Kezdhetjük egy mesével?
Michael Ende: A Végtelen Történet – A Három Mágikus Kapu – részlet
„– És mi a helyzet azzal a három kapuval?
Szűkmók felállt és karját összefonva a hátán fel-alá kezdett járkálni, miközben a következőket jelentette ki:
– Az első neve Nagy Rejtély Kapu. A második neve Varázstükör Kapu. A harmadik neve Kulcsnélküli Kapu…
…
– Holis tartottunk? – kérdezte Szűkmók.
– A Nagy Rejtély Kapunál – emlékeztette Atráskó.
– Helyes! Tegyük fel, hogy sikerül átjutnod rajta. Akkor – és csakis akkor – jelenik meg előtted a második kapu. A Varázstükör Kapu. Amint mondtam, nem tudok róla saját megfigyeléseket közölni, hanem csak azt, amit a beszámolókból összegyűjtöttem. Ez a második kapu nyitva is van, meg zárva is. Őrültségnek hangzik, nem? Talán jobb, ha úgy mondjuk, nincs se zárva, se nyitva. Ámbár ettől még nem lesz kevésbé őrültség. Röviden: nagy tükörről vagy valami hasonlóról van szó, noha nincs sem üvegből, sem fémből. De hogy miből van, ezt még senki sem tudta nekem megmondani. Mindenesetre, aki előtte áll, látja önmagát – de persze nem úgy, mint egy közönséges tükörben. Az ember nem a külsejét, hanem igazi belső lényét látja, azt, amilyen a valóságban. Aki itt át akar menni, annak – hogy úgy fejezzem ki magam – önmagába kell bemennie.
– Mindenesetre – vélte Atráskó – az az érzésem, hogy ezen a Varázstükör Kapun könnyebb átlépni, mint az elsőn.
– Tévedés! – kiáltotta Szűkmók, és megint izgatottan fel-alá kezdett járkálni – Óriási tévedés, barátom! Tapasztaltam, hogy épp olyan látogatók, akik különösen feddhetetlennek tartották magukat, ordítva menekültek az elől a szörnyeteg elől, aki a tükörből szembevigyorgott velük. Némelyeket hetekig kellett ápolnunk, mire megint olyan állapotba kerültek, hogy egyáltalán képesek legyenek a hazautazásra.
– Ápolnunk! – dörmögte Urgula, aki éppen egy újabb vödröcskével ment el mellettük –, mindig többes számot hallok. Kit ápoltál te, mondd?
Szűkmók csak legyintett.
– Mások – folytatta előadását – nyilván még sokkal borzalmasabbat láttak, mégis volt hozzá bátorságuk, hogy keresztülvágjanak. Némelyek számára esetleg kevésbé volt ijesztő, de mindegyiküknek erőt kellett vennie önmagán. Nem mondhatunk általános érvényűt róla. Mindenki számára más.
– Jó – mondta Atráskó –, egyszóval át lehet menni ezen a Varázstükör Kapun?
– Át lehet – erősítette meg a gnóm –, természetesen át lehet, különben nem lenne kapu. Logikus, nem?
– Kívülről is meg lehet kerülni – vélte Atráskó –, vagy nem?
– Meg lehet – ismételte Szűkmók –, feltétlenül meg lehet! De akkor nincs mögötte semmi. A harmadik kapu csak akkor jelenik meg, ha az ember átjutott a másodikon, hányszor mondjam még!”
♦ ♦ ♦
Amikor az ember elkezd foglalkozni az önismerettel, az számomra a Nagy Rejtély Kapun való átjutást jelenti.
A Varázstükör Kapu az Enneagram. Ha belenézünk a tükrünkbe, sokszor bizony nem azt látjuk, amit szeretnénk. Legtöbben megfutamodnak. Az önismeret nem könnyed játék. És nem mindig kellemes, ami a felszínre kerül. Vannak szépségei és összetalálkozhatunk olyan dolgokkal, amelyeket nem szeretnénk látni.
A Kulcsnélküli Kapuhoz önmagunk és mások megismerése a kulcs. Ha ezt a kulcsot használni tudjuk, átjutunk ezen a kapun is és eljutunk egy eddig szinte ismeretlen világba, ahol új kihívások várnak ránk.
Induljunk hát!
Az Enneagram története
Mindig voltak emberek, akik tudni akarták, kik vagyunk és mi dolgunk e világban. Elmélkedéseik, fáradhatatlan kíváncsiságuk, megfigyeléseik gyümölcseként született az
Enneagram tanítása is.
Talán a VIII. századi szufik belső, titkos tanításaként fejlődött világnézeti, filozófiai rendszer, amely az általuk ismert valóság lényegét írta le. A szufik az emberben keresték Istent. Így alakulhatott ki a szimbólum: egy kör – Isten arca –, rajta a kilenc karakter – az emberi élet.
E tanítását olyan emberek közvetítették – mint pl. George Ivanovitch Gurdjieff (1872-1949) és tanítványa Pjotr Gyemjanovics Uszpenszkij (Peter Demianovich Ouspensky) (1878-1947) –, akik többek között a Közel-Keleten, Közép-Ázsia hegyvidékein kutatták a spirituális hagyományokat. Gurdjieff visszatérve utazásaiból Moszkvában kezdett tanítani (1913.). Majd néhány követőjével Tifliszben (Tbiliszi) 1919-ben létrehozta az Ember Harmonikus Fejlődése Intézetet. 1922-ben ezt újra megalapította a franciaországi Fontainebleau-ban. A fontainebleau-i központot 1933-ban bezárták, de Gurdjieff haláláig tovább tanított Párizsban.
Ouspensky és Gurdjieff útjai elváltak 1918-ban.
Ouspensky 1924-től Gurdjieff iskolájától függetlenül folytatta munkáját Angliában.
Ezek az iskolák lényegi kérdésekben nem térnek el egymástól, tanításuk fókuszában az ember megértése áll.
Sok mai tanító komoly ismeretekkel rendelkezik a nyugati természettudományok terén is, így munkájukban sikerrel ötvözték a pszichológia eredményeit e régi hagyománnyal, tovább gazdagítva azt.
Oscar Ichazo – Chilei pszichológus is utazgatott a szufik között és megtanulta önismereti rendszerüket. Pszichológusi tapasztalatai alapján aktualizálta a mai kor emberére és elkezdte használni a gyakorlatban (1956, Arica Intézet).
Caludio Naranjo (Ischazo tanítványa) – Kaliforniában dolgozott az enneagram segítségével.
Eli Jaxon-Bear (Naranjo tanítványának tanítványa) – Amerikai kommunikációs szakember – magyarul is több könyve jelent meg.
Helen Palmer, Hurley & Dobson – USA
Don Richard Riso – Amerikai pszichológus is elmélyülten tanulmányozta, társával (Russ Hudson) több könyvet is írtak.
Jezsuiták is foglalkoznak az Enneagrammal.
Az Enneagram az idők folyamán hol felbukkant a köztudatban, hol pedig eltűnt. Manapság leginkább egy személyiség tipológiát értünk ezen fogalom alatt, amely hétköznapi szavakkal, mindenki számára érthetően szól hozzánk.
Az elnevezés – csak emlékezetfrissítésként
ennea = 9; gramma = rajz; karakterológia – gör. kharaktér (véset/bevéset, bélyeg, ismertetőjegy) – az a bevésett program, sajátos stratégia, amelyhez – mint ahhoz a bizonyos kályhához – mindig visszatérünk, ha nehézségbe ütközünk, ha meg kell oldanunk valamit.
Az ábra
Az elnevezésből láthatjuk, hogy 9 pont helyezkedik el a körön. De amit nem magyaráz a név, azok a „rejtélyes” belső vonalak. Láthatjuk, hogy ezek bizonyos karaktereket kötnek össze. Ezek „útvonalak”. Az előző részben említettem, hogy ez a rendszer egyszerű és egyben bonyolult is. Itt most bonyolítunk egy kicsit. Mindenki másképp „működik” alapállapotában, stresszhatás alatt és olyankor is, ha éppen nagyon jól érzi magát (szerelmes, valami fellelkesítette). Az alapállapotot tárgyaljuk a karakterek részletes leírása során.
De mivel megéljük a megszokotton kívül a másik két, fent említett helyzetet is, ezért fontos, hogy tudatosítsuk, éppen melyikben vagyunk és akkor tudunk meríteni a „társkarakter” helyzethez illő stratégiai megoldásaiból. Persze ehhez ismernünk kell a többi karaktert is.
A Nyolcas például stressz hatására az Ötös felé mozdul, erős pozitív hatásra pedig a Kettes felé.
Ezeket az „utakat” jelzik a vonalak.
A következő részben rátérek a karakterek rövid, tájékoztató jellegű elemzésére is, de itt még egy kicsit szeretném bonyolítani a dolgot.
Nem elég, hogy különféle hatásokra mászkálunk a karakterek között, de még szárnyunk/színezetünk is van. (Különböző íróknál e két megfogalmazással találkozhatunk.) Ez azt jelenti, hogy karakterünk „átnyúlhat” egy szárnnyal az egyik szomszédjába, onnan szerezhet kicsit más színezetet. Vagyis lesz bennünk alaptulajdonságként a szomszédos karakterből is.
A különböző könyvekben, különböző tanítóknál a karakterek különféle elnevezéseivel találkozhatunk:
Egyes – A Maximalista – Reformer – Az újító – Tökéletes – Uralkodó
Kettes – Segítő – Szolgálatkész – Istennő
Hármas – Sikeres – Eredményes – Menedzser – A megvalósító – Varázsló
Négyes – Tragikus-romantikus – Individualista – Romantikus – Művész
Ötös – Fukar – Megfigyelő – A kutató – Vizsgálódó – Misztikus Filozófus
Hatos – Az ördög ügyvédje – Őrző – Lojális – Kérdező – A Hős, az Apa
Hetes – Tervező – Az ínyenc – Álmodozó – Rajongó – Kalandozó – Mágikus Gyermek
Nyolcas – Bosszúálló – A nagyfőnök – A kihívó – Harcias – Hadvezér – Harcos
Kilences – A közbenjáró – Béketeremtő – Békítő – A Szent
Az Enneagram rendszerével folytatjuk!
Egyszer voltam egy Enneagramm önismereti tréningen. Megerősítést nyert, hogy 9. vagyok, aki stresszben a 6.felé mozdul el. Másra nagyon nem emlékszem. Érdekes volt. A Férfisátras Lisztes Gábor tartotta.
És ki erősítette meg?
Én az ilyen cikkeket meghagynám a nőkert-nek, meg a kiskegyednek. szvsz