Budapest, 2012. május 14., hétfő (OS)
Magyarországi Szülők Országos Egyesülete.
Az új Nemzeti alaptantervet pedagógusok készítették a pedagógusoknak nagy körültekintéssel és szakértelemmel. A NAT 2012 mentes a szülői befolyástól, pedig az alaptanterv céljainak megvalósítása nagyban függ a szülők hozzáállásától. A gyermekeik taníttatásáért elsősorban felelős szülőknek kell elfogadni azt, ami helyes a központi tantervben, és elutasítani azt, ami nem helyes.
A nemzeti alaptantervről szóló kormány előterjesztést elemezve megállapítható, hogy szakmailag kiváló munka, világos szerkezetű, laikusok számára is érthető, számos olyan új előírást tartalmaz, amely előre viheti a magyar alap- és középfokú oktatás ügyét, az iskolai rendszerű szakképzés kivételével. Ugyanakkor a pedagógus szakma is kifogásolja, hogy nem sikerült az ismeretanyag megfelelő mértékű csökkentése, a krízis helyzet feloldása. A tananyagtartalom és a megvalósítás javasolt módszerei között ellentmondás feszül , vagyis túlméretezett tananyag megtaníthatatlan, illetve megtanulhatatlan. Tulajdonképpen kódolva van a pedagógusok nevelési- tanítási kudarca és az iskolába járó gyerekek többségének tanulási sikertelensége. Javaslatok NAT 2012 pedagógus- és tanulóbarát módosítására egy újabb zsákutca elkerülése érdekében: 1. Javasoljuk a tananyag tartalmak drasztikus, 50 %-os csökkentését, hogy legyen idő a korszerű, időigényes pedagógiai módszerek alkalmazására, a differenciált (egyéni) fejlesztésre, a nevelési helyzetek kihasználására, a lemaradók felzárkózására. Ez azt jelenti, hogy a pedagógusoknak lesz elég idejük az ismeretek átadására, gyermekeink nevelésére, és a tanulóknak sem kell a felnőttek munkaidejénél jóval több órát iskolába járással és tanulással eltölteni. 2. Javasoljuk az iskolai kreditrendszer bevezetését Iskolai kredit: a tanulói tanulmányi munka mértékegysége, amely a tantárgy, illetve a tantervi egység vonatkozásában kifejezi azt a becsült időt, amely meghatározott ismeretek elsajátításához, a követelmények teljesítéséhez szükséges; egy kredit átlagosan öt tanulmányi munkaórát jelent. Ez azt jelenti, hogy a kerettantervekben és/vagy a helyi tantervekben az egyes tantárgyak témaköreit, tartalmát olyan tananyagegységekre kell bontani, amit a tanulók normaidőn belül el tudnak sajátítani, illetve amit a pedagógusok a rendelkezésre álló tanórai foglalkozások keretében le tudnak adni. Mivel a Nemzeti alaptantervben előírt ismeretanyagot iskolai körülmények között elsajátítani képtelenség, ezért az oktatáspolitika az anyagi, erkölcsi felelősséget áthárítja a szülőkre és a tanulókra. Milliárdos nagyságrendű bevételekkel működik az oktatási feketegazdaság (árnyékoktatás). A gyermekeik oktatásában kockázatot vállaló szülők vagy megvásárolják az iskolán kívüli oktatási szolgáltatásokat, vagy elfogadják, hogy az iskolarendszer kudarcra ítéli gyermeküket.
Kiadó: Magyarországi Szülők Országos Egyesülete – Sajtószóvivő: Keszei Sándor (06-30/433-8754) Bővebb információ: www.mszoe. hu
Forrás: MTI OS
Hát ez nagyon sokágú probléma, van ami jó ötlet, van ami rossz, de ezt nem lehet pár sorban tárgyalni. A tanterv kialakítását nem kellene a szülőkre bízni, de talán még a pedagógusoknál sincs jó helyen – inkább olyasvalaki csinálja, aki ért hozzá és tudja hogy mit akar. Ja: amit akar, az legyen jó. A rosszakarókból már elég volt.
Nem is régen beszéltünk arról, hogy az alacsonyan tartott követelmény rendszer a pedagógusok érdeke, erre egy szülői egyesület áll elő olyan javaslattal ami a “tananyag tartalmak drasztikus, 50 %-os csökkentését” célozza. Vagy én értek valamit nagyon félre, vagy ők. Szerintem a tananyag ilyen drasztikus csökkentése biztosan nem szülne semmi jót. Az átstrukturálás viszont már régi vesszőparipám; gyakorlatilag úgy válnak 14 évesen jogalannyá a fiatalok, hogy előtte jóformán semmit sem hallottak a jogról. Alkotmány, PTK, BTK legalább főbb vonalakban és egyéb alapvető állampolgári ismeretek nagyon elkelnének…
Na igen, itt van némi látszólagos ellentmondás. Amit talán fel lehet oldani azzal, hogy a leadott anyag mennyisége és a számokérés minősége nem feltétlenül arányos. Szerintem megfigyelhető, hogy egyre több anyagot hadarnak el a tanárok, de egyre kevesebb marad meg a gyerekek fejében (talán itt van némi összefüggés…), viszont a jegyeken ez nem látszik meg, sőt. Főleg középiskolákban megfigyelhető a jegyek “inflációja”. Annak idején mikor én jártam, gyakran hallottuk, hogy a dogában 50% a kettes alsó határa. Manapság az már egy gyenge négyes :)
:o)) Nekünk még 70-75% volt a kettes alsó határa. Nagyon ritkán írtunk olyan dogát, amikor csak 50%-ot kellett elérni. Ugyanis az érettségin nálunk 50% volt a minimális követelmény. Ma már csak 20%.
Gyakorlatilag semmi “kintiről” nem hallanak az iskolában. Legalábbis a legtöbb-ben. Nagyon különböző oktatási formák vannak.
Tény, hogy még mindig fél évig tanulják az ötödikesek a János vitézt – szerintem teljesen fölöslegesen. Ezt a példát több okból szeretem. Egyrészt ötödikes koromban mi is fél évig rágtuk ezt a szerencsétlen János vitézt. Vagyis legalább negyven éve nem változott semmi (de szerintem már anyukámék is pontosan ugyanígy nyámmogtak rajta, pontosan ennyi ideig). Másrészt mert fél évet fecsérelnek el teljesen fölöslegesen. Harmadrészt mert ez a legtöbb tárgyra igaz.
Az alacsonyan tartott követelményrendszer nem áll összefüggésben a tananyagtartalommal.
Sajnos a pedagógusoktól elvárt követelményrendszer is igen alacsony.
Egyszer a Tanítóképző közelében dolgoztam, és a buszon sokszor hallottam a tanító-növendékeket beszélgetni. Akkor akadtam ki, amikor három másodéves lány arról beszélgetett, hogy egy évfolyamtársuk bulit szervez Zalaegerszegen. Arról vitatkoztak, hogy hol is van Zalaegerszeg. Csak az egyik járt aránylag közel hozzá – ő Győr közelébe helyezte. A másik kettő még a Dunántúlt sem találta el. – És ennek már több mint 10 éve. Gondolom, a színvonal azóta még lejjebb csúszott.
Egyszer beszélgettünk olyan tanítóképzőssel, akiknek azt tanították a főiskolán, hogy ha a gyerek olyan kérdéssel fordul hozzájuk, amit nem tudnak vagy nem akarnak megválaszolni, küldjék a könyvtárba…
A tananyag szerintem is sok. Nagy része fölösleges. Sem tanulni, sem gondolkodni nem tanítják meg a gyerekeket. Bár, mint említettem, vannak kivételek.) De ha a tanárok sem tudják, hogyan kell, akkor megtanítani sem tudják. Ezért szerintem elsődlegesen a tanárok teljesítményét, képességeit kellene mérni és kiszórni azokat, akik alkalmatlanok.
Sokmindent át lehetne szervezni, meg ésszerűsíteni. Rengeteg fölösleges dolgot tanulnak, viszont sok olyat nem, amit meg kellene.
És az is igaz – sőt, kifejezetten kulcskérdés -, hogy tényleg nem tanítják meg a gyereket gondolkodni vagy tanulni. Pedig ez lenne az iskola lényege. A különös az, hogy meg sem próbálják. Úgyhogy ez a szülők felelőssége marad.
Ha a szülők felelőssége lenne megtanítani a gyerekeiket tanulni, akkor minek az iskola? Gondolkodni a szülők legalább 70%-a nem tud. Szerintem nem is várható el tőlük, hogy otthon próbálkozzanak. Nálunk pici koruk óta divat volt a gondolkodás. Nagyobbik fiam alkalmazta is – nem készült egy környezetórára. Fel kellett volna készülnie kiselőadásra egy háziállat bemutatásával. Meg kellett tartania a kiselőadást. Annak ellenére, hogy nem készült, érdekesen és összeszedetten beszélt 5 percig a tengerimalacokról. De kiderült, hogy nem írt vázlatot, nem készült fel rá otthon, ezért csak négyest kapott. Szerettem azt a tanítónénit, de akkor igen morcos voltam.
Most hallottam a tévében, hogy a gyerekek fognak tanulni pénzügyi ismereteket és erkölcstant – akár már a következő tanévtől.
(A szocializációs folyamat levezetését is a szülőkre hárítják. Tőlem is elvárta legkisebbem egyik osztályfőnöke, hogy otthon “szocializáljam legalább 30 főre” a dedet…)
Na igen. Mit lehet erre mondani? :) Egy különös sarokba szorították a népességet, ahol az emberek 70%-a tényleg képtelen gondolkodni, ezért a gyermekeit sem taníthatja meg rá, az iskolák meg eleve elhárítják ezt a felelősséget magukról. Így aztán az a 70% soha nem is fog tudni megtanulni semmi igazán hasznosat, legfeljebb betanítható valamilyen gépies munkára, legyen az csavarhúzogatás vagy papírtologatás. Ez persze “odafent” nem okoz gondot, sőt, ahogy Balubácsi is írta tegnap, pontosan az a cél, hogy legyen egy birka réteg, ami nem lázad, nem gondolkodik, nem okoz gondot, csak végzi a dolgát meg fizeti az adót.
A kérdés az, hogy ha az oktatási rendszernek ez az alig titkolt célja, hogy ilyen birkák tömegeit szállítsa futószalagon, akkor édemes-e a tudatos szülőnek a csemetéjét oda járatni. A válasz persze magától értetődik, de mégis muszáj volt feltenni a kérdést :)
Mindenféle ellenkező irányú papolástól függetlenül a rendszer nem “hibás”, és nem is akarják “megjavítani”, mert pontosan úgy működik ahogy szeretnék. Ronda felismerés, dehát eleve nem is tudom hogy miért képzeljük hogy az állam szükségképpen jóindulatú lenne velünk szemben. Megvannak a saját érdekei, amik olykor kifejezetten ütköznek az emberekével, és ilyenkor hajlamosak a maguk javára dönteni.
Hát én nagyon nem akarom, hogy a gyerekem kínkeservvel kínlódjon óriási adathalmazzal, aminek túlnyomó részét éveken belül elfelejti. Talán Vekerdy Tamásnak van igaza, amikor a Waldorf iskolákat reklámozza. Ott állítólag az önálló tanulásra tanítanak meg, arra, hogy maga is tudjon anyagot gyűjteni a gyerek arról, ami érdekli, vagy amiről éppen kell.
Hja, az internet korában sokkal többre menne egy gyerek azzal, ha megtanítanák hogyan használja az eszét adatok felkutatására, és a hamisak megkülönböztetésére a valódiaktól. Talán a feminizmus elleni harcunkban is hasznos lenne, ha többen felfognák a különbséget propaganda és valóság között…