A feministák azt bömbölik, hogy a nőket elnyomják – bár ennek a mindennapokban semmilyen látható jele nincs. Bizonyos számadatokat emlegetnek, de azok önmagukban nem jelentenek semmit, amíg az okok nem ismertek. Például arra hivatkoznak, hogy a női képviselők aránya a parlamentben X százalék – de ez lehet azért, mert kevesebb nőt érdekel a politika mint férfit; szóval egyáltalán nem biztos, hogy bármiféle elnyomás lenne a dologban. Válaszképpen felhozhatnánk, hogy a férfiak átlagban 6 évvel korábban halnak, és erre alapozva hirdethetnénk, hogy itt valami gonosz férfiirtás zajlik. Ha a feministák ezt az óvodás játékot játsszák a számokkal, mi miért ne utánozhatnánk őket?
Utánozhatnánk, de nem tesszük, mert egyrészt az óvodából már rég kinőttünk, másrészt az önbecsülésünk nem engedné hogy ilyen hazugságokkal győzködjük a népet. Mi megelégszünk annyival, hogy az ő hazugságaikra derítünk fényt, és semmiféle szükségünk nincs arra, hogy saját hazugságokat gyártsunk. A mi fegyverünk az igazság, és ez bőven elég a feminizmus ellen.
Nade hogy a tárgyhoz visszatérjek, a feministák szerint a nőket elnyomják. Mi erre a bizonyítékuk? Semmi. Sőt. Olykor ők maguk bizonyítják a saját állításaik ellenkezőjét egy-egy elszólással. Mint például most Szabó Mónika elkötelezett feminista élharcos, aki mellesleg az ELTE kutatójaként a nők elnyomását keresi – csak nem találja. Nem tudom a blogján az adott cikk mennyire lesz tartós, mindenesetre a releváns részeket inkább ideollózom (kiemelés tőlem):
Munkatársaimmal egy nagy kutatási projekten dolgozva, többek között a European Social Survey(ESS) adatbázisának másodelemzésére is vállalkoztunk. (…) Szóval hát az ESS-t ültük éppen körbe, azon tanakodva, hogyan is kellene strukturális egyenletekkel tesztelnünk bizonyos változók közötti összefüggéseket, mikor is előbukkant ez a kérdés, a “C24” számú: “Olyan csoport tagjának tartja-e magát, amelyet hátrányos megkülönböztetés ér ma Magyarországon?” (…) Az összes válaszoló közül három, igen, HÁROM darab nő mondta azt, hogy egy olyan nemi csoporthoz tartozik, amit hátrányos megkülönböztetés ér ma Magyarországon. Az annyit tesz, hogy ezer nőből nem egészen kettő (0,19%) érzékeli manapság azt, hogy nőként hátrányosan megkülönböztetik időnként.
Nocsak. 1000 nőből 998 szerint nincs semmiféle nőelnyomás, és csak 2 gondolja úgy hogy de igen. Namármost megintcsak oda jutottam, ahová feminista témáknál viszonylag gyakran: alig merem feltenni a kérdést, mert a válasz annyira banális, hogy óhatatlanul is demagógnak érzem magam… Nade ha ezerből csak 2 nő gondolja hogy nőelnyomás van, akkor nem az a valószínűbb, hogy a 998-nak van igaza és a 2 téved?
Most egy bizonyos furcsa értelemben “működés közben” figyelhetjük meg azt a viccet, mikor a sofőr az autórádión hallja a hírt, miszerint egy őrült szembemegy az autópályán, és kifakad: “egy?! az összes!!!”.
A feministák tényleg ennyire nem tisztelik a nőket, hogy arra építik az egész ideológiájukat, hogy 1000 nőből 2 normális, a többi hülye? És ezt miért nem kéri ki magának az a 998? Én biztosan szóvá tenném alkalom adódtán…
Ezer nőből 2 feminista – ezek szerint ez a mentális betegség még nem túl elterjedt Magyarországon. Érdekes gondolatkísérlet, hogy vajon a svédeknél mennyien válaszolnak a fentebbi kérdésre igennel… Biztosan több, mint 2 ezrelék, pedig számszakilag “egyenlőbb” ország mint a miénk.
Nem lehet, hogy ahol a nők elnyomásának rémképével szándékosan hülyítik a népet, ott több nőt sikerül megnyerni az ügynek, mint ahol ilyesmiről nincsen szó? A svédeknél biztosan elterjedtebb a feminista ideológia – amiből adódik az egyértelmű következtetés, hogy a feminizmus terjedése, a nők elképzelései és a valós egyenjogúsági helyzet között semmilyen összefüggés nincsen. A feminizmus nem ott terjed, ahol nincs egyenjogúság, és a nők nem ott tüntetnek az egyenlőtlenségek ellen, ahol azok fennállnak. A feminizmus arrafelé szaporodik, ahol engedik, és ott igyekszik mindenkit megfertőzni függetlenül attól, hogy létezik-e abban a szociális közegben “elnyomás” vagy sem.
Elgondolkodtató, hogy mennyi a létjogosultsága egy olyan mozgalomnak ami a társadalom (eltévelyedett!) 0,2%-a miatt akarja felforgatni azt, ami a 99,8%-nak megfelel…
Persze egy igazi feminista nem mereng ezeken a dolgokon, ugyanis egy igazi feminista tudja, hogy itt bizony nőelnyomás van, csak a nők többsége erről nem tud. Furcsa egy elnyomás az amit ezerből csak ketten vesznek észre, mondom én, dehát mit értek én ehhez?
A helyzet tehát az, hogy a magyar nők 99,81%-a nem veszi észre. Ahogy például egyetemi kolléganőm sem, és ezt mondja: “Nem érzem magamat elnyomva.”
Nem is tudom kinek kell egyáltalán olyan kolléganő, aki nem érzi magát elnyomva… Botrányos! És biztosan valami elképesztő elme-manipuláció áll a dolog hátterében; ez a patriarchátus olyan ravasz, hogy úgy el tudja nyomni a nőket, hogy észre sem veszik!
magyarázom a kolléganőmnek, hogy talán azért nem érzi magát elnyomva, mert még sosem mozdult ki arról a biztonságos terepről, ami a nők mozgásterét kijelöli a társadalomban. Ki van ez találva. Ameddig belül marad, azaz a társadalom elvárásainak megfelelően játssza a nemi szerepét, addig jutalma ez a komfortos játszótér-börtön.
Nyilvánvaló – a 2 feminista mindent lát és ért, a többi 998 nő vak és hülye. Még szép hogy az ilyen birkákat kívülről kell vezetni, valami olyan talpraesett bandának mint a feministák! És ha a nők nem értenek egyet a feminista célokkal akkor a nőkkel van baj.
Kíváncsi vagyok mi történne a világgal, ha a férfiak néznék le a nőket olyan szinten, ahogyan a feministák…
Nem érted te ezt. Az a 998 is el van nyomva, csak már olyan régóta, hogy észre sem veszi. Vagy megszokta. Vagy stockholm-szindrómás. Stb.
Ne merészeld a hétköznapi logikát a Nagy Feminista Igazságokkal szembeállítani, az olyan patriarchális…
(basszus, de jó majmocska lenne belőlem)
Szép, kerek csokor kezd kialakulni. :o)
Egy szál mélybordó Áldozat kerestetik, mellé kötöttünk egy gyönyörű bíbor NANE – CSBE specialista vagy radikális feminista szervezet?-et és most még hozzá A feminizmus létjogosultsága ragyogó zöldnek.
Az áldozatokat már vadásszák – akkor is jelentkezzenek az áldozatjelöltek, ha csak a gyanú is felmerül bennük, hogy a férjük/párjuk bármilyen erőszakot fog elkövetni rajtuk. Ebből a cikkből kiderül számomra, hogy nem elég, ha telefonon jelentkeznek azok, akik elnyomva érzik magukat, de egyenesen kijelentik, hogy hülye vagyok, hogy nem tudom, hogy én el vagyok nyomva. Igenis tessék tudomásul venni, hogy szarul érzem magam a bőrömben, csak nem vallom be még magamnak sem. Következő lépésben köteleznek minden nőt arra, hogy hipnózisnak vessék alá magukat – amelyet természetesen feminista hipnotizőrnők végezhetik majd, hiszen a projektre ők kapnak hatalmas támogatást.
Dean… ezt szeretni fogod – egy kis csemegéznivaló. :o)
Ön nő? Száz ok, hogy egy kicsit rosszul érezze magát
Argh, a szokásos moslék.
A fele egy csupasz számhalmaz, ami az okok ismerete nélkül mit sem ér; a másik fele meg feminista propaganda, amiben példának okáért olyan hülyeségek vannak, mint rögtön a második pont, miszerint az mutatja a “nőelnyomást” hogy jóval több nő dolgozik részmunkaidőben mint férfi.
Argh, argh.
Köszi! :)
milyen korrekt, hogy nevedet és arcodat nem vállalva írsz egy nevét és arcát vállaló emberről.
Ha érveid lennének akkor feltételezem azokat mondtad volna el, de azok híján csak a személyemet tudtad támadni. Na pont ezért nem adom meg a nevem, mert vannak akiknek ilyen a természete…
A legkevésbé sem érdekel, hogy egyesek mit gondolnak a korrektségről e tekintetben, mert a véleményemnek semmi köze ahhoz, hogy Kiszel Tünde a valódi nevem vagy Fekete Pákó. Megadhatnék bármilyen nevet, és senki nem tudhatná, hogy valódi-e, de talán egyeseket abba az illúzióba ringatna, hogy ettől valami hitelesebbé változott, ami egyébként amúgyis teljesen hiteles volt.
Viszont ha megadnám a valódi nevemet azzal csak annyit érnék el, hogy néhány femináci zaklathatna vele, ahogy az már rengeteg emberrel megesett a világban. Mert hát a jószándék és az egyenjogúság élharcosainak beállított feministák agyonlőtték Erin Pizzey kutyáját, zaklattak és fenyegettek rengeteg kutatót és férfijogi aktivistát. Kösz, de ebből én kimaradok – a saját nevemért és a véleményemért vállalnám a felelősséget (nincs benne semmi szégyellnivaló), de a feminácik mocskosságáért nem.
Én egy objektív észrevételt osztottam meg veled, mire te a természetemmel kapcsolatban elkezdtél személyeskedni. Érdemben senki nem kezd el veled vitatkozni, azért, mert egy demagóg maszlag, amit irkálsz, látszik, hogy még csak nem is kapargatod a téma lényegét, egyrészt, másrészt meg azért, mert nyilvánvalóan pszichésen sérült ember vagy. Erre abból következtetek (ha már minden áron érvekre szomjazol), hogy időt és energiát nem kímélve dobálod a sarat A feministákra, akikről azt sem tudod, hogy kik. Honnan is tudhatnád, hiszen olyan, hogy A feministák, nem létezik. Ha ismered a náci szó jelentését, amivel dobálózol, akkor nyilván tudod azt is, hogy te viselkedsz éppen így, amikor egy, bizonyos tekintetben hasonlóan, sok más tekintetben pedig különbözően gondolkodó emberek csoportját egybemosod, azonosnak kiáltod ki és bűnbakká teszed őket. Meggyőzni Téged nem áll szándékomban, szíved joga úgy gondolkodni, ahogy szeretnél, csupán ezekre az apróságokra szerettem volna felhívni a figyelmed.
LOL! Az “észrevételedben” semmi objektív nem volt, egy adott témáról szóló cikk alá olyan kommentet írtál, aminek semmi köze a cikkhez, csak a szerző személyével foglalkozik… És nyilván nem dícsérőleg :) Ezt nevezik kultúrkörökben személyeskedésnek.
Hát köszi, nem mindennap találok példát ilyen gagyi “shaming language” kísérletekre… Akár törölhetném is, de jobb ha ittmarad példának, mutatni hogy a feministák ennyire képesek. Ó, én nyilván pszichésen sérült vagyok :D És ez a te legfőbb “érved”. Már megint nem csináltál semmit, csak a személyemet támadtad. És ismétlem önmagam: ezért nem adom meg a nevem, mert ilyenek vagytok: szartok az igazságra, csak az számít hogy eltaposhassatok mindenkit aki más véleményen van. Ha nem tudtok máshogy elérni, akkor így, verbálisan.
Azért megpróbálom felhívni a figyelmed, hogy amikről én beszélek azok tények – ezen cikk esetében ráadásul olyan tények amiket feministák írtak meg saját maguktól -, és semmit nem tudsz ellenük felhozni a feminista dogmán kívül, ami egy rakás értelmetlen varázsszó, mint például a hegemón maszkulinitás meg a patriarchális társadalom, amik nemhogy nem tények, de még csak el se tudnád magyarázni, hogy mit jelentenek.
A “sokszínű feminizmus” egy mítosz, amivel igyekszetek kibújni a felelősség alól, semmi több. Cikket is írtam már róla, nem hiszem hogy sok újat tudnál róla mondani. Ahogy mindig, te is ugyanazokat a gagyi sablonokat ismételgeted, amit a többi feminista is, amiket már ezerszer megcáfoltak…
Az első hozzászólásod simán kimeríti a személyeskedés fogalmát, tehát nem vita, hogy ki kezdte el. Sokszor sokan vitatkoztunk már vele, szóval ebben is mellélőttél. Mégpedig azért vitatkozunk vele, mert lehet vele normálisan, igaz néha elég nyakas és nyers, de nincs ő ezzel egyedül.
Én ugyan nem tudom, hogy honnan van ideje és energiája, viszont ugyanígy van mindenki másnak hobbija, csak esetleg kevésbé hasznos, ez a téma ugyanis mindannyiunkat érint. “A feministák” pedig létezik, miért ne létezne, nem is adtál rá magyarázatot. A náci szó jelentésével viszont vhogy nem vagy tisztában, ugyanis nem áll az olyan távol a feminizmustól, nem véletlen, hogy mindkettő szélsőséges politikai irányzat. Ráadásul már egy másik fórumon egy feminista is felvette a nickjébe ezt a szót…
Már megbocsáss, de tudnod kell, hogy a szerzői jogi törvények szerint minden írót, újságírót megillet a szabad választás joga, hogy saját neve alatt vagy írói néven kívánja műveit megjelentetni. Szabó Mónika saját nevével kívánta jegyezni a véleményét és meg is kapta az általa elvárható tiszteletet; az idézés során szerzői nevén, avagy a saját nevén(?) lett megemlítve. (Szemben egyes napilapok gyakorlatával, ahol a szerzői név helyett névtelennek nevezik a szerzőt és a szerzői nevének megemlítésével sem adják meg a tiszteletet neki.) Ráadásul ha jól látom te éppen név nélkül mondtál véleményt valakiről. A hozzászólásodnak alkalmasint akkor lenne egy mikronnyi értelme, ha nem Hippolit név alatt, hanem legalább Kovács Rozáliaként írnád le a személyeskedő véleményed.
Fontos leszögezni, ebben a cikkben nem Szabó Mónika személye, hanem a véleménye vált a műkritika tárgyává. Ez meg egy teljesen természetes kulturális folyamat: Az emberek alkotnak, közzé teszik, mások meg véleményt mondanak a műről.
Szabó Mónika saját magát nevezi feministának – lásd a blogját – tehát Deansdale-nek semmiképpen sem szükséges előbb a feminizmus definícióját újra alkotnia, vagy veled megvitatnia ahhoz, hogy nyugodt lélekkel feministának nevezze őt. Másodsorban Deansdale sok éve tanulmányozza a feminizmus jelenségét, és minden bizonnyal éppen annyira van létjogosultsága az ő definíciójának és véleményének, mint bárki másénak.
Szóval akkor most mi is a probléma?
Pedig hát tudhatná már mindenki megkérdőjelezhetetlen forrásokból (mert épp így ütöttünk a hasunkra), hogy a párkapcsolatban élő férfiak 70%-ának rendszeresen beleállítja a konyhakést a hátába az asszony. Csak azért, mert férfi. Vagy hogy a 10 év alatti fiúgyermekek 55%-ának dugta már a végbelébe az anyja a sodrófát, közterületen, röhögve.
Ezekről kellene beszélni.