Feministáktól számtalanszor hallottam már, hogy azért kell a nők kezébe több hatalmat adni (nem csak politikában, hanem a mindennapi életben is), mert a nők szolidárisabbak, szociálisan érzékenyebbek, tisztességesebbek és nem élnek vissza a hatalmukkal úgy, mint a férfiak. Persze ma már, ha egy feministától hall bármit az ember, azt eleve fenntartásokkal kezeli, hiszen bár folyamatosan beszélnek például a nők elleni erőszakról, rengeteg hírt olvasni, ahol nők a bántalmazók, legtöbbször gyerekkel vagy másik nővel szemben. Ugyanígy más jellegű bűncselekményeket (például lopás, sikkasztás, uzsorázás) sem kizárólag férfiak követnek el, de ami nem rég Angliában történt, az egyszerre több feminista hazugságról is lerántja a leplet. Persze lehet mondani, hogy ez csak egy ritka kivétel, csak ha ezt egyre gyakrabban kell ismételgetni, szépen lassan kínos lesz.
Szóval az angliai Kent megyében élő Kirsty Showden azt hazudta, hogy megerőszakolták, de miután lebukott őt ültették le. A történet úgy kezdődik, hogy Kirsty Showden eladó (tehát rendes állása volt) szabadidejében dominaként dolgozott. Egy ilyen átlagos fenekelős-kikötözős játék során szexuális viszonyt létesített egy férfival, akivel Interneten egyeztettek. Azonban a domina a férfi lakását elhagyva rögtön a rendőrségre szaladt azzal, hogy őt megerőszakolták. A rendőrség a személyleírás alapján egy másik férfit előállított, majd a hüvelyből vett minták alapján már azt a férfit vitték el a munkahelyéről bilincsben, aki valóban szexuális kapcsolatot létesített a nővel. A férfi azonban könnyedén bizonyítani tudta ártatlanságát a levelekkel, amelyben megbeszélték a találkozót és részleteit. Így végül Showdent ültetik le 1 év 2 hónapra.
Mindenki eldöntheti magában, hogy ez az ítélet mennyire igazságos, de ehhez szerintem érdemes belegondolni abba, hogy a meghurcolt két férfi vajon mit élhetett át. Hogyan fogja tudni feldolgozni egy ember azt, hogy a munkahelyéről bilincsben viszik el nemi erőszak vádjával, vagy hogy csak úgy az utcáról beviszik. Márpedig ezek nincsenek benne a büntetésében, hiszen a rendőrség félrevezetéséért ítélték el. Mindezt el tudja érni egy nő egy hazug mondattal. A rendőrségen megy minden tovább, a nő leüli a 14 hónapjának valószínűleg a felét, de az a két férfi már sohasem fogja tudni lemosni magáról a bélyeget, és sohasem fogják ezt az esetet lefelejteni. Helyes ez?
Szerencsére fény derült a hazugságra, de gondoljunk bele, hogy mi történik, ha nem derül ki, illetve abba, hogy vajon hány ilyen esetben nem derül ki. Jó-e, hogy egy nő szavára rögtön ugrik a rendőrség, és ártatlanok életét pecsételi meg? Ráadásul ez még a jobbik eset, de mi a helyzet akkor, ha a férfi kezében nincs ilyen egyértelmű bizonyíték, akkor simán egy női vallomás alapján bebörtönöznek és tönkretesznek férfiakat? Kinek jó ez?
A témát tárgyaltuk más fórumon is, a feminista álláspont, ami hozzám eljutott persze az volt, hogy a nő ártatlan ,a férfit kell megbüntetni, mert biztosan megerőszakolta, ha a nő azt mondja és egyébként is a szexet nem foglalja magába egy domina tevékenysége. A feministák teljesen figyelmen kívül hagyják a tényeket, hogy a levelekben minden le volt írva, illetve hogy a nő nem is a domina munkája során megtörtént erőszakot hazudott, hanem edzőtermet elhagyva történt erőszakot. Ez az eset éppen hogy negligálja az összes feminista pozitív előítéletet, de ezt is figyelmen kívül hagyva továbbra is azt hajtogatják, hogy egy nő nem hazudhatott, biztos a férfi a bűnös. Miért? Csak. Mert férfi. Más indok nincs, persze nem is lehet, ha egyszer írott bizonyíték van.
Feministáktól számtalanszor hallottam már, hogy azért kell a nők kezébe több hatalmat adni (nem csak politikában, hanem a mindennapi életben is), mert a nők szolidárisabbak, szociálisan érzékenyebbek, tisztességesebbek és nem élnek vissza a hatalmukkal úgy, mint a férfiak.
Ez hülyeség, az emberek totál gendersemlegesen élnek vissza a hatalmukkal. Nyilván akinek nincs vagy kevesebb van, az kevésbé tud. De adj csak a kezébe nagyobb hatalmat, és figyelj; nem kizárt, hogy le fog esni az állad…
Fél éve írtam erről. Mármint nem konkrétan erről az esetről, hanem erről a problémáról. Arról, hogy milyen károkat okoz a valódi áldozatoknak. Persze ha tényleg megerőszakolnak bárkit, annak ugyanolyan rettenetessé válhat az élete, mint annak, akit hamisan vádolnak. De itt az a borzasztó, hogy főleg nők azok, akik hamis vádakkal támadnak – kihasználva azt, hogy nők és a társadalom a nőket jobban védelmezi. (Ez a fránya, ellenséges patriarchális társadalom…)
Sok nő ki is használja ezt. Talán az anatómiai berendezésből fakad, hogy ezt megtehetik. Mert ugye a nő a befogadó, a nőnek a testén belül van a hüvelye – bele kell helyezni bármit, amivel épp meg akarják termékenyíteni. (Tudom – mielőtt bárki elkezdené megmagyarázni -, a szexuális aktus nem mindig a megtermékenyítésről szól, de az anatómiát ez nem érdekli, befogadásra készült.) A férfi az, aki alkalmas arra, hogy egy “külső” eszközzel bántalmazza a nőt. Nem tudom, érthető-e, mire gondolok, de nehéz megfogalmazni.
Amit az első mondatodban írtál, az a feministák részéről nagy marhaság. Legalábbis tapasztalataim szerint. Óvodás szintű versengés a férfiakkal.
Értem amit írsz, de számomra ez természetes. A nő egy társadalomban nagyobb érték, ha a fajfenntartást nézzük. Egy férfi meg tud termékenyíteni 9 hónap alatt számtalan nőt, de egy nő 9 hónapig csak egyszer lehet megtermékenyítve. Nincs is ezzel semmi gond, amíg nem élnek vissza ezzel, illetve nincs a háttérben egy ezt lehetővé tevő hatalom.
Én viszont nemigazán értem, ezt mire írtad. Szerintem a társadalom a nőket nem azért védelmezi, mert 9 hónapig nem termékenyülnek meg többször. A társadalom a “törékenységük” miatt védelmezi jobban a nőket. Pont azért, amiért alátolják a széket, amiért lesegítik a buszról. És mert a várandós nőt sérülékenyebbnek tartjuk, jobban vigyázunk rá és a másik életre.
Én arra értettem, hogy nehezen érthető, mert nehéz megfogalmazni, hogy a nőbe bele kell tenni ezt-azt és ez az alapja annak a “hatalomnak”, amely alapján vádolni lehet a férfiakat. (Pl. mint mikor megtömik a libát. Vagy van ilyen mondás: lenyomja a torkán.)
Én értem mire gondolsz, de é nem hiszem, hogy így van. Ha fordítva lenne és ugyanígy a férfi lenne a fizikailag erősebb, akkor is ugyanez lenne a helyzet. Szerintem.
Szerintem a feminizmusnak nem az a baja, hogy van néhány ilyen és ehhez hasonló idióta, aki visszaél a kiharcolt jogokkal. Alapvető probléma az a fajta “egyenlősdi”, amit maga a mozgalom a zászlajára tűzött. A legszélsőségesebbek már a nemek említését is eltüntetnék.
A probléma sokkal inkább ott gyökerezik, és ezért elnézést kérek a férfiaktól, hogy már képtelen a férfi társadalom a kezében tartani a hatalmat, azt a valódi hatalmat, ami nem lealáz, hanem felemel. Amikor 30-40 éves hím neműeket látok még mindig anyucival élni, kicsi fiam reggeli kakaója, stb., akkor valahol tényleg felmerül, hogy miért is élnék patriarchális társadalomban? Valóban azt gondolom, hogy a férfiaknak végre fel kellene emelni a fejüket és elhinni azt, hogy az irányítás a kezükben van. Amíg ez nem történik meg, addig nem kell csodálkozni az ilyen szintű hazugságokon. Addig marad a nemek harca, a sopánkodás és a feministák rémuralma…
Lehet választani!:)
Átolvasgattam, lefelé is a hozzászólásokat. Rapidánál érdekes, hogy többszöri ellentmondásnál is ugyanazt fújja. A fenti eset , amiről szól és talán teljesen más sztori, szinte tudomást sem vesz. Alap a nő védelme, ezzel vissza is él, ha sikerül neki ül egy ártatlan ember, ha nem, megússza enyhe büntetéssel. Persze tisztelet a kivételnek. Amit szajkóz, hogy a férfi legyen férfi és miért nem áll a lábára, otthon lakó stb.
Nem tudom édesanya vagy e, van e fiad? A nevelés, alapja az élethez, a feladatokhoz és a másik nemhez való hozzáálláshoz. Ott dől el minden, a mai anyák egy része, tudatosan vagy anélkül leépíti a fiúban kialakuló férfit, de a leánykájánál önállóságot akar és ér is el. Számtalan példát tudnék, hogy a leány focizik, vagy keményebb sportot űz, míg a fiútestvér táncol:!? Ha ezt megkérdem miért, akkor ezt ő tudja a válasz. Baj van, elég nagy. Ez később visszafordíthatatlan folyamat és nem gondolnám, hogy később, a feleség szerepe lenne, a férfivé faragása a párjának. A többi lufi, amiket írsz, az alapokat kellene megoldani.
Na tessék, most még arról is a pasik tehetnek, hogy győzött a feminizmus? :)
Szerintem hovatovább már eszköztelenek a férfiak; maholnap a csúnya nézést, a csúnya beszédet, és a hangos szellentést is “lelki erőszakként”, börtönbüntetéssel sújtja majd a törvény. Ilyen körülmények között meg inkább isszák sokan anyuci kakaóját, minthogy minden reggel ők főzzék meg egy másik anyuciét. :D
Na de félretéve a viccet, és ezt már tényleg komolyan mondom: A nőknek végre “fel kellene emelniük a fejüket” és elhinniük, hogy akkor sem kerülnek alárendelt helyzetbe, ha elfogadják a női szerepet. Az egyenjogúságot pedig nem az jelenti, ha ők is mindenáron állva akarnak vizelni. Kettőn áll a vásár! Kérlek ne (csak) a férfiakon kérd számon, ha rosszul alakultak a dolgok, de legalább irányítsd rá a nők figyelmét is arra, hogy mit kellene másképp csinálniuk, hogy a férfiak férfiak lehessenek mellettük:
http://www.ferfihang.hu/2011/10/26/a-behodolt-feleseg/
Közel 3 évvel később már pedzegetik a hangos szellentés miatti büntetést. Sajnos forrásom nincs, de facebookon az egyik feminizmus elleni portálon találkoztam vele.
Az a gond ezzel, hogy nem a nők vesztettek el valamit, hanem a férfiak. Nem tudjuk helyettetek megoldani a problémát. Még az én féle, teljesen antifeminista nő sem, de talán ha sikerül túllépni egyszer ezen…
“hogy a férfiak férfiak lehessenek mellettük” Ezek szerint te is fertőzött vagy feminizmusilag. Elhiszed, hogy a férfi akar a nő mellett férfi lenni. Pont fordítva működik a dolog, nekünk nőknek kell nőnek lenni mellettetek. És tényleg nem bántásként, ráadásul nem velem kell vitatkozni:), de a sorrend ez, tézis-antitézis-szintézis. És mondom ezt úgy, hogy tapasztalatból beszélek, voltam én is pótanyuka, soha többet, ma már erre nincs szükségem, bár az is igaz, hogy nekem is fel kellet ismerni ezt a helyzetet, de másodszorra eszembe sem jutott olyan partnert keresni, aki mellett ez a szerep várna rám.
Tegyük fel, de tényleg csak hipotetikusan, hogy én egy genderista űberfeminista misszpi vagyok. Hogyan akarsz engem meggyőzni arról, hogy ostobaság lakik a fejecskémben?:)))))
Elolvastam a cikket. Ez nagyon aranyos, de a problémára nem ad megoldást, a nő hozzáállását tudja módosítani, ez igaz, de a férfiakét nem. És nem is feladata. A ti feladatotok pontosan az, amit már fentebb leírtam. hiába akar egy nő változtatni, nélkületek nem megy, egy dolgot tehetünk, olyan partnert keresünk, akiben a férfias attribútumok még megvannak, ez pedig azt is jelenti, hogy piszok nehéz választani.
Még egy dolog, aztán abbahagy a szómenés. Mircea Eliade egyik könyvében (sajnos elpakoltam, most nem tudok pontos címet adni) írja le azt a régi szokást, aminek egyik elég durva változata valamelyik afrikai? törzsnél még ma is megvan. 13-14 éves korban a férfi beavatási ceremónia része az anya megtaposása, vagyis a leválás. Ez persze a mai korban nem így kell, hogy működjön, de a leválást meg kell tenni. Az anya ezt soha, de soha nem teszi meg önszántából!!! Neki ma ugyanolyan kicsi fia vagy, mint holnap, vagy 70 évesen. Az anya szeretete nem függ a korodtól, az egzisztenciádtól, gyakorlatilag semmitől se, épp ezért időtlen. Én erről a szimbolikáról beszélek a kakaó kapcsán. Felnőtt férfivá akkor érik valaki, ha ezt a leválást önszántából teszi meg és ez nem vita téma, legalább is azt gondolom. Ha nem történik meg időben (persze mai korban ez kitolódik), akkor két irányban lehet elmenni, az egyik az agresszió, amit a partner fog megkapni, kvázi a büntetés és a saját bűntudat, félelmek kifelé való fordítása, a másik a befelé fordulás, a depresszív, kapcsolatot építeni képtelen “férfi” figurája. Ez a két véglet persze egyforma erősséggel egy emberen belül is előfordul és ilyenkor jön a mániás depressziós, skizofrén és egyéb remek megnyilvánulások sokasága. Na jó, ezek sarkított állapotok, de a lényegen nem változtat.
Belekezdtem egy hosszas válaszba, de aztán úgy döntöttem, hogy előbb megkérdezem, hogy ezeket olvastad e már:
http://www.ferfihang.hu/2012/04/26/gyermetegge-valtak-a-ferfiak/
http://www.ferfihang.hu/2012/04/27/hova-lettek-az-igazi-ferfiak/
Gyorsan átfutottam mindkettőt. Szinte mondatról mondatra kellene kivesézni, mert bennem nagyon sok dolog felmerült. Rengeteg igazság és rengeteg olyasmi, amit nagyon másként látok. Feminista szempontból nézve a férfiak már nem felelnek meg a nők számára. Antifeminista nő szempontjából ez a mondat úgy hangzik, hogy a férfiak már nem felelnek meg önmaguk számára. A nők, főleg a feministák nézőpontja az, amit a cikk leír, hogy gyakorlatilag gyerekcsináló és nőeltartó géppé degradálják a férfiakat. Tőlem ez nagyon távol áll. Elfogadom és meg is tudom magyarázni, hogy miért ez a passzív ellenállás, de sajnos ez hosszú távon a problémákat csak tovább mélyíti. Ebből az állapotból a kilépés kizárólag az aktivitás irányába lehetséges. És ezt nektek kell megszerveznetek önmagatoknak. Dr. Higgins esete a virágárus kislánnyal, ami tökéletes példája annak, hogy egy nő mennyire alakítható, a legtöbb valóban az (vannak kivételek, akik nem ebbe a csoportba tartoznak és nem is a feminista agresszoréba, de ez a csoport gyakorlatilag elméleti állapot). Addig a férfi nem az, ha mégis, akkor nem férfi. Ha meg egy nő képes alakítani, akkor végképp nem tudom definiálni a mibenlétét.
És azt gondolom, hogy a férfiaknak az önmeghatározás a leglényegesebb dolguk, függetlenül attól, hogy van-e mellettük nő vagy nincs. A ti szempontotokból ez teljesen lényegtelen kellene, hogy legyen. Míg a nő a férfi oldalán képes valóban nő lenni.
és hidd el, hogy belőlem sem az irigység, sem egyéb más nem beszél, a saját meglátásaim alapján próbálok segíteni, de ez akkor is csak a kibic szerepe:)
Azért várom a hosszabb fejtegetésedet, mert érdekel:))
Nézd, sokkal többet nem tudom, hogy tudok e mondani, mint amit Kay S. Hymowitz könyve kapcsán leírtam a cikkben: Ha a feminizmusban; a női szerepek átalakulásában kell keresnünk a problémák forrását, akkor a megoldást is a női szerepek visszarendezésében kell megtalálni. Szerintem nem elsősorban a férfiak vesztettek el valamit. A nők kezdtek olyan szerepeket felvenni, amelyek nem tetszenek a férfiaknak és köszönik szépen nem kérnek a modern nőből. Te magad is azt mondod, hogy nem a férfiak feladata az alkalmazkodás. Akkor minden oké, mert szerintem a jelenlegi társadalmi helyzet is éppen úgy fest, hogy a férfiak elutsítanak minden elvárás elvű kapcsolatot. Már nem kívánnak sem a régi szerepeiknek még jobban megfelelni, és főleg nem akarnak a társadalom által tájuk erőltetni akart új szerepek szerint élni. Inkább választják akár az egyedüllétet is. Tehát először a nőknek kell visszatérniük a régi szerepeikhez. Szerintem ebben áll a probléma megoldása. És legalább annyi időt fog igényelni a dolgok helyrehozása, mint amennyi időt a nemi szerepek összezavarására fordítottak.
Rendben, azt tudod, hogy a nőknek mit kellene csinálni, ezt én is tudom. A különbség a kettő között, hogy én magam is nő vagyok és igyekszem aszerint élni, amiről úgy gondolom, hogy a dolgom.
De itt most nem ez az igazi kérdés a férfiak szempontjából, hanem az, hogy képesek vagytok-e elmozdulni a NEM akarom, NEM csinálom, NEM kívánom állapotból eljutni abba az állapotba, az EZT, meg EZT akarom, EZT meg EZT csinálom állapotba? Amíg magatok sem tudjátok, hogy mit akartok, addig mi hogy a fenébe alkalmazkodjunk? Mihez? Ha meg tudjátok, akkor tessék vele előjönni. Magatoknak feleljetek meg, ne nekünk. Amelyik mondat nemmel kezdődik, abban nincs férfi energia. Ha elfogadod, hogy a női szerepek alakultak át és azt is, hogy a nő alkalmazkodik, reagál valamire, akkor a kérdés az, hogy mi az oka annak, hogy a női szerep átalakulhatott? Erre válaszolj és akkor lehet előrébb lépni.
A nők a régi szerepeikhez ugyanúgy nem tudnak és nem is akarnak visszatérni. Szerinted egy nő ma képes megbízni egy férfiban? És ne azt a néhány százalékot nézzük, akinek ez sikerül, minimális a számunk.
Nincs olyan, hogy először a másiknak kell lépnie, olyan van, hogy előbb én a magam részét beleteszem. Ha ez megvan, akkor van miről beszélgetni. Ezt azért mondom, mert fiatalabb állapotomban nekem is voltak feminista jellegű gondolataim, aztán ez szépen elmúlt. Ahhoz, hogy ma olyan partnerem legyen, akire fel tudok nézni, akit tudok tisztelni, és ez kölcsönös legyen, nekem kellett változnom. Nekem kellett eljutnom odáig, hogy ne a másikat akarjam megszerelni, hanem elfogadjam őt olyannak, amilyen. És akkor kaptam meg a páromat, nem pedig fordítva.
Azért kíváncsi lennék, hogy az oldal lakói közül hányan vannak, akik normális párkapcsolatban élnek.
Másrészt, a férfiaknak nem feltétlenül feladat a párkapcsolat. Sokan közületek más feladatokkal bírnak és akkor is férfiként üzemelnek. Mellesleg egy nőnek sem kizárólagos feladata a szaporodás, ez is valamiféle kulturális tévképzet.
De itt most nem ez az igazi kérdés a férfiak szempontjából, hanem az, hogy képesek vagytok-e elmozdulni a NEM akarom, NEM csinálom, NEM kívánom állapotból eljutni abba az állapotba, az EZT, meg EZT akarom, EZT meg EZT csinálom állapotba?
Először azt mondod álljunk a sarkunkra, aztán meg meg akarod mondani, hogyan csináljuk? Nincs ebben némi ellentmondás?
a kérdés természetesen jogos, nálam is felmerült, sőt, az a baj, hogy nálam merült fel…
ezt most találtam:
Szilágyi Áron: “én irányítok, az van a páston, amit én akarok”
erről beszélek, egy másodpercig sem merül fel a férfiasságának a kérdése pedig csak 22 éves. az is igaz, hogy fegyver van a kezében…
ez pedig a párja:
Kemény: “Azt hittem, jó állapotban vagyunk.”
nem kell magyarázni…
Nos, akkor sok-sok olvasás-követés után bekapcsolódnék.
Először is, Rabida, üdv az oldalon! Bevallom, engem ezekkel a nyitásokkal simán meggyőztél. Fogadd őszinte gratulációm, amiért nemcsak, hogy képes vagy értelmes érvekkel előadni az álláspontodat, de láthatóan jól kezeled azt is, ha véleménykülönbségekbe ütközöl. Kérdezel és pontosítasz, árnyalsz és tovább egyeztetsz, ez nem semmi, komolyan mondom. Félreértés ne essék: nem azért, mert nő vagy. Ez eleve az itt feltűnt, a miénktől eltérő álláspontú olvasók között sem szokványos.
Szóval azt gondolom, veled lehet és érdemes is eszmét cserélni, és én ennek őszintén örülök.
Ami az itteni értekezést illeti, azt tudnod kell, hogy a férfihang.hu-n sem feltétlenül egy nagy homogén álláspont létezik. Számomra éppen az az oldal egyik nagy értéke, hogy bizonyos kérdésekben néha mi sem értünk egyet.
Most például én speciel neked adnék igazat, és Alter kollégának mondanám azt, hogy én máshogy látom. Szerintem is bőven túlvagyunk már azon, hogy azt mondhassuk, csak a nőknek kellene visszabilleni és akkor minden jó lesz. A XXI. századra a férfi szerep, minőség is olyan szinten degradálódott, ami az egészséges nemi eszményképhez képest férfi oldalon is mindenképpen beavatkozást, korrekciót igényel.
Jó kérdés lenne azt boncolgatni, hogy ez minek köszönhető, és hogy ebben a folyamatban mekkora szerepe van a femináci behatásoknak. Én biztos vagyok benne, hogy meghatározó, jelentős – és persze nem kizárólagos.
Ezért én az okok méricskélése helyett inkább a megoldásokra helyezném a hangsúlyt.
Ami az “először mindenki a saját portáján sepergessen” elvet illeti, alapvetően ezzel is egyetértenék, de szerintem ez itt nem alkalmazható. A helyzet összetettsége ebben a kérdésben szerintem nem teszi lehetővé, hogy a nemek egymástól hermetikusan elzárkózva, kizárólag a saját berkeiken belül a saját dolgaikkal foglalkozzanak. Ez az egész együttes bénázással csúszott el, ezért én maximálisan egyetértek azzal az itteni alapeszménkkel, hogy ezt a problémakört nők és férfiak, femik és antifemik közösen, együttes erőfeszítéssel oldhatják csak fel.
Ez ezzel együtt viszont azt is jelenti, hogy szerintem a nemek marha sokat tudnának egymásnak segíteni a hagyományos nemi szerepekhez való visszatérésben, a feminin-maszkulin erők pozitív részére való fókuszálásban. Nagyon könnyű, kézenfekvő választás lenne ugyanis a negatívumokba gabalyodva egymásra mutogatni, csak ezzel senki ne fog előrébb jutni.
UI: a felvetésed valahol jogos, részemről nincs ebben semmi titok: mindig is monogámpárti és házasságorientált típus voltam, négy éve házas vagyok, és egy tündéri kis energiaterminátor fiúgyernek boldog édesapja.
Köszönöm szépen a kedves fogadtatást és a bókokat :)
Engem soha nem zavartak a vélemény különbségek, sőt, igazából, ha belegondolok, hogy mindenki egyetért és egymásnak bólogat, abból valami olyasmi kerekedhet ki, ami számomra teljesen hiteltelen. Amúgy pedig a vita klasszikus értelmezésében a gondolkodás fejlődéséhez vezet. Ha ez még a klasszikus logikával is kiegészül, akkor nincs akkora hegy, amit nem lehet megmászni.
Az a baj, amit már írtam is, hogy a nők nagy része alkalmazkodik és alkalmazkodni is akar, (de bevallom, nekem nagy feladat az alkalmazkodás, mert ebből a szempontból nem vagyok egy nőies darab:), de ha nincs semmi, amihez lehetne, akkor a káosz uralkodik. És akkor jönnek a feministák, akik megpróbálnak viszonyítási pontot teremteni, de ha belegondoltok, ez a viszonyítási pont is mindig a férfi. “A férfihez képest a nő okosabb”, “A férfihez képest a nő értékesebb”, stb.
Ez tragikus, miközben a férfiak csendes ellenállásba vonultak és letettétek a fegyvert. A feministák meg felkapták, de bánni nem tudnak vele. Most itt tartunk.
Aminek nagyon örülök és ez itt a reklám helye, hogy hgyi (ő invitált ide:) elindította az életmód oldalon az enneagramról szóló írásait. Ő hasonlóan, csak ugye egy másik karakterrel, ugyanazt mondja, mint én, hogy a változást önmagunkon belül kell elkezdeni. Ez lehet a személyes változás, de lehet egy csoporté is, jelen esetben a férfiaké. Ha az önmagunkról alkotott kép helyes, ha tudjuk, hogy hol a valódi helyünk a világban, akkor sokkal tisztábban lehet gondolkodni és cselekedni. Ahogy hasonló pálfordulás kellene pl. az országnak is, a sóhajtozás és mindig mások okolása helyett, az önmagunkra való koncentráció.
ha már a tengelyről beszélsz, ez egy szép analógia. Tengely és az, ami körülötte forog. Előbbi a viszonyítási pont, utóbbi pedig az, ami viszonyul. Ha a tengely kimozdul a helyéből és a körülötte lévő objektumok össze-vissza kezdenek mozogni, akkor normális esetben a tengelyt tesszük a helyére.
A terminátorhoz gratula:)
@Rabida: “Feminista szempontból nézve a férfiak már nem felelnek meg a nők számára. Antifeminista nő szempontjából ez a mondat úgy hangzik, hogy a férfiak már nem felelnek meg önmaguk számára.”
Na igen. Ez azért érdekes, mert a feministák maguk faragták olyanra a férfiakat, amilyenek. Ez mutatja, hogy 1. a feministáknak semmilyen férfi nem megfelelő, 2. a feministáknak fogalmuk sincs arról, hogy mit akarnak.
Az, hogy a férfiak nem felelnek meg önmaguknak, érdekes megfogalmazás, de a sorok között érthető. Ez meg annak köszönhető, hogy a férfiak mindigis a nők akarata szerint ugrálnak, és csak örülhetünk annak, hogy volt egy rövid időszak, amikor “szabad kezet kaptunk”. Amíg a patriarchális társadalom tartott, addig a nők önként mondtak le a közvetlen irányításról. Úgy sejtem ez legnagyobbrészt annak köszönhető, hogy a nők alapvetően mindig irányítani akarnak, csak a külső veszélyforrások felbukkanásakor ijednek meg és adják ki a parancsot a férfinak, hogy védje meg őket. Az elmúlt 50 évben annyira lecsökkent a külső veszélyforrások száma, hogy a nők úgy döntöttek, ideje visszavenniük a vezetést – és ez történt.
A férfiak mindig olyanok, amilyennek a nők akarják őket. Elsősorban azért, mert ők nevelik a fiúkat, másodsorban mert a férfi biológiai programozása az, hogy tegyen a nő kedvére. Jelenleg a korszellem ilyen férfiakat termel, és ha ez a nőknek nem felel meg, akkor változtassanak ők.
Mit csinálsz, ha egy termék hibás? Visszaviszed a gyártóhoz…
@Rabida: “képesek vagytok-e elmozdulni a NEM akarom, NEM csinálom, NEM kívánom állapotból eljutni abba az állapotba, az EZT, meg EZT akarom, EZT meg EZT csinálom állapotba”
A probléma az, hogy majd minden “EZ” törvényellenes, vagy éppen a betiltás folyamatában van. Nehéz egy olyan világban élni, ahol a törvény ereje a társadalomromboló erők kezébe került. Ők egészen tudatosan tesznek tönkre mindent, azzal, hogy szétverik a családokat, a férfi-nő kapcsolatokat, a szülő-gyerek kapcsolatot, stb. A legtöbb esetben azzal, hogy az ösztönösen felelőtlenebb fél kezébe helyezik az irányítást, a hatalmat. Egy átlagos férfi ma ugyanazt akarja, mint 50 vagy 100 éve: társat, családot, gyerekeket, normális életet. Rajta kívül álló okok miatt ezek megszerzésére feleannyi esélye sincs, mint 50 vagy 100 éve. (Illetve ha fel is épít valamit, akkor valószínűleg rajta kívül álló okok miatt elveszti, lerombolják.)
Értem én, hogy az aktív, a yang féltől várja minden felvilágosult ember a változást, de sajnos a nők, a feministák, és a törvényhozás is olyan keményen szorongatják a tökeinket, hogy az egyetlen kiút az egyéni kiszállás a rendszerből (MGTOW). Tele van a világ olyan Dávidokkal, akinek a kezéből kicsavarták a parittyát, sőt, gúzsba is kötözték és zsákot húztak a fejére – és így kellene szembeszállnia Góliáttal. Sokan így is megpróbálják, keveseknek sikerül.
“Amíg magatok sem tudjátok, hogy mit akartok, addig mi hogy a fenébe alkalmazkodjunk?”
A nők csak az alacsonyabb (egyéni) szinteken alkalmazkodnak a férfiakhoz, magasabb (társadalmi) szinteken mindigis ti diktáltatok. Most is.
“Ha elfogadod, hogy a női szerepek alakultak át és azt is, hogy a nő alkalmazkodik, reagál valamire, akkor a kérdés az, hogy mi az oka annak, hogy a női szerep átalakulhatott?”
Ez így nem igaz :) A társadalom a nők irányítása alatt áll, a férfiak mindig csak követik a nők változásait. Ti változtatok meg, illetve csak a viselkedésetek, mert valójában annyi történt, hogy a burkolt női hatalmat hagytátok az előtérbe törni, és elmarjátok a férfiaktól amit felépítettek. Szabadon megtehetitek, ugyanis a férfiak sosem állnak ellen igazán a nőknek. Persze arra várni, hogy a nők beismerjék, van hatalmuk, és éppen csúnyán visszaélnek vele, bolondság lenne. A női természet szerves része a felelősség alól való kibújás. Minden a férfiak hibája, mint azt a történelem kezdete óta tudjuk :)
“Nincs olyan, hogy először a másiknak kell lépnie, olyan van, hogy előbb én a magam részét beleteszem.”
Tök jó, hogy ezt mondod, mert lenne benne ráció, de mintha úgy értenéd, hogy ez csak a férfiakra vonatkozik :) Ha a mondandód egészét nézzük, inkább arról beszélsz, hogy “Nincs olyan, hogy először a nőnek kell lépnie”. Pedig valójában nálatok van a megoldás kulcsa. Csak sajnos addig nem fogtok lépni semmit, amíg a női önzésnek ezen túlkapásai nem zúdítanak a saját nyakatokba valami komoly problémát – mert akkor hirtelen ti magatok ugrotok vissza a “régi szerepekbe”, és akkor hirtelen megint védjenek meg titeket a férfiak a csúnya gonosz veszélyforrástól :) Így megy ez amióta világ a világ, ezen a ringlispílen ülünk 2,5 millió éve.
“Azért kíváncsi lennék, hogy az oldal lakói közül hányan vannak, akik normális párkapcsolatban élnek.”
Ez egy kicsit a shaming language-re hajaz. Hacsaknem elismerőleg mondod, arra utalva, hogy arányaiban biztos többen, mint az átlag lakosságból (amire egyébként mérget mernék venni) – de ez esetben nem fogalmaztál igazán jól, nem a kívánt hatást érted el :D
ugye, amit most ide leírtál, te sem gondolod komolyan???????? Irányítani azt lehet, aki hagyja magát. A nők kedvére való tevést ne keverd össze az irányítással. Ha eleve feltartott kézzel állsz ki, akkor miért is vársz bármi változást? Marha könnyű mindig a külső okokat keresni, mindig a másikat hibáztatni ahelyett, hogy a saját dolgainkat tennénk a helyére. Ha te magadat hibás terméknek tartod, az a szíved joga, de ne általánosítsd ebből azt, hogy a férfiak kivétel nélkül ilyenek, mert ez nem igaz. Ahogy az sem, hogy a nő alapvetően irányítani akar. nem akar. A NŐ nem, max. némely nők…
Az sem igaz, hogy a nők nevelik a fiúkat. A nők a gyerekeket nevelik és a lányokat. Egy normális társadalomban a fiú gyermekeket legkésőbb 7-8 éves koruktól a férfiak nevelik, a lányok maradnak az anya mellett. Ezt régen nagyon komolyan vették és be is tartották, erre voltak azok a bizonyos beavatási szertartások, amire a nőknek nincs szükségük, mert a szervezetük megoldja önmagától. Mára viszont ezeket a fiúkat senki nem neveli, sokszor az apa már nem tagja a családnak (ha egyáltalán beszélhetünk családról), ha meg igen, akkor is mellék szereplőként. Úgy nem működik, hogy senki nem foglalkozik velük, az anya nem tud, az apa meg nem akar. Így ők nőnek, mint a bolond gomba, mindenféle férfi minta nélkül. Mivel ez több generáció óta megy így, nem is csoda, hogy az apakép szinte teljesen eltűnt a társadalomból.
A férfi minta hiányát elég furcsa a nőkön számon kérni…
Másrészt, és ez megint egy érdekes dolog lesz, én soha nem a biológiai férfiról és a biológiai nőről beszélek hanem sokkal inkább ezekről a mintákról, energiákról. Teljesen tiszta állapotukban ezek ez energiák nem jelennek meg, minden ember keverék. Biológiai alapon már nagyon nehéz eldönteni, hogy ki hová tartozik. Azok a férfiak, akiben a biológia jellemzők mellett a lelki és a szellemi oldalakon hiány mutatkozik, elnőiesednek, míg a nők elférfiasodnak. De ezeknek is rengeteg változata van. És ezért tenne jót az a fajta önismeret, ahol egy ember szembe tud nézni a saját benső énjével.
És nem arról van szó, hogy a nőknek mi nem felel meg, hanem arról, hogy az egész társadalom esik atomjaira. Ez senkinek sem jó, nektek, férfiaknak sem, vagy igen?
Nézd, alapvető paradigmakülönbségek vannak köztünk, nameg egy probléma. A probléma abban áll, hogy én azt állítom, hogy a nők elhárítják magukról a felelősséget – te pedig elhárítod magadról ezt a felelősséget :D
Ja, meg még annyi, hogy te egyéni sorsról beszélsz, én meg a társadalomról. Sok dologban igazad van, de – ezt most nem elítélőleg mondom – kissé rövidlátó vagy. Sok helyes meglátásod van arról, hogy az emberek magánéletét hogyan lehetne rendbetenni, de ez marhára nehéz lesz, ha közben teljesen figyelmen kívül hagyod a komoly társadalmi ellenszelet. Olyasmi ez, mintha arról beszélnél, hogy egy ház felépítéséhez neked kell egyesével egymásra tenni a téglákat – és közben nem értenéd, hogy miért papolok árvízről. Holott árvízben cseszheted a tégláidat…
Semmi kedvem egy újabb emberrel vitázni, aki azonnal befeszül, és hajlamos akár a napot is letagadni az égről. Ha akarsz vitázni, mert szeretnéd az álláspontodat csiszolni, legyünk partnerek benne. Ha szentül hiszed hogy hülye vagyok akkor ne raboljuk egymás idejét.
“Az sem igaz, hogy a nők nevelik a fiúkat.”
Például erre gondolok. Az ugye megvan, hogy a bölcsödétől az egyetemi beiratkozásig a gyermekkel kapcsolatba lépő nevelők 98%-a nő? Vagy hogy az otthonokban is sokkal nagyobb a nők szerepe a gyereknevelésben? Vagy hogy a médiából is a feminizáció ömlik?
“Marha könnyű mindig a külső okokat keresni, mindig a másikat hibáztatni ahelyett, hogy a saját dolgainkat tennénk a helyére.”
Félreértesz :) Az én életem rendben van, olyannyira, hogy ezt kívánom minden kedves jóakarómnak :) A saját életemet én tartom kézben. De a társadalmat nem tudom kézben tartani, mert azt a nők irányítják. Egyszerűen beleszólásom sincs, és ezt ki is használják a kis huncutok :) Ez nem “hibáztatás” kérdése, ilyen gyermeteg dolgokkal jó ideje nem foglalkozom. Viszont ahhoz, hogy a helyzeten változtatni lehessen, először fel kéne mérni és meg kéne érteni. Anélkül nehéz lesz bármi hatékony megoldást találni a meglévő problémákra.
“Ahogy az sem, hogy a nő alapvetően irányítani akar. nem akar. A NŐ nem, max. némely nők…”
Egyéni vs. társadalmi szint… És nem is csak “akarnak”, hanem irányítanak. Pont.
“Egy normális társadalomban a fiú gyermekeket legkésőbb 7-8 éves koruktól a férfiak nevelik”
Ilyenből talán még van 2 vagy 3 a világtól eldugott afrikai és ázsiai régiókban.
“Mára viszont ezeket a fiúkat senki nem neveli, sokszor az apa már nem tagja a családnak (ha egyáltalán beszélhetünk családról), ha meg igen, akkor is mellék szereplőként.”
És ki dobta ki az apát a családból? Csak nem egy nő??? Csak nem a társadalom beleegyezése mellett, olyan törvények segítségével, amit (közvetetten) a nők vertek át a törvényhozáson?
“Úgy nem működik, hogy senki nem foglalkozik velük, az anya nem tud, az apa meg nem akar.”
Ez az “apa nem akar” egy férfigyűlölő mítosz.
“A férfi minta hiányát elég furcsa a nőkön számon kérni…”
Kivéve ha az a nő elvált. Vagy egyedülálló anya. Vagy (proto)feministaként elnyomja a férfit, akár azzal fenyegetőzve, hogy ha nem az van amit ő akar, akkor válás, vagy hamis CSBE vádak, és a pasi megy a börtönbe.
“én soha nem a biológiai férfiról és a biológiai nőről beszélek hanem sokkal inkább ezekről a mintákról, energiákról”
Ez egyébként nagyon helyes, de én most elsősorban a társadalomról beszéltem, így nem csoda, hogy félreértettél :)
“Biológiai alapon már nagyon nehéz eldönteni, hogy ki hová tartozik.”
Biológiai alapon marhára könnyű eldönteni, hogy ki hova tartozik. Főleg mivel egy 2-3%-os törpe kisebbségen kívül az emberek azt a nemet “viselik”, ami a lelki beállítottságukban domináns princípium, vagyis aki férfi, abban túlteng a yang – és akiben túlteng a yang, az férfi. A törpe kisebbség (született LMBT) nem rombolja le a szabályt, hanem céllal és okkal létező kivételt képez.
“És nem arról van szó, hogy a nőknek mi nem felel meg, hanem arról, hogy az egész társadalom esik atomjaira. Ez senkinek sem jó, nektek, férfiaknak sem, vagy igen?”
Társadalom = nők. Amit a nők akarnak, azt akarja a társadalom. A férfiak csak az oldalkocsiban utaznak. Persze, hogy nem jó nekünk, hogy szétveritek a társadalmat, de semmit nem tudunk tenni ellene. Majd egyszer felébredtek Csipkerózsika-álmotokból, és meglátjátok, hogy mit tettetek, és akkor lesz lehetőség a dolgok helyreállítására. Addig meg lehet a saját fejünk után menni, vagy lehet chipset majszolva nézni, ahogy romba dől a világ.
A férfi minta hiányát elég furcsa a nőkön számon kérni…
Tényleg? Csak mi tehetünk arról, hogy az apák páriák?
És nem arról van szó, hogy a nőknek mi nem felel meg, hanem arról, hogy az egész társadalom esik atomjaira. Ez senkinek sem jó, nektek, férfiaknak sem, vagy igen?
Ezért a társadalomért nem kár, hadd jöjjön valami életképesebb. Volt már ilyen a történelemben.
egy nő nem tud férfi mintát produkálni… olyan dogot vártok tőlünk, amire alkalmatlanok vagyunk. te se tudsz gyereket szülni.
Ezért tényleg nem kár…
Ezek szerint te elfogadod, hogy képtelen vagy az irányításra, az a nőknek megy. Természet szerint az ő dolguk. Akkor mi a probléma? Minden a helyén van, a nők irányítanak, a férfiak meg csak élősködő herék, akik maximum agresszióval képesek érvényt szerezni az akaratuknak. A feministák tökéletesen megfelelnek a magasabb szintű társadalom igényeinek az alsóbb rendű egyéni igényekkel ellentétben. Egyes férfiak lázadoznak ez ellen, de semmi remény, tessék szépen vissza masírozni a sarokba, aztán hüppögni.
Másrészt, a nők építették a piramisokat, ők hozták a törvényeket, adták a vallásokat, a filozófiát, forgatták a kardot, stb., Háppersze, hogy….
ááááááááááááá…:))))
Ezek szerint személyeskedni akarsz vita helyett.
Most azon töprengek, hogy válaszoljak-e ugyanezen a szinten (és akkor utána hgyi megint haragudni fog rám egy darabig), vagy tárgyilagos hangnemben tegyem helyre a tévedéseidet?
Mondd, te nem tudsz különbséget tenni egyéni és társadalmi szint között?
Mondd, te nem tudod elképzelni, hogy aki más szemszögből nézi a dolgokat, az attól még nem hülye?
(Egyébként a szarkazmus sosem állt, és sosem áll jól a nőknek. Ez egy olyan dolog, amit csak a férfiak tudnak jól csinálni. Én ha nő lennék inkább leállnék vele.)
Nem akarok én személyeskedni, ha annak vetted, elnézés érte, ellenben azt látnod kellene, hogy tuti kijelentéseid neked vannak. Pl. “a nők irányítanak és pont.” Ez nem vita alap. Az én álláspontom az, hogy ma senki nem irányít. A férfiak tudnának, de nem akarnak, a nők akarnak, de nem tudnak. Ez, ami ma a világban működik, nem irányítás, hanem a káosz. És ezt csak úgy lehet helyre tenni, ha az akar irányítani, aki képes rá. Pont.
És ez nem a felelősség hárításának a hárítása, hanem a jogok és a felelősség harmonizációja (lenne)
Másrészt, a társadalom az egyénekből szerveződik. Akarhatok én minden féle társadalmi változást, ha a saját életemet sem tettem a helyére, magasabb szinten a családomét, a nagyobb közösségét, stb… Be kellene látni végre, hogy a sorrend ez, mindenki ott tud beletenni, ahol a képességei megvannak. Amikor egy nagyobb társadalmat olyan ember akar irányítani, aki tele van félelemmel, komplexusokkal és egyéb nyavajákkal, fogalma sincs arról, hogy ki ő és mi a feladata, akkor keletkeznek a küldetés tudatos vezetők. Azt hiszem, van rá elég példa kis hazánkban. A jó isten mentsen meg minden társadalmat ezektől…
A szarkazmusról pedig annyit, hogy a te gondolataidat raktam (legalább is, amit kivettem belőle) egy csokorba. És ez nekem nem tetszik. Már csak azért sem, mert ez a hozzáállás pontosan azt a feminista “tudatot” erősíti, amitől végre szabadulni kellene… Attól, ha a nők nem akarnának irányítani, még nem lesz férfi irányítás, meg semmilyen sem. Az csak akkor tud létezni, ha a férfiak a kezükbe vennék a kormányrudat. Arisztotelészi formál logika…
csak arról lehet lemondani, aminek a birtokában vagy.
Nézd, hogy a véleményemet kijelentő módban fogalmazom meg, attól még minden jogod megvan hozzá, hogy vitasd. De ez: “te elfogadod, hogy képtelen vagy az irányításra” szerintem üres személyeskedés, valami olyan negatív dolgot vetítesz rám, amit nem mondtam, nem gondoltam, és mellesleg nem is igaz.
A társadalom – értem ez alatt az emberi közösséget – a nők irányítása alatt áll, ebben 100%-ig egyetértek Fedrz kollégával. Vitathatod, és ha jól érvelsz akkor megváltoztatom a véleményemet, de egyelőre sziklaszilárd ez a meggyőződésem. (Viszont egy éve még nem így gondoltam, szóval nem hiszem hogy begyepesedett vaskalapos lennék – képes vagyok a fejlődésre.) A magánéletemet én irányítom, de ez teljesen más kérdés, és nem is szívesen beszélek róla, mert nem vagyok nő, tehát tudom mi az a “magánélet”, és nem szokásom pletykálni :)
Az más kérdés, hogy a politika meg egy szűk elit réteg irányítása alatt áll, és ez a társadalomra is igen erős befolyással van. Kábé az a helyzet, hogy legfelül jó tucatnyi bankár família áll, ők dróton rángatják a politikai vezetést és a női felsőbb köröket, akik együttesen manipulálják a társadalmat abba az irányba, ami nekik tetszik. De a társadalom manipulálása a nők manipulálása.
Ismételten leszögezném, hogy te 99%-ban a magánéletről beszélsz, én meg 99%-ban a közéletről, csak ennek tükrében nem értem miért nem érted, hogy elbeszélsz a mondanivalóm mellett.
Viszont a társadalom irányítása, az erkölcsi normák kialakítása, a szociális érintkezés, a randizás szabályainak kialakítása soha nem volt a férfiak kezében, és nem is lesz. Ezek női területek. És azért tartunk ott, ahol, mert a nők ilyenre akarták formálni. Ebbe nekem semmi beleszólásom. Ha megpróbálok mégis beleszólni, mint mondjuk egy bizonyos torontói rendőr, akkor a nők az egész világon felháborodnak, hogy hogy merek a dolgukba belepofázni, és ribisétákon fognak tiltakozni a véleményem ellen.
“Be kellene látni végre, hogy a sorrend ez, mindenki ott tud beletenni, ahol a képességei megvannak.”
Ez így sajnos csak utópia. A hülyék, az értetlenek és a rosszindulatúak is bele tudnak nyúlni a társadalomba, épp csak az eredmény lesz negatív. Dehát valahogy le kellett rombolni mindazt, amit évezredek alatt felépítettünk…
“Amikor egy nagyobb társadalmat olyan ember akar irányítani, aki”
A nők nem egyénileg irányítanak, hanem kollektíve. Nem arról beszélek, hogy itt most királynő ülne Magyarország trónján, vagy ennyire hülyének nézel?
“A szarkazmusról pedig annyit, hogy a te gondolataidat raktam (legalább is, amit kivettem belőle) egy csokorba.”
Nem akarlak megbántani, de a stílusom annyira tárgyilagos, hogy szinte kikerülhetetlenül sértődésekhez vezet – vajmi kevés fogalmad van a gondolataimról. Ha érdekel amit gondolok, kifejtem – ha továbbra is azt hiszed, hogy már tudod, akkor nem :)
“Attól, ha a nők nem akarnának irányítani, még nem lesz férfi irányítás, meg semmilyen sem.”
Félreérted a nemek helyzetét. Alapvetően – bár ez többnyire a háttérben húzódik meg és ezért nem látható – a társadalmat a nők irányítják. Ha az az illúziója támadna valakinek, hogy a férfiak bármit is irányítanak a saját életükön és vállalkozásaikon felül, az abba a hibába esik, hogy nem látja: a nők jóváhagyásával, a nők akaratából van a férfiak kezében a kormányrúd, amit a nők bármelyik pillanatban visszavehetnek.
A jelen helyzetünk, a keresztény kultúrkör aktuális szituációja abból ered, hogy jópár évszázadig a nők átengedték a vezetést (ezért a férfiak gyorsan felhúztak egy civilizációt), de mostanra a csajok megelégelték ezt, és visszavették az irányítást. ~50 éve újra a kezükbe vették a gyeplőt, és ennyi idő alatt sikerült is a tönk szélére juttatniuk a nyugati világot (a banki elit hathatós közreműködésével).
Hogy ez a magánéletedre hogyan hat, és hogy hogyan kezeled, az teljesen más kérdés.
Nyugodtan válaszolj. hgyi nem fog megint haragudni, mert azóta is enyhén dühös. De most már nem enyhén. És ahogy elnézem, még lesz is jódarabig.
A te vélt tárgyilagos hangnemed iszonyatosan lekezelő. Ne csodáld, ha egy “tárgyilagos” megszólításodra mindenki ugrik – egyáltalán nem tárgyilagosan. Én inkább nem kommunikálok veled tárgyilagos dolgokról, csak ilyen személyesekről, ha már engem is idekevertél. És nem, ne is keress benne racionalitást, mert csak érzelmek vannak, amelyeket nem is akarok megmagyarázni, vagy észérvekkel alátámasztani.
Mindenesetre teljesen ki vagyok akadva azokon, amiket e cikk alatti hozzászólásaidban írtál.
No, azért ne túlozzunk… Mély átéléssel, némi indulattal vitatkozik, de ez úgy tűnik erősen motiválóan hat a vitapartnerekre is, akik aztán pont olyan gyorsan feledkeznek bele a vitába, mit ő. Nem hiszem, hogy Dean számlájára kell írnunk a dolgot. Már ha egyáltalán van bármit is. :D
Használd egészséggel.
Dean, Alter: a válaszom kiviszem a végére, nehogy elsikkadjon. :)
Rabida:
Munka van, úgyhogy most csak sietve.
Ilyenkor érzem úgy, hogy kicsit elhamarkodtam (megelőlegeztem?) azt a remekül kezeled a másféle véleményt titulust. :)
A leírtak alapján én sem értem, mi akasztott ki ennyire (iIlletve tippem az természetesen van, de azzal nem lennénk előrébb).
Ha valami számodra neccesnek tűnik, a félreértések elkerülése végett nem lenne egyszerűbb ott is visszakérdezni és pontosítani? Ha meg ne adj isten kiderül, hogy az számodra teljesen elfogadhatatlan álláspont, nem lehetne ennyiben maradni, és a szabvány feszültséglevezetési technikáktól eltekinteni? A 9:30-ashozzászólásod ugyanis remek példa arra, milyen az, amikor valaki levezet magának valamit, belelovallja magát és a végén meghozza az ítéletet is. Persze ha az egész félreértésen alapul, akkor te most a saját félreértéseden akadtál ki.
Időközben megjött a válaszod, majd megnézem.
az alapból feltartott kezeken akadok ki.
A stílusért még egyszer elnézést, ha valakit megbántottam volna:)
Még egy dolog, a yin és a yang energia egyáltalán nem a biológiai enregiákról szól, hanem azokról a szellemi energiákról, ami nem feltétlenül egyezik a biológiával. ez csak egy anyag centrikus rendszerben tűnik annak. A férfi energia tisztán szellemi, a női pedig tisztán materiális. A kettő közti közvetítő az androgyn lélek. ezt nem én mondom, gyakorlatilag a tradicionális tanítások mindegyike erre a doktrínára épül, mind a védikus, mind a héber, a kínai és a keresztény teológia. Ebből kellene kiindulni.
Az a helyzet Dean, hogy Rabida vezérgondolatában szerintem van valami.
Ha tegyük fel holnaptól vége lenne a feminizmusnak, vagy a “nők észbekapnának”, és elkezdenének a hagyományos nemi szerepüknek megfelelően élni, akkor ezzel szerinted a férfiak automatikusan visszarántódnának a megfelelő kerékvágányba?
Ezzel az érveléssel nekem az a gondom, hogy ez olyan, mintha itt minden csakis a feminácik (és így voltaképpen kollektíven a nők) hibája lenne. Ez számomra azért is lenne erős, mert olyan, mintha nem akarnánk tudomást venni arról a tényről, hogy itt a ténylegesen femináci hatás mellett több más tényező is szerepet játszott abban, hogy a kevés régivágású férfiharcos mellett többségében gumigerincű, identitászavaros, becsicskult farokmarcik szaladgálnak a világban.
Nézd, azt én is kimondtam, hogy az egyéni életvonalak kapcsán van igazság abban amiről beszél. De sajnos a társadalom egészét tekintve nincs elég tudása ahhoz, hogy a véleménye kellőképpen megalapozott legyen. (Ami mondjuk nem csoda, hányan foglalkoznak manapság nem polkorrekt szociológiával, történelemmel?)
Elmondom, hogy mi várható társadalmi szinten :) Egyszercsak jön majd valami krízis, ami a nők bolyhosra nyalogatott kis popóját közvetlenül veszélyzeteti – természeti katasztrófa, külső támadás, maja naptár széléről való lezuhanás, bárakármi – és akkor a feminizmus egy csettintésre magától megszűnik. Akkor majd azzal lesz tele a közbeszéd, a média, a politika, de még a piac mögötti padon fetrengő pletykakör is, hogy a férfiak elhanyagolták a fontos régi szerepeiket: a családfenntartást, a nők és gyerekek védelmét, a hősiességet, a bátorságot, a katonás kiállást, stb. Szégyen a férfiakra! A férfiak azonnal tegyenek eleget a férfias kötelezettségeiknek!
És akkor hirtelen minden úgy fog menni, mint 200 éve – nem lesz feminizmus, nem lesz ribiséta, nem lesz nőkert.
Aztán elmúlik a veszély, és megint arról lesz szó, hogy szegény nők a háttérbe vannak szorulva, micsoda patriarchális nőelnyomás van, szégyen a férfiakra.
Csak 2 dolog biztos: 1. A nők irányítanak. 2. Bármit is csinálnak a férfiak, az nem jó :)
Így megy ez 2,5 millió éve, azzal a kitétellel, hogy amikor a nők túl messze mennek a feminizmus irányába, akkor rendszerint helyrehozhatatlan károkat okoznak, és amikor hirtelen a fejükhöz kapnak, akkor már késő – egy külső ellenség elsöpri az adott kultúrát. Van rá egy jó esély, hogy ez velünk is pontosan ugyanúgy le fog játszódni, mint a rómaiakkal meg a görögökkel: a mi világunknak valszeg a muzulmánok vetnek majd véget, 50-100 éven belül.
Hacsaknem a banki elit addig kitalál valami olyan manipulációt, amivel az iszlámot is sikerül feminizálni.
Szerintem ott került homokszem a vita fogaskerekébe, hogy a nők és férfiak pszichés karakterét elkezdtétek egyre inkább hatalmi szóval kialakított vagy kialakítható dologként értelmezni. Mindemellett szerintem eleve nem létezik nő uralom vs férfiuralom. Így én azt is elutasítom, hogy azt állítsuk, hogy nőuralom van és ez okolható a problémákért. Pont annyira fals lenne ilyet állítani, mint amennyire fals a feminista retorikában “patriarchátusra” hivatkozni és mindenért azt felelőssé tenni. Utalnék a Raon által elmondottakra, természetesen nagyon igaza van; a nők és férfiak együtt alakítottak ki olyan társadalmi szokásokat, amelyek problémákat okoznak. Részemről azt gondolom, hogy nem a “nőket” és nem a “férfiakat” kell hibáztatni, hanem azokat a (feminista) vezérelveket, amelyeknek mindkét nem (ki így, ki úgy) beadta a derekát. Tehát úgy hiszem, hogy nem férfi vagy női dominancia, “irányítás” kialakításól érdemes beszélgetni és nem azokat szorgalmazni, hanem a társadalmi ideológiák társadalmi felülvizsgálatáról. Társadalmi párbeszédre van szükség. A média kummunikáció átalakítására van szükség. A problémát jól átlátó emberek (nők és férfiak) aktívabb szerepvállalására, a társadalmi párbeszédben való intenzívebb részvételére van szükség.
Amit úgy tűnik az én mondandóm kapcsán senki nem ért meg, hogy itt nem okolásról vagy hibáztatásról van szó, és ez az egész nem is afféle hatalmi vita tárgya. A nők uralják a társadalmat, mindigis uralták, és mindigis fogják, ez megmásíthatatlan tény :) Az evolúciónkból, a biológiánkból ered, és nem lehet mit tenni vele. Küzdeni ellene holdkórosság. Ezt “okolni” valamilyen hibákért nem több, mint arról beszélni, hogy a vihar kidöntött egy fát. Persze, hogy kidöntötte, és nyers logikai értelemben felelős az okozott kárért, de ki az a hülye aki erkölcsileg felelősségre vonná a vihart?
Szerintem ott a gond, hogy nagyon jól hangzó elméletekből akarjátok levezetni a világot, és nem a gyakorlatból – vagyis nem abból, ami az orrunk előtt zajlik. “Férfiak és nők együtt”, meg ilyesmi… Ezek szép, nemes illúziók :) Ha kinézel az ablakon, azt látod, hogy a nők megmondják hogy mit akarnak, és max. 1 évtized fogcsikorgatás után csont nélkül végrehajtódik. Ha a politika vagy a gazdaság ellen is áll, a női társadalmi hatalom simán begyűri ezeket. Gondoljatok a norvég példára, ahol bevezették a 40%-os vállalatvezetési női kvótát. Előre tudták, leszögezték, hogy ez gazdaságilag kész katasztrófa, és rengeteg anyagi veszteséget fog okozni, de akkor is megcsinálták, mert… Mert miért? Mert a nők az asztalra csaptak, a férfiak meg morogtak, hümmögtek, húzták a szájukat, aztán aláírták.
mert az evolúció és a biológia, vagyis a matéria szintjén gondolkozol, ami, mint írtam, tiszta női energia, tartalom nélküli forma. És valóban, ebben teljesen igazad van, nem akarok ezen tovább vitázni.
nesze semmi fogd meg jól :)
Nehéz kifejtenem nekem is, hogy hova akarok kilyukadni. :) Azok a viselkedési mechanizmusok (nők befolyása a férfiakra), amikre hivatkozol tényleg léteznek, Konrad Lorenz is vizsgálta az állatok pszichológiájában és nagy részletességgel körül is írta, hogy miképpen irányítják akár a hímek agresszióját is a nőstények. Ezt nem akarom cáfolni.
Próbálok másképp megfogalmazni: A helyes és társadalmilag leghasznosabb párbeszéd az, ha a társadalom, a nagy nevelési befolyással rendelkező média megpróbálja megtanítani a nőket arra, hogy mit érdemes és mit szabad még akarniuk, követelniük és mit nem. A férfiakat pedig arra kell jobban megtanítani, hogy mit érdemes, mit szabad még teljesíteniük. Így talán jobban érthető, hogy a fenti felvetéseim nem a viselkedési törvényszerűségek semmibevételén, hanem azok helyes felhasználásán alapulnak. Mindeközben próbálok kizárólag a lényegre koncentrálni és ezért minden más diskurzust szükségtelennek és feleslegesnek tekintek, mivel csak a nemi csatározás mélyítik.
Abban 100%-ban egyetértünk, hogy hasznos lenne egy olyan társadalom, amiben a nők mohóságán van egy külső fék, plusz ami megtanítja a férfiakat erős belső impulzusaik hasznos célokba történő csatornázására.
Ezt nevezték patriarchális társadalomnak.
Úgy alakult ki, hogy a társadalom örökös és visszavonhatatlan urai, a nők, úgy döntöttek, hogy saját akaratukból és jól felfogott önérdekükből átadják az irányítást a férfiaknak meghatározatlan időre. Sajnos a “meghatározatlan idő” lejárt, és a nők visszavették a gyeplőt a kezükbe, és most feléljük amit a patriarchális társadalom felhalmozott.
Amiről te beszélsz, az az ideál – amiről én beszélek, az a történelem.
komolyan, ezt hol tanították neked?:((((( Ez valami olyan hihetetlen tragikus megközelítés, hogy el nem tudom mondani. Ráadásul, ebben az állapotban tényleg nincs esélyed…
Erről beszélek én is. Fizikai szinten valóban így van, de az ember, jobb esetben, nem csak fizikai lény. Ettől ember. Azok a törvények, amikre Dean hivatkozik igazak, de csak is ezen a szinten. A probléma megoldását pedig nem itt kell keresni.
Ezen a szinten valóban a női energia az uralkodó.
Raon, köszönöm, azt hiszem te érted, hogy miről beszélek.
Dean, valóban elbeszélünk egymás mellett. Te meg vagy győződve arról, hogy a nők irányítanak, én meg arról, hogy ez teljes képtelenség, ha meg mégis így van, akkor sokkal, de sokkal nagyobb a baj, mint gondolnánk…. Véleményem szerint, és, mint felsoroltam, több évezredes tradíciók szerint is, a női oldal a befogadó oldal. És bele mehetünk azokba a torz erőszakos formákba, ami látszólag a nők kezébe helyezi a hatalmat, az irányítást, de ezt Indiában MAYA-nak hívják, magyarul pedig illúziónak nevezik. És engem ezen a szinten a dolgok nem érdekelnek.
R: “te elfogadod, hogy képtelen vagy az irányításra”
D: “a társadalmat a nők irányítják”
a kérésem csak annyi, hogy a két mondat közötti tartalmi különbséget szeretném ha elmondanád, mert én nem látom.
A kettőnk vitájának kvázi értelmetlenségében az játssza a fő szerepet, hogy te mindent ezoterikus szemmel közelítesz meg, ami nem mindig működik; másrészt azt feltételezed, hogy én nem vagyok képes az ezoterikus látásmódra. Ez a vita lezajlott már itt nem túl rég, egy másik kedves kommentelőnknek is hiába magyaráztam, hogy ha egy kérdéshez nem ezoterikusan közelítek, az nem jelenti hogy ne tehetném meg ha akarnám. Hidd el, többet értek az “elvont” dolgokhoz, mint képzelnéd, csak épp azon a véleményen vagyok, hogy jelen kérdésekben az ezotéria nem releváns.
Ezomókus körökben szokás lenézni az evolúciót és a biológiát, afféle alsóbbrendű dolognak tekinteni – na ezek azok a körök, ahol pontosan ugyanúgy 10-ből 9 embert az ösztönei irányítanak, mint az anti-ezoterikus körökben. Az az igazán grízes, hogy semmiféle információval nem rendelkezel arról, amiről beszélek, és ezért ezoterikus közhelyekkel akarod a tudásbeli űrt kitölteni. Sajnos a társadalom működésének rejtélyeit nem lehet filléres keleti bölcsességekkel tökéletesen modellezni… A yin és yang nem magyarázat arra, hogy miért vezette be az USA annak idején a szesztilalmat – a nők társadalmi hatalma viszont igen. Jó dolog a misztika, de sajnos azzal is pont ugyanúgy bele lehet esni a klasszikus hibába (akinek kalapácsa van mindent szögnek lát), mint bármi mással.
attól függ, mit értesz ezoterikus alatt. Az írásod alapján nem tudom eldönteni és nem is az én feladatom. Ellenben nekem beelőlegezted az ezomókus szerepet. Amennyiben az ezotéria alatt legalább is hasonlót értenénk, akkor ez a vita sosem jött volna létre. A fogalmakat tisztázandó, legalább is részemről, ezoteria az, ami az exoteriát mozgatja, más szavakkal, nagyjából a metafizika és a fizika közti különbség. Előbbi az ok, utóbbi az okozat. Az előbbi nélkül az utóbbi meg nem érthető. Analógiában férfi és a női energia. Nem rossz vagy jó egyik sem, egyszerű tény. Az ösztön világ nem tartozik az ezoteriához. Amit ma “ezoteria” címszó alatt eladnak és nők milliói tapsolnak hozzá, az szintén az a kategória, amivel nem foglalkozom, ahogy misztikával sem.
Jó, hogy ezt egyértelműsítetted, sok téves asszociációt lekaszabolhattál vele magad körül.
Az álláspontodhoz meg elismerésem. :)
Köszönöm:) Igyekszem mindent kizárni, amit az ösztön, az érzékek és az érzelmek diktálnak, kizárólag a tiszta szellemi az, ami ide tartozik, persze nem sikerül mindent, de törekszem rá.
Hát még mennyi ezomókust!!!:)
Amíg a férfiak által hozott törvények, amelyek próbálnak polkorrekt keretek között maradni, rombolják a férfiak lehetőségét az irányításra, addig nagyon nehéz nem azt látni, hogy képtelen a férfi az irányításra. Ha bármit teszel, a férfiak által (feminista befolyásnak köszönhetően) hozott törvény rögtön megbüntet, nem a hiten múlik, hogy tudsz-e irányítani.
Persze ez alól is van kibúvó, ugyanis az élet más területein, folyton fojtogatóbb szabályok között lavírozva lehet irányítani, csak sajnos ennek felismeréséhez komoly háttérismeret és alkalmasság kell. Az ismereteket próbálják elszigetelni tőlünk, az alkalmasság is sajnos kevesekben van meg. Így ez megint nem hit kérdése.
Nahh, amit írsz, hogy polkorrekt keretek között “szeretnének” maradni a törvényhozók, az az egyik legnagyobb visszahúzó erő.
Le kellene szarni a polkorrektséget, és megvédeni a vargaistvánokat. Na persze nem a stílust, hanem a tartalmat. De azt nem szabadna szem elől téveszteni a polkorrekt stílus kedvéért.
“R: “te elfogadod, hogy képtelen vagy az irányításra”
D: “a társadalmat a nők irányítják”
a kérésem csak annyi, hogy a két mondat közötti tartalmi különbséget szeretném ha elmondanád, mert én nem látom.”
Az egyik a társadalomra vonatkozik, a másik a magánéletre.
Másfelől nem arról van szó, hogy nem érzek magamban valamiféle képességet az irányításra, mint ahogy az állításod implikálja, hanem arról, hogy fizikailag lehetetlenség számomra társadalmi értelemben irányító pozícióba kerülni, mert egy nő véleménye mindigis fontosabb lesz a közösség szemében, mint egy férfié. Mert nő. És mint nő, biológiailag, túlélésileg értékesebb a férfinál. És ha összejön 10 nő, akkor úgy söpörnek le 10 férfit a politikai/közéleti/sajtóbeli porondról, ahogy az elefánt a hangyára lép.
Én nem mondhatom meg a társadalomnak – és az összes férfi együtt sem mondhatja meg – hogy a nők ne kurvuljanak el, ne pazarolják az életüket és a tehetségüket femináci illúziókra. A nők kiröhögnek, ha azt hiszem hogy befolyásom van rájuk. Másfelől a nők kollektíve megmondhatják, hogy mit várnak a férfiaktól – erről szól a modern történelem.
De mindennek semmi köze ahhoz, hogy itthon én vagyok a magam ura, és ha egy nőnek ez nem tetszik, akkor élek a jogommal, hogy nem lépek vele tartós intim kapcsolatra. Az én személyes hatalmam az, hogy a sorsomat a saját kezemben tartom. Általában egy nő erre kevésbé képes, mint egy férfi. Az ő többlet társadalmi hatalma hozzám képest ott mutatkozik meg, hogy ha megvádolna mondjuk nemi erőszakkal, akkor nagy valószínűséggel ártatlanul is lecsuknának, de minimum egész további életemre be lenne mocskolva a nevem.
Dean, ez az egyik legtöményebb, legösszeszedettebb, legjobban eltalált hozzászólás, amit tőled olvastam – gratulálok!
Mikro- és makrokozmosz. Nincs olyan, hogy szétválasztom a kettőt. Másrészt nem a külső világot kell megszerelni. Én is tisztában vagyok azzal, hogy ma lehetetlen. A kérdés az, hogy ez a “normális” fix állapot és akkor elfogadjuk a tehetetlenséget, vagy pedig nem fogadjuk el és a mikrokozmoszunk mintájára felépítünk egy lehetséges alternatívát, vagyis a tengelyt a helyére tesszük. Harmadik variáció nincs. A te verziód az örökös sértődöttség és a depresszió, a tehetetlenség iránya, a másik pedig egy lehetséges rendezett, valóban irányított és nem megerőszakolt világ felépítése. Ahogy a yinben bizony ott van a yang energiája,mint a gyertya a sötétben.
ez a biológiailag értékesebb szövegtől pedig a falnak megyek. A petesejt önmagában épp annyira szaporodás képtelen, mint a spermium. Az egyik a másik nélkül semmit nem ér. Más kérdés, hogy megint a kényszeres szaporodásnál tartunk.
Kvantitás helyett a kvalitásra. és akkor itt bele mehetünk akár az alanyi jogon való politikai egyenlőségbe is, amivel szintén vannak bajaim. Boldogan lemondanék a saját szavazati jogomról is, akár…
Véleményem szerint a személyes hatalom a legmagasabb rendű hatalom, a mások (le)uralása még csak nem is hatalom…
“Mikro- és makrokozmosz. Nincs olyan, hogy szétválasztom a kettőt.”
Ez ezoterikus szövegkörnyezetben jól hangzik, de az szükségszerűen az egyéni szintre értendő.
“Másrészt nem a külső világot kell megszerelni.”
Ez meg tipikusan yin-es hozzáállás, “a távolkeleti út”, ami szembemegy a nyugati hagyományokkal. Ha csak a saját sorsod érdekel, akkor semmit nem kell megszerelned, persze. De ha mások sorsa is érdekel, akkor igenis jobbá kell tenned a világot. Itt jön elő, hogy igenis szét lehet választani a mikrót a makrótól, ugyanis lehet a te életed nyugodt és boldog, amiben semmilyen nemi ill. (anti)feminista problémád nincs, de látod hogy a világban problémák vannak, és tenni akarsz valamit a felszámolásukért.
” (…) elfogadjuk a tehetetlenséget (…)”
Itt egyedül te beszéltél tehetetlenségről, én soha egyetlen pillanatra sem. Nem tudom miért lovagolsz ezen.
“a mikrokozmoszunk mintájára felépítünk egy lehetséges alternatívát”
Na ez az ami utópia, mert minimum az kéne hozzá, hogy egy saját országot alapíts. Amíg itt és most élsz, a fizikai valóságban, addig csak a magánéletedet tudod a kedved szerint építeni (illetve azt se teljesen); a makrokozmosz nem fog megváltozni attól függően, hogy neked milyen a mikrokozmoszod. Ha megváltozhatna, akkor elég lenne egy dalai láma hogy a világ összes baja eltűnjön.
Na persze most beszélhetnénk arról, hogy a “rossz” is szerves része a világnak, de én ezt ebben a formában nem fogadom el. Kissé tudathasadásos állapot(nak tűnhet), de ismerem az elvet, és mégsem vagyok hajlandó elfogadni. Nem vagyok buddha, aki a yin-be süllyedve mindent felad a passzivitásért; én a nyugat gyermeke vagyok, aki ugyanazt a zent az aktivitáson keresztül valósítja meg.
“vagyis a tengelyt a helyére tesszük”
Ez nagyon szépen hangzó üres rizsa. Nem akarlak megbántani, de ez megintcsak a saját életedben működhet, és semmilyen kihatással nincs a nagyvilágra.
“A te verziód az örökös sértődöttség és a depresszió, a tehetetlenség iránya”
Fogalmad sincs arról, hogy mi az én verzióm, mert kizárólag abban vagy képes gondolkodni, hogy van a te felsőbbrendű yin-ed, és ahhoz képest minden más téves :)
“a másik pedig egy lehetséges rendezett, valóban irányított és nem megerőszakolt világ felépítése”
Világot építeni nem tudsz, csak utópiát. …és egyáltalán hogyan építhetnél te bármilyen világot, ha nem érted a működését? Azt hiszed, a spiritualitás (mint vezérlő elv) mindent megold, ezért nem is törődsz a fizikaival, sőt, ahogy most írtad, az érzelmivel sem. Egy olyan teleszkópállványt használsz, aminek három lábából kettőt letörtél, mert szerinted kizárólag a harmadik számít, a másik kettő “fölösleges” vagy “káros”, de biztosan “alsóbbrendű”.
“ez a biológiailag értékesebb szövegtől pedig a falnak megyek. A petesejt önmagában épp annyira szaporodás képtelen, mint a spermium.”
Persze, mert a biológiát is ezoterikus izomból akarod megérteni, és nem megy – szóval “a falnak mész”. Legalább a saját szavaidra odafigyelnél… Spirituális mérlegen persze hogy egyenlő a yin és a yang, de az életben vannak ezen kívül más szempontok is; például hogy egy férfi elég ezer nő megtermékenyítéséhez, és akkor a következő generációban lesz ezer gyerek – de ezer férfi hiába dong körül egy nőt, abból mindenképpen csak egy gyerek születik. Ez nem ezós logika, hanem paraszti ész…
“megint a kényszeres szaporodásnál tartunk.”
Ezt nem igazán vágom, hogy pontosan mire érted, de a faj fennmaradásához “sajnos” szükség van arra, hogy szaporodjunk. Mindenesetre én sehol nem látok “kényszert”.
“Véleményem szerint a személyes hatalom a legmagasabb rendű hatalom”
Na persze, ez megintcsak tökéletesen igaz – ezoterikus értelemben. Mégis, ha meghozzák a törvényt, hogy egy nő egyetlen vádló szavára a férfi azonnal megy a börtönbe, akkor azok kenhetik a hajukra a legmagasabbrendű személyes hatalmukat, mivel millió emberből talán 1 van, aki “szellemi ragyogásával” mintegy automatikusan el tudja kerülni az ilyen sorshelyzeteket. A többieknek marad a lutri. Kolompár Winnetou tiszafütykösről szerinted mit fog tudni tenni ha a szomszéd Lakatos Perszephoné hamisan megvádolja nemi erőszakkal? Nekik is előadod a mesét Hamvas fantasy univerzumáról? Szerinted az megmenti a börtöntől? Köszönöm szépen, én inkább lobbizok a parlament előtt a törvény ellen, annak ellenére, hogy a saját életem tökéletesen rendben van. Nem tudom miért, de feltett szándékom megmenteni a Kolompár Winnetoukat, és erre nem látok ezoterikus megoldást, csak fizikait.
Jajj, ez a szövegkörnyezetből kiragadott mondatok sora, amiket egyesével próbálsz cáfolni, de igazából a gondolatmenetet nem tudod, hááááát…
Mennyünk bele abba, hogy én is kivesézem a mondataidat egyesével? Belemagyarázok valamit, amiről azt gondolom, hogy azt gondoltad, amikor leírtad, hogy…
Öööö… LOL
Ne válaszolj dühből, nem vezet jóra :)
:)))))
:)))))))))))))))))))))
No, érdekes egy beszélgetés alakult itt ki.
Még véltlenenül sem szeretnék békítő vagy döntőbíró szerepben tetszelegni – egyszerűen arról van szó, hogy én Rabida és Dean álláspontjában is látom az értéket, meg azt is, hogy a két állásfoglalás korántsem zárja ki egymást annyira, mint ahogy ez az itteni hozzászólásokból látszik. Ha edző lennék, ti meg igazolható játékosok, én biztos mindkettőtöknek megkörnyékeznélek egy szerződéssel. Nem biztos, hogy egyszerre kerülnétek pályára, sőt jó eséllyel a taktikának megfelelően kellene lehetőséget biztosítani nektek, de az fix, hogy mindkettőtök szerepvállalásával csak erősebb lenne az a csapat.
Dean, Alter (folytatás a stílusról, vitakultúráról):
Azért szerintem korántsem ilyen egyértelmű dolgok ezek. Nem felvágásképp, csak tényszerűen: én konkrétan jópár olyan – általam flémes technikának nevezett – logikai és stiláris alapú eljárást ismerek, amellyel a vitapartner simán kibillenthető a nyugalmából (és így hibázásra kényszeríthető), bekóstolható (és így többfrontos küzdelemre kényszeríthető), vagy egyszerűen csak leküdzhetetlen válaszkényszerrel ingerelhető (és ha emiatt elsieti a választ, akkor a már leírt állásfoglalása alapján pellengérre állítható).
Az, ha valaki nem tudatosan, hanem ösztönösen (a vita hevétől hajtva) él hasonlókkal, szerintem úgy lényegében nem sokat változtat a dolgokon.
Az efféle vitamódszer nálam megértőbb megfogalmazásban minimum udvariatlanság, realpower megközelítésben meg szimplán csak maniuláció az ügyesebb fajtából.
De felteszem a kérdést: ha valaki biztos az álláspontjában, és egy értekezésben az vezérli, hogy kiderüljön, az álláspontja helytálló-e, akkor az érvek mellé biztos szükség van efféle, plusz töltényekre? Ezzel nem azt mondom, hogy mindenkinek mentálterminátornak kellene lennie, és csakis a buddhanyugalomból előadott érvelés lenne az egyetlen helyes út, de ha már kiderül, hogy bizonyos dolgok egyértelműen zavarják, sértik a beszélgetőpartnert, legalább törekedni lehetne arra, hogy az efféle, felesleges és zavaró tényezők a háttérbe szoruljanak.
Monstre komment, sok tömjénnel és önfényezéssel, csak érdeklődőknek –
vigyázat, nagyfeszültség, nagyképűség, nagy szavak!
Én férfi vagyok, nem titkolom, hogy túlteng bennem a yang, és a vitastílusom ennek megfelelő. Lehet agresszívnek nevezni, de alapvetően mindig a tárgyra irányul, egyenes, és őszinte. Vannak akiknek már túl durva, de szerintem a felnőttség szerves része, hogy az ember megtanulja a rózsát tövisekkel együtt kezelni. Kicsit furcsállom, hogy milliók nézik – és élvezik! – Dr. House-t, aki egy nagyon őszinte és egyenes bunkó, de ha a valóságban találkoznak valakivel, aki csak feleannyira tapló, már az is leveri a biztosítékot. Még gondolkodom rajta, hogy ezek egyszerű manipulációs kísérletek-e, vagy nem, de a végeredmény szempontjából mellékes; én maradok aki vagyok.
Nem istenítem magam, nem tartom magam tévedhetetlennek vagy mindentudónak. De sokmindent tudok, és van pofám nem szégyellni. “Megfellebezhetetlen kijelentéseket” teszek? Végülis kezdhetném minden mondatomat azzal, hogy “szvsz”, de csak a helyet foglalná fölöslegesen. Az a helyzet, hogy a világ működése, a szociológia vagy a pszichológia is megérthető, átlátható, és egzakt részletekből kialakítható a “nagy kép”, ami magyarázatot ad a kérdésekre. Aki 3 PhD-s egyetemi docens az elméleti matematika területén, azon nem fogják a diákok számon kérni, hogy 2+2 miért 4. Én ott követem el a hibát, hogy néha lustaságból, kíváncsiságból vagy talán nagyzolásból a végkövetkeztetéseket adom elő, az odáig vezető út részletezése nélkül. Azt remélem, hogy lesznek olyan emberek, akik így is megértik a lényeget, és a hiányzó részleteket kitalálják vagy megkeresik – mert magam is így tanultam. Nekem se rágták a számba, hogy a 2+2-től hogyan jutottunk el hirtelen a deriválásig, és nekem is pont olyan nagyképű pöcs-ök megfellebezhetetlen kinyilatkoztatásaiból kellett kihámozni a lényeget, mint amilyenné én magam is váltam mostanra.
De marhára fáraszt, hogy mindenki a saját vesszőparipáját akarja eladni, miközben egy pillantást sem vesztegetnek a vadiúj sportkocsikra. A múltkor (ha jól emlékszem) Fimonfőzelék, most meg Rabida jön a hülye szöveggel, hogy amit itt csinálunk, az mind értelmetlen, meg hogy az anyagba vagyunk ragadva és nem látjuk a szellemiség fényét. Mert elolvastak egy Hamvast meg két kötetet valami keleti filozófiából, és mindenkit falusi parasztnak képzelnek, aki nem papol folyamatosan egzisztenciáról meg nirvánáról. Azért lenne nekik egy kérdésem: mégis mit kellene csinálni konkrétan? Tudják: nem elméletben, nem papíron, nem a szellemi síkon, és még csak nem is magunkban vagy a családunkban, hanem itt és most, a fizikailag létező világban… Ha nem tetszik a femináci térnyerés, osszak buddhista szórólapot? Szavaljak Hamvas-idézeteket utcasarkokon? Imádkozzak az emberiség lelki üdvéért? Meditáljak, vizualizáljak, küldjem a világ szívébe a gyógyító energiát? Megtehetném bármelyiket vagy mindegyiket, lófaszt sem érne a feminizmus elleni küzdelemben. A saját sorsom tökéletesen rendben van – az ezotériába belenőttem, majd kinőttem belőle amikor okafogyottá vált. Voltam ezomókus, aztán megkopott a varázsa. Végső soron azért állunk a színpadon, hogy játsszunk, és akárhány spirituális kör után is mindig erre a pontra tér vissza az (értelmes) ember. Aki egyszer benézett a függöny mögé, és felfogta amit látott, annak fölösleges folyton átdugdosnia a fejét. Az tudhatja, hogy azért áll a színpadon, mert ott van dolga, és mivel úgyis levonul majd egyszer, a függöny mögött majd ráér azon tökölni, hogy mi is van ott. Ha itt azzal foglalkozok, ami odaát van, akkor mikor foglalkozok azzal, ami itt van? És ha az lenne a fontos, ami odaát vár, akkor mi a pecsának jöttem volna ide egyáltalán?
Na mindegy.
Nekem ez hobbi, hogy fejest ugrok a témába, és úgy vitázom, mintha lenne jelentősége. Élvezem, elsősorban azért, mert szeretem az igazságot. Szeretem megismerni, és terjeszteni is. Szarok a manipulációra, szarok a “győzelemre”. Az én véleményem napról napra csiszolódik, mindig találok újabb kirakós-darabkákat, és nekem ez a lényeg, nem az, hogy meggyőzzek valakit aki ellentétes állásponton van, vagy hogy státuszt szerezzek a vitában mások legyűrésével. A probléma az, hogy marhára kevés a hasonló mentalitású partner, akivel egy ingujjfelgyűrős, egészestés és emelthangos vita után elégedetten lehetne leülni egy pohár sör mellé, hogy na megint tanultunk valamit. Megint sikerült csiszolni valamit az elméleten, koherensebbre faragni a szavakat, átütőbbre hangszerelni az érveket. Akivel személyeskedés nélkül lehetne vitázni, és utána bólogatva elismerni, hogy ebben neki volt igaza. Milyen jó… Milyen jó, hogy most már eggyel kevesebb tévedés van a fejemben.
Talán az iskola öli ki az emberekből az igazság utáni vágyat, talán a média, vagy a korszellem. A tököm tudja. Én mindenesetre maradok így: nincs képzelt küldetéstudatom, nem hiszem hogy krisztusi feladatom osztani az észt. Vitázni szeretek, és fogok is amíg élvezem. Ha a yinesebb szereplők túl durvának tartják a finomítatlan yang megnyilvánulásaimat, azzal nem nagyon tudok mit kezdeni, ugyanis nem fogom letompítani magam senki és semmi kedvéért. Nem vagyok polkorrekt, nem vagyok piperkőc, de az az érzéketlen macsó sem, aminek itt egyesek tartanak. Belefáradtam a sallangokba, ennyi az egész. Kimondom amit gondolok, úgy ahogy gondolom. Én nem sértődök meg senki szavain, vagy ha éppen valami felhúz, nem vagyok haragtartó. Megtanultam, hogy könnyebb a lábamra papucsot húzni, mint a világot szőnyeggel borítani. Épp ezért mások lába elé sem borítok szőnyeget. A gondolataimat közkinccsé teszem, aztán mindenki azt kezd velük, amihez kedve van.
Igen, Hamvast olvastuk, szeretjük is. De, nem nem csinálunk istent belőle. Ahogy Guénonból sem, pedig őt is szeretjük, jobban, mint Hamvast, meg másokat is. és nem hozunk idézeteket sem tőlük, hogy megmutassuk, hogy olvassuk őket. Ellenben sokat gondolkozunk azokon, amit megfogalmaznak. És ez a sok évi gondolkodás, töprengés, sokszor az olvasottakkal vitába szállás idővel átalakítja a saját gondolatokat is, sőt ráébredünk arra, hogy ezeket mindig is tudtuk, csak elfelejtettük. Megtanulunk emlékezni.
Én sem érzem, hogy a világot kellene megváltanom. De soha nem fogom elfogadni azt, hogy a Világ egyenlő az érzékelhető világgal. Ahogy azt sem, hogy ez mindig így volt és így is marad. Ezek elvi kérdések, ha abban hinnék, amiben te, hogy kizárólag a női energia az irányító, már rég felvágtam volna az ereimet, vagy marék számra szedném a Xanaxot, esténként pedig bambulnék a tv előtt.
“soha nem fogom elfogadni azt, hogy a Világ egyenlő az érzékelhető világgal. Ahogy azt sem, hogy ez mindig így volt és így is marad.”
Akkor nem tudom kivel vitázol, mert évtizedek óta tisztában vagyok ezekkel. Még mindig nem érted, hogy nem érted miről beszélek? Azt hiszed, hogy tudod mit gondolok, és vitába szállsz a rólam alkotott tévképzeteiddel, mert nem vagy hajlandó befektetni azt a másfél fikarcnyi energiát ami ahhoz kellene, hogy megértsd a mondandómat.
“ha abban hinnék, amiben te, hogy kizárólag a női energia az irányító”
Ezt nem ezoterikus értelemben mondtam… Sőt, ezt így egyáltalán nem állítottam. Lásd az előző bekezdést.
akkor még mindig ott vagyunk, hogy a nők irányítanak. Kérdeznék, mit irányít egy olyan létforma, amelyik a befogadásra van kitalálva??? És miért nem irányít az a másik létforma, ami az irányításra van kitalálva?
Analógiában ezek szerint a bal lábam kisujja irányítja az életemet az agyam helyett.
A magánéletben az irányít, aki akar – többnyire akiben több a yang, illetve az akinek telebeszélték a fejét hülyeségekkel, hogy neki muszáj irányítania, mert irányítva lenni “megalázottság” és “kiszolgáltatottság”.
A társadalom egy teljesen más kérdés, azt a yin-yang elmélet alapfokán nem tudod magyarázni. A társadalmat a nők irányítják, a férfiak manipulálásával. Ez nem távolkeleti filozófia, nem is Guenontól származik, de attól még igaz. Társadalmi szinten a yang egy olyan “aktív” szamár, amit a hátán ücsörgő “passzív” yin irányít bottal és az orra elé lógatott répával. Illetve mostanában két bottal.
Megpróbálom összefoglalni.
Abban egyetértünk, hogy a férfi nem irányít. (ámbár ez nem állítás, hanem tagadás, de mindegy)
amiben eltér a véleményünk, az az, hogy szerinted a nő képes irányítani, szerintem pedig nem képes. A te világodat a nők irányítják, az enyémet pedig senki.
Látszólag paradoxon a helyzet, de ha követed a formál logikát, akkor a te végeredményed hibás lesz. Abszolút értelemben. Relatív megközelítésben valóban igazad van. Úgy tűnik, mintha a világot a nők irányítanák.
Csakhogy a relativizálás is viszonylagos, vagyis nem yang energia.
Másrészt én nem keverném össze az irányítást az irányítgatással, az erőt az erőszakkal.
A te esetedben a “Hogyan lépjünk ki ebből?” kérdésre nincs válasz, az enyémben pedig van.
“szerinted a nő képes irányítani, szerintem pedig nem képes”
Már eleve ott elrontod, hogy te magad is mondtad, az emberekben a yin-yang nem tisztán van jelen, hanem keverve – tehát amennyi yang van egy nőben, annyira mindenképpen tud irányítani.
Másfelől meg a színtiszta yin is képes elvégezni az irányítás műveletét, ha éppen arra van kedve, éppen csak nincs benne az alaptermészetében (illetve vitázhatunk azon, hogy mennyire tudja jól, vagy hatékonyan csinálni).
“A te világodat a nők irányítják, az enyémet pedig senki.”
Ez meg személyeskedés és dacoskodás :) Sokadjára is elmondom, hátha épp pont most megy át: a sorsom a saját kezemben van.
A “világunk” viszont közös, “makrokozmosz” csak egy van (amiben lehet egyéni mikrokozmoszod). És a közös makrokozmoszunk alapvetően női fennahtóság alatt áll, ha tetszik ha nem, ha beismered ha nem, ha érted ha nem. Ezért olyan sikeres a feminizmus, mert amit nők akarnak, azt át tudják verni bárkin és bármin.
“Látszólag paradoxon a helyzet, de ha követed a formál logikát, akkor a te végeredményed hibás lesz.”
Hja, persze, ha egyetlen alapfeltevésből akarsz mindent levezetni, és minden mástól elzárkózol. A yin és yang nem olyan egyszerű, mint gondolod – ha olyan lenne, nem így nézne ki a világ. A te “formál logikád” az a sztereotipikus görög gondolatvezetés, amiről már ők maguk is megmondták, hogy bármit lehet bizonyítani és az ellenkezőjét is. Viszont van kettőnk között egy igencsak lényegi különbség: te egy elméletből akarod magyarázni a valóságot, és ami számodra nem magyarázható, azt egyszerűen figyelmen kívül hagyod; míg én abból magyarázom a világot, ami “odakint” van, vagyis nem egy elméletből, hanem a gyakorlatból. Ennek megfelelően az én magyarázatom nem olyan korlátozott érvényű mint a tiéd – és ezt nem lekezelőleg mondom, hanem segítő szándékkal. Hátha felnyílik a szemed és rájössz, hogy az amcsi szesztilalmat a nők akarták és nem a férfiak, oszt’ mégis bevezetődött valahogy, yin és yang ide vagy oda.
“Másrészt én nem keverném össze az irányítást az irányítgatással, az erőt az erőszakkal.”
Ez már csak játék a szavakkal, öncélú nyelvtani tobzódás. A nőknek van egy olyan plusz társadalmi hatalma, ami a férfiaknak nincs meg. Másfelől viszont a férfiaknak van egy olyan plusz egyéni hatalma, ami a nőknek nincs meg. Egyensúly. A yin és yang nem egy egyszerű matematikai egyenlet, hanem afféle örvény (ahogy a szimbóluma is mutatja).
“A te esetedben a “Hogyan lépjünk ki ebből?” kérdésre nincs válasz, az enyémben pedig van.”
Már megbocsáss, de én már kiléptem abból amiből azt hiszed hogy nem tudok, ugyanis a magánéletemben semmilyen problémám nincs se a nőkkel, se a feminizmussal. Másfelől viszont a te “válaszod” szigorúan elvi, a gyakorlatba nem átültethető. Megint leszögezem, nem bántani akarlak, nekem ez egyszerűen egy vita. Tudom, hogy a szavaimon nincs kifordított egyujjas bundakesztyű, ami az esetleges éleket letompítaná, de mivel nincs bennem bántó szándék, csak rajtad múlik, hogy megsértődsz-e vagy nem.
:)))
Raon, na, ez az a pont, ahol a korábbi bejegyzésemre a példát is szolgáltatom. Nem kicsit tüzes-levegős a természetem. Ráadásul nagyon bele tudok piszkálni dolgokba. Nem vagyok kifejezetten konfrontálódó, de a vitát, még ha néha hevesre is sikerül – valamikor a hét szabad művészet egyike volt a dialektika, mára a hétből egy maradt csak művészet – nagyon fontosnak tartom. Ahogy azt is, hogy az ember artikulálni tudja a véleményét, az ellentétek, ütköztetések pedig kifejezetten jót tesznek.
Én még jelen pillanatig is nagyra értékellek és vágom, hogy honnan jössz, de igazán nagyra értékelném ha egy pillanatra ki tudnál szabadulni az előítéleteid fogságából és végre elolvasnád amit írok… Máskülönben továbbra is üres ablakkeretekbe fogod hajigálni a féltéglákat.
Becsülettel olvaslak, érteni is szeretnélek. A miértek érdekelnek.
Dean, átköltöztetem a csevegést ide, mert már nehéz eligazodni.
Fogalmam sincs, hogy mit kellene elkövetned ahhoz, hogy engem meg tudj sérteni:) Elméleti szinten ez lehetetlen.
Nincs itt elrontva semmi. Valóban, az emberek kevertek. Csakhogy ahhoz, hogy az irányításról el tudjuk dönteni egy ember esetében, hogy az yang energiájú vagy yin (egyébként nem annyira kedvelem a kínai szövegkörnyezetet, de maradjunk ennél, mindegy) ahhoz először pengével kell elmetszeni őket egymástól. másrészt én pontosan ezért hangsúlyozom mindig az energiát és nem a biológiai nőt, férfit. Ami igaz, hogy ma a yin energia uralkodóvá vált, ebben egyetértünk. Csakhogy a szimbólum ugyanakkora felülete a yin, mint a yang, és folyton változik, vagyis a “nő uralkodik” megint nem igaz. Ráadásul a yinben ott a yang és fordítva, ami pontosan arra emlékeztet, hogy egyeduralkodóvá soha egyik sem tud válni.
A másik dolog, amit tisztáznunk kellene, hogy mit sorolunk be a két típusú energia alá, mert addig, amíg ezt nem tisztázzuk, soha nem fogjuk érteni egymást.
Harmadrészt, ez a szimbólum arra is emlékeztet, hogy a dualitás csak térben és időben lehetséges, ott, ahol ezeknek kiterjedése és időbelisége van, vagyis mozog. A középpont viszont mozdulatlan. Amíg nem ebből a pozícióból szemléljük a kereket, addig mi magunk is vele örvénylünk.
Olyan nincs, hogy a magánéletedet leválasztottad a társadalmiról, múlt időben!!!:)))) Olyan van, hogy a lehetőségeidhez képest a legnagyobb mértékben függetleníted a kapcsolatodat tőle, de ez megint csak viszonyítás. Lekapcsolják egy hónapra az áramot az otthonodban, aztán borul minden… Azt hiszem, ezt még maga Buddha sem merte volna kijelenteni, csak mikor már megvilágosodott…
““A te világodat a nők irányítják, az enyémet pedig senki.”
Ez meg személyeskedés és dacoskodás :) Sokadjára is elmondom, hátha épp pont most megy át: a sorsom a saját kezemben van.” ugyan már:)
A Világra gondoltam, mint társadalomra, elnézést, ez félre érthető volt.
“Ez már csak játék a szavakkal, öncélú nyelvtani tobzódás. A nőknek van egy olyan plusz társadalmi hatalma, ami a férfiaknak nincs meg. Másfelől viszont a férfiaknak van egy olyan plusz egyéni hatalma, ami a nőknek nincs meg.”
akkor megint visszakanyarodtunk oda, hogy a férfi nem képes a társadalmat irányítani?:)))))) Ezt azért el kellene dönteni, hogy nem akar, vagy nem tud irányítani. Előbbi esetben van lehetőség a változásra, utóbbi esetben pedig beütött a jó kis protestáns eleve elrendeltetés.
én meg azt gondolom minderről, hogy a férfinak igen is van lehetősége arra, hogy a társadalmat irányítsa, de ehhez az kell, hogy a nő megtanulja ugyanezt önmagával.
És egyet azért ne felejts el (most leszek a genyó), kettőnk közül én vagyok a nő és nagyon pontosan tudom, hogy mikor kerekedik felül bennem, pedig rohadt sokat dolgozom azon, hogy azt az egyéni hatalmat megismerhessem. A női oldalam soha, de soha nem akar irányítani, akkor sem, ha ciklusos IQ2-be csap át. és azért nem, mert képtelen rá, és teljesen mindegy neki, hogy magán vagy közéletről szól a dolog.
“megint visszakanyarodtunk oda, hogy a férfi nem képes a társadalmat irányítani?”
Már próbáltam egyszer jelezni, hogy ez nem “képesség” kérdése. A férfiak sokkal jobban tudnak vezetni, mint a nők, sokkal jobbak a vonatkozó képességeik, de ez egyszerűen nem jelent semmit annak tekintetében, hogy a kormánykerék a nők kezéhez van kötözve. Átvitt értelemben mondom, de a helyzet ez.
“Ezt azért el kellene dönteni, hogy nem akar, vagy nem tud irányítani”
Tud irányítani, illetve tudna, ha hagynák. Az, hogy akar vagy nem, megintcsak semmit nem jelent, mivel alapvetően a nők döntik el, hogy átengedik-e neki az irányítást.
Olyan ez, mintha arról beszélnénk, hogy a 10 éves Lionel Messi tud-e, képes-e, akar-e a 16 éves féllábú srácok között focizni. Mindegyik kérdés irreleváns, ha a 16 éves féllábú srácok egyszerűen ellökdösik a 10 éves kiskölyköt. Kábé ez a helyzet a társadalmi porondon – az általad lenézett és félresöpört evolúciós rögzültségek miatt olyan állandó és statikus erőkülönbség van férfiak és nők között, mint a 16 éves és a 10 éves srácok között. És ezt semmilyen elmélet vagy energia vagy princípium nem tudja megváltoztatni, ugyanúgy ahogy semmilyen yin és yang vagy bármilyen – most nevezzük így – hókuszpókusz sem tudja megváltoztatni, hogy a 16 éves srácok alapvetően erősebbek a 10 éveseknél.
De – és ez egy nagyon fontos “de” – ez nem valami emberi tragédia, ez nem egy olyan dolog ami engem elkeserítene vagy ami ellen harcolni akarnék. Ez olyan, mint hogy az ég kék. Egy épelméjű ember az ilyen külső adottságokkal megpróbálhat valamit kezdeni, a hatásukat valahogy kiküszöbölni vagy kompenzálni – de ellenük harcolni lehetetlen. Ha véresre verném a seggem a földön, ez akkor sem változna meg, tehát épelméjű ember módjára inkább nem megyek neki fejjel, hanem átugrom vagy kikerülöm. Tehát hiába akarod te belemagyarázni a szituba, hogy az én megértésemmel vagy jellememmel van valami komoly baj, amiért nem akarom irányítani a társadalmat. Megkérdőjelezheted a “férfiasságomat”, ahogy megtetted már itt nem egyszer az elmúlt napokban, de ezzel csak azt mutatod ki, hogy abszolút tipikus yin (női) vitatechnikákat használsz, a yin jellem rabja vagy, aki nem érvek mentén érvel, hanem érzelmek mentén harcol.
“utóbbi esetben pedig beütött a jó kis protestáns eleve elrendeltetés”
Az “eleve elrendeltetés” sok esetben igaz és érthető, hiszen egy olyan világba születünk, amiben a dolgok többsége felett nincs hatalmunk. Don Quijote ugyan nekiment a szélmalmoknak, de nem ért el számottevő sikereket. Nekimehetett volna a női társadalmi hatalomnak is, de azzal még annyira sem ment volna, mint a szélmalmokkal.
A megoldás – akár spirituális értelemben nézve is – az MGTOW, vagyis egy okos férfi a saját életterében okosan lavírozik a nők által irányított társadalmon belül, a körülményektől függően az előtérben vagy a háttérben. Nem kell nekem ahhoz a világgal szembeszállnom, hogy a magam ura legyek.
De most a végén, hogy értsd miről beszélek, mondok egy példát, hogy mi is a szitu a társadalommal. Bár ezt nemrég már asszem mondtam, ha nem itt, talán máshol.
Tegyük fel, hogy a “mozgalmunk” kellőképp megerősödik, és ennek köszönhetően a Magyar Televízió meginvitál minket egy vitaműsorba, ahol az egyik jelenlegi magyar csúcsfeministával, Ertsey Katalinnal élő adásban beszélgethetünk. Namármost teljesen mindegy, hogy milyen észérveink vannak, hogy nekünk van igazunk, hogy minden egyes mondatunk csodálatos, kristálytiszta szeretet és igazság, Katalinnak elég csak elsütnie két közhelyet, hogy mi “félünk az erős nőktől”, meg “vissza akarjuk zavarni a nőket a konyhába”, és aztán esetleg eljátszani, hogy megbántottuk őt valamivel, és még aznap 50.000 levél, SMS meg emil érkezik a televízió címére, amiben tömegek fogják követelni a meglincselésünket, habzani fog a szájuk hogy kicsi a fütyink és nem tudunk nőt szerezni, nameg persze kérdőre fognak vonni, hogy hogy mertük bántani azt a szegény ártatlan nőt.
Mert ő nő, és mert a “mosdatlan tömegek” zsigerből a pártját fogják, mert az evolúciós kódolásukban benne van a nők védelme, a “lovagiasság”. A nők összezárnak vele, mert fő a csordaszellem, a férfiak meg rohannak majd a bajba jutott hercegnő védelmére. Ennyi a sztori, és ha ezt megérted, talán megérted azt is, hogy miről beszélek amikor társadalmi hatalomról meg evolúcióról papolok, és arról, hogy ezen az ezoterikus elméletek nem segítenek.
“a férfinak igen is van lehetősége arra, hogy a társadalmat irányítsa, de ehhez az kell, hogy a nő megtanulja ugyanezt önmagával.”
Az egy ábránd, hogy a nők egyszercsak mind “szintet lépnek”. Ilyen sajnos sosem lesz. Vagy ha a távoli jövőben valamikor igen, akkor annál jobb, akkor a világ minden gondja megszűnik. A következő pártízezer évre sajnos nem jósolnak ilyet a meteorológusok.
(A férfiak pont ugyanúgy nem fognak kollektíve szintet lépni.)
“A női oldalam soha, de soha nem akar irányítani”
Elég, ha a férfi oldalad akar – te attól még nő vagy, irányító szerepben :D Egyébként szerintem a yin is képes irányításra, vagy legalábbis annak a nőies változatára. Sőt, nemcsak képes rá, akarja is. Erre játszanak rá a feministák, és a mozgalmuk eléggé feltűnő jele a női hatalmi vágynak.
“(…) eljátszani, hogy megbántottuk őt valamivel, és még aznap 50.000 levél, SMS meg emil érkezik a televízió címére, amiben tömegek fogják követelni a meglincselésünket (…)”
Kedvtelésből olvasgattam a régi jó viharos kommenteket, és úgy érzem Tarlós esete kellőképpen alátámasztja visszamenőleg a szavaimat. Egy riportert kritizált a rosszul feltett kérdések miatt, de mivel az nő volt, a fél ország felháborodva törte át a gátat. Ha férfi lett volna az illető, a kutya sem rebbenti meg a szempilláját.
Bármiféle férfiak és nők közötti vita lenne a téma, ugyanez a reakció várható. Sőt, ez folyamatosan megfigyelhető a sajtó megszületése óta, ha valaki értő szemmel keresi a jeleket. A nők mindigis éltek (és olykor visszaéltek) azzal, hogy a társadalom máshogy kezeli őket, mint a férfiakat.
Dean,
“Tud irányítani, illetve tudna, ha hagynák. Az, hogy akar vagy nem, megintcsak semmit nem jelent, mivel alapvetően a nők döntik el, hogy átengedik-e neki az irányítást.”
ez a HA meg a VOLNA birodalma…
Ha valaki tud valamit, akkor nincs olyan, hogy ha hagyják neki, ha ez a feltétel, akkor nem tud.
beülsz az autódba, ott sem kezdesz el gondolkodni azon, hogy mi van akkor ha a kocsi önálló életre kel. Fogod a kormányt, nyomod a gázt, ha kell fékezel. És vezeted a kocsit. Ha elrontod, meghalsz. És rá lehet kenni az autóra, meg lehet azt mondani, hogy de hát a kormánykerék hozzá van szerelve a kerekekhez… Ha meg elromlik, szerelőhöz viszed, de a jogok és a felelősség a tiéd.
Nem tudom, néhány Barca meccset láttam már, Messivel ilyen problémák nem voltak, 2 lábbal gyorsabban lehet futni és könnyebb vezetni a labdát. Korkülönbség pedig nincsen.
Én sehol nem kérdőjeleztem meg a férfiasságodat. Kettőnk közül én vagyok az, aki azt állítja, ez működik, csak használni kellene. Soha nem mondtam, hogy irányítsd a társadalmat, annyit mondtam, hogy ti vagytok rá képesek, te bizonygatod, hogy ez a nők szerepe. ebben az esetben a feministák tökéletesen megfelelnek az elvárásaidnak és teszik a dolgukat, minden így szép és jó.
Értem én, hogy miről beszélsz, nem ez a probléma. Az alap még mindig az, hogy te elfogadod ezt a helyzetet, lavírozol, megkerülöd, bezárkózol, stb. ezt teszi rajtad kívül még 3.5 milliárd férfi. Ez is egy megoldás, a ti választásotok, de akkor nem kell csodálkozni, hogy a feministák azt teszik, amit.
De, és ez a lényeg, egy adott dologba, jelen esetben a társadalom szerkezetébe addig nem lehet belenyúlni, amíg magunk is benne tapicskálunk. Megoldást kizárólag egy magasabb szintről lehet rá találni. Ha a világi hatalomba akar az ember változást, akkor azt a szellemiből lehet elindítani és ennek alap feltétele, hogy a lehetőséget nem zárom ki, de ugyanez érvényes lefelé is, vagyis a saját életed rendben tartásán keresztül, példamutatással, pl. Az, hogy ez a kettő gyakorlatilag ugyanaz, már csak hab a tortán.
Teljesen felesleges azon meditálni, hogy ezzel a libával miről beszélnél a televízióban, ki a fenét érdekel a televízió?:) Leginkább a tanítás segítene, kicsiben. De ahhoz be kellene látnod, és nem csak neked, hogy érdemes. Ez a mostani világ gyakorlatilag a megszűnés kellős közepén leledzik, ennek vége van, az agónia még eltart egy darabig. A kérdés, hogy mi jön utána?
Eléggé tisztában vagyok a saját oldalaimmal és nagyon jól tudom, hogy a női oldal mire nem képes. Nincs benne akarat, amit te annak vélsz, az nagyon távol van a valódi akarattól. Az viszont igaz, hogy a férfi oldalam erős, nagyon erős. Ezt az erőt simán bele lehetne tenni akár a feminizmusba is és remekül tudnék vele érvényesülni, de mégsem teszem, nem véletlenül. Pontosan azért, mert a gondolkodásom iránya nem kifelé, hanem befelé mozdul. Ezt tartom helyes útnak.
Úgy érzem továbbra is totálisan elbeszélünk egymás mellett. Elfogadom, hogy megvan a saját véleményed, de szerintem ezzel akár be is fejezhetjük a vitát.
Á, bakker, nem bírom megállni, hogy ne folytassam :D
“Ha valaki tud valamit, akkor nincs olyan, hogy ha hagyják neki, ha ez a feltétel, akkor nem tud.”
Szerinted hány ember lenne képes ellátni valamilyen miniszteri posztot Mo-n? És hánynak “hagyják”? 1 százalékának sem. Ez nem jelenti, hogy a többi ne tudná ellátni. A tudás, a képesség nem jelenti azt, hogy az ember élhet is a tudásával. De megfordítva is igaz: attól, hogy nem csinálsz valamit, egyáltalán nem biztos, hogy nincs meg rá a képességed.
Nem értem miért nem érted a példákat. A helyzet az, hogy “a” férfi tökéletesen tud autót vezetni, “a” nő meg kevésbé, és amikor a magánéletről beszélünk, akkor az autós hasonlatod tökéletesen megállja a helyét. De ha a társadalmi szintet nézzük, akkor az a szitu, hogy a férfi mikor be akarna ülni az autóba, azt látja, hogy a nő már be van szíjazva a kormány mögé. Most vagy jól pofánvágja kétszer, kirángatja onnan és belerúg – vagy elfogadja, hogy a nő kezében van a kormány. A történelemben 1-2 alkalommal előfordult az előbbi szitu, de csak mint szabályt erősítő kivétel, ugyanis a férfiak sokkal civilizáltabbak mint hinnéd. A nyugati világ egésze női irányítás alatt áll. És nem azért, mert a férfiak nem elég férfiasak, vagy a nők nem elég nőiesek, hanem azért, mert a férfiakban az egyik legerősebb ösztön a nők védelme – a nők egyik legerősebb ösztöne pedig ezt kijátszani egymás (vagy a riválisaik) ellen.
Persze, persze, hallom az ezós válaszod, miszerint meg kell szabadulni az ösztönöktől… Ami legfeljebb egyéni szinten lehetséges, társadalmilag nem. És nem is biztos, hogy jó lenne.
“néhány Barca meccset láttam már”
Nem arról beszélsz amit példának hoztam.
“Ez is egy megoldás, a ti választásotok, de akkor nem kell csodálkozni, hogy a feministák azt teszik, amit.”
Olyan ez, mint ha azt mondanád egy 30 kilós virágkötő kiscsajnak, amikor nem megy szemtől szembe puszta kézzel a 120 kilós profi boxoló pasijának, hogy jól megverje, akkor “ez is egy megoldás”. Ez nem “egy megoldás”, ez az egyetlen lehetőség amit józan ésszel követni lehet. (Mondjuk a példa annyiban sántít, hogy a pasi valszeg nem ütne vissza, de azért remélem a lényeg érthető.) Ahogy a nőknek semmi esélye nincs a férfiak ellen fizikai síkon, úgy a férfiaknak semmi esély a nők ellen társadalmi síkon.
Úgy látom képtelen vagy megérteni, hogy egy férfinak valójában nincs meg az a választása, hogy irányítsa a társadalmat. Orbán Viktor sem irányítja a társadalmat, Barack Obama sem, és sehol a földtekén egyetlen férfi sem “irányítja a társadalmat” – hacsaknem a szó legszorosabb értelmében vett véres erőszakkal. (Kim Jong-il “irányította a társadalmat”, meg lehetett nézni az eredményeket és a módszereit… Szerinted azért sikerült neki, mert valami megvilágosult szellemi mester lett volna, ezoterikusan kivirágoztatott magas szintű yang energiákkal?) A társadalom a nők, akik szarnak a politikai vezetőkre – illetve egész pontosan ők irányítják a politikai vezetőket. Tudod, “a női szavazat hatalma”… Manapság a politikusok legnagyobb része a női szavazatra hajt, mert tudják, hogy kinek a seggét kell kinyalni a választási győzelemhez. Abszolút nem véletlen, hogy Obama nyíltan feminista.
“Ha a világi hatalomba akar az ember változást, akkor azt a szellemiből lehet elindítani”
Ez sokadjára is jól hangzik, de sokadjára is csak egy elméleti ábrándozás, amit nem lehet a gyakorlatba átültetni. Orbán szerinted úgy jutott hatalomra, hogy sok Hamvast olvasott? Már megint oda lyukadunk ki, hogy ha a szellem ilyen nyíltan uralná az anyagot mint állítod, akkor a dalai láma lenne a világ ura.
Arról nem is beszélve, hogy bármit is akarna az ember elindítani, milliónyi más irányú, vagy pont ellenkező erővel kell “megküzdenie”. A mondandód körülbelül az, hogy ha egy férfi “eléggé férfi” (yang-os), plusz megvan a szellemi fejlettsége, akkor automatikusan irányítani tud bármit, pl. a társadalmat. Hiszen ez következik logikusan a princípiumokból. A yang aktív és irányító, nem? Na hát ez az ami a valóságban messze nem ilyen egyszerű. Amit ez a férfi tökéletesen irányítani tud, az a saját sorsa.
“a saját életed rendben tartásán keresztül, példamutatással”
Sajnos a példamutatásom nem fogja Kolompár Winnetout megmenteni a börtöntől, remélem ebben egyetértünk. Attól, hogy az életem rendben van, a társadalom még ugyanúgy nyakig áll a sz*rban.
“Teljesen felesleges azon meditálni, hogy ezzel a libával miről beszélnél a televízióban, ki a fenét érdekel a televízió?”
Azt a társadalmat érdekli, amiről mintha semmit se tudnál. Azokat az embereket, akiket tanítani kellene, meggyőzni, felsőbb szintre emelni. Egyébként ez egy példa volt, elhiheted, nem szoktam ezen “meditálni”. Viszont látom hogy a példa mondanivalója elsuhant a tudatod mellett.
“Leginkább a tanítás segítene, kicsiben.”
Vagyis tényleg álljak ki az utcasarokra Hamvast szavalni, és ha lesz 12 tanítványom, akkor… Akkor mi lesz? Semmi. A tanítás kicsiben helyreállítaná annak a 12 embernek a MAGÁNÉLETÉT, és a társadalom nem változna egy megveszekedett fikarcnyit sem. Meghalna közben 50.000 ember, születne 50.000 másik, akikkel kezdhetném elölről a tanítást kicsiben, illetve a felmérést, hogy melyik közülük az az 1-2, aki fogékony ilyesmire.
“Ez a mostani világ gyakorlatilag a megszűnés kellős közepén leledzik, ennek vége van, az agónia még eltart egy darabig. A kérdés, hogy mi jön utána?”
Na ez az eleve elrendelésben hívés :) Hogy a korok változnak, káli-júga meg kakaspöcse, és hogy a kerék forgása “uralja” a világot. Ezek szerint teljesen mindegy mit teszünk, a dolgok haladnak a maguk útján… Most a gödör fenekén vagyunk, aztán majd jön a felemelkedés. Oké, ebben is lehet ráció, mert miért ne…? De akkor megintcsak ne beszélj társadalomról, mert minden amit csinálsz csak az egyéni sorsodra lehet hatással.
Egyébként az agónia végén valszeg visszajön a patriarchálisabb jellegű társadalom, mert sokkal életképesebb mint ez a beteg matriarchális. A kérdés az, hogy mi fogunk felemelkedni a krízis elmúltával, vagy a helyünkön valaki más. Végig lehet nézni a nyugati világ pusztulását popcornnal a kézben, akár még szurkolva is… De az átlagember jobban örülne a happy end-nek.
Beleolvastam a cikkbe. Remekül felsorolja a tüneteket, mindenféle színes kódokkal ellátva. És akkor most mi van? Ezer meg ezer példát lehet hozni arra, hogy melyik férfi melyik “kódban” szenved. És lehet úgy forgatni a szavakat, hogy ezek igaznak is tűnjenek. És lehet védekezni, lehet tagadni, meg nem hallani a vádakat. A kérdés az, hogy léteznek olyan férfiak, akik legalább egy ilyen vádat magukon tapasztalhatnak? Sajnos léteznek. Léteznek olyan férfiak, akikre ezek közül a vádak közül egyiket sem lehet rásütni joggal? Én tudom, hogy létezik, de az az idea szintje. Senki nem tökéletes, emberek vagyunk, bárkibe bele lehet kötni ha ez a cél. Az élő fába is…
Vagy marad az egész lógva a levegőben és akkor ezek a “nők?” úgy fognak meghalni, hogy ők ugye, hogy megmondták? Nekik van igazuk. Ez megoldás? Annak van igaza, aki jobban ordít?:(((
“Ezer meg ezer példát lehet hozni arra, hogy melyik férfi melyik “kódban” szenved.”
Úgy tűnik félreértetted :) Ezek érvelési hibák, nem “tünetek”. Még ha teljesen véletlenül valamelyik éppen igaz is lenne egy adott illetőre, akkor sem jelentenek semmit a vitában. Ha én az anyám pincéjében laknék és nem lenne csajom, az állításaim érvényességét az semmiben nem befolyásolná.
Viszont ezek fantasztikusan gyakori vádaskodások, mégpedig azért, mert ez a prototipikus yin vitastílus. A nők többsége így “vitázik” – nem érdekli az igazság, csak a másik legyűrése, mert neki az egészből kizárólag a státusz jelent bármit is. Ha a vitában “győz”, akkor a sátutsza emelkedik; ha “veszít”, akkor csökken. Ezért nem az a lényeg, hogy kialakuljon valami kompromisszum, hanem az, hogy a vita “nézőit” maga mellé tudja állítani. Ha a közvélemény szerint neki van igaza, akkor nyert és punktum. És ehhez legtöbbször nem kellenek érvek, mindössze egy jól irányzott “ezt csak azért mondod mert kicsi a fütyid” – és a vita le van zárva. Ezt egyébként élőben lehetett megfigyelni a legutóbb a mandíneren, mikor valaki rólunk írt cikket. Pár órán belül többen is felsorakoztak a komment szekcióban azzal, hogy “ellenzed a feminizmust? biztos nem tudsz nőt szerezni, nem dugtál évek óta, stb.”
Persze nem csak nők vitáznak így, a fehér lovagok és a manginák [magyar szó híján angolul, de szerintem ki lehet silabizálni hogy mit jelenthet :] is ebben a stílusban nyomulnak. Mindenkiben van valamennyi yin, de nem mindenkiben ez a domináns.
Nem akarok senkinek a politikai meggyőződésébe beletaposni, de ez a yin-yang ellenállás, vagy inkább férfias (jobb) és nőies (bal) típusú érvelési technikák nagyon szépen megfigyelhetők itthon a két politikai oldal között.
A feminizmus, mondjon bárki bármit, nekem valahogy egy tipikus baloldaliságnak tűnik, mert az mindig jó, ha találunk újabb és újabb csoportokat, akiket aztán feltüzelve ki lehet robbantani a normális társadalmi közegből és szembefordítani vele.
Még a szófordulatok is. Nem számokkal, személyes felelősséggel vagy ok-okozati összefüggésekkel foglalkozunk, nem, hiszen helyette mondhajuk ezt is:
biztos csak azért kérdezel kínosakat, mert
– antiszemita vagy
– rasszista vagy
– homofób vagy
– nőgyűlölő vagy
ellenzed a mesterségesen felfújt izmusokat? biztos azért, mert
– irigykedsz a zsidókra
– vérszemet kapsz a romák bőrszínétől
– nem vagy elég toleráns a mássággal szemben
– nem vagy sikeres a nőknél
pedig a legigazságosabb megoldás, és mindenre gyógyír lenne a
– nagyobb kárpótlás, több megemlékezés
– több, gyakoribb segély
– melegházasság
– női kvóta
Bővebben itt:
http://matula.hu/index.php?section=article&rel=36&id=431
http://matula.hu/index.php?section=article&rel=45&id=553
Nem mondtam, hogy ezek a tróger “vitatechnikák” kizárólag a feminizmussal kapcsolatban kerülhetnek szóba. De azért a “kicsi a pöcsöd” és egy-két társa nem nagyon szokott felmerülni a cigány- vagy a zsidókérdés kapcsán :)
Viszont a politikai jobb és bal oldalra nem lehet rávetíteni sem a yin-yang elméletet, sem a vitatechnikák különbözőségét, mert a politikai jobb és bal mesterségesen létrehozott illuzórikus kategória. A zemeszpések pont ugyanúgy hazugságokkal és demagógiával próbálják eladni magukat a népnek mint a fideszesek. Egyik oldalnak sincs monopóliuma aljasságra. Egyébként is ugyanannak a verőembernek a két karjáról beszélünk…
Harmadrészt az viszont igaz, hogy a modern feminizmus alapvetően baloldali. Olyannyira, hogy a marxizmusban gyökerezik. Pl. ki volt az, aki először beszélt arról, hogy a családban a férfi elnyomja a nőt? Engels. A feminizmus alapjaiban semmi több, mint a marxista osztályharc egy-az-egybeni átültetése gazdagok vs. szegényekről nők vs. férfiakra.
Mindazonáltal a jobb oldaltól sem várhatunk segítséget a baloldali feminizmus ellen, mert a jobboldal meg a viktoriánus nőeszménybe van beledermedve, ezért pont ugyanannyira férfiellenes és nőpárti, mint a feministák, csak más megfontolásból.
Létezik olyan, hogy jobboldali feminizmus, de nem Európában vagy Amerikában, hanem Ázsiában vagy Afrikában – azok a nőmozgalmak, amelyek a tényleges egyenjogúságra koncentrálnak, például szavazati és hasonlók, és nem valamilyen utópisztikus nők által dominált társadalomra.
Egyébként a jobb- és baloldal megkülönböztetése egyszerű: a baloldali filozófia szerint az ember lényegében tökéletes, csak a társadalom rontja el, ezért a társadalmat át kell szervezni valamilyen program szerint, és akkor minden a helyére kerül, eljő a Kánaán. A jobboldal az embert tökéletlennek látja, akit a tökéletlensége miatt nem szabad túlzott hatalomhoz juttatni, ezért az íróasztal mellett született utópiák helyett elsősorban arra kell koncentrálni, ami a tapasztalatok szerint biztosan működik. Ez a fő különbség, minden más ebből fakad.
“a baloldali filozófia szerint (…) A jobboldal (…)”
Ezzel a felfogással még nem találkoztam, de találó. A probléma az, hogy a mai (neo-) konzervatívok már nem ahhoz ragaszkodnak, ami működik, hanem ahhoz, ami tegnap volt. Holott már hosszú évtizedek óta megyünk a lejtőn. Ritka a valódi konzervatív, akinek van fogalma arról hogy mi az ami tényleg működik.
Igen, ebben van igazság. A jobboldal azzal szokta vádolni a baloldalt, hogy utópiákat kerget, a baloldal pedig a jobboldalt azzal, hogy leszokott a gondolkodásról. Mindkettőben van valami. Én személy szerint jobboldali gondolkodású vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy a baloldalt értéktelennek vagy károsnak tartanám. Valószínűleg az sem véletlen, hogy a működő demokráciákban kialakul egyfajta váltógazdaság a jobb- és a baloldal között.
Én a szokásos összeesküvés-elméleteimmel úgy gondolom, hogy nem véletlenül van úgy felépítve a jobb- és a baloldal, hogy egymást kizáróként (illetve egymással harcolóként) mutatják be őket, de mindkettőben van jó és pozitív érték. Így garantált az örök harc, az örök megosztottság – és így valakik a háttérben röhöghetnek a markukba, akiknek az egyik alapelve az “oszd meg és uralkodj”. Olyan ez, mintha a bal kar harcolna a jobb ellen.
Bárki aki tovább lát az orránál ki kell hogy lépjen ebből a bal-jobb megosztottságból. A két oldal egybegyúrva alkot egy egészet, persze a salak kiégetése után.
bingó, most már csak azt szeretném látni, hogy melyik politikai vonal képes a yang energiának legalább a csíráját felmutatni. nem vagyok nagy igényű..:) vagy inkább:(
Van néhány probléma. Először is hiába yin vagy yang energiákat mutat valami, mindkettőnek van pozitív és negatív vetülete is, és a politikai színtéren garantáltan csak a negatívakkal találkozhatsz. Gyakorlatilag csak annyi a kérdés, hogy melyik párt hogyan rombol, mert építeni egyik sem épít. Aztán ott van az a gond, hogy alapvetően mindenki úgy táncol, ahogy a banki elit fütyül, vagyis zsebretehetik az energiáikat, ha más kezében van a távirányítójuk.
fussunk neki még egyszer. Nem a minőségéről, hanem a létéről beszéltem. Az, hogy pozitív vagy negatív, már teljesen mindegy, illetve egy következő lépés. Arról meg nem is beszélve, hogy ki állapítja meg,, hogy melyik a pozitív és melyik a negatív? Nekem méreg, neked gyógyszer…
Szóval?:)
Most akkor lemegyünk a kínai spirituális óvodák szintjére? :) Akkor előbb-utóbb eljutunk oda, hogy minden vita fölösleges, hiszen minden tökéletes úgy ahogy van, de bárhogy máshogy lenne, úgy is tökéletes lenne…
Én a magam részéről el tudok képzelni jobb és rosszabb kormányzást, és lobbizok is az előbbiért. Ki állapítja meg, hogy mi a jobb vagy rosszabb? Aki akarja. Nem kell hozzá nagy tehetség, inkább csak némi tudás és információ. Tudod, ezek ilyen ezómentes, földhözragadt dolgok, pl.: államadósság csökken, életszínvonal nő, oktatás és közhangulat javul – ezek a jók. Az ellentétük a rossz.
pontosan erről beszélek. Nem érvelési hibák, hanem tünetek, amiket oknak tartanak okozat helyett oly sokan. Én azt gondolom, hogy az okokkal kellene foglalkozni és nem azzal, hogy egy csomó hisztizsák mit hadovál össze-vissza.
Teljesen mindegy, hogy van-e csajod (és elnézést, nem személyeskedésnek szánom ezt az egészet, inkább csak, mint példát, elméletet boncolgatnám, az egyes szám második személy is csak a kommunikáció gördülékenysége miatt, de ha esetleg zavar, akkor mehet úgy is, hogy “tételezzük fel, hogy valaki…”) Tehát, azt gondolom, hogy ma már nem lehet kivonulni a társadalomból, legalább is addig nem, amíg fizikailag élünk. Lehet hinni ebben, de a valóság egészen más, és független attól, valóban, hogy éppen van-e csajod vagy nincs. Mint már többször is hangsúlyoztam, fizikai szinten igazad van, de ez csak az okozat része a dolognak. Lehet ezt még boncolgatni, meg magyarázni, meg akármi, de a lényegen nem változtat. Vagy lesz szellemi megújulás, ami lehetőséget ad arra, hogy fizikailag is legyen, vagy jöhet az eke meg a só…
Te elolvastad egyáltalán amit írtam? :) Vagy csak női szempontból nézed a témát, és nem akarod érteni a férfit?
A “shaming language” cikket én fordítottam, és ahogy a címéből látszik, a nyelvezettel foglalkozik, vagyis a viták során felmerülő érvelési hibákkal. Persze hogy sok pasinak nincs nője, de ez egyrészt egy vitában 110%-ig irreleváns, másrészt amúgysem a feminista fórumokon kellene megvitatni.
Az egy teljesen másik kérdés, ha valaki valóban segíteni akar tényleg töketlen pasikon. Az egy párkereső vagy tanácsadó fórum témája, nem az antifeministáé.
szerintem itt most nagyon elbeszélünk egymás mellett…
ráadásul, úgy gondolom, valamiféle általad elképzelt női szempontokat próbálsz nekem tulajdonítani. Ez nem fog menni…:)
Csak azért csodálkozom, mert én ezt írtam: “Ezek érvelési hibák, nem tünetek.” – és te erre válaszoltad, hogy: “pontosan erről beszélek. Nem érvelési hibák, hanem tünetek”. Itt valami nem stimmel :)
ajajj, a második bekezdésre helyeseltem, csak kicsit összekevertem a mondatokat, elnézést, így tényleg hülyeségnek tűnik.
De azért a “kicsi a pöcsöd” és egy-két társa nem nagyon szokott felmerülni a cigány- vagy a zsidókérdés kapcsán :)
ugyanaz egy másik szinten, sajnálatos, ha nem látod.
Aú :)
Nem azt akartam mondani, hogy nem süllyednek idáig egymás szapulásával, mert nyilvánvaló, hogy igen… Csak arra próbáltam utalni, hogy konkrétan a fütyiméret emlegetése általában a nőkkel vagy a feminizmussal kapcsolatos témákban gyakori.
szerintem ez az a pont, ahová végképp nem szabadna leereszkedni..
“Most akkor lemegyünk a kínai spirituális óvodák szintjére? :)”
Ezt most nem én kezdtem, azzal, hogy felhívtad a figyelmemet, hogy van pozitív és negatív aspektus:)))
“Akkor előbb-utóbb eljutunk oda, hogy minden vita fölösleges, hiszen minden tökéletes úgy ahogy van, de bárhogy máshogy lenne, úgy is tökéletes lenne…”
Az egykedvű belenyugvás nem az én hozzáállásom
“Én a magam részéről el tudok képzelni jobb és rosszabb kormányzást, és lobbizok is az előbbiért. Ki állapítja meg, hogy mi a jobb vagy rosszabb? Aki akarja. Nem kell hozzá nagy tehetség, inkább csak némi tudás és információ. Tudod, ezek ilyen ezómentes, földhözragadt dolgok, pl.: államadósság csökken, életszínvonal nő, oktatás és közhangulat javul – ezek a jók. Az ellentétük a rossz.”
Szerinted…
“Szerinted…”
Meg mindenki szerint akinek több esze van egy marék zabnál. Ja és persze azokat kivéve, akik ebből profitálnak… az a bizonyos 1%-nyi ember a 99% ellen, amiről a közelmúltban annyit pofáztak az USA-ban. Számomra evidens, hogy egy ország kormányzásában az számít “jónak”, ami az ország és általában az emberek javát szolgálja, nem pedig az, ami egy felső vérszívó rétegét.
az anyagi jólét önmagában nem old meg semmit
Viszont a szegénységben és butaságban tartás, valamit az egymás ellen uszítás kifejezetten akadályozza a szellemi felemelkedést.
Ne kötekedj már annyit fölöslegesen, errefelé nem érdemes az ördög ügyvédjét játszani :)
Ez sem igaz feltétlenül:) Egyszer csináltak egy felmérést és érdekes módon valamelyik szegény ázsiai országban élők mondták magukat a legboldogabbnak, míg az európai jóléti társadalmak a lista végén kullogtak.
Dehogyis nem:) Én csak a sját véleményemet mondom, mit csináljak, ha nem passzol a tiéddel?:))))
Alapvetően nem a gazdagságról vagy a szegénységről van szó, mert az emberi sors szerves része, hogy van aki gazdag, van aki szegény. Olyan ez, mint hogy van aki okos, más meg buta. Azért születünk le ide, hogy változatos dolgokat tapasztaljunk, nem azért hogy mindenki ugyanabból az öntőformából másszon elő.
A probléma ott van, hogy a jelenlegi vezetés tudatosan és szándékosan hülyeségben és nyomorban tart egy olyan széles réteget, amilyet csak bír. Az oktatás egyre gyengébb színvonalú, és egyre távolabb visz bármiféle kultúrától, vagy neadj’isten szellemiségtől. A következő generációkat a tévé és a facebook neveli föl, ami erősen meg is látszik rajtuk. Nemhogy nem tudják, ki volt Schopenhauer vagy Nietzsche vagy Hamvas, de egyenesen büszkék erre a tudatlanságra – és felháborodnak ha valaki azt javasolja, talán nézzenek utána. A legjobbja max hajlandó egy gyors guglira, hogy megtudjon pár sort a muksókról, de hogy könyveket olvassanak…?!
Másfelől amíg az ember napi realitása, hogy a helyi négerek a szemét is kilopják, de a rendőr inkább őt bünteti meg mert a csomagtartóban az elsősegély-dobozban lejárt a géz szavatossága – viszont a büntetést nincs miből kifizetni, mert minden elmegy a duplájára emelkedett frankhitelre, akkor ott vajmi kevés idő és lehetőség jut “művelődni”.
Nem azt mondom, hogy ha lenne cirkusz meg kenyér mindenkinek akkor eljönne a spirituális kánaán, hanem hogy lehetne olyan kormányunk, amelyik nem kifejezetten ez ellen dolgozna. Persze ez csak ábránd, mert aki eddig hatalomra jutott az mind a banki elit zsebében volt, és ez várható a következő évtizedben is.
tudod, hogy csak kötözködök:)
Azt viszont biztosan tudom, hogy amíg csak ezekből lehet választani, azok pedig, akik ne adj’ isten olvassák a muksókat is, otthon ülnek és keseregnek,hogy jajj, de szar a rencer, addig ez nem fog megváltozni. Mondom ezt én persze, akinek utoljára úttörő igazolványa volt és az sem jószántából…
Igazából nem szeretném itt elterelni a témát a feminizmustól a politikáig, nem is lenne korrekt, de egy dolgot látni kell, a kettő sajnos kéz a kézben jár, egymástól el nem választható. A legszomorúbb pedig az, hogy a magánéletedből sem tudod kizárni, pontosan azért, amit most leírtál.
Vagyis, marad az a nagy büdös helyzet, amit már egy ideje próbálok elmagyarázni neked, hogy máshonnan kell megközelíteni a dolgokat. Megtalálni és egyben tartani azt a maroknyi embert, akik képesek lehetnek a változtatásokra a fizikai síkon is.
Hogy szebben fogalmazzak, a valódi szellemi elitet kell összeterelni, tisztázni a fogalmakat, a nézet különbségeket és egy olyan szintézist felvázolni, ami már nem elválaszt, hanem összeköt. Vallásoktól, felekezetektől függetlenül. Véleményem szerint ez az Út, az egyetlen.
És itt nem lehet helye az anyagi javak saját célú gyűjtögetésére, a feminizmus és egyéb ökörségek terjesztésére, valamint a hatalom öncélú gyakorlására. És ez csak konzervatív gondolkodással érhető el, semmi mással. Ami ma folyik, az ettől igen messze van, a szélsőséges elemek közelebb vannak egymáshoz, mint ez a gondolkodás bármelyikhez.
Stimt?:)
“Megtalálni és egyben tartani azt a maroknyi embert, akik képesek lehetnek a változtatásokra a fizikai síkon is. Hogy szebben fogalmazzak, a valódi szellemi elitet kell összeterelni”
Ez nem hangzik rosszul, de a megvalósítása még mindig a lehetetlenség határát súrolja. A politika majdnem teljesen zárt burok, ami nem nagyon enged be külső erőket. Aki itt változtatni akar annak csodát kell tennie.
De ahogy már sokszor mondtam, a magánéletünket valamilyen szinten függetleníthetjük a közélettől. Nekem már megvan a saját “szellemi elitem”, akikkel összejárunk a saját életeinket építeni. Ott senki sem feminista és senki sem foglalkozik politikával :)
Mondtam én, hogy sétagalopp lesz? Teljesen mindegy, hogy lehetetlennek tűnik, vagy sem, ha nem próbáljuk meg, akkor puszta elmélet marad.
Az nagyon jó, ha már van egy ilyen közösség körülötted, de kevés, mert ilyenből van még jó néhány kis hazánkban is. De ezek mind elszigetelt állapotban vannak. És vannak olyanok is, akik magányosan tengetik életüket.
Azt sem mondtam, hogy a magánéletet nem lehet valamennyire szeparálni, lehet, persze, és törekedni is kell rá, de pontosan az anyagi függés miatt sajnos teljesen nem lehet. Ezt azért te sem vitatod.