1. A feminizmus és a feministák nem azonosak a nőkkel. A két fogalom nem ugyanazt jelenti.
Azért nem, mert nem minden nő feminista, viszont léteznek férfi feministák is. Éppen ezért aki a feminizmust kritizálja, az nem a nőket kritizálja, és akinek baja van a feminizmussal, annak nem a nőkkel van baja. Vitákban gyakran előfordul, hogy egyes feministák szerint aki őket kritizálja az “nőgyűlölő”, de ennek annyi értelme sincs, mint azt mondani, hogy aki nem szeret hegeszteni az férfigyűlölő.
2. A feminizmus és a feministák nem a nők érdekeit képviselik.
Ez eleve lehetetlen lenne, mivel ahány nő, annyi érdek, és ezek sokszor szembemennek egymással. Az emberek életében nem minden “nemi érdek”, léteznek más vonalak amik sokkal inkább megosztják a társadalmat, ezért nem lehet minden nőt egy blokkban képviselni. A gazdag nők érdeke a GYES szűkítése, a szegény nők érdeke a GYES tágítása. A feminizmus nem tudja egyszerre képviselni a kettőt. (Nem meglepő módon rendre a tehetősebb, karrierista nők pártjára állnak a szegényebbekkel szemben.)
Jó példa ennek a pontnak az igazára az is, hogy a feministák gyűlölnek és támadnak bizonyos nőket. Ha úgy általában a nőket képviselnék, akkor eszükbe sem jutna egyes nőket a közbeszédben támadni, lejáratni, sőt, halálos fenyegetésekkel zaklatni. Pedig így jártak már sokan, Sarah Palin amerikai elnökhelyettes-jelölttől kezdve Christina Hoff Sommers egyetemi oktatón és publicistán át Erin Pizzey-ig, az első nőmenhely megalapítójáig. A feministák nyíltan és nagy hévvel gyűlölték ezeket a nőket, elsősorban azért, mert nem voltak hajlandóak a fősodratú radikálfeminista táborhoz csatlakozni. Erin Pizzey esete még külön említést is érdemel azért, mert mint a világon az első nőmenhely megalapítója a feminizmus hőse kellene hogy legyen – de mikor közreadta az őszinte személyes tapasztalatait, miszerint a családon belüli erőszakot nem csak férfiak követik el, hanem nők is, akkor olyan halálos fenyegetéseket kapott családjával együtt, hogy még a szülőföldjéről is el kellett menekülnie. Az utolsó csepp az volt a számára, mikor a feministák karácsony napján agyonlőtték a kutyáját. Nem, a sztori nem hollywoodi kitaláció, hanem valóban így történt – és ez elég különös fényt vet a feminizmus “nőbarát” voltára.
3. A feminizmusnak semmi köze az egyenlőséghez.
Ha egyenlőséget akar valaki, akkor az egyenlőségért harcol, nem a nőkért. Ha langyosat szeretnék, nem “a hideg egyenjogúságáért” fogok küzdeni; ha azt szeretném hogy egy mérleg egyensúlyban legyen, akkor nem a bal serpenyőért fogok harcba szállni. A feminizmusnak már a neve is mutatja, hogy egy bizonyos oldal érdekeiért küzd, nem pedig valamiféle absztrakt egyenlőségért.
A feminizmus egyik legalapvetőbb tévedése, hogy a különbözőséget, a másságot üldözendő diszkriminációnak tartja. A történelem folyamán a férifaknak és a nőknek más jogaik voltak, ez tény, de ebből nőelnyomást kimutatni csak úgy lehet, ha a nők jogairól egyáltalán nem beszélünk, és így kérjük számon azt, hogy miért nem kapták meg a férfiak jogait. Ez egyoldalú, hibás kép, ami egyoldalú, hibás érveléshez vezet. A történelem mérlegén a férfiak oldalán volt 2 alma, a nők oldalán 2 narancs. Nem volt ugyanaz, de az értékük azonos volt, és a társadalmi különbözőségnek jó okot szolgáltatott a nemek biológiai különbözősége. A nők és a férfiak nem ugyanazt akarják az élettől, vagy legalábbis nem ugyanúgy. Épp ezért nem biztos, hogy az a legboldogítóbb megoldás ha mindenkit egy keretbe kényszerítünk. Ettől függetlenül ha a jogegyenlőség mellett érvelünk, annak is lehet erkölcsi alapja, de a feministák megoldása a “jogegyenlőségre” az, hogy a nők 2 narancsa mellé odatettek 2 almát, miközben “az évezredes elnyomás kompenzációjáról” hablatyolva a férfiak serpenyőjéből elvettek egyet. Jelenleg egy hajszál választja el a mérleget a felborulástól, de még mindig a nők oldalára szeretnének további holmikat halmozni.
4. A feminizmus hamis alapgondolatra épül.
Lehet a feminizmus bármilyen sokszínű, egy alapgondolat az összes irányzat hátterében meghúzódik. Ez pedig az, hogy a nőket, mint csoportot elnyomták (és/vagy elnyomják) a férfiak, mint csoport. Ennek hiányában az egész mozgalomnak semmi értelme nem lenne, hiszen ha nem feltételezzük hogy a nők joghátrányban lennének, akkor nincs értelme a jogaikért küzdeni. Viszont ez az illuzórikus “nőelnyomás” egy beteg tévképzetre alapul – illetve akit megfertőznek a gondolattal, abban kialakítja ezt a tévképzetet. Ugyanis valakit elnyomni – különösen évezredeken keresztül – nem lehet véletlenül, figyelmetlenségből, tévedésből. Az elnyomás szándékosságot feltételez, a szándékosság pedig “gonoszságot”. Aki arról beszél, hogy a férfiak mint csoport tudatosan elnyomják a nőket, az ezzel azt állítja, hogy a férfiak összességében “eredendően gonoszak”. Ez önmagában is abszurd, mert mindenki tudja, hogy a férfiak nem egy homogén csoport, de akit a saját józan esze már nem képes utolérni, annak ajánlanék pár érdekes gondolatot.
Például hogy szinte semmilyen tágabb csoportról nem szokás azt hinni vagy állítani, hogy gonoszak, legyen az nép, vallás, vagy bőrszín alapján megkülönböztethető. Tudjuk, hogy léteztek nácik, de egyetlen épelméjű ember sem állítaná, hogy minden német gonosz. Volt inkvizíció, de nem minden keresztény gonosz. Élnek még manapság is zsarnokoskodó férjek, de ettől nem lesz minden férfi gonosz.
Márpedig a nők szisztematikus elnyomása egy általános férfi-összeesküvést feltételez, amiben a férfiak egyértelműen “rosszak”, a nők pedig mind szegény áldozatok. A történelem, vagy a modern világunkra való kitekintés ezt a képet egyáltalán nem igazolja, s csak azok hisznek benne, akiket egyoldalú és demagóg torzításokkal megtévesztettek. A legnagyobb probléma az, hogy a “megfertőzött” emberek nem gondolják végig logikusan a tényeket, és ezáltal a tudatalattijukban hatalmas pusztítás megy végbe. A tudatalatti ugyanis feldolgozza amit beledobnak, és aztán a mélyből befolyásolja az ember érzelmeit, amit utána nagyon nehéz megérteni vagy megváltoztatni. Amikor egy ember először szembesül a “nőelnyomás” gondolatával, és az elferdített érvekkel meggyőzik annak valóságáról, a tudatalattijában rögzül a kép, hogy a férfiak elnyomók, a nők pedig áldozatok. Ha ez az illető nő, akkor innentől kezdve gyanakvó lesz a férfiakkal szemben és előítéletes. Ha férfi, akkor elítélő lesz “barbár férfitársaival” szemben, akikről úgy érzi, nem tartozik közéjük, különb náluk. (Külön érdekes kérdés, hogy hogyan tudja elhinni azt, hogy létezik egy “patriarchális összeesküvés” amibe őt nem avatták be, és amiről korábban még sosem hallott…) Mindenesetre akár férfi, akár nő, mindenhol a férfigonoszság jeleit kezdi kutatni, és mivel olyan világban élünk, ahol a konfliktusok mindennaposak, ezért fog is találni alapanyagot a téveszméi tovább építéséhez. Egy ilyen “megfertőzött” ember szemében a szomszédban ordítozó pár “elemi férfigonoszság”, egy férfi munkatárs magasabb fizetése “szervezett nőelnyomás”, és ha van elég ideje eljutni addig a pontig, akkor a családszeretet “nőellenesség”, a romantikus kapcsolat “zsarnokság”, az egymás mellett élés “békés koncentrációs tábor”. Így lesz egyetlen alig – vagy sehogysem – kifejtett alapgondolatból romboló férfigyűlölő ideológia, ami manapság mintha az egész nyugati világot megfertőzte volna.
A valóság persze az, hogy a férfiak sosem nyomták el a nőket úgy, ahogy a feministák képzelik. Nem létezett 2-3, vagy akárhányezer évvel ezelőtt az a titkos naggyűlés, amire a bolygó összes férfija kilopakodott éjjel titokban, amíg az asszony az igazak álmát aludta, és ahol ellenvetés nélkül megszavazták volna, hogy mától a nőknek rossz lesz. Nem határozták el, hogy onnantól kezdve a nőket kizsákmányolják azzal, hogy a nehéz és veszélyes munkák 99%-át magukra vállalják, amíg a nők otthon vigyáznak a gyerekekre. Nem vésték kőbe, hogy attól a ponttól kezdve a nőket sanyargatni fogják azzal, hogy ők maguk életük végéig harcolnak és gürcölnek, hogy a családnak legyen mit enni és legyen hol lakni. Nem egyeztek meg abban, hogy hegemón maszkulinitásukkal elnyomják a nőket úgy, hogy feláldozzák az életüket akár vadidegen nőkért is ha úgy hozza a sors. Illetve ezen mondatok második fele tulajdonképpen igaz, csak nehezen lehetne ráfogni, hogy valóban “nőelnyomás”. Vagy ha igen, akkor igencsak hülyék lehettek azok az őspatriarchák, hogy ilyen módszerekkel akarták a nőket gyötörni. Szegény női túlélőket biztosan kínozta amikor a férfiak elsüllyedtek a Titanic-kal, hogy ők életben maradhassanak. Szegény parasztasszonyt mennyire bánthatta, hogy a férje kizsigerelte őt azáltal, hogy felnőtt életének 10.000 napjából 9.900-at azzal töltött, hogy szántott amíg a nő főzött, kaszált amíg a nő babot fejtett, vagy fát vágott amíg a nő fonalat gombolyított.
A feministák többsége persze azzal védekezik, hogy ők nem gyűlölik a férfiakat amódon, hogy minden egyes általuk ismert vagy ismeretlen férfi iránt személyes, sötéten negatív érzelmeket táplálnának. De nem is erről van szó. Hanem egy tudat alatt meghúzódó, alaptalanul létrehozott és radikálisan felturbózott gyökeres ellenszenvről, gyanakvásról és ellenségeskedésről. Ez a mindennapokban is megmutatkozik, amikor a fertőzött személy arról beszél, hogy milyen nehéz a nőknek, milyen jó a férfiaknak, micsoda veszélyek leselkednek a nőkre, ésatöbbi. Ezeknek a hátterében mind egy szálig az igazság nem ismerete, vagy tagadása áll – ugyanis a férfiaknak nem könnyű, és a rendőrségi statisztikák szerint sokkal veszélyesebb férfinak lenni. De a férfigyűlölet akkor kristályosodik ki igazán, amikor a feministák a vita hevében ablakot nyitnak a lelkük bugyraira; ilyenkor kerülnek elő az olyan vagdalkozások, hogy “a férfiak nőverők”, “a férfiak elnyomók”, a férfiak csúnya gonosz hókuszpókok. És sosem arról van szó, hogy van egy pár férfi akinek problémái vannak; a megfogalmazás mindig általánosságban utal a férfiakra.
Ironikus, hogy fel sem ismerik a saját férfigyűlöletüket. Így jönnek létre azok a bukfencek, hogy “én nem vagyok férfigyűlölő, de a férfiak erőszakos állatok”. [Ezt még azzal sem lehet összevetni, hogy “nem vagyok homofób mert van meleg barátom”, hiszen ott a második tagmondat legalább alátámasztja az elsőt, nem lerombolja… A feministák hozzáállása körülbelül azzal egyenértékű, mint ha azt mondanák: “én nem vagyok homofób, de a rohadt b*zik alacsonyabbrendűek”.] És olyanokat állítanak a férfiakról, ami egyértelműen nem igaz, viszont brutálisan sértő és előítéletes. Ha bármilyen más csoportról állítanák, bíróság előtt kellene felelniük érte, de a férfiakat nyugodtan lehet szapulni, sőt, bizonyos helyeken piros pont jár érte. De a normális emberek jó ha tudják: a gyűlölet gyűlölet marad, és képes másokat megfertőzni akkor is, ha a vírusgazda tagadja azt. A feminista brosúrák nyilván nem fognak arról beszélni, hogy ők oktalanul megvádolják a komplett férfinemet mindenféle gonosz dolgokkal, és aki elhiszi a vádakat, az onnantól kezdve máshogy fog nézni a férfiakra – de ha nem is említik, attól még tény marad. A feminizmus bizonyíthatóan nem az, aminek mutatja magát; nem azokért a célokért küzd amiket papíron meghirdetett; és nem olyan eredményeket hozott, mint amikkel fennen büszkélkedik. Ha az ember az egyik hazugságukat átlátja, azzal dominók egész sorát dönti fel, és nincs megállás: az egyszer napvilágra került igazságot a hazugság már nem tudja újra betemetni.
Nagyon jó cikk. Adni kellene neki egy permanens linket felülre (ahol a Vitakultúra, stb. vannak), annyira klasszul összefoglalja a lényeget, hogy kb. az oldal ars poeticájának tekinthető.
Sok mindennel egyet lehet itt érteni, de azért le kellene venni a rózsaszínű szemüveget. Nagyon kemény élete volt a nőknek egészen a legutóbbi időkig. Kivéve az előkelő nőknek, bár voltak helyek és idők, amikor nekik sem volt egy leányálom az életük, pl. az árja népeknél szokásban volt máglyán elégetni őket az elhunyt férjjel együtt…
Itt van pl. ez a jellemző részlet a cikkből:
“Szegény parasztasszonyt mennyire bánthatta, hogy a férje kizsigerelte őt azáltal, hogy felnőtt életének 10.000 napjából 9.900-at azzal töltött, hogy szántott amíg a nő főzött, kaszált amíg a nő babot fejtett, vagy fát vágott amíg a nő fonalat gombolyított.”
Tessék már utánaolvasni egy kicsit, néprajzi tanulmányok, stb. mielőtt írni kezdünk! Egy parasztasszony látástól vakulásig dolgozott, igen nehéz fizikai munkát végezve. A kenyér készítése pl. nem véletlenül férfimunka manapság, pedig régen ezt is a nők végezték. Aratáskor a nők szedték a markot a férfi után, sőt gyakran nekik is be kellett állni sarlóval kaszálni. A t. cikkíró szerintem fél óráig sem bírná ezt a női munkát végezni. Fonalat gombolyított – LOL… és honnan volt a fonal? Kenderből. Az egyik legnehezebb fizikai munka a kenderből a fonal előállítása. Kapás növények (krumpli, kukorica) kapálását, címerezését szintén a férfiak és a nők együtt végezték. Tehenek fejése minden reggel 3-kor. És így tovább. Plusz 6-8 gyerek. Nem volt ritka, hogy az asszony a föld mellett kosárba letette a gyereket, szedte a markot az “ura” után, időnként megállt szoptatni, aztán vissza dolgozni. Az sem számított nagy ritkaságnak, hogy ott szültek meg a kukoricaföldön, és általában másnap-harmadnap vissza kellett állniuk munkába.
Kimondottan férfimunka volt a házépítés, az aratás kaszával, a lóval való munkák, bikák gondozása. De összességében a nők többet dolgoztak, és fizikai erejükhöz képest nehezebb munkákat. Tehát kb. 50-50 százalék volt a munkamegosztás az előállított értéket tekintve, miközben a nőnek formálisan semmilyen jogai nem voltak, pl. nem szólhatott bele abba, ha a férfi elvitte a kocsmába a család jövedelmét. Gyerekkoromban falun minden második-harmadik házasság ilyen volt, az alkoholista férj + szenvedő feleség felállás egyáltalán nem volt egy alaptalan sztereotípia.
Még mielőtt a t. társaság nekem támad, nem állítom, hogy most is ez a helyzet, és sok mindennel egyetértek a cikkben. Csak sokszor az az érzésem ezt a portált olvasva, hogy a szerzők valójában nem ismerik a nőkkel kapcsolatos történeti, néprajzi, stb. tanulmányokat. Ezek a gender studies tárgyak alapját képezik, ennek ismerete pedig itt teljesen hiányzik.
“le kellene venni a rózsaszínű szemüveget. Nagyon kemény élete volt a nőknek egészen a legutóbbi időkig”
Barátom, alapvetően értetted félre az egészet. Ez nem egy verseny, hogy kinek a munkája volt nehezebb (bár tagadhatatlanul a férfié). Amiről én beszéltem, annak az volt a lényege, hogy a feministák azzal, hogy azt állítják, régen a nők élete nehéz volt, egyúttal azt is állítják, hogy ez a férfiak nőelnyomása miatt volt – aminek csak akkor lenne értelme, ha maguk a férfiak a nők “elnyomása” közben a függőágyban szürcsölték volna a koktélt. Mert úgy elég nehéz valakit elnyomni, hogy közben a búzát aratod hogy az ő asztalán legyen kenyér, nemde? Példának okáért abból tudjuk, hogy a rabszolgákat elnyomták a rabszolgatartók, hogy NEM dolgoztak velük és értük a gyapottáblán – gondolom ez azért vitán felül áll. Ha a nők helyzetét a rabszolgákéhoz akarnánk hasonlítani, akkor furcsa lenne egy olyan kép, hogy a rabszolga tehenet fej meg ebédet főz miközben a rabtartó uraság a gyapotot szedi.
“De összességében a nők többet dolgoztak, és fizikai erejükhöz képest nehezebb munkákat.”
Ez persze így nem igaz, de elkönyveljük annyinak, hogy a vita hevében kissé túloztál.
Egyébként felhívnám a figyelmed, hogy a nőket senki nem nézi le azért mert a munkájuk kevésbé volt nehéz fizikailag, mint a férfiaké. Többek között azért nem, mert tudjuk hogy gyengébbek, és ezen nincs mit szégyellniük. Elég elhibázott gondolat lenne megpróbálni azt erőltetni, hogy igenis a nők végeztek több fizikai munkát, mert kábé mindennel szembemegy amit a múltról tudunk. Na igen, szép a feminista romantika, de azért mi maradjunk meg a realitásoknál, ha lehet. Ha tovább haladnánk azon az úton, maholnap tényleg azt fogja valaki terjeszteni, hogy a parasztok a f*szukat verték egész nap, meg import kókuszból szürcsölték a levet az árnyékban, és csak néha suhintottak az asszony hátára korbáccsal amikor az összeesett a barmokra méretezett iga súlya alatt…
“Gyerekkoromban falun minden második-harmadik házasság ilyen volt, az alkoholista férj + szenvedő feleség felállás egyáltalán nem volt egy alaptalan sztereotípia.”
Úgy érzem a személyes nosztalgiád kicsit átszínezi a múltat, de még ha igazad is lenne, a gyermekkorod az emberiség történetének elég kis szeletét fedi le térben és időben. Igen, én is hallottam részeges férfiakról, de azért azt is tudom, hogy az ő családjuk is megélt valahogy, mert azért ők is látástól mikulásig vonták az igát. Arról nem is beszélve, hogy annakidején általában a saját borukat és pálinkájukat itták a férfiak, szóval a kocsmázás nem volt olyan divatos mint ma.
Sose lehet tudni, mi volt előbb, az alkoholista férj vagy a házsártos feleség- de ehhez egy kicsit tovább kellene gondolkodni…
Amit írsz meg nettó hülyeség, harc az áldozat státuszáért. Én pl nem hinném, hogy gender mentén kellene(vagy akár lehetne) meghatározni, kinek volt jobb a múltban. Sőt, totális idiotizmusnak tartom, hogy egyesek erre tesznek kísérletet. Kilóg a lóláb.
Kétszer is leírtam a kommentben, hogy nem a poszt általános üzenetével van problémám, hanem a nők múltbeli helyzetére vonatkozó, enyhén szólva is félrevezető, konkrét állításokkal (babot fejt és fonalat gombolyít, miközben a férj keményen dolgozik).
Sajnálom, hogy nem sikerült értelmezni, amit írtam. Vagy nagyon is sikerült, csak itt tilos tárgyi tévedésekre és hiányos ismeretekre felhívni a figyelmet, a szerkesztőség a jelek szerint mindenkinél mindent jobban tud. Nem szedtek markot a nők, nem kapálták a krumplit és a kukoricát, nem dagasztottak, stb. stb. Babot fejtek és fonalat gombolyítottak a hintaszékben ülve, és aki ezt nem így tudja, nem így tapasztalta, az hülye feminista….
hermit, az alkoholizmus a magyar paraszti társadalmakban járványszerű volt, és elsősorban a férfiakat érintette. Olvass utána.
Nincs harc az áldozat státuszáért, azért van harc, hogy ne írjunk már nettó hülyeségeket (nők csak fonalat gombolyítanak, stb.). A paraszti társadalomban a nők is kora hajnaltól késő estig dolgoztak, és nem tartották el őket, ők is felerészben hozzájárultak a család megélhetéséhez. Ehhez képest jogilag egy sorban álltak a kiskorúakkal.
Nem, nem állítom, hogy most is ott állnak. Csak azt, hogy régen ott álltak, a családi megélhetéshez való jelentős hozzájárulásuk ellenére, és a cikk beállítása félrevezető. Ezt kívántam korrigálni mindössze.
De jelezzék, ha itt nem szabad még részben sem bírálni a cikkeket, tárgyi tévedésekért sem, és akkor távozom.
Na jó, hát lemehetünk a konkrétumok szintjére is… Szerinted ki a túró fejtette a babot? A férfi, amíg a nő szántott? Ki gombolyította a fonalat? Ki főzte az ebédet?
Nem azt mondom, hogy a nők nem végeztek fizikai munkát. Végeztek. De két nagyon fontos kitétel van ezzel kapcsolatban, ami kétségbevonhatatlan tény.
1. A nők, “mint csoport”, sosem végeztek nagyobb fizikai munkát mint a férfiak. Lehet, hogy egy megözvegyült nő beállt az eke szarva mögé, de ő volt az egyedi eset, a kivétel ami erősítette a szabályt.
2. A nők kizárólag akkor végeztek kemény fizikai munkát, amikor olyan “vészhelyzet” állt elő, hogy a férfiak már nem bírták kapacitással. Például éhínség idején a nő is beállt a mezőgazdasági munka keményebbik vonalába, amibe egyébként nem szokott. De alapvetően a férfiak végezték a nehéz munkákat.
Hadd tegyek fel még pár kérdést… Mennyi női vájárt, kovácsot, olvasztárt vagy mozdonyfűtőt ismersz? Csak azért, mert ezek a kib*szott kemény munkák, amibe egy ember évek alatt belerokkanhat. De ne legyünk ennyire radikálisak, maradjunk meg mondjuk a mezőgazdasági munkáknál. Tudod te mit jelent kaszálni? Nem kétlem hogy sok könyvet olvastál a témában és valószínűleg előadásokat is hallgattál (fogadd gúnymentes őszinte elismerésem), de az az érzésem még életedben egy sor gazt nem vágtál le valódi “paraszti” kaszával. Garantálom, hogy 10 percig nem bírnál vele dolgozni, de a régi férfiak(!) egész nap suhogtatták. Ne gyere nekem azzal, hogy micsoda borzalmas nehézség egy tehenet megfejni.
Tudod kezd egy kicsit unszimpatikus lenni, hogy a férfiaktól már az utolsó mentsvárukat is el akarjátok bitorolni. Eddig legalább az volt a szöveg, hogy a férfiak jók voltak fizikai munkára de annak a kora már leáldozott, és a szellemi munka korában a férfiakra már nincs akkora szükség. Ez is tetűség, de legalább az igazságnak egy csíráját tartalmazza. Ha innen arrafelé akarunk továbblépni, hogy valójában a férfiak nem is dolgoztak olyan sokat, mert a paraszt csak a habszivacs kaszát lóbálta amíg szegény felesége az ólomtőgyeket ráncigálta, meg a vasbeton kukoricát morzsolta, akkor én erre már nem vagyok kíváncsi. Azt akarod mondani, hogy a nők végeztek több fizikai munkát? Mondjad. Sok hülyeséget hallottam már, eggyel több vagy kevesebb nem oszt, nem szoroz.
Egyébként ne riasszon el a borostás magánvéleményem, az oldal többi lakója lehet hogy neked fog igazat adni.
Ja, és bármit szabad bírálni, csak el kell viselni az ellenbírálatot :) Amíg nem lépünk a személyeskedés likas fenekű ladikjába, addig bárki nyugodtan az asztalra teheti a saját húszfilléresét (ahogy az ángliusok szokták mondani).
A paraszti társadalomban a nők is kora hajnaltól késő estig dolgoztak, és nem tartották el őket, ők is felerészben hozzájárultak a család megélhetéséhez. Ehhez képest jogilag egy sorban álltak a kiskorúakkal.
Nem. Valójában maguk a parasztok (kivétel nélkül) álltak jogilag a béka segge alatt. Dolgoztak reggeltől estig, amit megtermeltek, annak a nagy részéből valaki más élt jól. Igen, a nők is dolgoztak, de a férfiaknak persze akkor is megvolt az a kiváltságuk, hogy meghalhattak a hazáért, ha akartak, ha nem. És látod, megint ott tartunk, hogy kinek volt ez nehezebb, rosszabb. Nem miattam.
“Hadd tegyek fel még pár kérdést… Mennyi női vájárt, kovácsot, olvasztárt vagy mozdonyfűtőt ismersz?”
De a cikkben nem vájárokról volt szó, hanem parasztokról. Egy konkrét tárgyi tévedést tettem szóvá a parasztasszonyok életvitelével kapcsolatban, ne tereljünk, maradjunk a tárgynál.
“Tudod te mit jelent kaszálni?”
Ajaj, de még mennyire! :) De markot szedni sem leányálom, hidd el. Tudod az milyen?
Egyébként továbbra is megdöbbenek a szövegértelmezési problémákon. NEM állítottam, hogy a parasztok nem dolgoztak, éppen ellenkezőleg. Férfimunka volt a házépítés, lóval való munka… Csak azt állítom, hogy a parasztasszonyok is nagyon keményen dolgoztak, hajnaltól késő estig.
Egyébként főzni dologidőben leginkább valamelyik nagymama főzött. A fiatalabb nők a földeken dolgoztak a férfiak mellett. De ha nekem nem hiszel, a Google a barátod
“Nem. Valójában maguk a parasztok (kivétel nélkül) álltak jogilag a béka segge alatt. Dolgoztak reggeltől estig, amit megtermeltek, annak a nagy részéből valaki más élt jól.”
Ez nem igaz. Paraszt őseim urasági cselédként kezdték, és kemény munkával jómódú gazdákká váltak a Horthy-korszakban – úgy, hogy közben született 6-8 gyerek. A Horthy-korszakban egyébként sokkal rosszabb volt a parasztság helyzete, mint 100 évvel korábban a feudalizmusban… de abba is hagyom, nehogy túlságosan nagy megrázkódtatások érjék a világképedet. :)
Paraszt őseim urasági cselédként kezdték, és kemény munkával jómódú gazdákká váltak a Horthy-korszakban – úgy, hogy közben született 6-8 gyerek.
Képzeld, az én őseim is parasztok voltak, legalábbis anyai ágon. Nem hinném, hogy sok újat tudsz mondani. Azt se hiszem, hogy a parasztok közül olyan sokan ki tudtak volna emelkedni. “Jómódú gazdából” mindig is kevés volt, nincstelen parasztból viszont annál több.
A mondanivalóm többi része felett meg elegánsan átsiklottál.
“Csak azt állítom, hogy a parasztasszonyok is nagyon keményen dolgoztak, hajnaltól késő estig.” (kiemelés tőlem)
Szerintem itt a lényeg. Ebben a két betűben: IS!
Mi arról beszélünk, hogy jelenkori feministáink azt nyomatják, hogy a nők végezték a múltban is a nehezebb munkát, ők dolgoztak többet és mégis övék a kevesebb vagyon. Ha már leragadtunk a paraszti létnél – s jól ismered a működését: Az egész családnak dolgoznia kellett, hogy megéljenek. A férfiaknak is, a nőknek is, a gyerekeknek is. Mindenki a maga tehetsége szerint vette ki a munkából a részét és mindenki munkája fontos volt, és szükséges az életbenmaradáshoz.
Dean cikkének ez a része arra utalt, hogy a feministák ezt a két betűt felejtik el és harcolnak az elnyomás ellen. Nem is beszélve arról, hogy keresztezni akarják az almát a naranccsal.
Kezdem nem érteni, hogy egyáltalán mi a csudát akarsz. Mivel senki nem állította, hogy a nők ne végeztek volna fizikai munkát, ezért a semmivel vitázol. Esetleg ha hatodjára is kiírom, hogy igen, végeztek fizikai munkát akkor megnyugszol?
Az alapállás még mindig az, hogy a férfiak nem nyomták el a nőket, mert ők maguk végezték a nehezebb munkát, a nők meg lehetőség szerint a könnyebbeket – mivel mindenki tisztában volt vele akkoriban, hogy bár a nőknek is tud magas lenni a teherbírása, de azért a férfiak mégiscsak erősebbek és munkabíróbbak. Ez nem a nők érdemeinek a kisebbítése, ez a munkamegosztás logikus voltának felismerése.
És hogy egy kis konkrétum is legyen: igen, a “markot szedés” is fizikai munka, de nehézségében összehasonlíthatatlan a kaszálással. Ezt speciel – némi fordított logikával – akár abból is megállapíthatod, hogy az egyiket a férfiak csinálták, a másikat sokszor nők. Ha markot szedni lett volna nehezebb akkor azt csinálták volna a férfiak…
“De a cikkben nem vájárokról volt szó, hanem parasztokról.”
Az a példa arra szolgált volna, hogy ráébresszen, a nehéz fizikai munkára nem véletlenül mondják azt, hogy “férfimunka”. Mindent ami igazán megterhelő volt a férfiak végeztek, és ennek egyszerű biológiai okai vannak. A paraszt nem nézte le a feleségét amiért az nem kaszált vele egész nap, ahogyan én sem nézem le az asszonyt amiért nekem kell a cementeszsákot cipelni. De felismerem az adottságaink különbözőségét. Ő hálás nekem amiért én cipekedek, én hálás vagyok neki amiért ebédet főz. Ez egy normális együttélés, nem a feminista agyrém, hogy stopperrel meg mérleggel mérjünk minden házimunkát, és az állam kötelezzen minket valamiféle bugyuta “egyenlőségre” (persze kizárólag azokon a területeken ahol az a nőknek jó). És értelmes emberek lévén egyikünk sem képzeli, hogy el lenne nyomva a másik által azért, mert nem pont ugyanazt csináljuk. Nem is megyünk a parlament elé követelni, hogy mások életét szabályozhassuk törvényeken keresztül ahogy nekünk tetszik.
Ez a cikk szerintem is alapvetően fontos dolgokat mond ki. Ennek a linkjét nagyon jó dolog volna szórni a neten. Gratulálok Dean!
Finomfozelek: “Ezek a gender studies tárgyak alapját képezik, ennek ismerete pedig itt teljesen hiányzik.”
Borzalmasan kíváncsi lennék, hogy hol folytattál Te “gender studies” tanulmányokat. Kis segítségedet kérném, hogy hihetnek e az olvasók az angol nyelvű Wikipédia Gender studies szócikkének:
“Gender study has many different forms. One view exposed by the philosopher Simone de Beauvoir said: “One is not born a woman, one becomes one”. – A gender studies több eltérő formában létezik. Az egyik szemléletet Simone de Beauvoir filozófus fejtette ki, miszerint “A nők nem nőnek születnek, hanem azzá válnak”.
Mert ha erről szól a “gender studies”, akkor nem más, mint egy beteg pszichéjű, leszbikus, ephebofil nőutánzat rémálma. (Mellékesen Simone de Beauvoir sem merte magát filozófusnak aposztrofálni, a szócikk nagyon megtisztelte őt.) Tehát mivel a “gender studies” egy olyan alapjaiban elhibázott téveszme, ami eredendően tagadja a születés által determinált férfi-női tulajdonságokat, akkor azt hiszem tökéletesen figyelmen kívül hagyhatjuk (még ebben a vitában is).
A Wikipedia így folytatja: “This field includes Women’s studies (concerning women, feminism, gender, and politics) (…)” – A terület magában foglalja Woman’s studies területét is. (a nőkel összefüggésben, feminizmus, gender és politika)
No igen, a “Women’s studies” pedig (bár azért jól ismerjük ezt a területet is) végképp nincs hatással ránk. Azért sem, mert egy olyan tanulmány, amit például Mary Daly radikális feminista “filozófus” és “akadémikus” nem volt hajlandó férfiaknak oktatni a Boston College-en. (Ezzel egyébként jócskán megsértette az egyetemi szabályokat és a törvényeket is.)
Tehát köszönjük, hogy voltál olyan kedves és megpróbáltad megmutatni nekünk sötétben botorkáló, műveletlen alakoknak a fény, az igazság, és a magas szintű műveltség felé vezető utat, de mint láthatod; már elkéstél. Éppen eleget foglalkoztunk a kérdéskörrel, csak éppen a rangján kezeljük a “gender studies” féle áltudományokat; vagyis teszünk rá.
Azt hittem csak az én modorom karcos, a többiek a nyugodt hangot képviselik :D
No igen. A szellemi lekicsinylés bizonyos fajtái néha “megihletnek”, egyenesen “költői szófordulatokra” sarkalnak engem is… De amúgy nyugodt vagyok… De tényleg! :D
“Rangján kezeljük a “gender studies” féle áltudományokat; vagyis teszünk rá.”
Ez megy nálam a ‘kedvencekbe’! Szerintem használom majd sokat élőben eme szófordulatot! :)
Akkor még egyszer, és részemről utoljára:
A cikkben szerepelt egy félrevezető (vagy a paraszti életet illetően teljes tudatlanságról árulkodó) kitétel: a parasztasszony fonalat gombolyított, miközben a férje végezte a munka javát. Ez így nem igaz, a parasztasszony is látástól vakulásig nagyon kemény munkát végzett. Meg lehet kérdezni a felmenőket, vagy tanulmányozni a történeti, néprajzi forrásokat.
Hozzászólásomban egyébként kijelentettem, hogy a cikk mondanivalójának jó részével egyetértek. Ennek ellenére ti rögtön nekem támadtok és lefeministáztok. Aki nem szó szerint, 100%-ig szajkózza az állításaitokat, akinek tárgyi kifogásai vannak a megfogalmazott állításokkal kapcsolatban, azt rögtön gúnyoljátok és heccelitek.
Szövegértésből, igazságszeretetből egyes.
Egyébként a fent leírt, fonalat gombolyító nő vs. keményen dolgozó/hadakozó férfi felállás a nemességre volt igaz, és ott is csak részben – a hadba vonuló férfiak helyett a nemesi asszonyok kormányozták a birtokokat. A nemesség életviszonyait vetítitek ki az egész társadalomra. Ha már itt tartunk, az sem igaz, hogy a férfi fegyverrel védte a nőt. A fegyverviselés már kb. ezer éve nemesi kiváltság volt Európában. A nemesi férfi védte fegyverrel a hazát, a paraszt szinte soha nem katonáskodott. (Pár alkalommal megkísérelték felfegyverezni, de rossz vége lett – Dózsa.) A modern, sorozott tömeghadsereg egy 20. századi jellegzetesség, és már el is törölték.
Ja, és kitől kellett védeni a nőket? Az ellenséges nagymamáktól? Nem, az ellenséges férfiaktól. Úgyhogy ez az érv sajnos kilőve. De ne zavartassátok magatokat a tények által. Ha a feministáknak szabad csúsztatni, ferdíteni, akkor nektek is, nem igaz?
Ne az értelmi képességeinket szapuld, mindössze annyi történt, hogy szerintem egy bolhából csináltál elefántot, és erre elefántvadász puskával reagáltam :) Ha te annyira fantasztikus vitazsiráf lennél, akkor nem játszanád a sértődöttet, nem kötnéd az ebet a karóhoz, hanem akceptálnád, hogy a megfelelő részben igazat adtam neked (és mellesleg a te álláspontod is közeledne az enyémhez, mert van annyira igaz mint amit te hirdetsz).
Igen, a nők is végeztek fizikai munkát. Most már lenyugodhatunk végre?
A gúnyolásról és heccelésről… Ez az a jelenség lehet, amit Clint Eastwood fantasztikusan karikíroz a Gran Torino c. filmjében: az adott életfelfogású férfiak egymás között alapból heccelősre veszik a figurát, és amikor ezzel “kívülállók” találkoznak, jobban a lelkükre veszik mint kéne. Nekem semmi bajom veled, nem is látlak véresszájú feministának, de volt 1-2 kijelentésed amire ráncba szaladt a homlokom :D Egyébként azt, hogy úgy beszélek veled mintha haverok lennénk veheted akár megtiszteltetésnek is :]
(Pl.: “összességében a nők többet dolgoztak”)
Ahonnan én nézem, huszadrangú és mellékes fogalmazási apróságokon vitázol és a lényeget elintézed annyival, hogy “ja, az oké”. Szerintem kevés olyan helyet találnál, ahol ezt a hozzáállást pozitívan díjazzák :) Köszönöm az elismerő szavakat az (anti)feminizmussal kapcsolatban, és a paraszti életet is szerintem 99%-ban ugyanúgy látjuk, csak az 1%-on rugózunk feleslegesen.
“Ja, és kitől kellett védeni a nőket? Az ellenséges nagymamáktól? Nem, az ellenséges férfiaktól.”
Szerintem a releváns kifejezés a “katona”, esetleg “fosztogató”. Ugyanis nem az volt vele a baj, hogy férfi volt, hanem hogy ölt, fosztogatott. Senki nem állította, hogy “nőktől” kellett volna védeni a nőket, ugyanis ez nem (ez sem) gender-kérdés. A férfi dolga volt a védelem, akár farkasok támadtak, akár tatárok, akár árvíz vagy marslakók, mindegy. És persze hogy a reguláris seregekbe a nemesség és az arra fenntartott csapatok tartoztak, a parasztok nem, de azért ne gondold hogy a parasztok félreálltak volna amikor a családjukat akarták lemészárolni.
És azt se gondold, hogy egy támadó seregben akkora nagy élvezet lett volna harcolni. Még manapság is az egyik legembertelenebb dolog az életben; általában több katona lesz öngyilkos mint amennyi a harctéren fekve marad. A támadó férfiak se szívesen mentek csatába, csak mindig akadt egy vezető akinek olcsó volt az emberélet. Mármint bocs, a férfi-élet, ugyanis nőket senki nem küldött csatába. Ennek az éremnek is két oldala van.
“Ha a feministáknak szabad csúsztatni, ferdíteni, akkor nektek is, nem igaz?”
Ez valami fehér vicc, amit fekák nem értenek? :) Ne akard már egy kategóriába helyezni a feministák nyílt, tudatos és durva hazugságait azzal, hogy nem értettél egyet a költői képpel amivel érzékeltetni akartam, hogy a férfiak végezték a nehezebb fizikai munkát, nem a nők (ami egyébként 100%-ig igaz).
.A nemesség életviszonyait vetítitek ki az egész társadalomra. Ha már itt tartunk, az sem igaz, hogy a férfi fegyverrel védte a nőt. A fegyverviselés már kb. ezer éve nemesi kiváltság volt Európában. A nemesi férfi védte fegyverrel a hazát, a paraszt szinte soha nem katonáskodott. (Pár alkalommal megkísérelték felfegyverezni, de rossz vége lett – Dózsa.)
Miért, szerinted a paraszt férfi csak magáért egyenesítette ki a kaszát? Ezt a helyet itt viharsaroknak hívják, szerinted miért? Elárulom, az időjáráshoz nincs köze.
Finomfőzelék! A keményen dolgozó parasztasszony, akiről írsz, valós. Csak éppen az ilyen életet élő nők azok, akik leginkább megértik a férfiak keményen dolgozó életvitelét, és ezek a nők azok, akik a legkevésbé sem lesznek feministák, és tisztelik a férjüket. Nem egy ilyen családot ismerek rokoni vonalról is.
Ellenben például az agyonfeminizált marketingosztályok, HR osztályok dugig vannak azzal a nőtípussal, aki aztán a férfiak ellen fordulnak. Az egyéb hasonló, passziánszozgató foglalkozások is. Ők beperelik a férfi építőmunkást, mert fütyörészni merészelt utánuk! (Le az ember szabadságával, mi az hogy valaki fütyülni merészel!) Jól lehet, éppen az a ház lesz a következő, amibe ő beköltözik. Én még sosem láttam nőket maltert keverni, kubikolni, nehéz fizikai munkában megrohadni a tűző napon. Hogy is képzelek ilyet! A nőknek jár az olyan életmód, hogy 8 órát a gépen játszadozhassanak, és ha nem keresnek annyit vele, mint a főnökük, akkor nőelnyomásról vernyákoljanak.
Felemlegetik a házimunkát! Mert valahány férfi szerte a világban azt tartja, hogy az a nő dolga, ezért mindannyiunkra általánosítanak. Férfiként 1 óra alatt egy lendületből kitakarítom a lakást, sosem értettem ezt a nagy hisztit a házimunka körül. Mint amikor az egyik óvodás sír azon, hogy a másik egy negyed cseppel (talán) több szörpöt kapott a poharába.
Ja, és azt ne is várjuk soha, hogy feminista szervezetek valaha szót emelnek azzal a nemi diszkriminációval szemben, hogy háború esetén a férfiaknak kell menniük meghalni helyettük. Békeidőben, férfiak által felépített ház szobájában, férfi munkás által beszerelt víz- és villanyvezeték mellett könnyen fröcsög a feminista!
OK, na akkor ezt megbeszéltük. Amúgy a többi részével a cikknek, még egyszer, egyetértek. :)
Örülök, hogy zöld ágra vergődtetek, mert én sem láttam olyan nagy véleménykülönbségeket, csak nagyon gyorsan pattogós lett kicsit a stílus mindkét oldalról. Az általad kritizált mondatban valóban túlzás van, de most már mindenkinek tiszta, hogy mi volt a mondanivalója.
Nagyon jó összefoglaló és szerintem jól is van időzítve. Ennek nagy része le volt már írva itt, de most hogy már emelkedett valamelyest a látogatottság, jó hogy megjelenik egy ilyen összefoglaló.
Ez a cikk annyira mindent elsöprően tökéletes, hogy nem szabadna hagyni, hogy a feledés homályába vesszen! Olyan hibátlan érvekkel van tele, hogy zászlókon van a helye jeligeként.
El kell juttatni minél több embernek, hogy felnyilhasson a szemük! Szerintem ezekhez az érvekhez később is nyúljatok bátran vissza! Hónapok, évek múlva is. Nem szabad hagyni, hogy ezeknek a soroknak az legyen a sorsa, mint a legtöbb olyan netes cikknek, ami igazat ír, majd sokan rábólintanak, beszélnek róla pár napig, aztán elfelejtik.
Nem hagyjuk feledésbe merülni. Folyamatosan a címlapon szerepel a kiemelt cikkek között.
Nagyon tetszik az írás.
Sajnos a feminizmus személyesen is érint, mivel a volt feleségem az egyetemen bekerült egy ilyen társaságba és azóta kifordult önmagából. Mindent, amit addig elfogadott, elutasított, a végén pedig olyan szinten hazudott és visszaélt azzal hogy ő nő, hogy folyamatosan megtévesztette a hatóságokat is, ahogyan az érdeke diktálta. Eleinte mindent elhittek neki, mert ő a nő. Most persze eljárások sora van ellene hamis vádért, okirat-hamisításért és még sorolhatnám. A legnagyobb baj pedig az, hogy a kislányunkat is ebben a szellemben neveli. Úgyhogy tudom, milyen egy elvakult feminista nő, ha azt mondom maga az ördög, akkor nem túlzok. Egyértelmű, hogy fel kell lépni a feminizmus ellen, mert ennek nem csak a férfiak a kárvallottjai, hanem a normális nők is.