Steichen legismertebb műve az 1991-ben megjelent Ungodly Rage: The Hidden Face of Catholic Feminism (Istentelen düh: a katolikus feminizmus rejtett arca), amely kiváltotta a feministák haragját, és azóta is „ellentmondásosként” tartják számon. Emellett több másik könyvet is írt, és számos amerikai katolikus portálnak a szerzője.
A Crisis Magazine-ban megjelent cikkében Steichen rámutat: azt gondolhatnánk, a feminizmus csupán azért küzd, hogy a nőket ismerjék el egyenlőnek a férfiakkal, és minden lehetőség számukra is elérhető legyen, amit szeretnének, kedvük szerint bontakoztathassák ki tehetségüket és kapjanak egyenlő fizetést. Szerinte azonban nem csupán erről van szó, ráadásul a feministák kerülik, hogy definiálják ezt a szót. Ezért aztán a feminizmus mindig épp azt jelenti, amit az adott hozzászóló ért alatta.
Steichen ezért a maga számára úgy definiálja a feminizmust, mint ami szerint a férfiak és nők nem a biológiai és pszichológiai különbségek miatt viselkednek másképp, hanem a társadalmi kondíció miatt; a nők a patriarchális elnyomás miatt alulreprezentáltak a politikában, művészetben és a történelemben egyaránt; a sokgyerekes családmodell elvetendő, a kis család kellene hogy legyen a kulturális norma; igazságtalan, hogy a szexualitásban egyenlőtlenség van, ezt mesterséges úton kell kiegyenlíteni; a nőknek elsősorban a karrierre kellene koncentrálniuk, nem a családra és gyerekekre; akik elsősorban anyaként tekintenek magukra, eltékozolják tehetségüket.
Steichen rámutat a feminizmus marxista gyökereire, több kulcsfontosságú feminista megnyilatkozást és szerzőt idézve. Például az amerikai National Organization for Women (NOW) 1966-os nyilatkozata szerint a szexuális forradalom minden társadalmi intézményt átrendez majd, a gyerekvállalástól az oktatáson, házasságon át a politikáig és gazdaságig.
Igaz, hogy az első feministák között akadtak, akik az abortuszt barbárságnak tartották, amit a férfi kényszerít a nőre. Ma azonban nincs egy olyan feminista társaság sem, ami nem támogatná a kormányzati fogamzásgátlás-támogatást vagy az abortuszt. A feminizmus pedig már a kezdetektől ellenségnek tekinti a házasfeleket. Ráadásul több híres feminista egyáltalán nem csupán a választás szabadságáért küzd: egyik leghíresebbjük, Simone de Beauvoir 1975-ös alapmunkájában (A második nem) leszögezi, hogy amíg a család és anyaság mítoszát nem romboljuk le, addig nem szűnik majd az elnyomás, és szó szerint leírja, hogy „nem szabad választást hagyni a nőknek”, mert akkor túl sokan választják a másik utat. Mások a prostitúcióhoz hasonlítják a feleség szerepét.
Steichen felmutatja a katolikus tanítást, összegzi a pápák tanítását XIII. Leótól VI. Pálig, és rámutat: II. János Pált kinevették, amikor azt mondta, a nőknek nem szabadna a vágy tárgyaivá válniuk, holott sok feminista is épp ezt hangoztatja. Az egyház azonban nem ellenséget lát a házastársakban, hanem egyenlő és ugyanolyan méltósággal rendelkező feleket, akik kiegészítik egymást. A szerző szerint nem szabad, hogy behódoljunk a korszellemnek és korunk gyermekei legyünk. Idézi Chestertont, aki úgy fogalmazott, hogy a hit az egyetlen dolog, ami megszabadít a korszellem nyomásától.
Mivel Steichen láthatóan a feminizmus egy bizonyos (bár mostanában mainstream) értelmezéséből indul ki, ezért megkerestük Kóczián Máriát, a Kuríron már bemutatott Talita keresztény női portál egyik szerkesztőjét, hogy kommentálja a cikket. Kóczián Mária elmondta, hogy több ponton elfogadja Donna Steichen nézeteit, és örül annak, hogy a kutatónő hangsúlyozza: az egyház a házaspárok egymáshoz való viszonyáról ennyire a gyakorlati életet is szem előtt tartó, mindkét fél méltóságát hangsúlyozó tanítást hirdet. Bár hallanák ezt meg egyre többen a nem hívők közül is! – hangsúlyozta.
Viszont nem tudja elfogadni, hogy a szerző a feminizmus jelentését kizárólag a fogamzásgátlás és abortuszhoz való jog pártolására szűkíti: „a feminizmusnak létezik sok olyan irányzata, például a kereszténységhez kötődően is, amelyekben ez a kifejezés alapvetően a női nézőpont hangsúlyozását jelenti. Az újkorban sok olyan változás történt, amelyek a nők társadalomban betöltött szerepét megváltoztatták. Például a nők munkavállalásának szükségessége, a munkaerőkérdés, a szakemberszükséglet, stb.” Kóczián Mária rámutat: mindezek megváltoztatták a nemi szerepeket, és mára nagyon komoly szerepválsághoz vezettek. Ebben az összefüggésben a feminizmus egy jelenség, sokkal inkább következmény, mint a problémák kiváltó oka. Hozzátette: természetesen látva a radikális feminista mozgalmaknak a nőkre, az emberi méltóságra tett negatív hatását, bizonyos kérdésekben határozottan kell állást foglalni. Ilyen az „igény szerinti” abortusz egyértelmű elutasítása is.
Forrás: Magyar Kurír
“Viszont nem tudja elfogadni, hogy a szerző a feminizmus jelentését kizárólag a fogamzásgátlás és abortuszhoz való jog pártolására szűkíti”
Még jó hogy ilyesmiről szó sem volt. Ha azt a rengeteg szalmabábot amit a feministák csépelnek el lehetne tüzelni, megoldódna a fűtés gondja az egész világon.
Na most akkor eretnekség vagy sem? :)
Érdekes II. János Pál pápa kijelentése, miszerint nem szabadna a nőknek a vágy tárgyaivá válniuk. Mit ért alatta? Nem jó, hogy a női szépség hat a férfiakra? Nem jó, hogy a férfiak megkívánják a nőket? Biztos nem, hiszen ez természettől adott. Vagy a sok negatív hatású törekvést ítéli el, mely állandóan fokozni igyekszik ezt a nemi éhséget? Pl. pornó.
Szerintem egyértelműen eretnekség, bár az én véleményem nem mérvadó mert nem vagyok keresztény :) De a feministák tanításai egyértelműen szembemennek a bibliai elvekkel.
valószínűleg valami ilyesmit: tárgy – élettelen dolog; szilárd dolog, amely érzékelhető, megfogható; használati tárgy
Az öreg nem kedvelhette a felfújható guminőket :)
Én azt nem értem, hogy a feministák miért mondanák azt, hogy a nőknek nem szabadna a vágy tárgyaivá válniuk. Szerintem a szexuális forradalommal, meg azzal hogy a feministák a zászlajukra tűzték, hogy ők is élhetnek olyan szabados életet, mint egy férfi, azzal éppenséggel saját magukat tárgyiasították el. Nem mondom, hogy a nőknek lebernyegben kellene járni, vagy ilyesmi, de meggyőződésem, hogy sokkal lángolóbb vágy, sokkal hosszabban tartó érdeklődés fűtötte a férfiakat a női bájak iránt, amikor a nők még majdnem földig érő szoknyát, és incselkedően diszkrét dekoltázst viseltek (a századelő divatja szerintem direkt szekszi volt, amikorra már végre kihajították az abroncsot, meg a többi kényelmetlen meg egészségtelen hülyeséget). Sokkal erotikusabb, szenvedélyesebb művek születtek akkoriban, amikor a férfiak még egy kivillanó karcsú bokához vagy egy hófehér nyakszirthez írtak ódát (azt találgatva, hogy milyen csodák lehetnek még ott, ahol már a boka is ilyen szép), mint most, amikor csak szétnéznek az utcán, és máris ott van az arcukban egy tucat combtőig érő miniszoknya, meg köldökig hasított dekoltázs. Nem is csoda, hogy manapság már nemigen udvarolnak a férfiak, csak elkapják egy körre az első jelentkezőt a sorból, és annyi. Én se udvarolnék. Sőt tulajdonképp azt se nagyon értem, hogy tudnak egyáltalán a dolgaikra koncentrálni, ha mindenütt csak félmeztelenkedő nőcik riszálják magukat. És ezeket a nőket sem értem, hogy lehetnek ilyen amatőrök, kijátszani minden kártyát már az első körben? eh, zöldfülű kezdők…!
Teljesen egyetértek :)
Nem is lennének feministák, ha nem a férfiakon kérnék számon a saját döntéseik következményeit…
nos mivel itt pápákról sólt a topik meg merem kérdezni a tisztelt hithű katolikusokat hogy meddig türik el ezt a sith lordot Szent Péter trónján
nos mivel itt pápákról sólt a topik meg merem kérdezni a tisztelt hithű katolikusokat hogy meddig türik el ezt a sith lordot Szent Péter trónján
Én még az év elején elhatároztam, hogy katolizálni fogok. Nem vagyok megkeresztelve, de őseim római katolikusok voltak. Úgyhogy felkerestem a hozzánk legközelebb eső templomot, beszéltem a pappal, és fel is iratkoztam katekumenátusra, vagyis felnőtt hittanra, mely kábé egy évig tart a megkeresztelkedés előtt.
És amikor eljött az első hittanóra ideje, én egyszerűen képtelen voltam lemenni, pont a pápa dolgai miatt. Leginkább azok a fényképek taszítottak, amikor a pápa színesbőrű bűnözők lábát mosta. Az ember tudja, hogy ezek a muzulmán, néger és arab bűnözők fehér, keresztény, európai emberek ellen követtek el bűncselekményeket! És ezeknek a lábát mossa a Főnök??? Undorító, taszító, megalázó, hányingert keltő!!! És emellett ott vannak azok a nyilatkozatai, amelyekből nyilvánvalóvá válik, hogy a római pápát jobban aggasztja a migránsok sorsa, mint a keresztény európaiak és a keresztény Európa, keresztény gyermekeink jövője…
Úgyhogy, természetesen kizárólag a saját nevemben nyilatkozva, én csak annyit tudok mondani: jelenleg engem a római pápa tart távol attól, hogy megtérjek a Római Katolikus Anyaszentegyház ölelő karjaiba és az Úr Jézus Krisztus kebelére.
az európai katolikus vallás mentette át az u.n.”pogány” vallást itt europában…mindegyik nagy ünnep eredeti európai vallás uploadatása… mindjárt itt van a THULE az újjászűletés űnnepe….persze eszt a libsi rablóbanda átfestette egy konzumista szarságnak
“A nemzeti szocializmus ellen nincs szükségünk a támogatói által felhozott politikai érvek cáfolatára, egyszerűen elég rámutatni a holokauszt borzalmaira.”
XD