Sok egyéb mellett ezt találtam ma reggel a posataládám spam fiókjában:
“A kormány bűncselekménnyé tette volna az együtt élők közötti lelki bántalmazást is. Elhagyását az új Btk.-ból a fideszes Varga István és a KDNP-s Salamon László mellett az MSZP-s Bárándy Gergely is javasolta, és bár a kormány nem értett egyet velük – az igazságügyi államtitkár tartózkodott a múlt heti szavazáskor -, a parlament támogatta az előterjesztésüket, vagyis a lelki bántalmazás nem lesz önálló tényállás.”
Apró győzelem ez nekünk, férfijogi aktivistáknak, és hát mondjuk ki, mindannyiunknak. Azoknak is, akiknek fogalmuk sincs sem rólunk, sem a törvénytervezetről. Igaz nem szokás ilyesmiről nyíltan beszélni, de a nyugati tapasztalatok tökéletesen mutatják, hogy ennek a kezdeményezésnek – a “lelki bántalmazás” törvénybe iktatásának – semmi más célja nincs, mint egy támadási felületet nyitni a férfiakon a sértett, válni akaró vagy manipulálni szándékozó nők számára. Minden valós esetre jut száz hamis, amikor a feleség rezzenéstelen arccal hazudik, hogy valami előnyhöz jusson a bíróságon a férfival szemben. Nem minden nő ilyen, de vannak elegen ahhoz, hogy sok férfinak árthassanak az olyan megfoghatatlanul “misztikus” kategóriákkal, mint a lelki bántalmazás. Szinte lehetetlen definiálni, de még ha valakinek sikerülne is, van vele egy még nagyobb gond: tökéletesen lehetetlen bizonyítani. Hogyan is lehetne a bíróságon eldönteni, hogy kinek van igaza, ha a válóperben a nő azzal támad, hogy a férje olyanokat mondott amik “lelki fájdalmat okoztak”? Se alátámasztani nem lehet, se védekezni ellene. Éppen ezért egy bíróság előtt egy ilyen fogalomnak helye nincs.
És van persze egy harmadik gond is, amiről megintcsak nagyon keveset beszélünk, ez pedig a lelki bántalmazás szubjektivitása. Van akinek egy csúnya nézés már fájdalmat okozhat, van akiről egy félórás ordibálás is lepereg. Nevezzenek barbárnak, de semmi szükség arra, hogy az embereket megpróbáljuk mimózábbá nevelni, akik egy hangos szóra már a rendőrt hívják és a bíróságra mennek. Ha szóba kerül, csak nevetünk az amcsi jogi kultúrán (ha lehet azt így nevezni), ahol minden kis szöszért azonnal perelnek, hiszen számukra az a pénzkereset egy jó módja. Nevetünk rajta, mert abszurd – ugyanakkor országházunkban lobbiznak azok, akik szeretnék azt Magyarországon lemásolni. Nem kérünk belőle, köszönjük – ahogy azt most a parlament hál’istennek jelezte. A magyar joggyakorlat még közel sem olyan nevetséges és szánalmas, mint az amerikai, és ez jobb is így.
Szeretném külön köszönetemet kifejezni a három név szerint említett képviselőnek, amiért fel merték emelni a hangjukat a férfiellenes feminista térnyerés ellen. A pártállásukon látszik az is, hogy ez nem bal- vagy jobboldal kérdése, hanem minden embert egyaránt érintő közügy, amiből nem szabad aktuálpolitikai szavazatgyűjtő háborút csinálni. Kevés kérdés van amiben a kormány és az ellenzék össze tud fogni, úgy tűnik ez pont ilyen volt. Köszönjük!
“Apró győzelem ez nekünk, férfijogi aktivistáknak”
Szabad egy kicsit kekeckedni? :) Ez mennyiben írható jóvá a férfijogi aktivizmus számláján? Volt valaki, aki kampányolt ezeknél a képviselőknél? Nem lehet, hogy csak saját maguktól rájöttek arra, hogy ez így kezelhetetlen lenne a bírósági gyakorlatban? :)
Finomfőzelék:
Megrázó tényfeltárás következik: a királyi többes nem feltétlenül csak a tényleges tetteket, hanem a tettekkel, személyekkel való azonosulást is jelentheti. Például a szurkolók is úgy fogalmaznak, hogy “győztünk”, még akkor is, ha éppen a közelében sem jártak az adott mérkőzésnek. :)
Nyugodtan kekeckedj, elszámoljuk annak, ami.
Egyébként Raon válaszát aláírom, azzal a kiegészítéssel, hogy ki tudja, eljuthatott hozzájuk a hírünk vagy valamilyen anyagunk közvetett csatornán is. Mióta a Magyar Nemzet beszélt rólunk és a nyomtatott verzióban leírták még a közvetlen címünket is, azóta semmi sem lehetetlen :)
Egyébként ha már így szóba került, talán vannak olyan képviselők akik szimpatizálnának a céljainkkal, csak eddig nem tudták, hogy létezik ez a tábor. Ha látják, hogy létezünk, talán egy kis lendületet kapnak.
http://index.hu/video/2012/06/27/csaladon_beluli_eroszak_1/
Index címlapon vezető anyag.
Kábé a huszadik másodpercnél járok, de ennyi elég is volt :) Szomorú hogy mindenütt ezeket a megélhetési férfigyűlölőket tolják “szakértő” címen, holott a teljes munkásságukat össze tudnám foglalni 2 szóban: CSBE=férfiak. Ennyiért nem kellene fizetést kapniuk…
Deansdale, nagyon igazad van. Szerintem amit büntetőjogilag lehet és kell szankcionálni, az a testi és a szexuális erőszak. A lelki bántalmazás is létező dolog, de egyrészt bizonyíthatatlan, másrészt félelmetesnek tartom, hogy az állam ilyen mélységben be akar avatkozni az emberek magánéletébe. Mellesleg egy ilyen törvény betarthatatlan is lenne, mert nincs olyan ember, aki időnként nem lenne ideges. A legjobb házasságban is elhangzik néha egy-egy hangos szó.
Valóban nekem is a mimóza kifejezés jutott az eszembe. A világ egyik végletből a másikba esik. 100 éve még a “pénz számolva, asszony verve jó” volt a hozzáállás, ma pedig hatalmas tragédiaként és bűncselekményként állítanak be egy veszekedést.
Tartok tőle, hogy ezzel a család szétverése egyesek célja. Hiszen így már még kevésbé mernének házasodni az emberek, hiszen egy kis vita miatt is könnyen a bíróságon találhatnák magukat. Gyereket nevelni se lehetne normálisan, mert akkor már nemcsak a pedagógusok kezéből lennének kivéve a fegyelmezési eszközök, hanem a szülőkéből is. Még erélyesebben rá se lehetne szólni a gyerekre, mert az rohanna a rendőrért. Tehát ennek valószínűleg az a burkolt célja, hogy teljesen atomizált társadalom jöjjön létre, ahol a magányos, kiszolgáltatott egyedek egyrészt fogyasztásba menekülnek, másrészt a munkaerőpiac kiszolgáltatott rabszolgái legyenek.
Azok a középiskolás előadások nagyon durvák. A tizenéves lányok meg, mint az iskolában, igyekeznek megfelelni, meg egyébként is női tulajdonság a megfelelési-alkalmazkodási vágy. Szépen felmondják a leckét, amit a “tanárok” hallani akarnak. Tragédia.
Finomfőzelék, megnéztem. 80%-ban igaz (sajnos). Viszont azt tartottam helytelennek, hogy azt sugallták, mindig férfi az elkövető, és nő az áldozat (ez nincs mindig így). A másik, amivel nem értettem egyet, az az, hogy az aktivisták úgy állítják be a dolgokat, hogy 1 db pofon az már egyenlő a rendszeres veréssel. Pedig ez sincs mindig így. Bárki lehet néha nagyon ideges, ami miatt elcsattanhat egy pofon. Nem kellene a fiatalokat túlijesztgetni. Kétségtelen, hogy intő jel lehet egy kósza pofon, de sok esetben nem lesz belőle rendszeres bántalmazás.
Az Alkonyat-film felhozása meg túllihegés. Én ugyan nem láttam, és nem ismerem részleteiben a sztorit, de annyit tudok, hogy egy szerelmes vámpírról szól. Egy vámpírsztorit a valóságos párkapcsolatokkal párhuzamba vonni nevetséges szerintem.
A többi dologban a filmnek igaza volt. Sajnos sokszor még ma is hibáztatják az áldozatokat, meg amit a féltékenységről mondott az egyik hölgy, az is igaz. Sokan összekeverik a szeretetet a birtoklási vággyal.
Nekem is feltűnt, hogy mennyire nem voltak saját gondolataik a középiskolásoknak. Bár az is lehetséges, hogy többen más véleményen voltak, csak a film vágásakor direkt kihagyták őket, és a bólogató birkákat engedték csak műsorba.
Nem akarok csúnya hangot megütni, de ez a videó pontosan az, aminek gondoltam: a legalja. Tré feminista propaganda. Hát persze hogy csak férfi lehet erőszakos, hát persze hogy minden ötödik nőt vernek, hát persze hogy a női börtön késes gyilkosai valójában szegény, szegény áldozatok, akiknek csak véletlenül dőlt a késébe az egyébként gonosz elnyomó zsarnok férfi. Na ugyan menjenek már a fenébe az ocsmány férfiellenes propagandájukkal. Az az egyetlen szerencséjük, vagy talán utolsó mentsváruk, hogy a média messze kevesebbet beszél a női erőszakról, mint a férfiakéról. De azért itt-ott már szivárog a szenny, hallani lehet azokról a nőkről akik nem angyalok. Mint a legutóbbi “eset”, ezúttal oroszországból, amikor az anya felvitte a 4 és 7 éves fiait a 15. emeltre és ledobta őket. Miért? Mert elege lett belőlük.
Nade biztos ez is valami pasi hibája… Tudjuk, tudjuk, a NANE megmondja bármikor, hogy nő nem lehet erőszakos. Biztos ez is önvédelem volt, talán a 4 éves gyerek lelkileg bántalmazta szegény nőt. Vagy gyerekkori trauma áldozata, amit nyilván az apja okozott. De végülis mindegy, a lényeg hogy a hibás biztosan férfi, mert nő csak áldozat lehet.
Mindenesetre ez a férfiellenes femináci propaganda most csak arra jó, hogy kis kárörvendéssel könyvelhessem el: megszívtátok. Megszívtátok, feminácik, ez a törvényjavaslat nem ment át, várnotok kell pár évet az újra dobáshoz. A normális társadalom kapott 1-2 év haladékot hogy a rémálmaitok nélkül élhessen. És remélem akkor is megbuktok, és azután is mindig. A hazugságaitok maradjanak meg a törvénykönyveken kívül.
Deansdale, én úgy vagyok a NaNe nevű szervezettel, hogy már nem kedvelem őket. Régen szimpatikusnak tűntek, de pont a leírtak miatt ábrándultam ki belőlük. Fekete-fehéren látják a világot, tényleg azt sugallják, hogy csak a férfiak lehetnek erőszakosak.
Az oroszországi esetről én is értesültem. Videót is láttam róla. Borzalmas, szerintem az anya pszichopata lehetett, mert nem tanúsított megbánást.
Pár éve egy bűnügyi TV-műsorban láttam egy gyilkosságba torkolló házasságot. Egy férfi kb. 15 éve feleségül vett egy nála fizikailag jóval erősebb, erőszakos természetű nőt (szerelemből). A nő hamar papucsférj pozícióba kényszerítette. Ütötte-verte rendszeresen a nála testileg gyengébb férjet. Született egy kislányuk is. Évek múlva a bántalmazások miatt a pár elvált. Mivel hatalmas családi házuk volt, a válóperes bíró hülyén úgy ítélt, maradjanak egy fedél alatt (bár ők se voltak normálisak, hogy ezek után nem költöztek külön). Emiatt a veszekedések folyamatosan folytatódtak. Egy este az exférj hirtelen felindulásból agyonütötte az asszonyt. A kislány is otthon volt, de nem észlelte a halálesetet (nagy ház volt). A férj hirtelen nem tudta, mit csináljon volt neje holttestével, ezért lecipelte az alagsori garázsba, és a szerelőaknába dugta. Pár nappal később, mivel nem bírta volna kiemelni a nehéz testet, és nem hívhatott ehhez segítséget, kényszerűségből darabokban szállította el az exnej holttestét.
Később valamin lebukott (már nem emlékszem, min). A legdöbbenetesebb a következő fejlemény volt: az áldozat nővére sajnálta az elkövetőt(!), mert mint mondta, a testvére nagyon erőszakos volt, és sejtette, hogy az erőszakosságnak egyszer tragédia lesz a vége. A gyilkos férfi is bánta, amit tett, nem volt gonosz természetű (én is inkább őt sajnáltam jobban).
Nem tudom, mit szólna a NaNe a fent leírt, megtörtént esethez. Lehet, hogy még ott is csak mentséget keresnének a nőnek.
Mélyen egyetértek! Köszönet a képviselőknek a pártsemleges józan ész melletti kiállásért!
De nem apró győzelemnek, hanem fontos mérföldkőnek tekintem a történteket. Egy olyan utat jelöl ki, amely véget fog vetni az ál-pszichológusok világának és véglegesen a helyére utasítja (a kukába), a szakszerűtlen, feleslegesen család-kriminalizáló törvényjavaslatokat.
Ez csak egy apró lépés. A következő az lenne, hogy a femináci szervezetek ne kapjanak költségvetési és EU-s pénzeket – költsék ezeket inkább a ténylegesen létező erőszakos cselekmények áldozatainak védelmére államilag a tolvaj femináci szervezetek kihagyásával. Mi, hogy éhenhal pár megélhetési jogvédő? Szerintem menjenek dolgozni!
Hát szerintem ez nem apró győzelem, hanem talán kisebb vereség. De nem is értem, hogy milyen szempontból jó ez, hiszen a lelki bántalmazás épp a nőkre jellemző inkább, bár nyilván nem mindegy, hogy ki hajlamosabb arra, hogy ilyesmivel vádaskodjon.
Az lehet, hogy többször követik el, de hogy a bíróságokon két nagyságrenddel több pasi szívott volna emiatt, mint nő, azt biztosra veheted. Ismered a légkört, szerintem el tudod képzelni, hogy mi történne egy bíróságon ha a férj lelki terrorral vádolná az asszonyt… Röhögés. Persze ha a nő vádaskodik, az más kérdés, akkor nemcsak övé a lakás meg a gyerek, de a pasinak még némi börtön is szóba kerülhet.
Tamási Erzsébet véleménye szerintem majdnem tökéletes:
A kérdés egészen átpolitizálódott, pedig a szakmai érveknek is helye lenne a vitában – mondta a hvg.hu-nak nyilatkozó Tamási Erzsébet kriminológus, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa, aki szerint ebből a szempontból „mindegy, hogy bekerül-e a Btk.-ba egy a családon belüli erőszakot egységesen szankcionáló törvény, vagy marad az eddigi rendszer”. „Lehet egy normatív gesztus egy kategória alá rendezni a családon belüli erőszak alá sorolható cselekményeket, de ennek leginkább politikai szerepe lenne, a törvénykezési gyakorlaton nem változtatna” – mondta. A kutató szerint gondot okoz, ha a jog az emberek családi életébe és lelki világába is próbál beleszólni, hiszen az „érzelmi bántalmazás megállapítására nem lehet egzakt, jogi mértékegységet megállapítani”. “Vannak olyan esetek, ahol a hatóság beavatkozására van szükség, a jelenlegi törvénykönyv ezeket az eseteket szabályozza, még abban az esetben is, ha csak lelki bántalom történik, erre szolgálnak például a becsületsértés, kényszerítés vagy gyermekek esetén az elhanyagolást tiltó paragrafusok”
Abban nem értek egyet vele, hogy “mindegy” hogy születik-e ilyen törvény. Mert ha született volna, vissza lehetne vele élni.
Ezek után már csak az a szégyen, hogy a médiában az esetek 99%-ban nem az ilyen semleges szakértőket kérdezik, hanem a NANE-t meg a hasonló férfigyűlölő gittegyleteket.
“Ezek után már csak az a szégyen, hogy a médiában az esetek 99%-ban nem az ilyen semleges szakértőket kérdezik, hanem a NANE-t meg a hasonló férfigyűlölő gittegyleteket.”
Épp valami ilyesmit akartam hozzászólni, csak teljesen másképp fogalmazva. Érdekes, hogy a médiában az ilyen értelmes nők vhogy mindig ritkábban jutnak szóhoz, bár ez nemfüggetlen, a férfiak közül sem a legokosabbak szerepelnek…
De a lényeg, hogy erre a feministák azt mondják, hogy ő csak egy antifeminista vélemény képviselője, az ő hiteles statisztikáikkal szemben… Pfff.
Üdvözlök mindenkit!
Az Istennek se szeretnék fűcsomón rágódni, de a ‘lelki bántalmazás’ kategória, ez egészen véletlenül nem tipikusan és kifejezetten a nők kedvelt és használt eszköze a férfiak ellen? Kíváncsi lennék azért egy-egy ilyen tényleges nőket ért fizikai erőszak, vagy alkoholizmusba és/vagy öngyilkosságba menekült férfi esetében, hogy azt megelőzően (ha csak úgy futólag fölmerülne valakiben) nem volt-e az illető a halál faszába szekálva, zsarolva, idegesítve, alázva???
[szóismétlés miatt javítottam]
De, normális körökben köztudott, hogy a “házsártos” szó nem véletlenül létezik a magyar nyelvben :)
Ahogy Leonardo da Vinci is megmondta: házasodni olyan, mint egy zsák kígyóba nyúlni abban a reményben, hogy egy angolnát húzol ki :D
Erre mondom én, hogy hiába gyengébbek a nők fizikailag, de egyáltán nem fegyvertelenek, még kevésbé ártatlan báránykák ilyen szitukban.
persze a halálba szekálást nem bünteti a törvény, ez fontos….
Mondják, hogy a férfiak nem tudnak magukon, az agresszivitásukon uralkodni.
Aha.
Én inkább azt mondanám, hogy nincs az a megfelelően magasra turbózott és folyton emelt ingerküszöb, ameddig egy nő ne tudná egyébként szándékosan és nagyon is tudatosan fellöttyenteni a maga kis szennyvizét. Amikor egy ERŐS FÉRFI (tehát a lelkiereje is erős) jut el odáig hogy felemeli a hangját, addigra már többnyire negyvenszeresen túl jár azon a határon, aminél a nőknek tányércsapkodva üvöltözni, harapni, karmolni szottyan kedvük. És a nő ezt pontosan tudja, aminek gyakorta nyílt és félreérthetetlen jelét adja, például gúnyosan vigyorogva hergel.
Képzeljük el ugyanezt mire egy férfi üt – ott már igaziból mindegy neki, hogy a rendőr viszi el, vagy az agyvérzés.
Hát én egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy ez valamiféle üdvös, és férfivédő dolog lenne, pont ellenkezőleg.
Az “köztudomású”, hogy a férj megpofozza az asszonyt. Az viszont már kevésbé köztudomású, hogy ennek a leggyakoribb oka, hogy egyszerűen megunja az asszony folytonos szekálását, mocskolódását, az úgynevezett lelki terrort. Eredmény: alkoholista, önértékelési zavarokkal küszködő férj/gyerek. Valamelyik cikkíró itt egyszer azt írta: “mindenki azzal az eszközzel harcol, amije van”. Hát a férfiaknak tenyerük van, nőknek meg szájuk, kéremszépen. És az egy kicsit sem igazságos, hogy a törvény az egyik fél kezéből kiveszi az eszközt, a másikéban viszont otthagyja.
Egyszer kéne egy olyan felmérést is készíteni, hogy hány verbális aggresszióra lett válasz egy-egy pofon, vagy feles. Szerintem meglepődnénk.
Pontosan. Az benne az ördögi, hogy míg a férfiak kezét törvényi keretek és társadalmi pressziók terén is igyekeznek “hátrakötni”, addig női részről ezzel kapcsolatosan semmi nem történik. Persze a verbális agressziót, a folyamatos szekatúrát, megalázást és érzelmi zsarolást nehéz kimutatni és bizonyítani. Ettől függetlenül a dolog olyan, mintha az egyenlőség nevében az egyik öklözőt hátrakötött kézzel engednék a ringbe.
“Egyszer kéne egy olyan felmérést is készíteni, hogy hány verbális aggresszióra lett válasz egy-egy pofon”
Egy feminista bloggernél többször is olvasható volt az a gondolat, hogy a fizikai erőszakot minden esetben megelőzi a verbális erőszak…
Hát igen csak ők ugye nem úgy gondolják…
Pedig apákra, férfiakra szükség van
Törvényhozásban még nem annyira, de bíráskodásban már dúl a feminizmus: http://www.bironokegyesulete.hu/ :(
“Lehetőséget adjon elsősorban a bírónők, de bármely, az igazságszolgáltatás legszélesebb területén dolgozó szakember számára, hogy megismerjék az emberi jogok, ezen belül a női- és gyermekjogok biztosításával kapcsolatos hazai és nemzetközi kutatásokat, a nemzetközi együttműködés és a szabályozás kérdéseit, az eltérő problémákat.”
“Segítséget kíván adni az európai és nemzetközi jogalkotási folyamatok jobb megértéséhez, különös tekintettel arra, amelyek elősegítik és biztosítják a nők és más hátrányos helyzetben lévő állampolgárok emberi jogainak és egyenlő joghoz jutásának érvényesülését.”
“Tájékoztassa a közvéleményt és az igazságszolgáltatást az emberi jogokról, és az igazságszolgáltatás szerepéről azon jogszabályok alkalmazásával kapcsolatban, amelyek elősegítik és védelmezik a nők emberi jogait.”
Mi ez, ha nem összeesküvés? Törvény előtti egyenlőség, mi?
Elvi síkon teljesen igazad van, de szerinted ez a törvény a férfiakat védené? Naív gondolat. Még ha nemileg semlegesen fogalmazzák is meg, evidens, hogy sokkal több nő élne (vissza) vele, mint ahány férfi. Ezzel is csak mi szívnánk meg, mert eggyel többféle hülyeséggel mehetnének a nők a bíróságra. A férfiakat meg továbbra sem vennék komolyan – ha egyáltalán lenne férfi, aki rendőrt hív a felesége lelki terrorja miatt. Ez a fegyver igencsak visszafelé sült volna el, ezért jó, hogy egy időre félretették. De előbb-utóbb úgyis átmegy…
Ha nem is rögtön rendőrt, de családsegítőt, gyámügyest nyugodtan hívhatna.
“ha egyáltalán lenne férfi, aki rendőrt hív a felesége lelki terrorja miatt.”
Hát, ha már úgy alakult a helyzet, hogy a nők sem akarják családon belül elsimítani a dolgokat, ha kapnak egy pofont, akkor most mit tegyünk? Nekünk is muszáj külsőst bevonni, már csak a torz statisztikákból eredő megbélyegzés elkerülése végett is.
Meg hát kérlekszépen, ha az a helyzet adódik, hogy vagy lepofozza az asszonyt, vagy elköltözik (hátrahagyva gyereket-lakást-mindent), vagy rendőrt hív rá, akkor (SzVSz) inkább hívjon rendőrt. Most az egy másik tészta, hogy a rendőröket is fel kell világosítani az ilyen helyzetek kezelésével kapcsolatos tudnivalókról.
Juteszembe, nem csak férfiakról beszélünk, a gyerekekkel mi van?
Elvi síkon még mindig tökéletesen igazad van :) De nézzük realisztikusan a helyzetet, egy férfi, akit 10 éve csesztet az asszony a mindennapi hisztivel, nem fog rendőrt hívni – akkor sem ha egyébként megtenné, mert úgyis tudja, hogy nem vennék komolyan. A rendőr kiröhögné, a bírónő elhajtaná, a szomszédok kigúnyolnák, és örülne, ha a végén nem őt csuknák le valamiféle CSBE vádjával. Az USA-ban például egyszerű számszaki statisztika, hogy ha egy férfi kihívja a rendőröket, mert a nője bántalmazza, az esetek kb. kétharmadában őt magát viszik el bilincsbe verve. (Duluth model, predominant agressor, meg ilyenek.)
Akkó’ má’ csak át kell ültetni a gyakorlatba. Apró részletkérdés az egész. Bágátell.. :)
“Az USA-ban például egyszerű számszaki statisztika, hogy ha egy férfi kihívja a rendőröket, mert a nője bántalmazza, az esetek kb. kétharmadában őt magát viszik el bilincsbe verve.”
Hazudja azt, hogy ő zsidó.