Azt hittem a fogalom magyarázza önmagát, de úgy látszik tévedtem.
– Miben nyilvánul meg számodra a domináns nő kapcsolaton belül?
– Nyugodtság, bölcsesség, kontroll, biztonságban érzi magát egyedül is, nem gyámoltalan, képes irányító lenni- mindezt nem durva, hanem támogató módon, emberileg értékeli a másikat, és méltatja, stb.
Na ezek közül egyedül a kontroll releváns (és szinonímája, az irányítás), a többinek semmi köze a dominanciához. A nyugodt ember nyugodt, a bölcs bölcs, de hogy a dalai láma “domináns” lenne? Kétlem. Ezen egymástól független tulajdonságok többsége egyáltalán nem visz közelebb a dominancia megértéséhez.
A szó a latin domine, vagyis “úr” szóból ered, és a jelentése nagyjából annyit tesz: uralkodás. Azt nevezzük dominánsnak, aki irányít – durvaságtól vagy emberi értékektől függetlenül. Dominálni lehet egy társalgást, egy romantikus kapcsolatot, egy üzleti megbeszélést. És lehet jól vagy rosszul, zsarnokian vagy kifinomultan csinálni. És persze lehet úgy, hogy az irányító húzzon hasznot belőle, meg úgy is hogy mindenki jól járjon.
Egy kapcsolatban mindenesetre csak egy “irányító” lehet, mert két dudás egy csárdában nem fér meg, ahogy azt régóta tudjuk. A családnak egy feje van, és rég volt eleink meglepően alapos bölcsességükben úgy határozták meg, hogy a család feje a férfi. Lehetne a nő is, mert elméletileg képes rá – csakhogy nem áll jól neki a szerep. Ennek titka (mint oly gyakran) a történelemben keresendő.
Egy veszélyekkel és nehézségekkel teli, kemény fizikai munkára épülő világban a férfi kellett, hogy vezesse a családot, mert ő védte és támogatta azt. Az ő erejére volt szükség ha valamilyen külső támadás érte a családtagokat, ő volt az aki a veszély útjába állt. És ehhez bátorság kell, haddnemondjam: tökösség, amit nem lehet parancsra csinálni. Éppen ezért a férfiakban alakultak ki – évezredek csiszolódásával – azok a tulajdonságok, amik egy vezetőt jellemeznek, illetve a férfiakban fejlődött ki egyáltalán az irányításra való hajlam. A nőknél ez “kimaradt”, mivel ritkán kerültek vezető szerepbe. (Képzeljünk el egy tépett szakállú, mázsás izomtömegű viking harcosokból álló törzset, amit egy félakkora matróna vezet… adott esetben harcba. “Érdekes” kép.)
A probléma ott kezdődik, hogy a dominancia, vagyis az irányítás többféleképpen is megnyilvánulhat. Amikor egy feminista irányításra gondol, az ő fejében a mikromenedzselés jelenik meg. Vagyis a másik folyamatos, aprólékos kontrollja, mindenféle téren. Régen a paraszt megmondta ugyan, hogy mi legyen ebédre (makromenedzsment), de nem állt az asszony háta mögött főzés közben, hogy ellenőrizze mikor teszi bele a levesbe a karalábét. Viszont a nők – vagyis inkább a feministák – ennek a torz képnek a rabjai. Szerintük ha a kapcsolatnak a férfi a feje, az egyúttal azt is jelenti, hogy a nőnek egy perc nyugta sincs a folyamatos kritikáktól, utasításoktól, ellenőrzésektől. Ez hetedhét országra szóló baromság. A dominancia megnyilvánulásai széles skálán mozognak, és a zsarnokoskodás csak az egyik szélsőség, ami a valóságban sokkal ritkább mint a feministák hirdetik.
A kapcsolatot a férfinak kell uralni, de nem úgy, mintha egy gyengeelméjű rabszolgát akarna betanítani valami fontos feladatra, hanem úgy, ahogy egy hajóskapitány megosztja a felelősséget az elsőtisztjével. Az elsőtisztnek vannak saját feladatai, amiket tökéletesen ellát, a kapitány felügyelete szükségtelen hozzá. Olyan is van, hogy a kapitány éppen elfoglalt, ekkor a tiszt vezeti a hajót. Külső szemlélő számára akár egyenrangúnak is tűnhetnek, azzal a fontos kitétellel, hogy a végső szó a kapitányé. Ez így is van rendjén, tekintve hogy egy hajót nem lehet demokratikusan vezetni.
Persze a romantikus kapcsolatok (szerencsés eseteket kivéve) nem hajón zajlanak – mit is jelent tehát a férfi dominanciája a hétköznapokban? Azt, hogy a férfi rendel az étteremben, ő hívja ki a villanyszerelőt, ő intézi a család ügyeit, és úgy általában az ő kezében futnak össze a szálak. Kell ehhez a nő sanyargatása? A kérdés megválaszolja önmagát.
Visszatérve a hasonlathoz: a legtöbb nő [felhívom kedves kötekvőbajnokaink figyelmét, hogy nem “minden nő”-t írtam] a kapcsolataiban kifejezetten kapitányt keres. Fiatalos szerepkeresési bolyongása közben talán előfordul, hogy ő akarja magához ragadni a kormányrudat, de ha sikerül neki, nem lesz boldog abban a szerepben. Ha letisztul a gondolkodása, akkor valahogy így fogalmazza ezt meg:
“Olyan férfit szeretnék, aki mellett nőnek érezhetem magam.”
Ez egy átlag férfi szemében “nesze semmi fogd meg jól”, amolyan tipikus női semmitmondás, ezért le kell fordítani magyar nyelvre. Úgy pedig annyit tesz, hogy a nő igenis szeretné, hogy a férfi felvállalja a klasszikus férfiszerepet, aki mellett ő a klasszikus nőszerepben élhet.
Talán még érthetőbb lesz, ha megvizsgáljuk, hogyan szokták a nők fejtegetni ezt, ha arra kényszerülnek:
“A férfi vegyen le a lábamról… Varázsoljon el.”
Ebben azt érdemes észrevenni, hogy a nő szerepe passzív, és a férfitól várja el, hogy az aktív legyen. Ez egy jó kiindulópont a női lélek – és a dominancia – megértéséhez.
A minap felmagasztalt és lesajnált yin-yang elmélet ezt tökéletesen meglátta: a női természet passzív, a férfi aktív. És egy nő akkor igazán boldog, ha a saját szerepében élhet, vagyis ezért várja el a férfi aktivitását. A férfi kezdeményezzen, cselekedjen, irányítson – aztán ha ez a nőnek nem tetszik, majd szól. De ha a férfi nem irányít, azzal nagyobb hibát követ el, mint ha rosszul irányítana. Ahogy a táncban is a férfi vezeti a nőt, úgy az életben is neki kell, mert ha senki nem vezet akkor egymás lábára lépnek (ha a nő vezet akkor még inkább).
A feminista társadalmi kísérlet megmutatta, hogy képesek a nők is az aktív szerepre, és a férfiak is a passzívra. Amiről nem szól a fáma az az, hogy ez az ösztönökkel szembemegy, és társadalomszéles boldogtalanságot okoz. Az ösztönökkel szembemenni ugyanis kizárólag akkor lehet, ha az ember érti és uralja őket – ez viszont a megtévelyedett, és “igazi férfiak” után síró nőkről a legkevésbé sem mondható el.
Azt hiszik, hogy akarják az irányító szerepet, mert megmérgezték őket azzal a gondolattal, hogy elsőtisztnek lenni “derogáló” dolog, a nő megalázása. Arra már nem gondolnak, hogy ha ez a kiindulási gondolat, akkor szinte elkerülhetetlenül úgy fognak irányítani, hogy azzal megalázzák a férfit, hiszen aki “elnyomás” ellen küzd, az nem fog kesztyűs kézzel bánni azzal akiről azt hiszi, hogy el akarta őt nyomni. És persze arra sem gondolnak, hogy ha a nőnek “derogáló” az elsőtiszti szerep, akkor ugyanannyira a férfiaknak is az lehet, tehát a romantikus párkapcsolat kérdését ők egy ügyes feminista húzással annyira redukálták, hogy ki aláz meg kit. És erre az a válaszuk, hogy akkor már inkább ők alázzák meg a pasit. Talán mondanom sem kell, hogy ez a kép teljesen beteg.
Szóval manapság sok nő belekerül egy irányító szerepbe, de nagyon kevesen élvezik. Egyre többször hallani, hogy a férfiak “tutyimutyik”, hogy csak a számítógép előtt rohadnak és még arra is képtelenek hogy elővegyék a szerszámosládát ha csöpög a csap. Fű alatt, de ugyanolyan gyakran hallani, hogy a nő arról panaszkodik, nem érzi igazán nőnek magát, belefáradt abba hogy neki kell hordania a nadrágot. De sajnos legtöbbször félnek feladni az irányítást, mert vagy teljesen meg vannak győződve, hogy a párjuk úgyis képtelen rá, vagy a végtelenségig ragaszkodnak a feminista téveszméhez, miszerint ha a férfi irányítana az szükségszerűen a nő megalázottságát jelenti.
Hab a tortán, hogy a nő csak olyan férfit tud igazán kívánni és szeretni, akire felnéz, akit tisztel. Igényel-e magyarázatot, hogy ezt teljesen ellehetetleníti, ha a nő megalázza a férfit, az pedig tűri ezt? Ezért van az, hogy a nők irányította kapcsolatokban kevesebb a szex: mert a nő nem kívánja annyira a pasit, hiszen az tutyimutyi – hiszen hagyja irányítani (és/vagy megalázni) magát. Így teljesedik be az ördögi kör. A nő azt hiszi, hogy kell neki az irányító szerep, de nem tudja tisztelni a férfit, ha az hagyja magát irányítani, vagyis a szerelem és a szex elpárolog. Jöhet a következő balek – vagy a sok év szenvedés, a férj szapulása, a feleség elsárkányosodása.
A dominancia kérdése manapság az egyik legkényesebb és legfélreértettebb a párkapcsolatok tekintetében. De hogy a nők igénylik-e a férfiak dominanciáját, arra a legegyszerűbb válasz a filléres női pornó, pardon, romantikus regényekben található (romana és társai). Minden, és ezt a szó eléggé szoros értelmében értve: minden ilyen könyvben a főhős jön, leveszi a lábáról a nőt, “elvarázsolja”, és sok esetben nem tűr semmiféle ellentmondást – még a szexben sem. Igen, kedves tapasztalatlan férfitársaim, nők milliói olvasnak olyan regényeket, amiben (minimum a modern feminista jogrend szerint…) nemi erőszak történik – és a női olvasók elolvadnak ettől. Pedig a “dehogynem akarod” és a szófordulat, miszerint “szenvedélyesen magáévá tette” a dominancia skáláján szinte a legszélsőségesebb megnyilvánulások. És annál jobban olvassák a nők, veszik mint a cukrot…
A végén persze hozzá kell tennem, hogy a dominancia nem minden. Nem alfa és omega, nem az egyetlen kulcs az univerzum megértéséhez. Van szerepe a férfi-női kapcsolatok dinamikájában, de csak annyira, mint sok más tényezőnek is. Ugyanakkor botorság lenne lebecsülni vagy félredobni; aki megérti az ösztöneink működését, annyival közelebb lépett a saját, és partnere boldogságához.
“Ebben azt érdemes észrevenni, hogy a nő szerepe passzív, és a férfitól várja el, hogy az aktív legyen. Ez egy jó kiindulópont a női lélek – és a dominancia – megértéséhez.” Az aktívság és passzívság igen téves értelmezése nem újkeletű.
Felesleges kísérlet összekötnöd a dominanciával- ámde bájos. :)
A slave is aktív ugyanis. Míg a domináns lehet nagyon is passzív, “mozdulatlan”. Mindezek a belső megélés függvényei. A többi hülyeséget nem kívánom kommentálni. :)
No, még egyet azért. :)
“Na ezek közül egyedül a kontroll releváns (és szinonímája, az irányítás), a többinek semmi köze a dominanciához. ”
Aki IGAZÁN domináns, az lehet nyugodt, bölcs, SŐT: passzív!, stb.
Aki “pattog”, az nem domináns. Esetleg szeretne az lenni. Itt elég gyakran látok pattogást, és kapálózást. Főleg azzal kapcsolatban miszerint: a nő az őskorban képtelen volt egyedül életben maradni, ezért “reprodukciós képességét” elcserélte a férfi erőforrásaira. Vagy valami hasonló megfogalmazás, nem emlékszem pontosan: de a lényege, hogy a nő mindenestől gyámoltalan volt, elpusztult volna, erre jöttek a nagy, erős, csodálatos férfiak, és “kegyesen” megmentették ettől.
Bájos gondolat. :) További jó szórakozást.
Ne haragudj, de nem tudom az elméletet úgy leszűkíteni, hogy te is megértsd. Már eleve az, hogy “slave”-ről beszélsz, vagyis rabszolgáról, jelzi, hogy nem ugyanabban a témában utazunk. Én általános emberi kapcsolatokról beszélek, azon belül a nemek közötti feszültségről, romantikáról… Te viszont jobbára egyéni szexuális perverziókról, még akkor is, ha ebből próbálsz általánosítani. Hogy egy domináns ember nem mindig, minden pillanatban aktív, vagy hogy a dominanciáját ki tudja fejezni akár egy csendes, de szúrós pillantással, az minden normális ember számára magától értetődik. Hogy te ezen az alapon akarsz belekötni egy evolúciós pszichológiai elméletbe, valahogy kétségbe vonja, hogy egyáltalán érted-e, miről beszélünk itt…
Te nagyon nem, vagy félreérted ezt az egészet. Tényleg nem vagy tisztában a dominancia fogalmával. Persze a domináns is lehet passzív, de nem abban amire te gondolsz. A párkapcsolati dolgokban sosem passzív a domináns. A dominanciához pedig tényleg semmi köze a bölcsességhez és nyugodtsághoz. Persze lehet bölcs és nyugodt egy domináns, de nem ezektől lesz domináns.
Ami pedig az őskori helyzetet illeti, elég egyértelmű az ismeretanyag az őskori társadalmakról Eleve nem úgy indult a dolog, hogy voltak nők, meg voltak férfiak, akik külön éltek, majd összekerültek, hanem törzsekben/csapatokban éltek, ahol mindenkinek megvolt a maga feladata. Az ugye elég nyilvánvaló, hogy a vadászatra a férfiak az alkalmasabbak, ezért ezeket a tevékenységeket ők végezték. A vadászatból pedig nem csak hús került a csapatnak, hanem bőr, bunda, csont, inak, amelyek nélkül aligha indultunk volna el az állatvilágból való kifejlődés útján. Szóba sem kerülhet olyan, hogy a nők, vagy a férfiak önellátóak voltak, mert együtt éltek, együtt vittek véghez mindent megfelelő munkamegosztással. Azt viszont ez esetben is látni kell, hogy nem igazán volt olyan feladat akkoriban, amelyet ne tudott volna egy férfi ugyanolyan hatásosan végezni, mint egy nő (a gyereknevelést kivéve), fordítva viszont… Ehhez jött, hogy a gyereknevelés mellett volt idő és energia más hasznos tevékenységre, ezért alakultak ki a tipikus női feladatkörök, hiszen nyilván eredményesebb a csapat számára, ha az amúgy is otthon gyereket nevelő nők vigyáznak a tűzre (bár ez sokszor inkább a vadászni már nem képes idősebb bölcs férfiak feladata volt), készítik az ételt, készítik ki a bőrt, stb., ahelyett hogy az otthontól távol vadászó, halászó férfiak rohannának haza elkészíteni az ételt.
Két dolog kívánkozik ki belőlem a cikked kapcsán:
1. Nálunk, keresztényeknél ezt ugyanígy tanítják, csak mi Isten elrendelésére hivatkozunk, mint olyanra, ami az ösztönszinten is megjelenik. Baptista lelkész ismerősöm mondta, hogy a férfi vezető szerepe szellemi alapállás, és nem boríték kérdése. Vagyis akkor is a férfinak kell dominánsnak lennie, ha kevesebbet keres.
2. Ritkább a szex, ha nem a férfi a domináns. Nálunk ez pontosan így van. Régebben eleget írtam róla, hogy nem vagyok alfa. És valóban: hónapok telnek el szex nélkül nálunk. (Igaz, kevesebbet is látjuk egymást a munkánk miatt, de ha együtt vagyunk, akkor sem ugrunk szenvedélyesen egymásnak, hogy “de régen nem láttalak, drágám, borzasztóan kívánlak”. ) Más kérdés, hogy én szerzetes akartam lenni régebben, és a szexuális erő szublimálása nekem tökéletesen megfelel, szóval ez a no szex dolog csöppet sem zavar. Úgyhogy a végén a száraz bugyijú feleségem szokott panaszkodni, hogy miért nem kezdeményezek gyakrabban. :)
Azt csak mellesleg jegyzem meg, hogy ez a cikk kevés újdonságot tartalmazott számomra, mert különböző helyekről (általában keresztény, de nem csak onnan) már hallottam ezeket. Pl. a Férfisátor Máriarádiós adásából is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy számomra nem volt értékes ez a cikk, mert ugyanazt, de más szemszögből mondott el. És a tudás anyukája az ismétlés.
Na igen, nem akarok abban a szerepben tetszelegni mintha valami hihetetlen újdonságot találtam volna fel. De az utóbbi napok kavarodása miatt úgy éreztem van e területen néhány tisztázatlanság… Sajnos úgy látszik ezek továbbra is megmaradtak, mert akinek a leginkább szüksége lenne a megértésre egyben ugyanaz a személy aki a leginkább elzárkózik előle :\
“Ritkább a szex, ha nem a férfi a domináns. Nálunk ez pontosan így van. Régebben eleget írtam róla, hogy nem vagyok alfa. És valóban: hónapok telnek el szex nélkül nálunk. ”
Ennek nem feltétlenül az az oka, hogy nem vagy “domináns”. Nálunk én vagyok domináns, mégis igen aktív szexuális életet élünk. :)
Mondanom sem kell, hogy a másikkal nem értek egyet. :)
Hölgyem, van egy gond. Amit én mondok, az megmagyarázza barátunk helyzetét. Amit ön mond, az nem.
“Ne haragudj, de nem tudom az elméletet úgy leszűkíteni, hogy te is megértsd. Már eleve az, hogy “slave”-ről beszélsz, vagyis rabszolgáról, jelzi, hogy nem ugyanabban a témában utazunk. Én általános emberi kapcsolatokról beszélek, azon belül a nemek közötti feszültségről, romantikáról…”
Igen- egyenesebb jellem vagyok, ez köztudott rólam. :)
Csak egy példát hoztam. A “slave” egyébként szeret “slave” lenni, ösztöneiből adódóan. :) Ez lehet aktív, és passzív “mód” is.
Ezért járnak a japán férfiak (a többség) dominákhoz- megvalósítottak egy patriarchális társadalmi keretet, melyben azonban unalmas számukra a “jókislányként viselkedő” feleségük.
Ez is csak egy példa- ilyenkor bújuk elő a valódi ösztön. :)
“Te viszont jobbára egyéni szexuális perverziókról, még akkor is, ha ebből próbálsz általánosítani.”
Ti is általánosítani próbáltok. Csak nem veszed észre. Álomvilágban éltek, és szentül hiszitek, hogy az összes nő egyforma- valójában azok is tévedtek, akik remekül érzik magukat dominánsként a kapcsolatukban. Néhány megkeseredett nőből indultok ki, ennyi.
“Hogy egy domináns ember nem mindig, minden pillanatban aktív, vagy hogy a dominanciáját ki tudja fejezni akár egy csendes, de szúrós pillantással, az minden normális ember számára magától értetődik.”
Nem hasonlóról írtam az előbb a passzivitás kapcsán?
“Hogy te ezen az alapon akarsz belekötni egy evolúciós pszichológiai elméletbe, valahogy kétségbe vonja, hogy egyáltalán érted-e, miről beszélünk itt…”
Értem én, tökéletesen. Csak másképp gondolom. Ennyi. :)
Ezt Deannel már lezongoráztad, most velem is kéne?
“Ti is általánosítani próbáltok.”
Alapvető különbség, hogy egy evolúciós pszichológiai tudományos elmélet igazságát megvizsgálva arra jutsz, hogy igen, ebben a gondolatban van valami – vagy hogy a magánéleted szexuális kalandjaiból akarod magyarázni az emberi természetet.
“szentül hiszitek, hogy az összes nő egyforma”
Ezek szerint teljesen fölöslegesen tettem bele a cikkbe a kifejezett figyelmeztetést, hogy nem “mindenről” beszélek hanem “legtöbbről”. Pedig neked szólt.
“Néhány megkeseredett nőből indultok ki, ennyi.”
Azok a feministák. Hidd el, nem belőlük indulunk ki.
“Nem hasonlóról írtam az előbb a passzivitás kapcsán?”
Igen erről írtál, pont ezért mondom, hogy kissé fura hogy ezt úgy fejtegeted mintha az ellenkezőjét állítanánk – hiszen csak azért nem részleteztem a cikkben külön, mert annyira magától értetődik. Feltaláltad a spanyolvigaszt?
Zoli:
Próbáltad már vizuálisan felizgatni a feleségedet? :) Csak egy tanács- próbáld ki. A jó külső nem feltétlenül születési adottság, de lehet tenni érte. Ne érts félre- nem azt állítom, hogy csúnya lennél! Egy szóval sem, ilyen pici fotóból nem is látszik.
De én meg arra vonatkozóan hallok rengeteg női panaszt, hogy a férfiak 30-on felül “szétesnek”, elengedik magukat, megvan a feleség, tehát nem igazán foglalkoznak a külsejükkel.
A gép előtt ülnek- igen, lyukas zoknikban (nem rád írom!), néha napokig nem fürdenek, stb. Sok esetben büdösen, részegen akarnak szexelni, mert úgy érzik, ők így is vonzóak (FŐLEG NEM RÁD- csak példa).
Nos, biztosan ezek a női panaszok is arra vonatkoznak, hogy a férfi nem domináns… és a nő ilyenkor is BIZTOSAN azért lép félre egy remekül kinéző illetővel, mert az annyira az.
Bele lehet magyarázni persze. :)
kiniskel nekem jó a szexuális életünk így, ahogy van. Ma már simán belépnék egy szerzetesrendbe, amit fiatalon pont a szexmegvonás miatt nem mertem. Király ez a szabadság, és ráadásul a feleségem sem tud szexmegvonással büntetni. Szeretem a tisztaság ezen állapotát, bár mindig tudatosítom magamban, hogy az Isten nem hívott meg a teljes tisztaságra (még). Azért kösz a tippet, de a pókhasam, ami a képen nem látszik, sztem nem valami szexuálisan izgató látvány. :) Bocs az offért.
Visszatérve erre a vonalra: sok nő TÉVED. Igen. Csak nem épp abban az értelemben, ahogyan a cikkben szerepel. A történet nagyjából annyi, hogy a nő tehetséges, tud irányítani, domináns, de a férfi a “mézeshetek” után teljesen elengedi magát. Amit megtart, az a legtöbb esetben pont a dominancia “képzete”, de csak valami elméleti értelemben: “én vagyok a férfi, nekem minden jár” (túlzok!). A nő rohangál, munka, házimunka, a férfi közben a fotelben üldögél.
Külsejét elhanyagolja, a nőt épp hogy “szolgának” nézi.
Vannak ilyen kapcsolatok (nem általánosítok!)- s ilyenkor bizony a nő, “félreértelmezve” a dolgot azt a következtetést vonja le, hogy irányítónak lenni fárasztó dolog, egyenlő a “szolgasággal”, és a másik úgyis csak visszaél vele.
Aztán- szintén tévesen értelmezve ezért fakad ki, hogy neki elege van ebből. :)
Aki “okosan” (bölcsen!) domináns, az viszont nem jár így. Szerencsére ez utóbbira jóval több példát láttam. :)
Kiniskel, már a korábbi vitában is akartam jelezni: Sok esetben a saját ízlésedet, egyéni partnerkapcsolati igényeidet és szexuális vágyaidat vetíted ki a többi nőre, sőt a társadalom egészére. Elfogadom, hogy neked a “szép és szimetrikus, szolgalelkű férfiak” tetszenek, de ebből aligha jogos a többi ember igényeire is következetetni. A “slave” férfiaknak is van partnere, ezzel együtt vannak a dominnancia kérdésével kapcsolatos problémáik is; például egy veled folytatott kapcsolatban, azonban például ez az írás az átlagos partnerkapcsolatok keretein belül maradva próbál meg észrevételeket megfogalmazni. Az átlagtól némiképp deviáló partnerkapcsolatok pszichológiai vetületeiről talán egy másik cikk allatt lenne érdemes vitázni, ha születik ilyen írás.
“Már a korábbi vitában is akartam jelezni: Sok esetben a saját ízlésedet, egyéni partnerkapcsolati igényeidet és szexuális vágyaidat vetíted ki a többi nőre, sőt a társadalom egészére. Elfogadom, hogy neked a “szép és szimetrikus, szolgalelkű férfiak” tetszenek, de ebből aligha jogos a többi ember igényeire is következetetni.”
A korosztályomban főleg ezt látom. :) A kivetítést rátok is lehetne írni!
“A “slave” férfiaknak is van partnere, ezzel együtt vannak a dominnancia kérdésével kapcsolatos problémáik is; például egyveled folytatott kapcsolatban,”
Mert te ezt is annyira tudod. :D Ez mi, ha nem kivetítés? :)
“azonban például ez az írás az átlagos partnerkapcsolatok keretein belül maradva próbál meg észrevételeket megfogalmazni.”
Én is ezt próbálom- leírom, amit látok. Persze, azt hiszed, ti is ezt teszitek. Nem egyeznek a tapasztalataink, de hiába is írnám, hogy szerintem sok itt az erőltetett belemagyarázás, általánosítás, kapálózás a női természettel kapcsolatban, okok rávetítése helyzetekre, stb.
“Az átlagtól némiképp deviáló partnerkapcsolatok pszichológiai vetületeiről talán egy másik cikk allatt lenne érdemes vitázni, ha születik ilyen írás.”
Ha még itt leszek, megtehetjük. Bár kétlem, hogy a fenti “eszmétektől” valaha is el tudtok szakadni. Ezzel nincs különösebb gondom- felőlem nyugodtan élhettek a fentiek szerint, nem az én problémám. :)
Valahogy szerencsés lenne legalább abban az általad vég nélkül vitatott alapvetésben dűlőre jutni, hogy a nők általában a domináns férfiakat kedvelik. Mert szerintem az átlagember ezt egy teljesen hétköznapi realitásként éli meg, és eszébe sem jut erről antropológiai vitát indítani. Létezhet bármilyen hitelt érdemlő forrás, ami alapján legalább ezt, vagy az ellenkezőjét kimondhatnánk? :)
“Alapvető különbség, hogy egy evolúciós pszichológiai tudományos elmélet igazságát megvizsgálva”
Mily meglepő! Én is ezt teszem! :)
Megtisztelő, hogy miattam írtad bele. Az aktivitással kapcs. meg úgy tűnt: teljesen “kevered” a dominanciával.
Egyébként nagyon jó a cikk, jól összefoglaltad, szerintem most már mindenki számára érthető, aki nem akarja szándékosan nem érteni. A cikket az teszi igazán kerekké és egésszé, amit az utolsó bekezdésben írtál, azt hiszem eddig ez hiányzott az eddigi írásaidból, bár gáz hogy erre külön fel kell hívni a figyelmet.
Engem csak egy logikus kérdés foglalkoztat: több helyen olvastam itt, hogy a feminizmus “beerőltette” a nőket a munkahelyekre. Nos: elgondolkoztam azon, hogy ma már a házimunka nem vesz napi 2 óránál többet igénybe. Az a 2 óra is nagyjából felosztható “mást is csinálhatok közben” és “oda kell figyelnem” időszakokra. A mosógép megy magától, az ételt is ott lehet hagyni a sütőben, lehet pihenni, olvasgatni.
A gyerekek délutánig az iskolában vannak, utána esetleg szakkör, stb. Szintén 3-4 óra körül érnek haza.
Mi a francot csináljon a nő egész nap otthon? És tapasztalataim szerint, (legalábbis én ilyen nőket ismerek a “háztartásbeli” kategóriában)- nem is igazán csinálnak “semmit”. Nem leszólni akarom a házimunka értékét, de: főz valamit délelőtt, aztán-közben szappanopera, tracsparti a barátnőkkel, plázázás, esetleg szórakozás dekoratív fiúkkal (míg a “családfő” dolgozik), hazajön a gyerek, pár szó neki, később tévé bekapcs, férjecskének vacsora odatevése, edények be a mosogatógépbe, stb.
Biztosan tehetnének mást is. Például olvasgathatnának. Felhasználhatnák művelődésre a szabadidejüket. Csakhogy: ezeknél a nőknél NAGYON nem ezt látom. Műkörmöt csináltat, új cipőt vesz, vagy ellenkezőleg: szakadt szabadidőruhában fekszik egész nap a tévé előtt de nem igazán olvas, művelődik, vagy csinál bármi értelmeset (amire esetleg a gyerekét is taníthatná).
Nem tudom, említettem-e, hogy pedagógus ismerőseim egyöntetű véleménye szerint az ilyen “anyák” gyerekei rosszabbul teljesítenek, elhanyagoltabbak, és a magatartásukkal is probléma van.
Mivel az apa későn ér haza, ő szintén nem a gyerekkel foglalkozik.
Aláírom: biztosan vannak kivételek is. Egyetlen ilyet ismerek. :)
A logikus kérdés tehát: bár nem értek egyet a céljaitokkal, de nagyjából értem őket, s ezt most lecsupaszítva megpróbálom úgy értelmezni, hogy ti a családnak, a nő-férfi közösségének, és a társadalomnak akarjátok a legjobbat.
De. Miért tiltakoztok az ellen, hogy a nők dolgozzanak? Mit csináljak egész nap? A fentieket? :)
Meg lehetne a céljaitokat úgy is fogalmazni, hogy dolgozhasson a nő 3 óráig, és ne a munkaidő, hanem munkateljesítmény alapján bérezzék, aztán 4 után- mire a gyerek is hazaér- ő is otthon lenne.
Talán nem lenne annyira “mesteri” az “összeütött” vacsora- de az ilyen családoknál gyakran azt látom, hogy anyuka, apuka, és a gyerek KÖZÖSEN főznek, közben jót beszélgetnek, nevetgélnek a konyhában. Ehhez persze közös hozzáállás kell.
Logikus tehát a kérdés, újra leírom: miért állandó téma az, hogy ne dolgozzon fizetésért is a nő? :)
A háztartási munka időigényének lecsökkenését a technikai fejlődés generálta, amely ugyanilyen hatással volt a munkapiaci helyzetre is. Az iskola előtt még ott van az óvoda, amely gyakorlatilag kb. egyidős ezzel a dologgal, tehát ez is odahatott. már pedig a gyerek nevelésének első 6 éve valószínűleg sokkal fontosabb, mint a következő 12.
Ma viszont a környezetemben élő nők többsége, aki munkavállaló, hullafáradtan ér haza a munkából, vagy megpróbál kapkodva összedobni valami kaját, vagy este főz meg másnapra, és nincs ideje a saját családjára. Ezzel szemben a munkanélküli nőnek otthon bár nincs 16 órát kitevő munkája (ahogy egy férfinak sem), sokkal nyugodtabban, stressz nélkül, jobb minőségben végezhetné el az otthoni munkákat, ami természetesen nem kis hatással lenne a családra és a családi életre is. A szabadidejében pedig hódolhatna valami kreatív hobbinak (ahogy a párom is szeretne, de alig van rá ideje) mint a művészet valamely formája, olvasás, kertészkedés, írás és még ezer más dolog. Nyilván nem lehet egy nőből (a páromból) kiindulni, de nem is egy nőből indulok ki, csak ez az amelyet a legrészletesebben ismerek. Ő szeretne otthon maradni, gyereket nevelni, nyugodt körülmények között jókat és kreatívakat főzni, valamint hódolni a hobbijának, így meg összecsapott kaják vannak, stressz, kevéske idő a hobbira, a gyereknevelésbe meg csak nagyon megfontolt belevágás.
A helyzetet jól látod: a háziasszonyi munka egyre könnyebb és kevésbé időtrabló. Ennek ellenére ha most kimennénk az utcára, és megkérdeznénk 100 (dolgozó) nőt random, hogy melyik életmódot preferálná: azt, hogy A.) neki is gürcölnie kell hogy ki tudják fizetni a villanyszámlát, vagy B.) a férje keresne annyit hogy eltartsa a családot, és a nő otthon maradhatna, akkor a 100-ból kb. 90 a B választra bökne rá. Csak a megkeseredett emancipuncik és a karrierista üzletasszonyok maradnának meg az A válasznál, de azoknak az aránya nem több 10%-nál.
Van a képnek egy másik odala, amivel te nem foglalkoztál. Ha az anya dolgozik, akkor a gyereket az állam neveli. Én – és sokan mások, többek között rengeteg nő – ehhez képest sokkal inkább preferálnánk, ha a saját anyja nevelné a gyereket. Szerintem nincs ebben az álláspontban semmi maradi, vagy érthetetlen. Aztán ha a gyereknevelésnek “vége”, csináljon a nő amit akar, elvégre szabad ember :)
Kiniskel:
Átrágtam magam a tegnapi hozzászólásfolyamodon. Párszor felmerült bennem, hogy beszálljak, de a gruppen nem a kedvencem, és szemlátomást jól elvoltál te ott a többiekkel. :)
Egy észrevételt azért tennék, csakhogy ne hidd azt, hogy előítéleteim vannak veled (pontosabban szólva hadd konkretizáljam, milyen képem alakult ki rólad). Szerintem értelmes nő vagy, amit én mindig külön becsülök egy nőben, így ezért fogadd elismerésem (félreértések elkerülése végett, ez nem partiarchális lekicsinylésből táplálkozó ál-elismerés, egyszerűen szeretem, ha egyenrangú félként tekinthetek a nőkre). Én affelé hajlanék, hogy a tegnapi vitatenger jórészt nem csak a fő témák mentén alakult ki – nekem úgy tűnt, hogy te sokszor a vita kedvéért vitáztál, és hát a látottak szerint lelkesen belelovaltad magad a Legfőbb Ellenálló szerepébe (ahol nem az a lényeg, hogy egy beszélgetés alatt információ cserélődjön, hanem hogy te ellenállj). Bevallom, az efféle játszmázást én finoman szólva sem kedvelem (ez nálam az értelmes kommunikáció halála), de mert simán megvan az esélye annak, hogy az én benyomásaim voltak rosszak, a legegyszerűbb, ha okoskodás előbb neked szegezem a kérdést. Tehát, te tulajdonképpen mit szeretnél elérni azzal, hogy ide írogatsz?
Illetve, mivel eddigi tapasztalataim szerint egy netes értekezésből teljesen más benyomások tudnak lejönni a feleknek egy élőbeni beszélgetéshez képest (még akkor is, ha szó szerint ugyanazok hangzanak el), hadd kérdezzem meg: a véleményedbe szőtt nem kevés emocionális töltés szándékaid szerint mit akar jelenteni? Illetve ez ösztönös vagy szándékos? Gondolok itt a fricskás, visszavágós stílusra (tényleg van mögötte ilyen akarat vagy csak elvitt a lendület?), a rengeteg hangulatjelre a szövegeidben (élőben ez ténylegesen mosolyt, vigyort jelentene, vagy ez az általad vélelmezett szellemi fölény netes körökben megszokott jelzése?).
Hogy értsd is a kérdéseim miértjét, szerintem az efféle netes értekezések egyik legsarkallatosabb része a félreértés (és az ebből származó téves ítélkezés). Élőben több minden segítheti a feleket a félreértések csökkentésére (arcmimika, hangsúly, hangritmus, testbeszéd) – a neten át jóval szűkebb a keresztmetszet, itt nagyjából csak a gondolatolvasás és a visszakérdezés marad.
Szóval szívesen beszélgetnék veled ezekről a témákról, de csak ha nálad is a beszélgetés, eszmecsere a cél (nem szeretem félreértésekre pazarolni az időm). Cserébe azt tudom felajánlani, hogy nem szoktam lenyomni a magam igazságát a másik torkán, a másik meggyőzése engem nem érdekel (önző módon általában azért kezdek beszélgetlsekbe, hátha új ismeretekkel bővíthetem a magam álláspontját).
A jelen témánál például azt látom, hogy mintha a maszkulin-feminim üzemmód sajátosságaival sem lennél tisztában, és ezért értelmezed félre (illetve férfi oldalról negatívan) a dominancia kérdését is. A másik cikknél írtál a yin-yangról – te mennyire ismered ezeket a dolgokat? Úgy értem igazából, és nem mondjuk az édesvíz kiadó szinten? (mert az úgy aránylik a teljességhez, ahogy pl. a blikkes napi horoszkóp az igazi asztrológiához).
Don Qujon:
Ügyes levezetés, gratulálok. A feminim-maszkulin rész az utóbbi hetek hozzászólásait tekintve több, mint hiánypótló – én is elkezdtem ezzel foglalkozni, ugyanezekért. Szerintem érdemes lenne erre külön cikket szánni. A kérdés az, hogy te tervezel erről írni, vagy sem? (ha igen, nem szeretnék keresztbe írni)
Írj nyugodtan bármit, az én hangom már így is eléggé ismert :) Sokkal jobb, ha több szempont érvényesül, tehát ha neked vannak terveid, akkor ez alkalommal inkább én alkalmazkodnék azokhoz, ha nem veszed sértésnek :) Sőt, kifejezetten érdekelne a véleményed, szóval ha rajtam múlik csak szorgalmazni tudom, hogy írj. Hasonló önző célok vezérelnek, amikről te is írtál pár sorral fentebb…
“Valahogy szerencsés lenne legalább abban az általad vég nélkül vitatott alapvetésben dűlőre jutni, hogy a nők általában a domináns férfiakat kedvelik. Mert szerintem az átlagember ezt egy teljesen hétköznapi realitásként éli meg, és eszébe sem jut erről antropológiai vitát indítani. Létezhet bármilyen hitelt érdemlő forrás, ami alapján legalább ezt, vagy az ellenkezőjét kimondhatnánk? :)”
Ez a kérdésed mindkét oldalra igaz lehet. :) Szerintem itt ti nagyságrendekkel jobban, és hosszasabban próbáljátok bizonygatni az ellenkezőjét.
Itt nem bizonygatásról van szó, hanem segítségnyújtásról, ugyanis ez a honlap nem arról szól mindössze, hogy bizonygassuk a saját álláspontjainkat. Sztem már a bevezetőben is le van írva, hogy ez az oldal nem pusztán erről szól.
Az írások tehát nem bizonygatási céllal, hanem tanácsadási és tapasztalatmegosztási céllal születtek, amelybe te kötöttél bele, te kezdted el hajtogatni a saját álláspontodat, amire természetesen az a reakció, hogy bizonygatni próbálja az ember az álláspontját. Tehát ezt az általunk bizonygatásnak vélt dolgot te generálod.
Raon:
Szép árnyalt hozzászólás. Gratulálok. Majd válaszolok hosszabban is.
Egyelőre csak erre:
“A jelen témánál például azt látom, hogy mintha a maszkulin-feminim üzemmód sajátosságaival sem lennél tisztában, és ezért értelmezed félre (illetve férfi oldalról negatívan) a dominancia kérdését is. A másik cikknél írtál a yin-yangról – te mennyire ismered ezeket a dolgokat? Úgy értem igazából, és nem mondjuk az édesvíz kiadó szinten? ”
Régebben elég mélyen belementem- jelenleg más távlatból-megközelítésből szemlélem (illetve élem meg- ez a pontos kifejezés) a valóságot.
A feminim-maszkulin fogalom plasztikus. Ne feledd. Részben mi teremtjük. Azért írom, hogy részben, mert a szabadság nem totális.
Írogatok nektek evolúciós biológiáról- de valahol említettem, hogy csak része egy nagyobb keretnek. :)
“Itt nem bizonygatásról van szó, hanem segítségnyújtásról, ugyanis ez a honlap nem arról szól mindössze, hogy bizonygassuk a saját álláspontjainkat. Sztem már a bevezetőben is le van írva, hogy ez az oldal nem pusztán erről szól.”
“A pokolba vezető út néha jó szándékkal van kikövezve.”
A jó szándékot, mint olyat esetleg méltányolni tudom belőle. Ettől függetlenül- még mindig nem egyezik meg a véleményünk. :)
“még mindig nem egyezik meg a véleményünk. :)”
Ami természetesen feltételezi, hogy lehet hogy te tévedsz… És azt hiszem az itt megjelent férfiak kollektív élettapasztalata és “helyeslése” ezt tűnik alátámasztani. Persze lehet hogy mi mind tévedünk és neked van egyedül igazad, de… Egyelőre azért csak megmaradnék a saját véleményemnél, amit volt alkalmam a pincétől a padlásig átrágni, a gyakorlatban letesztelni, arról másokkal egyeztetni.
Tudod annak is köszönheted, hogy itt a férfiak némi fenntartással fogadják a “női véleményed”, hogy általános tapasztalat a férfiak teljes spektrumán, hogy a nők az esetek 90%-ában homlokegyeneset az ellenkezőjét csinálják annak, amit mondanak. Például 10-ből 9 nő arról beszél, hogy neki egy rendes pasi kéne, aki tiszteli és szereti, aztán másnap összeáll egy gitárossal vagy kidobóval aki “puncinak” szólítja a haverok előtt és 5 másik nővel kavar szinte teljesen nyíltan. Szóval a valóság megfigyelése arra indítja az itteni srácokat, hogy a szavaidat erősen és hosszasan mérlegeljék, mert 90% hogy ha elkezdenek hinni bennük akkor pofára esés következik.
Ez rendben van, normális dolog, szinte természetes. Csak azért írtam, mert megint egyenlőként tekintettél két nagyon különböző dologra. :)
Vasgerinc:
Nem olvastad a fenti példáimat? :)
“Ma viszont a környezetemben élő nők többsége, aki munkavállaló, hullafáradtan ér haza a munkából, vagy megpróbál kapkodva összedobni valami kaját, vagy este főz meg másnapra, és nincs ideje a saját családjára.”
A közös főzésekről szóló rész kimaradt? Persze, igaz, amit írsz: ott, ahol a férj bedől a fotelbe.
“A szabadidejében pedig hódolhatna valami kreatív hobbinak (ahogy a párom is szeretne, de alig van rá ideje) mint a művészet valamely formája, olvasás, kertészkedés, írás és még ezer más dolog.”
Ez már nem rossz kiindulópont. Én sem ragaszkodnék a “8 órás” munkahelyi munkához (egyébként sem ezt csinálom- de nem is háztartásbeli vagyok).
A nő alkothatna otthon, és ebből pénzt is csinálhatna. Könyvírás, festés, stb. Had ne soroljam. Kisebb-nagyobb vállalkozást is működtethetne. Stb.
Ilyen irányvonalon is érdemes elindulni. De megnyugtatásotokra: tudtommal be akarják indítani a munkahelyi óvodák terjesztését, ahol az anyuka napközben is bemehet a kicsihez. :)
“tudtommal be akarják indítani a munkahelyi óvodák terjesztését, ahol az anyuka napközben is bemehet a kicsihez. :)”
Na igen, a nők jelenleg is kevesebbet dolgoznak mint a férfiak, ez csak tovább rontaná a helyzetet. Mert ugye nem lehet megtagadni a nőtől, hogy óránként 10-15 percecskékre a gyerekhez rohangáljon… Így a cégeknek még nagyobb kockázat nőket alkalmazni, ezért saját önérdekükből inkább férfiakat fognak felvenni, és a feministák megint sírhatnak, hogy “rohadt patriarchátus”.
Egyébként ki fogja a költségeit viselni ennek a manővernek? Egyrészt a cégek, amik marhára fognak örülni ennek, másrészt az adófizetők, vagyis nagyobbrészt a férfiak. Tehát már megint a férfiak zsebéből veszünk ki pénzt, hogy a nőknek nőjön a komfortérzete, és közben azért továbbra is lehet arról csemegézni, hogy ez a szemét férfitársadalom hogy elnyomja szegény nőket.
“A közös főzésekről szóló rész kimaradt? Persze, igaz, amit írsz: ott, ahol a férj bedől a fotelbe.”
Vagy ott, ahol a férjnek van ezer más dolga, ahogy nálunk is. És ez duplázza a problémát, ugyanis ő kénytelen kapkodva ételt készíteni, én meg addig gyakorlatilag nem tudo semmi hasznos munkába belefogni.
“De megnyugtatásotokra: tudtommal be akarják indítani a munkahelyi óvodák terjesztését, ahol az anyuka napközben is bemehet a kicsihez. :)”
Nagyon megnyugtató… Majd ezek után még intenzívebben fogják követelni az azonos bért annak ellenére, hogy egyáltalán nem tud ugyanolyan hatékony munkát végezni, mint azok, akiknek nincs bent gyereke…
“Ami természetesen feltételezi, hogy lehet hogy te tévedsz… És azt hiszem az itt megjelent férfiak kollektív élettapasztalata és “helyeslése” ezt tűnik alátámasztani. Persze lehet hogy mi mind tévedünk és neked van egyedül igazad”
Menj el egy “feminista” fórumra (nem mintha én oda járnék)- és az összes nő élettapasztalata ellentétes lesz. :)
A logikai ügyeskedésed dicséretes. De ide azért több kell.
“Egyelőre azért csak megmaradnék a saját véleményemnél, amit volt alkalmam a pincétől a padlásig átrágni, a gyakorlatban letesztelni, arról másokkal egyeztetni.”
Kértem egy szóval, hogy érts egyet velem? :) Sok sikert!
“Például 10-ből 9 nő arról beszél, hogy neki egy rendes pasi kéne, aki tiszteli és szereti, aztán másnap összeáll egy gitárossal vagy kidobóval aki “puncinak” szólítja a haverok előtt és 5 másik nővel kavar szinte teljesen nyíltan. ”
Gonkolkozz árnyaltabban picit. :)
“neki egy rendes pasi kéne, aki tiszteli és szereti”
Tőlem mikor olvastál ilyen “stílusban”?
A puncinak szólítás már közel sem zavarja annyira a nőket. Sokan kb. annyira veszik fel, mint sok férfi, ha “faszinak” hívják. Rossz példa, sántít is, tudom. De ilyesmi a helyzet.
“5 másik nővel kavar szinte teljesen nyíltan”
– Ahogyan nem ritkán a nő is.
– A gitáros gyakran dekoratívabb, jobb az ágyban.
– A fordítottjára is sok példát láthatsz. Nyisd ki a szemed. :)
“Szóval a valóság megfigyelése arra indítja az itteni srácokat, hogy a szavaidat erősen és hosszasan mérlegeljék, mert 90% hogy ha elkezdenek hinni bennük akkor pofára esés következik.”
Maximálisan nyugodt vagyok az “elég ha én tudom” állapottal. Emiatt ne izgulj. :)
Bocsásson meg hölgyem, de jobb dolgom is van mint ismeretlenekkel internetes szellem(eskedés)i párbaj-maszturbációba keveredni. A csajok pezsgővel várnak a kádban, úgyhogy részemről lezárnám az egészet annyival, hogy az érveim állnak, a feministák bevallottan(!!!) elcseszett magánélete nem érdekel, érdemi vitában meg majd szívesen résztveszek (amint visszaértem), ha belekezdünk valaha is olyanba.
A dominát meg úgyis csak estére rendeltem, ha lemondaná, jelzek neked. Majd megadod a számod mailben, vagy ilyesmi.
éhes disznó is makkal álmodik:)))
És te ezt honnan tudod ilyen jól? Személyes tapasztalat? Szoktál makkal álmodni? :D
Dean, bocs, de neked már nem reagálok. Az első mondatnál elkapott a röhögőgörcs. ;)
Röhögj.
“A dominát meg úgyis csak estére rendeltem, ha lemondaná, jelzek neked. Majd megadod a számod mailben, vagy ilyesmi.”
Ó, ahhoz előbb dekoratív külsőt kellene látnom. Másképp semmi motiváció. Ez van. :)
A csajokat a kádban meg üdvözlöm! Csak nehogy a végén teljesen kifáradj a velük való állandó élvezkedésben. :)
Dean: Húha! :D ROPPANT meggyőző. ;)
Végülis csak egy állami statisztikáról van szó, közvetlenül az amerikai munkaügyi minisztérium honlapjáról – miből is gondoltam hogy téged meggyőzhet…?! Nyilván a te személyes tapasztalatod a Marcsával meg a Julcsával sokkal nagyobb horderejű.
“Mi a francot csináljon a nő egész nap otthon?”
Azok akikről te beszélsz, azok nem háztartásbeliek, hanem cicababák, az egy teljesen más kategória. Én is háztartásbeli vagyok, és annyi a dolgom itthon, hogy néha alig tudom utolérni magam, pedig egyáltalán nem a műkörmeimmel, meg a plázás barátnőimmel vagyok elfoglalva. Én egy olyan helyen élek, ahol családi adózás van, ha egy férfi eltart egy feleséget, akkor 50%-al kevesebb adót kell fizetnie, ha meg még mondjuk 2-3 gyerek is van, akkor szinte egyáltalán nem kell adót fizetnie, így itt mondhatni még mindig megvan a kultúrája a háztartásbeli asszonyoknak, mert anyagilag megéri. És bizony rengeteg lehetősége van egy otthon lévő nőnek, hogy hasznosan/érdekesen töltse az idejét, nekem például a rutin házimunka mellett, ami valóban nem túl sok időbe telik, így van időm odafigyelni, hogy ne csak odacsapjak valami “zabát” az asztalra, ami éppen sikerül, hanem hogy jó minőségű legyen, és egészséges, fel tudom kutatni a helyeket, ahol beszerezhetem jó áron, vagy magam elkészíthetem. Kertészkedem, hogy biozöldség kerüljön az asztalra, fűszernövényeket szárítok, kenyeret sütök, adalékanyagoktól mentes pástétomokat készítek a bolti szalámi helyett stb. Aztán magam készítem minden kozmetikumunkat a hidratáló krémemtől kezdve a férjem borotvahabjáig, hogy tiszta és mérgektől mentes kenceficék kerüljenek a bőrünkre, rengeteget olvasok, kézimunkázok, csinosítom az otthonunkat stb. Egyetemet végeztem, beszélek két idegen nyelvet, ennek ellenére egyáltalán nem vágyom rá, hogy napi 8-10 órát robotoljak valahol éhbérért, viszont találtam rá módot, hogy kifejezzem a kreativitásomat, az ambícióimat, kapcsolatban vagyok egy kiadóval, és ha egy kis extra zsebpénzre vágyom, akkor lefordítok egy-két könyvet, amit kiadnak, meg írogatok néha, és ez elég a kis lelkemnek, bár erre nyilván te azt mondanád, hogy “kis igényű” vagyok, én meg azt, hogy boldog. És ehhez hozzátartozik az is, hogy nálunk a férjem a kapitány, viszont én meg az alkapitány vagyok, és soha egy percig sem éreztem magam rabszolgának, se alárendeltnek, hanem társnak, akinek számít a véleménye, és igen, boldogan mosom a gatyáját hálából, amiért ilyen nyugodt életet biztosít nekem. És ez az életmód a házasságunk minőségén is meglátszik, mert nem vagyok fáradt, túlhajszolt, elgyötört, hanem nyugodt vagyok, vidám, és kiegyensúlyozott, és amikor hazajön a munkából fáradtan, akkor nem kell még házimunkával is bajlódnia, mert az addigra már el van végezve, így mindketten lazíthatunk, együtt lehetünk, beszélgethetünk, elmehetünk kikapcsolódni, mulatni, foglalkozhatunk a hobbijainkkal, és ettől ő is úgy érezheti, hogy az otthona egy oázis, ahol megpihenhet és feltöltődhet, és így nincs veszekedés, versengés, feszkó, csak nyugi, én pedig így érzem azt, hogy kerek egész vagyok.
Így is lehet élni, a karrier nélküli élet nem jelent egyet a tűzhelyhez bilincselt rabszolgaléttel, millió (lenne!) a lehetőség, ha a feministák meghagyták volna a nőknek a szabad választás lehetőségét.
Köszönjük :)
Ha megengeditek, áthoztam egy hasonló beszélgetésrészletet. (A barnával kiemeltet egy magát feminista férfinak mondó — többek szerint nem feminista nő hozzászólására reagáltam én.)
“A nők többségének igen is fontos a saját életpályája és a karrierje nem pedig amolyan háztartási gép, beszélő szerszám akinek az a jó ha egész nap otthon ül a gyerekkel.
Vannak ilyen nők is, (és férfiak is) de ez egy jelentéktelen kisebbség és egyáltalán nem ezekből kéne kiindulni akik ilyen igénytelenek magukkal szemben.”
értelek téged is. szóval ilyesmiket lehet olvasni azokon a hivatalos feminista oldalakon.
hogy a gyereknevelés abból áll, hogy a szülő egész nap otthon ül a gyerekkel.
és azt is megtudhatjuk a hivatalos feministáktól, hogy azok a nők, akiknek fontosabb a gyerek, a család, mint a karrier, az igénytelen és lusta dolgozni.
tőled is oly sok mindent tanulunk, mint forinttól…
“Ezen kívül a gyerek szocializációjához egészséges fejlődéséhez szükséges hogy közösségbe járjon ne pedig a társadalomtól elszigetelten fejlődjön mert az rányomja a bélyegét az egész életére, és hátráltatja a későbbi boldogulását, beilleszkedését a társadalomba.”
hogy neked nincs gyereked, és tapasztalatod sincs gyerekekkel, az egy dolog. de jártál már olyan családok környékén, ahol az anya huzamosabb ideig nem vállal munkát – vagy nem állandót, mert inkább “otthon” van a gyerekekkel?
merthogy azok a gyerekek is járnak ám óvodába, iskolába. sőt, sokan viszik kicsi gyerekeiket játszóházakba a szocializálódás miatt.
tudod, az az előnye annak, ha anyu otthon van, hogy a gyerek a napi szocializációs ideje után nem munkából rohanó anyát kap. hogy anyu el tudja vinni a gyerekeket egy csomó helyre oviszünetben, iskolaszünetben. hogy a szülőknek nem kell azon tipródniuk, mit csinálnak a gyerekkel a szünetekben. az is előny, hogy anyu teljesen ki tudja kúrálni a betegséget, s nem kell félig betegen óvodába, iskolába küldeni. és a többi, és a többi.
Ezt a szocializációs érvet sosem értettem. Illetve igen, legalábbis a marxista gyökereit, amivel igyekszenek rávenni a hiszékeny szülőket, hogy a gyereket bízzák az államra, majd az jobb szülő lesz mint ők lennének. Broáf…
Egy ideje kikívánkozik belőlem egy sztori, ami személyes ismerősömmel esett meg, szóval nem kacsa. Mentek a gyerekért az oviba, aki nagyon rossz bőrben volt. A személyzet mondta is, hogy a gyerek “egész nap sírós volt”, biztos valami baja van. Aztán kiderült, hogy el van törve a gyerek karja. A jelek alapján egész nap el volt. Emelje fel a kezét aki azt állítja, hogy egy ilyen szituban is úgy érezné, hogy a gyerek jobb kezekben van az államnál, mint otthon a saját édesanyjával…
Visszatérve a szocializációra: hatalmas baromság. Az óvoda nagyon új találmány, és azt hiszem ha összehasonlítjuk a 19. század embereinek szocializáltságát a mostaniakéval, egyértelmű hogy óvodák nélkül sokkal jobban nevelt emberek jöttek le a futószalagról. Otthon például nincs lehetősége eltanulni a gyereknek a társadalom legaljától az ő beszédmódjukat, viselkedési mintáikat. Amíg nem léteztek óvodák, addig is felnőttek valahogy az emberek, sőt, többségükben normálisabbak lettek mint a legújabb generációk. Ezek fényében az óvodák mellett, az anyák ellen érvelni meglehetősen szegényes értelmi képességekre utal.
Hát, én is ilyen feleséget szeretnék magamnak…
valaki viszont nem így szeretne élni:))))
nem is értem mi a problémád, ha más nem így szeretne:))))
mdmselle:
Elismerésem. :) Nagyon tetszik az első fele.
Emlékeztetsz nagymamámra. Csak ő nem “alkapitány” volt. ;)
“És ehhez hozzátartozik az is, hogy nálunk a férjem a kapitány, viszont én meg az alkapitány vagyok, és soha egy percig sem éreztem magam rabszolgának, se alárendeltnek, hanem társnak, akinek számít a véleménye,”
Az “alkapitány” nekem inkább amolyan “helyettesnek” hangzik. Helyettesítőnek. Fel is vetted a férjed nevét? Ugye “férfineved” van? :) Yin-yang elv hol marad? :)
De olvastam itt a kontroll teljes átengedéséről is, stb.
“és igen, boldogan mosom a gatyáját hálából, amiért ilyen nyugodt életet biztosít nekem.”
Fordítva hogy hangzik? :))
“boldogan nyugodt életet biztosít nekem hálából, amiért mosom a gatyáját”
Kissé viccesen.
“Így is lehet élni, a karrier nélküli élet nem jelent egyet a tűzhelyhez bilincselt rabszolgaléttel”
Persze, hogy nem. Férfiak közül sem vágyik mindenki karrierre. :)
Azért azt ne feledd, hogy a múlt században még nem szerezhettél volna két diplomát. :)
A rosszindulatúskodásod kezd kissé fárasztó lenni. A “csipkelődés” kis dózisokban vicces, ömlesztve hányingert keltő.
Oké, mindenki vette a lapot amikor az előző 70 alkalommal magyaráztad, hogy mindenképpen a nőnek kell irányítani, mert… Mert csak.
A férfi nevének felvétele a távoli múltba visszanyúló örökösödési törvények miatt van, tudod a férfi a “nevére veszi” a gyereket (és az anyját), hogy a gyermek az ő nevében örökölhesse a családi vagyont. Tudom, tudom, a feministáknak fingjuk sincs erről, meg úgy általában a társadalmi megszokások eredetéről.
Az “alkapitány” kissé érdekes megfogalmazás, technikailag tényleg elsőtisztnek hívják, de a koncepció érthető marad így is. És nem, nem hangzik “helyettesítőnek”, csak ha valaki direkt keresi a kötekedésre az alapot.
A kijelentés amit megfordítottál teljesen normálisan hangzik úgy is. Igen, a férfi szívesen dolgozik az egész életében azért a nőért aki ezt a családi hátteret megadja neki. Nem látom ebben a viccet.
A múlt században is szerezhetett volna két diplomát, ha van aki fizeti neki a képzést. De képzeld, a férfiaknak sem fizette csak úgy bárki, nekik is elő kellett teremteni a pénzt. N+1-edik eset hogy nem érted a múltat, de félremagyarázod.
hgyi:
Nekem ilyenkor mindig a pedagógus ismerősök említett TAPASZTALATAI jutnak eszembe. Tisztelet a kivételt képező “csak” otthon dolgozó nőknek.
Az előbbi szép példa volt. Produktív. Alkotó. Kár a második feléért. :)
Nemigazán értelek, de biztosan fontos a nagybetűkkel bekiabált tapasztalat.
hgyi:
Olvass fentebb. :)
Olvastam, de nem értelek. Megtennéd, hogy összefoglalod nekem 1-2 mondatban, hogy mire gondolsz?
hgyi:
Pedagógus ismerőseim tapasztalatai szerint a dolgozó nők gyerekei kiegyensúlyozottabbak, jobban teljesítenek, jobb magaviseletűek. Biztosan ez is “gonosz” feminista összeesküvés. Elvégre ezen a pályán több a nő.
Örvendek, hogy előre tudni véled, mit gondolok…
Az igaz, hogy ezen a pályán több a nő. Ezért sem értem sokszor a feministákat, amikor azt mondják, hogy a patriarchátus szocializálja a rosszra a gyerekeket.
Érdekes statisztikát végeztek a pedagógus ismerőseid. Nincs valaki, aki továbbviszi ezt a vonalat és megírja? Mert egészen izgalmas értekezést lehetne kihozni belőle.
“Érdekes statisztikát végeztek a pedagógus ismerőseid.”
Nem akartak statisztikát belőle- szimpla élettapasztalat.
Jó. Akkor valaki, aki összegyűjti ezeket a tapasztalatokat és megírja. Pl. egy szociológus ismerős.
hgyi
Jó. :)
Hirtelen csak ezt a gonosz feminista Obama kormány által “hamisított” cikket találtam a neten. Szerintem felesleges is idetennem.
http://nemekarca.postr.hu/kimult-a-hagyomanyos-hazassag
Értem.
Ebből azt szűrtem le, hogy te Amerikában élsz és amerikai pedagógus ismerőseid számoltak be arról, hogy a dolgozó anyák gyerekei jobbak, mint a háztartásbelieké. Valamint azt, hogy a cikkben az amerikai dolgozó anyákról van szó – nem a gyerekeik teljesítményéről és viselkedéséről -, akik kevésbé depressziósak, ha nem az 50-es évek Amerikájának családmodelljében élnek.
És még azt is, hogy olyan dolgokat írsz le, amit én nem tennék: pl: “gonosz feminista Obama kormány által “hamisított” cikket … “. Te gonosz feminista kormánynak tartod, amely hamisított cikkek közreadását támogatja?
Ekkora határ fost, mint az a cikk, anyám. Az első mondatban másféltucat olyan feminista hazugság van amit a kutyám kölykei megcáfoltak már nem egyszer.
“Kimúlt a hagyományos házasság? A Guardianben megjelent publicisztika szerint igen, és ennek örülhetünk.”
Örüljön ennek az a retardált aki élvezi ahogy szétesik a társadalom. És mintegy mellesleg abbahagyhatnánk végre a rizsát, hogy a feministáknak semmi köze a család széteséséhez? Látszik, hogy tettek érte és drukkoltak az út mellett.
“bár a tengerentúlon az oktatásban javult nők helyzete”
Diszkréten hallgassuk el, hogy évtizedek óta jelentős előnyben vannak a férfiakhoz képest, meg hogy az oktatás teljesen fiú-ellenes lett a feministák hatására. Lassan minden ötödik fiúgyereket ritalinnal és hasonló tudatmódosító szerekkel kezelnek, mert nem eléggé lányosak. Fasza.
“még mindig csak a férfiak bérének 80 százalékát vihetik haza”
Ami persze ezerszer cáfolt hazugság.
“nagyobb kockázata esetükben a szegénységnek”
Természetesen, ezért van ötször több férfi hajléktalan, mert a nőknél nagyobb a kockázat.
“el kell tűrniük partnerük zaklatását, ami esetükben többször vezet gyilkossághoz”
Hja, minden évben megölik a nők 50%-át. Mintha a NANE-t látnám amcsi köntösben… Vagyis miről is beszélek, elvégre pont a NANE készült ebből az amcsi öntőformából. Köpedelem.
“Az eredmény: boldogabb szülők és gyerekek.”
Peeeeeeeersze. Tele a börtön boldog szülőkkel, a boldog gyerekekkel meg fiatalkorúak javító intézményeit lehetne rekeszteni. Micsoda gennyes lelkületű mocsokládák azok akik így az emberek pofájába hazudnak, hülyének nézve mindenkit… Persze sajnos tényleg vannak olyan hülyék, akik beveszik (köh-köh).
“Jill Filipovic, a brit Guardian szerzője egyenesen a hagyományos házasság kimúlását olvassa ki az adatokból – és egyáltalán nem bánja ezt.”
Ne, mondjátok hogy nem igaz!!! Egy feminista aki nyíltan a családok lerombolását élteti! Nem lehet igaz!!! /sarcasm
Tovább nem is elemzem, egy rakás trágya az egész, sokszor kellett már lemosakodnom ezt a mocskot, mára nekem is jobb programom van.
“Emlékeztetsz nagymamámra.”
Köszönöm a bókot ;-)
“Fel is vetted a férjed nevét? Ugye “férfineved” van? :)”
Nincs férfinevem, mivel nem vagyok férfi. Van egy lánykori nevem, és egy asszonykori nevem, ami képviseli az életem más-más szakaszát. Nem értem mi a baj ezzel. Nem vagyok “-né”, csak vezetéknév+keresztnév, de a né-vel sincs semmi baj, amíg van lehetőség mást is választani, ha valakinek mások az igényei. És van. Rengeteg választási lehetőség van, akkor meg mi a gond? Amúgy ezt a névkérdést mindig elég furának tartottam, végülis a lánykori nevem nem férfinév? az apámtól kaptam. Vagy fel kéne vennem az anyám lánykori nevét? de hisz ő is a saját apja után kapta a nevét, így az is egy galád elnyomó rabszolgatartótól származik, ejnye… hogyan oldhatnánk meg ezt a kérdés… áhá! mindenkinek saját nevet kellene kitalálnia, amint kibújik az anyjából, nohát! ;-DD Amúgy meg marhára semmi közöd sincs hozzá, hogy milyen névvel élek, vegyél vissza a gunyorból.
.
Fordítva hogy hangzik? :))
“boldogan nyugodt életet biztosít nekem hálából, amiért mosom a gatyáját”
Kissé viccesen.
Az ő szemszögéből ez pontosan így hangzik, nincs benne semmi vicces. Számtalanszor kifejezte a háláját (igen, szóban is!) amiért gondoskodom róla, neki pedig sikerélmény, hogy képes gondoskodni rólam. Igen, ez egy ilyen kétirányú dolog egy kapcsolatban, oda-vissza működik, és természetes.
“Azért azt ne feledd, hogy a múlt században még nem szerezhettél volna két diplomát. :)”
És ki akar a múlt században élni? a múlt századi feminizmus és a mai modern feminizmus már köszönőviszonyban sincs egymással.
“Nincs férfinevem, mivel nem vagyok férfi. Van egy lánykori nevem, és egy asszonykori nevem, ami képviseli az életem más-más szakaszát. Nem értem mi a baj ezzel.”
Ez a te magánügyed. :) Nekem mindig fura volt, a férfi keresztnév nők esetében. Még a “né” toldalékkal együtt is. Személytelennek hatott, illetve nem létező személyre utalt. Amit leginkább el tudok fogadni- talán a “mindenki maradjon a saját nevén”/”közös vezetéknév mindkét részről” (utóbbi bizony rizikós, a vezetéknevek halmozódása miatt). Gondolom nyilvánvaló az eddigiekből, hogy a gyermek szerintem az anya vezetéknevét viselje. :)
“de a né-vel sincs semmi baj, amíg van lehetőség mást is választani, ha valakinek mások az igényei. És van. Rengeteg választási lehetőség van, akkor meg mi a gond?”
Semmi. :) Sőt- ma már több párt ismerek, akik kölcsönösen felvették egymás vezetéknevét.
De azt ugye tudod, hogy régen nem lehetett választani? Tehát, férjhezmenetel alkalmával kötelező volt a férj nevének felvétele.
“Amúgy ezt a névkérdést mindig elég furának tartottam, végülis a lánykori nevem nem férfinév? az apámtól kaptam.”
Ezen én is elgondolkoztam! Bizony- sok-sok férfi adta tovább a neveket az elmúlt évszázadokban-évezredekben. De erről már írtam fentebb.
“Amúgy meg marhára semmi közöd sincs hozzá, hogy milyen névvel élek, vegyél vissza a gunyorból.”
Jól van na. :D Írtam, hogy lenne? ;)
“És ki akar a múlt században élni? a múlt századi feminizmus és a mai modern feminizmus már köszönőviszonyban sincs egymással.”
Én úgy láttam, hogy itt a múlt századi feminizmust se nagyon csípik! Bocs, ha rád is általánosítottam- ez az én tévedésem akkor. De a cikkekből az tűnik ki, hogy semmiféle feminizmusra nem lett volna semmilyen szükség, mivel a férfiak az elmúlt évszázadokban sosem nyomták el a nőket. Semmilyen téren. Mindenki boldog, és elégedett lehetett, stb. Szerintem felesleges idézgetnem.
A feminizmus tehát az “itteniek” szerint egy megrontó ideológia, mely ráadásul ellenkezik a női természettel. Vagy a múlt századiban azért lát itt valaki rajtad (és esetleg rajtam) kívül pozitívumokat is? Bocs, nem tudtam.
Mennyire régre gondolsz?
“Ebből azt szűrtem le, hogy te Amerikában élsz és amerikai pedagógus ismerőseid számoltak be arról, hogy a dolgozó anyák gyerekei jobbak, mint a háztartásbelieké.”
A tapasztalatok magyar ismerősöktől származnak- de ők nem készítettek felmérést. Szándékosan kötekedsz? Aranyos. Jó- én is cinikus voltam.
“És még azt is, hogy olyan dolgokat írsz le, amit én nem tennék: pl: “gonosz feminista Obama kormány által “hamisított” cikket … ”. Te gonosz feminista kormánynak tartod, amely hamisított cikkek közreadását támogatja?”
Bocsánat, megint hibáztam! Ezek szerint nem tartod hamisítványnak a cikket. Oké, vettem. :)
“A feminizmus tehát az “itteniek” szerint egy megrontó ideológia, mely ráadásul ellenkezik a női természettel. Vagy a múlt századiban azért lát itt valaki rajtad (és esetleg rajtam) kívül pozitívumokat is? Bocs, nem tudtam.”
Látszik, hogy nem ismered itt a srácokat, nem tájékozódol vagy olvasol vissza, mielőtt méteres kommentekkel árasztod el a fórumot, csak az előítéleteidből merítesz. Többször is elmondták már, hogy amíg effektíve jogi értelemben hátrányban voltak a nők, addig nagyon is helyes volt hogy ringbe szálltak a törvény előtti egyenlőség kivívásáért. És ezt el is végezték becsülettel. Akkortól van a gond, amikor vérszemet kaptak, és azt a célt tűzték ki, hogy egyenlőbbek legyenek az egyenlőnél.
hgyi
Miért lényeges, milyen régen? Nem panaszként írtam- ma már akár a fordítottja is elképzelhető. :) De szólj majd, ha én panaszkodok a mai állapotokra.
Nem különösebben lényeges. Csak azt vettem észre, hogy leginkábbis a múlba kapaszkodsz.
Már 40-50 évvel ezelőtt sem volt kötelező felvenni a férj nevét. Pedig ez már rég volt.
“Látszik, hogy nem ismered itt a srácokat, nem tájékozódol vagy olvasol vissza, mielőtt méteres kommentekkel árasztod el a fórumot, csak az előítéleteidből merítesz.”
Sajnos folyton a “gyenge, gyámoltalan nőnek szüksége van rá, hogy az erős, őt védelmező, erőforrásokat megtermelő domináns férfi karjaiba omoljon- aki ráadásul egyszerre 5 nőt kúrogat” típusú, továbbá “a gonosz nők elnyomnak, és kizárnak minket szegény férfiakat természetadta jogainkból”, ezen felül a “nőknek minden vágya, hogy teljes mértékben átengedjék a kontrollt nekünk” típusú cikkekbe futok bele.
Hálás lennék, ha linkelnél egy olyat, mely a múlt századbeli feminizmus érdemeit méltatja. :) Nem én tértem ki rá, említettem, hogy nem foglalkoztam különösebben a feminista ideológia tanulmányozásával.
Lehet, hogy az én hiányosságom, felületességem, hogy sehol sem találkoztam vele!
Nem hinném, hogy nekünk feladatunk a feminizmus eredményeit méltatni. Megtették azt már a feminista oldalakon éppen elég alkalommal. Mi egészen más küldetést választottunk magunknak és annak a várakozásainknak megfelelő módon sikerül is megfelelni, attól függetlenül, hogy te vagy más feminista érzületű nők ezt nem olvassák olyan nagy örömmel, mint a tusarok.org-ot vagy a nokert.hu-t. Hozzáteszem, itt még nőellenességgel sem fogsz találkozni, szemben a feminista oldalak férfiellenes, kirekesztő attitűdjével.
“Sajnos folyton a “gyenge, gyámoltalan nőnek szüksége van rá, hogy az erős, őt védelmező, erőforrásokat megtermelő domináns férfi karjaiba omoljon- aki ráadásul egyszerre 5 nőt kúrogat” típusú, továbbá “a gonosz nők elnyomnak, és kizárnak minket szegény férfiakat természetadta jogainkból”, ezen felül a “nőknek minden vágya, hogy teljes mértékben átengedjék a kontrollt nekünk” típusú cikkekbe futok bele.”
Attól eltekintve, hogy itt egyetlen olyan cikk sincs, végülis miért ne.
Tényleg pörögj már le egy kicsit. Oké, vettük: te vagy a világ közepe, a festéktüsszentő hapcibenők hiperaktív megmondóembere, aki mindenkinek jól beszól, legyen az nő vagy férfi, és mindegy hogy egyetért veled vagy ellenkezik. Mostanra amúgyis bárki előre tollbamondja a következő beszólásodat, viszont – ahogy mdmselle is említette – még mindig a leghalványabb sejtelmed sincs arról, hogy itt kinek mi a véleménye bármiről. Raon kérdése telitalálat: minek jársz te ide? Mert hogy vitázni nem, az evidens. A maszturbálásodból meg már elég. Nem tudom a többiek hogy állnak vele, én marhára unom.
“Diszkréten hallgassuk el, hogy évtizedek óta jelentős előnyben vannak a férfiakhoz képest, meg hogy az oktatás teljesen fiú-ellenes lett a feministák hatására.”
Fiúellenes? :D Hajmeresztő! Dehát a fiúkat FELVESZIK az iskolába. Sőt. ;) Ha jól játszol a rögbi csapatban, még diplomát is kaphatsz arrafelé. ;)
A többire nem térek ki, a statisztika akkor igaz, ha te teszed ide- máskor nem. Teljesen világos. :)
Gondolom odáig már nem olvastál el, hogy minden ötödik fiút ritalinozzák. Hej, hej.
“Nem hinném, hogy nekünk feladatunk a feminizmus eredményeit méltatni.”
mdmselle felé tettem fel a kérdést, ő utalt ilyesmire.
tusarok.org-ot sosem olvasok, jobb dolgom is akad. :)
De ettől függetlenül érdekelne, hogy vélekedtek a dolog felől. Mi a vélenyetek mdmselle klasszikus feminizmussal kapcsolatos nézeteiről?
Ez most tényleg érdekel és válaszoljak, vagy ne fárasszam magam?
Tudod az első hullámos feminizmusnak is megvolt a maga sara, és ők is távol álltak az őszinte segíteni akarástól, de azért annyit tisztelni tudok bennük, hogy a törvények “semlegesítéséért” küzdöttek. Akkor még az volt a szlogen, hogy minden lehetséges törvényből ki kell venni a nemi utalásokat, vagyis minden törvény egyformán vonatkozzon a nőkre, mint a férfiakra. Tudod, ez a mostani feminista törekvések gyökeres, 180 fokos ellentéte. Annak idején még tényleg volt valami az “egyenjogúságban”, ez aztán gyorsan kikopott, manapság már fedezéknek is gyenge.
Deansdale:
Sosem állítottam, hogy tökéletes a társadalom. Te állítod, hogy a múltban az volt. Ez erősen nézőpontok kérdése.
De biztosan ezt is egyértelműen a nők hibájának tudod be. :)
Nem, nem állítottam ilyet. Go figure.
És soha semmire nem mondtam hogy a nők hibája. Esetleg a feministáké, ami egy teljesen másik kategória.
“Hálás lennék, ha linkelnél egy olyat”
Nézd, én nem érzem a kényszert, hogy mindenáron győzködjelek, és megmondom őszintén, már egy kicsit sok nekem itt “kiniskel”-ből, úgyhogy majd akkor nézek vissza az oldalra, ha már kicsit lecsengett a vita az “Értelmes feministával” ;-) keress vissza magad, hátha keresgélés közben kicsit jobban megismered a gondolkodásmódjukat.
Ahogy Alter Ego is már mondta, ennek az oldalnak nem célja, hogy a feminizmus vívmányai felett örömködjön, úgyhogy nyilván nem írnak tömegével cikkeket a témában, de aki keres az talál. Nem tudom melyik volt az, de asszem pont Dean írt az egyik cikkében a jog előtti egyenlőséggel kapcsolatos 19. századi törekvésekről, kutakodjál szépen ha ennyire érdekel, és ha lehet csöndben, mert már televeled itt minden. És még azt hittem magamról, hogy én vagyok bőbeszédű… :-D
“Tényleg pörögj már le egy kicsit. Oké, vettük: te vagy a világ közepe, a festéktüsszentő hapcibenők hiperaktív megmondóembere, aki mindenkinek jól beszól, legyen az nő vagy férfi, és mindegy hogy egyetért veled vagy ellenkezik. Mostanra amúgyis bárki előre tollbamondja a következő beszólásodat, viszont – ahogy mdmselle is említette – még mindig a leghalványabb sejtelmed sincs arról, hogy itt kinek mi a véleménye bármiről. Raon kérdése telitalálat: minek jársz te ide? Mert hogy vitázni nem, az evidens. A maszturbálásodból meg már elég. Nem tudom a többiek hogy állnak vele, én marhára unom.”
Ó, mert te kevésbé pörögsz. :)
Véletlenül tévedtem ide. Még a Viola Zolit sem ismerem (kb annyira, mint téged- de lehet veled már többet társalogtam, nem tudom).
Te minek jársz feminista weblapokra, vagy minek akartál ott véleményt mondani, mikor kimoderáltak?
Moderálj nyugodtan, ha nem tetszik, de akár el is mehetek- és meghagyhatlak benneteket saját hiteitekben.
Raon értelmes, árnyalt gondolkozású embernek tűnt, a kérdése is jogos: spontán megszületett egy eszmecsere. Semmi más célom nincs, mint ismertetni a nézőpontjaimat, ahogyan ti is teszitek. Én mégcsak meggyőzni sem akarlak benneteket. :) Úgy tűnik?
Majd szólj, ha egyszer is felháborodom, mert nem értesz velem egyet.
“Ó, mert te kevésbé pörögsz. :)”
Gondolom hiába hivatkoznék arra, hogy nekem mint az egyik “fő-házigazdának” afféle hivatali kötelességem törődni a kommentekkel, és szerintem a legtöbben kiérzik a szavaimból az erős igyekezetet a kulturált és konstruktív vitára. Ezzel szemben te mindenkivel egyfolytában gúnyolódsz. Ha a te szemszögedből ez a kettő “ugyanaz”, akkor…
Feminista weblapokra tájékozódni járok, adott esetben jót röhögni (bár általában inkább a sírás kerülgetne, ha nem férfi lennék). Ha oda írok, akkor például olyanokról szeretném meggyőzni őket, hogy égbekiáltó baromság a “minden negyedik egyetemista lányt megerőszakolnak” femináci agyrém, és társai. Naív vagyok, de hiszek abban hogy a hazugságokat “felül lehet írni” az igazsággal, ha valaki hajlandó használni az eszét egy percre. Sajnos a legtöbb feminista egy pillanatra sem használja az eszét, és ez a pszeudo-feministákra is vonatkozik.
“Moderálj nyugodtan, ha nem tetszik, de akár el is mehetek”
Ha a kettő közül lehet választani akkor az utóbbi, köszi. Ha az is opció hogy esetleg abbahagyod a gúnyolódást, elkezded véggigondolni az érveinket, és értelmes vitába fogunk, akkor az is megfelel. Vagy úgy érzed itt nem lehetne érdemben vitázni?
mdmselle:
Ahhoz képest, hogy soha életemben egyetlen feminista “mozgalommal” sem foglalkoztam- egész jól kiérdemeltem a jelzőt.
Nem kényszer, vagy győzködés- tényleg kíváncsi lettem volna egy olyan cikkre. De ha nem, hát nem. :)
” és ha lehet csöndben, mert már televeled itt minden.”
Tehetek én róla, hogy folyton válaszoltok? :( Még az írásomat is kirakták a főoldalra. Őszintén, kellett ez nektek? Most bele lehet gondolni. :)
Vége jó volt. ;)
“Ha a kettő közül lehet választani akkor az utóbbi, köszi. Ha az is opció hogy esetleg abbahagyod a gúnyolódást, elkezded véggigondolni az érveinket, és értelmes vitába fogunk, akkor az is megfelel. Vagy úgy érzed itt nem lehetne érdemben vitázni?”
Lehetne. Sok dologban egyetértünk. Például egyetlen megerőszakolt egyetemista lányt sem ismerek. Ha nem lenne ez a megrögzött “domináns hím” mániátok (bocs), talán még közös pontokat is találhatnánk.
Érdemi vita szintjén, komolyan írom: így viszont néha az a benyomásom, hogy egész egyszerűen régi, és számotokra kényelmes dolgokat akartok visszahozni, továbbá minden olyan normális nőt is elítéltek, aki esetleg domináns lehet egy kapcsolatban- és teszem azt, tökéletesen boldog így, a másikkal EGYÜTT.
Holott- én eddig a saját életemmel foglalkoztam, először azt sem tudtam (nem ugrott be), mi az a NANE. :)
“Ha nem lenne ez a megrögzött “domináns hím” mániátok”
Nincs. Néhányunknak az a tudományos álláspontja, hogy a nemek közül, pszichológiai értelemben és az átlagot tekintve a férfiak dominánsabbak. Gondolom ha arról beszélnék, hogy a “férfiak magasabbak”, azzal nem kötekednél, mert a hülye is tudja, hogy bár létezik magasabb nő és alacsonyabb férfi, az átlagokat tekintve a férfiak egész egyszerűen magasabbak – ez statisztikai tény. A dominanciában ugyanez a helyzet, csak te ezt azért vitatod, mert a saját példád nem felel meg ennek, meg esetleg 4-5 nőé a családi/ismerősi körödben. Ahhoz a nőhöz hasonlítasz, aki napokon keresztül hevesen vitatja hogy a férfiak magasabbak, arra alapozva hogy ő maga, meg az ismerősei magas nők.
Egyébként, ha figyeltél volna akár egy pillanatra is, nem arról volt szó, hogy minden férfi domináns, vagy hogy egyetlen nő sem az; még csak arról sem, hogy minden férfinak dominánsnak kellene lennie, vagy egyetlen nőnek sem. Arról volt szó, hogy az átlag pasi dominánsabb az átlag nőnél, és ez a párkapcsolati szemszögből pont jó is így, mert megfelel az átlag pasinak éppúgy, mint az átlag nőnek. Csak a feministáknak nem tetszik, mert szerintük ha a pasi domináns akkor szükségképpen alázza a nőt – ami egy retardált férfiellenes gondolat.
“régi, és számotokra kényelmes dolgokat akartok visszahozni”
Tudod zavar, hogy 30 évvel ezelőtthöz képest négyezercsillió százalékkal nőtt a fiatalkorú bűnözés, miközben a nemzetközi szinten mérhető tanulmányi eredményeink (itt a nyugati kultúrkörre gondolok) hatszábillió százalékkal visszaestek. Erre van sok jó magyarázat, és néhány jó megoldás. A magyarázatok közt előkelő helyen szerepel a feminizmus terjedése, és a megoldások között szinte egymagában áll a feminizmus visszaszorítása.
Az a helyzet tragédiája, hogy te a feminizmust összekevered a modern világ nőbarát vívmányaival, és így azt hiszed (minden alap nélkül), hogy mi itt a múlt századba (illetve a XIX.-be) akarjuk visszavetni a világot. Semmi bajunk a nőbarát újdonságokkal, ami ellen küzdünk az a radikális feminizmus, például hogy a NANE az utcán mászkál olyan táblákkal, hogy “minden férfi rohadt állat”, és aztán ezzel a parlamentbe menve olyan törvényeket hoznak ami miatt én, vagy a fiam, esetleg az unokám ártatlanul fogunk a sitten rohadni.
Nem lenne olyan nehéz ezt az egészet nőként is megérteni, Mdmselle-nek, Hgyi-nek, Ulquiorrának például könnyen sikerült – csak esetleg egy percre le kéne tenni amit képzelsz rólunk, és vetni kellene egy pillantást arra amit mondunk.
Dean, ebben a dominancia kérdésben sosem fogunk egyetérteni. Látszólag ugyanazokból a helyzetekből te folyton azt hoztad ki, hogy a férfi, míg én, hogy a nő a dominánsabb. Bármit írtam, mindenre rámondtad, hogy a nő a férfi dominanciája miatt volt mellette- holott, ezt nem tudhatod.
Egyszerű logikai tétel: ahelyett, hogy a nő mindig a dominánsabbat választja (vagy általában erre vágyik) szerinted “általában az a dominánsabb, akit a nő a választ, vagy valójában vágyik rá”.
Ha mégsem, abból egyenesen következik, hogy általában boldogtalan lesz.
Példáktól függetlenül, totálisan ellentétesen láttuk ezt a kérdéskört.
Például: szerinted az a dominánsabb, akivel a nő megcsalja a nem domináns párját, szerintem fordítva, stb.
Úgyhogy, hanyagoljuk, nem akarlak meggyőzni.
Na várj, én a személyes példáidra soha nem mondtam semmit.
“Egyszerű logikai tétel: ahelyett, hogy a nő mindig a dominánsabbat választja (vagy általában erre vágyik) szerinted “általában az a dominánsabb, akit a nő a választ, vagy valójában vágyik rá”.”
Nem. Az első verzió a helyes: a dominancia vonzó a nőknek. Kábé ugyanazért és ugyanúgy, mint az önbizalom. Itt soha senkinek eszébe sem jutott volna azt magyarázni, hogy a dominancia az a valami amit a nő kíván (a fentebbi B verzió). Így nehéz lenne bármit definiálni :) A dominancia nem valami “misztikus” megfoghatatlan jelenség – végülis erről szólt Kujon cikke: a dominancia jelentése “irányítás”. A nők vonzódnak azokhoz a férfiakhoz akik könnyed természetességgel irányítják őket.
“Például: szerinted az a dominánsabb, akivel a nő megcsalja a nem domináns párját, szerintem fordítva, stb.”
Mert még mindig nem vagy hajlandó felütni a lexikont, és megnézni, hogy a dominancia egy létező fogalom, konkrét jelentéssel :) Simán előforulhat, hogy a nő megcsalja a “jó parti” férjét a kigyúrt személyi edzőjével, pontosan azért, mert a “jó parti” férje nem irányítja a nőt, hanem a vágyait lesi és en bloc töketlen – míg a személyi edző igenis irányítja a nőt, utasítgatja, és adott esetben nem csak a teremben hanem a lebujban és az ágyban is. Így pontosan az történt, hogy a nő a dominánsabb hímmel csalta meg a kevésbé dominánsat, és ehhez a vagyonnak semmi köze. A kinézetnek is vajmi kevés.
Viszont fordítva elképzelhetetlen a dolog. Giovanni-t, az olasz nőcsábászt a csaja nem fogja a tutyiumtyi Kovács Bélával megcsalni egy nyaraláson a Balatonparton, hiába Giovanni csak egy munkanélküli dzsigoló, Kovács Béla meg a leggazdagabb bankfiókigazgató a megyében (aki mondjuk nyalizik mint egy kiskutya).
Ha még mindig nem érted miről beszélek akkor oké, hanyagoljuk :)
Egyébként örülük hogy beszélgetéssé változott a lövöldözés.
Hagyd már abba Dean. Felőlem gondolj amit akarsz. De az életben nem fogsz arról meggyőzni, hogy valójában nem a nők a dominánsabbak. :)
Hiába érvelsz, nekem ez a tapasztalatom- és nem csak önmagammal kapcsolatban.
Az egészséges önbizalom persze vonzó tud lenni- mert nem nyafogós, hisztis a fiú- de az sosem lesz dominancia. :)
Totál kevered a dolgokat. Az olasz nőcsábászod számomra létezik- mint dekoratív, vonzó “hím egyed” (inkább bóknak szánom, nem sértésnek). Megjegyezném: ha engem látnál “kívülről” egy említett számomra vonzó, dekoratív, NEM DOMINÁNS illetővel, talán akkor is szent meggyőződésed lenne, hogy a dominanciája miatt “bejövős”.
Az engem nem zavar, mit gondolsz, az sem, ha nem vagy hajlandó picit kinyitni a szemed, és észrevenni, mennyi dominancia is van a nőkben (általánosságban is). Nem rossz értelemben. És ez már régen is így volt- hiába áltatod magad azzal, hogy az elmúlt évszázadokban a női dominancia ismeretlen jelenség lett volna.
Ez persze szintén nem jelenti, hogy minden nő domináns lenne. :)
Természetesen vannak domináns nők, ezt nem is tagadta szerintem senki, csak épp az ilyen kapcsolatok rosszak, vagy hamar véget érnek.
csak épp az ilyen kapcsolatok rosszak, vagy hamar véget érnek.
Ezzel vitatkoznék, mert lehetnek olyan kapcsolatok, amik remekül működnek így, de a nagy átlag biztosan nem ilyen.
Kár volna elfelejteni, hogy egy kapcsolat akkor működik, ha a felek úgy vélik, hogy a szükségleteik ki vannak elégítve, és jól érzik magukat. Van aki akkor érzi jól magát, ha erősen függ mástól, és férfi is van ilyen.
Na most, kiniskel azt próbálja megmagyarázni nekünk, hogy minden férfi ilyen, ill a nagy átlag ilyen. Persze ő sem hiszi, csak trollkodik (amit én már kicsit unok).
Különben én nézzem meg, mit jelent a dominancia? :D A magyarázatodra vonatkozik amit a fentiekben írtam (kettővel ezelőtti)- bárhogy magyarázod 56-szor körbe ugyanazt. :)
Különben továbbra is áll: értem mit akarsz mondani. Csak épp nem értek egyet. :)
Kiegészítem: a lényeg, hogy felőlem egész nyugodtan találhatsz magadnak nőt, akit irányíthatsz, “utasíthatsz”- biztos akadnak ilyenek. Talán van is neked.
Sok sikert hozzá. :) Hogy számomra mennyire Nő az ilyen- az legyen az én magánügyem, oké? :)
Gondolkodtam egy kicsit a témán, és valami annyira egyértelműnek tűnik számomra, hogy nem értem, hogy más ezt nem látja, vagy mi okból hagyja figyelmen kívül:
A férfiak számára egy nőben elsősorban a külleme számít, de ha ezt és más tényezőket is kizárunk, hogy csak a dominanciát vizsgálhassuk, akkor az a kérdés merül fel, hogy a férfiak általában olyan nővel akarnak-e együtt élni, aki kiszolgálja őket és megteremti a feltételeket az ő munkájához, vagy egy olyannal, aki irányítani akarja? Szerintem a válasz egyértelmű, de a te véleményedre is kíváncsi lennék.
Kötekednék. :o)
A latinban: úr=dominus, i, m; úrnő=domina, ae, f; uralom, uralkodás=dominātio, ōnis, f
Te most azrról értekeztél, hogy a férfi legyen a domináns, a vezető. Tehát a család ügyeit is neki kell intéznie. De hát épp ez az, amit a feministák is szeretnének!
Szerintem egy kapcsolatban – főleg családban – mindenki domináljon a saját szakterületén.
Dominálj a konyhában! Éljenek a feministák?
(Tudom, most majd kioktatsz, hogy hát persze, hogy én sem értem a dominancia jelentését, lényegét. Ezen a téren hagylak dominálni. :o) Vitatkozni, bizonygatni igazamat nem fogom.)
Vasgerinc:
Te most ezt komolyan gondolod?
Feleségül ne vegyünk benneteket? ;)
A válaszom egyébként: általában komoly kapcsolatot is a domináns nőtől akarnak- de itt “főbb” irányításra gondolj. Mert én aztán nem ellenőrzöm minden percét, nem foglalkozom vele, hány pár zoknija van, nem tartom figyelemmel mikor mit egyen, stb.- ezek a dolgok abszolút nem érdekelnek. A kapcsolat keretein belül döntök a főbb dolgokról. Sem időm, sem kedvem nem lenne hozzá, hogy aprólékosan kicentizzem valakinek a mindennapjait- régebbi kapcsolataimban inkább az volt a fő panasz, hogy meg nem kérdezném, merre járt.
Tehát, nem az “anyukáját” helyettesítem- és ez egyrészt tetszeni szokott, mert sosem alázom le, mint egy kisfiút, hogy hogy áll rajta a zokni, vagy evett-e rendesen, stb.
De inkább kanyarodjunk vissza a kérdés fura voltára VG.
Most ha teljesen elvonatkoztatunk a fentiektől, akkor is kibukik belőlem, hogy TE EZT EGÉSZEN KOMOLYAN GONDOLOD? :D
Látod ez a hozzászólás megint olyan, hogy más már moderálta volna.
Igen, komolyan gondolom. Nem is látom, hogy miért ne kellene, amikor teljesen elbeszélsz amellett, amit írtam. Nem részleteztem az irányítást, én sem arra gondoltam, hogy utánajár a kocsmába, vagy a haverokhoz… Az ezeknél sokkal enyhébb irányítási kísérlet is elriasztja a férfiakat.
“Az ezeknél sokkal enyhébb irányítási kísérlet is elriasztja a férfiakat.”
Aki ilyen könnyen elriad, annak csak azt tudom mondani: viszlát. :)
De meg kell értened- tényleg nem tudtam másképp válaszolni a kérdésedre. És talán jobb is, hogy nem máshogy, más szavakkal válaszoltam rá- és itt most ne gúnyolódásra, személyeskedésre gondolj. Pusztán biológiára.
Természetesen azt mondasz az ilyen pasiknak/pasikra, amit akarsz, de nem rólad van szó, hanem általánosságról.
“Természetesen azt mondasz az ilyen pasiknak/pasikra, amit akarsz, de nem rólad van szó, hanem általánosságról.”
Írtam már, hogy én általánosságban is ezt tapasztalom. Lehet, hogy nagyon más körökben mozgunk? Sokfélék az emberek manapság. Már ezen is elgondolkoztam. Egyébként: nem tudom, miért kell ezen annyit témázni, valamelyik másik cikknél jelentettétek ki, hogy a férfinak házasság nélkül is lehet gyereke. :) Ti írtátok, nem én, hogy több ilyen férfit is ismertek- Dean még mosolyjelet is tett alá. Akkor hol itt a probléma? :)
Én továbbra is azt fogom mondani a “riadósoknak”, hogy “viszlát”. Ahogyan számtalan nőismerősöm is. És ők továbbra is azt fogják mondani ezek után, hogy mégis maradni akarnak. Vagy ha nem is mindenki, lesz éppen elég, hidd el.
És ezzel részemről befejeztem, mert lassan már szinte ugyanazt hajtogatod.
“Általánosságban?”- nem fogok még egy újabb városba költözni, hogy szétnézzek ott is, hátha abban egész véletlen “általánosságban” nem az a trend, amit én tapasztaltam, hanem amit ti írtok. :)
Hát az utóbbi időben sok cikket olvastam itt. Már egy pár hete nézem ezt az oldalt de eddig be sem regisztráltam mivel nem értek egyet az oldal szellemiségével, vagy legalább is csak részben.
Most viszont pont ez a két éves írás és a hozzá kapcsolódó vita feltüzelt kissé.
Mielőtt bárki keresztre feszítene azért amit leírok javaslom, hogy gondolkodjon el. Magamról csak annyit, hogy boldog házasságban élek és csak azért kezdtem az utóbbi időben hasonló témákat olvasgatni mert komolyan aggaszt az az irány amerre a társadalmunk halad.
Ebben a cikkben nagyon tetszett a kapitány és első tiszt hasonlat, bár olvastam olyan hozzászólást amiről az jutott az eszembe, hogy kapitány (mint nő) és gályarab (mint férfi).
Az én véleményem szerint domináns és döntéshozó egy kapcsolatban kizárólag a férfi lehet. Nekünk férfiaknak a dominancia megélése pont olyan biológiai késztetés mint a nőknél a szülés. Sajnos a mai társadalmunkban a férfi már erősen elvan nyomva, a vízcsapból is az folyik (médiákon keresztül meg pláne), hogy a nők szépek – ezzel nem is szállok vitába -, okosak, erősek, ügyesek. Míg a férfiak ostobák, bénák, gyengék és tehetetlenek, akik életük folyamán csak akkor döntenek jól ha alázatosan engedelmeskednek a nőknek. Ilyen dolgokkal mossák át a mai társadalom agyát amiivel a nők (legfőképp a fiatalabb korosztály) könnyen azonosul mivel pozitív énképet mutat nekik. Tovább nehezíti a férfi dominanciáját az is, hogy sok munkahelyen nők vannak vezető beosztásban férfiak felett. És ha a férfit a munkahelyén a nők folyamatosan megalázzák nehezen tud majd a magánéletében döntéshozó lenni. A kapcsolatokban ma már alig fellelhető a férfi dominancia olyan mértékű a férfi elnyomás. A nők parancsolhatnak az életben a férfiaknak viszont a férfiknak tilos parancsolniuk a nőknek sőt lassan már kötelező a férfiaknak alázattal kezelni a nőket és mindenben engedelmeskedni nekik.
Az íráshoz kapcsolódó vitához a következőket írnám a hölgyeknek.
—Képzeljünk el egy családot. Szülők és egy lány és egy fiú gyerek. Hazajön a fiú a randijáról és remeg az idegtől mert a randi alatt a lány akart a kizárólagos döntéshozó lenni és ezt a fiú nem volt képes elviselni mivel az ösztönei szerint neki kell az irányítónak lennie. Erre az anya felháborodik, hogy mit képzel az a buta kis fruska, még azt sem tudja, hogy a fiúnak a domináns hajlamait hagyni kell kibontakozni! Majd hazajön a lány is a randijáról és remeg az idegtől mert a fiúja nem volt hajlandó engedelmeskedni neki. Erre az anya ismét felháborodik, hogy mit képzel magáról az a kis taknyos mikor a fiúknak kötelességük a lányok parancsainak engedelmeskedni!Majd haza jön a férj is remegve az idegtől mert egy új női vezetőt kaptak aki sportot úz a férfiak megalázásából. Erre a feleség ismét felháborodik, hogy mit képzel az a némber, még azt sem tudja, hogy a férfiakat csak kedvességgel lehet irányítani. És ezzel a feleségnél már betelik a pohár, sok ez neki egy napra és mindenféle parancsokat kezd osztogatni a férjének, hogy mit is kell neki most csinálnia. Persze a férjnek is elege van már ebből a napból ezért jól össze is vesznek és a feleség nem érti a férje miért lázad és miért nem engedelmeskedik mikor a férfi kötelessége, hogy a feleség parancsait teljesítse. —
Nos jelenleg itt tart a társadalmunk a dominancia harcban. A nők ragaszkodnak a saját dominanciájukhoz de nem értik a családtagjaikkal szemben mások miért akarnak dominánsak lenni. Ezt a kis közjátékot elgondolkodás céljából írtam le mert minden nőnek van fia, fivére vagy esetleg még lehet később. És biztosra veszem egy nő sem szeretné ha a fiát egy nő így kezelné. De akkor önök hölgyeim miért akarják így kezelni a párjaikat?!
És mielőtt bárki válaszolna idézek a saját életemből is egy kicsit. Nálunk én mint férfi vagyok a kizárólagos döntéshozó és domináns. De a feleségem nő és mint minden nőnek neki is széles fegyverskálája van a férfiak akaratának befolyásolására. És itt elsősorban a kedvességet, hízelgést stb. értem. Így aztán szinte mindig az van amit ő akar de én hozom meg azt a döntést amit szeretne. Ez jó nekem mert kiélem a domináns hajlamaimat, jó neki mert ő is kiéli a domináns hajlamait hisz sikeresen irányított (mert a nők is pont annyira akarnak hatalmat felettünk mit mi őfelettük). És nekem még azért is jó meghozni azt a döntést amit a feleségem szeretne mert az tesz boldoggá ha láthatom az örömét. Nos mi szemét férfiak pont ilyen aljas és kizsákmányoló módon kezeljük a szeretett nőinket de azok a nők akik kizárólagos dominanciára törekszenek sosem fognak boldogságot találni csak pillanatnyi győzelmi örömöket miközben a párjukat is a boldogtalanságba űzik.
Szóval ezt az egészet azért írtam le, hogy mindenki vegye észre, hogy parázs viták és önző érdekek helyett inkább egy mindkét félnek megfelelő megoldást kell találni ebben a zavaros világban. Nem magunkért, sokkal inkább az elkövetkező nemzedékek számára.
“Magamról csak annyit, hogy boldog házasságban élek és csak azért kezdtem az utóbbi időben hasonló témákat olvasgatni mert komolyan aggaszt az az irány amerre a társadalmunk halad.”
Pontosan ilyen aggodalmak miatt jött létre és működik a Férfihang, ezt magad is láthatod, ha megkeresed a lapindító köszöntőt. Sokan járnak itt hozzád hasonló cipőben.
Végigolvasva a hozzászólásodat elgondolkodtam: vajon mit írnál akkor, ha még egyet is értenél az oldal szellemiségével? :)
Igazából az oldal szellemiségének azon részével nem értek egyet, hogy a nők és férfiak legyenek egyenrangúak. A nők is pont azt akarják mint a férfiak csak sokkal erősebben, hatalmat és uralmat a másik nem felett.
Így aztán az egyenjogúság fogalmát elfogadhatatlannak tartom. Sőt mint férfi kifejezetten a nők jogainak erőteljes visszaszorítását tartanám jó megoldásnak. És nem csak a hím soviniszta beszél belőlem, sajnos életem során pont azt látom, hogy a nők a hatalommal nem tudnak élni csak visszaélni ezért én el is venném minden hatalmukat. Valamint a folyamatosan hangoztatott női vezetők magasan jó tulajdonságaikról is csak annyit tudok mondani, hogy a női vezető a női beosztottakkal szemben kommunikatív és minden tekintetben a közös eredményes munkára törekszik de ha vannak férfi beosztottjai is akkor azokat elsősorban megalázni akarja parancsokkal, sértésekkel és folyamatos idegesítő beszólásokkal, zaklatásokkal.
Így aztán az én kizárólagos férfi hatalmi eszméim itt sok vitát okoznának és nem is passzolnának az oldalhoz. Ezért is csak most regisztráltam be.
Szerintem egy irányba eveznénk, még akkor is, ha van aki kiszállna hamarabb míg mások messzebbre mennének. A jelenlegi férfiellenes nyomáshoz képest a valóban egyenlő jogok előrelépést jelentenének a jó irányba. Ja, és azt azért hozzá kell érteni, hogy mi törvényi jogokra értjük az egyenlőséget, eszünk ágában sincs párkapcsolatokba vagy munkahelyi ügyekbe beleszólni. Én azért lobbizok, hogy az állam ne akadályozzon téged törvényekkel és szabályokkal a saját döntési szabadságodban, illetve ne adjon fegyvert a nők kezébe ellened. Ha csak ennyit elérnénk, a többi már rád lenne bízva :)
“While Webster’s dictionary defines submission as: “yielding oneself to the authority or will of another,” many people, especially women, erroneously believe that submission results in a complete loss of identity, personality and choice. Feminism misleads society into believing that submitting to the will of another automatically results in abuse. Submission is made synonymous with slavery, and in its most vilified context, female submission to male authority is depicted as the pinnacle of misogyny; feminists deem cooking and cleaning evil relics of a contemptible patriarchal system. They mock housewives as inferior women while painting their husbands as unsophisticated, cruel misogynists.”
“A wife submitting to her husband’s governing authority doesn’t lose her identity or ability to choose. On the contrary, her submission actually safeguards her freedom. It places her in a proper position to receive her husband’s care and protection. The only “freedom” she loses is the dysfunctional ability to act without restriction. This is no different than immigrants losing the ‘freedom’ to exceed the speed limit, yell fire in a crowded theater, steal from others or engage in any other unrestricted behaviors once they become lawful citizens of a nation. In exchange for her freedom, she gains the right to physical protection, financial support, romance, a strong pair of arms for moving furniture and changing tires, peace of mind and a satisfying relationship. Whereas absolute freedom led her to a Wild West lifestyle of confusion and misery, a well-directed life will answer her need for order. Freedom is meaningless if you must constantly worry about being shot, stabbed, killed, raped or exploited by an unrestricted society predicated on selfindulgent freedom. Thus, those who demonize authority and submission are really expressing their childish desire for immediate gratification. They fail to realize that their delusional utopia of absolute freedom will only lead to a complete disregard for human life. Without reciprocation and mutual dependence to guide your actions, human life becomes expendable. Self-interest always undermines the incentive to care for everyone’s mutual welfare. Absolute, unrestricted freedom is very dangerous to any society, just as absolute, unrestricted freedom is dangerous to any relationship. Today, for the first time in history, there are more single people than married people. The high rate of divorce is indicative of society’s contempt for authority and submission. Because of feminism’s emphasis on self-esteem, women are encouraged to “break the law” of reciprocation by refusing to submit to male authority. Without a functional authority-submission relationship, there is no way to protect the interests of either gender or preserve a peaceful order. Romance will naturally move towards entropy (fights, break-ups and divorce) when its ordering agents (authority & submission) are removed.”
Principles 101, 143-146 p.
Van itt még valami. Minden pasas helyezze el magát a listán! :-)
The authority scale
Má megint a dominancia:
http://www.life.hu/intim/20171116-ezert-szeretik-a-pasik-az-analis-szexet.html
Nahát:)
Alapvetően azt nem értem hogy miert kell irányítóinak lenni egy kapcsolatban egyenlő társakkal boldogan tud együtt élni egy férfi és egy nő .az egyenlőség senkit sem degradál vagy aláz meg. A másik pedig hogy férfiként az a legegyszűbb ha a történelemre hivatkozol meg arra hogy tied az utolsó szó hiszen ezek az ösztönök ,és ez ki monda egy férfi ? Igen egyszerűbb abban a “hit rendszerben ” élni higy a feminizmus rosz és téves . A feminizmus fontos és jo dolog csak nem szabad félre értelmezni nem a nők dominálasa a cél hanem az egyenjogúsága minden téren ,ami abszolút nem valósult még meg szerintem .És igen a történelemben nincsen túl sok női vezető de mondjuk régen a válás és a hagyományok szerint éltek amiket szintén férfiak teremtettek. És igen azért a férfiak teremtették mert erősebbek és agreszivabbak a nőknél de azért ne tegyünk úgy mindha a mai világban a fizikai erő határozná meg a hatalmat …pont ezért Az a elképzelése miszerint a férfi képes csak rendesen oltalmazó és ellátni a családját szerintem idejét múlt . Ezektő fügetlenűl a vikinges példád legjobbtudomásom szerint téves . Mivel Kategatot (aki nem tudná az egyik legjentősebb kikötő város volt) vezette nő ráadásul sikeresen . Emellett számos kultúrában magát a binális gondolkozást a nemekről elvetik így értelmetlen lenne ott ez a “beszélgetés “. Számomra egy kicsit olyan mindha nem létezne norma csak a szokások alakították így de ez nem feltétlenül az egyetlen út , és az egezs csak egy illúzió lenne és ha most ez az egész nem szerep megcserélőde 200 év múlva fordítva jönnének elő a kérdések . Végül pedig egy elég durva példát hoznék , Pakisztánban és egyéb muszlim vallású országokban teljes mértékben el a nők elnyomása és ők ezt anyira természetesnek kezelik mindha ez lenne a világ rendje , és hogy ez az egyensúly , közben meg fejlettebb országokban ezen ledöbbenünk és tudjuk hogy ez nem így van és nem normális és mi van akkor hogyha a mi társadalmunk szokásirol ,rendszeréről is csak mi hiszünk hogy normális. hiszen mi építettük fel az évszazadok során ,de ez nem azt jelenti hogy jo is …..
Hosszú lett nagyon .remélem válaszolsz . Elnézést kérek minden helyesírási problémáert remelem minden érhető es egyértelmű
(Sajnos diszlexiával küzdök ezért szinte biztos vagyok bennne hogy hibás az irományom :( ,pedig leelenőriztem remélem nem veszít sehol emiatt az értelméböl)
A cikk szerzője ritkán jár itt mostanában, tőle nem biztos hogy remélhetsz választ, de nekem akadt pár gondolatom.
“nem a nők dominálasa a cél hanem az egyenjogúsága minden téren ,ami abszolút nem valósult még meg szerintem .”
Már elnézést, de elég nőies módon állsz ellenmondásban a körülötted létező világgal. Ez nem olyan “szerintem”-“szerinted” dolog. Vagy vannak egyenlő jogok vagy nincsenek. Márpedig tény, hogy minden jogszabály ugyanazt írja elő a férfiak és a nők számára. Kivéve azt a tucatnyit, amely a férfiak kárára diszkriminál, de azt most hagyjuk nagyvonalúan. Szóval tévedsz: az egyenjogúság megvalósult, sőt átcsapott a férfiak elnyomásába.
“egy kapcsolatban egyenlő társakkal boldogan tud együtt élni egy férfi és egy nő”
Ez így kimondva nagyon jól hangzik, csak az első adandó alkalommal, amikor a nő ezt akarja, a férfi meg azt, azonnal csődöt mond az elmélet. Korunk nője dönteni akar, azt akarja, amit ő jónak lát, azt csinálja, amit jónak lát. Korunk nője a feminista maszlag hatására uralkodni akar. “Én vagyok a főnök!” – mondja a feminista szlogen szavával is.
Én még jó női vezetőt nem láttam, pedig a vállalkozásaimban ezernyi KKV-val kötöttem szerződést. Kivéve olyan cégeket, ahol női vezetés volt: tökéletesen tárgyalás és kompromisszum képtelen női vezetőkkel találkoztam csak életemben. Bugyuta, hol bizonytalankodó, hol feleslegesen erősködő kiskirályok voltak mind egy széthulló szemétdombon. Érdekes módon nem is sok van belőlük? Az az illúziónk támadhat a modern feminizmus hatására, hogy a nők mindent pont olyan jól csinálnak, mint a férfiak? De akkor hol vannak például a nők által megálmodott és sikerre vitt kis és közepes vállalkozások?
De meg lehet próbálkozni a férfiak ledominálásával. Ez megy mostanság. Majd kiderül mit szólnak a férfiak ehhez a végső nagy szerepcseréhez. Nekem úgy tűnik, hogy egyre kevésbé tetszik nekik.
Alter egyértelműen válaszolt, de az összes kérdésedre ott a válasz a cikkben , csak értelmezni és megérteni kellene.