“Mikor egy pillantás elég és tudod a gondolatát, mikor csak rá gondolsz és a boldogság jár át, mikor elég egy ölelése és megszűnik a világ, mikor lelkében saját magad látod és lelkedben eggyé váltok… Na ez szerelem, a többi csak… gyenge utánzata.”
ez az utolsó mondat az előtte lévők után, azt kell, hogy mondjam elég merész és már-már “…” kijelentésként jött át…nekem ami ide le van írva, még bőven a szeretet kategóriát jellemzi. …én azért vagyok jópár emberrel ilyen érzelmi viszonyban, de nem nevezném őket szerelmemnek… lehet, hogy nálam van baj a rajzzal, de én ilyesmit érzek például – hogy mást ne mondjak – a kislányaimmal kapcsolatban is…vagy említhetném akár a szüleimet is…de tulajdonképpen, ha nagyon a jelenben vagyok, akkor akár bárkit…sőt, szép lassan már-már bármit!
2. szín
“Létezik örök, lángoló és soha porrá nem égető szerelem is…Na az szerelem… és ahhoz hozzájön a tisztelet, a megbecsülés, a hűség…”
a fenét jön hozzá. a szerelem az szerelem, a tisztelet az tisztelet, a megbecsülés az megbecsülés, a hűség meg hűség…
az már más kérdés, hogy ha mondjuk van egy (esetemben) férfi, aki iránt fellángolok és azt hiszem ez a szerelem (pedig „csak” kíváncsiság, vonzalom) …igen…ebben az esetben valóban, mikor csitul a láng – mert a fellángolás sajátossága, hogy csitul, egyébként nem így neveznénk – akkor a szeretet minősége megváltozik és jöhet az, ami fent írva vagyon…
de a szerelem nem ilyen! az soha nem így alakul át….
3. szín
“Az igazi szerelem (nem az emberek közötti szeretetet értem) idővel átalakul mély, odaadó, örök Szeretetté, az Egységgé…”
hát nem! a szerelmet butaság lenne összekeverni a szeretettel…a szerelem, ha egyszer megtalálod, soha nem múlik el…lehet az energiájának nagy részét – ami a kíváncsiságból és vonzalomból adódott – átalakítani más minőségű energiává: szeretetté, barátsággá…de a mag, az mindig ott marad….és ez a megmaradt mag már annyira tiszta, ősi és irdatlanul erős, hogy ezzel ember nincs a Földön, aki fel tudná venni a harcot. azt meg lehet tenni, hogy ezt az energiát, érzést „ráruházzuk” másik emberre, és szerelmet érzünk iránta, de az, aki ezt bennünk folyton táplálja, aki a múzsa, az mindig ugyanaz marad. a szerelem az egy őserő, egy elem, ráadásul a szer-nek az eleme!…ezt az erőt azért ne keverjük össze személyekkel…nekem is van egy szerelmem, aki brrrr…és mégis azt mondom, hogy nem a férfi a szerelmem, nem őt szeretem (szerelemmel), hanem a benne lakozó erőt….és ez az erő a büdös életben nem fog átalakulni szeretetté és egységgé. a férfi iránt természetesen szeretetet, tiszteletet érzek és képes vagyok egységet teremteni vele (mert az van), de…
4.szín
“1000 fokos ízzás örökkön-örökké, mi lenne abból?”
halál! ezért kell észen lenni!
én nem szeretnék a szerelmemmel együtt élni addig, amíg úgy érzem más dolgom is van a Földön jelen életemben…mert úgy érzem szétperzselnénk egymást – vagy magamat – kb 2 hónap alatt… de ha meg akarnék halni (hogy újjászülethessek), biztos, hogy a szerelmem karjaiban tenném legszívesebben. Fellobbantanám csitított lángomat, visszaminősíteném mindenféle szeretetemet szerelemmé és izzanék addig, míg teljes lényemet hamuvá nem porlasztanám… na akkor 100 %-ig hagynám hatni a világot, mert úgy érzem, nem lenne bennem félelem meghalni.
5.szín
“Aki FÉL, az nem szeret, hanem birtokol, ragaszkodik és retteg a másik FELÉ-nek elvesztésétől. A rettegésről nehezen jut eszembe a szerelem. Igazán szeretni szabad ember tud. Egy félelmeitől szabad ember.”
add oda másoknak a szerelmedet és a tiéd lesz az örökkévalóságig…ha félsz „megszabadulni tőle”, soha nem leszel szabad és nem fogsz tudni igazán szeretni. hogy is mondta weöres sándor?!: „Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.” add oda másnak, ami bennem lángol…adj nekik erőt, lángolást, biztatást…magadnak hagyd „csak” a magot, melyből mindig tudsz fellángolni akár magad számára, akár másokéra…minél többet adsz másnak, annál mélyebb lesz a tiéd, hogy újra adhass….
…
a szerelem sokak számára egy sétagalopp a virágokkal teli füves réten…
számomra egy vágta az életért a halálba
képzeljétek el a tüzet:
a lángja, ahogy az a narancs és a sárga összes színárnyalatában játszik; a sárga majd fehér fénye, ahogy körülöleli, és a puha melegség, ami símogatja a szivet – na ez a szeretet
és ott van a magja, az izzásának barlangja, a sötétvörös és a fekete…a fa…a föld…az égetés…a fájdalom…az izzás…a tehetetlenség…a tomboló őserő…és a hamu, amit ha szétfúj a szél gyémánttá válik – na ez a szerelem
szerintem
De jó lenne tudni, hogy ennek a kirohanásnak mik voltak az előzményei… Nem olvastam chat-et 3 napig, ki tudja miből maradtam ki :D
Ja, és meglehetősen egyedi véleményed van a szerelemmel kapcsolatban, úgy érzem :)
Tulajdonképpen nem maradtál le semmiről, mert minden ami fontos, itt áll leírva a fentiekben. :) A chaten csak az emberek motivációit és a szerelem témakörét érintettük felszínesen… és íme, mi burjánzik elő a téma egyetlen röpke érintésétől is? Elemi őserő! :)
Megmondom őszintén Ulquiorra, amikor azt kértem, hogy határozd meg, hogy szerinted mi a szerelem, akkor egy aprócska csapdát akartam állítani. Sokszor feltettem ezt a kérdést nőknek, akik éppen a szerelem lelki, romantikus oldaláról beszéltek. Aztán amikor hirtelen pár mondattal meg kellett határozni a személyes élményüket a szerelemmel kapcsolatban, akkor lényegében másról sem beszéltek (a szemfülesebbek cseles virágnyelven), mint a hirtelen feltámadó szexuális vágyaikról. Így egy pillanat alatt bizonyítékát adták annak, hogy a nők többnyire egy cseppet sem romantikusabbak, mint a férfiak.
Na de most a saját csapdámba estem… Amikor a fentieket olvastam, még le is forráztam magam a reggeli kávémmal. Ha olyan pocsék módon gonosz lennék, akkor jöhetne a közhely: “Mit szívtál? Mert ebből én is akarok!”
De nem… Mást mondok: Meg vagyok győzve. Létezik az őszinte romantika.
Igaz praktikus értelemben a legtöbb ember nem fog tudni mit kezdeni a fentiekkel, ez nem kérdés… Viszont megtudtunk valami sokkal fontosabbat: egy igazi költő lakozik benned. Már csak pár apróságot kell megtalálni hozzá, hogy ki is teljesedjen. Mindenesetre én már most is csak gratulálni tudok!
Nekem pont az a bajom vele hogy túl szirupos :)
Azon viszont nem csodálkozom, hogy vannak ilyen nők, meg amolyan férfiak is, mert hát a yin-yang elképzelés is úgy mondja, hogy ezek a princípiumok keverve vannak az emberekben – csak általában a nőkben sokkal több a yin, a férfiakban meg a yang. Szóval nem lehetetlen, hogy létezzen romantikus nő, csak baromi ritka :D
ez lehet, hogy azért lehet, mert ismersz engem és tudod, hogy mostanság ettől már jóval nyersebb a stílusom és letisztultabb, egyszerűbb a személyiségem :) … de ettől függetlenül a lényeg ugyanaz, csak esetleg most máshogy mondanám el :))
“Mit szívtál? Mert ebből én is akarok!” – semmi extra, nálam ez default :)…”egy igazi költő lakozik benned” és hogy ezt a következtetést miből vontad le, arról aztán végképp fogalmam nincs. egyébként van néhány versem, de elég extrémek :)
…köszönöm az elismerő szavakat! :)
milyen kirohanás??
ez egy “régi” beszélgetésem részlete egy kedves hölgy ismerősömmel az egyik fórumon … ő is fújta a magáét, meg én is…ki-ki válogathat, hogy melyik álláspont áll hozzá közelebb :)