Ki vagyok én? Ki vagy te? – 1.

Ritkán tesszük fel a fenti kérdéseket. Pedig nagyon sok embert érdekel. Vagy komolyan, vagy divatból, van, hogy kétségbeesésből. Vagy éppen csak titokban.

Miért nem működnek a dolgaim? Miért irányítgatnak engem? Miért nem értenek meg? – Ezek a kérdések ugye gyakrabban megfogalmazódnak?
Ki vagyok? Ismerem magam? – Ezeket pedig szinte soha nem tesszük fel. Mert hát ki lennék? Tudom, ki vagyok. Én én vagyok! És micsoda hülye kérdés! Persze, hogy ismerem magam. Az pedig, hogy „Ki vagy te?” szinte soha nem érdekel senkit. Pedig nagyon fontos lehet tudni ezt is. Fontos lehet, hogy megértsük mások motivációit, mert kihat a mi életünkre is.

Sokan most azt gondolhatják, hogy az első három kérdéshez semmi köze ez utóbbiaknak. Pedig, ha ezekre tudjuk a választ, az előzőekre is megkapjuk.

A legtöbb ember „megijed” az ’önismeret’ szótól, vagy elutasító ezzel kapcsolatban – elege van az ezoterikus marhaságokból, nincs ideje ilyesmivel foglalkozni, esetleg tudja, hogy nem könnyű dolog.

Csapatépítő tréningeken, vezetőképzőkön manapság már sokan vesznek részt. Többnyire nyűgnek tartják. Határozottan nem előnyös, hogy kötelező a részvétel úgy, hogy a résztvevők nem érzik szükségét annak, hogy jobban megismerjék önmagukat és társaikat. Igen, le lehet darálni az egészet csak azért, hogy kipipálhassák az éves képzési tervben, de a kollégák hasznára is lehet fordítani, ha jó a bevezetés és felkeltik az érdeklődést.

Önállóan is kereshetünk válaszokat – ha már eljutottunk az igényig. Találunk önismereti könyveket, tanfolyamokat. Nehéz eligazodni, jót, használhatót találni, ezt elismerem.
Az alábbiakban az egyik rendszerről lesz szó.

Amíg nem ismerjük, nem vesszük komolyan, nem tiszteljük magunkat, nem békülünk meg önmagunkkal, és nem éljük saját életünket, addig csupán, mint a marionett, külső hatásoknak és törvényeknek engedelmeskedve, idegen életet élünk.”
Hermann Hesse

Miért nem működnek a dolgaim? Miért irányítgatnak engem? Miért nem értenek meg?
Ha bajban vagyunk, sok helyről várhatunk segítséget. Általában épp saját magunkra nem gondolunk ilyenkor. Külső segítségre várunk. Természetesen a külső segítségre is szükségünk van. De a külső segítség nem működik, ha saját magunk forrásait nem tesszük hozzá. Életünk során sokszor nyújtjuk kezünket mások felé, nemcsak segítségért. Társas lények vagyunk, társadalomban élünk, segítünk, és segítenek nekünk. Az egyén egy csepp víz. Egy csepp víz nem tenger… Néha elég az egyetlen csepp. De egyetlen csepp nem eső.

Egyedül nem megy…
Egyedül, látszólag magányosan némelyeknek megy egy ideig, de nekik is szükségük van kapcsolatokra. Jó (kellemes, hatékony, élvezetes, segítő, stb.) kapcsolataink kialakításához szükség van arra, hogy megismerjük magunkat és megismerjünk másokat.
Ha eljátsszuk a magányos farkas szerepét, felmerülhet bennünk, hogy szerencsétlenek, elesettek vagyunk, nem tudunk kiszállni a mókuskerékből, korlátozva érezzük magunkat.
De általában nem teszünk semmit – nem tudjuk, hogy tehetünk magunkért valamit, hogy mások tehetnek értünk valamit.
Szükség lehet a segítségre.

(Itt utalnék korábbi írásomban említett, megelőzésnek is remek segítségre és a NANE által kínált segítségre, amely már a „tűzoltás” fázisában sokszor csak olaj.)

Amire én gondolok, nem az a fajta segítség, amikor azt várjuk másoktól, hogy vegyék át a problémánkat, oldják meg, foltozzák be és frissen, ropogósan kapjuk vissza e felújított darabkáját életünknek.

Amire én gondolok, az az, amikor tudjuk, hogy nem vagyunk tehetetlenek, másokra utaltak. Ha biztosak vagyunk önmagunkban.
Szabad akarattal rendelkezünk, így szabadságunkban áll változtatni életünkön és bármikor elindulni egy teljesebb, boldogabb úton.
Az igazság felé vezető úton két hibát lehet elkövetni: azt, hogy az ember nem megy végig, vagy azt, hogy el sem indul.”
Buddha

S hogy hogyan induljunk el?
Több úton is el lehet indulni, csak ki kell választani a számunkra megfelelőt, szimpatikust. És persze olyan utat keressünk, amelyről tudjuk, hogy nem vakvágányra vagy még rosszabb helyre vezet. Tájékozódjunk!
Egy lehetséges utat szeretnék röviden bemutatni.

Ez az út az enneagram útja.
Misztikusan hangzik? Lehet. Maga a rendszer roppant egyszerű és nagyon bonyolult. Egyszerű, mert nem kell hozzá semmiféle előképzettség, jól megérthető és a hétköznapi életben remekül használható. Bonyolult, hiszen az élet bonyolult és szövevényes, színes és tele van mozgással. De gyönyörű!
Könnyen elsajátítható karakterológiai rendszer.

Az elnevezése is beszédes – görög elnevezés.
ennea = 9
gramma = rajz, jel
karakterológia – gör. kharaktér (véset/bevéset, bélyeg, ismertetőjegy) – az a bevésett program, sajátos stratégia, amelyhez – mint ahhoz a bizonyos kályhához – mindig visszatérünk, ha nehézségbe ütközünk, ha meg kell oldanunk valamit.

Kilenc karakterbe osztja be az alaptulajdonságokat. (Sokan berzenkednek a „beskatulyázás” ellen. De hát már csak ilyenek vagyunk. Mindent „beskatulyázunk”. Vannak nők és vannak férfiak, vannak kékszeműek és barnaszeműek. És még sorolhatnám a mindennapi skatulyákat.) De ez a rendszer olyan, mint a szivárvány – minden alapszínnek vannak árnyalatai. A rendszer megismerése izgalmas játék, színes élmény, ám fájdalmas felismerések sorozata is lehet. Az az egy egészen biztos, hogy hasznos.

Segítségével megtudhatjuk, miért reagálunk egy-egy helyzetben a ránk jellemző módon, miért nem sikerülnek bizonyos dolgok. Megtanulhatjuk, hogy ne „magunkból induljunk ki”, vagyis ne csalódjunk, hogy mások nem akarnak megfelelni elvárásainknak.
S ha már jól kiismerjük magunkat a rendszerben, könnyen felismerhetjük embertársaink viselkedési sémáit; megtanulhatjuk, hogyan hasznosítsuk sajátjainkat – vagy hogyan szabaduljunk meg némelyiktől.

Sokat segíthet abban, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Valamint abban is, hogy kapcsolatainkat javíthassuk, vagy könnyebben alakíthassunk ki újakat; személyiségünknek megfelelő hivatást válasszunk, stb.
A megismerés és elfogadás jelentősen hozzájárulhat ítélőképességünk, konfliktusmegoldó-képességünk, önértékelésünk, teljesítményünk javulásához. Segít a stressz kezelésében is. Megtanítja, hogyan kíméljük meg magunkat fölösleges kudarcoktól, energiapazarlástól.

Az élet minden területén alkalmazható, pl. a magánéletben, gyereknevelésben, munkában.
Ha megismertük saját működésünket, ki tudjuk aknázni előnyös tulajdonságainkat, kontrollálni tudjuk a hátrányosakat, sőt javítani is tudunk rajtuk.
A kapcsolatépítést is jelentősen megkönnyíti. Általában hamar kiderül számunkra, melyik csoportba sorolható partnerünk/ügyfelünk/diákunk/tanárunk/ismerősünk/gyerekünk, stb., s karakterének megfelelően tudjuk kezelni.
Amiről többnyire kevés szó esik, de nagyon fontos: ha felismertük pozitívumainkat és negatívumainkat, el tudjuk mondani, mit várhatnak tőlünk, mire vagyunk képesek. Tudunk dolgozni magunkon és segítséget is kaphatunk hozzá, mert el tudjuk mondani másoknak, hogyan tudnak segíteni nekünk.

Néhány példán keresztül megpróbálom érzékeltetni gyakorlati hasznát. Nézzük a magunk szemszögéből is – el tudjuk mondani az igényeinket, a motivációnkat, hogy mit tudunk vállalni, s mit nem. De nézzük abból a szemszögből is, hogy mi hogyan tudjuk megkönnyíteni mások életét – amely persze kihat a sajátunkra is. Az első példában legyünk mi a tanárok – vagy a gyerekek szülei, akik képviselik gyerekeik érdekeit. A másodikban legyünk HR-esek, vagy épp munkavállalók.

Először vegyük az iskolai példát – mindenkinek ismerős dolgok:
Általános iskola 5. osztály, év eleje. Van egy osztályfőnök és 25 diák. Az osztályfőnök a 2. héten úgy gondolja, összerázódott a csapat, megszokták az új helyzetet, s ő is ismeri az osztályát. A következő osztályfőnöki órán megválasztják a felelősöket. Osztályfőnök azt tapasztalja, hogy nem mennek jól a dolgok a közösségben. Decemberben az egyik osztályfőnöki órán beszélnek is róla. Laci, a dekorációfelelős nem szépíti az osztályt – Évi csinálja helyette (pedig őt nem is osztották be erre a feladatra), de Laci mindig kioktatja, hogy hogyan kellett volna jobban csinálnia, hogy tökéletes legyen. Ha Laci is készít valami dekorációt, az mindig amolyan katonásra sikerül. Noémi a tanulmányi felelős – mindenkit leszid, ha rossz jegyet kap és fenyegetőzik. Tamás a programfelelős – inkább egyedül szeret lenni, nem tudja, milyen közös programokat javasoljon. Péter könyvtárfeleős lett, de mindig elsumákolja a dolgot – sosem kerülnek vissza időben a könyvek. Kata sporfelelős – mindenkit terelget, mint tyúkanyó a csibéit, lelkesít, kérés nélkül segít bárkinek. Máté a szemétfelelős nem szereti feladatát, alantasnak tartotta, hogy néha mások helyett kellett összeszednie az osztályban maradt szemetet, ezért szemétkommandót szervezett – ő irányít, a többiek dolgoznak. Niki, mint névnapfelelős precízen végzi a feladatát, bár Kata szerint nem túl jól, mert nem rajzol virágokat a táblára a felköszöntött neve köré és mindig elfelejti az apró ajándékokat beszerezni. Kristóf, a virágfelelős keze nyomán érdekes növénykompozíciók születtek az osztályban. A gyerekek sokszor vihognak azon, ha épp a feje tetejére állítva találnak egy fokföldi ibolyát, hogy „felülről is lehessen locsolni”, vagy ha a fikusz levelei mókás arcokká varázsolva néznek a terembe lépőre. (A tanárok nem mindig dicsérik e tevékenységet.)
Azon a bizonyos decemberi osztályfőnöki órán ugyan megbeszélték a problémákat, de megoldást csak a rosszul teljesítő felelősök leváltásában találtak. A gyerekek kudarcként élték meg addigi szereplésüket, s szinte csak negatív hatások érték őket.

Megelőzhető, ha a tanár ismeri a rendszert. Nem is kell sokáig figyelnie a gyerekeket, meglátja legtöbbjük motivációit. Ha mégsem, akkor beszélgetés közben néhány kérdésére adott válaszok segítenek. A tanár egy kis plusz energiabefektetéssel megkíméli magát egy csomó bosszúságtól, szülőkkel való viaskodástól, problémakezeléstől. A gyerekeket is megkíméli a kudarctól, hozzásegíti a sikerélményhez. Nem beszélve arról, hogy még a nehezen kezelhető gyerekekkel is jobban boldogul. Több gyerek és szülő elismerését tiszteletét vívhatja ki, mint addig.

És nézzük a munkahelyen:
Egy üzletágban 9-en dolgoznak. Tamást kinevezik üzletágvezetőnek. Tamás nem örül a kinevezésnek, hiszen ő sosem szerette, ha emberekkel kell foglalkoznia. Az üzletág kap egy titkárnőt, Noémit. Noémi kézbe veszi az irányítást. Mindenkinek megmondja, mit kell csinálnia, ellenőriz, leszid, néha goromba. Ha valamely vendég, ügyfél nem tetszik neki, nem főz kávét. Nem sokat foglalkozik a diplomáciával – mindenkinek megmondja a magáét. Éva már a közelébe sem mer menni, mert annyira meg tudja őt bántani nyerseségével. Pedig Éva nagyon jólérzi magát a beosztásában, hiszen ő felel a weblapjuk, a szórólapjaik, hirdetéseik, az üzletág arculatának elkészítéséért.
Laci szenved a közvetlen kollégájától, Pétertől. Laci precíz, pontos, mindig rendezett az asztala – ellentétben Péterrel, aki szinte mindig csúszik a határidőkkel és elég kaotikus az asztala. Ezért mindig el is mondja Péternek, hogy hogyan kellene helyesen csinálnia a dolgokat és hogy sokkal jobb a rendezett környezet, amit Péter meg is hallgat, rosszul is érzi magát és megpróbálja – de nem sokáig bírja.
Kata az ügyfelekkel tartja a kapcsolatot – ezt imádja csinálni. Bár szerette volna, ha őt helyezik Tamás mellé titkárnőnek, hiszen ő mindig tudná, kinek, mire van szüksége, megfelelően gondoskodhatna a kollégáiról és az ügyfelekről is. Még az ügyfelekkel való kapcsolattartásról sem kellett volna lemondania. És különbenis ő főzi a környék legjobb kávéját, sőt, ha tárgyalásra, vagy értekezletre készülnek, még süt is valami finomságot.
Katát csak az bántja, hogy Nikivel ül egy irodában, aki ugyan remekül végzi üzletkötői munkáját, de nem hagyja, hogy Kata tanácsokat adjon neki, hogyan bánjon az ügyfelekkel. Niki viszont irányítani akarja őt.
Máté és Kristóf egészen jól kijönnek egymással, bár Mátét néha zavarja Kristóf lazasága. Máté időnként „túlaggódja” a feladatot. Szüksége volna arra, hogy Kristóffal meg tudjon beszélni minden lehetséges megoldást a problémára, de ilyenkor Kristóf nem szívesen hallgatja végig. Vagy ha meg is teszi, közli, hogy minek ekkora feneket keríteni az egésznek, majd meglátják hogy alakul, ráérnek akkor kitalálni valamit. A spontaneitást Kristóf jobban szereti. Máté többször elmondta, hogy nem tud közös munkán dolgozni Kristóffal, mert míg ő alaposan átgondol mindent, Kristóf a pillanatnyi ötletei alapján dolgozik. S ha remek ötletei is vannak, nem viszi végig.

A példában leírt munkacsoport nem működik elég hatékonyan. Nem azért, mert nem értenek a munkájukhoz, hiszen minden egyes tagja professzionális szinten végzi a munkáját. Mégis feszült az egész társaság és nem szeretnek bejárni dolgozni. Ha van egy jó HR-es – vagy egy olyan kolléga, akire hallgatnak –, aki ismeri e rendszert rendbe tudja tenni a dolgokat, vagy eleve úgy állítja össze a csapatot, hogy mindenki meg lehessen elégedve.
Például Máté lenne a főnök, Kata a titkárnő. Laci és Noémi jól megférnének egy irodában. Éva és Kristóf ötleteket adnának egymásnak és jól érezhetik magukat egymás társaságában. Pétert vinné Niki lendülete. Tamás pedig hálás egy csöndes kis zugért, ahol lehetőleg telefon sincs.

A fentiekből láthatjuk, hogy ismerős a kép. Talán ezalatt a néhány percnyi olvasás alatt is tudatosult egy-két, a mindennapokból felismert viselkedési séma.

Nagyon fontos a tudatosítás. Valószínűleg a rendszer megismerése során elhangzó dolgok nagyrésze már ismerős mindenki számára. Csupán azért nem tudjuk kihasználni ezt az ismeretet, mert eddig nem tudatosítottuk, esetleg nem is tudtuk, hogy ezek fontos „apróságok”.

Tegyük helyére a dolgokat!

A tízezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.”
Ez a kicsiny lépés kitágítja látókörünket – ezért e kis lépés jelentősége óriásivá nőhet egy ember életében.

4 votes, average: 5,00 out of 54 votes, average: 5,00 out of 54 votes, average: 5,00 out of 54 votes, average: 5,00 out of 54 votes, average: 5,00 out of 5 4 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: hgyi

A nickem kiejtése helyesen: högyi - merthogy há, mint hö + gyi :o) Nőként határozottan tiltakozom a feminista nővédelem ellen. (Lehet, hogy ha ilyen intenzív férfivédő szervezetek működnének, nem háborognék ennyire, mert nem érint személyesen – de ismerve magam, ez nem biztos.) Ha feminizmusról van szó, öreg nénikének érzem magam, aki ugyan csupán a gyerekére vár az út szélén, de a feministák megragadják és akkor is átviszik a túloldalra, ha ő hevesen tiltakozik ez ellen. Nem értek egyet sem az elvekkel, sem a módszerekkel. Korábban nem gondoltam, hogy beszélgetéseken kívül véleményemet bárhol is kifejtsem, gondolataimat ilyen formában leírjam, de mivel meghívást kaptam ide, hát élek a lehetőséggel.

19
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
3 Egyéni hozzászólás
16 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
4 Hozzászólások szerzői
Deansdaledon FefinhohgyiMaestro Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Maestro
Szerkesztő

Tudnál olyan weboldalt ajánlani, ahol értelmesen és hitelesen írnak az eneagramról? A gúgli biztos kidobna ezer ilyet, de ki tudja, melyik mennyire megbízható… Jobb lenne egy általad ajánlott link.