Az EU, és egyéb feminista szakkörök

A feministák gyakran hivatkoznak ENSZ- meg EU adatokra, a hivatalosság és a megalapozottság látszatát keltve – szemérmesen elhallgatva, hogy ők maguk ülnek az említett szervezetek megfelelő bizottságaiban. Nem kell nagy intelligenciahányados ahhoz, hogy rájöjjünk, az EU és az ENSZ feminista nyomásra létrehozott feminista bizottságai, amikben feministák ülnek és feminista propagandát gyártanak, valójában feministák. És mint ilyenek ügyesen használják fel a hitbuzgó keresztények első számú logikai bukfencét, miszerint onnan tudjuk a Bibliáról hogy hiteles, mert meg van írva benne. A feministák szerint az ő “statisztikáik” hitelesek, hiszen az ENSZ-ben ültek amikor megírták őket…

A kérdés valójában nem az, hogy hiteles-e egy feminista adat, ha a kiagyalója valódi bőr forgószékben ül egy névtáblás ajtó mögött Brüsszelben (nem az) – a kérdés, hogy hogyan kerülnek oda egyáltalán feministák. Miért van az ENSZ-nek és az EU-nak többtucatnyi feminista albizottsága? Ha a nőket elnyomják a férfiak, akkor miért vannak nősegítő szervezetek és miért nincsen ezeknek férfi megfelelője? Ha egy patriarchátusban élnék, én elvárnám a főpatriarchától hogy engem segítsen, ne a nőket – dehát ez persze csak lázálom. Nem patriarchátusban élünk, és férfiként nemhogy előjogaim nincsenek – amire egyébként nem is tartanék igényt -, de jelentős joghátrányban vagyok sok területen a nőkkel szemben. Csakhogy míg a feministák az ő nézeteikre semmilyen bizonyítékot nem tudnak felhozni, és ezért szerintük a nőelnyomás “rejtett” meg “burkolt”, addig nekem elég a ropogósan újszerű alkotmányunkra rámutatni, vagy az éppen most tárgyalt feminista bizottságok puszta létére, amik feketén-fehéren, tagadhatatlanul kőbe vésték a nők többletjogait.

De mivel ez túl nagy téma ahhoz, hogy egyetlen monstre cikkben tárgyaljam, elriasztva az érdeklődőket egy thermopülei léptékű szövegfallal, itt és most vizsgáljunk csak egyetlen cikket. Ez a cikk nem túl új, nem túl feltűnő, és nem is kavart nagy hullámokat, de bevezetőnek pont ezért ideális.

A hírszerző 2011-es kreálmányáról van szó, amiben szeretnék elérni, hogy a nők érezzék magukat rosszabbul. Nem, nem elírás, már a cikk címe is erről szól, és ez jól egybecseng a feministák céljaival és módszereivel. A feminizmus csak ott virágzik, ahol elégedetlenkedés van, ezért a feministák maguk szítják azt. Nem nehéz ezt megfigyelni, de kevesen gondolnak bele mennyire morbid, hogy van egy “nőjogi” handabandánk, ami úgy harcol a nőkért, hogy igyekszik a lehető legmélyebb depresszióba és elkeseredésbe taszítani őket, amellett, hogy a családjuk, a barátaik, a férfiak, és úgy általában a társadalom ellen hangolja őket.

Ön nő? Száz ok, hogy egy kicsit rosszul érezze magát – szól a figyelemfelkeltő szalagcím, és innentől jobb ha kapaszkodunk.

“Lehet vitatni bizonyos pontjaiban azt a listát, amit az EU Nemek Közti Egyenlőség Intézete állított össze annak illusztrálására, hogy a nők milyen hátrányokat szenvednek el életük során a férfiakhoz képest, de kétségtelen, hogy bőven szolgál tanulságokkal az összeállítás.”

Először talán gondolkozzunk el azon, hogy mi a túró az az “EU Nemek Közti Egyenlőség Intézete”, és milyen célokat szolgál ha ilyen dögvészt és pusztulást terjeszt… Miféle szükség van ebben a madárdallal bélelt és rózsákkal szegélyezett világban, hogy létezzen egy szervezet aminek egyetlen hivatása a nők szájízének megkeserítése? És minek kell ehhez égbekiáltó hazugságokat, gyengén leplezett idiótaságokat kitalálniuk – hiszen van azért a világban elég probléma enélkül is…
(Többek között ez az a bizottság ami a weblapjának nyitóoldalán fennen hirdeti hogy “a klímaváltozás hátrányosabban érinti a nőket mint a férfiakat”.)

A 100 pontjukat egyesével végigelemezni túl hosszú lenne, de szerencsére nincs is rá szükség, mert jó részük ugyanaz a 2-3 blőd ostobaság újra- és újratöltve. Például az, hogy több férfi dolgozik mint nő, legalább 15 különböző pontban megjelenik – holott sehogysem jelent semmiféle nőelnyomást, akárhogyan csavarják is.

Nade kezdjük az elején, könnyed gúnyolódás helyett jéghideg vaslogikával.

Szegény páriáink ott az EU-s bőrfotelekben nem lehetnek valami intelligensek, hiszen még addig a legalapvetőbb alapvetésig sem sikerült feltornászniuk magukat, hogy egy puszta számadat önmagában nem jelent semmit. Hiába szajkózza valaki reggeltől estig, hogy a nők körében a munkanélküliség 0,8%-al magasabb, mint a férfiakéban, ez így önmagában csak egy csupasz szám, ami mögött a képzelt nőelnyomást meg is kellene magyarázni valahogy. Az adat önmagában nem magyaráz semmit, hiszen számtalan ok állhat mögötte – például az, hogy a nők nem akarnak annyira dolgozni mint a férfiak, ezért több közöttük a munkanélküli. (Szellemi kertitörpék kedvéért most kifejteném, hogy nem ezt állítom – ez csak egy példa arra, hogy egy számadat hátterében számtalan különböző ok állhat.) Egyszóval 100 helyett hozhatott volna a feminista szakkör akár 150 millió számot is, amíg képtelenek rámutatni egyetlen konkrét jelére bármiféle nőelnyomásnak, addig ezekkel nem mennek semmire.

Ha valakinek ez a koncepció esetleg még mindig nem világos, annak egy gyors huszárvágással most letisztázom a kérdést: a férfiak átlagosan 6-7 évvel kevesebbet élnek mint a nők. Ez pont olyan számadat, mint hogy több a női munkanélküli – csakhogy ez történetesen a férfiak “hátrányos helyzetét” mutatja. Sorolhatnék még ilyet rogyásig, de minimum százat ingujjból kiráznék; több a férfi hajléktalan, a férfi öngyilkos, több támogatást kap a mellrák kutatása mint a prosztatáé, holott ugyanannyi áldozattal jár, ésatöbbi, ésatöbbi. Ha a feminista megmondóemberek a seggüket verik a földhöz, akkor sem tudnak annyi számadatot hozni, hogy ne tudjak rájuk válaszolni más számadatokkal. Említettem már, hogy az egyetemi hallgatók között kétszer annyi a nő, mint a férfi?

Namármost ennek a számháborúnak semmi értelme, mert ha az egyik oldal a maga meztelen adataira azt a ruhát adja, hogy “nőelnyomás”, akkor a másik oldal pont ugyanannyi joggal mondhatja, hogy az ő adatai alapján kiderült: férfielnyomás van. Persze – ahogy korábban fejtegettem – mindkét oldal hülyeséget beszélne, ugyanis bárkinek az elnyomására egy papírra vetett szám nem bizonyíték. Bizonyíték az lehet, ha valaki felfedi az okokat is, és abban rá tud mutatni a nemi diszkriminációra. Ez az, ahol feministáink rendre elbuknak, mert gyakorlatilag soha, sehol nem tudnak mutatni semmiféle nőelnyomást – ha tudnának, nem ezekkel a puszta számokkal próbálnának etetni minket.

Ennyi bevezető után illenék a konkrét vádakkal is foglalkozni, tehát csapjunk a fogak lovak közé.

Úgy tűnik a feministák annyira szeretik a női munkanélküliséget, mint Gombóc Artúr a csokoládét. Kerek csokoládé, szögletes csokoládé, lyukas csokoládé, mogyorós csokoládé… Emlékszünk :) Náluk ez úgy hangzik, hogy női munkanélküliség, bevándorló nők munkanélkülisége, megváltozott munkaképességű nők munkanélkülisége, stb. Így nem nehéz 100 pontot összehozni, ha egyet szétbontunk legalább tízfelé. Kár, hogy se egyben, se külön nem jelentenek semmit, mivel a legtöbb ember tisztában van azzal, hogy a pár százaléknyi eltéréseket pont lefedi az, hogy több nő háztartásbeli, akik maguk döntöttek úgy, hogy inkább maradnak otthon a gyerekkel (vagy a szoliban a csajokkal). Egyébként az USA-ban viszonylag nagy hírverést csaptak, mikor a nők foglalkoztatási rátája megelőzte a férfiakét, tehát ott jelenleg fordított a helyzet. Ezek szerint ott férfielnyomás van? A kérdés költői, ámbár jogos.

Nade hogy ne kelljen sokáig várnunk a femináci abszurditásra sem, ott van rögtön a második pont, ami a gonosz elnyomó patriarchák szemére veti, hogy több nő dolgozik részmunkaidőben. Pardon…?! A feministák legalább 50 éve harcolnak azért, hogy a nőknek legyen egy ilyen plusz lehetősége a férfiakkal szemben, és amikor végre tényleg itt van, akkor hirtelen ez is a nőelnyomás eszköze? Örülnék, ha a feministák időnként a fejükhöz kapnának.

Több nőt fenyeget a szegénység. Először is érdekes kérdés, hogy mi a csudát jelent az, hogy “fenyegeti”, de most vizsgáljuk inkább azt, hogy mennyire hiteles egyáltalán ez az elképzelés. Ugyanis ha a legszegényebb rétegeket nézzük, ott nagyon erős a férfidominancia. Példának okáért a hajléktalanok között legalább négyszer több a férfi. Talán ezt a pontot úgy kell érteni, hogy a hajléktalanokat már nem fenyegeti a szegénység – őket utolérte. Ezért velük nem is kell foglalkozni. Ténylegesen szegények a férfiak, de több nőt “fenyeget” a szegénység – ügyes játék a szavakkal, bár tagadhatatlanul trógerság.

“7.) Mivel több nő dolgozik a közszférában, a gazdasági válság után sok helyen bekövetkezett állami kiadáscsökkentések nyomán többen kerültek utcára.”

Ühüm. Ez is egy többszörösen összetett hazugság, 5 bekezdésben lehetne boncolgatni, de megpróbálom tömören. Először is az, hogy több nő dolgozik kényelmes közszférai állásokban, az adófizetők pénzéből papírokat tologatva egy légkondis irodában, eleve egy pozitívum ahhoz képest, hogy a férfiaknak a versenyszférában kell helyt állniuk sokkal zordabb körülmények között. Aztán azt se kellene elfelejteni, hogy a gazdasági válság elsősorban a versenyszférát érintette, vagyis ott sokkal több elbocsátás volt, mint a közszférában – tehát több férfi vesztette el állását, mint nő. Nem véletlenül hívták a legutóbbi válságot “mancession”-nek, vagyis férfiválságnak, ugyanis a leginkább érintett szektorok a komoly férfitöbbségűek voltak, mint például az építőipar. Külön pofon a pórul jártaknak, hogy a kvóták és a “pozitív diszkrimináció” miatt a létszámleépítéseknél a cégek a nőket tartották meg alkalmazásban, és a férfiakat rúgták ki – ami mondjuk az építőiparban kifejezetten abszurd.
Folytatódik még a válság tárgyalása további pontokban is, de feltűnően ugyanezzel a módszerrel: a férfiak problémái a szőnyeg alá söpörve, elhazudva, kiforgatva; a nők gondjai felfújva, kihangsúlyozva. Egyértelmű manipuláció, hazugság és aljasság.

“14.) A foglalkoztatottsági olló 25-35 éves kor között nyílik szélesre a nemek között, jól mutatva a gyermekvállalás ilyen irányú kockázatait.”

Ez a régi nóta is legalább 6-8 pontban megjelenik – micsoda borzalom, micsoda patriarchális nőelnyomás, hogy sok nő otthon akar lenni a gyerekével ahelyett, hogy állami agymosásba adná még az első születésnapja előtt. A gyermekvállalás azzal a kockázattal jár, hogy a nő GYES-en maradhat pár évig? Jézusom, hogyhogy erről az atrocitásról eddig nem esett több szó?!

“16.) A dolgozó nők heti 39 órát töltenek házimunkával, a férfiak csak 26-ot.”

A következő régi nóta, amikor a férfi házimunkájába nem számít bele semmi más, csak az amit egyébként a nő csinálna. Vagyis a mosogatás házimunka, az autóvezetés viszont akkor sem, ha a nőt vagy a gyereket kell fuvarozni valahová, akiknek nincsen jogosítványa.
Másfelől közelítve a kérdést: ha egyszer jóval több nő dolgozik részmunkaidőben, akkor miért ne lenne logikus, hogy ezek otthon több házimunkát végeznek a teljes munkaidőben dolgozó férjüknél? Ez valahogy érdekes módon elsikkadt, feminista szakértőink erről megfeledkeztek.

“17.) 2005-ban 12.8 millió gondnokság alá helyezett nőről kellett gondoskodni az EU-ban, a férfiak esetében ez a szám csak 7.6 millió volt.”

Ezen nevetnék, ha nem lenne siralmas… Ezek szerint az, hogy majd’ kétszerannyi nőt tart el és gondoz valaki más (rokonok vagy az állam), mint férfit, az a nők elnyomása? Miért is? Hogyan? És nem lehetséges “szakértőink” szerint, hogy a különbséget kitevő ~5 millió férfiről azért nem gondoskodik senki, mert már rég halottak? Tudjuk, 6-7 évvel korábban halunk meg mint a nők… És most azzal kell szembesülnünk, hogy a feministák még abból is “nőelnyomást” csináltak, hogy tovább élnek mint mi, és ezért valaki másnak kell gondozni őket. Erre nincsenek szavak.

“19.) Bár munkahelyükön átlagban kevesebbet töltenek, mint a férfiak, a házimunkával együtt a nők egy héten több órát dolgoznak.”

Akkor ezzel lerendezettnek tekinthetjük a kérdést, hogy az ún. “fizetési különbségeknek” valós, racionális oka van – amit éppen a feministák vallottak be?

“23.) A nők jellemzően többen vannak az alacsony fizetést kínáló szakmákban, mint az egészségügy, oktatás.”

Amit persze ők maguk választanak. Nem is lennének tisztességtelen kis megélhetési férfigyűlölők, ha a nők személyes döntéseinek felelősségét nem akarnák a férfiak nyakába varrni. Julcsának vagy Marcsának állt valaki pisztollyal a háta mögött, mikor úgy döntött, hogy egészségügyi közép- vagy főiskolát választ? Mert ha nem, akkor nem okolhat senki mást a helyzetéért – és a feministák sem okolhatnak őhelyette másokat.

“24.) Ugyanazért a munkáért is kevesebb pénzt kap egy nő jellemzően, mint egy férfi.”

Ez persze egyértelmű és nyílt hazugság. Erre megintcsak nem lehet mit mondani. Hihetetlen és elképesztő, hogy képesek ártatlan pofával belehazudni a világ képébe, ráadásul úgy, hogy ők maguk leplezik le magukat a szövegkörnyezetben (lásd 19. pont).

“25.) A magánvállalkozó nők száma a harmada a férfiakénak.”

És ez annak ellenére a férfiak hibája, hogy a férfiak kifejezetten segítik a női vállakozókat. Ahhoz biztosan nem lehet köze, hogy a nőkben kisebb a vállalkozási kedv…

“26.) A férfiak fele lenne szívesen magánvállalkozó, a nőknek csak 40 százaléka.”

Hoppá, ezek szerint mégis több a férfiakban a vállalkozási kedv, tehát a 25-ös pont teljesen értelmetlen volt. Sebaj, jelentsük ki, hogy patriarchális nőelnyomás az, hogy több férfi szeretne vállalkozni mint nő…

Hi – he – tet – len.

“28.) Bár több nő szerez diplomát, mint férfi (59 százalék a nőknél, 55 a férfiaknál), PhD fokozattal már kisebb arányban rendelkeznek. (45%)”

Az egyetem is népszerű téma, ez is felbukkan vagy 10-15 pontban, de érdekes módon a nőpozitív dolgokat vagy egyáltalán nem említik, vagy csak mellékesen, olyan kontextusban, hogy valami nőelnyomást magyarázzanak vele. Mint pl. itt is: szóval több a női diplomás mint a férfi – akkor miről is beszélünk? Miféle nőelnyomás lehetséges ott, ahol többségben vannak a nők? Semmilyen. Miféle “elnyomás” tartja vissza a nőket attól, hogy PhD-ra hajtsanak? Semmilyen. Már megint a nők egyéni döntéseinek a felelősségét akarják a férfiak nyakába varrni. A nők nem szeretnének vállalkozni? A férfiak hibája! A nők nem akarnak PhD-zni? A férfiak hibája!

Egyébként a százalékokkal komoly gond van, mert én speciel elképzelni sem tudom, hogy az emberek több mint fele szerezne diplomát. Hacsaknem az autószerelőknek és a fodrászoknak titokban diplomája van, amit szégyellenek bevallani… És a második számadatot (45%) mihez kellene viszonyítanunk, és egyáltalán mit jelent? A mondat azt sugallja, hogy a nők 45%-ának PhD-ja van, ami enyhén szólva is kacagtató elképzelés.

Az egyetemi témát tényleg halálra ragozzák, aki akarja utánanézhet az eredeti cikkben, de egy válasz elég az összes idióta felvetésükre: a nők saját szabad akarata. Az általuk elképzelt patriarchátus illúziójának semmi köze ahhoz, hogy a nőket kevésbé érdekli a matek vagy az informatika, mint a tanári vagy az orvosi állás – ésatöbbi, ésatöbbi.

“40.) A nők jellemzően kisebb nyugdíjat kapnak, mint a férfiak.”

Itt visszatérünk a “keleten kél a nap – fedezték fel szakértőink” színvonalhoz. Mivel a nyugdíjat fizetés alapján állapítják meg, és mivel feministáink maguk tették közzé, hogy a nők kevesebbet dolgoznak és rosszabbul fizető állásokat választanak, ezért egyszerű matematikai tény, hogy a nyugdíjuk kisebb lesz. Kompenzálja ezt viszont az özvegyi nyugdíj, amit rengeteg nő kap elhalt férje után, csakhát erről természetesen nem ejtenek szót.

“41.) 2008-ban a nők számára az öregkori elszegényedés esélye 22 százalék volt, szemben a 16 százalékos férfi aránnyal.”

Ebben az a nevetséges, hogy ezt a 3-as pontban már tárgyalták, csak picit más számokkal… [“3.) Az aktív korú nők 17 százalékát fenyegette szegénység, a férfiaknak csak 15 százalékát, idős korban az olló 22-17 százalékra nőtt.”] Egyrészt ez a folyatamos ismételgetése ugyanazoknak az idióta hazugságoknak mutatja, hogy nem találnak elég problémát ahhoz, hogy kiteljen a 100 pont, másrészt mi van, nem tudták eldönteni, hogy mennyit hazudjanak? Legalább egy röpiraton belül ne állítanának egymásnak ellentmondó dolgokat, az ég szerelmére… Ez egy komoly EU-s bizottság munkája, amit kiadnak a kezükből?

“44.) A bevándorló nők 30 százalékkal kisebb eséllyel találnak munkát, honos nőtársaiknál.”

Ez több korábbi idiótaság összegyúrása egy galacsinná, és azért kifejezetten érdekes, mert nők helyzetét hasonlítja más nők helyzetéhez, és ebből akarja levezetni, hogy a nőket elnyomják a férfiak. Abszurd, gyermeteg, tisztességtelen és mindenféle logikát nélkülöző felvetés, tehát tökéletesen megfelel a feministák általános szellemi színvonalának.

“47.) Világszinten a nők 17 százaléka él szegénységben, a férfiaknál ez az arány 15 százalék.”

Amit szerintem több mint kompenzál az az adat, hogy jóval tovább élnek, tehát az öregkori szegénység őket sokkal jobban sújtja – de nem azért mintha a férfiaknak jobb lenne, hanem mert a férfiak már halottak amikor a nő még mindig szegény. Persze erről megintcsak nem esik szó, dehát ez gyakorlatilag több mint természetes; egyenesen elvárható a feministáktól.

És amikor a szerkesztő beleírja a cikkbe, hogy “a 47-48-as pontok azonosak a 3-assal”, ott már igen komoly gondok vannak :) “100 ok, hogy érezze magát rosszabbul” – ami valójában összesen 6 darab feminista hazugság végtelen számú kombinációja és ismételgetése. Nem akarok demagóg lenni, de hát maguk adják a kezembe a töltött fegyvert: igen, a feminista munkák színvonala tényleg ilyen elképesztően alacsony, még akkor is, ha az EU bizottságaiban ülnek és onnan osztják az észt. Illetve az ész hiányát…

A következő téma a parlamenti arány, úgy EU-s, mint országos szinten. Csakhát ahogy fentebb elmagyaráztam, a csupasz számok nem jelentenek semmit. Ahogy az egyetemi 60%+ női hallgató nem jelent férfielnyomást, úgy a parlamenti 60%+ férfi képviselő nem jelent nőelnyomást. Vagy ha a feministák szerint az utóbbi igen, akkor adjanak koherens választ arra, hogy az előbbi miért nem. Persze furcsa lenne tőlük egy ilyen kényes kérdésre összeszedett és logikus választ kapni, hiszen még a saját propaganda-anyaguk sem összeszedett és logikus…

“60.) A nők negyede szembesült már fizikai támadással életében, tíz százalékuk volt kitéve szexuális zaklatásnak.”

Természetesen ezek a ferdítések sem maradhattak ki a szórásból. Ezeket az adatokat – bár a téma indokolná, de – nem lehet komolyan venni, elsősorban azért, mert ahány feminista publikáció, annyiféle “statisztika”. Nem véletlenül teszem idézőjelbe, ugyanis ha 10 különböző feminista propagandaanyag 10 különböző számsort tartalmaz akkor egymás hitelességét teszik tönkre. Tipikus példa erre az unalomig ismert hazugsághalmaz az USA-ból, miszerint az egyetemista lányok negyedét/ötödét/harmadát éri szexuális támadás/nemi erőszak/nemi erőszak kísérlete/zaklatás. Ha ebből bármi igaz lenne, vagyis alá lenne támasztva adatokkal, akkor minden feminista azt szajkózná – de mivel ez csak egy afféle városi legenda, ezért minden feminista úgy adja tovább, ahogy kedve szottyan. Hasonló a szitu ennél a konkrét pontnál, ugyanis én meglehetősen széles szakadékot látok a között, hogy a nők 25%-át érte életében bármilyen támadás, és a NANE zagyvasága között, miszerint a nők 20%-át rendszeresen veri a férjük. Ezek szerint a nőknek mindössze 5%-a szembesül bármiféle erőszakkal, akit a férje nem ver már úgyis rendszeresen… Ez – bár matematikailag nem kizárható, – gyakorlatilag teljességgel lehetetlen.

De ami még fontosabb, a puszta számok itt sem jelentenek semmit. Itt duplán nem, mivel a férfiak adatai nélkül értelmetlen a bűnözést vizsgálni, és hát bármelyik rendőr (és bármelyik statisztika) megmondja, hogy férfiak sokkal nagyobb eséllyel válnak bűncselekmény áldozatává, mint nők. Tehát szokás szerint feministáink dobtak egy fél adatot, a másik felét pedig szándékosan elhallgatták, mert veszélyzetette volna a dogmáik pozitív fogadtatását. Hogyan is lehetne “nőelnyomásnak” aposztrofálni azt, hogy kevesebb nő lesz fizikai támadás áldozata, mint férfi?

“62.) A nőket és a gyerekeket általában is több erőszak éri, mint a férfiakat.”

A gyerekeket elsősorban a nők részéről – az állítás másik fele pedig hamis.

“63.) A fenti pont miatt a nőknél nagyobb az zaklatás miatt bekövetkezett HIV fertőzés kockázata.”

Nevetséges álproblémák, n+1-edik fejezet. Mekkora esélye van egy nőnek az életben arra, hogy “zaklatás” következtében HIV fertőzést kapjon? Százalék? Ezrelék? Tízezrelék? Még annál is kisebb. Milliomodnyi, talán. Ez lenne a nőelnyomás jele, amit egy EU-s bizottság kimutat, hogy 100 millió nőből van talán féltucat, akit balszerencséjére fertőzött ember molesztál?

Egyébként viszont erősen kétlem, hogy az állítás igaz lenne, mert a börtönökben bekövetkező férfi-férfi nemi erőszak miatt igencsak valószínű, hogy a férfiaknál “nagyobb az zaklatás miatt bekövetkezett HIV fertőzés kockázata.”

“65.) A nők majdnem fele tapasztal életes során szexuális zaklatást a munkahelyén az EU-ban.”

Csak én látok abban ellentmondást, hogy a 60. pontban azt írja, a nők 10%-át éri szexuális zaklatás, ugyanakkor a munkahelyeken a nők felét? Vagy a “majdnem fele” az pontosan 10%-ot jelent? Esetleg a munkahelyen sosem dolgozó nőknél az arány -40%, és a munkahelyi 50%-al így jön ki a 10%-os átlag? Na persze ez csak vicc, nyilván nem ugyanannyi nő dolgozik, mint amennyien életük során soha. A helyes képlet még messzebbre mutatna, mint a -40%.

Ezt szeretem a feministákban, hogy gond (és gondolkodás) nélkül rombolják le egyik hazugságukkal a másikat. Nem figyeli az egyik szájuk, hogy mit füllent a másik, így fordulhat elő pár mondaton belül ilyen hatalmas önellentmondás.

De ha a józan eszünket használjuk, ez a “majdnem fele” önmagában is teljesen abszurd, mert egyikünk sem él egy olyan világban, ahol a nők felét zaklatnák a munkahelyén. És ezt mindenki tudja aki dolgozott már valaha is.

“74.) A filmek 68 százalékának férfi a főszereplője.”

Na ez már a kabaré kategória :) Az én adómból, az állam által az EU-nak befizetett évi járandóságból felállított feminista bizottság ezt teszi le az asztalra? …hogy keseredjenek el a nők, mert a filmek kétharmadának férfi a főszereplője? Vasderesre hollywooddal, és 50 botütést a hájas patriarcha seggére!
(Persze az sem kizárt, hogy a nők szeretik a jóképű pasikat bámulni a vásznon… Csak úgy mondom.)

“89.) A 2010-es vancouveri téli olimpián az érmesek 40 százaléka nő volt – ez volt eddig a legmagasabb arány.”

Mivel a nők és a férfiak nem egymással versenyeznek, ennek semmi értelme. Mintha azt akarnák mondani, hogy a gonosz férfiak elnyomják a nőket és ezért a nők érmeit is férfiak kapják meg…

“94.) Egyre több nő dohányzik, míg a férfiak esetében az arány csökkenést mutat.”

Ez is a gonosz patriarchátus hibája! A hegemón maszkulinisták kényszerítik szegény nőket a dohányzásra!
(Arról ne beszéljünk, hogy trendek ide vagy oda, számszerűleg azért mégiscsak több férfi dohányzik mint nő.)

“96.) A fiatal lányok nagyobb eséllyel kapnak el nemi betegségeket fiú kortársaiknál.”

LOL – na ez viszont a nevetség kategória. Ugyanis ha valaki belegondol, hogy ez hogyan lehetséges, az arra fog kilyukadni – helyesen – hogy sok lány szexel kevés fiúval, és így a kevés fertőzött fiútól sok lány kapja el a betegséget. Hipergámia statisztikákban levezetve… Vagyis a lányok azért vannak nagyobb kockázatnak kitéve, mert hajlamosak úgy is összefeküdni a “menő srácokkal” hogy ismerik azok előéletét. Magyarán: a fiatal lányok közül sokan erkölcstelen és felelőtlen kis ribancok, akiknek annyi esze sincs hogy legalább a gumit megköveteljék mikor önként odatartják a popójukat a “suli legmenőbb sráca” elé, akiről tudják, hogy csak azon a héten 5 másik lánnyal dugott már.

…és természetesen ez is a patriarchátus hibája!

Ha a csajok a “rendes srácokkal” járnának, a feministáknak hiányozna a 96. pontjuk – nem lenne ilyen probléma, amiről beszélni lehetne.

“98.) A fegyveres erőkben csak 7.9 százalékos volt a nők aránya.”

Jaj.