Íme az ellenfeleink

Túlvagyok a heti rendes pofaviziten a nőkertben, ami mint tudjuk a hazai feminizmus fellegvára, gyakorlatilag az egyetlen nyilvános fórum ahol feministák feministulnak. Nevezhetjük afféle gócpontnak vagy gyűjtőhelynek is, ahol találkát ad egymásnak a feminista társadalom színe-java.

Úgyhogy egyáltalán nem lepődtem meg, mikor a legfrissebb cikkükben egy pszichiátriai betegségben szenvedő nő apa- és férfigyűlölő versét tették közzé. Nem kenyerem az ilyen szemét terjesztése, mert úgy érzem az ennyire beteg emberek mintha magukhoz akarnák rántani a normálisakat is, ezért csak pár sort idéznék az elejéből:

Kinőttelek, kinőttelek:
Fekete cipő, visellek
Harminc éve, mint egy láb,
Féregfehéren, s lélegzeni,
Tüszkölni alig merek.
Apu, meg kellett hogy öljelek.
De még előtte meghaltál

(…)

És még mielőtt valaki azt hinné, hogy ez igazán rossz, elárulom, ez csak a bevezető – innentől még rosszabb. Sokkal.

Ez tehát a feminizmus, ez az a nőegylet ami állandóan az ellen védekezik, hogy beteg férfigyűlölő leszbikusok szedett-vedett bandája lenne százhúsz kilométeres politikai hátszéllel. A probléma az, hogy minden saját megnyilvánulásukból az derül ki, hogy mégiscsak ez az igazság. Mert senki nem kényszeríti őket, hogy ilyeneket tegyenek közzé a saját weboldalukon. Ők ezt szeretik, ebben tobzódnak. Mélyen együtt tudnak érezni a “költő” apagyűlöletével, hiszen ők maguk is ugyanabban a (fekete?) cipőben járnak.

Ne értse félre senki, nem azzal van “baj”, hogy egyesek rossz családi körből érkeztek, és hogy nehéz gyerekkorukért egy személyt okolnak. A baj azzal van, amikor ebből politikai mozgalmat csinálnak, és a személyes, gyűlölködő indíttatást elhazudva arról beszélnek, hogy őket csak az egyenlőség érdekli. Feltehetném a kérdést, hogy ez a vers vajon úgy hangzik-e, mintha egy egészséges lélek valami általános társadalmi problémát akarna megjavítani konstruktív empátiával, de annyira blőd lenne ez a kérdés, hogy az már-már demagóg. A feministák valódi indíttatása olyan erősen átüt a saját megnyilvánulásaikon, hogy teljességgel lehetetlen akár félre-, akár kimagyarazáni.

Ezek férfigyűlölők, pont.

Ha nem lennének azok, nem adnának közzé ilyen verseket, a kommentelők morbid helyeslésével.

És ha valaki kinyitja a szemét és szétnéz nálunk, akkor fel kell hogy tűnjön neki a hasonló gyűlölködés teljes hiánya. Itt nem adunk közre nő- vagy anyaellenes verseket, nem írunk arról hogy a nők miféle szemét népség, nekünk nincsenek nemi komplexusaink, irracionális félelmeink. Mi egy politikai mozgalom térnyerése ellen küzdünk – egy olyan politikai mozgalom ellen, ami egyértelműen, zsigerből gyűlöli a férfiakat. Annyit szeretnénk elérni, hogy kikerüljenek a törvényhozás közeléből, mert az ottlétük biztosan csak életellenes eredményeket hozhat.