Valamikor a férfiak kiváltsága volt. Jellemformáló és egészségmegőrző hatása nem vitatott. Erős akarsz lenni testileg és szellemileg? Sportolj! Jobbat nem tehetsz.
E helyt a sportolás egészségmegőrző hatásáról nem szeretnék szólni. Más fórumokon éppen elegen megteszik ezt. Mit ad a személyiségünknek, régiesen: a lelkünknek? Nézzük!
Amikor elkezdtem karatéra járni, ami rögtön meglepett, hogy engem, mint a legidősebbet, milyen tisztelet vesz körbe. Előttem az átlagéletkor kb. 17 év volt. Kellemes érzés, ha a többiek egy kicsit felnéznek az emberre, de még jobb volt, amikor csapatjátékot játszottunk, és össztaps fogadta a teljesítményemet. (Ahogyan az is érdekes, hogy milyen feszült várakozás és néhány csalódott kiáltás, amikor akadályverseny közben, bukfenc után megszédültem, és pár másodpercig teljesen leálltam, próbáltam összeszedni magamat. Közben a másik csapat játékosa jól megelőzött.)
Tehát közösségélményt ad, csapatszellemet, ahol megtapasztalja a sportoló, hogy mit jelent összetartani, amikor számítanak a teljesítményére, és amikor a többiek jelenléte, biztatása plusz erőfeszítésre ösztönöz. Nagyon fontos tényezőnek érzem, hogy a jó edző folyamatosan ösztönöz a saját korlátaink legyőzésére, az erőnlét fokozására, ami viszont akarat nélkül nem megy. És ebben is nagyon nagy segítség, hogy nem magányosan végzi a sportot az ember gyereke. Folyamatos sikerélményt ad a fejlődés, és megnöveli az önbizalmat az új és új helyzetekben, terhelésben való helytállás.
Alakulhatnak nagyon jó, az edzéseken messze túlmutató emberi kapcsolatok. Barátság, szerelem. Eleve adott egy közös érdeklődés, ez megkönnyíti a kapcsolatteremtést. Persze összeveszéskor, szakításkor esetleg célszerű lehet másik edzőtermet, edzőt választani.
Főleg fiataloknál nagyon jó és hasznos, hogy a szabadidejüket segít tartalmasan kitölteni. Nem folytonosan a számítógép előtt ülnek, vagy tévéznek, hanem a testüket, és ezzel együtt a szellemüket (lelküket) is edzik.
” A sport megtanít becsületesen győzni, vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít. ” – Hemingway
Bár talán az élet nem pusztán versenyből és harcból áll, de biztos, hogy egyik alapvető eleme a küzdelem. Akik akár csak egy háziversenyben, de megtapasztalják, milyen az, amikor teljes erőbedobással küzdenek egy célért (pl. hamarabb lefutni a távot, mint a másik csapat tagjai), és ez sikerül, vagy éppen ellenkezőleg, belebuknak, de fel kell állni, gratulálni az ellenfeleknek, és bizakodva készülni a következő megmérettetésre – nos, azok sokat megtapasztaltak az életből. S ami még a versenyzés egyik fontos feltétele, és nagyon fontos szempont: a fairplay. A tiszta küzdelemre való igény, hogy a nemes lelkület és hozzáállás fontosabb, mint a győzelem. A szellemi tartás, gerinc kialakulása. Ezt is adhatja a sport.
Végül egy téma, aminek kicsit a mélyére akarok ereszkedni: a férfiasság. Azzal kezdtem ezt a cikket, hogy valaha a sport a férfiak vetélkedése volt. Szerintem (és ezt lehet vitatni) a testgyakorlás ma is férfias elfoglaltság. Akkor is, ha nők is gyakorolják. Egyetértek Richard Rohr, amerikai ferences szerzetessel, hogy a mai nyugati kultúrkörben terjed az a tendencia, hogy a két nem tagjai szellemi „kirándulást” tesznek a másik nem hagyományos területeire. A férfiak érzékenyebbek, és sebezhetőbbek, mint valaha, a nők a munkaerőpiacon bizonyítanak, vezetőkké válnak, és egyre több férfi segít be komolyan a gyerekek mellett. Ez jó, ha közben mindkét nem meg tudja őrizni a saját nemének fontos lelki jellegzetességeit. (Ez nem mindenkor sikerül.) Tehát én üdvözlöm, hogy nők is sportolnak, bár akár komoly lelki teher lehet, ha egy férfi (fiú) azzal kénytelen szembesülni, hogy egy nő (lány) jobban sportol, mint ő. Viszont legalább az önértékelése a férfinek nem a másik nem hátrányosabb helyzetére épül, hanem a valóságra, a valódi teljesítményre.
Tehát, mit adhat a férfiasság szempontjából a sport a gyakorlójának?
Önbizalomról és az akarat fejlődéséről már volt szó. A bajtársiasságról érintőlegesen esett szó, amikor a csapat közösen küzd egy célért, de szerencsés esetben a kapcsolatok az edzőtermen kívül is szolidárissá teszik a sportolókat. A versengés szintén hagyományosan férfias terület, esett róla szó, itt meg lehet tanulni tisztességesen versenyezni. Jó esetben túlmutatva a szigorú szabálymegtartáson, bátorítva a határhelyzetekben való helytállásra. (Vagyis kiélezett helyzetben megkockáztatni a nem teljesen szabályszerű megoldást, rábízva a bíróra a megítélést, és küzdeni, nem pedig feladni, és előnyhöz juttatni az ellenfelet. Akinek, ugye, elég lenne ilyen kritikus helyzetet provokálni, és máris bízhatna benne, hogy az ellenfele rögtön visszavonul, és engedi őt előnyhöz jutni.)
Az ellenfél tisztelete, amire egy jó edző nevel, segít az életben is az elbizakodottságot elkerülni. Fontos még az önuralom, az, hogy van, akit követni kell (edző, csapatkapitány), hogy a rossz játékot nem egymás torkának ugorva kell megbeszélni.
Életre szóló lelki javak birtokosa lehet az, aki időt szán arra, hogy sportoljon, főleg, ha nem magányosan teszi azt.
Talán a sport az utolsó olyan “hely”, ahol a férfiak még maguk között lehetnek. Pedig nagy hatása lehet a fiatalok önértékelésére és férfivá válására az ilyen helyeknek, helyzeteknek. Nem véletlenül alakultak ki az olyan férfiközösségek, mint a cserkészek. Aztán persze oda is betették a lábukat a feministák, és most létezik csak-lányoknak cserkészcsapat, illetve uniszex cserkészcsapat – a “csak fiúknak” be van tiltva, mert az szexizmus lenne. Broáf.
A cikk (bizonyos szempontból) antitéziseként íme egy link…
Nagyon fárasztó már a folyamatos félrebeszélés. Pl. ha Nadal nagybátyja nem akar neki női edzőt, akkor az egész társadalmat átszövő nőgyűlölet uralkodik… Na persze.
Tudom, már megint Kína és azt is tudom, kivételek mindig vannak… De a fentiekről jutott eszembe egy érdekesség. A kung fuban voltak elismert és nagyrabecsült nők. Az egyik stílust, a Wing Tsun-t nő alapította és ezzel senkinek semmi baja nem volt. Ez a nő az “öt öreg”, az öt nagyhírű Shaolin mester egyike volt. És nem ő az egyetlen, akit elismertek és tanultak tőle férfiak is.
És nem az a lényeg, hogy jó edző legyen? Ha egy nő nem bizonyul jó edzőnek, akkor miért kellene tovább foglalkoztatni? Ugyanígy gondolom férfi edzővel kapcsolatban is.
Ha a zindex fordításában bízni lehet, Nadal nagybátyja azt nyilatkozta, hogy nőnek nincs helye férfi öltözőben. Namármost ha ezt szó szerint értette, akkor teljesen igaza van. Modernkori fejlemény, hogy egyes progresszív agyhalottak azt hiszik, az egyenjogúság nevében a nők betörhetnek nem csak a “férfiklubokba”, de a férfiak intim szférájába is. Volt már eset, hogy amcsi tévés tudósítónő felháborodott, amiért egy férfi öltőzőben a férfiak valami illetlent csináltak az ő jelenlétében. Hm.
Egyébként nem vagyok a nemi szegregáció híve, és tőlem mindenki azzal foglalkozik, amivel akar, de a profi élsportolóknál azért van egy olyan vetülete a dolognak, hogy a nők nem tudják azt a színvonalat hozni, amit a férfiak. Elhiszem, hogy sok női teniszező vagy rögbis illusztris karriert tudhat maga mögött, de engedtessék meg a férfiaknak, hogy olyan edzőt keressenek, aki a saját képességeikhez és tapasztalataikhoz közelebb áll. Ha valaki önként választ női edzőt, hajrá és hurrá, de csak a femcsi mizéria okán ne tukmáljunk már emberekre olyasmit, amit ők nem akarnak. Ha Nadal férfi edzőt akar, annak lehet teljesen releváns szakmai oka, nem kellene rögtön nőgyűlöletről sikítozni.
Egy éves fizetésem felteszem arra, hogy ha egy nő mondaná, hogy női edzőt akar, ugyanazon médiaszereplők garantáltan nem hoznának le cikket arról, hogy ez társadalmi szintű férfigyűlöletet jelent.
Ezekben egyet is értünk.
Közben eszembe jutott, hogy nőgyógyász csak nő lehet, “férfigyógyász” meg csak férfi. :o)
A tukmálás az egészben az, ami engem zavar. De az nagyon.
Az index rendszeresen közöl hasonló cikkeket mostanában. Mindnek az a lényege, hogy több nőt erre vagy arra a területre.
Rögbi és jégkorong….ezek igazi sportok….emlékszem hogy annak idején egy csajszi is beállt jégkorongkozni és mikor kapott egy bodychekkket úgy berepűlt a befagyott patakba hogy attól koldult…