A férfi életútja (adoma)

Bár számos igazán jó vicc, humoros történet, anekdota foglalkozik a “férfilét gyötrelmeivel”, de itt a Férfihang.hu oldalain még nem kerítettünk sort ezekre. Tehát a közeljövőben magamra vállalom az osztály bohócának szerepét, és hiánypótló jelleggel megpróbálom előhalászni az agyam és az internet sötét bugyraiból a férfihumor legékesebb gyöngyszemeit. Kezdjük is rögtön egy igazán elmés adomával. Garantálom, hogy aki még nem hallotta, az is úgy fogja érezni, hogy nagyon ismerős neki a történet:

Amikor Isten határtalan jókedvében megteremtette a föld élőlényeit, akkor sorban elbeszélgetett velük, és személyes útmutatással látta el őket. Elsőként a szamarat szólította magához, és így szólt hozzá:

– Most jól figyelj rám! Te leszel a szamár. Az lesz az életed, hogy reggeltől estig dolgozz keményen. Örökké nehéz terheket cipelsz majd a hátadon mások helyett. Füveket, zöldségeket eszel majd, és sajnos túl okos sem leszel. Negyven évig kell majd élned ezt az életet.
Erre a szamár így válaszolt:
– Ohh, Istenem, negyven év az ilyen életből túl sok lenne. Talán még a fele is sok lesz kicsit. Kérlek, enyhíts a terheimen!
Isten meghallgatta a kérését és úgy lett.

Azután Isten megteremtette a kutyát, és azon nyomban magához is füttyentette:
– No, te derék állat! Te leszel a kutya. Az lesz az életed értelme, hogy vigyázol az emberre, a családra, és az ő dolgaikra, őrzöd a házat, és hűséges leszel hozzájuk. Azt eszed majd, amit ők meghagynak neked, és egy kis eszed is lesz. Neked harminc év lesz az életed.
Erre a kutya azt lihegte:
– Szép, szép, de azért harminc év az ilyen életből túl hosszú volna. Bőven elég lesz nekem a fele is!
Az Isten teljesítette az ő kérést is.

Ezt követően pedig Isten megteremtette a majmot, és neki is elmondta a feladatát:
– Te leszel a majom. Ugrálsz majd folyton fáról-fára. Bár eszes jószág leszel, de mindig úgy viselkedsz majd, mint egy idióta, hogy másokat szórakoztass. Banánt és más gyümölcsöket ehetsz. Húsz évig élhetsz.
Erre a majom azt makogta:
– Húsz évet élni bohócként, az mégiscsak túl sok lenne! A felével is beérném!
Úgy is lett.

Végül Isten megteremtette a legfőbb művét, a férfit, és magához szólította:
– Ember, figyelj most rám! Te vagy minden teremtményem közül a legtökéletesebb. Téged a magam hasonlatosságára teremtettelek. Te leszel a FÉRFI, az egyetlen értelmes lény ezen a Földön. Éles eszedet arra használod majd, hogy minden élőnek és élettelennek az ura légy! Neked lesz hatalmad mindenek felett. Te persze megehetsz és birtokolhatsz bármit, amire kedved támad. Harminchárom évig élheted ezt a nemes életet.
Erre a férfi így felelt:
– Istenem, harminchárom év az életre túl kevés. Talán még a kétszerese is kevés lesz. Kérlek, add nekem azt a húsz évet, ami a szamárnak nem kellett, és persze a tizenöt évet, amit a kutya meghagyott, sőt még a majom tíz évét is magamra vállalom.
Isten megkérdezte:
– Mondd, egészen biztos vagy ebben?

És mert a férfi szilárdan ezt szerette volna, hát Isten a legfőbb teremtményének kérését is teljesítette. Gondoskodott róla, hogy a férfi férfiként élhessen harminchárom évig, aztán ha megnősül, akkor húsz évig reggeltől estig dolgozzon, és mások terhét hordozza, mint a szamár. Közben gyermekei születnek, ő pedig tizenöt éven át úgy élhet, mint a kutya; vigyáz a családra, meg a házra, és azt eszi, amit meghagynak neki. Aztán mikor megöregszik, akkor még tíz évig úgy élhet, mint a majom, idiótaként viselkedhet, hogy szórakoztassa az unokáit.