a társadalom erőlteti a feminizmust a vezetésre, hanem a vezetés erőlteti a feminizmust a társadalomra. (Legyen a vezetés a saját kormányunk, az EU, az ENSZ, bármi.)
Kezd kibontakozni az optimális férfi életvezetési stratégia:
– Saját pénz off-shore bankszámlán vagy készpénzben, aranyban,
– Munka csak feketén és zsebbe fizetéssel,
– Ház/lakás vásárlása helyett szigorúan csak bérlés,
– Dupla óvszer használata vagy elköttetés, gyerek esetén:
– 11,5 hónap együttélés után 2 hét különköltözés más nőhöz.
Megoldható, végül is… :-/
Ironikus karikatúra, de sajnos majdnem teljesen igaz :P
Mondjuk a külön bankszámla (házasságon belül is) gyakorlatilag evidens, a “véletlen” gyermekáldástól való védekezés szintén. Házvásárlás csak saját névre, sőt, semmilyen tulajdon nem megy “közösbe”. Mindennek van saját gazdája a házasság előtt, közben, és (az esetlegesen bekövetkező) után is. Meg nem árt még házasodás előtt jelezni az asszonynál, hogy ha ki akar forgatni a vagyonból azt nem fogja szó nélkül fogadni az ember. Persze nem köcsög módon, csak korrektül. Ez egy ilyen világ, sajnos nem lehet feltételezni, hogy “velem ilyem sosem fordulhat elő”. Akivel megtörtént, mind ezt hitte. Sőt, meggyőződésem, hogy az ilyen szilárdan lefektetett alapok mellett maga a kapcsolat is stabilabb lesz. A válásokban nagy szerepet játszik az, hogy sok nő tudja, megteheti hogy lelép a vagyonnal.
Ja, és persze a legfontosabb kitétel: házasodás kizárólag akkor ha már úton van az első gyerek. Anélkül teljesen fölösleges, semmi értelme.
Érdekes, de Ranschburg Jenő hasonlót ír A meghitt erőszakban, legalábbis az elvált férfiakról. Alkalmi munka, zsebbe pénz, és sértődött elégtétel, hogy most vasalja be a nő a tartásdíjat.
Ehhez az elvált feleség olyan viselkedése is kell. Megnehezíti a gyermekláthatást, a kölköket az apa ellen hangolja, az exférjről ronda dolgokat pletykál, ésatöbbi. Általában megtalálja a zsák a foltját, amellett, hogy vannak ennek az undorító cécónak “ártatlan” férfi és női áldozatai is.
Egyébként szinte teljesen kizártnak tartom hogy egy férfi feladjon egy normális és elfogadható állást, csak azért, hogy ne fizessen gyerektartást. Szerintem nem létezik olyan informatikus mérnök az országban aki a többszázezres havi fizuját (meg vele a nyugdíjelőtakarékosságát, stb.) önként beáldozza egy bizonytalan feketemunkára, ami feleannyit hoz a konyhára. Ez 99%-ban csak a férfigyűlölő feministák által terjesztett rémkép.
Igaz, lefelejtettem, hogy a nő úgy viselkedik. Ranschburg Jenőt nem tartom férfigyűlölő feministának, úgyhogy valamit én érthettem félre a könyvében. Mert azt én sem hiszem, hogy bárki azért éljen meg feketemunkából, mert nem akar tartásdíjat fizetni. Sajnos a vonatkozó részt nem találtam meg most hirtelen a könyvben.
Nyilvánvaló, hogy nem az egzisztenciális biztonságban élő felső tízezer problémája ez a jelenség. Persze nem is az elvált házaspárok által gerjesztett dolog ez, hanem a munkaerőpiac évek óta egyre gyalázatosabb állapotából, a mély szegénység pusztító terjedéséből ered. Természetes velejárója a helyzetnek, hogy a vagyonmegosztásban “alulmaradt”, a lakáshasználatból kizárt, kényszer szálláson tengődő volt férj nem fogja kezét lábát törni, hogy a nagy nehezen összeerőlködött fekete munkája jövedelméből minél többet juttasson az ellenséges exfeleségnek. Tekintsünk ilyen értelemben Ranschburg mondataira.
Igen, ilyesmiről volt szó, ha jól emlékszem. Egzisztenciálisan lecsúszott férfi, akinek már saját családja sincsen, és egyszerűen nem hajtja semmi, hogy talpon maradjon, legyen rendes munkahelye, lakása, stb.
“Mondjuk a külön bankszámla (házasságon belül is) gyakorlatilag evidens, a “véletlen” gyermekáldástól való védekezés szintén. Házvásárlás csak saját névre, sőt, semmilyen tulajdon nem megy “közösbe”. Mindennek van saját gazdája a házasság előtt, közben, és (az esetlegesen bekövetkező) után is.” “Ja, és persze a legfontosabb kitétel: házasodás kizárólag akkor ha már úton van az első gyerek. Anélkül teljesen fölösleges, semmi értelme.”
Hű de keserű vagy :-) Azért az érdekelne, hogy ezt hogy képzeled el az áhított családmodell – azaz apuci dolgozik, anyuci háztartásbeli és gyereket nevel – esetén, amikor anyucinak nyilvánvalóan nincs jövedelme. Vagy havi zsebpénzt kap a számlájára, és az az egyetlen tulajdona, aztán ha válás van, akkor mehet isten hírével, se gyerek (mert szerintetek az az apáé), se pénz? Egy kicsit túl van ez szerintem értékelve, nekünk pölö abszolút nem volt semmink mikor összeházasodtunk (egy szakadt kis autón és néhány bútoron kívül), és ami azóta lett, az nem sikerült volna a csapatmunkánk nélkül, úgyhogy mindenünket közösnek tekintjük, nincs se házassági szerződés, se külön bankszámla, se írásban lefektetett tulajdonviszonyok, és működik a kapcsolat.
És komolyan házasság csak akkor, ha már megesett a leány? komolyan? ez nekem egy kicsit olyan házasság 2.0 szagú…
Sajnos az ideáljaim megmaradnak ideáloknak, nekem is igazodni kell a valós szituhoz. Nincs ebben semmi keserűség, legfeljebb pragmatizmus. Egyébként nem voltam még házas és nem forgattak ki vagyonomból, tehát ha valaki azt hitte hogy személyes sértődöttség van bennem az tévedett :) Egyszerűen én vagyok az az ember, aki képes mások hibájából tanulni. Nem hiszem azt, hogy velem nem eshet meg az ami már milliókkal megtörtént.
Szóval ha házasodni fogok az kizárólag gyerek miatt lesz, mert egyébként minek? A szex meg a szerelem papír nélkül is működik. És a házasságon belül is igyekszem megőrizni az integritásomnak egy magját, attól függetlenül, hogy nem fogom ezzel a családot szekírozni vagy visszaélni vele. A legtöbb ilyen dolog vagy említést sem érdemel, vagy egyszer kell megbeszélni és aztán nem foglalkozni vele többet. Pl. a folyószámla: nekem van egy, nem fogom megszüntetni, nem fogom “közösre iratni”, ennyi. Tragédia? Nem. Keserű nőellenesség? Fenéket.
Hasonló a szitu a közös tulajdonnal is: egyszerűen nem látom értelmét. Ha elválunk akkor kár volt szar jogi helyzetbe hozni magunkat (ahol a bíróság dönti el hogy mi kihez kerül), ha nem válunk el akkor meg teljesen mindegy hogy ki írta alá a papírt.
Ha valaha olyan helyzetbe kerülök hogy eltarthatom az egész családot, el fogom tartani úgy, hogy a lehető leggördülékenyebb legyen, és nem lesz azon problémázás hogy kinek miféle folyószámlája van :) És az mondjuk evidens, hogy egy ilyen szituban sokkal messzebb elmennék a család együtt tartásában, mint egy átlagember, vagyis nem fogom a gyermekeim anyját az utcára lökni ha elsózta a bablevest. Nálam a “gyermekeim anyja” szókapcsolatnak jelentősége van, bármit higgyen is egy femináci a férfiak lelkivilágáról.
Egyébként nem gondolom, hogy kizárólag az én modellem lenne működőképes – csak azt gondolom, hogy ez képes lehet működni. Ha másnak máshogy jó, nem sajnálom tőle :D Hasonló szituban mint amit magatokról mesélsz én is valószínűleg ugyanazt tettem volna.
Kicsit több optimizmust, Dean, nem minden nő vadmalac, azért akadnak még nők, akiket érdemes elvenni gyerek nélkül is, és akik nem blazíroznak a férjük kisemmiézésére, hanem csapatban gondolkoznak. Ne rémítsd el a szegény erre járó fiatalembereket :-)))
Tudom, hogy léteznek még “jó” nők a szó erkölcsibb, hagyományosabb értelmében – épp egy ilyennel élek együtt :)
De a fiatalembereknek nem árt egy kis “riogatás”, mert a négyötödük vakon rohan fejjel a falnak. Nem árt egy kicsit előre gondolkodni, sok utólagos sírást lehet megspórolni vele. Inkább duzzogjon a párom fél órát azon hogy a közös folyószámlára vonatkozó ötletét lelőttem egy egyszerű “nem”-mel, mint hogy 8 év múlva egyszercsak arra menjek haza hogy üres a lakás is meg a folyószámla is, eltűnt az új házra/nyaralóra/kocsira félretett szép summa és még válóperes ügyvédre sincs egy megveszekedett garasom se. Nem én lennék az első ilyen eset, még az első ezerbe se férnék be, szóval nem alaptalan felkészülni ilyesmire gondolatban.
Na igen, de te is csak magadból indulsz ki, aki nyilván már nem egy huszonéves pályakezdő vagy, hanem van egy kész egzisztenciád, amit van okod védeni, ha netán házasságra kerülne a sor, és ez teljesen rendben van, de azért a nagy magyar átlag nem ez. A kezdő pároknak általában nincs semmijük, egyiküknek sem, legfeljebb egy ígéretes állása, meg egy huszonévekre felvett lakáskölcsön, így enyhén szólva is vicces azzal indítania a férfinak, hogy “csak a tisztánlátás kedvéért, szivi, ha válunk, nem kapsz semmit, és a gyerek is az enyém.” :-)
Én inkább úgy mondanám: “csak a tisztánlátás kedvéért, szivi, ha válunk, ami az enyém volt az enyém is marad, ami a tiéd az meg a tiéd – és aki a kapcsolatban marad az dönt a gyerekekről. Ha én megyek akkor te mondod meg kivel lesznek a kölkök, ha te mész akkor én. Ja, és válás után senki nem fizet senkinek semmit semmiért.”
Lehet, hogy “kínos” egy ilyen beszélgetés az esküvőre készülve, de mennyivel kínosabb évekkel később a bíróságon vitázni hónapokig, esetleg azzal együtt hogy megpróbálja az egyik fél a másikat “kivádolni” a vagyonból és a gyerekekből.
“De a fiatalembereknek nem árt egy kis “riogatás”, mert a négyötödük vakon rohan fejjel a falnak.”
A riogatás tényleg kell, de amit föntebb írtatok Maestróval, az már nem riogatás, hanem olyan amitől egy fiatalember sikoltozva húzza el a csíkot a barátnője 1000 km-es körzetéből, pedig lehet, hogy tök ártatlan a lány :-DDD
Szerintem ennél azért tökösebbek a mai legények :)
Ennyit olvastam véletlenül:
“Én inkább úgy mondanám: “csak a tisztánlátás kedvéért, szivi, ha válunk, ami az enyém volt az enyém is marad, ami a tiéd az meg a tiéd – és aki a kapcsolatban marad az dönt a gyerekekről. Ha én megyek akkor te mondod meg kivel lesznek a kölkök, ha te mész akkor én. Ja, és válás után senki nem fizet senkinek semmit semmiért.””
Talán az első olyan mondatok Deantől, amikkel szinte teljesen egyetértek! Pontosan. Amit én viszek a kapcsolatba, az az enyém marad- amit ő, az az övé, még a házassági szerződés sem hülyeség. Egyedül a gyerekről való döntéssel nem értek egyet: nem mindig az az alkalmasabb szülő, aki feltétlen maradni akar. Lásd: az apa példája, aki a saját gyerekét akasztotta fel. Zoli írt róla. Nem hiszem, hogy az anya válása esetén az apánál kellene hagyni. A többi hozzászólást-cikket nem olvastam, idő hiányával- csak az idézett részre vonatkozik, amit írtam.
Csak azt nem tudom, hogy ha szerintetek a nő otthon “működik-működjön” háztartásbeliként, mindez hogyan valósítható meg. Hogy akkor csak a férfi tud válni? Jah. :)
Mert nekem nincs bajom ezekkel a fenti CSODÁS elvekkel (idézettel)- igaz, háztartásbeli sem vagyok. :D
Foglalkozása: elvált
Egy ilyen ajánlatnak melyik nő bírna ellenállni, hahaha:
http://www.dailymail.co.uk/news/article-2453984/Wealthy-Serbian-looking-love-posts-hilarious-photographs-showing-wealth-fluffy-pink-dressing-gown-bid-young-bride.html
Még nem olvastam el, de érdekes lehet: http://www.killmeagain.co.uk/
Angliáról, egy olyan értékrendek nélküli világról beszélek, ahol, ha nő vagy azt tehetsz meg amit csak akarsz! Ahol, ha férfi vagy semmit nem érsz, nem számítasz és nem számíthatsz semmire jóra, megértésre, vagy segítségre. Ha bajban vagy, még nagyobb bajba kerülsz és senki nem fog hinni neked, ha nem tudsz fizetni! A rossz, hiányos és hibás törvénykezés, érdektelenség és szűklátókörüség még mélyebbre taszít. Angliban nem létezik az ártatlanság vélelme, a jogkövetés kimondottan csak arról szól, hogy fizess és nem lehet igazad, esélyed, ha nincs pénzed!
Csak ínyenceknek, feminista házasság előnyei x+1 pontban. Innen: https://wmn.hu/ugy/46260-feminsta-hazassag-az-meg-mi-a-szosz Avagy, milyen az ha a báránybőrből kivirít az ordas? A feministák szerinti jövő házassága.
1. A kapcsolatotok azon alapszik, hogy ti ketten egyenértékűek vagytok. Kölcsönösen segítitek egymást céljaitok elérésében, a kiteljesedésben. Mert tisztában vagytok vele, hogy csapatként erősebbek vagytok, mint egyesével. – okay, kezdetnek jónak tűnik, eddig +1
2. Nem az idejétmúlt nemi sztereotípiák alapján osztjátok le az otthoni szerepeket. Apaként szeretnél otthon maradni a gyerekkel, míg a feleséged dolgozik és pénzt keres? Tedd azt! – na itt már gondok lehetnek, ugye a feminista álláspont az hogy a férfiak hagyományosan többet keresnek, tehát ha többet keresek és otthon akarok maradni, akkor a nőnek kell elmennie dolgozni. De ha nem akar ő se, hol az egyetértés?
3. Nincs helye a szexista „öltözői dumának”, de az olyan kifogásoknak sem, hogy „hát, a férfiak már csak ilyenek”. Ennél ti ketten sokkal jobban tisztelitek egymást – és magatokat. – erősen sztereotip, de fogadjuk el +1
4. A házimunkát nem az alapján osztjátok el, hogy ki a nő és ki a férfi, hanem az alapján, hogy ki mihez ért, kinek mi fér bele az idejébe. Egy 2015-ös tanulmány szerint az egyenlőségen alapuló párkapcsolatokban élő emberek hajlamosabbak az elégedettségre – és többet is szexelnek. – akkor mondhatom azt hogy nem értek a mosogatáshoz? Ja volt olyan 2016-os tanulmány, ami azt mutatta meg hogy ha férfi házimunkázik, akkor jobban/többet szexel…
5. A feminista férfi tisztában van azzal, hogy a nő kielégülése ugyanolyan fontos, mint a sajátja. Nincs klimax orgazmus után azonnal fal felé fordulás és bealvás. – na igen, ez sem sztereotip, a férfiak kiürülnek aztán alszanak…
6. Ha már a szexről beszélünk, egy ilyen kapcsolatban a partnered nem hagyja, hogy leribancozzanak… mondjuk a múltad miatt. Nem érdekes, hogy „hány pasival voltál előtte”. – na ezaz! Itt van az egyik hulla a szekrényben, jó szaftos, mint az esetleges hölgy előélete, garanciák faszkörhinta utánra??
7. Nincs lekezelő, „férfias” kioktatás. Hála az égnek. – még akkor se ha éppen mindenhez is értesz? Ill. női kioktatás lehet?
8. Mindketten tudjátok, hogy a nő helye ott van, ahol ő szeretne lenni. És ha ez azt jelenti, hogy mindketten dolgoztok, akkor két bevétele van a családnak. – és a férfi helye hol van, ahol a nő szeretné? A férfi alapértelmezetten dolgozik? ő nem szerethet valahol lenni?
9. A partnered hisz abban, hogy a világ jobb hely attól, ha a nők egyenrangúak a férfiakkal. Mint az ismert feminista, Harry herceg mondta: „ha a nőket egyenrangú félként kezeljük, az nemcsak neki, hanem mindenki számára jobb életet jelent – a családnak, a közösségnek, az országnak.” – ez a Harry herceg az amelyik egy jelmezbálon Hitlernek öltözött? Vagy ez a Pincsi Harry?
10. A társad szereti a testedet, de elfogadja, hogy az azzal kapcsolatos döntések egyedül csakis rád tartoznak. A szexuális és reprodukciós jogok pedig mindkettőtöknek fontosak. – na ezaz! Itt van a második hulla a szekrényben, jó szaftos ez is. Az ő teste az ő döntése, ugye? A jogok legyenek neked is fontosak, viszont a döntés csak az övé!
11. Nem para, ha vannak ellenkező nemű barátaid is. A partnered tisztában van azzal, hogy jogod van nőkkel és férfiakkal is barátkozni. – no comment, és neki van joga barátnőket tartani? Szekrényhulla-három, mint valami bóvli horror. És „barátkozni” is szabad?
12. Ha férfi vagy, lehet, hogy megkérik a kezed – mert előfordul, hogy nem a férfiak teszik föl a nagy kérdést. – főleg ha azok a férfiak, jó gazdagok és/vagy híresek…
13. Ha a pasid férfibarátai elkezdik szidni és szándékosan félreértelmezni, eltúlozni a feminizmust, bízhatsz abban, hogy ő helyre teszi őket. – ezaaaz, védd a feminizmust egyél barátot! Jó mangina, okos mangina, mangina ül, csóvál farka, kap csont!
14. A panaszaid és kérdéseid nem érnek kevesebbet azért, mert nő vagy. És a pasid nem intézi el azzal a véleményedet, hogy „na, úgy tűnik, valakinek megjött a havibaja…” – és ez vajon akkor is igaz kell legyen, ha csak picsogás van, várgyá az sosincs…
15. Nem úgy tekintetek egymásra, mint egy megjavítandó „projektre”. A férfiaknak nem kell hercegnek lenni fehér lovon, a nők pedig nem érzik úgy, hogy majd ők a szerelmükkel megváltoztatják a partnerüket. Mindketten vállaljátok a felelősséget a saját problémáitokért, és teljes emberként léptek be a kapcsolatba. – elég ha gazdag, meg vak, és nem kíváncsiskodik mi volt régen. Meg nem fehérlovon, hanem fehérjaguáron érkezik meg….
16. Ha úgy határoztok, hogy összeházasodtok, azt tesztek a vezetéknevetekkel, amit akartok. Ha szeretnéd, vedd föl a férjed vezetéknevét. Vagy vegye föl ő a tiédet, ha akarja. Vagy használjátok kötőjelesen mindkettőtökét. Ez a ti döntésetek. – kivétel ha én vagyok Sussex 3. Earl-je, akkor vegye csak fel a nevemet, vagy húzzon a pba.
17. A társad büszke a szakmai sikereidre – nem pedig bosszús vagy irigy miattuk. Támogat abban, amit szeretnél elérni, amikor neked erre szükséged van – legyen szó karrierről, hobbiról, családról vagy mindháromról. – ha a félre..szás a kedvenc hobbid, arra is legyünk büszkék? vagy arra elég ha te vagy? Ja és a nőknek nincs hobbija…
18. Nem mondasz neki olyasmit, hogy „légy férfi”, meg hogy „ne légy nyuszi.” Mert a feminizmus szépsége az, hogy a férfiakat is tiszteletben tartja. A társad is lehet sebezhető, attól, hogy meghatódik, vagy érzelmes, még nem kevésbé férfi. – Na ez orbitális, a feminizmus ami tiszteli a férfit, üzenet a kilencedik dimenzióból. Sire, yes sire! Incomming travellers, from the deep space… Ha sebezhető és érzelmes, ui. ott hagyjátok a picsába, nem?
19. Szuper dolog olyasvalakivel élni, aki az eszedért ugyanannyira odavan, mint a szépségedért. – akkor is ha eszed nincs, csak szépséged? Szerintem a kutyára gondolsz, az van oda érted nem, feltétlenül?
20. Ha vannak gyerekeitek, akkor nem kell, hogy egyedül rád maradjon a szexről és a beleegyezéses nemi kapcsolatról szóló beszélgetés. (Huh, micsoda megkönnyebbülés.) – ezek szerint kell legyen, nem beleegyezéses nemi kapcsolat? Mit legalizáltok így? Kurvákat(Huhh micsoda megkönnyebülés) vagy az erőszakot(ejnye lányok…)?
21. A kapcsolatotokon keresztül példát mutattok a gyereketeknek arról, hogy miről szól valójában, ha két ember egyenrangú. – hát a fentiek tükrében, rólad elsősorban…
22. Ha esetleg elválnátok, akkor tiszteletben tartjátok mindkettőtök jogát arra, hogy része maradjon a gyerek életének. – Persze, a gyakorlatban így van, a láthatás nevű fogalom, meg csak a patriarchák elmeszüleménye….
23. A házassághoz és a monogámiához való hozzáállásotok olyan hagyományos vagy éppen szokatlan, amilyennek ti szeretnétek. – 4-es hulla rulez! Ez tulajdonképpen, beépített félreba…ás nem?
Tipikusan az hogy Móricka elképzeli kategória. Az ilyen házasság nem létezik, ha megpróbálják megvalósítani hamar összedől. Elszórva egy-kettő még belefér, de az egész…
Ide elém azt a férfit, akinek a barátnője kéri meg a kezét, aki felveszi a felesége vezetéknevét, aki otthon marad a gyerekkel, akit nem érdekel, a felesége hány férfival szexelt előtte és milyen ellenkező nemű barátai vannak! Kitömöm és beadom a természettudományi múzeumba!
Homo Feminisme
A kainozoikum negyedkorának végén élt főemlős, a Homo Sapiens egyik kihalt mellékága. A paleoantropológusok könnyen felismerik a főként 21. század hajnaláról származó maradványokat, a hím csontvázakból ugyanis minden esetben hiányzik a gerinc. A kiállított példányon jól megfigyelhető a jellemző görnyedt testtartás. Mellső végtagjai elcsökevényesedtek, valószínűleg csak háztartási munkák elvégzésre lehetett alkalmas. Egyes elméletek szerint az okozhatta a mellékág eltűnését, hogy a hímek heréje visszafejlődött, mások szerint viszont a nőstények agresszivitása és szaporodásképtelensége vezetett a kipusztulásukhoz.
Kiváló:)