BéNyóc
Címkék:

Az idő(utazás)

Az idő egy furcsa fogalom.
Lineárisnak vesszük: a múltból a jelenen át a jövőbe tartó vektorral ábrázoljuk.
A fizikusok egy része szerint az idő is kvantált, tehát létezik időkvantum, az a legkisebb rész, ami felépíti.
Mások folytonosnak gondolják, vannak, akik szerint egy „szövetet” alkot, mely nem feltétlen síkba rendezett, hanem valamilyen módon megtekert, felcsavarodott, megint mások viszont azt mondják, hogy ez az Univerzum alapja, erre van felfűzve, mint vezetőfonálra az összes többi törvény, ami meghatározza azt. Egyesek szerint csak véletlen, hogy mi lineárisnak érzékeljük az időt, az Univerzum nem tünteti ki egyik irányt sem, csak így alakult, valószínűleg az Ősrobbanásban meglévő kezdeti feltételek parányi eltéréseként.

Mindenki természetesnek veszi, hogy a múlt, jelen, jövő sorrend a helyes, és senkinek se jut eszébe, hogy ez lehetne másként is. Kivéve talán néhány sci-fi írót, akik eljátszottak a gondolattal, hogy mi van, ha megfordítjuk a sorrendet, vagy a jelen nem a múlt után jön, hanem például a jövő után.

A fizikusok azt állítják, hogy nem lehetséges a múltba utazni. Ezt a paradoxonok miatt tartják lehetetlennek: ha képes lennék utazni a múltba, akkor még apám fogantatása előtti időbe visszatérve megölhetném a nagyapámat, így lehetetlenné téve az apám fogantatását, majd mivel apám nem létezik, így én sem születhetek meg, tehát nem mehetek vissza az időben, mert nem is létezem.
Ugyanakkor nem zárják ki a jövőbe utazást: Einsteinre hivatkozva azt állítják, hogy elég nagy sebességgel (fénysebességhez közeli – ~99,99999999%) haladva az idő lelassul. Tehát egy egypetéjű ikerpár egyik tagja felül egy űrhajóra, fénysebesség közeli sebességgel halad a Proxima Centauri felé 4,25 évet (4,22 fényév, de fel is kell gyorsulni ~1év, le kell lassulni ~1év, tehát az út kb. 6,5 év, mert a fénysebességnél kisebb sebességgel halad az űrhajó), ott tölt 1 évet, majd visszajön, tehát kb. 14-15 év kellett a küldetéshez. Az ő idejében mérve. De nem a földi időben. Miközben az űrhajó fénysebesség közeli sebességgel haladt, aközben itt a földön sokkal több idő telt el. Egyes számítások szerint akár több tíz, több száz év is lehet a különbség. Tehát a Földön maradó ikernek talán már csak a dédunokájának a dédunokájával találkozhatna az űrhajós.

Tegyük fel, hogy egy zseni mégis megalkotja az időgépet. Képesek leszünk a jövőbe, vagy a múltba utazni.
De van néhány probléma:

A hely problémája:
A Föld helyére gondolok. 12750 km átmérőjű krumpli forog a tengelye körül, 0,46 km/sec sebességgel. Kering a nap körül 30 km/sec sebességgel. A Nap kering a Galaxis középpontja körül 160 km/sec sebességgel. A Galaxis ki tudja, milyen sebességgel kering a Lokális csoport középpontja körül, a Lokális csoport kering a Virgo-csoport középpontja körül, a Virgo-csoport kering a …
Hol volt a Föld 2012. május 15-én? Mihez képest? „Mutassatok egy szilárd pontot, és én kiforgatom sarkaiból a világot!”
Na jó, ha eleget tudunk a világegyetemről, ezek talán számolhatók lesznek. De még akkor is problémás a Föld valamely felszíni pontját eltalálni. Mert mi van, ha csak 100 m-t tévedünk? Budapest alatt 100 m-re mi van? A Gellérthegy 235 m magas.
Mi van, ha 100 m magasan lépek ki az „időkapun”? Vagy a föld alatt?
Tehát az időutazáshoz távolságot is le kell győzni, nemcsak az időt. Mégpedig egyszerre, és nagyon pontosan kell célozni, mert a legkisebb eltérés is halálos lehet…
És mi van, ha legyőzöm az időt, de a távolságot nem? Vagy lehet, hogy a távolságok legyőzésének ez a módja? Ha csak 2 órát megyek vissza a múltba, akkor a Föld már jó messze jár… Visszaugrok 100 évet, de ugyanitt maradok, a Föld meg majd 100 év múlva ér alám…

Ha mégis megvalósul:

Betegségek:
A vírusok, baktériumok, gombák okozhatnak nagy gondot: az immunrendszerünk az evolúciós verseny eredménye. Túléltünk eddig mindent. De ennek a versenynek voltak vesztesei is. Kipusztult egy csomó olyan, minket megbetegítő baktérium, gomba, vírus is, amelyek ellen már nem kellett védekezni. Ha a múltba megyünk egy ilyen, ma már nem létező betegség, fertőzés könnyen elpusztíthat. Ha a jövőbe megyünk, akkor az evolúció eredményeképp túlélő megbetegítő ágens lazán legyűrhet, hiszen az akkori fertőzésekkel szemben nem lehetünk védettek. Gondoljunk csak Amerika meghódítására. A bennszülöttek milliói haltak meg kanyaró, influenza miatt. És a másik oldalon Európa megismerkedett a szifilisszel.
Igaz ezek a folyamatok nem azonnaliak, de azért lehetnek olyan betegségek, amelyek igen gyorsan ölnek. És mi van, ha nem azonnal öl, és hozok egy kis pestist a középkorból, vagy spanyolnáthát a 20. század elejéről, vagy a jövőből egy ma még nem is ismert betegséget? Persze lehet védőruhát viselni, de II. Ramszesz korában elég érdekes fogadtatásunk lehetne…

A levegő:
A Föld története kb. 4,5 milliárd éves. Eleinte oxigén nem volt a légkörben, a növények igen hosszú idő alatt hozták létre a mai oxigénkoncentrációt. Minél régebbre megyünk vissza, annál valószínűbb, hogy az oxigén koncentrációja a maihoz képest más: vagy több, vagy kevesebb. A légkörben lévő gázok mennyisége igen nagy változatosságot mutat a grönlandi jégmintákba zárt gázok alapján: volt olyan időszak – nem is egyszer –, amikor ammónia, kén-dioxid és egyéb gázok a mai ember számára halálos koncentrációban voltak jelen. Ha a jövőbe megyünk, akkor meg a mai emberiség által termelt mérgező anyagok milyen koncentrációban lesznek jelen?

Az élelmiszer:
Ha a múltba megyünk, akkor ez nem tűnik problémásnak, de ha a jövőbe megyünk, akkor ez nagy gond lehet: egy bushmant behoznak New Yorkba, mindenféle nyelvtudás és ismeret nélkül, nem biztos, hogy találna magának élelmet, nem ismerné fel a konzervben az élelmet. Arról nem beszélve, hogy mivel a pénzt sem ismeri, nem tudna hozzájutni, akkor sem, ha felismerné, hiszen az a világ, ahonnan jön, nem pénzalapon működik. Tehát a jövőben milyen társadalmi, kulturális tudás szükséges ahhoz, hogy életben maradhass?

A pillangóhatás: (wikipedia)
Mi van, ha a múltban eltaposok egy hangyát? Annak a hangyának az utódai nem születnek meg, azokat a meg nem született utódokat nem eszi meg a tápláléklánc következő tagja, aki emiatt elpusztul, az ő utódait a következő lánctag nem eszi meg és így tovább…
Mi lenne a következménye annak, ha Nagy Sándort megölöm 5 éves korában? Vagy Hitlert?
Mivel a jövőről nem tudunk semmit, a megérkezésünk kiválthat bármilyen hatást. Az akkor élő emberek biztosan nagyon örülnének nekünk.

Párhuzamos valóságok:
Egyes elméleti fizikusok szerint rengeteg párhuzamos valóság létezik: ami megtörténhetne nálunk, az valamelyik párhuzamos valóságban meg is történik. Tehát lehet, hogy létezik olyan valóság, ahol én orvos vagyok, mert volt olyan pillanat az életemben, amikor majdnem azt választottam. Abban a valóságban, én amellett döntöttem. Ha viszont ez igaz, akkor mi garantálja azt, hogy a saját valóságom jelenét vagy jövőjét találom meg?

Időutazás:
Eddig nem találták fel az időutazást a múltba. Ezt onnan tudjuk, hogy nincs tele az újság “a megnyert lottó” milliárdosainak képével. Ha a jövőben fel is fogják találni az időutazást, az valószínűleg nem a múltba való utazás lesz, hiszen akkor ennek lenne valamilyen nyoma a mi életünkben is.
Vagy az akkoriak bölcsebbek nálunk? Nem engedik a feltalálás előtti időbe az utazókat? Renitensek sincsenek köztük?
De mi értelme lenne a jövőbe utazni, ha ez egy egyirányú utazás? Ugrás az ismeretlen sötét lyukba, ahol még azt sem tudhatjuk, hogy van-e benne valami? És senki sincsen, aki visszajönne és elmesélné, hogy mi van ott.
Ez kicsit olyan, mint a vallások „ígérete” a túlvilágról.

A távolságok legyőzése:
A legnagyobb sebességet elért űreszköz 17 km/sec sebességgel halad. Ennek a sebességnek az eléréséhez több nagybolygó melletti hintamanővert is felhasználtak, így csökkentve azt az anyagmennyiséget, amely a gyorsításhoz szükséges.
A rakéták működési elvéből következően anyagot visz magával, azt az anyagot lövelli ki nagy sebességgel magából az eszközt gyorsítva. Mennyi anyagot kellene magával vinnie ahhoz, hogy fénysebességre gyorsulhasson? Mennyi anyag kellene a lassításhoz?
Ha nem vagyunk képesek ennyi anyagot magunkkal vinni, akkor megoldás lehetne a „többgenerációs” űrutazás: Néhányszáz fős űrhajó elindul, gyerekek születnek az űrben, majd azok gyerekei, és azok gyerekei vezetik az űrhajót, majd több ezer, tízezer év múlva célhoz ér…
Esetleg egy kisbolygót alakítunk űrhajóvá…
Ha sikerülne is fénysebesség környéki sebességre gyorsítani az űrhajót, a legközelebbi csillagok meglátogatása is siralmasan sokáig tartana. Ki szeretne 5-10-20 évet eltölteni egy olyan űrhajón, ahol ennyi ideig semmi sem történik?
Kivéve, ha:
Mivel az űr nem teljesen üres – van benne sugárzás, atomok, molekulák, gáz, por, mikrometeoritok, aszteroidák –, ezért, ha nagy sebességgel haladok, biztos, hogy találkozom valamilyen anyaggal.
Egy közel fénysebességű űrhajó és valami (ideális esetben nem mozgó, statikus) anyag találkozásakor mi történik? Biztos, hogy csak anyaggal találkozhatok, antianyag nem lehet? „Anyag és antianyag találkozásakor annihiláció történik” (wikipedia)

Görbült tér:

Az einsteini elméletekből következik: Minden tömeggel rendelkező test meggörbíti a teret maga körül. Ezt úgy lehet elképzelni, mint amikor egy kifeszített vászonra ráteszünk egy vasgolyót.
Minél nagyobb a tömeg, annál nagyobb a görbület. (wikipedia)
Van olyan elmélet, hogy a teret máshogy is meg lehet görbíteni, ezt úgy kell elképzelni, hogy a kifeszített vásznat benyomom úgy, hogy a görbült rész a vászon másik pontjához kerüljön közel, ebben az esetben csak azt a kis térrészt kéne áthidalni. Így az Univerzum távoli pontjai közel kerülhetnek egymáshoz, és egy „féregjárat” össze is kötheti őket. Míg a fény a „hagyományos” úton halad, addig a féregjárat a rövidebb utat biztosítaná.
Mekkora energiára lenne ehhez szükség? Milyen berendezésre? Mi egyébre?

Kár, hogy ennek létezésére, az elmélet helyességére semmi bizonyíték.

Az idő legyőzése:
Szerencsére még annyira csekély a tudásunk az időről, az Univerzumról, hogy a technika szerves fejlődésébe az időgép megépítése nem tartozik bele. Ennek ellenére akadhat egy, korát megelőző zseni, aki alkot valamit, vagy véletlenül felismer valamit.

Az emberiség a technikájával úgy halad előre, hogy valami katasztrófa kell, ahhoz, hogy felismerjük a hibát: előbb el kell süllyednie a hajónak, hogy kiderüljön, mit kell megváltoztatni.

És kellene némi erkölcs is: mibe avatkozhatok bele, mibe nem? Megnézhetem-e az eheti lottószámokat, és a már ismert számokkal visszamenni? Megmenthetem-e Jézust a kereszthaláltól? Megfázva beülhetek a gépbe?

Nem lenne jó, ha sikerülne időgépet építeni. Óhatatlanul olyanok lennénk, mint az elefánt a porcelánboltban. Akármit teszünk, vagy nem teszünk, biztosan valami olyan következménye lenne, amire senki sem számít.

3 votes, average: 4,67 out of 53 votes, average: 4,67 out of 53 votes, average: 4,67 out of 53 votes, average: 4,67 out of 53 votes, average: 4,67 out of 5 3 olvasó átlagosan 4,67 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: BéNyóc

BéNyóc
Nők, programozás, matematika, közgazdaság, pénzügy, befektetés, hitel, biztosítás, amerikai értéktőzsde - daytrade, (forex nem), pszichológia, tudomány, technika

17
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
7 Egyéni hozzászólás
10 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
13 Hozzászólások szerzői
KalmanGaborNaoooReszet Elekspekimen Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Deansdale
Admin

Nem gondoltam volna, hogy ilyen érdeklődési körű íróink is vannak :) Mindenesetre szép volt, köszi :D

Clement
Olvasó
Clement

szép.

egy valamit hiányolok: a fénysebesség maga a gyilkos a tömeggel rendelkező anyagra, billió hatványozottan igaz ez a DNS-re. Az ok pedig a több ezer terragray sugárzás, a 1/999999999999999999999 dózisa is halálos… Első feladat lenne egy olyan hipergiga anyaghullámot vagy mást kifejlesztenünk, ami képes több réteg vastagságban védeni a testet a sugárzáson túl főként a görbületi tényezőktől. Nos bármily posztmodernnek is nevezik a mai korunkat, ettől még elképzelhetetlenül messze vagyunk, igaz időnk (haha) az van rá, és vélhetőleg mikor már a tudomány és az emberiség is eléri a topszintet azaz a véget, akkor fogjuk ezt teljesíteni. Adok erre nagyon optimistán olyan 15 000 évet, ha képesek leszünk a saját evolúciónkat is kordában tartani.

Vasgerinc
Újságíró

Én másképp látom ezt a dolgot. Én úgy gondolom, hogy vannak a fizikának igenis határos korlátai, amitől szerintem nem is vagyunk túl messze. Tudom, hogy nagyon maradi gondolkodásnak tűnhet, de úgy érzem, hogy ha az ismereteinket fogjuk is tudni bővíteni, a konkrét fejlődés 100 év múlva már nagyon lassú lesz, és sohasem fogunk tudni a Naprendszeren kívüli bolygóra eljutni olyan módon, hogy onnan vissza is térjünk a Földre.

KendVak
Olvasó
KendVak

Ebben teljesen egyetértek. Az emberiség a Naprendszert nem tudja elhagyni!

DennisVT
Újságíró

Teljesen biztos, h el tudja. Kérdés, hogy akarja-e, van-e rá pénz, van-e értelme.

Szerintem messze nincs vége a tudománynak a fizikában. A lassulással egyetértek, a megállással nem.

DennisVT
Újságíró

Kedvenc ilyen anekdotám:

“A XIX. sz. végén úgy látszott, hogy a fizika tudománya elérte csúcspontját. A fizikatanulmányait megkezdő fiatal Max Plancknak egyik tanára a következőket mondta: „A fizika rövidesen fel fogja venni végleges, stabil alakját. Meglehet, hogy egyik-másik sarokban még akad egy-egy porszem vagy kis buborék, amelyet még meg kell vizsgálni és helyére kell tenni, de a rendszer mint egész, elég biztosan áll…”. Szerencsére Planck nem hitte el, hogy nincs már mit felfedezni. Fizikusnak ment, és a fizika XX. századi forradalmának egyik elindítója lett.”

Reszet Elek
Szerkesztő

Nekem is ez a sztori jutott az eszembe az előző kommenteket olvasva. Korábban a fénysebesség sem annyi volt mint manapság. Ha már az állandók is változnak az idővel, ki tudná megmondani mi is a valóság és mi a lehetséges?

Javaslom elolvasásra Greg Egan Karantén című könyvét. Csak kifinomultaknak.

Gabor
Olvasó
Gabor

“Ha nem vagyunk képesek ennyi anyagot magunkkal vinni, akkor megoldás lehetne a „többgenerációs” űrutazás: Néhányszáz fős űrhajó elindul, gyerekek születnek az űrben, majd azok gyerekei, és azok gyerekei vezetik az űrhajót, majd több ezer, tízezer év múlva célhoz ér…”

Nem ismerős ez valahonnan? Hiszen már zajlik az időutazás, űrhajónk a Föld.

Kalman
Újságíró

A Hold volt az űrhajó. Abban jöttek a reptiliánok.

spekimen
Olvasó
spekimen

Egyetértek veled DennisVT

Bármikor feltalálhatunk olyan energia forrást, ami pl. kimeríthetetlen vagy nagyon kis “erőbefektetéssel” hatalmas energiát szabadít fel, amit kordában tudunk tartani.

Ha valaki még nem látta a Csillagok között című filmet, mindenképp nézze meg, ezt a témát boncolgatja, tulajdonképpen ezt a mai tudásunknak megfelelően próbálták szemléltetni a filmben.(még egy híres fizikus is részt vett benne, főleg a fekete lyuk kinézetében). Hab a tortán a hátborzongatóan jó zenéje.

 

Naooo
Olvasó
Naooo

A feltaláló öngyilkos lesz, feljegyzései eltűnnek.

Toplak Zoltán
Újságíró

Ez izgi volt.

“Ez kicsit olyan, mint a vallások „ígérete” a túlvilágról.”

Én beszéltem olyannal, aki ott volt, és visszajött. Kivérzett, és klinikai halott volt. Találkozott Jézussal, végignézte addigi életét, de még feladata volt, hát visszajött. Nagy fájdalmai voltak, pár nap múlva nagyon maga alatt volt, kívánta azt az édes halált, amit megízlelt. Jézus megint megjelent neki, enyhített a kínjain, és egyértelműen jelezte, hogy meg kell gyógyulnia a balesetéből, és élnie kell. Dióhéjban ennyi.

Clement
Olvasó
Clement

Vasgerinc: milyen korlátokra gondolsz? Az energiamegmaradásból származó véges erőforrásra?

Szerintem attól nem kell tartani, új hatalmas erőforrásokat mindig teremtünk, hisz a Teremtő elrejtette valahova, valakik számára adott a feladat ezek felfedése és kihasználása.

don Fefinho
Újságíró

Igaziból a legtöbb erőforrásunk valamilyen formában Nap-energiát tárolt, és mi ezt szabadítjuk fel belőle. Szerintem az egész láncolat gyökerénél kellene kapirgálni, vagyis a Nap körül.

don Fefinho
Újságíró
daphne
Olvasó
daphne

De jó ez a cikk, nem is fedeztem fel eddig.

Valószínűleg túl sok sci-fit olvastam életemben, de mára egészen beteg vagyok a gondolattól, hogy esetleg soha nem sikerül áthidalnunk a távolságokat a galaxisban. Pláne galaxisok között. Már legalább fél évszázad lemaradásban vagyunk Asimov világához képest is. Hát hol vannak az értelmes robotok?

Az időutazáshoz ez  igazán kapcsolódik: http://moly.hu/konyvek/isaac-asimov-a-halhatatlansag-halala

Időszövet, meg nem lineáris idő, ilyenekhez nem értek, de az az érzésem, hogy időutazás a múltba nem lehetséges. Anélkül meg nincs értelme.

KendVak
Olvasó
KendVak

Az idő a tér függvénye. Az időt úgy mérjük, hogy két tárgy egymáshoz képest elmozdul a térben. A Föld megfordul a Nap körül = egy év. Az óramutató megy előre … millimétert az egy perc, stb. Vagyis az idő méréséhez térbeli dolgokat kell figyelembe venni. Az űr azon részében ahol nincsen semmi, ott idő sincsen.