Jennifer Fulwiler, a népszerű katolikus blogszerző nyolc fontos tanulságot vont le a 89 éves Angelica nővér radikális hittől áthatott életéből.
Az Eternal Word Television Network (EWTN) katolikus televíziós hálózatot 1980-ban indította az alabamai Irondale-ben az Angyali Üdvözletről nevezett Mary Angelica Rizzo ferences örökimádó nővér. Az első adások a rendház garázsából átalakított stúdióban készültek. A kábelcsatorna 1987 óta 24 órás katolikus adást sugároz, amely ma már több mint százmillió háztartásba jut el a világ 127 országában, és az interneten is jelen van. „Az ember beleborzong, hogy mindezt egyetlen szerzetesnővér indította, pénz és médiatapasztalat nélkül” – írja Jennifer Fulwiler, aki – Raymond Arroyo életrajza alapján – az alábbi nyolc pontban foglalja össze Angelica nővér életének legfontosabb tanulságait:
1. Óvakodj a hamis alázatosságtól!
Angelica nővér történetében szembetűnő, hogy sohasem esett a hamis alázatosság csapdájába. Amikor Isten meghívta, hogy indítson televíziót, mondhatta volna, hogy egy magafajta egyszerű apáca képtelen ekkora vállalkozásra. E látszólag alázatos hozzáállás valójában egyfajta gőg, hiszen abból indul ki, hogy Istennek szüksége van a mi bölcsességünkre és erőnkre ahhoz, hogy megvalósítsa akaratát. Angelica nővér élete az igazi alázatról szól, ami azt jelenti: nem foglalkozunk magunkkal, hanem nyitottan fogadjuk a Szentlélek minden indítását, és bízunk benne: Isten mindent megad, hogy megtehessük, amit tőlünk kíván.
2. Kezdd el!
Angelica nővér életútjának ismétlődő üzenete: kezdd el! Ha úgy érezte, Isten kéri, hogy tegyen meg valamit, nem várta meg, míg minden kérdésre választ kap, hanem megtette az első lépést, s bízott benne, hogy mire sor kerül a következőre, minden forrás és információ rendelkezésére fog állni. Amikor tévéstúdió építésére érzett indítást – írja életrajzírója –, kérte a kőművest, bővítse ki a garázs alapját, hogy „elférjen a tévéstúdió”. A mester elképedve nézett rá: „De hát stúdióépítéshez nem értek.” „Én sem – felelte Angelica nővér. – De az nem számít. Megépítjük.” Tőke nélkül, üzleti terv nélkül, habozás nélkül belevágott egy önálló tévécsatorna működtetésébe. „Ha nem tesszük meg azt, ami nevetséges, Isten nem teszi meg azt, ami csodás” – mondogatta. „Ha Isten velünk van, nem kell mindent tudnunk; csak tennünk kell.”
3. Ne hallgass azokra, akik bolondnak tartanak!
Angelica nővér élete folyamán rengeteg ellenállásba ütközött. Bár sokan támogatták terveit, szép számmal akadtak, akik le akarták beszélni nevetséges ötleteiről. Tanulság: igaz barátaink és lelki vezetőink kivételével senkire ne hallgassunk, aki le akar beszélni valamiről, amire Isten hív. Angelica nővér példája azt mutatja: ha egyesek őrültségnek, ostobaságnak, lehetetlenségnek tartják, amit tervezünk, az sokszor éppen azt jelzi, hogy jó úton járunk.
4. Maradj balga!
Angelica nővér egyszer egy tévéinterjúban így fogalmazott: „Meggyőződésem, hogy Isten balgákat keres. Hát engem megtalált. Sok okos ember tudja, miért nem lehet valamit megtenni, s ezért nem is teszi meg. A balga nem tudja, hogy azt nem lehet megtenni. Isten sokszor balgákra bízza a terveit; olyanokra, akik hajlandóak nevetségessé válni, hogy Isten csodát tehessen.” Legtöbbször az okoskodás térít el attól, hogy Isten indításainak eleget tegyünk: „Lehetetlen, hogy ezt kívánja tőlem; túl nehéz feladat; egyetlen ember nem képes erre, főleg nem én.” Pedig Isten útjai sokszor balgaságnak tűnnek a világ szemében, így aki igazán nyitott akar lenni a Szentlélek indításaira, annak olykor azt is vállalnia kell, hogy balgának tűnjék.
5. Ne téveszd össze a bizakodást a tétlenséggel!
Angelica nővér élete minden napján fáradhatatlanul dolgozott: adományt gyűjtött, építkezéseket felügyelt, műsorokat készített, felszerelést vásárolt, vagy más módon teljesítette Istentől kapott küldetését. Lehetnek persze időszakok, amikor nincs más feladat, mint várni, hogy a Szentlélek elrendezze a dolgokat, de az Istentől kapott meghívás általában sok munkával jár. Angelica nővér megtapasztalta, hogy Isten sokszor azután válaszol az imára, hogy az ember nekiállt a munkának.
6. Ragaszkodj az elveidhez!
Angelica nővér és társai eleinte egy helyi tévé műsorában szerepeltek. Kiderült azonban, hogy a társaság egy olyan sorozatot akar műsorra tűzni, amely kétségbe vonja Jézus istenségét. Angelica nővér bejelentkezett az alelnökhöz, akinél a következő jelenet játszódott le: „Maga akarja megmondani nekem, milyen műsort állítsak össze?” – kérdezte az alelnök. „Nem. Szerintem gyatrák a műsoraik, de sohasem szóltam bele a műsorkészítésükbe. Ez a műsor viszont istenkáromlás” – felelte Angelica nővér, majd összehúzott szemmel kérdezte: „Ön keresztény?” „Igen – felelte az alelnök –, de gondolja, hogy Istent érdekli, mit csinálunk mi idelent?” „Igen, érdekli, sőt engem is érdekel – emelte fel hangját a nővér. – Ha ezt a sorozatot levetítik, többé nem vállalok szereplést maguknál, és más programot sem fogok idehozni.” Az alelnök azzal próbált érvelni, hogy nincs sok tévéstúdió a városban: „Ha tőlünk elmegy, nem szerepel többet a tévében. Nem kerülhet meg minket.” „Nincs szükségem önökre – pattant fel a nővér. – Egyedül Istenre van szükségem! Majd veszek saját kamerát, és építek saját stúdiót!” „Nem fog sikerülni” – felelt az alelnök. „Csak figyeljen, majd meglátja!” – zárta a vitát lesújtó tekintettel Angelica nővér.
Egyesek talán szemet hunytak volna a műsorpolitika fölött, mondván, néha kompromisszumot kell kötnünk, hogy eleget tehessünk a televíziós evangelizációra kapott isteni megbízatásnak. Angelica nővér élete sokszorosan igazolja: Isten mindig úgy oldja meg a dolgokat, hogy megalkuvás nélkül dolgozhassunk az ő ügyéért.
7. Fogadd el a hibáidat!
Angelica nővér nem volt tökéletes; olykor komoly lelki küzdelmeket vívott. Egy alkalommal azt írta: „Annyira összezavarodott a lelkem. Hibáim, gyengeségeim szinte szétfeszítenek… A legkisebb jó gondolatért is küzdenem kell. Küzdök, hogy imádkozni tudjak – nyomasztó gondolatok, zűrzavar és nyugtalanság mázsás tömege választ el az imádságtól. Mintha egy szemétkupacban akarnék rózsát szedni.” Mégsem engedte, hogy mindez meggátolja, hogy fáradhatatlanul tegye azt, amire úgy érezte, Isten hívja. Tudta: nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy Isten munkálkodni tudjon általunk.
8. Nézz szembe a félelemmel!
Az ember azt hinné, Angelica nővér igazi adrenalinfüggőként abban lelte kedvét, hogy minél kockázatosabb vállalkozásokba fogjon. Meglepő, de nem így volt. Ő sem mindig könnyen tette, amit tett, sőt éppen olyan nehéz volt a radikális hit útján járnia, mint nekünk. Életrajzírójának így vallott: „Ha tenni akarsz valamit az Úrért – tedd meg! Ha úgy érzed, meg kell tenned, akkor – ha halálosan rettegsz, ha minden ízedben reszketsz is – tedd meg az első lépést! A kegyelmet az a lépés fogja meghozni; miközben lépsz, már kapod a kegyelmet. Nem baj, ha félsz; a félelem akkor látogat, amikor nem cselekszel.”
Az EWTN hatalmas campusát, a látogatók autóitól zsúfolt parkolót, a hatalmas műholdas átjátszókat látva az ember beleborzong, hogy mindezt egyetlen szerzetesnővér indította, pénz és médiatapasztalat nélkül. Angelica nővér életrajzírójának így fogalmazott: „Azt mondják, nagy hitem van – pedig igazából gyáva vagyok, csak mindig megyek előre.” Bárcsak mindannyiunknak ilyen „gyenge” hite volna! Mekkora dolgokat tud tenni az Úr egyetlen gyáva emberen keresztül, aki mindig megy előre!
Forrás: Magyar Kurír
Egyszerre sokminden jutott eszembe. Eszembe jutott Teréz anya. Ugye nem kell ecsetelnem, miért?
Meg arra is gondoltam, hogy Rita néni milyen kis aktív menedzser. De hát ha valaki ilyen típus, teljesen mindegy, hogy apáca, vagy bármi más – senki ne értsen félre, nem akarok degradálni semmit és senkit.
És eszembe jutott valami nagyon negatív is: mi van, ha kicseréljük a főszereplőt egy pedofil papra? Talán a nővér sem örülne Fulwiler nyolc pontos összefoglalójának.
“„Azt mondják, nagy hitem van – pedig igazából gyáva vagyok, csak mindig megyek előre.” Bárcsak mindannyiunknak ilyen „gyenge” hite volna!” – Inkább ne! Rossz belegondolni is! Épp elegen – túl sokan is – mennek/törtetnek előre a hitük hajtóerejével. És hatalmas károkat tudnak okozni!
Igen, igazad van, de itt az Istennel együttműködő hitről van szó. Istentől a törtetés, a manipuláció, az erőszak távol áll. Abban az óhajban egyszerűen az fejeződik ki, hogy szeretnénk, ha Isten bennünket is nagy dolgokra tudna használni. Ez a nővér épített, és hasznos dolgokat hozott létre. Ebben szeretnénk osztozni.
Nemigazán értem, hogy kapcsolódik ez az én gondolataimhoz.
Nem vitattam, hogy ez a nő jót cselekedett.
De azt vitatom, hogy ne lenne bizonyos mértékig manipulatív. A manipuláció emberi tulajdonság és mindenki használja is. Más kérdés, hogy vannak, akik túlzásba viszik. A 6. pontban leírtak tiszta manipulációról szólnak mindkét fél részéről.
Nem minden pedofil erőszakos. Legtöbbjük éppenhogy kedvességgel férkőzik a gyerekek közelébe és végig nagyon kedves velük.
Hogy hasznos dolgokat hozott létre, tökéletesen nézőpont kérdése. Biztos vagyok benne, hogy vannak, akik úgy gondolják, erőszakosan elárasztotta a világot a hitének tukmálásával.
Nem vagyok istenhívő, de ha lennék sem gondolnám, hogy Isten bárkit is használni akarna. Főként, hogy Isten nem valaki. Ha jól tudom.
Bocs, de ebben a cikkben több tonnányi közhelyet hordtak össze. Nem értem, mi keresnivalója van itt, azaz mi az apropója annak, hogy itt van… Ha ilyeneket akarok olvasni, veszek Blikket
Nem szoktam Blikket olvasni, de valahogy azt gyanítom, hogy ilyen írások ott sem jelennek meg, pedig ha ilyenekkel lenne tele, akkor máris egy kicsivel jobb világban élnénk. Tényleg nincsenek a cikkben agyon szofisztikált üzenetek, de a mondandója éppen az, hogy elég az egyszerűség és a jószándék.
Annyit cikkezünk itt a nőszervezetek és egyes nők önös érdekből elkövetett közszerepléseiről, sérült, eltorzult, lelkű nők és férfiak rosszindulat nélkül is kártékony nyilvános tobzódásairól… Nagyon ráfér ellensúlyként a lapra, hogy olyan nemes egyszerűséggel jóindulatú asszonyokról is szót ejtsünk, akik másokért, egy közösségért küzdenek. Valahogy úgy is tudom értelmezni, mintha ez a nő mindannak az ellenpólusa lenne, ami ellen itt annyira sokszor szót emelünk. Én szép példázatnak érzem a történetet az elszántság, a tenni akarás, a közösség és a hit erejéről.
Azt hiszem akkor hal meg végképp a lélek, ha már az ilyen történetek sem tudják megérinteni az embert, vagy már az ilyen sztorikat is gyanakvással tudjuk csak szemlélni. Szóljatok rám nyugodtan, ha túl szentimentális vagyok! :D
Túl szentimentális vagy.
El is morzsoltam néhány könnycseppet, anniyra meghatódtam soraidat olvasván.
De én azért nem vagyok egy romantikus királylány. :o)
Szerintem a feministák is kiteszik a honlapjukra ezt a történetet – már persze csak azok, akik a vallásosságot nem tartják nemkívánatosnak a feminizmusban. (Mivel az egyház is a patriarchális elnyomás szép példája.) Nade visszatérve a feminizmushoz: ez az apáca feminista. Tévéműsorokban szerepelt – mondhatjuk, propagandistaként. Kiosztotta a helyi tévé alelnökét. Utasította a kőművest, hogy építsen stúdiót. Nem érdekelte, hogy a kőműves nem tud stúdiót építeni. Rendületlenül menetelt céljai megvalósítása érdekében. Nőket vezetve, nőkkel dolgozva lett sikeres.
Mint már írtam, attól függ, honnan nézzük ezt a jóindulatot. :o)
Na, meg ez a kép… :o))) Azonnal egy megható történetet várok, ha ránézek. :o)))) (Inkább radíroztam, hogy mit mondhat a néni, miközben “bekeményít”.) :o)
A képet én szerkesztettem be, és nem véletlenül választottam ezt a sok lehetséges közül. Tudom, hogy az ökölbe szorított női kéz szimbólumát a feministák úgymond szeretnék kisajátítani maguknak. Ez a kép azt jelenti számomra, hogy a nők mentális ereje ezerféle alakot ölthet, és ezerféle okból tárgyiasulhat. A kép intő jel: egy szimbólum mögött nem mindig ugyanaz a tartalom rejtőzik, ne hagyjuk megtéveszteni magunkat!
Ha már fantázia játékokat űzünk; szerintem Mother Angelica azt mondja éppen: “Ha összefogunk mi egyszerű emberek, akkor még a rossz politika hatalmával is felvehetjük a küzdelmet, azért, hogy olyan közösségeket hozzunk létre, amelyek a mi szándékunk szerint működnek. De ehhez erőre és kitartásra lesz szükségünk!” – Egy jószándékú, erős öregasszony, akiből még 89 évesen sem veszett ki az emberekbe és Istenbe vetett hit. Én azt gondolom, hogy ha bárkit is utasítgatott volna, akkor soha senki nem állt volna mellé.
Kizárt dolog, hogy ez a történet megjelenhessen egy feminista propagandában. Ezek a nők egészen más célokért, egészen más módon küzdenek. Egy apáca ideája soha nem volt azonos a férfigyűlölet ideájával.
A vallásos emberek, az egyházak hisznek az Isten által elrendelt nő-férfi szerepekben. Az Isteni vagy biológiai determinizmus pedig a feminizmus legnagyobb ellensége, mert leküzdhetetlen akadály számukra. A vallás jelenleg a kártékony újhullámos feminizmus elleni küzdelem legerősebb bástyája. Mindaddig az is marad, amíg nem lesznek olyan hiteles antifeminista szervezetek, amelyek megfelelő erőt és hihető jószándékot tudnak felmutatni. Sajnos az antifeminizmus szót hallva a legtöbb ember valamiféle nőellenességre asszociál azonnal.
Mint ahogy a feminizmusra pedig azonnal azt, hogy az valami Isten csodája, az elnyomottak és kizsákmányoltak felkarolója.
Ööö… pontosan hol derül ki, hogy ez az asszony jóindulatú? Biztos figyelmetlenül olvastam a cikket. Attól még nem lesz jó ember, hogy létrehozott egy katolikus TV csatornát. Attól se, hogy vallásos, sőt attól se, hogy apáca.
A cikk pontosan olyan hatásvadász eszközöket alkalmaz, amilyeneket a bulvár “újságírók” szoktak.
Ha valamit megtanultam a modern médiával kapcsolatban (ideértve az internetet is), akkor az az, hogy semmi nem az, aminek látszik.
Amíg a fenti hozzászólással piszmogtam, közben te megírtad ezt. Érdekes módon ugyanazokat a kérdéseket jártuk körül. Tehát részben válaszoltam is. Nincs bennem semmiféle vakhit a médiában tálalt tartalmakkal szemben. Éppen ellenkezőleg; néha még ott is média manipulációt sejtek, ahol talán nincs is. De valahol meg kell húzni egy határt… Valamit muszáj még elhinni. Én itt húztam meg az enyémet: Elhiszem egy apáca jószándékát.
Még egy gondolat: Az írás, legyen akár szépírás, akár publicisztikai újságírás, mindig valamiféle “hatásvadászat”. Az ember ezerféle eszközből válogat(hat), hogy adott célok és körülmények között mit tart működőképesnek (és erkölcsösnek), hogy egyszerre hasson az észre és az érzelmekre. Az olvasó meg úgyis mindig tudni fogja, hogy éppen megakarják győzni… de végül majd csak ő dönti el, hogy mennyire ad hitelt az adott írásnak, akár annak összes esetlensége ellenére.
Engem kb ott veszítenek el, ahol a “radikális” szót először leírják. A többi hab a tortán.
Nem szeretem sem az extrém embereket, sem az extrém világnézeteket. Az amerikai kereszténységgel szemben is fenntartásaim vannak, legyen az katolikus, vagy bármilyen más felekezet.
Értem. És az amerikában honos más nagyobb vallásokkal szemben is hasonló ellenérzéseid vannak?
Csak úgy gondolatkísérletként megkérdezem, hogy illik e nekem például egy olyan mondatot leírnom, hogy “Az amerikai zsidósággal szemben is fenntartásaim vannak, legyen az talmudista vagy bármi más.”
Nem igazán ismerem őket, és azért az USA leginkább keresztény, nem pedig más vallású.
Bocs, én is csak arra akartam célozni, hogy nem túl szerencsés vallással szemben ellenérzést kifejezni.
No. Ma kiderítettem a roppant egyszerű választ. Nem volt könnyű. :o)
Tehát az ok: “Én remélem, hogy mi is így fogunk építkezni, mint ez az apáca.” (Ti. a Férfihang)
Nézd el a népszerű blogger bulvárságát, szűrd ki belőle az apácákat és tevékenységüket – mert gondolom, nem egyedül ez a néni szervezte és vitte véghez az egészet -, ha neked úgy jobb, hát halászd ki ebből a maradékból azt a tényt, hogy apácák, így a szűrőben megmarad a valami, amitől mindenki úgy érezheti, hogy a semmiből mi akár nagyon nagyot is alkothatunk.
Így már jó, kedves Remetém! :o)
Én sokkal hitelesebbnek érezném, ha a honlapjukon nem csak adományokat kérnének, meg 650 dolláros fakereszteket, meg ezer dolláros olvasókat árulnának, hanem legalább egy fél oldalacska erejéig arról is beszámolnának, hogy milyen jótékonysági dolgokra költik a dollármilliós bevételeket, kiket segítenek, mit tesznek a rászorulókért stb.
Azt hiszem, ilyen infot a segélyszervezetek honlapjain kell keresned. Karitász, Ökumenikus Szeretetszolgálat, a Baptisták szervezete (neve most nem jut az eszembe). :)
Félreérthetően fogalmaztam, bizonyos egyházakkal szemben vannak ellenérzéseim (vagy ambivalens érzéseim), nem a kereszténységgel szemben.
Elnézést.
Így nekem is másképpen esik, amit írsz. Mert azt belátom én is, hogy közülünk, egyháziak közül, sokan nem úgy élünk, hogy az Isten büszke lehetne ránk. Jó múltkor Éjszárny bizonyította előttem, hogy az egyházam egy tolvaj egyház. Második Világháború végén nyúltak le a fejeseink (a Vatikánban) nemzeti kincseket. És még lehet sorolni. Ezt én is belátom, sajnos az egyházamnak van ilyen rút arca is. De másik is. ;)
Nem tudom eldönteni, hogy jó-e az ha pörög a vita, vagy káros :) A vallás mindenesetre azonnal megoszt bármilyen csapatot, az tuti.
Mondjuk abban látok rációt, hogy a kívülállók számára tisztább képet adhatunk magunkról ha megmutatjuk hogy semmi bajunk a nőkkel. Az elgondolás jó, a megvalósítás most egy kicsit bicegős lett :)
Jó lesz itt szőrmentén bánni a vallással. Bár eddig is úgy volt, szerintem. És azért aki konzervatívnak és antifeministának vallja magát, az jó, ha észben tartja, hogy a keresztény felekezetek is azok.