Többször szót ejtettünk már arról, hogy a feminizmus az eredeti céljait már régen elérte, ezért a mai feminizmusnak nincs létjogosultsága. Ezzel persze feminista nézőpontból lehet vitatkozni, de a valóság is ezt látszik alátámasztani. Ahogy erről, úgy a cikkemben szereplő többi témáról is többször esett már szó, de úgy gondolom, hogy ilyen összefüggésben még nem említettük őket, és egyébként sem árt feleleveníteni ezeket a kérdéseket.
Azt tudjuk, hogy a feminista szervezetek főként állami pénzekből tartják fenn magukat, így bármilyen kitűzött célokat is érnek el, a fennmaradáshoz mindig újabbakat és újabbakat kell kitűzniük. Ennek nyilvánvaló hatása, hogy többnyire nem valós problémákra keresnek megoldásokat, inkább a megélhetésükhöz keresnek problémákat, és ha nem találnak, akkor generálnak.
A legjobb módszer erre az, ha olyan dolgokért küzdenek, amelyek olyan problémákat generálnak, amelyért újra a társadalmat és a férfiakat lehet felelősnek kikiáltani. Erre nagyon jó példa a családok szétverése. Egyértelmű, hogy az egyre több válásért a feminizmus tevékenysége tehető felelőssé, és ők maguk sem tagadják, hogy családellenesek. A családnál fontosabbnak tartják a karriert, az egyéni érdekeket és a társadalmi érdekeket (amelyeket a legkevésbé sem tudnak helyesen megbecsülni) is. Deansdalenek köszönhetően tudjuk, hogy a brit fiatalkorú bűnözők 80%-át egyedülálló anya neveli, és bár ez a statisztika Nagy-Britanniára vonatkozik, egyértelmű hogy Európában és az Egyesült Államokban is hasonló arány lehet. Magyarázat is van erre, hiszen ezeknek a fiatalkorú bűnözőknek valószínűleg a túlnyomó többsége fiú, akik előtt nincs apakép, így könnyebben eltévelyednek, ráadásul felnőve így nyilván jóval nagyobb az esélye annak, hogy bűnözők lesznek. Ebből le is lehet vonni a következtetést, minél több a válás, minél jobban szétverik a családokat, minél jobban háttérbe szorítják a család értékét, annál több lesz a bűnöző. Többségében férfi. Ezzel pedig el is értünk oda, hogy amikor ez a generáció felnövekszik majd, akkor a feministák szapulhatják a férfiakat tovább, hogy lám mennyi bűnöző van köztük, bennük van a hajlam, ki kell nevelni belőlük, stb.
Persze józan ésszel belátható, hogy épp a feministák tevékenysége generálja kifejezetten a férfi bűnözők szaporodását, csak ugye akkor ezzel nem fog foglalkozni a nagyérdemű. Az lesz a lényeg, hogy mennyi a férfiak között a bűnöző, az okát nem fogják keresni, inkább majd kitalálnak valami jó büntetési módszert a feministák, amivel persze nem a bűnözőket fogják büntetni, hanem minden férfit, mivel minden férfi egy potenciális bűnöző lesz számukra (nem mint ha most nem lennénk azok a szemükben), ahogy ma is csinálják.
A feminizmusra ilyen egyszerűen átlátható összefüggések jellemezőek, csak el kell gondolkodni ahelyett, hogy mindent első hallásra elhinnénk és rögzítenénk. Aki elég időt töltött már a feminizmus megismerésével az tudja, hogy az állításuk ellenére a gyakorlatban igenis férfiellenesek (a nőknek sem kedveznek, de ez már egy másik téma). Ez nem meglepő, hiszen a feministáknak egy jelentős része úgy lett feminista, hogy élete során egyes férfiak rosszul bántak vele, elhagyták, megcsalták, stb. Abba persze ők nem gondolnak bele, hogy ha a férfiaknak általában nem kellenek, akkor talán bennük van a hiba. Ők inkább a férfiakban keresik ennek az okát. Pedig érthető, hogy a férfiaknak nem erőszakos, morcos, dirigáló nőkre van szüksége, akiket már elviselni is nagy kihívás, hanem a kedves, mosolygós hölgyekhez húzódnak inkább. A feministáknak ez persze nem természetes, és a férfiakban látják minden probléma okát. Ilyen módon valamennyire érthető az is, hogy sok ilyen nő csoportot alkotva egységesen szapulja a férfiakat. Talán nem is ez a baj, sokkal inkább az, hogy ezt intézményesítve, társadalomellenes módon tehetik.
Tehát ilyen egyszerű összefüggések segítségével keresztül láthatunk a feminizmuson, csak sajnos az átlag ember hozzá van szokva, hogy amit a médiában hall vagy olvas, azt feltételek nélkül el is higgye. Ezért a mi feladatunknak érzem, hogy felhívjuk ezekre a társadalmi jelenségekre a figyelmet, mert míg a feministák az önmaguk fennmaradását biztosítják az ilyen fellépéssel, eközben a társadalom teljesen mértékben elkorcsosulhat. Nagyon komoly valós problémák lehetőségét rejti ez magában, olyanokét, amelyek a feministák nélkül nem is léteztek volna. A mi legfontosabb szerepünk, hogy gondolkodásra bírjunk mindenkit, mert onnantól már egyenes és üdvözítő az út.
Egyáltalán nem ártott feleleveníteni ezeket a relációkat, ráadásul szemléletesen mutattad be azt, amit szokásosan “megélhetési feminizmusnak” neveznek. Sajnos ha ennek a demagógiának lenne igazán hatékony ellenszere, akkor nem tartanának ott például a britek is, ahol tartanak. Attól félek, hogy nekünk is sokáig lesz még tenni valónk, ismételgetni valónk.
Hagyományosan a börtöntöltelékek 90-95%-a férfi, az idők kezdete óta. A bűnözést akkor lehet egy az egyben a feministák számlájára írni, ha a bűnözés a feminizmus térnyerésével párhuzamosan növekszik és nincs más kimutatható ok, ami a növekedést kiváltaná. Egy gyors netes keresés több cikket is kidobott, ahol arról írnak, hogy miközben a felnőtt bűnözés alig változik, a fiatalkorú bűnözés drámaian nő Nagy-Britanniában. De ez még önmagában nem elég, pl. a fiatalkorú bűnözők többsége a közvélemény szerint “integrációs problémákkal küzdő” bevándorló családokból kerül ki.
Ilyen alapon arról is értekezhetünk, hogy Magyarországon is növekszik a fiatalkorúak bűnözése, és az egészet a feminizmus nyakába varrhatjuk. De a tisztességes eljárás az lenne, ha megnéznénk, hogy a fiatalkorúak milyen háttérből érkeznek a börtönbe, és akkor ugye rögtön kiderül, hogy a jó részük cigány, és hát a cigányok családi viszonyai nem a feminizmus miatt ziláltak, és a bűnözési növekmény egy nem elhanyagolható része egyszerűen abból adódik, hogy a fiatalkorúak között növekszik egy eleve problémás társadalmi csoport aránya.
Azzal egyetértek, hogy a feminizmus elérte céljait, megélhetési politizálás, stb. Csak a statisztikákkal jóval óvatosabban kellene bánni. Különben mi sem vagyunk különbek, mint a feministák.
Igazad van a bűnözés kérdése sokkal komplexebb dolog, minthogy kizárólag a feminizmus számlájára lehessen írni. De nem is ezt akarta mondani Vasgerinc. Brit vonatkozásban pedig tagadhatatlan, statisztikai kutatásokkal alátámasztott tény, hogy jelentős mértékeben a széthullott családok állnak a bűnözés növekedése mögött. A migrációs problémára most nem térnék ki, mert az része egy másik fontosabb dolognak, amiről viszont szót akarok ejteni: A mögött, hogy a férfi bűnözés ősidők óta jelentősebb mint a női, egy olyan ősi társadalmi megkülönböztetés húzódik, ami a férfiakat sújtja. Tudniillik, hogy a férfinak akár bűnözés árán is kötelessége a családjáról gondoskodni. Legyen akár migráns, vagy más okból a társadalom szélére szorult népcsoportokról szó, természetesen a “férfibűnözés” statisztikai számadatait fogják ilyen módon is növelni. Azonban ezért a (számos esetben a családjukért) bűnöző férfiakat felelőssé tenni égbekiáltó sztereotípia és társadalmi igazságtalanság. Erről (feminista) szociológiai érvelésben megfeledkezni pedig arcátlan csúsztatás, vagy éppen társadalomtudományi kontárság.
Ja igen, erről is akartam írni, csak menet közben elsikkadt.
Abban, hogy több a férfi bűnöző, nagy szerepet játszik amit AE elmondott: több a férfi hajléktalan, a szegény, az elesett, és az olyan akinek ezek ellenére még családot is fenn kellene tartania.
De emellett egy másik nagyon fontos tényező a nőkkel szemben tanúsított elnézés. Hogy a börtöntöltelékek 95%-a férfi, köszönhetjük annak is, hogy Mary Winkler szabadlábon van – ha érted mire gondolok. Tovább nem is ragoznám a témát, aki tudja, érti – aki nem, nem.
Persze benne van a pakliban a férfiak eredendően nagyobb hajlandósága az agresszivitásra; a természetük azon része, ami szereti (a nőkkel ellentétben) egyenesen és nyíltan rendezni a konfliktusokat; nameg persze az is, hogy a férfiak között ugyanúgy több a hülye is, ahogyan a zseni, és hát valljuk be, a legtöbb bűnöző hülye (vagy zseni…).
Na várj, úgy látom te két különválaszott dologból csak egyre koncentrálsz. Az egyik, hogy mi az amit tényekkel alátámasztva be tudunk bizonyítani egy pónilónak is; a másik meg az, amiről tudjuk hogy igaz. A feminizmus társadalomromboló hatásait lehet, hogy nehéz egyeseknek megvilágítani, ugyanakkor aki ért hozzá annak vakít mint a nap. Tehát ha azért érvelsz, hogy keressünk jobb bizonyítási eljárást, az még oké, de ha megpróbálsz vitába szállni az alapvetéssel az egy teljesen másik kérdés :)
A feminizmus vitathatatlan oka a családok szétesésének, és így követlenül és közvetetten is súlyosbítja a fiatalkorú bűnözést. Ez a statisztikákon látszik is, de persze ezen a világon bármi vitatható, ha az embernek eléggé kétsek az erkölcsei. Így hát ezt az összefüggést is sokan szeretnék eltagadni, attól függetlenül hogy tagadhatatlan.
Magyarországon (még) nem elsősorban a feminizmus növeli a fiatalkorú bűnözést, mert még nem “érett meg” az első igazi egyedülálló anya generáció. Pár évvel lemaradtunk a nyugathoz képest, hál’istennek. Nálunk a neoliberalizmus más ágazatai végzik a pusztítást: a szétrohadt SZDSZ által ránk hagyott szuicid, magyarellenes politika, az ütőkártyaként a pöcegödör legaljáig kizsigerelt rasszistázás, meg az elhibázott segélyrendszer. De ez nem jelenti azt, hogy a feminista társadalomrombolás ne lenne társadalomromboló hatással – mindössze az okok fekete-fehér kimutatását, a százalékok pontos megállapítását nehezíti meg. Amit az ellenfeleink persze tetű módon azonnal ki is használnak ugyanazzal az érveléssel amit te is felhoztál.
Igen, többnyire férfiak a bűnözők (bár túlzásnak érzem a 90-95%-ot), ami nyilván a nagyobb kockázatvállalásnak is köszönhető, de ennek semmi köze ahhoz, amit írtam. Konkrét kutatás szól arról, hogy a fiatalkorú bűnözők 80%-át egyedülálló anya neveli. Tehát lehet sok más hatás is, de attól még tény, hogy ez is hatás. Persze ennek még lehet hogy nem, vagy csak nagyon kis mértékben érezzük az eredményét, hiszen még a folyamat elején vagyunk, ezek még csak fiatalkorú bűnözők. Azonban ha jelenleg mondjuk 75% a férfi bűnözők aránya, és 20 év múlva ez 90% lesz, akkor elég nagy a valószínűsége, hogy ennek köze lesz hozzá. Még akkor is, ha akkor a médiában szokás szerint miden egyéb “magyarázattal” is fognak “szolgálni”. És ami a lényeg, hogy a feministák akkor majd táplálkozhatnak abból, hogy milyen sok a férfi bűnöző, amelynek egyébként ők maguk is eredményezői.
@Alter Ego: “A mögött, hogy a férfi bűnözés ősidők óta jelentősebb mint a női, egy olyan ősi társadalmi megkülönböztetés húzódik, ami a férfiakat sújtja.”
Erről a nagy morálfilozófusoknak más a véleménye. :) Az abszolút nő (ideáltípusról beszélünk!) amorális, a férfiak pedig vagy morális lények, vagy immorálisak. Az amorális lényben nincs belső iránytű, arra hajlik, amerre a szél fúj, formálható. Jól idomul a társadalmi normákhoz, céljait a környezet manipulálásával éri el, ritkán van vele rendészeti probléma.
Az immorális lényben nagyon is van belső iránytű, ő teljes tudatában van annak, hogy amit tesz, az bűn. Ez ad egy bizonyos férfias jelleget a bűnözésnek (lásd betyárkultusz, vagy manapság a maffia-filmek, stb.). A bűnözés rokonságban áll a zsenialitással. A nő ritkán bűnöző, és ritkán zseni. A zsenik többsége férfi, de a bűnözőké is. (Hasonlóan az értelmi képességekhez. A nők inkább átlagosak, a férfiak közt nagyobb a szórás: több köztük a rendkívül jó képességű és a rendkívül gyenge – értelmi fogyatékos.)
@Deansdale: “Azzal egyetértek, hogy a feminizmus elérte céljait, megélhetési politizálás, stb. Csak a statisztikákkal jóval óvatosabban kellene bánni. Különben mi sem vagyunk különbek, mint a feministák.”
“Az amorális lényben nincs belső iránytű, arra hajlik, amerre a szél fúj, formálható. Jól idomul a társadalmi normákhoz, céljait a környezet manipulálásával éri el, ritkán van vele rendészeti probléma.”
Azért azt se felejtsd ki belőle, hogy az amorális lényed fegyverei a megtévesztés, és a relációs vagy közvetett agresszió. Például egy tönkrement házasságban a férj elveszíti a fejét és odasóz (direkt agresszió), míg a nő ok nélkül rendőrt hív vagy bérgyilkost fogad, hogy valaki más valósítsa meg helyette az agressziót (indirekt). Valójában a második változat sem kevésbé agresszió, csak az áttételek miatt civilizáltabbnak tűnik.
Például az a nő, aki egy biciklista fazont majdnem elütve azzal szóváltásba keveredett, ezért kihívta rá a rendőröket. Azok közölték vele, hogy egy emelt hangú szóváltás még nem bűncselekmény, tehát legyen szíves tisztázza hogy miért is hívta ki a rendőrséget. A nő válasza: nem tetszett neki ahogy a férfi vele beszélt, és úgy gondolta ezért felelősségre kéne vonni. A rendőröket ez nem kápráztatta el, és a biciklist elengedték, a nőt pedig letartóztatták mikor kiderült hogy körözés alatt áll. Mekkora lángelme az aki körözés alatt állve kihívja a rendőrséget egy utcai vitához… Nade nem is ezt akartam mondani, hanem azt, hogy a nők rutinszerűen használják a törvényt , a rendőrséget és más férfiakat arra, hogy a saját agressziójukat így oldják meg. Nem tetszett neki a pasi pofája, és jól beverte volna, de mivel nyeszlett és hülye volt, inkább kihívta rá a zsarukat (hátha azok megverik vagy legalább lesittelik). Ilyen a női agresszió…
Erről az áttolt agresszióról ír Ranschburg Jenő is a Meghitt erőszakban. Mikor a manipulátor (általában nő) másokat használ fel agressziója kiélésére. Ez teljesen igaz, létező dolog.
Miért, egyébként azt gondoltad hülyeséget beszélek? :)
válasz II :
Azzal nem fogok soha egyetérteni, hogy bárhogyan is olyanokká válhatnánk mint a feministák. Mi az igazságért küzdünk, ők meg ellene, szóval…
Egyébként már válaszoltam korábban azzal, hogy azokban a statisztikákban igenis benne van a feminista hatás, csak ezt a feministák el tudják maszatolni, mivel más dolgok is közrejátszottak, így lehetetlen az egyes hatásokat izolálni. De azért ha egymás mellé teszed a feminizmus térnyeréséről szóló grafikont a fiatalkorú bűnözésével, a szinte pixelpontos egyezés akkor is elgondolkodtató ha definitív magyarázatok nélkül legfeljebb sejteti a korrelációt. És hát persze a korrelációra magyarázat is van, méghozzá tudományos, csakhát abba is pont ugyanúgy bele lehet kötni mint bármilyen más élő fába :)
finomfozelek: No persze, a nagy morálfilozófusok véleménye… Hogy stílszerű hasonlattal éljek; annyi közük van olykor az élethez, mint Simone de Beauvoir-nak a nőkhöz.
Már látom is lelki szemeim előtt, hogy anyunak lóg a karján három éhesen visító gyerek, meg még kettő az ölében. Aztán apu a haját tépkedve üldögél vele szemben, és akkor elkezdenek morál filozofálni, hogy melyiküknek amorális vagy éppen immorális a lelke. Aztán arra jutnak, hogy a férfiak vagy morálisak, vagy immorálisak, hát jobb lesz ha Béla most immorális lesz és sürgősen lop valamit a családjának, mielőtt éhen hal a kis Pistike. Aztán Béla ezen felbátorodva el is szánja magát, hogy ha a fene fenét eszik is, ő majd lop a boltban ételt, meg tüzelőt a kiserdőből a családnak, mert még ha a körzeti rendőrt is kell majd emiatt agyoncsapnia, ő nem fogja veszni hagyni a családját…
Megmondom mi a bajom veled finomfozelek: szerintem te talán még az 1×1-en is képes lennél nekiállni filozofálni és moralizálni. Eközben azokról a hétköznapii tényekről, amik jóformán kiverik a szemed, még csak tudomást sem vagy hajlandó venni, mert nem tartogat elég szellemi kihívást számodra. Időd meg amúgy sem lenne rá, mert éppen átszellemülten elmélkedsz.
“Azért azt se felejtsd ki belőle, hogy az amorális lényed fegyverei a megtévesztés, és a relációs vagy közvetett agresszió.”
Pontosan. Erről van szó. Na de akkor mire fel az indignált hang? :)
Kétszínű? Manipulál? Passzív-agresszív? Nem képes a legalapvetőbb erkölcsi belátásra sem? Hát persze, hogy nem. Mert nő. Számon kérni rajta a férfi gondolkodást és viselkedési mintákat olyan, mint a macskán számon kérni, hogy miért szőrös. :)
Pár generációval ezelőtt ezek tudott dolgok voltak. Száz nőből jó ha 1-2 képes férfifejjel gondolkodni, a többi – nő. Nem értéktelen, csak más. Ebből következően bizonyos dolgokat nem bízunk rá. Például a jogalkotást, állami ügyeket.
Azért ezt egy kicsit máshogy látjuk. Pár generációval ezelőtt még úgy nevelték a lányokat, hogy a legrosszabb amorális tendenciákat igyekeztek kinevelni belőlük, ezért a többség képes volt egy normális (patriarchális…) társadalomba beilleszkedni. Manapság inkább rájátszanak az amoralitásra; a társadalommérnökök azért, mert könnyű préda és nagy zsákmány, a többiek meg azért mert nyerészkedni lehet rajta. Egy nőnek bármit el lehet adni ha a megfelelő gombjait nyomogatod, ugye.
Szóval tudnának ők “férfifejjel gondolkodni” ha a nagyi nevelné őket meg egy helyesen nevelt anya, nem pedig a tévé.
Egy nőnek bármit el lehet adni ha a megfelelő gombjait nyomogatod, ugye.
Ja, de sose felejtsd el, hogy ez meglehetősen kiszolgáltatottá teszi őket. Nemcsak a nagyinak kéne nevelni a lányokat, de pl az apáknak is, mert van, amit az anyjuktól sose tanulnak meg.
Hm, hát igen, ez nyilvánvaló, nem tudom miért hagytam ki :)
“Szóval tudnának ők “férfifejjel gondolkodni” ha a nagyi nevelné őket meg egy helyesen nevelt anya, nem pedig a tévé.”
A nagyi és az anya nem azért tanítottak okos dolgot a leánygyermeknek, mert ők férfifejjel gondolkodtak, hanem azért, mert – élettapasztalatuk révén – tisztában voltak vele: a lánynak a túlélése függ attól, hogy be tud-e illeszkedni a férfiak által uralt világba. Ha nem tud jól férjhez menni, vagy más módon beilleszkedni, akkor az utcán fogja végezni. Nem a saját törvényeiket tanították a lányoknak, hanem a férfivilág törvényeit.
Ha kikapcsolod a tévét, az javít valamicskét a helyzeten, de attól még a nők tömegei nem fognak normálisan gondolkodni. Ahhoz az kell, hogy a társadalom működése feletti ellenőrzést visszavegyék a férfiak. Ötezer vagy ötszáz éve nem volt tévé, mégis minden nagy civilizáció, vallási tradíció butaságnak tartotta a nők beengedését társadalom irányításába. Tudták, hogy minden Mária Terézia kvalitású nőre jut másik 99, aki nem alkalmas arra, hogy részt vegyen pl. a jogalkotásban.
(Másra meg nagyon is alkalmas. Ez nem azt jelenti, hogy a nők értéktelenek, megvan a maguk életszférája, ahol pótolhatatlanok. De el kell felejteni az általános választójogot és hasonló gyermeteg dolgokat. Szavazzon a családfő, stb. Lásd Lichtenstein, ahol a mai napig nők csak az önkormányzati választásokon szavazhatnak. Most utánanéztem, és úgy tűnik, megkapták a szavazójogot 1984-ben. Úgy emlékeztem, hogy valamilyen családi szavazási rendszer van.)
Főzelék, azt kell mondanom, hogy az elveid nem sok követőre számíthatnak errefelé. Sem a nők morális, sem pedig a mentális képességeit, lehetőségeit, sem pedig a jogait nem kívánja itt senki kétségbe vonni. Hozhatsz hozzá akár féltonna morál és egyéb filozófiát, akkor sem. No persze, a soviniszta filozófiai is filozófia, csak éppen menthetetlenül rossz úton jár. Tovább megyek; ha jól belegondolsz, akkor észreveheted, hogy lényegében lassanként kezded a Férfihang.hu moderációs irányelveinek a határait is feszegetni.
Na abban speciel 100%-ig igaza van, hogy a nők amorálisak, vagyis se nem erkölcsösek, se nem erkölcstelenek, hanem úgy alapból érthetetlen számukra maga a fogalom. Azt lehetne mondani, hogy pragmatikusak. Számukra az létezik, ami az orruk előtt van, kézzel fogható, és lehet vele kezdeni valamit. Az erkölcs nem tartozik ezek közé a dolgok közé. Az erkölcs, az igazság, a fair play kérdése a férfiak hobbija, akik szeretnek absztrakt, elvont fogalmakkal tökölni :)
Persze, mint mindig, a magyarázat elsősorban a yin princípiumra vonatkozik, így a nőkre csak áttételesen, illetve az egyes nőkben mindig van valamennyi yang is, ami ezt tompítja.
Egyébként nem tudom miért zavar téged ennyire a véleménye, messze nem olyan rossz mint azok akiket ténylegesen moderálni kellett. Nehogy átessünk a túloldal lovára…
Alaphelyzetben is agyam eldobom Főzelék önellentmondásaitól, előbb óva int minket, hogy nem bánunk kellő gondossággal a statisztikával, mert így lassan kezdünk a feministákra hasonlítani, majd ezt követően előad valami hím-soviniszta gondaltsort a nők alacsonyabb rendű képességeiről. Zűr és zavar uralkodik a gondolataiban. A személyes ellenérzésemnek ez az oka.
Azért szögezzünk le szerintem egy-két dolgot, minden filozófiai és spirituális megközelítést mellőzve: Az emberek morális beállítottsága neveltetés kérdése nemtől függetlenül. A női – féfi intelligencia is nagyjából azonos, kis szórással. Attól függetlenül, hogy a készségekben adódhatnak kisebb eltérések egyéntől függően.
Az meg moderációs szempontból számomra egyértelmű, hogy a nők szavazati joga elleni propaganda már nem fér a keretek közé.
Olvasott olyan dolgokat amikre büszke, és ezzel ilyen módon vág fel, hogy össze-vissza gondolatokat fröcsköl szét belőlük. Nem ritka az olyan ember, aki ráharap a piros pirulára és aztán ettől tobzódni támad kedve. Ettől függetlenül nem teljesen hülyeség amiről beszél, csak üvegszilánkokba csomagolva és sósavval leöntve – ahogyan tálalja – nem túl étvágygerjesztő.
Nem arról van szó, hogy a nők képességei “gyengébbek”, hanem hogy a férfiak jelleme elvontabb, sokkal inkább szeretünk nagy, ütős igazságokon elmélkedni, míg a nők a kézzelfogható dolgokat szeretik. Ez akkor alakulhatott ki, amikor Mor-Omor a nagy mamutölő két vadászat között a tökét vakarva heverészett a kedvenc fája árnyékában, és volt ideje filozofálgatni, míg a nője a 3 (vagy 15) gyerek után szaladt, és ezért neki folyamatosan, napi 24 órában a praktikus kis szarságokkal kellett törődnie: legyen mindenkinek kaja, pelenka, budipapír, tartalék tüzelő ha havazna, tartalék napernyő ha nem havazna, ésatöbbi. Ha ezt egy csoport 2 és fél millió évig ismételgeti akkor bizony megesik, hogy a férfiak kitalálnak maguknak egy hobbit, amit “erkölcs”-nek neveznek el, és absztrakt gondolatok gyűjteménye, míg a nők nemhogy nem értik mi az, de nem is érdekli őket, mert az a rohadt kölök már megint macskagyökeret eszik és ha nem adnak neki gyorsan kutyabengét akkor elefantiózist kap.
Innen akkor tényleg meg lehet érkezni oda, hogy idézem: “Tudták, hogy minden Mária Terézia kvalitású nőre jut másik 99, aki nem alkalmas arra, hogy részt vegyen pl. a jogalkotásban.”?
Ha szigorúan a szavakat nézed tökéletesen igaza van :) Bár én a magam részéről a férfiakra is igaznak érzem, 100 férfiból 99-nek semmi keresnivalója nem lenne a törvényhozás közelében.
Sőt haladjunk tovább ennek mentén: ” De el kell felejteni az általános választójogot és hasonló gyermeteg dolgokat.” – Tehát a nőket akkor nem illeti meg a választójog sem?
Ennyi a problémám, amikor a moderációt emlegetem. :)
Nézd, ez roppant bonyolult kérdés, de ettől függetlenül kissé csodálkozom hogy polkorrekt diktatúrát vezetnél be egycsapásra :) És ha valakinek az a véleménye, hogy a női választójog tévedés? Nem polkorrekt, dehát véleményszabadság van.
Szerintem az egész demokrácia úgy sz*r ahogy van – ahogy mi megvalósítottuk, így minden létező társadalmi rend legrosszabbika. Hogy ezen belül a nőknek is van szavazati joga? Szinte mindegy, bár mint az előbb kifejtettem, ha a nők beleszólnak a vezetésbe, az egyenes úton, mondhatni kötött sínpályán vezet a kommunizmushoz, ahol az állam mindenkinek elszedi mindenét annak a nevében, hogy azt szétoszthassa szegény nőknek. Mivel a populációban többen vannak, mint a férfiak, ha akarnak valamit az meg is valósul… Ahogy ez látszik is.
Szerintem tévedsz; ez nem polkorrektség kérdése, hanem szimpla emberjogi és alkotmányos kérdés. Mindenkit ugyanolyan mértékben illet meg a saját sorsa feletti döntés joga, és amikor egy közösség részeként demokratikus keretek között dönt, akkor egy közösségi jogot gyakorolva áttételesen a saját sorsa felett dönt. Ebből a döntésből nem hagyható ki senki, és nem tehető családi szavazástól függővé.
Egy ilyen elemi, alkotmányos emberi jog vitatását kizárni nem holmi polkorrek nézet, hanem az elemi jogok tiszteletben tartása és védelme.
Nahát akkor elkezdhetnénk vitázni, hogy
1. mennyire a saját sorsod feletti döntés joga, amikor X-elsz valami szelvényen a fülkében
2. biztosan jó-e az nekünk ha a leghülyébb és legsötétebb tömegek kezébe adjuk a kormányrudat
3. biztosan jó-e az nekünk ha az emberek alapvető természetét figyelmen kívül hagyjuk amikor nagy horderejű döntéseket hozunk.
Lásd azt a gondolatot, hogy demokrácia kizárólag addig működhet, míg a nép rá nem jön, hogy pénzt, cirkuszt és kenyeret szavazhat magának – ott összedől minden. Nem tudom ki mondta, tán valami nagy ember volt :) De hogy látta a buktatókat az biztos.
Az emberi jogokat idekeverni szerintem nevezhető tévedésnek. Szavazni nem “emberi jog”. Egyébként is teljesen fölösleges lenne annak tartani egy ilyen illuzórikus rendszerben, ahol a teljes demokráciát tekintve az összes szavazati jogod egész életeden áthúzódva maximum annyit jelent, hogy eldönteheted, ugyanazon nemzetközi banki elit a jobb vagy a bal lábával rúgjon seggbe.
Talán ha létezne valódi demokrácia, akkor elkezdhetnénk azon vitázni, hogy kinek érdemes beleszólási jogot adni a nagy döntésekbe… Hogy nem mindenkinek, az hótbiztos. Lehetne – sőt, kellene – kötni életkorhoz, IQ-hoz, iskolához, munkaviszonyhoz, és hát olyan nehezen megállapítható filozófiai szintű felkészültséghez is, amiben a nők objektíve nézve el vannak maradva a férfiak mögött. Vagyis: ahogy jeleztem, a nők, mint csoport, mindig és kivétel nélkül a kollektivizmus felé húznak, vagyis az államapparátus növelése, az adók növelése, a juttatások és segélyek növelése, de az emberi jogok csökkentése felé. Ráadásul mivel 1. többen vannak, 2. pszichológiailag könnyen manipulálnak férfiakat, ezért biztosan célt is érnek. Ha ezt tudva mégis a kezükbe adod az irányítást, utána csak magadra vethetsz az eredmények láttán. Nem polkorrekt, nehezen emészthető szöveg, de ebben élünk, és ha nyitott szemmel nézel ki az ablakon akkor láthatod működés közben. Szerintem aludj rá egyet, mielőtt véleményt nyilvánítasz, mert ez egy olyan igazság amit nehezen vesz be az ember gyomra. Könnyen bele lehet zuhanni az egyre erősebb ellenkezésbe, ami sehová sem vezet :)
Egyébként szerintem a demokrácia működésképtelensége sem női-férfi kérdés. Ez a fajta demokrácia azért működik rosszul, mert akik döntenek nincsenek birtokában a megfelelő információknak. Pont annyi férfi és nő hoz valószínűleg rossz döntéseket, de nem a nemi preferenciák miatt, hanem mert a politikai szokásrendszer azt a fajta felkészültséget várja csak el, teszi csak lehetővé, ami most egy átlagember számára a döntés meghozatalához rendelkezésre áll. De szót ejthetnénk a politikai ígéretek számonkérhetetlenségéről és jó pár más dologról is. De ezek már igazán nem vágnak a témába.
Valamivel egyszerűbben fogalmazva:
A nők óhatatlanul a matriarchátus felé tekernek, a férfiak a patriarchátus felé.
Ha univerzális választójog van, annak az eredménye egy matriarchátus lesz, 50-100-150 év alatt létrehozva, de elkerülhetetlenül.
Lehet nagy szavakkal dobálózni, meg emberi jogokra hivatkozni, de ha előre látod a következményeket akkor kicsit más a szavak csengése… Alapvetően messze nem vagyok “nőellenes”, se a magánéletemben, se kollektív értelemben, de mivel tudom hogy a matriarchátus zsákutca, ezért azt mondom, hogy a vezetésnek alapvetően férfikézben kell lennie. Ennyi, punktum. Lehet elővenni a gúnyos kacajokat, de az fikarcnyit sem változtat azon, hogy az egyetlen működő társadalmi rend a patriarchális, és a női választójoggal pontosan ezt romboljuk le kínos lassúsággal és körülményességgel.
Ahogy a skandináv területeken egyre-másra szavazgatják be magukat a nők mindenhová, a vállalatok vezetésébe, a parlamentbe, és egyre nagyobb százalékban (egyes helyeken már 60%-os a női kvóta), úgy lesznek azok az országok egyre inkább olyanok, mint egy “nőtanács”, egy vénasszonyok klubja. És ennek meg is van az eredménye.
S most megint oda lyukadtunk ki, hogy ki merünk-e mondani nehéz igazságokat.
Politikai viszonylatban teljesen igazad van, kivéve azt, hogy a nők-férfiak politikai különbözőségét nem látod. Persze hogy sz*r a választási rendszer és a politikusok mind hazudnak, de a nők ezen felül még matriarchátust is csinálnak belőlünk :)
No, míg én megírtam a fenti rövidebbet, addig te megalkottad a te sokkal részletesebb fejtegetésed, amivel nem is vitatkoznék, mert ennyiből is láthatod, néhány főbb elvben valószínűleg egyetértünk. De ahhoz tarom magam, hogy elemi emberi jog, hogy még ha áttételesen is, de mindenki részese lehessen a sorsa feletti döntéseknek. Vedd észre, hogy elvitatni a döntés jogát bárkitől is (kivéve a beszámíthatatlanokat) azonos a diktatúrával és attól a pillanattól érezheted te is, hogy valószínűleg emberjogi kérdés.
Csak hogy még tovább ragozzam, ütve a vasat míg meleg:
Egyébként a férfiak “uralkodása” egy nőnek semmiféle hátrányt nem jelent. Többek között azért, mert a férfiakban evolúciósan, biológiailag, társadalmilag és erkölcsileg is a legmélyebb szinten van kódolva a nők segítése, védelmezése. (Ahogy a hím medve nem eszi meg a nála jóval kisebb nőstény medvét, mert a génjeibe van írva a tilalom, ugyanúgy az emberi faj hímjei is ösztönösen tartózkodnak attól hogy ártsanak a nőknek.) Vagyis amíg egy férfi a főnök addig a nők igényei is maximálisan figyelembe vannak véve, sőt, ahogy a teljes történelmünk mutatja [a feminista hazugságokkal szemben], még jobban mint a férfiakéi. Vagyis egy nőnek a férfi főnökség semmiféle jogi hátrányt nem okoz.
Ezzel szemben a férfiaknak egy női vezetés igenis kézzelfogható joghátrányt okoz – természetesen nem önmagában a személyük miatt, hanem mert a nők hajlamosak olyan szabályokat bevezetni amik azt eredményezik. Nézz az amcsi általános iskolákra: a nők betiltották a fiús játékokat mert “durvák”. Odaát manapság mindenki “nyertes”, mert a versengés “rossz”, stb. Ha egy fiú csak rajzol egy pisztolyt már hívják is rá a rendőröket. Akkor is ha 6 éves és az apukáját rajzolta le aki rendőr. Ezt jelenti a nők “uralma”, ha nincs felette kontroll.
Erről morfondírozni nem nőgyűlölet, egyszerűen csak az egymástól eltérő alaptermészetünk, és a világban megfigyelhető tények felismerése.
Üssük, ha úgy gondolod, bár kicsit úgy érzem, hogy mind a tér, mind az idő valamelyest alkalmatlan, de mert nem tudom, hogy mikor tudnánk ezt a vitát máskor-máshogy végigvinni, egye fene.
Korántsem vitatom el a megközelítésedből a személyes jószándékodat, viszont azt gondolom, hogy egy téves, idealista indukció vezet tévútra:
Deansdale jót akar >> Deansdale férfi >> minden férfi jót akar, ezért a kezükbe lehet adni a mások feletti döntés jogát, hiszen soha nem hoznának olyan döntéseket, amelyek rosszak másoknak.
És nem csak a jószándékkal lehet gond, hanem azzal is, hogy mások megkérdezése nélkül senki sem képes tudni, hogy mások mit tartanának jónak, mit szeretnének. Biztosan te is ismered a következő Churchill mondatot: „A demokrácia ugyan nagyon rossz, de még nem találtak fel nála jobbat.” – Én azt gondolom, hogy az általunk megélt formában megvalósított demokrácia tényleg csapnivalóan rossz, viszont a megoldás nem a demokrcáia elvetése és helyette egyes vélelmezetten jószándékú emberek diktatúrája.
A feminizmus elleni harc megfelelő eszközének nem a demokratikus rendszerek megszüntetésére való törekvést látom, hanem a megfelelő tájékoztatást. Ezzel egy időben a feminizmus túlkapásaiért sem a demokratikus rendszert hibáztatom, hanem a feminizmust pusztán a demagógia (időleges) diadalának tekintem.
A nők szavazati joga a nemzetközi férfiszférában épp most kerül(t) górcső alá, és aki ki meri mondani amire gondol, az általában arról beszél, hogy vissza kéne térni a “családi” szavazat intézményére.
A fő probléma az, hogy a nőknek – illetve beszéljünk a yin-ről :) – genetikus igényük van arra, hogy valaki törődjön velük, és ha csak rajtuk múlik, akkor ezt a jogot a szavazataik útján az életükben élő “tökéletlen” férfiakról (apák, férjek, fiúk) szívesen testálják át a “tökéletes”, vagy legalább elviekben tökéletesíthető, nagy hatalmas államra. Ennek az átkát nyögjük az utóbbi 50 évben, ami pontosan annak köszönhető, hogy ha a nők beleszólhatnak a vezetésbe akkor elkerülhetetlenül, megmásíthatatlanul, tökéletes biztonsággal mindig errefelé vezetik a társadalmat. A szabadságot feladják a “biztonságért”, az igazságot a kényelemért, ésatöbbi. Holott mi férfiak emlékszünk Benjamin Franklin szavaira, aki azt mondta, hogy “Aki hajlandó feláldozni a szabadságát a biztonságért, az egyiket sem érdemli meg és el is veszíti mindkettőt”. Most ezt élő adásban figyelhetjük meg…
Szabadság és biztonság között választani is emberi előjog. Az egyik embernek ez a fontos, a másiknak az. Ha történetesen az egyikre inkább szavaznak a nők, és a másikra inkább a férfiak, ez szerintem akkor sem igényel külön intézkedést. Emberi döntés mindkettő. Nincs lehetőség firtatni az egyik vagy másik döntés igazabb voltát, mert ezen az alapon azt is kétségbe vonhatnánk, hogy van e bárkinek joga szocialistának vagy éppen kereszténydemokratának lenni.
“Szabadság és biztonság között választani is emberi előjog.”
Ez nagyon jól hangzik, amíg az egyik nevében az állam be nem tiltja a másikat :) A választás a modern korban parlamenti választásokat jelent, amik után te már hiába akarnál szabad lenni, ha Patriot Act van meg hasonló sz*rok. A probléma nem egyéni szinten van, hanem a politikai porondon.
“Ha történetesen az egyikre inkább szavaznak a nők, és a másikra inkább a férfiak, ez szerintem akkor sem igényel külön intézkedést. Emberi döntés mindkettő.”
Hja, de úgy látom nem vágod hogy ez egy zéró összegű játszma. Amennyi “biztonságot” megszavaznak maguknak a nők, annyi szabadságot veszted te el. Lásd: asszonytartás, gyerektartás, távoltartás, “kényszerláthatás” ellenzése, és az USA-ban például az, hogy ha nem fizetsz rendesen akkor elveszik az útleveled. A nőknek ezt jelenti a biztonság, meg a testüregmotozást a reptereken, a rendőrök kihívását a rosszalkodó 6-éves iskolásokra, és még sorolhatnám.
Tényleg nem véletlen, hogy Franklin szerint aki feláldozza a szabadságát a biztonságért az elveszíti mindkettőt. Az állam ugyanis nem tud biztonságot szavatolni, legfeljebb az illúzióját – viszont a szabadságot ténylegesen elveszi.
Egyetértek.
Szép megnyilvánulása az igazságnak, és a valódi egyenjogúság elismerésének.
“Sem a nők morális, sem pedig a mentális képességeit, lehetőségeit nem kívánja itt senki kétségbe vonni.”
A nők és férfiak mentális képességeinek eltérősége nem nagyon vitatott. Például arról vitatkoznak, hogy az IQ tesztek valójában mit mérnek, de az nem vita tárgya, hogy a nők inkább átlagosak, mint a férfiak. A zsenik és a szellemi fogyatékosok között is masszívan túl vannak reprezentálva a férfiak. Menj be egy egyetemi matek tanszékre, vagy egy értelmi fogyatékosok otthonába, és számolj… :)
A nők morális belátási képességeinek korlátozott voltáról pedig nap mint nap újabb cikkek szólnak ezen a honlapon. :)
“Hozhatsz hozzá akár féltonna morál és egyéb filozófiát, akkor sem.”
Na ja. Juszt se. Akkor se. Nehogymá. Nem és kész.
“No persze, a soviniszta filozófiai is filozófia, csak éppen menthetetlenül rossz úton jár.”
Hogy miért? Na ezt nem fogom kifejteni. Juszt se. Én mondom, hogy rossz, tehát ez így van.
“Tovább megyek; ha jól belegondolsz, akkor észreveheted, hogy kezded a Férfihang.hu moderációs irányelveinek a határait is feszegetni.”
Itt aki nem 100%-ig ért egyet mindennel, ne adj Isten nálunk is radikálisabb, azt itt nem tűrjük. Ez a honlap kizárólag azoknak szól, akik velünk mindenben egyetértenek.
LOL.
Szerintem csak annyi a gondja, hogy a törvényi és az erkölcsi oldalról közelíti a kérdést, a filozófiai eddig kimaradt a számára. Így nem tudja azt sem, hogy néhány nagy gondolkodó miket mondott a nőkről, a női természetről. Mondjuk ez nem csoda, szerintem Mo-n van talán 2 tucat ember aki olvasta, értette, és ténylegesen fel is fogta például Schopenhauer mondandóját… Ami a mai világban nem túl népszerű, az tuti, és abszolút nem polkorrekt :) Nehéz a mai “egyenlőségre nevelt” társadalomban arról beszélni, hogy férfi és nő nem egyforma, még azoknak sem, akik speciel ezt tűzték jelmondatnak a zászlójukra.
Na persze ha egy kicsit is ügyelnél arra, hogy a mondandód legalább emészthető legyen, akkor sokkal könnyebb lenne a helyzet, mint így, hogy kifejezetten antagonizálni jársz ide….
Egyébként moderációtól nem kell tartanod, szerintem csak rossz pillanatban nyúlt billentyűzethez, nem kell besz*rni. Ironizálni is fölösleges, mert szemmel látható hogy itt senki semmiben nem ért egyet – mi nem egy mozgalom szócsövei vagyunk, hanem néhány ember hasonló gondolatokkal akiket összesodort a szél ebben a zugban. Itt mindenkinek személyisége van, ellentétben a feminista kaptárakkal, ahol bárki szívesen elfújja neked ugyanazt a dogmát.
Lehet, hogy ellentmondok most magamnak, de azt én még nem tartom veszélyesnek, ha valaki leírja itt, hogy szerinte nem helyes választójogot adni a nőknek. Ha már tesz is érte (közösséget szervez pl.) hogy terjedjen a nézete, az más kérdés. Egyszer leírni, az nem sok, rendszeres ismételgetni, terjeszteni a nézetet, az más kérdés.
Kezdesz nagyon eltérni a cikk témájától. Azt hiszem, Alter erre a moderációs irányelvre gondolt.
Nem kell mindenben egyetérteni. Hót unalmas lenne az élet.
“A nők morális belátási képességeinek korlátozott voltáról pedig nap mint nap újabb cikkek szólnak ezen a honlapon.” – Azért alkalomadtán elmondhatnád, hogy mely cikk szólt valaha is a nők morális belátási képességeinek korlátozott voltáról. Legfeljebb a feministák vonatkozásában szokott itt ilyesmi felmerülni. A téves olvasatodért nem tud senki sem felelősséget vállalni.
“a testüregmotozást a reptereken”
Kétlem, hogy a testüregmotozást a reptereken a nők szavazták volna meg. Vagy azt, hogy lecsukják azt, aki egy hidat vagy egy állami intézményt lefotóz, mert biztos terrorista. Vagy a megfigyelési törvényeket. vagy a már-már gondolatrendőrséget, aki lemocskosantiszemitáz és megbélyegez, ha fél szóval megemlíted, hogy talán Izraelnek nem kéne olyan agresszívan pusztítani a palesztinokat. EZ a szabadság megkurtítása a biztonság illúziójáért cserébe, és ezt férfiak találták ki, férfiak kényszerítették rá a társadalomra, és még akkor elkezdték (pl. Albert Pike és tsai), amikor a nők még nem is szavazhattak, és ma ezeket éppen annyi férfi él benne és fogadja el, mint nő. Szóval azért ne verjünk rá mindent a nőkre. Egyébként nekem az a véleményem, hogy a feminizmus sem nőhette volna ki magát azzá bűzös fekéllyé, amit ma jelent, ha nem lettek volna (sőt nem lennének ma is) olyan háttérvezetői pozícióban lévő férfiak, akiknek a hosszútávú terveik érdekében kapóra jött egy ilyen család és társadalomromboló irányzat. A nagy feminista vezetők senkik sem lettek volna, ha nem a megfelelő időben egy kellő lökést azoktól a bizonyos hatalommal és vagyonnal rendelkező férfiaktól.
Pedig… A politikusok jóideje a nőkre játszanak, nem véletlen hogy Obama is azzal nyert, hogy feminista. Ha nem az lett volna, valszeg nem nyer – a női szavazat juttatta a nagy székbe.
És a politikusok a nők biztonság iránti ösztönét használják ki a arra, hogy olyan törvényeket hozzanak ami a saját hatalmukat szolgálja. Pl. a reptereken a motozást úgy vezették be, hogy “terroristaveszély, terroristaveszély! kitaláltuk az ellenszert: motozás!”. És erre a pasik azt mondták: “elmentek ti a jó ***** *****ba” – de a nők azt mondták: “hát, ha ez az ára akkor ez az ára”. Ez így működik.
Az persze tagadhatatlan, hogy a fegfelső körökben a férfiak kihasználják ezt a dolgot, de ha ott nők lennének akkor is ugyanez lenne a helyzet. Viszont ha – urambocsá’, elmondok 20 miatyánkot a bűnös gondolatért – a nők nem szavazhatnának, akkor ez az egész fel sem ötlött volna, mert hogy férfiak soha nem szavazzák meg az tuti.
ja, persze tudom én, mi nők ördögök vagyunk. Egész éjjel lelkiismeretfurdalásban fogok fetrengeni az egész NWO miatt ;-))
Ha már úgysem alszol, esetleg átugrok egy palack pezsgővel hogy jobban kitárgyalhassuk a témát :)
én meg szétrúgom a segged!!!
LOL
Ritkán nevetek ilyen jót, köszi :)
:-DD
Bocs, de ha komolyan azt gondolod, hogy a Világállam felé tartó utunkat is kizárólag a nők a kövezik ki, és nem is lenne ez az egész, ha ezek az amorális nők még mindig a 18. századi jogaikban élnének, mert a férfiaknak ilyen eszükbe se jutna, lévén ők az Egyetemes Erkölcs Egyedüli Letéteményesei, akkor nem nagyon van miről tárgyalnunk, mert marhára nem ugyanaz a kiindulópontunk. :-)
“Tehát a nőket akkor nem illeti meg a választójog sem?”
A masszív média-agymosás miatt csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk, de szerintem a nők többsége nagyon is kiegyezne a hagyományos, feminizmus előtti berendezkedéssel. Főleg a mai technikai színvonal és kényelem mellett. Nem kell hajnali 5-kor kapálni menni, állni a csirkebelező futószalag mellett, vagy 6-kor a Tesco pénztárban vagy akár 8-kor a bankban dögunalmas “munkát” végezni. Lehetsz otthon családanya és háziasszony, szervezheted a közösségedben a társasági életet, vagy amihez kedved van. A férjed eltart, életre szóló anyagi és érzelmi biztonságot kapsz. A társadalom megbecsül azért, aki vagy: jó anya, és feleség. Cserébe nincs önálló szavazójog, és nincs hiszti. Meleg vacsorával várod, aki előteremti a vacsorára valót. A nők ezt szerintem egy korrekt üzletnek tartanák, ha nem lennének befolyásolva a média által.
Másik oldalról, a tehetséges nőknek nagyon nem érdeke, hogy a hivatásuk felhíguljon, mert ez leértékeli az ő teljesítményüket. Kérdezd meg bármelyik orvosnőt vagy gimnáziumi matektanárnőt, mikor szeretett volna orvos/gimnáziumi tanár lenni, most, vagy 40 évvel ezelőtt, amikor még nagy szó volt doktornőnek, tanárnőnek lenni, mert tényleg csak az a nő ment egyetemre, akiben nagyon komoly elhivatottság munkált. Ezt tudta a társadalom, és az ilyen nőnek nagy volt a társadalmi megbecsültsége (kiérdemelt megbecsülés, nem polkorrektség).
Az nyilvánvaló, hogy szavazati jogot “megvonni” nem lehet, de átalakítani igen. A családi szavazójog egy járható út. Az szavazzon, aki adót fizet és gyermeket tart el. Családonként 1 szavazat, gyermekek száma szerint valahogyan súlyozva. Persze van sok hülye nagycsaládos, meg sok értelmes egyedülálló, de azért mégiscsak inkább tükrözné a politika a megfelelő prioritásokat, mint a mostani helyzet, amikor a kisebbség és a nyugdíjas nők mozgósításával el lehet dönteni az ország sorsát. A jövőben ráadásul a mérleg nyelve már nem a nyugdíjas özvegyasszony lesz, hanem a megöregedett, immár munkaképtelen szingli nők tömegei…
Ezzel a megközelítéssel többek között az a baj, hogy az immár munkaképtelen szingli nő is adófizető volt egy életen át. Az is nagyon valószínű, hogy az élethelyzete, családi állapota nincs összefüggésben a politikai meggyőződésével. Másrészt amikor ezt problémaként igyekszel láttatni, akkor még egy téves előfeltevésre építesz, miszerint a megöregedett szingli nő nem lehet politikailag döntésképes.
“Bocs, de ha komolyan azt gondolod, hogy a Világállam felé tartó utunkat is kizárólag a nők a kövezik ki”
Amennyire tudni lehet, a főfejesek mind férfiak. De csak kb. 300-an vannak. :) A taktikájuk pedig az, hogy kiveszik a társadalom irányítását azok kezéből, akik képesek lennének jó értékek mentén irányítani, és odaadják olyanoknak, akik vagy befolyásolhatók, vagy olyan értékek mentén döntenek, amelyek nem szolgálják a társadalom hosszú távú érdekeit. Például ide sorolom a nők többségét. Ez nem azt jelenti, hogy minden nő befolyásolható és rövidlátó, és minden férfi sziklaszilárd és ezer éves távlatokban gondolkodik. De össztársadalmi méretekben már pár százaléknyi eltolódás a női szavazók, női értékek irányába azt jelenti, hogy alapvetően megváltozik a politika, pl. túlságosan előtérbe kerülnek a kényelmi szempontok.
“Ezzel a megközelítéssel többek között az a baj, hogy az immár munkaképtelen szingli nő is adófizető volt egy életen át.”
Igen, de most eltartott, és ennek megfelelően dönt. És mivel túl van reprezentálva a választói névjegyzékben (a nők 7-8 évvel tovább élnek), ezért nagyobb a nyugdíjas szingli nők politikai súlya, mint más társadalmi rétegeké. Szerinted melyikük fog olyan döntéseket hozni, amelyek a társadalom hosszú távú javát szolgálják – esetleg pillanatnyi áldozatok árán is?
“Az is nagyon valószínű, hogy az élethelyzete, családi állapota nincs összefüggésben a politikai meggyőződésével.”
Ezt nem mondod komolyan. Az élethelyzete, családi állapota elég nagy mértékben a világnézetének a következménye. Ha egy családcentrikus, konzervatív nő lett volna, akkor férjhez ment volna és gyerekeket szült volna.
“Másrészt amikor ezt problémaként igyekszel láttatni, akkor még egy téves előfeltevésre építesz, miszerint a megöregedett szingli nő nem lehet politikailag döntésképes.”
Nagyon is döntésképes, például úgy dönt, hogy azt támogatja szavazatával, aki megígéri a nők előrehozott nyugdíjazását. :) Nem azt mondom, hogy nem lehet találni olyan szingli nőket, akik képesek belátni a társadalom hosszú távú érdekeit. De erre szellemi-lelki adottságaiknál fogva, nagy tömegeket nézve inkább alkalmasak a férfiak. Évezredek óta ez így működött, és amióta nem így működik, azóta azt látjuk, hogy viharos gyorsasággal esik szét a társadalom.
“Azért alkalomadtán elmondhatnád, hogy mely cikk szólt valaha is a nők morális belátási képességeinek korlátozott voltáról. Legfeljebb a feministák vonatkozásában szokott itt ilyesmi felmerülni.”
Hát én megkérdőjelezem pl. a legtöbb válást kezdeményező nő morális belátási képességeit. (De még a józan eszét is. Sokkal jobban járna, ha kitartana egy férfi mellett, és annak a karrierjét segítve válna valakivé, minthogy tántorog egyik házasságból a másikba.) Nekem az volt a benyomásom, hogy az itteni cikkszerzők is nagyjából ezt az álláspontot képviselik.
“Viszont ha – urambocsá’, elmondok 20 miatyánkot a bűnös gondolatért – a nők nem szavazhatnának, akkor ez az egész fel sem ötlött volna, mert hogy férfiak soha nem szavazzák meg az tuti.”
Jah. Amennyire emlékszem, abban az időben az volt pl. a fegyvertartók szövetségének – tipikus amerikai macsó szervezet – az álláspontja, hogy mindenki vigyen fegyvert a repülőre. Aztán próbáljon a terrorista eltéríteni egy olyan gépet, ahol az utasok többségénél szintén ott a stukker. :D
Szerk.: tipikus amerikai macsó szervezet = cowboy-forma férfiak szubkultúrája. Nem kritikai éllel használtam a szót. Mielőtt valaki félreérti. :)
“Hát én megkérdőjelezem pl. a legtöbb válást kezdeményező nő morális belátási képességeit. (De még a józan eszét is. Sokkal jobban járna, ha kitartana egy férfi mellett, és annak a karrierjét segítve válna valakivé, minthogy tántorog egyik házasságból a másikba.)”
Ez nagyon érdekes kedves Finomfőzelék. Ha jól emlékszem (és jól emlékszem), a minap, amikor egy ésszerű ok nélkül válást kezdeményező, 50 feletti nő józan eszét méltattam, éppen te dorongoltál le a sárga földig, hogy biztos nem is úgy volt, hogy biztos boldogtalanul gyötrődött már évtizedek óta, kitörési lehetőséget keresve, száz éve még lelki nyomorban kellett volna tengődnie élete végig, bezzeg a mostani boldog időkben bla-bla, és különben is a hozzászólásom… hogy is mondtad, lássuk csak: “arra a premisszára épül, hogy a nők síkhülyék.”
Most akkor hogy is van ez, mert elvesztettem a fonalat ;-)
Talán nagyon nőpárti vagyok, de tény: az általam ismert nők többségére ezt az amorális állítást nem látom igaznak. Már többször méltattam (na jó, kétszer.. :) ) a nőket itt és itt. Persze volt köztük sérült személyiségű, agresszív, önző, szűk látókörű, de ugyanannyi erkölcsös, jó szándékú, segítőkész is. Akik képesek messzebbre látni az éppen aktuális jelennél.
Mademoiselle,
Ön egyszerűen feltételezte, hogy nem volt ésszerű ok a válásra – annak ellenére, hogy a nő ragaszkodik hozzá, hogy jobb neki egyedül mint korábban a házasságban. Nem tudjuk, mi játszódott le a tökéletes házasság kulisszái mögött. Ha a nő azt mondja, hogy annyira rossz volt, hogy annál az albérlet és a munkanélküliség is jobb, akkor ezt el kell fogadnunk. Nincs jogunk megkérdőjelezni vagy nevetségessé tenni az ő szubjektív tapasztalatát.
Az viszont már nem egy bölcs dolog, ha a nők szubjektív tapasztalatát állítjuk minden dolog mércéjéül, és ennek mentén rendezzük be a társadalmat. A válást szerintem lehetővé kell tenni, mert tényleg vannak elviselhetetlen házasságok. De nagyon meg kell nehezíteni, hogy ne lehessen múló szeszélyek vagy a tipikusan amorális női életstratégiák miatt szétverni egy ilyen fontos társadalmi alapintézményt, mint a család és a házasság.
A maga partikuláris, szubjektív szempontjából igaza van a nőnek, aki kilép a kapcsolatból. Nem lehet a macskának a szemére vetni, hogy miért szőrös és miért nyávog. Nem lehet a nőnek a szemére vetni, ha pl. a jó papucsférj helyett komolyabb férfit szeretne. Hát nincs igaza? De ami esetenként egyéni szinten, szubjektíve teljesen érthető, az össztársadalmi szintről nézve lehet káros és végső soron butaság. Ezért a bölcs kormányzat az ilyen életstratégiákat szigorú korlátok közé szorítja.
“ugyanannyi erkölcsös, jó szándékú, segítőkész is”
A karakter csak komoly krízishelyzetben derül ki. Például támogat-e egy anya egy igazságos és elkerülhetetlen háborút, ha a fiait kell a frontra küldeni? Ebben a kérdésben én jobban örülnék, ha csak a férfiak szavazhatnának. :) A nők legendás empátiája és segítőkészsége is, évezredes tapasztalatok szerint, a gyermekekre és az elesettekre korlátozódik. Ez nem “kritika”, jól van ez így, ez a normális. Kivételek is mindig vannak: spártai jellemű nők és nőiesen gondolkodó, női módon élő hímneműek. Csak vegyük figyelembe az arányokat, amikor berendezzük a társadalmat.
Bocs, de ha valaki itt feltételez valamit, akkor az nem én vagyok. Te nem ismered a nőt, én viszont már vagy 30 éve. És soha nem mondta, hogy azért válik, mert annyira rossz lenne neki, hanem azt mondta, hogy meg akarja valósítani önmagát. Mert elolvasta Csernus doki könyvét, a NŐ-t (na az a förmedvény is megérne itt egy cikket), aki a legkisebb házassági nyűg esetén is kizárólag a válást ajánlja a nőknek bármely életkorban.
Énnekem még mindig nem egészen tiszta, hogy hogyan gondolod, hogy egyéni szinten érthető a női egyének válása, társadalmi szinten viszont megkérdőjelezhetőnek tartod a válást kezdeményező női egyének józan eszét(?), és morális belátásait. Szerintem ez kőkemény ellentmondás. Mindkét esetben egyénekről beszélünk. Mi alapján szabályoznád be, hogy ki válhat és ki nem? És az általam említett nőről mi alapján feltételezed, hogy nem esetleg “múló szeszélyek vagy a tipikusan amorális női életstratégiák” miatt verte szét a házasságát?
OK, ha Csernus doki miatt vált el, akkor tényleg hülye. :) Nekem csak az jött át a hozzászólásból, hogy a nő valami általános boldogtalanságra panaszkodott, aminek nyilvánvalóan egyik oka a kiüresedett házasság, ami viszont többnyire a férfi hibája (nem ura a nőnek, csak férje, jóbarátja, vagy még az se).
Egyéni szinten érthető, hogy a gyerek a földhöz veri magát, ha nem kapja meg a nyalókát. Mélyen együttérzek vele. Legszívesebben én is beszállnék mellé a cirkuszba. :) De ettől még nem hagyom, hogy kihisztizze a napi nyalókát, mert egészségtelen. A gyereknek korlátozott a belátási képessége, ennyi. A nők belátási képessége jobb, mint a gyermeké, de nem éri el a férfiakét. (Vannak kivételek: komoly belátási képességekkel rendelkező nők, és sok férfi, aki a nők átlagos szintjét sem éri el. De most az össztársadalomról beszélünk.)
Ki válhat és ki nem? Ezt nem így közelíteném meg. A válást nagyon költségessé és nehézzé kell tenni, hogy tényleg csak az kezdeményezze, aki elviselhetetlen helyzetben van. Ki kell mondani, hogy kinek a hibájából történik a válás. Taxatíve fel lehet sorolni a válóokokat: hűtlenség, elkaszinózta a gyerek félretett pénzét, stb. Ha nem tudja a válást kezdeményező nagyon kemény bizonyítékokkal alátámasztani a másik fél hibáját, akkor nincs válás. Ez régen így működött, csak előbb a liberális bírói gyakorlat ezt megszüntette, majd nemrégen a törvényből is törölték a felelősség megállapítását.
#Alter Ego: “Korántsem vitatom el a megközelítésedből a személyes jószándékodat, viszont azt gondolom, hogy egy téves, idealista indukció vezet tévútra: Deansdale jót akar >> Deansdale férfi >> minden férfi jót akar, ezért a kezükbe lehet adni a mások feletti döntés jogát, hiszen soha nem hoznának olyan döntéseket, amelyek rosszak másoknak.”
Na hallod ezen nevettem :) Alapvetően értenéd félre amiről beszélek? Ilyenre még nem volt példa :)
Ebben a kérdésben fel sem merül a “jó” vagy “rossz” fogalma, ez nem erkölcsi értékítélet a nemekről vagy valami ilyesmi. És a “mások feletti döntés”-ről sincs igazán szó, legalábbis biztosan nem a személyes értelemben.
Szó arról van, hogy a női vezetés matriarchátust okoz, vagyis káoszt, pusztulást és kihalást. A férfi vezetés patriarchátust okoz, vagyis épülést, fejlődést, civilizációt. Nem azért, mintha valaki jó vagy rossz lenne, vagy valami kitalált álerkölcsi szarság, vagy mert a férfiak mind annyira tudatosan faszagyerekek lennének, hanem azért, mert mindenki a saját belső (legtöbbször tudattalan(!)) vezérlő elveit vetíti rá a társadalomra – és az a yang princípium, vagyis a férfiak esetében a szabadság, az igazság(osság), az egyéni boldogulás lehetősége és tisztelete, míg a yin (nők) esetében a biztonság, a biztonság és a biztonság. Ezért van az, hogy az iskolákban – ami manapság egy nők által vezérelt mikrokozmosz – a tanár már nem adhat körmöst a hülyegyereknek, mert az durvaság, és a fiúk nem játszhatnak kidobóst, mert az durvaság, és lassan már nincsenek osztályzatok sem, csak szöveges értékelés amiben mindenkinek a jó oldalát igyekszenek domborítani – mert az osztályozás durvaság. És meg lehet nézni, hogy ez a matriarchális mikrokozmosz hogyan működik [sehogy], és milyen eredményeket hoz [lóf*szt]. Ahol nincs maszkulin fegyelmezés, ott a feminin tanárnők nem tudnak mit kezdeni a maszkulin fiúkkal, és ezért vagy rendőrt hívnak rájuk, vagy begyógyszerezik őket. Egy matriarchális társadalomban férfinak lenni betegség, kóros eltérés a nőideálhoz képest.
És ezeket a változásokat figyelheted meg nagyban is, ha a társadalomra nézel – egyre inkább kezdünk egy ilyen sulihoz hasonlítani. A hülyegyerekek szabadon randalíroznak, és nincs aki megállítsa őket (mert milyen szörnyű is a “rendőri brutalitás” (=durvaság!), persze amíg a csendőr odasózott a gumibottal addig nem is volt olyan hogy fényes nappal másztak be a kertbe terményt lopni és ha valaki védekezni próbált azt jól megverték). 30 éve 60-al lehetett hajtani lakott területen, ma már csak 50-el, mert első a biztonság. Na és persze mindenki nagy közös apukája (az állam) gondoskodik mindenkiről, főleg a lányokról, mert hát a lányok… izé. A lányokról különösen gondoskodni kell. Nekik több segély jár, mert szülnek, meg mert hisztizni fognak ha nem kapnak valami szép színes vásárfiát. És államapuci honnan veszi a pénzt amit kioszt a lányoknak? Hát a fiúktól, természetesen. A nők (lét)biztonsága igazán megér annyit, hogy a férfiak egy kicsit áldozzanak érte, nem? Dehogynem, a nők ezt simán megszavazzák, hiszen nyilvánvaló hogy elvárhatnak a pasiktól egy kis áldozatot…
És amikor a “kis áldozat” normalizálódik, akkor hirtelen az már nem áldozat, hanem természetes. Természetes, hogy a férfi fizet, nade igazán vállalhatna némi áldozatot is… Ha egy kicsivel többet fizetne, mondjuk bevezetnénk a férfiadót… Vagy eltörölnénk a láthatási jogot… Vagy a női börtönöket férfibörtönökké alakítanánk… Vagy a társadalom tetején mindenütt nőkvóták lennének… (A társadalom alján sűrűsödjenek csak a disznó férfiak, úgy kellenek a nőnek mint halnak a bicikli.)
Nem jó vagy rossz, hanem szabadság vs. biztonság. Az egyik nem az egyikre törekszik, a másik a másikra. És míg a férfiaknak pontosan azért, mert a szabadság a vezérlő motívumuk, eszükbe sem jutna a nőkre kényszeríteni az akaratukat, addig a nők simán és lelkifurdalás nélkül a férfiakra kényszerítik a “biztonságot”. A férfi vezetés szabadságot jelent a nőnek, a női vezetés korlátokat jelent a férfiaknak.
Nem jó vagy rossz, hanem evolúciós pszichológia kérdése.
Egyébként nem akarok én megszüntetni semmiféle rendszert, tőlem aztán virulhat ez a fajta demokrácia. Parszekekre vagyunk attól, hogy a birkák felébredjenek legalább a legminimálisabb politikai alapvetésekre, úgyhogy nem lesz itt sem csendes, sem hirtelen forradalom – ami egyébként nem is baj, mert annak az eredménye sem vezetne sehová :)
Ha az emberek magánéletét nézzük, csináljon mindenki amit akar, én a totális nem-beleszólás híve vagyok. Eszem ágában sem lenne a nőknek bármit meghatározni vagy tiltani. (Na ez a szabadság mint vezérelv…)
Társadalmilag viszont nem létezik “közös irányítás”, mert ha az 50% a nők kezében van akkor a 100% az ő kezükben van [függetlenül attól hogy a kormány- és az államfő férfi], és akkor előjönnek azok a törekvések, hogy az államnak szabályoznia kéne hogy az én családomban mikor ki menjen GYES-re, hogy az én családomban ki mosogasson, hogy mikor láthassam a gyerekeimet, hogy mit mondhatok vagy tehetek a saját otthonomban vagy mit nem, nameg természetesen fizessek még több adót, hogy még több segélyt lehessen osztani a szegény egydülálló anyáknak – ésatöbbi, ésatöbbi. (Ez a biztonság mint vezérelv.)
#mdmselle: “ha komolyan azt gondolod, hogy a Világállam felé tartó utunkat is kizárólag a nők a kövezik ki, és nem is lenne ez az egész, ha ezek az amorális nők még mindig a 18. századi jogaikban élnének, mert a férfiaknak ilyen eszükbe se jutna, lévén ők az Egyetemes Erkölcs Egyedüli Letéteményesei, akkor nem nagyon van miről tárgyalnunk, mert marhára nem ugyanaz a kiindulópontunk.”
Hát édes istenem, de kurvanehéz úgy vitázni, hogy nincsenek tisztázva a fogalmak… :D
Az amorális és az immorális között hatalmas szakadék tátong, mégis mindenki keveri a kettőt ha férfi-nő kérdésekről van szó. Senki nem beszél arról, hogy a férfi “erkölcsös”, a nő meg “erkölcstelen”. Arról beszélünk, hogy az erkölcs egy absztrakt fogalom, amivel a férfiak sokkal többet pöcsölnek mint a nők. Ettől a férfiak nem “jók” és a nők nem “rosszak”, csak az egyiknek van hajlama elvont fogalmakban gondolkodni, a másiknak kevésbé. Olyan ez mint a térlátás; a férfiaknak ilyen, a nőknek olyan, de ettől még egyik sem “jobb ember” mint a másik.
A következő dolog, hogy szó sincs itt a nők és a férfiak jogainak össze-vissza tologatásáról a történelemben, egymástól függetlenül – főleg nem valakinek a javára és a másik hátrányára. Arról van szó, hogy döntsd el milyen közösséget szeretnél: matriarchálist vagy patriarchálist – mert attól függően vagy a nőknek kell irányítania, vagy a férfiaknak. Férfiak nem tudnak matriarchátust építeni és nők nem tudnak patriarchátust építeni.
Ha ezt megértjük, akkor már csak annyi van hátra, hogy még azt is megértsük, hogy 50-50%-os irányítás nem létezik, mert ha felerészt a nők irányítanak, akkor simán, csípőből, erőlködés nélkül szarrá-huggyá manipulálják a férfiakat még a reggeli kávé előtt, tehát ha te patriarchátusban szeretnél élni akkor a legfelső vezetés tekintetében muszáj vállalnod némi korlátozást a nők irányában. Namármost – szigorúan elvi síkon – egy demokráciában a “legfelső vezetés” a nép… A következtetéseket vond le magad.
És ha a következtetéseket is levontad, akkor már csak annyit kell megfontolni, hogy éri-e a nőket bármiféle tényleges, a mindennapi életben mérhető vagy kézzel fogható hátrány azzal, hogy némely politikai jogaik korlátozva vannak, amiáltal biztosítva van egy stabil patriarchális vezetés. Ha hajlandó vagy ezen egy másodpercet gondolkodni, adódik a válasz hogy nem.
S ha mindez volt, ahogy írva, legutoljára már csak az marad, hogy kitaláljunk egy olyan rendszert ami jobb mint az összes korábbi: élhetőbb, igazságosabb, “népbarátabb”, ésatöbbi. Ez már igazán semmiség, ha idáig képes volt eljutni valaki…
Dean, amit itt a válaszodban leírtál, azt én teljesen értem, és így ahogy írod, nekem nem lenne bajom vele. De én nem ezt kérdeztem. Úgy tűnik nekem, hogy a világon fellelhető minden rosszért a nőket, illetve a feminizmust hibáztatod,, mint Móricka, akinek mindenről az jut eszébe, és hogy azt gondolod, hogy ha egy olyan rendszer állna vissza, ahol a nők jogait megnyírbálják, mert nagyon elszaladt velük a ló, és egy stabil patriarchális rendszerben élnénk, akkor teljesen más lenne a világ mint most. Én ezt sokkal távolabbról látom. Valóban más lenne a világ, de ugyanoda tartana, mert a feminizmus, mint ahogy a liberalizmus is pusztán csak egy eszköz a háttérhatalmak kezében, hogy véghez vigyék a Nagy Tervet. Tény hogy a feminizmus mint eszköz elképesztően és félelmetesen hatékony, sőt az egyik leghatékonyabb eszközük a bankrendszer mellett, és ha nem “jut eszükbe” bevetni, akkor sokkal lassabb lenne a társadalom és a család eszméinek szétforgácsolódása, de attól még csak eszköz. És ha visszaszorítanánk, akkor lehet hogy ideig-óráig jobb lenne a helyzet, de világ attól még feltartóztathatatlanul halad a vég felé. Mert az egy magasabb cél. A nők kicsiben gondolkodnak, ők csak urak akarnak lenni a férfiak fölött, a háttérhatalom viszont mindenki fölött úr akar lenni, és meglesznek a módszereik, hogy a saját rendszerükbe szorítsák azokat vadhajtásokat, amik most csak azért burjánozhatnak, mert a segítik a gyors rombolást, hogy aztán a romokon fel lehessen építeni az új világot.
Én ebben a kérdésben pesszimista vagyok, csak a lejtőt látom a világunk előtt, és el nem tudok képzelni olyan megvalósítható rendszert, ami nem ugyanúgy a vég felé taszítana. Hiába erőlködik bárki is, ez már eldöntetett, már visszafordíthatatlan, már megállíthatatlan, az utóbbi években már titkolni se nagyon próbálják, csak olyan tessék-lássék, de a nép annyira hülye, hogy nem lát a szemétől. És erről nem a nők tehetnek. Persze nem is a férfiak, ez sokkal magasabb szinten zajlik, mint a nemek vitája. A nők mindössze csak kiemelt eszközök a folyamatban, mert fel lehet használni az ostobaságukat.
#mdmselle: “Úgy tűnik nekem, hogy a világon fellelhető minden rosszért a nőket, illetve a feminizmust hibáztatod”
Rosszul tűnik :)
Nem is tudom mit ragozhatnék ezen, bár azt azért érzem hogy ennél komolyabb válaszra számítottál :D
Eleddig egyetlen problémáról volt szó, ámbár az viszont tényleg nagyon sokfelé ágazik. Ez a probléma a társadalom működőképessége – ami patriarchális társadalmak esetén sokkal jobb, mint matriarchális társadalmak esetén.
Természetesen az egyén életében nem ez a kérdés okoz minden problémát, és ezért nagy hülyeség lenne azt képzelni, hogy minden baj oka a nők. Másfelől még mindig nem igazán érzem hogy elegen megértenék azt, hogy mit jelent racionális fejjel végiggondolva egy kérdést megoldást találni a problémára anélkül, hogy erkölcsi ítéletet kevernénk a dologba. Én simán ki tudom jelenteni, hogy női vezetés -> matriarchátus -> bukás, anélkül, hogy eközben rosszat gondolnék a nőkre. Többször jeleztem már, hogy ez nem jó vagy rossz, hanem evolúciós kódolás kérdése. A túlélési stratégiáink mások, de ezt erkölcsi skálára vetíteni óriási tévedés és hülyeség lenne. A kígyó mérgez, a sas a karmaival ragad meg, a róka gyorsan fut és erősen harap. A pocok szempontjából teljesen mindegy melyik viszi el, és titáni léptékű idiótaság lenne a részéről olyan hamis filozófiákat gyártani, hogy a róka “jó”, vagy “erkölcsös”, mert gyorsan szalad, de a sas “rossz” vagy “erkölcstelen” mert repül. A természetben mindenki azt teszi, amit a legjobbnak ítél, és hogy ez a nőknek a matriarchátus, a férfiaknak meg a patriarchátus, az nem jelent semmit.
Viszont értelmes felnőtt emberek módjára higgadt fejjel fel kell ismerni, hogy a matriarchátus fűkunyhót jelent meg kőbaltát, míg a patriarchátus csokifagyit meg internetet. És ha az utóbbi jobban tetszik, akkor el kell fogadni hogy azzal jár, hogy a férfiak irányítanak.
Jók a nők? Lófaszt.
Rosszak a nők? Lófaszt.
Jók a férfiak? Lófaszt.
Rosszak a férfiak? Lófaszt.
Mindannyian emberek vagyunk.
Abba kéne fejezni végre a hibás alapokra felépített erkölcsi ítélkezést, és lecserélni egy racionális, cél- és problémamegoldó központú gondolkodásra, mert az egyik sehová sem vezet, a másik meg a jövőbe.
…
A háttérhatalmak teljesen más kérdés, mert amíg ők irányítanak addig nem lesz rend és nyugalom, nőktől, férfiaktól, vagy bármiféle -átustól, -izmustól teljesen függetlenül. Dehát ez a lap alapvetően nem a háttérhatalommal foglalkozik, hanem a férfi-nő dinamikával :) Beszélhetünk a rócsildokról is, felőlem, én már túltettem magam azon hogy rossznéven vegyem ha egyesek hülyének néznek – de azért ezt a jó kis antifeminista lapot nem akarnám ilyesmikkel elsüllyeszteni :) Vonuljunk át a blogomra vagy a pirospirulára és ott folytathatjuk ezt a vonalat is…
Dean:
Ezúttal én is beállnék a veled egyet nem értők sorába. B terv, hogy csak pontosítás kell, mert nem ugyanazt értjük a leírtak alatt. :)
> Szó arról van, hogy a női vezetés matriarchátust okoz, vagyis káoszt, pusztulást és kihalást. A férfi vezetés patriarchátust okoz, vagyis épülést, fejlődést, civilizációt. Nem azért, mintha valaki jó vagy rossz lenne, vagy valami kitalált álerkölcsi szarság, vagy mert a férfiak mind annyira tudatosan faszagyerekek lennének, hanem azért, mert mindenki a saját belső (legtöbbször tudattalan(!)) vezérlő elveit vetíti rá a társadalomra – és az a yang princípium, vagyis a férfiak esetében a szabadság, az igazság(osság), az egyéni boldogulás lehetősége és tisztelete, míg a yin (nők) esetében a biztonság, a biztonság és a biztonság.
Nem először említed a patriarchátus-matriarchátus párost – amely besorolás szerintem bizonyos témák kapcsán alapvetően félrevezető. A rendszer, a struktúra ugyanis lehet ilyen, de nem sokat ér (azaz maximum egy háttérelemnek hat), ha a lényeg, a hatalomgyakorlás jellege másféle.
Például szerintem könnyen belátható, hogy amitől ez a demo-kráciának nevezett izé nem működik, az az, ha a hatalomgyakorlás jellege feminin irányba hajlik. A demokráciát lehetne jól is használni, de csakis maszkulin beütéssel. Feminin jelleggel ellenben ez úgy fest, hogy
– a hatalomgyakorlás arctalanná válik, nem lesz személyi felelős
– ezzel az egész felelősség kérdését el lehet maszatolni, amely mintázat alapvetően feminin konfliktuskezelési módszer
– ez a maszatolás jelentkezik a nyílt, egyenes megnyilvánukások helyetti átláthatatlan, függönyös szövevény vezetésben (ahol éppenhogy a lényeg sosem egyértelmű, avagy folyton rejtett) – ez egy az egyben a csúsztatás, terelés kérdésköre, a konfliktuskezelés indirekt, passzív megoldása
– de akár úgy is mondhatnám, hogy egyáltalán nem véletlen a klasszikus “oszd meg és uralkodj” elv
Talán éppen ez utóbbi miatt értik sokan félre a patri-matri hatalomgyakorlás lényegét. A hatalmi berendezkedés egy dolog – királyságot, diktatúrát is lehet matriarcha módon vezetni (bár ez kétségkívül nem túl jellemző, azaz szinte fehér folt a történelemben). A lényeg szerintem a hatalomgyakorlás módján, és a konfliktuskezelésen van.
Minden, ami nyílt, egyenes, könnyen azonosítható, az patriarchális minta (jellemzően királyság és diktatúra, avagy a görög városállamok vezetése (egy ideig)/római köztársaság(egy ideig)). Jelszava a “győzd le és uralkodj” (lásd ókori államok).
Minden, ami kitérő, passzív, szétaprózódó, nehezen átlátható struktúrát használ, az matriarchális minta. Erre kiváló példa a mai demo-kráciák többsége (ahol kvázi baszhatjuk is a háttérbe szorított yangot). Jelszava: “oszd meg és uralkodj”.
Az sem véletlen, ami pl. a görög városállamok/Róma esetében történt. Az “oszd meg és uralkodj” elv ott egy alapvetően patriarchális struktúrába férkőzött feminin jellegű kórság volt – amely minden esetben el is hozta a maga következményeit, annak rendje és módja szerint.
Szerintem meg kár a matriarchátust előhozni, mert senki sem tudja, társadalmi szinten hogyan működhet(ne) – arra gondolok, hogy nincs kipróbálva, nincsenek róla ismereteink. Az a néhány, eldugott kis faluközösség, amelyről matriarchátusként tudunk, nem releváns. Érdemes ennyit nyüglődni e két “atriarchátus” összehasonlításával? (Persze, elméleti szinten érdekes, de itt most azt hiszem, nem erről van szó.)
A férfiak szeretnek elvont elméletekkel bíbelődni, a nők ellenben… ;D
Egyébként igazad van, legalábbis ha csak a történelmet nézzük, de a jelenben sajnos egy társadalom-mérnöki kísérlet közepében élünk, ami megpróbálja a világ legnagyobb patriarchátusát matriarchátussá alakítani… És már a folyamat háromnegyedénél tart. Minimum. A kérdés az, hogy a felhalmozott vagyon, tudás és technológia képes lesz-e a civilizációt működtetni úgy, hogy az azt létrehozó férfiakat “kihajítják” belőle. Egy darabig biztosan, legfeljebb be lesz vezetve, hogy a férfiaknak kényszermunka-táborokban kell dolgozni, vagy nyílt rabszolgaságban. A kezdeményezés már megvan (például a gyermektartás elmaradási miatti börtöntöltelékekkel). Ha nincs saját család, öröklés, gyermek ami a férfit motiválja a munkára, és a Hymowitz-féle óbégatás is csődöt mond, akkor jön majd az állam és helyreteszi a “felelőtlen, renitens” férfiakat.
Igyekeztem úgy egyszerűsíteni, hogy azonnal és könnyen érthető legyen, de a mondandó megmaradjon… Ez lett belőle :)
Persze a társadalmaink (vezetésének) bonyolultsága már rég messze meghaladta a törzsi szintet, ahol volt egy vezető akit mindenki ismert, esetleg egy jól behatárolt vének tanácsa. Manapság már nem is lehetne egy társadalmi berendezkedésre olyan egyszerű fogalmakat használni, hogy matriarchális vagy patriarchális, mert annyi különböző réteg van, ami annyiféle különböző módon működik… De valahogy mégis muszáj beszélni róla, és ennek egyetlen lehetséges módja az egyszerűtől a bonyolultabb felé haladás. Először fektessük le az alapokat, aztán szöszölhetünk a részletekkel :)
A lényeg, a téma központi magja mindazonáltal nem túl bonyolult… A női lélek biztonságra vágyik, és ha a kezébe kerül a kormányrúd, akkor arrafelé vezeti a közösséget. Hogy ezt kik hogyan irányítják vagy használják ki a háttérből, meg az összes hasonló téma tulajdonképpen csak máz. Papíron elképzelhető az is, hogy nők irányítsanak “férfi-módban”, de a gyakorlatban csak mint szabályt erősítő kivétel fordult elő (egy-egy királynő). Akár azt is mondhatnám, hogy egyszerűbb ha férfiak irányítanak mert nekik alapból megy a férfi-mód, nem kell szimulálni :)