Minden ötödik

Elindult a vita azon, hogy most akkor mennyi nőt is vernek, hol és hányan. Mi is belegabalyodtunk a feminista mellébeszélésbe, ami persze nem volt nehéz, tekintve hogy ezeket a “statisztikákat” minden feminista máshogy idézi. Az egyszerűség kedvéért elugrottam a legnagyobb állami pénzeket zsebretevő férfigyűlölő szervezet honlapjára, és ollóztam amit találtam:

“magyar adatok szerint minden ötödik nőt rendszeresen ver a férje vagy partnere”

Hogy a tévedést kizárhassuk, egy másik oldalon megismétlik:

“Minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz partnere.”

Egyszóval a NANE szerint minden ötödik nőt rendszeresen ver a párja. Most lehet, hogy szőrszálhasogatónak fogok tűnni, de egyszer végre tisztázni kell ezt a kérdést, úgyhogy most megnézzük mit is jelent a “verés” és a “rendszeres”.

A verésre nem egyszerű definíciót találni (legyünk szakszerűek…), de ez pl. elfogadhatónak tűnik: “másik személyt fegyelmezés céljából, illetve büntetésből vagy durvaságból hosszabb ideig vagy szokásszerűen, rendszeresen üt”. Ebből ugye adódik, hogy CSBE és CSBE között van különbség, pl. egy karmegszorítás vagy egy veszekedés közbeni ellökés nem “verés”. Sőt, egy nyakleves sem verés. Erőszaknak erőszak, ezért hivatkozhatnak rá mint CSBE, de akkor sem verés.

A “rendszeres” is egy érdekes fogalom, CSBE esetén még inkább. Hová lehetne tenni a határt? Szerintem a félévente kábé ami még “rendszeres”, ami annál ritkább az inkább “alkalomszerű”.

Tehát a NANE azt állítja, hogy minden 5. nőt legalább félévente egyszer módszeresen, sok ütéssel, kitartóan és durván bántalmaz a párja (egy férfi). Ez totálisan abszurd. Még akkor is, ha abba nem is akarok belekötni, hogy a nőknek egy viszonylag nagy része nem él párkapcsolatban, leszbikus, stb.

Megközelíthetjük máshogy is a kérdést: ha tényleg “verésről” beszélünk, annak általában nyoma van. Azt hiszem abban megegyezhetünk, hogy nem lehet úgy valakit rendszeresen verni, hogy annak legalább néha valami nyoma ne maradna. Ha minden 5. nőt rendszeresen vernek, akkor minden 5. nőnek legalább évente kétszer bedagadt arccal, vagy karján, lábán lila foltokkal kellene mászkálnia. Hadd kérdezzem meg a nagyérdeműt, mikor láttak utoljára megvert nőt? Nem a híradóban, hanem élőben… Ha most kimész az utcára, minden hanyadik nőn látod verés nyomát? Persze, takargatják, nem mennek utcára – dehát dolgozni lila szemgödörrel is be kell menni, boltba is kell járni, ésatöbbi. Nem lehet teljesen elbújni a világ elől, főleg hogy ~1 millió magyar nőről beszélünk. Ezt jelenti a nők 20%-a, és ha kivonjuk belőlük a fiatalkorúakat, akkor is marad még legalább 6-700 ezer. Lát valaki hatszázezer megvert nőt valahol?

Sőt, megint máshogy is megközelíthetjük a kérdést, vannak ugyanis statisztikák. Úgy értem valódiak, ugyanis “érdekes módon” a NANE sehol nem mutatja meg a forrásait, csak dobálózik a számokkal. Rendőrségi adatokra nem hivatkozhatnak, az ugyanis messze alulmúlja a “becsléseiket”. Egy valódi statisztika mondjuk úgy néz ki, mint az amcsi egészségügyi hivatal éves fölmérése:

Nyilván nem mindenki tud angolul, de annyira nem bonyolult a dolog, hogy némi segítséggel ne lehetne megérteni. A reprezentatív felmérésben 11,370 fiatal felnőtt vett részt (18-28 között, és ha valakik agresszívek, akkor ők azok). Úgy találták, hogy a kapcsolatok 23,9%-ában fordult elő bármiféle erőszak; ezen belül az esetek fele reciprokális volt, vagyis adok-kapok ment. Amikor csak az egyik fél bántalmazta a másikat, akkor az elkövetők 70%-a volt nő, és csak 30%-a férfi.

Tudom, tudom, ez teljességgel hihetetlen és elképzelhetetlen. De miért, ha egyszer egy hivatalos kormányszerv által készített hivatalos felmérés hivatalos eredményeit nézzük?

A válasz nem egyszerű, de azért annyira nem is bonyolult. Azért, mert úgy nőttünk fel, az rögzült bennünk, hogy amit nő csinál, az nem erőszak. Ha a féltékeny menyecske pofonvágja a legényt, az nem “családon belüli erőszak”, hanem egy féltékenységi jelenet (másvalakiknek szórakozás, humor). Persze ha a féltékeny pasi oszt ki egy pofont, akkor ő brutális nőverő, akinek börtönben a helye. Ez az a szűrő, amin keresztül a párkapcsolatokat nézzük, és ez az ami egyeseket elbizonytalanít. A brutális férfi és a gyönge nő sztereotípiái, amire a feministák erősen rájátszanak. (Ami egyébként meglehetősen különös a részükről, hiszen papíron az a céljuk, hogy megszüntessék a nemi előítéleteket…)

A valóság az, hogy relatíve sok nő kezdeményez családon belüli erőszakot. Egy részük azért, mert ő is ember, és pont ugyanannyira fel tud idegesedni, mint a férfiak. Mások azért, mert tudják, hogy a pasi nem üt vissza. Csakhát mivel ez általában az otthonok ajtaja mögött zajlik, a többség nem tud róla.

Kivéve amikor éppen valóságshowt forgatnak, mint mondjuk az MTV “tini anyák” sorozata. Sokatmondó, ahogy a videó előtt a bemondó kommentálja az eseményt: hitetlenkedik, az “erőszak” szónál mimikájával jelzi, hogy itt valami egészen különös dologról van szó. Mégis, a képsorok magukért beszélnek.

A feministák szerint ilyesmi nem létezik. Valahol belül mindenki más sejti és tudja, hogy igen. Csakhát nem szép látvány, az ember inkább nem nézi, nem is beszél róla.

Vajon a srácnak mekkora erőfeszítésébe kerülne legyűrni a csajt? És vajon miért nem teszi?

És mennyibe fogadjunk, hogy ha csak megvédené magát, már hívnák is ki rá a rendőrséget? Börtönben rohadna hosszú évtizedekig, hiszen mindenki látja rajta, hogy mekkora darab legény, nyilván hazudik mikor önvédelemről beszél. Nevetséges is lenne, ekkora srácnak “önvédelem”?! Ha-ha-ha.

Még mielőtt valaki közbeszólna, hogy “ez csak show”, közlöm: a nőt hivatalosan is feljelentették, jelenleg 5 éves börtönbüntetését tölti.

Nade akkor nézzünk valami igazán furcsát, valami olyasmit amire aztán végképp nem számítana az ember. Ha igaza lenne a NANE-nak, és a CSBE 95%-át férfiak követnék el, akkor a meleg pasik kapcsolatai pokoljárással érnének fel, míg a leszbikusokra áradna a mennyei béke, nemde? Ennek az ellenkezője igaz. Míg a meleg kapcsolatokban a heteróknál alacsonyabb a CSBE szintje, addig a leszbikus kapcsolatokban jelentősen magasabb. És ezt nem hasraütésre találom ki, hanem egyetemi és állami kutatások igazolják.

A Dél-Karolinai Orvosi Egyetem összeállítása szerint egyes felmérésekben a leszbikusok 47%-a számolt be kapcsolaton belüli fizikai erőszakról, 50%-a szexuális abúzusról, és akár 90%-a lelki erőszakról.

Claire M. Renzetti és Charles Harvey Miley “Erőszak meleg és leszbikus kapcsolatokban” c. könyvükben ezt írják: “Az előfelmérések szerint a leszbikusok 22-46%-a tapasztalt fizikai erőszakot partnerétől, míg ez a szám meleg férfiak esetén 17%.”

A kérdés persze nagyon kényes, és ezért a feministák kettőzött erővel ködösítenek. Ha van olyan téma, amiben nehéz konkrét adatot találni, akkor ez az. A régebbi kereséseim eredményei nem mind találhatóak meg még ma is – eltűnnek azok az anyagok amikben valami “kompromittálót” lelhetnénk. Leszbikus woman’s studies és gender studies (magyarul feminista) professzornők hirdetik, hogy valójában “nincs itt semmi látnivaló”, vagy ha mégis, akkor az a férfiak hibája. Feminista szervezetek kutatást végeznek LMBT CSBE körében, és sokoldalas felmérésükben érdekes módon pont a leglényegesebb adat nem szerepel: hogy mennyi a leszbikus és mennyi a meleg CSBE. Homályosan annyit mondanak, hogy az LMBT erőszak mértéke hasonló a heteró kapcsolatokban tapasztaltakhoz, de azt már nem teszik hozzá, hogy ez az átlagolás miatt van, ugyanis a melegeké alacsonyabb, a leszbikusoké magasabb, és így “kiegyenlítik egymást”.

Most van az igazán nagy szemöldökráncolás, mert valami nem stimmel. Ez lenne a feminista utópia, a csodálatos férfimentes világ, amiben a nők 90%-a lelki terrorban él? És ha ez mind így van, akkor hogyan lehet továbbra is fenntartani a látszatot, hogy itt minden a férfiak hibája?

A NANE hazudik. Nem lehet, és nem is kell ezt cifrázni, végülis ez az igazság. Addig kapják az állami támogatást, amíg be tudják bizonyítani hogy van létjogosultságuk – tehát nem azon fognak dolgozni, hogy az áldozatokat segítsék, hanem azon, hogy önmaguk fontosságát kidomborítsák. Mit is mondhatna egy radikális férfigyűlölő feminista szervezet, amikor állami pénzért tartja a markát? Segítsetek nekünk, mert minden férfi rohadt feleségverő! Hogy a rendőrségi, vagy a hivatalos kutatási adatok ezt nem támasztják alá, az nem gond. A rendőrség és a kutatók rosszul vezetik az adatokat! Semmi más nem hiteles, csak az, amit az anyagilag érdekelt és ideológiailag elkötelezett gyűlöletszervezetük kifundál – amire semmi forrás, semmi bizonyíték.

A NANE hazudik, és erre nincs mentség. Lehet tovább maszatolni, lehet tovább tűrni hogy mérgezzék a közéletet a férfiellenes maszlagukkal, de nincs értelme. Sőt, nyilvánvalóan társadalomromboló hatása van.

Ha CSBE tekintetében tisztán akarunk látni, akkor félre kell dobni a túlegyszerűsített, sztereotipizált és félrevezető aranyköpéseket. Vagy rendes statisztikákból dolgozunk, vagy sehogy, mert az efféle “minden ötödik” hazugságok nem vezetnek semmi jóra.