A tűzbe bámuló férfi

Ez a cikk eredetileg a Fűszer és Lélek blogon jelent meg.

Ugye mindenkinek megvan az a nőknek szánt példabeszéd, miszerint minden férfiben lakik egy barlangban élő ősember, aki szeret a tűzbe bámulni csendben, miközben a gondolataiba temetkezik? És persze mellé a jótanács: ilyenkor a jó ősasszony nem nyaggatja az urát bugyuta és felesleges kérésekkel, nem ad neki se házimunkát, se kicserélni/megjavítani/megoldani valót, hanem csendben, szó nélkül hagyja a teremtés koronáját bámulni maga elé.
Ha jól viselkedik a nőstény, akkor meg is lesz a jutalom, a férfi nem lóbálja a bunkóját feleslegesen az asszony felé, csak enni kér, és vacsora után elalszik.

Különben azt azért mégiscsak meg kell kérdezni, hogy mi legyen az ebéd, legfeljebb (mindig) azt válaszolja, hogy neki mindegy…

Sikerült megfigyelnem, hogy ez a tűzbe vagy távolba meredés, már a hatéves fiúknál is megmutatkozik, de egy hét és fél éves másodikos nagyfiú már egész komolyan műveli. Persze nem olyan hosszan, mint az apja, de teljesen váratlan pillanatokban képes öt-tíz percet töprengeni az élet nagy dolgain, üveges tekintettel, se látva se hallva a körülötte létező világot.
Hú, ez gyönyörű mondat lett, bocsánat!

Szóval egyre gyakrabban van öt percünk napközben a férjemmel, amikor a gyerek éppen csendben van, és lehetnek saját gondolataink is. Mondjuk hetente kétszer öt perc. Múlt héten is volt egy ilyen rövid alkalom, gyorsan le is fotóztuk, én még hangfelvételt is szerettem volna készíteni a csendről, de a család feje leintett, hogyha előveszem a telefonom, akkor jó eséllyel kizökkentem a gyereket a transzból, és akkor folytatódik a láthatatlan, ám annál hangosabb Star Wars lényekkel folyó harc az erdő közepén. Így csak fotó készült a meghitt pillanatról.

Ebédelni mentünk a barátainkkal a ligetbe, készen vittük magunkkal a köretnek is beillő csicseri salátát, és csak a húst sütöttük meg ott. Lassan eljött az ideje, hogy a gyerek is megtanuljon tüzet csinálni. Két hete döbbentem rá, hogy léteznek olyan férfiak, akik képtelenek tábortüzet gyújtani. Ha rájuk lenne bízva a bogrács alatti tűz, akkor az egész társaság éhen halna. Ettől kicsit megijedtem, úgyhogy nálunk elérkezett a tűzgyújtás gyakorlása. Izgalmas az is, és izgalmas a tűzoltás is. Mindkettőt tudni kell, még egy városi gyereknek is.

Korianderes csicserisaláta, grillezett sertésszűzzel

Hozzávalók a salátához:
2 doboz csicseriborsó konzerv
1 hatalmas csokor korianderzöld
8 ek extraszűz olívaolaj
4 ek méz
1 gerezd fokhagyma
1 citrom leve és reszelt héja
1 kk őrölt római kömény
1 pici chli nagyon apróra vágva
frissen őrölt bors és só

A szűzpecsenyéhez:
2 db szűzpecsenye félbevágva
só, bors

A csicserit leszűrtem. Természetesen főzhettem volna frissen is, de váratlan döntés volt a piknik, és nem volt már időm rá. Mindig van itthon csicserikonzerv, mi nagyon szeretjük levesbe, salátába, és persze hummusznak is.
A koriandert apróra vágtam, de nem annyira mint általában a petrezselymet szokás. A fokhagymát lereszeltem a citrom héjával együtt. Végül összekevertem minden hozzávalót.
Nem szabad sokkal előbb elkészíteni, mert a csicseri beszívja a citromos-mézes levet, és akkor száraznak tűnik. Sokkal finomabb frissen összekeverve, amikor az ízek még nem érnek össze, és mindent meg lehet különböztetni magában, mégis egységes lesz az egész!
A húst csak sóztam és borsoztam, majd folyamatosan forgatva megsütöttem a parázs felett. Nagyon oda kell figyelni, mert a kiszárított szűzpecsenyénél nincsen rosszabb! Mikor jónak találtatott, akkor még öt percig pihentettem alufóliával letakarva, és csak utána szeleteltem fel.
A parazsat nagyon alaposan lelocsoltuk azonnal, sőt, köveket is tettünk rá utólag. Vigyázzunk a szabadban a tűzzel!