…mégpedig igen sokféleképpen, de most az egyik speciális problémára hívnám fel a nők, lányok figyelmét. Azzal, hogy a feministák és az egyéb válogatott neoliberálisok elterjesztették, hogy férfi és nő valójában egyforma, csak a nevelés során válnak különbözővé, egyúttal a nők között elhintették azt is, hogy át kell venniük a férfi életformát. Első a munka és a karrier, amihez kell a tanulás, tehát fiatalkorban irány az egyetem, a bulizás meg az éjszakai élet, aztán huszon-iksztől 35-ig lehet pedálozni a munkahelyen, és utána kerülhet szóba a család. Ez nagyjából a férfiak életpályája, illetve időrendi táblázata volt, de most már a nők is eszerint élnek.
Csakhogy ezzel van egy bökkenő, mégpedig a biológia. A női fogamzóképesség ugyanis 35 körül drasztikusan zuhanni kezd, tehát aki odáig halasztja a családalapítást, igen könnyen beleeshet a gyermektelenség csapdájába, amiből nincs kiút. (Az örökbefogadás még pótszernek is siralmas.) Márpedig aki a feminista propaganda hatására harminc fölött kezdi keresni az “igazit”, annak jó esélye van arra, hogy mire talál valakit [egy idő után az “igazi” helyett hajlamosak beérni bárkivel aki az első randin belemegy az azonnali gyerekcsinálásba], addigra már orvosi kezelésekre lesz szüksége a fogantatás érdekében, és még az sem biztosítja a sikert.
Persze a “megoldás” erre a problémára igen egyszerű: fel kellene ébredni, és megérteni, hogy a nők nem férfiak. Míg egy férfi 35 évesen problémamentesen válhat apává, addig egy nő 35 évesen már túl van a termékenysége javán. Ráadásul ennek a korosztálynak már sokkal nagyobb fizikai megterhelést jelent egy szülés, amit egy 20 éves nő szervezete még röhögve kibír. 40 körül sokkal komolyabbak a nehézségek, a fájdalmak, a maradandó problémák és a gyermek egészségére leselkedő kockázatok. Dehát olyan jó volt huszonévesen bulizni, hogy harminc után sem lehetett abbahagyni…
A Szex és Nyújork életstílus a nőknek családi értelemben zsákutca, öngyilkosság. A régiek tudták még, hogy egy nőnek fiatalon van a legjobb esélye arra, hogy kifogjon egy igazán megfelelő partnert, azzal családot alapítson és gyermekeket szüljön. Nem véletlen, hogy ükanyáink még tizenévesen mentek férjhez és féltucat gyereket szültek. És még volt idejük élni az után is, hogy a legkisebb is felcseperedett…
Manapság is működne ez az életterv, ha a fiatal lányokat nem arra nevelnék, hogy tündérmesékben higgyenek. Arra, hogy szépségük és termékenységük csúcsán ne csináljanak semmit, csak bulizzanak, élvezzék az alfa körhintát – aztán 10 évvel később majd úgyis találnak valakit, aki még szebb, még jobb és még gazdagabb mint akit a csúcson tudnának szerezni maguk mellé. Csakhogy a valóság rideg: a 20 éves cicababa lábai előtt hevernek a férfiak, de mire túljut a 30-on, már igencsak megcsappan a kérők serege. Az igazán jó partik, akik tehetősek és talán még jóképűek is, a huszonéves nők közül válogatnak (mert megtehetik), és egy pillantásnál többet nem vetnek a harmincasokra. (Adott esetben ez 1-2 gyors numerát jelent, ami után “valamiért” nem akarnak elköteleződni, sőt, minden kapcsolatot megszakítanak.)
Pedig nem kell hozzá nagy ész, hogy az ember papírra vessen egy valóban működő élettervet a mai fiatal nőknek. Gimnázium vagy középsuli után házasság, 2 gyors gyerek, és még a kisebbik is a kellő szinten önálló már, mikor a nő még csak harmincas. És akkor lehet tanulni, egyetemre menni – igaz ekkor már valóban tanulási céllal, nem azért hogy az éjszakai élet hírhedt királynői legyenek. Harminc után még bőven van idő karriert építeni, különösen hogy a munkaadók tudják, a nő már túlvan a családalapításon és az ahhoz kapcsolódó problémákon.
A férfiak és a nők egyaránt tanulhatnak, dolgozhatnak, és építhetnek karriert – csak nem ugyanúgy érdemes nekiállniuk, illetve nem ugyanakkor. Míg egy férfi 35 évesen, stabil munkahellyel és kisebb vagyonnal a háta mögött az isten lába a huszonéves csajoknak, akik szeretnének családot, addig egy nő 35 évesen, stabil munkahellyel és kisebb vagyonnal a háta mögött a feleségjelöltek listáján a “futottak még” kategóriát erősíti, mivel semmi olyat nem tud letenni az asztalra amivel a férfi ne rendelkezne már maga is, illetve a fiatalabb nők ne tudnák ugyanazt jobban. Éppen ezért a nőknek sületlenség átvenni a férfi élettervet, mert nem rájuk van szabva. A propaganda hangos, és a modern csajok élvezik a bulizást, meg a srácok kitüntető figyelmét, de ez csak úgy lehetséges, hogy a feministák társadalmilag elfojtották a bölcs nagyi hangját, akinek az intelmei között előkelő helyen szerepelt, hogy hamar kell férjhez menni, mert idővel egyre nehezebb lesz és egyre kisebb az esély a jó házasságra. A fiatal nőket átverik és megtévesztik azzal, hogy a karrier és az “önmegvalósítás” kedvéért nyugodtan halogathatják a családalapítást, mert ha majd valaha kedvük szottyan, az megoldódik magától – sőt, jobb jelöltek fognak értük versengeni, mint fiatal korukban. Ez egyértelmű hazugság.
Na és persze az “önmegvalósítás” is egy érdekes kérdés, mert manapság a csapból is ez folyik, de hogy mit is értenek alatta, az nem világos. Legtöbbször a bulizás szinonímájaként használatos, csak ez mégis egy kicsit kultúráltabban hangzik. Aki huszonévesként “keresi önmagát” vagy az idejét az “önmegvalósításnak” szenteli, az 10-ből 9 esetben annyit tesz, hogy szórakozni jár a haverokkal és élvezi, hogy nem tartozik senkinek semmilyen felelősséggel, miközben a munkáját, az iskolát és a kapcsolatait “átmenetinek” tekinti, amit majd lecserél egy jobbra, ha végre rájön, hogy mit is akar az élettől. Addig jó lesz adminisztrátorként megkeresni az új cipőre meg a hétvégi koktélozásra valót, miközben havonta más arcok bukkannak fel az ágy másik oldalán. Hogy ennek ára van, amivel csak később szembesül? Ugyan! Arról a prospektusban nem esett szó.
fontos volna felismerni, hogy a feminista blődségek, az önmegvalósítás és a kihívások egy olyan társadalomból hallatszanak át ide, amelyik sokkal gazdagabb anyagi javakban, sokkal biztosabb a jó életminőség reményében és akkor sincsen baj, ha fenekestül fölfordul a világ, legfeljebb a magányos emberek száma nő borzasztó gyorsan, viszont senki nem fog éhen, szomjan maradni. kies hazánkban és a keleti blokk többi országában azonban egy dacos, nem kellően átgondolt, ráadásul hamis prófétanők által fülbesutyorgott döntés következtében a legkeserűbb nyomort is nyakába veheti az, aki szinglinek marad, hiszen a legmagasabb végzettséggel és legjobb állással bíró szinglikkel is előfordulhat, hogy a multi átköltözik a határ túloldalára, Vietnámba esetleg, oda a menő munkahely, aztán rögtön megvan a baj. ami működik Belgiomban, Ausztriában, vagy Kanadában, az bizony nem úgy van mifelénk.
Még valamikor régen volt egy olyan topik az Indexen, ahol azt javasolták, hogy a nőket csak akkor vegyék fel egyetemre, ha már szültek legalább két gyereket…
Jaj, nekem ez az önmegvalósítás a vörös posztóm. És az még hagyján, hogy fiatal lányok eszét elveszik vele, de hogy középkorú nők is bekajálják, az nagyon gáz. Az anyám egyik barátnője, most 1-2 éve ötvenakárhány évesen kiadta a férje útját, elvált tőle, mondván, hogy felnevelt két gyereket, mostmár itt az ideje, hogy megkeresse önmagát, és önmegvalósítson. Szóval szépen felrúgta a családot, eladták a házat, amit 20 évig csinosítottak, laktak, ahol felnőttek a lányaik, és most a házért kapott fele pénzen éldegél egy lukban, állást keres, és zokog, hogy milyen szemét a világ, hogy nem akarják őt alkalmazni, nulla év munkaviszonnyal, nulla szaktudással. És nem ő az egyetlen ilyen akit ismerünk. Nem tudom mitől hülyülnek meg a nők, én ezt a nőt is ismerem amióta élek, együtt nőttem fel a gyerekivel, és azt láttam, hogy bármi szeszélye, új hobbija volt, a férje mindig partner volt benne, volt hogy virágkötő akart lenni, volt hogy ólomüvegkészítő, meg még egy csomó minden és a férje akárhányszor azt mondta, hogy jól van anyukám, ha ehhez van kedved, akkor csináld, a lényeg, hogy boldog legyél, befizette tanfolyamra, vett neki anyagokat, a nő meg tök tehetséges volt mindenben, és minden ilyen alkotását egyből elkapkodták, még komoly zsebpénzt is csinált a hobbijából magának, a gyerekeket nagyon szépen nevelték, a férj is tünemény jó fej, se nem iszik, semmi káros szenvedély, kertészkedés a hobbija, az agresszió olyan távol áll tőle mint a hold soha félre nem lépett, oszt ez a bolond nő egyszercsak bekattan, és elválik, hogy megkeresse önmagát. Az agyam eldobom az ilyenektől! És még két éve siránkozás után is makacsul hajtogatja, hogy ő nem bánt meg semmit, nem bánja a válást, mert ő most önmegvalósít. A hülyéje!
mdmselle,
tényleg elhiszed, amit írsz? Hogy itt van egy értelmes nő, tökéletes házasságban, aki felrúg mindent csak azért, mert ezt olvasta valami magazinban? A hozzászólásod és az egész cikk (és az egész honlap) arra a premisszára épül, hogy a nők síkhülyék.
De mi van, ha nem? Mi van, ha ez a nő valószínűleg nagyon boldogtalan volt, rossz házasságban, a virágkötészet és az ólomüveg tünetek voltak, már évtizedek óta keresett valami kitörési lehetőséget. 100 évvel ezelőtt összeszorított foggal leélte volna az életét a rossz házasságban, mert a társadalom nem tolerálta a válást, ma pedig kilép belőle, vagy eleve bele se lép, ennyi.
Házasságra nem lehet rávenni a nőket, ha eltartják magukat, és a férfiakat se, ha van szabad szex. Ennek a feladványnak nem a feminizmus szapulása a megoldása, hanem a nők visszataszítása az anyagi függőségbe, és a szüzesség megkövetelése.
“A létfenntartás után a fajfenntartás a legerősebb ösztön, ha igaz lenne amit mondasz rég kihalt volna az emberiség.”
Te azért szexelsz, mert fenn akarod tartani a fajt? :) Az emberek szexelnek, mert jó, élvezetes. A szexből pedig gyerekek születtek, egészen a legutóbbi időkig (fogamzásgátlás).
Jó kis sci-fi elmélet. Az emberiség a fogamzásgátlás útján megszabadulva a saját biológiájának rabságából, most szépen belemenetel a fajhalálba.
Egy apró, de jelentős tévedésedre reagálnék. Azt mondod, hogy ez a lap arra a premisszára épül, mely szerint a nők síkhülyék. Épp ellenkezőleg. Ennek a lapnak az az egyik alappillére, hogy a nők nem síkhülyék.
Nem, nyugodj meg Finomfőzelék, természetesen nem hiszek abban amit írok, csak szeretek ide-oda beköhögni véletlenszerű szókapcsolatokat, mert ez az én mocskos kis hobbim ;-)
Az itt a legnagyobb baj, hogy a nők már azt sem tudják jó dolgukban, hogy mihez kezdjenek magukkal (tisztelet a kivételnek). Ha a kedves férj találta volna ki, hogy márpedig ő akarna mostantól ólomüveg-készítéssel foglalkozni (vagy állatpreparátumok készítésével, vagy akármivel), rögtön kiborult volna a bili. Ehelyett szegény birkaként asszisztált a nő hóbortjaihoz, nyilvánvaló, hogy nem is nézte a nő semmivel sem többre, mint egy ATM-et, amiből gombnyomásra kijön a pénz. No nem mintha én nem ugyanilyen lettem volna: azt hittem, hogy a nő attól lesz boldog, ha minden óhaja teljesül, és selyemkendővel van kitörölve a hátsója.
Kb. egy éve, hogy elkezdtem angolul cikkeket olvasni a férfi-nő kapcsolat témájában, mert éreztem, hogy szarul mennek a dolgok otthon. Először alig akartam hinni a szememnek, hogy ilyen marha módra működik a férfi-nő kapcsolat, hogy a nők tudat alatt a kapcsolat ellen dolgoznak (és az a kis százalék, aki az igazán jó feleség kategóriába esik, a tudatos felével igyekszik elnyomni ezt), és a kapcsolat lényegében egy állandó küzdelem. Aztán találtam magyar oldalakat is persze, köztük ezt. És érdekes módon, mióta elkezdtem alkalmazni az itt-ott olvasott tanácsokat, sokkal jobbak lettek a dolgok. Nem azonnal, de viszonylag hamar megint lett “becsületem”. Szegény bácsinak nyilván fogalma sem volt a sárkányszelídítés alapjairól. Szóval aki ezeket a dolgokat kétségbe vonja, az a tényekkel vitatkozik, azok pedig…mint tudjuk, makacs dolgok.
A cikkre reagálva: látszik, hogy az író alaposan elgondolkozott rajta. Sajnos még most sem sikerült megértenem, hogy mi köze a feminizmusnak a férfivá váláshoz… Ezt hallom nagyanyámtól is: jobb volt az egyenjogúság nélkül, legalább nem kellett dolgozni. (ő ugyanis 12 éves korától dolgozott, aztán még a férje helyett is, mert az lusta volt. Persze egyenjogúság nélkül élhettek volna nyomorúságban, mint dédnagyanyám, aki titokban piacra járt, hogy tudjon enni adni a gyerekeknek. Csak rendes állást nem talált.)
Azonban én nem így értelmezem az egyenjogúságot. A lényeg, hogy az ember lánya úgy élhet, ahogy akar. Ha ő ügyvéd akar lenni, az is lehet, ha még 8 gyereket akar, rajta.
Ez a biológiai óra… az én környezetemben lévő karrierista nők mindegyike 30 éves kora előtt szült. Nem is értem, hogy lehet ez. Mondjuk úgy, hogy a munkahelyén szükség volt rá, mert jó abban, amit csinál, és nem akarták elveszíteni, mert elment szülni. Azért meg amúgy sem fogok hamarabb megfelelő társat találni a gyerekvállaláshoz, mert nem mentem egyetemre. Sőt! Ott remek alkalom nyílik a partnerkereséséhez.
Ó, és azt se felejtsük el, hogy Magyarországon is gondolkoznak már rajta, hogy lehetne a nők helyzetén javítani. A cél ezzel: több gyerek. Ugyanis azokban a fejlett országokban, ahol a nők tényleg egyenjogúak, több baba jön világra. Pontosan az előbb leírtak miatt. Nem félnek attól, hogy egy esetleges gyerek miatt vége lesz a karrierjüknek.
Ráadásul ott az apukának is otthon kell maradni egy ideig a gyerekkel, és bizonyára többet segítenek a feleségüknek, mint itthon. Tisztelet a kivételnek, mert olyan is akad rendesen, és tisztelem is az ilyen férfiakat.
Én mindig dühösen gondolok azokra a férfiakra, akik a régi, szerintem megalázó rendszert szívesebben látnák. Viszont biztos vagyok abban is, hogy sok férfinek tetszenek az okos, céltudatos nők, akikkel érdekes beszélgetéseket lehet folytatni, bármiről, és nem csak gyerekcsinálásra jók.
Utoljára pedig: miért akarunk még mindig szaporodni? Pár évtizeden belül nem lesz elég hely a Földön! :)
Az általad szemlélt keretek között persze nem érzékelhető a probléma, de feminista nézőpont szerint gondok vannak. Hagyjuk meg, a probléma felismerésében szerintem igazuk is van. Persze ők ezért is a férfiakat hibáztatják. A gondolatkört lásd például ebben a két cikkben:
Gyermeteggé váltak a férfiak?
Hová lettek az igazi férfiak?
“Sajnos még most sem sikerült megértenem, hogy mi köze a feminizmusnak a férfivá váláshoz…”
Attól függ kinek és miféle férfivá válásáról beszélünk. Az, hogy a nők egyre férfiasabbak, gyakorlatilag tény, és nem nehéz rájönni hogy a feministák keze is benne van a dologban. A férfiak ezzel szemben inkább nőiesednek, ami szintén köszönhető a feministáknak, de ugyanannyira nem pozitív jelenség mint a nők férfiasodása.
Felmenőid példázataival nem tudom hova akarsz kilyukadni, maximum annyit bírok kibogozni, hogy mintha bajod lenne a férfiakkal mert ők nem jól házasodtak… Vagy valami ilyesmi.
“A lényeg, hogy az ember lánya úgy élhet, ahogy akar. Ha ő ügyvéd akar lenni, az is lehet, ha még 8 gyereket akar, rajta.”
Tökéletesen egyetértek. (De ez vonatkozzon a férfiakra is! Másfelől viszont az elbaltázott női döntések felelősségét ne varrjuk a pasik nyakába. Vagyis ha valaki 8 gyereket akar de 40 éves koráig halogatja az elsőt, az utána ne sírjon hogy a gonosz pasik cserbenhagyták.)
“az én környezetemben lévő karrierista nők mindegyike 30 éves kora előtt szült”
Egészségükre. De mások környezetében más karrierista nők élnek, akik nem szültek 30 előtt :) És a trendek azt mutatják, hogy egyre később szülnek a nők, és a folyamat nem áll meg, még csak nem is lassul. 100 éve tizenévesen megvolt már pár gyerek, manapság keleten 20 és 30 között divat szülni, nyugaton viszont már 30 fölött. És ott láthatjuk a saját jövőnket, a globalizációval ez is bejön a határainkon.
“Azért meg amúgy sem fogok hamarabb megfelelő társat találni a gyerekvállaláshoz, mert nem mentem egyetemre. Sőt! Ott remek alkalom nyílik a partnerkereséséhez.”
Ezt sem sajnálja senki a nőktől. Csak legyenek tisztában a következményekkel.
“Ugyanis azokban a fejlett országokban, ahol a nők tényleg egyenjogúak, több baba jön világra.”
Ez csak feminista ködösítés. Ha a teljes világot nézed, minél “egyenjogúbb” (ami persze illúzió, valójában feminizmusról beszélünk, vagyis minél feministább) egy ország, annál kevesebb gyerek születik. A feminizált kultúrkörön belül a különbségek pedig szinte elhanyagolhatóak, ráadásul a “legmagasabb” szülési arányokkal rendelkező helyeken is fogy a népesség. A svéd születésszámmal példálózni szerintem gyengeelméjűség, tekintve hogy ott is kevesebben születnek mint amennyien meghalnak, és muzulmán bevándorlókra van szükségük a népességfogyás megállításához. Azok pedig sz*rnak a feminizmusra…
“Ráadásul ott az apukának is otthon kell maradni egy ideig a gyerekkel, és bizonyára többet segítenek a feleségüknek, mint itthon.”
Ez megintcsak feminista ködösítés, vagy még inkább egy felnőtt nők által a közszíntéren előadott gyermeteg hiszti. A férfiak mindigis hozzátették a maguk részét a munkához, sőt, a történelem 99%-ban biztosan többet dolgoztak mint a nők, csakhát sok nő hajlamos 6 éves kislányként próbálgatni a “határokat”, és ha azt látja hogy elér valamit hisztivel akkor utána még jobban beleerősít. Gyakorlatilag ez a feminizmus (egyik) lényege és mozgatórugója – akik jártasak a PUA nyelvezetben azok azt mondják hogy a feminizmus egy társadalmi méretű shit teszt. Amin a férfiak sajnos rendre megbuknak azzal, hogy engednek az irracionális követeléseknek, ahelyett, hogy a hisztis kölyök seggére csapnának és rendet tennének végre.
“Én mindig dühösen gondolok azokra a férfiakra, akik a régi, szerintem megalázó rendszert szívesebben látnák.”
Nem tudom mi volt abban a megalázó, hogy a nő főzött meg takarított amíg a férfi látástól mikulásig a földeken dolgozott. Tudom, egyesek családjában vannak történetek lusta pasikról, de a kivételből következtetni a többségre még mindig hibás eredményre vezet.
“Viszont biztos vagyok abban is, hogy sok férfinek tetszenek az okos, céltudatos nők, akikkel érdekes beszélgetéseket lehet folytatni, bármiről, és nem csak gyerekcsinálásra jók.”
Minden normális pasi szereti a normális nőket, ennek ellenkezőjét csak a feministák terjesztik, a férfiak lejáratására. Az más kérdés, hogy sok nő összekeveri az intelligenciát az arroganciával, és aztán nem érti mit rontott el.
“miért akarunk még mindig szaporodni? Pár évtizeden belül nem lesz elég hely a Földön! :)”
Ez hülyeség, emberellenes propaganda, amit a nemzetközi “elit” terjesztett el, mi meg – hülyék – elhittük. Legalábbis eleinte, azóta azért sokan kijózanodtak. Ha a bolygó összes emberét beterelnéd egy tornaterembe ahol kényelmes karszélességű sorokba és oszlopokba rendeznéd őket, kevesebb helyet foglalnának el mint egy átlag magyar megye. Ha tízszer ennyien lennénk is elférnénk Magyarország felén. Túlnépesedés? Hol?!
A harminc feletti szüléshez: feleségem 30 évesen szült először, egyik barátnője 33 évesen.
Senki nem állította, hogy lehetetlen 30 fölött szülni. Annyit állítunk, hogy nem optimális. Az meg főleg nem, ha egy nő 32-34 évesen egyszercsak arra ébred, hogy kéne egy gyerek, de ő még szingli és sehol egy apajelölt a láthatáron.
és kicsit indulatosabban: ha már megszülettem, és egyetlen egy életem van, az se valami hosszú, akkor abban az egyben hadd éljek már úgy, ahogy én szeretnék. Itt vagyok én, igaz, hogy csak 18, de jó tanuló, szorgalmas, és nagyon nem érett még gyerekvállaláshoz, de azért szüljek egy rakat gyereket, és majd ha már vége a fiatalságomnak, menjek el tanulni, majd gürizni? Míg a férfiaknak teljesülhetnek a vágyaik, bulizhatnak, kiélhetik magukat? Ez hol igazságos…? Nagyon szomorú leszek, ha ebbe belegondolok, megalázónak és elkeserítőnek tartom. És az ilyen és ehhez hasonló vélemények csak jobban eltávolítanak a másik nemtől. akiket pedig szeretnem, tisztelnem kéne, de eddig egyetlen pozitív hatás sem ért. Pedig mindennél jobban szeretném. De azt is, hogy kihasználhassam ezt az egy életemet, és elérhessen mindazt, amit akarok. Hogy kipróbálhassam magam az élet több oldalán is, és persze gyerekeim is legyenek egyszer, de majd csak, ha megértem rá. Mert az se megy könnyen.
Nézd, ha nincsenek pozitív tapasztalataid a másik nemmel kapcsolatban, akkor talán még arra sem értél meg. Kívánom neked, hogy minél előbb legyenek. Azt viszont tudnod kell, hogy a pozitív tapasztalataid hiányáról nem a férfiak tehetnek. Mint ahogy ők sem hibáztathatják általában a női nemet a saját pozitív tapasztalataik esetleges hiányáért.
Míg a férfiaknak teljesülhetnek a vágyaik, bulizhatnak, kiélhetik magukat? Ez hol igazságos…?
Ez persze sehol nem lenne az, de hát nincs is így. Visszakanyarodunk most a “Kinek rosszabb?” című áldozati drámához, amit éretlen lelkek játszanak egymással. A szomszéd fűje persze mindig zöldebb- de tényleg zöldebb? Gondolkozz el ezen, mielőtt megvádolod a férfiakat azzal ,hogy nekik minden jobb (és hogy a feminizmus bármit is változtat ezen).
A férfiak közül se szeret mindegyik bulizni. Van, akinél a gyerek és család akár huszonévesen jöhetne. De hát a lányoknak első a tanulás…
Zsenge korod mentségül szolgál arra, hogy nem értesz az egészből semmit :)
Egyrészt senki nem kényszerít téged semmire – vagy ha azt hiszed hogy egy interneten megjelent cikk igen, amiben valaki számodra ismeretlen személy egy számodra érthetetlen dologról értekezik, akkor sok problémád lesz az életben. Tudod ez a szólás és a gondolkodás szabadsága, hogy én azt gondolok és mondok amit akarok, meg te is, és ettől még se te, sem én nem vagyunk kényszerítve semmire :)
A férfiak sem buliznak többet mint a nők, sőt. A modern iskolarendszerben persze mindenki csak lébecol, férfiak és nők egyaránt, és ettől lehet az az illúziód, hogy a pasik csak dorbézolnak, de ha legalább félig elolvastad a cikket abban az van, hogy a férfinak karriert kell építenie, és az közel sem bulizást jelent. Az csak a mai világ hülye folyamatainak az eredménye, meg a tönkrevert oktatásé, hogy a mai fiatalok azt hiszik, a suli az egy nagy buli. Pár évtizeddel ezelőtt ez még nem így volt, és elhiheted, nem is az a normális ami most megy.
Harmadrészt azt kezdesz az életeddel amit akarsz, de válogasd meg hogy kinek mit hiszel el, és tudd hogy a döntéseidnek vannak következményei. Nem muszáj a feministáknak elhinni, hogy elég 30 után családot alapítani, mert majd úgyis összejön minden magától – nem fog minden összejönni magától. Nem kell elhinni, hogy 30 után ugyanúgy válogathatsz a pasikból, mint most 18, vagy mondjuk 22 évesen. Nem válogathatsz ugyanúgy. Lehet, hogy most feleségül venne téged egy multicsilliomos vállalkozó, vagy politikus, vagy a franc tudja kicsoda, aki mellett le lenne zsírozva az egész életed, és akit most kikosarazol mert úgyis ráérsz. Aztán 30 után hirtelen családot akarsz majd, és akkor nem lesz ott se az egyik, se a másik, csak Géza a gyári munkás, és akkor majd csodálkozol hogy mi a lepra történt. A fiatal csajok ezt általában nem tudják, vagy nem hiszik hogy rájuk is vonatkozik, de a szexepil múlandó.
“Nagyon szomorú leszek, ha ebbe belegondolok, megalázónak és elkeserítőnek tartom.”
Ha tényleg belegondolnál, és nem csak egy 18 éves lány által hallott féligazságokat és hazugságokat forgatnád jobbra-balra, akkor rájönnél, hogy egyrészt igazat beszélek, másrészt ez nem “valakik hibája” hanem ilyen az élet (a biológia), harmadrészt talán még arra is rájönnél hogy neked akarok jót. Most jókat bulizol és azt hiszed ez a tuti élet, és kit érdekel, hogy ezzel a jövődet kártyázod el?! A bulizás itt és most van, a jövő meg csak valami elvont fogalom, ugye?
“És az ilyen és ehhez hasonló vélemények csak jobban eltávolítanak a másik nemtől. akiket pedig szeretnem, tisztelnem kéne, de eddig egyetlen pozitív hatás sem ért.”
Részvétem. Talán próbálkozz megértéssel :) Egyébként a saját pozitív tapasztalatok hiánya nem ébreszti fel benned azt a gondolatot, hogy talán – úgy értem: netán, esetleg – te is rosszul csinálsz valamit? Csak azért kérdem mert manapság nagy divat az embereknek ragaszkodni a hülyeségeikhez, és aztán a boldogtalanságukért mást hibáztatni. Szerintem okosabb hozzáállás lenne a rossz nézeteket szerényen kijavítani és aztán boldogan élni…
“De azt is, hogy kihasználhassam ezt az egy életemet, és elérhessen mindazt, amit akarok.”
Ezzel csak az a gond, hogy amit akarsz, az szinte naponta vátozik, de évről-évre biztosan. És ha lenne egy bölcs nagyid, aki segít, akkor ő arrafelé terelne amit majd felnőtt fejjel fogsz akarni, mert amit gyermekként akarsz az út közben nyom nélkül elporlad. És pont ez a baj, hogy a feminizmus a nők gyermeki énjére apellál, annak a vágyait próbálja kielégíttetni, de ezzel elveszi tőlük az esélyt, hogy a felnőttebb, érettebb vágyaikat kiélhessék. Például biztosan akarsz majd egyszer gyereket, csak ezt most még nem biztos hogy tudod :) És ha balszerencséd lesz akkor a fiatalkori vágyak hajszolása miatt kicsúszol az időből, és akkor szívhatod a fogad (erről szól a cikk).
“az van, hogy a férfinak karriert kell építenie,” – ez nálunk, az én nyugati kisvárosomban úgy csapódik le, hogy vagy karrier, vagy másod és harmadállások vállalása. Most én, akit a spiritualitás, vagy vallás mindig jobban érdekelt, mint a hétköznapok nyűgje, eléggé alkalmatlanság érzéssel léptem ifjú éveimbe. Míg a talpraesett testvérem jól keresett, én filléres alkalmi munkákat vállaltam csak. Hiányzott a sikerbe vetett bizalom, hogy többre is képes vagyok. Emlékszem, mikor először lett igazi másodállásom: végre azt éreztem, én is érek valamit, hogy talán nőttem a feleségem, a családom, és kollégáim szemében. Ki nem mondott társadalmi elvárás mifelénk, hogy a férfi gürizzen ahogy csak bír, hogy a család jól éljen. Tök nagy megkönnyebbülés volt, mikor azt éreztem, hogy meg tudok felelni ennek.
“De azt is, hogy kihasználhassam ezt az egy életemet, és elérhessen mindazt, amit akarok. Hogy kipróbálhassam magam az élet több oldalán is, és persze gyerekeim is legyenek egyszer, de majd csak, ha megértem rá. ”
Kérdéseim:
Szívem senki nem mondta, hogy nem élheted ki magad. Mi csak azt mondjuk, hogyha elcseszed az életed és nem veszed figyelembe azt, hogy neked a TERMÉSZET miatt nincs annyi időd, mint nekünk, akkor NE MINKET OKOLJ, hanem lásd be, hogy ifjonti hévvel elkúrtad.
Látom megint beindult (és ki is bontakozott) egy jókora vita, nem is bírtam végigolvasni. Mindenesetre azért annyit megjegyeznék finomfőzeléknek, hogy aki nem látja át, hogy a szex élvezete nem véletlen, így éppen hogy az ösztöneink (férfiakat-nőket egyaránt) vinnének a gyerekvállalásra.
És igen, valóban igaz az is, hogy ha a nők nem akarnának gyereket, akkor a történelem nagyon nem így alakult volna, ha csak azt nem feltételezzük, hogy az őskorban a férfiak rendre erőszakolták meg a nőket…
A nők tehát ösztönösen akarnak gyereket, bár igazából nem is értem, hogy mit akartál azzal mondani, hogy a “szívük mélyén nem akarnak”, de hogy az ösztöneik nem ezt diktálják az biztos. Viszont azt is látni minden normális kapcsolatban, hogy inkább a nők sürgetik a gyerekvállalást, a férfiak próbálnák elodázni, vagy épp csak rábólintanak.
Persze ezen kívül sok butaság elhangzott még, de azt hiszem, hogy ha valaki nem lát át ilyen egyszerű összefüggéseket, annak el kell gondolkodnia azon, hogy a többi témában is biztosan olyan makacsnak kell-e lenni.
Nekem, Ibolya, egykori kolléganőm mondása ugrik be erről: a nő, ha együtt él egy férfival, előbb utóbb akar közös gyereket.
Elfogadom, hogy most sokaknak nem tetszett, hogy össze-visszazagyváltam egy számomra érthetetlen dologról, mert még mindig az, és szerintem ez nem fog változni.
Nos, igazából még konkrét véleményem nincs a témáról, bocsássatok meg. Először hallottam az antifeminizmusról, és nagyon felháborodtam. De szerintem ebben semmi csodálkozni való nincs. Ha valaki meg akarná csonkítani az addig természetesnek vélt jogaidat, te sem örülnél. Persze akkor jobb, ha el is felejtjük a demokráciát, mert ez nem, hogy nem az, ez… valami eszméletlen nagy birkaság… Én vagyok leoltva, holott igazából nektek kéne az orrotokra koppintani. Az látszik, hogy sok intelligens férfi van az oldalon, akik talán a nőktől féltik a munkahelyeiket, talán ki lettek már kosarazva egy karrierjét tervezgető nő által. Nem tudom. Annyi szent, hogy szabad világban élünk, ahol már a nő is az emberi fajba sorolandó. És ez a bizonyos ember nem a színe, nemzetisége vagy neme után ítélendő meg. Legalábbis normális esetben.
Nem értem, minek ez a nagy tiltakozás az aktuális helyzet ellen. Úgyse fogtok vele elérni semmit. Mert ez az álláspont, akárhogy nézem, ellentmondásban áll a mai világgal. Ahol szükség van a nőkre több területen is. Vannak problémák, amik megoldásra várnak, és a világnak egyre nagyobb humán erőforrásra van szüksége. (Természetesen bizonyos kereteken belül.) És így világosan látszik, hogy egyik nagy szervezetnek sem áll érdekében visszaszorítani a nőket a munkaerőpiacról. Akiknek nem csak nemi szerveik passzolnak a férfiakéhoz, hanem elméjük is tökéletesen kiegészíti a másikét. Ez pedig egy olyan fajnál, ahol nem a szaporodás az egyetlen nagy cél, igazán hasznos dolog. Ahol a férfiak nem szuperelnek, ott a nők igen, ahol meg a nők nem, ott a férfiak igen. Szerintem ez nagyon jól hangzik.
Jó, értem én ezt a biológiai órát. De azt nem, miért kellene továbbra is 30 alatt szülni. Miben jobb egy politikus számára (aki szerintetek akár 50 éves is lehet) egy éretlen 18 éves, mint egy okos, érett és továbbra is fiatal 30 éves? Mert a 30 még fiatal. Még legalább 15 évig fogamzóképes. Még 8 gyereket is tud szülni. Úgyhogy ez a probléma szerintem nem probléma. El van túlozva.
Ezen kívül a párját az ember nem akkor találja meg hirtelen, miután végzett a tanulmányaival. A pár már együtt lehet húsz éve is, mire végre eljut a gyerekvállalásig. Ez nem gondolom, hogy újdonság. Példának okáért szüleim 15 évesen találkoztak, azóta együtt vannak. Anya igaz, hogy a gyerekek után kezdett a karrierépítéshez (ami miatt állandóan panaszkodik). De nem apa miatt. Ez egy hosszú sztori. Aminek semmi köze a témához.
Nagyon sokáig válaszolgathatnék. Mesélhetnék nagyimról, aki tuti, hogy szívrohamot kapna, ha teljesülnének a felülírottak. Vagy arról, hogy mi oka van a népesség elöregedésének a fejlett országokban, meg mi nem. Vagy beszámolhatnék a férfiakról a környezetemben. Akik közül persze sokat nagyon szeretek. Kicsit túloztam. Meg rosszul fogalmaztam. Hirtelen nem jutottak eszembe a barátaim, akiktől majd bocsánatot kell kérnem. Mindenesetre vannak rossz tapasztalataim… mint mindenkinek. És ahogy nőkkel kapcsolatban is.
És köszönöm a feltételezést, hogy én csak bulizok. Ne vetítsétek ki a sztereotípiákat rám is. Évente ötször megyek bulizni, azt hiszem, ennyit még megengedhetek magamnak. Tanulok, építem a jövőmet, csak máshogy, mint ti akarjátok. Hál Istennek nem ti fogjátok eldönteni, hogy ezt nekem szabad vagy sem. Ennyi vigasztal. Múltkor ideges és csalódott lettem, most (lehet, megint nem helyesen) inkább nevetek az eszméiteken. Jobb célokat is kitalálhattok magatoknak. Például gondolkozzatok el a túlnépesedésen. Ami nem azt jelenti, hogy nem férünk el, ha egymás mellé állunk. Azért az embernek nagyobb mozgástérre van szüksége. 7 milliárd még nem gond, de a 12 mondjuk már az lesz. Apokaliptikus képek villantak most fel az agyamban, nem írnám most le őket. A lényeg, hogy ideje elfogadni, új értékrendek vannak kialakulóban. Egy olyan világ, ami alkalmazkodik az új helyzetekhez, teszem hozzá, egészen jól, és ezen senki nem fog változtatni pár férfi kedvéért. Akiket ki tudja milyen önző okok vettek rá arra, hogy ilyesmiket kitaláljanak. Ugyanis kétlem, hogy tényleg a nők érdekeit néznétek. Ez olyan, mintha én most azt mondanám, nektek jobb lenne, ha napi 16 órát kéne dolgoznotok a földeken, néha napján el kéne mennetek egy háborúba, hogy igazán férfiak lehessetek. (tisztában vagyok vele, hogy ez nagyon idióta gondolat…) Nektek ez komolyan tetszik? Ha nem… nos, mi sem kedveljük a ti elméleteteket. Sehogy sem szolgálja az érdekeinket. Mert a saját utunkat legalább mi választjuk, ezt meg pár unatkozó férfi. És ha magunk választjuk meg, könnyebben viseljük, hogy ez egész el lett rontva, mintha mások. Abba már könnyebb beleőrülni, és alkalomadtán akár… fellázadni is. Újra.:D
Kérlek, ne csodálkozzatok, ha idejön pár nő letolni a véleményeteket. Nem mondom, hogy fogadjátok el inkább, mert az önző kérés lenne, ugyanis én sem tudom a ti véleményeteket elfogadni. Őszintén: betegesnek tartom.
Sok-sok mindent mondanék még, de elég lesz ennyi egyszerre, így is mindenki nekem fog esni. Ó, és ne forgassátok ki a szavaimat. Nem minden férfival van bajom, nem is magukkal a férfiakkal. Miért általánosítanánk? Nekem emberekkel van bajom. És mivel nagy humanistának érzem magam, megalázónak is tartanám, ha rám fognátok, hogy a férfi nem ellen vagyok. Dehogyis! Sőt, veletek sincs bajom, hisz nem ismerlek titeket. Én az elképzelésetekre haragszom. Ahogy haragszom a rasszistákra is. Bár veletek – tudom jól – személyesebb hangnemet ütök meg, mert a téma is sokkal személyesebb. Ehhez sokkal több közöm van. Hiszen a rasszizmus a saját országomban nem érint. Ez viszont igen…
Házi feladatként pedig, mielőtt nagyon tiltakozni kezdtek az érveim ellen: nézzetek utána valójában miért alakult ki a feminizmus! :)
Kedves Septi. nekem eszem ágában sincs “leoltani” téged, de talán megbocsájtod, ha csak mosolygok azon, mikor te akarsz kioktatni … Sok logikai bakugrás van az írásodban, ha megengeded, kiemelnék párat.
És köszönöm a feltételezést, hogy én csak bulizok. Ne vetítsétek ki a sztereotípiákat rám is.
Neked szabad? A “nézeteink”-ről beszélsz, közben itt különböző emberek vannak, akik sok mindenben nem értenek egyet.
Ha nem… nos, mi sem kedveljük a ti elméleteteket.
Mik az elméleteink? És ki az a “mi”? Remélem nem akarsz az összes nő nevében beszélni. Másnak se jött be.
Én az elképzelésetekre haragszom.
Szerintem fogalmad sincs az elképzeléseinkről, és a feminizmusról sem.
Apokaliptikus képek villantak most fel az agyamban, nem írnám most le őket.
Remélem tudod, ha azokból az apokaliptikus képekből bármi is valóra válik, akkor a feminyomizmusnak game over…. abban a pillanatban.
Nem értem, minek ez a nagy tiltakozás az aktuális helyzet ellen.
Te jól érzed magad az aktuális helyzetben? De még ha úgy lenne is, elég az, ha te jól érzed magad?
Mert a saját utunkat legalább mi választjuk, ezt meg pár unatkozó férfi. És ha magunk választjuk meg, könnyebben viseljük, hogy ez egész el lett rontva, mintha mások. Abba már könnyebb beleőrülni, és alkalomadtán akár… fellázadni is. Újra.:D
Próbálom követni a gondolatmeneted: szóval a feminizmus a nők jogos lázadása volt, mert elégedetlenek voltak a helyzetükkel. Ha a férfiak elégedetlenek, akkor ők kussoljanak…
Khm.
“Ha valaki meg akarná csonkítani az addig természetesnek vélt jogaidat, te sem örülnél.”
A feminizmusnak semmi köze a jogaidhoz :) Te simán elhitted nekik, hogy ők jártak ki neked mindent, ők találták fel a spanyolviaszt meg a kereket és a tüzet is? :)
“Én vagyok leoltva, holott igazából nektek kéne az orrotokra koppintani.”
Leoltva? Koppintani? Te valamit végzetesen félreértettél. És ez a “koppintani” elég jól mutatja, hogy itt nem arról van szó, hogy mi akarnánk korlátozni a te jogaidat, hanem te a miénket. Holott biztosan nem tudnád elmagyarázni, hogy konkrétan miért kéne az orrunkra koppintani…
“Az látszik, hogy sok intelligens férfi van az oldalon, akik talán a nőktől féltik a munkahelyeiket, talán ki lettek már kosarazva egy karrierjét tervezgető nő által.”
Ez a legbutább shaming language :) Ha komolyan gondoltad akkor szedd össze magad, ha csak te akarsz minket oltogatni akkor jó ha tudod, ez itt nem működik. A valóságtól mindenesetre olyan messze jársz, hogy tyű :D
“Annyi szent, hogy szabad világban élünk, ahol már a nő is az emberi fajba sorolandó.”
Ami a feminista hazugságokkal szemben gyakorlatilag évezredek óta így van, és senki nem is vonta kétségbe. Az, hogy ilyesmire hivatkozol, csak a tudatlanságodat mutatja meg. A helyedben egy kicsit művelődnék, mielőtt beállok a feminista propagandaszajkók táborába…
“És ez a bizonyos ember nem a színe, nemzetisége vagy neme után ítélendő meg. Legalábbis normális esetben.”
És ezért nem kell parlamenti kvóta meg affirmative action (“pozitív diszkrimináció”), mert a képviselőket vagy a munkavállalókat sem a nemük alapján kéne megítélni…
“Mert a 30 még fiatal. Még legalább 15 évig fogamzóképes.”
Itt tévedsz, és erről szól az egész cikk, hogy a feministák ezt az aljas hazugságot ültették a fejetekbe. A 35 éves nők fele már gyakorlatilag meddő. Amiről te beszélsz, a 45 éves kor, na ott már a nők 5%-a sem tud teherbe esni. Jó lenne ha a csúcsszuper ideáid és ideológiáid helyett inkább a valóságot vennéd alapul, mert csúnya pofonokba szaladhatsz bele ha a feministáknak hiszel az igazság helyett. Amit itt összehordasz az orvosi szempontból könnyesre röhögtetően naív és téves.
“Anya igaz, hogy a gyerekek után kezdett a karrierépítéshez (ami miatt állandóan panaszkodik).”
Ezek szerint jól csinálta :) A nők mindenről folyamatosan panaszkodnak, az nem jelent semmit :D Elhiheted, hogy ha fordított sorrendben csinálja akkor csak annyival rosszabb lett volna – csak ezt valószínűleg még ő sem gondolta teljesen végig. Az mindenesetre biztos, hogy a sajtó nem az olyan nők panaszaitól hangos, mint az anyukád, hanem azoktól, akik azon siránkoznak hogy munka mellett nehéz gyereket nevelni.
“Tanulok, építem a jövőmet, csak máshogy, mint ti akarjátok.”
Továbbra sem értem hogy miért gondolod, hogy egy netes cikk az téged kényszerít valamire. (Esetleg gondolkodásra, de te nem erre utalsz :) Az, hogy én mit gondolok, hogy egy nőnek hogyan célszerű karriert építeni, vagy az, hogy az orvosi statisztikák szerint a női termékenység 30 fölött már zuhan, az téged nem kényszerít semmire. Azt csinálsz az életeddel amit akarsz. Viszont az csak óvodás dac, hogy ha valaki mást mond mint amit hallani szeretnél, akkor befogod a füledet és hangosan trallalázol, hogy ne kelljen szembesülnöd azzal, hogy esetleg tévedhetsz. A helyedben elgondolkodnék azon, hogy a más véleményekben is lehet igazság, és hogy az csak neked használ ha képes vagy fejlődni, és nem ragaszkodsz azokhoz az elképzeléseidhez amik tévesnek bizonyulnak (lásd pl. hogy egy 30 éves nő még 15 évig fogamzóképes).
“most (lehet, megint nem helyesen) inkább nevetek az eszméiteken”
Először azért nem gondolkodtál el rajtuk, mert az elméd egyik önvédelmi reakciója meggátolt benne, most azért, mert egy másik önvédelmi reakció meggátol benne. Ez az egész csak arra jó, hogy az egód biztonságban érezhesse magát és azt gondolhassa hogy neki van igaza, ő biztosan tévedhetetlen. A felnőtt megoldás az lenne, ha elgondolkodnál a leírtakon. Kíváncsi vagyok eljutsz-e oda – a legtöbb ember általában még szembesülni sem képes a saját egójával, nem hogy “legyőzni”.
“Jobb célokat is kitalálhattok magatoknak.”
Az a baj, hogy a feminizmusról halvány lila segédfogalmad sincs. Talán ha szétnéznél az oldalon találnál olyan cikkeket amik kijózanítanának, mert egyelőre abban a tévhitben élsz, hogy feminizmus=nők, valamint hogy a feminizmus a nők érdekéért harcol a gonosz férfiak ellen, akik elnyomják szegény nőket. Ez mind hazugság. Csak fiatalon az ember még bármit elhisz, ami jól hangzik, és nem ellenőrzi kritikus szemmel, szellemi szigorral.
“Például gondolkozzatok el a túlnépesedésen.”
Ajánlom figyelmedbe azt, hogy a túlnépesedés gondolatát gyakorlatilag a nácik terjesztették el, mintegy ezzel indokolva hogy miért kell kiirtani az emberiség nagy részét. Hitler volt az egyik legnagyobb szószólójuk európában. Egészen biztos vagy benne, hogy elhiszed amit összehordanak, és hogy az ő szellemi örökségükhöz akarsz hozzácsapódni?
“Egy olyan világ, ami alkalmazkodik az új helyzetekhez, teszem hozzá, egészen jól, és ezen senki nem fog változtatni pár férfi kedvéért.”
Alapjaiban érted félre hogy mit mondunk és mit akarunk :) Sebaj, majd lesz valahogy. Vagy felnősz és megérted, vagy maradsz a különböző ideológiák bábja. Esetleg ha a rólunk kialakított téveszméid helyett megnéznéd, hogy mi az amiről beszélünk, akkor utána hitelesebben tudnánk vitázni.
“Ugyanis kétlem, hogy tényleg a nők érdekeit néznétek. Ez olyan, mintha én most azt mondanám, nektek jobb lenne, ha napi 16 órát kéne dolgoznotok a földeken, néha napján el kéne mennetek egy háborúba, hogy igazán férfiak lehessetek.”
LOL, évszázadokig ezt mondtátok, nők, és ezt is tettük a kedvetekért :) Viszont én nem azt mondtam, hogy túrd a földet napi 16 órát és gyilkoltasd le magad, hanem csak annyit, hogy könnyebb lesz az életed ha előbb a családot hozod össze és aztán a karriert, nem pedig fordítva. Nem tudom érzed-e a különbséget…
“Sehogy sem szolgálja az érdekeinket.”
Ha tényleg 18 vagy akkor elég merész azt képzelned,hogy tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy mi szolgálja a nők érdekeit… 18 évesen az ember lóf*szt sem tud arról, hogy mi lesz jó neki az életben, hogy arról ne is beszéljünk, mennyire sejtelme sincs arról hogy másoknak mi lenne jó. Ahogy most nem úgy gondolkodsz mint óvodában, úgy 10 év múlva sem fogsz úgy gondolkodni ahogyan most. Egyébként szerinted mi szolgálná a nők érdekeit? Például az a hazugság, hogy egy 30 éves nő még 15 évig fogamzóképes? (Már bocsi hogy többször is emlegetem de tökéletes példa arra amiről beszélek.)
“És ha magunk választjuk meg, könnyebben viseljük, hogy ez egész el lett rontva, mintha mások.”
Ez is egy buta gyermeki dac, hogy inkább elb*szom magam mint hogy hallgassak mások tanácsára… Mit gondolsz, utólag visszanézve melyiknek van több értelme: egy boldog és jó életnek, vagy a tudatnak, hogy bár sz*r, de legalább te cseszted el az önfejűségeddel?
Egyébként még mindig nem érted azt, hogy nem kell követned senkinek a terveit, csak tudnod kellene elgondolkodni más igazságokon, és azt beépíteni a saját terveidbe. Fiatalon sokan azt képzelik, hogy a szabadság azt jelenti, nem hallgatnak senkire. Holott a szabadság azt jelenti, hogy szabadon döntesz, mikor, miben és kire hallgatsz – adott esetben mondjuk csak magadra. De ha soha senkire nem hallgatsz az nem szabadság hanem gyerekesség.
“Kérlek, ne csodálkozzatok, ha idejön pár nő letolni a véleményeteket.”
Nem csodálkozom. Ahogy azon sem, hogy lesznek majd olyan nők is akik tanulni fognak az itt elhangzottakból és boldogabb életük lesz emiatt. Hogy ez te leszel vagy valaki más, az majd kiderül. Ha te üres kézzel távozol innen, az nem az én hibám lesz, és nem is az én problémám.
Egyébként valszeg elkerülte a figyelmed, hogy női íróink és kommentelőink is vannak. Ez nem egy férfioldal nők ellen :) Ez egy antifeminista oldal a feminizmus ellen. Gigászi különbség.
“Ó, és ne forgassátok ki a szavaimat.”
A tipikus feminin vitatechnikát akarod kivetíteni ránk? :) Nézz utána pszichológia könyvekben hogy mi az a “projekció”. Mindenesetre itt senki nem fog nekedesni, itt legfelebb válaszolunk arra amit mondtál.
“Nem minden férfival van bajom, nem is magukkal a férfiakkal. Miért általánosítanánk?”
Ha jól emlékszem te jöttél azzal, hogy itt a pasiknak biztosan baja van a nőkkel… Nekem eszembe sem jut ilyesmivel vádaskodni, méltóságomon aluli lenne ha a szellemi szintek alján kiesve idáig süllyednék :)
“Én az elképzelésetekre haragszom.”
Mert nem érted. És amíg haragszol nem is fogod. Nehéz dolog az önvizsgálat, és a mások érveinek átgondolása, nem is mindenkinek való…
“Házi feladatként pedig, mielőtt nagyon tiltakozni kezdtek az érveim ellen: nézzetek utána valójában miért alakult ki a feminizmus! :)”
Hát ez bájos :) Megnyugtatlak afelől, hogy nagyságrendekkel többet tudok a feminizmusról nálad, már csak azért is, mert amikor elkezdtem foglalkozni vele te kábé óvodás lehettél. Nem szégyen ez, a világ így működik: mindenkinek meg kell tanulnia mindent, amiről azt akarja mondani, hogy ért hozzá. Már megbocsáss, de te nem értesz a feminizmushoz, mert egyelőre csak a prospektusokat ismered, amikben ők azt hirdetik magukról hogy ők a világ nyolcadik csodája. Az csak tőled függ, hogy az ilyen önfényező hazugságoknál mélyebbre is eljutsz-e, vagy megmaradsz ezen a szinten.
Nem látom, hogy itt bárki is a nők ellen fordult volna. Azért én is haragudnék. :) Rád sem haragszik senki, 18 évesen mindenki szélsőségesebb. Én is az voltam.
“Nem értem, minek ez a nagy tiltakozás az aktuális helyzet ellen. Úgyse fogtok vele elérni semmit. ”
Ez a feministákra is vonatkozik, ugye? (Látod, milyen butaság?) Másrészt sokkal inkább a feministák által megcélzott feminista uralom az ellenkezés tárgya.
“egyik nagy szervezetnek sem áll érdekében visszaszorítani a nőket a munkaerőpiacról”
Szerinted itt ki akarja a nőket kiszorítani a munkaerőpiacról?
“Például gondolkozzatok el a túlnépesedésen. Ami nem azt jelenti, hogy nem férünk el, ha egymás mellé állunk.”
Pontosan tudjuk, hogy mit jelent. Egyes területeken ez valóban probléma, de a Föld nagy átlagban ritkán lakott.
“Egy olyan világ, ami alkalmazkodik az új helyzetekhez, teszem hozzá, egészen jól, és ezen senki nem fog változtatni pár férfi kedvéért.”
Az a pár férfi az emberiség fele… és a nők túlnyomó többsége sem feminista. Miért gondolod, hogy a világ jól alkalmazkodott az új helyzethez? Mi ez az új helyzet egyáltalán?
Üdv
Valahogy azért nemtudom, 32 éves férfiként nekem is ketyeg az óra, nade azért pl egy mai 22_23 éves csaj komolytalan, . és azért 26-28 éves nőnek még bőven lehet gyereke nem? Ezek a hülye válások miatt na oké ez csak az egyik ok a másik hogy a köcsög bankokba semennyire sem bízom én pl évekig spóroltam lakásra , lakok a szüleimnél, hogy ne legyen albérlet költség stb. és házasságba bele se mernék menni ha már nem úgy indul,hogy ott van az én lakásom tehermentesen, mert így ha válás lesz kevésbé rakhat ki a bíróság nem, ha megtörténne nem lenne igazságtalan? Ez a 95% gyerek a nőnél elég egyoldalú- segíti a válást .Amúgy meg ez a nemi diszkrimináció marhaság én ha pont ugyanolyan kepésségekkel rendelkező no és férfi jelentkezne egy állasra és én döntenem el kit veszek föl és nem kéne feltételeznem hogy csak az anyánál van a gyerek aki beteg,megy vele szabadságra, én inkább a nőt vennem fel mert én mar csak ilyen szexista állat vagyok aki valami gonosz nem gendersemleges ideológiai okból meg csak a hangját is jobban szeretem egy nőnek…..
Megkérdeztem egy érett, sokat megélt férfit, az apukámat. Azt mondta, hülye vagyok. Szerinte is. Csak ő úgy mondta, hogy hülye vagyok, hogy ilyen emberekkel szóba állok egyáltalán. Remélem, nektek is lesz lányotok, ha valaki hajlandó lesz gyereket szülni nektek, és majd őket ti is ellátjátok jó tanácsokkal. Mindenesetre az én apukám nagyon jó tanáccsal látott el, és hallgatok is rá.
Nekem van lányom. Nagyon szívesen szülne már. Imádja a gyerekeket és szeretne anyuka lenni. Kibulizta magát – nem gondolja, hogy harminconéves koráig az lenne a legjobb önmegvalósítás, hogy buliról bulira jár. A lányom dolgozik, tanul és boldogan él a párjával. Szereti a munkáját, de nem ez az elsődleges az életében. Az sem lenne számára megrázó, ha épp gyesen lenne, amikor befejezi az iskolát.
Nem kételkedem abban, hogy az apukád jó tanácsokkal látott el. Bár azt nem egészen értem, hogy milyen emberekkel ne állj szóba.
Tiszteltetem az édesapád, gondolom ő még tizedannyit sem tud erről az egészről mint amennyit te tudsz, ami kábé a tizede annak amit tudni kéne ahhoz hogy felnőtt módon véleményt formálj :)
Egyébként sem szerencsés családon belül ilyenekről véleményt kérni, 99,9% a valószínűsége hogy úgyis azt mondja, hogy neked mindenben igazad van és csinálj mindent úgy ahogy gondolod, ne hallgass valakikre a neten… Ahogy az történt is. Ebből milyen következtetést tudsz levonni? Semmilyet.
Én is csak annyit, hogy ahogy neked fogalmad sincs se a feminizmusról, se arról hogy miről is beszélek itt egyáltalán, úgy az apukádnak még kevésbé, hiszen ő soha nem is látta ezt az oldalt, csak az alapján alkot véleményt amit te mondasz neki.
De még mindig az van, hogy azt kezdesz az életeddel amit akarsz, vannak mások akik hajlandóak elgondolkodni azon amit mondunk. Ha te nem ebbe a táborba tartozol, a te dolgod, sok sikert a továbbiakhoz, meg minden :)
Ja, és remélem egyszer eljutsz arra szintre, hogy megérted, mekkora hihetetlen taplóság a részedről ilyet írni: “Remélem, nektek is lesz lányotok, ha valaki hajlandó lesz gyereket szülni nektek”, miközben senkit nem ismersz közülünk és semmit nem értesz abból amit mondunk :) Képzeld, legtöbbünknek vannak gyerekei, sőt, feleségünk vagy barátnőnk, meg anyánk is… Épp ezért megveszekedett idiótaság azt képzelned, hogy itt bárki is nőellenes lenne. Dehát na.
Nem láttam, hogy bárki lehülyézett volna. Sorban olvasok, de most már csak akkor válaszolok neked, ha nem tűntél el végleg azóta.
Apa ezen kívül azt is mondta, hogy az a baj velem, hogy mindenhez hozzá kell szólnom. Nagyon igaza van. Ehhez nekem semmi közöm, mert sosem fogom megfogadni az itt elhangzottakat, hogy miért, ezt nem fejtem ki. Hosszú, és részben már le is írtam.
Másrészt titeket nem ismerlek, de nem tagadom, hogy kíváncsi lennék rátok. Mert nem értelek titeket. És amit nem értek, annak megismerése ösztönösen vonz.
Lehet, hogy vannak lányaitok, feleségetek, de akkor sem értitek őket. Velük beszéljétek meg először. Hosszan, sokáig. Engem meg most már hagyjatok ki belőle. Nem vagyok hajlandó elviselni azt, hogy lehülyéztek, letaplóztok, míg nekem ugyanezt tilos. Van egy véleményem rólatok. Ahogy nektek is rólam. Elégedjünk meg ennyivel. Úgysem fogjuk egymást jobban megismerni, és így nem leszünk a másiknak fontosak, így nyugodtan semmibe vehetjük egymás véleményét. Kivételesen engedjük meg ezt a taplóságot egymásnak!
A tipikus hozzászólást olvashattam: nem tudtok meggyőzni, így inkább lehülyéztek…
Nos, beismerem, hogy azért reagáltam így, mert megsértettek. Ami nem éppen szerencsés, de most sajna jobb nem telik tőlem. Majd egyszer tiszta fejjel. Így csak rontok a helyzetemen. (megjegyzem bár még csak gimnazista vagyok, de kitűnő tanuló, elég tájékozott is, sok mindenről van konkrét véleményem. Egyszer erről is lesz, és akkor visszajövök beszélgetni. Ahogy megfogadtam, hogy az antiszemita nézeteket is inkább megpróbálom megérteni, az azonnali támadás helyett. Ezzel is így teszek. Talán akkor értelmesebb hozzászólásra is futni fogja. Bár butának továbbra sem érzem magam. Úgyhogy köszönök mindent. Leginkább az új témát, amin agyalhatok. Sziasztok! :))
Septi… Én nő vagyok.
LOL Na lemegyünk alfába? :)
Itt senki nem mondta, hogy buta vagy, arról volt szó, hogy 18 évesen az ember még túl fiatal és naív ahhoz hogy fogalma legyen arról hogy mit fog ő maga gondolni 40 évesen.
“De nem tartom arra érdemesnek, hogy többet gondolkozzak rajta.”
Nade ha téged nem is érdekel, és nem is értesz hozzá, akkor miért mész egy olyan helyre ahol értenek hozzá és erről beszélnek, és próbálod őket kioktatni hogy nem is úgy van ahogy gondolják? :) Feltételezem egy kvantumfizika portálra nem állítanál be így :)
“Apa ezen kívül azt is mondta, hogy az a baj velem, hogy mindenhez hozzá kell szólnom. Nagyon igaza van.”
Részben. Nincs semmi baj a hozzászólással semmilyen témában, ha előtte belefeccölöd a munkát és az időt hogy megértsd az adott kérdést és legyen olyan mondanivalód ami mások érdeklődésére is számot tarthat. Például engem kifejezetten érdekelne, hogy mit tudnál mondani a témáról ha értenél hozzá – de sajnos ezt soha nem fogjuk megtudni, ha csak mások véleményét ismételgeted ahelyett hogy lenne sajátod…
“Másrészt titeket nem ismerlek, de nem tagadom, hogy kíváncsi lennék rátok. Mert nem értelek titeket. És amit nem értek, annak megismerése ösztönösen vonz.”
Ez nagyon helyes, mi is így kezdtük :) Képzeld, normális emberek vagyunk mint te meg az édesapád :D
“Most ennek az ösztönnek ellen fogok állni…XD”
És ettől most több lettél vagy kevesebb?
“Lehet, hogy vannak lányaitok, feleségetek, de akkor sem értitek őket.”
LOL Ez megintcsak nagyon bátor kijelentés egy 18 évestől, ismeretlenül :) Nem lehet, hogy mi fránya vénemberek értünk valamit amit te nem? :D Miért gondolod azt hogy mindenki bolond aki nem úgy gondolkodik mint te?
“Engem meg most már hagyjatok ki belőle.”
LOL, LOL, LOL
Te írkálsz ide, azért remélem nem fogsz leb*szni amiért válaszolunk :)
“Nem vagyok hajlandó elviselni azt, hogy lehülyéztek, letaplóztok, míg nekem ugyanezt tilos.”
Senki nem taplózott le – ez megintcsak egy olyan dolog amit nem árt megérteni mielőtt felnősz :) Azt mondtam, hogy az a kijelentés taplóság volt tőled – és van különbség aközött, hogy “buta vagy” vagy hogy “butaságot csinálsz”. Szerintem te is érzed a különbséget. És ha visszagondolsz az a kijelentésed tényleg taplóság volt :) Ezzel sincs baj, mindenki szokott ilyen hibát elkövetni, még én is :]
“Majd egyszer tiszta fejjel. Így csak rontok a helyzetemen.”
Na ez meglepő érettségről tesz tanúbizonyságot. Sokan erre nem képesek, és ezért gondolom azt hogy van még remény veled kapcsolatban :) Csak nem ellenkezned kéne, hanem megpróbálni megérteni hogy mit is beszélünk és miért. Attól, hogy elgondolkozol ezeken, még nem kötelező egyetértened, de talán megérthetnéd az álláspontunkat és akkor se haragudnod nem kéne, se idegeskedni.
Azt viszont nem igazán értem – illetve dehogynem – hogy miért kevered ide a rasszizmust meg az antiszemitákat. Semmi közünk ilyesmihez. Még mindig az a tévhit él a fejedben hogy akinek nem tetszik a feminista politikai mozgalom annak baja van a nőkkel. Amíg ezt a butaságot hiszed addig semmi esélyed arra hogy bármit is megérts abból ami itt elhangzik. A feminizmus nem egyenlő a nőkkel.
,,megjegyzem bár még csak gimnazista vagyok”
Ebben biztosak voltunk.
Elnézést nem tudom, hogy ki nő és ki férfi. Már teljesen zavarba jöttem. De mint mondtam, hagyjuk az egészet, én feladtam, mert csak sérülést okozok vele saját magamnak. Ez már nem a témáról szól, hanem az én támadásomról, amit úgy is lefogtok tagadni, mert magatok sem veszitek észre.
Te tudod.
Ha csak egy dolgot viszel innen magaddal, akkor gondolkodj el azon, hogy amit a női termékenységről gondoltál az hibás volt. Nem kicsit. És hogy ki ültette el a fejedben a hibás gondolatot – és miért van bajod azzal aki ezzel szemben felvilágosít az igazságról, ami erős kihatással lehet a saját magánéletedre is.
Téged meg nem támad senki, még ha most úgy érzed is :) Fiatalon még sokan azt hiszik, hogy ha valaki nem ért velük egyet az személyes sértés. Majd kinövöd.
(o: Semmi baj. Nem tudhattad – bár benne van a bemutatkozásomban. (o:
Nem támad itt téged senki. Csak belenyúltál egy témába, amelyben nem vagy elég tájékozott és rádzúdult egy csomó minden, amit még nem értesz, vagy épp nem tudod feldolgozni.
Talán a korkülönbség is zavar, hiszen azt érzékelheted, hogy itt többnyire nem tizenévesek – sőt nem is huszonévesek írnak.(Többen az apukáid, anyukáid lehetnénk.) Én örülök, ha olvasnak minket fiatalok is – főleg ha írnak is! (ez most egy nálad 2 évvel fiatalabb barátnőmnek-fogadott lányomnak szól) -, de nem várom el tőlük, hogy azonnal megértsenek. Te támadásnak éled meg a reakciókat – nem szoktál még hozzá. Ezt is meg kell tanulni kezelni. Itt jó alkalmad nyílhat erre is. Nem vagyunk emberevők. Kifejthetnéd a véleményedet, megismerhetnénk egy tizenéves meglátásait. De ahogy gondolod…
Sokat írtál, akartam is reagálni, de most még nem fogok, mert lehet, támadásnak vennéd – nem szándékom.
Lehet, hogy vannak lányaitok, feleségetek, de akkor sem értitek őket.
Ez pontosan így van. A te univerzumodban ebből az következik, hogy mi mind hülyék vagyunk, mert akit te nem értesz, az biztosan hülye…
Velük beszéljétek meg először. Hosszan, sokáig.
Benned egy Teréz anya veszett el, hogy meg akarsz minket menteni saját magunktól.
Engem meg most már hagyjatok ki belőle
Mi mentünk valahová győzködni téged, vagy te jöttél ide? Egy normális ember nem megy oda még egyszer, ahol hülyézzék és taplózzák ( habár én nem láttam ilyen postot, de biztos elkerülte a figyelmemet). Te is megtehetted volna., nem kötelező neked egy rakás nőgyűlölővel vitatkozni, nem igaz? Egyébként az arroganciád ismerős valahonnan. Gründolj magadnak egy weboldalt, ott terjesztheted a saját igédet… itt vendég vagy mindössze. Azért bocsáss meg, hogy meg mertük kérdőjelezni az életről alkotott elképzeléseidet, de ez pont ugyanazon elv alapján történt, ami alapján te megkérdőjelezted a “nézeteinket”. Számomra ez így rendben van, mindenki elmondta a véleményét, a nézőpontok nem közeledtek egymáshoz, a további vita valószínűleg értelmetlen.
Csak két kérdésem maradt:
1. Miért vagy még itt? (persze semmi közöm hozzá, csak kíváncsi vagyok)
2. Miért vagy vérig sértve?
Tehetős szülők elkényeztetett, unatkozó gyermeke lehet :D
Válaszolok, de most kicsit másképp. Új lapot kezdtem.
1. azért vagyok itt, mert ilyen a jellemem. Tudom, rossz dolog, ha valaki makacs, és nem tud engedni. De én ilyen vagyok.
Illetve úgy döntöttem, alaposan el fogok rajta gondolkozni, utána olvasok. Kár, hogy ez a DSD téma foglalt, pedig szívesen csinálnám meg előadásban. (DSD: Deutsches Sprachdiplom. Németország által irányított nyelvvizsga. És az egyik feladat egy aktuális, német-magyar vonatkozású téma előadása öt perc alatt.) Ez a téma pedig tök jó lett volna, csak egy osztálytársam már a nők helyzetéről tart előadást. Azért még lehet az ellentétes oldalon, tehát az antifeminizmuson elgondolkozom. Illetve ütköztetem az érveket. Ha bárkinek van hozzá ötlete, nagyon megköszönöm.
2. Egyébként azt hiszen, lehiggadtam. Nem vagyok már vérig sértve. Ugyanis végleg arra jutottam, hogy tetszik ez a téma, és el fogok benne merülni. Miért tiltakoztam eddig ennyire? Nem is értem.
Csak nem bírom elviselni, ha bármi módon azt mondják rám, hogy buta. Még, ha csak úgy is, hogy hülyeséget mondok, csinálok. És emiatt nagyon ingerült lettem. Hááát… még csak most tanulom az önfegyelmet. Természetemből fakadóan kevés sikerrel.
Mindenesetre annak ellenére, hogy én csak elmegyek gyógyszerészetet tanulni (tehát egyelőre nem szeretném a tanácsaitokat megfogadni), el fogok gondolkodni. Ha bármi jó van benne – amit most még nem látok -, azt bizonyosan beépítem a saját értékrendembe.:D Voltak már életemben olyan dolgok, amik ellen nagyon tiltakoztam, de miután megértettem, egészen más véleményem lett róla. És éppen ezért igazatok van, most nagyon buta voltam. Én, aki folyton azt szajkózom; légy nyitott mindenre!, kezdettől fogva rettenetesen elutasító voltam. Csúnya dolog volt tőlem, elnézést.
Most pedig akkor napirendbe vettem a témát. Előtte még van négy témakör, amivel foglalkozni szeretnék, de erre is sor fog kerülni. :) Imádok tanulni, és új dolgokat megtudni, és most ez lázba hozott.
Illetve hozzáteszem: szeretném, ha valami okosság megfogalmazódna bennem, és azt veletek is megosztanám egyszer, ti se utasítanátok vissza elvből. Ha szeretnétek, ti is próbáljatok nyitottak lenni énfelém. Rosszul indítottam, de helyesen próbálom folytatni. Tényleg.:)
“Illetve ütköztetem az érveket. Ha bárkinek van hozzá ötlete, nagyon megköszönöm.”
Nézd, ha megmondod mit akarsz még meg is írom helyetted :) Persze nem németül – esetleg az angolt tudnám felajánlani, de németből csak az akciófilmekből származó 100 szavas alapkészletem van meg :) Na nem lovagiasságból, de úgy érzem cikknek is jó lenne.
Persze hasznos lenne már az elején megértened, hogy van két alapvető probléma a témakörrel.
1. A feminizmus hazudik, ilyen értelemben az érvek ütköztetése meglehetősen furcsa eredményekre vezethet, illetve
2. Mivel a feminizmus a polkorrekt nézet, ellene érvelni általában eléggé… “veszélyes”, mert hamar rádfogják hogy nőgyűlölő vagy, még akkor is ha csak felteszel 1-2 ártatlan kérdést. Mondjuk hogy ha a férfiak tényleg “nőellenesek”, akkor hogyhogy a feminizmus ilyen könnyen és gyorsan nyert teret?
Ha a kommented második fele őszinte, akkor fogadd elismerésem. Belőled még lehet valami :D
Érdekes cikk volt. Nem a kommentekhez szeretnék hozzászólni, hanem magához a cikkhez. Annak ellenére, hogy nem vagyok antifeminista, sokban egyetértek vele.
A legtöbb nőnek valóban nem jó, hogy csak 30-35 év körül gondolnak a családalapításra. Amit a bulizgatásról írtál, Deansdale, igaz. Manapság nemigen vannak már kulturált szórakozóhelyek sem, a bulizás többnyire a berúgásról szól. Sőt, sok nő iszonyat könnyűvérűen viselkedik. “Tapasztalatszerzés” címén részegen szexelnek vadidegen férfiakkal. Olvastam egy fórumon, hogy főiskolás lányok azon versenyeztek, hogy ki tud több férfit “beforgatni” egy hétvégén a szórakozóhelyeken. Nem minden fiatal nő ilyen, de pl. 40-50 éve max. a nők 5-10 százaléka volt könnyűvérű, ma 50-60%. Aztán az ilyenek sírnak 35 évesen, hogy a férfiak nem akarnak elvenni olyanokat, akiken már keresztülment a fél város.
A másik pedig az, hogy azzal, hogy a karrierépítésre koncentrál valaki 35 éves koráig, választhat a között, hogy a fent vázolt módon él, vagy nem létesít párkapcsolatot, apácamódra csak a tanulásnak-munkának él. Az utóbbi se egészséges. A harmadik opció, hogy próbál tartós kapcsolatot létesíteni, de mivel a házasságkötést többnyire halogatja, ezek a kapcsolatok is jórészt felbomlanak.
A nők pszichoszexuálisan úgy vannak megalkotva (többnyire), hogy ne virágról virágra röpködjenek, hanem egy partnerhez kötődjenek. Mivel már egy 17-18 éves fiatalnak is erős nemi vágyai vannak, ezért a női természethez valóban jobban klappol a 20 év körüli házasságkötés. A mai fiatal nők promiszkuitása főleg abból ered, hogy kitolódott a házasságkötési életkor a harmincas éveikre. Még 30 éve is a nők többsége 20-25 éves korban ment férjhez.
Sok gondolat megfogalmazódott bennem a cikk kapcsán, később még folytatom.
Halljuk! :)
Őszinte vagyok. Tényleg így gondolom. Egy percig gondolkodtam, főleg azon, mekkora képmutató vagyok, amiért az elveimmel szöges ellentétben csak kárálok, ellenségeskedem. Egy percig sem próbálok megérteni. Ezzel nem csak nektek, magamnak is szereztem pár kellemetlen percet.
A másik: hirtelen úgy képzeltem el, hogy feminizmus kontra antifeminizmus. Aztán rájöttem, hogy így nagyon nem jó. Nem lehet ugyanis öt perc alatt a lényegét előadni. Ráadásul nem is elég konkrét. Példaképp egy megfelelő téma: a futball, mint állás? Azt hiszem, valami ilyesmi volt a címe az egyik előadásnak még a korábbi évekből. Ilyen szinten kell leszűkíteni a választott témát. Osztálytársam pedig a nők helyzetéről beszél majd a munkaerőpiacon. Ráadásul még nem ismertem ki magam eléggé. Így fogalmam sincs, hogy pontosan melyik oldalát fogjam meg. Beszélhetnék a háziasszonyokról, ami elég elterjedt életforma Németországban, ahol már nincs szükség a nő keresetére is. Vagy egy olyan férfiasnak titulált szakmáról, ahol a nők egyre jobban átveszik az uralmat. Esetleg magáról a női ideálról. Milyen egy tökéletes nő férfi szemmel, és milyen női szemmel, pozitív és negatív diszkriminációról… Á, nem tudom. Pedig tényleg érdekes lenne. Persze antifeminizmusról magáról is beszélhetnék valamiféleképpen. De akkor túl veszélyes vizekre eveznék. Bár ha ügyes vagyok, akkor ezt is fel tudom dolgozni közérthető formában. Csak nehéz. És… nagyon nem tudom még.
Egyébként sosem gondoltam, hogy itt nőgyűlöletről van szó. Én csak azt érzékeltem, hogy nem tudjátok valójában milyen nőnek lenni, mégis szeretnétek ti tanácsot adni nekik. Kívülállóként. Szóval olyan érzetem volt, mintha az ügyvéd mondaná meg a orvosnak, hogy mit írjon fel a betegnek, vagy a barátnő az anyukának, hogy mit szeret a gyereke enni… Vagy valami ilyesmi. Nem gondolnám, hogy a nőgyűlölet itt kezdődik. Azok inkább azok az emberek, akik eszköznek tekintik a nőket, és rájuk tényleg jogos haragudni. De ti, ha a magatok módján is, de jót akartok a nőknek. Persze kérdéses, hogy ez kinek mennyire tetszetős… És most már azt is érzem, hogy ez nem kényszerítés, csak egy lehetőség. Amivel lehet élni. De még bonyolultabb, mint az az alternatíva, amit manapság követni szokás. Tehát nehéz tizenévesen, érdek házasság nélkül párt találni, akivel leélnéd az életed. Anya meg is ölne, ha hozzá akarnék menni egy milliomos 30ahoz. Ők még a múltkori barátomnál a hat évet is sokallták.
A DSD-témára visszatérve: ez kimeríthetetlen. Így igazából azt kérném tőletek, hogy valami apróságot javasoljatok, ami titeket nagyon érdekel, és az oldalon is sokszor foglalkoztok vele. Illetve senkit nem érint kellemetlenül.
Azt nem kérem, hogy írd meg helyettem, ugyanis bele szeretném vinni mások véleményét is, és aztán a saját stílusomhoz igazítani. Még van rá egy nyaram. :D
Köszönöm a segítséget, de azért ne szánjatok rá több időt 10 percnél, mert még nem biztos, hogy nem mást választok. Például nagyon érdekel az EU, a különböző vallások, előítéletek, a nagy olajhatalmak, tehát politikai érdekek, környezeti problémák, összeesküvés elméletek, hogy a modern világban mit jelent embernek lenni, aztán önkéntesség, antiszemitizmus hatásai manapság. És még sorolhatnám. Mind hasonlóan veszélyes téma, érzem én, de ezek érdekelnek. A divat meg a sport nem annyira.
Én örülök, hogy itt vagy! Ne tűnj el teljesen! (o:
(Anyukám 16 évvel fiatalabb az apukámnál. Én 8 évvel a gyerekeim apjánál. A lányom 5 évvel a párjánál. Miért rossz ez?)
“Persze antifeminizmusról magáról is beszélhetnék valamiféleképpen.”
Nem mintha le akarnálak lombozni de ahhoz még egy kicsit olvasgatnod kell :)
“Én csak azt érzékeltem, hogy nem tudjátok valójában milyen nőnek lenni, mégis szeretnétek ti tanácsot adni nekik.”
Egyrészt vannak itt nők is, másrészt egy tanács akkor is lehet jó ha más adja :) Ahogy az aranyköpés szól: nem kell tyúknak lennem ahhoz, hogy megállapítsam egy tojásról hogy záp. Ez fordítva is igaz: nem kell nőnek lennem hogy nőnek adhassak tanácsot. Hogy a te példáddal éljek: barátként elmondhatom az anyának, hogy ne adjon szójás tápszert a gyereknek mert káros. Ez akkor is igaz, ha én se anya, se gyerek nem vagyok :)
“Anya meg is ölne, ha hozzá akarnék menni egy milliomos 30ahoz. Ők még a múltkori barátomnál a hat évet is sokallták.”
Nem arról van szó, hogy érdekből kéne párt keresni, mondjuk valami milliomost. Fiatalon is lehet szerelmesnek lenni, sőt, akkor a legkönnyebb :) Szó arról van, hogy ha halogatod a gyerekvállalást akkor 30 fölött nő az esélye hogy nem jön össze. Ez egyszerű orvosi tény, ezen nincs mit vitatni, csak manapság nem szeretik elmagyarázni a nőknek, mert akkor sokan otthagynák a karriert. A feministák kifejezetten az ellenkezőjét akarják elhitetni a nőkkel, vagyis azt, hogy várhatnak a gyerekkel akármeddig, majd úgyis összejön. És ez nagy kitolás azokkal a nőkkel szemben akiknek végül nem jön össze.
Ja, az “egészséges” korkülönbség a nő életkorával arányosan nő (egy bizonyos határig), vagyis fiatalon még 1-2 évvel idősebb pasi az ideális, 25 évesen már belefér akár 10 év különbség is, ha pont olyan valakibe szeretsz bele :) Egyébként sokat elmond a nők általános természetéről hogy 6 évvel idősebb sráccal jártál. Vagyis nincs a korkülönbségben semmi természetellenes.
Errefelé nem fogsz olyan témát találni ami senkit nem érint kellemetlenül :) A férfi-nő téma valakinek mindig kínos lesz, ugyanúgy mint a feminizmus. Ha kicsit letisztul hogy mi érdekel – és az még mindig valami itteni téma :) – akkor szólj vagy kérdezz, segítünk szívesen.
Septi, együttérzésem anyád miatt. Azt írod, 18 éves vagy. Mi köze lenne anyádnak ahhoz, ha férjhez akarnál menni, és egy 30-ashoz? Felnőtt nő vagy, azt csinálsz, amit akarsz. Hat év korkülönbséget sokalltak? Az én kapcsolataimban több évtized korkülönbség volt. Ott is voltak a családomban, ismeretségemben, akik sokallták, de én nem mások ízlése szerint választok párt, hanem a sajátom szerint.
Anaconda te milyen nemű vagy? Csak, hogy a kapcsolataidban több évtizednyi korkülönbség volt, ráadásul többen is.
Nőnemű.
[MODERÁLVA]
Nahát ezt úgy nem értem ahogy van :) A fele mintha komoly lenne, a fele mintha gúnyolódás, így az egész értelmetlen :)
Nem arról van szó, hogy tizenévesen rohanni kell az oltárhoz egy 30 fölötti pasival. Aki ezt hitte az félreértette a mondanivalót. (Ugye, Kiniskel? :) Arról van szó, hogy 20 éves kor körül házasodni és gyereket szülni nem az a borzalom aminek mostanság beállítják. Másfelől nézve 30 utánig várni a családalapítással ahhoz vezethet, hogy nem jön a gyerek, és dokihoz kell járni termékenységi kezelésekre, amik vagy eredményt hoznak vagy nem. Ezek egyszerű tények, nincs bennük semmi rafinéria vagy kényszer vagy nőellenesség. Csak érdemes egyszer végiggondolni előre, mert utólag már közel sem annyira vicces.
Nem tartom szerencsésnek, sőt inkább visszataszító, hogy Septit használod fel, manipulálod – rajta keresztül gúnyolódsz velünk, és igyekszel rontani e magazin megítélésén. Személyes sérelmeid és még ki tudja mi miatt ne ezt a lányt használd fúrópajzsnak.
De én nem szeretnék megházasodni. Én szomjazom a tudást, minden érdekel, a világ működése, a benne élő emberek, az irodalom, a nyelvek, az emberi test, az állatok és a növények, a különböző kultúrák, a vallások, a kvantum fizika, a komplett kémia… olyan sok mindent szeretnék tudni.
Egyik kapcsolatomban sem éreztem magam eddig jól, mert úgy gondoltam, nem ott van akkor a helyem. És én még mindig nem érzem magam rá készen- Keresem a párom azért én, de nem találom. Nekem valaki olyanra van szükségem, aki megért engem. Szellemileg szeretnék tartozni valakihez. Ami kicsit nehezebb, mint a külsőségek alapján keresni valakit. Szeretném, ha valaki kitalálná a gondolataimat, ugyanazok érdekelnék, mint engem. Úgy gondolom, egy ilyen férfi legkönnyebb az egyetem találni. A bulikban ilyen emberek nincsenek, ismerőseim se mozognak ilyen körökben.
Bennem nem a feminizmus dolgozik, én csak erre vágyok. Én egyszerűen ilyen vagyok. Ahogy a férfiak között is van olyan, akinek minden vágya egyetlen nővel leélni az életét, családapának lenni, míg mások az agglegények életét élik. Csupán ez a jellemem. És az alapvető tulajdonságaimon nem tudok változtatni. Nem tudom elképzelni, hogy én, aki már azon drámázik, ha egy apróságot nem tud, majd le tudom élni az életem a nagyon vágyott tudás nélkül. Mert a tudás hatalom, és utálnám, ha nélküle könnyen ki tudnának használni. A férjem megvédhetne, de én annál többre tartom magam, minthogy egy másik embertől ennyire függnöm kelljen. Ha ott hagy engem két gyerekkel, mi lesz velem? Se szakmám, se férjem… menjek vissza a szüleimhez….? Nem. Lehet, hogy átgondolom a dolgot, de nem fogom letagadni mindazt, amit eddigi életem során sikerült felépíteni magamban. Aki azt vallja, a tudás a legnagyobb fegyver… Még, ha szerelmes is leszek, nem fogom ezt az elvemet feláldozni. Ilyet nem mondtam… Sajnálom, de ezt el kell utasítanom. Abba beleegyezek, hogy rögtön egyetem után, 25 évesen gyereket szüljek, ha megtaláltam a párom, és csak utána próbáljak munkát találni… De. Á, nem…
Megjegyzem, bár nem annyira hiszek az asztrológiában, de az biztos, hogy én tipikus vízöntő vagyok… Úgyhogy, ha valaki tud róla egy s mást, az megértheti, miért zagyválok össze ennyi mindent.
Senki nem kényszerít semmire :) És amit itt leírtál az nem teljesen egyedi, sok ember van így. Többek között mi is hasonlóan gondolkodunk sok tekintetben. Számomra is fontos a tudás, például a feminizmussal kapcsolatos tudás, mert ha itt is olyan törvények lesznek mint az EU “fejlettebb” tagállamaiban (ami gyakorlatilag elkerülhetetlen) akkor a feminizmus ismerete jóformán létszükséglet lesz. És most a valódi ismeretéről beszélek, nem a prospektusok álomvilágáról.
De én nem szeretnék megházasodni. Én szomjazom a tudást, minden érdekel, a világ működése, a benne élő emberek, az irodalom, a nyelvek, az emberi test, az állatok és a növények, a különböző kultúrák, a vallások, a kvantum fizika, a komplett kémia… olyan sok mindent szeretnék tudni.
Csak nehogy úgy járj, hogy sok mindenből tudsz keveset, és semmiből sem eleget
Ahogy a férfiak között is van olyan, akinek minden vágya egyetlen nővel leélni az életét, családapának lenni, míg mások az agglegények életét élik.
Nézd, ha egy férfi ilyen, és ezt tudja is magáról, az megszívta. Nem “mások” élik magányosan az életüket, hanem pont ezek a típusok (én is jó példa vagyok erre). Lehet hogy te is ilyen leszel, nőben.
Szellemileg szeretnék tartozni valakihez
Ezért a mondatért kapsz tőlem egy virtuális pirospontot, de asszem te is megszívtad.
Örülök, hogy megértesz. Megpróbálom nem sokáig halogatni a családalapítást, de semmit nem fogok magamra kényszeríteni.
Milyen törvényekre gondolsz pontosan?
Elsősorban a családjogra és bármire ami érinti. Pl. hogy a házasságban, gyermekvállalásban a férfiaknak egyre kevesebb a joga és egyre több a kötelezettsége, miközben a nőknél ez pont fordítva van. Vagy hogy az együttélést is igyekeznek a házassággal egy jogi szintre hozni, vagyis X év együttélés után a nő akkor is elperelheti a férfi vagyonát szakításkor, ha soha össze nem házasodtak. Ilyesmi.
Csak ezeket a nyugati törvényeket idehaza még nagyon kevesen ismerik, mivel ide még nem értek el – ezért azt hiszik én vagyok paranoid. Aztán ha gyerekből, családból és vagyonból kiforgatva állnak majd egy bíróság folyosóján akkor csodálkozhatnak…
Igazából én pont azt hallottam, hogy azt szeretnék elérni, hogy a nők a munkahelyen, a férfiak pedig a családban legyenek egyenjogúak. Tehát jobban bekapcsolódhassanak a gyereknevelésbe, a háztartáshoz is több közük legyen, stb. Ezek kötelezettségeknek tűnhetnek, pedig csak elősegítik, hogy a gyerekekkel szorosabb legyen a kapcsolatuk, és jobban otthon érezzék magukat a saját házukban. Vajon a nők miért tudják jobban, mi hol van? Mert ők rendezgetik a házat. Vagy miért beszélgetnek velük többet a gyerekek? (mondjuk én többet beszélgetek apával)
Persze lehet, hogy rossz a forrásom, és valójában nem erről van szó.
Ez a prospektusok szövege :) Valójában amikor a parlamentben lobbiznak akkor teljesen máshogy hangzik a nóta.
A feministák soha nem harcoltak semmiért ami bármilyen férfinak is jó lett volna, mondjuk a családi “egyenjogúság” náluk annyit tesz, hogy szeretnék törvényileg kötelezni a férfiakat a házimunkára. De hogy mondjuk a gyerekekhez több joga az apának, olyasmi eszükbe sem jut. A család hagyományosan a nők hatalmi szférája, és ez a feminitáknak meg is felel így – a törekvéseik legfeljebb arra jók, hogy rabszolgát csináljanak a férfiakból akik ki vannak szolgáltatva a családon belül a nőnek. Ha nem dolgoznak eleget, vagy olyat tesznek ami a nőnek nem tetszik akkor ki lesznek dobva; jön a válás, amiben ugy tudjuk hogy minden a nőé, és egyre inkább erre “fejlődünk” még tovább.
A munkahelyeken sem egyenlőséget akarnak, hanem előnyöket a nőknek, ezért vannak “pozitív diszkriminációs” programjaik, csak nőknek szóló programjaik, meg minden ilyesmi. Az ugye világos, hogy ha valakit azért vesznek fel mert van puncija, másvalakit meg azért nem mert fütyije van, holott speciel a férfi képzettebb, akkor az nem “egyenjogúság” hanem női privilégium. Márpedig errefelé haladunk, nyugaton már ez megy évtizedek óta de mi is sprintelünk utánuk.
Igazából a nők családon belüli kitüntetett helyzete a biológiából simán következik, vagyis abból hogy ők nevelik a gyerekeket. És senki nem is akarja elvitatni tőlük. Én csak annyit szeretnék, hogy a feministák ne használják arra az állam erejét, hogy az én családomba szóljanak bele, hogy ki menjen gyesre, ki végezze a házimunkát, stb. Azt majd eldöntöm én a párommal, nincs szükségem a feministák dogmáira hozzá. A munkahelyen is csak annyit szeretnék elérni, hogy nemtől függetlenül azt vegyék fel, aki jobban megfelel a posztra. Ne legyen se pozitív, se negatív diszkriminácó és kész.
A feministák nem az egyenjogúságért, hanem az egyenrangúságért harcolnak – bár nem szeretik a harcolós kifejezést, mert a harc, az egy patriarchális elnyomást, agressziót jelentő kifejezés.
Egyenjogúság van, hiszen nincsenek olyan munkatörvények, amelyek külön férfiakra és külön nőkre vonatkoznának. Joga van minden nőnek dolgozni. Tudom, te nyilván arra gondolsz, hogy “egyenlő munkáért egyenlő béreket” követelnek. Van, amikor ebben van igazság, de a legtöbbször nincs. Nyilván csak nőket foglalkoztatnának, ha az anyagi érdek vezérelné a munkaadókat.
A családban a férfiak jogai ugyanolyanok, mint a nőké. Pl. ők is mehetnek gyesre. És egyenrangúak is, mivel senki sem korlátozza őket. Szabadon bekapcsolódhat a gyereknevelésbe. Hogy a háztartáshoz miért kell, hogy több közük legyen azon kívül, hogy megalkottak egy rakás háztartásigépet, azt nem nagyon tudom. Persze, örül az ember lánya, ha a párja elvégez néhány háztartási munkát, de hogy 50-50% legyen a megosztás, az számomra hülyén hangzik. Főleg olyankor, amikor a férfi több időt tölt pénzkeresettel, mint a nő. Hidd el, úgy is nagyon jól érzik magukat a saját házukban – sőt esetleg jobban -, mint ha ők is takarítgatnának, vasalnának, függönyt mosnának. A gyerekekkel való kapcsolat nem attól függ, mennyi házimunkát végzel. A gyerekkel való szoros kapcsolat attól is függ, hogy nyugodt, jókedélyű-e a szülő.
Én nem tudok elképzelni magam mellett olyan férfit, aki a lakást rendezgeti. De tegyük fel, hogy igen. Akkor ő fogja jobban tudni, mi, hol van, hiszen ő pakolta oda. Én meg nekiállok átrendezgetni, és akkor fordul a kocka. De szerintem egyáltalán nem lényeges kérdés, ki tudja jobban a tárgyak helyét. (Én kiírtam kis cetlikre a férjem szekrényében, hogy a polcon melyik sorban mit talál. Pl. otthoni pólók; utcai pólók; házipulcsik; elmenős pulóverek; stb.)
S hogy miért beszélgetnek többet az anyával a gyerekek? Lehet, nem is beszélgetnek többet. Sokszor csak az anya beszél. De van olyan is, amikor tényleg alig találkozik a gyerek az apjával (vagy az anyjával).
Hm. Otthon lenni, főzni, takarítani, játszani a lurkókkal, játszótérre menni velük, egy filmet közösen megnézni. Mivel a házimunka eléggé takarékon van benne, nagyon szeretem. A drága kis kölkökkel lenni – nagyon jó. :)
Igazából én pont azt hallottam, hogy azt szeretnék elérni, hogy a nők a munkahelyen, a férfiak pedig a családban legyenek egyenjogúak. Tehát jobban bekapcsolódhassanak a gyereknevelésbe, a háztartáshoz is több közük legyen, stb.
Ismered a viccet a 80 éves fogatlan banyáról, aki megígéri a királyfinak, hogy gyönyörű fiatal királykisasszonnyá változik, ha az magáévá teszi?
Ne azt figyeld mit mondanak a feministák, hanem hogy mit tesznek. Nagyon jó példa erre a legutóbbi NANE megmozdulás
“Ne azt figyeld mit mondanak a feministák, hanem hogy mit tesznek.”
Jaja, ez a lehető legjobb tanács. Mondani bármit lehet, de a tettekkel nem lehet hazudni.
Deansdale: Valóban érdekes a házassággal kapcsolatos közfelfogás megváltozása. 100 évvel ezelőtt faluhelyen már a 20 éves hajadonokat is vénlánynak bélyegezték. Manapság a társadalom többsége túl korainak tartja a nők 20 éves kor körüli házasodását. Ebből a szempontból szerintem a legjobb helyzet 30-40 évvel ezelőtt volt, amikor a nők átlagosan 20-25 évesen mentek férjhez.
Manapság azoknak a nőknek is nehéz dolguk van, akik ezt a társadalmi véleményt nem osztják, és 20 éves kor körül házasodni szeretnének. A férfiak ugyanis nem veszik komolyan őket, mert azt látják, hogy a kortársaik többsége olyan bulikirálynő, aki péntek éjszakánként beveti magát az éjszakai életbe, hányásig leissza magát, a családalapításra pedig még vagy 10-15 évig nem gondol. Sose felejtem el, hogy az egyik internetes fórumon egy 36 éves férfit a többi fórumozó kórusban próbált lebeszélni arról, hogy 23 éves barátnőjét feleségül vegye. Azzal indokolták, hogy egy ilyen korú lány még éretlen a családalapításra (ami azért röhejes, mert orvosok szerint pont a 20-25 év közti életkor a legalkalmasabb a szülésre). Sajnos, ahogy nevelik (ill. nem nevelik) a fiatal lányok többségét, a lelki érettsége ma valóban nincs meg a 23 évesek nagy részének.
A biológiai részt illetően is nagyrészt igazad van. Az emberi faj biológiája valóban nem úgy alakult ki, hogy egy nő 35-45 éves korában szüljön először. Azzal azonban vitába szállnék, hogy a 35 éves nők 50%-a meddő lenne már. A statisztikai adat arra vonatkozik, hogy 1 év alatt már csak az ilyen korú nők fele fogan meg. Minél idősebb egy nő, annál hosszabb a teherbe esés átlagos ideje. Tehát amíg egy 25 éves nő 1 éven belül nagy eséllyel terhes lesz, addig 10 évvel idősebb társának már lehet, hogy 2-3 év ez az idő. Azért lehet sok nő kétségbe esve, mert a mai világ egy “instant világ”. Sokan azt hiszik, hogy a tervezett gyerek “legyártása” akár egy aktussal is megvalósítható. Aztán ha nem jön össze, máris pánikolnak.
Nyilván nagy szerepe volt a régi nézetekben annak, hogy széleskörű felsőoktatás és szórakoztatóipar hiányában egy fogamzóképes korba lépett nő onnantól kezdve csak “fölöslegesen húzta az időt”. Manapság minden a karrier meg a bulizás, 100 évvel ezelőtt ezek gyakorlatilag nem is léteztek, szóval…
A lelki érettséggel kapcsolatban van egy nem túl polkorrekt nézet, miszerint a nők azért érnek hamarabb, mert ahogy elérik a fogamzóképes kort már lelkileg is készen kell állniuk a szülésre – de ennek az az ára, hogy onnan már sokkal kevésbé érnek tovább. Egy nő 18 évesen már nagyjából felnőtt, míg egy férfi lehet hogy csak 28 évesen az, de a férfi 28 éves kora után is tovább érik (mint a jó bor :), míg a nő 18 után nem nagyon. Egyébként furcsa is lenne ha a nők nem lennének lelkileg érettek a gyereknevelésre amint biológiailag megérnek rá, ugyanis ilyenre nincs példa az élővilágban, evolúciós értelemben nagyon nagy öngól lenne. Egy 23 éves nő talán a legjobb korban van ahhoz hogy házasodjon, bár a mai törvények mellett csak akkor van értelme ilyesminek ha már áldott állapotban van – egyébként minek? :)
“Azzal azonban vitába szállnék, hogy a 35 éves nők 50%-a meddő lenne már.”
Orvosi kezelésekkel még sikerülhet egy viszonylag széles rétegnek, de azért az már közel sem normális. Az az extra stressz, a női mivoltának megkérdőjeleződéséből eredő lelki trauma, az egészségi kockázat (babának és anyának egyaránt) meg a kezelésekkel járó megalázottság és anyagi veszteség szerintem elég jó ok arra, hogy a nő ne bízza a véletlenre (vagy a dokikra) az ilyesmit.
“Aztán ha nem jön össze, máris pánikolnak.”
Na ja, de azért 35 évesen, 1-2 év próbálkozás után már érthetőnek tartom a pánikolást. Csakhát pont ez a lényeg, hogy előre kéne gondolkodni, és félresöpörni a hazugságokat, ahelyett hogy feminista ábrándokat kergetnek aztán meg szívják a fogukat. Amikor egy nő oda kerül, hogy akár az életét adná csak hogy szülhessen akkor a karrier hirtelen kiüresedik. Főleg mivel valódi karrierje a nők 2-3%-ának sincs, a többség bolti eladó meg ilyesmi, és csak álmodozott arról, hogy egyszer majd karrierje lesz.
Speciel a családi körben pont van egy nő aki 37 évesen most adta fel a dolgot, 3 év kemény próbálkozás meg orvosi kínoztatások után, és persze azután hogy még 30 évesen is azt hangoztatta hogy neki nem kell gyerek… Nem a levegőbe beszélek.
“Egy 23 éves nő talán a legjobb korban van ahhoz hogy házasodjon, bár a mai törvények mellett csak akkor van értelme ilyesminek ha már áldott állapotban van – egyébként minek? :)” – mert szereti a leendő férje a nőt, el akar köteleződni mellette, esetleg vallásos, és nem akar házasságon kívüli szexet, szeretné Isten megszentelő kegyelmét a párkapcsolatára, és rendezni akarja az életét?
Szeretéshez nem kell papír, az elköteleződéshez sem feltétlenül. A 10 perc alatt lerendezhető válások korában a papír nem jelent semmiféle valódi elköteleződést…
Ha vallásos, az más kérdés, ezt elfogadható indoknak tartom :)
Ez egy olyan téma, amiben nehezen fogunk tudni kompromisszumokra jutni, ugyanis te érthető módon keresztényi szemmel máshogy tekintesz a házasságra, mint én, aki inkább azt látom hogy 50% felbomlik, és ezen esetek többségében a férfi jár nagyságrendekkel sz*rabbul. Én emiatt az 50% kockázat miatt mondom azt, hogy házasodni csak akkor érdemes ha már megvan rá a jó indok (útban a gyerek).
Nem találom “jó indoknak”, ha útban a gyerek. Gyereket is lehet papírok nélkül nevelni.
Persze, ha a pasi nem akarja a saját nevére venni, és egyébként nem érzi úgy hogy meg kell erősítenie a manapság igen gyenge lábakon álló jogi és társadalmi szálakat a gyermeke és önmaga között. Tudod ha nincs férjnél a nő akkor a kórházban nem engedik a pasi nevére írni a gyereket, a nő nevére írják és már ott megkezdődhet a sziszifuszi küzdelem az apa számára a saját jogai érvényesítésére.
Egyébként ha komolyan gondoltad amit mondasz akkor fordítva látjuk a kérdést :) Számomra egy olyan kapcsolathoz, amiből már gyerek is születik, a házasság az alap. És egyébként a gyerek érkezése előtt is lehetne házasodni, CSAKHOGY ezt a hatályos törvények kész öngyilkossággá teszik a férfiak számára. Alapvetően nem a házassággal – a papírral vagy a hiányával – van bajom, hanem a törvényekkel.
Szóval valahogy úgy írnám le, hogy ha akarsz gyereket akkor házasodni muszáj – de az utolsó pillanatig kell “halogatni” mert túl sok kockázattal jár ahhoz, hogy az ember elkapkodja. Sajnos erre “kényszerít” minket a feminizált törvényhozás és bírósági gyakorlat. Azt hiszem neked nem kell ecsetelnem hogy sok férfival kibabráltak már mire idáig jutottunk, hogy ez lett az általános vélemény.
Ha viszel nyilatkozatot, már a kórházban az apa nevére anyakönyvezik. De ha nem, akkor sem olyan vészes – szerintem.
Én sosem akartam férjhez menni, de gyereket akartam. :o) Más kérdés, hogy mégis lett esküvő, de nem miattam. Aztán kiderült, arra is jó volt – azon kívül, hogy apu ideadta a pénzemet -, hogy a bankban kaptunk szocpolt, meg valami ifjú házasok kedvezménye is volt az építkezéshez.
Szórakozás 100-200 éve is volt. Én inkább abban látom a huszonéves nők komolytalanságának okát, hogy félrenevelik őket. 100, de még 50 éve is komoly párkapcsolatra nevelték őket. Egy 15 éves lány pl. arra készült, hogy néhány év múlva férjhez megy. Akkor is szórakoztak a fiatalok, de egy fiatal lány nem lebujokba járt leinni magát, hanem kulturált táncmulatságokba felügyelettel.
Sajnálom, hogy kiábrándultál a házasság intézményéből. Különben miért írtad volna, hogy csak terhes nőt érdemes elvenni? Mitől tartasz? Attól, hogy lehúznak egy váláskor?
Amúgy azért is van ma sok harmincas hajadon nő, mert a férfiak nem akarnak, nem mernek nősülni. A házasság intézménye nemcsak válságban van, hanem megszűnőfélben. Ha ez a tendencia folytatódik, 50 év múlva már csak elvétve fog egy-két “szentimentális, őskövület barom” házasodni.
Nagyjából egyetértek, bár táncmulatság egy évben háromszor-négyszer volt, nem minden hétvégén…
A házasságból nem ábrándultam ki, csak a modern törvényekből. Minek házasodjak valakivel ha nincs belőle gyerek? Akkor csak egy fölösleges kockázatot vállalok, hogy ha pár év múlva el akar válni akkor viszi a vagyonom egy részét a nagy semmiért. Mivel a házasságok fele válással végződik ez nem túl paranoid gondolat.
A férfiak és nők “kötődési” startégiái mindigis különböztek. A nő hamar elköteleződik de aztán hamar ki is akar ugrani a kapcsolatból, míg egy férfi nehezebben szánja rá magát, de aztán hajlandó sokáig sokat tűrni. Másfelől persze annak hátterében, hogy manapság a férfiak még vonakodóbbak mint általában ott áll az is amit egy bekezdéssel fentebb írtam. Minek kötnél egy olyan szerződést amiről tudod, hogy fifti-fifti az esély hogy a másik fél önkényesen felrúgja és ezzel téged kizsigerel? A házasság 2.0 már nem ugyanaz mint amire eredetileg szánták, erről írtam is egy nem túl hosszú cikksorozatot, ha érdekel. Egy, kettő, három. Ha már olvastad akkor sztornó :)
Gondolom, azért azzal semmi baja sincs a férfiaknak, hogy én kihasználnám a természet adta tehetségemet, szóval tanulnék.
Attól nem kell félteni, hogy a végén túl sok mindenről túl keveset fogok tudni. Van, amit intenzíven űzök, lsd. biológia és kémia, de azért nem csak ennyi érdekel.:)
Más: Deansdale, szerintem még mindig inkább a negatív diszkrimináció igaz. Ugyanazért a munkáért a nők kevesebbet kapnak, persze nagy különbség igazából a kétkezi munkánál figyelhető meg. Ami részben érthető, de nem olyan mértékben, hogy egy német női munkás 40%-kal kevesebbet kapjon, mint férfi társa. Egyedül az orvosnők és a gyógyszerészek kapnak átlagosan többet, mint a férfiak. Ha nem csal az emlékezetem.
Ezen kívül: valóban hamarabb felvesznek egy nőt? Szerintem ez nem igaz. Esetleg tudnál mutatni egy semleges oldalról valami statisztikát, cikket, felmérést, bármit? Köszi.:)
Én is hozok egy példát a későn szülésre: a biológia tanárnőim is mindketten biztosan tisztában voltak a biológia órájukkal. Erre az egyikük most szülte a két gyerekét így hirtelen. Most 42. A kisebbik lánya pedig tavaly született. A másik tanárnőm, igaz, hogy már előtte volt három fia, de ötven felett van egy 12 éves lánya. Ő is negyven körül szülhetett. Tehát ők nem hittek a tudománynak.
Tudom, hogy igaz, amit leírtok, de ha valaki 30 évesen kezdi el a próbálkozást, még biztosan sok esélye van rá, hogy sikerrel jár.
Plusz azt is figyelembe kell venni, hogy sok esetben egy 16-20 éves lány teste még nincs kész a szüléshez, könnyen el is vetélhet, illetve maga a szülés is kemény próbatétel.
Azt pedig egyenesen blődségnek tartom (már bocsánat), hogy 18 után a nők már nem érnek. Elég nagy baj lenne az a világnak. Nem maradna a legtöbb gyerek életben.xD Szerintem egy férfi és egy nő érésében csak annyi a különbség, hogy mikor történik meg. Nem gondolom, hogy míg a férfi életével végéig mind bölcsebb lesz, a nő megakad egy szinten. Bár tény, hogy sok éretlen férfi mászkál még harmincon túl is, de nőből sincs kevesebb.
hgyi. Tudom, hogy igazad van.:)
“Deansdale, szerintem még mindig inkább a negatív diszkrimináció igaz.”
Sokadjára sem akarlak megbántani de szerintem ezekről 18 évesen még vajmi keveset tudhat egy ember… Például:
“Ugyanazért a munkáért a nők kevesebbet kapnak”
Ezt csak azért mondod mert hallottad valakitől, hiszen te még nem dolgoztál. Viszont egyáltalán nem igaz, vagyis átvertek :) A közalkalmazottaknál bértábla van, ahol férfiak és nők ugyanannyit keresnek – a versenyszférában meg mindenki annyit kap amennyit a munkája a cégnek ér, és elhiheted, nem fognak egy dolgozónak csak azért többet fizetni, mert lóg valami a lába közt. Ha te lennél cégtulajdonos akkor adnál valakinek többet azért ami az alsóneműjében van? Ugye nem. Ez a fizetési különség egy beteg feminista mítosz amit számtalanszor megcáfoltak már, de mindig visszatér, mint egy hidra, aminek ha levágod egy fejét kettő nő helyette.
Onnan tudhatod, hogy hazugság, hogy többféle változata létezik, és minden feminista máshogy adja elő. Ha igaz lenne akkor egyféleképpen tálalnák. De van aki azt mondja, ez egy ország teljes dolgozói állományára értett össz bértömeg (ebben még van is némi igazság, de nem a feminista dogma formájában), van aki szerint hasonló munkakörökben kapnak többet a férfiak, mások szerint ugyanazért az elvégzett munkáért. Ez nyilván nem lehet mind egyszerre igaz.
A “hamarabb felvesznek” alatt gondolom a pozitív diszkriminációra gondolsz; ez Magyarországon még nem terjedt el látványosan, de azért a fű alatt már szaporodik. Az állami cégeknek és a közhivataloknak van női kvótája, amit muszáj feltölteni, és a versenypiaci cégekhez is tervezgetik. De az USA-ban már évtizedek óta megy ez, ott a hivatalokban szinte 100% nő dolgozik (azon belül is színesbőrűek, egyedülálló anyák, stb), mert komolyan veszik a nők előtérbe tolását. Nem véletlen, hogy az USA-ban tavaly átlépték azt a határt, hogy a nők foglalkoztatási aránya magasabb mint a férfiaké, csak azt nem tudom valójában miért jó ez nekik, mert a munkanélküliség nem csökkent, csak most a férfiak lógnak otthon míg a nők robotolnak. Ha ez volt a cél akkor elérték, de hogy mi ebben a jó, az kérdéses :)
Nem arról van szó, hogy 40-nél megáll a nők élete, hanem arról, hogy ott már nagyon kevesen tudnak természetes úton teherbe esni. A tanárnőid nem a példák, hanem a kivételek, és arra számítani hogy ez majd neked is automatikusan beválik keserű csalódásokhoz vezethet.
A “30 évesen kezdi a próbálkozást” szituval az a gond, hogy ez a legtöbb esetben azt jelenti, hogy a szex&nújork szingli a 30. szülinapján döbben rá hogy a startpisztoly már rég eldördült, és akkor áll neki férjet/apát keresni. És akkor senki sem ekég jó, aki meg igen az nem akar vele gyereket. Így lesz szép lassan 31, majd 32 úgy hogy még mindig sehol egy apajelölt a láthatáron, pedig már lassan ott tart hogy az első randin is hajlandó lenne teherbe esni – de pont ezzel riasztja el a pasikat. Aztán egyszercsak cikket ír (vagy írnak róla) a zindexen, hogy örökbefogad vagy macskát tart, mert a szemét férfiak cserbenhagyták, a mai pasik nem akarnak elköteleződni, nincs jó apajelölt a szexpiacon, bla bla bla. Elolvashatod a link másik oldalán található cikket, tanulságos.
“Azt pedig egyenesen blődségnek tartom (már bocsánat), hogy 18 után a nők már nem érnek.”
Nem arról van szó, hogy “nem”, hanem kevésbé. Odáig gyorsabban fejlődnek mint a pasik (ez ugye köztudott és még a feministák is előszeretettel hivatkznak rá), utána viszont lassabban (erről már nem beszélnek a feministák). Egyébként átlagokról, statisztikákról, hajlamokról van szó, nem abszolút érvényű szabályokról. Azt viszont észreveheted ezen a példán, hogy a nőket dícsérni szabad, sőt, kötelező (“milyen jó hogy korán érnek!”), de kritizálni őket tilos. Ilyen a közbeszéd, ilyen a korszellem. És ebből lehet látni azt is, hogy a feministáknak nincs igazuk mikor arról beszélnek, hogy a nőket mindenki csak bántja. Lótúrót. Már akkor is felhördülés van ha csak tényszerű és semleges dolgokat mondanak róluk. “Hogy mersz a nőkről nem dícsérőleg nyilatkozni?! Te nőgyűlölő!” Manapság egyszerűen lehetetlen a nőkről tényszerűen beszélni mert azonnal úgy csinálnak mintha véreskezű nőirtással lenne egyenértékű.
A cikkeket majd elolvasom, köszönöm az ajánlást.
Szerintem gyerek nélkül is lehet értékes egy házasság. Az összetartozás, stabilitás élménye akkor is megvan. Sajnos amit írsz a kockázatról, az igaz. Viszont ez ellen is lehet védekezni pl. házassági szerződéssel. Sajnálom, hogy a mai férfiak ennyire nem mernek házasodni. Borzasztó az a pesszimista szemlélet, hogy még meg se kötötték a házasságot, és már a váláson agyalnak. Látni lehet, hogy a sok válás “gyorsítóként” működik. Egyrészt könnyebben elválik az, akinek a szülei is elváltak, másrészt a környezetben látott válások és anyagilag póruljárt férfiak is megerősíthetik azt a szándékot, hogy nem akar házasodni valaki.
Másrészt a mai elkényelmesedett civilizált ember gyakran minimális kockázatot se mer vállalni. De ennek megissza a levét, mert boldog élete így nem lesz. Szenved a langyos, híg löttyben. Mert az “biztonságos”. Csernusnak vannak nagyon jó előadásai erről.
“Borzasztó az a pesszimista szemlélet, hogy még meg se kötötték a házasságot, és már a váláson agyalnak.”
Nem ők agyalnak a váláson, hanem tudják hogy a nők hajlamosak válni :) Ez sajnos nem pesszimizmus hanem realizmus. A házasságok egyharmada azon megy tönkre, hogy a nő megunja azt és eldobja. Ennyi, nincs benne semmi drámai vagy különleges. És ez akkor is igaz ha már gyerekek is vannak – férfiak tízezrei vesztik el családjaikat, gyerekeiket így évente. Én inkább pont úgy látom, hogy az a baj hogy nem készülnek fel eléggé az ilyen eshetőségekre, és utána tönkrevágja őket egy váratlan válás. Nem véletlenül emelkedik jelentősen a férfiak öngyilkossági aránya válás után.
Vissza lehetne állítani egy olyan rendszert, amiben a házasságnak újra lenne “hitele”, de ez bizonyos megkötésekkel járna amibe a nők nem mennének bele. A szíve mélyén a legtöbb nőnek pont jó ez a rendszer, hogy bármikor szabadon kiléphet és még a bankot is viheti – sőt, ha tehetnék még tovább döntenék a mérleget a saját javukra. Erről is szól a feminizmus.
Például szerintem igazságos lenne egy olyan rendszer, hogy ha az egyik fél le akar lépni, akkor a másik szabadon dönthet a gyermekek elhelyezéséről. Emellett el kéne törölni mindenféle gyerektartást. Belemennének ilyesmibe a nők? Tuti nem, pedig nehéz lenne indokokat találni hogy miért ne lenne igazságos.
“Emellett el kéne törölni mindenféle gyerektartást.” – értem én, hogy mire gondolsz. De ha otthagyna az asszony, azért még szeretnék anyagilag gondoskodni a gyerekeimről. Bár igaz – ezt gyerektartás nélkül is megtehetem.
Én nem vagyok ilyen pesszimista, szívesen házasodtam, bár én is későn találtam meg az enyémet. Ma azonban néha kicsit aggódom. A feleségem a megnyilatkozásai alapján jó, ha fele olyan elkötelezett a házasságunk mellett, mint én. Ha feltűnne egy vonzó, pénzes pali, aki elfogadná őt gyerekestül… hát nem tudom, nem egy kirámolt lakásra mennék-e haza? (Ismeretségi körben megtörtént eset.) Szóval kicsit recegek miatta, mert ha válni akarna, szerintem abból én nagyon nehezen jönnék ki jól. Dehát én csak egy csekély értelmű medvebocs vagyok.
Sehogyse jönnél ki jól, mert 95% hogy vinné a gyerekeket, és én úgy ismerlek téged hogy számodra ez lenne a legnagyobb érvágás.
Éppen ezért “fel kell nőni a feladathoz”, olyan férfinak kell lenni akitől a felesége biztosan nem akar elválni. Csakhogy ennek nem az a módja, amit a média és általában a társadalom hirdet: a nyalizás, a “törődés”, a kényeztetés, stb. Szóval csak szorgosan a karate-edzésekkel :)
Septi, a biológiatanárnőid egyszerűen mázlisták voltak.
Másrészt egy 20 éves nő jobban bírja a szülést, mint egy 40 éves. Nem tudom, honnan veszed, hogy nincs kifejlődve. Egy átlagos 20 éves mai nő kb. 8 éve ivarérett. Nőknél a végleges testmagasság általában a 17. évben áll be.
Másrészt egy 16 és egy 20 éves nő nem ugyanabba a korosztályba tartozik biológialiag, a 16 éves általában még a serdülőkor vége felé jár, a 20 éves egy fiatal felnőtt. A vetélések inkább a korosodó, 30 feletti nőknél gyakoribbak, valamint olyanoknál, akiknek hormonális zavaraik vannak, vagy gyenge a méhszájuk. Olyanoknál is gyakoribb, akiket korábban kapartak (akár abortusz miatt, akár diagnosztikai célból).
A munkaerőpiacon valóban gyakori a negatív nemi diszkrimináció. Ennek azonban nem férfisovinizmus az oka, hanem az, hogy a mai átlagos munkáltató olyan biorobotot szeretne, aki sose beteg, nem jár nyaralni, nem vesz ki szabit, és nincs gyereke. Sőt, pisilni se jár (egyre több helyen panasz, hogy nem engedik ki a vécére az alkalmazottakat). A Munkahelyi Terror blog sok “érdekes” történettel tud szolgálni sajnos.
Deansdale, valóban fel kell a váratlan eshetőségre készülni. A házasságnak akkor lenne hitele, ha az emberek újra felismernék annak szellemi értékét.
A gyerektartást nem kellene eltörölni. Az arról szól, hogy amíg nem lesz felnőtt a gyerek, mindkét szülő felelős érte anyagilag is. Más kérdés, hogy manapság főleg az anyáknak ítélik a gyerekeket, így az apák fizetnek gyermektartást. Ha azonban az apának ítélik, valószínűleg az anyának is fizetnie kell.
A gyermekelhelyezésnél pedig sima válás esetén (értsd: egyik fél se bűnöző, alkoholista, drogos) a gyerek véleménye a legfontosabb, igazából az ő kívánságát kellene a bíróknak figyelembe venni.
Az elképzelések egy ideális rendszerről szólnak, de a mostani közel sem az. A gyerek gyakorlatilag automatikusan megy az anyjához, és ezzel a nő is tisztában van. Ahogyan azzal is, hogy a gyerekkel együtt nagyobb az esély arra is, hogy megtarthatja a lakást, nameg jár vele a gyerektartás is. Ezért van manapság sok válás, legalábbis ez a legfőbb ok. Hogy a nők nemhogy “büntetlenül” kidobhatják a férfit a családból, megszegve a szerződést, de egyenesen profitálhatnak belőle. Amíg a szép eszmék nevében a rendszert megóvjuk a reformoktól addig ez nem is lesz másként.
A gyerektartás egyébként egy nagyon érdekes dolog, mert gyakorlatilag annyit tesz, hogy az apát azután is kényszerítik a szerződésben foglaltak teljesítésére, hogy azt a másik fél már hivatalosan is felrúgta – vagyis kábé olyan, mintha rendelnél valami árut, de a szállító megtagadná a szállítást, neked mégis fizetned kéne még hosszú éveken keresztül. Ha ez valaki szerint igazságos…
Normális esetben azért az az áru megérkezne, ha mondjuk felesben is. Sok nő hajlandó belemenni, sőt egyenesen ajánlja a volt férjének, hogy pl. a hét felét töltse az apjánál a gyerek. Van ilyen ismerősöm is. Nem minden nő önző, haszonleső, szemét. Bár sokat hallok az ilyenekről is, biztos sokan vannak.
Nyilván “nem minden nő olyan” :) Ez még egy viszonylag ép társadalom, ami nyomokban mogyorót és régről ránk maradt erkölcsöket tartalmaz. Itt még helyenként arra nevelik a lányokat, hogy ne az önzőségük legyen a saját különbejáratú istenük.
De ez sajnos kiveszőfélben van. Ahogy globalizálódunk, úgy fog ez a maradék kis tartás kiveszni az emberekből, és úgy fog mindent eluralni a nyers kapzsiság. Elég ha csak nyugatra nézel, ahol szekérderékszám mérik az olyan multicsilliomos exfeleségeket, akik életükben egy szalmaszálat nem tettek keresztbe, de a váláskor a legjobb ügyvédeket fogadták fel hogy az utolsó fityinget is kisajtolják a férjükből. Mert van akinek az éves 150M Ft asszonytartás nem elég, neki kell a 200M…
És persze ugyanez a gyerekekkel. Errefelé még sok olyan nő van, akinek számít valamit hogy a gyermekei boldogabbak ha látják az apjukat. A “feminizált” társadalmakban sokkal nagyobb divat lesz*rni mindent és mindenkit, az ex-férjet meg izomból gyűlölni.
Szerintem akkor “jó” elválni, amikor már megpróbálták helyreállítani a viszonyokat, de már látszik hogy nem működik és még nem gyűlölték meg egymást.
Ezért is tartom gyűlöletkeltőnek a NANE “segély”-intézkedéseit. Ha még nem is gyűlöli a nő a férjét, hát a “jótanácsokkal” sikerül elérni, hogy a legrosszabbat láttassák, s meggyűlölje a nő a férfit.
Nyilván van amikor válni kell, de lehet azt normálisan is intézni. Ismerek erre példát a környezetemből, szerencsére vannak még normális emberek a világon. Viszont nem érzem magam túlságosan hímsovinisztának ha azt mondom, a váláskori érzelmi viszonyok elsősorban a nőn múlnak. Általában sokkal több nő kezd gyűlölködni mint férfi, és sokan minden kézzelfogható ok nélkül. (Megintcsak Michelle Langley Női hűtlenség c. könyvére utalnék, amiben jól kielemzi ezt a jelenséget.)
Persze. Mi is jó példa vagyunk a normális válásra. :o)
Valóban az ma a helyzet, hogy az anyának ítélik a gyereket. Viszont ha pl. egy férfi megnősül, van már egy lakása, a nőnek nincs, elválnak, a férj nem tehető ki a lakásból, ha kötött előzőleg házassági szerződést. Szerintem még akkor sem, ha van egy-két gyerek.
Ma, Magyarországon még ez a helyzet – hál’istennek -, de nyugatabbra már nem, és mi őket követjük. Angliában egy milliomos ürgét a több generáció óta a családja birtokában lévő, 18. századi udvarházból tettek ki mikor a felesége válni akart. Ahogy a feministák egyre nagyobb teret nyernek, úgy egyre inkább befolyásolják a törvényhozást, és ez meg is látszik az eredményeken sajnos.
Családjogi törvény 31/B. § (3)
“Ha a közös lakás valamelyik házastárs különvagyona vagy önálló bérlete, a lakáshasználati jog ezt a házastársat illeti meg. A bíróság a másik házastársat kivételesen, és csak abban az esetben jogosíthatja fel a lakás megosztott vagy kizárólagos használatára, ha a lakáshasználatra jogosult gyermek nála van elhelyezve.”
hóhó, nem várt meglepetés.
Az egyik hungarista portál vágatlanul átvette a hírt…
Melyik?
A linket a további “bonyodalmak” elkerülése érdekében kivettük. Ha guglizol a cikk címére garantáltan megtalálod.
Nemigazán tartozik ide, de egyelőre máshová nem tudtam beszúrni. (Ha valakinek van ötlete, hová illik, áttesszük.)
A cikk minősége pocsék, de a gondolatok továbbvihetők. (Nem is tudom, kérdezte-e valaki a férjeket, akik apává váltak, hogy pl. mi zavarja őket és mi nem.)
Így válnak antinővé az anyák
“Pedig szülés után sem lenne szabad elfelejteni, hogy nőből vagyunk, és egyáltalán nem önző dolog, ha a férfi elvárja, hogy azok is maradjunk. Összegyűjtöttem a legalapvetőbb hibákat, amiket egy nő el tud követni annak szellemében, hogy az anyaság a legfontosabb dolog a világon, és minden más nélkülözése és hanyagolása természetes dolog.”
Néhány vezérfonal:
Nem rossz cikk, sőt, a maga módján kifejezetten pozitív, de most számomra egy kommentnél nincs benne több megvitatnivaló :) Azt otthagytam, talán később visszatérek a témára bővebben is. Persze ha valaki más foglalkozik vele azt csak támogatni tudom :)
Gondoltam, az olvasók segítenek. Hiszen biztosan több olvasónk van, akik átéltek ilyesmit.
“Nem is tudom, kérdezte-e valaki a férjeket, akik apává váltak, hogy pl. mi zavarja őket és mi nem.” Hát én most határozottan kérdezem őket. :o)
Az mindenesetre katasztrofális, hogy milyen az átlagemberek hozzáállása.
Van ez a teljesen normális cikk, arról szól, hogy bár a felelősséget meg kell osztani és a férj is legyen megértő – de azért a nőnek is illene akceptálni hogy a férfinak is vannak vágyai. Erre minden második idióta felháborodik, hogy a férfiak csak kussoljanak, különben is a férfiak mind szemetek, nekik csak ne legyenek elvárásaik hanem inkább nyalják ki nő s*ggét… Siralmas.
Holott a cikkben nincs semmi irracionális, csak annyit ír, hogy a gyerek születésével a házas felek közötti erotikus kapcsolat nem szűnik meg végleg, tehát nem árt ha a nő odafigyel egy kicsit magára és a férjére is. Armageddon…
Én az első ilyennél megmondanám a véleményem…
Ami nagyban hasonlítana az aranyköpésre, miszerint megkérhetsz hogy csináljak meg valamit, vagy felvázolhatod valamiről hogy hogyan csináljam, de a kettő együtt nem megy.
http://index.hu/tudomany/egeszseg/2012/07/06/elnyujthato_a_nok_termekenysege/
Elnyújtható a nők termékenysége
Egyre több tapasztalat gyűlik össze a petefészek-transzplantációról, amellyel kitolható a nők termékeny időszaka. Ezzel az eljárással eddig már 28 gyerek született világszerte – hangzott el az Európai Humán Reprodukciós és Embriológiai Társaság (ESHRE) Isztambulban rendezett konferenciáján.
A módszer abból áll, hogy a fiatal, termékeny nő petefészkéből kivesznek egy darabkákat, majd lefagyasztva eltárolják, és a szükséges időpontban műtéttel visszahelyezik. Így bármely életkorban vállalhat terhességet a nő, amíg általános fizikai állapota alkalmassá teszi a baba kihordására és a szülésre. A változó kor ilyen módon való elhalasztása csökkenti a csontritkulás és a szívbetegségek kockázatát, növeli viszont a mell- és a méhrák kockázatát. …
Ezek nem normálisak…
Ekkora hülyeséget… kíváncsi lennék ezzel kapcsolatban egy közvélemény-kutatás eredményére, főleg a női válaszadók véleményére.
Én nagyon szeretnék nő lenni, csak épp nem tudok, mivel az uram jó 6 éve nem dolgozik és hát a gyereknek enni kell adni ergo dolgozni valamit nekem kell. De hálás vagyok ha egy férfi elárulja, hogy mit kéne változtatnom? :-) Hogy lehet ebből jól kijönni?
Valóban, ez így egy nagyon nehéz helyzet!
Kb olyan, mint amikor egy férfit kényszerítenek női szerepbe. Nálatok ez most pont fordíva van.
Tehát az lehet a gond, hogy ő nem tölti be a szerepét. Neked kellett az ő helyébe is lépned és így egyszerre két fajta követelménynek megfelelned szinte lehetetlen. Nem tudsz úgy zavartalanul nőnek lenni, hogy nem kapod meg ehhez a férfi oldali kiegészítést. Pontosan ez a baj a feministákkal is. Azért veszélyesek, mert elutasítják a női feladatokat. Férfiak szeretnének lenni, férfias szerepeket utánozni. A feminizmus hasonlóan zavaros gondokat okozhat, hiszen ők pontosan a nemi szerepek ellen harcolnak. Ha feminista lennél, akkor most nem panaszkodnál (mint ahogy most jogosan) hanem boldog lennél az elért céljaiddal. Éppen ezért ehhez képest neked persze most fordított gondjaid vannak.
Várjuk meg, jönnek-e a többiek ennél valamivel okosabbat és talán gyakorlatiasabbat is mondani.
Nem mondom, hogy velem nem lehetett gond, bár sosem tartottam magam feministának – annyi tény, hogy több évig éltem egyedül (nem jókedvemben) és ilyenkor az ember kénytelen maga megcsinálni dolgokat, magyarul önállósodik., elvégez mondjuk egy-egy “férfiasabb”‘ munkát, megfog egy csavarhúzót akár. De ma már úgy látom, hogy tudatosan keres(ett) is mindig olyan társat, akit neki nem kell eltartani, mert ha a másik fél nem is karrierista (én semmiképp sem vagyok az, de az “elődeim” viszont igen), azért megvan és legalább eltartani nem (neki) kell. Mindehhez a férjem még egy diplomás, eszméletlenül művelt ember is, aki betéve tud mindent – én tényleg elbújhatok mögötte, mert nagyon hiányosak az infóim, a matek nálam kimerül a négy alapműveletben (jó ez viccesen persze) viszont furcsa mód a napi életben kettőnk közül én vagyok mégis az, aki boldogul, aki kreatív és mindig van valami ötlete, hogy hogyan tovább. Amúgy én rendszeresen szoktam kimondani is, hogy azóta van baj a világgal, amióta a nők elmentek dolgozni, meg karriert csinálnak és rendszeresen le vagyok hurrogva, hogy én magasan többre értékelem azt a női karriert, aki 2-3 netán több gyereket tisztességesen felnevel (magyarul hasznos és nem elzüllött) tagja lesz a társadalomnak. Nekem tökéletesen megfelel a gyereknevelés, semmi női feladatot nem utasítok el. Nem mondom, hogy nincs szükségem egy kis “munkára” amikor nemcsak gyerekről meg főzésről van szó, de a gyerekek érdekében nem tudnám elképzelni, hogy beüljek valahova 12 órát robotolni (anyám sem tette, nő lehetett otthon). De úgy gondolom, hogy alapvetően nem az én feladatom lenne a családfenntartás, max. a kiegészítés ami ugye Magyarországon ma részben kényszer is. Nyilván ki kell szállnom, nem vitás, hogy felébredjen benne végre az elhalt “vadászösztön” (mert ha nem dolgozik kaját sem tud venni, így értem), bár nem vagyok benne biztos, hogy valóban felébred (max. keres majd mást aki eltartja).
Ha pofátlan akarnék lenni, azt mondám: köszönd meg a feministáknak, hogy ilyenre gyurmázták a társadalmat, hogy ilyen helyzetekkel találkozhat az ember lépten-nyomon.
Ehelyett inkább állj a sarkadra a férjeddel szemben. Ha a problémák kibeszélése nem elég, jöhetnek ultimátumok, akár válás. Vannak olyan helyzetek, amikből nem lehet jól kijönni. Rossz és rosszabb közül senki nem szeret választani, pedig muszáj, mert a halogatás bármilyen megoldásnál rosszabb.
Persze mindez csak akkor érvényes, ha neked tényleg olyan nagy gond ez a helyzet. Ha éppen csak kicsit bosszant, akkor egyszerűbb ha megtanulsz együtt élni vele. Az sem ideális megoldás, de legalább a család egyben marad.
Ja hát kérlek beszélni vele nem lehet, aki álomvilágban él és elhiszi, hogy ez így jó, az a reménytelen kategória. Ultimátum már volt sok, de már lépek – ahelyzet azért sem vállalható így tovább, mert a gyerekek pont ezt a fordított szerepvállalást látják és baromira nem szeretném, ha majd a lányom az Ő kapcsolatában ugyanígy férfiszerepet játszana :-( Szóval egyrészt rosszat tesz az ember a gyereknek a válással, ugyanakkor nyilván hosszú távon meg (talán) jót, ha nem “szerepcserére” lesz kényszerítve felnőttkorában.
Szar ügy ez a feminizmus, igen, de az is igaz, hogy már a szüleink is azt sulykolták, hogy tanulj lányom mert nem viszed semmire….szóval ők engem már nem arra neveltek (volna), hogy 24 évesen gyereket szüljek, hanem hogy menjek egyetemre/fősulira – bár ez nem jött össze, mondom, én nem vagyok karrierista. Vagy ha igen, azt én értelmes, tisztelettudó gyerekek nevelésében szeretném megvalósítani.
“azt én értelmes, tisztelettudó gyerekek nevelésében szeretném megvalósítani.”
Azért lőni tanítsd meg őket.
Vagy trollkodni, ugye…
Trollkodni jó.
–
Nem olvastam minden hozzászólást, mert nagyon hosszúra nyúltak. Amellett, hogy egyet értek a cikkel (27 évesen, egyetemi diplomával), valahogy nekem ez a modell úgy tűnik kivitelezhetőnek, hogy egy nőnek legalább 10 évvel idősebb partnert kell választania, mert egy hasonló korabeli, 23-26 éves “srác” még a legtöbb esetben sem anyagilag sem szellemileg (ez ugyan az utóbbi pár évtized nagy szerencsétlensége, mint ahogy a nőkre is igaz az infantilizálódás. hosszúra nyúlik a probléma gyökerére való visszavezetés, de valahol a tradicionális családmodell felbomlása körül szimatolnék…) képtelen egy többgyermekes család érdemi navigálására (tisztelet a kivételnek, apukám 23 évesen lett apa, de milyen más is volt még az a kor…).AZ idősebb korosztállyal nekem ugyan nem lenne bajom ( párom 13 évvel idősebb), de a barátnőm már el se tudná képzelni az életét olyan férfival, aki 5 évnél idősebb tőle. És főleg a mai lányok hebehurgyasága miatt is van, hogy egy 38 éves férfi, aki mondjuk nem elvált és gyereke sincs, és aki már jobb esetben jövendő gyermekei anyját keresi (mert talán ő se akar nagypapa korú kispapa lenni), az nem feltétlen egy “bulizós” csitri viselkedésű huszonévest akar maga mellé, akinek a szezononként körömlakk-trend a legfontosabb az életében. A párom pl amig meg nem ismert jobban, tartott is tőle, hogy velem komolyabban tervezzen, mert ő elég komoly és konzervativ gondolkodású, én meg majd nyávogni fogok, hogy discoba akarok menni meg hasonlók :D:D:D Nem lett igaza, de férfiismerőseim nagy részének elmondásából és saját tapasztalatból tudom, a korombeli nők jelentős része nem az én értékrendemmel nézi a világot.
Egyre kisebb szigeteken kell hajótöröttködni a régi világ túlélőinek.
Kedves Mindenki!
Elég régen reagáltak erre a cikkre és a hozzászólások tömkelegére, és nem akarom újra felhevíteni a vitát, itt elnézést is kérek attól aki esetleg unná a témát, de csak az előbb találtam rá az írásra és egyáltalán erre az oldalra. Azért remélem valaki észleli a hozzászólásomat és reagál is valamit. Csekély 18 évem, elvált szüleim, és az utóbbi ellenére valószínűleg erős naivitásom ellenére tehát megkísérelek érdemben reagálni az olvasottakra. :)
Nem tartom magam feministának, egyáltalán semmilyen „-istának”, mert nem szeretek sarkalatos, rendíthetetlen véleményt alkotni a dolgokról mindaddig, amíg nem látom azokat minél több oldalról, minél több szempontból, és amíg talán nem lesz részem valamiféle tapasztalatban a témát illetően. Csupán pár észrevételem van az írással kapcsolatban, és egy-két kérdésem a szerzőhöz, a hozzászólók valamelyikéhez, vagy bárkihez aki úgy érzi, hogy hozzá szeretne szólni.
Az elmúlt egy órát a a cikk és a hozzászólások végigolvasásával töltöttem, és azt szűrtem le az egészből, hogy a szerzőnek az az egyik baja, hogy nyugaton a nők átveszik a férfiaknak szánt élettervet. A jelenség egyes elemei lassan hazánkra is jellemző lesz, ez őt aggasztja, és ezért fel akarja hívni a nők és lányok figyelmét a problémára. Viszont a cikk olvasása közben végig az az érzésem volt, hogy a szerző csak a partyállat, felelőtlen, komolytalan nőkről és nőknek(!) szól. Bár valószínűleg manapság ők vannak többségben, ezért elvileg őket érdemes megszólítani, mégsem gondolom, hogy ez a gyakorlatban is igaz. Valamelyik hozzászólásban is leírták: kutyából nem lesz szalonna. Miért várjuk pont a szex-és-nyújorkerektől, hogy egy cikk hatására feladják a koktélfogyasztást és a cipővásárlást, és rohanjanak családot alapítani? :) Ha viszont olyan naiv lennék is, amilyen azért nem vagyok, és azt hinném, hogy egy cikktől megváltozna valami, akkor sem egy ilyen hangvételű írást fogalmaznék meg. Ha egy ilyen nő valami érthetetlen módon ezen az oldalon és ennél a cikknél kötne ki, elkezdené olvasni, de közben csak azt tapasztalná, hogy szidják, hatalmas erőre és önfegyelemre lenne szüksége egyrészt ahhoz, hogy végigolvassa az írást, másrészt pedig ahhoz, hogy aztán szembe nézzen önmagával és változtatni próbáljon. (Ha az írás célja csak részben ez, és nagyrészt az, hogy a szerző kiadja magából a véleményét erős érzelmi töltéssel dúsítva, akkor viszont ne lepődjünk meg, ha valaki ugyanolyan erős érzelmekkel reagál és sértve érzi magát.) Igazság szerint, szelídségemnél fogva, bármilyen indulatos cikket is írnék valakikről, legalább egyszer biztosan beleírnám, hogy természetesen vannak kivételek is, amit bár lehet, hogy a szerző is így gondol, ha ezt írásában egyszer sem közli, nem fog az olvasó tudomására jutni, mert bármilyen nagyra becsült is a kedves publikum, sorai közt kevés a gondolatolvasó. Nem akarok szőrszálat hasogatni, vagy bárkit kritizálni elsős egyetemista létemre, csupán azt mondom, hogy ha meg akarnék győzni valakit a témában, akkor a kisebbséget, a rendes nőket és lányokat céloznám meg és egy jóval szelídebb, baráti hangú írást vetnék monitorra, ami nem azt üzenné (erős túlzással), hogy „ti nők mind rosszak vagytok, rosszul élitek az életetek, és jaj de nagyon rosszak vagytok, de én tudom mit kellene tennetek”, hanem sokkal inkább „figyeljetek ti rendes lányok, vannak akik ezt csinálják, de szerintem ez helytelen, és a helyes inkább az lenne, és ügyeljetek arra, hogy ne legyetek olyanok, mint akik ezt csinálják.” Persze nem azt mondom, hogy rossz az írás, végig látszott, hogy a szerző értelmes, nagy elme, és amint túl tudtam magam tenni azon, hogy csak egy női kategória létezik benne, amibe – a cikk szerint – én is beletartozom, találtam benne szellemes és vicces (költői) képeket. :)
Egy másik gondolatom az, hogy szerintem aki igazán felelősségteljes és gyermeket akar, az nem hiszi el a feminizmusnak, hogy végtelenségig lehet várni a gyerekszüléssel, hanem mondjuk megkérdezi az orvosát, vagy alapból tudja, hogy ez nem igaz, mert ne adj’ Isten figyelt biológia órán annak idején.
A másik észrevételem a házassághoz és váláshoz kapcsolódik. A hozzászólások során a szerző hangsúlyozza, hogy a törvény válás esetén mindig a nőknek kedvez, és ez az egyik oka annak, amiért a férfiak tartanak az elköteleződéstől. Itt jön képbe az én naivitásom: ha valaki annyira szerelmes, hogy úgy érzi, a másikkal akarja leélni az életét, akkor miért fél attól, hogy a másik majd megunja és kiforgatja a vagyonából? Egy házasságban két ember van, és ha én úgy döntök, hogy valakivel házasságra lépek, akkor olyasvalakit választok, aki az enyémhez hasonló értékrendet tud magáénak. Tudom persze, hogy ez csak az első lépés, és hogy aztán bármi történhet, és nincs tapasztalatom házasság terén, és sokszor ég és föld amit az ember állít hogy tenne és amit tényleg tesz később, de én személy szerint nem tudom elképzelni, hogy egyszer összeházasodok valakivel, akit aztán megunok, és úgy kipenderítem, hogy lába se éri a földet. Ha kiderülne hogy szeretőt tart vagy hasonlók, nyilván haragudnék rá, de szerintem lenne bennem annyi emberség, hogy ha már úgyis nekem ítéli a házat a bíróság, és az illetőnek nincs hova mennie, nem tenném ki az utcára, főleg akkor nem, ha ő nem is lenne hibás semmiben, csak én gondolnék egyet és úgy döntenék, hogy el akarok válni. Szóval lehet, hogy kockázatos összeházasodni, de nem az a cél, hogy az ember megtalálja azt a valakit, akiben bízik, és akivel nem fél megtenni ezt a lépést? Vagy ez csak én rózsaszín kis álomvilágom?! Hozzá kell tegyem, hogy nem voltam még szerelmes, és 7 éves voltam amikor apám elköltözött, miután évekig sorozatosan csalta anyukát fűvel-fával, szóval nem igazán tudom, hogy hogy működik igazából az ilyesmi. Értem én, hogy a szerző szerint a házasság legfontosabb célja a gyermekvállalás, de az nem fontos, hogy kivel teszi ezt az ember? Hogy valakit idézzek: „18 évesen az ember lóf*szt sem tud arról, hogy mi lesz jó neki az életben”. Ez szerintem nagyon igaz, de olyan értelemben nem lehet igaz, hogy az ember nem tudhatja, hogy ha 18 évesen összeházasodik valakivel, akivel mondjuk 15-17 évesen, tehát kiforratlan és éretlen személyiségként ismerkedett meg, az jó lesz-e neki? Itt elismerem, hogy nem vagyok pártatlan, mivel a szüleimnél nagyjából ez volt a helyzet, az eredmény pedig egy csonka család lett egy elválasztott testvérpárral, akik közül az egyik (én) fel sem ismerte tulajdon apját, miután azt 10 év után először látta, és egy anyával, aki a válás óta vissza-vissza térő depresszióval küzd. (Hozzáteszem, szó sem volt olyasmiről, hogy anyuka ne engedte volna, hogy apám látogasson minket vagy hasonlók, apám saját döntése volt, hogy 10 évig annyi kapcsolatot nem tartott velünk, hogy jóformán azt se tudtuk, életben van-e még.)
Eddig csak két komolyabbnak mondható kapcsolatom volt, az első egy évig tartott, és azért lett vége, mert igazán el se akartam kezdeni, nem volt semmi vonzalom részemről, de a fiúnak tetszettem, és akkor még azt gondoltam, hogy ez így megy: a fiú kiválaszt valakit, a lány meg belemegy és kész. Tudom hogy hiba volt, sajnálom hogy megbántottam a fiút, de fiatal voltam, hülye, és hibáztam, de úgy hiszem tanultam belőle. A második kapcsolatban már éreztem valamiféle vonzalmat, de fél évbe telt, mire rájöttem, hogy az illető nem engem szeretett, nem azt aki én vagyok, hanem csak azt, hogy ’valaki’ vagyok, valaki, akivel összebújhat, valaki, akinek a kezét foghatja. Végül szakítottam vele, és lehet, hogy felborítottam ezzel a nagybetűs megszokottságot, ami nem esett jól neki, de egyáltalán nem tudtam a továbbiakban elképzelni együtt az életünket, főleg úgy, hogy én sem voltam igazán szerelmes belé, szimplán jó volt, hogy nem vagyok egyedül, de nem azt éreztem, hogy jó, hogy Ő van velem, hanem azt, hogy ’valaki’ van velem. Lehet emiatt szívtelennek és hülyének gondolni, meg azt, hogy „az alma nem esett messze a fájától”, de valahol úgy érzem, hogy még évekig úgy tenni, mintha minden rendben lenne, és aztán felbontani mondjuk egy eljegyzést vagy ilyesmi, rosszabb lett volna. Szóval legyen bárhogy is, én nagyon utálnám magam, ha kiderülne valami úton-módon, hogy az alma tényleg nem esett messze a fájától, és nem tudnék megmaradni egy olyan kapcsolatban sem, ahol végre szerelmet éreznék, csak mert ’ráunok’ a férfiakra. Mindenesetre azért remélem, hogy képes vagyok a szerelemre, és hogy ha egyszer találkozok valakivel, aki ezt az érzést viszonozza, szikrányi kétség sem lesz bennem azt illetően, hogy összekössem-e vele az életem akár már az egyetemi tanulmányaim alatt, és aztán rövidesen gyermeket vállaljak vele. :)
Hát ennyi volt az én kis hozzászólásom, a végére eléggé személyesre és fellengzősre sikerült, de hát ez van, ezt kell szeretni, vagy engem szétszedni amiért rózsaszín cukormázban lebegek a szerelmet és a házasságot illetően. :) Remélem mindent leírtam amit akartam, nem bántok meg vele senkit, kapok valami válaszfélét, és ha kapok, az nem teljes szétmarcangolás lesz. :)
Köszönöm annak, aki elolvasta, és jó éjszakát kívánok mindenkinek!
Üdvözlettel: Emily :)
Üdv Emily
Nem kell félni, azért nem olyan gonoszak itt a kommentelők, nem fognak bántani, legalábbis remélem :) Elég sokat írtál, csak egy dologra reagálnék, amit a válás utáni utcára tételről írtál. Az emberi együttélés elég bonyolult dolog, menet közben derülnek ki negatív dolgok évek múlva a felekről és a külső problémák is rombolhatják a kapcsolatot, megutálhatják egymást a felek és ilyenkor a bosszú bekövetkezhet a végén. Különben gratulálok, nagyon jól nevelt vagy.
Helló!
A szerző azért nem írja oda, hogy “vannak kivételek”, mert azt egyértelműnek tartja. Ha oda kell írni, az már eleve rosszat sejtet, hiszen olyankor kell kivételekkel foglalkozni, mikor arányaiban kevesen vannak(hiszen ezért kivétel).
Én erre a mondatodra reagálnék: Egy másik gondolatom az, hogy szerintem aki igazán felelősségteljes és gyermeket akar, az nem hiszi el a feminizmusnak, hogy végtelenségig lehet várni a gyerekszüléssel, hanem mondjuk megkérdezi az orvosát, vagy alapból tudja, hogy ez nem igaz, mert ne adj’ Isten figyelt biológia órán annak idején.
Sajnos éppen ez a baj. A feminizmus “átmosta” a nők agyát. Elvárás lett, hogy karriert építsenek. A gyerekkel úgy vannak, mint a diákok a tanulással: mindig csak halasztják, a végén pedig késő lesz.
ha valaki annyira szerelmes, hogy úgy érzi, a másikkal akarja leélni az életét, akkor miért fél attól, hogy a másik majd megunja és kiforgatja a vagyonából?
Ez lenne az ideális, mégsem ez van. A válások többségét a nők kezdeményezik. Tehát van valami, ami nekik nem felel meg. http://www.atv.hu/belfold/20131129-a-hosno-eppugy-csalo-mint-a-hos
,,a szerző csak a partyállat, felelőtlen, komolytalan nőkről és nőknek(!) szól. Bár valószínűleg manapság ők vannak többségben,”
Ahogy mondod.
,,Ha egy ilyen nő valami érthetetlen módon ezen az oldalon és ennél a cikknél kötne ki”
Hát ennek valóban kevés az esélye, épp ezért kell az írásokat és az oldalt reklámozni. Ez a cikk mondjuk mindenkinek hasznos, minél több és többféle ember olvassa el, annál jobb.
Annak meg én is örülök, hogy nem vagy ilyen és hogy jól nevelt vagy :)
Készül az új szépségideál. Ha a nők nem vigyáznak, a feminizmusnak köszönhetően néhány év múlva már csak ilyen műanyag gyerekeket kapnak játszani. Íme a feminista férfiszépség…
Nincs semmi baj a gyerekekkel, egy kis proteindús házikoszt és máris emberformájuk lesz.
De azért szerencsére nem ebből kell kiindulni, mint ahogyan a kifutók nőiből sem.
Idióta divatizék – mert diktátornak nem nevezném – elmebeteg művészeti megnyilvánulásai. Normális emberekkel/embereken nem lehet eladni “briliáns” ruhakölteményeiket.
“betegesen sovány”
Ezeken mi a betegesen sovány? A hányadék haj most nem téma.
http://themostwanted.blog.hu/2014/11/01/fontos_a_karriered_fagyazd_le_a_petesejted