Feminista szakácskönyv

Női szeszély torta – habos-krémes édes mézes(-mázos) desszert csak nőknek! (A férfiak csak az ujjukat dughatják bele, de rácsapunk!)

Hozzávalók

A tésztához:
Végy egy véka korpát és egy szakajtó 100 éves tojás, néha fiatalabb is jó – nem baj, ha záp

A töltelékhez:
Bármi, amit a baromfiudvarban találsz: jérce, csirke, tyúk, pulyka vagy liba. Ezen kívül kell még méz és macskagyökér.

A mázhoz:
Szerezz be néhány jól hangzó szlogent és valamilyen édesítőszert. Színezéket is használhatsz – lehetőleg pinket.

Elkészítés
A korpa közé keverd a tojásokat. A korpa közé keveredett tojás nem jó szagú, de ne is törődj vele, mert később magyarázhatod a kellemetlen szagot azzal, hogy férfiak turkáltak benne, s tőlük ered.
A tésztánakvalót jól keverd össze – nem kell nagyon kidolgozni. A tészta legyen sűrű, nyúlós. Terítsd tortaformába és süsd meg. Sütés közben a tészta szépen felpuffad.

A töltelék elkészítésénél ügyelj arra, hogy minél habosabb legyen a krém.
A jércéket, tyúkokat, libákat főzd meg, aztán turmixold össze. Önts hozzá jó sok mézet és reszelj bele macskagyökeret (átható illata erős, izgató hatással van a macskákra, melyek a növényhez dörgölőzve “kábulatba” esnek, és/vagy szívesen megeszik a gyökeret. Egyes macskák kifejezetten “függővé” válnak.)

Ha a tészta megsült, vízszintesen vágd ketté, majd a habos tölteléket kend az alsó lapra. Óvatosan helyezd rá a tetejét, majd az egészet vond be a mázzal.
A máz nagyon fontos! Egyrészt nem engedi ki a szagokat a tortából – így az csak akkor érezhető, ha felvágod a tortát – de akkor már késő, meg kell enni –, vagy ha valaki kicsit megkapirgálja a felszínt. A kapirgálók kezére kell ütni! Ne lepődj meg, ha sokan lesznek, akiknek gyanús a tortád és nem kérnek belőle, de azért tudni szeretnék, mi van benne!

Tehát a máz… Kellenek hozzá szépen hangzó jelmondatok, ígéretek, modernnek tűnő eszmék. Édesítsd erősen, hogy már az édes illattal elbűvöld azokat a nőket, akiknek készíted a tortát. A mázat színezd pinkre, halványlilára.
Díszítésnek helyezz el rajta rózsaszín szemüvegeket, esetleg szemellenzőket.

Tálaláskor kend be lakkal, hogy csillogjon, szórd be valami kellemes illattal, hogy elnyomd a bűzét. Fényképezd le, így a későbbiekben nem kell újrakotyvasztanod, csak előkapni a képet. (Photoshoppal csinosítgathatsz rajta.) Etesd meg azokkal, akik szintén akarnak ilyet készíteni. Próbáld meg letuszkolni a torkán mindazoknak, akik nem szimpatizálnak vele. A maradékot kend – a hajadra.

Vásárlás előtt a terveidről készíts szép színes rajzot és leírást, mely minél kívánatosabbá, étvágygerjesztőbbé teszi kotyvasztmányodat. Ezt a képet lobogtatva tudsz majd kuponokat és készpénzt gyűjteni az alapanyagok beszerzéséhez. Ha ügyesen lobogtatod – és miért ne tennéd –, annyi pénzt hozhatsz össze, amelynek töredékéből megkapod a cuccokat. A többit oszd be magadnak.
Ne feledd! Csak olyan dolgokat írj le, melyeket adományozóid látni szeretnének!
A tortára majd a nevüket is felírhatod. Még az sem baj, ha olyan támogatásokat is ráírsz a kész tortára, amelyek nincsenek – de büszkén hivatkozhatsz rájuk, mert úgysem tudja senki, valódi-e, vagy sem.

Hát én nagyjából így látom a feministák tevékenységét.

És hogy egy valódi konyhai példával illusztráljam a nézőpont-különbségeket:

„Julia Child azt mutatta meg a közönségnek, hogy elsősorban a főzés öröméért kell kötényt kötni. A Child révén elterjedő jelenség pikantériája, hogy A francia séf című tévésorozat közel azonos időben került adásba, mint ahogy Betty Friedan feminista alapműve megjelent. A The Feminine Mystique a nők felszabadítása mellett tört pálcát: a házimunkát – és természetesen a főzést – az elnyomás eszközeként mutatta be. Véleménye szerint a háztartásbeli nők folyamatos feszültségben élnek amiatt, hogy értelmetlennek és értéktelennek érzik az otthon végzett munkát.
Elsőre úgy tűnhet, mintha a két nő az érem két ellentétes oldaláról beszélne. Azonban Julia Child munkássága sokban hozzájárult az amerikai nők „felszabadításához”. A konyha és a főzés átértelmeződött alantas, szolgai munkából izgalmas, kreativitást igénylő alkotássá, amely nem az elnyomás, hanem éppen az egyenrangúság szimbólumává vált.
Julia Childnak a megszokottól eltérő, ám a végletekig szenvedélyes és újító természete felbecsülhetetlen értéket hagyott az utókorra. Egészségesen étkezni és élni, az életben megtalálni az egyszerű, de mégis nagyszerű örömöket – olyan dolog ez, amit egy életen át kell tanulni mindenkinek.”

Fokozni is lehet – gondolom Julia Child és Julie Powell ősellenségként szerepelnek a feministák listáján.

„Julia Child munkásságának legnagyobb elismerése talán mégis az, hogy az általa létrehozott televíziós műfaj napjainkban népszerűbb, mint valaha. Az ő élettörténete inspirálta a 2009-ben nagy sikerrel bemutatott Julie & Julia című filmet is. A filmrendező a blogger Julie Powell főzőpróbálkozásaival elmesélve alkotta meg a két síkon futó, ám nagyon is összefüggő és szórakoztató mozifilmjét. A film egyidejűleg két élettörténetet mutat be: Julie Powellét, aki elhatározza, hogy egy év leforgása alatt végigfőzi a híres szakácsnő 524 receptet tartalmazó recept-könyvét, valamint Julia Childét, aki a hatvanas években férjével Párizsba költözik, majd évekkel később sikerrel adja ki terjedelmes receptkönyvét. A film legnagyobb érdeme, hogy a főzést nem annak mutatja, aminek az emberek többsége tartja, azaz egynek a kötelező házimunka közül. A főzés itt a kreativitást és a kikapcsolódást jelentő tevékenységek színeiben pompázik, amelyet a két nő azért művel, mert szereti, és örömöt okoz nekik.”

Hát igen. Minden nézőpont kérdése. Én elfogadom, hogy vannak olyan nők, akiknek öröm a főzés. És azt is elfogadom, hogy vannak olyanok, akiknek csak nyűg. Az is rendben van, hogy egyik elmeséli a másiknak, hogy ő ezt hogyan éli meg. De azt már nem fogadom el, ha egyik meg akarja győzni – bármi áron, bármilyen eszközzel – a másikat, hogy csak az a helyes út, amelyen ő jár, s hogy a másiknak milyen pocsék az élete, s ha nem követi őt, továbbra is rossz lesz neki.