Az emberi szexualitás evolúciójával foglalkozik Jared Diamond “Miért élvezet a szex?” című könyve. E könyv ötödik fejezetében foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mire jók a férfiak. Már a címből is látható, hogy a férfiakra nézve nem túl hízelgő az írás, és már itt érzékelhető némi feminizmus szag a művön, amelyre tudományos munkaként is hivatkoznak.
A szerző megpróbálja művét úgy eladni, mint aki férfi létére maga is szkeptikus azokkal a kutatásokkal szemben, amelyeket említ, de feltűnően bugyután “érvel ellenük”. Ezek a kutatások a természeti népekkel foglalkoznak, és az ott tapasztaltakból következtetnek a mi őseink életére, sőt a mai modern ember viselkedésére. A vizsgált természeti népek Új-guinea lakói, a paraguayi aché indánok, a tanzániai hadza törzs és a kalahári busmanok. Na most ebből rögtön feltűnik, hogy a vizsgált népek nem épp azon az éghajlaton élnek, ahol a mai modern ember, ráadásul számomra ebből az is következik, hogy bizonyára nem véletlen a fejlettségi szint különbsége ezen természeti népek és a modern civilizációt felépítő népek között. A szerző ugyan megemlíti az eszkimókat is, hogy ott azért fontos a férfiak zsákmányszerzése (hiszen ott gyakorlatilag egy forrás van), de egy mondattal átsiklik efölött, és a következtetések levonásában már egyáltalán nem jut ennek szerep.
A mű legtöbbet az aché indiánokkal foglalkozik és rajtuk keresztül akarja bizonyítani a szerző, hogy a férfiakra vajmi kevés szükség van a megtermékenyítő képességén kívül. Erre a következtetésre gyakorlatilag arról jut, hogy a vizsgált természeti népeknél a férfiak állítólag kevesebb értéket teremtenek, mint a nők, mivel csak ritkán sikerül zsákmányt ejteniük, miközben a nő folyamatosan állandó élelmet biztosítanak a növényekből, magvakból. Kutatás nélkül nyilván nehéz vitába szállni az általuk számított kalóriaadatokkal, az viszont biztos, hogy az élelmezésben butaság lenne csak a kalóriákkal foglalkozni. A szerző is ráébred erre, de ő csak a fehérje és a szénhidrát közötti különbségig jut el, de ezt is hiába, mert a következtetések levonásakor már ennek sincs nála jelentősége. Mondjuk ez egyáltalán nem meglepő, hiszen az olvasás közben eddigre nyilvánvalóvá válik az elfogultság a férfiak szerepe ellen, például azáltal, hogy az aché férfiak másik zsákmányát a mézet lefitymálja, egyenértékűnek titulálva a maniókaliszttel. Ugyanis itt is csak a szénhidrátokkal foglalkozik, a vitaminok és egyéb tápanyagok feltűnően nem érdeklik a szerzőt, aki állítólag vitatkozni próbál a kutatási eredményekkel, és persze azt sem említi, hogy vannak tápanyagok, amelyeket csak a húsokból tudunk magunkhoz venni, amelyeknek főként gyerekkorban fontos szerepe.
De a művön gyakorlatilag végig érezhető a feminizmus, végig a férfiak munkáját próbálja értéktelennek feltüntetni, és a férfiak családhoz fűződő viszonyát pocskondiázni, de lássunk néhány tipikus feminista példát:
“az ő férje még mindig jobb a legtöbb férfinál, mert legalább nem gáncsolja felesége szakmai törekvéseit”
” a tévét nézi, és eszébe se jut, hogy segíthetne a háztartási munkákban és a két gyermekük nevelésében”
“gyakran felbőszültem a nőkkel szembeni durva bánásmód láttán. Azok a házaspárok, akikkel a dzsungelösvényeket járva találkoztam, rendszerint tűzifa, zöldségek és egy csecsemő terhe alatt görnyedező asszonyból és kényelmesen, egyenes derékkal bandukoló férjből álltak”
“A férfiak vadászútjai legfeljebb ürügyet jelentettek afféle kanmurira, azt a csekély zsákmányt pedig, amit ejtettek, ők maguk mindjárt el is fogyasztották a dzsungelben. A feleségeket adták-vették, és eltaszították a hozzájárulásuk nélkül.”
“előbbrevalónak tartják a saját érdeküket a feleségük és a gyermekeik érdekeinél”
“Hosszú távon tehát az aché férfiak jobban járnának, ha maguk is a maniókatörés földhözragadt “női munkáját” végeznék, ahelyett hogy a vadászat izgalmának szentelnék magukat.”
Idézhetnék még jópárat, hiszen ezzel még csak a mű felénél járunk, de már csak egyet idézek, ez viszont három egész bekezdés lesz, amely lerántja a leplet a mű feminista voltáról:
“Sajnos mégis az a helyzet, hogy az achék körében végzett vizsgálat tényei, legalábbis egyes férfiakra, a mi társadalmunkban is érvényesek. Egyes amerikai férfiak elhagyják a feleségüket és a gyermekeiket. Botrányosan magas azoknak az elvált férfiaknak az aránya, akik megtagadják a törvény által rájuk rótt gyermektartást, olyan magas, hogy már a kormányzatunknak is lépnie kell az ügyben. Az egyedülálló szülők száma az Egyesült Államokban meghaladja az együtt élő szülőkét, és a legtöbb egyedülálló szülő nő.
Azon férfiak körében, akik házasok maradnak, mindannyian ismerünk egyeseket, akik többet törődnek magukkal, mint a feleségükkel és a gyermekeikkel, és akik mértéktelenül sok időt, pénzt és energiát áldoznak az udvarlásra (nem a saját feleségének), továbbá a hím mivoltukat igazoló státusszimbólumokra és -tevékenységekre. Az ilyen hímeket tökéletesen leköti a gépkocsi, a sport és az alkoholfogyasztás. Ha keresnek is kenyeret, annak javát ők maguk eszik meg. Nem készültek ugyan kimutatások arról, hogy az amerikai férfiak hány százaléka tartozik inkább a hetvenkedő, mint az ellátó típushoz, de a hetvenkedők aránya cseppet sem tűnik elhanyagolhatónak.
Még a többé-kevésbé zökkenőmentesen működő házasságok körében végzett vizsgálatok is azt mutatják, hogy az amerikai dolgozó nők átlagosan kétszer annyi órát fordítanak a kötelezettségeikre (azaz a munkájukra, a gyerekekre és a háztartásra), mint a férjük, a nők mégis átlagosan kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért. Amikor az amerikai férjeket megkérdezték, hogy szerintük hány órát szentelnek ők, illetve a feleségük a gyerekeknek és a háztartásnak, a férfiak hajlamosak voltak túlbecsülni a saját idejüket és alábecsülni a feleségükét. Az a benyomásom, hogy a férfiak részvétele a gyermeknevelésben és a háztartási munkákban átlagosan még ennél is alacsonyabb egyes más ipari társadalmakban, például Ausztráliában, Japánban, Koreában, Németországban, Franciaországban és Lengyelországban, hogy csak azt a néhányat említsem, ahol történetesen én is megfordultam. És ez az oka, amiért az eredetileg felvetett kérdés, hogy mire jók a férfiak, nemcsak az antropológusok szakberkeiben, hanem a társadalmunkban sem kerülhető meg.”
Ömlik a férfiak szapulása, nem beszélve olyan végtelenszer cáfolt és nullaszor igazolt kijelentésekről, mint hogy a nők alacsonyabb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért.
Jó cikk, köszönet érte.
Örülök, hogy tetszik, és épp egy velünk szembenállónak köszönhetjük, hogy felhívta rá a figyelmünket. :)
“bizonyára nem véletlen a fejlettségi szint különbsége ezen természeti népek és a modern civilizációt felépítő népek között”
Ez a kijelentésed már azonnal paradox logikailag, tudománykritikailag. Természetesen, csak un. ma élő természeti népeket lehet vizsgálni. Ha ők nem úgy élnének, ahogyan, akkor nem lehetnének a vizsgálat tárgyai sem.
A hússal kapcsolatban elfeledkeztél róla (illetve elsiklottál felette), hogy a nők is vadásztak kisebb állatokra, lárvákat gyűjtögettek, stb.
“Ömlik a férfiak szapulása, nem beszélve olyan végtelenszer cáfolt és nullaszor igazolt kijelentésekről, mint hogy a nők alacsonyabb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért.”
Ezzel kapcsolatban viszont valami tényleg meggyőző, hiteles forrást adhatnátok. Nem nekem- éppen néhány “önsajnáló” nőt akarok megnyugtatni vele. Az önsajnálat nem tesz jót, meggyőződésem szerint épphogy hátráltatja bizonyos célok elérését. Persze, szemet hunyni sem kell dolgok fölött, vagy elhitetni magunkkal nagyvonalúan, hogy nem léteznek- de én lennék a legboldogabb, ha erről kivételesen meg tudnátok győzni valami statisztikával, vagy bánom is én mivel. :)
“Ez a kijelentésed már azonnal paradox logikailag, tudománykritikailag. Természetesen, csak un. ma élő természeti népeket lehet vizsgálni. Ha ők nem úgy élnének, ahogyan, akkor nem lehetnének a vizsgálat tárgyai sem.”
Ez így van, viszont ettől függetlenül nem véletlen, hogy ezek maradtak meg természeti népnek. Az egyenlítő mentén ezt meg lehetett tenni az adott életvitellel, az viszont korántsem biztos (finoman fogalmazva), hogy ez az életvitel bevált volna a mi éghajlatunkon.
“A hússal kapcsolatban elfeledkeztél róla (illetve elsiklottál felette), hogy a nők is vadásztak kisebb állatokra, lárvákat gyűjtögettek, stb.”
Igen, a cikkben ez is szerepel, de úgy érzem, hogy eléggé szét van cincálva ez a mű ahhoz, hogy hiteltelennek tekinthessem és én ezt meg is teszem. Nehezemre esik elhinni, hogy a nők halásztak, főleg a férfiak zsákmányállatainak részei nélkül, a patkányhúsnál meg szerintem sok szempontból jobb mondjuk a szarvashús, vagy nyúlhús.
A keresettel kapcsolatos témában pedig azt hiszem már kaptál választ. A lényeg, hogy az ugyanaz a munka nem azt jelenti, hogy ugyanaz a beosztás, hanem a mögötte lévő teljesítmény.
Kormányzati statisztikák bizonyítják a nők bérhátrányának jelentéktelen voltát. Magyarország különösen kiemelkedő, példaértékű ebben a tekintetben. Sok éve az uniós átlag előtt járunk. Ugyancsak sok évig a nők munkanélküliségi mutatói is sokkal jobbak voltak a férfiakénál.
Remélem hiteles statisztikai kutatásként elfogadhatóak például a TÁRKI Társadalomkutató Intézet állami megrendelésre készített felmérései, amelyek rendre bizonyították, hogy jelentéktelen a nők bérhátránya, és a fennálló különbségek pedig származhatnak a nők kedvezőtlenebb munkaerő-piaci tulajdonságaiból. A TÁRKI vezető kutatója médiaszerte több ízben beszélt erről. Például ezt az olvasmányos cikket ajánlom:
A Tárki vezető kutatója, Sik Endre elmondta: “A nők férfiakkal szembeni hátránya az egész világon ismert jelenség, belénk van nevelve. Ezt az illúziót a bérekkel kapcsolatban is elfogadjuk, ezért engem is meglepett, hogy a nők bérhátránya inkább kivétel, mint szabály.”
Munkanélküliek száma és aránya a munkaerő-felmérés adatai szerint
Forrás: a KSH éves munkaerő-felméréseinek adattárai
Így ír a bérhátrány kérdésköréről például egy a ROADMAP program keretében készült tanulmány:
“Meg kell jegyezni, hogy a nők kereseti hátránya éppúgy fakadhat kedvezőtlenebb munkaerő-piaci tulajdonságaikból, mint munkaerő-piaci diszkriminációból, de mérési és értelmezési problémák miatt a kétféle hatás elkülönítésére az egyszerű statisztikai adatok alapján általában nincs lehetőség.”
Tehát a tanulmány is felhívja a figyelmet arra, hogy a nők fennálló minimális bérhátránya levezethető akár abból is, hogy a munkáltatói elvárásoknak objektív okokból kisebb mértékben képesek a nők megfelelni. Értsük ez alatt azt, hogy ha a munkahelynek kell például a többgyermekes anya szociális igényeihez igazodnia, akkor ez szükségszerűen a bérben is megjelenhet adott esetben. Olyan összefüggések hosszas magyarázatába én sem tudok most bocsátkozni, amit a tanulmány készítői sem tettek meg, de némi józan ésszel és gondolkodással te is felismerheted a kisebb különbségek szükségszerű okait.
Remélem ezek az adatok neked és “önsajnáló nőtársaidnak” is némiképp megnyugtatóak lesznek. Elégedettek meg sosem lesztek. :D
Köszi. Ja, így érted! Igen, valamit sokféle nézőpontból meg lehet közelíteni, nyilván.
Majd igyekszem “megnyugtatni” őket- mert ez nem az én problémám. :)
Mindenesetre, érdekes módon a magyar nők kompetenciái jobbak- itt nem a cikk a lényeg, hanem a felmérés. Bár tudom, biztosan a gonosz feministák egyik csalása állhat emögött is. :D
http://fn.hir24.hu/itthon/2010/09/29/magyar_nok_jobbak?action=PrintPage
Almási Kittire ki ne térjünk, én magam sem csípem, még ha néha mond is okos dolgokat. Nem az a lényeg a cikkben.
Már megint rettenetesen felszínesen csak legyintesz… Ez nem sokféle nézőpont, hanem tudományos kutatások eredménye; ezt kérted. Az adatok magukért beszélnek. A kisebb eltéréseket pedig jól magyarázzák a tanulmány által is felhozott érvek.
Erre most válaszul idelinkelsz egy olyan szöveget, ami a nők jobb képességeiről áradozik. Mintha az lenne a célod, hogy ha nem sikerül bizonyítanod a nők hátrányos megkülönböztetését, akkor bizonygathasd a jobb képességeiket. Most akkor sajnálnunk vagy irigyelnünk kell a nőket? Egyébként, ha igazak a cikkben állítottak, akkor most éppen nem örvendezni kellene, hanem a férfiak felzárkóztatásáért kellene programokat követelni. Vagy esetleg te valóban úgy gondolod, hogy a férfiak tényleg rosszabbak a nőknél és nem a káros társadalmi, oktatási megkülönböztetés az oka egy ilyen jelenségnek? Tehát köszönöm a cikket, pont a mi mondandónkat támasztottad alá vele.
Ez a baj veled és általában a feministákkal; ha kiderül, hogy a férfiak hátrányba kerültek a nőkkel szemben, akkor ezen kárörömködtök, hogy íme eltapostátok a pasikat. Neked, és a feminista közösségeiteknek csak az a célotok, hogy szexista módon bizonygassátok a nők felsőbbrendűségét és minél több gúnyos örömünnepet ülhessetek a férfiak társadalmi katasztrófája felett.
Vasgerinc, jól sikerült recenzió… Én is csak gratulálni tudok hozzá!
Alter Ego:
Tévedsz, nem céloztam- idézem- ilyesmire:
” Mintha az lenne a célod, hogy ha nem sikerül bizonyítanod a nők hátrányos megkülönböztetését”
Én sosem tapasztaltam nőként, hogy hátrányosan meg lennék különböztetve. Pont azt írtam, hogy “megnyugtatásként” szeretném az ezt emlegetők orra elé tolni, miszerint abba lehet hagyni a siránkozást.
“Egyébként, ha igazak a cikkben állítottak, akkor most éppen nem örvendezni kellene, hanem a férfiak felzárkóztatásáért kellene programokat követelni. Vagy esetleg te valóban úgy gondolod, hogy a férfiak tényleg rosszabbak a nőknél és nem a káros társadalmi, oktatási megkülönböztetés az oka egy ilyen jelenségnek?”
Én ezt úgy mondanám- a két nem kompetenciái különböznek. Mások. Ennyi. Van, amiben a nők jobbak, van amiben a férfiak- vagy esetleg másképp “jók”, és máshová. Egy példa: térérzékelés. A nőké lassabb, ám biztosabb. A férfiaké gyorsabb, de kevésbé biztos. A nő nagyobb eséllyel visszatalál egy helyre, a férfi viszont gyorsabban talál oda. Ezek a különbségek tetten érhetők más téren is: matematika (a nők a számolásban, férfiak a geometriában jobbak). Művészet: más a női, és férfi művészet, a nők szélesebb látószöge, kifinomultabb mozgása másfajta alkotásokhoz vezet, mint a férfiak “nagyban jobb” “látásmódja”. Hozzáállás kérdése is persze, hogy értékelni, vagy leminősíteni akarjuk-e a másik nem készségeit.
“Ez a baj veled és általában a feministákkal; ha kiderül, hogy a férfiak hátrányba kerültek a nőkkel szemben, akkor ezen kárörömködtök, hogy íme eltapostátok a pasikat. Neked, és a feminista közösségeiteknek csak az a célotok, hogy szexista módon bizonygassátok a nők felsőbbrendűségét és minél több gúnyos örömünnepet ülhessetek a férfiak társadalmi katasztrófája felett.”
Juj. :D Ne légy ilyen drámai. Az, hogy a nők bizonyos kompetenciái jobbak, szerintem nem jelenti a férfiak eltiprását, sem a férfi kompetenciák leminősítését. Különben ezt a kettősséget látom én is “bennetek”.
Egyrészt, a cikkek egyik fele arról szól, mennyire “olvad” a “kiszolgáltatott” (bocs, nem árnyalok, szerintem érted) nő a domináns férfitól, valójában mekkora szüksége van rá, már az őskor óta.
Míg a másik részük a “gonosz, elnyomó, erőszakos, agresszív” nőkről, akik elnyomják szegény “gyenge”, már-már hátrányos helyzetben lévő férfiakat.
Sarkítottam- de egy külső szemlélőnek ez a kép csapódik le, hidd el.
“Juj. :D Ne légy ilyen drámai. Az, hogy a nők bizonyos kompetenciái jobbak, szerintem nem jelenti a férfiak eltiprását, sem a férfi kompetenciák leminősítését.”
Már amikor leírtam a mondataimat, akkor is tisztában voltam vele, hogy ebben a szűkös szövegkörnyezetben akár lekicsinylő mosollyal is el lehet intézni a feleslegesnek tűnő drámaiságomat. Azonban a feminizmus második hullámának társadalomromboló hatását egészében szemlélve megvan ezeknek a szavaknak a létjogosultsága. Pont az oktatás kérdésében sikerült a leggyalázatosabb pusztítást elvégeznie a feminizmusnak. Ennek egyenes eredménye a fiúk alul iskolázása és egyre csökkenő ösztönzése mind az iskolarendszerben, mind a családokban.
Az eltérő kompetenciákat, az eltérő biológia által determinált tulajdonságokat pont a feministák nem hajlandóak tudomásul venni és elfogadni. (Lásd gender elmélet.) Ezt aligha fogod az én nyakamba varrni. Viszont a kompetenciák közötti különbségek pont nem ott húzódnak, ahol te képzeled. Ha a lányok jobbak lennének a “számolásban” és “problémamegoldásban”, akkor nem az lenne a tény, ami: női matematikus és fizikus alig néhány akad. Ebből következően ha egy iskolai kompetencia felmérésben azt tapasztaljuk, hogy
“Egyfajta hungaricum, hogy nálunk a nők mind az olvasásban, mind a számolásban, mind a problémamegoldásban jobbak a férfiaknál.”
akkor bizony nagyon nagy baj van, és az oktatási rendszer alapos revíziójára lenne szükség. Persze te ebből a “hungaricumból” rád jellemző módon levontad a következtetést, hogy a nők mindezeken a területeken tényleg jobbak, és eszedbe sem jutott, hogy az efféle iskolázás úgy sz*r, ahogy van.
Az oktatás “áldásos” feminista átalakulása nem hazai métely, de mint látszik, ebben még a feminista rombolásban kicsivel előttünk járó nyugati társadalmakat is lassan übereljük. Gyalázat! Erre nem létezik jobb szó.
Sajnálom, ha nem tetszenek neked az itt olvasott cikkek, ennek talán az lehet az oka, hogy nem feminista érzületű dominák számára, hanem a tárgyalt problémákat a saját bőrükön érző férfiak számára íródtak, hasonlóan gondolkodó és érző férfiak tollából. Szerintem nagyon is gerinces, tisztességes alapállású, és okos cikkekkel van tele az oldal. Ami egészen biztos: Az itt publikáló szerzők írásai fényévekkel előzik meg mind minőségben, mind bölcsességben a hazai feminista irodalmat és internetmédiát.
“Ez nem sokféle nézőpont, hanem tudományos kutatások eredménye; ezt kérted.”
A sokféle nézőpontot arra írtam, hogy egy statisztikai eredményt rengeteg oldalról körbe lehet magyarázni. Szerintem te is érted. Mivel még magad is így fogalmaztál:
“Tehát a tanulmány is felhívja a figyelmet arra, hogy a nők fennálló minimális bérhátránya levezethető akár abból is, hogy a munkáltatói elvárásoknak objektív okokból kisebb mértékben képesek a nők megfelelni.”
Nem véletlenül fogalmaztam így. Alapvetően, ha valaki tényleg a valóság megismerésére törekszik, akkor sokkal több feltételes vagy kérdőmondatot ír le, mint kijelentőt, az egyébként akár kijelentő módban is leírható állítások mellett is mintegy esélyt adva a még szélesebb körű vizsgálódásnak. (Ezzel szemben olvasd el a saját kinyilatkoztatásaidat.) Még mindig azt a keveset lovagolod meg, amit esetleg eltérő módokon lehet magyarázni, de azokra a nyilvánvaló, egyébként a kérdéskör lényegét érintő tényekre rá sem hederítesz, amelyek nem vágnak egybe a téves alapfeltevéseiddel.
Alter Ego:
Megint fennkölt vagy. Attól nem leszel számomra hitelesebb. :) De akkor neked VG-el kellene vitatkoznod, mert egy másik cikk alatt neki éppen az volt a problémája a mondandómmal, miszerint “mintegy esélyt adva a még szélesebb körű vizsgálódásnak” fejeztem ki magam.
Akkor most, ha “kinyilatkoztató” stílusban érvelek, az a problémátok, ha viszont “csupán” valószínűsítő, feltételező módon- akkor az.
Ha 20-as vagyok, az a baj, ha 30-as az a baj? :)
Sajnálom, de ilyen pocsék fennkölt stílusom van. Megint biszbasz mellék körülményeken és külsőségeken akadsz meg, cseszdmeg! – Kicsit most közelítettem a cirádás rokokó stílusomból a köznyelvi felé. Így hitelesebb? :D
“de azokra a nyilvánvaló, egyébként a kérdéskör lényegét érintő tényekre rá sem hederítesz, amelyek nem vágnak egybe a téves alapfeltevéseiddel.”
Egyébiránt- akkor ez mi volt? Azt már lusta vagyok újra kijelenteni, hogy személy szerint nem a nők hátrányos megkülönböztetésén való lovaglás volt a célom. Ebbe nem is tudsz belevinni.
“Az eltérő kompetenciákat, az eltérő biológia által determinált tulajdonságokat pont a feministák nem hajlandóak tudomásul venni és elfogadni.”
Nekem ehhez mégis mi közöm van? Én mindig azt állítottam, hogy a férfi különbözik a nőtől. Fent is az eltérő kompetenciákra tértem ki.
“Ha a lányok jobbak lennének a “számolásban” és “problémamegoldásban”, akkor nem az lenne a tény, ami: női matematikus és fizikus alig néhány akad.”
– Ma már akad.
– Miért nem akadt eddig? Nos:
Mert jó ideig ki voltak zárva az oktatási rendszerből.
“Pont az oktatás kérdésében sikerült a leggyalázatosabb pusztítást elvégeznie a feminizmusnak. Ennek egyenes eredménye a fiúk alul iskolázása és egyre csökkenő ösztönzése mind az iskolarendszerben, mind a családokban.”
Ne panaszkodj. A fiúkat tudtommal még felveszik az egyetemekre. Nem kell különböző városok között lavírozniuk ehhez. A többiről nem is beszélve. :) EZ hátrányos nektek? Hiszen járhattok iskolákba. A nők kompetenciái egész egyszerűen most tudnak kibontakozni- most jött létre az a korrekt versenyhelyzet, mely során nem úgy “győz” a férfi, hogy az “ellenfél” összekötözött kézzel áll szembe vele a küzdőtéren… akarom mondani, fel sem mehet oda. :)
“akkor bizony nagyon nagy baj van, és az oktatási rendszer alapos revíziójára lenne szükség. Persze te ebből a “hungaricumból” rád jellemző módon levontad a következtetést, hogy a nők mindezeken a területeken tényleg jobbak, és eszedbe sem jutott, hogy az efféle iskolázás úgy sz*r, ahogy van.”
“Köpeczi-Bócz felhívta arra a figyelmet, hogy a fiatalabb korosztályban számos más országban is megfigyelhető a férfiak ilyetén trónfosztása. “
Mi a baj az oktatási rendszerrel? Most legalább mindkét nem tanulhat, nem csak az egyik. Fel nem fogom, miért kell emiatt panaszkodni. Mi lenne, ha azért nem vennének fel egyetemekre, mert férfinak születtél? :)
“Sajnálom, ha nem tetszenek neked az itt olvasott cikkek, ennek talán az lehet az oka, hogy nem feminista érzületű dominák számára, hanem a tárgyalt problémákat a saját bőrükön érző férfiak számára íródtak, hasonlóan gondolkodó és érző férfiak tollából. Szerintem nagyon is gerinces, tisztességes alapállású, és okos cikkekkel van tele az oldal. Ami egészen biztos: Az itt publikáló szerzők írásai fényévekkel előzik meg mind minőségben, mind bölcsességben a hazai feminista irodalmat és internetmédiát.”
Nem ismerem jobban a hazai “feminista” irodalmat, de meg tudlak érteni benneteket. Segíteni viszont nem tudok rajtatok. “Ez van”. Szerintem örülj, hogy még járhattok egyetemekre- ha rajtam múlik, ezután is fogtok. Véleményem szerint ugyanis a női kompetenciák állására semmiféle veszélyt nem jelent a férfi “versenytárs” ottléte. :)
És ezzel zárnám.
Annyira tudtam, hogy ezzel az “oktatásból való kizárás” kezdetű feminista szarsággal fogsz előállni. Éjjel éppen a Good Will Hunting című filmet néztem; olyan érdekes dolgokat hallottam benne, minthogy a modern matematika egyik jelentős eredményét egy olyan iskolázatlan indián tette le az asztalra, aki mielőtt felismerték a tehetségét csak egyetlen komolyabb matematikai művet olvasott, aminek kapcsán elküldte a gondolatait egy matematika professzornak.
Köszönjük, de semmiféle segítséget nem kértünk! De azért annyira kedves vagy, hogy megengeded nekünk férfiaknak, hogy egyetemre járjunk, mert úgyis olyan hülyék vagyunk, hogy nem sok vizet zavarunk ott a nők szempontjából. Te annyira nősoviniszta vagy, hogy csodálom, hogy nem vagy tagja valamelyik feminista szervezetnek. Szerintem még nem ismerted fel a valódi küldetésedet az életben. Állj be közéjük, mert te lehetsz az ő Hitlerük! És ezzel én is zárnám. :D
Angolul nézted igaz:D? Csak mert nem indián volt, hanem indiai (angolul mind a kettő indian) és Srnivasha Ramanujanról van szó, aki valóban az egyik legnagyobb matekossá nőtte ki magát a világon.
most jött létre az a korrekt versenyhelyzet
Szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy nincs semmiféle versenyhelyzet. Sírásás van, kizárólag.
Én, mint férfi, nem tudok és nem is akarok versenyezni a nőkkel (az élet semmilyen területén), mert nem úgy vagyok bedrótozva. Szerintem mások is így vannak ezzel.
A női matematikusokat illetően pedig nézz szét picit jobban. Főleg az eredményeik tekintetében. De ha nem teszed meg, nekem az sem túl nagy szívfájdalom.
“Sajnálom, de ilyen pocsék fennkölt stílusom van. Megint biszbasz mellék körülményeken és külsőségeken akadsz meg, cseszdmeg! – Kicsit most közelítettem a cirádás rokokó stílusomból a köznyelvi felé. Így hitelesebb? :D”
Hülye. :D
Hitelesebbnek nem hitelesebb, de legalább nevettem. ;)
“olyan érdekes dolgokat hallottam benne, minthogy a modern matematika egyik jelentős eredményét egy olyan iskolázatlan indián tette le az asztalra, aki mielőtt felismerték a tehetségét csak egyetlen komolyabb matematikai művet olvasott, aminek kapcsán elküldte a gondolatait egy matematika professzornak.”
Elhiszem. :) Nem CSAK az oktatásból, de a publikálásból való kizárás is ott van.
Viszont akkor, ha jól értem, nem az oktatási rendszer számít. Hiába tették tönkre a gonosz feministák, rá sem kell rántani a dologra, hiszen a férfiak ezután is olvashatnak mintegy “önszorgalomból” matematikai műveket, és csillogtathatják lángelméjüket. :D
“Te annyira nősoviniszta vagy, hogy csodálom, hogy nem vagy tagja valamelyik feminista szervezetnek. Szerintem még nem ismerted fel a valódi küldetésedet az életben. Állj be közéjük, mert te lehetsz az ő Hitlerük! És ezzel én is zárnám. :D”
Hát… izé… kösz. Én már az elején megmondtam, hogy ha valaminek neveztek, nem feministának. Bár az utóbbi években igyekeztem visszavenni belőle.
Álljak be? Kösz, de kihagyom. És én, mint Hitler? Mikor még az egyetemekről sem akarlak kitiltani benneteket? :( :D Á, nem lennék jó diktátor, senkit sem akarnék elnyomni. ;)
Szerintem ez a beszélgetés kezd megint a chat felé elcsúszni. Lehet, hogy ott kéne folytatni. :)
“a férfiak állítólag kevesebb értéket teremtenek, mint a nők, mivel csak ritkán sikerül zsákmányt ejteniük”
Gondolom az nem jut az eszébe, hogy régebben több volt a vadállat mint manapság… Az indiánok idején még milliós bölénycsordákról volt szó. Annak idején mást jelentett a vadászat mint ma.
Egyébként hülye mint a segg, ha kizárólag ennyit át a férfiak “értékéből”. Amellett, hogy a mi őseink vadásztak, “mellesleg” azért felépítettek egy civilizációt amit nők – mármint abban a matriarchális formában ahogyan a deministák áradoznak róla- még soha. Ez a hülye önsorsrontó fafej sem írhatná a hülyeségeit ha a férfiak nem találták volna fel és építették volna a keze ügyébe a modern technológiát. De mindegy is, hülyékkel nem érdemes vitatkozni…
“miközben a nő folyamatosan állandó élelmet biztosítanak a növényekből, magvakból”
Megnézném ezt olyan éghajlaton ahol télen hó esik. Az egyenlítőn talán lehetséges, de mondjuk Magyarország területén? Kizárt.
Egyébként szomorú, hogy nem elég az “echte” feministákkal megküzdeni amikor hazudoznak, még ilyen félkegyelmű mazochista pasik is ontják magukból a férfiellenes baromságokat. Az a baj, hogy elég gyakori ez a félreértett “lovagiasság”, ez a radikálisan túlzásba vitt álszerénység, az a fajta erkölcsi magasló, amikor valaki azért tekinti felsőbbrendűnek magát mert egyrészt halálra ostorozza magát és társait, másrészt ugyanakkor azt mondja, hogy a férfiak “alapból” valamilyenek, de ő nem olyan.
azért egy valamire adj már valami választ!
Ha a példakép, a matriarchális társadalom olyan nagyon ott van a szeren, akkor ott miért nem alapítottak egyetemet? Miért először a patriarchalizmusban merült fel és vált valósággá? A gonosz férfiak…
Le a neofeminizmussal!
A matek egy érdekes téma, de sokan egyáltalán nem értik, hogy mi a helyzet.
Ha magasak az elvárások, akkor a férfiak átlaga jobb, mint a nőké. Ha alacsonyak az elvárások, a különbség megfordul. Ezért csökkentették az elvárásokat a sulikban, így érték el hogy a lányok átlaga feljavuljon a fiúkéhoz képest. Aztán meg arról papolnak hogy a nők jobbak matekból. Pf.
Valójában az van ezzel is mint az IQ-val: a férfiaknál nagyobb a szórás, és egyébként az átlag egy hajszálnyi férfi előnyt mutat. Épp ezért matekból (is) több a fiúk között a zseni (meg a síkhülye is), mint a lányok között.
Bevallom erre én sem gondoltam, egy másik oktatáspszichológiai jelenséget okoltam kizárólag mindeddig. Közismert, iskolai kísérletekkel is alátámasztott dolog, hogy azok a tanulók, akikkel szemben jelentősebb elvárásokat támasztanak és hisznek a képességeikben, nagyságrendekkel jobban teljesítenek pusztán már ettől az egyetlen momentumtól is. (Szinkron osztályokban ugyanazon tanár által, de eltérő attitűdben elvégzett oktatási kísérletek.) És ezt szerintem hatványozhatják a családi elvárások, illetve azoknak a hiánya is. Tehát számomra nyilvánvaló, hogy milyen módon árt a fiúk teljesítményének és ambícióinak az, ha mind a család, mind az iskola, (közvetlenül a tanár(nő!!!), a teljesen elnőiesedett tanári szakma) azt sugározza, hogy “a lányok hamarabb érnek, felnőttebbek, jobban kommunikálnak, nyugodtabbak, megfontoltabbak, a lányokra ezért érdemesebb jobban odafigyelni a tanulás kapcsán is…” Ha mindemellett még az oktatás módszertana és szokásrendszere egyebekben is a lányok mentális adottságaihoz igazodik; nem használja ki, sőt rendbontássá minősíti a fiúk aktivitását és versenyszellemét, akkor máris el lehet jutni ezekhez a csapni való eredményekhez. Mindezekről talán Zoli is ejthetne pár szót, tanárképző főiskolai tanulmányai alapján.
Köszi a felkérést. Dr James Dobson írt erről a Fiúk nevelésében, körülbelül pont azokat felhozva, amiket te is említesz. A fiúi sajátosságok, amik rendbontássá vannak minősítve, az anyaghoz való másfajta hozzáállást, stb. Sztem be fogom tenni ide a fejezet jegyzetét. Amúgy mentálhigiénés asszisztens vagyok, a tanárképzőn ezt végeztem el. Lelki dolgokhoz jobban hozzá tudok szólni, mint oktatáshoz. :)
Nem igazán írtam le, hogy hogyan is működik ez a dolog.
Ha magasak az elvárások, akkor csak a penge kölkök kapnak 5-öst, és ezek többségében fiúk lesznek. Ők felhúzzák a fiúk átlagát. A fiúk 1-esei nem tudják túlságosan lerontani a fiúk átlagát a lányokéhoz képest mert magas elvárásoknál a lányoknak is gyengék a jegyei. Ez volt a szitu régen, így alakult ki az a kép az emberekben, hogy a fiúk jobbak matekból.
Most az átlagos képességű diákok is kapnak 5-ösöket, ezért mindkét nem átlaga magasabb lenne (az 5-ös “leértékelődött”), de így már feltűnik hogy a fiúk között vannak azért gyenge képességűek is és az ő 1-eseik lehúzzák a fiúk átlagát.
Annak a kérdése az egész tehát, hogy kiknek a teljesítményét “vágod le”: ha a penge srácok kiválóságát semmissé teszed azzal hogy az átlagos lányoknak is ugyanazt az 5-öst osztod ki akkor a fiúk átlaga lemegy.
Azt meg mindannyian tudjuk, hogy évtizedek óta ez a trend, hogy egyre kisebbek az elvárások és egyre értéktelenebbek az iskolai papírok. Nekünk fősulin egy angliai származású oktató mesélte, hogy angliában az ált. iskolából kikerülő diákok harmada nagyjából olvasni sem tud. Ez 50 éve teljességgel elképzelhetetlen volt.
A kérdés az, hogy ez csak “véletlen”, vagy valakik direkt csinálják, és ha direkt csinálják akkor a lányok kedvéért, vagy általánosságban akarják szétverni az oktatást. Sok ember azt hiszi, hogy az állam küzd a helyzettel, és ha tehetné javítana rajta, de ez marhanagy naivitás. Az állam azt kapja amit megrendel, és ha nem azt kapná akkor ténylegesen változtatna rajta. Vagyis ez a szitu pontosan az amit az állam eleve akart. Lehet gondolkodni.
Kicsit paranoiás módon én még az átfogó összeesküvés elméletek terjesztése mögött is képes vagyok egy másik összeesküvést sejteni. És még a dupla csavarnak is van visszája. :D Szóval emiatt sem tudok mit kezdeni végül az ilyen eszmefuttatásokkal. De a kicsi, személyes érdekeken nyugvó összeesküvések működését könnyű átlátni. Például az oktatás kapcsán azt gondolom, hogy az oktatási rendszert kialakító szakmai elit önmaga érdekelt abban, hogy olyan alacsony elvárásrendszert fogalmazzon meg, amit könnyen lehet teljesíteni, és így végül könnyen mutathatja fel ezeknek a sztenderdeknek a teljesülését eredményként a megbízójának, vagyis az államnak. Így aztán könnyen lehet, hogy az állam nem azt kapja, amit akarna, csak éppen még tudomása sincs róla. Amikor aztán az ilyen statisztikák leleplezik a balfaszságot, akkor annyiféle módon lehet félreértelmezni és félremagyarázni a pocsék eredményeket, hogy még a Kiniskel által előadott feminista ideológiai is kikerekíthető belőle. És egy feminista szemléletű szakmai és politikai elit még tapsikolhat is örömében: “Ime, nem csak felzárkóztattuk a lányokat, hanem még a fúk fölé is fejlesztettük a kompetenciáikat.”
Gondolod odafent nincsenek tisztában a helyzettel? Hát az elég furcsa lenne, mert sokan azért kapják a fizetésüket :) Tisztában vannak ők mindennel, és pont ezért nem járatják a saját gyerekeiket azokba az iskolákba amikbe a pórnép kölkei járnak.
Le akarták rontani az oktatást, mert jobban megfelel neki egy butább népesség – hát megtették. Azt mindenki tudja, hogy az oktatás színvonala napról napra zuhan – amit nem tud mindenki az az, hogy ez nem “véletlen”. Bármikor vissza lehetne térni bármelyik korábbi rendszerhez, de nem teszik, mert még a végén újra felívelne a színvonal.
Már a lehetőségétől is kiráz a hideg. Ha valamire lehet használni a nemzetárulás szót, akkor ez az. Ekkora aljasságot pedig nehezemre esik feltételezni bárkiről is. Még akkor is ha magam is nemegyszer éltem már azzal a gondolattal, hogy úgy tűnik, a politikai elitnek érdeke, hogy buta és ezért cselekvőképtelen generációkat neveljenek ki.
“Ha a lányok jobbak lennének a “számolásban” és “problémamegoldásban”, akkor nem az lenne a tény, ami: női matematikus és fizikus alig néhány akad.”
– Ma már akad.
– Miért nem akadt eddig? Nos:
Mert jó ideig ki voltak zárva az oktatási rendszerből.”
Erről eszembe jut egy könyv, amit nemrég olvastam, és noha banális a példa, mivel “csak” egy csíkos életrajzi “lány”regényről van szó, azért mégis érdemes odafigyelni az ilyenekre, mivel közel negyven évig ezek a csíkos és pöttyes könyvek formálták a lánykák agyát Magyarországon. Szóval a könyv Kertész Erzsébet könyve, és Sofia Kovalevskaya (1850-1891) ( http://en.wikipedia.org/wiki/Sofia_Kovalevskaya ) orosz származású matematikusnőről szól (nem véletlenül írtam oda a születési dátumát), és gyakorlatilag más sincs benne, mint rinyálás afelett, hogy a szegény tehetséges matematika zseni hogy el van nyomva a férfiak világában, és mennyit kell güriznie azért, hogy bebizonyítsa, hogy nőként is ér valamit, szemét-szemét férfiak, de az erős és kitartó asszony végül diadalt arat, és éljen a feminizmus! Nagyjából ennyi volt az amit 14 évesen leszűrtem a sztoriból, és körülbelül homlokegyenest az ellenkezőjét, most, amikor 16 évvel később újraolvastam. Érdekes módon azt soha egy könyvértékelés vagy recenzió nem említi, hogy a nyomi 19. században úgy ívelt föl ennek a nőnek a karrierje, mint valami csillag, ráadásul úgy, hogy két szalmaszálat nem kellett keresztbe tennie, csak ülni, és ügyesen matekozni, miközben azok a szemét-szemét elnyomó férfiak egyengették előtte az utat. Először is ott volt az apja, aki külön matektanárt fogadott mellé, és egész életében pénzelte, hogy ne legyen gondja a napi kiadásokra, aztán mivel akkoriban Oroszországban nők tényleg nem járhattak egyetemre, egy másik férfi minden elvárás nélkül feleségül vette őt (azaz csak név, semmi szex!), és elvitte külföldre tanulni, Bécsbe, Heidelbergbe, Berlinbe, ahol egyetemekre járt és a világ leghíresebb matematikusai adtak neki magánórákat. Aztán élt Párizsban, ahol tagja lett a párizsi Matematikai Társaságnak, díjakat nyert, tudományos fokozatokat szerzett, és végül 33 évesen a stockholmi egyetemen katedrát kapott, professzor lett.
Szó se róla, a nő tényleg nagyon tehetséges volt, de az az igazság, hogy az ég világon semmit nem kellett küzdenie, hogy ilyen kiváltságokban legyen része, akkoriban egy hasonlóan tehetséges fiatalembernek sokkal de sokkal nehezebb dolga volt hogy ilyen karriert fusson be, és semmiképp nem sikerült volna ilyen rövid idő alatt, és nem lett volna ennyi jóakarója és segítője, csak azért mert jó matekos. És egy férfival senki nem lett volna olyan elnéző, ha lepasszolja a gyerekét egy másik családnak, vagy ha egy időre úgy dönt, hogy neki elege van a matekból, faképnél hagyja az összes támogatóját egy szó nélkül és évekre elmegy Oroszországba mulatni, meg romantikus ponyvákat írni, meg szórni a pénzt mindenféle ruhára, cipőre, cicomára, és semmiképp sem várták volna tárt karokkal vissza, ha egy szeszélye úgy hozza, hogy most akkor megint matekozni akar.
Igen, ha a teljes képnek csak egy pici részletét ismeri az ember akkor könnyű kígyót-békát kiabálni.
Ejha. Áll lees.
1988 óta dolgozom. Összesen öt munkahelyem volt, de sehol nem diszkrimináltak azért, mert nő vagyok. Egy forinttal sem kaptam kevesebb fizetést, mint ugyanazt a munkát végző férfi munkatársaim. Sokan élnek rosszul, keresnek keveset férfiak és nők egyaránt. S ez egyáltalán nem függ össze nemi hovatartozásukkal. A nők előtt sokkal szélesebb utak vannak megnyitva, mint a férfiak előtt. Ez viszont diszkrimináció! Azért mert valaki nőnek született, ne élvezzen kiváltságokat!
A férfiak nemcsak reáltantárgyakból kiválóak, hanem irodalomból is és sok másból. A híres szakácsok is mind férfiak. És én ennek örülök. Nem kell szembeszállni a természet rendjével. Azért tart itt a világ, mert túl gyakran belepiszkol az ember az univerzális rendbe, szinte mindig valami női “probléma” megoldása miatt.
Ez a Jared Diamond egy tipikus kultúrmarxista. A hozzá hasonlók már az 1920-as évektől megszállták a nyugati országok felsőoktatási és tudományos rendszerét. Módszerük alapja, hogy előre eldöntik a vizsgálatok eredményét és ehhez keresnek adatokat. Azután elvbarátaik igazolják őket, majd a sajtóban reklámozzák manipulációik eredményét. A folyamat végén így lesz egy csalás mindenki által elfogadott eredmény. Gyakorlatilag szinte a teljes társadalomtudományi ágazat, egy velejéig rohadt marxista hazugságokon alapuló gondolati rendszer.
Ilyen az, amikor marxista lesz a nem marxistából.
A marxisták egyébként kimondottan gyűlölik Jares Diamondot, amiért új életet lehelt Thomas Malthus életművébe. Ha valaminek a követője Diamond, akkor az Malthus. Malthus pedig nem marxista. Ahogy Diamond sem.
Vagyis Jared Diamond nem tipikus kultúrmarxista.
Ahogy a kávéautomata sem, ha elnyeli a pénzedet és nem ad helyette semmit.
Semmi baj, hogy küzdötök a marxizmus ellen, de jó lenne helyretenni a fogalmat, megismerni az eszmerendszert, és nem le marxistázni azt, aki nem az. Pl. Sűsű, a sárkány nem az, akármilyen idegesítő figura is. :D
A hozzászólásom Vasgerinc fenti cikkén alapul. Az utolsó 3 idézet a férfiak ellen irányul, feminizmussal rokon szemléletű. A kulturmarxizmus egyik deklarált célja a hagyományos család elpusztítása. Aki feminista eszméket terjeszt az a hagyományos család szétverésén dolgozik. Ezért J.D kulturmarxista célokat szolgál. Ez épp olyan tény mint hogy TGM és Gyurcsány sok kérdésben (pl:gazdasági) más állásponton van, de a kulturmarxizmus számos tételében azonosak a nézeteik.
Az utolsó mondat egy részlete különösen érdekes, ,,mire jók a férfiak”. Nekem soha nem jutna eszembe egy olyan elmebeteg kérdés, hogy : Mire jók a nők ? Aki ilyenen gondolkodik férfi létére, az egy beteges öngyűlölő alak.
Én magam szkeptikus vagyok Jared Diamond és Thomas Malthus nézetei kapcsán.
Oké, felőlem használhatsz halmazokat. De akkor ennyi erővel Ottó Weininger is kultúrmarxista, hiszen a nőket drasztikusan leértékelő eszméi rombolják a család egyik alapját, a férfi-női kapcsolatot.
Szerintem Suum Cuique jár jó úton, mikor a nominalizmus fogalmával igyekszik megragadni a különféle destruktív irányokat, elveket.
Nekem a nominalizmus is megfelel, csak az nem olyan közérthető mint a marxizmus, ott egy egy értelmesebb ember tudja miről van szó. A nominalizmus ismeretéhez szükséges komoly humánműveltség, a legtöbb ember már az sem tudja mi volt 1848-ban. Különben egyetértek bizonyos jobboldali szerzők nézetei sem elfogadhatóak. Nem értek egyet Weininger nőellenes nézeteivel, sem Nietsche keresztényellenes felfogásával, az erőszakról vallott nézeteivel. A kereszténységnek vannak hibái, de a múltban sok nagyszerű dolgot hozott létre és egy erőszakos, kegyetlen korban védte a gyengéket. Az erőszakot én szükséges rossznak tartom és nem egy olyan dolognak ami kivánatos lenne. Nekem nincs kifogásom a gyengék védelme ellen pl: árvák, özvegyek, rokkantak, hajléktalanok, munkanélküliek stb. Engem az zavar, amikor olyan csoportokat védelmez az állam amelyek kifejezetten a többség rovására akarnak boldogulni.
Ez nem az én véleményem, hanem Thomas Malthus híveinek gondolatai a világról!
Én is ezt gondolom. Szerintem ennek nincs köze a neoliberalizmushoz. Sajnos azok az emberek szaporodnak, akiknek nem kellene. Az elmaradott szegény országokban nagyon is hasznos lenne a születésszabályozás és hogy megálljon a népeségrobbanás. Az ideális az ha olyan embernek van gyereke, aki képes normális körülményeket biztosítani a felneveléséhez. Európának az lenne az ideális, hogy annyi gyerek szülessen amennyi ember meghal egy évben és 0 legyen a bevándorlás máshonnan.
A túlnépesedés egy nehezen tagadható tény. (Bár Deansdale megpróbálja :D ).
Thomas Malthusszal szemben továbbra is szkeptikus vagyok.
A neoliberális ideológusok mostanság kezdik újra felfedezni Thomas Malthus munkásságát. „Ha az olvasó Malthusra emlékeztetne, akinek „Essay on Population”-ja 1798-ban jelent meg, akkor én arra emlékeztetem, hogy ez az írás első formájában nem más, mint iskolásan felületes és paposan fellengzős plágium.”(Karl Marx). Malthus születésszabályozást ajánlott a proletariátusnak a kapitalizmus nyomában járó nyomor orvosságaként. Mindezek szerint „a lakosság gyér… persze, a Malthus-elmélet: a túlnépesedés a fő oka a társadalom bajainak.” (Karl Marx). Thomas Malthus az eugenika atyjának, Margaret Sanger-nek és a feminista pro-abortusz mozgalomnak a példaképe, akitől sokat merítettek a modern pángermanizmus ideológusai is.