Úgy látszik ez egy ilyen hét: megint férfiak halálával kapcsolatban kell tollat ragadnom. Ez egy sokkal frissebb tragédia, sajnos, és ráadásul magyar vonatkozású. Egy nő megcsalta a férjét, aki ezért végzett a “riválisával” és aztán önmagával is. Nem kenyerem az ilyen tragédiákon való csámcsogás, de vannak mások akik nálam sokkal kevésbé ódzkodnak a kegyeletsértéstől. Én most őmiattuk írom ezt a cikket.
A nőkert mákvirágjai természetesen nem hagyhatnak kihasználatlanul egy ilyen esetet, hiszen itt aztán minden van amin a feminista szervezetek nyerészkedhetnek: CSBE, “férfierőszak”, ráadásul a társadalom is furán reagál. Ők a Borsod Online-ra linkelnek, most onnan idézek:
“Még a nemek közötti egyenlőséget hirdető XXI. században is eltérő a férfi és a női hűtlenség társadalmi megítélése.”
Ilyet csak egy feminista képes leírni. Valószínűleg sosem tudják majd megérteni, hogy agymosó ideológiák és feminista társadalomformálás ide vagy oda, az emberek, a mindennapi emberek úgyis úgy fognak gondolkodni, ahogy az “normális”; ahogyan a szüleiktől és nagyszüleiktől átvették, és ahogyan a saját erkölcseik diktálják. A férfit és a nőt “a nép” soha nem fogja ugyanúgy megítélni, mert a népnek van annyi esze, hogy tudja: különböznek. A férfi nem nő és a nő nem férfi.
A hűtlenség terén ez pont ugyanannyira igaz mint bármilyen más területen, és aki csak egyszer véggiggondolja a kérdést, az könnyen megértheti, hogy a két nem hűtlenkedésének különböző megítélése mögött szilárd alap nyugszik. Elsősorban az, hogy a nő csalárdsága nyomán kakukktojás kerülhet a családi fészekbe, ami a férfi félrelépése esetén lehetetlen.
Aki még érti a házassági szerződésnek a messzi hagyományokban gyökerező elméleti alapjait, az tudja, hogy a házasságban a nő “eladja” a saját szexualitását a férfi munkaerejéért cserébe – és emiatt a nő szerződésszegést követ el, ha mással szexel; de a férfi nem. A férfi akkor követne el szerződésszegést, ha nem tartaná el a családját. (Természetesen erre is volt példa a történelem során, ahogyan a hűtlenkedő nőkre is. És ezt a társadalom pont ugyanúgy el is ítéli. A nő hűtlensége miatt öngyilkos férj körülbelül olyan kategória, mint a munkakerülő férj miatt éhenhalt gyerek. Ahogy az utóbbi sem várhat megbecsülést a környezetétől, úgy az előbbi sem – és ebben nincs semmi nőellenes vagy vaskalapos.)
Emellett szerepet játszik még a nemek különböző megítélésében egy olyan tényező, amiről egy pszichológus is beszél az eset kapcsán:
“egy szerelmi viszony mindig elsősorban a nőn múlik, ő választ, ő irányít”
Itt nagy vonalakban arra szeretne minket emlékeztetni, hogy ahogyan a természetben szinte minden fajnál, úgy az emberi párválasztásnál is a férfi produkálja magát, a nő pedig választ. A férfi próbálja elcsábítani a nőt, de a döntés mindig a nő kezében van: ha elfogadja a közeledést akkor ő fogadja el; ha elutasítja akkor ő utasítja el. Ha a férfin múlna a kezdeményezés sikere, akkor minden flört azonnal vad orgiába csapna át… Épp ezért a nőn van a nagyobb felelősség e tekintetben, hiszen ténylegesen ő választ és irányít. És ha egyszer döntött, akkor nem változtathatja meg a döntését “csak úgy”, következmények nélkül.
Ebben az esetben a következmények súlyosabbak voltak, mint általában, de tagadhatatlan, hogy a felelősség nagyja a nő vállán nyugszik. Na nem közvetlenül azért, hogy most két halottat siratnak a rokonok és barátok, mert a ravaszt nem a nő húzta meg – de abban ő a felelős, hogy egyáltalán kialakult a tragikus helyzet, és hogy idáig fajult. Aki a szeretőjét “hazaviszi” a férjéhez, hogy együtt jelentsék be a házasság végét, az nem egészen normális ember… És vállalnia kell a közfelháborodást ami ezzel jár.
Igen, az emberek hajlamosak gondolkodni, és olykor olyanokat is gondolhatnak ami a feministáknak nem szimpatikus. Most például a normális (és legalább részben “hagyományőrző”) társadalom máshogyan ítéli meg a férfi és a női hűtlenséget – amit a feministák nem értenek. Nem, nem és nem képesek felfogni, hogy az anti-utópisztikus téveszméik csak a saját fejükben léteznek. Az utcai embert sokkal nehezebb lesz rávenni, hogy a gondolkodását megváltoztassa.
Az is megfontolandó, amire ugyanaz a pszichológus hívja fel a figyelmet:
“egy női félrelépés mögött a legtöbb esetben van átgondolás, racionális érvek és egyben érzelmek is, míg a férfiakat gyakran csak szexuális kíváncsiságuk vezérli”
Itt virágnyelven arra utal, hogy az adott ügyben “főszereplő” hölgy a férjét egy magas státuszú és keresetű férfiért hagyta volna el. Napestig lehetne vitázni, hogy a hipergám ösztön által vezérelt női házasságtörésekben mennyi a “valódi” szerelem és nemi vágy, vagy mennyi a jól felfogott önérdek… De tény marad, hogy férfiszemmel nézve egy férfi lecserélése egy gazdagabbra mindigis igen komoly erkölcsi aggályokat okoz. A tradícionális társadalmak elvárták a nőktől, hogy a hipergám ösztöneiket valamelyest kordában tartsák – pont az ilyen esetek elkerülése végett. A modern társadalmak semmit nem várnak el a nőtől, ugyanakkor minden vágyát és döntését “szentesítik”; így esik meg, hogy feministáink váltig tagadják a nő felelősségét, hiszen ő csak azt tette amihez kedve volt. Nem értik, hogy pontosan ez a probléma; hogy az ember felelősséggel tartozik a cselekedeteiért – akkor is ha nő. Az, hogy mikor mihez van kedve nem jogosítja fel más emberek életének tönkretételére. Ilyen az, ha a “hercegnő-mentalitás” eluralja a kultúra nagyobbik részét: a nők azt képzelik, a világ az ő játékszerük, és ha nem teljesül minden vágyuk azonnal, akkor ők “ki lettek forgatva a jogos jussukból”.
Ez a nő is intézhette volna sokkal okosabban, vagy legalábbis diszkrétebben az ügyeit; sőt, esetleg megmaradhatott volna hites ura oldalán, akinek ő maga jelentette ki az oltár előtt, hogy holtomiglan-holtodiglan a felesége marad. Ez végülis teljesült, de sajnos nem egészen úgy ahogyan azt a násznép képzelte volna.
…természetesen feministáink mindent kiforgatnak, és gúnyt űznek abból ami mindenki más számára világos:
“A patriarchátusban a nő anyagi kiszolgáltatottságát “átgondoltságnak, racionális érvnek” (magyarul számításnak) nevezni szintén nem kis csúsztatás.”
Nagyon erősen kétlem, hogy az illető hölgy anyagi kiszolgáltatottság miatt kezdeményezett volna házasságtörő viszonyt egy másik férfival. Ilyen csőlátása csak férfigyűlölőknek lehet, akiknek minden – szó szerint minden – automatikusan a férfiak hibája. Amikor feleségül ment az illetőhöz, akkor tökéletesen tisztában volt az anyagi helyzetével, tehát arra hivatkozni hogy valamiféle nyomor miatt keresett egy gazdagabb pasit, hááát…
De eztán jönnek csak az igazi rémálmok:
[a nőket…]
“őket választják és őket irányítják. Születésüktől fogva a szépség kultuszának nyomása alatt tartva, tanulásuk ellenére szakmailag ellehetetlenítve, anyaságukban koloncnak nyílvánítva őket – hiszen pl. az a fiatal nő, aki úgy lesz terhes, hogy nem dolgozott kellő ideig előtte, nem kapja meg az anyasági támogatásokat !
Nagyjából olyan ez, mintha egy bányászfiú a föld alatti munkájáért csak akkor kaphatna fizetést, ha már legalább egy gyermeknek apja… és ha nőkről van szó, hát pont ilyen törvények vannak ma, itt, nálunk.”
Ez már olyan hagymázas képzelgés, amit inkább nem is elemzek. És félig-meddig elnézést is kérek azoktól, akik ideáig jutottak a cikkben, mivel nem szép dolog tőlem ilyen szeméttel bombázni őket. De talán mégis hasznos, ha látjuk, kik a politikai ellenfeleink, mit gondolnak a világról és a férfiakról, és hogy miért kell harcolnunk a térnyerésük ellen.
Az ügyről még annyit: nyugodjatok békében.
“és emiatt a nő szerződésszegést követ el, ha mással szexel; de a férfi nem.” – bakker, te aztán nem keresztény szemmel nézed a világot! (Bár ezt nem rejtetted soha véka alá, úgyhogy oké is, csakhát ez a mondatvégi kijelentés egy icipicit ellenkezik azzal, amiben én nagyon komolyan hiszek.) Biológiai alapokon különben igazad lehet, a házasság eredete ebben gyökerezhet. Mármint amit leírtál.
Hát igen, bármilyen hülyén vagy barbárul hangzik is, a házasság magva, amiből kifejlődött, az kábé annyi, hogy “eltartalak ha ezentúl csak velem dugsz”. Mára erre rápült 1200 emeletnyi erkölcsi máz, társadalmi eszmény és civilizációs ártalom, de alapvetően mégiscsak erről van szó. Mert hát egy nő bárkinek bármikor szétteheti a lábát, de azok nem fogják őt eltartani. Ha meg az egyik igen, akkor azért joggal vár el kizárólagosságot. Persze a gazdasági helyzet változik, és ezért az “eltartás” intézménye már nem bír akkora jelentőséggel, mint régen, de ha ne’adjisten szétszakadna a szociális háló, meg befuccsolnának az állami juttatások, akkor azért hamar helyreállna a régi rend. Amennyit a nők papolnak a saját függetlenségükről, ahhoz képest meglepően sokan élnek közülük az állam juttatásaival, amit az nagyobbrészt a férfiaktól vesz el.
Én tökéletesen megértem, hogy a keresztények védik a házasság szentségét, és hogy a részükről egy nagyon pozitív törekvés a kapcsolatot úgy védeni, hogy igyekszenek minden buktatót kizárni. Emiatt papíron ugyanúgy elítélik a férfi félrelépését mint a nőét, mert a családi béke a legfontosabb. De azért nem véletlen, hogy a társadalom a történelem kezdete óta máshogy tekint a két nem hűtlenkedésére.
Ha a férfi rendesen dolgozik, a pénzt hazaadja, csak időnként átjár a szomszéd faluba a Rozihoz, azzal a családját semmilyen konkrét veszélynek nem teszi ki. A feleségének nem okoz semmiféle valós “kárt” – persze erkölcsileg el lehet ítélni a dolgot, de most maradjunk egy percre a fizikai síkon.
Ugyanakkor ha a feleség lép félre, akkor meglehet hogy másnak szül gyereket, ami az emberi élet egyik legnagyobb árulása a férjjel szemben. És ez egyébként hatványozottan igaz a mai világban, amikor sok családban csak egy gyerek van, mivel ha ük-ükapámnak a 12 gyerek közé becsúszott egy kakukktojás, az is “kellemetlen” – de azért mégiscsak elfogadhatóbb, mint hogy valakinek az egyetlen gyermekéről derül ki, hogy nem is az övé. Egyes férfiaktól, akik esetleg túl későn jönnek rá a “turpisságra”, egy ilyen árulás elveheti a lehetőséget hogy egyáltalán legyen saját gyerekük. Ha valaki nem érzi hogy mi ebben a probléma… Persze sok nő nem érzi, mert a híres női empátia erre nem vonatkozik. Nem tudják magukat egy férfi helyébe képzelni, akinek az apasága nem eredendően biztos, mint a nő anyasága… Éppen ezért nem is értik hogy mit problémázik azon egy pasi ha a gyerek nem az övé. Ha másé, hát másé – mit számít az? Az ilyen nőktől mentsen meg az Isten minden tisztességes férfit.
Ha a csizmámmal sz@rba lépek, lemosom/letörlöm, de megette a fene azt a csizmát amibe már egyszer belesz@rtak:)
“hogy a házasságban a nő “eladja” a saját szexualitását a férfi munkaerejéért cserébe”
Itt megjegyezném, hogy ezzel nagyon-nagyon nem értek egyet. A nő nem a szexualitását adja a férfi munkaerejéért cserébe. Ez így ebben a formában feketén-fehéren azt jelentené, hogy minden nő egy kurva, és ezt magamra nézve is visszautasítom. A kurvák kapják a szexualitásukért cserébe egy férfi munkaerejének gyümölcsét, azaz a pénzt. A házasságban élő nő a férfi munkaerejéért cserébe azt adja, hogy megszüli a férfi utódját, hogy továbbörökíti a férfi genetikáját, nevét, és a férfi távollétében gondozza az ivadékait. Az pedig szerződésileg kölcsönös, hogy nem szexelnek mással.
Azzal egyetértek, hogy nagy különbség van egy férfi és egy nő hűtlensége között, a férfival ez “becsúszhat” érzelem nélkül is, sőt egy félrelépést még adott esetben bocsánatosnak is tartanék, míg ha a nő lép félre, az már komoly kapcsolati gondot jelent, mert az átlagnő ilyen nemigen tesz érzelmi kötődés nélkül. DE az, hogy az lenne az elsődleges különbség a férfi és nő hűtlensége között, hogy “a nő csalárdsága nyomán kakukktojás kerülhet a családi fészekbe, ami a férfi félrelépése esetén lehetetlen”, már ne is haragudj, de ez marhaság, és rettentő egyoldalú, és önző látásmód. Hovatovább röhögcséges.. Először is azért, mert a férfi félrelépése nyomán esetleg kakukktojás kerülhet egy másik családi fészekbe, vagy az nem számít? Annyit emlegetitek az apák jogait a gyerekhez, ez talán a fattyakra nem áll? Az rendben van, hogy a férfi szórja magot, és itt-ott elpottyant egy gyereket, ahhoz neki semmi köze nem lenne? kétlem. Köze van hozzá, éppen úgy, mint a “törvényes gyerekéhez”, egész egyszerűen azért, mert a zabika is éppen olyan emberi emberi lény, mint a házasságban fogant gyerekei, és ha jogot formál a gyerekre, akkor feldúl egy másik családot, éppen úgy, ahogy az övét feldúlná egy ilyen eset. És bizony a kis potyadékkal a sajátját is feldúlná, nem hiszem el, hogy komolyan gondolod, hogy az asszonynak nem okoz súlyos kárt az, ha a papa eljár a Rozihoz a szomszéd faluba.
Az nem úgy van, hogy egy feleség szemet húny a dolog felett, ha a férj amúgy rendes, és hazaadja a pénzt, meg jól bánik a gyerekekkel. Ha állandó szeretője van, az bizony fizikailag sodorja veszélybe a családját, mert egy ilyen viszonytól egy nő mindent megkérdőjelez magában, elveszíti a lelki egyensúlyát, mindenféle félelmei, önértékelési zavarai lesznek tőle, depresszióba zuhan, és már kész is a családi baj. Méghogy erkölcsileg megkérdőjelezhető, de amúgy oké! A pofám leszakad!
Van akinek a gyomra nem veszi be ezeket az elméleteket :) Szerintem nem kell ennyire kiélezni a kérdést. Egyébként is az őskorról beszélünk, azokról az időkről amikben a házasság gyökerei kialakultak. Manapság a házasság központi magjára már annyi külső réteg rakódott, hogy felismerhetetlenné vált. Mint a vöröshagyma rétegei, tudod :)
“Először is azért, mert a férfi félrelépése nyomán esetleg kakukktojás kerülhet egy másik családi fészekbe, vagy az nem számít?”
Nem, az a vizsgált “eredeti” házas felek szempontjából egyáltalán nem számít. Az a másik család gondja, ott viszont megintcsak az jön elő, hogy a nő hűtlensége miatt kakukktojás került a családi fészekbe, ami annak a házaspárnak hatalmas probléma. Másfelől egy pasi hűtlenkedhet úgy is, hogy a szeretője nem házas, ilyen esetben a kérdés ugye fel sem merül.
“Az rendben van, hogy a férfi szórja magot, és itt-ott elpottyant egy gyereket, ahhoz neki semmi köze nem lenne?”
Úgy érzem hogy ehhez a többség egy kicsit pragmatikusabban áll hozzá, mint te most. Természetesen van köze, de általában ha a pasinak van egy stabil családja, és máshová becsusszan egy gyerek azzal nem nagyon tud mit kezdeni. Az a nő gondja. Persze ez modern szemmel “barbárság”, mert hozzászoktunk hogy gyerektartás van meg ilyesmi, de ezek meglehetősen újkeletű találmányok :)
“a zabika is éppen olyan emberi emberi lény, mint a házasságban fogant gyerekei”
Erre az a pragmatikus válasz, hogy erre a nőnek kellett volna gondolnia mielőtt széttette a lábát egy nős férfinak… Nem véletlenül ítélte el a társadalom azokat a nőket akik ilyen “zabikat” szültek – pont azért, mert ilyen nehezen megoldható helyzetek álltak elő emiatt.
Én úgy tudom régen nagy “divatja” volt annak, hogy a kisebb-nagyobb földesurak a szolgálókkal is “incselkedtek”, és elég sok zabigyerek született így. Mégsem vertek szét családokat. Esetleg a szolgálólánynak került egy kis juttatás (a gyerektartás régi megfelelője), és persze a környéken sokáig pletykáltak, de azért nem állt meg a világ.
“Ha állandó szeretője van, az bizony fizikailag sodorja veszélybe a családját, mert egy ilyen viszonytól egy nő mindent megkérdőjelez magában”
Azt én sem állítottam hogy ez a nőnek kellemes. Azt állítottam, hogy a társadalom e tekintetben mindigis nagyobb felelősséget tulajdonított a nőnek, és nem véletlenül. Ugyanakkor azt sem állítottam soha hogy hűtlenkedni pozitív dolog lenne. Sok kapcsolat rámegy erre, teljesen érthetően, mert az átlagembernek elég nagy lelki törést okoz.
Nem arról volt szó, hogy “férfitól oké” a megcsalás. Arról volt szó, hogy máshol vannak a hangsúlyok.
A más fészekbe pottyant kakukktojás sokszor saját tojásnak tűnik, legtöbbször ki se derül, hogy kakukk. Így csak akkor okoz gondot, ha kiderül kakukk mivolta. Emiatt nem a biológiai apa fizet gyerektartást, hanem a balek férj neveli fel.
[LINK MODERÁLVA]
Javított változat:
Anonim apasági vizsgálat. (gugli a barátod) Több intézet végzi itthon is, cca egy nem túl magas havi bér összegéért.
És a kedves mamának tudnia se kell róla. Ha az eredmény kedvező (a férjnek) akkor elássuk az intézet válaszlevelét. Ha pediglen kakukkszó hallik a pagony mélyéről, akkor anyuci megyen át torkosborzba.
A bejegyzésben csak a link gomb használatával lehet szabályosan linket elhelyezni! Sajnos a közlés egyébként is reklámnak minősül! Esetleges hirdetési szándék esetén reklámszerződés és PR cikk ügyében tájékoztatást a következő címen lehet kérni: info@ferfihang.hu
Érdekesség:
http://nol.hu/archivum/archiv-347184
Egyszerűen fel nem foghatom, hogy miért e heves reakció a hölgyek részéről (mindenütt hasonlóan reagáltak) hiszen az egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a szolíd-szelíd, bájos, kedves, genetikusan rögzülten hűtlenségre képtelen, simulékony és minden határon túl lojális _NŐ_ félreqrjon!
Még egy érdekesség a női lélekről:
Egy luxusvendéglőben egy házaspár ebédel. Egyszer csak érkezik egy gyönyörű, csinos, fiatal nő és megcsókolja a férjet. A felesége felháborodva, önmagából kikelve kérdi:
– Ki ez a nő
A férj, teljesen nyugodtan:
– A szeretőm.
– Én ezt nem tűröm, elválunk, visszaköltözöm a szüleimhez – ordítja a feleség.
– Jó szívem – mondja a férjcsendesen – váljunk. De tudod, hogy akkor nincs több hawaii nyaralás, karácsonyi bevásárlás Párizsban, sízés az Alpokban, és még sorolhatnám…
Mély csend következik, csak az evőeszközök csilingelése hallatszik.
Egyszer csak belép az étterembe a család egyik barátja, jobbján szintén egy csinos fiatal nővel. A feleség ismét felháborodva:
– Ki az a nő ott Bélával?
– A szeretője – mondja a férj ugyanazzal a nyugalommal.
Kis csend következik, majd a feleség megszólal:
– A miénk szebb.
“fel nem foghatom, hogy miért e heves reakció a hölgyek részéről”
Hja, maga a cikk mondjuk elég régi, de a helyzet azóta sem változott. A nők, de még inkább a feministák folyamatosan durván tiltakoznak a férfiak bármiféle fogamzásgátló vagy apaságot hitelesítő törekvései ellen. (Egyenjogúság, mi?!) Időnként olyan hangok is felszólalnak, hogy kakukktojást hozni a családi fészekbe a történelem kezdetétől a nők “előjoga”, hogy képzelik a férfiak hogy ezt el akarják venni… Valami elképesztő. Az igazán tiszta az államilag kötelező születéskori apasági teszt lenne.
Mondjuk az is sokat elmond egyes nők – és persze még inkább a feministák – gondolkodásmódjáról, hogy nem nehéz előkaparni olyan sztorikat, amikor a nő “titokban” teherbe akar esni, miközben a pasinak azt hazudja hogy fogamzásgátlót szed, és amikor nem jön a gyerek, akkor kiderül hogy a pasi elköttette/eleve meddő – és erre kitör a nagy vihar, hogy micsoda szemét tróger az ilyen, hogy nem szólt a nőnek, stb.; de ugyanakkor az fel sem merül, hogy a nő részéről mekkora tetűség hogy hazugságokkal akarta “kizsarolni” a pasiból a gyereket annak akarata ellenére…
Az igazi kombinált élvezet amikor a “véletlen” teherbeesés után derül ki, hogy a pasinak nem is lehet gyereke, ezzel ugye nyilvánvalóvá téve hogy a nő nemcsak hogy titokban gyereket akart a férfi nyakába varrni, de még félre is kefélt…
Persze a feministák minden szituációban meg tudják magyarázni, hogy a férfi a hibás :)
Először is azért, mert a férfi félrelépése nyomán esetleg kakukktojás kerülhet egy másikcsaládi fészekbe, vagy az nem számít? Annyit emlegetitek az apák jogait a gyerekhez, ez talán a fattyakra nem áll? Az rendben van, hogy a férfi szórja magot, és itt-ott elpottyant egy gyereket, ahhoz neki semmi köze nem lenne? kétlem. Köze van hozzá, éppen úgy, mint a “törvényes gyerekéhez”, egész egyszerűen azért, mert a zabika is éppen olyan emberi emberi lény, mint a házasságban fogant gyerekei, és ha jogot formál a gyerekre, akkor feldúl egy másik családot, éppen úgy, ahogy az övét feldúlná egy ilyen eset. És bizony a kis potyadékkal a sajátját is feldúlná, nem hiszem el, hogy komolyan gondolod, hogy az asszonynak nem okoz súlyos kárt az, ha a papa eljár a Rozihoz a szomszéd faluba.
Ezért voltak a nyilvánosházak, mert ott viszonylag ritkán csúszott be ilyen. Egyébként sok igazság van abban, amit írsz. Nem támogatom a kettős mérce alkalmazását…. akkor sem, ha nekünk kedvezne.
Ez a “kettős mérce” nem valami patriarchális társadalmi kitaláció, hanem evolúciósan kódolt ösztön. Támogatja valaki vagy sem, a léte egyrészt tagadhatatlan, másrészt logikus.
A legszembeszökőbb megnyilvánulása ennek a kettős mércének az, hogy ha egy nő sok pasival szexel akkor a párkapcsolati / “szexpiaci” értéke lemegy, de ha egy férfi sok nővel szexel akkor az ő értéke növekszik. Ez ellen a feministák úgy visítanak mint a disznó ha a nyakához teszik a bökőt. Holott már számtalanszor megmondták nekik, de mégis képtelenek feldolgozni ezt az alapvető tényt, hogy teljes mértékben a nőkön múlik hogy melyik pasira indulnak be, tehát ha ŐK nem akarnának összefeküdni olyan pasikkal akik már sok nővel voltak, akkor nem létezne ez a “kettős mérce”. Teljes mértékben a saját hibájuk, és ha egyszer ők a népszerű pasikra dőlnek rá fürtökben akkor azt nem róhatják fel senkinek – a legkevésbé a férfiaknak. Az meg hogy – a nőkkel ellentétben – egy pasi nem szereti ha a partnerének hosszabb a múltja mint a római birodalomé az az ő dolga. Arra is vannak törekvések, hogy a férfiakba megpróbálják erőszakkal belenevelni, hogy igenis fogadják el ha egy csaj ribanc – de valamiért a szemét patriarchák ennek ellenállnak…
Ugyanez a kettős mérce mutatkozik meg a megcsalás témában is, csak egy másik vetülete. És ugyanúgy értelmes indokai vannak, amiket meg lehet érteni. És ugyanúgy nem fog elmúlni csak azért mert a feministák és egyes “egalisták” azt szeretnék. A férfi félrelépése soha nem fogja ugyanazt jelenteni, mint a nőé.
Támogatom.
én azt nem vagyok képes felfogni, ha
a férfiak több nőt kerítenek maguk köré, akkor a nők nem automatikusan több férfit fogadnak be?
Deansdale, kicsit fogalmazz pontosabban.
Kevés férfi sok nővel szexel. Elsőre matematikailag problémásnak tűnik de ha belegondolsz nem lehetetlen :) Biztos ismered az elméletet miszerint a gitáros srác a suliban legalább 15 csajt megdug, miközben 14 másik töketlen kiscsávó meg otthon rejszol. Na ez a suli véget értével nem szűnik meg, csak rejtettebbé válik. Emiatt van az, hogy a nemi betegségek a nőknél gyakoribbak.
Az, hogy a férfiak több partnert “vallanak be” mint a nők, az viszont egyszerűen azért van mert a férfiak felfelé hazudnak, a nők meg lefelé :)
Clement, ez úgy működik, hogy kevés férfi kettyint sok nőt. A sikeres “alfahímek” mindig több nőt szereznek, mint a sikertelenek.
A prostitúció pedig sok férfi számára létszükséglet, mivel sokan nem jutnak nőhöz. Különösen a határozatlan, “mama kedvence”, sikertelen típusok járnak gyakran úgy, hogy akár 30-40 éves korukra se tudnak senkit összeszedni. Ez a nők hipergám hajlamaival is összefügg. Ők kevesebb, “minőségi” férfi körül szeretnek csoportosulni, így sok férfi hoppon marad. Nekik maradnak a qrvák.
A röhej, hogy nem ezek járnak elsősorban prostikhoz. Az ilyen “mama kedvence” típus inkább meghalna mint hogy ilyen erkölcstelenséget tegyen :) Meglátásom szerint prostihoz azok járnak leginkább, akik amúgyis nőznek, csak olyan igényük van változatosságra amit problémás lenne máshogy kielégíteni, vagy egyéb okok miatt épp nincs idejük/energiájuk csajozni. Mama kedvence meg inkább magára zárja az ajtót és letölt valamit, amitől aztán napokig szégyelli magát…
Deansdale, egy kicsit sarkítod a kérdést. Ma sok olyan férfi van, aki ilyen-olyan okokból nem tud kapcsolatot létesíteni. Nem kizárólag bűntudatos, max. egyedül maszturbáló típusok ezek. Sokan vannak, akik rendszeresen próbálkoznak nőknél, de azok elutasítják őket. Ennek az az oka, hogy nem érzik elég férfiasnak őket. Pl. gyenge testalkatú. Bár a vézna, de határozott férfiak is általában találnak párt, de nehezebben. Ha a véznaság határozatlansággal is párosul, akkor még mama kedvencének se kell lenni, szinte esélytelen párt találni. Gyakran az olyan pasik is egyedül maradnak, akiknek valami pszichés defektjük van (pl. szociális fóbiások, pánikbetegek, stb.). Testi hiba, fogyatékosság is vezethet ide.
Egy részük valóban bezárkózik, és nem jár prostihoz sem. Más részük viszont tudja, hogy a testi szükségletek tartós ki nem elégítése komoly testi-lelki bajokhoz vezethet, így időnként befizet egy qrvára (és jól teszi). Sőt, fórumon olvastam olyan esetről is, hogy egy szocfóbos férfi elment pszichiáterhez. Az felírt antidepresszánst, ez úgy hatott rá, hogy végre el mert menni egy prostihoz és évtizedek után végre elvesztette a szüzességét. Miután a tűzkeresztségen átesett, bátrabb lett a nőkkel is, és valódi kapcsolatot is tudott kezdeményezni. Ugyanis a túl sokáig tartó szüzesség miatt olyan gátlás alakult ki nála, ami miatt a nők kiéreztek valamit és elmenekültek. Ahogy a probléma elhárult, sikeresebbé vált a nőknél is.
“Sokan vannak, akik rendszeresen próbálkoznak nőknél, de azok elutasítják őket. Ennek az az oka, hogy nem érzik elég férfiasnak őket.”
Ezt nekem magyarázod? Én erről blogolok már egy ideje :)
Jó 2 évvel ezelőtt írtam cikket amiben említettem, hogy ha egy srác 20 éves koráig nem veszti el a szüzességet akkor automatikusan irány a bordélyház…
Tisztában vagyok én ezekkel a dolgokkal csak szeretek sarkosan fogalmazni. Emiatt olykor előfordul, hogy egyesek egy ilyen sarkos kis kommentre azt hiszik, hogyy az a véleményem és “szaktudásom” (hogy nagyképűsködjek egy kicsit :) teljessége.
Egy fórumon a napokban olvastam, hogy az egyik kommentelő szerint a férfiak 1%-a szexel a nők 99%-ával. Én ezt túlzásnak érzem, szerintem itt is a Pareto-elv érvényesül. A nők 80%-a a férfiak 20%-ával szexel. Ennek egyik magyarázata a hipergámia. A nők valóban a legjobb génekre vadásznak.
Szerintem a többnejűség nem is áll olyan távol az emberi alaptermészettől, mint azt sokan gondolnák. Szerintem sok nő még képes lenne osztozni is azon a férfin, akit igazán szeret. Legalábbis jobb opció, mint valami omegahímmel beérni.
Na igen, csak mi lesz a 80% balszerencsés pasival? Szerintem nem veszik jó néven hogy kihagyják őket a buliból :) S míg a party nélkülük is megy, a civilzáció az ő művűk…
Miféle fórumon?
Nem értem, az elméleted alapján rengeteg férfi maradna szex nélkül. Szerintem ez nincsen így.
A jövőnkről beszél, ami pl. az USA-ban már a jelen.
Mondtam már, hogy ez a válaszolgatós kommentelés tragikus?
Na az lenne még a szép :-DD A férfiak életenergiájának mondjuk 70%-a arra menne el, hogy szétválassza a civakodó, egymás haját tépő feleségeket :-)) (és ahogy tudom, ez a gyakorlatban így is van)
Én ugyan nem mennék bele ilyenbe semmiféle alfahím kedvéért (és senkit nem ismerek aki igen), rögtön kibújna belőlem útonálló természetem. Már attól agyvérzést kapnék, ha állandóan egy másik nővel kellene egy háztartásban élnem, nemhogy még ugyanolyan státuszban is legyen, mint én, a szemét is kikaparnám :-DD (ő meg nyilván az enyémet, együtt meg a férjünkét). Többnejűség, blőőe :-DD
LOL
na ezzel egyetértek :)
Don Qujon, van tipped?
A 80% balszerencsés pasi se marad teljesen hoppon, mert ha nehezebben is, de találnak társat. Ez a 80-20-as szabály csak akkor lenne végzetes, ha minden nő csak 1 párkapcsolatot kötne az élete során. Sok nő, amikor rájön, hogy nem talál igazán jó férfit, kiköt egy kevésbé vonzó példány mellett. Sőt vannak olyan nők is, akik a saját ösztöneikkel is képesek szembemenni, mert az az életfilozófiájuk, hogy rendes, csendes ffi kell társnak, még akkor is, ha nem vonzódnak hozzá.
Ez általában úgy zajlik, hogy a csajok tizen- és huszonévesen szórakoznak a 20%-kal, aztán rájönnek hogy család kéne meg gyerek – aztán még valamivel később arra is rájönnek, hogy a 20% nemhogy feleségül venni nem hajlandó őket, de immár alkalmi kapcsolatok tekintetében is szarik rájuk. És ekkor fedezik fel, hogy jé, van egy 80% ami eddig láthatatlan volt, de amiből most lehet válogatni. Vannak köztük olyanok akiknek megvan keze-lába, ráadásul elég pénzesek is ahhoz hogy viszonylag kényelmes (ha nem is túl izgalmas) életet lehessen mellettük élni. Na persze a szex 1-2 év alatt elszürkül, 2-3 év alatt megszűnik, dehát a 80% örüljön hogy egyáltalán egy ideig figyelemre méltatta egy ilyen csodálatos (ámbár kissé már leharcolt) angyalka…
Ez az elmélet azon a tévedésen alapul, hogy a nők választanak. A feltevés abszurd, de nem azért, mert a nők ezt a helyzetet nem viselnék el… Mindkét gondolat tévesen a női párválasztási dominanciára épít. Íme ide vezet a feminizmus.
na erről most az jutott eszembe, hogy a női párválasztás csak a 80%-os verzió esetében működik, a 20%-nál ez nem működőképes. szerintem ott a pasi választ…bár a “pár” nem feltétlenül ugyanazt a fogalmat takarja a két esetben
Pedig alapvetően a nő választ. Olyan ez mint a páváknál: mutogathatod te a szebbnél szebb tollaidat, ha a csaj mást választ akkor annyi. Ha nem a nő választ hanem a férfi azt nemi erőszaknak nevezik.
mdmselle: Sokan nem tudnak felülemelkedni a féltékenységen. Ma rejtett poligámia van, mivel a férfiak nagy része tart szeretőt a felesége mellett. Minél magasabb státuszú, annál valószínűbb. Sok szerető szerintem nem szenved a gondolattól, hogy a párja mással is közösül. Inkább a lebukástól tart, mert akkor többnyire kártyavárként omlik minden össze a férfi körül. A mai nőket úgy szocializálják, hogy váljanak el, ha kiderül a hűtlenség. Arra nevelik őket kislány koruktól fogva, hogy csak a hűséges férj jó férj, és ha hűtlen, azonnal dobni kell (ez ma szinte elvárás, mert különben baleknak, hülyének nézik a nőt).
Én is csak kb. 25-30 éves koromra tudtam legyőzni a féltékenységet magamban. Féltékenynek lenni értelmetlen dolog, mert aki el akar menni, az úgyis elmegy.
azért biztos nem szenved, ha a pasi a feleségével közösül, ugyanis ebben a hármas felállásban ő(a szerető) a “kiválasztott”, a kegyelt, aki “örömet okoz” a férfinak … a feleség ebben a felállásban csak feleség…itt gondolhat arra a szerető, hogy a béna feleség nem tudja megadni a pasinak azt, amit ő meg tud.
de ha a szerető(1) (és az asszony) mellett egy másik szeretője(2) is van a pasinak, akkor garantálom – legalábbis az esetek nagy többségében -, nem olyan nagyon boldog és magabiztos a szerető(1)
Ulquiorra, a felső 20% válogathat a nőkből. Pl. a híres színészek nagyon kelendőek a nők körében, sok ott hever a lábaik előtt. Nos, ekkor kiválaszthatják azt az egy vagy több nőt, aki kell nekik. De ehhez a pillarebegtető, kedves szavakat susogó “rajongók” is kellenek. Az alsó 80% meg próbálkozik sok nőnél, sok kosarat kap, és valószínűleg azt választja, aki nem kosarazza ki és nem taszító nő. Igaz, hogy ez sarkítás, tehát az alsó 80% is felosztható több csoportra, köztük is van kelendőbb és nem kelendőbb alcsoport.
No persze…. És a nők felső 20%-át választja a férfiak felső 20%-a. Aztán annak is a felső ötöde igyekszik választani a másik nem felső ötödéből, a felső negyed meg a felső negyedéből, meg blaaa, blaaa, blaaa…. És akkor megérkezünk ahhoz a népi bölcsességhez, amit nemes egyszerűséggel úgy fogalmaztak meg öregapáink, hogy “Megtalálja a zsák a foltját.” – Nem hiszem, hogy újszerű felfedezést tettünk, csak jó hosszú út vezet hozzá egyeseknek! :P
:D
Mindkettőtök meglátásaiban van igazság. Alter, amiről te beszélsz az a társadalmilag felügyelt monogámia. Ebben “felülről lefelé” szépen mindenki választ párt, és így a kevsébé kelendők is párra találhatnak egymásban.
Amiről Anaconda beszél az a korlátok nélküli szexpiac, egy matriarchális variáció ami felé haladunk, és amiben nyugaton már nyakig állnak. Itt a nők nem hajlandók engedni az elvárásaikból, nem hajlandók beérni átlagos pasikkal. Mindegyiknek a herceg kell a fehér lovon, és ha tartós kapcsolatra nem megy, akkor legalább egyéjszakásra. Ez az “alfa körhinta” amiről korábban esett már említés párszor. A néhány “szuperpasit” körülrajongják a nők, az átlagbélák meg kaparhatják a falat. Ők legföljebb akkor kerülnek képbe mikor a nő 30 után egyszercsak “megállapodna” – de erről tényleg sok szó esett már :)
Ne érts félre! Nem tettem utalást arra, hogy egyben monogámnak is tekintem ezeket a választási lehetőségeket! :) Nem tartom annyira veszélyesnek és sarkalatosan újszerűnek a helyzet. A nemek párválasztási stratégiája ugyanaz, mint volt, csak éppen sokkal promiszkuisabb keretek között nyilvánul meg, (szükségszerűen) mindkét nem oldalán.
“A nemek párválasztási stratégiája ugyanaz, mint volt, csak éppen sokkal promiszkuisabb keretek között nyilvánul meg, (szükségszerűen) mindkét nem oldalán.”
A probléma az, hogy a korlátok felszámolásával arányosan nő a nők hatalma a szexpiacon. Korábban a monogámia korlátai elsősorban őket szorították, mert az ő ösztöneiknek mond elsősorban ellen ha egy alacsony státuszú pasival kell összekötniük az életüket. A férfiaknak viszonylag tág határok között mindegy, hogy akivel együtt élnek annak a szexpiaci értéke a sajátjukhoz hasonló, vagy picit föntebb-lentebb van. Ezért egy férfinak a monogámia nem nagy korlát: legyen egy nő aki otthon várja és ha nem túl szépséges hát ez van, legfeljebb szex közben a szomszéd lányáról képzelődik.
De így, hogy a korlátok lehullanak, ezeknek a pasiknak nem jut lóf*sz se. Még az átlagos csajok is hercegnőnek képzelik magukat, és aszerint akarnak párt választani – és mire rájönnek hogy ez nem működik, addigra 35 évesek, kövérek, megkeseredettek és az egyetlen vágyuk az életben hogy megkeserítsék a szerencsétlen béta életét aki volt olyan hülye hogy pont velük akarjon családot alapítani :)
Én azt gondolom, hogy hiába képzelik magukat hercegnőnek az átlagos csajok, a magas státuszú férfiak rájuk sem hederítenek, mert nem érnek rá velük foglalkozni, mivel úgyis le vannak kötve az “energiáik”. Egy bizonyos szintnél nagyobb háremet úgy sem tudnak fenntartani. Szerintem az történik amit mondtam; a magas státuszú férfiak és nők többször cserélnek partnert. Mindenki sokkal poligámabb. Ettől még létezik valószínűleg ez a hercegnő jelenség, csak éppen szerintem nem úgy, hogy eközben a nőknek nem szűkülnek a partnerkapcsolati lehetőségeik, a férfiaknak meg “nem jut semmi sem”. Lehetségesnek tartom, hogy sok hercegnőjelölt afféle divatszingli, aki inkább nem él együtt, nem tart fenn szexuális kapcsolatot senkivel sem. Jellemző női módon ezt akár több éves ciklusokig is kibírják.
Borzalmas téveszmékben élsz, öreg komám :) Évekkel ezelőtt még én is ilyen homályban tántorogtam, míg meg nem láttam egy cikket amiben csajokat kérdeztek (mintegy mellesleg), hogy mikor szexeltek utoljára. Nem volt egy sem aki 2 hónapnál többet mondott volna, pedig a többség szingli volt. Az átlag pár hét volt. A nők is emberek, ők is szeretik a szexet, csak a “rövid kalandjaik” és az egyéjszakás “tévedéseik” sokkal diszkrétebbek.
És hát pont ez a lényeg, erről beszélünk. A csaj szingli, és nem jön Brad Pitt hogy feleségül vegye – dehát egyedül lenni valójában utál, meghát az éhező szájat be kell tömni valamivel. Így hát lemegy a bárba, hátha valaki meghívja egy koktélra, és majd meglátjuk… És hogy, hogy nem egészen véletlenül pont azt a csávót fogja kiszúrni magának akit egyébként másik 10 csajból még 6-an. Mert az a srác jóképű, jó kiállású, magabiztos, stb. Igaz hogy a múlt héten látta egy másik csajjal hazamenni, és valahol sejti, hogy a következő héten is látja majd egy másik másikkal, de azért akkor és ott neki pont megfelel egy szórakoztató csevejre, amihez valamelyikőjük lakása sokkal jobb helyszín mint a zajos kocsma.
80%-20%.
Ahol a nő kibírja több évig szex nélkül az kizárólag egy házasság egy bétával. De még ott is inkább félrelép :)
No akkor lesznek még nekünk komoly vitáink! :D Már régen tervezek egy cikket a nők férfiakétól nagyon eltérő szexuális késztetéseiről. És nekem a tiédtől nagyon különböző statisztikáim vannak ehhez. Mind a teljes aszexualitás, mind a frigiditás borzalmas arányszámairól. Úgy érzem azok messzemenőkig az én vélelmezésemet támasztják alá, nem pedig azt, hogy olyan fene nagy diszkrécióval titkolják a kalandjaikat. Sőt egy másik modern trend is elfedi szerintem a valóságot; korunkban a nők lassan olyanok, mint a férfiak; egyesek még azzal a szexel is kérkednek, ami még a fejükben sem fordult meg. Pusztán azért mert nem kívánnak “alulmaradni” az “emancipációban”.
Nem valami emancipunci nőmagazinban olvastad ezt te is? :D
1. Ez a “válaszolgatós” kommentelés egy katasztrófa, azonnal át kell állni a lineárisra.
2. Semmi bajom a vitával, még a végén meggyőzöl valamiről és annyival jobb lesz nekem :)
3. A PUA szféra nem hiszem hogy emancipunci banda lenne :) Magyarul még mindig a béka fenekénél tartanak a sárcok, ezért csak az angol nyelvű anyagot tudnám jó szívvel ajánlani, de ahhoz meg nyilván érteni kell angolul, szóval… Szívás. Végelkeseredés esetén a magyar kezdeményezéseket is meg lehet keresni, de oda azért kell egy kis türelem mire az ember a pöcegödörben vállig turkálva megtalálja az igazgyöngyöt :)
4. A frigiditás meg a többi hasonló dolog az esetek túlnyomó többségében a bétákkal kötött házasságokat mérgezi. Biztosan láttál már te is olyan sztorit, hogy “Ica vagyok, 33 éves, 10 éve házas, és szeretem a férjem de a szex nem kielégítő. Aztán nyáron találkoztam Luigivel és ő megmutatta hogy …” Na ezen lehet elgondolkodni. Az, hogy a férjét nem kívánja egy nő az nem azt jelenti, hogy a szexet nem kívánja. Ezt sok férfi összekeveri :) Akár Michelle Langley Női hűtlenség c. könyvét is ajánlhatnám, de nem tudom létezik-e már magyar fordítása (azon kívül amit én csináltam, de az csak az 1. fejezet :)
Tipikus jelenség, hogy a házasságban már 5-6 éve nincs szex, csak talán évente egyszer, és az is sz*r, de a szeretőjével, vagy válás után a nő úgy kefél mint a démonok.
A PUA szféra világlátása ugyanúgy a saját érdekei mentén korlátolt gondolatkör, mint a feminista szexuális kivagyiság. A PUA jobbára egy üzletág, aminek elemi érdeke azt sugalmazni, hogy a nőket meg lehet hódítani pillanatok alatt, ha azt csinálod, amit én (nem mellesleg!) némi készpénz fejében neked javasolok. A valódi szociológia trendek felismerésére irányuló igény esetén szerintem az ő “véleményük” (PR-juk) tétovázás nélkül kizárandó.
Mellesleg nincs bajom az angollal, aminek kellő hitelt adok azt angolul is hajlandó vagyok elolvasni. Félek viszont, hogy az ilyen “Ica vagyok” féle reklámszövegek nem esnek ebbe a kategóriába.
(Dean, a technikai kérdések megbeszélésére van egy remek belső fórumunk, egyébként is néha beszélgetnünk kellene ezekről és egyéb kérdésekről privát. Ne is “téma romboljunk” itt ezzel tovább.)
Szerintem témánál vagyunk, ez nem topicrombolás.
A PUA szféra is többsíkú, vannak akik csak kígyóolajat árulnak nagy pénzért, de vannak olyanok is akik tudják miről beszélnek, és egy vasat sem kérnek érte. Roosh vagy Roissy (mostanság az aktuális utódja Heartiste néven fut) többet tett a férfiak “jólétéért” mint előtte fél évszázad alatt mindenki más összesen. Az ő mentalitásuk messze túlmutat a Mystery-féle “vegyél egy vicces kalapot, mondd neki hogy ‘kő kóla g*ci’ és már dughatod is” amerikaipités tinivígjátékon. (Mintegy mellesleg a Mystery Method is tökéletesen működik arra amire kitalálták.) Heartiste rendszeresen linkel konkrét tudományos felmérésekre és felfedezésekre, hogy mást ne mondjak.
A válaszolgatós kommentelés megbeszélésére gondoltam, amikor témarombolást emlegettem.
Lehet, hogy egyes PUA site-okon megfogalmazódik az igény a tudományos alátámogatásra is. Nem vetted komolyan fontolóra a mondandóm lényegét; attól, hogy nem közvetlen eladásból, hanem webforgalomból élnek, még ugyanolyan módon korlátolt a megközelítésük.
Nem vetted komolyan fontolóra, hogy esetleg élnek köztük olyan emberek is mint te és én, akiket érdekel a világ sorsa, a férfitársaik boldogulása :) Hogy egyébként keresnek is a dolgon nem sajnálom tőlük, mert sokkal inkább megérdemlik mint sokan mások, akik a szennyet ontják magukból és azon nyerészkednek hogy a feministák veszik mint a cukrot (lásd Hymowitz).
Sőt, a legegyszerűbb példa Qujon, aki technikai értelemben PUA, vagy legalábbis PUA elméletekről beszél, oszt’ mégsem árul kígyóolajat :D Ráadásul többet tud a pszichológiáról és a szociológiáról mint bárki aki vitába száll vele… A PUA elméletek alapjai nem csak “színleg” gyökereznek a társadalomtudományokban, hanem tényleg.
Ulquiorra, valószínűleg a 2. sz. szeretőről nem tud az 1-eske, mint ahogy róla se tud a feleség.
Alter Ego:Valóban, az a hím, aki megteheti, hogy válogat, nyilván egy minél jobb nőstényt fog választani.
A sikerességre való törekvés mögött gyakran nemcsak az a mozgatórugó áll, hogy a siker önmagában jó érzéssel tölti el az embert, és jobb anyagi lehetőségekkel is jár adott esetben, hanem az a vágy is, hogy az ellenkező nemnél nagyobb sikereket lehet elérni sikerrel. Sokszor elgondolkodom, hogyha egy-egy csúnya, de híres énekes, színész nem vált volna híressé, mennyire lennének sikeresek a magánéletükben. Valószínűleg nem, vagy jelentősen kevésbé, mint a sikerükkel együtt. Sőt, a gazdag férfiakhoz se mindig csak a pénzük miatt vonzódnak a nők. Sok nő erotikusan beindul a gazdag pasitól, tehát tényleg nem színlel, meg ribancoskodik, amikor mondjuk 20 évesen hozzámegy a 60 éves gazdag pasihoz, aki mondjuk nem túl jóképű, de tud a nőkkel bánni. A nő valószínűleg tudatalatti mozgatórugók szerint választ. Sok esetben az ember akár férfi, akár nő, nem tudja teljesen megfogalmazni, miért lett a másikba szerelmes.
“Sok nő erotikusan beindul a gazdag pasitól, tehát tényleg nem színlel”
Ezt nevezik hipergám ösztönnek :) A pasik túlnyomó többsége nem tudja megérteni, hogy a nők nem ugyanolyan “optikai” módon izgulnak fel, mint a férfiak. Mick Jaggerrel meg a hozzá hasonló förmedvényekkel nem azért szexelt sok nő mert a hírnév miatt elviselték, hogy ronda, hanem mert fizikailag felizgatta őket a státusz, a hatalom, a világhír kézzelfogható vibrálása.
Persze azért amikor a playboy-villa 20 éves hidrogénszőke szilikoncicája arról beszél, hogy micsoda lángoló szerelem fűzi Heffnerhez (aki egy megmikrózott hulla), az nem hipergámia, hanem anyagi megfontolás…
Rendben, amit leírsz, az egyébként egy már régen ismert művészet elmélettel kapcsolatos szellemes gondolat… Sajnos nem tudom kitől származik: A művészet arra való, hogy a művésznek minél több szeretője legyen.
Amiben vitatkozom veled az az, hogy ez nem szűkíti be olyan mértékben az egyik nem, állításod szerint a férfiak választási lehetőségét, mint ahogy a felvetésedben szerepelt.
Deansdale, nem mondom azt, hogy herceg fehér lovon egy, a felső 20%-ba tartozó férfi. Ide tartozhat sok típus. A gazdag mercis ugyanúgy, mint a legsikeresebb üzletkötő kolléga, a legjóképűbb szomszéd, urambocsá a legsármosabb, legszebb prédikációt mondó pap a környéken. Nem véletlen, hogy egyetemeken szövődnek olyan szerelmek, hogy a 20 éves, okos, kedves, szép diáklány beleszeret a nála 20 évvel idősebb, okos, sikeres (nem feltétlenül anyagi értelemben) egyetemi tanárába.
Okos nő nem hercegre vár. Tudja, hogy álmai férfija ugyanúgy gyarló, tökéletlen emberi lény, mint ő maga. De azért kell, hogy valamiért tisztelje a férfit, megdobogtassa a szívét.
Igazából a nők mindig is ilyen szempontok szerint választottak, csak 80-100 éve sok esetben nem volt módjuk kiválasztani a párjukat, mert a szülők már 16-18 évesen kiházasították a család anyagi érdekeinek mentén. Ma nincs ilyen kényszer (szerencsére) és ezért jobban látszanak a nők természetes preferenciái.
A herceget nem szó szerint, vagyis nem királyi származásra értettem :)
És modern korunkban kiderült, hogy a nők preferenciái egybeesnek a régi “erőszakos” társadalmi szokásokkal. :D
Mondom én, hogy nincs új a nap alatt! :D
Mick Jaggerbe szerintem valóban beleszeretett sok nő. Hiszen az elég, ha egy férfi egy fokkal szebb az ördögnél. A sikeressége, személyisége vonzotta a nőket, egy nő szexuális vágya inkább a lelki vonzódáson múlik, nem elsősorban a külsőn. Pl. egy szép férfi se biztos, hogy vágyat kelt bennük, ha a személyisége taszító.
Milyen diplomatikus a hipergámiára mint lelki vonzódásra utalni :) Fogadd elismerésem, ezt csak egy nő tudhatta ilyen elegánsan megfogalmazni :D
Azért egy férfinél sem árt, ha jól néz ki… Mick Jagger akkor sem kellene, ha milliókat fizetnének… ;)
Na de az rondább nála.
Tudom, Deansdale. Arra érthetted, hogy sokan irreális elvárásokat támasztanak a leendő párjukkal szemben. Ez ma valóban így van. Én is megdöbbenek néha, amikor egyébként okos nők előadják, hogy nekik milyen férfi kell. Egy fórumon évekkel ezelőtt beszélgettem egy 30 körüli nővel, aki sírt, hogy nem talál társat. Okos és kedves volt összességében, de aztán kiderült, hogy randizott egy rakás férfival, és volt, akit azért ejtett, mert nem volt elég divatos a ruhája, vagy nem volt teljesen egészséges. Amikor írtam neki, hogy túlzott elvárásai vannak, és nagy eséllyel nem létezik az, akit keres, még majdnem megsértődött.
Akit már ki tudja hányan összebasztak, az örüljön ha házicselédnek befogadják.
Itt lehet olvasni, hogy mennyi nő odavan Jaggerért még ma is (a Kiemelt vélemények alpont alatt lehet az áradozásokat olvasni):
http://starity.hu/sztarok/mick-jagger/
Deansdale, ma valóban nem az van, hogy a béta-omega hímek fiatalon megnősülnek, hanem tényleg az, hogy kapuzárási pánikos öregedő nők elkapják őket férjnek. Viszont addig ott vannak a prostik nekik. A régi világban pedig hozzáerőltették a fiatal lányt ahhoz, akihez jónak látták a szülei. Ráadásul sok volt a frigid feleség, mert sokukat úgy neveltek, hogy “rendes asszony nem akar élvezkedni”. Sok nő szörnyű sivárságban élte le az életét, nem is reménykedhetett abban, hogy valaha is szeretkezhet egy olyan férfival, akit szeret.
Na egen.
Manapság a nőknek nagyobb esélye van legalább egy gyors numerára egy menő pasival. Persze ezért meg kellett fizetnünk azt az árat, hogy a férfiak 80%-ától elvettük a legfontosabb célt és motivációt az életben, többségüket önkéntelen cölibátusra kényszerítjük, és ez félelmetes tempóban ássa alá a civilizációnkat – olyan mértékben, hogy évtizedekben lehet jósolni hogy mikor veszi át a helyünket egy másik (patriarchálisabb…) kultúra.
Szerinted megérte?
Deansdale, ez nem diplomácia. Olvasd el a fentebbi hozzászólásomat, amiben pont a hipergámiát említettem. A többnejűség pont azért nem hülyeség, mert kielégíti a nők hipergám és a férfiak poligám ösztöneit egyaránt.
A hipergámia valamilyen szinten egy elemi nemi vágy a hatalom iránt. Nagyjából úgy lehetne egyetlen mondatba összekovácsolni, hogy egy nőnek attól a pasitól kezd a leginkább viszketni a puncija, aki a legerősebb kutya a környéken.
Erre azt mondani, hogy “lelki vonzalom”, ez színtiszta diplomácia :)
Nőként ezt máshogy látom. Önmagában egy nő nem fog minden domináns hímre gerjedni (nem az állatvilágban, vagy a kőkorszakban vagyunk), hanem csak azokra, akik emberileg is szimpatikusak neki. A napokban én is láttam olyan domináns egyedeket az utcán, akik nagyon kigyúrt, agyontetovált kinézetűek voltak, valószínűleg dutyiban is voltak már párszor. Annak ellenére, hogy ezek is alfa típusok, vágy helyett a hányinger tört rám tőlük. Tehát az se mindegy, hogy a sikeres férfi milyen közegben, milyen módon az. Bár biztos vagyok benne, hogy a fenti típusnak is sok nője van, vannak, akik ezekre buknak. Bár sokszor az életükkel fizetnek…
Nyilván nem annyira egyszerű a dolog, hogy aki alfa annak a vállán ül a dzsinn és minden kívánságát teljesíti. A 20% elég nagy szórást engedélyez, amiből a 80% válogathat kedvére :)
Kinek a fizikai jellegű dominancia tetszetősebb, kinek a szociális, kinek a társadalmi… Az ösztöneink hasonlóak, de nem vagyunk egyformák.
“Na egen.
Manapság a nőknek nagyobb esélye van legalább egy gyors numerára egy menő pasival. Persze ezért meg kellett fizetnünk azt az árat, hogy a férfiak 80%-ától elvettük a legfontosabb célt és motivációt az életben, többségüket önkéntelen cölibátusra kényszerítjük, és ez félelmetes tempóban ássa alá a civilizációnkat – olyan mértékben, hogy évtizedekben lehet jósolni hogy mikor veszi át a helyünket egy másik (patriarchálisabb…) kultúra.
Szerinted megérte?”
Ez nem ilyen egyszerű. Azoknak a nőknek sincs könnyebb dolga, akik huszonévesen már komoly kapcsolatban gondolkodnak, mert a férfiak nem veszik komolyan őket. Egy komoly fiatal nőnek szintén nehéz férjhez menni (elsősorban a 25 alattiakra gondolok).
Cölibátusban azoknak se kell élni, akik nem népszerűek a nők körében. Prostikhoz is járhatnak addig, amíg nem találnak párt. Másik lehetőség a “megférfiasodás”. Határozatlan, feminim típusú férfiak személyiségfejlesztésbe kezdhetnek, akár pszichológus segítségével is. Vannak ilyen ismerőseim, tehát tudom, milyen ez a probléma. Több férfi 30 felett valóban vonzóbbá válik, mert fizikailag erősödik, határozottabb lesz, esetleg sikeres a szakmájában, így kinövi a bétahím státuszt (több ilyet láttam).
Másrészt ha nem képes ezt kinőni, akkor be kell érnie a kevésbé “nívós” nőkkel párválasztás terén. Pl.32 évesen elvehet egy 35 éves, hízásnak indult, nem szép, pánikoló nőt, aki szamárelven kiválasztja. Ha nem is lesz szenvedélyes szerelem belőle, akkor is jó esetben egy nyugodt, szép házasság lehet belőle (rossz esetben válás).
Lehet, hogy az európai kultúrát végül legyőzik mások, de pl. nem örülnék, ha az arabok lennének. Náluk a nő valóban nagyon alárendelt. Én pl. patriarchális társadalomra sem vágyom-a női egyenjogúság bizonyos mértékig szerintem nem káros. Összefoglalva: nem szeretem a férfisovinizmust, de a nősovinizmust sem.
Szerintem bármely 25 alatti nő simán talál magának pasit aki elveszi feleségül. Legfeljebb akkor lehet gondban ha a pasi akit kinézett kifejezetten házasságellenes, de akkor lehet próbálkozni máshol. Garantálom neked hogy 10-ből 9 olyan pasi aki hajlandó házasságban gondolkodni habozás nélkül venne el egy 20 éves nőt.
Azért ez a “mehet kurvához” kicst sánta érvelés, egyrészt mert nem kéne hogy ez legyen a természetes, másrészt az nem kis pénzbe kerül, harmadrészt a társadalom elég széles rétegei lenézik és üldözik, hogy a feministákról ne is beszéljünk akik mindent megtesznek hogy minden aspektusát illegalizálják – de főleg a pasikat, nyilván.
A béták fejlődésével annyi a gond, hogy legtöbbjüknek fogalma sincs arról, hogy fejlődni kéne, és hogy honnan hová. Mivel hollywood és minden egyéb média is azt nyomatja, hogy legyél minél bétább, és majd akkor szeretni fognak a csajok, a legtöbb pasi ebben az illúzióban él. Hogy ha a nő nem elég lelkes, akkor annál jobban nyalizni kell neki. Ez a korszellem…
Az meg aztán tényleg csak női szemmel tekinthető bármiféle “megoldásnak” hogy majd 30 fölött esetleg találhat magának egy testileg, szellemileg és lelkileg megzuhant roncsot, aki arra a kegyre nemesíti hogy megpróbálhatja kimenteni a kapuzárási pánikból. Mi van 30-ig? A pasik 14-34 között akarnak igazán dugni, ha olyan “megoldást” ajánlasz ami 30 fölött kezd működni azzal adtunk a sz*rnak egy pofont. Főleg ha tekintetbe vesszük hogy még ott sem a jó nők közül válogathat…
Az utolsó bekezdés feminista vetületéről: ahhoz, hogy az arabok ne irtsanak ki minket, legelőször is azt kellene kollektíve felismerni és beismerni, hogy a nyugati kultúrában nincs (és soha nem is volt) férfisovinizmus. Ha valaki azt hiszi hogy igen, az próbálja meg a miénket összehasonlítani az arab kultúrákkal, és akkor rájön hogy itt egyáltalán nem rossz nőnek lenni. És ha igazán belegondolunk még az arabok sem egy kifejezetten férfisoviniszta banda, annál még sokkal durvább is lehetne a helyzet. (Az arab kultúrákban sok “nőellenesnek” bélyegzett dolgot a nők propagálnak, pl. a csadort.)
2012. június 22. péntek 23:29
“Borzalmas téveszmékben élsz, öreg komám :) Évekkel ezelőtt még én is ilyen homályban tántorogtam, míg meg nem láttam egy cikket amiben csajokat kérdeztek (mintegy mellesleg), hogy mikor szexeltek utoljára. Nem volt egy sem aki 2 hónapnál többet mondott volna, pedig a többség szingli volt. Az átlag pár hét volt. A nők is emberek, ők is szeretik a szexet, csak a “rövid kalandjaik” és az egyéjszakás “tévedéseik” sokkal diszkrétebbek.
És hát pont ez a lényeg, erről beszélünk. A csaj szingli, és nem jön Brad Pitt hogy feleségül vegye – dehát egyedül lenni valójában utál, meghát az éhező szájat be kell tömni valamivel. Így hát lemegy a bárba, hátha valaki meghívja egy koktélra, és majd meglátjuk… És hogy, hogy nem egészen véletlenül pont azt a csávót fogja kiszúrni magának akit egyébként másik 10 csajból még 6-an. Mert az a srác jóképű, jó kiállású, magabiztos, stb. Igaz hogy a múlt héten látta egy másik csajjal hazamenni, és valahol sejti, hogy a következő héten is látja majd egy másik másikkal, de azért akkor és ott neki pont megfelel egy szórakoztató csevejre, amihez valamelyikőjük lakása sokkal jobb helyszín mint a zajos kocsma.
80%-20%.
Ahol a nő kibírja több évig szex nélkül az kizárólag egy házasság egy bétával. De még ott is inkább félrelép :)”
Most itt tévedsz. Én pl. egy 35 éves, jelenleg egyedül élő nő vagyok. Soha nem mennék le bárokba idegen farkakra vadászni. Van ugyanis tartásom. Nem vagyok aszexuális sem, de inkább adott esetben (szükségből) évekig megvagyok közösülés nélkül, minthogy átmenjen rajtam a fél város.
Azok a nők is több évig bírják szex nélkül, akik nem 14 évesen vesztik el a szüzességüket, hanem 18-20 éves korukig, vagy tovább várnak az első nemi kapcsolattal. Igaz, hogy manapság az, amit női tartásnak neveznek, kihalófélben van, de nem úgy kell minden egyedülálló huszon-harmincas nőt elképzelni, hogy stikában mindenféle idegennel megdugatja magát, ha épp nemi vágya van. Akkor is, ha sok szingli tényleg így él.
Örülök, hogy így első kézből is alátámasztod az álláspontomat. De fontold meg azt is, hogy pont emiatt nem igaz a 80-20 sem. A 80-20 csak egy nőhatalmi szexuális kérkedés, valóságtartalma semmi.
Ezt persze egy tollvonással áthúzhatom ha azt mondom te nem a 80%-nyi nő része vagy hanem a maradék 20%, de nem akarom lerombolni az illúzióidat :)
A gondom az, hogy mindent szó szerint veszel amit mondok (ezt már napok óta figyelem :), és a szavakra válaszolsz a lényeg helyett. Persze, nem minden nő jár kocsmába farkakra vadászni, van akit egy könyvtárban szólítanak le, van akit a strandon, és persze nagyon sokan a munkahelyen csábulnak el egy szemfüles kolléga bókjai által. A hangsúly nem a kocsmán volt, hanem azon hogy a szingli nők nem folytatnak szexmentes életmódot.
Persze ennek megvan az a hozadéka is, hogy a szingli nők nem tekintik magukat csapodárnak csak azért, mert egy évben 2-3-4 különböző pasival kavarnak hosszabb-rövidebb ideig. Hiszen a Béla az “csak úgy megtörtént”, levett a lábadról a munkahelyen, aztán 2 hónap szex után valahogy megszürkült és egyszercsak elmúlt nyomtalanul; a Géza az hirtelen fellángolás volt, de kiderült hogy családja van és nem válik; és még sorolhatnám.
Egyébként a magyar szexpiac még közel sem tart ott mint a nyugati, itt a 80/20 még nem alakult ki. Az ideális monogám “kipárosítás” ugye a 100/100 lenne, vagyis minden nő és férfi megtalálná a maga stabil párkapcsolatát. Ehhez képest indultunk el a szexuális forradalommal egy olyan lejtőn, ahol a “népszerű férfi” oldal drasztikusan zsugorodik, a házasságok száma egyre csökken, a válásoké egyre nő, vagyis egyre több pasi van nő nélkül, és mivel a nők sincsenek fából, ezért hosszabb-rövidebb kalandokban élik ki magukat, amiknek a céltáblái az a zsugorodó csoport, a “népszerű férfiak”. Nálunk az arány lehet mondjuk 60/40, de mi is a 80/20 irányába haladunk ahogy nőnek fel az új generációk a tévé által jól kiokosítva.
Alter Ego: Én is azt sejtem, hogy Deansdale valami divatos nőmagazint vehetett példának. Azokban egyenesen reklámozzák a szabadosságot. A statisztika nem reprezentatív mintán készülhetett. Másrészt ma van egy olyan szemlélet, hogy ha valaki akár egy-két évig társtalan, az lúzer. Sok nő szerintem hazudott inkább egy nem létező numerát, mint hogy beismerje, hogy hosszabb ideje nem volt senkivel. Vagy a műfarkat is beleszámították a statisztikába.
Vagy pedig szabados szinglicsajokat kérdeztek meg kizárólagos jelleggel.
Egyetértünk! Egyébként nagyon káros trend ez. A vezérelv egyszerű: Húzzuk fel egy kicsit a férfiak agyát, hogy milyen szexuálisan szabad(os), kiteljesedett szexuális életünk van, miközben ők senyvednek. Sok nő meg tényleg vetít, nehogy azt gondolja bárki is, hogy neki éppen nem tökéletesen jó így az élet egyedül. Közben divatba jöttek egyéb férfialázó szlogenek is, mint például az “inkább a vibrátor, mint egy ilyen lúzer pöcs!” A rekontra meg kiszámítható: a férfiak részéről jön a ribancozás. Az eredmény meg az, hogy egyre nagyobb az elidegenedés, egyre több a magányos ember (valójában mindkét oldalon), és még köpködnek is egymásra.
Az egy példa volt amit egy megalapozott elmélet szemléltetésére hoztam, nem azon alapult az elmélet :) A kettő között világnyi különbség van. Már megint a szavakon akadtok fenn és közben elmentek a lényeg mellett.
Dean, arra is mérget vehetsz, hogy azoknak a szingli csajoknak egy része mintegy mellékesen hazudott ;-)
Egy pasi sose vallaná be egy interjúban, hogy már fél-egy éve nem volt nővel, és ez áll a mai “szingli” életvitelt élő nőkre is, akik között sikk a sok egyéjszakás kaland. Vagy azt mondani, hogy sok ilyen akad ;-) Csak az a különbség, hogy egy férfi azt mondaná, hogy előző nap, vagy max a múlt héten szexelt utoljára, a nők meg két hónapos intervallumot hazudnak max. Mert ez most egy ilyen világ. Ez pont olyan, mint hogy rengeteg kiscsaj veszti el korán a szüzességét is, és éppen annyi is hazudja azt, hogy már nem szűz. Pedig az. Mert a kamaszok között szűznek lenni ciki, a “szinglik” között meg az a ciki, ha nem él frivol, kalandozó életet. És a szingli itt most nem egyenlő az egyedülálló nő fogalmával, a szingli az egy életforma, amit a nőknek nem kiugróan magas százaléka él. Viszont ha a cikkben szingliket kérdeztek, akkor nem is csoda, ha ez a benyomásod támadt.
Ahogy eggyel fentebb kifejtettem, az elméleteimet nem a Cosmóra vagy a Kiskegyedre alapozom, de aki nyitott szemmel olvas az ott is találhat érdekes elszólásokat :) Mint ahogy a feminista weboldalakon is lehet muníciót gyűjteni ellenük anélkül, hogy arra alapoznám a véleményem amit ők mondanak.
Egyébként ez évekkel ezelőtti eset volt, nem is tudom miért pont ezt hoztam példának, de legalább van min csámcsognotok egy darabig :D
Nocsak, Anacondával egyetértettünk valamiben :-DD
Másik történet: épp ma olvasgattam egy topikot. Ott egy 35 éves, szűz orvosnőről panaszkodik a párja. A nő nem vált le normálisan az anyjáról, valószínűleg ez a problémája alapja. Itt lehet elolvasni (2-3 oldalt érdemes visszaolvasni):
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9063241&la=118789677
Látom latolgat mindenféle esélyeket a férfi, csak egyetlen esélyről feledkezik meg: ennek a nőnek nagy esélye van rá, hogy soha nem lesz már egészséges szexuális élete. Egyébként meggyőződésem, hogy a férfiak sokszor ott hibázzák el a partnerválasztást, hogy erényességnek hiszik a frigiditást. Aztán mire észbe kapnak, már egy olyan kapcsolatban ülnek nyakig, ami lényegében minden férfi rémálma.
Sajnos a szexuális önuralomról keveset hallani manapság, arról, hogy a szexuális ösztönt a gyereknemzésen, és a pásztorórákon kívül mire lehet még használni. Ez esély lenne a példában említett férfinek is, hogy a lehetőségeihez képest teljes életet éljen. Építhetné a civilizációt, és ezt minden szarkazmus nélkül mondom. Persze az élete sosem lesz már könnyű, de kié az? Boldog azonabn még lehet, feltéve ha nem ragaszkpodik a mindenképpen szexelni akarok elvéhez.
A “teljes” életnek a szex is a része… Ha valami mással helyettesíted az legfeljeb önámítás. Mert ha tényleg ott tartasz lelkileg, hogy megértél a szexmentes életre akkor nem is fogod netes fórumokon tárgyalni hogy hogyan lehetne bejutnod a partnered bugyijába… Aki még ebben a fázisban tart annak egy jó dugásra van szüksége, mert azzal a tanáccsal hogy mondjon le a szexről sajnos nem tud mit kezdeni.
Szerintem nem fog messzire vezetni, legfeljebb a téma szétrombolásához, ha az egyébként “normális” népesség tárgyalásába belemossuk a beteg embereket. Egy 35 évesen még szűz doktornő a legkevésbé sem reprezentálja az “átlagot”, esetleg lehetne feminista poszterlány de az más kérdés. Az ilyen – ez esetben többféle értelemben is – orvosi eseteket hagyjuk ki szerintem a pakliból.
Egyébként sokat elmond a férfiak sanyarú helyzetéről és elképesztő idiótaságáról, hogy egy ilyen nőnek egyáltalán van párja. Nem irigylem azt a barmot, aki az önkínzásnak ezt a kifejezetten gyatra módját választotta. Esetleg ha ilyen fétise van, akkor bocs.
Alter Ego, én is egyetértek! Szomorú, hogy ma az lett a trendi a nők körében, hogy kérkednek a szabadossággal! Aztán később sírnak majd, mert nem akarják elvenni őket a túl mozgalmas előéletük miatt. Ez valóban a magányosság, elidegenedés útja.
A doktornő helyzetét meg azért említettem, hogy Deansdale lássa, sok fiatal-középkorú nő él szex nélkül, sőt, a szüzek se nagyon ritkák. Amúgy az orvosnő se frigid, mert pettingelni szoktak, és a férfi meggyőződött arról, hogy tud élvezni. Szerintem kóros viselkedésmintái alakulhattak ki a szülői félrenevelésből adódóan.
Én azt látom, hogy a társadalom 95%-a promiszkuis, 5%-a prűd, bigottan vallásos (bigott katolikusok, hitgyülisek, krisnások), és csak néhány százalék van, aki egy egészséges középutat vall.
Bigott, nagyon maradi körökben ma se ritka, hogy valaki teljesen szűz még 30-40 között is. Azoknál is előfordul, akik szülői terrorban élnek (ehhez még vallás se kell).
Ha meggondolom, hogy Áginak, hittanárnő ismerősömnek mennyi fiúja volt már… mennyire természetes a számára, hogy házasság előtt szexszel… Bizony, a mégoly hívők is promiszkuisak lettek, töredék százalék éli a házasság előtti tisztaságot. Ma a nyugati világ erről szól.
“sok fiatal-középkorú nő él szex nélkül”
Sok? Eeeeee…
Mint Frida mama, amikor a kölykeit számolja… Egy, kettő, sok. Mind megvan! :o)
“de legalább van min csámcsognotok egy darabig :D”
Ennyire zavarok? Megértettem. Adieu :-)
Sejtettem én hogy fura a humorod, most már a bizonyíték is megvan :)
Deansdale, azt valóban elismerem, hogy nem a nők 80%-a az, amelyik olyan életet él, mint én. Azonban itt a 80-20-as szabály nemigen alkalmazható. Inkább a nők 50-60 százalékát mondanám kifejezetten könnyűvérűnek. Ez az arány azonban növekszik, mert a fiatal nőket a kortársak nyomása erre tereli.
Az, hogy szavakra válaszolok, és nem a lényegre, az abból adódik, hogy elég sok témát érintenek a hozzászólásaid, és bizonyos gondolataid megfognak. Érdekesek. Ha csak a lényegről beszélgetnénk, akkor ugyanarról folyna a társalgás.
Az, hogy szerinted könnyű a 25 alatti nőknek férjhez menni, a mai világban nem működik. A hetvenes években működött, akkor a nők többsége abban a korban házasodott. Manapság egy 25 alatti nőt még nem vesznek komolyan a házassági piacon. Azt hiszik, komolytalan (nem ok nélkül). A 25 alattiak zöme ma meghosszabbodott tinédzserkorát éli lelki szempontból.
Másrészt a komoly 25 alatti lány melyik korosztályból válasszon?A 25 alatti férfiak még nem akarnak nősülni (régen se nagyon házasodtak még). 25-30 közöttiek inkább magukkal egyidőseket vesznek el, ha elvesznek (ugyanis ma 30 alatt ritkán nősül férfi). A 30-40 közti korosztály nagy része ódzkodik leginkább a házasságtól. Az ilyen korú férfiak többnyire úgy félnek az elköteleződéstől, mint a tűztől. A 40 felettiek vagy nősek, vagy agglegénytípusok, vagy a legkevésbé népszerű pasik (tutyimutyik pl.).50 felett meg már nagy a korkülönbség (bár azzal is működhet szép kapcsolat).
Épp te írtad, miért népszerűtlen a házasság a mai férfiak körében. Rettegnek a válás okozta anyagi veszteségtől és a tartásdíjtól. Így ne lepődj meg, hogy 25 alattiak (sőt felettiek se) nem tudnak csettintésre férjhez menni.
A 80 – 50 – 60 – stb % tekintetében pontosan ezt mondtam én is :)
Én továbbra is fenntartom, hogy a férfiak többsége simán elvesz egy 20 éves nőt feleségül. Szerintem az, hogy a nők szerint ez nincs így, nagyjából 2 okra vezethető vissza: kivetítik a saját gonolataikat a férfiakra, és azt hiszik hogy ha ők nem vennének el egy 20 éves srácot akkor a srácok is így gondolják; másrészt ez egy tök jó önigazolás ahhoz hogy nyugodt lélekkel dőzsöljenek 30-ig. Ha azt gondolnák hogy akár férjhez is mehetnének, talán töprengeni kéne a dolgon, ezért inkább átverik magukat azzal, hogy “úgyse venne el senki mert túl fiatal vagyok”.
Egy 20-25 közötti nő szerintem a legjobb 25-35 között keres valami pasit, mert úgy lesz a legstabilabb a kapcsolat. Persze manapság ez nem ilyen egyszerű – illetve máshogy egyszerű :) Az ember azzal jön össze akibe beleesik. Ha egykorú akkor egykorú, ha nem, nem.
Nem lepődöm meg, hogy egyre kevesebb a házasság, inkább azon, hogy egyáltalán létezik még. Dehát alapvetően elvekről beszélünk, mert a gyakorlat… menthetetlen.
Sziasztok.
Épp te írtad, miért népszerűtlen a házasság a mai férfiak körében. Rettegnek a válás okozta anyagi veszteségtől és a tartásdíjtól. Így ne lepődj meg, hogy 25 alattiak (sőt felettiek se) nem tudnak csettintésre férjhez menni.
-Ezektől 20-30éve is félt egy férfi! Ma ez már kiegészül azzal hogy az embert bármikor elviheti a rendőrség mondvacsinált indokokkal. Ma egy könnycsepp nagyobb bizonyíték mint egy térfigyelő kamera rögzített tiszta képpel.
Én rettegek attól hogy a jónak vélt házasságomat egy jó barát/barátnő/élelmes ügyvéd tanácsára a feleségem felrúgja anyagi érdekekből! pl:”hagyd el, nem becsül eléggé, biztos megcsal, önállóan sokkal többre vihetnéd, csak az árnyéka vagy, jogod van hozzá……stb.
Még nem vagyok nős de szeretnék azzá válni ( annak ellenére hogy minden idősebb, tapasztaltabb barátom lebeszél), de tényleg rettegek.
Zoli, attól függ, mit nevezünk promiszkuitásnak. Szerintem nem tekinthető annak, ha egy nem házas valakinek időnként van párkapcsolata. A promiszkuitás a könnyűvérűség definíciója, ha valaki pl. évente több nemi partnert elfogyaszt rendszeresen. Bár te ismered az illető hitoktató hölgyet, de egyáltalán nem biztos, hogy minden férfival lefeküdt, akivel együtt láttad. Lehet, hogy társat keres, és többekkel randizik, sőt, lehet, hogy férfi barátai is vannak. Nekem is vannak férfiak a baráti körömben, akikkel nem szoktam nemi életet élni.
A házasságig tartó szüzesség és a fű-fa között sok átmenet van.
Deansdale, szerintem nem venné el. 15-20 éve még valószínűleg igen. Ez nem a női gondolkodás kivetítése. Én lennék a legboldogabb, ha sok 20-25 éves nő házasodna. A társadalom mentalitása változott meg gyökeresen az elmúlt évtizedekben. Az, hogy te szívesen elvennél egy 20 évest, és a férfibarátaid is, az még nem jellemzi a társadalom egészét. A mai férfiak szívesen lefektetnek egy 20 évest, de ritkán gondolnak házasságra velük.
Az utolsó bekezdéssel egyetértek. Sajnos arrafelé megy a társadalom, hogy teljesen meg fog szűnni a házasság 50-100 év múlva. Vagy csak 100 emberből 1-2 fog megházasodni, azok is bigottan vallásosak lesznek. A házasság a vallási fanatikusok furcsa szeszélyévé fog válni (sajnos).
Randivonal. 32 éves nő. Elvárások:
“Jelentkezz, ha felsőfokú végzettséggel rendelkező, független, határozott, céltudatos, figyelmes, kedves, jóképű, szerelemre váró, komoly kapcsolatot kereső férfi vagy.”
“Az én álmom egy független, gyermektelen, 40 év alatti, magabiztos, erős, intelligens, humoros, nemdohányzó, diplomás, jóképű férfi, akinek csillog a szemében a férfiasság”
…ez a hirdetés még sokáig fenn lesz. :( Az a baj ezekkel, hogy sok sebből véreznek. Már a (32) is gyanús… inkább 37 lesz az, némi narancsbőrrel, depresszióval, nagyképűséggel illetve, ember – és öngyűlölettel fűszerezve. Az egyén értékének legnagyobb fokmérője talán az, hogy mennyien képesek elfogadni, magát az egyént. Aki az ölebével az ölében, berámázott diplomáival a hóna alatt vágyja egy partnerkeresőtől a csodát, annál ez a fokmérő igencsak alacsony. Az élet kegyetlenül pontosan beáraz mindenkit. Ezt sokaknak nehéz feldolgozni, ilyenkor szoktak a feminizmusszerű illúzióvilágba menekülni, ami kényelmes és szerethető válaszokkal szolgál a kényelmetlen kérdésekben is.
Azon gondolkodtam; ha a legtöbb nő 30 felett, 5-6 évet letagad az életkorából, és ezt a férfiak kedvesen és előzékenyen elnézik, akkor azok akik őszinték… minden esetben a korukhoz képest jobban fognak kinézni, mindentől függetlenül. Ez mondjuk a legóvatosabb módja a globális maszatolásnak, de valahol itt kezdődnek a torzítások, csúsztatások, amely végén oda lyukadunk ki; hogy rengeteg értékes és gyönyörű nőnek nem jut pár, mert a férfiak szocializálatlan, tanulatlan, agresszív erőszaktevők… azaz méltatlanok ezekre az angyalokra. Pedig az igazság ennél egyszerűbb; valaki nincs motiválva!
„hogy rengeteg értékes és gyönyörű nőnek nem jut pár, mert a férfiak szocializálatlan, tanulatlan, agresszív erőszaktevők”
jé, erről a kettős mércéről írtam az előbb. : )
én tök kiváncsi vagyok ezekre az értékes és gyönyörű nőkre. eleve vastag pofabőr kell, hogy vki így nyilatkozzon magáról. : )
„azaz méltatlanok ezekre az angyalokra. Pedig az igazság ennél egyszerűbb; valaki nincs motiválva!”
egyesek sohasem érzik az ellentmondásokat: állítólag annyi jóravaló nő van, csak a férfiak nem akarnak nősülni. ha tényleg ennyi „jó” nő lenne, akkor minden férfi rohanna nősülni. : )
Elképzelhető, hogy nőnek van pasija, csak lustaságból és kényelemből nem törölte az adatlapját. A férfiak továbbra is százszámra írnak üzenetet, de többé már egyiket sem fogja elolvasni; a társkereső oldal nem fogja törölni az inaktív profilt, hiszen az előfizetésekből él. Esetleg durva személyiségzavara van.
Viccet félretéve: számos nő időtlenül és gondtalanul lebeg a föld felett, mint egy kínai császár. Se fizikai munka, se intellektuális erőfeszítés, se motiváció: nem ismerek olyan 30 alatti lányt, aki saját zsebből fizette volna az albérletét. Ez nemcsak a nőkre igaz: a férfiak egy része ugyanilyen mértékben infantizálódott.
Ha már itt tartunk: A diploma amúgy mire használható egy párkapcsolatban, hogy alapfeltétel szokott lenni? Segget törölni túl kemény. ValakiNÉ lenni ma is ekkora státusz a nőknél? Hogy régen így volt, még úgy-ahogy megértem, de a mai diploma-tömeggyár korban nem kapcsolódik hozzá különösebben kiemelkedő teljesítmény. A megléte sokszor csak annyit jelent, hogy a tulajdonosa képes volt kiseggelni pár évet, de attól meg nem lesz senki se jobb, se több.
A mindenkori hatalomnak érdeke az embereket lefoglalni. Egyesek napi 8 órában dolgoznak, és végeznek el 1-2 órás tennivalókat úgy, hogy kiteljen a munkaidő. Másokat spagettiszakokon tartanak 30 éves korukig iskolában, nevesincs végzettségek reményében. Addig sem tesz fel senki kérdéseket, addig sem agyalnak az okosabbak. Az pedig, ahogy lassan 6 éve beleoltották az emberekbe a félelmet és a bizonytalanságot a válsággal, több mint mesteri. Függetlenül attól, hogy ezeréves recept félelemkeltéssel/megosztással uralkodni. De abban egyetértek veled, hogy a manapság divatos diplomák, semmilyen élettapasztalatot, segítséget nem adnak gazdájuknak, talán némi látszatrangot. De ezekre kár felvágni.
diploma: attól vagy művelt-tájékozott ember. meg ez a garancia az életrevalóságra és hogy ebből ambiciózusan és kiszámíthatóan tudsz karriert építeni. : )
Ráadásul nem minden diplomával jár doktori cím – és kevesen doktorálnak, akik nem automatikusan kapják a diplomával együtt -, tehát még csak az sem szempont, hogy ValakiNé legyen.
(Én biztos azért nem vettem fel a férjem nevét annakidején, mert csak diplomája volt, doktorija nem. És később a kandidátusival sem járt sem doktori, sem más elnevezés. Na, meg ő is utálja, ha doktorozzák.)
“A diploma amúgy mire használható egy párkapcsolatban, hogy alapfeltétel szokott lenni?”
Ezen én is gondolkoztam már, de tök komolyan. Azért az nem semmi, hogy az első idézet a felsőfokú végzettséggel kezdődik. Most ez valami álláshirdetés vagy párkeresés? Az wtf, hogy “csillog a szemében a férfiasság”?
kép volt fenn? : )
Nem emlékszem, gondoltam visszanézem hátha fent van még, aztán rájöttem, hogy már rég kitiltották az akkori profilom.
Rotating Polyandry—and its Enforcers
A nők, a közfelfogással ellentétben, egyáltalán nem monogám természetűek és nagyjából ugyanolyan valószínűséggel csalják meg a férjüket, mint fordítva. Más okból ugyan, mint a férfiak, akik általában nem akarnak elválni a szeretőjük miatt, a nők inkább lecserélik a férjüket egy jobbnak hitt férfira. Erről a jelenségről azért nem vesz tudomást a társadalom, mert arra neveli a nőket, hogy elhiggyék, nekik nem igazán fontos a szexualitás, ezért nem tudjuk elképzelni, hogy egy nő is megunja a partnerét egy idő után és változatosságra vágyik. Ezt a nők is elhitték magukról, ezért nem tudják kezelni ezt a problémát. Az egésznek az az oka, hogy a férfi szeretne biztos lenni az apaságában, ezért olyan nőt igyekszik választani, aki nagy eséllyel nem fogja megcsalni. Így hát a nők megpróbálják elhitetni magukról, hogy nem vonzza őket annyira a szex és hűségesek. Az a nő, aki nyíltan vállalja, hogy szereti a szexet, és sok partnere volt életében, leértékelődik a társadalom szemében. Langley jól leírja a folyamatot, amin a nő keresztülmegy, amikor elkezdi unni a házasságát, szeretője lesz, akiről elhiszi, hogy megtalálta végre az Igazit, de nem képes felelősséget vállalni a vágyaiért, mivel nem is ismeri azokat, a férjét hibáztatja mindenért, majd szépen lassan pokollá teszi az életét, és a végén elválik. A férj pedig tehetetlenül nézi végig a folyamatot, el sem akarja hinni a legvégsőkig, hogy mit művel vele a felesége, nem mer határozottan fellépni, mert azt reméli, így visszanyerheti a felesége szerelmét, pedig éppen az ellenkezőjét éri el.
Az elbétásodás pontosan az a folyamat, amit Langley a könyvben leír: ahogy a férfi szereti a nőt, és a kedvére akar tenni, ezért odafigyel rá, és azt csinálja amit a nő mond*, hogy szeretne. Így szép lassan kiskutyává válik, aki hiába keresi a gazdi kegyeit, valamiért az egyre inkább eltávolodik tőle. Minél inkább a nő kedvére akar tenni, az annál inkább ideges lesz – így ismerős? Persze Langley csak a folyamat legvégét írja le, amikor már a váláshoz közelít a szitu… Nem látja, hogy ez sokkal régebben elkezdődött, és ez már csak a végkifejlet, az utolsó felvonás. De maga a folyamat az első perctől ugyanígy zajlik, csak az első időkben még nem feltűnő, meg az érzelmek kompenzálják/eltakarják.
Ha megengeded, hogy lemenjek keresetlenül egyszerű nyelvezetre, mert nincs kedvem virágnyelvre lefordítani… (Nagyrészt) a hipergám ösztön irányítja a nőknél a punci nedvesedését, a konkrét nemi vágyat. Nyilván más tényezők is vannak, de alapvetően egy ösztönös folyamat, hogy egy ember kire gerjed (és kire nem), ezt nem lehet tudatosan irányítani. A hipergám ösztön pedig azt mondja, hogy a punci csak olyan pasira nedvesedik, aki sikeres utódokat képes nemzeni, tehát maga is sikeres. De mivel a siker nincs kiírva nyomtatott betűkkel a férfi homlokára, ezért a hipergám ösztön a siker jeleit keresi a másik viselkedésében, testbeszédében, szavaiban, stb. Ez egy nagyon fontos kulcsmomentum, a legtöbb ember aki nem érti az egészet ezen bukik meg. Az ösztön a jelekre figyel, nem a “valódi sikerekre”. Tehát lehet a nőknél sikeres (ha más nem hát gyors szexkalandokra) egy csőszerelő, akinek a testbeszéde alfa, és lehet sikertelen a nőknél egy nyámnyila milliomos.
Namármost. A házasodáskor a legtöbb nő (tételezzük fel, hogy nem vagyonra hajt vagy szülői nyomásra köt kompromisszumot, hanem ténylegesen szereti a férfit akihez hozzámegy) kívánja a pasiját, mert az úgy viselkedik, hogy az kielégíti a hipergám ösztöneit. Gavallér, romantikus, sármos, van benne újdonság, stb. Nem kell, hogy ezek feltűnően durván megmutatkozzanak, elég ha a nő az adott pillanatban úgy érzi, vagy magához (a nőhöz) képest relatíve sármos a férfi. Csakhogy a házassággal sokszor megváltoznak a dolgok, a hétköznapok unalmasak, és hónapok vagy évek munkájával a nő kijárja magának, hogy a pasi engedelmeskedjen neki. Jön az “igen drágám”, a “bocsáss meg drágám”, a “jó lesz úgy ahogy te akarod drágám” és társaik. Ez a folyamat az elbétásodás, amikor a friss, ropogós csábítóból szép lassan papucs lesz. Sajnos a nők alaptermészetében benne van, hogy folyamatosan próbálják bétásítani a férfit, erről van is itt valahol egy régi cikk a férfihangon.
Így áll össze a kép, és ebbe tökéletesen be lehet illeszteni Langley megfigyeléseit. Azok a férjek, akikről Langley beszél, akik könyörögnek a nőnek, hogy ne váljon, virágot vesznek és stb., azok az elbétásodás legvégső fázisát tapossák. Jobbat tennének a házasságnak, ha a sarkukra állnának és elzavarnák az asszonyt a büdös p*csába – dehát ők ezt nem tudják, nincs a vérükben, és elborzadnának a gondoltra, hogy ilyet csináljanak. A nő meg azt látja, hogy ez a pasi egy lábtörlő, egy papucs, egy toprongy gerinctelen senki, aki minden megaláztatást eltűr, és még odatartja az arcát a további pofonokra. Ettől durran ki a nő agya végleg, mert nem érti, hogy hogyan tudta az életét egy ilyen meztelencsigával összekötni. Ezért durvulnak el a válások, ezért nem érti sok pasi, hogy a felesége (aki annakidején olyan kedves volt és úgy szerette) hogyan tudja ilyen intenzíven gyűlölni. Pedig ő mindent megtett, virágot vett, elment a házassági tanácsadásra, elolvasta a (profeminista) könyveket amik leírták, hogy figyeljen többet a feleségére és legyen megértőbb, stb. stb.
Mit tehet a nő? Mondjuk elszór olyan megjegyzéseket a férjének, hogy “olyan szexi amikor határozott döntéseket hozol” <- ez itt direkt gagyi példa az elmélet szemléltetésére; amelyik nő nem tudja ezt jobb formába önteni az adja vissza a diplomáját :D Nőként lehet tudatosan “jutalmazni” a férfi jó viselkedésformáit – ezt ugye minden nő gyakorolja, csak legtöbben pont a rossz irányba :\ Ugyanakkor lehet büntetni is a pasi hülyeségét, pl. “ne légy már ilyen nyámnyila”. Egyszerű szavakkal lehet a helyes irányba terelgetni, anélkül, hogy a szájába rágnád, hogy mit csináljon. (Az mindenképp bukta, ha neked kell rávarrni a golyókat mert magától nincsenek, akkor keress másik partnert…)
Sajnos nagyon-nagyon kevés olyan ember van, aki a szellemi erejével kordában tudja tartani a saját érzelmeit – és még kevesebben azok, akik ezt anélkül tennék, hogy közben szenvednének tőle. Az emberek 9/10-e előbb-utóbb beleesik egy kalandba, függetlenül attól, hogy milyen érett a személyisége vagy mennyi az önbizalma. Manapság ha megkérdezel 10 embert, hogy teljesen hűségesek voltak-e minden partnerükhöz az elsőtől az aktuálisig, akkor (ha őszintén válaszolnak, amire nincs garancia) minimum 9 bevallja, hogy nem. Tinikorban 1-2 botlás, esetleg a hosszú házasság unalmában egy kis kalandocska a munkahelyen vagy a nyaraláson, szinte kivétel nélkül mindenkinek vannak ilyenek az életében.