Ha már így szóba került a dolog, merüljünk bele talán egy kicsit mélyebben.
Férfi-nő tekintetben számtalan “kettős mérce” van, vagy legalábbis olyan dolgok, amiket a modern emberek annak csúfolnak. Valójában inkább arról kéne beszélni, hogy teljesen külön szempontok alapján ítélik meg a nőt és a férfit, nem pedig egymáshoz viszonyítva. Összehasonlítani csak azt érdemes, aminek ugyanaz a funkciója; az egyik tűzoltó lehet jobb tűzoltó, mint a másik, de hogyan lehetne összehasonlítani egy tűzoltót egy magyartanárral? Hiába egy tulajdonságot veszünk alapul – mondjuk a fizikai erőt -, akkor sem lehet őket egy skálán mérni. Ugyanez igaz férfira és nőre is: ha egy tulajdonság egy pasiból jó pasit csinál, közel sem biztos, hogy ugyanaz a tulajdonság egy nőből jó nőt.
A legegyszerűbben magyarázható példa pont az, ami szóba került:
ha egy nő sok pasival szexel akkor a “szexpiaci” értéke lemegy, de ha egy férfi sok nővel szexel akkor az ő értéke növekszik. Ez ellen a feministák úgy visítanak mint a disznó ha a nyakához teszik a bökőt.
És persze azt mondják: miféle patriarchális csökevény, hogy a férfiaknak szabad, a nőknek meg nem? Nőelnyomás! Holott ha megvizsgáljuk a jelenséget, akkor kiderül, hogy tulajdonképpen az emberek belső elvárásairól beszélünk, és ha a nők nem várnak el a valamit a férfiaktól, azért nehéz lenne azokat felelőssé tenni. A helyzet pedig az: egy férfi elvárja a nőtől, hogy ha stabil monogám párkapcsolatra “jelentkezik”, akkor az arra való alkalmasságát bizonyítsa azzal, hogy előtte nem fekszik le fűvel-fával. Ez egy teljesen jogos és normális elvárás, ami erkölcsileg és emberileg is indokolt, de ha valakinek ez nem lenne elég, azoknak ott a statisztika: a stabil párkapcsolatra való női képesség a szexuális partnerek számának növekedésével csökken. [Ha egy pasi szűzlányt vesz feleségül, az esélye arra hogy a házasság még 10 év múlva is egyben lesz, 80%. Ha a nőnek előtte volt már 2 másik szexuális partnere, ez az esély 43%-ra zuhan.] Tehát a férfiak elvárásainak helyességéről konkrét tudományos vizsgálatok szólnak.
Ugyanígy a nők is elvárhatnák a férfitól, hogy ha az szexuális kapcsolatot akar velük kialakítani, akkor ne legyen túlságosan színes a múltja. Elvárhatnák – de nem teszik. A nők ennek az ellenkezőjére esküsznek: kell a francnak egy tanulatlan szűz kisfiú, nekik olyan pasi kell aki tudja a dolgát. És hogy “tudja a dolgát” az onnan látszik, hogy már sok nővel lefeküdt.
Hoppá.
A kettős mérce e tekintetben annyit tesz, hogy a férfiak erkölcsei szigorúbbak mint a nőkéi, és kifejezetten mosolyogtató, hogy emiatt a nők tiltakoznak. Mivel a saját erkölcseiket semmiképp sem akarják a férfiak szintjére emelni, ezért két választásuk maradt: vagy a férfiak erkölcsét húzzák le a nők szintjére (“igenis fogadd el ha egy nő ribanc!”), vagy az erkölcsi különbséget mint “igazságtalan patriarchális intézményt” támadják (“kettős mérce!”).
Rövid kitérő erejéig megemlíteném a praktikus okát is annak, hogy miért él ez az erkölcsi különbség: mert az emberek ösztönösen tudják, hogy egy nőnek sok pasival szexelni nem “teljesítmény”, hiszen elég ha kifekszik az utca közepére széttett lábakkal, és estére túl van a százon – ugyanakkor egy férfinak sok nőt meghódítani igenis teljesítmény, hiszen az átlagos nő nem adja a bájait mindenféle jött-ment ismeretlennek, azokért “meg kell dolgozni” valahogyan. Egy hasonlattal élve: ha egy hegyet sokan megmásznak, az csak annyit jelent, hogy könnyen megmászható. Ha egy hegymászó sok hegyet megmászott, akkor az a hegymászó ügyes. Ezért nem kapnak a ribancok sok házassági ajánlatot, és ezért buknak a nők a Casanovákra.
Visszatérve a fő csapásvonalra: a megcsalás kettős mércéjén a legkönnyebben a nők tudnának változtatni azzal, hogy nem adják oda magukat azoknak a pasiknak akikről mindenki tudja, hogy úgy szállnak virágról virágra mint a méhecskék. Ezzel egycsapásra megszűnne minden alap a siránkozásra – dehát ki az az őrült, aki bármi ilyesmit (vagy egyáltalán bármit) el mer várni a nőktől???
Hasonló a helyzet a megcsalással is. A férfi poligám, ami praktikusan – ámde a legkevésbé sem polkorrekt módon – annyit jelent, amit bármelyik evolúcióval foglalkozó szakember meg tud mondani: a férfi stratégiája a fajfenntartásra a sokat szapult “magok szórása”. Vagyis egy pasinak akkor van a legnagyobb esélye arra, hogy életképes utódokat nemzzen és a génjei fennmaradjanak, ha minél több nőnek minél több gyereket csinál. Ezért a természetes kiválasztódás 2,5 millió év alatt tett arról, hogy ez a késztetés ott legyen minden pasiban – akiban nem volt, annak kevesebb gyereke lett, vagyis kevesebb esélye volt arra, hogy a génjei hosszú távon fennmaradjanak. Olyan férfiak leszármazottai vagyunk, akik ugrottak minden lehetőségre; nekik lett sok gyerekük, vagyis az ő fajfenntartó stratégiájuk volt a nyerő.
A nők ugyanakkor hipergámok. Ők nem tudnak ezer gyereket nemzeni, mint Dzsingisz Kán, ezért nekik az a legjobb, ha arról gondoskodnak, hogy az a néhány gyerek aminek életet adnak, a lehető legjobb apától legyen. Ezért kell a nőnek a “törzsfőnök”, a magas státuszú alfahím, mert (legalábbis papíron) az a legjobb apajelölt. Hogy a gyereket ki neveli fel, az más kérdés; a lényeg, hogy a gének a jó helyről jöjjenek.
Ezekből következik, hogy a két nem “megcsalási stratégiái” is különböznek: a férfi minél több nőt akar magáévá tenni, a nő viszont csak akkor csal, ha jobb gének vannak kilátásban annál ami otthon adott. Persze mivel senki nem hord a zsebében genetikai labort, a nő kénytelen az ösztöneire hagyatkozni annak megítélésében, hogy kinek milyen a génkészlete. Szerencsére az ösztönökben nyugodtan lehet bízni – alsó hangon is 2,5 millió évük volt csiszolódni, általában egy pillanat, egy pillantás elég, hogy a megfelelő adatokat köpjék a potenciális partnerben rejlő lehetőségekről. Szimmetrikus vonások, egészséges bőr, sportos testalkat, fizikai és erkölcsi tartás (gerinc), satöbbi… Ezek nyilvánvalóan nagy szerepet játszanak a párválasztásban.
Ugyanakkor viszont észre kell venni, hogy a férfi ha a teljes falut végigcsavarogja is, alapvetően mindig hazatér. (Puzsérék erről beszéltek úgy, hogy a férfi érzelmileg monogám.) Persze, hogy a férfi szívesen megmászna minden hegyet, mert hajtja az ösztön, de közben tudja, hogy aki otthon várja, az gyerekeket szült neki, akiket közösen nevelnek, tehát az ott a család, ez itt meg csak egy kaland.
Ha a nő félrelép, az viszont magában hordoz egy mélyebb, mondhatnám a férfi szempontjából szomorúbb tartalmat is: a nő jobb géneket talált, vagyis a férfi (már) “nem elég jó”. És ha a nő eljut odáig, hogy más férfitól akar gyereket, akkor az eredeti kapcsolata már érzelmileg sem az igazi. Lehet, hogy “szereti” a férjét, de ez magyarra fordítva csak annyit jelent, hogy összeszoktak, talán kedveli, de a tűz már nem lobog. Sok kapcsolat elvegetál így, de azt szerintem senki sem gondolja, hogy ez lenne az ideális.
Na és persze a sokat emlegetett kakukktojás-szindróma: a feleségnek semilyen gyakorlati kárt nem okoz, ha a férjének 300 másik gyereke szaladgál a nagyvilágban, amíg a pénzt, az érzelmeket és a munkát a családba feccöli, nem a szeretőkbe. Ugyanakkor egy férfinak nagyon komoly gyakorlati kárt okoz ha azt a bizonyos pénzt, érzelmeket és munkát, amit a saját családjába fektet, valójában a tudtán kívül más gyermekére fordítja. Erkölcsileg senki sem szent, ha félrelép, de most a gyakorlatról van szó. Hiába hasonló, vagy ugyanolyan a cselekedet, ha a következmények mások. És a “népítélet” a következményekről szól. A falu nem azért pletykálja fortyogva Julcsa kalandjait, miközben csak legyint a Géza csavargásaira, mert a falu hülye, vagy nőellenes.
A falu tudja azt, hogy ha Julcsa nem tud megmaradni a bugyijában, az a férj aljas hátbadöfése, és nagy valószínűséggel az apaság kétségbe vonásához és egy család szétrobbanásához vezet, ami – főleg kis közösségekben, szegénység esetén hatványozottan – komoly problémákat okoz.
Ugyanakkor ha Géza “nagy természete” otthon is kitudódik, a nő füstölöghet, hogy Gézának volt pofája szórakozni járni, de attól még a saját anyaságára nem vetül kétség, és a családnak továbbra is van aki enni adjon.
Ha Julcsa lelép (vagy az utcára teszik) a gyerekekkel akkor nyomorogni fognak, mert valószínűleg nem lesz másik férfi aki magához venné; Géza viszont nevelheti a gyermekeit változatlan anyagi körülmények között, legfeljebb nem túl jó erkölcsi példát mutat nekik. A falu, vagyis a régi világ sokkal praktikusabban gondolkodott, mint a modern emberek, akik ettől az egészséges “gyakorlati erkölcsiségtől” már elszakadtak, és a szellemi- és betondzsungelben nincs sem idejük, sem lehetőségük nyomon követni a hosszú távú fejleményeket.
A szövegkörnyezetből kiragadva minden értelmetlenné válik. Lehet úgy érvelni, hogy embert ölni bűn, de azért nem árt megnézni, hogy önvédelemből, háborúban, netán utcai fegyveres rablás közben történt a dolog, mert attól függően módosul a puszta tett megítélése. Ugyanez évényes a hűtlenkedésre is, mert bár fizikailag ugyanaz a mozdulatsor, de a férfi és a női szövegkörnyezet egymástól jelentősen eltér. Akkor is, ha ez a feministáknak nem tetszik, vagy ha a praktikumtól elszakadt modern erkölcsiség a maga absztrakt használhatatlanságában már nem tudja ezt megérteni.
Persze a legtöbb emberben az evolúciós pszichológia és a praktikus erkölcs továbbra is ott él, csak a tudatalattiban meghúzódva. A legradikálisabb feministákon kívül szinte mindenki tudja és elfogadja, hogy általában a nő könnyebben bocsátja meg a félrelépést, mint a férfi. Hogy miért, az a modern elmének “rejtély”, de magával a ténnyel azért tisztában van. Valahol a zsigereiben mindenki érzi, hogy átverés és átverés között minőségi és nagyságrendbeli különbségek lehetnek; hogy nem ugyanakkora súllyal esik latba a “nem szexelek mással” ígéret áthágása, mint a “te gyereked”-é. Csakhogy míg a férfi fizikailag csak az elsőt tudja megszegni, addig a nő a másodikat is, ezért a nőn van egy plusz felelősség, ami miatt lehet prüszkölni, amit lehet a patriarchális társadalomra fogni, de akkor is ott marad.
Én ebben a ti hűtlenséggel kapcsolatos álláspontotokban távolról sem azt a kettős mércét kifogásolom, hogy a férfi csalhat, a nő meg nem. Ezt próbálom már napok óta elmagyarázni, de nem akartok megérteni. Nekem az nem tetszik, ahogy nagy garral előadjátok, hogy milyen szemétség ha egy nő kakukktojást hoz a családba, mert a férfi rápazarol egy csomó időt, meg pénzt meg törődést, de azokról a gyerekekről, akiket a férfi potyogtat el, egy szó sem esik, sőt az nem is a férfi dolga, azzal törődjön az a másik férfi, aki volt olyan balek, hogy hagyta hogy megcsalja a felesége, sőt, az egészről a nő tehet, mert miért nem gondolkodott mielőtt szétrakta a lábát. De persze ha ő kerül ilyen helyzetbe, akkor ő nem balek, hanem áldozat, az asszony meg egy ribanc.
Hát hol van innen a férfiszolidaritás?
Ilyen önző és társadalomromboló ideológiát elképzelni se tudok!
Persze ez jó takarózó, mert ha egy férfi felelősséget érezne minden gyerek iránt, akit nemzett, nemcsak a “törvényesek” iránt, akkor az igenis okozna gyakorlati kárt a családjának. Érdekes ilyenkor valahogy szóba se kerül, hogy a nőben növekvő gyerekhez a férfinak is van joga és köze, mert éppenúgy az övé is mint a nőé, neeem, ilyenkor pont azok a férfiak szokták bőszen ajánlgatni az abortuszt a szeretőnek, akik amúgy nagyon ellenzik nyilvánosan, ha meg a nő mégis úgy dönt, hogy megtartja, és netán becsempészi a családjába kakukként, akkor már cikkeket írnak róla, hogy az ilyen nők mekkora ribancok. Én nem mondom, hogy helyes, amit a nő tesz, de a férfi éppen olyan hibás a dologban.
És persze tudom én, nem minden kakukktojást kapó férfi potyogtat is el egyet valahol, de ha az igaz, hogy 100 emberből 90 hűtlen, akkor elég nagy számban előfordul, hogy talán mégis.
Igen, és ennek három oka van :)
1. Egy párkapcsolatot vizsgálva azt nézzük, hogy velük mi történik. Ami azon kívül van, azzal foglalkozzanak azok az emberek, akiket érint… A kettejük gyereke a kettejük gyereke, az meg hogy a szomszéd faluban ki mit szült az az ő szempontjukból mellékes.
2. Csalni sokféleképpen lehet, hajadonnal, özveggyel, prostival, és egyikből sem feltétlenül lesz gyerek. Ha a nő úgy kefél félre, hogy abból szintén nem lesz gyerek akkor nyilván az ő “felelőssége” is kisebb. De ha egyedülálló nőnek születik házas pasitól gyereke az viszont a nő magánügye :)
3. Ha meg férjes nőnek csinál gyereket nős pasas, az nem elsősorban ennek a pasinak a felelőssége, hanem annak a nőnek… Mivel a férfi dolga hogy megpróbáljon minden nőt elcsábítani, a nő dolga meg hogy ellenálljon :) Tudom, hogy ez megint nem jól hangzik egy női fülnek, dehát ez van :) A másik nő kakukktojása ANNAK a párnak a problémája ahová beszületik, és abban a párban ugyanaz a szitu, mint amiről beszélünk: a NŐ kakukktojást hozott a családi fészekbe…
A “férfiszolidaritás” sosem működött úgy, ahogy a női, és ahogy azt a nők képzelik a férfiakról. Egy p*nci sok férfit elbolondít, a legtöbben akár a legjobb barátjuk nőjét is megharapják ha az jelzi hogy vevő az ötletre. Ez nem azt jelenti, hogy ez elfogadott vagy erkölcsös dolog lenne, és ha kitudódik természetesen nagy a hirig… De mint mindig, megintcsak azt kell hogy mondjam, mivel alapvetően a férfi csak felkínálja a szolgálatait, és a nő dönti el hogy igényt tart-e rájuk, a nő vállán nagyobb felelősség nyugszik. Olyan nem létezik, hogy egy külsős valakinek a feleségét “elcsábítja”. Csábítani csak azt lehet aki csábul… minden más nemi erőszak.
A továbbiakról: na persze, manapság már szakadék feszül az ösztönök és a tudatos döntések közé. Dugni jó, ezért az ember megragadja a lehetőségeket, de aztán a gyerek már nem biztos hogy kell. De szerintem kár ezzel a férfiakat szapulni, mert az abortusz is elsősorban a nő döntése, tehát minden pasira aki egy terhességet megszakítana jut legalább 2 nő aki meg is teszi.
Az az élet nagy tragédiája, hogy a felelősség nem egyenlően oszlik meg sok dologban, és akiknek ez nem tetszik azok reggeltől estig siránkozhatnak rajta. (Nem rád utalok hanem mondjuk a feministákra :) Csakhát az jellemző, hogy mindenki csak a saját felelősségeitől akar megszabadulni, a másik nemre háruló felelősségekkel semmi baja. Így lehet az, hogy a feministák kiharcolták hogy egy nőnek ma már nem kell hölgymódra viselkedni, de a férfitól elvárják hogy úriember legyen; a munkahelyre betörtek a nők is, de azért a pasi tartsa el a családot; a nők sok helyen többet keresnek mint a férfiak, de a kocsmában fizessen a csákó; és még sorolhatnám. És persze az is, hogy a nőn ne legyen felelősség amiért válogatás nélkül szétteszi a lábát, de ha valakitől “úgy marad” azt az állam kérdés nélkül kényszerítse gyerektartásra és stb.
Szóval a megcsalás a dolog természeténél fogva a nőkre nagyobb felelősséget tesz, és ezt csak más területeken kompenzálja a férfiak nagyobb felelőssége, ami miatt ha csak erre fókuszálunk akkor igazságtalannak tűnik.
kezdetek egy kicsit idegesíteni. Deansdale lennél szíves válaszolni az előző kérdésemre a hűtlenség témában…
Szerintem ne húzd fel magad, főleg mivel odaát már valaki válaszolt helyettem is… És egyébként sem érzem hogy elszámolással tartoznék neked, vagy bocsánatkéréssel mert különbözik a véleményünk.
A kakukktojás teória itteni felemlegetése hiba volt, mert teljesen elvonja a figyelmet a cikk többi 90%-áról, ami a mai téma lett volna…
Csak azt nem tudom, hogy egy ideális világban, ahol a nőknek éppoly szigorúak az erkölcseik mint a férfiaknak most (hihihi…), ugyan kivel bújnának ágyba a teremtés koronái, akiknek istenadta joguk és ösztönük a poligámia. Még a végén kénytelenek lennének beérni a feleségükkel, ezt a pechet… ;-)
Ha mindenki monogám lenne akkor jó kis monogám házasságok lennének. Most senki sem igazán monogám, úgyhogy a színfalak mögött megy a matatás… És senki sem erkölcsösebb a másiknál pusztán a neme miatt :) Pontosan arról szól az egész felvetés, ez a cikk meg az összes társa, hogy bár különbözőek a stratégiáink, de mindannyian képesek vagyunk hűségre és hűtlenségre is.
…a feleségek meg kénytelenek lennének beérni a férjükkel, az is pont ugyanakkora pech :D
No. Ennyi a lényeg. Szerintem nem is kell ezt tovább rágni. :o)
Szerintem nincs abból baj ha kidumáljuk a kényes témákat, csak a lovak ne szaladjanak el :)
Így van.
Azért vannak igazán monogámak most is :-)
és teljes mértékben elégedettek az életükkel? boldogok? és ha igen vajon meddig?
Ulq, ugye nem azt mondod, hogy a poligám ösztönüket kiélő férfiak feltétlen boldogabbak? Hogy az a jó út?
Biztos válaszol majd ő is, ha egyáltalán visszatalál ide valaha is ebben a kommentdzsungelben, de nem létezik “jó út” ahhoz hogy elérd a boldogságot. Csak egyedi út létezik, attól függően hogy milyen a lelki és szellemi alkatod. Ami az egyiknek öröm a másiknak lehet bánat. Persze az ösztöneink (még mindig…) hasonlóak, de az csak az alap – rajta a felépítmény az egyedi sorsunk, jellemünk, vágyaink, hitünk, félelmeink, stb.
Egyszóval van akinek a poligámia kiélése boldogítóbb, van akinek a monogám kapcsolat, van akinek a cölibátus :)
Igen, elégedettek az életükkel, teljes mértékben. Boldogok és szeretik egymást legalább 35 éve. És a gyerekeik a példájuk nyomán szintén elégedettek a saját monogám kapcsolataikban.
@Ulquiorra
Miért, aki nem hűséges, az talán boldogabb? Inkább valami elérhetetlen boldogságideál hajszolásáról van szó itt… Ez a norma manapság. Éljenek a pöttyös könyvek, meg a Júlia magazin. Esetleg a Cosmo.
Az sose merül fel senkiben, hogy talán ő maga képtelen a boldogságra, ha fejen áll, akkor is.
A boldogság lelki alkat és mentális “felkészültség” kérdése. A partnerkapcsolati státusznak jó esetben semmi köze hozzá. Átmeneti feldobottságot persze okozhat bármi, főleg egy jó szex :), de ha boldogságról beszélünk az egy olyan dolog ami sokkal mélyebb.
nem mondtam, hogy aki nem hűséges az boldogabb, és azt sem, hogy aki hűséges az boldogabb…csak kérdeztem :)
de ha már itt tartunk: nők esetében tökéletesen el tudom képzelni, hogy pontosan az ideális férfival él együtt valaki és nem vágyik másik pasira – vagy valamilyen úton módon, még nem futott össze olyan magasabb státuszú valakivel, aki megbirizgálta volna a fantáziáját. Ezt maximálisan el tudom képzelni, és ebben az esetben ő akár boldog is lehet.
de férfi esetében ezt már erősen megkérdőjelezném. nem hiszem, hogy nem indul be soha semmiféle nőci láttán…és ha ezt a természetadta ösztönét, vágyát visszafojtja- csak mert mondjuk neveltetéséből adódóan, vagy csak úgy,mert jó férj akar lenni – akkor az visszafojtás. és a visszafojtás általában mindig valamilyen frusztrációhoz vezet, ami miatt nem kiegyensúlyozott a férfi teljesen…ezzel persze simán együtt lehet élni, csakhát…
Van akiben nem dúl annyira a tesztoszteron hogy belefulladjon. Egyeseknél a más nők iránti vágy simán kordában tartható – de boldog monogám kapcsolat elképzelhető máshogy is. Például létezhet olyan szerelem, amikor az ember tényleg nem lát mást… A világ történetében volt talán 2-3 is :D
nem elszámolást várok. Azt várom el, (de azt nagyon), hogy több ilyen cikk itt ne szülessen.
Egyrészről azért, mert ez nem a férfiak és nem az antifeministák egyöntetű véleményét tükrözi. Szeretném, ha megmaradnánk a szokásos mederben, cáfoljuk a feminista tételeket és nem megosztó témájú dolgokról fecsegnétek hosszan, mert ha valaki először fog idelátogatni és először pl erre a friss cikkre kattint, még véletlenül mi faragnánk egy semlegesből harcos feministát.
ez a cikk botrányos és én mint aki félek a neofeminizmus elterjedésétől világosan látom, ez most az ő szekerüket tolja. Innentől vagy én is szerzői jogot kérek vagy legalább egy egyeztetést csináljunk legközelebb.
Köszönöm
ööööö, te ki is vagy tulajdonképpen?…szerintem ez a cikk nagyon is jó, csak -ahogy mondani szoktam volt – fel kell hozzá nőni
Valami érved is van, vagy csak szent háborúd? Szerintem nincs ezzel a cikkel semmi baj, nincs benne egy szó sem ami ne lenne igaz. Aki nem érti, vagy nem tetszik neki az igazság az inkább tartson önvizsgálatot.
Egyébként ha írni akarsz, írj nyugodtan, de remélem nem arra gondoltál hogy itt valami prűd erkölcscsősz ellencikket írsz.
“nem a férfiak és nem az antifeministák egyöntetű véleményét tükrözi”
Ilyesmi nem is létezik. Hogy a csudába is lehetne a férfiaknak egyöntetű véleménye? :) Még az antifeministáknak sincs, pedig 4 nagyságrenddel kevesebben vannak mint a férfiak…
Ha valóban szeretnél itt publikálni, akkor egyébként nem kizárt ennek a lehetősége. Ha gondolod, küldj bemutatkozásképpen egy írást az info@ferfihang.hu email címre.
“Ugyanígy a nők is elvárhatnák a férfitól, hogy ha az szexuális kapcsolatot akar velük kialakítani, akkor ne legyen túlságosan színes a múltja. Elvárhatnák – de nem teszik. A nők ennek az ellenkezőjére esküsznek: kell a francnak egy tanulatlan szűz kisfiú, nekik olyan pasi kell aki tudja a dolgát. És hogy “tudja a dolgát” az onnan látszik, hogy már sok nővel lefeküdt.”
itt van az óriási tévedés. Egyébként hehhh, pont fordítva szokott inkább lenni, vagy legalábbis felénk.
A baj az igazából, hogy ez az oldal egy határozott CÉLLAL jött létre. Innentől kezdve minden megosztó vélemény az ellentábort erősíti vagy sajnos a hegeli dialektikában a szintézis felé vezet. Semmilyen szintézis nem fogadható el a neofem bűnözőkkel. Márpedig ne lepődj meg, ha a nők igazságérzete durvul bekapcsol ettől az enyhén soviniszta ízű szagú beszédtől.
Mostantól térjünk vissza a statisztikák szemlélgetésére, és a nők nőiességének dicséretére. Legyetek szívesek és legyen bennetek olyan jó érzés, mint amikor ti vártátok el.
Nem tudom ki vagy, de baráti jobbot nyújtok mikor felvilágosítalak, hogy a női ösztön tényleg így működik. Az, hogy sokan képesek kordában tartani, a tényen nem változtat: ez az ami belül lapul. Persze a legtöbb ember, és még a legtöbb nő sem szembesül ezzel így, logikusan kifejtve és tisztán leírva, ezért még ők maguk sincsenek tisztában vele.
Csak az van, hogy a suliban valahogy a Gedeonba zúgtak bele, a gitáros srácba, és nem érdekelte őket Jenő, aki ugyan jó volt matekból, de alig volt barátja és azok is mind vesztesek. És érdekes módon valahogy majdnem minden lány Gedeont akarta, Jenőt meg valahogy senki.
Persze amit fent idézel, annak a megfogalmazása lehet kissé megtévesztő. A nő nem gondolkodik azon hogy a pasi hány nővel kefélhetett, és nem mérlegel az alapján, hogy hogyan viszonyuljon a férfihoz. A nőnek nem olyan értelemben kell a tapasztalt pasi, hogy az járna a fejében: “ez a pasi sok nőt megdugott, ezért nekem is kell” – ez nyilván hülyeség. Amiről szó van, és amiről úgy látom te még nem tudsz eleget, az maga az ösztön, ami nem tudatos gondolatokban, hanem romatnikusoknak gyomortájéki pillangókban, pragmatikusoknak a bugyi nedvességében mutatkozik meg. Vagyis Julcsa a suliban nem azért akarta Gedeont, mert tudta hogy az nagy szívtipró, hanem mert belezúgott, róla álmodott, őt kívánta. Az “elveszett láncszem” a kapcsolat a két dolog között, amiről a nő sem tud: hogy azért szeret bele, mert népszerű, mert “sármos”, mert magabiztos – és ugyanezen okokból zúg bele a többi csaj is.
Amire te gondolsz az a romantikus össznépi mismásolás, ami évezredekig jó volt arra hogy a társadalmat stabilizálja, mert ha a férfiak tudják hogy a nőket mi vezérli az a többségnek durva kijózanító pofon. De ha egyszer áttérsz a piros pirulára, onnan nincs visszatérés :) Ha egyszer megérted a nőket, akkor meg tudod magyarázni a világot; például hogy miért szexelt volna a nők 80%-a a még aktív Mick Jaggerrel annak ellenére hogy ronda mint egy kifordított egyujjas bundakesztyű. Aki romantikus ideákban hisz az még azt sem tudja megmondani hogy miért a gitáros Gedeon vette el az évfolyam felének a szüzességét különböző nyári táborokban, miközben a többi csávó csak irigykedett és gyűlölte :)
Nameg persze ott a gond, hogy a férfiak ösztönéről beszélni szabad, a nőkéről nem. Az nem polkorrekt. Azt minden nap tucatszor hallhatod, hogy a “férfiak disznók”, mert minden lyukba be akarják tenni a farkukat, poligámia, miegymás. A férfiakról akár kifejezetten negatívan is lehet nyilatkozni, ilyen a korszellem. Ugyanakkor ha a nőkről tárgyilagosan beszélünk, akkor az emberek fele egyből hörghurutot kap, hogy “mi ez a nőellenesség?”. Nőellesség a seggem – ez csak az evolúciós pszichológiájuk konyhanyelven való tárgyalása.
Egyébként felhívnám a figyelmed, hogy egyetlen elítélő szót sem találsz a cikkben a nőkről. Hacsaknem elítélőnek tartod, hogy ők is emberek, akikben megvannak a genetikusan kódolt ösztönök…
Egyébként felhívnám a figyelmed egy érdekes dologra:
Ha egy férfi meg akar sérteni egy nőt, akkor azzal vádolja meg hogy sokat szexel, köznyelven: ribanc.
Ha egy nő meg akar sérteni egy férfit, akkor azzal vádolja, hogy nem szexel sokat, mondjuk: szűz.
Gondolkodj el azon, hogy hogy a túróban kell azt értelmezni, hogy egy nő lenézi a férfi részéről a szexuális tapasztalatlanságot, egyenesen azzal sérteget.
de férfi esetében ezt már erősen megkérdőjelezném. nem hiszem, hogy nem indul be soha semmiféle nőci láttán…és ha ezt a természetadta ösztönét, vágyát visszafojtja- csak mert mondjuk neveltetéséből adódóan, vagy csak úgy,mert jó férj akar lenni – akkor az visszafojtás. és a visszafojtás általában mindig valamilyen frusztrációhoz vezet, ami miatt nem kiegyensúlyozott a férfi teljesen…ezzel persze simán együtt lehet élni, csakhát…
Szóval te azt javaslod, ha egy nő után akár csak pillanatnyi vágyat érzek, mindjárt ugorjak rá? Ellenkező esetben ugye elfojtás, az meg nem jó…. hát nem tudom, kissé bizonytalan vagyok, föleg azzal kapcsolatban, hogy ők mit szólnának ehhez
Ulq: persze, én is sokszor kell elviseljek feszkót, mert sok nő tetszik meg, és én is – mint férfitársaim, átlag 5 percenként -. a szexre gondolok. Hordozható teher. Persze bennem talán kevesebb tesztoszteron működik, ezt nem tudom. :)
Én a keresztény tanításra szavazok, monogám házasság mindkét félnek, ha meg ez kevés a férfinak – nyomás civilizációt építeni és szublimálni. Jójó, ez tesztoszteron bajnokoknak alig járható, megértem. Számukra nincs tanácsom. A hűtlenség bűn, de ha megcsúnyult már az asszony, cölibátusban élni… Zsákutca. Olyan egyenlet, amit én erős hit nélkül nem láthatok megoldhatónak. Nem feltétlen vallásos hitre gondolok! Hinni lehet a monogámia helyességében is, és ezen az alapon áldozatokat hozni érte.
Ez így tiszta, és a társadalomra nézva a lehető legépítőbb hozzáállás. Azért épült fel a nyugati világ, mert elég hosszú ideig volt ez a (kötelező) közös ideál. És most azért morzsolódik szét mert már szinte senki nem hajlandó a vállára venni a terhet ami ezzel jár.
Az a probléma az ilyen cikkekkel, ill. Deansdale hozzászólásaival, hogy átlendülnek egy határvonalon. Egy dolog az ösztönök működésének ismertetése, és egy másik dolog, amikor azt hirdetjük, hogy az ösztönök kiélése a helyes életvitel része. Az ösztönök primitív dolgok, aki úgy rendezi be az életét, úgy alakítja a személyiségét, hogy az ösztöneinek él, az primitív ember, még ha amúgy művelt is és jó a helyesírása. Az ösztönöket korlátok közt kell kiélni, és a feszítő energiákat szublimálni valami magasabb rendű dologba, pl. metafizika, kultúra, vagy legalább a civilizáció építésébe. Ahogy ezt az őseink tették. Kefélni a bakkecske is tud, az nem teljesítmény. Tizenéves korban elfogadható, hogy valakinek a szex körül forog az élete, de ebből ki kell nőni és magasabb célokat kitűzni. Ezt mintha nem hangsúlyozná eléggé ez a honlap.
Szerintem senki nem beszélt arról, hogy ez lenne a “helyes életvitel”. Viszont marhanehéz az embernek helyes életvitelt kialakítani, ha nincs tisztában a saját, és a potenciális partnerei ösztöneivel.
És most fontos gondolatot mondok :) Pont ez az egyik nagy baj a mai világgal, hogy a modern ember abban a tévhitben él, miszerint az ösztönök csak valami hülye barbár csökevények, amiknek “az ideje lejárt”, amit egy civilizált ember egy vállrándítással félredob. Holott pont ezeknek az embereknek halvány lila segédfogalma sincs arról hogy mi is az az “ösztön”, miért alakult ki és hogyan működik – ezért megy mindenki öntudatlanul a farka/puncija után, (többek között) ezért szenved, küzd, veszekedik, ezért megy tönkre annyi házasság, ezért van annyi CSBE, ezért van annyi hűtlenkedés, mert egy makulányi kis tudásuk sincs ezekről a dolgokról.
Az ösztön egy “veszélyes” dolog, abban az értelmben, hogy ha nem érted, ha nem irányítod, akkor szükségképpen ő irányít téged. Középút vagy “más megoldás” nem létezik. Amikor az ember a serdülőkorba lép, az ösztönök úgy tapadnak a tagjaira (ez egy szókép, vazze, nem kell szó szerint érteni), mint a marionettbábuk madzagjai, és amíg meg nem látja őket, addig úgy is rángatják. Persze ezt mindenki tagadja, ettől mindenki ódzkodik, ha szóbakerül a dolog akkor meg hülyének nézik a hírhozót, de ha feltennék pár kérdést, rögtön kiderülne hogy mi a valódi szitu. Miért a Béla szimpatikus és miért nem a Józsi? Miért a Julcsát dugnád meg és miért nem a Marcsát? Miért van az hogy Géza minden nőtől azt hallja, hogy “legyünk inkább csak barátok”? Ésatöbbi. Ezekre és a hasonló kérdésekre a modern civilizált világban annyi a válasz: csak. Hát mit tudja ő hogy miért, az egyik szimpi volt a másik meg nem, vagy szimpi de nem nem mozdít meg semmit “odalent”. Miért? Mi az hogy miért???
Pedig mindez egyszerűen magyarázható, legalábbis az alapok könnyen érthetőek és átláthatóak. Dominancia, a termékenység / sikeresség külső jegyei, természetes kiválasztódás, és még napestig sorolhatnám. És ha ezeket Géza megérti, akkor kikerülhet abból az ördögi körből, hogy mindenki a “barát-zónába” sorolja.
Az, hogy valaki megismeri és megérti az ösztöneit az nem azt jelenti, hogy azoknak él, hanem azt, hogy utána lehetősége van azokat irányítani, tudatosan használni. Mondjuk pont egy ilyen “szellemi embertől” nem várnám hogy a tudás ellen emeli fel a szavát azzal a hülye szöveggel, hogy “ha megérted akkor a rabjává válsz”. Ekkora f*szságot, már megbocsáss…
Egyébként viszont alapvetően nem érted hogy miről szólnak ezek a cikkek. Három céljuk van:
1. Az intelligens béta fiatalok felé egy segítő kéz, hogy legyen esélyük boldogulni az életben, hogy ne kelljen 30 éves korukig várni hogy az első kapuzárási pánikban fetrengő lestrapált vénlány szóba álljon velük. Ennek semmi köze ahhoz, hogy “kefélni a bakkecske is tud”, ez inkább afféle szolidaritás azokkal a fiatal srácokkal szemben, akikben a saját fiatalokoromat látom viszont: naív, jóindulatú, tisztelettel és megértéssel teli, megbízható, stb, stb kölkök – akik pont ezek miatt az isten szerelméért se tudnak egy jó randit összehozni, mert “túl jók”, vagyis túl béták, és ezért a lányok lesz*rják őket.
2. A házasságokban élő “bétásabb” férfitársak megsegítése, hogy ne menjen tönkre a kapcsolat, ne lepje meg őket egy nap hazatérve a lecserélt zár vagy az üres lakás.
3. Minden férfi és nő felébresztése, a tudatosságuk általános növelése, hogy megértsék és felismerjék azokat a folyamatokat, amik bizonyos dolgokat eddig irányítottak az életükben. A megértés általában olajozottabban működő élettel jár, vagyis több esélyt ad a boldogságra.
Azt meg el se hiszem, hogy olyan satnya lenne az agyad hogy ilyen hülyeségekben ténylegesen higgy, mint hogy egy 20 éves srácnak aki fél karját adná egy punciért megpróbáld bemagyarázni hogy foglalkozzon inkább metafizikával. Annyi tesztoszteron van benne amit harcászati módon bevetve kontinenseket lehetne kipusztítani, a világ összes misztikája sem fogja “kiégetni” belőle a vágyat egy társ iránt. Arról nem is beszélve, hogy sz*r is lenne ha kigyógyulna a szexuális vágyból, mert ha ez ilyen egyszerű lenne akkor a komplett emberiség lehúzhatná a rolót kb. két generáción belül. A fajfenntartás olyan ösztön, hogy néha még a létfenntartást is felülírja, te meg annyival akarod lesöpörni, hogy ez “primitív dolog” és inkább olvasson Hamvas Bélát. Ez olyan mértékben el van rugaszkodva a realitásoktól hogy értelmezni is nehéz.
Az őseink egyébként nem a szexuális energiáikat fordították a civilizáció építésére – mivel nagyon fiatalon házasodtak és szültek -, hanem a saját gyermekeik és családjuk fenntartásának “ösztönét”, vagyis inkább feladatát. Akinek 20 évesen már van 2 gyereke, az attól még minden nap dughatja a 18 éves feleségét, de hogy napközben túrni fogja a földet a megélhetésért az majdhogynem bizonyos. A paraszt esténként nem Platónt olvasott, hanem maga alá gyűrte az asszonyt…
De még mindig nem értem, hogy egy gészséges szexuális élet kialakítása és megélése miért böki ennyire a csőrödet. Ennek a honlapnak a férfiak segítése a célja, és ez nem abban merül ki, hogy mindenkinek azt tanácsoljuk, olvasson Heideggert, hanem abban, hogy praktikus, gyakorlati tanácsokat adunk arra hogy hogyan lehet megmenteni egy süllyedő házasságot, hogyan lehet ébren tartani a tüzet egy hosszútávú kapcsolatban, stb. Valószínűleg nem tűnt fel neked, de egyetlen cikk sem szól itt arról, hogy egy kocsmába lemenve hogyan szólítsunk le félrészeg ribancokat. Ha csak az lenne ezen a lapon, akkor megérteném a problémád, de így inkább csak úgy tűnik hogy egy felszínesen ítélő, spirituális olvasottságával nagyképűsködő, ámde minden problémát vészesen leegyszerűsítő ember vagy, aki szerint mindenki más hülye.
Na hát nem tudom van-e még értelme ide több mint két év csúszással írni, de majd kiderül:)
“Az intelligens béta fiatalok felé egy segítő kéz, hogy legyen esélyük boldogulni az életben, hogy ne kelljen 30 éves korukig várni hogy az első kapuzárási pánikban fetrengő lestrapált vénlány szóba álljon velük.”
Az én tapasztalatom az, hogy a 30/35+ egyedülálló gyermektelen nők sem jutottak el odáig, hogy “letegyenek” az alfákról, és hányingert keltő szóval élve “megelégedjenek” egy (erősebb) bétával*. Szóval azon túl, hogy a cikkeitek kvázi felnyitják a béták szemét a való világ működésére, igazából nem adnak semmi tanácsot arra nézve, hogy hogyan “alfásodjanak”. Néhány dolgon könnyű változtatni, akin van +20kg, az elmehet sportolni, jobban fog kinézni, jobb közérzete lesz, ugrik 2 szintet az önbizalma, amitől ő maga is ugrik talán 1 fokozatot. De a többi nem megy ilyen könnyen. Gazdagabbá válni már nem ilyen egyszerű, sőt a mai magyar valóságban valószínűbb, hogy lehetetlen. És tudod, amikor egy normális, értelmes, még némi egzisztenciával is rendelkező (lakás kocsi nyaraló) (=bétás) ffit még azok a nők is elhajtanak, akik pedig már hiába élnek álomvilágban, mert nem fognak jobbat kapni, és objektíven nézve sem jobbak semmivel, akkor rohamléptékben épül le a meglévő önbizalom is, ami még több elutasításhoz vezet majd stb stb ördögi kör. Nyilván nem nehéz kitalálni, hogy részben a saját életem a példa, bár nem kellett 30 éves koromig várni, hogy szóba álljanak velem, sőt addigra sikerült azért valamire való tapasztalatot is összeszedni, megállapodni viszont nem, és most mintha kezdenék belépni ebbe a fent említett ördögi körbe, amit nagyon nem szeretnék.:)
* A megelégedés, meg csúnyább szóval megalkuvás még sohasem vezetett jó dologhoz. Aki csak megalkuvásból van együtt a párjával, mert bár jobbra vágyna, de nem talál, annak nagyon nehéz lesz – ha nem lehetetlen – boldoggá tennie ezt a kapcsolatot. Frusztrációkhoz vezet.
Tudom, hogy talán frissebb cikkhez is írhattam volna ezt, többször is előkerült ez a téma, de most jött meg az inger. De ha ezt már nem látjátok/olvassátok, akkor beírom majd máshova is, ahova illik:)
Mert nem lehet “alfásodni”. Ez csak egy mese. Ha belegondolsz, ez a férfiak nagy csapdája, hogy azt hiszik, ha minél többet adnak a nőknek, akkor majd sikeresnek lesznek náluk. A többi férfi erre rálicitál, így aztán csak azt érik el vele, hogy a nők elvárásai egyre növekednek a férfiakkal szemben, jogosultságérzetük alakul ki a férfi által nyújtott egyre nagyobb szolgáltatások iránt az összes férfivel szemben.
Alfának születni kell, legjobbak közé nem tartozhat mindenki, mert akkor mihez képest lenne a legjobb?
* A megelégedés, meg csúnyább szóval megalkuvás még sohasem vezetett jó dologhoz. Aki csak megalkuvásból van együtt a párjával, mert bár jobbra vágyna, de nem talál, annak nagyon nehéz lesz – ha nem lehetetlen – boldoggá tennie ezt a kapcsolatot. Frusztrációkhoz vezet.
Ez így igaz. Viszont. Egy nem alfa férfinek CSAK EZ a lehetősége van, ha mindenáron nőt akar. Hiába hitegetik itt magukat egyesek, hogy családfenntartó szerep, meg monogámia, ha egy férfivel csak az általa nyújtottakért van együtt egy nő, az nem más, mint megalkuvás. Mivel nem önmagáért kell, hanem a hasznáért. Önmagáért nem kellett senkinek, mert nem alfa. És, mivel sok béta férfi van, aki akar szexet, így eljutunk odáig, hogy egyesek már azt pedzegetik itt is, hogy ne is kelljen dolgozni a nőknek, majd a férfiak eltartják őket. Szóval rálicitálnak még a feministákra is. Pedig egyetlen nő sem lesz a pénztől szerelemes, egyetlen nő sem fogja azt mondani, hogy igen, ezt meg ezt megtetted értem, akkor én is megteszek érted dolgokat. A nők amorálisak. Amit adnak nekik, azt elveszik, de viszonozni sosem fogják. Ez a férfiak zsákutcája. Ebből a körből csak két kiút van: Vagy realizálod, hogy megszívtad az életben, mert farokkal születtél és nem vagy alfa, ebben az esetben nem is hajtasz a nőkre, mert tudod, hogy úgyis csak kihasználnának. Ez az MGTOW út. Persze, ez nem jelenti azt, hogy időnként ne lízingelhetnél egyet. De arra vigyázni kell, hogy ne csinálj gyereket senkinek, mert akkor bekerülsz a rendszerbe, és fizethetsz, mint a katonatiszt. A másik lehetőség: hogy megalkuvó leszel, megfelel az, akinek éppen szüksége van rád. Persze, nem magadért fogsz tetszeni, hanem a vagyonodért, a nem túl sokat ígérő férfiszereped balek módon történő eljátszásáért, az általad nyújtott szolgáltatásokért. Ha ezt benyeled, akkor jó patriarchális családfenntartóvá válsz. Addig, amíg a nődet be nem cserkészi egy alfa, mert a nők sajnos olyanok, hogy ha találnak jobbat, mint aki otthon van, akkor már azzal akarnak lenni, és szétcseszik ezért a családot is. (női önzés, amoralitás)
“ így eljutunk odáig, hogy egyesek már azt pedzegetik itt is, hogy ne is kelljen dolgozni a nőknek, majd a férfiak eltartják őket. Szóval rálicitálnak még a feministákra is.” – Szerintem ez itt inkább arról szól, hogy a párválasztási kényszert kell a nőkben erősíteni, erre pedig ez lenne a jó megoldás, így nem az állammal hanem férfiakkal élnének közös életet.
Szóval ez sokkal inkább a női kényszerről, mint a női szabadságról szól.
Az állam szerepvállalását az állami juttatások fokozatos megszüntetésével kéne kiiktatni.
De a nők igenis dolgozzanak. Legalább lefoglalják magukat valamivel, és nem lesznek unalmukban csakazolvaska -féle unatkozó háziasszonyok, akiknek a legnagyobb gondjuk az életben, hogy milyen nehéz óvodába vinni a gyereket, miért nem csinálják ezt is a férfiak helyettük.
Az 50-es évek amerikájában is ugyan ez a helyzet játszódott le tömegesen, meg is lett az eredmény: Egyik legdurvább feminista ország lett mára.
Az egykeresős családmodell férfiahangos értelmezéséről volt szó. Nem állítom hogy egyet is értek vele. Csak jeleztem hogy ez nem valamiféle feminizmuson is túli nőkedvezés, sokkal inkább a “pinát mindenkinek” jelszó valóra váltása. Másrészt négy gyerekkel már megnézném hogy nőnek mennyi unatkoznivalója lenne… Férfi oldalról meg ilyen esetben már tényleg el lehetne várni hogy meleg étellel és nedves pinával várják haza a megfáradt dolgozót.
A női munkavállalás vezetett oda ahol most tartunk. A feminizmus elterjedése is sokat köszönhet a női munkavállalásnak. Ráadásul mint azt már többen is megjegyeztük jelenleg egy párkapcsolatban mindkét fél dolgozik és a keresetük 2×1/2 fizetés. A fáradtságtól pedig mindkét fél feszült, ideges és ez sok kapcsolatot romba is dönt. Ellenben ha a nőknek a munkavállalás lehetőségét úgy adnák mint ma a segélyeket, rászorultsági alapon akkor a férfiak egyedül megkeresnék azt a fizetést amit most ketten keresnek meg. A munkából hazatérő férfit pedig tiszta rendezett körülmények fogadnák és egy olyan feleség tálalná neki az ennivalót aki nem remeg a fáradtságtól és a kialvatlanságtól. Továbbá a gyermekek sem a parkban és egyéb helyeken drogoznának vagy nem a vandalizmussal foglalkoznának mert folyamatos szülői felügyelet alatt állnának.
A magam példáját felhozva egyedüli családfenntartó vagyok és ennek a leírtakon felül további előnye, hogy a feleségem szemében egy félisten vagyok mivel én tartom el, vagyis értéket képviselek a számára. Az ebből adódó viselkedésének hatására pedig a gyerekeim szemében is felértékelődők és sokkal nagyobb a tekintélyem előttük még akkor is ha ezért valójában semmit se teszek.
Mára a tömeges női munkavállalások hatására jutottunk el odáig, hogy a nők hisztiznek amiért nekik bármit is csinálniuk kell. Határozottan elvárnák, hogy a férfi végezzen minden munkát a családon belül mivel már a nő is családfenntartó.
Meg az sem elhanyagolható szempont, hogy a nők tömegesen özönlenek a közszférába, amit viszont a magánszektorból elvont adókból etetnek, mely utóbbi szektor viszont továbbra is a férfiak vállát nyomja.
A női emancipáció szükségszerűen kéz a kézben jár a naaagy, szocialista állammal, anélkül ugyanis a nő munkanélküli maradna. (Így is az, csak bújtatott.)
Igen. Talán nem túlzás az a kijelentés, hogy a munkavállaló nők esetében legfeljebb minden harmadik nőnek van munkája. A többinek csak munkahelye van.
Ez megint igaz, de ez nem sarkítható nemi kérdéssé. A közszolgák számát nemtől függetlenül csökkenteni kéne, kevesebb alibi munkahely kéne.
Ellenben ha a nőknek a munkavállalás lehetőségét úgy adnák mint ma a segélyeket, rászorultsági alapon akkor a férfiak egyedül megkeresnék azt a fizetést amit most ketten keresnek meg.
Ezt a képet árnyalja, hogy aki nem dolgozik, az a közterhek viseléséhez sem járul hozzá. Ha a munkavállalók száma csökken, akkor az adófizetők száma is csökken, tehát, az eltartottak helyett is azoknak kell befizetni az adót, akik dolgoznak. Úgyhogy, a dupla fizetésnek lőttek. Ma is dupla fizetésünk lehetne, ha nem lenne ez a bazi nagy pazarló állam. Minden megkeresett 1000Ft fizetésed 2000Ft-ba kerül a munkaadódnak, miután kifizeti utánad a közterheket. És, akkor még ne is beszéljünk arról, hogy bármit veszel, annak az árának a harmadát az állam kapásból zsebre teszi áfaként.
A munkából hazatérő férfit pedig tiszta rendezett körülmények fogadnák és egy olyan feleség tálalná neki az ennivalót aki nem remeg a fáradtságtól és a kialvatlanságtól.
Erre semmi garancia nincs. Eleve, hogyan kényszerítenéd ki mai viszonylatban? Semmi lehetőséged nincs arra, hogy engedelmességre bírd a nőt, mert mindig lesznek olyan balekok, akik rádlicitálnak, úgy, hogy elfogadják a nőt olyannak, amilyen.
Jelenlegi viszonyok között csak több idejük lenne barátnőkkel lógni, pasizni, netezni, férfiakat szapulni.
Másrészt meg, főzni én is tudok, a takarítás, mosás se egy nagy vaszizdasz háztartási gépekkel, ráadásul, jobban is szeretem, ha minden úgy van, ahogy én szeretem, minden ott van, ahová én rakom. Szóval megint egy olyan “szolgáltatáscsomagról” beszélünk, amiben ma már gyakorlatilag a nagy büdös semmi van benne.
Mint te is leírtad az alibi munkahelyek számát kell csökkenteni. Akár honnan nézzük a dolgot ezen munkahelyeken oly kevés férfi dolgozik, hogy a számukat meghatározni szinte lehetetlen. Az ilyen munkahelyen dolgozók bérét pedig elsősorban közterhekből viselik, Akár közvetlen állami cégeken keresztül akár egyéb kedvezmények formájában. Ebből következik, hogy az adóemelés elmélete nem megalapozott hisz az állam bevétele hiába csökken a felére ha a kiadása ennek többszörösével csökken.
Társadalmi szinten nincs olyan, hogy bárki alád licitáljon. A nők önmaguk támasztanak elvárásokat egymással szemben a társadalmi szerepük szerint. Még ma is az a helyzet, hogy ha egy lakás rendetlen és annak híre megy az ismerősök körében akkor mindig a nők kezdik el szapulni a másik háziasszonyt. Persze negatív kivételek mindig lesznek de ezt senkinek nem kell eltűrnie és kényszert sem kell alkalmaznia a nővel szemben, megteszik azt maguk a nők. De ettől függetlenül egy nő gondoskodó jellem a,i még ma is fellelhető néha bármennyire is próbálják ezt a feministák alantasnak beállítani.
A feleségem is háztartásbeli és önként az. Örömmel tesz eleget háziasszonyi teendőinek és nem is igazán érti miért nem ez a természetes manapság. Itt azért azt is hozzátenném, hogy ő még viszonylag fiatalasszony mivel jóval idősebb vagyok nála.
Főzni, mosni, takarítani mindenki tud vagy könnyen megtanulható. Én sem úgy kezdtem, hogy anyám szoknyája mellől egyből egy nő gondoskodó karjaiba szaladtam. De ha a nő van otthon és ez már csak a gyereknevelés miatt is alap dolog akkor neki kell elvégeznie a háztartásvezetést. És mikor már van 2-3 vagy még több gyerek azért ez nem is olyan kis munka, lebecsülendő munkának pedig egyáltalán nem nevezhető.
Mióta világ a világ a két nem kiegészítette egymást. Ez mára megváltozott. Ma a két nem nem egymásért van hanem egymás ellen. Nem értem, hogy te ezt az eltorzult folyamatot miért akarod támogatni. Ha egy nő is lehet családfenntartó a férfira már nincs is szüksége, vagy hamar ráun és lecseréli. Ennek következményei mindkét nem esetében a magányos és boldogtalan élet főként a 30 feletti korosztály esetében.
az adóemelés elmélete nem megalapozott hisz az állam bevétele hiába csökken a felére ha a kiadása ennek többszörösével csökken.
Nem tudom pontosan, közgazdász szakemberrel kéne megbeszélni, mitől ilyen pazarló az államháztartás. Úgy tudom, a fele már csak úgy elmegy az Eü-re, meg nyuggerekre, a többit meg valahová eltapsolják haver vállalkozóknak, valamennyit visszaosztanak a közszolgáknak, meg a kisgyerekeseknek, segílyeseknek. De szerintem nem ilyen egyértelmű a képlet, mint írod.
Másik meg, ha feltételezzük, hogy a nők főleg közszolgaként dolgoznak, viszont ezeken a területeken alig vannak férfiak, akkor ezen munkahelyek megszüntetésével mi a fityfenétől emelkedne duplájára a jellemzően más területeken dolgozó férfiak fizetése? Hol keletkezne munkaerőhiány, ami a fizetések emelkedéséhez vezetne? Tehát valahogy nekem nem kerek ez a sztori.
Ha egy nő is lehet családfenntartó a férfira már nincs is szüksége, vagy hamar ráun és lecseréli.
Ugyanez igaz fordítva is. Ha én mindenképp csak magamra számíthatok, mert egy nő úgysem akar/tud semmit segíteni az életben való boldogulás terén, akkor mi szükségem lenne nőre? Minek akarnék én osztozni bárkivel is, az általam nehezen megkeresett pénzen?
A közszféra egy jó példája annak, hogy a nőket ki kell tiltani a munkaerő piacról. Sok szó esett már a megélhetési feminizmusról is aminek a lényege, hogy azért hazudoznak és hisztiznek mert csak pénzt akarnak de munkát nem, nem is tudnának helytállni egy cégnél mivel ott nem elég pofázni, ott teljesíteni is kell. A közszférában ugyanez a helyzet.
Orvosi rendelők, okmányirodák, ügyfélszolgálatok, stb. esetében jól megfigyelhető a munkavállaló nők alkalmatlansága vagy inkább nemtörődömsége. Míg az ügyfelek sík idegek és szinte egymást tapossák addig az ilyen területen dolgozó nők (sajnos a férfiak is) kávézgatnak, teázgatnak és kellemesen cseverészve panaszkodják el egymásnak milyen nehéz és fárasztó a munkájuk. Ha mondjuk egy okmányirodát veszek alapul azt látom, hogy általában minden tizedik nő dolgozik csak míg a többi a napot lopja. Így aztán ezen területeken legfeljebb minden 6-8 alkalmazottat kellene helyettesíteni – kizárólag férfiakkal – míg a többit kirúgni. Talán nem kell közgazdász ahhoz, hogy meghatározható legyen az állam spórolása. De a magánszférában se sokkal jobb a helyzet és nem is fog javulni ameddig különböző állami támogatásoknak köszönhetően jó üzlet a cégek számára nőket alkalmazni.
Akárhonnan nézzük a dolgot a női munkavállalók fizetésének szinte a teljes egészét a férfiaknak kell megkeresniük most is. Vagyis ha a nők otthon maradnának és háztartást vezetnének meg gyerekeket nevelnének akkor is ugyanez lenne a felállás. Én ma is azt vallom, hogy hiába én keresem meg a pénzt amiből a családunk él annak legalább a feléért a feleségem dolgozik meg hísz ő teremti meg azokat a feltételeket amelynek köszönhetően én képes vagyok úgy elvégezni a munkámat, hogy azt minden tekintetben elismerjék. De ha mindkét fél dolgozik akkor ki fog megváltást jelenteni a másiknak egy nehéz és fárasztó nap után?
Van ugyan egy szűk női réteg amely valóban akar dolgozni és képes is keményen odatenni magát, ők azok akik lázadnak a saját női mivoltuk ellen. Nekik se munka kellene hanem sokkal inkább gyógykezelés.
Rokapapa
Érdekes dolgok ezek, de akkor kérem ne menjen női orvoshoz, női ápolótól ne fogadjon el injekciót stb(mivel tanultak és lett is hivatásuk és ebből következik, hogy feministák, mert nem gyerekszülések akarták eltölteni az életüket). Idősek otthonában, a kórházakban is csak férfiak dolgozzanak, ugye? Takarítóférfit az iskolákba, óvodákba orvosi rendelőkbe! Óvodákba is férfiakat, hogy kikísérjék a gyerekeket kakilni, pisilni, kezet mosni.(Óvoda a szocializáció része, azért hogy összeszokjanak a gyerekek, nem csak azért van, hogy valahova le lehessen passzolni a gyereket a feminista anyukának) Gyerekosztályra is férfiakat, mert az ápolónők, doktornőknek mint elmeosztályon a helyük, ugye?
Végiggondolta, hogy tulajdonképpen mit írt? A nő, aki nem akar férjhez menni(nyilván elmebeteg) vagy nem tudott férjhez menni(mert, akár hisztis picsa is lehet természetéből adódóan) az haljon éhen, ugye? Akaszkodjon a szülei nyakára, mert nem dolgozhat? Vagy velük kivételezzünk?? Vagy kényszerítsük őket az apácákhoz
(Nemcsak a női munkavállalók fizetésének nagy részét keresik meg a férfiak, hanem ugyanúgy a tűzoltókét, a mentősökét, postásokét, hmm…politikusok-képviselő,polgármester stb. de kérem ne hasonlítsuk össze még véletlen sem egy bármilyen polgármester-képviselő fizetését egy ápolónőével, nyilván az ápolónő, aki éjjel is dolgozik elszedi a pénzt a szegény férfiaktól azzal, hogy időseket, betegeket pelenkáz és ápol.)
A saját megélhetéshez, saját jövedelemhez való jogot elvenni valakitől csak azért, mert nőnek született?
Egyetértek egyébként, hogy a hivatali irodákban ülőkből szelektálni kellene, mert tényleg legtöbbjük vakargatja ezt-azt, de nem minden nő ül hivatali irodában. Elismerem, hogy a nők összességében nagy átlagban(a szerencsésebbek) könnyebb munkákhoz jutnak. De ha a két szélsőséget nézzük pl ápolónő – polgármester, kire lehetne azt mondani, hogy megdolgozik a pénzért amit kap? Ugyanígy fordítva, kőműves/tűzoltó – irodista nő(aki tényleg ne dolgozik)
A nők kitessékelése a munkaerőpiacról az egyénnek gondot okozna, mert rá lenne szorulva BÁRKI segítségére. Nem lennének nyilván válások, akkor sem ha a férfi veri a nőt, vagy megcsalja(mert agresszív), csak akkor lenne válás ha ez fordítva történne.
A társadalom szempontjából sem biztos, hogy túl előnyös lenne, mert az idősek otthonában, kórházakban még kevesebb dolgozó lenne, főleg annyi pénzért, amennyivel Magyarországon kiszúrják az emberek szemét. A társadalom egyik fele kiszolgáltatottá válna a másik felének. A munkások bére sem emelkedne jelentősen, mert (nem szokott) ha éhes a család kis pénzért is elvállalja az ember, vagy a vállalat keres olyan (kínai, indiai, román) munkást, aki olcsóbban elvállalja és úgy igazodnának az árakhoz.
Világviszonylatban visszatérni több száz évvel ezelőttre lehetetlenség, főleg mivel a paraszti világban is végeztek a nők idénymunkát, sőt háború idején kórházakban dolgoztak.
Én ha nem dolgoznék(nem lenne hozzá végzettségem mert nem tanulhattam, mert nő vagyok) akkor kb 100%, hogy egynél több gyermeket nem vállalnék, mivel magamat sem tudnám eltartani, mivel nem dolgozhatok így a férjem egészségében és a család jóindulatában bízhatok. Viszont, ha szülök 4-5 gyereket és megözvegyülök és a legidősebb gyerek mondjuk 14 éves, akkor már nem a család jóindulatával élek vissza, hanem én és a 4-5 gyerekem kieszi őket a vagyonából. Így születik a szegénység.
Azután panelben vagy kisebb kertes házban lakó 1-2 gyerekes családról beszélünk, ami nagyjából napjainkban általános. Mi a jó eget csinál az anyuka egész nap? Feltakarít, kimos, elmosogat, megfőz.Ez legfeljebb 4-5 órahossza, főleg ha párhuzamosan csinálja? Nincs művelni való kert, ruhákat már nem kézzel készítik, valószínűleg belebolondulna az unalomba. Ez többnyire 120-150 évvel ezelőtt nem fordult elő, mert volt kert, állatok stb. Városon nyilván kicsit más volt a helyzet. Ha valaki otthon marad huzamosabb ideig szociálisan elzárkózottá válik. Gondolom nem arra gondolunk az egykeresős családmodell esetében, hogy amíg a férj dolgozik a nő elmegy barátnőkkel ide-oda sétálni, nézelődni(mert ez bekövetkezhet igen könnyedén a sok szabadidő esetén, ami még mindig jobb mintha otthon baszná a rezet és semmit nem csinálna csak a plafont bámulná).Lehetetlenség lenne visszahozni az egykeresős családmodellt, mert nem megvalósítható mindenki számára.(Egyeseknek nyilván ez jó) Miért kell baszogatni a rendszert? Ha a férfi vállalja, hogy a nő otthon lehet amíg ő maga megszakad a munkában, akkor rendben van nekem semmi ellenvetésem mindenki magánügye, de megtiltani azt, hogy tanuljon és dolgozzon csak azért mert nő? Ez aztán “keresztényi” lenne. Sokakat lehet, hogy zavarja a LEHETŐSÉG, hogy a nők dolgozhatnak, de nem kötelező vele élni. Ha a nő olyan szerencsés, hogy talál egy férfit/balekot, akit eltartja úgy is meg lehet oldani, sőt, ha a férfi talál egy olyan karrierista, feminista nőt/balekot aki eltartja az is oké, ha mindketten AKARNAK, KELL, TUDNAK dolgozni, akkor azt is megteHETik. A lehetőséget miért jó dolog elvenni az embertől?
“vagy a vállalat keres olyan (kínai, indiai, román) munkást, aki olcsóbban elvállalja”
Akkor azt a vállalatot szét kéne verni.
“Világviszonylatban visszatérni több száz évvel ezelőttre lehetetlenség”
Mindent vissza! Mindent vissza!
“Ez többnyire 120-150 évvel ezelőtt nem fordult elő, mert volt kert, állatok stb.”
Melyik mai nő jönne kapálni? Pedig van jó nagy kert. Kapálhatna egész nap. Na?
“a nő elmegy barátnőkkel ide-oda sétálni, nézelődni(mert ez bekövetkezhet igen könnyedén a sok szabadidő esetén, ami még mindig jobb mintha otthon baszná a rezet”
Ja, hogy faszok után szaladozni érdekesebb?
“A lehetőséget miért jó dolog elvenni az embertől?”
Hogy olyanoknak adjuk, akik megérdemlik.
“Jelenlegi viszonyok között csak több idejük lenne barátnőkkel lógni, pasizni, netezni, férfiakat szapulni.”
Be kell őket zárni, kábeleket elvágni.
Ki kell rúgni az összes nőt.
“mert a nők sajnos olyanok, hogy ha találnak jobbat, mint aki otthon van, akkor már azzal akarnak lenni, és szétcseszik ezért a családot is”
Szibériába velük.
“Mert nem lehet “alfásodni”. Ez csak egy mese. Ha belegondolsz, ez a férfiak nagy csapdája, hogy azt hiszik, ha minél többet adnak a nőknek, akkor majd sikeresnek lesznek náluk.”
Teljesen félreérted a témát, már megbocsáss, de ne zavard össze a tanácsot kérőket. Az “alfaság” testbeszéd, önbizalom, társalgási képességek és hasonló elemek összessége, amit simán lehet fejleszteni. Ennek zéró köze van ahhoz, hogy mit adsz a nőnek. Egy tapasztalt férfi semmit nem ad a nőnek, ha ez alatt ital- vagy vacsorameghívást, virágot, csokit értesz, vagy akár fizikai/érzelmi segítségnyújtást. Például ezért jó a férfiaknak foglalkozni a nőzéssel, mint tudománnyal, hogy ezekből a hibás gondolati sémákból kimásszanak.
“Egy nem alfa férfinek CSAK EZ a lehetősége van, ha mindenáron nőt akar. Hiába hitegetik itt magukat egyesek, hogy családfenntartó szerep, meg monogámia, ha egy férfivel csak az általa nyújtottakért van együtt egy nő, az nem más, mint megalkuvás.”
Ha valaki beleragad a hibás gondolati sémákba, neadj’isten ragaszkodik hozzájuk, akkor persze hogy csak ezt kapja válaszul. Olyan ez, mintha azt mondanád a nőknek, hogy ne fogyózzanak, ne borotválják a lábukat, ne sminkeljenek, mert szépnek úgyis születni kell, és aki nem természetes playboynyuszi a 18. szülinapján annak csak a leharcolt csavargyári munkások jutnak… Baromság. Ahogy a nők is vonzóbbá tehetik magukat a férfiak számára, úgy a férfiak is. Csak a módszerek mások.
Aki ilyen alapokról indulva lesz MGTOW, annak csak savanyú a szőlő, az csak elmenekül a kihívás elől, amit nem ért, és ezért nem tudja megugrani a lécet. Egy tökös férfi ezzel szemben felküzdi magát arra a szintre, ahol már értékelik a nők, és ha még mindig úgy gondolja, akkor ott lesz MGTOW a saját szabályai szerint.
Fölösleges megtanulni olyan viselkedésformát, ami nem a sajátod, és ellenkezik az elveiddel. Ráadásul, hiába csinálsz magadból alfa-bohócot, közel sem leszel olyan jó, mint egy igazi alfa.
Eleve, keveset beszéltél a kinézetről, pedig azzal kezdődik. És, a többi, mint írod is: a megfelelő testbeszéd, stílus, magabiztosság, határozott fellépés, kisugárzás ebből fakad. Illetve, a nőktől kapott folyamatos pozitív visszajelzésekből.
Ezek csupa összefüggő, veleszületett tulajdonságokra (külső + egyéniség) vezethetők vissza, mondjuk úgy, genetika, nem pedig tanulható viselkedésminták.
Persze, mindent lehet fejleszteni, de egyrészt nem lehet mindenki vígszínház, másrészt meg nem is tudsz kivetkőzni önmagadból.
MGTOW meg nem úgy lesz az ember, hogy hirtelen egyik nap felébred, és azt mondja, mostantól fasza gyerek leszek, és kerülöm a nőket. Hanem egyszerűen így alakul. Maguktól nem jönnek a nők, te meg pár kellemetlen élmény után rájössz, hogy milyen silányak is belülről: önzőek, lusták, passzívak, haszonlesőek, érdekorientáltak. És milyen aránytalan, egyenlőtlen ez az egész párválasztás. A férfi-női szexualitás intenzitása -beli különbségek miatt sok a vadász, kevés a fóka. Így aztán a fókák cincoghatnak, válogathatnak. Ezért kiszállsz az egészből, és lusta leszel utánuk járni. Kb. ennyi.
Ennek a zenei aláfestéseként pedig (ha már annyira benne vagyok) következzék ez a zeneszám…
Ez pedig a szövege itt.
“Fölösleges megtanulni olyan viselkedésformát, ami nem a sajátod, és ellenkezik az elveiddel.”
Ez teljesen igaz, de nincs köze a témához, mert a “nőzős” (PUA) anyagok annyira sokszínűek, hogy tonnaszám találhatsz bennük olyat, ami nem ellenkezik az elveiddel. Pl. Don Kujon itteni írásaiban mi olyat találtál, amit elfogadhatatlannak tartasz? Pedig az 100% PUA anyag.
“Ráadásul, hiába csinálsz magadból alfa-bohócot, közel sem leszel olyan jó, mint egy igazi alfa.”
Nézd, nem akarlak lekezelni, de miért akarsz egy olyan dologról vitázni, amihez nem értesz? Csináljunk már ebből egy normális beszélgetést, amiből mindenki profitálhat – de ehhez az kell, hogy a téves és alaptalan előítéleteidet félretedd. Nem tudom honnan szedted a tévképzeteidet a nőzési anyagokkal kapcsolatban, de azokban nincs semmi olyasmi, amiket egyfolytában ismételgetsz. Szó sincs bohóckodásról, színlelésről, az elveiddel ellenkező dolgok erőltetéséről, stb. Ez mind légbőlkapott hülyeség.
“Eleve, keveset beszéltél a kinézetről, pedig azzal kezdődik.”
Persze, de ezt mindenki tudja. Mit kell azon ragozni, hogy fogyj le és járj konditerembe? Azt talán még leghülyébb hülyegyerek is tudja, hogy egy egészséges férfitest esztétikusabb, mint egy szétesett hájhalom.
“És, a többi, mint írod is: a megfelelő testbeszéd, stílus, magabiztosság, határozott fellépés, kisugárzás ebből fakad.”
Lópikula, cintányér. Az önbizalom ezer helyről jöhet, nem csak a jó kinézetből. És még ha kizárólag onnan jöhetne, akkor sincs gond, mert mindenki javíthat a kinézetén. Ez a tévképzeted egy projekció, a saját nézeteid kivetítése a nőkre: mivel te a kinézetre indulsz be, azt hiszed a nők is így működnek, tehát ha nem vagy jó kinézetű, akkor bukta van. Csakhogy ez nem így működik, mert a nők számára sok fontosabb dolog van, mint a kinézet. Illetve nem szabad azért azt sem túlságoan lebecsülni, nyilván, de amennyire fontos, annyira helyre is lehet tenni. Normális ruha, jó cipő, konditerem, fésű és fogkefe – ennyi az egész.
“Ezek csupa összefüggő, veleszületett tulajdonságokra (külső + egyéniség) vezethetők vissza, mondjuk úgy, genetika, nem pedig tanulható viselkedésminták.”
Ez megintcsak nem igaz, az előző projekció továbbvitele, mindenhatóvá emelése. Emellett a vesztesek pesszimista siránkozása, akik szeretnék inkább egó-vesztés nélkül feladni, ahelyett hogy dolgoznának a sikerért. Nálad tízszer csúnyább férfiaknak is van jó nője, úgyhogy ne hivatkozz olyan üres hülyeségekre, mint a kinézet. Van aki a dumájával hódít, van aki a pénztárcájával, van aki egyszerűen csak jó néz ki, stb. stb. A lehetőségek majdhogynem korlátlanok. Ha egyik téren sem vagy kiemelkedő tehetség, még mindig megteheted, hogy minden téren felhozod magad egy stabil átlagszintre, és kitartással pótolod a hiányosságokat. Ha ezer nőhöz odamész, és csak arra koncentrálsz, hogy ne cseszd el a kommunikációt valami blőd baleksággal, garantáltan összejön pár továbblépési lehetőség. Persze egyszerűbb otthon a monitor előtt kiverni és panaszkodni, hogy “a nők nem buknak a belső értékekre”…
“Persze, mindent lehet fejleszteni, de egyrészt nem lehet mindenki vígszínház, másrészt meg nem is tudsz kivetkőzni önmagadból.”
A testbeszédedre kicsit odafigyelni nem színészkedés. Ne dőlj a nőre akkor se ha zajos helyen vagytok, ne pont szembe állj vele, hanem kicsit nyitottabban, húzd ki magad, derékmagasan tartsd az italt, ne a mellkasodnál, stb. Ezek mind egyszerű dolgok, semmi közük a színészethez, és kis gyakorlás után maguktól működnek, még csak figyelni sem kell rájuk. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mennyire nincs közük olyan hülyeségekhez, hogy az elveiddel kellene szembemenned a PUA technikák miatt…
“MGTOW meg nem úgy lesz az ember, hogy hirtelen egyik nap felébred, és azt mondja, mostantól fasza gyerek leszek, és kerülöm a nőket. Hanem egyszerűen így alakul.”
Ez a legnagyobb tévedés mind közül. Ha valami csak úgy történik veled, az lófasz. Vagy aktívan döntesz, saját szabad akaratodból, vagy pedig feminin, passzív módon szemléled az eseményeket, és a megtört akaratod sírva nyöszörgi, hogy te nem tehetsz semmiről, csak hagyjon a szemét világ elbújni egy lyukba, ahol csendben kimúlhatsz. Ez nem MGTOW, ez egy gyengén álcázott rakás szar.
“Maguktól nem jönnek a nők, te meg pár kellemetlen élmény után rájössz, hogy milyen silányak is belülről”
Mindenkinek vannak csalódásai, és mindenki előtt ugyanaz a két út áll: feladja és besavanyodik, vagy tovább nyomja és előbb-utóbb elér valamit. A nők nem “silányak”, pont ahogy a férfiak sem silányak, és szégyellem magam a nevedben, hogy lemásoltad a feminista baromságokat ellenkező előjellel. 3,5 milliárd nő él a bolygón, ne mondd nekem, hogy nem találni köztük egyetlen normálisat sem. Magam is ismerek nem egyet, szóval ez a duma rólam lepereg. A gyenge psziché jele, ha valaki magába fordul, amire egyetlen valódi orvosság van: az, hogy összeszeded magad és picsogás helyett teszel valamit a saját boldogulásodért. Senki nem fogja a szádba repíteni a sült galambot, úgyhogy ha te magad nem dolgozol érte, akkor akár fel is kötheted magad.
“És milyen aránytalan, egyenlőtlen ez az egész párválasztás.”
Ja, és az is milyen szar, hogy a férifak fizikailag erősebbek, így a nők többségének félelemben kell leélnie az életét. Sőt, még menstruálnak is. Meg szülnek. Meg mellrákjuk lehet. Meg megerőszakolhatják őket. Szegény, szegény nők. És persze szegény, szegény férfiak is. Hogy kibabrált mindenkivel az élet! Csupa igazságtalanság mindehol! Tartsunk egy nagy közös sírást, attól majd mindenki megkönnyebbül.
“A férfi-női szexualitás intenzitása -beli különbségek miatt sok a vadász, kevés a fóka.”
Igen, és? Az ittléted azt jelenti, hogy a felmenőid sikeres vadászok voltak az őslevesig visszamenőleg. 3,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett az élet a bolygón, és a te léted egészen odáig vezethető vissza egyenes ágon. Mit nyávogsz itt, ahelyett, hogy egy bárban ismerkednél, vagy egy könyvtárban, boltban, bárhol? Menj oda egy nőhöz a teszkóban, és kérdezd meg tőle, hogy a sampon amit nézeget jó-e mindennapos használatra. Ne mondd nekem, hogy 3,5 milliárd évnyi siker után pont te leszel a zsákutca.
“Így aztán a fókák cincoghatnak, válogathatnak. Ezért kiszállsz az egészből, és lusta leszel utánuk járni. Kb. ennyi.”
Hát, ha elég puha a pöcsöd akkor ez is egy opció. Sőt, ha te kiszállsz, akkor kevesebb vadászra több fóka jut, úgyhogy sokat segítesz a férfitársaidnak, akik nevében ezt hálásan köszönöm.
Remekül összefoglaltad, amit már vagy egy éve írunk – férfiak és nők – aránylag rendszeresen és némelyik részt többször is.
PUA nem a felszedő szövegekről szól, hanem az alapmentalitásról, ami házasság megtartására is hasznos, pl hogy kezeljük házisárkánykodást.
Neten is lehet ismerkedni, ha valaki elég kocka, mondjuk nem árt alacsonyabb nőt keresni.
Ahogy olvastam, amit írtál beugrott egy-két dolog.
Ugyanaz a kakas kisebb szemétdombon nagyobbnak látszik. Szóval ez az alfaság is valahol relatív. Mindig valakikhez képest alfa valaki. A nők meg a mindenkori felhozatalból próbálnak választani.
Az önbizalomról. A Tiszta beszéd alatt valamennyire szóba jött az önbizalom kérdése is. Leginkább a női önbizalom de érintőlegesen a férfié is. Lehet hogy valóban célszerű lenne tüzetesebben körüljárni.
A nőkkel kapcsolatos önbizalommal az a probléma hogy ellentétben más jellegű önbizalmakkal nem nagyon pótolható. Szóval csak a nőkkel kapcsolatos pozitív élmények képesek erősíteni.
Innen alapban jön a kérdés: Hogyan beszéljünk Norvégia halászatáról anélkül hogy beszélnénk Norvégia halászatáról?
Végső soron elvileg egy utat látok. Mivel ennek az önbizalomnak is az önreflexió az alapja ezen az önreflexión kell finomhangolni. Egyrészről túlértékelni a legapróbb sikereket másrészről pedig alulértékelni a kudarcokat. Kissé szomorúan hangzik de párkapcsolati szinten nincsenek bevált receptek (akármit PUÁznak is némelyek), mert mindenki más és minden helyzet más. Extrém példával élve másképpen ismerkedsz egy temetőben (lásd III Richardot aki királyként púpossága ellenére is alfa lehetett), mint a strandon és másképpen egy boltban.
Ja igen még egy kis példa… ;-)
“Ugyanaz a kakas kisebb szemétdombon nagyobbnak látszik. Szóval ez az alfaság is valahol relatív. Mindig valakikhez képest alfa valaki. A nők meg a mindenkori felhozatalból próbálnak választani.”
Na EZ! Mindig is valahogy így gondolkodtam erről, és ezzel nincs is semmi bajom. Ha valaki megtalálja a saját “szemétdombját”, akkor az onnan választott pár nem érződik majd megalkuvásnak. Ehhez kapcsolódik, amivel az első hsz-emet kezdtem, hogy úgy látom ezek a nők még 35 körül is rossz szemétdombon nézelődnek. Ahogy már több itteni cikkben is leírták a nők biológiai/evolúciós “értéke” a külseje, a szépsége, és a fiatalsága, és ebből 30 fölött már rohamosan veszítenek. Tudom jól, nekem viszonylag nagy baráti/ismerősi/haveri köröm van férfiakból a korosztályomban (33-38), és a 30+os nő egyiküknél sem pálya. Szóval mintha nem lennének képesek szembenézni a realitással. Van jónéhány ilyen korú egyedülálló nőismerősöm, és mind el van tévedve. Aztán persze telesírják a netet, hogy sehol egy normális pasi, és nem lehet 30 fölött már ismerkedni:)
Az a nő aki harminc fölött ismerkedni akar tényleg elvan tévelyedve.
De a mai nők esetében a felgyorsult életvitel és a nők között is elterjedt egészségtelen életmód miatt én azt mondanám, hogy 25 fölött már egyik nő sem pálya. Aki addig nem találja meg a párját nagy bajban van.
Majd mindenki kell valakinek. A gond inkább a reális nézőponttal van azaz a valóság és a vágyak szinkronba hozásával.
Attól nem, vagy csak kis mértékben csökkennek az elvárásai, hogy társadalmi szempontból “értéktelenedik”, mivel már kevésbé van a fogamzóképes korban. Ráadásul, önigazolásképp, akármikor farkalhat fiatal alfákkal. Megtartani ugyan nem tudja őket, de hát ez éppen elég muníció ahhoz a női felfogáshoz, hogy minden pasi disznó.
Amit itt leírsz, az nagyrészt az, hogy a nők egy maguknál jobb férfit keresnek. Így férfiként be kell érned egy magadnál rosszabbal, tehát, csak lefelé tudsz választani, a saját szinteden nem. Példaként: egy 5-ös nő egy 7-es férfire fog vágyni, egy 5-ös férfit viszont csak egy 3 as nő fog vonzónak látni.
Ez így nagyon leegyszerűsítő. Sok tekintetben minden nőnek mások a preferenciái. Az egyik nagyon bukik az intellektusra, a másik a fizikai erőt preferálja stb. szóval nincsen általánosítható pontozási szabály. Sok tekintetben elmondható az is, hogy olyan nőt kell keresni, aki a te értékeidet felülpontozza, a hibáidat meg alul.
Másrészt ha hosszú távban gondolkodsz a testi szépség nem az egyedüli szempont, sőt. A családszeretet, a kötődés, az hogy partnered lehet intellektuálisan stb. sokkal többet nyomhat a latban. Csinos testű kis luvnyát bármikor találhatsz levezetendő bizonyos ingerenciáidat, mintegy kalandozva, aztán hazamehetsz valakihez akit ennek ellenére vagy éppen ezért nagyon is szeretni vagy képes.
Szóval nekem ez a pontozás igencsak életszerűtlen és amolyan kora huszonéveseknek szánt PUÁzásnak tűnik.
Persze, mindent lehet árnyalni, és nem kizárólag az izmos test, kockahas, macsó stílus hármasában dől el a dolog.
Másrészt ha hosszú távban gondolkodsz a testi szépség nem az egyedüli szempont, sőt. A családszeretet, a kötődés, az hogy partnered lehet intellektuálisan stb. sokkal többet nyomhat a latban.
Nem csak a testi szépségre vonatkozik a pontszám, hanem az összes külső és belső tulajdonságra együtt. Pont hosszú távban igaz az, hogy olyan nő akar majd melletted maradni, aki mindig azt érzékeli, hogy minél több dologban jobb vagy, mint ő maga. Éshát, legyünk őszinték, a férfiak sem egyre jobbak lesznek a kor előrehaladtával, sem külsőleg, sem belsőleg, hanem egyre rosszabbak. A nő igényei viszont nem csökkennek. Elején, mikor huszonévesen összejönnek, még minden fájin, aztán harminc felett meg a nő váratlanul beadja a válást. Mert huszonévesen még épp megfelelt neki a férje férfiként, harmincas éveire meg már pocakot növesztett, nem is olyan menő, rátermett félisten, mint amilyennek akkoriban képzelte, hiszen lakva ismerszik meg az ember, meg aztán itt van ez a másik, aki sokkal frankóbb, megígérte, hogy elvisz Bora-borára, izgalmas vele a szex, stb.
Ezért kell a hagyományos nemi szerepeket felerősíteni. Ha a nő rá van szorulva a férfira sosem fog a szemében leértékelődni és ha talál is benne hibákat ösztönözni fogja a kiküszöbölésükre a bizonytalan jövőt jelentő válóper helyett.
Ez akkor lenne igaz, ha a nő valóban bizonytalan helyzetbe kerülne a válással. Pl, annyi lóvét vihetne magával, amennyit ő maga keresett meg, és nuku gyerek meg asszonytartás. A lakás, kocsi is azé marad, akié volt eredetileg. Általában a férfié. Ha a gyerekei anyagi szükségletét nem tudja ellátni, akkor azok is a férfinél maradnának. Ilyen feltételek esetén durvára csökkenne a válások száma.
S ha nem ismersz valakit, hogyan sikerül pontozni őt?
Idősödve növekvő élettapasztalat, esetlegesen bölcsesség, a gyakorlatból eredő magasabb szexuális intelligencia, magasabb társadalmi státusz, jobb anyagi körülmények is jellemzőek lehetnek. Szóval nem szükségszerű amit írsz a leromlással kapcsolatban.
Ráadásul életkoronként változik minden. Persze, hogy általában egy huszonéves lánynak öreg egy negyvenes férfi és nem látja benne a “jópasit”.
Aztán egy huszonéves fiatalember és egy negyvenes férfi másként osztályozza ugyanazt a huszonéves fiatal nőt még akkor is, ha ugyanazt az osztályozási rendszert alkalmazzák.
Szerintem ez az osztályozgatás marhaság, bár talán játéknak jó egy bizonyos életkorban – mint ahogyan írtad is.
“Másrészt ha hosszú távban gondolkodsz a testi szépség nem az egyedüli szempont, sőt. A családszeretet, a kötődés, az hogy partnered lehet intellektuálisan stb. sokkal többet nyomhat a latban.”
Ez így csalóka, mert az ösztönöket kevered a tudatos döntésekkel. A szexuális vonzalom a családszeretettől független, és manapság a családjogi bíróságok tonnaszám szórják a kukába a családszerető férfiakat, akiket a feleségük megunt, mert nem voltak eléggé vonzóak. A két dolog független, és mindkettőn dolgozni kell, ha jó és tartós kapcsolatot szeretnél. Az igazság mondjuk az, hogy a vonzóság fontosabb. Ha egy nő szexuálisan kíván, akkor elnézi, hogy néha szabadságra megy benned a családszeretet. Viszont ha a hitvesi ágy helyett a háta közepére kíván, akkor nem fog megmenteni a válástól, hogy lelkesen legózol a gyerekkel.
Én elsősorban a hosszútávú kapcsolatokra és nem az egyszeri, kufircolós dolgokra gondoltam.
Egy sváb gyereknek ezt még manapság sem kellene elmagyarázni.
Nyilvánvalóan a szexuális egyezés is számít, de butaság lenne azt hinni hogy mondjuk tíz év után ez a ritka kivételektől eltekintve még sokat számítana.
Én is kifejezetten a hosszú távú kapcsolatokról beszéltem. Házasságról volt szó és válásról, az nem elég hosszú táv?!
“Nyilvánvalóan a szexuális egyezés is számít, de butaság lenne azt hinni hogy mondjuk tíz év után ez a ritka kivételektől eltekintve még sokat számítana.”
Na ezért van annyi válás, mert a tájékozatlan férfiak ezt képzelik. A szex, mint aktivitás jelentősége nyilván csökken a hosszú kapcsolatokban, ugyanakkor a női elégedtlenség elsődleges szítója a tudatalattiban a férfi vonzerejének csökkenése.
“és mindkettőn dolgozni kell”
Ez ugyanolyan baromság, mint a holtig tanulás. Ezek a sok tanulásba döglenek bele, mer csak strapálják magukat. Egyszerűen mindent le kell szarni.
“Ráadásul, önigazolásképp, akármikor farkalhat fiatal alfákkal. Megtartani ugyan nem tudja őket, de hát ez éppen elég muníció ahhoz a női felfogáshoz, hogy minden pasi disznó.”
Ebben a két mondatban ellentmondás van.
Azt írod önigazolásképp. Igen, valóban szinte bármikor megkap egy harmincas nő egy fiatal “alfát”. Az önigazolás viszont nem azt jelenti, hogy meg akarja tartani.
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy baromi unalmas az a mantrád, hogy a nők felfogása szerint minden pasi disznó. Próbálj már meg leszakadni erről.
Olyan meg nincs, hogy valakinél jobbat keres valaki. Mi az, hogy jobb? miben jobb? Vagy már megint kezdjük a patikamérleges méricskélést?
“a nők egy maguknál jobb férfit keresnek” – írtad már ezt és azt is, hogy te magadnál “jobb” nőt szeretnél, de nekik nem kellesz, viszont magadnál “rosszabb” neked nem kell. Veled “egyenlőről” még nem esett szó, mert ilyenkor hozod elő a mérlegecskédet. És hát, kiderült már, hogy olyan nő nincs, aki veled “egyenlő”.
Továbbá Elekkel tökéletesen egyetértek abban (is), hogy aki számodra 4-es, az lehet más számára akár 6-os, 7-es, vagy többes. És akinek te csak egy gyenge 3-as vagy, más számára te *-os 10-es is lehetsz.
Igen, valóban szinte bármikor megkap egy harmincas nő egy fiatal “alfát”. Az önigazolás viszont nem azt jelenti, hogy meg akarja tartani.
Ezzel be is bizonyítottad magadnak. :)
Most akkor előkapom a “patikamérleget”: Egy átlagos, 30-as nő mondjuk 5-ös a skálán, mégis megkaphat egy 10-es alfa férfit.
Tegyük fel, én is 5-ös vagyok a skálán, én mikor kaphatok meg akár csak egy 6-os nőt is? Soha.
Aztán, ajánlom figyelmedbe Naooo hozzászólását. Férfiak mikor támaszthatnak ilyen elvárásokat a nőkkel szemben? Hm?
Olyan mint én…
Mi a nyavalyát bizonyítottam magamnak? Nem én nem tudom, hogy ha egy nő csak kefélni akar egy jópasival, akkor az azt jelenti, meg is akarja tartani (párkapcsolat), hanem te kavarodtál bene. Az önigazolás azt jelenti, hogy “én megkapom, amit akarok, hiába mondják, hogy már nem”. Az önigazolós kefélés és a párkapcsolat két nagyon különböző vágy.
Hát, arany krumplibogár… Így tényleg soha nem kaphatsz olyan nőt, akit megálmodtál magadnak.
“Férfiak mikor támaszthatnak ilyen elvárásokat a nőkkel szemben? Hm?”
Jesszusom! Te most példának linkelted Naoooo társkeresőoldalas idétlenkedést??? :o))))))))))))
Férfiak is bármikor támaszthatnak, sőt támasztanak is. Épp a múltkor röhögtünk egy ismerősömmel – aki rendszeresen nézi 2-3 társkereső oldalt -, hogy vannak férfiak, akik aztán tudnak. “Sportos 60as keres csinos, intelligens, házias, kirándulást, sportokat szerető 30as nőt. Gyerek kizárva.” És sorolhatnám.
Ne legyél már ennyire elvakult! (Te vagy forintocska inverze. Csak ő kiterjedtebben működik, nem kizárólag a pasizásra koncentrálja minden energiáját.)
(Jössz a legközelebbi Kólázásra?)
“Tegyük fel, én is 5-ös vagyok a skálán, én mikor kaphatok meg akár csak egy 6-os nőt is? Soha.”
Akár 10-est is megkaphatsz, átlagosan 15 ezer fitying alkalmanként. Ez ordenáré módon hangzik ugyan, de valójában egy rakás férfinak terápiás élmény lehetne, ha megfelelő módon tudná kezelni. Aki a 20. szülinapján még szűz, azt állami pénzen tolnám be egy hm, “eszkorthoz”. Nem véletlen, hogy régen ennek afféle hagyománya volt, mert egy férfinak a megfelelő önbizalom kialakulásához, kvázi a férfivá váláshoz kell a szex élménye is. És ha ez valamilyen okból nem megy magától, akkor lehet segíteni…
Nem kevés férfi van a világon, én is ismerek jópárat, akik vallásosak, vagy valamilyen másfajta okból nem akarnak vagy nem képesek prostihoz menni. Ráadásul a vallásosak a kék pirula fogságából is nehezen tudnak szabadulni. Velük mi legyen?
Jó, de nem lízingelésről volt szó, hanem alfáskodásról. Habár, teljesen igazad van, sokkal olcsóbb és kényelmesebb lízingelni, mint erőt, energiát fektetni abba, hogy “hagyományos” módon jussál pinához.
A probléma viszont továbbra is fennáll: Miért kell egy átlag férfinek fizetnie ugyanazért, amit egy átlag nő ingyen is megkaphat?
És, most ezt értelmezd kiterjesztett formában is a párkapcsolatokra, mert azok is ugyanerről szólnak. Csak azokat a nőket, akik ezt magasabb szinten űzik, már másképp hívják: szeretőnek, feleségnek.
Dean sem lízingelésről írt.
“Miért kell egy átlag férfinek fizetnie ugyanazért, amit egy átlag nő ingyen is megkaphat?”
1. Sokszor a nő is fizet, csak esetleg másképp, mint a férfi. De sok nő simán ugyanúgy fizet, mint a férfiak.
2. Egy átlag férfinek sem kell fizetnie, mert ingyen is kap nőt. Bár… ki számodra átlagférfi? Gondolom úgy látod, hogy itt szinte csak alfák írnak.
@Hgyi:
Nem, ingyen csak az alfa kap, vagy aki ügyesen tetteti, hogy alfa. Mindenki másnak kemény összegekbe van a nő, melyek közül a lízing tulajdonképpen még a legtisztességesebb.
A kurvát nem lízingelik, hanem fizetnek neki a szexért.
Még akkor sem lízingelik a nőt, ha nem kurva, de pénzbe került az egyéjszakás kaland – pl. szálloda.
Alfaságot nem lehet tettetni.
Ha hiszed, ha nem, a legtöbb férfi nem alfa, hanem átlagos.
Hm. Melyek az alfa férfi ismérvei? Most jött el az idő, hogy tisztázzuk ezt a dolgot, mert szerintem mindenki másról beszél.
Szerintem is definiálni kellene.
A magam részéről nem hinném hogy tanulható lenne de ez nem is számít mert minden fickóban benne van, max. az a kérdés hogy elő tudja-e hozni.
A külsőn meg annyira ne lovagoljatok. Nem egy csúnya pasasra ragadnak a nők. Ha közismert pédákat kellene mondani, nem hiszem hogy a kifejezetten csúnyácska Vincent Cassel vagy Joaquin Phoenix kinézetük ellenére sok nő pináját ne nedvesítené be ha szóba jön. És nem hiszem hogy csak az ismertségük miatt.
“És nem hiszem hogy csak az ismertségük miatt.”
Ja, biztos nem. Simán csak tetszenek nekik a gnómok.
Reszet… Fogalmam sem volt róla, kik ők, ezért most megnéztem. Vannak előnyös és előnytelen fotóik. De szerintem alapvetően mindketten átlagos férfiak – némelyik képen kifejezetten jók.
“Nyertünk de azért tisztelnünk kell őket!“
@Wastrel: “Velük mi legyen?”
Prostihoz járni nem kötelező, aki nem akar, az ne menjen… Egy “kezdő” férfi csajozási fejlődésének szempontjából olyan a prosti, mint egy gyerekbiciklin a harmadik kerék. Egyáltalán nincs rá szükség, csak megkönnyít(het)i a dolgokat.
@brandon: “Miért kell egy átlag férfinek fizetnie ugyanazért, amit egy átlag nő ingyen is megkaphat?”
Nem “kell” fizetni, az csak egy rövidebb út a sikerhez. De értem mire gondolsz, és a valódi válasz az, hogy ez az élet egyik alapvető igazságtalansága – olyan mint pl. az, hogy a nők menstruálnak, a férfiak meg nem. Egyszerűen ez van, a világ működésének alaptörvénye, mint a gravitáció vagy az ár-apály jelenség. A választás annyi, hogy vagy sopánkodsz miatta életed végéig, vagy elfogadod és napirendre térsz fölötte. “Kijavítani” sosem fogod tudni, se te, se semmilyen jövőbéli civilizáció.
“Te most példának linkelted Naoooo társkeresőoldalas idétlenkedést???”
http://www.youtube.com/watch?v=ffuWfq4bue8
6:43
http://www.cosmopolitan.hu/szex_szerelem/2014/10/01/5-jel-hogy-rossz-pasi-mellett-kotottel-ki/
Nagyon gáz! Lefordítva.
1: Ne köss kompromisszumokat
2: Ha te szexelni akarsz, neki is kutyakötelessége.
3: Ne segíts a problémáiban
4: Válóok ha nélküle akarsz szórakozni és ez nem tetszik neki.
5: Ne engedd hogy folyamatosan eltérően vélekedjen rólad, mint te magadról.
Na az ilyen nőnek nálam nem kellene válóokokat keresni mert egy kis sunázás után páros lábbal rugnám ki, mint macskát szarni.
http://huffnagel.blog.hu/2014/03/22/minden_nonek_megvan_a_maga_kamionja/full_commentlist/1#c25027441
Kérdezd már meg egyszer az eltéved 30+ nőismerőseidtől, hogy mégis mi a fészkes fenét csináltak 30+ éves korukig? :)
Várták a herceget a fehér lovon.
Na most próbáltam erről egy nőismerősömmel beszélni, normálisan meglehetősen értelmes, alig 30 fölött (31), bár szegény nem egy áldott genetikával született, viszont valami egészen magávalragadó mennyiségű energia és életszeretet van benne. Finoman fejtegettem a témát (miszerint rohamosan romlik az értéke az évekkel), mert tényleg kedvelem és nem akartam egyből nyersen a képébe tolni az egészet. De a válasz az hogy megalkuvásról szó sem lehet, neki olyan kell, aki vonzza őt minden téren, másnak semmi értelme sincs, csak boldogtalansághoz vezet. És az az igazság, hogy nagyon nehéz ezzel vitatkozni… Nem lehet elvárni tőle, hogy a kora, és a kevésbé jó adottságai miatt vki olyannal kezdjen viszonyba, aki számára egyáltalán nem vonzó… Én sem lennék képes egy olyan nővel, aki sehogysem vonz.
Iszonyú nehéz fejben eldönteni – ha lehet egyáltalán – , hogy mostantól x-et és y-t vonzónak kell és fogom is találni, mert “jobb” már nem lesz… Mi, férfiak sem teszünk ilyet, mert inkább MGOTW, de nem veszünk a nyakunkba egy házsártos sárkányt. Ha pedig a nő, felismerve azt, hogy vagy egy közepes béta vagy senki, ráerőlteti magát gipszjakabra, az bizony gipszjakabnak is szenvedés lesz, hiába tetszik neki alapvetően az adott nő…
Rohadt nehéz ez… És mégis, valahogy mindenki talál magának párt, később vagy korábban. A legjobb barátom egy igazi klasszikus béta, bétább, mint én, és egy tök normális, csinos menyasszonya van, sőt már baba is… Szóval talán nem olyan sötét minden:)
Akit te megkérdeztél az a kivétel aki erősíti a szabályt.
Ez az alfa meg béta meg pontozás rendszer egy hatalmas baromság. Minden embernek megvan a maga értéke csak meg kell találni azt a társat aki az értékeit is észreveszi.
Amúgy tényleg a társadalom nagy része talál párt – párt és nem társat – de meddig? 2-10 év és kezdhet mindent előröl öregebben és tele csalódásokkal.
Nem, ő sajnos az átlag.
A megalkuvás nyilván kompromisszumos helyzet, de ezzel csak a maximalistáknak van baja. Egy racionálisan gondolkodó ember tudja és érzi, hogy nem lesz midnen vágya maradéktalanul kielégítve, ha ezer évet vár és közben fejen állva pattog, akkor sem. Én nem fogok nagymellű, szexmániás nőt találni olyan arccal és szemekkel, hogy az szíven üssön, olyan emberi természettel, ami Szent Terézt is megszégyeníti, de ugyanígy az ismerősöd sem fogja megtalálni a monakói olajmágnást aki pont 5 centivel magasabb, mint ő tűsarkúban, spontán és romantikus, kifelé könyörtelen és ambíciózus, vele viszont kedves és gyöngéd. Egy felnőtt embernek van annyi paraszti józan esze, hogy a nem létező tökéletes helyett beéri az elérhető maximummal. Ehhez persze azt is elfogadja, hogy talán nem lesz világegyetemeken átívelő perzselő szerelem, hanem “csak” kicsi szerelem, meg nagyon jól érezzük egymást, és elfogadom a narancsbőröd, te meg elnézed, hogy horkolok.
Régen ez teljesen magától értetődött, akkor még így nevelték az embereket. Keresd meg az elérhető legjobbat és tapadj rá, aztán tarts ki mellette. Ez a “normális” monogámia lényege. Manapság elhülyültek az emberek, elsősorban a nők (bocsesz). A nevelés már nem a régi, ráadásul az internet kifejezetten a másik irányba tolja őket. A fácsén ezerrel döntik rájuk a hamis önbizalmat, ami az egekbe tolja az elvárásaikat, aztán persze menetrendszerű a csalódás, és sokaknál a megkeseredés. Amíg egy igénytelen dagadt liba dekoltázsos fotóját is 50-en lájkolják, addig a nők kollektív önbizalma és igényei sosem fognak leereszkedni a realitásokhoz. Egy álomvilágban élnek, ahol minden sarok mögött várja őket a herceg fehér lovon, csak valahogy mindig elszalasztják.
Mondjuk ez nekünk férfiaknak csak mint elgondolkodtató érdekesség számít – ahogy egy másik kommentben is jeleztem, aki csajozni akar, annak ez nem fontos. Menjen ki a nagyvilágba és suhintsa meg a pecabotot, aztán vigye haza a legjobb halat. A polipok és medúzák hüppögésével ne foglalkozzon.
“Iszonyú nehéz fejben eldönteni – ha lehet egyáltalán – , hogy mostantól x-et és y-t vonzónak kell és fogom is találni, mert “jobb” már nem lesz…”
Ez hülyeség is lenne. Viszont az ízlés azért a kor előrehaladtával változik. Manapság vonzónak tartok olyan nőket is, akiket 20 évvel ezelőtt nem tartottam volna annak, és erre nem nagyon kellett “erőltetni” magam :) A nők ilyen szempontból még könnyebb helyzetben is vannak, mert ők eleve nem a fiatalság testi jegyeire buknak. Az viszont hátrány számukra, hogy az életkor előrehaladtával a férfiak kikopnak az élők sorából, és sokkal nehezebb egy valamirevaló 40-est találni, mint egy jó potenciállal rendelkező (mondjuk orvostanhallgató) 20-ast.
“Rohadt nehéz ez…”
30 fölött a titok már inkább az emberi természetben rejlik. Aki emberileg rendben van, azzal normálisan együtt lehet élni a csökkenő szexuálpiaci érték ellenére is. A kompromisszum csak annak jelent áthághatatlan akadályt, aki egyébként is egy nagy nulla emberileg, és amúgy sem lenne jó partner. Egy negyvenhez közelítő pasi már úgysem azt várja a partnerétől, hogy legyen 18 éves cicababa teste, vagy hogy a szüzességét adja neki. Fontosabb, hogy ne drámázzon fölöslegesen, legyen érzelmileg stabil, legyen hajlandó némi házimunkára siránkozás nélkül, stb. Szex közben meg lekapcsolják a lámpát, aztán mindenki arra gondol amire akar :D
“ezek a nők még 35 körül is rossz szemétdombon nézelődnek”
Ha a dolog társadalmi / filozófiai háttere nem nagyon érdekel, akkor nem érdemes vele foglalkozni, csak menni kell csajozni és kész. Mindegy mennyi vagy, hajts rá 21 évesekre, és ha jól csinálod akkor röhöghetsz az eltévelyedett 30-as nőkön, akik nem hajlandóak szembenézni a realitásokkal. Folgalkozzanak a saját problémáikkal ők maguk… Előbb-utóbb fel fognak ébredni, bár nem biztos, hogy kellemes élmény lesz. Ha a környezeted ferde szemmel nézi, hogy öregapó létedre egyetemista csajokkal hancúrozol, akkor rajtuk is röhöghetsz egy jó nagyot.
Mindez persze feltételezi, hogy megvannak az adottságaid a nőzéshez. Ez viszont a saját felelősséged. Csak te tudod kialakítani ezeket, nem csinálhatja meg helyetted senki és semmi. Olvass Heartiste-ot, Roosh-t, Athol Kay-t, Hawaiian Libertarian-t, stb., aztán pedig gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj. (Azaz ismerkedj, ismerkedj, ismerkedj.) Fotelból ábrándozva még soha nem jött össze senkinek semmi. Nőzni ugyanolyan képesség mint gitározni. Van aki tehetségesebb, van aki kevésbé, de mindenki számára fejleszthető gyakorlással. Ha nem is leszel Jimmy Hendrix, pancser lúzerból még kinőheted magad tisztes bárzenésszé.
Ugyanaz a kakas kisebb szemétdombon nagyobbnak látszik.
A nők meg a mindenkori felhozatalból próbálnak választani.
Csakhogy, ma már az internetes társkeresés korában, gyakorlatilag korlátlan számukra a felhozatal.
Régen valóban így volt: ha olyan helyre mentél dolgozni, ahol sok a nő és kevés a férfi, ott valóban alfa-kakasnak érezhetted magad, és elég jó nőket is megfektethettél.
Az esetek többségében még mindig az ismerősök ismerősenek ismerősei körében kerül sor a kapcsolatokra. Az internetes társkeresés éppen a személytelensége miatt szerintem kontraproduktív. Aki próbálta hamar rájön erre.
“Csakhogy, ma már az internetes társkeresés korában, gyakorlatilag korlátlan számukra a felhozatal.”
“Egy egyedi, utánozhatatlan személyiségű párt keresek: aki megtud nevettetni, akivel jól érzem magam, aki mellett Nőnek érezhetem magam, aki mellett könnyed és szép az élet, amikor nehézségek vannak akkor is.”
“keresek jó humorú ,kedves , aranyos ,fiatal , jóképű férfit aki nem ver át!!”
“Ápolt, jó humorú, intelligens, céltudatos, magas, barátságos, realista/ optimista, kiegyensúlyozott, káros szenvedélyektől és erőszakos cselekedetektől mentes.”
“Olyan pasit keresek, aki okos és humoros, ha lehet, sportos”
“Légy mosolygós!!! Értelmes, jó beszélgetőpartner, légy nyitott és érdeklődő, segítőkész, és türelmes.”
“ambiciózus, magas, jóképű, család centrikus, humoros párt keresek magam mellé”
“Legyen kedves, őszinte, humoros, hűséges, romantikus, intelligens. Lehetőleg legyen benne művészi hajlam, egyediség és egy kis különcség.
Nem lehet párkapcsolatban, ne éljen kizárólag a barátoknak és bulinak. A volt barátnőit messziről kerülje el és a legjobb barátja sem lehet lány.”
“Bármikor rá lehet venni egy kellemes utazásra, legyen az belföldi, külföldi, egy napos, vagy két hetes.”
Az utolsón kidőltem. :D
Lefordítva magyarra a listát: az én puncimnak az az ára, hogy:
bla-bla-bla-bla-bla
…
bla-bla
…
bla
…
és parancsszóra két hét riviéra! Amit te fizetsz!
Ezt a kommentet csak most találtam meg, és látom hogy már 6500 válasz érkezett… Remélem azért még az enyém is idefér :)
A szerencsés ~10%-ot félretéve minden férfinak hegymenet egy jó partner megtalálása és megszerzése. Vagy “gitárosnak születsz”, vagy energiát és türelmet kell beleölni a randizásba – más lehetőség nincs. A szívás az, hogy ezt a fiatalok elől határozottan elhazudják, elkenik azzal a maszlaggal, hogy “légy önmagad és előbb-utóbb majd kialakul”. Ez totál baromság, sőt, káros a fiatal férfiakra nézve.
Namármost az, hogy lerántja valaki a leplet a szemed elől, és meglátod a valóságot, még nem mentesít a hatásai alól. Nincs varázspirula, ami rádtapasztja a szupermodelleket (illetve dehogynem, pénznek hívják, de ezt most hagyjuk). Már az is hatalmas segítség, ha látod hogy miben kell fejlődnöd – de attól még fejlődnöd kell, és ebbe az időt, energiát neked kell beleölni. A többség már ez előtt elbukik, mert nem hagyja lerántani a leplet a búrájáról – jó sok további szerencsétlen pedig itt bukik meg, mert csajozni azt szeretne, de hogy ezért keményen dolgoznia kelljen… Akkor inkább tesped otthon és siránkozik.
Ez az egész nyilván nem rólad szól (fogalmam sincs honnan jössz), inkább általánosságokról beszélek. Az csak az első lépcső, hogy valaki megérti az alfa/béta rendet és működését, kritériumait. Onnantól a munkát kell beleölni a fejlődésbe. A testedzős részét te is leírtad, de a mentális oldala pont ugyanilyen. A szociális képességeket pont ugyanolyan fejleszteni, mint az izmokat a konditeremben. Gyakorlás, erőlködés, kudarcok, kitartás, platók, új technikák, ésatöbbi.
Gáz, hogy ez ugye időbe kerül, és teszem azt javában 30-as vagy mire a gyümölcs beérik, de azért ez férfiaknál még nem a világ vége. Aki belelendül, jó kiállású harmincas férfiként simán találhat értékes 20-as partnert, akár alkalmi szexre, akár közös gyermekvállalásra. Az élet nem ér véget a harmadik iksszel, legalábbis nekünk férfiaknak biztosan nem :) És erre a témára hatványozottan igaz, hogy jobb később, mint soha.
Ezt az utat sokan a másik irányban járják be: a népszerű gitáros gyerek, aki a suliban egy tucat csajt megkapott, 30-as éveire lehet szétesett senki vagy házasságba szürkült balek. Nem mondom, hogy örülj a balszerencséjüknek, inkább csak jelezném, hogy a “későn érés” messze nem a legrosszabb opció, sőt. Ha tudod mi a jó neked, akkor holtodig tanulsz és fejlődsz, közben persze élvezve az eredményeit.
“Tisztelt Finomfőzelék!
Elemző-értékelő Osztályunk örömmel tudatja Önnel, hogy az itteni tevékenysége nyomán elkezdődött kutatásunk elképesztő eredményekre jutott. Az imént minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az Ön által prezentált fekete-fehér felosztáson kívül léteznie kell egy eddig nem ismert, harmadik színnek is. Egyik tudósunk ennek tetejébe olyan nyugtalanító elméletet is felvázolt, amely szerint elképzelhetőek további tagolódások, ún. árnyalatok létezése is.
Mivel ez a megközelítés alapvetően felborítja az eddigi világnézetünket, kérjük Önt, hogy mihamarább siessen segítségünkreaz eddigi információink efféle nézőpontból való értelmezésében.”
Közepesen béna poénkodást félretéve: egy részben még egyet is értenék veled, ha nem ezeket az érveket és nem így adnád elő.
Az ösztönök csak szerinted primitívek – meg a mai mélyliberális vezérelv dogmái szerint. Részben tényleg azok, illetve vannak közöttük olyanok, amelyek állattá alacsonyíthatják az embert – de a teljes ösztönvilág lenézése és tagadása sérült, korlátolt képességű, nem emberhez méltó lélektorzóra vall. Tudod a mai mélyliberális majdnememberek többsége (akiket másféle gyűjtőnévről agymosott fogyasztózombiként ismerhet a világ) éppenhogy azzal szúrja tökön/puncin magát, hogy beveszi ezt a maszlagot, lenézi és elfojtja az ösztöneit, és a materialista hitbe kapaszkodva kétségbeesetten próbálja igazolni, hogy ezzel ő most valami nemes dolgot vitt végbe. Az eredmény meg ön magát minősíti.
Tehát az ide illő kifejezés, amire utalni próbáltál: az ösztönök átminősítése. Inqualieren, ha így esetleg jobban ismered. Ennek elég széles a spektruma: a negatív dolgok (szexuális vágyak, uralmi-hatalmi késztetések, stb.) feloldásától kezdve a pozitív ösztönök (túlélési képességek, biológiai működésből fakadó megérzések, belső struktúrákból adódó lehetőségek kiteljesedése) hatékony integrálásáig sok minden beletartozik.
Ami Deant illeti, néha szerintem is bőven a határvonalon táncol (ráadásul van egy olyan gyanúm, hogy ő ezzel tökéletesen tisztában van és valahol mélyen élvezi), de te, aki egy hozzászólásban sem képes bizonyos határokat betartva közölni a véleményed, szerintem biztos nem fogod tudni érdemben megítélni, hogy ő mikor ment át azon a bizonyos határon, és mikor nem. Ahhoz előbb a maga teljességében meg kellene érteni, amiről beszél (amely megértés elméletileg természetesen simán meglehet nálad, de én csak az itteni hozzászólásaidból tudok kiindulni, azokkal meg finoman szólva sem ezt bizonyítod).
De őszintén szólva alapvetően nem értem a problémád – mivel tudtommal senki nem korlátoz a gépelésben, előtted a lehetőség, hogy megírd, milyen az, amikor ez a témakifejtés szerinted megmarad az elfogadható keretek között.
Raon, teljesen félreértettél. Amikor azt írtam, hogy átlendülnek egy határvonalon, ezzel nem azt mondtam, hogy a témakifejtés módja átlépi az elfogadható kereteket, magyarán nem polkorrekt. Hanem azt, hogy annyira kifeszítik az érvelést, hogy az ebben a formában már nem igaz, és a jó életvezetés vonatkozásában szerintem félrevezető. A polkorrektséget lesz.rom, amint ez eddigi hozzászólásaimból is nyilvánvaló lehet bárki számára.
A szexualitásban nagy lehetőségek vannak pl. metafizikai vonalon (tantrizmus). De ez itt fel sem merült, hétköznapi életvezetésről, személyiség-formálásról beszélgetünk.
Köszi a választ, de szerintem most meg te értettél fére. A polkorrektséget hagyjuk – az időnként karcos stílusomból talán látszik, hogy ez engem a legkevésbé sem érdekel (tényleg, ezt még nem írtam: ha már ilyeneket írok neked, cserébe velem szemben neked sem kell visszafogni magad).
> Hanem azt, hogy annyira kifeszítik az érvelést, hogy az ebben a formában már nem igaz, és a jó életvezetés vonatkozásában szerintem félrevezető.
Hadd idézem negyvenkét perccel ezelőtti önmagam (és ha nagyon precíz akarsz lenni, az “elfogadható”-t cseréld ki “jó életvezetés”-re.):
De őszintén szólva alapvetően nem értem a problémád – mivel tudtommal senki nem korlátoz a gépelésben, előtted a lehetőség, hogy megírd, milyen az, amikor ez a témakifejtés szerinted megmarad az elfogadható keretek között.
A tantrikus téma jó dolog, látod ez pl. megérdemelhetne egy külön cikket.
Ulquiorra:
Bocs, de ezt kiszedem a fentiek közül, és inkább ide reagálok.
> de férfi esetében ezt már erősen megkérdőjelezném. nem hiszem, hogy nem indul be soha semmiféle nőci láttán…és ha ezt a természetadta ösztönét, vágyát visszafojtja- csak mert mondjuk neveltetéséből adódóan, vagy csak úgy,mert jó férj akar lenni – akkor az visszafojtás. és a visszafojtás általában mindig valamilyen frusztrációhoz vezet, ami miatt nem kiegyensúlyozott a férfi teljesen…ezzel persze simán együtt lehet élni, csakhát…
Ez egy teljesen releváns megközelítés, rengeteg férfiismerősöm van, aki pontosan ilyen. De akkor hadd hozzak példát másféle működésre. Előrebocsátom, elképzelhető, hogy nem lesz túl örömteli olvasni, de remélem elhiszed nekem, hogy ezzel még véletlenül sem szeretném csesztetni a nőket.
Szerintem ez az egész szexualitás jelentősen túl van lihegve. Erősen hajlok affelé, hogy ennek elsősorban az az oka, hogy a nők kezében egy tuti férfimanipuláló aduász megmaradhasson.
Én nem emlékszem, mikor jutottam el odáig, hogy “az csak egy darab hús” – de az biztos, hogy azóta felszabadító érzésként élem meg, hogy nem a farkam vezet engem, hanem én stellyt.
Azt hiszem ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy tapasztalataim szerint ez a megközelítés a létező legnagyobb sértések egyike számtalan nő számára – bár az igazat megvallva én sosem értettem, miért.
Az efféle megközelítésben ugyanis letagadhatatlanul van némi pejoratív rész, de a dolgoknak két oldala van.
Szóval szerintem is elképesztő szép látvány egy formás test, egy szép mell, egy álompopsi darázsderékkal – de baszki, az csak egy darab hús. Kétségkívül szépen csomagolt, néha már művészien esztétiaki remekmű, de messze nem a dolgok alfája és omegája.
Nekem például sokkal többet számít, ha a nőnek vannak izmai is. Ezzel nem azt mondom, hogy legyen egy kigyúrt amazon, de rosszul vagyok az olyan nőktől, akik alakra szemlátomást tökéletesen festenek, de ha ötven métert kellene futniuk/tíz kilót cipelniük, akkor összesenek az aszfalton.
Szerintem egy női test esetében az egészség a legfontosabb. A szexepil pedig a harmónia, és a belső béke kivetülése – és ebben a megközelítésben a klasszikus 90/60/90 még egyáltalán nem bizos, hogy főnyeremény. Szép a keskeny derék, de egyáltalán nem biztos, hogy adott esetben nem sokkalm szexibb a széles csípő. Ugyanígy azért,mert valaki nagyobb darab/van rajta némi felesleg, még lehet fizikailag is elképesztően vonzó.
Ifjúkoromban a barátaimat rendszeresen kiborítottam az efféle megjegyzéseimmel, de én őszintén szólva sosem értettem, miért jó férfimentalitás az, ha valaki a női melleken a hiányt dekában, a seggeken a többletet grammokban méri. Szerintem ez egy rendkívül béna hype, és amikor jobban belekérdeztem, a férfiak többsége sem tudta megmondani, miért ilyen a hozzáállása. Illetve hogy miért olyan jó követni ezt.
Arról nem is beszélve, hogy az efféle külcsínimádattal így szépen elsiklik a belbecs. És most nem is a női lélekről beszélünk, maradjunk a kökemény szexuális témáknál. Kíváncsi lennék egy olyan felmérésre, hány férfi mondaná azt, hogy neki a feszes mell jobban bejön, mint az, ha a nő a hüvelyizmaival is tud kezdeni valamit. Vagy hogy hány férfi szereti azt, ha a nő a lábait szimplán csak szétteszi és mondjuk a klasszikus pózban eszébe nem jut másra is használni (pl. szorítás, távolsági játékok).
És gondoljunk csak bele: nem járnánk jobban, a férfiak é a nők is, ha a fizikai sajátosságok korlátai miatt amúgy is értelmetlen külcsínheroizálás helyett az efféle dolgok is kellő hangsúlyt kaphatnának?
Szóval a felvetésedre a válasz: nem feltétlenül lesz abból visszafojtás, illetve a visszafojtás nem feltétlenül jár frusztrációval. Tény, hogy manapság elképesztő mennyiségű szexuális inger éri a férfiakat a világban. A nők nem győznek kivetkőzni magukból – én fehérvári vagyok, de évek óta Óbudán élek, és itt a fővárosban a tömegközlekedésen ha csak egy irányba nézel, akkor is percenként mászkálnak el előtted a szebbnél szebb nők. Az ismerettségi körömben erről kutatást is tartottam: általános tapasztalat volt, hogy a fővárosba költözés első pár hónapját néha bizony erősen megsínyli a férfiember nyaka. :)
A gond szerintem akkor van, ha az efféle ingerek révén felturbózott puffert nincs hol és kivel levezetni. Egyébként vannak ilyen férfimasszázsok is, ahol nem az elspriccelés a lényeg, az érzékek felkorbácsolása a cél, és hogy a kliens az így kapott ajándékkal otthon örömködhessen.
“senki nem korlátoz a gépelésben, előtted a lehetőség, hogy megírd, milyen az, amikor ez a témakifejtés szerinted megmarad az elfogadható keretek között.”
Még egyszer, nem arról van szó, hogy a cikk erkölcsileg stb. nem elfogadható, hanem szerintem könnyen félre-vezető, tévútra vezető lehet. A férfinak az az ösztöne, hogy szétszórja a magját mindenfelé – hurrá, b.szhatunk kedvünkre! Oké, csak aki szétszórja a magját mindenfelé, az mást nem nagyon kezd az életével, csak szór, szétszóródik… Nem erkölcsi probléma van ezzel, hanem a férfivá válás során egy tévút.
Mondok egy példát, politikai vonatkozásokat kérem figyelmen kívül hagyni: szerinted a nők szerint ki az alfább, Dajcs Tomi, vagy Orbán Viktor. Megmondom: Dajcs Tomi. Két méter magas, jó csajozós szöveget nyom, elég híres is, sportkocsival jár és elég pénze van, hogy elvigye a nőt a Costesbe vacsorázni. Valójában, egy normális mérce szerint, azaz férfimérce szerint (+ okos nők mércéje szerint) viszont Orbán az alfa, minden szempontból. Lehet, hogy nincs teleszórva a város a magjával, de ő kezdett valamit az életével, Dajcs Tomi meg egy farok.
Az ún. “férfiszférában” én ezt egy problémának tartom, hogy egyrészt ismerteti az ösztönök működését – helyesen, ezzel sok férfit (és nőt) megóv bizonyos irreális elvárásoktól és csalódásoktól – majd azt sugallja, sőt helyenként nem is sugallja, hanem egyenesen felszólítja a béták tömegeit, hogy tessék alfává válni, aztán csajozás, ahogy kifér a csövön. Lássuk be, aki pusztán a csajozás kedvéért, és a csajok mércéje szerint válik alfává, az lehet akármekkora popsztár, celeb, mifene, attól még teljesen puncivezérelt életet él, a nők rabja, valójában egy senki.
Az ösztönök működésének ismertetésekor szerintem egy olyan megközelítés lenne szerencsésebb, hogy elmondjuk, ez van, így működnek a nemi viszonyok, ezeket meg kell tanulni, egy kicsit eljátszani, csajozni, tombolni, és aztán valami komolyabb dologba kezdeni és valódi alfává válni. (Ha az alfaság nyilvánvaló a nők számára, és ragadnak, akkor lehet ezzel élni – vagy nem élni, és úgy dönteni, hogy nem éri meg szétszórni magunkat. De még olyan is van, hogy az alfaság nem nyilvánvaló a (butább) nők számára.) Az ösztönök szintjén nem fogsz tudni valódi alfává válni. Ahhoz eszmények kellenek, Isten, haza, család, szabadság, megvilágosodás, vagy amit akarsz. Az ösztönöket a helyükön kell kezelni. Attól, hogy valami ösztönös, még nem biztos, hogy jó, lehet, hogy egyenesen a bukásba vezet. Nem erkölcsi bukásról beszélek, hanem férfiként való bukásról.
A saját prekoncepcióid hálójában vergődsz barátom, elsősorban azért, mert nem tudnál egyetlen betűt sem mutatni egyeten cikkben sem, ami azt állítaná, hogy
– ha már benned van ez az ösztön akkor erősíts rá, szórd a magod!
– ha már benned van ez az ösztön akkor erre hivatkozhatsz magad vagy mások előtt, ezzel letoltad magadról a felelősséget
A cikk tárgyalja magát az ösztönt, de nem isteníti és nem épít arra hogy belőle kiindulva végig kéne szánkózni az egész világot. A cikkek nagyjából arra valók, hogy ha egy adott élethelyzet előtt/közben/után vagy, akkor MEGÉRTHESD hogy ki mit miért csinál(t), milyen belső vágyak vagy késztetések vezették. Ha megérted magad és megérted a partnered akkor sokkal könnyebb a megbocsátás, a jobb jövő tervezése és építése, a rossz irányba vivő késztetések legyűrése.
Ezzel szemben te azt mondod, söpörjünk mindent a szőnyeg alá és tegyünk úgy mintha nem is létezne. Holott pontosan azért tartunk itt, mert egész eddig ezt csináltuk.
…
Az alfa-béta koncepció nagymértékben túl van egyszerűsítve, egyszer helyre kéne már tenni a maga teljességében, de ez jelenleg lehetetlen mert ez a leves még éppen forr. Még a mai napig is jelentős újítások vannak benne, itt elvesznek, ott hozzátesznek, úgyhogy majd beleöntjük a végső formájába ha elkészült.
Mindazonáltal azon vacillálni hogy ki alfább kinek a szemében, és hogy most szexuálisan értjük vagy társadalmilag, nem vezet sokra. Az egyénnek mindigis nagyobb hasznára lesznek a konkrét tanácsok és tapasztalások, mint az ilyen nyelvtani viták, hogy most akkor mit minek is nevezünk és miért.
“tessék alfává válni, aztán csajozás, ahogy kifér a csövön”
Ez kizárólag a PUA körökben van így, és még ott sem mindenhol. Viszont a PUA kultúra elsősorban a tizen- és huszonéves csávóknak szól, náluk ez még bőven belefér.
Ja, egyébként Raonnak tökéletesen igaza van abban, hogy a kapu nyitva: írjál cikket vazze, ahelyett hogy egyfolytában dekonstruálsz. Ha szerinted ez a tanács nem tökéletes, akkor ne abba öld az energiád hogy ezt elpusztítsd, hanem írd meg te amit gondolsz. Aztán a közönség majd elolvas mindent és eldönti magának hogy merre akar továbbmenni.
“Mondjuk pont egy ilyen “szellemi embertől” nem várnám hogy a tudás ellen emeli fel a szavát azzal a hülye szöveggel, hogy “ha megérted akkor a rabjává válsz”. Ekkora f*szságot, már megbocsáss…”
Ezt hol írtam? Azt írtam, hogy meg kell ezeket a dolgokat érteni, és aztán továbblépni, nem leragadni, nem a rabjává válni. Lehet, hogy a 20 éves még nem tud máshová nézni, mint a nők lába közé, de már neki is mindig mondani kell, hogy kezdj magaddal valamit.
“De még mindig nem értem, hogy egy gészséges szexuális élet kialakítása és megélése miért böki ennyire a csőrödet.”
Az ösztönök korlátok között való kiéléséről beszéltem, ezek szerint azt mondod, hogy ez egészségtelen, az az egészséges, ha jön ami a csövön kifér. OK, ez is egy álláspont, de így kb. semmire nem fogja vinni a kölök az életben. A nőzés azért nagyon idő- és energia-igényes dolog. Lehet ezt is propagálni, de akkor a mellékhatásokat is ismertetni kell. Egyébként ha az ösztönök korlátok közötti kiélése egészségtelen, akkor minden előttünk járó civilizáció egészségtelen volt, a mienk pedig egészséges. Hát ezt nem gondolod komolyan te sem.
Hát aki az ismeretterjesztő cikket szapulja olyan szöveggel hogy az energiát inkább szublimálni kell az szerintem pontosan arról beszél, hogy a szexuális ösztönök megismerése helyett az ember inkább fusson két kört és fessen valami akvarellképet.
A korlátok közé szorításhoz is előbb meg kell az ösztönöket ismerni, és ahhoz szerintem a magyar neten nincs túl sok jó anyag. Hamvas nem szól mindenkihez, meg azért valljuk be nem túl sokat beszél hipergámiáról. Ezek a cikkek olyan hiánypótló jellegűek, mint egy fulladónak az utolsó pillanatban vetett kötél. (Gyakorlatilag a teljes férfiszféra valami ilyesmi…)
Ha továbbra is szalmabábokat akarsz csépelni, válaszra ne számíts. Sokadjára is elmondom, mindig az új szalmabábodnak megfelelő köntösben, de immár utoljára: SEHOL nincs ezekben a cikkeben SEMMIFÉLE utalás arra, hogy BÁRMIFÉLE ösztönt korlátok nélkül kéne kiélni. A saját visszafojtott tudatalattiddal vitázol, és én ebből ezennel kiszállok.
“A cikk tárgyalja magát az ösztönt, de nem isteníti és nem épít arra hogy belőle kiindulva végig kéne szánkózni az egész világot.”
Szó szerint nem, de van egy ilyen mögöttes üzenete. A hölgyolvasók is nyilván erre ugranak, nem magának az ösztönéletnek az ismertetésére.
A “mögöttest” nyugodtan tudd be a saját tudatalattidnak…
Finomfőzelék:
Írtam neked egy szép hosszú bejegyzést, de a küldésnél sajnos elszállt. Elnézést, de most nincs időm nekifutni újra, ezért csak címszavakban:
– örülök, hogy kifejtetted az álláspontod, így már lehet a lényegről beszélgetni
– viszont akkor szerintem a részedről van itt egy nagy félreértés. Ugyanis te is azt írod, az a bajod, amit szerinted a cikk sugall.
Akkor most gondold végig:
– hogy ez mennyire lehet objektív
– hogy ha nem is a cikk állításaival van bajod, hanem azzal, ami a cikkben nincs benne, akkor az valójában mit jelent
– hogy hátha nem is véletlen, hogy a cikk csak gondolatébresztő, nem pontokba szedett életvezetési törvénykönyv. Frankónmegmondani a legegyszerűbb a világon, de ez sokszor nem segít, hanem hátráltat a lényegi információk átadásában.
Ha azt gondolod, hogy itt bármilyen cikknek be kellene mutatnia, hogy egy mai férfinak hogyan kell Férfivá válni, akkor szerintem rossz oldalon keresgélsz.
Ösztönökről: látod, már megint a kizárólagosság. Én pl. saját tapasztalataim okán meg vagyok győződve arról, hogy a férfiak számára a “tűzben edződik az acél” az egyik legszebb, legszentebb, leghasznosabb vezérelv a világon. Ez ugye sokszor azt jelenti, hogy bele az ösztönvilágba, száznegyven százalékkal, harcolni egy nagyot (gyakran önmagunkkal), és bár kétségkívül van némi veszélye a módszernek, ha kimászol a pöcegödörből, akkor már egy másik, jobb ember leszel (ha meg nem tudsz kimászni, maradj is ott, béna és gyenge vagy, megérdemled a sorsod).
Viszont azért, mert ez a módszer az én életemben működött, illetve kivételes szerencsével megismerhettem számos alfahím ilyetén módon történő felvirágázást, még nem jelenti azt, hogy ez univerzális dogma. Nem is venném a bátorságot, hogy másoknak azt mondjam, ez az egyetlen igaz út – mert magam is tisztában vagyok azzal, hogy ez csak Egy Lehetséges Módszer. Mondom ezt annak ellenére, hogy szerintem megfelelő hozzáállás mellett minden fiúnak-férfinak érdemes lenne pár évnyi önfeledt kirándulást tennie az ösztönvilágában. A manapság sokra tartott materalista józan ész ugyanis sokszor éppenhogy nem segít rajtunk, hanem berekeszt, bekorlátoz, tévútra visz.
Ilyen cikkeket: Ha egy nő ki szeretné elégíteni a szükségleteit, mint egy férfi, mi azzal a baj? (Velvet)
Undorító, hogy mivé tette a feminizmus a nőket.
Régi országgyűlési naplókat olvasgattam, találtam egy kis érdekességet feminizmus-antifeminizmus harcában. IDE kattintva egy 1946-os vitát olvashatunk a női jogorkól, érdemes nektek is végigolvasni, akkoriban még miket mondták a nőjogi harcosok. Felül a nyíllal lapozhatunk előre :) Ezen topic szempontjából kiemelnék egy érdekes hozzászólást a vitából:
„Amikor azonban ezt az egyenjogúsítást örömmel üdvözöljük és örömmel könyveljük el, nem akarunk kifejezést adni annak, mintha az egyformásítást üdvözölnénk. Élethivatásunkból kifolyólag egészen más adottságaink vannak mind fizikai, mind szellemi, mind lelki téren. És mi ezeknek a más adottságoknak megfelelően elhelyezkedést igénylünk és akarunk az életben. Nem kívánunk a bányák mélyére leszállni, nem kívánunk a Martin-kohók mellé állni és még kevésbé kívánunk gyilkos fegyverekkel a fronton küzdeni. (Helyeslés a szabadságpárton.) Ellenkezőleg, minden front ellen akarunk küzdeni. Nem akarjuk az úgynevezett nemi felszabadítást, hanem amikor küzdünk a kettős erkölcs ellen, a férfiakat is arra az erkölcsi színvonalra szeretnénk felemelkedve látni, amelyet ma a nőktől megkívánunk.”
Lám, akkoriban a női jogokért küzdők sem akartak még ilyen beteg dolgokat mint manapság. A “kettős erkölcs” ellen a mai feminácik nem azért panaszodnak, mert a férfiaknak kevésbé kell erkölcsösnek lennie, hanem azért, mert azért, mert a nőknek annak kéne. Ez olyan mintha a lopás ellen nem azért szólalnék fel, hogy más se lophasson (ha én nem lopok), hanem azért, hogy én is lophassak. Ebből is látszik, hogy a femináciknak egyetlen célja van, a nyugati civilizáció tönkretétele, és a világ tengelyéből való kifordítása.
A feminista sztereotípia figyelmen kívül hagyja, hogy mondjuk száz éve nem minden férfi járt a Moulin Rouge-hoz hasonló “intézményekbe”, hanem maximum néhány városi jómódú nagypolgár, továbbá ma sem minden férfi visz fel minden hétvégén 2-3 különféle csajt a lakásába, hanem csak egy szűk töredéke.
Ez effajta felforgató feminácizmussal szemben a keresztény feminizmus azt mondja, hogy igen, a kettős erkölcs igazságtalan, fel kell számolni, azonban nem úgy, hogy a feslett és mocskos életmódhoz való “jogot”, ami eddig csak a férfiakat illette meg kiterjesszük a nőkre, hanem, hogy a férfiakra vonatkozó erkölcsi követelményeket emeljük fel arra a szintre, ami a nőkre is vonatkozik.
Engem rendkívül bosszant, amikor nők arról siránkoznak, hogy a társadalom szerint a sok személlyel szexuális viszonyt létesítő pasit miért tartják irigyelt macsónak, a sok szexuális parterű nőt meg kurvának. A baj ezzel a siránkozással az, hogy itt az egyenlőtlenséget a balfeministák úgy akarják felszámolni, hogy a nőknek is legyen “mengengedett” (erkölcsi-társadalmi értelemben elismert életforma) a promiszkuitás – holott ez undorító.
A megoldás az, hogy a promiszkuis életvitel legyen elítélt, elvetett akár férfiről, akár nőről van szó, és az egyenlőség ne úgy valósuljon meg, hogy a nők is lehessenek olyan mocskosak, mint sok férfi, hanem úgy, hogy a párkapcsolati/házasság hűség egyaránt kötelezze a férfiakat és a nőket is.
nagyon helyes dologra világítottál rá.
sajnos észre kell vegyük, hogy a legbűnösebb gondolatok is a férfi agyból pattannak ki, így a dohányárú elfüstölése, elfogyasztása is férfiberkekben kezdődött, amire a femibeállítottságú nők hajbakaptak és ők is kértek. Ne felejtsük, hogy a feminista nő ábrázolása így kezdődött, dohányáru a két ujja között, felfelé néző, eldőlt fejű-elengedett pofájú nő keresztbetetett lábbal és förtelmes cinizmussal elfordulva a festő előtt…
ha a feminizmus arról szólna, hogy férfi ne fogyasszon dohányt, mert … (jön az érthető érvelés), akkor az ég világon semmi baj nem lenne velük. Ugyanezt az elvet vallom a homoszexuálisoknál is, hogyha a legtöbb homoszexuális a konzervatívnak nevezett módon felháborodna, hogy a heterok csókoloznak az utcán és ők ezt provokációnak felfogva kérnék a csókolozás idézőjeles betiltását a közutakról, IGAZUK lenne. Ehhez képest nem, ők is csókolozni akarnak az utcákon, ami már nehezen elviselhető.
Fiatalon mindenki ilyen, ez együtt jár a romantikus lelkülettel. Később egyre pragmatikusabbak az emberek, sok dologról lehullik az illúzió leple. Nem akarom ezt nálad felgyorsítani, nem vagyok szemétláda :) De idővel sok dolognak csökken a jelentősége egy egészséges embernél. 30 fölött a legtöbben már túlságosan is pragmatikusak, nem törődnek semmilyen romantikával vagy lelki szépséggel. Mondjuk ennek hathatós okot szolgáltat például az, hogy 30 fölött ha párt keresel gyakorlatilag kizárt, hogy valami érintetlen csodába szaladj bele, és hát ilyen realitásal szemben az ember előbb-utóbb inkább megváltoztatja a saját hozzáállását, mint hogy beleőrüljön az ideálok hasztalan kergetésébe.
De a fiatalság pontosan arra való, hogy kiélje az ember ezeket a romantikus hajlamait :D Egyes szerencsések találnak is olyan kitartó párt maguknak, aki mellett nem kell beszűkülni. Ritka, mint a fehér holló, de nem lehetetlen.
Nagyban különbözik a férfiak és nők szexuális bűntudata
https://www.youtube.com/watch?v=hHV4f-kI_j8
A nők, a közfelfogással ellentétben, egyáltalán nem monogám természetűek és nagyjából ugyanolyan valószínűséggel csalják meg a férjüket, mint fordítva. Más okból ugyan, mint a férfiak, akik általában nem akarnak elválni a szeretőjük miatt, a nők inkább lecserélik a férjüket egy jobbnak hitt férfira. Erről a jelenségről azért nem vesz tudomást a társadalom, mert arra neveli a nőket, hogy elhiggyék, nekik nem igazán fontos a szexualitás, ezért nem tudjuk elképzelni, hogy egy nő is megunja a partnerét egy idő után és változatosságra vágyik. Ezt a nők is elhitték magukról, ezért nem tudják kezelni ezt a problémát. Az egésznek az az oka, hogy a férfi szeretne biztos lenni az apaságában, ezért olyan nőt igyekszik választani, aki nagy eséllyel nem fogja megcsalni. Így hát a nők megpróbálják elhitetni magukról, hogy nem vonzza őket annyira a szex és hűségesek. Az a nő, aki nyíltan vállalja, hogy szereti a szexet, és sok partnere volt életében, leértékelődik a társadalom szemében. Langley jól leírja a folyamatot, amin a nő keresztülmegy, amikor elkezdi unni a házasságát, szeretője lesz, akiről elhiszi, hogy megtalálta végre az Igazit, de nem képes felelősséget vállalni a vágyaiért, mivel nem is ismeri azokat, a férjét hibáztatja mindenért, majd szépen lassan pokollá teszi az életét, és a végén elválik. A férj pedig tehetetlenül nézi végig a folyamatot, el sem akarja hinni a legvégsőkig, hogy mit művel vele a felesége, nem mer határozottan fellépni, mert azt reméli, így visszanyerheti a felesége szerelmét, pedig éppen az ellenkezőjét éri el.
Hasznos lenne, ha mindenki, nők is, férfiak is, tisztában lennének a nőket mozgató ösztönökkel. Le kell rombolni azt a képet, ami szerint egy nő mindig jó, ártatlan, ezért csakis áldozat lehet. Csak azt nem tudom, hogy ha a bizonytalan apaság indokolta, hogy ilyen képet alakítsunk ki a nőkről, hogyha ez az oka, amiért a nők sem tudják magukról, hogy milyen folyamatok játszódnak le bennük, akkor hogyan lehet ezt megváltoztatni anélkül, hogy úgy gondoljuk, minden nő egy ribanc lett. Mert ez a folyamat egyébként elkezdődött, a fiatalok már nem gondolkodnak túl sokat, mielőtt lefekszenek valakivel, és valószínűleg sokkal jobban tisztában vannak a vágyaikkal, mint a nagyszüleik. De ezzel párhuzamosan egyre kevesebb a házasság is, vagy egyáltalán a tartós kapcsolat.
Az elbétásodás pontosan az a folyamat, amit Langley a könyvben leír: ahogy a férfi szereti a nőt, és a kedvére akar tenni, ezért odafigyel rá, és azt csinálja amit a nő mond*, hogy szeretne. Így szép lassan kiskutyává válik, aki hiába keresi a gazdi kegyeit, valamiért az egyre inkább eltávolodik tőle. Minél inkább a nő kedvére akar tenni, az annál inkább ideges lesz – így ismerős? Persze Langley csak a folyamat legvégét írja le, amikor már a váláshoz közelít a szitu… Nem látja, hogy ez sokkal régebben elkezdődött, és ez már csak a végkifejlet, az utolsó felvonás. De maga a folyamat az első perctől ugyanígy zajlik, csak az első időkben még nem feltűnő, meg az érzelmek kompenzálják/eltakarják.
Ha megengeded, hogy lemenjek keresetlenül egyszerű nyelvezetre, mert nincs kedvem virágnyelvre lefordítani… (Nagyrészt) a hipergám ösztön irányítja a nőknél a punci nedvesedését, a konkrét nemi vágyat. Nyilván más tényezők is vannak, de alapvetően egy ösztönös folyamat, hogy egy ember kire gerjed (és kire nem), ezt nem lehet tudatosan irányítani. A hipergám ösztön pedig azt mondja, hogy a punci csak olyan pasira nedvesedik, aki sikeres utódokat képes nemzeni, tehát maga is sikeres. De mivel a siker nincs kiírva nyomtatott betűkkel a férfi homlokára, ezért a hipergám ösztön a siker jeleit keresi a másik viselkedésében, testbeszédében, szavaiban, stb. Ez egy nagyon fontos kulcsmomentum, a legtöbb ember aki nem érti az egészet ezen bukik meg. Az ösztön a jelekre figyel, nem a “valódi sikerekre”. Tehát lehet a nőknél sikeres (ha más nem hát gyors szexkalandokra) egy csőszerelő, akinek a testbeszéde alfa, és lehet sikertelen a nőknél egy nyámnyila milliomos.
Namármost. A házasodáskor a legtöbb nő (tételezzük fel, hogy nem vagyonra hajt vagy szülői nyomásra köt kompromisszumot, hanem ténylegesen szereti a férfit akihez hozzámegy) kívánja a pasiját, mert az úgy viselkedik, hogy az kielégíti a hipergám ösztöneit. Gavallér, romantikus, sármos, van benne újdonság, stb. Nem kell, hogy ezek feltűnően durván megmutatkozzanak, elég ha a nő az adott pillanatban úgy érzi, vagy magához (a nőhöz) képest relatíve sármos a férfi. Csakhogy a házassággal sokszor megváltoznak a dolgok, a hétköznapok unalmasak, és hónapok vagy évek munkájával a nő kijárja magának, hogy a pasi engedelmeskedjen neki. Jön az “igen drágám”, a “bocsáss meg drágám”, a “jó lesz úgy ahogy te akarod drágám” és társaik. Ez a folyamat az elbétásodás, amikor a friss, ropogós csábítóból szép lassan papucs lesz. Sajnos a nők alaptermészetében benne van, hogy folyamatosan próbálják bétásítani a férfit, erről van is itt valahol egy régi cikk a férfihangon.
Így áll össze a kép, és ebbe tökéletesen be lehet illeszteni Langley megfigyeléseit. Azok a férjek, akikről Langley beszél, akik könyörögnek a nőnek, hogy ne váljon, virágot vesznek és stb., azok az elbétásodás legvégső fázisát tapossák. Jobbat tennének a házasságnak, ha a sarkukra állnának és elzavarnák az asszonyt a büdös p*csába – dehát ők ezt nem tudják, nincs a vérükben, és elborzadnának a gondoltra, hogy ilyet csináljanak. A nő meg azt látja, hogy ez a pasi egy lábtörlő, egy papucs, egy toprongy gerinctelen senki, aki minden megaláztatást eltűr, és még odatartja az arcát a további pofonokra. Ettől durran ki a nő agya végleg, mert nem érti, hogy hogyan tudta az életét egy ilyen meztelencsigával összekötni. Ezért durvulnak el a válások, ezért nem érti sok pasi, hogy a felesége (aki annakidején olyan kedves volt és úgy szerette) hogyan tudja ilyen intenzíven gyűlölni. Pedig ő mindent megtett, virágot vett, elment a házassági tanácsadásra, elolvasta a (profeminista) könyveket amik leírták, hogy figyeljen többet a feleségére és legyen megértőbb, stb. stb.
Mit tehet a nő? Mondjuk elszór olyan megjegyzéseket a férjének, hogy “olyan szexi amikor határozott döntéseket hozol” <- ez itt direkt gagyi példa az elmélet szemléltetésére; amelyik nő nem tudja ezt jobb formába önteni az adja vissza a diplomáját :D Nőként lehet tudatosan “jutalmazni” a férfi jó viselkedésformáit – ezt ugye minden nő gyakorolja, csak legtöbben pont a rossz irányba : Ugyanakkor lehet büntetni is a pasi hülyeségét, pl. “ne légy már ilyen nyámnyila”. Egyszerű szavakkal lehet a helyes irányba terelgetni, anélkül, hogy a szájába rágnád, hogy mit csináljon. (Az mindenképp bukta, ha neked kell rávarrni a golyókat mert magától nincsenek, akkor keress másik partnert…)
Sajnos nagyon-nagyon kevés olyan ember van, aki a szellemi erejével kordában tudja tartani a saját érzelmeit – és még kevesebben azok, akik ezt anélkül tennék, hogy közben szenvednének tőle. Az emberek 9/10-e előbb-utóbb beleesik egy kalandba, függetlenül attól, hogy milyen érett a személyisége vagy mennyi az önbizalma. Manapság ha megkérdezel 10 embert, hogy teljesen hűségesek voltak-e minden partnerükhöz az elsőtől az aktuálisig, akkor (ha őszintén válaszolnak, amire nincs garancia) minimum 9 bevallja, hogy nem. Tinikorban 1-2 botlás, esetleg a hosszú házasság unalmában egy kis kalandocska a munkahelyen vagy a nyaraláson, szinte kivétel nélkül mindenkinek vannak ilyenek az életében.
Erről mi a véleményetek? Gyúrjuk át ideológiailag a kérdést…
…tudomásul kell vennünk, hogy a kisfiúk ilyen jellegű megcsonkítása továbbra is bevett gyakorlat lesz, pusztán azért, mert az anyák így döntenek. Mert hát az anya rendelkezik ezzel a joggal… a fiú nem szólhat ebbe bele. Ugyanez lányoknál természetesen kizárva, ami mondjuk szerencsés. Ahogy a cikk is kifejti… semmi másról nincs szó, mint az ingerküszöb kitolása —> ergo jobb/kitartóbb szeretővé váljon később a fiú. Magyarul; az ma egy nagyon komoly kérdés, hogy a majdnem újszülött fiú, – a fityma visszavágásával – 20 év múlva milyen intenzitású orgazmust képes okozni x-nőnek. Cseppet sem önző hozzáállás. Ma már mindenki a női orgazmust kutatja, követeli… nem lehet kivétel egy párhónapos gyermek sem. Neki is ki kell vennie a részét ebből a Globális Női Örömszerző Projectből. Nekem ez erről a véleményem.
Ez pedig a blogot üzemeltető Grácia bemutatkozása, önmagáért beszél:
“NEM ÉRDEKELNEK a negatív hangvételű kommentek, ezért ahol tudom, letiltom őket. Ezek az ÉN élményeim, ezeket tanultam, hallottam.”
Nekem ez a kedvencem:
“Hallottam már sok ellenérvet, hogy az előbőrnek védő funkciója van, stb., de engem nem győztek meg, olyan nekem, mint a mandula, vagy a vakbél. Alapjáraton veszélytelen, és szerves része az emberi testnek, de igazából fölösleges, és potenciális veszélyforrás.”
És ez a csodás áltudományos rész:
“Amiben én különbséget tapasztaltam, és olvastam is, hogy érzékenyebb a pénisz, ezért intenzívebben élik át a szexet, de pont ezért az ingerküszöbük is kitolódott, és tovább tart, hogy bekövetkezzen az orgazmus.”
Szó sincsen arról, hogy a körülmetélések egy része helyrehozhatatlan károsodásokat okoz a péniszben és a felnőttkori szexuális élet minőségét visszafordíthatatlanul csökkentheti. Persze ha a csiklóról van szó (persze ez szerintem is tömény barbárság) akkor már számít a gyönyörérzés megléte, milyensége.
“Sosem merült volna fel bennem ez az igény, ha maradok az európai srácoknál, de már örülök, hogy így alakult, és tisztába kerültem a dolgokkal.” – A saját kultúrájából nem sikeredett normális pasast találni?
“Ha engem kérdeznek, hogy támogatom-e, és a fiamnak megcsináltatnám-e, a válaszom: igen.” – A kedvenc feminista mondást férfiakra alkalmazva:
A férfi teste (jelen esetben fiú), a nő döntése (jelen esetben “anya”).
Igen, erről is időszerű lenne már egy cikk. Sajnos amit linkeltél sok tekintetben hülyeséget beszél.
AZ ÚJ SZEXUÁLIS KETTŐS MÉRCE
Egy nő arról panaszkodik Ann Landersnek, hogy a férje megcsalta őt. Azt is elmondja, hogy ezért már el is hagyta őt. Ann Landers így válaszolt: „Kívánom, hogy minél több nő kövesse a példáját! Túl sok csodálatos nő hagyja, hogy hazudjanak neki, megcsalják, és máshol potyázzanak!”
Egy férfi arról panaszkodik Ann Landersnek, hogy a felesége megcsalta őt. Azt is elmondja, hogy ezért már el is hagyta őt. Ann Landers a következőt válaszolta: „Maga olyan lehet, mint egy citromdíjas versenyző a büdösborzbirkózóversenyen.”
Az új szexuális kettős mérce nemcsak az újságokban létezik, hanem megjelenik a mindennapi tévéműsorokban is. Amikor a „Férfiak, akik megcsalják a feleségüket” címmel egy műsort vezettem, a házigazda, Oprah, meghökkent, amikor azt mondtam: „Ha csak férfiakról készítünk ilyen műsort, az szexizmus, mivel minden férfi egy másik nővel csalja meg a feleségét – vagyis, minden csaló férfira jut egy házas nő vagy egy szingli, aki összeesküvőként együttműködik vele.”
Valaki tiltakozott: „A nők más okból csalják meg a férjüket: nekünk szeretetre van szükségünk!”Azt válaszoltam, hogy „igen, ha a férfiak és a nők megtanulnák szeretni egymást, akkor biztosan kevesebben csalnák meg egymást. De az ön szeretetéhségétől a férjének még nem lesz kevésbé fájdalmas, ha máshol keresi a szexet. A nők azt mondják a férfiaknak, hogy a szex egyenlő a szerelemmel, a férfiak pedig azt mondják a nőknek, hogy a szex olyan, mint a tenisz. A tény viszont, hogy egy nő máshová megy érte, sokkal ijesztőbb lehet, mintha egy férfi megy máshová teniszezni!”
Oprah megállt egy pillanatra (épp a közönséggel dolgozott), és némi leereszkedéssel ismerte el: „Igen… igen, van benne valami.”
Gyakran halljuk, hogy korábban a férfiak élvezték a szexualitásban a kettős mérce előnyét. Ez részben igaz, részben nem igaz. A legtöbb kultúrában van egy íratlan házassági egyezség, amit hívhatunk házassági háromszögnek is: A férfinak elsősorban az anyagi javakat kell biztosítania a feleségének és a gyerekeinek. Ha ezt megtette, ám a szexuális igényeit nem tudta kielégíteni, akkor kielégíthette ezt máshol, anélkül, hogy kiközösítették volna – amennyiben legalább részben eltartotta a szeretőjét is. Ez a házassági háromszög két nő gazdasági igényeit elégítette ki, úgy, hogy a feleséget felmentette a szexuális elvárások alól; egy férfi pedig legalább részben kielégíthette szexuális igényeit. Az érzelmi szükségleteit azonban leggyakrabban nem.
Lehet erre úgy gondolni, mint szexuális kettős mércére, amelyből a férfi profitál, vagy mint gazdasági kettős mércére, amiből jórészt a nő profitál. A férfitől elvárták, hogy biztosítsa felesége számára a jólétet, függetlenül attól, hogy a saját gazdasági igényeit kielégítette-e. Ha csak a szexuális kettős mércét nézzük, kihagyunk egy fontos tényezőt.
Ma azonban valódi kettős mérce létezik a szexualitásban. A félrelépő férfiak – mint például Bill Clinton – élete és karrierje romba dőlhet. A félrelépő nőt viszont úgy ábrázolják, mint akinek hiányzik a jobb kommunikáció, a szeretet, a figyelem, a szerelem. Néhányan azt kérdezték, vajon Bill Clinton is boldogtalan volt-e a magánéletében, vagy, hogy neki is több ragaszkodás, figyelem és szenvedély kellett, de csapdába került – a Fehér Házban, a házasságában, és abban a kötelezettségben, hogy feleségét First Ladyvé tegye, aki nagyon is élvezte ezt a szerepet, és ugyanúgy megérdemelte, mint ahogy férje az elnökséget?
A kettős mércét most már a romantikus könyvek is támogatják, amennyiben a férjes nők egy sikertárgyat birtokolnak a biztonságuk érdekében, emellett egy szextárgyat is, és az egészet románcként címkézik meg. Ezt a kettős mércét kiválóan írja le az egyik legnépszerűbb film és regény, ami az egész ezredfordulóra rányomta a bélyegét: A szív hídjai (The Bridges of Madison County).
Emlékszem, ahogy kijöttem A szív hídjai vetítéséről, és a könnyeimet törölgetve a papír zsebkendőmet kerestem, nem csak Meryl Streep lenyűgöző alakítása miatt, hanem azért is, mert átéreztem az általa játszott karakter, Francesca álmainak szertefoszlását.
De kinn, a napfényben – vagy ez inkább az éj sötétje volt? – azon kezdtem gondolkodni, vajon én is átmennék-e azon a hídon? Itt volt egy férjes nő (Francesca), akinek viszonya volt valakivel, és én románcnak nevezem ezt. Ha egy nős férfinak van kalandja valakivel, azt nem hűtlenségnek hívjuk?
Ami Francesca házasságát illeti, sok ember házassága szintén fellobbanó álmok és kihűlt remények között folyik. De ha egy férfinak van szerelmi ügye, az ő fájdalmát nem tudatják a világgal; ellenkezőleg, nők milliói előtt ítélik el mint nőfaló, lelketlen bunkót az Oprah, Sally, Jenny, Jerry, Montel, Maury, Roseanne, Ricki és Rosie show-kban. Ha úgy tetszik, ők kilencen a nők legfelsőbb bíróságának bírái.
Mint szerzőnek, a kiadókat is mérlegelnem kell – vajon kiadták volna ezt a könyvet, ha Francesca helyett Francis lenne a főszereplő? Ha Francis egy olasz faluban élne, és az lenne az álma, hogy egyszer eljönAmerikába, és elvesz egy amerikai nőt, akinek rengeteg földje van – vajon nem azt gondolnák róla, hogy kihasználja a nőt? El lehetne adni ezt a sztorit mint egy férfiaknak szóló romantikus regényt? Nem. Nem kellene senkinek.
Emlékezzünk, A szív hídjaiban Francesca visszautasítja, hogy a férjével – aki szerette őt – és a gyerekeivel elmenjen négy napra a megyei vásárba, ahol támogathatnák lányukat egy díj elnyerésében. Percekkel azután, hogy a férje elvitte a gyerekeket, a semmiből előlép a Clint Eastwood karakter, és a nő vad, szenvedélyes szerelembe bonyolódik vele, majd azt tervezi, hogy örökre eltűnik, magukra hagyva férjét és gyerekeit. Ha Francesca Francis lett volna, könnyek nélkül jövök ki a moziból. Ha Francesca Francis lett volna, akkor ez nem románc lenne, a főszerepben Meryl Streeppel, hanem egy Stephen King-történet, Katy Batesszel.
A magam részéről én fönnakadtam ezen a kettős mércén. Ha Francesca Francis lett volna, és Francis tette volna ki a családját botránynak, kiközösítésnek, amiért órákon át egy idegen fotográfussal tölti az idejét egy vidéki, vallásos iowai város forgalmas hídján – nem ébredt volna bennem együttérzés, mint most. És mérges lettem volna rá, amiért lefekszik egy kalandor fotóssal, akinek mindenütt a világon volt már szeretője; mivel így a feleségét is kiteszi a nemi úton terjedő betegségeknek.
Ha visszafordítom Francesca anyaszerepét, és elképzelem Francist mint apát, aki az affér minden pillanatát feljegyzi, négy naplóba is, hogy a felesége könnyen felfedezhesse – máris elítélném őt az érzéketlenségéért. És ha hátrahagyta a naplót a gyerekeinek is, megváltoztatva ezzel az apjukról és az anyjukról alkotott eddigi képüket (csak az ő szemszögéből mutatva be a dolgokat, a dialógus lehetősége nélkül), nem azzal a benyomással mennék ki a moziból, hogy az illető egy odaadó apa.
A legerősebben akkor mutatkozik meg a kettős mérce, ha észrevesszük, hogy egy nő még akkor is kaphat együttérzést másoktól, ha viszonyával a saját gyerekeit veszélyezteti, és megcsal egy hű, szerető férjet, egy odaadó apát. A romantikus regényekben a hűtlen nőnek nem kell mentség; de még az sem kell, hogy olyan árat fizessen, amit egy férj fizet egy kitartott szeretőért. A nő elárulhat, álszent lehet, és mi mégis érte fogunk könnyeket hullatni. Eddig még sohasem volt olyan erős egy kettős mérce, hogy a cserbenhagyóért sírjunk.
A kettős mérce még radikálisabb, ha figyelembe vesszük, hogy egy férfi fantáziája nem szalonképes, egy nőé viszont igen. A férfiak fantáziáit titkolni kell és pornográfiának címkézik. Ezzel szemben a romantikus regények az merikában kiadott papírfedelű könyvek 40 százalékát teszik ki. Ám ezekben a romantikus regényekben gyakran jelenik meg egy sikertárgy-férfi és mellette egy szextárgy-férfi is. A pornográfia csak akkor az, ha a nőt ábrázolják szextárgyként. A romantikus regényeket én női pornográfiának hívom, mert szerintem a pornográfia az, ami tárgyiasít. A férfiak pornójában a nők szextárgyak; a nők pornójában a férfiak legalábbis sikertárgyak.
Egy férfi nemcsak azért sikertárgy, mert pénzt kell keresnie, hogy szeretetet vásároljon magának, hanem azért is, mert ezek a regények nem veszik figyelembe azt a nyomást, amit ez a jólét magával hoz. Így a nőnek nem kell azon gondolkodnia, hogyan segíthetne csökkenteni a férjén a nyomást; csak neki van ahhoz joga, hogy kedve szerint dolgozzon, és nem azért, mert muszáj. Akkor dolgozik, és olyan munkát vállal, amilyet akar. Ez nem partnerség, hanem jogosultság.
Vajon segítenek ezek a romantikus könyvek abban, hogy a szerelmi kalandba bocsátkozó nők bevigyék a frissen felfedezett lehetőségeiket és a szenvedélyt a házasságukba? Aligha. A szív hídjaiban, miután Francesca átélte az addig visszafojtott szenvedélyt, meg sem csókolta a férjét, amikor ő és a gyermekei hazatértek a vásárból. Kísérletet sem tett rá, hogy a házasságában is érvényre juttassa személyiségének azt a részét, amelyet a kalandban felfedezett.
Így a romantikus regény a házasság és a románc közti szakadékot mélyíti. Nem, még ennél is rosszabb. Gyakran a férj pszichológiai megsemmisítése a romantikus regények témája – még a nagy tiszteletben álló Danielle Steel esetében is. Például, az Újra szeretni (To Love Again) című könyvében Isabella „azt vette észre, hogy szereti azt az embert, aki le akarja rombolni mindazt, amit ő a férjéből hagyott”. A Crossings (Keresztutak) című könyvében a hősnő egy acélmágnás iránt érzett szerelme lerombolja a férje iránti „odaadását”. És persze Francesca férje iránti szeretete sem lett már sohasem a régi. (És még a női magazinok vádolják a férfiakat azzal, hogy félnek az elköteleződéstől.)
A romantikus regényekben ritkán szerepelnek érzékeny férfiak. E regények témája az Édes, vad szerelem, és nem az, hogy Rögtön megállt, ahogy azt mondtam, nem. A képlet a következő: a nő vonz és ellenáll; a férfi teljesít és kitart.
Ez sok férfit megzavar. Ha egy nő azt mondja, „nem”, de másképp gondolja, akkor a férfi kitartása romantikus regénybe illő. Ha azt mondja, „nem”, és úgy is gondolja, akkor a férfi kitartása szexuális zaklatás vagy kierőszakolt közösülés. Röviden, ha a férfi eltalálja a nő gondolatát, azt udvarlásnak hívják; ha nem, akkor zaklatásnak. Ha az udvarlás működik, a vége házasság; ha nem, a vége per lesz.
A romantikus regények olvasói nem csak az otthon ülő anyukák közül kerülnek ki: hetvenegy százalékuk munkahelyen dolgozik. Miután a Harlequin Romances felfedezte ezt, és üzletpolitikáját úgy alakította, hogy a dolgozó nőket is megszólítsa, nettó nyeresége tíz év alatt 11 ezer dollárról 21 millió dollárra emelkedett – ami majdnem 20 000 százalékos emelkedés. A Harlequin, ami a csőd szélén állt a ’70-es évek elején, a ’80-as évek közepére a romantikus regények piacának 80 százalékát birtokolta. A Harlequin regényekben mindig van egy férfi, aki biztonságot, vagyis választási lehetőséget kínál a nőnek.
Ez akkor is igaz, ha románcok helyett a romantikus filmekről beszélünk. Ha a hősnő – mint ahogy A szív hídjaiban vagy a The Pianóban (A zongora) – már megszerezte a sikertárgyat, a szextárgyról kezd fantáziálni. Ha – mint a Flashdance-ben vagy a Micsoda nő!-ben (Pretty Woman) – még nem találta meg a sikertárgyat, akkor arról fantáziál.
Mit tesz a nő a romantikus regényekben a férfiért? Az elképzelés az, hogy a nő puszta léte – a szépsége, a lelke, a tisztessége, a szelleme – annyira magasabb rendű, mint a férfié, hogy neki semmit sem kell tennie a férfiért, elég, ha csak van. A férfi az emberi tett; a nő az emberi lény. A valóságban a nők rengeteg mindent tesznek a férfiakért, de a románcnak nevezett álomvilágban a puszta jelenlétük is elég. A férfi jelenléte nem elég a nőnek – pénztárcája is kell, hogy legyen.
A zongora című film tovább tágítja a románc fogalmát. A férj biztosítja a feleség számára a pénzt ahhoz, hogy fejlessze a lelkét, a művészetét vagy a fantázia-hivatását, miközben a nőnek egy házasságon kívüli kapcsolata lesz egy „valódi férfival”, aki lelki társa is egyben, és lelkileg is, testileg is támogatja őt. A zongora a kritikusok szerint olyan világot ábrázol, amelyben a nők küzdenek azért, hogy megtalálják a hangjukat. A hősnő, akit Holly Hunter alakított, néma volt, és a zongorája volt a hangja.
A zongorát lehet olyan filmként is nézni, amiben két férfi küzd, kétféle módon azért, hogy szóra bírjon egy nőt: a férje biztosítja számára az élethez szükséges dolgokat, míg a másik, egy őseredeti figura, őseredeti dolgokkal látja el őt.
A férj könyörgött a nő szeretetéért, a szerelméért és a szexért; a nő mindhármat visszautasította. A nőnek semmi tennivalója nem volt a férfiért. Azon túl, hogy néma volt, az új házasságba még a régebbi házasságából származó lányát is magával hozta. A férj gondoskodott mindkettőjükről, és még egy saját szobát is biztosított a számukra. A nő mégis elutasította őt, játszott a zongoráján, és egy külső viszonyba kezdett. Nem próbált meg pénzt keresni a zongorajátékával. Mindezek alapján ezt egy nőgyalázó filmként kellene értékelnünk; ám a nők rajongva beszéltek róla, és a kritikusok is azt mondták, hogy hangot ad a nők szükségleteinek.
A zongora szerint a világon csak a férfiaknak vannak kötelezettségeik, a nőknek nem. A zongora azokat a húrokat zengeti meg a nőkben, amelyek szerint a házasság célja, hogy még több Diana hercegnő lehessen depressziós. Ugyanakkor hol vannak azok a feleségek, akik a férjüket pénzelik azért, hogy megtalálják a zongorájukat és a hangjukat? Pedig manapság olyan világban élünk, amelyben egyre több férfi veszíti el a reményét, hogy valaha is megszerezheti a saját zongoráját, ezért inkább eleve lemond róla.
Az új szexuális kettős mérce, amely szerint a nők afférja románc, a férfiaké bűncselekmény, lehetővé teszi a nőknek, hogy könnyebben mondják el az igazságot, mivel a románc empátiát és izgatottságot, nem pedig ítélkezést és kiközösítést von maga után. Ha egy férfinak van kalandja valakivel, hazugságra kényszerül, nehogy bajba kerüljön; ám, ha hazudik, felelősségre vonhatják, akár a bíróságon, akár otthon.
Forrás: Warren Farrell – Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak
Akkor definiáljuk:
ALFA FÉRFI:
Szedjük össze, milyen egy alfa férfi. Főleg azok definíciója érdekel, akik előszeretettel használják ezt a szót és úgy gondolják, hogy csak az alfák kapnak jó nőket.
Mivel én nem vagyok tisztában a kifejezés jelentésével – sosem osztályoztam a férfiakat, sosem soroltam őket ilyen rendszerbe (görög ábécé), ezért a netről szedtem össze néhány gondolatébresztő jellemzőt.
Tehát az ALFA FÉRFI:
Minden tettéért vállalja a felelősséget – önmagával szemben is (ha valamit elszúrt, az az ő hibája, számoljon el magával).
Nem másokat tesz felelőssé azért, ha valami nem jön össze.
Mindig átgondolja a lehetőségeit, mielőtt cselekedne.
Nem hazudik, mindig egyenes, nyílt, de nem durva.
Megbecsüli az embereket.
Alfa férfi bármely tíz fős csoportból a top 2.
Jó. De milyen szempontok alapján a top 2.? És miért nem az 1.?
Nálam a következő. Jó külseje van, ezért ragadnak rá a nők, emiatt magabiztos és az élet minden területén sikeres.
Senki sem sikeres az élet minden területén. Így hozzáállni garantált kudarcélmény.
Sokkal inkább valami olyasmi hogy az általa fontosnak vélt területe(ke)n sikeres.
“Nem hazudik, mindig egyenes”
Ja, azért dől be szélhámosoknak egy rakás picsa.
Ha tulajdonságokra akarod bontani, nem fog működni. Bár DonFef megközelítése nem igazán hasznos, de az igazsághoz jóval közelebb áll: bármely “piramisból” a top 10% férfi alfa. Ez lehet egy skinhead banda vezére, egy miniszterelnök, egy zenekar frontembere, bármi. Éppen ezért nem lehet leírni a tulajdonságait – alfának lenni ezer módon lehet. Bár vannak köztük bizonyos átfedések, de ezek nem egyszerűen definiálható közhelyek, mint amiket a neten találtál.
(És itt ráadásul ketté is kell bontanunk az egész témát, mert két teljesen különböző tészta, hogy a férfiak között ki minősül “objektíve” alfának, illetve hogy a nők kit látnak annak. A női ösztön a jelzésekre figyel, vagyis ahhoz, hogy egy nő szemében alfának tűnj, nem kell tényleg annak lenni, elég annak látszani. Idővel kiderül az igazság… Egy gyors kaland esetében ez édesmindegy, házasságoknál viszont katasztrofális, ha az első benyomás és a végeredmény között túl nagy az eltérés.)
Naszóval alfa az, akiben megvan a képesség és a hajlandóság mások irányítására. Hogy ez az irányítás ügyes manipulálás, intelligens stratégia vagy nyers erőszak, az nem számít. Ez teszi értelmetlenné a tulajdonságok felsorolását, mert Krak, a barbárok fabunkót lóbáló vezére éppúgy alfa, mint Mick Jagger, Frank Abagnale, Sztálin vagy a Dalai láma. A kevés számú átfedés nagyjából kimerül annyiban, hogy önbizalom, dominancia, határozottság.
Csajozás tekintetében alfa az, aki úgy néz ki, mint ha (bármilyen típusú) alfa lenne. Ehhez nem kell konkrétan tennie semmit – a női ösztönök egy karosszékben chipset faló magányos idegenről is felmérik, hogy vajon megfelel-e valamelyik alfa képnek. Ez az intelligens férfiaknak óriási ajándék, mert így az egész logikailag megragadható, megérthető és hasznosítható. Egyfelől az önbizalom, dominancia és határozottság célzottan fejleszthető, másfelől a testbeszédi, hanghordozási és egyéb jeleik imitálhatóak, illetve gyakorolhatóak (a kötekedők utánzásnak nevezik, az értelmesebbje gyakorlásnak). Ez azt jelenti, hogy ha a kellő eszed megvan, akkor csak kitartásra van szükséged, és fejlődhetsz a csajozás terén.
Megjegyzem ha valaki nem akar háremet csak sima kapcsolatot, tehetséges béta szint is elég.
Dean, te most nyilván objektív markerekre is gondolsz, de ne felejtsük el a női szubjektív markert, vagyis hogy bármely, de tényleg bármely tíz férfit a nő automatikusan sorba rak, és az alsó nyolc akár haza is battyoghat. Ha ezt eljátszuk mondjuk 10 különböző csoportban, mindenhonnan kirostálva az alsó nyolcat, és megmarad a felső 10×2, akkor ha őket összerakjuk egy újabb csoportba, a nő tudatalattija ezt a huszat is sorbarakja, és az alsó 16 kirostálódik.
Hát, ha mind a 10-re gerjed egy nő, az már igencsak furcsa lenne. Mint ahogyan a férfi sem gerjed 10 nőre egyszerre, hanem kiemeli az “alfát”.
Egyébként meg vannak olyan nők, akiknek zsigerből jön, hogy szinte bármekkora csoportban percek alatt megtalálják azt, aki vezető szerepet tölt be vagy abban a csoportban, vagy bárhol máshol. És akkor annak gyorsan az ölébe is ül, hogy lestipistopizza magának.
És persze férfiak is vannak ilyenek, akik egy csoportban azonnal kiszúrják a legerőteljesebben domináló nőt és máris elhalmozzák a figyelmességükkel, lekerítik maguknak azt a nőt.
A fenti típusúak között azért van sok “mélyenülő”, akik bizony mellélőnek, mert rosszul mérik fel a terepet és akkor pofára esnek. Ezt sérelmezni is szokták és kitör a hiszti.
“Hát, ha mind a 10-re gerjed egy nő, az már igencsak furcsa lenne. Mint ahogyan a férfi sem gerjed 10 nőre egyszerre, hanem kiemeli az “alfát”.”
Ne vetítsd ki a női működést a férfiakra :) A férfi igenis gerjed mind a 10 nőre (na jó, legalább 8-ra), ha az a 10 nő több más “listák” győzteseiből kerül ki. Alfát a nők választanak, a férfiak nem – már csak azért sem, mert alfa csak a férfiak között van, a nőkre nem értelmezhető. Alfa nő nincs.
“És persze férfiak is vannak ilyenek, akik egy csoportban azonnal kiszúrják a legerőteljesebben domináló nőt és máris elhalmozzák a figyelmességükkel, lekerítik maguknak azt a nőt.”
Ez ugyanolyan kivetítés, mint az előző. A női dominancia a férfiak számára nem vonzó tulajdonság, vagy érdektelen, vagy negatív lehet, amennyiben kivagyisággal párosul (ami domináns nőknél szinte bizonyos). Egy átlagos férfi a háta közepére kívánja a domináns nőket, egy alfa (aki még válogathat is) még inkább.
Jóvanna! Nem vagyok férfi! Tudom én, egyszerre hány nőre gerjedtek?! :o)))
Azért írtam a nőre alfát, mert ott végképp nem tudom, mi az elnevezési rend.
“A női dominancia a férfiak számára nem vonzó tulajdonság”
Ezt úgy értettem, hogy a nők között a domináns nő – legvonzóbb, legkirálynőbb – a csoportnyi nő között.
Mi inkább skálákban gondolkodunk. A legtöbben tizesben, viszont az egyszerűsítés kedvéért én inkább iskolai osztályzatot adok, vagyis ötös skálán. Avagy:
– kitűnő,
– jó,
– közepes,
– elégséges,
– elégtelen,
mely kiértékelés során a külcsíny és a belbecs aránya 2:1.
Szemben a nővel, ahol van
– kell,
– nem kell,
– fúj!,
– fúj!,
– és ő meg aztán főleg fúj!,
mely során a nőnek a leghalványabb lila gőze sincs, mi alapján döntött így, azt is a PUA irodalom kellett kiderítse.
A döntést befolyásoló hatásmechanizmusokról Puzsér Róbert is értekezett.
Király meglátás. A 80-20 arány, ami az élet sok területén érvényesül, itt is megmutatkozik.
Kicsit kiegészíteném a listádat, ha nem bánod :)
A férfiak így néznek a nőkre:
– kítűnő – dugnám mint a lopott biciklit
– jó – dettó, de azért az előző mégis jobb lenne
– közepes – ha nincs jobb gond nélkül hazavinném
– elégséges – vészhelyzetekre, csak a haverok meg ne tudják
– elégtelen – na jó, ezt azért már mégsem.
Ehhez képest a nők megfigyelt működése az 1 igen (ha magától kezdeményez és sikeresen elcsábít, de fusson is érte egy kört, nehogy kurvának nézzen) és 4 nem.
Így-így! :D
A nőnél kihagytad a milyen lenne, ha-t. :o) és a hm-t. És az ahhhhh-ot – más szóval mmmmmm – sem látom.
De olyan nagyon ritkán van, hogy nem kell.
És van olyan is, hogy észre sem vesszük.
Ez mind a top 20%. Hasogathatod akárhányfelé, attól nem lesz több. :)
Nyilván a túlélés megköveteli, hogy abból gazdálkodjunk, ami a kezünk ügyébe kerül. A nőnek csak egy férfi kell – mindig az elérhető legjobb :) Ha módosul a lista, akkor módosul a női vágy is.
Ettől függetlenül azért nem teljesen esetlegesek a dolgok. A vonzalomnak van objektív része is, tehát ha valaki Brad Pittel kavar, akkor nem cseréli le egy szempillantás alatt George Clooney-ra (vagy nevezzünk meg bárkit az ismert és nők által kedvelt színészek közül, nem ez a lényeg), csak mert lehetősége adódik rá. Míg egy “alap” 10 fős csoportból egy nő az alsó 8-ra rá sem néz, egy többszöri selejtezés után felállított 10-es csoportból már hazamegy a nyolcadikkal is, ha a fentebbiek nem állnak szóba vele.
Az én értelmezésemben még fontos hogy:
+1 Uralja az indulatait. (Engedni az indulatoknak annak a jele hogy nem uralja a környezetét.)
+2 Önmaga miatt udvarias másokkal, (főleg a nála gyöngébbekkel) ezért megteheti hogy önmagának is megkövetelje a tisztességes hangnemet.
+3 Tartja a szavát (mert tudja hogy az önmaga)
+4 Igyekszik úgy élni hogy bármikor tükörbe tudjon nézni.
+5 Territoriális
+6 A számára fontos dolgokban kisajátító
+7 Bosszúálló, a megbocsátást önmaga ereje kinyilvánításaként kezeli
+8 A saját útját járja (amihez esetleg enged társulni)
+9 Lehetsz a legfontosabb nő az életében de sosem lehetsz az élete központja
+10 Viszont elvárja hogy számodra, mint partnerének ő legyen az életed központja
+11 Meghallgatja a véleményed, tiszteletben is tartja, de a döntéseket ő hozza.
+12 Nem enged beleszólást a saját életébe
+13 Tiszteletben tartja a testét és a lelkét, mindkettővel rendszeresen foglalkozik
+1 Tudja hogy a fejlődése sosem fejeződik be.
Bár jobban belegondolva ez inkább a Férfi, mint az alfa útja.