Egyre több könyv és tanulmány szól arról a társadalmi jelenségről, amely a nyugati országokban már markáns, de hazánkban is egyre erősebben körvonalazódó problémát jelent: A férfiak családalapítási hajlandósága és felnőtt szerepvállalása egyre későbbi életkorra tolódik ki. A szociológusok körében vita zajlik arról, hogy mi az oka ennek a jelenségnek. Kay S. Hymowitz, a Manhattan Institute kutatónője a témakört elemezve írta meg új könyvét, amelynek alcíme némi feminista elfogultságot sejtet: A nők felemelkedése hogyan változtatta kisfiúkká a férfiakat?
Véleménye szerint a nemi hierarchiák változása felelős azért, hogy a modern férfiak nem ismerik fel társadalmi szerepüket. Bizonyos elképzelések szerint a lányok eleve gyorsabban érnek, mint a fiúk, de Kay S. Hymowitz úgy gondolja, hogy a férfiak egyre növekvő számban sohasem nőnek fel egészen. A szerző a következőképp beszél gondolatairól a vele készült interjúkban:
“A mai férfiak sokféle elvárással szembesülnek. Helyt kell állniuk a munkaerőpiacon, de nem mutatkozhatnak túlságosan magabiztosnak vagy kioktatónak. Elvárják tőlük, hogy érzékenyek legyenek, de ne atyáskodjanak mások felett, tűnjenek okosnak, de még véletlenül se fölényesnek. Közben pedig azt látják, hogy ahogyan erősödik a nők helyzete, férjekre és apákra egyre kevésbé van szükség, a régi férfitulajdonságok pedig szintén elavulttá váltak.
A két nem tagjai ma már együtt ülnek az egyetemek padjaiban, és azok a nők, akiknek nincsenek gyerekeik még többet is kereshetnek férfi társaiknál. A férfiak ezáltal egyre kevésbé látják a saját szerepüket: mi is a rendeltetésük, minek kell megfelelniük, mi az életük forgatókönyve, házasodjanak-e, dolgozzanak-e vagy sem? (…)
Mivel ezek az egyedülálló, fiatal férfiak viszonylag jómódúak, nincs semmiféle családi kötelezettségük, a médiák széles palettája célzottan, folyamatosan szórakoztatja őket, ezért szabadon élnek a “disznó mennyországban”. (…) A marketingesek és a kulturális alkotók csak elősegítik ezt a felnőttkor előtti állapotban megrekedt életformát. (…)
A nők egy ideig elvannak velük, de aztán félelemmel és undorral feladják a férjről és gyerekről szóló álmaikat, vagy elmennek egy spermabankba DNS-ért, amivel nem jár együtt egy problémás férfi. A nők ilyen ésszerű meggondolása aztán még több alapot ad a férfiaknak arra, hogy tovább ragaszkodjanak a játszótérhez. Minek nőjenek fel, ha nem kellenek semmiképpen senkinek sem? Semmi dolguk sincs. Így azt gondolják, hogy a legjobb lesz, ha isznak még egy sört. (…) Az ilyen férfi kínos helyzetét csak tovább mélyíti, hogy barátai és tanácsadói is ugyanolyan háziasítatlan fickók, mint ő maga.”
A Magyar Rádió Kihívás című műsora a könyv megjelenése kapcsán készített interjút Kay S. Hymowitz-al, a társadalmi jelenség magyar vonatkozásai kapcsán a műsorban megszólalt Kiri Edit Anna pszichoterapeuta, magatartáskutató is, aki a társadalom és a családok megfelelő szocializációs törekvéseinek hiányában látja a férfiak “elpuhulásának” okát.
A magam részéről úgy gondolom, hogy a feminizmus hatásainak visszacsapódását élhetik meg ilyen kínzó problémaként a nők. A feminizmus gellert kapott ostobasága olykor a nőket is eltalálja. A férfiak családi szerepének módszeres lejáratása, a férfiak “családi bűnözőként” való megbélyegzése, a férfiellenes családjogi törvények és bírósági gyakorlat egyenes eredménye, hogy a modern férfiból egyre nagyobb mértékben kihal a családalapítási ambíció.
Mindezen nyilvánvalóan nem fog változtatni semmiféle szocializációs próbálkozás sem, hiszen a fennálló családjogi háttér mellett egyre kevesebb épeszű férfi fogja megelőlegezni azt a nagymértékű bizalmat a partnerének, ami ahhoz szükséges, hogy önként a házasság 2.0 hurkába dugja a fejét, hogy független életvitelét a könnyedén eldobható, bebörtönözhető, jogfosztott pénzkeresőgép sorsára cserélje. Nyilvánvalóan nagyon kevés férfinak fogja a lelkét megérinteni, ha a férfiakat lenéző, “undorodó”, kompromisszum képtelen nők elmennek a “spermabankba DNS-ért“. Sok boldogságot kívánunk nekik!
Ha figyelünk Kay S. Hymowitz rádió interjúban elhangzó mondataira, feltűnhet, hogy korántsem a talajvesztett, társadalmi szerepzavarral küzdő férfiakért aggódik. Nem. Ez a társadalmi jelenség szerinte azért probléma; “mert a nők házasodni akarnak”. Nem is akárhogyan; nekik jó parti kell. Ha a férfiakat hátrányosan megkülönböztető társadalmi szokások és oktatási gyakorlat miatt nem találnak maguknak diplomás férjet, és lenézik a náluk alacsonyabb végzettségűeket, akkor nem tudok mást mondani: úgy kell nekik… Esetleg forduljanak panaszukkal a feminista oktatás-politikusokhoz.
Bár Kay S. Hymowitz társadalmi változások szükségességéről beszél, de ne gondoljuk, hogy pontosan érti a problémát és átlátja a szükséges cselekvés programját. Korántsem a jelenségért felelős feminizmus megregulázásától, a társadalmi és nemi szerepek egészségesebb mederbe terelésétől remél pozitív változásokat. Szerinte ez egy társadalmi jelenség, “amire a férfiak még nem találtak megfelelő válaszokat”. Nagyot téved Kay S. Hymowitz; ez a társadalmi jelenség már maga a férfiak válasza. Néma, passzív ellenszegülés a feminizmus társadalomromboló hatásával szemben.
Szó sincs arról, hogy a férfiak nem törődnek a jövőjükkel, éppen ellenkezőleg; nem kívánják a jövőjüket a feminista társadalom oltárán feláldozni, erőforrásaikat egy egzisztenciális öngyilkosság keretei között a nők kezébe helyezni. Ha már így alakult, akkor a fiatal férfiak köszönik szépen, ők jól ellesznek az alkalmi kapcsolatokkal, az internet pornóval, játékkal, filmmel, sporttal és egy rekesz sörrel. És abban is biztos vagyok, hogy a valóban szükséges társadalmi változások hiányában a helyzet tovább fog romlani. Amin az sem fog sokat változtatni, ha egyesek gyermetegnek bélyegzik az egyedül élést választó férfiakat, miközben mások ezzel egy időben istenítik a divat-szingli, feminista nőket.
USA statisztika: Amíg 1960 és 2000 között közel megduplázódott a felsőoktatásban résztvevők száma, ugyanakkor ebből a 25 és 34 év közötti férfiaknak csupán 27 százaléka rendelkezik diplomával, szemben a nők 34 százalékával. Míg 1970-ben a 25 és 29 év közötti amerikaiaknak mindössze 16 százaléka nem volt házas, napjainkra ez a szám 55 százalékra növekedett.
Magyar statisztika: Amíg a mai 46-50 év közöttiek több mint 50 százaléka 25 éves korában már elköltözött otthonról, a mai 31-35 év közötti felnőttek több mint 60 százaléka 25 éves korában is a szülői házban élt.
Felhasznált irodalom: A Magyar Rádió interjúja és a www.dailymail.co.uk interjúja
“Véleménye szerint a nemi hierarchiák változása felelős azért, hogy a modern férfiak nem ismerik fel társadalmi szerepüket.”
Nagyon jó megfogalmazás, mert mutatja, hogy Hymowitznak konkrét elképzelései vannak a férfiak társadalmi szerepéről, és szeretné abba belekényszeríteni őket. Na most akkor hogy is volt azzal a “romboljuk le a nemi szerepeket” dumával?
Ja hogy az csak a nőkre vonatkozott, értem.
És mi lenne az a szerep, amit Hymowitz ránk akar kényszeríteni? A nők szolgálata. “Nőj fel”, vegyél feleségül valakit aki majd a váláskor elviheti az életed munkájának gyümölcsét, egyébként meg kussolj és dolgozz. Ennyi a nagy Hymowitz-féle életterv férfiaknak. És csodálkozik, hogy a pasiknak nem tetszik. Nem valami nagy lángelme a csaj.
…
“Hymowitz úgy gondolja, hogy a férfiak egyre növekvő számban sohasem nőnek fel egészen”
Következő hatalmas gondolat. Miért, a nők igen??? Ugyan, hagyjuk. “Régen”, vagyis 2-3 évtizeddel ezelőtt a nők 20 éves koruk körül már a családalapításon dolgoztak, manapság meg 35 évesen is úgy vannak vele, hogy első a karrier bulizás, azt csak elrontaná egy gyerek, úgyhogy ráér a szülés 40 fölött. Aztán amikor nem tudnak hirtelen partnert találni, vagy ha igen, akkor meg a gyerek nem akar jönni, akkor hirtelen pánikolás van, aztán depresszió meg örökbefogadás.
A nők fiatalkori “kalandozásai” idehaza még nem elterjedt társalgási téma, meg hát szerencsére ebben a trendben is a “világszínvonal” mögött járunk vagy 15 évvel, de az angloszférában már jóideje úgy fogalmaznak, hogy a fiatal nők sz*rnak minden másra, csak a bulizás érdekli őket, meg az alfa pasik figyelme, és év(tized)ekig járják az “alfa körhintát” – vagyis egyik menő pasi ágyából a másikéba esnek – aztán meg csodálkoznak, hogy amikor ezt megunják (30+ évesen) akkor nem ugrik elő hirtelen valami “normális pasi” (egy addig lenézett és durván visszautasított béta) aki feleségül venné és eltartaná őket.
(Az alfa körhintát többen fütyi-körhintának is nevezik, érthető okokból. “cock carousel”)
…
“A nők egy ideig elvannak velük, de aztán félelemmel és undorral feladják a férjről és gyerekről szóló álmaikat, vagy elmennek egy spermabankba DNS-ért, amivel nem jár együtt egy problémás férfi. A nők ilyen ésszerű meggondolása (…)”
Hát ettől röhögnöm kellett :) Ésszerű meggondolás…
Nem is nő lenne az író, ha nem vetítené ki a saját problémáit a férfiakra, és ha nem forgatná ki a szituációt teljesen, csak azért, hogy nehogy véletlenül a nők felelősségét, vagy a hibás döntéseiket kelljen vizsgálni, tárgyalni.
A nők tökéletesek, minden hiba a férfiakkal van. Peeeersze, persze.
Szóval nem az a gond, hogy a feminizmus lerombolta a családot, és egy férfi akinek mákszemnyi esze van az angloszférban nem házasodik, hanem az van, hogy a nők nem is akarnak házasodni. Persze, Kay, a mostani sírásodból is ez derül ki, hogy titeket nem is érdekelnek a ronda férfiak. Csak hol van már egy aki végre feleségül venne téged, értjük mi ezt.
A szitu az, hogy egyre több nő van aki nem kell a kutyának sem, és ezért egyre hangosabban sírnak, hogy eltűntek az igazi férfiak. Ott vannak azok mindenhol, csak nem veled foglalkoznak, Kay, mert annál jóval több eszük van.
…
“Bár Kay S. Hymowitz társadalmi változások szükségességéről beszél, de ne gondoljuk, hogy pontosan érti a problémát és átlátja a szükséges cselekvés programját. Korántsem a jelenségért felelős feminizmus megregulázásától, a társadalmi és nemi szerepek egészségesebb mederbe terelésétől remél pozitív változásokat. Szerinte ez egy társadalmi jelenség, “amire a férfiak még nem találtak megfelelő válaszokat”. Nagyot téved Kay S. Hymowitz; ez a társadalmi jelenség már maga a férfiak válasza. Néma, passzív ellenszegülés a feminizmus társadalomromboló hatásával szemben.”
Igen, ezt nagyon eltaláltad, ebben benne van mindennek a kulcsa.
Egyébként ha nem lenne ennyire feminizált és nőközpontú a társadalom, akkor mélységesen felháborodnának a tömegek Hymowitz hülyeségein. Mert mit is mond ő? Hogy a férfiak “elromlottak”, már nem felelnek meg a nők által támasztott követelményeknek, ezáltal a férfiak a hibásak a nők problémáiért, a férfiak nem találják a megfelelő válaszokat a nők problémáira (WTF?!), és ezért a férfiakat kényszeríteni kellene, hogy a nők elvárásainak megfelelően éljenek, viselkedjenek.
Elképesztő.
A férfiak azért mégsem annyira hülyék, mint amennyire H. és társai hirdetik, mert a társadalomból való “kicsatlakozás” maga a válasz arra, ahogy a társadalom a férfiak ellen fordult.
Az alfa körhinta említése jó kontraszttal fejezi ki, hogy a női oldalon sem olyan nagy a felelősségtudat és nem annyira kristályos a jövőkép. A beszélgetésben Hymowitz is érinti a nők alfa férfiakhoz való vonzódásának témakörét, de az interjú hibás vezetése (vagy vágása) miatt a problémára, jelenségre semmilyen választ, következtetést nem ad végül. Az általad elmondottak fényében leszögezhetjük, Hymowitz abban is téved, hogy nem csak azért futnak ki az időből a nők, mert a korban hozzájuk illő fiatal férfiak elutasítják a családi szerepet, hanem mert saját döntésük szerint, sokszor önmaguk sem kívánnak hamarabb családot alapítani, vagy éppen a nőkre jellemző módon túl sokáig válogatnak. (Idea a nagy Ő ről.)
Hymowitz a probléma felismerő képesség tekintetében legalább objektívebb az átlag feministánál, de a válasz keresése, a magyarázatai valóban a jól megszokott feminista mintát követik: mindenről a férfiak tehetnek.
Azért annyi legalább látszik, hogy egyre többen veszik észre a társadalom problémát okozó megváltozását. Az okokat egyelőre nem látják, de legalább kezdenek ébredezni.
Attól tartok, hogy ahhoz hogy a feminizmus végképp megbukjon, teret kell nekik adni, és fogunk is. Ha ezek a társadalmi változásoknak érződni fog majd a hatása az életszínvonalon is, akkor fog nagyot puffanni a feminizmus, de olyat, hogy azután a nők fülüket farkukat behúzva fogják élni életüket uruk mellett, így végső soron ők fogják a legjobban megszenvedni a feminizmus második hullámát. A pár évtizeddel ezelőtti helyzettel még mindenki elégedett lehetett – még ha már az is káros hatással volt a társadalmi berendezkedésre -, de a feministák továbbhúzták a húrt, ami el fog pattanni, és a nők nem ebbe a helyzetbe fognak visszazuhanni, hanem a 100 évvel ezelőttibe, sőt még az sem elképzelhetetlen közelebb kerülnek a muzulmán nők helyzetéhez, mint az korábbi európaihoz. És ez sajnálatos.
De azért jó abban a tudatban lenni, hogy ha nem is az én életemben, de egyszer a feminizmus akkorát fog bukni, hogy szitokszó lesz belőle.
Jó cikk, és markánsan szókimondó.
Remek írás, gratulálok.
Köszönöm.
Azt hiszik,ha elmennek a spermabankba akkor majd olyan férfiak lesznek akiknek nincsenek ösztöneik?Vagy célzottan csak kislányok lesznek akik megint mehetnek majd a spermabankba?ezt az intézményt kellene megszüntetni!
Magyarországon a klinikák jelentős része egyedülálló nők számára nem végez el mesterséges megtermékenyítést.
Ez azért megnyugtató :)
Nem jelentos resze, egyik sem. Eleve kozjegyzo elott kell nyilatkozni mindket felnek, hogy indulhat a mesterseges megtermekenyites, egyedulallo nokkel idehaza szoba sem allhatnak.
Tizenegy évvel később nőnek fel a férfiak, mint a nők
Jo cikk! De azért azt hozzàtenném, hogy az I. és II. Vilàghàboruban kihaltak a Férfiak… A mi tàrsadalmunkat nok nevelték fel… Nagyon sokan jovunk elvàlt, “sérult” csalàdbol… Egy Férfinak ma sokkal tobb ido ferfivà vàlni, mert nincs aki megmutassa az utat… Magunktol kell folismernunk… Kivan csalva a nok segge, ez a legnagyobb probléma! Ma, ha egy no csinàl valami hulyeséget, abban a pillanatban “semmi, gond dràgàm, minden rendben van…” Hàt rohadtul nincs rendben! Es ez az ami kiveszett a férfiakbol, az erélyesség… Nem tisztelnek minket, nem néznek fol rànk….
Teljesen egyetértek Musashi hozzászólásával! A kérdés tágabb összefüggéseihez az is hozzátartozik, hogy a 20. század derekától, s különösen az utolsó két évtizedétől úgy általában véve gyors ütemben erodálódott az a hagyomány, amelynek szerves része volt a klasszikus férfiasság és nőiesség eszményképe, erénykatalógusa, viselkedési kódexe. Összességében nem az eszmény hiányzik – hiszen ennek nyomait ma is fel lehet lelni -, hanem az a családi és iskolai szocializációs folyamat, amely a fiúkból férfiakat faragott, a lányokból nőket nevelt. Elég megnézni egy gimnáziumi tablóképet az 50-es évekből, hogy milyen férfias tartása és büszke, magabiztos tekintete volt akkoriban egy 18 éves kölyöknek – összehasonlítva a maiakkal. De a média népszerű figuráinál is hasonló a hanyatlás: néhány évtizede Darvas Iván, Sztankay István, Lukács Sándor és Cserhalmi György, ma Sebestéyn Balázs, Berki Krisztián és Majka. És persze ugyanez a tendencia női vonalon…
A cikkíróval annyiban vitatkoznék, hogy a faszkörhintára a nők jelentős része régen is felült, csak éppen gyerekszülés után, anyai teendői ellátása mellett. Azaz sok nő csalta a férjét, mégpedig nyilván egy-egy “alfával”, vagyis az uránál tökösebb, férfiasabb, sármosabb, vonzóbb pasival, akinek meg nem jutott ilyen, az a férjével való kényszeredett szex közben Marlon Brandóról ábrándozott, vagy a szomszéd Lajosról…
100%-ig egyet értek, kivéve az utolsó megállapítást. Régen is voltak kikapós asszonyok, de koránt csalták annyian a férjüket, mint most… Egyébként teljesen igaz minden amit leírt…
Köszönet Tina74-nek, akinek a posztja ide vezetett, Qukori kommentje alá, aki a következő fontos dolgot írja:
A cikkíróval annyiban vitatkoznék, hogy a faszkörhintára a nők jelentős része régen is felült, csak éppen gyerekszülés után, anyai teendői ellátása mellett. Azaz sok nő csalta a férjét, mégpedig nyilván egy-egy “alfával”, vagyis az uránál tökösebb, férfiasabb, sármosabb, vonzóbb pasival, akinek meg nem jutott ilyen, az a férjével való kényszeredett szex közben Marlon Brandóról ábrándozott, vagy a szomszéd Lajosról…
Igen, igen, igen. És hogyha a mai világban is ez lenne és nem a fordítottja, az egyszerűen CSODÁLATOS lenne. Gondoljatok bele: elveszitek feleségül, fiatalon és szűzen. Tiétek a legszebb évei, amikor még fiatal és szép, ezért a legtöbbet tudja nyújtani nektek a szexben, nektek, életük nagy szerelmének, a férjének, és szül három gyereket. A lényeg megvolt. Kit izgat, hogy ezek után kiöregedve felült a faszkörhintára, és visszamenőleg fikáz téged? Na, ezt nem kapjuk meg ma. Ma pont fordítva van, a faszkörhintáról leszédülve, kiöregedve akar családot alapítani a legtöbb nő, és neked ezért cserébe nem ad SEMMIT! Gondoljatok bele, hogy mitől rabolnak meg benneteket a mai Feminista ribancok…
„Egy Férfinak ma sokkal tobb ido ferfivà vàlni, mert nincs aki megmutassa az utat… Magunktol kell folismernunk…”
ha meg is van mutatva, akkor a férfias fellépés „bűn”-nek számít.
Úgy látszik, hamarabb bekövetkezik az öngól, mindazokra akik nem a hagyományos családformát tekintik elfogadottnak. Egy dolgot viszont elfelejtenek, míg a férfi, ‘dedózhat’ a ‘játszótéren’ a nő nem. A biológia csúnya igazság, hisz a leányokból ‘nő’ – ahogy a cikk is megemlíti a korábban érést – 12-14 éves korában kezdődik, az első ‘piros’ nappal. Amire kap még időt, akár 6-8 évet, hogy beteljesítse azt és a legegészségesebb gyermeket szülje meg. Nem 15-25 évet, amiről valamiért előszeretettel elhiszik a nők, hogy lehet, szabad és joguk is van hozzá. Persze ehhez család kell, kialakult szerepekkel, hogy a gyermek egészséges tudattal nőjön fel. Szerintem megoldható lehetne, ha valós hozzáértő programokkal, lehetővé tennék azon feleségeknek, anyáknak a tanulást, hogy 20 és 30 éve között a szülések alatt után, ahogy a gyermek kívánja iskolában járjon és ingyen. Ha három gyermeket veszünk alapul, éppen végezhetne az iskolákkal is az mellett, hogy anyává válik a társadalom egy alappillérévé. A kialakuló gyermek személyiségét, egészséges anyák nevelik a fiút férfivé, a leány nővé.
Van egy-két érdekes momentum, a 20-35 éves mai gyermektelen nők életvitele, viselkedésével kapcsolatban. A gyermek vállalására szerintük nem értek meg, de a töménytelen szexre igen. Férfiként akarnak élni, inni, szexelni felelősség nélkül. Majd egy idő után egymást hergelve, győzködve, hogy minden rendben van és mindenért a férfiak a hibásak. Vagyis, akkor ki a gyermeteg? Férfiak, nők, vagy azok akiknek ez így pont jó ahogy van, most.
A férfiak jövőjéért aggódik a börtönkísérlet atyja