Alter Ego

Az Ő szégyenük!

A Magyar Nemzet 2012. június 23-i számában erkölcsileg támadta meg a Férfihang.hu Magazint. „Kinek a szégyene?” című cikkükben nem kisebb rágalmat fogalmaztak meg, minthogy magazinunk egy nőellenes nézetek kifejtésére létrehozott oldal. Bár a cikk szerzője, Farkas Adrienne otthon nyugodtan ijedezhet attól, hogy a férfiak is felemelik szavukat a nekik nem tetsző társadalmi változások ellen, de ezt egy nagyobb napilap hasábjain megtenni illetlenség, sőt a férfiellenes propaganda mintapéldája. A szerző leginkább saját magáról állított ki bizonyítványt, amikor célozgatásával megpróbálta lejáratni lapunkat és azt sugalmazni, hogy véleményünk legitimitása megkérdőjelezhető. Azt most inkább ne is firtassuk, hogy miként értékelendő, hogy érvelésében szerzőtársunk férfiasságának lefitymálását is a párbeszéd lehetséges részének tekintette.

A kérdéshez való hozzáállásáról és tájékozatlanságáról sokat elmond, hogy cikkét a „lelki bántalmazás” büntethetőségének kérdéskörével indította, miközben már tudott dolog volt, hogy a Fidesz, a KDNP és az MSZP képviselőinek pártállástól független kezdeményezésére ez az abszurd büntetőjogi kategória eltávolításra került a Büntető Törvénykönyv tervezetéből. Amíg Farkas Adrienne arról áradozik, hogy mennyire tetszik neki az Angliában látott plakát, amely arra buzdítja a nőket, hogy tekintsék bántalmazónak, családi bűnözőnek a partnerüket, ha az kritizálni meri például a kövérségüket, addig mi – a parlamenti képviselőkkel együtt – arra szavazunk, hogy ez nem bűncselekmény. Ha egyesek szerint ez nőellenességnek nevezhető, az csak az ő értékítéletüket kérdőjelezi meg. Nem csodálkoznék rajta, ha az így szavazó képviselőket is egytől-egyig nőgyűlölőnek gondolná. Cikkének másik részét egy ugyancsak szakszerűtlen és demagóg törvénymódosítási kezdeményezésnek szenteli. A Halász Pálma nevével fémjelzett magánkezdeményezés a „családon belüli erőszak” önálló büntetőjogi tényállássá nyilvánítását célozza. Lapunk cikkeiben és az azokhoz kapcsolódó beszélgetésekben érvek tucatjaival fejtettük ki, hogy mennyire szükségtelen és értelmetlen ilyen követelésekkel fellépni, miközben a magyar büntetőjog jól működő kategóriákkal rendeli büntetni az erőszakos bűncselekményeket, történjenek azok akár családban, akár családon kívül. A nemrégen megszületett pártsemleges parlamenti döntés mindenkit feljogosít a reményre, hogy a képviselők ismét félreteszik majd a pártoskodást és egységesen mondanak nemet erre a demagóg kezdeményezésre is.

Napjainkban Magyarorszságon civilként nővédelemmel és családon belüli erőszakkal foglalkozni egyeseknek egy jól menő mutyizó üzletág, megélhetési feminizmus, míg másoknak beteges neurotikus pótcselekvés. Mást sajnos alig látni a palettán. Illetve mégis; íme olyan is akad, aki beáll az előbbiek szócsövének vagy bértollnokának. Még éppen ő hiányzik a díszes társaságba, amelyet már így is emblematikus alakok fémjeleznek: Férfiakat közpénzből diszkrimináló civilszervezetek, EU-pénzeket herdáló alkalmi bagázsok, óvodapedagógus dolgozóik pénzét lenyúló sikkasztók, a magyar rendőrséget és bíróságot arcátlanul kötelességszegéssel vádoló, magukat áldozatnak képzelő agresszív neurotikusok, közismert csaló ál-pszichoterapeuták.

A zavarosban halászgató hivatásos férfigyűlölők, mondvacsinált szakértők és pénzért ügyeskedők kilószámra gyártják a hazug statisztikát, a minden nőt áldozattá magyarázó, férfiellenes propagandát. Ha nem találnak a világirodalom selejtjében tevékenységük igazolására áltudományos szociológiát, akkor kreálnak hozzá maguk. Teszik mindezt egy szűk csoport egyéni hasznáért, látszatmunkát végezve, de széles rétegeket megsértve és felháborítva. Merthogy a magyar férfiak egyre felháborodottabban szemlélik, hogy hova tart ennek köszönhetően társadalmunk. Előttünk van elrettentő példaként az USA, Anglia vagy éppen Svédország beteggé feminizált társadalma. Ma Magyarországon sokan érzékelik úgy, hogy általánosságban férfihibáztató, sőt férfiellenes hangokkal telik meg a sajtó. Divat lett a férfiszapulás az olcsó női újságokban, tv-showkban és mint láthatjuk, divat már a neves napilapokban is. A Magyar Nemzetnél mellékelnek hozzá féloldalas grafikát is, amivel szimbolizálhatják a cikk mondandóját: a férfiak jelentős része nőellenes, gyermekellenes és ártó szándékú. Úgy tűnik, nem érdekli őket, hogy az adott szövegkörnyezetben joggal érezhetik általánosítónak és kifogásolhatónak a férfiak az ilyen képi kommunikációt. Nem érdekli őket, hogy ezzel a férfitársadalom jelentős részét sértették meg. Nem érdekli őket, hogy egy kifejezetten veszélyes, közgondolkodás züllesztő demagógia ez. Nem érdekli őket, hogy a meglévő társadalmi feszültségek mellé már senkinek sem hiányzik, hogy a „nemek harcát” belemanipulálják a köztudatba.

Tudom, hogy néhányan azt gondolják, hogy mindezzel nem kellene ennyire mélyen foglalkozni, hiszen efféle nemi csatározásban részt venni – bármelyik oldalon is – nem túl okos dolog. Sajnos tévednek. Anélkül, hogy a társadalom értelmesebb fele is néha felemelné a hangját, félő, hogy az ostobaság hatalma uralja el a közbeszédet, sőt a magyar jogrendet. Mert egyesek ezen igyekeznek – főleg önös érdekeik miatt – kezüket lábukat törve. A Férfihang.hu szerzőit nem motiválja semmiféle nőellenesség. Éppen ellenkezőleg, az a szándék vezérel minket, hogy megóvjuk mind a nőket, mind a férfiakat azoktól a veszélyes családellenes törvényektől, amelyeket működésképtelenségük ellenére akarnak a magyar családjogba importálni. Ezzel egy időben szeretnénk elérni, hogy szűnjön meg az adófizetők pénzéből támogatott férfiellenes civilszervezeti propaganda, mely káros és veszélyes szokásként már évek óta felütötte fejét országunkban.

A Magyar Nemzet cikkének címével megkérdezem: „Kinek a szégyene?” ha Magyarországon a férfiakat a családvédelemből kizáró feminista civilszervezetek közpénzből végezhetik tevékenységüket? „Kinek a szégyene?” ha egyértelműen családellenes és hatásaiban valószínűleg férfiellenes törvényeket akarnak a magyar jogrendszerbe erőszakolni? „Kinek a szégyene?” ha a magyar férfiakat már évtizedek óta hátrányba hozó családjogi szokások mellé még újabbakat akarnak bevezetni? „Kinek a szégyene?” ha a civil szervezetek az adófizetők pénzét ostoba „nemek háborúja” propagandákra és látszattevékenységekre költik, és ezzel lényegében a valódi családsegítő tevékenységtől fosztják meg a rászoruló családokat? „Kinek a szégyene?” ha azt az internetes lapot, amely magára vállalja a szerepet, hogy felhívja a figyelmet a férfiakat sújtó jogi és társadalmi hátrányokra, megpróbálják a nőellenesség vádjával lejáratni?

Az ő szégyenük!

10 votes, average: 4,90 out of 510 votes, average: 4,90 out of 510 votes, average: 4,90 out of 510 votes, average: 4,90 out of 510 votes, average: 4,90 out of 5 10 olvasó átlagosan 4,90 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Alter Ego

Alter Ego
Érdekelnek az emberek. Érdekelnek a közösségek. Mindez a pszichológia és a társadalomtudomány nagyítója alatt is. Mindig is meghökkentettek és lenyűgöztek az egyéni- és a közgondolkodás paradoxonjai. Emellett van személyes véleményem is a világról, sőt nem átallom néha le is írni. Elismerem, hogy az elemző énem felett néha a privát szenvedélyességem győzedelmeskedik, ezért a kedvenc műfajom a publicisztika.

42
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
18 Egyéni hozzászólás
24 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
12 Hozzászólások szerzői
Pash CutterZoliProbusUlquiorrahgyi Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
finomfozelek
Olvasó
finomfozelek

Olvasható valahol online ez a cikk?

Balubacsi
Olvasó
Balubacsi

Szerintem tekintsétek ezt munkátok egyfajta elismerésének. Ami jelentéktelen, hülyeség vagy említésre sem méltó, azzal senki sem foglalkozik. A Rendszer azt támadja, ahol veszélyes – mármint a Rendszerre veszélyes – és ezzel egyszersmind értékes, megfontolásra érdemes gondolatok fogannak meg. Nem akarják, hogy elgondolkodtassátok az embereket, ez nyilvánvaló, mert esetleg még olyan következtetésekre jutnának, amelyek nemkívánatosak az ő szemükben. Tegyétek csak tovább, amit eddig is, a legjobb úton haladtok.

(Csak mellékesen: fogalmam sincs, hogy milyen szerveren fut a ferfihang.hu, de elkezdenék a helyetekben egy B tervet hegeszteni arra az esetre, ha le akarnák tiltatni az oldalt. Mert még ez is megeshet, talán már keresik is a módját.)

finomfozelek
Olvasó
finomfozelek

Deansdale írhatna egy válaszcikket. Még az is lehet, hogy leközlik. Szeretik a szerkesztőségek az ingyen tartalmat. :)

Vasgerinc
Újságíró

Elég semmitmondó az, amit ez a FA ír, ezzel így valóban csak reklámot csinált nekünk. Meggyőződésem, hogy aki elolvassa a cikket, azoknak egy szignifikáns része meg fogja keresni az oldalunkat, esetleg elolvassa a cikket teljes egészében, ezen felbuzdulva esetleg a többi cikket is, mondjuk épp azt, amelyik a MN cikkére íródott. Jó ez…

Még annyit tennék hozzá, hogy feltűnt a képbél az, hogy becslések szerint minden ötödik nőt… (ismerjük a mantrát). Már statisztikákra sem mernek hivatkozni?

Balubacsi
Olvasó
Balubacsi

“A letiltás egy teljesen abszurd gondolat. Ennek megtörténtéhez előbb be kellene tiltani a vélemény szabadságát és a szabad újságírást.”

Newsflash: a háttérhatalom egészen pontosan ezen dolgozik, a véleménynyilvánítás szabadságának megkurtításán, az internet tartalmainak minél teljesebb ellenőrzésén. A fogalmak és értékek totális káoszának korát éljük. Korlátoztatni akarják például a Google-lel, hogy egyes összeesküvés-elméletekkel összefüggő keresőszavakra milyen és mennyi találatot adjon. De nem kell ennyire messzire menni. Számomra a mai világban abszolúte nem elképzelhetetlen egy olyan szitu, hogy (persze felsőbb utasításra) egy ügyész úgy dönt, hogy na üssük csak fel a Btk.-t a “közösség elleni izgatás”-nál, és rásüti, hogy márpedig itt most mi a lakosság egyes csoportjai (nők, feministák) ellen gyűlöletre uszítunk. Lehet, hogy elég, ha csak valaki egyszer valahol leírja azt, hogy “istenem, de a szájába lépnék ilyenkor minden gyökér feministának”, és erre fogja alapítani a vádiratát. Vagy ha azt nem is, de a kérelmét a weboldal eltávolítása iránt. Ha kicsit jártasabb a szakterületén, akkor hoz esetleg hozzá még Uniós esetjogot, hogy még szebb és még kövérebb legyen az a bizonyos lúd. Ha egy pártnapilapban, amilyen az MN, lejön egy ilyen cikk, akkor ezek – szerintem – reális veszélyek, de ne legyen igazam.

finomfozelek
Olvasó
finomfozelek

A NANE díjnyertes felvilágosító filmje: http://veddamagyart.info/kultura/3442-soos-balint-none-vilaghiru-lett-a-magyar-reklam

Szerk.: arra azért kíváncsi lennék, ki finanszírozta a forgatást.

Pash Cutter
Olvasó
Anaconda
Olvasó
Anaconda

Finomfőzelék, én képes vagyok otthon, sőt járművön, stb. beütni magam. Időnként van egy-két kék folt rajtam emiatt. Ha valaki azzal jönne, hogy engem biztosan ver valaki, és titkolom, nem tartanám normálisnak.

Amúgy tényleg vannak olyanok, akik balesetnek álcázzák a bántalmazás nyomait. Tehát ez létező probléma, de a film azt sugallja, hogy ha egy nőn sérülés, kék folt látszik, az biztos verés nyoma, amit titkol a nő. Ez már kissé paranoid.

Deansdale
Admin

Na bakker, ezzel én is feleségverő lettem :) Tegnap szekrényt pakoltunk, és a felső elem emelésekor megbillent, az asszonynak megnyomta a felkarját. Most aztán az isten se mossa le rólam hogy szorongatom :D

…a tököm kivan már ezzel az állandó propagandával, ráadásul úgy tűnik, hogy amint az angloszférában lecseng, nálunk éppen erőre kap. Már a csapból is a NANE folyik, és mit lehetne erre mondani…? Na ne…

Deansdale
Admin

Egyébként sehogysem jön össze a baromságuk, mert még ha a világ összes valódi balesetét CSBE-nek hazudják is, akkor sem láthatják az utcán “minden ötödik nőt rendszeresen” foltokkal. Még minden századikat sem. Lehet hogy az ezerrel is gondban lennének.

hgyi
Szerkesztő

Ha azt a definíciót vesszük, hogy minden 5. nőt életében legalább egyszer bántalmaztak, akkor nem csoda, ha ezt bizonyítandó – vagy az arányt növelendő – arra buzdítják a nőket, hogy számoljanak be akár a régmúltban történt eseményről is. Megjegyzem, hogy ha ezt a legalább egyszeri bántalmazást nézzük, akkor nincs olyan nő, akit ne bántalmaztak volna így, vagy úgy.

Elnézést… A régmúltban történt eseményről való beszámolás a szexuális erőszakra vonatkozik. De hát ugye a szexuális erőszak akkor erőszak, ha én annak tekintem – akár így visszamenőleg is és legyen az bármilyen jellegű, mert a szexuális erőszak akkor is az, ha nem történt behatolás.

Deansdale
Admin

A NANE szerint minden ötödik nőt rendszeresen veri a partnere…

the hermit
Olvasó

Tegnap szekrényt pakoltunk, és a felső elem emelésekor megbillent, az asszonynak megnyomta a felkarját.

Én is ezt mondanám :P

 

Ulquiorra
Szerkesztő

itt az asszony: én is ezt mondom :)

Anaconda
Olvasó
Anaconda

Deansdale, azért sajnos nem százból, vagy ezerből egy nő verés áldozata. Ez jóval gyakoribb. Nem tudom, hogy a minden 5. valós adat-e, de azt el tudom képzelni, hogy minden 5. nő élete során kerül olyan helyzetbe, hogy veri a párja. Ma már ritka, hogy egy nő egyetlen férfi oldalán élje le az egész életét.

Ha pedig azt megnézzük, hány nő lehet, akit nem a partnere, hanem az apja, anyja, testvére, fia ütlegel, akkor még magasabb arány jöhet ki (ha a gyermekkori veréseket nézzük, biztosan).

Ulquiorra
Szerkesztő

az ütlegelési listádból kimaradt a lánya

Anaconda
Olvasó
Anaconda

Igen, Ulquiorra, a lánya is kimaradt, meg a nagyapja, nagyanyja, unokája, sógora, stb. Elég sokféle családi kapcsolat létezik, egy mondatba minden nem fér bele.

Deansdale-nek egyébként mi a véleménye arról, hogy a családon belüli erőszak teljesen kimaradt a Btk-ból? Utánanéztem a témának, és kiderült, nemcsak a lelki bántalmazás büntethetősége maradt ki, hanem a családon belüli erőszak mint külön tényállás (tehát nem külön büntetési tétel, ha valaki a párját rendszeresen pofozza pl.). Ezt én komoly hibának tartom, mert a családon belül sokkal rosszabb akár pofozást is elszenvedni, mint az utcán idegentől, mert az otthonnak olyan helynek kellene lennie, ahol biztonság, nyugalom várja az embert. Akit otthon bántalmaznak, az nem tud hova menekülni a legtöbb esetben.

Deansdale
Admin

“családon belül sokkal rosszabb akár pofozást is elszenvedni”

Ez egy kétélű fegyver. Persze hogy megvan a rossz oldala, mert valaki olyan bánt akiben megbízol. Ugyanakkor sokkal könnyebben megértheted az indítékait, és könnyebben meg is bocsáthatsz mindkettőtöknek, valamint mivel ez általában zárt ajtók mögött zajlik, a “külső” megalázódás is sokkal ritkább. Az utcán kapni egy pofont egy vadidegentől, mert ivott és nem tetszik neki hogy véletlenül a kabátujjához értél, bizonyos értelemben sokkal rosszabb, mint otthon egy elfajuló veszekedés. Persze mindez attól függ, hogy ki hogyan éli meg, csakhát sajnos manapság pont az a menő propaganda, hogy minél inkább élezzék ki a CSBE-t.

Ez a jelenség egyébként a nemi erőszak egyébként gusztustalan témájánál a legérthetőbb. Sok feminista beszél arról, hogy a férj vagy szerető általi szexuális erőszak ugyanolyan, vagy rosszabb, mint az idegen általi – és ez szerintem fantasztikusan nagy húgyagyúság. Elképesztő. Ezerszer inkább a kedvesem erőltesse a dolgot amikor épp nincs kedvem, mint hogy egy vadidegen fizikai erőszakkal leteperjen és megbecstelenítsen. A két dolog nem egy kategória. Persze a feminista értékrend beteg, ezt mindigis tudtuk.

Egyébként van a CSBE-nek egy olyan aspektusa, amikor az ember “megdolgozik érte”, és tudja hogy megérdemli. Ez a fejlehajtós elfogadás és beismerés általában a férfiakra jellemzőbb, mivel a nőknek hercegnőbb a mentalitása, és sokkal kevésbé hajlamosak beismerni, ha nincs igazuk :) De régen azért a nők is úgy voltak nevelve, hogy képesek voltak észrevenni magukat ha túlmentek egy bizonyos határon. Velem is megesett már, hogy pofánvert egy nőm, mert felbosszantottam, és úgy éreztem, hogy jogos volt a felháborodása, ezért annyiban hagytam a dolgot. Áldott tinikor :D Viszont olyan is megesett, hogy egy hibbant liba azért vágott pofán mert azt hitte neki mindent lehet – ekkor nyugodt lélekkel visszaadtam a megtiszteltetést, hátha okul belőle. Nem szívesen hozok saját példákat, és nem is ezekből akarok következtetéseket levonni, de a magam számára annyira jók, hogy alátámasztják az egyébként is stabil elméleteimet.

Anaconda
Olvasó
Anaconda

A megbocsájtható kategória még nem rendszeres bántalmazás. Egy-két pofont eltűrni még nem azonos azzal, ha valakit rendszeresen bántalmaznak. Az utóbbi ugyanis általában társul a másik alávetésével. Sokszor nem engedik dolgozni ezeket a nőket a partnereik. Az már nem kiélezés szerintem, ha be akarnak avatkozni olyan esetekbe, ahol napi szintű fizikai terror van.

Pl.: A férj azt mondja, ne dolgozzon a feleség, mert ő eltartja a családot, van elég pénz. Magyarországon ez ritka, de Nyugat-Európában nem annyira. A nő örül ennek általában. Gyakran a férjek konzervatív ideológiával is megmagyarázzák ezt. Ma is létezik olyan, aki megtiltja (!) a nejének, hogy munkát vállaljon (egy Hollandiába férjhez ment magyar nő esetében hallottam erről). Sok esetben ez a nő korlátozására szolgál. Utána jön a baráti kör leépítése, sokakat a rokonaiktól is elidegenítenek. Családon belüli erőszaknál nem ritka, hogy a férj beosztja a nő egész idejét, melyik házimunkát mikor és hogy kell megcsinálnia, és ha nem így történik, bünteti (sokszor veréssel). Vannak férfiak, akik még azt is megszabják, hogy a feleség mikor és mennyiért vásárolhat. Ha a nő belemegy abba, hogy otthon maradjon, és ne legyen saját jövedelme, menekülni se nagyon tud, ha bántalmazóvá válik a férje.

 

Deansdale
Admin

Ez mind nagyon szép és jó, de egyrészt marhára ritka, másrészt megvannak a női megfelelői is. Vagyis nem igazán értem, hogy mit akarsz ezzel az egésszel mondani :) Arra mérget vehetsz, hogy nem vernek rendszeresen minden ötödik nőt – szerintem minden századikat sem.

Ahogy arra is mérget vehetsz, hogy minden olyan nőre aki dolgozni akar de nem engedik, jut 100 aki örül ha eltartják. Szóval legyünk tisztában az arányokkal, amiket igencsak eltorzít a feminista propaganda és a szenzációhajhász média.

hgyi
Szerkesztő

Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés: Kik nevelték az ilyen férfiakat?

Anaconda
Olvasó
Anaconda

Deansdale, az az érzésem, hogy kissé bagatellizálod a problémát. Az, hogy csak minden 100. családban lenne súlyos bántalmazás, kétlem. Sajnos én is sok esetről értesültem. Lelki terror pedig nagyon sok családban van (itt becsléseim szerint a családok több mint fele érintett lehet). Nem válaszoltál arra a kérdésemre, hogy mi a véleményed arról, hogy a családon belüli erőszak semmilyen formában nem került be a Btk-ba.

hgyi
Szerkesztő

Én úgy gondolom, Dean nem bagatellizálja.

Az egyik problémám az, hogy úgy kommunikálják a csbe-t, mintha az kizárólag nőket érintene. De van más is. Úgy kommunikálják, hogy végülis fogalmad sincs róla, miről beszélnek. Lásd a többféle megfogalmazást.

Ha a családon belüli erőszakba mindent beleveszünk – a felemelt hangtól, a földhöz vágott tányéron, a taszigáláson, egy elcsattanó pofonon keresztül a verésig -. akkor vehetjük úgy, hogy a nők 100%-át, a férfiak 100%-át és a gyerekek 100%-át érinti a családon belüli erőszak.

Nem tartom bagatellizálásnak, hogy nem minden 5. nőt ver rendszeresen a párja.

Deansdale
Admin

Talán (…talán!) lehet abban valami, hogy a szenzációhajhász és erősen férfiellenes feminista médiahadjáratra kissé túlságosan cinikussá váltam. De nem nagyon hiszek ebben, inkább úgy tartom hogy én látom reálisan azt a kérdést, amit egyesek túlpörgetnek.

“Az, hogy csak minden 100. családban lenne súlyos bántalmazás, kétlem.”

A kulcsszó a súlyos. A súlyos bántalmazás nem túl gyakori. Egy karmegfogás, egy lökés, egy nyakleves nem nevezhető súlyosnak.

Nem divat manapság erről beszélni, meg nem is polkorrekt, de az emberi kapcsolatok a történelem kezdete óta együtt járnak némi feszültséggel és olykor fizikai megnyilvánulásokkal, és ez a történelem végéig így is lesz. Ez az emberi sors része, és fizikailag lehetetlen törvényekkel kipurgálni. Hiába tiltod be, hiába bünteted egyre durvábban, az erőszakot nem lehet állami erőszakkal megszüntetni. Ez persze nem azt jelenti, hogy akkor ne is foglalkozzunk vele, csak azt, hogy egy határon túl fölösleges még tovább és még tovább erőltetni és bonyolítani a kérdést, mert ezer új jogszabály sem fog megakadályozni egyetlen új nyaklevest sem.

Ja és amit tulképp mondani akartam, hogy egy bizonyos mennyiségű és minőségű fizikai kontaktus szerintem megengedhető. Erre persze biztos lecsap minden feminista aki erre jár, dehát ők már csak ilyen fonnyadt agyú retardáltak :D Nem arról van szó, hogy szerintem az erőszak jó dolog lenne, hanem arról, hogy van olyan szituáció amiből egy kijózanító pofon igenis elfogadható kiút. Akár férfi, akár női részről – teszem hozzá, bár ezt a feministák már nem fogják idézni, csak azt az egyetlen mondatot amibe bele tudnak kötni :)

Szóval van olyan helyzet amikor az erőszak “jogos”. Nem szabad túlzásba vinni, ennyi az egész. És nem szabad hisztériát gyártani belőle. Akit vernek, váljon el, ha valaki 8 napon túl gyógyulót okoz azt vegye kezelésbe a rendőrség. A probléma az, hogy már minden problémánkkal az államhoz akarunk szaladni, és ezzel a saját életünk irányítását veszítjük el. Akit vernek, váljon el! Ehhez nem kell se új törvény, se feminista lobbi. Csak józan ész, meg elhatározás. Ha úgy érzi baja esne kérjen rendőri védelmet – ahhoz sem kell femináci törvényhozás.

A törvényi helyzetre azt gondolom, hogy az erőszak erőszak, és nincs szükség külön (ál)kategóriák gyártására. A testi sértés családon belül is pont ugyanolyan testi sértés mint azon kívül, aki akar tegyen feljelentést. A rendőrség el fog járni.

A gond az a CSBE elleni törvényekkel, hogy gyakorlatilag kivétel nélkül elfajzottak férfiellenes feminista propagandává. Itt is ők erőltetik, egyáltalán nem véletlenül. Ez az ő bizniszük, ebből van és lesz a nagy haszon, ebből vesz mercit vagy bömöst valamelyik feminista szervezet elnökasszonya. Van aki színesfémmel kereskedik, a feminácik meg törvényekkel és férfigyűlölettel. Nem lehet nekik egy lépésnyit sem engedni, mert sosem állnak le és folyamatosan radikalizálódnak. Tökéletesen mutatja ezt a svéd helyzet, ahol gyakorlatilag államvallás lett a feminizmus, és olyan mértékű férfiellenesség van ott, hogy az egy kultúrember agyát ökölbe szorítja.

A lelki terror meg egyrészt kifejezetten női felségterület, mert a férfiak a poros nyomukba sem érhetnek manipuláció, hazugságok és nyaggatás terén – másrészt ugyanaz vonatkozik rá mint a verésre: akinek nem tetszik a házassága az váljon el. Senkinek nem kötelező azzal az emberrel élni akivel éppen él, ha nem megfelelő partner, keressen helyette mást.

Probus
Olvasó
Probus

Ne haragudj, de súlyosan elfogult vagy. Folyton a “bántalmazás” kifejezéssel jöttök. Mit fed ez a fogalom? A pofont? Szerinted… Szerintem az a bántalmazás, ha a nő a férjét / barátját órákon át szekálja. Őrjöng, beleköt az élő fába is, visít, hisztizik, karmol, földhöz csap tárgyakat, majd zokogni kezd, aztán vigasztalni kell. És nem érdekli hogy már hajnali három óra. A férfinak holnap fontos dolga van, ki van készülve idegileg. EZEKET ÓRÁKIG ELSZENVEDNI BÁNTALMAZÁS. Egy pofon ehhez képest semmi. Én a pofont választanám. Szerintem beszéljünk erről. beszéljünk erről, hány családban van lelki terror. Hány férfi szenved attól, hogy a nő azt gondolja – és a liberális média erre csak biztatja – hogy neki mindent szabad, mert ő nő, őt nem lehet megütni, egyrészt mert nem “lovagias” kettő , mert CSBE. Ebbe a lelki terrorba férfiak szó szerint belehalnak.

Deansdale
Admin

A válaszuk az lesz, hogy a férfi sikít hajnali háromkor és csapkodja a tányérokat, mert a lelki terror is a férfiak műve :) Nő még soha nem hisztizett, vagy ha igen akkor önvédelemből. Aki máshogy hiszi az meg “nőgyűlölő”.

Toplak Zoltán
Újságíró

Fején találtad a szöget, Probus. Ezt is ki kell mondani, ilyen is van.

Anaconda
Olvasó
Anaconda

Az a felfogás nekem se tetszik, amikor egyértelműen csak a nőket jelenítik meg áldozatként (mert ez valóban nem igaz). Torzítanak abban is, amikor azt sugallják, hogy egy pofon után törvényszerűen súlyos bántalmazás fejlődik ki.

Ha már a kiabálást is családon belüli erőszaknak vesszük, akkor valóban a lakosság 100%-a áldozat. Viszont a kiabálás még nem bűncselekmény, és nem is tudok olyan családot elképzelni, ahol ne lenne időnként kisebb-nagyobb veszekedés (attól még jó család lehet). Viszont bizonyos formáit muszáj szankcionálni, mert sok ember életét teljesen tönkreteszi. Sok esetben a bántalmazott fél kénytelen a saját tulajdonú lakásából elmenekülni, egy szál ruhában, mert az életét veszélyben érzi. Vannak esetek, ahol valaki híd alá, hajléktalanszállóra került, mert nem tudta kitenni a bántalmazót a SAJÁT lakásából, a cuccaihoz se tudott hozzáférni.

hgyi
Szerkesztő

Egy kiadványukból:
A kapcsolatom bántalmazó, ha a fentieken túl a továbbiak valamelyike is igaz:
• A partnerem a sikereimre vádaskodással, bagatellizálással vagy dühvel reagál.
• Gorombán vagy durván viselkedik velem, ha kettesben vagy ha társaságban vagyunk.
• Gyakran levegőnek néz: úgy tesz, mintha ott se lennék, nem szól hozzám, és nem válaszol, ha kérdezem.
• Csak a partnerem változhat, fejlődhet és növekedhet, én sosem.
• Az életem egyre jobban beszűkül (eltűnnek a barátaim, rokonaim, képességeim, régi hobbijaim, álmaim és vágyaim).
• Egyre gyengébbnek és tehetetlenebbnek érzem magam.
• A partnerem nem enged el, ha szakítani akarok. Az érzelmeivel, betegségével, a gyerekekkel stb. zsarol vagy azzal fenyeget, hogy öngyilkos lesz, vagy megöl, ha elhagyom.
• A kapcsolatban felmerül az erőszak vagy az erőszakkal való fenyegetés lehetősége.
• A partnerem néha megüt, vagy akaratom ellenére gyengédséggel vagy nyers erőszakkal szexre kényszerít.

Deansdale
Admin

“Vannak esetek, ahol valaki híd alá, hajléktalanszállóra került, mert nem tudta kitenni a bántalmazót a SAJÁT lakásából, a cuccaihoz se tudott hozzáférni.”

A hajléktalanok legalább négyötöde férfi, többségük pont azért mert kitették az otthonából. Szívet facsaró a szegény nő sztorija akit bántanak és ezért elmenekül, csak statisztikailag sehol sincs az utcára tett férfiak mennyiségéhez képest.

Az a legnagyobb problémám, hogy a nők 99%-a és a férfiak 80%-a abszolút érzelmi alapon közelít a témához, és képtelenek a józan eszüket haszálni. Jaaaaaaaaj, jaaaaaaaaaj, a szegény nők, a szegény nők! Úristen, a gonosz férfi veri a szegény nőt! A goromba fráter bántja azt a törékeny kis asszon’kát! Mindenhol ez ment a nyugati kultúrkörben, és most mindenhol az a törvény, hogy a nő egyetlen szavára a pasi ki van dobva a picsába, akkor is ha 100%-ban az ő nevén van a lakás, akkor is ha semmit nem csinált, ha semmire nincs semmilyen bizonyíték, és ha a nő egyébként a fészbukon henceg hogy milyen jól kib*szott a bamba pasival.

Beugrott a legutóbbi ausztrál eset, ahol a bíró bocsánatkérő levelet írt 2 gyerekhez, amiért eltiltotta tőlük az apjukat – egy olyan ügyben, ahol a váláskor az anyós elment egy cigány “látóhoz”, aki állítólag azt mondta, hogy a férfi molesztálta a gyerekeket. A bíróság megállapította, hogy ez teljes mértékben és minden kétséget kizáróan baromság, ugyanakkor a bíró azt mondta, hogy mivel az anya elhitte, ezért neki érzelmi problémákat okozna ha a pasi találkozhatna a gyerekekkel, és “a nő lelkivilágának védelmében” inkább eltiltja az apát a gyerekektől.

B*zmeg, ha ez nem botrány, akkor nem tudom mi lenne az.

És ezért tiltakozok én a feminista térnyerés ellen, mert kivétel nélkül ez a végeredmény, ha hatalomhoz jutnak. A NANE máris azzal plakátol, hogy minden 5. nőt rendszeresen ver a párja és a CSBE elkövetői mind férfiak, amik ugye ocsmány hazugságok, és ez még csak a kezdet. Mi lenne, ha a kezükbe kerülne a kormányrúd? Ha arra tippelsz, hogy megszelidülnének, sajnos tévedsz.

Anaconda
Olvasó
Anaconda

Ezekből több minden igaz. Ha valaki nem örül a partnere sikereinek, az általában féltékeny rá, és alárendelt pozícióba szeretné lenyomni. Sőt, nem is szereti. A goromba vagy durva viselkedés nem mindig utal bántalmazó kapcsolatra, mert időnként a legjobb ember is lehet goromba. A levegőnek nézés lelki terrorizálás. Ha csak a partner növekedhet, az megint az első ponthoz hasonló. A beszűkült élet csak akkor bántalmazás, ha azt a partner idézi elő. Van, aki maga is beszűkült életet választ. A gyengeség, tehetetlenség érzése is sok mindenből fakadhat (pl. depresszióból ). Az érzelmi zsarolás, és az öngyilkossággal, gyilkossággal fenyegetőzés súlyos dolog (az utóbbi büntethető is, ha valaki tudja pl. hangfelvétellel bizonyítani). Az utolsó két pont egyértelműen bántalmazó kapcsolatot ír le.

Erről ennyit.

hgyi
Szerkesztő

Nade ugye ez az egész bántalmazó kapcsolatot ír le. Csak hogy mindenki tudja, hogy ha elmaradnak a barátok, az valószínűleg a partnere miatt van…

Az utolsó két pont szerinted egyértelműen bántalmazó kapcsolatot ír le:
• A kapcsolatban felmerül az erőszak vagy az erőszakkal való fenyegetés lehetősége.
• A partnerem néha megüt, vagy akaratom ellenére gyengédséggel vagy nyers erőszakkal szexre kényszerít.

Ha felmerül az erőszakkal kapcsolatos fenyegetés lehetősége….
Gyengédséggel kényszeríti szexre? Már azt is érezzük bántalmazó kapcsolatnak, ha az egyik fél gyengéden noszogatja a másikat? Az már kényszerítés? Képzavar – gyengédséggel kényszerít…

Deansdale
Admin

Ezeknek a háromnegyede nevetséges álprobléma. Normális ember nem bosszankodik a partnere sikerein, már csak azért sem mert általában PÉNZT HOZ A KONYHÁRA, és a zsé mindenkinek a legfontosabb kategóriák egyike. Aki viszont nem normális emberrel él együtt az ne törvényeket akarjon hozni a nemnormális emberek illegalizálására, hanem VÁLJON EL. Aki tartósan együtt él egy olyan emberrel aki testileg vagy lelkileg nyomorgatja, az maga sem teljesen normális.

Nem törvényekre van itt szükség, meg férfiellenes propagandára, amiben olyan problémákat boncolgatnak ami a házasságok 1 ezrelékét érinti, hanem egy cseppnyi józan észre.

A feminista médiahadjárat nagyon sok embert elkábít, akik így elveszítik szem elől az alapvető és egyszerű tényeket. A férfiak kriminalizálása nem vezet semmi jóra, soha, sehogyan.

Anaconda
Olvasó
Anaconda

Itt találtam egy kis olvasnivalót, kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá:http://www.sorsunk-jovonk.hu/csaladon_beluli_eroszak_szobeli_gazdasagi_eroszak.html

Deansdale
Admin

A véleményem nem túl hízelgő.

Elsősorban azért, mert csak gyenge kísérleteket tesz arra, hogy úgy nézzen ki mintha nemileg semleges lenne, ugyanakkor egyes helyeken kibukkan a nyílt férfiellenesség. [“gúnyolódás, nevetségessé tevés (például a nő külseje, vallása vagy faji hovatartozása miatt)“]

Másodsorban azért mert nem a tényekre épül hanem a feminista dogmára.

Egyébként tartsunk már egy reality check-et, vagyis egy gyorsteszt erejéig nézzük már meg hogy mindenki a realitások talaján áll-e… A “barátoktól való elszigetelés” egy tipikus női viselkedésforma férfiak ellen. Minimum százszorannyi nő marja el a pasi “kocsmázós” barátait, mint ahány pasi eltiltja a nőt a barátnőitől. Aki ezzel nem ért egyet tegye fel a kezét…

És ha valaki ezt mégis mint férfi brutalitást tálalja a nők ellen, az hazudik vagy hülye? Hogy hallgatni nem lehet rá CSBE tekintetében az fix…

hgyi
Szerkesztő

A családon belüli erőszak csak a férfiak bűne, ugye?
http://velvet.hu/sztori/2013/11/14/meguszta_a_bortont_a_no_aki_a_szules_utani_depressziojaban_megolte_a_hathetes_lanyat/
Megúszta a börtönt a nő, aki megölte öthetes lányát
“Betörte a öthetes lánya fejét, aztán lefeküdt aludni egy angol nő. Az esti műszakból hazaérkező pasija már eszméletlenül találta a gyerekét, aki ugyan eljutott a kórházba, azonban már nem tudták megmenteni az életét.

A huszonegy éves Natasha Sultan nagyon szeretett volna gyereket, ám miután kislánya, Amelia-Lilly tavaly ősszel megszületett, a nő depresszióba esett, és súlyos alvásmegvonási tünetei voltak. Elment a házi orvosához, aki antidepresszánsokat írt fel neki, ő azonban nem szedte őket, mert félt, hogy emiatt megbélyegezik.

“Együtt kell élnie a ténnyel, hogy megölte a öthetes lányát, és ezt a terhet senki nem fogja levenni a maga válláról” – mondta a bíró, Jeremy Richardson a nemrég véget ért tárgyaláson. “Világos, hogy nagyon fáradt volt, és kezeletlen szülés utáni depresszióval küzdött azon az estén, amikor a gyilkosság történt.”

Richardson elfogadta, hogy a nő kimerült és súlyosan beteg volt. Gondot okozott neki, hogy ehhez hasonló esettel még nem találkozott, nem is ismert ilyet, ami alapján meghozhatta volna a döntését. “Egy rövid börtönbüntetés helytelen lenne, egy hosszú viszont igazságtalan” –magyarázta. Végül három évre felügyelet alá helyezte.

Richardson ugyanakkor nem felejtette el megemlíteni, hogy ha Sultannak a jövőben gyereke születne, akkor a gyermekvédelem biztosan elvenné tőle azok után, ami történt. Sultan a Daily Mail tudósítása szerint az ítélethirdetés után sírva hagyta el a bíróságot.”