2012. június 30-án szombaton immár másodszor vonultak utcára a ribancnak maszkírozott feminista aktivisták. Nyilván nem mindenki ismeri a demonstráció eredetét és célját, ezért elsőként erről ejtsünk szót. Egy torontói rendőrtiszt bűnmegelőzési céllal azt tanácsolta a nőknek, hogy annak érekében, hogy csökkentsék a kockázatát annak, hogy nemi erőszak áldozatává válnak, lehetőség szerint ne menjenek túlzottan provokatív ruházatban az utcára. Egyébként szerintem nem ő lehet az egyetlen bűnmegelőzési szakember, aki ezt javasolta, sőt minden lány okos anyukája is szokott ilyesmit tanácsolni, de úgy tűnik, valamiért az ő szavai éppen kapóra jöttek a feminista szervezeteknek, hogy világszerte demonstrációkat szervezzenek a „hatóságok áldozathibáztató magatartása” ellen.
Biztosan nem jár egy rugóra velük az agyam, de én például soha nem háborodtam fel, amikor azt hallottam a bűnmegelőzési szakemberektől, hogy lehetőleg ne számolgassam az utcán feltűnően a pénzemet. Sőt eszembe sem jutott tüntetést szervezni a rendőri áldozathibáztatás, de még a zsebtolvajlás ellen sem.
Azt most inkább ne is boncolgassuk, hogy mennyire hiteles dolog egy kanadai rendőr szavai ellen Magyarországon tüntetni. Érjük be azzal a kézenfekvő magyarázattal, hogy hazai feministáink nem elég találékonyak ahhoz, hogy saját ügyeket tűzzenek a zászlóikra, tehát arra szorulnak, hogy külföldről importálják az „okos” ötleteket. Amúgy meg a lényeg úgyis az, hogy lehessen szerepelni és alkalmat teremteni a feminista dogmák előadására. Ezt a tervet idén is sikerült teljesíteniük.
A 168 óra online interjújának köszönhetően Kiss Nóra és Feró Dalma szervezőktől első kézből értesülhetünk célkitűzéseikről. Nagyon igyekeztek, hogy egyetlen interjúba legyen sűríthető az összes bemagolt feminista vádaskodás. Csak úgy röpködnek a szavak; előkerül a társadalom, a média, és az igazságszolgáltatás lehímsovinisztázása, szó esik prostituáltakat valamiképpen zaklató rendőrökről (sic!), és a kétharmadrészt a férfipartner által elkövetett nemi erőszakról, és persze előkerül az aduász, a családon belüli erőszak kérdéskörének számos részlete.
Nekem a videót indító vérbeli feminista mondatfüzér vált a kedvencemmé: „A nemi erőszak és a szexuális zaklatás jelen van az utcán, a munkahelyeken, az iskolákban és a családi otthonokban. Mert a közterület mindenkié, nappal és éjszaka egyaránt. Mert a testünk a miénk, nem pedig köztulajdon. Önmagunk rendelkezünk felette, mert nem két lábon járó inkubátorok vagyunk.” – Örökbecsű mondatok, megérik a figyelmet. Talán nem is baj, hogy a hirtelen összeverődött, meglepett nézelődők többen voltak, mint a demonstrálók. Még azzal együtt is, hogy idén is számos meleg szimpatizáns csatlakozott a ribanc-feministákhoz.
Üdvözletem!
Aduász lenne a családon belüli erőszak?! Nos, véleményem szerint nem. Véleményem szerint egy jelenleg is élő, csak Magyarországon több százezer embert sújtó probléma. Nekem például Édesanyám élettársa véresre verte a fejem a padlón, mert negyed órát késtem az iskolából. (naná, megérdemeltem!) Ez nem a férfiak hibája, csak néhány beteg elméjéé, akiket likvidálni kéne a társadalomból.
Még valami. Akármilyen ruhában is lépek az utcára, az feljogosít bárkit arra, hogy megerőszakoljon?! :D Gondolkozzunk már!
A cikk írója kicsit elszállhatott mély-mély nőgyűlöletében, miközben írta a cikket. A lopást a megerőszakolással pedig, ugyan, kérem, ne hasonlítgassuk össze, ugyanis neked sem mindegy, hogy ellopom a pénztárcádat (újra kell csináltatni az összes iratot, oké, meg elveszett a pénzed, amiért keményen megdolgoztál), vagy, mivel erős vagyok, te pedig gyenge, elkaplak, és a méteres kékerest belédvágom, hogy utána össze kell téged varrni, és hátralévő életedben ha csak ki kell lépned az utcára összehugyozod magad a félelemtől. Már elnézést a vulgáris kifejezésért, csak szemléltetni próbálom az “enyhe” különbséget.
Szerintem van egy kis különbség, de ezt ti nem fogjátok megérteni, legfeljebb ha egy nagy, izmos meleg elkap titeket, és megcsinál, mert épp zöld inget vettetek föl :D:D
Sírjak, vagy nevessek?
“Még valami. Akármilyen ruhában is lépek az utcára, az feljogosít bárkit arra, hogy megerőszakoljon?! :D Gondolkozzunk már!”
Kérlek, ne magyarázd félre! Senkit sem jogosít fel semmi a nemi erőszakra – és semmilyen erőszakra sem. Ezt itt nem mondja senki. A kanadai rendőr sem ezt mondta.
A rendőrök arra is felhívják a figyelmet, hogy utcán ne számolgasd a pénzedet, mert megtámadhatnak érte. A pénzed látványa természetesen nem jogosít fel senkit arra, hogy elvegye tőled, mégis, ha épp olyan ember kószál körülötted, valószínű, hogy meg fogja tenni. És talán épp az utolsó tízezresedet vetted ki, amiből még ételt akartál venni a családodnak. (Pl. sok helyen a bankautomata az utcai homlokzaton van. Nem egyszer láttam már gyanús alakokat üldögélni ilyen automaták közelében. Inkább olyat keresek, amely a bankon belül van…)
Érted már, mire vonatkozik az intés?
És azért azt is érzed, hogy ha bohócnak öltözöl, akkor bohócnak néznek, ha ribancnak öltözöl, akkor ribancnak? Ha koszosan, büdösen mész bárhová, akkor koszosnak, büdösnek fognak tartani az emberek. Lehet, hogy “nem a ruha teszi az embert”- de sokat elárul róla.
A nemi erőszak szörnyű. És aki gúnyolódik rajta, az jelenleg épp te vagy.
Sírj, vagy nevess, a te döntésed. Épp úgy, mint ahogy az is, hogyan öltözöl. És mint ahogy az is, hogy mikor, kikkel, hol jársz.
Azt hiszem nem olvastál elég figyelmesen. Senki sem állítja, hogy az erőszak elkövetőjét mentesíti a te öltözködésed. Mindenki elítéli a nemi erőszak elkövetőjét, a kanadai rendőr is mi csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy hogyan lehet csökkenteni az esélyét annak, hogy megtörténjen ilyesmi, ugyanis mint minden egyéb bűncselekménynél, sajnos ennél sem tudjuk 100%-osan kiiktatni az ilyen embereket. Senki sem akarja az áldozatra hárítani a felelősséget, pusztán jószándékú tanácsot akarunk adni, mivel hiába ítéli el mindenki az erőszaktevőket, attól azok még léteznek és nem tudjuk az összeset felhajtani és lecsukni, már csak azért sem, mert újratermelődnek.
A lopásos példa pedig pont azért jó, mert rávilágít arra, hogy ez is éppoly jótanács, mint az, hogy ne számolgassuk nyilvánosan a pénzünket, semmi olyan hátsó szándék nincs benne, hogy az áldozatot tennénk felelőssé amiért kirabolták (megerőszakolták). És nagyon jól rávilágít arra, hogy ilyen esetben nem illik az ilyen jótanácsot megtámadni, tüntetni ellene, felvonulásokat szervezni, ugyanis ebből a szempontból teljesen azonos a két eset. Az, hogy nem ugyanaz a súlyosság az ez esetben lényegtelen, mondhatnánk ugyanezt arra, hogy éjszakára ne hagyjuk nyitva az ajtót, vagy a pisztolyos rablónak ne támadjuk puszta kézzel, de nem ez a lényeg, nem a súlyosság, hanem az, hogy ez egyszerűen egy jótanács, amivel megelőzhető a baj. Mondhatom én, hogy ott számolom a pénzemet, ahol akarom, vagy azt hogy jogom van nyitott ajtónál aludni, csak aztán ha megtörténik a baj, akkor nem kell csodálkozni és azt támadni, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy ne tegyem.
Talán 5 mondat erejéig értelmesnek tűntél, aztán jössz ezzel a gyökér “nőgyűlölet” rizsával… Ugyan. Ne pazaroljuk egymás idejét ilyen taplóságokkal.
Alapvető dolgokat értesz/magyarázol félre, amire a többiek már kellőképpen felhívták a figyelmed, úgyhogy én nem fárasztom vele magam. Ha őszinte ember vagy, akkor gondolkodj azon a propagandán amit a feministák a fejedbe vertek, és hogy az milyen viszonyban áll a valósággal… Ha fontosabbnak tartod a színes-szagos hazugságokat a tényeknél akkor viszont nem fogunk tudni zöldágra vergődni.
Szerinted ha nőgyűlölő lenne a cikk szerzője, akkor azt tanácsolná neked, hogy hallgass Édesanyádra és a rendőrökre és ne menj hiányos öltözékben az utcára? Szerintem érthető ha valaki a társadalom tagjaként méltánytalannak érzi, hogy lehímsovinisztázzák, csak azért mert egy Torontói rendőr (egyébként nagyon bölcsen) azt tanácsolta, amit minden jószándékú ember (köztük Édesanyád) is tanácsolna.
De ha neked ennyire bonyolult ezt elmagyarázni, akkor elgondolkodtatásképp: Holnap szereld le otthon az ajtódról a zárat, mondd le a biztosítást, és menj ki az utcára tüntetni a társadalom áldozathibáztató szokásai ellen. Szerinted mennyi értelme lenne és mit érnél el vele? Legfeljebb annyit, hogy mire hazamész, hűlt helyét találod a vagyontárgyaidnak. Szerintem a saját tested védelmében is megtehetsz annyit, hogy nem mutogatod az utcán kéretlenül mindenféle férfiaknak és köztük potenciális bűnözőknek. Tudod a +10 centi a miniszoknyádhoz néha annyi, mint egy biztonsági zár az ajtódon.
Szerintem pont arról szólt a dolog, hogy az áldozathibáztatás sajnos jelen van a nemi erőszak esetek nagy részénél. Sajnos sokan úgy vélekednek, hogy “úgy kellett neki”. Sok tévhit van a társadalomban (hallottam olyat amúgy művelt ember szájából, hogy a “rendes”, nem kihívó nőket sose erőszakolják meg). A bűnmegelőzési tanácsok hasznosak lehetnek, de nem mindig betarthatóak. Betörés ellen könnyebb védekezni, mint nemi erőszak ellen, ugyanis utóbbi esetben nem lehet előre tudni, ki lehet támadó. Sok nemi erőszakot ismerősök, sőt, rokonok követnek el. Mindenki elől nem lehet elzárkózni.
A provokatív öltözködés is nagyon relatív, ki mit tekint annak. Akik azt hangsúlyozzák, hogy ne öltözzön a nő provokatívan, azok legszívesebben azt szeretnék, ha minden nő előnytelen, csúnya ruhákban, smink nélkül szaladgálna, mert a szemükben csak akkor lenne mentsége megerőszakolás esetén.
A csúcs az, amikor sok férfi párválasztásnál elvárja, hogy a nő csinosan, szexisen (nem kurvásan) öltözzön, de ha az illetőt megerőszakolják, rögtön felszámolják neki ugyanazt bűn gyanánt.
“Betörés ellen könnyebb védekezni, mint nemi erőszak ellen, ugyanis utóbbi esetben nem lehet előre tudni, ki lehet támadó.”
Miért betörés esetén tudhatjuk?
Egyébként továbbra is hangsúlyozom, hogy senki sem mentegeti az erőszakolót, egy jószándékú tanácsot adott egy rendőr. Aki ennek ellenére nem akarja csökkenteni az erőszak esélyét, az magára vessen és ne támadjon másokat, főleg ne azt, aki figyelmeztette. Könnyű lenne a helyzet, ha az összes nemi erőszakolót előre börtönbe tudnánk zárni, de ennek a lehetősége ugye gyakorlatilag nulla. Ennek fényében pedig más megoldásokkal kell csökkenteni az esélyét annak, hogy megessen velünk ilyesmi.
Ha én felelőtlenül tudatosan nyitva hagyom éjszakára a házam ajtaját, megvernek és kirabolnak, attól még nyilván a betörő-rabló a bűnös, nem engem kell felelősségre vonni, de jogosan fognak hülyének nézni, hogy tudatosan nyitva hagytam az ajtót. Elítélni nem fog engem a bíróság, de ne csodálkozzak azon, hogy engem is hibáztatnak a megtörtént esemény miatt, illetve főleg ne támadjam azokat, akik figyelmeztettek, hogy ne hagyjam nyitva.
“Akik azt hangsúlyozzák, hogy ne öltözzön a nő provokatívan, azok legszívesebben azt szeretnék, ha minden nő előnytelen, csúnya ruhákban, smink nélkül szaladgálna”
Ez így nagyon nem igaz :) Ne keverjük a kanadai rendőr ribancfelháborodást kiváltó józan eszét az arabok-féle csadorban járással. Az egy teljesen jó, hasznos és épelméjű tanács, hogy nő 20 centis cipősarokkal és 20cm2 ruhában ne kószáljon egyedül részegen éjszaka egy sikátorban. Aki ez ellen a tanács ellen világmozgalmat indít az retardált. És ha egy nő mégis megteszi, és ott valaki elkapja, akkor a bűnügyi felelősség nyilván a megerőszakolóé, de a nő azt ugye cseszheti, ha már “gazdagabb lett az élménnyel”. Azt már semmilyen ribiséta nem tudja kisatírozni a memóriájából.
Az “áldozathibáztatás” feminista kultusza pont olyan beteg mint bármi más feminista agyrém. Ugyanis senki nem beszél arról, hogy a bűnelkövetőnek nem lenne felelőssége, vagy hogy a büntetőjogi felelősség az áldozatot terhelné. Másfelől viszont az áldozattá válásnak vannak olyan feltételei amiről maga az áldozat is tehet, és ha van egy makulányi esze akkor tudatos döntésekkel segít önmagának elkerülni az áldozattá válást. Tudod, amikor arról van szó, hogy a nyitott kosár tetjén hagyott pénztárcával nem sétálgatsz a piacon, akkor azt a példát nem azért hozza fel az ember mintha a pénztárcalopás ugyanolyan lenne mint egy nemi erőszak (aki azt feltételezi hogy ezt akarnánk mondani az is retardált), hanem azért mert az áldozat mindkét esetben tehetett volna valamit azért, hogy ne essen áldozatul. Az egyik esetben elteszi a tárcáját, a másik esetben nem sétálgat egyedül részegen éjszaka gyanús környéken prostinak öltözve.
Amit a feministák nem hajlandóak megérteni, az az, hogy a bűncselekményeket nem lehet egy jó erős kívánással megszüntetni, de állami erőszakkal sem. Bűnözők voltak, vannak, és lesznek, ez is része az emberi sorsnak. Épp ezért akinek van egy cseppnyi esze az nem hívja ki maga ellen ezt a sorsot. Az, hogy áldozattá válsz-e a saját cselekedeteidtől is függ, és ha a saját hülyeséged miatt a saját fejedre hozod a bajt akkor ne csodálkozz ha a kívülállók rámutatnak a saját felelősségedre is.
Olyanok a ribisétás feministák, mint a hülye aki bekeni magát mézzel és a méhkaptárba ugrik, aztán tüntetést szervez a méhész ellen aki azt mondja hogy ez nem volt okos dolog. Szégyen, hogy itt tart a világ, hogy a hülyék az utcán tobzódnak a normálisok ellen…
Szerintem csak annyi áldozathibáztatás van a társadalomban a nemi erőszak áldozataival szemben, mint a meglopottakkal szemben, amikor azt mondják nekik, hogy “na de ember, miért hagyta ott az autóját nyitva és benne az indítókulccsal?”
Ha egy jól nevelt úrinő vagy, akkor nem hiszem, hogy arra kellene jogot követelned, hogy bárhol bármikor hiányos öltözékben mutogathasd magad mindenféle következmények nélkül.
Azért írtam, hogy nem lehet tudni, ki a támadó, mert nemi erőszak esetén sokszor olyantól érkezik a támadás, akit ismer az áldozat, de nem számít rá. Pl.: kolléga, rokon, stb. Betörés esetén általában idegen az elkövető, és a lakás zárásával elég jól védekezni lehet a dolog ellen. De pl. egy ápolónő, aki éjszakai ügyeletben van a kórházban, nem számít feltétlenül arra, hogy rátámad az ügyeletes orvos. Az se ritka, hogy egy kedvesnek tűnő férfi, akivel randevúzik az ember, egyszer csak lerohanja. Ez ellen lehet úgy valamennyire védekezni, hogy eleinte nyilvános helyen találkozik az ember a másikkal, de egy idő után természetes, hogy bizalmat szavaz annyira az ember, hogy kettesben marad vele egy lakásban, autóban, vagy elmegy vele túrázni pl. Sokan hónapokig-évekig tudják rejtegetni a sötét oldalukat, így nem lehet teljesen kivédeni az erőszak lehetőségét.
Az ismerősök közötti nemi erőszak annyira ritka, hogy amiatt fölösleges az utcára vonulni. Annak, hogy téged megerőszakol egy rokon vagy munkatárs kb. annyi az esélye mint hogy a házadra zuhanjon egy repülőgép.
Egyébként a kanadai muksó nem arról beszélt, mert az azért meglehetősen ritka, hogy egy prostinak álcázott ápolónő a munkából hazafelé tántorogjon részegen egy sikátorban éjszaka, ahol véletlenül pont egy ismerős támadja meg :)
És hát valljuk be, ez az egész téma túl van dimenzionálva kissé, most is úgy beszélünk róla mintha minden második nőt megerőszakolnának, miközben ez az arány jóóóóóval alacsonyabb. Persze a feminista hiszti itt is megvan, itt is ugyanúgy elsütik a “becslések szerint minden ötödik nőt” bunkóságot, de itt sem igazabb mint a CSBE esetén. Sőt, itt még ordítóbb hazugság. Arra jó ez az egész, hogy hisztériát keltsenek a nőkben, meg szítsák a férfiellenességet. Hát persze hogy a legnormálisabb pasik a legveszélyesebbek, hát persze hogy évekig rejtegetik a “sötét oldalukat”, hát persze hogy jó neked ha az egész életedet rettegésben töltöd valami olyan dolog miatt ami sosem fog érinteni… Ha rettegsz, könnyebben lesz belőled feminista pártkatona.
Én egyáltalán nem rettegek (honnan veszel ilyesmit, azt nem tudom). Látom, itt sem a valós statisztikákat ismered, bagatellizálni próbálsz. A bűnügyi statisztikák sajnos azt mutatják, hogy nemi erőszak esetén sokkal gyakoribb a valamilyen ismerős által elkövetett eset, mint az, hogy valakit letepernek a nyílt utcán idegenek. Nyilván nem minden második nőt erőszakolnak meg, de úgy tudom, minden 8.-10. nőt igen. Az is beleszámít, hogy milyen történelmi korban élt az illető. A második világháborúban pl. rengeteg nőt megerőszakoltak. Budapest ostroma kapcsán lehet, hogy minden 4. nő erre a sorsra jutott, csak a szovjet megszállás éveiben erről nem lehetett beszélni. Békeidőben valóban kisebb az esély, hogy valaki erre a sorsra jut, de a házra pottyanó repülő és a megerőszakolás valószínűsége között elég nagy differencia van.
Feminista pártkatona meg sose lesz belőlem (mint ahogy semmilyen pártkatona sem). A feministákkal egy csomó kérdésben nem értek egyet (pl. abortusz, prostitúció). Túl független gondolkodó vagyok ahhoz, hogy bármilyen párt birkája legyek.
Nem tudom, hogy feminista vagy e tényleg vagy sem, de jól felmondtad azt a leckét, amit náluk illik bebiflázni. Lényegében a mondandód nem áll messze attól, amit a férfigyűlölő feministák hirdetnek: “Minden férfi nemi erőszakoló.” Attól tartok a hozzád hasonlók miatt kell igazat adni a felháborodott férfiaknak. Kifejezetten sértő dolgokat hangoztatsz.
Senkit nem állt szándékomban megsérteni. Nem gyűlölöm a férfiakat, nem mondtam olyat, hogy minden férfi ilyen lenne.
“Nem tudom, hogy feminista vagy e tényleg vagy sem”
Látom, te kétféle embert tudsz elképzelni: feministát és antifeministát. Önálló gondolkodású, véleményű embereket nem tudsz hova tenni. Mindenkit be kell skatulyázni, ugye? Ez tipikus hazai betegség, a jobb-és baloldal ugyanígy fúj egymásra. Szekértáborok vannak, amiknek tagjai az önálló gondolkodású embert ugyanúgy ellenségnek tekintik, mint a másik szekértábor tagjait. Biztos vagyok benne, hogy a radikális feministáknak se tetszene a véleményem több szempontból, de én teszek rá.
Szerintem kifejezetten tetszene nekik a véleményed, hiszen amit itt leírtál az pontosan a radikális feminista szabvány, és mint olyanban, semmi önálló állásfoglalást nem találok. Szó sincs róla, hogy én csak kétféle embert ismernék, viszont felismerem azokat a gondolatokat, amiket már láttam bizonyos címkék alatt.
Ezek a paranoiás, férfiellenes dolgok, erőszakoló orvosokról, sötét oldalukat rejtegető férfiakról, meg csúnya ruhában szaladgáló megrendszabályozott nőkről… Hmm… Nem értem , hogy miért nem érzed, hogy egy kicsit irreális és valóságtól elrugaszkodott, vádaskodó mondatok ezek.
Deansdale, szerintem egy hivatásos prostit sem lehetne megerőszakolni. Az más, hogy kihívó öltözékkel kínálgatja a portékáját, de az igénybevételért fizetni kell.
Bizonyos árusok az árut is kirakják az utcára a bolt elé, normális ember mégsem érez késztetést, hogy ellopja.
Nem érted a lényeget :) Persze, hogy normális ember nem lop, de léteznek nemnormális emberek. A ribiséta tulajdonképpen annyit tesz, hogy valakik kimentek az utcára tüntetni a bűnözők ellen. Szerinted van ennek értelme? Tuti nincs, főleg mivel a hazug propagandájukkal összemosnak mindent, és úgy csinálnak mintha a normális pasikat kéne “felszólítani” vagy “megtanítani” arra hogy ne erőszakoljanak – holott azok soha nem csinálnak és nem is csinálnának ilyesmit. Ettől férfiellenes tetűség az egész, hogy úgy tesznek mintha ez amúgy jellemző lenne a férfiakra.
Visszatérve az alapkérdéshez, kijárhatnának a boltosok is “boltos-sétát” tartani, ahol táblákat lóbálnának a bolti tolvajok ellen, csakhát nekik azért ennél több eszük van. Nem úgy a feministáknak… Létezik a világban egy pár ezrelékes beteg réteg, amelnyek tagjai ilyesmiket csinálnak. Szerinted ezek megnézik a ribisétát és majd jó útra térnek? A beteg embereket nem lehet sem törvényekkel, sem tüntetésekkel eltüntetni a világból. Ha lehetséges lenne, mennék a feministák ellen tüntetni, mert náluk kevés betegebb ember él a földön :)
Szóval léteznek tolvajok, betörők, sorozatgyilkosok és nemi erőszakolók. Aki ezzel nincs tisztában, vagy azt hiszi hogy ha végigmegy az utcán szajhának öltözve akkor majd ezek megszűnnek, az szellemileg alultáplált… A rendőrség azért van, hogy ezeket elkapja, de mindig csak azután lehet őket elkapni, hogy már megtörtént a baj, és ezért az okos ember óvja magát a bajtól. A törvény nem azért van, hogy megvédjen téged, hanem hogy megbüntesse a bűnöst. Ezt az apró értelmezésbeli különbséget általános iskolában kéne tanítani, mert sokan még felnőtt emberként sem értik meg :\
Lehet, hogy ez a vélemény pont tetszene nekik, de sok dologban nem értek velük egyet. Az orvosos példa valós, több évtizeddel ezelőtt történt olyasvalakivel, akit nagyon jól ismertem. Nem sikerült az erőszak, mert a nő erős volt és összeverte.
Sötét oldala nőknek is van. Ezt írtam: SOKAN évekig tudják rejtegetni a sötét oldalukat. Ezek akármilyen neműek lehetnek. Nemcsak nemi erőszak, hanem más rossz cselekedetek, tulajdonságok esetén is igaz lehet ez. Sajnos nem paranoia az a tény, hogy a nemi erőszak esetek nagy részét nem vadidegenek követik el, hanem ismerősök. Rendőrségi statisztikák is ezt mutatják. Az a paranoiás, aki mindenkitől tart. Nem kell mindenkitől tartani. Okos elővigyázatossággal csökkenthető annak esélye, hogy megerőszakolják az embert, de nullára nem csökkenthető a kockázat. Be kell kalkulálni, hogy bárkit megerőszakolhatnak az élete során. Élje mindenki nyugodtan az életét, látogassa a rokonait, a kollégáival nyugodtan maradjon kettesben. Fontos, hogy az elővigyázatosság mellett ne alakuljon ki üldözési mánia.
Okos elővigyázatossággal csökkenthető annak esélye, hogy megerőszakolják az embert, de nullára nem csökkenthető a kockázat.
Azzal egyetértesz, hogy jelentősen csökkenthető a kockázat azáltal is, ha az emberlánya nem öltözik prostinak? Persze hogy nem csökkenthető a nullára a kockázat. Én nem állok le mondjuk Erdei Zsolttal kötözködni, ezáltal jelentősen csökkentem a kockázatot, hogy kapjak a pofámra…. olyan bonyolult ez?
Valóban csökkenthető a kockázat úgy is, ha valaki nem prosti-kinézetű. Ezzel viszont az a problémám, hogy sokan már azt is kihívónak tartják, ha valaki nem nyakig zárt, bő ruhát, teljesen lapos, sportos cipőt visel, és urambocsá ki meri festeni magát (most nem a ribancsminkre gondolok, hanem hogy egyáltalán használ rúzst valaki pl.). Tehát a “provokatív öltözködés” fogalma nagyon relatív. Ráadásul még az sem ad felmentést az elkövetőnek, ha pucéron sétál végig a nő az utcán. A baj az, hogy a közvélemény nagy része az áldozatokat kifejezetten hibáztatja a nemi erőszak megtörténte után. Nagyon rossz lehet azt hallgatni egy megerőszakolt nőnek, hogy “miért festetted ki magad, ha nem tetted volna, nem történt volna meg”, “miért engedted be azt az embert a lakásodba”, “miért flörtöltél X-el, ha nem tetted volna, nem erőszakol meg”, stb… A kockázat valóban csökkenthető okos magatartással, de minden kockázatot lehetetlen elkerülni.
Ez hasonlít ahhoz, hogy sok férfi ma nem mer nősülni. Miért? Nehogy a váláskor levegyék egy fél lakással, tartásdíjat kelljen fizetni, stb. Valóban sok férfi pórul jár a váláskor. Viszont képzeljük el, hogy a váláskor a vagyonából kiforgatott férfi még azt hallgathatná a rokonaitól, ismerőseitől, hogy “miért nősültél meg, ha nem tetted volna, most nem így jártál volna”. Vagy: egy rendőr megsérül a munkája végzése közben, rálő egy rabló. Anyukája ezt mondja: “Nem megmondtam, fiacskám, hogy ne állj zsarunak, mentél volna könyvelőnek, nem lennél meglőve”.
Ezeket a példákat tanulságul hoztam fel, hogy nem lehet minden kockázatot kiküszöbölni az életben, ezért ha bekövetkezik valami szerencsétlenség, nem az áldozatot kell hibáztatni. Van annak elég baja enélkül is.
Jaj, hány embertől hallod, hogy a nyakig zárt ruha a helyes? Ma már igen kevesen gondolkodnak így.
A közvélemény azért hibáztatja a megerőszakoltat, mert túl sokan hazudtak erőszakot valaminek az érdekében.
A rendőr anyukája ezt is mondja. A rendőr meg tisztában van a kockázatokkal. Mint ahogyan az extrém sportolók és családtagjaik. (Ők soha nem hibáztatnak senkit, mert tudják, veszélyes, amit csinálnak.)
Te most épp azt mondod, hogy ha valakit valami baj ér, ahhoz annak, akit baj ért soha semmi köze nincs. Ő csak a szenvedő alany. Igen. Van ilyen is.
Egy házasság felbomlásában is mindkét félnek szerepe van – még ha mindketten állítják az ellenkezőjét. is.
Teljesen igazad van. Nem lehet minden kockázatot kiküszöbölni. De gondolni lehet sokféle kockázatra. És mérlegelni is lehet. És aztán vállalni a saját felelősséget.
(Sokan panaszkodnak, hogy leitatták, s ezért történt ez, meg az. Kérdésem: Hogyan tudnak leitatni valakit?)
A közvélemény nem azért hibáztatja a megerőszakoltat, mert vannak hamis vádak, hanem több száz éves sztereotípiák jönnek elő ilyenkor. Amúgy én sem azt mondom, hogy “a” közvélemény hibáztatja őket, hanem a közvélemény egy része.
Amúgy rengeteg esetben még távolról se merül fel az áldozat esetleges provokatív magatartása (ami szintén vitatható). Kisgyerekek, valamint öreg nők megerőszakolásánál még a gyanú árnyéka se vetődhet az áldozatokra.
“Kisgyerekek, valamint öreg nők megerőszakolásánál még a gyanú árnyéka se vetődhet az áldozatokra.”
Ott nem is hibáztatja senki az áldozatot. Érdekes módon ilyenkor sehol nem hallani olyat hogy “talán viselkedhetett volna okosabban”. Szóval mégsem annyira szörnyű az a társadalom, mert ha valaki tényleg áldozat akkor azt elismerik. Csak akkor van “áldozathibáztatás” amikor az áldozat legalább részben a saját balsorsának okozója. Ez az ami zavarja a feministákat, mert valahol tudják hogy a körmükre égett a baromságuk, de azt hiszik harsány rikácsolással esetleg palástolhatják.
Kedves óriáskígyó!
Szerinted miért mondják a szemtanúk meg úgy nagyjából mindenki annak a sofőrnek, aki egy Micrával behajt egy kereszteződésbe, -bár egyértelműen látta, hogy a stoptábla felől 100-zal jön egy dugigrakott pótkocsis kamion- hogy megelőzhette volna a balesetet? Tán felmentik a részeg kamionsofőrt? A vétlen áldozatot teszik felelőssé?
Frász és megint frász!
(Néhány elmebeteg kivételével.)
Egyszerűen megállapítják, hogy a baleset ELKERÜLHETŐ LETT VOLNA!
Nekem az oktatóm alaposan a fejembe verte majd ötven éve:
“A temető tele van olyan sofőrökkel, akiknek elsőbbségük volt.” Ehhez tartom magam azóta is, Jobbkezes kereszteződésben MINDIG balra nézek be először és ez a szokás bizony sokszor mentett meg, Paranoid vagyok? Hülye vagyok? Netán fölmentem az eszelősöket?
Frász és megint frász!
Jól felfogott önérdek! Nem akarok a sírkövemre egy “Neki volt igaza és a vétkes ült 15 hónapot” feliratot.
Azért a közlekedési baleset és a nemi erőszak teljesen más kategória. A közlekedési balesetek nem szándékosan következnek be, ha igen, az már a szándékos gyilkosság vagy gyilkossági kísérlet kategóriája. Ott a felelősség vizsgálata arra terjed ki, hogy ki okozta a balesetet. (Gondatlanságból, felelőtlenségből).
Nemi erőszakot viszont csak tudatosan lehet elkövetni. Ha valaki nem tud uralkodni magán, ha egy csinosabb nőt lát, az közveszélyes. De a bíróságon nem lehet mentség az, hogy pl. a szűk pulóverben a nagy mellek látványa annyira felizgatta, hogy nem bírt magával. Vagy éjjel az utcán részegen dülöngélő nő kiszolgáltatottsága arra sarkallta, hogy használja ki, stb.
Már megint ugyanaz az érvelési hiba! (nem vagy kissé diszlexiás?)
Én azt írtam, (példabeszéd, hasonlat fila(bocs)ALLEgória gyanánt), hogy függetlenül a jog és igazság mértékétől, függetlenül a saláta és a krepdesin aktuális árától, függetlenül a tündibündi feministák-hímsoviniszta rohadékok meccs állásától ÉRDEMES vigyázni magunkra.
Ha ez nálad nem így jött le, akkor sem az én készülékemben van a hiba.
A “Ribancséta” lehet egy nagyon színes és roppant szórakoztató esemény, de egyértelműen téves üzenetet közvetít.
Aham… Azt hiszem kezdem érteni a logikádat. Mivel a kockázat akkor sem csökkenthető nullára, ha a bűnmegelőzési tanácsadó javaslatát megfogadják a nők, ezért világszerte az utcára kell menni tüntetni, hogy milyen szemét hímsoviniszták a rendőrök, meg a társadalom. Persze, világos. Menj csak, tüntess Te is. Bár ahogy elnézem, Te inkább itt tüntetsz a józanész ellen.
Ez hasonlít ahhoz, hogy sok férfi ma nem mer nősülni. Miért? Nehogy a váláskor levegyék egy fél lakással, tartásdíjat kelljen fizetni, stb. Valóban sok férfi pórul jár a váláskor. Viszont képzeljük el, hogy a váláskor a vagyonából kiforgatott férfi még azt hallgathatná a rokonaitól, ismerőseitől, hogy “miért nősültél meg, ha nem tetted volna, most nem így jártál volna
Kedves Anaconda, nem kell hogy ezt halljuk, tök természetes, hogy részt kell vállalni a felelősségből, ugyanis mindenki olyan rózsát szagol, amilyet szakított magának….A kurvának maszkírozás és aközött, hogy valaki szimplán kifesti magát, szerintem van egy-két fokozat.
Ráadásul még az sem ad felmentést az elkövetőnek, ha pucéron sétál végig a nő az utcán.
tehát szerinted ha valaki pucéran (vagy úgy, hogy mindene kilátszik) sétál a külvárosban éjnek évadján, akkor nehogy azt mondjuk neki, hogy “bammeg ezt miért kellett? (ezzel nem mentek én fel senkit, legkevésbé az elkövetőt)” Értsd meg, hogy hiába van a jog, ha nem tudod az adott pillanatban érvényesíteni. Van olyan is, hogy jogod ugyan van valamihez, mégse okos dolog ragaszkodni hozzá. Nem csinálhatsz úgy, mintha semmi közöd nem lenne ahhoz, amit TE csinálsz, a saját választásaidhoz.
Alig várom,hogy mi is vonuljunk! ;)
Amúgy sziasztok :)
Amúgy isten hozott :)
Anaconda, nekem nem elsősorban veled van bajom, és nem is akartalak piszkálni :) A válaszaimban általában a feministákat és a feminizmust kritizálom, úgyhogy csak annyira vedd magadra amennyire feministának tartod magad.
…másfelől viszont te nem vagy igazán képben a rendőrségi statisztikák terén. Nem veszekedni akarok, de öntsünk végre tiszta vizet a pohárba:
Magyarországon 2009-ben 489 esetet jelentettek be, 2008-ban 468-at. Ez nem “minden tizedik”, hanem minden tízezredik. Ezen felül minden más feminista “becslés”, vagyis az ő képzelgésük arról, hogy hány ilyen eset van. Az indexen van olyan cikk, amiben írják, hogy feminista “becslések” szerint minden 5. nőt megerőszakolnak, számold ki hogy azt a 489 esetet mennyivel kell megszorozni, hogy kijöjjön az 5 millió nő egyötöde. Ha évente 489 eset van és összesen 1 millió nőt erőszakolnak meg, az azt jelenti, hogy az átlagos magyar nő 2044 évig él. Világos mint a vakablak.
Most elkezdhetünk azon vitázni, hogy mennyi esetet nem jelentenek be, de erről a feministáknak éppúgy nem lehet fogalma mint senki másnak, tekintve, hogy azokat az eseteket nem jelentik be… Vagyis a feminista “becslés” csupán hisztériakeltő férfiellenes propaganda.
Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy a megtörtént bejelentések nagy része hamis – de ez egy külön téma, most ne is menjünk bele.
Egyébként lehet, hogy a megtörtént eseteken belül viszonylag sok az ismerősök által elkövetett, de összességében is minimális az esélyed arra, hogy megerőszakoljanak.
Ez a minden tízezredik csak egy évre vonatkozik. Valóban nagy a latenciája ezeknek az eseteknek, több okból is. A nemi erőszak nagyon traumatikus élmény, ezért sokan úgy próbálják feldolgozni, hogy mindenki előtt eltitkolják. Sokan nem szeretnék egy csomó hivatalos személy előtt többször elmesélni, a bíróságon elemezni a történteket. Mások pont attól tartanak, hogy majd hibáztatják őket. Nem elhanyagolható szempont, hogy sok esetben nem keletkeznek külsérelmi nyomok, nincsenek tanúk, így az áldozat rágalmazási pertől tart (joggal). Sokszor, ha az elkövető közeli ismerős, rokon, esetleg olyan személy, akitől függ az áldozat (munkahelyi főnök, tanár), attól tartanak, hogy még rosszabb helyzetbe kerülnek, valamint még évekig undorító pletykáknak lesznek kitéve a munkahelyükön, iskolában, stb.
“Tudjuk, hogy a szexuális erőszak nem csak akkor erőszak, ha az elkövető ismeretlen, ha a támadás közterületen történik, vagy ha volt behatolás.
Tudjuk, hogy az elkövető lehet gazdag és befolyásos is, és hogy nem csak kényszer vagy halálos fenyegetés esetén beszélhetünk erőszakról, hanem már akkor is, ha az áldozat nem egyezett bele a történésekbe. Úgy gondoljuk, hogy az alkoholos befolyásoltság vagy a drogok nem jelentenek beleegyezést, mint ahogy az sem, ha az áldozat elfogadott egy italt, vagy felment az elkövető lakásásra.
Az erőszak csakis az elkövető felelőssége, sosem az áldozaté!”
Persze, hogy egy év alatt ennyi, de mivel tudjuk, hogy a nemi erőszakok többsége mégiscsak vonzó nőkkel esik meg, vagyis maximum 20 év az az időtartam amíg valódi “kockázat” fenyeget egy nőt, akkor a minden tízezrediket 20-al felszorozva azt kapjuk, hogy egy átlagos nőnek a rendőrségi adatok alapján életében 2 ezrelék esélye van arra hogy áldozattá váljon a témában. Ez nem túl nagy szám, azt hiszem – bár nyilván egyetlen áldozat is tragédia a maga nemében, de össztársadalmi hisztériára azért nem ad okot.
Egyébként tisztában vagyok azzal, hogy sok esetet nem jelentenek be, de azért az a “sok” még mindig fényévekre van a feminista propagandától. Ha a rendőrségi adatokat tízzel felszorzod [ami a hamis vádak miatt valójában vehető kb. 20-szoros szorzásnak is], akkor még mindig csak a töredékénél jársz a feminista becsléseknek. Ha igaza lenne a feministáknak akkor minden rendőrségi esetre jutna kb. 1000 amit nem jelentenek be, és ez teljesen irracionális.
Kedves Anaconda!
Minden neked elmondott észérv ellenére folyamatos vitát folytatsz, és tonna számra hordod össze a cikkem alatt a feminista dogmákat. A fenti vita tanulságaként szeretném ha együtt levonhatnánk valamiféle következtetést. Arra kérlek, hogy ismerd el:
1. A Ribiséta egy olyan teljesen méltányolható bűnmegelőzési ajánlás ellen lép fel, amely hasznos, nem nőellenes, hanem a nőket védeni igyekvő, következésképpen nem hímsoviniszta. Bárki, aki egy ilyen bűnmegelőzési ajánlás ellen lázít, az bűnös a bűnmegelőzési-ismeretterjesztés akadályozásában, a társadalom és a férfiak elleni uszításban.
2. Nem létezik a társadalom áldozathibáztató magatartása. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a társadalom értékítélete megfogalmazódik a Büntető Törvénykönyvben is: míg a hirtelen felindulásból elkövetett emberölést csak 8 évvel rendeli büntetni a törvény, addig a nemi erőszak maximális büntetési tétele 15 év. Következésképpen a társadalom nemhogy hibáztatja az áldozatot, hanem példátlanul nagy büntetést helyez kilátásba az elkövetővel szemben. Többre becsüli egy nő erényét, mint egy ember életét.
Amennyiben ezeket nem vagy hajlandó elismerni, akkor a szememben nem vagy más, csak egy folyamatos vitával ködösítő, társadalom és férfiellenes feminista uszító.
Eszemben sincs ködösíteni. Úgy látom, te is fekete-fehéren gondolkodsz. A véleményem egyéni. Van, amiben veletek értettem egyet, van, amiben a feministákkal, de szerintem sok kérdésben egyikőtökkel sem.
Szerencsétlen dolog azonnal uszítónak bélyegezni azt, aki nem ért veletek mindenben egyet. Vagy a kommentelési lehetőséget azért hoztátok létre, hogy csak a veletek mindenben egyetértők helyesléseit olvasgassátok? Egy blog kommentjei közt mindenféle akad. A vitáknak pont az az értelme, hogy a különböző nézetű emberek kulturáltan ütköztetni tudják a véleményüket. Sajnos Magyarországon gyakran oda fajulnak a viták, hogy a más véleményűt ellenségnek kell nyilvánítani, agyagba kell döngölni. Ez szánalmas.
Már megint csak ködösítesz. Ha a fenti két alapelveket nem ismered el, akkor semmilyen polkorrekt elvárásod nem fog engem arra késztetni, hogy ne azt gondoljam rólad, amit gondolok. Jelenleg is kulturált vélemény ütköztetés zajlik. Csak éppen én nem vagyok egy ködösítésekkel elvakítható, gyenge gerincű ember, aki ne merné kimondani a társadalom és férfiellenes eszmékről, hogy azok kártékonyak. Aki ilyen eszméket képvisel, propagál, az számomra ellenség. A férfiak, a társadalom és egyben az én ellenségem is. És ezt a kultúrám, a becsületem és a lelkiismeretem nevében is mondom.
Nem túlzottan érdekel, mit gondolsz rólam. A torontói rendőrtiszt valószínűleg nem akart rosszat ezzel a tanáccsal, mégis akaratlanul megsértett egy csomó nőt. A társadalom áldozathibáztatása mint említettem, részben létezik. Sokan nem hibáztatják őket, de sokan igen. A Btk. valóban bünteti a nemi erőszakot, de a régi Btk-hoz fűzött jogértelmezésben ilyen is szerepelt: http://megeroszakoltak.blog.hu/2009/02/11/kacersag_es_bizalmaskodas
Ennek szellemében, ha egy nő csókolózott, vagy pettingelt a férfival az erőszak előtt, az már a komoly ellenállás hiánya. Fura egy szemlélete volt annak, aki ezt írta. Nem ismeri a nőket. Ha valaki a csókot megengedi, az még nem biztos, hogy közösülni is fog! Ilyen alapon egy nő csak azzal csókolózhat életében “tisztességes” módon, akivel aztán biztos nemi kapcsolatot is létesít? Nem mondhat nemet ezek után a nemi aktusra?!
Sajnálom, hogy az ellenségednek tartasz, de ez a te korlátolt gondolkodásodat mutatja. A radikális feministákkal sokban nem egyezik a véleményem. Pl. gyilkosságnak tartom az abortuszt, nem női alapjognak. Szíved joga az én nemi erőszakról vallott véleményemet kártékonynak tartani, de ettől én még nem vagyok társadalom-és férfiellenes. Kifejezetten szeretem a férfiakat, a társadalomellenesség is más kategória. Nem tudsz árnyaltan gondolkodni, csak fekete-fehéren. Gondolom, minden társadalmi rosszért a “feministákat” teszed felelőssé. Pedig a feminizmusnak több évszázados történelme van, nélkülük az európai nők alárendeltek lennének, akik nem tanulhatnának, és még a házastársukat sem választhatnák meg szabadon. Való igaz, a mai feminista mozgalmak egy része túlment a kívánatos mértéken. Férfiellenességbe nem kellene átcsapni.
1. Nem sértett meg senkit, csak reális gondolkodásra képtelen nők sértődtek meg, valamint azok a feminista szervezetek kívántak ebből sértettséget generálni akiknek érdeke, hogy legyen ügy, amivel pénzért kalapozhatnak. Ebben a játszmában egyes sérült lelkű nők csak eszközök.
2. Nem érdekelnek sem a régi btk-val kapcsolatos félreértéseid, sem az ismerőseidtől hallott történeteid, sem a blogos olvasmányaid. Egytől egyig irreleváns információk az igazság megállapításához.
3. Én is azt gondolom, hogy te nem tudsz árnyaltan gondolkodni.
4. Sokszor sok helyen kifejtettem, de (nem a kedvedért, hanem a többi olvasó kedvéért) itt is elmondom: Elfogadom, hogy a feminizmus első hulláma szükségszerű volt, hiszek a férfiak és a nők jogegyenlőségében. Viszont a címlapon is látható, általam készített plakátok jelmondatával tudom a legjobban elmondani a véleményem korunk feminizmusáról: “A feminizmus már megvalósította céljait! Ma csak megkülönböztető, gyűlöletkeltő ideológia!“
Eléggé elszabdultak az érzelmek, egy kicsit le kéne higgadni mert olyan sértéseket lehet ilyen állapotban kiosztani amit józanul megbánhat az ember.
Nem hiszem, hogy túlzottan indulatos lennék. Talán egy kicsit teátrálisnak tűnhetek, de biztosan nem jobban, mint az utcán tüntető ribancisták. Amiket elmondtam azok fontos elvi kérdések számomra. Hiszek abban, hogy létezik igazság és létezik önös érdekű hazugság, a harmadik lehetőség csak a gyógyíthatatlan emberi butaság. Lehet egy egész álló nap vitatkozni, újabb és újabb fülénél-farkánál fogva előrángatott irreális ostobaságokat szajkózni, az ismerősöktől hallott “mérvadó” sztorizgatással érvelni, a rosszullétig ismételgetni a dogmákat. Viszont eljön a pillanat a hosszas vita után, hogy legalább 2 alapelvet le kell szögezni. Ha ez nem sikerült akkor meg kell állapítani, hogy kibékíthetetlen ideológiai ellentét van a vitapartnerek között. Ez az eset pont az. Fent két pontban, két egyszerű alapelvet írtam le, amiből nem csak én, hanem szerintem egyetlen antifeminista sem hajlandó engedni. Aki ezeknek az ellenkezőjét állítja, az “ellenség”, és nincs mit tenni, ezt szükségszerűen ki is kell mondani.
Tarts csak nyugodtan az ellenségednek.Pedig valószínűleg több dologban egyet is értünk. Engem valószínűleg a radikális feministák egy része is ellenségnek tartana, mert nem 100%-ban osztom a véleményüket.
Kicsit olyan vagy, mint a középkori inkvizítorok. Aki akár egyetlen dogmát is megkérdőjelez, nem tart igaznak, az elpusztítandó ellenség.
Nem az a baj, hogy más a véleményed, hanem az, hogy intoleráns ember vagy, aki a más gondolkodásút ellenségnek tartja.
Szerintem ezt hívják más szóval gerincességnek. Bizonyos elvi kérdések nem engedik meg a megalkuvást. Ez nem inkvizíció, hanem politikai küzdelem az ellen, ami nem egyeztethető össze az alapelveimmel. Ráadásul, csak nem azt akarod most mondani, hogy amit a ribisétán megengednek maguknak a feminista aktivisták, azt én nem tehetem meg ennek a lapnak a hasábjain?
Történetesen például soha nem fogsz meggyőzni arról, hogy egy olyan társadalom, amely az erős felindulásból elkövetett emberölésnél kétszer nagyobb büntetéssel szankcionálja a nemi erőszakot minősített esetben és alapesetben pedig azonos büntetéssel, az egy “áldozat hibáztató” társadalom. Pedig még akár azon is elgondolkodhatnál, hogy mindkét bűncselekménynél az indulati elem dominál és ugyanúgy lehetne enyhítő körülmény. Csak az egyik esetben az indulati elem a felháborodásból eredő düh, a másik esetben esetleg a túlfokozott nemi vágy. Ráadásul, bár nagyon gusztustalan bűncselekmény a nemi erőszak, az élet elvételével mégsem esik talán egy súlyba… Persze most majd a nyakamba akarod varrni, hogy fel akarom menteni a bűnelkövetőket.
Mert ezzel egy antifeministát bármikor meg lehet hazug módon bélyegezni, de az mit sem számít, hogy a “feministák bibliáját” megalkotó Simone de Beauvoir azért írt petíciót a társaival együtt, hogy franciaországban gyermekekkel is lehessen szexuális kapcsolatot folytatni… De persze ő ettől még egy feminista ikon… No hogyne…
Nem akarok a nyakadba varrni semmit. Amúgy szerintem is a gyilkosság nagyobb bűn, mint a nemi erőszak (személyes vélemény).
Nyugodtan hangoztathatod a nézeteidet ennek a lapnak a hasábjain (ez a szólásszabadság). Viszont ne lepődj meg, ha ellenvéleményekkel is találkozol, adott esetben felháborodott, indulatos megnyilvánulásokkal is (mint pl. az ehhez a cikkhez fűzött első kommentár).
Én értékelem hogy van saját véleményed, de illene érvekkel megtámasztani, személyeskedés helyett.
Alter leírta az álláspontját világosan, te pedig nem voltál hajlandó egyenes választ adni az egyenes kérdésre. Nem tekintelek ellenségnek, de a mellébeszélést nem kedvelem. Tehát:
1. A Ribiséta egy olyan teljesen méltányolható bűnmegelőzési ajánlás ellen lép fel, amely hasznos, nem nőellenes, hanem a nőket védeni igyekvő, következésképpen nem hímsoviniszta. Bárki, aki egy ilyen bűnmegelőzési ajánlás ellen lázít, az bűnös a bűnmegelőzési-ismeretterjesztés akadályozásában, a társadalom és a férfiak elleni uszításban.
2. Nem létezik a társadalom áldozathibáztató magatartása. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a társadalom értékítélete megfogalmazódik a Büntető Törvénykönyvben is: míg a hirtelen felindulásból elkövetett emberölést csak 8 évvel rendeli büntetni a törvény, addig a nemi erőszak maximális büntetési tétele 15 év. Következésképpen a társadalom nemhogy hibáztatja az áldozatot, hanem példátlanul nagy büntetést helyez kilátásba az elkövetővel szemben. Többre becsüli egy nő erényét, mint egy ember életét.
Egyetértesz, vagy nem? Egyszerű és egyértelmű kérdés. Ha nem, akkor indokold érvekkel, Alter személyiségének az elemzése helyett.
“Nem túlzottan érdekel, mit gondolsz rólam. A torontói rendőrtiszt valószínűleg nem akart rosszat ezzel a tanáccsal, mégis akaratlanul megsértett egy csomó nőt. A társadalom áldozathibáztatása mint említettem, részben létezik. Sokan nem hibáztatják őket, de sokan igen. A Btk. valóban bünteti a nemi erőszakot, de a régi Btk-hoz fűzött jogértelmezésben ilyen is szerepelt: http://megeroszakoltak.blog.hu/2009/02/11/kacersag_es_bizalmaskodas“
Mint látod, tegnap kifejtettem a véleményemet a kérdésetekkel kapcsolatban. Ebből kiolvashatnád, hogy ez nem mellébeszélés, hanem a dolgok árnyalt megközelítése. Azért nem válaszoltam egyértelműen igennel vagy nemmel, mert a kérdés is összetett. Olyan, hogy “a” társadalom áldozathibáztatása, azért nem egyszerű kérdés, mert “a” társadalom különféle csoportokból áll, akik egy része rendelkezik áldozathibáztató attitűdökkel, másik része viszont nem. Ez olyan, mint azt sem lehet mondani, hogy “a” társadalom egésze Fideszes, vagy MSZP-s lenne. (A kérdés feltétele eleve fekete-fehér irányba próbált engem is terelni). Én sose voltam fekete-fehér. Amikor valamilyen pártra szavazok a választásokkor, akkor sem értek egyet soha egy párttal sem száz százalékosan. Akkor szavazok rá, ha többé-kevésbé egyetértek velük, és esetleg a kisebbik rossznak tartom őket (az utóbbi években inkább az utóbbi).
Alter személyiségét pedig azért elemeztem, mert ellenségnek nyilvánított minden ok nélkül (elég szomorú, ha valaki a más véleményűt azonnal ellenségnek tartja, és ez igenis utal bizonyos személyiségvonásokra). Ha pedig vállalja, hogy felnyom ide egy cikket, akkor bírja elviselni a kritikát és a más véleményt is. Ugyanis ez a demokrácia.
Azt pedig, hogy a torontói rendőrtiszt hímsoviniszta volt-e, azt nem tudom, ugyanis nem ismerem az illetőt. Nemcsak az a lényeg, hogy mit mondott, hanem az is, hogy milyen szándékkal mondta. Kétségtelen, hogy a radikális feministák azonnal ráugranak egy ilyen kijelentésre, de ezt sértőnek érezhették olyan nők is,akik nem tagjai ilyen mozgalmaknak, mert azt sugallja, hogy ha valaki kihívóan öltözik, azt ha megerőszakolják, részben maga tehet róla. A túlzottan provokatív öltözék meg valóban relatív. Sokan már egy miniszoknyát is kurvásnak tartanak, míg mások a nagyon szexi öltözéket se tartják annak. Nagyon relatív, ki mit tart annak, ezért szégyen, amikor egy büntetőeljárás alatt a bíró azt is mérlegeli, mit viselt a nő az erőszak idején. Sőt, arra is van példa, hogy a nő szexuális előéletére is kíváncsiak, és ha volt már néhány kapcsolata, könnyűvérűnek minősíthetik
Anaconda te tényleg a ködösítés nagymestere vagy. Ha helytelen lenne fekete-fehérben gondolkodni, akkor nem létezne az igazság fogalma sem. Tinédzser lányok szokása, hogy azt hiszik, hogy ezt is lehet, meg azt is lehet, mert ez a személyes szabadság. Igenis létezik társadalmi értékítélet. A törvények pedig a közerkölcsből fejlődnek ki. Egy társadalomra pedig tényleg akkor lehetne azt mondani, hogy “áldozat hibáztató” nemi erőszak tekintetében, ha a törvényei is ezt a társadalmi attitűdöt tükröznék. Ha igaz lenne, akkor szükségszerűen így lenne. Ezt még te is észrevehetnéd.
Te hogyan definiálod a ‘ribanc’ szót? Számodra milyen jelentést hordoz?
Ez nálam egyszerű:
Ribanc = a volt feleségem!
“Mert ezzel egy antifeministát bármikor meg lehet hazug módon bélyegezni, de az mit sem számít, hogy a “feministák bibliáját” megalkotó Simone de Beauvoir azért írt petíciót a társaival együtt, hogy franciaországban gyermekekkel is lehessen szexuális kapcsolatot folytatni…”
Kérlek, küldj egy linket, amely elvezet a bizonyító erejű dokumentumokhoz (pl. cikkekhez, beszkennelt peticiószöveghez stb.) Mert így csak egy kijelentés a sok közül.
És mennyi volt a korhatár? Simone hány éves leány- és fiúgyermekekkel akart együtt áldozni a szerelem oltárán?
Tények… tények… tények… (Ha vannak.)
“Később Simone De Beauvoir – más francia értelmiségiekkel egyetemben – egy petícióban kérvényezte, hogy Franciaországban töröljék el a szexuális beleegyezési korhatárt, aminek eredményeként gyermekekkel is lehetett volna szexuális kapcsolatot létesíteni.” (http://hu.wikipedia.org/wiki/Simone_de_Beauvoir)
Megfelel?
Köszönöm, hölgyem!
A Wikipédiában jelennek meg baromságok is, de a külföldi források hitelesek.
Úgy látom, Simone a 16 és a 19 év közötti lányokat szerette (a hímsoviniszta Sartre-vel együtt). Ha ez a petíció realizálódik, akkor a betegesebb elmék nem állnak meg a 14 év alatt, sőt simán alámennek a 10 éves kornak. Gyönyörű! Nemi sovinisztáktól nem is várok mást…
Vannak itt még nevek. Csak az ismertebb tekintélyek…
Louis Aragon, Roland Barthes, Jean-François Lyotard…
Felelőtlen idióták… Elnézést, “értelmiségiek”…
Nem szívesen válaszoltam kekeckedő kérdésedre.
Nem vagyok hölgy. Sosem voltam, és soha nem is leszek az.
ez úgy, ahogy van rettenetes és ezzel a feministák mennyire vannak tisztában? (mondjuk ezt nem itt kéne kérdeznem) én kb. azért kíváncsiskodtam ide, hogy lássam kit köpködnek a bezzeganyán, eddig sem gondoltam, hogy selkta-sa komplett, ill.némi személyes konfliktusom volt a csakolvassás leányvállalattal, de ezek után egy szó jut az eszembe, hogy ezek nemcsak megkeseredett szerencsétlenek, hanem tényleg nem látnak tovább az orruk hegyénél.
“Tények… tények… tények… (Ha vannak.)”
Gondolod légből kaptam? Mindenféle korú gyermekekkel akarták, merthogy a petíció a belegyezési korhatár teljes eltörlését indítványozta, A magyar Wikipédia Simone de Beavoir szócikkében a “Magánélete” címszó alatt megtalálod forráshivatkozásokkal együtt: hu.wikipedia.org/wiki/Simone_de_Beauvoir
Bár ez így nem teljesen korrekt, mert a Simone de Beauvoir szócikket is én írtam részben. Ezért érdemes összevetned az angol Wikipédiával. Viszont úgy tűnik sokan nem szeretik az igazságot a feminista nagyasszony pedofil hajlamáról, ezért a jelenlegi változatból valaki törölte már, még szerencse, hogy a Wikipédia megőriz minden korábbi változatot, így meg tudok adni egy címet, ahol megtalálod a régebbi szöveget is. A “School teaching and sexual relationships with underaged students” címszó alatt olvashatsz arról is, hogy a barátjával a nagy filozófus Sartre-al közössen szerették megrontani a diáklányokat, ezért Simone de Beavoir-t mindörökre el is tiltották a tanári hivatástól. Jó kis pedofil bűnszervezet voltak ők kettesben is, de a petíció kapcsán látható, hogy jó kapcsolatuk lehetett más pedofil értelmiségiekkel is.
http://en.wikipedia.org/w/index.php?title=Simone_de_Beauvoir&diff=494901968&oldid=485372527
De hogy a kételyeket biztosan eloszlassam, van más forrás is, ami részletesen tárgyalja a teljes sztorit. Parancsolj:
http://en.wikipedia.org/wiki/French_petition_against_age_of_consent_laws
Túl hosszan pihentettem a böngészőben a megkezdett hozzászólásomat, látom közben Hgyi már válaszolt.
Megírhatnád egy cikkben a Férfihangon. Jó tollad és megfelelő háttérismereted van a témáról.
Már régen fontolgatom, annál inkább is, mert úgy hiszem, Beauvoir más pszichológiai okok miatt is alkalmatlan volt arra, hogy a nők nevében fogalmazzon meg gondolatokat. Kösz, azt hiszem nem is halogatom tovább…
Nem csak neked írtam a kommentet, ezért is állítottam vissza, mert többeknek szólt :)
Ez nálam egyszerű:
Ribanc = a volt feleségem!
Ez már túl egyszerű az én ízlésemnek :-)
A túlzottan provokatív öltözék meg valóban relatív. Sokan már egy miniszoknyát is kurvásnak tartanak, míg mások a nagyon szexi öltözéket se tartják annak. Nagyon relatív, ki mit tart annak, ezért szégyen, amikor egy büntetőeljárás alatt a bíró azt is mérlegeli, mit viselt a nő az erőszak idején. Sőt, arra is van példa, hogy a nő szexuális előéletére is kíváncsiak, és ha volt már néhány kapcsolata, könnyűvérűnek minősíthetik
Ez nem szégyen, hanem árnyalt megközelítés, minden lehetséges körülmény figyelembe vétele. Te mondtad, hogy a világ nem fekete és fehér (egyetértek amúgy)
Nem hiszem, hogy a bíró a ruházatot mérlegelné, viszont a nő előzetes tetteit igen. Vagyis ha fölmegy egy férfi lakására és ott egymásba gabalyodnak, akkor feltételezhető, hogy a nő is benne volt, csak közben, vagy utólag gondolta meg magát, ami más megvilágításba helyezi a kérdést. Ugyanis nem ugyanolyan nemi erőszak izomból leteperni egy jajveszékelő nőt, mint szexelni valakivel aki másnap reggel megbánja a dolgot és inkább kitalál valami hazugságot hogy mentse az “erkölcseit”.
A “probléma” az, hogy senkit nem lehet elítélni egy korrekt jogrendszerben, ha nincs ellene bizonyíték (különben semmi garancia nem lenne arra hogy ártatlanok ne kerüljenek börtönbe). És valakinek a szava önmagában nem minősül bizonyítéknak, akár férfi, akár nő. Vagyis ha egy nő azt akarja hogy a tettest elítéljék akkor valami többet kell prezentálnia a bíróságon, mint a saját szava. A feministáknak ez sem tetszik, természetesen – szerintük patriarchális nőelnyomás, hogy bizonyíték hiányában nincs büntetés. Érdekes módon viszont a hazugságvizsgáló használatát ők ellenzik a legjobban, mindenféle handabandával, holott az biztosan tisztább képet adna a vádakról.
És ha a bíróságon annyi az ügy, hogy a nő ezt állít, a férfi meg azt, akkor ember legyen a talpán aki igazságot tesz – és ehhez a körülmények ismerete elengedhetetlen. Ez nem “áldozathibáztatás”, ez józan ész és az ártatlnaság vélelme.
Szerinted ha egy nő fölmegy egy férfi lakására, és mondjuk pettingelnek, de a nő esetleg (még) nem akar közösülni, de a férfi megerőszakolja, akkor ez a férfinak enyhítő körülmény? Szerintem nem. Elmúltak már azok az idők, amikor a lakásra menés hallgatólagos beleegyezést jelentett. Már csak azért is, mert sok szerelmi kapcsolat úgy bontakozik ki, hogy a férfi és nő előzőleg már baráti, szomszédi, kollegiális, stb. viszonyban volt, amiből következhet az, hogy úgy is kettesben maradhatnak valamelyikőjük lakásában, hogy nem törekednek nemi kapcsolatra.
Az is normális, ha ismerkedés közben felmennek egymás lakására, de még nem szexelnek. Ha egy párkapcsolat alakulása normális mederben folyik (bár ez inkább a 20-30 évvel ezelőtti viszonyokra értendő), akkor lehet, hogy hetek, hónapok is eltelnek a csókolózás és a közösülés között. Ezt minden normális férfi tiszteletben tartja. Ez a mai világ hülyesége, hogy elvárják az ismerkedés kezdetén való ágyba ugrást. Másrészt a kapcsolat bármelyik szakaszában dönthet úgy valaki, hogy nem akar tovább menni (ideiglenesen vagy véglegesen). Ha ezt a másik fél nem veszi tudomásul, és közösülésre kényszeríti, ugyanúgy bűncselekményt követ el, mint az, aki egy vadidegen nőt a bokorba vonszol. Sőt, ha valakit egy olyan személy erőszakol meg, akit szimpatikusnak tartott, vagy akár szeretett, az nagyon mély traumát okozhat, szerintem a bizalom képessége sokkal jobban megsérül, mint ha egy idegentől szenved el nemi erőszakot. Másrészt ez a “holnap reggel megbánja, hogy védje az erkölcseit” ma már nem így van. Ma egy független, felnőtt nő, ha lefekszik egy férfival, és ennek nem volt tanúja, ha nem esik teherbe, le is tagadhatja a szexet. Ha egyedül él, akkor lehet, hogy a rokonai, barátai, egyéb ismerősei sem érzékelnek a dologból semmit. Másrészt ha kitudódik, és nem fűvel-fával szexelő nő az illető, semmilyen rossz híre nem fog belőle származni, hacsak nem bigottan vallásos közeg veszi körül.
Szerinted ha egy nő fölmegy egy férfi lakására, és mondjuk pettingelnek, de a nő esetleg (még) nem akar közösülni, de a férfi megerőszakolja, akkor ez a férfinak enyhítő körülmény? Szerintem nem. Elmúltak már azok az idők, amikor a lakásra menés hallgatólagos beleegyezést jelentett. Már csak azért is, mert sok szerelmi kapcsolat úgy bontakozik ki, hogy a férfi és nő előzőleg már baráti, szomszédi, kollegiális, stb. viszonyban volt, amiből következhet az, hogy úgy is kettesben maradhatnak valamelyikőjük lakásában, hogy nem törekednek nemi kapcsolatra.
Ez itt most a fantázia birodalmába tartozik, “ha így, meg ha úgy”, de szerinted teljesen normális, hogy valakinek súlyos éveket akasztanak a nyakába a tények ismerete nélkül? Úgy gondolod, ha egy nő azt mondja hogy megerőszakolták, akkor az úgy van?
Ne kerülgessük a forró kását.
Szerintem csak azt lehet elítélni, akinek bizonyítható a bűnössége. Ez egy alapvető jogelv. Egy bírónak számolni kell a hamis vád lehetőségével is. Az még nem áldozathibáztatás szerintem, ha egy nem bizonyítható eset van és felmentik az állítólagos elkövetőt. Ha egyes radikális feministák azt akarnák, hogy a bíróság hallomásból higgyen el mindent, akkor nekimennének a jog alapjainak.
Azért, mert néhány dologban a feministáknak adok igazat, nem jelenti azt, hogy mindenben.
Ha egyes radikális feministák azt akarnák, hogy a bíróság hallomásból higgyen el mindent, akkor nekimennének a jog alapjainak.
Már nekimentek. Svédországban pl, ha egy nő másnapra megbánja a megegyezéses szexet, és feljelent, az erőszak…. Az amerikai radikális feministák pedig nagyon szeretnék, ha náluk is így lenne.
Azért kérlek gondolkozz el a DSK ügyön. Meg a wikilaeks-es Assange ügyén.
“Pedig a feminizmusnak több évszázados történelme van, nélkülük az európai nők alárendeltek lennének, akik nem tanulhatnának, és még a házastársukat sem választhatnák meg szabadon.”
Ezzel én simán vitába szállnék. Ha belegondolsz, ezek nem olyan tények amiket bármiféle független forrásból hallottál volna, ezek csak a feministák szájából hangzanak el, saját magukra és az ő dicső hőstetteikre vonatkozóan. Csakhát így a hitelességük nulla.
A feminizmusnak – attól függően hogy hogyan értelmezed – 1848-ban kezdődött a történelme a “declaration of sentiments” aláírásával Seneca Falls-ban (érdekes módon mint annyi más feminista holmit ezt is a férfiaktól lopták, a “declaration of independence”, vagyis az USA függetlenségi nyilatkozatának átirata), de tekinthetjük úgy is, hogy velünk van mióta világ a világ. Majd’ minden társadalomban felbukkan, ahol elkényelmesednek az emberek, béke van és gazdagság – a feminista mozgalom az ilyen helyeken a vég közeledtét jelezte. A római birodalomban és a görögöknél is megvolt ez a jelenség: a feministák felforgatták a társadalmat, az összeomlott és szétesett.
A feminizmus tulajdonképpen annak a tünete, hogy az embereknek “nincs elég problémája”, és így a nőknek van ideje és energiája az ősi és mélyen gyökerező ösztöneiket előtérbe helyezve a férfiak ellen fenekedni. És ha van rá lehetőségük, akkor meg is teszik, rendszerint sikerrel, és ezzel annak a kultúrának vége. A feminizálódó/matriarchálissá váló társadalmakat óhatatlanul megeszik a patriarchálisak.
Az idézethez visszatérve: a nők sosem voltak alárendeltek; régen senki nem tanulhatott kedvére, a férfiak pont annyira nem mint a nők, és abban a rövid időszakban amikor viszonylag mérhető hátrányban voltak a nők, annak oka volt; a keresztény kultúrkörben feministák nélkül is meglehetősen régóta divat, hogy a nők maguknak választanak társat (esetleg a felsőbb körökben voltak érdekházasságok). Nem a feminista vetítést kéne elhinni, hanem meg kéne nézni a valódi történelmet. Azt, amelyikben nem csak a nők szenvedéséről és a férfiak jogairól beszélünk, hanem a férfiak áldozatairól és a nők jogairól is.
Honnan veszed azt, hogy a nők sose voltak alárendeltek? Másrészt dicsőíted a patriarchális társadalmat (ami épp a férfiuralmon alapul). Nem kicsit ellentmondásos ez a hozzászólásod. A római birodalomban hol voltak szerinted feministák?
Szerinted a keresztény kultúrkörben a nők sokáig szabadon választottak társat… ezt nem tudom, honnan veszed. Csupán 100 évre kell visszamenni Magyarország történetében, hogy azt lássuk, hogy még a parasztságnál sem működött a szabad párválasztás. Föld a földdel házasodott, a fiataloknak (a fiúknak is) a szülők választottak házastársat. Egyedül a szegény napszámosrétegnél dívott a szerelmi házasság, mert náluk nem volt anyagi tétje a dolognak. Ajánlott olvasmány pl.: Sz. Morvai Judit: Asszonyok a nagycsaládban című könyve. Ez még az ötvenes években íródott, tehát a feminizmus radikálisabb irányzatai még nem hathattak rá. Először a polgárságnál jelent meg a szerelmi házasság eszménye, majd gyakorlata. Náluk is csak a 20. sz. első felére kezdett tömeges lenni. Arról nem is beszélve, hogy régebben a feleségek a férjüket az “uruknak” szólították (idős parasztnénik még néha ma is). Ez nem egyenrangú helyzetre utal (képzeljük el, ha a férjek hívnák a feleségüket úrnőjüknek a mindennapi szóhasználattal).
ezennel egyetértek Anacondával!
Valóban sok helyen (nem mindenhol és most százalékokkal nem akarok dobálózni, mert azzal inkább óvatosan kéne bánni) előfordult, hogy a nőnek nem volt meg ugyanaz a párválasztási helyzete (itthon). Ez tudatosan nálam is tény és egyben bűn.
Igen ám DE kedves Anaconda: a neofemek az elmúlt évek férfitársadalom bűneit is a mai férfiakra kenik, szóhasználatukban megszorító jelzőket nem tesznek. Tudja volt nem is régen egy tanulmány, ami a 6100 éve eltűnt matriarchális társadalmat vesézte. Azt maga elképzelni se tudja, hogy az akkori nők milyen bűnöket követtek el a férfiakkal. Ön szerint kompetens lenne a mai lányokat, asszonyokat hozzájuk mérnem? A kérdés költői….
Pedig Óriáskígyó olvtársnőnk most erősen túldimenzionál néhány szóhasználati, stilisztikai és gazdasági kérdést. Kezdjük azzal (ahogy egy laza pár szóval meg is említi) ez a párválasztási -mai szemmel nézve- anomália durvára nem csak a lányokra volt érvényes és durvára nem volt akkora jelentősége, mint egyes megkompolyodott femik állítják! Sem nálunk, sem a “görögrómaizsidókeresztény” kultúrkörben. Egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy “Hogyé aggya jányt? Meg van véve!” A házasulandó fiúra ugyanúgy érvényes volt a gazdasági nyomás – A PARASZTSÁGON BELÜL! A tisztviselői és értelmiségi (meglehetősen szűk) rétegen valamint iparos rétegen belül a kezdetektől fogva a szabad párválasztás érvényesült. És a parasztságon belül sem volt akkora ereje! Kezdjük azzal, hogy a “Suba a subához, guba a gubához” egyáltalán nem volt kőbe vészett törvény! A nagygazda fia minden további nélkül vette el a zsellérlányt és a dolgos, jóképű zsellérlegény is elvehette a nagygazdalányt. Ha akarta! (Ritkán akarta)
A matriarchátus se lehetett igazságosabb, mint a patriarchátus. Egy 6000 évvel ezelőtti társadalomról pedig írott formák nem maradtak fenn. Tehát nemigen lehet ma már elemezni. Nem vagyok híve a férfiak kollektív hibáztatásának sem (valóban a radikális feministák bele szoktak ebbe a hibába esni).
Azért volt nyomás helyezve a házasulandó fiúra, mert a patriarchátusban ő is alárendelt volt, mert nem ő volt a családfő. Nemcsak nemi, hanem életkori, családon belüli hierarchia is létezett. A társadalom nagyobb egységeit vizsgálva is kitűnik, hogy egy királynak is sokkal nagyobb hatalma volt, mint egy mai miniszterelnöknek. Kritizálni se nagyon lehetett őt a köznépnek (könnyen a felségsértés bűnébe lehetett esni). Egy férfi akkor tudott saját maga párt választani, ha családfői helyzetbe került, vagy függetlenné vált. De sokáig akkor is az érdek volt a meghatározóbb, nem az érzelmek. Ha hajadon nőt vett el, akkor a szülőktől (főleg az apától) kellett megkérni a lány kezét, és nem a lány szava számított elsősorban (humánusabb szülők azért figyelembe vették a lányuk akaratát is, de a többséget nem érdekelte). Az anyagiak pedig annyira számítottak, hogy hozomány nélkül sok lány egyáltalán nem tudott férjhez menni. Sok férfi se tudott megnősülni anyagiak híján. Viszont ők még jobb helyzetben voltak, mert legalább élhettek nemi életet, de a pártában maradt nőktől akár halálukig megkövetelték a szüzességet.
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-272.html
A legnagyobb hiba amit ebben a kérdésben elkövethetünk az, ha a mai, XXI. századi fogalomrendszerünket akarjuk ráerőltetni az akárcsak 30-40 évvel ezelőtti helyzet értelmezésére!
Én több mint 40 éve voltam gyakornok Baranya megye legdélebbi részén és pl. csak pécsi irodai dolgozó lányokkal ill. (a legnagyobb titokban!) helyi fiatalasszonyokkal tudtam ‘lelki életet élni’. A szüzesség ára minimum egy eljegyzés volt, pedig már legalább két nemzedék óta nem (vagy nem annyira és nem úgy) működtek a régi értelemben vett gazdasági kényszerek! Ezekben a körökben egészen a legutóbbi időkig (tulajdonképpen a fiatalság nagyarányú városba áramlásáig) nem azok voltak a párválasztási preferenciák, amiket a jellemzően több generáció óta irodai alkalmazott (jellemzően állami v. önkormányzati, de semmiképpen nem versenyszférában dolgozó) családok leányai feministák elképzelnek! A legelső szempont mindig is a munkabírás volt! A legnagyobb gazda leggazdagabb hektikás, görvélykóros fiacskája se kaphatott magas státuszú eladólányt!
Így van, parasztoknál az egészség, munkabírás is fontos szempont volt a házasodásnál. Valóban, 40 éve is még létezett a szüzességkultusz a nőknél, főleg a falusi származásúaknál. Bár akkoriban már a szerelmi házasság volt az etalon a legtöbb társadalmi rétegnél.
40 éve meg valóban egy fiatal férfinak nehéz helyzete lehetett, mert a szocialista társadalomban tiltott volt a prostitúció, a szüzességkultusz meg még élénken élt az akkori társadalom nagy részében (bár már nem annyira, mint a 20. sz. első felében). Lehet, hogy sok elkapkodott nősüléshez is vezetett ez. Ma meg az ellenkező véglet uralkodik, a mai nők közt annyi könnyűvérű van, hogy aki férjhez akar menni, gyakran pont ezért talál ehhez nehezen partnert.
Vicc abból az időből:
Édesapám! Lehet valami káros következménye a túlhajtott nemi életnek?
Igen fiam! A teniszkönyök!
“Tudod a +10 centi a miniszoknyádhoz néha annyi, mint egy biztonsági zár az ajtódon.”
Kedves Enikő. Kiről is beszélsz? :) Kérlek, ne beszélj nekem a miniszoknyámról, ugyanis nekem nincs olyan. Még mielőtt azt hinnéd, hogy semmi egyéb elfoglaltságom nincs azon kívül, hogy fessem magam, és kurtizánosnál kurtizánosabb ruhácskákat “shoppingoljak”, ki kell, hogy ábrándítsalak. Nem azért írtam ezt a kommentet, mert üresfejű picsa vagyok, hanem azért, mert az eddig látottak alapján ez a véleményem. Nem tudom, a Torontói lány mennyire öltözött hiányosan, mennyire volt részeg, mikor bekövetkezett az eset.
Lehetséges, hogy teljesen normálisan volt felöltözve. Akkor pedig a Torontói rendőr szavai nem hiszem, hogy olyan rettentő nagy szereppel és jelentőséggel bírtak volna, Lehetséges, hogy ezért háborodott fel a hölgy, nemde? Én ezen is elgondolkoztam, mert bár az ügyről tudok, nem tudom a részleteket.
Lehetséges bizony!
És az is lehetséges, hogy kilógó csöcsökkel négykézlábazott, bugyi nélkül, homlokpántnak készült miniben egy sikátorban.
Nem tudhatjuk.
Éppen ezért komikus pont manapság, pont Budapesten, pont ezügyben, pont ily módon demonstrálni.
Milyen az a “négykézlábazott bugyi”?
Jajj de preciöz valaki!
(A nejem is megőrjít, hogy MINDIG megigazítja utánam a polcra visszatett poharakat! Pedig tanúm az ég és minden seregi, hogy ezredmilliméterre ugyanoda teszem!)
Így már nem félreérthető?
Amúgy önmagában a miniszoknya nem feltétlenül kurvás. Egy szép lábú nő, akinek jól áll, miért ne viselhetné? Nekem is van miniszoknyám, időnként fel is szoktam venni. Általában olyan felsőt veszek fel hozzá, ami nem túl kivágott, így az összhatás nem ribancos.Amúgy a rövid sortok is tudnak ugyanolyan szexik lenni. Azt is illik tudni, hová mit lehet felvenni. Irodába nem illik nagyon rövid szoknyát felvenni, de hétvégén a parkban nyugodtan szaladgálhat benne valaki.
Anyukám mesélte, hogy amikor fiatal volt, a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, szinte minden fiatal nő minit viselt. Köztük rengeteg olyan volt, aki a házasságkötésig tartogatta a szüzességét, tehát messziről se volt könnyűvérű lány. Kortól és helytől változik, mi a viselet. 150 éve már attól is elaléltak a férfiak, ha egy nő bokája kivillant a szoknya alól. Bizonyos afrikai népeknél meg majdnem pucéran szaladgálnak ma is, és senki nem tart rossz erkölcsűnek egy olyan nőt, akinek fedetlenek a keblei, mert ott az a normális viselet.
Te hogyan definiálod a ‘ribanc’ szót? Számodra milyen jelentést hordoz?
Olyan nő, aki prostitúcióból él. Ide sorolhatóak esetleg a könnyűvérű nők is, de rájuk én inkább a könnyűvérű kifejezést használnám, mert az a nő ribanc, aki pénzért, vagy anyagi, karrierbeli előnyökért közösül.
Az öltözék még nem tesz senkit ribanccá.
Te hogyan definiálod a ‘könnyűvérű’ szót? Számodra milyen jelentést hordoz?
Szerintem az, akinek a vére nem merül el a vízben, (fajsúly < 1.)
http://informed.hu/bulvar/meguszta-a-bortont-a-magat-halalos-rakbetegnek-hazudo-no-171560.html
“Akár 24 év börtönt is kaphatott volna, de egy napot sem kell rács mögött töltenie annak az amerikai nőnek, aki halálos rákbetegnek hazudta magát, hogy jólelkű emberek adományaiból álomesküvőt és lakodalmat csaphasson.”
24 év túlzás, de 3-5 év börtönt kaphatott volna csalásért.
@Anaconda: “Honnan veszed azt, hogy a nők sose voltak alárendeltek?”
Miért, te honnan veszed, hogy igen? A feministáktól. Rajtuk kívül senki nem állította, én meg őket nem tartom hiteles forrásnak. A valódi “nőelnyomásnak” se értelme nem lett volna, se “tömegbázisa” a férfiak körében. Érdekes módon senki nem beszél arról, hogy micsoda “nőelnyomás”, hogy régen nem voltak női kőművesek vagy patkolókovácsok. Ez azért van, mert általában annyira hülye azért senki nincs, hogy ne tudja, ezekhez a szakmákhoz a férfiak fizikai képességei jobban passzoltak. Viszont ahol nem ennyire evidens a különbség ott a feministák habzó szájjal ontják a baromságot, és a köznép nem veszi a fáradságot a kritikus gondolkodásra.
De a feminista propagandát hagyjuk, már nem is a könyökömön, hanem a seggemen jön ki a sok demagóg féligazság és ferdítés arról, hogy a nők nem tanulhattak, szavazhattak, ésatöbbi. Ezek a témák milliószor bonyolultabbak annál mint a feministák háromszavas szlogenjei hirdetik. Példának okáért a férfiak és a nők általános választójogának bevezetése között a világon átlagosan 10 év különbség volt, és mindez jó 100 évvel ezelőtt. A mai napig is ezen feszengeni szerintem egy kicsit erős. Ráadásul annak a gigászi 10 év különbségnek is racionális oka volt, amiről a femcsik persze nem beszélnek.
Egy társadalmi csoport alárendelése egy másik csoport tudatos elnyomó tevékenységét feltételezi, és hadd ne kelljen elmagyaráznom, hogy a férfiak sosem akarták kollektíve elnyomni a nőket. Ez szembemegy a biológiai és az erkölcsi késztetéseinkkel is, nem beszélve arról, hogy a gyerekeket gyakorlatilag mindig a nők nevelték, és így elég furcsa lett volna ha a saját elnyomásukra nevelik őket. A feministák lóf*szt sem értenek a történelemből, de a propagandájuk jól hangzik, így tömegeket hülyítenek el.
Tudod kik voltak alárendelt szerepben? A rabszolgák. De rajtuk ez látszott is, mondjuk láncok és kényszermunka formájában, vagy azon hogy értük senki nem állt félre a süllyedő Titanicon.
“Másrészt dicsőíted a patriarchális társadalmat (ami épp a férfiuralmon alapul).”
Ez megintcsak a feminista agymenés. A “patriarchális társadalom” nem jelent többet annál, mint hogy elismerjük a gyerek apját a gyerek apjának, és hogy a férfi a vagyonát a fiára örökítheti tovább. Ebből fejlesztettek a feminácik univerzális mumust amivel lehet ijesztgetni a félős kislányokat. Tragikomikus.
“A római birodalomban hol voltak szerinted feministák?”
A végefelé mindenhol. Én olvastam erről, úgy érzem te nem. Ennek tükrében miért hiszed hogy te tudsz többet mint én? :)
“Föld a földdel házasodott, a fiataloknak (a fiúknak is) a szülők választottak házastársat.”
Akkor ebben nem volt semmi “diszkrimináció”. Következő kérdés?
“régebben a feleségek a férjüket az “uruknak” szólították”
Ez csak játék a szavakkal. A férfiak többsége az életénél is többre értékeli a családját, és reggeltől estig gürcöl értük. Nem rossz “úr” az ilyen, nekem is lehetne egy… De “sajnos” férfi vagyok :)
A Római Birodalomban fellehető “feministák” érdekelnének. Hol olvastál róluk? Én is szívesen elolvasnám azt a könyvet, internetes vagy újságcikket.
Nem nagyon fogsz polkorrekt forrást találni, mert mind csak azzal foglalkozik hogy milyen sanyarú volt a nők élete. Ha tudsz angolul, kezdheted itt, aztán tárgyalhatunk tovább :)
Ez érdekes cikk volt. Valóban, A Római Birodalom bukását megelőző időben a nők nagyobb hatalommal bírtak, mint előtte, de szerintem a huszadik századi egyenjogúsági szintet még nem érték el. Néhány hasonlóság tényleg akad, de a párhuzam szerintem nem tökéletes. A bukást a rómaiak idején inkább a hedonizmus okozta, és az, hogy nem tudták a birodalmat fenntartani (túlterjeszkedtek).
A hedonizmus ma is egyre inkább tért hódít. A feminizmussal való kapcsolata érdekes kérdés. Sok nő tényleg úgy értelmezi az egyenjogúságot, hogy szabadosan kell élni. Sajnos. Mindenesetre a régi prüdéria se volt jó. Az a baj, hogy sok ember nem tud jól élni a szabadsággal (ezzel még véletlenül se azt akarom mondani, hogy a szabadságot korlátozni kellene).
Ha rákeresel a neten Hammurabi törvényeire, előkelő helyen van a magyar elektronikus könyvtár, amely a letöltő oldalán a következő idézetet emelte ki a 282 cikkely közül:
“137. §. Ha valaki másodfeleségének, ki neki gyermekeket szült, avagy hitvesének, ki gyermekekkel ajándékozta meg, elbocsátására határozza el magát: az illető nőszemélynek hozományát adja vissza és egy részt földből, kertből, ingóságból adjon neki, hogy gyermekeit felnevelhesse…”
Az idézet egyébként a törvénykönyvben folytatódik: “miután pedig gyermekeit felnevelte, mindabból, a mi gyermekeinek adatott, a fiukhoz hasonlóan egy rész adassék neki, mire szíve férfia elveheti.”
Most már tudjuk miért bukott el a Babilóniai birodalom :)
Az viszont rejtély, hogy miért ezt a cikkelyt találta a MEK a legérdekesebbnek.
@Clement: “a nőnek nem volt meg ugyanaz a párválasztási helyzete”
Aha, de azt nem valamiféle patriarchális társadalom erőltette a fiatalokra, hanem a saját szüleik, többek között az anyjuk. Mégpedig racionális okokból, aminek a társadalom túlélése volt a tétje. Annak idején, amikor egy gyermek(ek)et egyedül nevelő anya sorsa szociális segélyek hiányában a nyomor és éhezés volt, nem lehetett ezt olyan lazán kezelni mint manapság. És csak a feminista idióták képzelik azt, hogy ez valamiféle “gonoszság” volt a férfiak részéről a nők irányába.
A patriarchális társadalom nyilván nem gonoszságból volt olyan, amilyen. Mivel az akkori emberek más normák szerint nőttek fel, a ma riasztó szokások sem az illetők rosszindulatát bizonyítja. Patriarchális társadalom ma is többfelé megfigyelhető a világban (pl. az araboknál). Ott szerintem nagyon rossz a nők helyzete, de a férjek, apák többsége nem kifejezetten rosszindulatú, egyszerűen azt gondolják, az a helyes, ha ők diktálnak a családban. A neveltetés sokat számít.
Az arab nők problémáinak elég nagy részét az arab nők okozzák. A női körülmetélést is az anyák erőltetik, a csadort is inkább a nők, ésatöbbi. Furcsa egy “nőelnyomás” az amit a nők forszíroznak…
Tudod mi a riasztó? Hogy sokan úgy gondolkodnak a múltról, ahogy a feministák akarják. Hogy azt képzelik, a múltban mindenki hülye barbár volt, és puszta hülyeségből vagy rosszindulatból ott ártott másoknak ahol csak tudott. Valójában a férfiak sosem akarták elnyomni a nőket, és nem is tették. Hogy voltak és vannak olyan vallási szokások, amik a nőkre is korlátokat helyeznek, éppúgy mint a férfiakra, az nem “patriarchális” téma, hanem vallási, és nem “nőelnyomás”, hanem társadalmi tradíció, aminek az okai feledésbe merültek.
@Anaconda: “Azért volt nyomás helyezve a házasulandó fiúra, mert a patriarchátusban ő is alárendelt volt, mert nem ő volt a családfő.”
Ez úgy hangzik mint valami neoliberális (ex-szadeszes) duma. Tudod régen az emberek 99%-a földművelésből élt, vagyis volt egy ember (…férfi), akinek volt egy darab földje, állatai, szerszámai, és úgy általában mindene ami az élethez kellett. Azért volt ő férfi, mert egy nő nem bírta volna az izomszakasztó munkát, különösen a szülések mellett nem, amiből annakidején volt akár 12 is. Ez a férfi tudott maga mellé venni feleséget, mert termelt annyi élelmet, hogy jusson az asszonynak és a gyerekeknek is. Egy nőnek ez kapóra jött, mert 12 szülés mellett és egyébként is gyengébb fizikumával igen nagy szarban lett ovlna, ha nincs senki aki eltartja. Ez volt a monogám kapcsolatok lényege és a “patriarchális társadalom” működési elve egészen addig, amíg fel nem találták a férfiak a gépesítést, és az el nem terjedt annyira, hogy legyen “fölös” kaja és vagyon. Vagyis kb. 100 évvel ezelőttig azért nem fejlődhetett ki a feminizmus, mert amelyik nő kitalálta, az instant éhenhalt, mert férfiak nélkül gyakorlatilag fikarcnyi esélye is alig volt az életben maradásra. 100 éve a nők hálát adtak az úrnak a férfiak áldozatos munkájáért, ahelyett hogy szapulták volna azt… (A rómaiaknál és a görögöknél gépesítés helyett rabsozlgaság volt, az termelte az extra kaját és vagyont.)
Témához visszatérve: a fiúnak előbb fel kellett nőnie, hogy megtanulja és hogy bizonyítsa a saját képességeit a családfenntartásra, aztán lehetett morfondírozni, hogy hogyan is lehetne egy új családot alapítania. Jó esetben földet adott a földesúr, tizedért meg ilyesmiért cserébe, de kellettek állatok, szerszámok, ház, ésatöbbi. Vagyis a családalapítás sem úgy ment mint manapság. Nem akarok senkit megsérteni, de aki 21. századi szemmel a múltba nézve arról beszél, hogy micsoda nőelnyomás volt hogy a csajokat nem engedték szerelmi házasságokat kötni, annak valami fantasztikusan halvány segédfogalma sincs arról, hogy a múlt mennyire más volt mint a jelen. (És így persze a véleménye annyit sem ér mint egy kalap szamóca.)
“Nemcsak nemi, hanem életkori, családon belüli hierarchia is létezett.”
Még jó. Nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát :)
“Sok férfi se tudott megnősülni anyagiak híján. Viszont ők még jobb helyzetben voltak, mert legalább élhettek nemi életet”
Osztán kivel? Azokkal a hajadonokkal akiknek muszáj volt szüzen maradni? :)
Nem szeretem a túlzott liberalizmust sem. Ismerem annyira a múltbeli viszonyokat, hogy tudom, hogy régen a többség paraszt volt. Viszont a paraszti munkát nemcsak a férfiak végezték. A nők ugyanúgy kapáltak, arattak, ellátták az állatokat, mint a férfiak. A munka megoszlott mindkét nem között. A mezőre a parasztasszonyok ugyanúgy kijártak, mint a férfiak. Nem úgy nézett ki a dolog, mint a polgárságnál, ahol a legtöbb nő otthon ült, és maximum a háztartást végezte. A gazdag polgárnők és a nemesnők valóban nem dolgoztak, nekik ott volt a cselédség, ők csak irányították őket.
A parasztságnál azért sem voltak egyedülálló emberek, mert a gazdálkodást nem lehetett egyedül megoldani. Ezért voltak a parasztcsaládok a legtöbb helyen többgenerációsak, ezért maradtak otthon a vénlányok (szüleik gazdaságában dolgoztak tovább). Férfiak se tudtak megélni egyedül, nemcsak a nők. Egyedülálló parasztemberek se nagyon voltak. Azt jól látod, hogy ennek főleg a mai szociális rendszerek hiánya volt a fő oka. Nyugdíj se létezett sokáig, az öregek a tágabb nagycsaládhoz tartoztak, addig dolgoztak, amíg bírtak, de eleve kevesen érték meg a munkaképtelen kort.
Nem lehet azzal vádolni, hogy mai szemmel nézném a dolgokat. A szerelmi házasságok a 20. sz.-ra voltak főleg jellemzőek, ott is a 2. felére. Az csak ténymegállapítás a részemről, hogy nem volt divat. Mint írtam, a férfiak se szerelemből nősültek általában. A kalap szamócát meg ajánlom megevésre. Én kifejezetten sokat olvastam a régi korok szokásairól, főleg férfi tanárok oktattak, és ők is elismerték, hogy régen Európában férfiuralmú társadalom volt. Ez még nem kifejezetten feminista álláspont.
De elég csak a Bibliát elővennünk. Pál apostol nyíltan kimondja, hogy a férfinak szeretnie kell a feleségét, az asszonynak engedelmeskednie. Alá-fölérendelt kapcsolatot tart helyesnek (az lett volna a csoda, ha mást tartott volna, mert az első század embereként így szocializálódott).
Régen a nősülni nem tudó férfiak prostikkal, cselédlányokkal, kikapós asszonyokkal éltek nemi életet. Még a falvakban is volt egy-egy “falu rossza”, akit pont ezért tűrtek meg az emberek, ez volt a funkciója.
Tulajdonképpen miért boncolgatjátok a régmúltat?
Ugyanazért amiért bármi mást.
“A nők ugyanúgy kapáltak, arattak, ellátták az állatokat, mint a férfiak.”
Az “ugyanúgy” kifejezés messze nem takarja a valóságot :) Kapáltak, arattak, satöbbi, ez eddig oké, de nem ugyanúgy.
“Férfiak se tudtak megélni egyedül, nemcsak a nők.”
Megnyugodhatsz, tudtak. Nem könnyen, nem vidáman, de azért nagyságrendekkel jobban, mint a nők. Például mert nem szültek, nem menstruáltak, mert erősebbek és kitartóbbak, hogy csak egy pár okot említsek.
“Nem lehet azzal vádolni, hogy mai szemmel nézném a dolgokat.”
Nem szokásom vádaskodni, bár az utóbbi hetekben tényleg türelmetlenebb vagyok kissé a szokottnál. Mindazonáltal amiket eddig mondtál (ez előtt a komment előtt), az nagyban hasonlított a feminista dogmára, ami a férfigyűlölő propaganda kivetítése a régmúltra, annak megértése vagy ismerete nélkül. Ez a kommented jóval racionálisabb, bár még akad benne némi grrrl-power szépítgetés, de azért ezzel már jóval kevesebbet kötekedek :)
“főleg férfi tanárok oktattak, és ők is elismerték, hogy régen Európában férfiuralmú társadalom volt. Ez még nem kifejezetten feminista álláspont.”
Manapság nagyon nagy trend ebben a hülyeségben hinni, és sajnálattal tapasztalom hogy töritanárok is beleesnek ebbe a hibába.
A nagytöbbség egyszerűen képtelen megérteni két alapvető dolgot – kíváncsi vagyok te mennyire boldogulsz velük:
1. A régi társadalmakban volt sok korlátozás és felelősség a nőkön, amit a feminizmus “nőelnyomásnak” aposztrofál és egyfolytában hirdet, ugyanakkor a régi társadalmakban volt sok korlátozás és felelősség a férfiakon is, amivel senki nem foglalkozik, főleg a feministák nem. Tehát az érmének csak az egyik oldalát nézik, és így vonnak le következtetéseket, csakhát így egy kicsit furcsa az eredmény, ugyanis egy rohadt patriarcha nőelnyomó múlt-képből istentelenül nehéz megmagyarázni ami a titanicon történt. A régi rendszerben a két nem jogai és kötelességei eltérőek voltak, de kiegyensúlyozottak – viszont amíg csak az egyik serpenyővel foglalkozol és a másikra vak maradsz, addig sosem fogod megérteni a teljes képet. (lásd töritanárok)
2. Minden “nemi különbözőségnek” konkrét, kézzelfogható és racionális oka volt, amit a mai közvélemény nem tud, de nem is érdekli, tőből leszarják. Mai fejjel nehéz lehet megérteni például azt, hogy miért nem házasodhattak szerelemből a 16. századi parasztok gyerekei, és ha valakiben megvan a kellő előítélet, akkor ebből simán levezeti a nőelnyomást. De ha venné a fáradságot az okok felkutatására, akkor rájöhetne, hogy a nemi különbségeknek értelme volt, ami segítette a csoport fennmaradását, boldogulását. A legtöbb ilyen a túlélést biztosította vagy a csoport egységét, belső összetartását, és akik a társadalmi szabályokat étrehozták azok hajlandóak voltak a nagyobb célokért beáldozni valamennyit az egyén szabadságából. Ma, a szabadság illúziójának korában szinte felfoghatatlan, miért vették régen komolyan a nők szüzességét és hűségét (és miért sokkal kevésbé a férfiakét), de ennek is racionális oka volt, amihez semmi köze valamiféle képzelt “nőgyűlöletnek”.
Az extra pont, amit félve adok elő, mert csak az első kettő tökéletes megértése után lehet vele mit kezdeni: manapság oltári nagy divat a nemek biológiájának és pszichológiájának nem ismerete és félremagyarázása, ezért manapság szinte senki nem érti, hogy pl. Pál apostol miért azt mondta, amit. A férfi belső felépítéséből és evolúciós “kódoltságából” fakadóan nem ugyanúgy érez a nő iránt, mint a nő a férfi iránt. Nem véletlen, hogy a bibliában az áll, hogy a férj szeresse a feleségét, de a feleség tisztelje a férjét. Az sem véletlen, hogy a biblia a férfit jelöli meg mint családfőt. azok a hülye birkapásztorok akárhányezer évvel ezelőtt ezerszer annyit tudtak a nemek lelkivilágáról és ösztöneiről, mint a mai modern emberek nagytöbbsége. Tudták például, hogy mi az a hipergámia és hogy hogyan működik – és hogy ezt a női ösztönt csak olyan férfi tudja kielégíteni, aki tudja vezetni a nőt. Ha a nő irányít, az egyenes út a saját boldogtalanságához. Dehát ezek olyan eretnek antipolkorrekt nézetek, amikre már gondolni is csak félve lehet, nem hogy a neten “terjeszteni”… Pf.
“Régen a nősülni nem tudó férfiak prostikkal, cselédlányokkal, kikapós asszonyokkal éltek nemi életet. Még a falvakban is volt egy-egy “falu rossza”, akit pont ezért tűrtek meg az emberek, ez volt a funkciója.”
Ezen mosolyogtam :)
Régen az emberek többsége falvakban élt, és ott nem nagyon dívott a prostitúció. A cselédlányokhoz legföljebb az uruk (nem a férjük, hanem a munkaadó uruk) férhetett hozzá, és hát a cselédlányokra is vonatkozott a szüzességi mizéria. A kikapós asszonyok, meg a “falu rossza” viszont nem feküdtek le csak úgy mindenkivel, főleg nem olyan lúzerekkel akik annyira bénák vagy visszataszítóak voltak hogy még feleséget sem tudtak szerezni maguknak :)
Genetikai elemzések szerint a régi időkben a nők 80%-a szült gyereket, de a férfiaknak csak 40%-a nemzette azokat. A “maradék” 60% férfi vagy csúnyán felszarvazódott, vagy cölibátusban élt.
Egyébként ha egy nőtlen férfi tarthat szeretőt, akkor egy hajadon is, csak a gyermekáldás ellen kell védekezni valahogy :D
Ez majdnem a 80-20-as szabály. Ez ma úgy érvényesül, hogy a nők 80%-át a pasik 40%-a fekteti le. Falun tényleg el tudom képzelni, hogy egy testileg-lelkileg nem vonzó, esetleg fogyatékos férfi tényleg sose tudott nőt szerezni magának. A városi lakosságnál azért dívott a prostik igénybe vétele, mert pl. az iparos férfiak később nősültek, mint a parasztok. A parasztlegények 20-22 évesen házasodtak, a városi mesterek csak 30-40 közt, mert addigra tudták a kellő egzisztenciát megalapozni.
Már megbocsáss, de melyik bolygón élsz te? Mert ha nem űrlény lennél, és néha látnál férfiakat, akkor biztosan körülnézhetnél az ismerőseid között és csodák csodájára azt tapasztalnád, hogy a légből kapott 80-40-ed még köszönő viszonyba sincs a valósággal. Mint minden normális embernek, nekem is él a környezetemben 200-300 férfi és nem sokat ismerek akinek nincs barátnője felesége. És nőként te is láthatnád, hogy nem egymás pasijaira hajtunk, sőt elég jó érzékünk is van hozzá, hogy kiszúrjuk ha valaki több vasat akar a tűzben tartani. Szerintem sürgősen kezdj el társasági életet élni, mert a magány teljesen eltorzította az értékítéleted és a valóságérzéked.
A 80-20 a “szexpiac” liberalizálódására vonatkozik, és manapság nyugaton figyelhető meg. A magyar helyzet szokás szerint pár évtizedes “lemaradásban” van. Itteni szemmel könnyű nem érteni a témát, pedig errefelé haladunk mi is. Nézd a fiatalokat.
Honnan veszed, hogy én nem élek társasági életet? Ismersz személyesen? A héten is több barátommal (férfiakkal, nőkkel vegyesen) találkoztam. Érdekes, az én ismerőseim között több viszonylag fiatal, magányos férfi volt/van. Magányoson nem azt értem, hogy nincsenek barátai sem, hanem azt, hogy nincs párkapcsolata, esetleg nem népszerű a nők körében. Személyesen ismertem több pasit, akikről tudtam, hogy 30 felett, vagy ahhoz közeledve is szüzek voltak. Ez nem annyira ritka, mint gondolod. Vannak olyanok is, akiknek az elmúlt pár évben nem volt párkapcsolata, de nem szüzek, van, aki biztosan nem az. Természetesen nőcsábász típusokat is ismerek, meg olyanokat is, akik monogám kapcsolatban élnek, ami viszonylag jól működik (valószínűleg nem nagyon lépnek félre). Olyan pedig szerintem létezik, hogy a nőknél sikeres férfi népszerűbb más nőknél is. Aki erkölcsileg gátlástalanabb, az simán ráhajt a foglalt férfiakra is, Aki ezt nem teszi meg, az is gyakran ahhoz vonzódik, aki foglalt. Ennek a nők hipergám ösztöne az oka. Vannak nagyon okos, kedves, jószándékú férfiak, akik nem értenek a nőkhöz, vagy túl félszegek ahhoz, hogy vonzalmat váltsanak ki. Főleg ők maradnak tartósan egyedül. A nők barátként becsülik őket, de nem tudnak vonzódni hozzájuk. Ma azért marad több férfi egyedül, mert nem muszáj férjhez menni 20-25 éves korig, így kapkodva sem választják ki őket. Esetleg 35-40 éves koruk körül érdekessé válnak a családalapítási pánikban levő hasonló korú nőknek, és akkor valaki férjül veszi őket.
Amúgy nem vagyok űrlény, és a valóságérzékemmel sincs baj szerintem. Nem kellene ilyen lekezelő stílusban megnyilatkoznod.
Ma azért marad több férfi egyedül, mert nem muszáj férjhez menni 20-25 éves korig, így kapkodva sem választják ki őket. Esetleg 35-40 éves koruk körül érdekessé válnak a családalapítási pánikban levő hasonló korú nőknek, és akkor valaki férjül veszi őket.
Fenét. Sokan saját elhatározásból nem nősülnek, mivel a házasság manapság egy súlyosan előnytelen szerződés a férfiak számára. Ezekhez hiába akarnál férjhez menni, mert nem fognak elvenni a büdös életben soha, és milyen igazuk van.
The hermit: Nem elsősorban nősülésről beszélek, hanem párkapcsolatról. Tapasztalatom, hogy sok ilyen férfi nem kifejezetten házasságot szeretne, hanem csak azt, hogy ne utasítsák folyton vissza a nők. Bár ismerek olyat is, aki szívesen meg is nősülne, de nem talál társat. Én pl. nem mennék hozzá ilyen pasihoz, mert nem az eseteim. Családalapítási pánik sincs rajtam (honnan gondoltad, hogy pont én akarnék hozzájuk menni?). Csupán azt tapasztaltam, hogy sok férfi, aki a húszas éveiben népszerűtlen a nőknél határozatlanság miatt, a harmincas éveiben megnősül anélkül, hogy komoly személyiségváltozáson menne keresztül. Deansdale-el pár hete pont erről beszélgettünk egy másik cikk kapcsán. Ilyenkor ezeket a férfiakat szamárelven választják a nők (jobb nem jutott alapon). A férfiak se szerelemből veszik el őket, hanem megalkusznak a lehetőséggel. Természetesen nem mind nősül ezekből, hanem van, aki agglegény lesz, esetleg aggszűz is. Nem keverendők össze az agglegényéletet élvezetből, önként választókkal, mert az egy másik kategória.
“Honnan veszed, hogy én nem élek társasági életet?”
Ez nem neked szól, hanem mindenkiek: Itt senki magánélete nem téma. Kéretik nem beszélni a sajátról, máséról meg főleg nem.
A felvázolt szexpiaci elvekkel egyébként nagyjából egyetértek.
Hú, hát szerintem falun nem éltek ilyen szűzies életet, mint amiről írtok… :o))
lánc, lánc, eszterlánc… nyitva van az aranykapu csak bújjatok rajta!… nomeg a pajzán mesék gyűjteménye… :o)
Az, hogy pajzánkodtak szóban, még nem jelentette azt, hogy szabadosan élt volna a többség. A nemi élet korlátok közé volt szorítva. A pajzánkodás inkább feszültséglevezető szelepként működött.
@Miria: “Nem tudom, a Torontói lány mennyire öltözött hiányosan, mennyire volt részeg, mikor bekövetkezett az eset. Lehetséges, hogy teljesen normálisan volt felöltözve. Akkor pedig a Torontói rendőr szavai nem hiszem, hogy olyan rettentő nagy szereppel és jelentőséggel bírtak volna, Lehetséges, hogy ezért háborodott fel a hölgy, nemde?”
Nem a hölgy háborodott fel, hanem a feministák.
Egyébként teljesen lényegtelen a témában, hogy neked van-e miniszoknyád. A lényeg az, hogy a feministák az utcára mentek azért tüntetni, hogy a döntéseik káros következményeit viselje valaki más. Ez egyfelől valami fantasztikusan önző és gyermeteg (kishercegnős) mentalitást feltételez, másrészt fizikailag lehetetlen.
Nemi erőszakok történnek, ez sajnálatos tény. Az áldozattá válás esélyeit lehet növelni és csökkenteni bizonyos módszerekkel. A torontói rendőr említett néhányat a csökkentésére – ez ellen tiltakoznak a feministák. Magyarul ez annyit tesz, hogy a feministák a nemi erőszakok számának csökkentése ELLEN tiltakoznak. Annyi eszük persze nincs, hogy ezt megértsék. Nekik ott megállt az agyi fejlődés, hogy valaki rájuk szólt (apucikomplexus), hogy ne öltözzenek kurvának, és ettől kirobbant a hiszti, mert ők igenis azt csinálnak amit akarnak, inkább változzon meg a világ és a társadalom!!! A hülye tapló idiótái…
@Anaconda: “Amúgy önmagában a miniszoknya nem feltétlenül kurvás. Egy szép lábú nő, akinek jól áll, miért ne viselhetné? Nekem is van miniszoknyám, időnként fel is szoktam venni.”
Én ennek csak örülök :) Ez önmagában nem is jelent feltétlenül nemierőszak-kockázatot, ugyanis fényes nappal egy nyílt utcán senki nem fog leteperni. De ha más tényezőkkel adódik össze, akkor igenis jelenthet extra kockázatot, és akkor már te is lehet hogy megfontoltabban állsz a kérdéshez. Egyébként hadd hívjam fel a figyelmed, hogy senki nem mondta, hogy a nők ne hordjanak miniszoknyát, többek között a torontói rendőr sem.
Ja, egyébként kurvás. Ha szép lábú a nő, akkor annál inkább. És ezt minden nő is tudja, csakhát a nők közötti szexuális fegyverkezési versenyben tilos lemaradni :) Tudják, milyen hatással van a férfiakra, hogy a túróba ne tudnák. És pont ezért viselik egy tízszer kényelmesebb és kellemesebb térdig érő nyári szoknya vagy rövidnadrág helyett. Csak persze ezt már nem akarják beismerni, hiszen a női szexuális stratégia egyik legfontosabb központi eleme a “hihető tagadhatóság” (plausible deniability), vagyis hogy ártatlan pofát vágva letagadhassanak bármiféle szándékosságot a maguk részéről, így kibújva a kéretlen udvarlók – és mindennemű felelősség – alól.
Persze a nőknél kognitív disszonanciát okoz, hogy nem tartják magukat kurvának de kurvásan öltöznek, ezért aztán bármiféle vetítésre és okoskodásra képesek, hogy az ellentétet valahogy feloldják. Legtöbbször oda lyukadnak ki, hogy “nem is kurvás”. De az.
Ha olyan nő vagy, aki ilyen magyarázatokat gyárt magának, akkor azt tudom tanácsolni, hogy nőj fel, és fogadd el hogy kurvásan öltözöl. Ez van.
Köszönöm, a 35 évemmel már régen felnőttem. Az előző hozzászólásodban az észbeli képességeimet vontad burkoltan kétségbe, most meg a felnőtt mivoltomat. Miért gondolom azt, hogy irritál a jelenlétem ezen a blogon, és el próbálsz riasztani (nem fog sikerülni, hozzászoktam a fórumok, blogok “hangulatához”)?
Meg fogsz lepődni, de én a miniszoknyámat idén még fel se vettem, akik ismernek, azok “konzervatív öltözködésűként” tartanak nyilván. Ha valaki évente párszor, meleg időben miniszoknyát vesz fel mondjuk egy nyaralóhelyen, vagy abban ugrik le a közértbe vásárolni, attól még nem lesz kurvás (legalábbis szerintem). Ha ilyet veszek fel, mindig vigyázok, hogy pl. a felső ne legyen ujjatlan, mondjuk spagettipántos, ne vegyek fel 3-4 cm-esnél magasabb sarkú cipőt, ne használjak élénk színű rúzst, stb. Az is számít, hogy a miniszoknyám sportos, és egyszerű, kivágás nélküli pólót és lapos cipőt veszek fel hozzá. Pont azért, hogy ne váljon közönségessé az összhatás.
Az esetek többségében hétköznapi eleganciával öltözködöm. A túl sportos ruhákat legfeljebb túrázáshoz veszem fel. A mai húszas-harmincas korosztály, de főleg a tinik átlagához viszonyítva visszafogottan öltözködöm. Általában kb. térdig érő szoknyát, blúzt, vagy nem túl kivágott pólót szoktam viselni, hűvösebb időben hosszúnadrágot. Gyakran viselek blézert vagy kosztümöt hétköznap is (pedig dress code nem mindig kötelez). Nyáron szeretem a romantikus, virágos, hosszabb ruhákat is. Smink tekintetében az arany középutat követem. Mindig van rajtam valamennyi, de a vastag, közönséges sminket kerülöm. Valóban a mai, velem egyidős, vagy fiatalabb nők vagy kamaszfiúsan, vagy nagyon kihívóan öltöznek. Mivel legalább 10 évet letagadhatok a koromból, néha a fiatal, plázacica külsejű csajok ki is nevetnek az utcán, mert valószínű nem tartják a megjelenésemet fiatalosnak (pont a fent leírtak miatt). De már főnöknőm (velem kb. egyidős) is jegyezte meg egyszer, hogy konzervatív a külsőm. Még nekem kellett magyarázkodni, hogy az életszemléletem nem konzervatív attól, hogy esetleg ilyen benyomást keltek.
Amúgy szerintem egy rövid, szűk nadrág, sort szintén lehet provokatív látvány egy nőn, különösen, ha a “tevepatát” is kihangsúlyozza, esetleg még a bugyi is kilóg alóla. Mégis a 16 körüli csajok többsége ebben a kánikulában abban flangál.
Túlságosan személyesre veszed a kérdést, én minden válaszomat a nagyközönségnek írom. Egyébként eszem ágában sincs téged elüldözni, kifejezetten örülök az ittlétednek. Mindössze egyetlen problémám van, hogy nehezen ismered el ha épp nekem van igazam, de ez valószínűleg fordítva is így van, és általában mindenkivel :D Ilyen az emberi sors :)
És hát ilyen értelemben fölösleges személyesen védekezned, engem nem érint, hogy te milyen szoknyát hányszor vettél fel, és nem is ítéllek meg ilyenek miatt. Mások talán igen, de én már kinőttem abból a korból. Persze következtetéseket levonni lehet, de azok nem erkölcsi síkon mozognak :) Én kifejezetten szeretem a szép női lábakat, úgyhogy ha mindössze a vágyálmaimon múlna akkor kötelező lenne a csajoknak a miniszoknya. (Legalábbis bizonyos életkorbeli és egyéb feltételek között :) Persze nem vagyok hülye, eszem ágában sincs bárkit is bármire kötelezni, az asszony is azt vesz fel amit akar. Mindenesetre ha azt gondoltad, hogy itt a te erkölcseid vannak terítéken akkor rosszul fogalmaztam valamit. Én a ribisétáról beszélek :)
Rendben van, nem sértődtem meg.
– vigyázat, erősebb hangvétel :) –
@Anaconda: “Szerinted ha egy nő fölmegy egy férfi lakására, és mondjuk pettingelnek, de a nő esetleg (még) nem akar közösülni, de a férfi megerőszakolja, akkor ez a férfinak enyhítő körülmény? Szerintem nem. Elmúltak már azok az idők, amikor a lakásra menés hallgatólagos beleegyezést jelentett.”
A nemi erőszak nagyon durva és szélsőséges téma, te meg kifejezetten arra játszol, hogy még jobban kiélezd :) Ráadásul egy pusztán csak papíron létező és fekete-fehér világot festesz le, ami a valósággal csak köszönő viszonyban van. Nem tudom milyen idők múltak el, de ha egy nő egy idegennel felmegy lakásra, akkor ő is tisztában van vele, hogy az mit “sugall”, hogy diplomatikusan fogalmazzak. Így ha másnap lejön a lakásból és azt mondja: “megerőszakoltak”, akkor a többség óhatatlanul is furcsán fog nézni rá. Hogy ne kerülgessük a forró kását fölöslegesen, inkább beszéljünk nyíltan, felnőttek módjára: adott körülmények között az alany tisztában van azzal, hogy b*szni megy. Buli/kocsma/diszkó után egy idegen lakására felmenni félrészegen úgy, hogy már a lépcsőházban oralizálnak, nem zsákbamacska. Ezek után a nő szavahihetősége érthető módon csökken, ha a bíróságon azt adja elő, hogy ő tényleg azt hitte, bélyeggyűjteményt fognak böngészni. Vannak olyan nők, akik így próbálják hülyére venni a bíróságot és az embereket, akik ettől érthető módon morcosak lesznek.
Nyilván mindenkinek megvan a joga, hogy meggondolja magát, de ha az illetőnek van egy csepp esze, akkor inkább fel sem megy félrészegen egy idegen lakására, akiről tudja, hogy meg akarja dugni. Ez megintcsak az a téma, amit a femcsik “áldozathibáztatásnak” aposztorfálnak, pedig valójában semmi több, mint önkotroll és józan ész – illetve ezeknek az elvárása a társadalomtól az áldozat irányába.
“Az is normális, ha ismerkedés közben felmennek egymás lakására, de még nem szexelnek.”
Nem tudom melyik században élsz :) Na jó, egyébként ez nyilvánvalóan így van, de annak azért mások a körülményei. A nemi erőszakok nem úgy születnek, hogy Julcsa felmegy Gézához fényes nappal egy kávéra, mert 10 éve kollégák és ez az első randi.
“Ha egy párkapcsolat alakulása normális mederben folyik (bár ez inkább a 20-30 évvel ezelőtti viszonyokra értendő), akkor lehet, hogy hetek, hónapok is eltelnek a csókolózás és a közösülés között. Ezt minden normális férfi tiszteletben tartja.“
Ez így van; amit kivastagítottam az egy kétségbevonhatatlan tény – de akkor már megint miről beszélünk? Normális férfi nem erőszakol, normális nő nem hozza magát olyan helyzetbe, hogy “csak úgy” megerőszakolhassák. Ez évmilliókig így volt, egészen amíg meg nem jelentek a feministák és követelni kezdték, hogy a második felét felejtsük el. Egy nő igenis hozhassa magát olyan helyzetbe, hogy bárki könnyen megerőszakolhassa, de valami képzelt fensőbb hatalom védje meg őket a következményektől. Mindezt úgy, hogy a normális férfiak ellen tüntetnek az utcán vonulva.
“Sőt, ha valakit egy olyan személy erőszakol meg, akit szimpatikusnak tartott, vagy akár szeretett, az nagyon mély traumát okozhat”
Ha idegen erőszakol meg, az nem?
“Másrészt ez a “holnap reggel megbánja, hogy védje az erkölcseit” ma már nem így van.”
Hatalmas nagy büdüs lófaszt nem így van. Tökéletesen így van, sokkal többször mint gondolnád. Nők ezrei tesznek feljelentést olyan nemi erőszakról, ami közös beleegyezéses szex volt, csak megbánták. Ha nagyon igényled hozok példát bőven, de a False Rape Society önmagában is elegendő ha tájékozódni szeretne valaki. Van aki a férje haragjától fél, akit megcsalt, van aki a barátnők pletykájától, apuci büntetésétől mert későn ért haza, és még sorolhatnám. Olyan eszméletlenül fiszfasz okok miatt teszik tönkre ártatlan férfiak életét hogy azt elképzelni sem tudod.
Nem játszom kiélezésre, mivel a poszt is erről szól.
Természetesen más, ha részeg emberek egy szórakozóhelyen felcsípik egymást és lakásra mennek. De akkor is, ha valamelyikük meggondolja magát, joga van hozzá. Ha a másik erőszakot követ el, ugyanúgy bűncselekmény.
Egyébként van olyan, hogy egy kapcsolat (most nem bárokban induló alkalmi ismeretségről, hanem komoly kapcsolatról beszélek) olyan fázisba érkezik, hogy már pl. pettingelnek, oráloznak, de még a nő várni akar a vaginális szexszel. A petting és az orál olyasmi, amit már nem illik, nem lehet parkban, vagy más nyilvános helyen csinálni. Így általában valamelyikük lakásán kötnek ki. Van szájuk, tudnak beszélni, így ha a nő előre kéri, hogy még ne közösüljenek, a tisztességes férfi ezt betartja.Van, hogy pl. tinik az illetők, akik még a koruk miatt nem akarnak tovább menni. Ha ma már ritka is, de lehetséges, hogy pl. egy 20-25 éves nő szűz. Egy szűz nő nehezebben szánja rá magát a közösülésre, lassabban halad, még csak felfedezi a nemiséget és a férfitestet. Lehet, hogy a véleményem ma már maradinak tűnik, de az a jó, ha egy pár (főleg, ha házasságra készül), lassanként, fokozatosan adja oda magát egymásnak. Pont ezért írtam, hogy a bizalmi képesség sokkal mélyebben sérülhet, ha a szeretett személy erőszakolja meg a nőt, mint ha egy idegen rántja be a bokorba (utóbbi esetben is természetesen súlyos lelki trauma keletkezik, de valószínűleg kisebb).
A hamis vád természetesen bűncselekmény. Én sem azt írtam, hogy nincs ilyen, csak azt, ha egy független nő lefekszik egy férfival, attól már nem vész el a jó híre (kivéve, ha fűvel-fával teszi). Nem a viktoriánus prüdéria korában élünk. A hamis vádat inkább személyes bosszúból csinálják a nők, nem a saját jó hírük védelmében.
@Anaconda: “Szerintem csak azt lehet elítélni, akinek bizonyítható a bűnössége.”
Ez így működött is sokáig, és manapság is jó lenne…
“Ha egyes radikális feministák azt akarnák, hogy a bíróság hallomásból higgyen el mindent, akkor nekimennének a jog alapjainak.”
Ezt nem “egyes radikális” feministák akarják, hanem a mainstream, úgy en bloc. Sőt, nem csak akarják, hanem át is verik a törvényhozáson. Az USA-ban nagy léptekkel haladnak ezen az ösvényen, a legutóbbi az volt, amikor a felsőoktatási intézmények felé kihirdették, hogy ezentúl a – rendőrségtől független – szexuális erőszakkal kapcsolatos fegyelmi vizsgálatokban ne a “tiszta és meggyőző” bizonyítási standardot alkalmazzák, hanem a “valószínűleg inkább igen mint nem” standardot. (Nehéz ezeket magyarítani, aki tud angolul az könnyebben megértheti az eredetiket.) A lényeg az, hogy a felsőoktatásból kicsapnak minden csávót akit megvádolnak, és az oktatási intézmény fegyelmi bizottságában ülő feministák hajlamosak elhinni, hogy megtörtént a dolog. Bizonyíték nem szükséges. Példának okáért kisebb felzúdulást okozott a csávó esete, akit a rendőrség felmentett, sőt, az őt vádoló csaj ellen adtak ki körözési parancsot a hamis vádak miatt, de az egyetemről ennek ellenére kicsapták, hiába tiltakozott. Őszerintük igenis megerőszakolta a nőt. Az irónia, hogy az egyetemeket gyakorlatilag megfenyegették, hogy amelyik nem engedi lejjebb a standardokat az elveszti az állami támogatását.
És ez a rendszer kúszik végig a teljes törvényhozáson, a felsőoktatás csak egy állomás.
Ez valóban veszélyes tendencia. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, amíg be nem bizonyosodik a bűnössége. Ez már a kommunista koncepciós perekre hasonlít. Sok diáklány azt fogja csinálni, hogy ha megbukik a vizsgán, bosszúból kirúgatja a tanárát hamis váddal. Szegény egyetemi tanárnak emiatt nemcsak a karrierje, de még a magánélete is tönkremehet.
@Deansdale: néznéd magad egyszer kívülről. Egy pár hetes cikkben leteremtettél rendesen mit képzelek magamról, hogy nekimegyek az edzett férfiszex (házasodás előtt a nő a tapasztalt férfit kedveli) elvednek, most meg azt állítod, a földeken ilyesmikre nem volt teendő….
:)
Tudomásom van róla, hogy olykor félreérthetően vagy akár ellentmondásosan fogalmazok. Bár most nem igazán értem hogy pontosan mire gondolsz, de akár még igazad is lehet ha a szavaimat tesszük mérlegre. Ennek a legfőbb oka az, hogy ezek marhára bonyolult és összetett dolgok, amiket összecsapok ide 6-8 mondatba, és ez olykor (az esetek ~97,5%-ában) drasztikus túlegyszerűsítésekhez vezet. A türelmetlenség ára :) Esetleg ha kifejted mire vagy kíváncsi, filozofálgathathunk közösen is :D
Nekem is feltűnt néhány ellentmondása.
Srácok, vesézzetek ki. Komolyan, nekem tesztek szívességet ha rámutattok valami hibámra, ugyanis ez a legkönnyebb út a fejlődéshez. De akkor ne csak így, tessék-lássék módon utalgatva, hanem konkrétan :)
Anaconda… Te hogyan definiálod a ‘könnyűvérű’ szót? Számodra milyen jelentést hordoz?
Olyan nő, aki promiszkuitásban él (gyakran váltogatja a nemi partnereit).
Te hogyan definiálod?
Családalapítási pánik sincs rajtam (honnan gondoltad, hogy pont én akarnék hozzájuk menni?).
Általánosságban értettem- te vagy más nő, egyre megy. Összefoglalva: szerintem túl sokat általánosítasz, és kicsit előreszaladsz a következtetéseiddel, mondjuk úgy, hogy a feltételezések birodalmába. Ezeket a feltételezéseket tényként előadni nem bölcs dolog.
Szerinted mi az, amit feltételezek?
Másrészt valóban igaz, hogy sokan nem akarnak manapság nősülni. De előre félni a válástól nem bölcs dolog. Ma már lehet házassági szerződést kötni, így elkerülhető a kisemmizés. Másrészt azért nem minden házasság végződik válással. Inkább az tapasztalható, hogy a férfiak kényelmesebbnek élik meg az időnkénti partnerváltást felelősség nélkül, mint az elköteleződést.
Épp egy férfi ismerősöm (aki harmincas és szeretne nősülni) mondta, hogy az a fő baj, hogy használják egymást az emberek. Egész pontosan ezt mondta: “Régen az emberek a tárgyakat használták, és egymást szerették. Ma a tárgyakat szeretik és egymást használják”. Sok igazság volt benne, de szerintem régen se volt minden kapcsolat szeretetteljes. A mai fogyasztói társadalomban azonban sok embernek többet ér egy jó autó, i-phone,stb., mint egy ellenkező nemű lény. Sokszor a párkapcsolatokra is fogyasztói szemmel néznek, a másik árucikk lett. Én is azért írtam, hogy a szerelmi házasság a 20. századra volt jellemző, mert ma már egyre ritkább, úgy látom. Sokan csak az útban levő gyerek miatt kötnek házasságot, vagy a másikat tenyészcsődörnek tekintik. Az érdekházasság megint kezd előtérbe kerülni.
Másrészt a szerelemben való hit is eltűnőfélben van. Cinikus és kiégett világban élünk. Sokan azért nem hisznek már a szerelemben, mert többször csalódtak, de sokan a hedonista, élvhajhász életmód közepette kiégnek, csak ezt nem veszik észre. Az ilyenek hülyének, álmodozónak, serdülőkorban megrekedteknek tartják a szerelemben hívő felnőtteket, és lesajnálják őket.
Nehéz a szerelem valódi “értékét” meghatározni. Amíg nem szerelemből házasodtak az emberek, addig is megvolt valahogy a világ, és ha most megint változnak a trendek, ezután is meglesz. Emellett azt se felejtsük el, hogy az érzés múlandó, és az utóbbi évtizedekben túlságosan “fétisizálták” – rengeteg válás volt annak köszönhető, hogy valamelyik fél “már nem érezte a tüzet”. Teljesen normális és működő családokat romboltak így szét, valamiféle körvonalazatlan vágyálomból, hogy majd jön egy új, vagy jobb.
Egyébként meggyőződésem, hogy régen, a valódi érdekházasságok korában sem volt olyan durva a helyzet. A szülők általában tekintetbe vették a gyerekek érzelmeit is, végülis az épkézláb hajadonokra mindig volt következő kérő. Másfelől a hipergám ösztönöknek jót is tehetett ha a szülők valami talpraesett fiatalembert választottak, aki mondjuk nem volt feltétlenül jóképű, de volt vagyona (bár ez ebben a szövegkörnyezetben ugye eléggé viszonylagos fogalom) és biztosítani tudta a normális életet a nőnek.
Véleményem szerint nem rossz a szerelmi házasság. Az biztos, hogy tudni kell, hogy a lángolás nem tart örökké. Akkor is érdemes együtt maradni, mert ez ad egy stabilitást az embernek. Butaság elválni azért, mert már nem ugyanaz az érzés. Viszont ha valaki eleve lemond a szerelmi házasságról, sok szépségtől fosztja meg magát az életben. Rossz lehet úgy élni, hogy az ember sohasem élt át egy szerelmi beteljesülést. A későbbi félrelépések is könnyebben bekövetkeznek (főleg női részről), ha úgy érzi, hogy kimaradt a nagy szerelem az életéből.
Valóban lehet érdekházasságot is kötni, de szerintem nem követendő példa. Sótlan életet eredményez. A világ mindig megvolt valahogy, de az nem mindegy, hogy a lakói hogyan érzik magukat benne. A világ amúgy meglesz azután is, ha kihal az emberiség.
Félni tényleg nem bölcs, viszont számodra előnytelen szerződést kötni szintén nem az. tehát nem félni kell, hanem racionálisan végiggondolni, és utána nemet mondani. Egy jó példa:
http://www.the-spearhead.com/2012/06/26/regret/
Jópofa vagy, hogy egyenesen propagálod azt, hogy ne házasodjanak a férfiak. Szomorú, hogy előnytelen szerződést látnak benne csupán sokan.
Pedig nekik se lesz jó, ha 40-50 év múlva megöregedve ott állnak majd egyedül a nagyvilágban. A házasság a valahova tartozás szükséglete miatt is fontos. Ha valaki pár évente lecseréli a párkapcsolatát, nem alakul ki egy stabil családi közeg mellette. Amíg élnek a vér szerinti szülei, testvérei, megmaradhat a család illúziója, de 50-60 éves korukra ezek az emberek magukra maradnak. Lehet, hogy akkor majd elindul egy nősülési hullám a körükben.
Tudom, sok nőnek is vannak elköteleződési problémái. Mégis azt látom, a férfiak vannak többen.
Mit tegyen, ha egyszer tényleg előnytelen? Sőt, szerintem az “előnytelen” szó kifejezetten visszafogott; ha kicsit olyan a hangulatom, inkább a “kib*szott életveszély” szóösszetétel tűnik helyénvalónak. Na jó, nyilván nálunk nem olyan durva a helyzet mint nyugaton, de napról napra romlik. Ha a hazai feminácikon múlik, vagy az EU-n és az ENSZ-en, akkor mi is szívhatjuk a fogunkat belátható határidőn belül.
Külföldiában, vagyis elsősorban az EU fejlettebb régióiban és az angloszférában a házasság egy olyan orosz rulett, ahol a hatos tárban 3 golyó van, és ha nincs szerencséd, akkor állcsúcsig érő gané’ba kerülsz. Ha ez üzleti szerződés lenne, már rég elsöpörte volna a közfelháborodás, de így, hogy apránként ásták alá a házasság intézményét, a birkák továbbra is önként mennek a vágóhídra. Normális férfi nyugaton már nem házasodik, és itt keleten is csak tripla óvatossággal. A feministák és a háttérben meghúzódó irányítóik szét akarták verni a családokat – sikerült.
Szétverni a családokat csak akkor sikerül, ha a családok is hagyják. Ha az emberek többsége még hinne a házasság és a család fontosságában, a “feministák és a háttérben meghúzódó irányítóik” akár a fejük tetejére is állhatnának, mégsem tudnának a társadalomra hatást gyakorolni.
Az életveszélyt én túlzásnak tartom. Pár generációval ezelőtt a férfiak nagy részét élete során nagy valószínűséggel minimum egyszer elvitték háborúba, na az volt a valódi életveszély. Az a véleményed a nősülésről, hogy a “birkák önként mennek a vágóhídra”? Bár csökken a házasságkötések száma, de Nyugaton se ment le a szinte nullára. Gondolom, ezt úgy értelmezed, hogy sok az elmebeteg férfi. Te nős vagy? Azt már tudom, hogy van párod (Ulquiorra). Ritkán olvastam egyébként ennyire házasságellenes szöveget. Ez annál is furcsább, mert úgy látom, elég konzervatív felfogású vagy sok dologban (néha túlzottan is).
Érdekelne, hogy mitől annyira veszélyes az EU fejlett részein és az angloszférában házasodni. Konkrétumok érdekelnének.
Hát azért egy kicsit nem mindegy, hogy egy egyszerű család ül az asztal körül dunafütykösön, vagy a nemzetközi banki elit oligarchái a média és a politika összes lehetséges módozatában és kombinációjában manipulálják a népet a legképzettebb pszichológusok és szociológusok legújabb technikáival. Nem véletlen, hogy ott tart a világ ahol. Hiába hiszi azt az ember, hogy őt manipulálni nehéz, valójában nevetségesen egyszerű. És ha kinézel az utcára ezt magad is beláthatod.
Egyszóval igenis manipulálták az embereket: törvényekkel, közbeszéddel, tévével, mozival, de még a zenével is. És ez ellen marhanehéz “védekezni”, mert manapság azt nézi ki a közösség aki normális. Te nem hallgatod Lady Gagat? Akkor biztos valami baj van veled…
Amit a házassággal műveltek, az tragédia. A társadalom alapkövéből annak korcs paródiája lett. Ami manapság házasság néven fut, az az esetek felében (ami ugye válással végződik) a férfiak vagyonának elkobzása, 10-20 évre visszamenőleg, és előre is. Egy nő ezt persze nehezen értheti meg, itt nem működik a híres empátia, hiszen egy férfi helyébe kéne képzelni magukat, ami a lehetetlenség határát súrolja. A nőkkel könnyen elhitették, hogy jogos és természetes a férfiak kirablása, a nőknek ez jár. És csodálkoznak hogy a férfiaknak mi a baja ezzel.
Tudod egyáltalán nem vicces dolog, hogy egy óvatlan pillanatban “megszűnik” a családod, ami az életed értelme volt, a gyerekeidet elszakítják tőled, az otthonodból kidobnak, a vagyonodat elveszted, és a következő (tizen-)iksz évben neked kell finanszíroznod a kedves ex-feleséged hóbortjait az új szeretőivel. Én magam szerencsére kimaradtam ebből, de bennem van empátia más férfiak sorsa iránt, és zavar az igazságtalanság, ha látom.
Ja és persze nem is beszéltem arról, hogy a femináci nyomulás hatására bevett bírósági gyakorlat lett a válóperekben a hamis vádaskodás a nők részéről. Ha fennáll az esély, hogy a nő esetleg nem viheti a gyerekeket vagy a vagyont, akkor hirtelen “kiderül”, hogy apuci molesztálta vagy verte a gyerekeket, netán megerőszakolta az asszonyt… Ez már csak így megy. És mivel az a megszokott ügymenet, hogy ilyen vádak esetén a gyermekek automatikusan a nőhöz kerülnek a per idejére, ez önmagában elég alap arra, hogy vele is maradjanak – akkor is, ha a bíróság kideríti, hogy a vádak hamisak voltak.
Konzervatív vagyok a magam módján, de a házasság jelenlegi formáján nincs mit “konzerválni”. A régi módit kéne visszahozni, amire a remény és az esély nulla. Ezt a beteg rendszert el kell kerülni (nem szabad házasodni), még akkor is, ha ezzel egyértelműen a háttérben álló elit “nyert”. Igen, nyertek, mert minden ütőkártya az ingujjukban volt, és a felét megtartották, a másik felét leosztották a nőknek. Férfiként ez mindenképpen vesztes játszma. Kérdezd John Cleese-t a Monthy Pythonból, vagy Mel Gibsont, és még sorolhatnám. A nyugati nőtartási és gyerektartási gyakorlat kriminális, sajnos többféle értelemben is.
Konkrétumok? A házasságok fele válással végződik, a válások kétharmadát/háromnegyedét a nők kezdeményezik, és a gyermekek min. 90%-a az anyjához kerül. Ezek a puszta tények, statisztikák. Gyerektartás, nőtartás, vagyonmegosztás, ügyvédi költségek, megtagadott láthatás, elvált szülő elidegenítése a gyerekektől, ésatöbbi. Szerintem te is tisztában vagy a helyzettel. Az 50% esély a válásra egy pénzfeldobással egyenértékű. Ha fej, megmarad a házasságod, ha írás, mész a lecsóba. Szerinted ez szívderítő jövőkép? De talán elég lett volna csak egy korábbi cikkemre linkelni, amiben arról van szó, hogy az USA-ban 50.000 férfi ül a börtönben, mert egyszerűen nem volt elég pénze fizetni a gyerektartást, és se az asszony, se az állam nem tanúsított megértést ezügyben. Talán beszélgessünk el ezzel az 50.000 férfival (Dunaújvárosnyi ember) arról, hogy mi a véleményük a modern házasság intézményéről.
A válások során valóban az esetek nagy részében az anyának ítélik a gyereket. Az otthonból csak akkor dobják ki a férfit, ha a feleséggel közös tulajdon volt. Ha a lakás eredetileg az övé volt, ahova vitte az új feleséget, válás után az asszonynak kell onnan távoznia. A közös tulajdonú lakás, ha elég nagy, eladható és kettő másik vehető belőle. A vagyonát csak az veszti el, aki hagyja. Az exfeleség hóbortjait minek kellene finanszírozni? A gyerektartás a gyerek neveléséhez jár, nem arra, hogy az exnej wellness-hétvégézzen belőle.A házassági szerződés pont arra szolgál, hogy védje a feleket, ha válás során megbolondulna valamelyikük, de örökösödési szempontból is hasznos.
A hamis vádaskodás valóban gyakori. A Petrocelli blogon volt egy poszt erről kb. fél éve, hogy gyakori lett Amerikában gyermekmolesztálással vádolni a válás során a férjet. Itt van:
http://petrocelli.blog.hu/2011/12/03/artatlanul_vadolt_apak_vagy_pedofil_szornyetegek
A gyerektartás, mint írtam, szükséges. Ha nem történik válás, egy apa akkor is sokat költ a gyerekei felnevelésére. Nem lehet lelépni és sorsára hagyni a gyerekeket ilyen szempontból. A nőtartás tényleg felesleges, nem tudom, hogy egy nemi egyenjogúságon alapuló rendszerben hogy létezhet még egyáltalán. A vagyonmegosztás kivédhető előzetes szerződéskötéssel. A szülői elidegenítés szindrómát pedig büntetőjogilag kellene szankcionálni, mert a gyerek lelkét nagyon károsítja (olvastam a témáról), sok anya egyenesen gyűlöletre neveli a gyerekét a saját apja ellen. A gyerektartás miatt leültetni is csak a fizetőképes klienseket kellene. Aki fizetésképtelenné válik, az ideiglenesen nem tud fizetni, ezt tudomásul kellene venni. Együtt maradó házaspároknál is van, hogy ideiglenesen csak az egyik pénzéből élnek, mégsem jön a hatóság.
“Ha a lakás eredetileg az övé volt, ahova vitte az új feleséget, válás után az asszonynak kell onnan távoznia.”
Általában így hiszik az emberek, tévesen. Egy normális világban még így is volt, de azok az idők már elmúltak. Szerintem már itt a férfihangon is hoztam példát ilyesmire, pl. az angol fószert akit a többgenerációs családi kastélyából telepítettek ki…
“A vagyonát csak az veszti el, aki hagyja.”
Ha tudnád mennyi sztori van a neten arról, hogy a pasi lecserélt zárra vagy kiürített lakásra ért haza munkából, és a közös családi folyószámlát lenullázva találta (jobb esetben a hitelkeretet is kimaxolva)… Nem egy olyat olvastam, amikor a faszinak ügyvédre sem maradt egy fillérje sem, a kocsijában lakott, de hivatalból nem rendeltek neki védőt, mert hiszen “van vagyona”… A feleségnél.
“A gyerektartás a gyerek neveléséhez jár, nem arra, hogy az exnej wellness-hétvégézzen belőle.”
És szerinted ezt ki ellenőrzi? A pénzt a nőnek utalják, nem a gyerekeknek.
“A házassági szerződés pont arra szolgál, hogy védje a feleket, ha válás során megbolondulna valamelyikük, de örökösödési szempontból is hasznos.”
És sokszor az sem ér még annyit sem mint a papír amire nyomták, mert pl. a legtöbb amcsi bíróság rutinszerűen dobja ki őket olyan szöveggel, hogy “közben megváltoztak a körülmények”, “a nő nem volt tisztában a jogaival”, stb.
“A gyerektartás, mint írtam, szükséges.”
Szerintem inkább utolsó tetűség, amit azonnal meg kellene szüntetni minden formájában. A gyerek érdekeire hivatkozni egy ilyen szituban egyszerű tudatlanság, vagy épp tudatos aljasság. A gyerek érdeke ugyanis 1. intakt családban felnőni, 2. ha az nem megy, akkor az apjával maradni. Másfelől a gyerektartás egyszerű szerződési csalás, ugyanis a férfinak tovább kell fizetnie egy szerződés felbontása után azért, ami őt illette volna de elvették tőle.
“Ha nem történik válás, egy apa akkor is sokat költ a gyerekei felnevelésére.”
LOL, persze, mert a saját gyerekei.
“Nem lehet lelépni és sorsára hagyni a gyerekeket ilyen szempontból.”
A válások túlnyomó többségét a nők kezdeményezik, és a hozzáértők szerint még a férfiak által vagy közösen kezdeményezett válásoknak is gyakorta a nők állnak a hátterében. Az, hogy a férfiak csak úgy lelépnek tömegesen, feminista mese.
A többi okés :D
Deansdale, az is bizonyos szempontból a “hagyja” kategória, aki minden fillérje felett rendelkezést ad a másiknak. Érdemes a házasságkötés után is saját bankszámlát is megtartani. Akkor a kicsukás nem ér. Hív egy lakatost és megint zárat cseréltet, vagy feltöreti az ajtót és bemegy. Én pl. házasodásnál is megtartanék valamennyi pénzt külön számlán. A biztonságérzet fontos. Attól, hogy szeretem a páromat, és bízom benne, még nem szabad, hogy ez vakbizalom legyen.
Házassági szerződést meg érdemes kötni. Itt még nincs Amerika szerencsére.
Gyerektartás: valóban a teljes család a gyerek legfőbb érdeke. Válás esetén szerintem egyéni elbírálás alá kellene venni, kivel maradjon a gyerek. Ez az életkortól, a válás körülményeitől, lakáskörülményektől, sőt, a gyerek akaratától is függ. M.o.-n szerintem is rossz gyakorlat, hogy szinte mindig az anyának ítélik a gyereket, de ugyanilyen rossz lenne az, ha mindig az apának lenne ítélve. Két egyforma válás sincs. Pl. más a helyzet, ha a válóok az volt, hogy a feleség megunta a férjét, és más, ha a férj alkoholizmusa miatt romlott meg a házasság, és válnak. Utóbbi esetben felelőtlenség a bírótól az apának ítélni őket.
Amúgy a gyerektartás valóban a gyereknek jár. Egy keresetből ma nehéz a nevelését finanszírozni. Egy gyerek eszik, növekszik, ezért új ruhák, cipők kellenek neki, a tanulmányaihoz is pénz kell. Ha a két szülő együtt lakik, akkor is természetes, hogy az apa a saját jövedelméből sokat a gyerekére fordít. Ha az apa elköltözik, akkor is természetesnek kellene lenni ennek. Sőt, ha az apánál marad a gyerek, a feleség az, akinek gyerektartást kell (ene) fizetnie. Amikor azt írtam, hogy nem lehet lelépni és sorsára hagyni anyagi szempontból a gyereket, akkor nem arra utalatam, hogy feltétlenül az apa megy el, hanem a válás után sokan odébbállnak, új családot alapítanak, és nem törődnek a korábbi gyerekeikkel (anyagi szempontból főleg). Sajnos beszéltem olyan férfival, aki büszke volt arra, hogy nem fizet tartásdíjat. Pedig ennek szégyennek kellene lennie.
Ha én pl. elvált anya lennék, akinek a férjnél maradt a gyereke, természetes lenne, hogy ugyanúgy fordítanék rá pénzt. Amíg nem nő fel, úgysem tudná magát eltartani.
Ja, egyébként ez a “férfiak nem tudnak elköteleződni” tulajdonképpen hülyeség. Valójában a nők irtóznak tőle, csak maga az esküvő kell nekik, mert az nagy buli, nagy státusz :) A házasság intézménye arra szolgál, hogy ellehetetlenítse a nők hipergám partnercseréjét. Ez az ami nem tetszik nekik, és ezért válnak hordákban. Ha a nők el tudnának köteleződni, akkor nem rombolnának le minden harmadik házasságot.
Valóban, a nők körében is csökkent a házasság népszerűsége. Viszont ma is vannak nők, akik vágynak egy életre szóló, tartós párkapcsolatra. Sokan ezt nyíltan nem vallják be, mert ma már a kinevetéstől is tartani kell, ha valaki ilyet mond és elmúlt húszéves.
“Viszont ma is vannak nők, akik vágynak egy életre szóló, tartós párkapcsolatra.”
Általában mégiscsak inkább a nagy esküvőre vágynak, többszázezres (milliós) költséggel, habfehér díszekkel és irigykedő barátnőkkel :D A kapcsolat utána már inkább csak szükséges rossz, amiből ki is lehet lépni, elvégre manapság mindenki válik… Ha elmúlt a lobogás, és a Géza a munkahelyről amúgyis szimpatikus, akkor a férj hirtelen nem életreszóló tartós párkapcsolat, hanem gonosz patriarcha aki fogságban tart.
Attól függ. Engem pl. mindig taszított a “puccesküvő” gondolata. Nem attól jó egy házasság, ha nagy az esküvő körüli felhajtás. A különböző esküvőszervező cégek jól meglovagolják az emberek sznobizmusát.
Sajnos a sok válás valóban fokozza a többi ember (férfi, nő egyaránt) válási hajlandóságát. A másik a tűrőképesség hiánya. A ma embere mindent azonnal akar magának, fogyasztói szemmel viszonyul a kapcsolatokhoz is. Másrészt sokan naivul azt gondolják, hogy az ő házasságukban nem lesznek problémák. Így az első problémánál kilépnek.Az is a több válás irányába hat, hogy a mai felnőttek szülei is már gyakran elváltak, így ilyen mintát visznek tovább. Másrészt a szülők válása gyakran aláássa a házasságba vetett hitet.
Találtam egy nagyon érdekes cikket, ami szerintem jól megfogalmazza, mi a baj manapság a házasságokkal:
http://www.szivtars.hu/?id=archiv2&ard2=csernus.htm
Szomorú, hogy előnytelen szerződést látnak benne csupán sokan.
Ennyi maradt belőle, hogy pontosak legyünk.
“Botrányt okozott, hogy a sanghaji tömegközlekedési vállalat kiadta egy lengén öltözött női utas fotóját. A 300 millió felhasználóval rendelkező kínai mikroblog-szolgáltató oldalának hivatalos Shanghai Subway felületére került fel a napokban egy fotó a félig áttetsző ruhába öltözött nőről, akinek képe alá a következőket jegyezte a vállalat: “Öltözzön úgy, hogy az ne keltsen feltűnést és elkerülje a zaklatásokat. Ha így öltözik a metróban, ne csodálkozzon, ha szexuálisan zaklatják! Sok perverz van a metrón és nehéz megszabadulni tőlük. Kérjük a hölgyeket, hogy ezt tartsák észben!” …”
LOL… Ezek a hülye kínaiak még nem tudják mi a polkorrektség :) Nyakukba is zúdult a kaki.
Nemtudom miért vannak ezek így kiakadva,ilyen nőkhöz(ahogy a képeket nézem) normális férfi bottal nem nyúlna,úgyhogy nekik semmi okuk az aggódalomra.Inkább gyerekriogatásért kellene őket elővenni :P Az meg,hogy valaki ad egy megfontolni való jó tanácsot nem értem miért probléma.
“A házasság öngyilkosság”
Ezzel így nem tudok egyetérteni.
Lehet én vagyok a naiv de :
1 : Mi azért még nem süllyedtünk oda mint a nyugat, lehet mire kellően lezüllesztenének minket, addigra náluk már az lesz mint a Boratban miután az arabok kerülnek többségbe.
2 : Azt nem tehetem meg, hogy folyamatosan attól rettegjek, hogy kimegyek az utcára, aztán egy pszichopata ledöf, attól se, hogy biztos egy ilyen nőt fogok ki.
3 : Persze valóban nem árthat ha férfi megtesz bizonyos óvintézkedéseket, saját bankszámla, kocsi a saját nevén, ha gyülekeznek viharfellegek, megvizsgáltatni gyereket több szakértővel is, legyen igazolás arról, hogy addig nem volt semmi baja, míg anya kezelésbe nem vette. És semmiképp ne hagyja, hogy a nő egy papucsot csináljon belőle, akivel aztán bármit megtehet.
Mit találtam ma a Facebookon?
Mint azt tudjuk, ez egy kifejezetten hazug, és a törvények tekintetében is súlyosan félretájékoztató propaganda. A büntető kollégium 2007 évi 56. számú állásfoglalása egyértelműen kimondja a súlyosbító és enyhítő körülményeket:
“A sértett felróható közrehatása enyhítő körülmény. Ilyenként értékelhető a részéről tanúsított durva, erőszakos, kihívó vagy súlyosan sértő viselkedés, a jogtalan eljárás; a közlekedési bűncselekményeknél a sértett együtt ható okot jelentő szabályszegése; a nemi erkölcs elleni bűncselekményeknél a könnyelmű, kihívó magatartása.”
Forrás itt.
Tehát egyértelműen enyhítő körülményként beszámítható, ha a sértett egy picsányi “miniszoknyában”, “szűk pólóban”, szándékosan gátlástalanná részegedve, szemezgetve, kacarászva ribanckodik és ezzel a könnyelműséggel kiteszi magát annak, hogy egy általa begerjesztett idióta erőszakoskodjon vele szexuálisan. Amit a plakát felsorol, az valójában egytől egyig a sértett felróható közrehatásának részét képezheti. Tehát kifejezetten érthetjük ezt úgy, hogy a sértett maga is felelőssé válik a nemi erőszakban, és pontosan ezért enyhíteni a fogják az elkövető büntetését.
Hoppácska! Én azt hittem, csak maszatol ez a feminfós plakát, de ezek szerint egyszerűen hazudik? NHMV! :-)
Én meg elkészítettem a plakát lakásbetöréses változatát is, a könnyebb párhuzamvonás érdekében:
Óriási a második plakát, főleg az ott se votam :) Le is mentettem a házi képgyűjteményembe.
Köszi, egyébként ezt szerintem ezt simán továbbterjesztenék az egyszerűbb lelkű fészbúkozók, ha melléírod, hogy “megosztással tégy az áldozathibáztatás ellen” :-)
Ja, és a “Meglehet, ott se vótam” szállóige a cigánytopikban, egy tettenért(!) bűnöző nyilatkozatából való :-)))
“az egyikőjük az ő látványától úgy megijedt, hogy kiejtett kezéből egy köteg pénzt”
“nem lehet úgy megjavulni, ha folyton bezárják az embert”
Erről eszembe jut az a hír, amelyet a minap olvastam. A hír arról szólt, hogy egy buliban két srác (18 és 19 évesek) megerőszakoltak egy 15 éves részeg lányt az eseményt levideózták.
Namost a cikkíró totálisan felháborodott a megerőszakoláson. (Félreértés ne essék, nem pártolom a valódi szexuális erőszakot.)
A cikk írója azon viszont egy csöppet sem volt felháborodva, hogy a 15 éves lány részeg volt. (Tudom, tudom! Szándékosan, aljas módon, előre eltervezetten leitatták…) Nade egyáltalán hogy kerül egy 15 éves lány olyan buliba, ahol előreláthatóan – és nekem senki ne mondja azt, hogy egy buliban csak málnaszörpöt meg kólát isznak a fiatalok – szeszes ital is lesz?
És itt megemlíthetjük azt is, hogy ezek alapján a részeg ember ugye nem felel a tetteiért? Vagy csak a nőnemű, kiskorú nőnemű részegek nem felelnek a tetteikért, a hímnemű, kiskorú hímnemű részegek igen?
Nem is értem, a csbe-sek mellett miért nem javasoltak olyan törvényt is, amely kimondja, hogy 18 éven aluliak nem mehetnek házibuliba szülői felügyelet nélkül.
Viszont azt is kimondja a törvény, hogy erőszaknak számít az öntudatlan vagy akaratnyilványításra képtelen állapottal való visszaélés is.
https://www.youtube.com/watch?v=KmHlcPgjZKw