Biztos vagyok benne, hogy a történelmet nem csak úgy lehet értelmezni, ahogy a hivatalos feminista befolyás alatt álló történelemoktatás tanítja. Ebben a rövid szórakoztató áttekintésben megkísérlem megvizsgálni, hogyan láthatja egy férfi saját szerepét a történelemben.
A femini
zmus tulajdonképpen már a kőkorszakban elkezdődött, erre utalnak az ebből az időszakból származó leletek. A villendorfi vénusz nem szépségideál, ahogyan azt teljesen tévesen feltételezik, a modern reklámok stílusát és céljait igyekszenek visszavetíteni egy más korszakra. Az emberiség első alkotásai női nemi szervek ábrázolásai, ami a Vénusz-szobrok előzményeinek tekinthetők. Íme az első bizonyíték, hogy nőuralom idején nyíltan virágzik a szeméremsértő pornográfia. A Vénusz-szobrok termékenység istennőket ábrázolnak, a társadalom központjában a nők álltak, hiszen ők szülték a gyerekeket és ezáltal pótolhatatlanok voltak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy kiváló vadász halála nem viselte meg a közösséget, de szaporodás szempontjából a nőt más is megtermékenyítheti. A legrosszabb munkákat sohasem a társadalom csúcsán állók végzik. Mamutot kergetni egyáltalán nem úri mulatság, inkább egy ocsmány és veszélyes meló, mondjuk ki: szolgáknak való.
A patriarchális társadalom mindössze kb. 5 ezer éves időszakban létezett, átmeneti kényszerhelyzet, amikor a népek felosztották maguk között a bolygót, nem éppen békés eszközökkel. Amikor a csatatérre kellett menni, rögtön kéznél voltak a férfiak. A „szexista” katonai patriarchális társadalomban sokkal szigorúbb erkölcsök voltak, a bronzkorból, középkorból nem ismerünk pornófüzeteket, miniszoknyás részeg csajokat az utcán, tinibálvány jelenségeket, diszkókat. Hősként meghalni a legmagasabb kitüntetést jelentette, halhatatlanságot az istenek között, de valljuk be, ez önámítás, mert mégis csak jobb élve szexelgetni nőként, egy-két könnycsepp kibuggyanása után máris csilingel a kacaj, amint megjelenik az új szerető, úgyis buknak a külföldiekre.
Csak a reneszánsz idején, mely a fogyasztói társadalom, a kereskedők, a nők korának kezdete, jelentek meg a templomokban a pucér festmények, szobrok. A folytatásról ne beszéljük, mindenki láthatja; a szexuális szabadosság korát éljük, amelyet sokszor a férfiak elleneznek leginkább. Ezért vitatkozom azokkal a feminista mozgalmak irányából érkező vádakkal, hogy a férfiak szexmániás erőszaktevők, pedofil őrültek. Ha így lenne, miért küzdöttek volna sokszor elszánt dühvel a szexuális szabadosság ellen? Nem a férfiak, hanem a nők vívták ki azt, hogy fellazuljanak az erkölcsök, a szexuális forradalomnak nevezett jelenség a 60-as években csúcsosodott ki. Valójában sok nő magamutogató kéjelgő, gondolkodásuk középpontjában egy dolog van, a szex! Nem azért viselnek mini ruhákat az utcán, mert iszonyúan melegük van, hanem minden férfi tudja, hogy ez egy nyilvánvaló felhívás, hogy a nő megkapható. Közben betegesen élvezik a férfiak jól látható szenvedését, amit a vágyak visszafojtása okoz (kidülledt szem, magas vérnyomás, remegés). Még szerencse, hogy a nők jelentős része csúnya.
A technikai forradalom idején nem véletlenül voltak gépromboló mozgalmak a 19. században, a szerkezetek ellen, melyek elvették, helyette sokkal jobban elvégezték a férfiak munkáját. Lehet, hogy a kézzel gyártott termékeknél nincs jobb, de néhány liter gázolaj annyi energiát tartalmaz, ami 100 férfi egynapi munkáját elvégzi, töredék áron. Tehát a férfi egyik legfontosabb tulajdonságára, az erőre nincs többé szükség, nem jelent értéket. A vállalatok gázolaj és egyre modernebb gépek vásárlásával sokkal jobban járnak.
A gépek kezelése monoton munka, mely nem igényel fizikai erőt. Nők is el tudják végezni, pl. a számítógépek előtt többségében nők ülnek.
Úgy gondolom, a feminizmus mozgatórugója a fogyasztói társadalom, melynek középpontjában a Fogyasztó áll. Hatalmas gazdasági érdekek vannak amögött, hogy a nőknek legyen munkája, miközben a férfiak nem annyira fontosak ebben a társadalomban. 22 éve van kapitalizmus Magyarországon, erre a hirtelen paradigmaváltásra nem készült fel a társadalom. Egyik legfőbb oka a nők felemelkedésének, hogy a nők jobb fogyasztók, tehát nem gondolják át, hogy mire van szükségük, sok haszontalan terméket megvásárolnak. Aranyékszerek, drága kozmetikumok, luxuscikkek, kényelmet szolgáló termékek kiváló fogyasztói, a férfiak ettől a „fogyasztói teljesítménytől” messze elmaradnak. A nők impulzusvásárlók, könnyebben vesznek fel hitelt, ha meg akarnak valamit venni. A fejszámolásban nem jeleskednek, a termékek egységárát kevésbé tudják megbecsülni, inkább csak az árat nézik, ez legtöbbször félrevezeti őket. Mindannyian láttunk már gyerekeket az áruházban, akik követelőzve kérik szüleiket, hogy vegyen nekik édességet, játékokat. A legtöbb reklám nőknek szól, mert ők könnyebben befolyásolhatóak. A nők életviteli szokásaiból adódik, hogy szeretnek tévét nézni és úgy tűnik, már a számítógép-használatban is megelőzik a férfiakat (pl. facebook). A családot azért kell szétrombolni, mert hatékonyabban tudja beosztani a pénzt, ha több ember lakik együtt. Egy elvált nőnek külön lakás, külön kocsi kell, mindenből legalább kétszer annyira van szükség, mintha együtt lenne a család. A feminista vélemény, hogy a család a nemi erőszak érdekében létrejött intézmény, önmagában szánalmasan mosolyogtató, nem is kellene vele foglalkozni, valójában egy sikeres férfiellenes hadjárat része.
Tehát nem a ráncos menedzsernők harmincon túli önsegélyező szakköre a feminizmus, hanem egy jól átgondolt gazdasági lobbi, melyet a multinacionális gyárak támogatnak, hogy a termékeiket minél több fogyasztó legyen aki megvásárolja. Hogyan is lettek volna képesek ekkora eredményt elérni? Nem szabad alábecsülni azt az érdekérvényesítő erőt, és mögötte lévő gazdasági erőt, amivel a kereskedők próbálják eladni termékeiket, hiszen ez mozgatja a mai gazdasági életet. A tonnák, a kilométerek, a munka, az idő körforgása teremti meg a nemzeti összterméket, például az arany előállítása gigászi munka rengeteg föld megmozgatásával, pedig maga a késztermék súlya parányi. Ennek ellenére a feminizmus sikere bámulatos, gőzerővel haladnak előre, még a jelenlegi konzervatív erők kormányzása idején is kulcsfontosságú eredményeket értek el.
Ki kellett találni az ideális fogyasztót és megalkotni, aki nem más, mint egy gyermekét egyedül nevelő, szorongó, kényeztetésre vágyó NŐ, akinek jól fizető munkája van. Hogy a (rém)álom valóra váljon, minden követ meg kell mozgatni, az óvodai neveléstől kezdve a törvényeken át a média propagandáig. Ezért kell gyűlöletet kelteni férfi és nő közt azáltal, hogy a nőknek túl sok jogot biztosítanak, miközben a „teremtés koronája” most a híd alá kerül részeg önkívületben. Nem a nők érdekei miatt, hanem ezért a „szent cél” érdekében kell a családot szétrombolni, hiszen a boldog nő nem vágyik a futószalagon gyártott kényeztetésre. A fentebb bemutatott nő minden pénzét erre fogja költeni.
A civilizációt 
ugyan a férfiak alkották, de csak azért, mert bizonyos nők nyavalyogtak, hogy még többet akarnak zabálni, még több gyereket akarnak szülni. Ismerjük ezt a zsaroló viselkedésformájukat. A katasztrofális túlnépesedés részben a nők hibája, mert ők szülnek! Ennek folyományaként a klímaváltozás, a környezetszennyezés, állatfajok kihalása miatt is részben ők a felelősek. Mi férfiak, jól éreztük magunkat a barlangban, jó sok sült húst ettünk.
Végül szeretnék egy tényt leszögezni. Mi, férfiak, nem élvezzük a szexet, számunkra ez egy fárasztó munka, mert nekünk kell mozogni, de amelyet szívesen elvégzünk, hogy párunknak örömet okozzunk. Egyedül a jóindulat és önzetlenség vezérel minket, ha a másik nem élvezi vagy nincs kedve hozzá, akkor számunkra semmi jó nincs benne. Most komolyan, milyen kihívás van egy nőben, akit már ezernyolcszázszor megkaptunk? Az egészséges férfiak így gondolkoznak, nem a néhány erőszakoskodó alapján kellene általánosítani. A nők egy része azonban testileg élvezi a szexet, mint egy bűnös gyönyört, hogy most valami rosszat csináltak, nem tudni, mi járhat ilyenkor a fejükben.
A jogegyenlőség híve vagyok, és személyesen is nagyon kedvelem és becsülöm a nőket. Csak feministák, antifeministák, nők és férfiak együtt találhatják meg a megoldást. A mocskolódás helyett a tudományos tények feltárásával, tabuk nélküli párbeszéddel lehetne előrébb jutni egy igazságosabb társadalom felé.
Ekkora zagyvaságot már régen olvastam. Egy: Európában nemcsak a reneszánsz idejtől készültek meztelen embereket ábrázoló szobrok, festmények. A kereszténység előtti időszakban is elterjedt volt. Másrészt a meztelen testet se mindig pornográf céllal ábrázolták. A willendorfi Vénusz sem pornográf alkotás.
Másrészt amit a nők befolyásolhatóságáról és számolási képességéről írsz, az sem igaz. Azt sugallod, hogy a nők vezethető kis hülyék.
Az pedig nonszensz, hogy a férfiaknak nem élvezet a szex. Fárasztó munka, és csak szívességből csinálják a nőknek? Ez röhejes. Amúgy bizonyos pozitúrákban a férfiaknak nem is kell nagyon mozogni, tehát lusta pasik legyenek alul.
Javaslom a cikket áttenni a humor kategóriába.
A willendorfi Vénusznak kilátszik a puncija, ami számomra azt jelenti, hogy a pornográfiát isteni szintre emelték. Ez megbotránkoztató, még a mai erkölcsi állapotok közt is.
A cikkem egyik kulcsmondatát tagadod, ami cáfolni igyekszik azt a hibás közvélekedést, hogy a szex a férfiak mániája. Nagyon gyakran nem élveztem a szexet, nemhogy örömet, de inkább fájdalmat okozott! Talán rossz partnert választottam, ne menjünk bele a részletekbe… Egy kedves mosoly többet jelent valakitől, aki különleges számomra. Olyankor megdobban a szívem, hogy egy fiatal hölgy rokonszenvét kiérdemeltem. Izgalmasabb mint a megszokott „favágás” az ágyban, amiről a nők azt hiszik, hogy ez nekünk egyetlen örömünk az életben.
Kérlek, keress fel szexológust, szexuálpszichológust. Urológus felkeresése is ajánlott, mert a pénisz rendellenességei is okozhatnak fájdalmas szexet. Az is lehet, hogy lelki okai vannak.
Ezt még véletlenül se értsd félre, valóban segíteni akarok. A szex nagyon fontos örömforrás az életben, kár lemondani róla esetleg kezelhető problémák miatt.
A fájdalmas közösülés amúgy nőknél is gyakori, náluk is lehetnek testi és lelki okai egyaránt.
Mi, férfiak, nem élvezzük a szexet, számunkra ez egy fárasztó munka
Ez tényleg nem volt a legszerencsésebb mondat, máshogy kellett volna megfogalmazni, a célom az volt, hogy létrehozzam a feminista fogalom: szexista patriarcha férfipárti ellenpólusát, az érzelemgazdag barátot. Ez egyelőre nevetségbe fulladt, de szükség van egy nyelvújításra, mert a férfiellenes fogalomkészet, szavak ellepték a közbeszédet.
Szerintem itt az efféle felállásra gondolt a szerző :)
Ha már szexológust akarsz játszani és szó szerint értelmezed a mondatait, (amelyek korántsem biztos, hogy szó szerinti síkon értelmezendőek) akkor az esetleg nem merült fel benned, hogy a nő hüvelyszárazsága is okozhat a férfi számára fájdalmas élményt? – Úgy tűnik, hogy eszedbe sem jutott.
Bennem is felmerült, hogy nem szó szerint értelmezi, de a szövegből ez egyértelműen nem derült ki. Pont ezért gondoltam, hogy felhívom a figyelmét a szakemberekkel való konzultációra.
A nők problémáira is gondoltam:
“A fájdalmas közösülés amúgy nőknél is gyakori, náluk is lehetnek testi és lelki okai egyaránt.”
Nem mentem bele annak elemzésébe, mi okozhatja, nem akartam indiszkrét lenni, másrészt nagyon sok oka lehet. Majd az orvosokkal megbeszéli, ha akarja.
Kérlek, szemcsi beszélj egyes számban !
Igen, NEKÜNK férfiaknak “mániánk” a szex.
Ne röhögtess, hogy téged egy fiatal hölgy rokonszenvét kiérdemelve elélveztél !?
Anyám borogass !
Szemcsike netán nem-e te egy hölgy vagy ?
Vagy valami más, netán ?
Attól, hogy humoros köntösben van tálalva, még vannak benne megfontolandó gondolatok.
Egyébként a mondandója nagyban egybevág azzal amit pont te idéztél a másik cikk alatt:
“Régen az emberek a tárgyakat használták, és egymást szerették. Ma a tárgyakat szeretik és egymást használják”
Amiket a nők vásárlási szokásaival kapcsolatban ír, tények – erre épül a modern marketing szakma, nehéz lenne tagadni. Persze sosem mondják ki nyíltan, hogy azért szól a reklámok 95%-a nőknek, mert őket könnyebb befolyásolni, hiszen ez nem lenne polkorrekt. De igaz :)
A szex érdekes téma, van egy olyan érzésem, hogy Szemcsi barátunk itt egy kicsit hibásan általánosít (ami a többi gondolat értékéből nem von le). A hosszú monogám kapcsolatokban előfordulhat ilyen “favágás”, de azért alapvetően nem kell félteni a férfiakat. Nem véletlenül járnak olyan sokan a p*nci után éjjel-nappal. A tesztoszteron fiatal korban igen nagy úr.
Kamaszkori hormonegyensúly-zavarok tényleg vannak, ezt tapasztaltam.
Amikor azt olvastam, hogy a család a nemi erőszak intézménye, viccesnek találtam és nevettem. De amikor néhány év múlva a törvények szövegébe bekerül, már nem lesz olyan mulatságos.
“a környezetszennyezés, állatfajok kihalása miatt is részben ők a felelősek.”
ez a mondat úgy szólna helyesen: a környszenny, állatfajok kihalása miatt részben ők is felelősek. Nem mindegy mit tagadunk. Az én mondatomban a felelősséget szétosztom, Ön meg hárít.
“Mi férfiak, jól éreztük magunkat a barlangban, jó sok sült húst ettünk.”
GIGALOL. Aha, tehát a nők ösztönzésére fejlesztik a világot. Hát én egy kicsit jobban érzem magam a gépem előtt, mintsem egy barlangban kuporogva. Azokat a gépeket, amelyek főként férfiak terveztek férfiaknak. No nem hímsovinizmus miatt, hanem az egy hullámhossz miatt, a ffiakban alakult ki ez a fantasztikus igény. Ma a nők is tízezrével részesülnek belőle, de még az életben egyetlen hálás megjegyzést se láttam tőlük…. :(
A cikk vége felé egy-két mondatról nem tudtam eldönteni, hogy mikor ironizálsz, mutatod szándékosan egy görbetükörben a világot, vagy mikor szemléled görbetükörből saját magad is. Némi gondolkodás után úgy döntöttem, hogy ez tökéletesen mindegy is. A tisztázatlan célú mondatok még jobban kidomborítják, felismerhetőbbé teszik azokat a feszültségeket, amelyeket egyes társadalmi sztereotipiák keltenek.
Jellemző, hogy Anaconda akar szexológust, szexuálpszichológust játszani, mondhatni “más szemében a szálkát, sajátjában a gerendát sem” alapon. Most inkább nem fejtegetném, hogy a pszichológiai álláspontok és az álmos könyv szerint mint jelent az, ha egy nő mindenáron csökkent értékűnek akarja látni a férfiakat szexuális értelemben, olyanoknak, akiknek a 60 százaléka nem kell egyetlen nőnek sem.
A feminizmus céljára vonatkozó rész még az összeesküvés elmélet íz ellenére is erősen elgondolkodtató, biztosan többünknek volt már olyan gondolatunk, hogy úgy tűnik, mintha ilyen gazdasági szándékok mozgatnák a világot. Számomra nem kérdés az sem, hogy nem holmi patriarchális akarat formálta olyan tökéletlenné a társadalmunkat amilyen; valóban alaposan benne van ebben a nők keze is. És csak mélyen egyetérteni tudok azzal is, hogy genetikusan erősen kódolt tulajdonság a férfiakban az önzetlenség és az alturizmus. És ezzel együtt szerintem a legtöbb férfi mélyen egyet fog érteni azzal is, hogy a szex nem élvezet anélkül, hogy az ember ne okozna vele örömet. Ennek hiányában minden saját öröm is értelmét veszti, megkeseredik és elillan. Ezt figyelembe véve valóban abszurd az a vádaskodás, amely egyre inkább terjed és démonizálja önző szexuális bűnözővé a férfiakat.
Én csak ajánlottam neki. Le is írtam, hogy valóban segíteni akarok. Ő maga írta, hogy fájdalmas neki a szex, ennek lehetnek testi vagy lelki okai. Én magam nem vagyok szakember, így nem akarok ilyent “játszani”.
Jellemző a hazai blogos-fórumos kommunikációra, hogy a jószándékú tanács mögött is gúnyt, rosszindulatot sejt a többség, hiszen sokan nem tudnak máshogy megnyilvánulni nick mögött. Érdekes, a férfi hozzászólók egyike se reagált arra a bejegyzésére, hogy a nemi érintkezés neki fájt. Teljesen elsiklottak felette.
Én akkor is szívesen segítek valakinek, ha nem értek vele egyet, sőt, esetleg összevesztem vele más okból. Tudom, ezt sokan nem tudják hová tenni. Nem kell rossz szándékot sejteni mindenben.
Bár sajnos lehet, hogy úgy gondolod (mint a magyar lakosság többsége) , hogy ha valakinek szexuális problémái vagy pszichés gondjai vannak, az csökkent értékű. Az ilyen tévhitek, megbélyegzés miatt nem fordulnak sokan orvoshoz, ha baj van, inkább szenvednek, és a párkapcsolatukat is hagyják elromlani emiatt.
Bár az első kommented nem sok jóindulatot vetít előre, nem koncentráltam kifejezetten arra, hogy gúnyolódsz e. Viszont én gúnyolódtam veled és arra akartam célozni, hogy nem tartom egészségesnek pszichoszexuális értelemben, ahogyan a párkapcsolatokról és a férfiak értékéről gondolkodsz. Általában empátiát szoktam érezni a lelki problémákkal küzdőkkel szemben, viszont Te nem ébreszted fel a megértő jóindulatomat magaddal szemben, mert sok manipulatív, célzottan ártószándékú elemet sejtek a hozzászólásaid mögött.
Talán mondanom sem kellene; én nem tekintem csökkent értékűnek azt, aki szexuális problémákkal küzd, viszont te csökkent értékűnek tekinted a férfiak 60 százalékát.
Na most én vagyok kénytelen valamelyest a kígyó pártját fogni, mert én nem érzem a “rejtett gonoszságot” a szavaiban, max némi felszínes piszkálódást :) Ugyanakkor ha valakinek a szex már csak nyűg, az tényleg nem ideális állapot. Én mondjuk odáig nem mennék el, hogy külső segítséget javasoljak, mert ez mindenkinek a maga dolga*, és amúgyis a problémák belső feldolgozásának híve vagyok. Másrészt nem szokásom az a bizonyos felszínes piszkálódás sem. Egyébként azt is el tudom képzelni, hogy a srác 30-40-50 fölött jár valahol, és már kinőtte a tesztoszteron uralmát, és mindössze ennek a természetes folyamatnak az eredményeit írta meg kissé túl drámaian :)
Viszont nem tartom szerencsésnek, ha ebből általánosít valaki, mert félreérthető – ahogy a példa mutatja.
*: “a férfi hozzászólók egyike se reagált arra a bejegyzésére, hogy a nemi érintkezés neki fájt. Teljesen elsiklottak felette” – mert a férfiakban van tapintat :)
…
Sajnálom, hogy ilyen rossz tapasztalatokat szereztél a nőkkel kapcsolatban. Kerülöd őket. Ez rossz jel. A cikkedből is ki lehetett érezni, hogy haragszol rájuk. Nem hülyéztelek le egyébként. Az megint csak tipikus magyar logika, hogy az orvosi kezelés javasolását sértésnek érzik sokan (ennek az az oka, hogy szégyennek tartanak egy csomó olyasmit, ami nem lenne az).
A cikkedről: Amit a nők vásárlási szokásairól írsz, nem kicsit lenéző. Azt feltételezed, hogy nem tudnak számolni, felelőtlenül eladósodnak, állandóan impulzusvásárlást űznek. Az utóbbi két kategória a kényszeres vásárlóra utal, ami már orvosi eset (és férfiban is létezik). Sok “haszontalan terméket” vásárolnak? Nos, a férfiak egy része is. Sokuk mániája a legújabb technikai kütyü beszerzése, szerintem egy átlagos férfi többet költ erre, mint egy átlagos nő. Drága autót is gyakran azért vesznek a pasik, hogy elkábítsák a nőket. A hitelből a panelházak előtt parkoló Audikat, Jaguárokat is főleg férfiak veszik. Megfontoltan költekező ember mindkét nemnél van. Azt pedig én még nem tartom felesleges pénzszórásnak, ha valaki időnként ékszert, dísztárgyat, kényelmi cikket vásárol. A mérték a lényeg. Nem hiszem, hogy szét kellene verni a fogyasztás növeléséhez a családokat. Egy gyerekes család sok olyasmit fogyaszt, amit egy egyedülálló nem. Pelenka, gyerekjátékok, tanszerek, gyerekruhák, stb. Sőt, a mai hazai körülmények közt egy átlagos szingli arányaiban kevesebbet tud fogyasztani, mert a rezsiköltségek igen magasak. Több tagú család esetén ezek a költségek megoszlanak. Az amerikai stílusú szinglifogyasztás nálunk csak szűk rétegre igaz.
Talán elkerülte a figyelmed, amikor azt mondtam: itt a magánélet nem téma. Senkié. Hogy ő kivel mit csinál vagy csinált, az az ő dolga, és ez nem az a hely ahol ezt meg kéne vitatni. Ha annyira érdekel a szexuális élete cseteljetek priviben, ha tényleg segíteni szeretnél add meg neki a telszámodat :D
Az olyan szurkálódást meg hagyjuk, hogy “haragszik a nőkre”. Lópikulát haragszik, és aki ilyet lát a cikkében az törölje meg a szemüvegét. Kicsit elég már a feminista hülyeségből, hogy mindenkire rásütik a nőellenességet és a nőgyűlöletet. Tudod te mit jelent a harag? …mert nem azt, ami a cikkben van.
“Amit a nők vásárlási szokásairól írsz, nem kicsit lenéző.”
Viszont tökéletesen igaz. Ahogy írtam, ezekre a tényekre épül a teljes marketing biznisz. Sörön és sportkocsin kívül mindent nőknek reklámoznak, mert tudják, hogy sokkal könnyebben befolyásolhatók, mint a férfiak.
Egyébként talán egy kicsit könnyebben megértenéd, hogy miről beszél, ha nem személyes támadásként kezelnéd amit mond… Ami tipikus női hiba :)
Deansdale, nem én kezdtem a magánéletemet kitálalni kéretlenül, hanem a posztoló. Senkinek nem lett volna köze az ő nemi életéhez. Ha viszont ezt kitálalja, ennyit elfogadhatna. Ez még nem indiszkréció, Ha indiszkrét lettem volna, konkrétan kíváncsiskodtam volna, pontosan miért fáj neki (aztán a részleteket is kéretlenül tálalta ki, nem kérdeztem).
Viszont ismeretlenül is szeretek segíteni. Nem tudom, mi azzal a baj, hogy egy ilyen beírásra (fáj neki a szex) annyit mondok, hogy keressen fel szakembert. Engem nem érdekel a nemi élete, az az orvosokra fog tartozni, ha elmegy esetleg hozzájuk.
Azt meg, hogy priviben beszélgessek vele, várhatod. Nem szokásom ismeretlen férfiakkal a nemi életükről beszélgetni. Sőt, én pl. még a legjobb barátnőimnek se szoktam elmesélni, ki milyen az ágyban. Ez magánügy. Nagyon rossz arról a véleményem, ha pl. egy férfi a kocsmában elemzi ki a női “teljesítményét”, vagy ha valaki a barátnőivel pletykálja ki az előző éjszaka részleteit.
Ne próbálj olyasmit belemagyarázni a hozzászólásaimba, ami nincs bennük. Időrendben olvasd vissza a kommenteket, és akkor láthatod, hogy ki kezdte kéretlenül a saját nemi életét taglalni. Viszont ha ilyet beír, ne sértődjön meg, ha reagál rá valaki (nem vájkálva egyébként).
Már megint paranoiás vagy :) Vagyis, hogy pontosabb legyek, már megint személyes támadásként kezelsz valamit, fölöslegesen.
Sokkal konstruktívabb lenne a beszélgetés, ha leszállnánk végre arról, hogy ki hova teszi a fütyijét, és inkább azzal foglalkoznánk, mit is mondott ez a cikk valójában. De ez nem csak rád érvényes, hanem mindenkire, ahogy már említettem. Szóval nyugi. És fókusz :)
Bár tökéletesen osztom Deansdale véleményét, hogy a személyes problémák elemzésének, tárgyalásának nem ezen a helyen kell teret adnunk, mégis mivel a jelen szituáció már kierőltette, hogy ilyen részletekbe is belemenjünk, ezért csak néhány rövid mondat az elmondás alapján feltételezhető szexuális problémáról: A fentiek alapján úgy tűnik, hogy tényleg nem Szemcsinél kell keresni a probléma okát. A jelenséget vaginizmus néven ismeri a szexuálpszichológia és nem anatómiai, hanem pszichés okok állnak a hátterében. Azoknál a nőknél lép fel ilyen erős hüvelygörcs, akik valamilyen okból elutasítják a szexualitást, vagyis azzal szemben (lappangó) pszichés ellenérzésük van. Könnyen lehet szakirodalmat találni a problémáról és pszichológiai terápiával orvosolható. Lásd például itt: http://szexualterapia.eu/vaginizmus-huvelygorcs
Piszkálódni sem állt szándékomban. Ráadásul tapintatos ember vagyok, ha személyesen ismerném, és nem közeli barátom lenne, nem javasoltam volna a szakembert. Viszont sok olyan oldalt olvasok az interneten, ahol az emberek az egészségügyi, szexuális gondjaikat egészen nyíltan és részletesen tárgyalják. Ő ehhez képest keveset írt le, de éppen az anonimitás miatt (egyikünk se tudja, ki a másik, és az olvasók se tudják) gondoltam, ennyi tanácsot adhatok neki. Elvégre neki se lett volna kötelező leírni, hogy neki fájdalmat okoz a nemi élet. Ha valaki ezt az infót nyilvánosságra hozza, ne lepődjön meg, ha valaki esetleg reagál rá.
Hol írtam olyat, hogy a férfiak 60%-a csökkent értékű? A manipulatív, célzottan ártó szándék tőlem távol áll. Kerek perec megírom a véleményemet.
Bár elég sok férfi ismerősömtől hallottam, hogy “a nők sunyik, alattomosak”. Az egész nememre nem igaz ez, de sajnos sok olyan nő van, aki túlzottan konfliktuskerülő, és nem mer nyíltan konfrontálódni. Az ilyenek tényleg gyakran játszmázni kezdenek, mert mindenáron “jó kislányok” akarnak maradni.
Másrészt megint összekevered a kritikát a rosszindulattal. Ez tipikus magyar logika. Valóban tartom magam ahhoz, hogy zagyvaság ez a cikk, an bloc lehülyézi a nőket, és hiányos történelmi ismeretekre utal. Attól, hogy ez a véleményem, még nem akarok rosszat az írójának.
“zagyvaság ez a cikk, an bloc lehülyézi a nőket”
->
“összekevered a kritikát a rosszindulattal”
:o))) Ezek után már végképp nem regisztrálok a facebookra! :o))))
A reklámos résszel szinte teljesen egyetértek.
A a szexualitás, a pornográfia hiányával a középkorban pedig nem. Ókor, középkor, reneszánsz… tele erotikával, pornográfiával. És debizony ismerünk pornografikus füzeteket a középkorból. :o)
(Nézzük csak az ókori görögöket és rómaiakat. Vagy a II. században keletkezett Káma Szútrát, de akár a kicsit későbbi mocse kerámiákat. Nem is beszélve a kínai és a japán pornográfiáról. De ha ragaszkodunk a középkorhoz, akkor az inkvizíciós Boszorkánypöröly c. kiadványt, mely főként azért volt népszerű, mert pornográfiában tobzódik. Vagy Boccaccio műveit. És itt vannak még a goliárdok vastaghumorú, pornográf elbeszélései, erotikus lírája. Szóval nem mondhatjuk, hogy a szexualitás, az erotika, a pornográfia vadiúj találmány.)
Ha úgy véled, a férfiak nem élvezik a szexet – bár írtad az egyik kommentedben, hogy ez nem volt a legszerencsésebb mondat -, talán jelent valamit… Mégpedig azt, hogy a nőket és férfiakat sikerül egyre jobban eltávolítani egymástól, hogy sikerül görcsöket beléjük ültetni, a természetes egymás mellett (egymással) élést tönkretenni. Idézlek: “Amikor azt olvastam, hogy a család a nemi erőszak intézménye, viccesnek találtam és nevettem. De amikor néhány év múlva a törvények szövegébe bekerül, már nem lesz olyan mulatságos.” Hát igen…
Off: Úgy látszik megdobogtatta a szívemet a téma… felugrott 68-ra a pulzusom… :o))))))))))))))
A görög-római pornópéldával az a probléma, hogy pont a bukásuk előtt terjedt el náluk, és így aztán lehet találgatni, hogy mi okozott mit, és miféle köze volt a kettőnek egymáshoz. Ha véletlenül találnánk egy kimutatható összefüggést egy társadalom végzuhanása és az erkölcsi szétesése között, akkor kezdhetünk aggódni…
nekem se tetszik ez a cikk, sajnálom. Túl sok az általánosítás
Mi, férfiak, nem élvezzük a szexet, számunkra ez egy fárasztó munka, mert nekünk kell mozogni, de amelyet szívesen elvégzünk, hogy párunknak örömet okozzunk.
ezt tényként előadni, kissé erősnek érzem…. a szerzőnek lehet ez tapasztalata, de akkor ne kezdje úgy a mondatot, hogy “mi, férfiak” A férfiak ahogy nem ördögök, ugyanúgy nem is angyalok,. és gyakran önző érdek vezérli őket (minket) is.
Persze nem ez az egyetlen problémás kijelentés, van még sok, csak lusta vagyok egyenként kiszemezgetni őket. Pár dologgal egyetértek, az összeesküvés-elmélettel nem igazán. Van az emberiségben annyi önsorsrontás, hogy magának csinálja ezt a szart… szal ahogy a feministákra, úgy a kapitalistákra se lehet mindent rákenni
Szerintem közel sem olyan rossz, csak nem akarom a kritikusokat azzal megbántani, hogy nincs elég információjuk a cikk megértéséhez :) A srác nagy fába vágta a fejszéjét azzal, hogy egy rakás olyan információt zúdít az olvasókra, amikről azoknak fogalmuk sincs. Így azt a hatást éri el, hogy a többség egy kukkot sem ért az egészből, vagy hülyeségnek nézi, viszont egy kevesen megvilágosodásszerű élményt kaphatnak tőle :)
Persze a tálalás is eléggé sajátos, mondhatni költői, ami egyfelől olvasmányosabbá teszi a dolgot, másfelől viszont még nehezebben érthetővé. Én is sokszor szembesülök ilyen problémákkal, hogy nincs kedvem az ősrobbanástól kezdeni a magyarázkodást, és ezért inkább “kusza” cikket írva beáldozom pár olvasó megértését :D
Tény, hogy a feminizmust a háttérből anyagi és (anti)társadalmi érdekek miatt hozták létre és irányítják, ebben tökéletesen igaza van. Na nem a piaci kapitalisták, mint a N*stlé vagy a Schw*rzkopf, hanem a társadalomformáló elit, akik a kapitalista piramis csúcsán állnak. Persze a másik oldalról nézve igenis a harmincas szingli emancipuncik önsegélyező egylete a feminizmus – legalábbis ez az amivel a mindennapokban találkozhatsz. Ők sincsenek tisztában azzal, hogy a szlogeneket és a zsetont “odafentről” kapják, és hogy valakiknek jól definiált céljaik vannak azzal, hogy ezt a hülyehordát terelgetik.
Csak hogy tényt is mondjak a sok elmélet közé, a Rockefeller alapítvány már a ’60-as évektől erősen pénzeli a feminista szervezeteket. Persze hihetnénk azt is, hogy puszta szívjóságból, de én azért nem vagyok ennyire naív.
Nyilván sokan hozzászoktunk már, hogy feminizmusról-antifeminizmusról vitatkozva a legtöbbször megköveteli a helyzet tőlünk, hogy csak precízen igazolható állításokat tegyünk. Merthogy csak a tények talaján állva vihető végig a vita sikeresen. Ugyanakkor azt hiszem, hogy az antifeminista publicisztikának léteznie kell egy olyan ágának is, amely inkább a megélt tapasztalatokra koncentrál és nem kívánja önmagát gúzsbakötni azzal, hogy csak azután meri a hangját hallatni, a rossz közérzetéről szót ejteni, miután adattengereken evickélt át, és precízen idézni tudja a KSH statisztikai zsebkönyvének féltucat releváns fejezetét. Nem tartom kizártnak, hogy első cikkével egy ilyen, szabadabb, mélyen tényfeltáró jelleg nélkül is érvényes irányba tette meg az első lépéseket Szemcsi barátunk. Talán még nem mindenben állta ki a kritika próbáját, de úgy sejtem, hogy az irány korántsem rossz.
Simone de Beauvoir feministaként annyi képtelen, általánosító állítást tett a nőkkel kapcsolatban a “Second sex”-ben, hogy azt élő ember összeszámolni sem lenne képes. (Szükségtelen is, elég azt tudni, hogy összetévesztette önmagát a NŐ-vel.) Tényszerűnek pedig végképp nem nevezheti szerintem senki sem. Ennek ellenére például a wikipédia szócikkében is a következő szavakkal méltatják a munkásságát:
“Mindemellett foglalkozik az egzisztencialista szabadság (immanencia-transzcendencia) kérdésével, és a történelmi, gazdasági helyzet hatásainak elemzésével. A mai napig olvasott, sokszor idézett mű, melyet az egzisztenciális fenomenológia klasszikusaként lehet számon tartani, különösen a női, megélt tapasztalatok elemzése tekintetében.”
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Simone_de_Beauvoir)
Szemcsi még az egy-két kevésbé jól sikerült, félreérthető mondattal sem rugaszkodott annyira távol a férfiak élményvilágától, mint a “nagy egzisztencialista filozófus” a nőktől. Másrészt szerintem tökéletesen irreleváns, hogy mit gondol például Anaconda arról, hogy a cikk látásmódja mennyire értékeli le, vagy kezeli korrekt módon a nőket. Elvégre nem őt szólítja meg a cikk (már a megjelenés helyéből adódóan sem), hanem inkább sok ezer férfit, akik a saját élményeik között fel fogják fedezni azokat a momentumokat, amelyek rezonálnak a cikk által megütött hangra. Mint ahogyan a férfiak véleménye sem számít végképp semmit sem a “nők megélt tapasztalatainak elemzése” során, ebben az esetben is elégséges a férfiak által megéltekre koncentrálni.
Én azt javaslom Szemcsi, hogy próbálj meg majd a személyes tapasztalatokat érintő részeknél első szám első személyben írni. Egyébként is kifejezetten jól fog illeszkedni a lelki alkatodhoz, másrészt ezzel kihúzod a méregfogát azoknak a kritikáknak, amelyek az általánosítás miatt nem tudnak azonosulni a mondandóddal. Hovatovább a történelem értelmezésénél is messzemenőkig megengedhető a személyes nézőpont. És azt hiszem, ezzel varázsütésre a helyére is fog kerülni minden.
The Hermit: „Van az emberiségben annyi önsorsrontás, hogy magának csinálja ezt a szart…”
Ezért fogalmaztam óvatosan úgy, hogy fele részben a nők hibája. Ne hagyjuk, hogy ránk fogjanak mindent, a háborúkat, környezetszennyezést. Ők meg közben szemérmesen lapulnak, a 100 kilós angyalkák.
Alter Ego: „Simone de Beauvoir feministaként annyi képtelen, általánosító állítást tett a nőkkel kapcsolatban”
Ilyen kiélezett helyzetben nem lehet finomkodni, mert eltaposnak minket. Nagyon súlyos a helyzet, naponta sértegetnek a nők, mert rájuk nem vonatkozik az illem, udvariassággal itt már semmire sem megyünk. Az udvariasságról is megvan a véleményem, ami valójában megalázó mindkét nem számára. A nőuralmi Svédországban már el is törölték.
Én azt javaslom Szemcsi, hogy próbálj meg majd a személyes tapasztalatokat érintő részeknél első szám első személyben írni.
Feltétlenül, a „nem élvezzük a szexet” mondatnál kicsit elragadott a hév.
Hgyi: „az inkvizíciós Boszorkánypöröly c. kiadványt, mely főként azért volt népszerű, mert pornográfiában tobzódik”
Ez a mű a feministák rémálma, én is túlzásnak tartom bizonyos részeit. Angolul fent van a neten, még nem volt energiám átolvasni a több száz oldalas kiadványt. A boszorkány-hisztéria eszmei alapját teremtette meg. A 17. században nem szívesen lettem volna nő. A pornográfiáról nekem nem a Malleus Maleficarum (Boszorkánypöröly) jut eszembe, de ez szubjektív.
Alapvetően jó kis cikk ez, az a rész, ami a nők mint elsődleges fogyasztók befolyásolásáról szól, nagyon jól ragadja meg a lényeget és teljesen igaz. A fogyasztói döntések túlnyomó többségét a nők hozzák (ez igaz a párkapcsolatokra is, vagyis a párok közös pénzének javát is a nők költik el). Mondjuk zárójelben jegyzem meg, hogy ezt egyik lúzer sem hiszi el, amíg ő is nem a saját bőrén tapasztalja, mint pl. én.
Az, hogy a szex mennyire kényszer és mennyire élvezzük, mennyire nem, relatív. Számomra akkor teher a szex, ha belül annyira dühös vagyok a feleségemre, hogy a mosdókagylóba tudnám verni a fejét (a CSBE mítosz rajongó kedvéért leírom: amit persze sosem tennék meg), de nem mutatom ki, kifelé kedves vagyok, és persze csodálkozik, hogy miért nem kezdeményezek. Érdekes egyébként, hogy a szexnél is érvényesül a kettős mérce: a nőnek bármikor joga van nemet mondani, még indokolnia sem kell, ha egy férfi mond nemet, akkor indokolnia kell, vagy máris egy gyökér impotens. Az, hogy esetleg a férfi is érző lény legyen, akinek rá kell hangolódnia a partnerére, nem pedig egy k*rógép, a legtöbb nőnek meg sem fordul a fejében (hogy miért nem? mert minden nőnek azt sulykolják kiskora óta, hogy minden férfi folyamatosan álló farokkal rohangál, erőszaktételre készen). De ha sikerül a ráhangolódás, akkor a szex nem kín, nem teher, hanem az egymás iránti szeretet legszebb és legőszintébb kifejeződése lehet.
Ne haragudj, de nem igaz, ami a nők vásárlási szokásairól áll a cikkben. Én pl. meg tudtam állni, amikor rosszabb anyagi helyzetben voltam, hogy össze-vissza vásárolgassak. Pl. 1 évig gyakran bementem nézelődni szórakozásból a kedvenc ruhaáruházamba. Meg is kívántam sok mindent. Aztán kijöttem vásárlás nélkül, mert eszembe jutott, mennyi csekket kell befizetnem.
Ismertem egy idős nénit, aki mindig elég szegény volt. Elképesztően fegyelmezetten takarékoskodott. Elmesélte, hogy fiatal korában egy ruhája volt évekig. Szeretett volna egy aranygyűrűt venni magának a jegygyűrűje mellé, de soha nem telt rá.
Viszont van az ismeretségi körömben olyan férfi, aki hajlamos az impulzusvásárlásra.
“Mondjuk zárójelben jegyzem meg, hogy ezt egyik lúzer sem hiszi el, amíg ő is nem a saját bőrén tapasztalja, mint pl. én.”
Az, hogy te kifogtál egy költekező nőt, az nem jelenti azt, hogy a többség olyan.
A szexben alkalmazott kettős mércét még nem tapasztaltam. Egy férfi is mondhat nemet, nekem még sosem volt sértődésem ilyesmiből. Képzeld, nem minden nőnek azt sulykolják kiskora óta, hogy minden férfi nemi erőszaktevő. Nekem ilyen hülyeséget senki nem mondott azok közül, akik neveltek. Józan emberek is vannak még országunkban. Nekem is akkortól vált a NaNe unszimpatikussá, amikor rájöttem, hogy leegyszerűsítik a CSBE problémakörét erőszakos férfiakra és áldozat nőkre.
Én nem csak a költekezésről beszélek, a cikk írója sem. Egyszerűen arról van szó, hogy a fogyasztói döntések túlnyomó részét (a 80% már szerintem annak számít) a nők hozzák, magyarán ők mondják meg, hogy mit és mennyit vegyen a pár, vagyis őket kell, hogy a marketingesek megcélozzák. Más szóval ha a családja keveset költ is, akkor is a nő lesz az, aki meghatározza, hogy azt a keveset mely termékek megvásárlására fordítsák. Ha sokat költ, akkor meg azt a sokat fogják a nő szája íze szerint elkölteni. A hangsúly itt nem a költekezés nagyságrendjén van, hanem a döntéshozatalon. Ennél szájbarágósabban nem tudom leírni. (Az más kérdés, hogy legtöbbször ezek a döntően emocionális fogyasztói döntések nem esnek egybe a racionális fogyasztói döntésekre, ami inkább a férfiakra jellemző. Az, hogy nem ilyen vagy, örvendetes – persze ha valóban igaz, mert nincs itt a párod, hogy megkérdezzük.)
Következetesen figyelmen kívül hagyod a valóságot, és helyette inkább saját magaddal példálózol. Ez így nem valami komoly érvelés :) Ahogy mondtam, a marketing ipar a nőkre épül. Ez egy olyan tény, amit százmillió személyes anekdotával sem tudsz felülírni.
Amikor egy statisztika valami csúnyát állít a nőkről, akkor azt következetesen személyes sértésnek veszed. Mindenki tudja, hogy léteznek kivételek, ha te az vagy, akkor ez nem a te inged, tehát megsértődni fölösleges. Ugyanakkor a saját példádból kiindulva az átlagokat “megtámadni” pont ugyanannyira fölösleges.
Egyébként ha már az impulzus-költekezésnél tartunk, ugye te is úgy látod, hogy általában a férfiaknak van ezer pár trendi cipője, száz meg száz olyan ruhája, amit egyszer (sem) vesznek fel, milliónyi értelmetlen kütyü, ékszer, luxuscikk, flanc és miegyéb… Szemben a nőkkel, akik általában utálnak még ruhát venni is: akkor mennek boltba ha muszáj és megveszik az első holmit ami méretben passzol.
Sok esetben azért elsősorban a nőkre akarnak hatni a reklámokkal, mert a családok nagy részében ők a pénzügyi döntéshozók. Egyébként sok olyan reklámmal is találkozom nap mint nap, amivel inkább a férfiakra akarnak hatni (a sörreklámok és autóreklámok tipikusan ilyenek). Csak ma az interneten is beleszaladtam nem egy ilyenbe. Nem véletlen pl., hogy a reklámszakemberek gyakran csábos, szexis, esetleg meztelen nőket is szerepeltetnek a reklámjaikban (elsősorban a férfiakat akarják befolyásolni ezzel). De a baba, kiscica, kiskutya is gyakori eszköz a vásárlásra ösztönzésnél. Aki szereti a fent említett élőlényeket, pozitív asszociációt kapcsol a termékhez, szolgáltatáshoz. Így el tudnak adni olyan dolgokat is ilyen trükkel, ami nem babaápolási, vagy állatokkal kapcsolatos termék.
Túl nagy leegyszerűsítés azt mondani, hogy minden reklám a nőknek szól. A célcsoportokat életkorok alapján is kialakítják. Bizonyos reklámokon lehet látni, hogy fiataloknak, középkorúaknak, vagy öregeknek szól elsősorban.
Másrészt Magyarországon ezer pár cipővel max, a Rózsadombon rendelkezik egy nő. Átlag kereseti viszonyok közt ennyi cipőt venni és tárolni képtelenség. Én pl. az elmúlt évben csak 2 pár cipőt vettem, és rendszeresen hordom is őket. Több cipőm van kettőnél, de ezek között nem egy 10-15 éves is van, mert szeretem sokáig hordani őket.
Ha valakinek nagyon sok sosem hordott ruhája van, az a következő kórképben érintett:
http://mipszi.hu/cikk/101128-kenyszeres-vasarlas-pszichologiaja
“Sok esetben azért elsősorban a nőkre akarnak hatni a reklámokkal, mert a családok nagy részében ők a pénzügyi döntéshozók.”
Ez az ellenérv jogos. Erre nem gondoltam, így is lehet értelmezni a jelenséget, megszégyenítve érzem magam, mert részben igazad van.
“Nem véletlen pl., hogy a reklámszakemberek gyakran csábos, szexis, esetleg meztelen nőket is szerepeltetnek a reklámjaikban (elsősorban a férfiakat akarják befolyásolni ezzel).”
Bármily hihetetlen, ezek többsége is a nőknek szól. Például olyan üzenetet hordoz, hogy “te is ilyen szép leszel ha ezt használod” vagy “elcsúnyulsz ha nem használod a termékünket”. A legtöbb “nős” reklám női testápolószereket és kozmetikumokat hirdet…
Az ezer pár cipővel már megint szó szerint vetted a költői hasonlatot, és ezt ügyesen használod arra, hogy kisiklasd a témát :)
Anaconda: Nem haragszom, ha vitatod egyik állításomat, hiszen azért írtam a cikket, hogy vita alakuljon ki. Örülök, hogy fórumozol, és hogy érdekelnek a férfiak.
Az érvelésed nem annyira világos, mint pl. Deansdale-é, de ez megbocsátható. Én is hallottam bölcs nénikről, a legnagyobb tisztelet nekik, és valóban vannak felelőtlen férfiak. De ha a nők nem befolyásolhatók, miért nekik szól a reklámok 95%-a? Erre nem kell válaszolni. Egy tévéreklám nagyon drága, a marketingesek tudják mit csinálnak, ez egy sztárszakma. Miért van az a sok intim betét, pelenka, ékszer, mosópor, vízkő eltávolító, súrolószer, mosogatószer, sampon stb. reklám, ki kíváncsi erre? A nők! Soha nem láttam fényképezőgép, számítógép, bor, sör, óvszer, karóra tipikus férfias stb. reklámot fő műsoridőben.
Ma egy nő ok nélkül, tolakodó hangnemben sértegetett a munkahelyemen, hogy hülye és süket vagyok. Utána meg csodálkozott, mert megharagudtam rá és visszaszóltam. Egy másik nő pedig kinevetett. És még a férfiakra mondják, hogy erőszakosak, miközben hihetetlenül ritkán látok erőszakos férfit. Kedves nők, titokban valamilyen mérget vagy hormont szedtek, amitők ilyenek vagytok, meg vagytok veszve?
Én úgy gondolom, hogy vannak erőszakos férfiak és erőszakos nők. Vannak hízelgő férfiak és hízelgő nők. Vannak kedves férfiak és kedves nők. Vannak teljesen normális férfiak és teljesen normális nők. És még sorolhatnám napestig. Amondó vagyok, hogy hagyjuk ezt a “nők ilyenek-olyanok” és a “férfiak ilyenek-olyanok” hadakozást. Mindenkinek van példája és ellenpéldája. Szerintem ez itt az a hely, ahol lehetünk férfiak és nők együtt, egymás mellett, egymásért – utálkozás, egymásramutogatás nélkül. Hagyjuk meg ezt a feministáknak.
Én ezt komolyan gondolom, nem rossz szándék vezérel. Nem értem, miért ilyen durvák. Kíváncsi vagyok mi a tapasztalata másoknak a nők erőszakosságáról.
Én is komolyan gondolom. Vannak erőszakos nők. És vannak erőszakos férfiak. Mert emberek vagyunk.
Na, ezzel teljesen egyetértek. Az erőszakosság nem nemfüggő. Ez az, amit a radikális feministák nem fogadnak el.
Ez az, amiért én megírtam azt a 3 cikket (Ki vagyok én? Ki vagy te?) az önismeretről, emberismeretről. És amit még folytatni is fogok, mert fontosnak tartom a nemek harca elleni küzdelemben.
Anakonda… Én sem szeretem a teljes általánosítást. Jelen esetben mindkét nézőpontot megértem. Egyrészt a tiédet, mert én is tudatos vásárló vagyok. Sőt még csak nem is járkálok ruhaboltba, vagy más egyébbe, ha nem akarok vásárolni, vagy ha tudom, hogy úgysem fogok vásárolni semmit sem. De…
Gondold végig, milyen reklámokat látsz a tévében… Elsősorban kiknek szól? Na, erről van szó – de nem a cikkben, mert ott másról – ld. lentebb.
Nem rólad szól. És nem rólam, És mégcsak nem is sok más nőről. De a legtöbbről. Ezért ez az általánosítás.
Azt mondod: “Ne haragudj, de nem igaz, ami a nők vásárlási szokásairól áll a cikkben.”
A cikkben ez áll: “Ki kellett találni az ideális fogyasztót és megalkotni, aki nem más, mint egy gyermekét egyedül nevelő, szorongó, kényeztetésre vágyó NŐ, akinek jól fizető munkája van. … Nem a nők érdekei miatt, hanem ezért a „szent cél” érdekében kell a családot szétrombolni, hiszen a boldog nő nem vágyik a futószalagon gyártott kényeztetésre. A fentebb bemutatott nő minden pénzét erre fogja költeni.”
Itt nem a nők vásárlási szokásairól van szó, hanem bizonyos nőkéről – kiszemelt célcsoportról.
De mint írtam, gondold végig, miket reklámoznak. Ha gondolod, fel is sorolhatjuk és kivesézhetjük.
Pl.: Calgon, intelligens mosópor, hajfesték, intelligens rovarkövető molekulákkal ellátott rovarirtó, háztartási sikamikaszerek, ránctalanítók, szempillaspirálok, epilátorok, lakásillatosítók, készen kapható gyümölcslevek, pelenkák, hüvelygomba elleni kúp, izzadásgátló dezodorok (na jó ilyet férfiaknak is ajánlgatnak), konzerv kaják, stb.
A szexben alkalmazott kettős mércét még nem tapasztaltam. Egy férfi is mondhat nemet, nekem még sosem volt sértődésem ilyesmiből.
Tapasztalataim szerint a nők 90%-a vérig sértődik, ha elutasítják. Nagyjából azt is kiokoskodtam (ilyen vén fejemre), hogy a nőiességük ellen intézett támadásnak fogják fel az ilyesmit…. szal igen, egy férfi is mondhat nemet, de számoljon a következményekkel
Persze hogy nem tapasztaltad, mert ezt mi tapasztaljuk. kb ez a script: ha akarsz valamit, szemedre hányják, hogy szexőrült állat vagy, aki másra se gondol egész nap; viszont ha nem akarsz, akkor számon kérik, hogy miért nem. Van rajta sapka, nincs rajta sapka. Nem tudsz jót lépni, csak kevésbé rosszat
Ha valaki férfiellenes beállítódású, tényleg mindent zokon vehet (negatív gondolkodás).
Ezzel az a szitu, hogy a legtöbb nő tudatosan vagy tudat alatt, de tisztában van vele, hogy a szex az ő kezében hatalom a férfi felett. Amikor visszautasítod, hirtelen “elromlik a mágikus távirányító”, nem érti mi történt a “varázserejével”, némelyik majdhogynem sokkot kap. Nem csoda, hogy hevesen reagálnak. És vannak akik úgy próbálják menteni a menthetőt, hogy az elveszített manipulációs eszköz helyett rögtön egy másikra váltanak, vagyis megpróbálnak megszégyeníteni, hogy talán valami probléma van veled, vagy játsszák a sértődöttet. A lényeg, hogy továbbra is irányíthassák az érzelmeid :)
Normális, őszinte kapcsolatban nem manipulációs eszköz a szex. Szerinted ha egy nőt pl. épp menstruációs görcsök kínoznak és visszautasítja a párját, az manipuláció? Vagy ha a nő pl. épp vizsgára, határidős feladatra készül, és épp nincs ideje szexelni, az is ide sorolható?
Ha a férfi azt mondja, épp nincs kedve a szexhez, annak is megfelelő oka van. Nincs az ember mindig felajzott állapotban. Érezheti rosszul magát, fáradt lehet, stb. Értelmes nő felfogja, hogy nem végleg utasították vissza, hanem csak az adott pillanatban.
Nagyon rossz a véleményem azokról az emberekről, akik a közeli hozzátartozóik érzelmeit uralni akarják. Az ilyenek általában nem szeretik a másikat, csak birtokolni akarják. A sors mentse meg az embert ettől a típustól.
Pedig a normális, őszinte kapcsolatokban is előfordul bármilyen manipuláció(s kísérlet). A szexszel való manipuláció is.
A manipuláció fogalmát szerintem rosszul értelmezed és csak Deannel hadakozol. :o))
Értelmes nő sem mindig fogja fel. Nem értelmes nő meg pláne. Ez utóbbiból is van ám sok!
Attól, hogy vannak olyan emberek, akik a másikat birtokolni akarják, attól még nagyonis szerethetik. A kettő nem zárja ki egymást. Vannak, akik szeretik, ha birtokolják őket. Ne akard elvenni emberek örömét, boldogságát, csak azért, mert szerinted az nem helyes, mert te nem tudnál úgy élni, érezni.
“Normális, őszinte kapcsolatban nem manipulációs eszköz a szex.”
Normális, őszinte kapcsolatban nem manipulációs eszköz a szex, dehát a kapcsolatok 95%-a nem őszinte és nem normális :D
“Szerinted ha egy nőt pl. épp menstruációs görcsök kínoznak és visszautasítja a párját, az manipuláció?”
Nem, a manipuláció a másfél évig tartó fejfájás, a “vegyél nekem bundát”, a “hogy mersz így nézni arra a másik nőre?”, és még sorolhatnám.
“Nagyon rossz a véleményem azokról az emberekről, akik a közeli hozzátartozóik érzelmeit uralni akarják. Az ilyenek általában nem szeretik a másikat, csak birtokolni akarják.”
Hja, ilyen kb. a nők 90%-a és a férfiak 10%-a. Mégpedig azért, mert a nők túlélési stratgéiája a manipuláció, míg a férfiaké az erő…
Hát abban lehet valami, hogy sok nő azért toporzékol, mert érzékeli, hogy nem ő irányít, és nem tudja elviselni a tudatot. Ilyenkor felmerül a kérdés mindig, embernek néznek ezek minket, vagy valamiféle szubhumánnak (nem az összes nőről van szó, csak erről a típusról)
Ettől a fajtától érdemes mielőbb menekülni. Ez lesz tipikusan olyan, aki a válásnál kisemmizi az exférjet, a gyereket ellene neveli, viszályokat szít. A férfiak gyakran idegroncsként kerülnek ki az ilyen vampok csapdáiból.
Kedves Balu! El kell, hogy keserítselek… A te feleséged bizony bántalmazó kapcsolatban él. Ezt a feminista nővédők is megmondják: “A kapcsolatom bántalmazó, ha a fentieken túl a továbbiak valamelyike is igaz: … • A kapcsolatban felmerül az erőszak vagy az erőszakkal való fenyegetés lehetősége.”
Úgyhogy csak ígyhogy! :o)
“Nem a nők érdekei miatt kell …a családot szétrombolni”
Most már úgy gondolom, a feminizmus tényleg a nők többsége érdekében jött létre. A multinacionális cégek is benne vannak, de ez találkozik a nők ízlésével, igényeivel, nem lehetne a torkukon lenyomni azt a sok mindent, ha ők maguk nem akarnák. A családromboló erők munkája a nők teljes megelégedésével találkozik, most már lehet szexelgetni a felső 20%-kal, a gyereket egyedül is lehet nevelni, ha megvan a függetlenség, nincs szükség a “bántalmazóra“. A kereskedők is hibásak, de a nők nagy részére helyezem át a felelősséget, hogy a dolgok így alakultak.
“a férfiak nem élvezik a szexet”
Ezt úgy kell érteni, hogy a modern férfiak ösztöneiket képesek magasabb rendű értékek: hit, család, haza, önzetlen szeretet alá rendelni. A nőknek ez nem annyira fontos, nem szeretnek ilyen többszörös nagyságrendekkel elvonatkoztatni, vágyaik megmaradnak a testiség tartományában.
Én meg úgy látom, ma az önzés és gyávaság mindkét nemnél tombol. Ha pl. ma váratlanul megtámadnák az országot, állítom, hogy a férfiak nagy része azt nézné, hogy bújhatna ki a honvédelmi kötelezettség alól. Voltak-vannak olyan nők is a történelemben, akik képesek voltak a társadalom javát szolgálni. Szerinted a nők nem tudnak nagyban gondolkodni, kicsinyes kis lények, akinek ha megvan az evés-ivás-alvás-szex-szórakozás, a világból semmi már nem érdekli őket? Testiség: valamennyire mindenkire jellemző, de pl. a legtöbb nő a házasságtól se csak testi-materiális dolgokat vár. Nem olyan földhözragadt a legtöbb nő, mint gondolod. Hihetetlen, hogy még mennyien gondolkodnak ma is úgy, hogy a nők butábbak, mint a férfiak.
Nem véletlen, hogy az utóbbi években olyan nickneveket választok, ami nem női név. Ugyanis azt tapasztaltam, hogy ha női névvel jelentkezem be valahova, a hozzászólók egy része nem vesz komolyan, mert azt gondolják, hogy egy nő a háztartási, nemi, gyerekkel kapcsolatos és kozmetikai, divat témákon kívül mindenhez inkompetens és nem írhat okos dolgokat.
Sajnos itt már az első nap nekem szegezték a kérdést, milyen nemű vagyok. Örültem volna, ha ez később derül ki. Úgy látszik, itt azonnal az egyik legfontosabb kérdés, hogy a kommentelő milyen nemű. Vajon miért?
Ne feledd, ki kérdezte… :o)
Nekem nincs sok nickem, de nem törekszem arra, hogy ne nézzenek nőnek. (Volt már olyan – nem egyszer -, hogy a keresztnevemet használtam, s még így is megkérdezték, hogy nő vagyok, vagy pasi. Sőt, egyszer egy kislányt nem tudtam lebeszélni arról, hogy hozzám akarjon jönni feleségül – szentül meg volt róla győződve, hogy férfi vagyok.)
Én is több éves fórumos “karrier” után jöttem rá, hogy jobb, ha nem azonnal és nem mindenki tudja a nememet. Így a véleményem értelmezését nem befolyásolja olyasmi, hogy nem, kor, kinézet. Idővel, ha valahol hosszabb ideig “tartózkodom”, a törzskommentelők tudják, milyen nemű és korú vagyok, néhány szimpi emberrel IRL barátság is kialakult már ebből.
Én viszont hamar rájöttem, jobb, ha az elején tisztázzuk, milyen nemű vagyok.
A nemednek semmi köze ahhoz, hogy hogy nézel ki, hány éves vagy… Neten különbenis azt hazudsz ezekről, amit akarsz… Csak akkor van baj, ha személyes találkozásra kerül a sor.
Még sohasem éreztem hátrányát annak, hogy nő vagyok.
Nem szokásom neten hazudozni. Mi értelme lenne? Másrészt megtanultam, hogy csak annyit írjak le pl. a magánéletemről, amit arccal, névvel is tudok vállalni (ha esetleg valami neten összeszedett ismerős lebuktatna).
Anaconda:
Az elejétől kezdve figyelemmel kísérem a beírásaidat, csak nem akartalam egyből reagálni a dolgaidra, nehogy azt hidd, hogy össztűz alá kerültél. Én úgy látom, hogy alapvetően nyitott és értelmes nő vagy. A jószándékod szerintem megkérdőjelezhetetlen, én pl. nem értettem félre, amiket ide írtál a felmerült szexuális probléma kapcsán – ha már mindenképpen kritizálni akartak, az arányérzékedet lehetett volna jogosan, meg azt, hogy neten át a legtisztább gondolat is félreérthető (és az emberek többsége sajnos félre is, érti – nem azért, mert bárki rossz lenne, hanem sajnos ilyen értékdegenerált-bizalmatlan világban élünk).
Szóval hidd el, az itteni fórumozásaid alapján nálam teljesen pozitív a veled kapcsolatos összbenyomás – még akkor is, ha a véleményeddel sokszor nem értek egyet.
Ezen a ponton itt most lezárom a bejegyzésem, és írok egy újat, mert túl hosszú lett. Ide akkor csak azt írom, amire reagálni szeretnék: szerintem nagyon el van tévedve az, aki azt gondolja, hogy a neme miatt nem értenek egyet vele.
Az kétségtelen tény, hogy vannak olyan ősbunkók, akik ténylegesen a nemek alapján ítélkeznek – de az ilyen áttetsző, akár egy félig elrohadt tesco-s szatyor, messziről ordít róla, mi merre hány méter. Az értelmesebb fórumokon kevés ilyen van, mert ott számukra nincs elég szénmonoxid, csak oxigén, az meg nekik mérgező.
Szóval saját tapasztalataim alapján (15 éve rendszeresen fórumozok, elég sok helyen) azt mondanám, az olyasféle filozófia, hogy “biztos a nemem miatt” nem más, mint egy tökéletes önsorsrontó-önbeteljesítő jóslat.
Ebből szerintem az önsorsrontó a rosszabb, mert ilyenkor az illető saját maga vágja el maga felett a mentőkötelet.
Ha ugyanis valaki tényleg így vizsgálja a dolgokat, nagy valószínűséggel eleve ki fogja zárni azt, hogy az ő véleményével, a véleménye tálalásával, a helyesen megválasztott szavakkal, a körítéssel, a helyzettel avagy egyáltalán: az álláspontja reális tarthatóságával volt a baj.
Az ilyen filozófia csak vakká tesz, és immunissá azokra a visszajelzésekre, amelyekkel az ember tényleges önkritikát gyakorlhatna, melynek végén szerencsé esetben eljuthatna odáig, hogy “jé, tévedtem, ezeknek ott tényleg igazuk van, na akkor most tanulhatok valami hasznosat”.
Félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy ezzel minden efféle esély elveszik. Csak a hatékonység jelentősen csökken!
Ha százalékban kellene kifejezni, én azt mondanám, hogy akiben eleve fel sem merül, hogy a neme miatt kapja az ukázt, annak 100 %-os esélye van arra, hogy rátaláljon, ráérezzen az igazságra (akár neki, akár a túloldalnak van igaza). Akiben ellenben a nemével kapcsolatos kissebbségi komplexusok dolgoznak, kapásból kb. lefelezi az esélyeit (és ez szerintem mindkét nemre minden helyzetben igaz).
De mert nem szeretek a sommás ítélkezést, inkább visszakérdeznék. Tegyük fel, hogy neked van igazad, és összeakadsz egy olyan vadbarommal, aki tényleg azért cseszeget/néz le/okosít, mert nő vagy. Szerinted származik bármi károd abból, ha téged ez a “nem” kérdés eleve nem foglakoztat, így az efféle mocskos szemellenzőről nem is veszel tudomást?
A férfiakat a nők nevelik. A férfiak olyanok, amilyennek a nők akarják őket, ez a piszok nagy igazság. Ha nem ilyennek akarták volna őket, akkor másmilyenre alakították volna. A vadnyugaton erős és önálló férfiakat neveltek a fiaikból, manapság emósokat meg metroszexuális puhapöcsűeket. A feministáknak bármely bugyuta vádjára azt lehetne mondani: Gondja van a termékkel? Vigye vissza a gyártóhoz…
Hogy mindkét nem önző és gyáva, az manapság valahol természetes, de a folyamatok mindig a nőkkel indulnak el. Marx is azt mondta, hogy a társadalmi változások kulcsai a nők, és ő valójában nem volt hülye ember (csak tetű).
Az a gond, hogy a modern emberiség teljesen kiesett a spirituális, de még a filozófiai megértésből is. Mindent eluralt a feminista agyrém, hogy a férfiak meghibásodott nők pöccsel, de egyébként nincs köztünk semmilyen lényegi különbség. Pedig hogy a túróba ne lenne, létezik férfi sors és női sors, yin és yang, Rómeó és Júlia, anya és fia, apa és lánya. Ezek nem csereszabatosak. De ha manapság valaki arról beszél, hogy a nemi szerven kívül valami más is megkülönböztet minket, akkor arra ez a válasz: “Szerinted a nők nem tudnak nagyban gondolkodni, kicsinyes kis lények, akinek ha megvan az evés-ivás-alvás-szex-szórakozás, a világból semmi már nem érdekli őket?”
Képzeld, létezik különbség férfi és nő között, amit már igen sokan igen sokszor megfigyeltek. Csakhát ez manapság tilalmas tudás, nem polkorrekt, így csak félve lehet arról suttogni, hogy a nagy filozófusok akik a nemek különbségeiről beszéltek, nem hülyék voltak vagy nőgyűlölők, hanem tisztábban láttak mint a mai emberek 99%-a. Ők a közép- vagy ókorban többet tudtak a nőkről és a férfiakról, mint a mai pszichológusok vagy szociológusok.
Igen, a perspektívák a férfiak világa. A nők mindigis pragmatikusabbak voltak, azzal törődtek ami az orruk előtt volt és közvetlenül vonatkozott rájuk. A yin-t nem érdekli az “igazság”, az “erkölcs”, a “fair play”, a szabályok… Csak az érdekli, hogy ki legyenek elégítve a szükségletei, hogy jól járjon, hogy biztosítva legyen a túlélése. Az evolúció alkotta ilyenre, a túlélés érdekében volt szükség arra, hogy ilyen legyen. Volt sok nő a történelemben, aki ki bírt lépni ennek a bűvköréből, általában annak függvényében, hogy mennyi volt a természetükben a yang. Mert ugye hús-vér emberek vagyunk, nem két lábon járó tiszta princípiumok. De azért a nők yin-esek, vagyis alapvetően nők, és ezért különböznek a férfiaktól. Ha ez ellen mentegetőzni kezdesz akkor pont a lényeget nem érted. Persze nem lenne csoda, ennyi marxista-feminista agymosás után, aminek az egész társadalmat kiteszik már vagy 100 éve…
Ne gyárts ellen-sztereotípiákat. Egy nő is mondhat okos dolgokat, és itt senki nem azért viszonyul hozzád úgy, ahogy, mert azt állítod hogy nő vagy. Azért úgy viszonyulnak hozzád, ahogy, mert tipikus női – pardon: yin-es – sablonokból építkezel, yin-es dolgokat mondasz és yin-es gondolatmenetekben kacskaringózol :)
Engem az igazság, erkölcs és fair play szabályai nagyon is érdekelnek. Sokat filozofálok ilyen kérdéseken. A fair play-t is igyekszem betartani. A túlélésnél több érdekel. Én pl. szeretem használni az agyamat. Érdekel, merrefelé tart a világ, Mi lesz pl. Magyarország, az EU, a világ sorsa az elkövetkezendő pár száz évben. Milyen lesz a klímaváltozás, stb. Amúgy az egyén és a társadalom sorsa összefonódik. Az, hogy a világtörténelem hogy alakul a közeljövőben, mindannyiunkra kihat majd.
Sajnos a 19. sz.-ban sok férfi pont az általad leírt érvekkel ellenezte a nők felsőoktatásban való részvételét. Azt gondolták, nem képesek kilépni a kis női köreikből, a háztartás, gyereknevelés, locsi-fecsi, szépítkezés témakörből. Gyakorlatilag a pszichés képességeiket nem tartották megfelelőnek a tudományos élethez. Ezt megcáfolták a tények. Sok férfi is csak a meló-kocsma-sör-meccs-szex ötszögben mozog, tehát az unintelligencia és a felszínesség nem nemtől függ.
Nem teljesen egyedi dolog ha egy nőben viszonylag erősebb a yang beütés :)
A nők felsőoktatását más okokból ellenezték, amely okok tökéletesen érthetőek és racionálisak voltak, és nagyon helyes, hogy a nők nem tanulhattak “csak úgy”, mert óriási gondokat okozott volna. Még manapság is vannak ebből bajok, pedig a 19. századhoz mérten a “végtelen bőség” korában élünk.
“Azt gondolták, nem képesek kilépni a kis női köreikből, a háztartás, gyereknevelés (…)”
Ha így gondolták akkor jól gondolták, ahogy mutatja ezt az angol orvostársadalom aggodalma afölött, hogy rengeteg képesített doktornő hagyja ott a szakmát mikor gyerekeket szül, és ezért orvoshiány van. Ha a helyeiken férfiak tanultak volna akkor ilyen probléma nem lenne. Dehát erről beszélni megintsak szentségtörés…
“Mi lesz pl. Magyarország, az EU, a világ sorsa az elkövetkezendő pár száz évben.”
99% az esély rá, hogy sem Magyarország, sem az EU nem él meg 100 évet sem, nemhogy párszázat.
Sok szakma jól űzhető gyerekvállalás mellett is, nekem a nagymamám orvosnő volt, és nagyszerűen felnevelte apámat. Diplomát amúgy nemcsak orvosi szakon, hanem tanári, művészi,mérnöki, meg ezer más vonalon lehet szerezni.Inkább szakmától függ (meg beosztástól), hogy a munkát és a családot hogyan tudja valaki összeegyeztetni. Angliában lehet, hogy az a probléma, hogy egy dolgozó nő nem tudja hova tenni a gyerekét, ha szül, mert 3 év gyes nincs, olcsó állami bölcsi-ovi nincs, és a bébiszittert csak a tehetősek tudják megfizetni. Ezt onnan tudom, hogy fórumokon beszélgetek sok kinn élő magyarral, és ők mondták, hogy ez a helyzet. Nálunk jobban szervezett a kollektív gyerekellátás, ezért 3 év gyes után a legtöbb orvosnő visszamegy dolgozni (persze ha visszaveszik, de ez egy más probléma).
Amit a kis női körökből való kilépésről írtam, azt nem arra értettem, hogy sokan kényszerből pályaelhagyók lesznek gyerekvállalás után. Régen ezt úgy értették, hogy a nők beszűkültebb, egyszerűbb gondolkodásúak, butábbak, mint a férfiak, ezért nem alkalmasak. Sajnos még ma is így gondolják sokan.
Én is sajnos úgy gondolom, hogy Magyarország léte veszélyben van. Hogy 100 évet megélünk-e, nem tudom, az EU meg szerintem pár évtizeden belül szétesik (ami lett belőle, azok után nem lesz túl nagy kár). Valószínűleg arab uralom alá kerül Európa pár száz éven belül, ha így haladunk (sajnos).
Már megint személyes példát hozol, ami nagyon bájos, de sajnos a statisztikák tükrében keveset ér. Persze, hogy lehetséges egy orvosnőnek nyugdíjig dolgozni – épp csak számszerűleg kimutatható, hogy X százalékkal kevesebben teszik ezt, mint férfiak. És ez az X pont elég ahhoz, hogy cikkek jelenljenek meg a problémáról, amit a női orovosok “elpárolgása” okoz.
“Régen ezt úgy értették, hogy a nők beszűkültebb, egyszerűbb gondolkodásúak, butábbak, mint a férfiak, ezért nem alkalmasak. Sajnos még ma is így gondolják sokan.”
Lópikulát. Ez a feminista dogma, a valósághoz köze sincs. A régi helyzet felvázolásához most megint egy A4-est kellene gépelnem, de nem vagyok benne biztos, hogy lenne bármi foganatja, úgyhogy egyelőre jegelem a témát.
A feminizmus egy kettős jelenség. Próbáltam korábban jelezni, de nem nagyon sikerült :)
A feminizmus egyik fele az eredendő női hatalmi harc, amit jó 3 millió éve folytatnak elsősorban egymással, de néha a férfiakkal is. Ezt a hatalmi harcot nagyon vissza tudja szorítani a környezet, a körülmények – de soha nem szűnik meg. Amikor egy kicsit jobb idők járnak, elkezdődik a küzdelem a “női jogokért”. Lejátszották ezt már Babilóniában, Rómában, és sok más helyen és időben; a mostani feminista mozgalom csak a legfrissebb iteráció. Majd jön egy katasztrófa, vagy egy külső fenyegetés, és akkor vagy visszaáll minden a régibe, vagy eltűnünk, mint Babilon és a Római birodalom.
A feminizmus másik fele egy külső hatás – talán a legegyszerűbb ha a sokat koptatott “háttérhatalom” kifejezést használom ezzel kapcsolatban. Volt egy nagyon gazdag és nagyon ambíciózus réteg, aki kitereegtte az asaztalon Marx terveit, és nekiállt megvalósítani azt a saját hasznára. Ennek az egyik fontos sarokpontja a családok szétverése, a nők “felszabadítása”, és még sorolhatnám – vagyis tulajdonképpen az, amit feminizmusnak nevezünk. Éppen ezért megkeresték azokat a nőket, akikben lobogott az ösztönös női hatalmi harc lángja, és adtak alájuk lovat. Ezek aztán elkezdték terjeszteni a férfiellenes igét, létrehoztak egy sokmilliós mozgalmat ami a szó legszorosabb értelmében egy világrengető siker küszöbén áll: belátható időn belül bedöntik a nyugati civilizációt. Na nem egyedül, és nem is tudatosan, csak hülye bábokként a nemzetközi elit seregében, de ez az érdemeikből nem sokat von le.
A feminizmus semmilyen értelemben nem szolgálja a nők érdekeit hosszú távon. Rövid távon igen, és pont itt bukik ki a nők perspektíva-mentes pragmatizmusa, mert simán megszavazzák a törvényt, hogy váláskor övék legyen minden – mert milyen jó is a vagyon -, de azt már lesz*rják hogy ez egy romboló folyamat aminek a végén ők is mennek a lecsóba.
Egyébként érdekes ez a szitu, egyes filozofikusabb hangvételű ős-MRA-k úgy fogalmaznak, hogy még a feminista-antifeminista harc is a hatalom valódi birtokosai, vagyis a nők között zajlik: a konzervatív nők azt szeretnék, hogy a házasság intézményén belül minden nőnek jusson egy férfi, aki dolgozik rá és kiszolgálja; míg a feministák azt akarják, legyen minden nő “férje” az állam, vagyis a férfiak mint “osztály” kollektíve szoglálják ki a nőket mint “osztályt”. A férfiaknak sok beleszólása nincs a dologba, a mi vágyaink vagy álmaink a kutyát sem érdeklik :)
Én pl. nem örülnék, ha egy váláskor az enyém lenne minden és a másik a híd alá kerülne.
Látom, az egész feminizmust sorscsapásnak tartod. A korai követeléseket is. Neked a 2-300 évvel ezelőtti európai társadalmak tetszenének? Női választójogot se szeretnél? Azt se, hogy a nők képesek legyenek függetlenül élni?
Régen az európai családokban a férfi volt a családfő, akinek engedelmeskedni kellett. Erről mi a véleményed?
Ez a téma sokkal bonyolultabb mint hinnéd, és semmi értelme ilyen felszínes kérdésekkel megpróbálni félredemagogizálni a témát.
A feminizmus sorscsapás, ez teljesen természetes, hiszen valahányszor felütötte a fejét, az adott társadalom kinyiffant. Szerinted ez szívderítő? Most is errefelé haladunk, mégpedig rohamléptekkel.
Bármely korábbinál lehetne jobb társadalmat építeni, semmi szükség arra, hogy “visszamenjünk” bárhová is. Másfelől viszont voltak már sokkal élhetőbb kultúrák is, mint a mostani, úgyhogy biztosan találhatnánk olyat, ami jobb mint ez. De ahogy mondtam, a megoldás nem a múlt, hanem egy normálisabb jövő.
Alapvetően semmiféle választójogot nem szeretnék, vagy ha muszáj annak lenni, akkor ezernyi feltételt szabnék neki. Emellett mondjuk nem ártana tudnod, mielőtt felteszed magát a kérdést, hogy a női szavazójog automatikus út a marxista antiutópiába, vagyis gyakorlatilag a női szavazójog bevezetése után már csak két kérdés van: 1. elpusztul-e a társadalom, vagy “csupán” rémálomszerű orwelli rendőrállammá változik, és 2. mikorra? Nyugaton bevezettük a női választójogot, és alig pár évtizedünk maradt hátra, hogy megkapjuk az első kérdésre a választ.
A női “függetlenség” egy illúzió. Anyagi értelemben is, hiszen még manapság, a hihetetlen bőség korában is a férfiakon élősködnek, de praktikus értelemben is, ugyanis a két nem képetelen egymástól “függetlenül” élni. Arról ne is beszéljünk, hogy egyébként a passzív yin természet pszichológiailag sem igazán alkalmas a valódi függetlenségre.
Az a bizonyos “engedelmeskedés”, amitől úgy irtózol mint a tüzes vastól, az esetek 90%-ában kimerült abban, hogy mi legyen ebédre. A tróger feminista propagandát nyugodtan elfelejtheted. Amíg a paraszt a mezőn kaszált, míg az asszony a babot fejtette, addig nem nagyon tudta sanyargatni, ha nagyon akarta volna se. Egyébként a nők hipergám ösztönének pont megfelel a férfi családfői státusza, ez az egyik záloga a tartós kapcsolatoknak és az egészséges családi életnek. Persze ehhez is ismerni kéne a nemek pszichológiáját, ami messze túlmutat az egyszeri halandók agymosott protofeminista handabandáján.
A minap gondolkodtam el azon, hogy a kereszténység pont a római birodalom hanyatlása közben fejlődött ki igazán, és első kézből szereztek tapasztalatokat az “ókori feminizmus” működéséről, arról, hogy milyen az ha a nők irányítanak. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy a biblia annyira hangsúlyozza a férfi családfői szerepének fontosságát – ez egy nagyon helyes következtetés, amit egy birodalom halála tesz igazán súlyossá.
Mindenesetre kétlem, hogy a mondandómnak akár csak tizedét is megértené egy átlagember; tisztában vagyok vele, hogy modern polkorrekt szemmel én valami értehetetlen patriarchális hülyeséget zagyváltam össze. Sebaj. Ezzel együtt tudok élni, nekem elég, hogy én tudom miről beszélek.
Az ókorban igazi feminizmus nem volt. Igaz, hogy beidéztél egy cikket erről, de az is egyrészt csak egy kutató véleménye, másrészt ha a nők a Római Birodalom bukása előtti időben kicsit több joggal rendelkeztek, mint az azelőtti évszázadokban, nem hasonlítható igazán össze a modern feminizmussal.
Engedelmeskedés témakörben megint csak Sz. Morvay Judit Asszonyok a nagycsaládban című könyvét tudom ajánlani. Ebből kiderül, hogy milyen alávetettek voltak a palóc parasztasszonyok valójában. Ráadásul a könyv olyan kutatásokon alapul, hogy a palóc öregek személyesen mesélték el az életüket, fiatalkorukat. Az 1950-es években íródott, amikor még Magyarországon nemigen jelentkezett a nőmozgalmak hatása, legalábbis a tömegek felfogására még nem nagyon hatott.
Én pl. nem élősködöm a férfiakon. Anyagilag teljesen független vagyok már elég régen. Nem is tudnám elképzelni, hogy a megélhetésem, a kenyerem akár az apámtól, akár egy férjtől függjön. Remélem, sose kerülök mástól függő helyzetbe.
Érzelmileg természetes, hogy a férfinak és nőnek szüksége van egymásra, ez azonban nem dependencia egészséges esetben. Egy jó házasságban a felek mélyen szeretik egymást, de nem válnak társfüggőkké. A másik halála érzelmileg nagyon megrázó, de egészséges pszichéjű ember elfogadja, hogy átmenetileg vagy végleg egyedül fog élni, és nem menekül bele rögtön egy új kapcsolatba, csak azért, hogy legyen mellette valaki.
Valóban patriarchális, sőt, az én fogalmaim szerint férfisoviniszta a véleményed (nem sértésből írom, csak ténymegállapítás). Valóban ellentmondásos vagy, mert a blogodban azzal indítasz, hogy nem vagy férfisoviniszta, de aztán olyanokat írsz, hogy vissza kellene hozni a férfiak főségét a családban, meg katasztrófához vezet a női szavazójog. Ezzel ellentmondásba kerültél önmagaddal.
Férfisoviniszta az én definícióm szerint az, aki a férfiak uralmi helyzetét sírja vissza, a nőket alárendelt pozícióban szeretné látni. Mint ahogy a nősoviniszta az a radikális feminista, aki nőuralmat akar a társadalomban, és nem egyenlő jogokat.
A demagóg címkét visszautasítom, téged se tartalak demagógnak, csupán más véleményűnek. Ez a fair play egy blogon szerintem (ami állítólag a nők számára nem létezik).
erős hangvétel következik….(bocsánat)
bazzeg most lehullt a lepel. Mi a strici életbe érdekel titeket a választójog? Te elhiszed, hogyha az x-re vagy y-ra szavazol bármit is változik a sorsod? Ti femik tényleg ennyire lealjasodtatok? Ez már katasztrófa. Választani akar mosopór és mosopór között, aztán ez szerintük a nők felszabadulása. Bele szólnak a közügyekbe—> meg mondják most már ők is, hogy ki szopassa a társadalmat.
Hurrá tényleg, buzdítsd még erre sok nőt, rendesen kibuktattál.
Dean, hagyd már abba a sztereotípia durrogtatást, már megint rossz olvasni mikre nem folyamodsz. Jössz ezzel a sötét távol-keleti yin-yanggal meg filozófiával, amiből kihozod most már csomagolás nélkül, hogy a nők kevésbé intellektuelek. Tegnap biológiai jártasságadról mutattál egy pozitív példát és erre rá nem ismered az altruizmus fogalmát? Vagy ilyenkor az ilyesmi kiesik??
Nem, nem vagyok frusztrált.
Mitől lealjasodás a női választójog kérdése? Nem vagyok radikális feminista, de az egyenjogúságnak híve vagyok. Nem is tudom, sírjak-e, vagy nevessek, hogy 2012-ben ennyire kiakaszt valakit a nők szavazójoga…
LOL
Tragédia, hogy az emberek abban a hitben élnek, hogy a nemek egyformák, és minden más “sztereotípia”. A nemek nem egyformák, és a különbözőségeket vitatni nem sztereotipizálás… csak épp nem polkorrekt.
Azt ugye tudod, hogy a lányokat kevésbé érdekli a matek, mint a fiúkat, viszont jobban az irodalom? Vagy ez is csak sztereotípia? És ha ebből arra következtetünk, hogy a nők “verbálisabbak”, a férfiak meg “logikusabbak”, akkor mi van? Akkor most okosat mondtunk vagy hülyét? :)
Altruizmus? Hogyne ismerném, a férfiak sajátja, a párzási esélyeiket növeli, mert a nők felfigyelnek az altruizmus jeleire. Olyan, a túlélés szempontjából pozitív üzeneteket szubkommunikál, amit a nők értékelnek. Viszont a nők sokkal kevésbé altruisták a saját erőforrásaikkal, mint a férfiak. A mások erőforrásai persze más kérdés :) Nézz utána.
Nameghogy a yin-yang “sötét”… Ugyan. Hogy véleményt formálj először meg kellene ismerni.
Anaconda, ha csak a felszínen nézzük a demokratikus eszméket, akkor semmi baj a nők szavazójogával. Ők is emberek, úgyhogy ha ez a férfiaknak általános jog, akkor legyen az a nőknek is. Természetes.
Ugyanakkor vannak ennek következményei is, amiről halvány lila segédfogalmad sincs. Erről beszélek már egy ideje, de sajnos ha valamit nem értesz, akkor nem is akarod érteni… Mintha hiányozna belőled a vágy a megértsre.
Női választójog = női irányítás = matriarchátus = társadalom széthullása = megsemmisülés. És ez nem valami elmélet, vagy hülye ábránd, hanem a nyugati világ amiben élünk, és aminek a pusztulását az első sorból nézzük éppen. A születésszámok csökkennek, a gazdaság stagnál, a vallás és a kultúra szétesett, elözönlenek minket az “idegenek”… És ebben szerepe van a női választójognak is.
Nem a női választójoggal van a baj, hanem a megsemmisüléssel, amit okoz. Persze amíg ezt meg nem érti valaki, addig fölösleges vitázni, mert addig csak a lejárt lemez ismételgeti ugyanazt a pár szót, hogy női szavazójog, egyenjogúság, hímsoviniszták!…
Ne haragudj, de a matriarchátust egyfajta világvégének, megsemmisülésnek látod?
http://www.life.hu/horoszkop/20130917-vilagok-ahol-a-nok-uralkodnak-nojogu-matriarchalis-tarsadalmak.html
Tényleg, nem is tudom, hogy ezek hogyan élhetnek még…
Csak ott van egy-két matriarchális csoport, ahol a világtól elzártan, nem túl zord éghajlat alatt el lehet éldegélni. Mivel az ottani férfiak nincsenek motiválva a munkára, azok a társadalmak nem is fejlődnek, elvegetálnak ősközösségi szinten és ennyi, a férfiak aktív részvétele nélkül úgy látszik, nem épül civilizáció, kultúra, tudomány. Egyenjogúság pedig ott sincs.
De nem vezet katasztrófához a nőuralom… Basszus… ti panaszkodtok azon, hogy a világ(le)épül…(a feminizmus, az elgépesített társadalom, munkaerőtöbblet stb.) ott nincs meki, nincsenek reklámok amelyek befolyásolhatnák a társadalmat, az egy természetes környezet és mégis megélnek, eléldegélnek, nem éheznek, nem ölik egymást. (feltételezem nem tudsz matriarchális törzsek háborúiról, ha mégis az engem is érdekelne) Nem mondom, hogy ez lenne a jó, de azért nem is katasztrófa(ahogyan Deansdale állítja), a nőelnyomás sem katasztrófa, a férfielnyomás sem katasztrófa, a nemeknek nem kell olyen óriási szerepet tulajdonítani. Úgy vélem, hogy elsősorban mindenki ember és csak azután férfi vagy nő.
Semmi kifogásom az ellen, hogy a feministák egy lakatlan szigetre költözzenek és önerőből próbáljanak meg boldogulni. Csakhogy…
“They want the white man’s world but they don’t want the white man in it. But what they can’t fathom is that the white man’s world comes with the white man and leaves with him.”
Szerintem is a hímsovikkal együtt költözzenek egy lakatlan szigetre…
Felőlem aztán mehetnek, aztán majd lejátsszák egymás közt a meccset. Egyik szélsőséggel sem tudok egyetérteni, de mivel most éppen a nősténysovinizmus (aka ‘feminizmus’) van túlerőben, ellenük fontosabb fellépni.
Mi maradunk, úgyhogy szopacs.
.
A linkelt cikk baromság. Aki csak egy kicsit képben van a történelmet illetően annak egyértelmű hogy ostobaság a cikk kezdeti alapvetése.
Miért?
Ezek a “kutatók” egyes afrikai törzsek jelenlegi viszonyai kapcsán vonnak le messzemenő következtetéseket az egész emberiség múltjával kapcsolatban. Ez egy bulvárcikk, az eredeti tanulmány minden bizonnyal korántsem így fogalmaz csak a cikkiró csajszinak, aki gyanítom valahol talált egy angol nyelvű rezümét, megtetszettt a dolog.
Korábbi cikkekben a mesebeli matriarchátus kapcsán már sok dolgot leírtunk, keress rá!
Amúgy alapban ostobaság az ötödik század vagy éppen az állattenyésztő kultúra magasabb termelékenysége. Meg persze nagyon sok más dolog is, de nem akarom ismételni önmagam.
Mindettől függetlenül léteznek ilyen társadalmak…ennyi nekem elég
Mire elég? Nézd meg, hol találhatóak és miért maradhattak fenn. No meg hogy mennyire “fejlettek”.
Az hogy néhányszázezer ember így él mire bizonyíték? Világszinten pl. százezrek kefélnek állatokkal.
Arra, hogy nem jönne el a világvége akkor sem ha matriarchátus lenne és akkor se ha patriarchátus… nem a társadalmi berendezkedés okoz katasztrófákat…
xyz: “nem a társadalmi berendezkedés okoz katasztrófákat” – Ez önmagában igaz lehet. Legfeljebb némelyik elősegíti. Nézz körül…
Melyek segítik elő? Az az 1-2 még mai napig is létező matriarchális közösség szerintem nem okoz katasztrófát, ahogyan a túlzott konzervativizmus vagy a túlzott liberalizmus sem. Viszont bizonyos túlzó eszmék elősegíthetik népcsoportok kihalását( a náci Németország és a zsidók) Ez az én véleményem. Lehet, hogy nincs igazam, de maga az a tény, hogy férfi vagy nő uralkodik az édesmindegy,(vagy patriarchális/matriarchális rendszer van) amennyiben a jószándék, a bölcsesség és igazságosság lesznek a társadalom mozgatórugói..
“Viszont bizonyos túlzó eszmék elősegíthetik népcsoportok kihalását( a náci Németország és a zsidók)”
Röhögni szabad?
Nao, ezzel mi volt a baj?
Semmi-semmi. Eszembe jutott egy vicc.
Nem direkt a matriarchális vagy patriarchális (ha van ilyen egyáltalán) berendezkedésről van szó. A matriarchális elterjedtségének a hiánya csak annak a bizonyítéka hogy nagyobb léptékekben életképtelen berendezkedés.
A magam részéről úgy vélem hogy ezen társadalmak kudarca éppen a férfiak alárendeléséből adódik. Ez az alárendelődés eredményezi hogy a férfiak kezdeményezőkészségének nincs tere, annak kibontakoztatásában nem érdekeltek. Az pedig hogy ezen kibontakozás nem történik meg, az említett matriarchális kultúrák fejlettségének ismeretében több mint elgondolkodtató. Úgy tűnik hogy a férfiak társadalmi kasztrációja szükségszerűen együttjár a technikailag és tudományosan is megrekedt társadalmi viszonyokkal.
Egyrészt úgy tűnik, a nők nem érdekeltek, értelmileg érzelmileg nem kötődnek az anyagi világ és épített környezet fejlesztéséhez. Másrészt ebben a funkcióban nem is képesek (meglehet nem is akarják) pótolni a férfiakat.
Érdekes a párhuzam az itteni MGTOW-eszmékkel. Érdemes elgondolkodni rajta. Könnyen lehet hogy a férfiak szerepének a háttérbeszorításával, azzal hogy elvesszük a helyüket és megszüntetjük a motivációjukat éppen attól a teremtőerőtől fosztjuk meg az emberiséget amely a dolgokon javítani tudna. Ezáltal döglődő vegetálásra kényszerítjük az emberi fajt. Úgy tűnik hogy az említett szórvány kultúrák női vezetéssel képesek a társadalom kereteit fenntartani. Nevezetesen és ezen leginkább a népesség számának fenntartását értve valamint működtetni a társadalmon belüli kapcsolatrendszereket. Mindkét jellemző határozottan a női nem sajátja tud lenni. Ezzel ellentétben nem képes fejlődni, kereteit meghaladni, előrébb jutni.
Mindezek tükrében már érdemben el lehet gondolkodni azon, hogy károsnak tekinthető-e…
“Melyek segítik elő?” – Nézd meg pl. a jelenlegi zsidó-keresztény kultúrkört. Rohad szét. Még azt az alapvető funkcióját sem képes teljesíteni, hogy a népesség lélekszámát fenntartsa.
Milyen vicc? Érdekelne.
De akkor napjainkban nincsenek elnyomva a férfiak, hiszen fejlődik a világ, nem? Egyre több találmány és fejlesztés lát napvilágot. Akkor mi a probléma? De nem csak a matriarchális társadalmak az elmaradottak, számos patriarchális társadalomban sincs mobil telefon stb, úgy gondolom ezt nem lehet a rendszerre kenni…
Na végre jó helyre írtam
“Egyre több találmány és fejlesztés lát napvilágot.”
Egyre kevesebb a korszakalkotó dolog, a meglévő dolgokat cicomázgatják csak. A szoftverek, az autók, a fényképezőgépek – egyre csicsásabbak, kényelmesebbek, de közben egyre gagyibbak is. Éppen, hogy megtorpant a világunk, a tartalékokat éljük fel és azt hisszük, hogy ez örökké tart majd. Közben fele annyi gyerek születik, mint amennyi kellene, azoknak is nagy része olyan kultúrkörből, hogy inkább negatív előjellel kellene őket számításba venni.
Kedvenc idézetem e problémáról, a kedvedért berakom megint:
“a történelem során nem fordult elő máshol, csak a mostani nyugati kultúrkörben, hogy a nők nem állnak atyai, férji hatalom alatt, polgári jogaikban nem korlátozottak, szabadon vállalhatnak munkát, tanulhatnak, dolgozhatnak, párválasztásuk sem korlátozott mások által.
furcsa mód a nyugati nők nem akarják ezt a számukra kedvező állapotot fenntartani. nem hajlandók átlagosan 2 gyereket nevelni.
a többségbe kerülő muzulmánok, arabok, cigányok nőkhöz való viszonya más lesz.”
Mindenesetre elgondolkodtató hogy hosszú távon fenntartható-e olyan társadalmi berendezkedés amelyben lassan a népesség fele nem motivált atekintetben, hogy azt a bizonyos kis plusszot hozzátegye a dolgokhoz. Nem érdekelt benne hiszen egyre többen tapasztalják hogy e többlet tevékenység gyümölcseit nem ők élvezhetik.
“De akkor napjainkban nincsenek elnyomva a férfiak, hiszen fejlődik a világ, nem?” – Itt egy folyamatról van szó, amelynek még korántsem értünk a mélypontjára. A nem véletlenül párhuzamként emlegetett MGTOW is meglehetósen újkeletű, függetlenül attól hogy ez a férfiak passzív ellenállásának a kezdete, a kialakulóban levő társadalmi berendezkedés elvetése. Még kezedti stádiumban vagyunk még nem hatotta át az egész társadalmat. Ettől függetlenül a társadalmi válságjelenségek már tettenérhetőek. A megfelelően érzékeny antennájú emberek már kongatják a vészharangot.
Szerintem hamarabb lesz harmadik világháború mint mindent elsöprő genderháború, ha létezhet ilyen. Azért a nők is dolgoznak, nem? Eljárnak dolgozni, nem csak férfi”kiváltság” a munka. Vagy milyen többlettevékenység gyümölcseit nem élvezhetik a férfiak? Nem értem mire gondolsz, ne haragudj.
A feminizmus nem úgy okoz háborút, hogy a nők a férfiakra támadnak. Hanem hogy úgy meggyengül a társadalom, hogy nem tud egészséges ellenállást kifejteni az őt támadó és egyidejűleg teleszülő más kultúrákkal szemben. Lehet azon filózni, hogy ezt valakik direkt így akarják, vagy egyszerűen csak a túlzott jólétben szükségszerűen jönnek elő a destruktív eszmék és így a feminizmus nem oka a bukásnak, legfeljebb siettetője.
Tényleg nem érted. Itt nem háborút kell vizionálni. A következmények a lassú, kiüresedő elhalás, folyamatos hanyatlás lesz. A jelek itt vannak körülöttünk ill. láthatóak a folyamatok. A teljesség igénye nélkül. A nemek egymás ellen fordítása, a párkapcsolatok vesztes-nyertes felosztása, a tartós kapcsolatok eltűnése, érzelmi küresedés, széteső társadalom. Következmények: meghasonlás, erkölcsi relativizmus, agresszió, frusztráció, függőségek, mentális defektusok, népességfogyás stb. E minden jót összezúzó pöröly nem a feminizmus, de mondhatjuk úgy is, hogy a mögötte munkáló, meglendítésre késztető erő egy komoly része sajnos az.
“Seldon öregségtől foltos ujjai fürgén mozogtak a tábla kemény plasztik peremén. A szürke lapon vörös számjegyek villantak föl.
– Ez a birodalom jelenlegi állapota – mondta, és várakozva tekintett a fiatalemberre. Az végre elszánta magát.
– De hiszen ez nem a teljes kép.
– Távolról sem az – ismerte el Seldon. – Örülök, hogy nem fogadja el vakon, amit mondok – tette hozzá. – Ellenben olyan megközelítés, amely jól körvonalazza az alaptételt. Így már elfogadja?
– Azzal, hogy késbb ellenőrzöm az egyenlet levezetését – egyezett bele Gaal, gondosan ügyelve, hogy elkerülje az esetleges csapdát.
– Helyes. Ehhez adja hozzá a császárgyilkosság ismert valószínségét. A helytartók lázadásának, a gazdasági válságok gyakoriságának jelenlegi rátáját, a bolygófölfedezések csökkenő számát, a…
És folytatta. Egy-egy téma említésére mindig új számok villantak föl az ujja nyomán, és beleolvadtak az alapegyenletbe, amely ettől minduntalan változott és terebélyesedett. Gaal csak egyszer szakította félbe.
– Nem látom, mire alapozza azt a sortranszformációt.
Seldon lassabban megismételte a levezetést.
– De hiszen itt a szociooperációt alkalmazta, ami pedig tilos.
– Helyes. Maga gyors fölfogású, de még nem annyira, amennyire kellene.
Ebben az összefüggésben nem tilos. Most megcsinálom sorbafejtéssel.
A művelet most sokkal tovább tartott, de a végén Gaal megadóan beismerte:
– Igen, most már értem.
Seldon végre befejezte: – Ez Trantor öt évszázad múlva. Mit olvas ki ebből, he? – Félrehajtott fejjel várta a választ.
– Teljes pusztulás! – mondta Gaal hitetlenkedve. – De… de hát ez lehetetlen. Trantor sohasem volt…” – Asimov: Alapítvány
Heheh, még hogy a nők dolgoznak… Mégis mit? Körmöt festenek, vagy a call centerben lógnak egész nap? Na ne vicceljünk már, minden létszükséget, minden ami a biztonságot, és a modernt technikát biztosítja mindet a férfi biztosítja, még az asszony félrekefélését is…
A férfiak bizony nagyon is elvannak nyomva csak a nők fenntartják annak a látszatát hogy ez nem így van, gondoljunk csak a szexre. De a valóság az hogy a férfi egész élete a robotolásról szól, nem véletlenül van nőtöbblet a legtöbb fajnál, mert az a férfi aki nem lesz alkalmas egész életében robotolni a nőkért az már az anyaméhben elhullik.
A MGTOW szép és jó de nem oldja meg a problémát, legfeljebb trükközésnek fogható fel, csak úgy senki sem vonhatja ki magát a társadalom férfiakra kényszerített törvényeiből. A béredből ugyanúgy levonják az adót hogy eltartsák a nőket, ugyanúgy kötelezve vagy hogy megdögölj a fronton ha úgy adódik. Persze a MGTOW jobb mint a semmi, de nem elég.
Sdn…akkor a nagymamád, anyukád, nővéred/húgod vagy a lányod is a körmét festi egész nap? Szép körmeik lehetnek! Azért álljon meg a menet!!! Azt állítani, hogy a nők nem dolgoznak, az elég durva…ismerek sok olyan nőt akik fizikai munkával(nem bolt, nem iroda) keresik a kenyerüket. A mezőgazdaságban rengeteg nő dolgozik 450-500ft-os órabérért. De ezt az ide írogató nők nem cáfolják meg? A nő nem dolgozik? Hát inkább nem mondanék semmilyen jelzőt… Lennék szívesen nő a környezetedben, én majd körmöt festek te meg dolgozol, okays?
Frankón támogatnám a női kvótát… az építőiparban, kéményseprőknél pl.
Amíg csak a felsővezetésben követelnek ilyesmit, ne csodálkozzanak, ha körömfestegetőknek nézik őket…
Én nőstényoroszlánom inkább sztahanovista típus. Aminek megvan a jó és kevésbé jó oldala is.
Semmilyen kvótával nem értek egyet, de letagadni azt, hogy a nők dolgoznak…A nők igenis dolgoznak, ha tetszik ha nem, ha felfogjátok, ha nem.
(Naa kéményseprő az én is lennék:) bemegyek a házba ránézek egy csőre és bezsebelem a pénzt…legalábbis aki hozzánk jár kéményseprő az ezt csinálja…)
Akkor is, mikor tényleg fel kell mászni a tetőre kikotorni a kéményt?
Első albérletemben az volt.
Akkor is:) Meg lehet tanulni, olyan munka mint a többi…akik gyümölcsöt szednek azok is létrán dolgoznak vagy felmásznak a fára…de én még életemben nem láttam kéményseprőt munka közben… csak annyit, hogy írt valamit a papírra és ennyi…
Azért az még mindig biztonságosabb mint tetőre kimenni, és érintkezésbe kerülni korommal.
Lehet, hogy az de a gyümölcsszedők nem házról házra járnak és irkálnak adatokat hasonlókat, hanem azok egész nap a gyümölcsöt szedik… nem az, hogy naponta 2szer felmennek megkotorni a kéményt…Szedtem már gyümölcsöt és elég szar amikor az ágak összekaristolnak meg még a kosarat is figyelned kell, hogy le ne essen…Kéményt még nem kotortam de szívesen kipróbálnám.
Megint elfelejtettem.
Hogy a feminizmust minek nevezzük, lényegtelen. A családok szétesése, az erkölcs lerombolása, a nők hatalmi harcainak felerősödése a feminizmus “tünetei”. Olyan ez, mintha a patriarchális és a matriarchális kultúra küzdene egymással, és ahol a patriarchális elkezd meglazulni, ott a réseken betör a matriarchális. Csakhát sajnos a matiarchális kutlúra nem életképes. A címkék tényleg lényegtelenek, a jelenségek a fontosak, és a megértésük.
Nem olvastam azt a könyvet, de tudok egysmást a nemek pszichológiájáról. Szervezett “nőelnyomás” sosem létezett, és a basáskodás sem nemi alapú jelenség. Ahány férfi zsarnokoskodott a nőn, ugyanannyi nő zsarnokoskodott a férfin. Ez nem nemiség, hanem egyéni kvalitások függvénye. Már Leonardo Da Vinci megmondta, hogy egy férfinak házasodni olyan, mint egy kígyókkal teli zsákba dugni a kezed abban a reményben, hogy egy angolnát húzol ki :) Gondolkodhatsz, hogy miért mondta. Vagy hogy Shakespeare miért írta a Makrancos hölgyet.
Az anyagi függetlenség esetleg elérhető egyénileg, de már megint a statisztikák szelével szembe hugyozol. A modern nők túlnyomó többsége úgy független, hogy hozza apuci vagyonát, kvótákkal be van nyomva olyan helyekre amikre egyébként nem férne be, a taníttatását fizeti az állam (az adófizetők többsége meg férfi, ugye), aztán ha gyereke is születik akkor kapja a GYES-t, a CSP-t és/vagy a gyerektartást, stb. A “modern függetlenség” illúzióját az állam adja, ami kollektíve szedi el a férfiak pénzét és kollektíve tokolja a nők zsebébe.
A dependencia elleni iszonyod is olyan, mint az “engedelmességgel” szembeni – a modern propaganda teljesen felforgatta a normális értékrendet, és ezt ültette a helyébe. 3 millió éve létezik emberiség, és kb. 40 évvel ezelőttig gyakorlatilag senkinek semmi problémája nem volt a kölcsönös egymásrautaltsággal, tekintve, hogy azon kívül más nem is létezett. Teljesen természetes volt, hogy az emberek megosztották a gondjukat valakivel, mert közösen milliószor könnyebb volt túlélni, és hát mérhetetlenül mókásabb is. Mára a feminácik prospektusaiból a mainstream gondolkodásba olvadt át, hogy valakivel együtt élni, és valóban közös életet vezetni “káros”, “függőség”, “dependencia“. Hihetetlen, mekkora rombolást vihet végbe egy mozgalom, ha olyan férges lelkű zsenik tervezik, mint Marx vagy Gramsci, és olyan emberek pénzelik mint a Rócsildok és Rokkefellerek.
Hogy te mit tartasz “sovinisztának”, az a te dolgod, mindenesetre – már megbocsáss – erősen bűzlik a feminista dogmától, úgyhogy nem tekintem magamra nézve mérvadónak. Férfi és nő különbözik, és ez óhatatlanul azzal jár, hogy van amiben a férfiak jobbak, és van amiben a nők. Megintcsak megbocsáss, mert ez nem elsősorban neked szól, de szerintem a jellemgyenge és nem túl intelligens emberek sajátja, hogy ha az ő nemüket valaki fényezi, akkor az okés, meg az csúcsszupi, de amikor a saját nemük gyengeségeire terelődik a szó, akkor a vitapartner hirtelen “sovinisztává” bélyegződik. Ez a tipikus feminista mentalitás, miszerint az természetes, hogy a nők empatikusabbak, meg jobban kommunikálnak, ésatöbbi, hiszen a nők olyan csodásak hogy az tyű – de hogy a férfiak esetleg jobbak lennének az absztrakt fogalmak megértésében, az kizárt, és aki ilyet mond az soviniszta. Tudod én ezen csak nevetek. Egy felnőtt ember beismeri a hibáit is, nem csak az erényeit. Ebből látszik, hogy a feministák, és hát valljuk be, a nők a szó bizonyos értelmében kevésbé felnőttek a férfiaknál.
Amiről megintcsak nincs tudomásod (ez a hiba még javítható), hogy valódi demokrácia nem létezik, sem emberi kapcsolatokban, sem a társadalom irányítását tekintve. Valakinek vezetni kell – minden más naív ábránd. Ha mindenki egyenlő szavazatot kap, az annyit tesz, hogy a nők vezetnek. Viszont ha a nők vezetnek, akkor vagy jön a végpusztulás, vagy megyünk vissza a matriarchális kőkorba. Ez nem sovinizmus, hanem a nemek pszichológiai különbségeinek megértésének kérdése. Amíg a “férfiak uralmi helyzetének visszasírásáról” beszélsz, csak arról teszel tanúbizonyságot, hogy egy mukkot sem értesz az egészből, csak megtetszett a trendi femcsi maszlag.
Ugyanez vonatkozik az “egyenlő jogokra”. A régi (patriarchális) társadalmakban nem voltak egyformák a jogok, de ki voltak egyensúlyozva, ráadásul úgy, hogy az passzolt a nemek pszichológiájához és társadalmi szerepéhez. Most, a “nagy egyenjogúság” korában ettől ezerszer rosszabb a helyzet, mert se valódi egyenlő jog nincs (VAWA???), se kiegyensúlyozottság, se a nemek jellemzői nincsenek figyelembe véve. Az egy hülye tévhit, hogy ez a jogrend bármivel is “fejlettebb” lenne, mint az elődei. Csak utópisziktusabb, és több benne a politikai lobbi.
“olyanokat írsz, hogy vissza kellene hozni a férfiak főségét a családban, meg katasztrófához vezet a női szavazójog”
Ezekhez az érveimet is leírtam, de úgy érzem az már nem ment be a fejedbe. Tudod a valódi világban létezik egy olyan makacs dolog, hogy ok és okozat… Olvasd újra a kommentemet amíg meg nem érted az érvelést. Csak azért ajánlom, mert így egy olyan emberhez hasonlítasz, aki a süllyedő hajón azon vitázik, hogy a léket betömni sovinizmus. Szépen mutatna a sok elméleti egyenjogúskodási filozofálgatás papíron, csakhát azokat egy társadalomra vetítve már következmények is vannak, például az, amit te is látsz, hogy elözönlenek minket a muszlimok. Lehet választani feminizmus (matriarchális rend) és patriarchális rend között. (A demokrácia a mai formájában matriarchális rendet jelent.) A matriarchális rend a halálba vezet, a patriarchális az életbe. Ha szénné vitatkozod magad, hogy a patriarchális rend “nem igazságos” (ami egyébként hülyeség), attól az alaphelyzet egy pixelnyit sem változik. Ahol a férfiak vezetnek, ott van esély a férfiak által képviselt pozitív értékek virágzására (tudod: erkölcs, fair play, stb.) – ahol nők vezetnek, ott ilyesmiről szó sincs. Nem azért, mintha én soviniszta lennék, vagy mert valamelyik nem a másiknál “jobb” vagy “rosszabb” lenne, hanem mert a pszichológiánk különbözik. Ez van.
Látom, a demokráciát se tartod jónak. Ma egyébként megint divatossá vált szapulni a demokráciát, sokan diktatúrát szeretnének. Csak azt felejtik el, hogy esetleg őket vágnák először sittre, ha nem szoknak elég gyorsan hozzá a szájacska befogásához, és a dogmák mantrázásához. Itt se írogathatna egyikünk se a börtön veszélye nélkül még akkor se, ha “puha” diktatúra lenne.
A Ribisétás cikkhez nemrég belinkeltem egy Csernus interjút. Azzal indít, hogy a családok többségében folyamatos presztízsharc van, a hatalomért marakodnak. Ez azért tragikus, mert meg lehetne valósítani a férj-feleség közti egyenjogúságot, de sok ember csak hierarchiában tud gondolkodni. Én már éltem egyenjogú párkapcsolatban, nagyon jó volt, szemlélet kérdése az egész.
A demokráciának sok hátránya van, de ennél jobbat még nem találtak ki (egyszer egy férfi tanárom a házasságra mondta ugyanezt ).
Mit tarthatnék jónak egy olyan rendszeren, amiben egy 4 osztályt se végzett erőszakos bűnözőnek pont ugyanakkora beleszólása van az ország irányításába, mint Gandhinak, Einsteinnek vagy Teréz anyának? Ki hiszi azt, hogy ez bölcs dolog? És ez megintcsak nem “szapulás” kérdése, hanem a képsségé, hogy el tudsz-e szakadni attól amit az agyadba mostak. A tévé naponta bemondja, hogy a demokrácia jó, mindenmás rossz, te meg szépen felmondod a leckét, anélkül, hogy valaha is rászántál volna akár egy percet, hogy magad végiggondold a témát.
Egyébként ugyanennek az agymosásnak a hatása az is, hogy a demokrácia mellett csak személyi diktatúrában tudsz gondolkodni, más rendszereket nem ismersz. Minek is ismernél, a suliban hülyék lennének tanítani, még a végén kényes kérdések merülnének fel. Pedig az USA a függetlenségi nyilatkozattal például nem demokráciát hozott létre, vagyis az USA alkotmánya szerint az nem demokratikus állam. Az alapító atyák beszéltek is a demokrácia veszélyeiről, de ez mára feledésbe merült.
Családban nem létezik “egyenjogúság”, illetve maga a fogalom komplett hülyeség a családra vetítve. Agymenés, feminista rémálom. Persze, hogy mint emberek egyformán értékesek vagyunk. Ő mint nő, én mint férfi, kiegészítjük egymást, egyikünk sem fontosabb vagy értékesebb mint a másik. Erről beszélni sem kell, illetve nem kellene, mert magától értetődik, és a patriarchális rendben évezredek óta így megy. Az más kérdés, hogy egy felelősséggel megterhelt (pl. közös gyerekek) kapcsolatban kell hogy legyen egy családfő, mert 2 ember között nem létezhet “demokrácia”, hiszen mi van ha az egyik igennel szavaz, a másik nemmel? Nem akarom bő lére ereszteni a dolgot, papoltam ma már eleget fölöslegesen, de a lényeg, hogy minden arra mutat, a férfi az ideális családfő. Ez a nőnek egyébként nem jelent semmiféle “elnyomást”.
Ahogy a tanárod a házasságra mondta, úgy igaz – a demokráciára nem.
Anaconda…
“Ez azért tragikus, mert meg lehetne valósítani a férj-feleség közti egyenjogúságot, de sok ember csak hierarchiában tud gondolkodni. Én már éltem egyenjogú párkapcsolatban, nagyon jó volt, szemlélet kérdése az egész.”
Mindenki hierarchiában gondolkodik. Az anarchisták próbálnak nem ebben gondolkodni, de ugye ők még csak egy pici társadalmacskát sem tudtak megvalósítani.
Az egyenjogúság nem a hierarchia hiányát jelenti.
Szemcsi:
Elnézést, ha indításképp kritizálással kezdem, de te írtad, hogy érdekelnek a visszajelzések.
Szóval szerintem alapvetően jó kis cikk ez, de van vele egy lényeges hiba – ez pedig a “kevesebb néha több” rosszul alkalmazott elve. Bevallom őszintén, a bejgyzésed, amiből ez az egész született, olyan szűken és ügyesen összefoglalta a lényeget, hogy azon már csak rontani tudtál. Hozzá szerintem semmit nem adtál az eredeti, magvas gondolataidhoz, ellenben behoztál pár újabb mellékszálat, amellyel megtízszerezted a támadási felületet!
Összességében nálam még mindig bőven pozitív a benyomás – az észrevételt a Maximalizmus fedőnevű elemző-értékelő osztály adta. :)
Szexuáltémákról:
Ritka félreérthető volt a felütés, de arra tippelnék, hogy teljesen jó irányba csaptál. Rendkívül kényes téma ez, amelyben nagyon félrevihet minden rosszul megválasztott szó. Ami viszont szerintem kétségtelen, hogy
1, a nők átlagosan vajmi keveset tudnak arról, hogy a férfiak szexuális ösztöne hogy működik,
2, ez különösen áll a hosszabb kapcsolatok elkerülhetetlen megfeneklési szakaszára (a félreértések elkerülése végett: a fenék itt a mélypontot jelenti, nem az újító lehetőséget),
3, az is jogos, hogy a nők egy jelentős része remekül elvan azzal a hatalommal, amit a rendszeres szex biztosítása adhat.
Ezért is lenne fontos beszélni erről is… akár többféle nézőpontból
Női alázásokról:
Ebben a kérdésben feljogosítalak arra, hogy elküldj a fenébe, ha túl személyeskedő lesz, amit ide írok. De komolyan!
Szóval elnézést, de engem mélységesen felháborított, amit itt olvastam. Sajnálat helyett általában ez jön ki belőlem, de a háttér ugyanaz – egy embertársamat sem szeretem szenvedni látni, de egy férftársamról ez számomra nehezebben viselhető el.
Nem okoskodni akarok, de erős a gyanúm, hogy téged a nők azért cseszegetnek, nevetnek ki, mert megtehetik. Baszki ember, a legjobbb jószándékkal mondom, találd már meg a tököd, mert ott van! Én nem tudom, te hogy éled ezt meg, de szerintem ilyenkor első lépés a helyes kórismer felállítása – és habár biztos igazad lehet abban, hogy azok a nők is megérik a pénzüket, szerintem nagy hiba lenne fókuszt téveszteni, és nem arról beszélni, ami a lényeg – hogy amikor ilyen történik, akkor az a férfi részéről óhatatlanul egy becsicskulás. Ez kurvára nem hangzik jól, rendkívül rossz érzés, akár brutálisan megalázó is lehet – pláne, ha igaz.
Azért merészelek neked ilyeneket írni, mert amit leírtál, sok lényeges tekintetben kísértetiesen emlékeztet ifjabbkori önmagamra. Én szerencsére megszabadultam ettől, és rátaláltam a (férfi) erőmre, de sok ismerősöm menthetetlenül benne ragadt ebben az erővesztett, agyonfeminizált férfiárnyék-szerepben. És elnézést a kemény szavakért, de tapasztalataim szerint minél nagyobb a gond, annál inkább csak egy módszer marad a kiútra – a tűzben edződik az acél elv alkalmazása.
Szóval lehet, hogy félreértettelek, de nekem úgy tűnt, téged zavar, hogy egyes nők ilyet tesznek, tehetnek veled. Ha érdekel, nekem kapásból lenne pár tippem, ami azonnal és garantáltan működőképes lehetne.
Ez azért tragikus, mert meg lehetne valósítani a férj-feleség közti egyenjogúságot, de sok ember csak hierarchiában tud gondolkodni.
Teljesen félreérted a hierarchia lényegét. Ez nem valami mesterséges dolog, hanem ott van minden közösségben, még az állatvilágban is. Az hogy neked nem tetszik, kevésbé érdekes…. A hierarchia lényege nem az, hogy a ranglétra magasabb fokán álló folyamatosan cseszteti és/vagy alázza az alatta állókat , hanem hogy mindig van egy főnök, aki a felelősséget viseli. Ha mindenki egyforma mértékben szólhatna bele mindenbe, véget nem érő vitákkal töltenénk az időnket, és soha nem haladnánk egyről a kettőre. Párkapcsolatban is van ilyen, de szerintem nem annyira jó.
Én már éltem egyenjogú párkapcsolatban, nagyon jó volt, szemlélet kérdése az egész.
Nohát, mégse lett belőle holtomiglan-holtodiglan? Hogyhogy?
Na igen, a probléma egyik gyökere, hogy a feministák a hierarchiát kizárólag elnyomásként és megalázásként tudják értelmezni. Holott erről általában szó sincs.A hatalomgyakorlás és a hatalommal való visszaélés nem ugyanazt jelenti.
És persze azt sem értik meg, hogy a hatalommal felelősség is jár. Ők csak a hatalmat akarják, a felelősséget nem – egyértelmű, hogy pont ők azok, akik szeretnék a hierarchia csúcsáról elnyomni és megalázni az alattuk levőket, mindenféle felelősség nélkül. A feminista “az én érzelmeim fontosabbak mint a ti tényeitek” és az “azt csinálok amit akarok, nekem senki nem parancsol” óvodás mentalitás mutatja, hogy mennyire rossz főnök lenne belőlük.
@ Anaconda: igen felháborodok, ezt megint felhozzák érvnek. Olyan jó egyenlőnek lenni, ha 4 évente egy pillanatra beixelheted az egyik mosóport?
@Dean: az altruizmus eredeti jelentése (a más ágazatok átvétele előtt) az anya önzetlen szeretete a magzatával szemben.
Illetve: nem, nem, nem. Szó nem volt nemek összemosására célzásra tőlem. De egy yin-yang ot előszedni érved alátámasztására…? Tegyék ezt a kínaiak, japánok… Másrészt ilyenkor miért gondolod különbnek magad forintocska elftársnőnél, aki ugyanúgy a saját környezetéből teríti be a világot? Túl sok párhuzamot látok, hogy ezt ne hánytorogtassam fel a szemed láttára….
Az anya szeretete per definitionem nem lehet “önzetlen” a saját magzatával szemben. A saját genetikai örökségének fennmaradása a saját érdeke. Az az altruizmus, ha másvalaki gyermekével önzetlen.
Na igen, szép kis demokrácia ez ahol annyit jelent a választójog, hogy 4 évente egyszer tehetsz egy X-et valamelyik rablóbanda neve mellé, ami pont ugyanúgy rabolja le az országot mint bármelyik másik, a választási ígéretekre és a kisemberekre egyaránt ívben sz*rva. Ezért a demokráciáért megéri küzdeni…
“A saját genetikai örökségének fennmaradása a saját érdeke.”
Miért lenne érdeke? Nem az. Az az érdeke, hogy legyen EGYETLEN személy, aki az ő értékrendjét vallja és továbbviszi, átadja.
Akinek van gyereke, azt hiszem nem nagyon száll vitába azzal, hogy a saját gyerekét nem valamiféle elvont, önzetlen emberiességből gondozza… A saját gyermekeink életben maradása és virulása nekünk is “érdekünk”, még ha mondjuk a totális önzés szempontjából ez nehezen is lehetne magyarázható. Bizonyos szempotból gyereket szülni már eleve rossz döntés, hiszen habzsolja az erőforrásaidat :) Dehát az emberiség nem a totális önzés felől közelít a kérdéshez.
” habzsolja az erőforrásaidat”
itt válaszoltad meg magad. Ráadásul nemcsak a külsőt, hanem a belsőt is. Egy anya minden egyes várandós állapota során rengeteg hasznosítható anyagot foszt meg magától. Miért lenne ez érdeke?
Na igen, szép kis demokrácia ez ahol annyit jelent a választójog, hogy 4 évente egyszer tehetsz egy X-et valamelyik rablóbanda neve mellé, ami pont ugyanúgy rabolja le az országot mint bármelyik másik, a választási ígéretekre és a kisemberekre egyaránt ívben sz*rva. Ezért a demokráciáért megéri küzdeni…
Nem nagyon van más választásunk, mint ezért küzdeni, különben jön egy újabb Rákosi pajtás. Te azt szeretnéd? Mert én nem.
Van más lehetőség ezen a demokrácián és Rákosin kívül is…
Sárkunyhók meg matriarchátus? :D
Az alkotmányos köztársaság, mondjuk, amivé az USA-t az alapító atyák formázták (constitutional republic). Az a közhiedelemmel ellentétben nem volt a mai értelemben vett demokrácia. És addig működött jól, míg azzá nem alakították… A különbség meglehetősen kicsi, és könnyen félremagyarázható, de azért ott van.
Anaconda:
Kihoztam ide, hogy ne kallódjon el a sorok között.
Tehát amiről beszéltem, itt a folytatás. A miértjéről: sokadjára futod le ugyanazokat a köröket, és már ezer okot felsoroltál, hogy mi lehet ennek az üresjáratnak az oka, de a lényeget mindig elkerülted. Természetesen nem biztos, hogy igazam van, csak nagyon meg vagyok győződve arról, hogy igen – de nyugodtan cáfolj rám, ha nem értesz egyet!
Úgy látom, nagyjából kettő-három dolog miatt kerülsz ugyanolyan nézetkülönbségekbe itt (amelyeket te sokszor vitának vagy támadásnak látsz). Sosem bölcs dolog valakit ismeretlenül a neten keresztül kiértékelni, így előrebocsátom, ez tőlem csak egy benyomás.
Nekem erős a gyanúm, hogy ezeknek a félreértéseknek néhány rossz beidegződésed az alapja.
Arra is komoly összeget mernék tenni, hogy te ezekről nem is tudsz.
Illetve ha tudsz is, te ezeket nem úgy látod, mint az itt fórumozók többsége.
Ha szereted a személyes példákat, ide én is hozok egyet: a legtöbb általam ismert nőnek ugyanúgy megvannak az efféle dolgai. Pl. hogy ne menjek messzire, a feleségemnek is. Vele négy éven át a legkülönbözőbb módszerekkel próbáltam megértetni, hogy miért használhatatlan az érvelési technikája, és hogy ez mitől teszi pokollá az életünket. Próbálkoztam szép szóval, megértéssel, ráérzéssel, elfogadással, türelemmel – majd amikor az egész az agyamra ment, persze veszekedéssel, hadakozással, támadhatatlan terminátor érveléssel is. Ezekben egy közös volt: egyik sem működött.
Bevallom, én egy időben már feladtam, és nem sokon múlt, hogy szétváljunk.
Azután egy ihletett pillanatomban rájöttem a tuti módszerre. Egyrészt rájöttem arra, hogy ha meg akarom tudni, MIÉRT csinálja ezt velem, a végtelen türelem ehhez nem elég, végtelen+1 kell és akkor talán menni fog. Persze nekem is túl kellett élni valahogy ezt a tortúrát, ezért úgy döntöttem, a hatékony feszültséglevezetés érdekében szabad kezet adok magamnak a humor faktorban – de a leggyilkosabb, legőszintébb, legértelmesebb fajtából (amiről néha nehéz eldönteni, hogy vérben oldódó sértés vagy zseniális csattanó – szerencsémre az asszony is skorpió, vevő az ilyesmire).
Ezt csak azért mondtam el, hogy megosszam veled a felfedezésem – ugyanis így már volt értelme az egésznek, és alig pár hét alatt megtudtam az igazat.
Sőt, amire rájöttem, hogy amit az én kis drága feleségem csinál, az echte női-feminim jellegű működési mintázat is egyben.
Kifejtem, mi a lényege.
A női őserő (feminim, jing) jellegénél fogva passzív, befogadó típus. Ez a problémakezelésben úgy nyilvánul meg, hogy a nők sokszor kitérnek a konfliktus elől, azaz eleve nem jutnak odáig, hogy a konfliktus kiteljesedhessen, Ez egy nagyon mélyen gyökeredző ösztön – nem szándékos, nem tudatos, egyszerűen mindig ott van.
A félreértések elkerülése végett leszögezem: nem is nevezném rossznak. Egyszerűen más, mint a férfi működési minta.
Szóval ez a mesteri tökélyre fejlesztett kitérés egy efféle értekezésben, vitában a következőképp nyilvánulhat meg. Egy nő (ahogy itt te is), ha megszorul, egyből kitér. Kb. úgy, mintha vezetés közben sávot váltanál a frontális ütközés helyett. A gond az, hogy a “női logikában” végtelen számú sáv létezik az aktuális témától függetlenül (tehát a legkeskenyebb úttesten is), mivel a konfliktuskezelés alapja a kitérés, számukra ez a leghatékonyabb megoldás.
Ezzel létrejöhet az a jelenség, hogy ha egy nőt szembesítenek valamivel, amiben nincs igaza, akkor erre ad egy B választ. Ez nem igazi válasz, hanem kitérés, amellyel voltaképpen új sávot (témát, megközelítést) ad az értekezésnek, de ezt általában a nő nem veszi észre (ahogy itt te sem). Így most már két téma van, egy fő téma, amiről az egész elindult, és egy melléktéma (a B), amit te hoztál be (amelyről nem tudsz, és ráadásul abban a hiszemben vagy, hogy a fő témára válaszoltál).
Ha erre jön egy újabb cáfolat, azzal egyenesen szembesülni már megint nem kívánatos konfrontáció lenne, ezért erre a női logika újból kitér, ad egy BC vagy egy szimpla C választ. Hoppá, az eredeti felvetésben még mindig nem jutottunk közelebb az igazsághoz, de már van egy újabb témánk. És így tovább… gondolj bele, mi van itt, ha eltelik mondjuk tíz elmondom-reagálok kör.
Még egyszer hangsúlyozom, ettől senki nem lesz jobb vagy rosszabb ember – a dolgok lényege az erők működésében rejlik.
A jin természeténél fogva passzív, befogadó, védő, őrző jellegű. A kitérés azért létszükséglet számára, mert ha nem térne ki, a konfrontációban elveszne, átminősülne, megsemmisülne. A jin csak úgy tud jin maradni, ha kitér, és így tisztán megőrizheti a jellegét.
Ez talán vadnak tűnhet, de nézd meg a másik oldalról is.
A maszkulin/férfi/yang aktív, nyítl, egyenes, támadó jellegű energia. Jellegét leginkább akkor tudja megőrizni, ha ütközési pontokat keres.
Ha ezt a saját, itteni esetedre vetíted, szerintem te is beláthatod, hogy itt nem feltétlenül támadtak téged – ellenben nagyon is tisztán ráéreztél arra, hogy milyen az itt felvonultatott férfilogikák/erők természete. Ez az, amit tévesen támadásnak vettél – pedig a lényeg csak annyi, hogy a yang erők birtokosai egy ilyen itteni beszélgetésben, vitában nem konfliktust látnak, avagy problémát, hanem lehetőséget az energiáik kiteljesedésére.
Ha ez így még túl elméleti, mondok pár gyakorlati példát.
Remélem azt be tudod látni, hogy amit itt sokszor csináltál, az egyik kitérés volt a másik után.
Ha ezt esetleg nem látnád be, részemről semmi gond – én pontosan tudom, hogy ez nem megy csak úgy, hogy mennyire nehéz (a feleségemmel pl. a sokadik, több órás beszélgetés végén jutottunk el oda, hogy elismerje, hogy az én nézőpontomban is “van valami”. És meggyőződésem, hogy ezt csakis annak köszönhetően tudtam elérni, hogy folyamatosan megnevettettem, és bármit mondott, legalább háromféleképpen megcáfoltam, és szigorúan viccesen, hogy a lényeg is átmenjen, de nem legyen éle… és még így is rengeteg ilyen alkalom kellett, mire elhitte, és úgy is érezte, hogy amit csinálok, az tényleges segítés, nem támadás).
Szóval ha nem hiszed el nekem, hogy amit itt csinálsz, az extra női-jin érvelés, akkor íme pár példa, hogy lehetett volna yang-os jelleggel rövidre zárni a dolgot.
“baszki, neked igazad van”
“jogos, itt tévedtem”
“no hát ebben van valami”
Kellően provokatív? No akkor íme a sluszpoén.
A jin-yang erők természetének vizsgálatakor hamar rájöhetünk arra, hogy van itt egy nagyon érdekes paradoxon.
A régiek ezt sokhelyütt úgy fogalmazták meg, hogy “támaszkodni csak arra lehet, ami ellenáll”.
A látszólagos ellentmondás a következőt takarja.
Van az a rész, amit fentebb taglaltam – ez az erők megtartásáról szól.
És van egy másik működési minta, ami az erők megszerzését (bővítését, gyarapodását) jelenti.
A morbid az, hogy ezek voltaképpen tökéletes ellentétei (kiegészítői) egymásnak. Minden nőben van yang és minden férfiban van jin erő is, a legkülönfélébb összetételekben.
Tehát ha az erők megtartásáról beszélünk (és gyakorlati példával élve hívjuk konfliktuskezelésnek), akkor a jin a passzív, és a yang az aktív. A jin úgy védekezik, hogy kitér – a yang úgy védekezik, hogy támad.
Viszont ha az erők megszerzése, gyarapítása kerül fókusz alá (és gyakorlati példával élve ennek legyen a neve tanulás), akkor azt láthatjuk, hogy ebben a megközelítésben a női logika legtöbbször aktív, a férfi passzív jelleget vesz fel. Itt jön be a “támaszkodni csak arra lehet, ami ellenáll” elv. A jin és yang esetében ugye ezt fejezi ki az két egybefonódó csepp szimbóluma.
A konfliktuskezelés és tanulás egy teljes kör: akció-reakció, ok és okozat.
Mivel a jin konfliktuskezelése passzív, egy nő számára a tanuláshoz csak akkor lesz elérhető a teljes ereje, ha ezesetben aktív jelleget vesz fel (hisz így tudja a leghatékonyabban kiteljesíteni a passzív konfliktuskezelést, mert ezzel a módszerrel maximális számú ilyen alkalmat teremt magának).
Yangnál fordítva. Mivel a konfliktuskezelése aktív, a tanuláshoz csak akkor lehet a maga teljességében elérni, ha ott passzív jelleget vesz fel.
Így adja ki mindkét erő mindkét nemben a teljes kört.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a női logika tanulási szférában sokszor a jin természeténél fogva támadó jelleggel nyilvánul meg.
A yang ugyanezért ugyanitt befogadó, passzív.
Ezért egy nőies nő, ha érvelni próbál, általában támad. Nem azért, mert rossz ember lenne – hanem mert így érvényesülhet nála a legjobban, leghatékonyabban a jin természete.
A férfias férfi esetében ugyanezért tanulásban megjelenik egy nagy befogadókészség, nyitottság.
Ezért van az, hogy egy női logika képviselője, ha csak a “véleményét írja le”, akkor is eleve támadó jelleggel lép fel (úgy, hogy ezt ő észre sem veszi, vagy nem tekinti annak – hisz ez nála nem tudatos).
És ezért van, hogy egy férfi logika használója, ha érdemben tanulni akar, akkor könnyen enged, és simán igazat ad a másiknak anélkül, hogy az ő ereje ettől bármit is sérült vagy csorbult volna.
És akkor itt jön be az, hogy nincs itt jobb vagy rosszabb nem, csak nők és férfiak, jin és yang erők. Mindkettőt lehet rosszra és jóra is használni – és éppen a másik nemtől való tanulás lenne a jin-yang misztérium lényege. Ez nemsemleges nézőpontban a hátrányoktól való megszabadulást, az ösztönös késztetéseken való felülemelkedést jelenti.
Jelen példánkra leegyszerűsítve: egy nő akkor teljesítheti ki, gyarapíthatja az erejét, ha nem csak logikában, hanem problémakezelésben is yang mintázatot vesz fel.
Egyy férfi pedig akkor, ha a támadó problémakezelési késztetései mellett a logikájában befogadóvá válik.
Tehát ha te itt ténylegesen tanulni is akarsz, néha konfrontálódj magaddal is: ismerd el, ha odaát igazat írnak, és ne csak kitérj az érvek elől. Értelemszerűen a teljességhez férfi oldalon pedig az kellene, hogy nagyobb nyitás legyen feléd, azaz ha valami félreérthető (mint pl. a szexuális témás segíteni akarásod), akkor azt inkább tisztázzák, ne értsék kapásból félre.
Mások nevében nem nyilatkozhatom, de én annyit kijelenthetek, hogy ha valamit nem értek, akkor majd inkább kérdezek a sommás ítélet helyett. Illetve ha tévedtem, nekem ez nem gond, én el fogom ismerni.
Ez a postod megérne egy külön cikket. Kitűnő olvasmány, és nagyon ott van a szeren.
Én ezt már nem is mertem írni, mert csak várjuk Raon cikkeit, csak várjuk… :o)
Csak két apróság, a téma lényegéhez sem tartozik, de kiigazítanám (az egyik csak az én szememet bántja, a másik apró tévedés/vagy elírás/vagy ha egyik sem, akkor nem értem) – “A női őserő (feminim, jing) jellegénél fogva passzív, befogadó típus.”
Én inkább feminin-nek mondanám – mint a maszkulin sem maszkulim.
A jing nem azonos a jin-nel, bár a jing is a fajfenntartáshoz kapcsolódik, de a jing a Három kincs egyike az energiák rendszerében. A jing az esszencia – átalakulás és fajfenntartás.
A “jing” csak elütés volt szerintem, abba belekötni nem ér :)
Igazán nem voltam kekec… és írtam is, hogy… Na! :o)
Viszont sokan keverik a kettőt, mert hasonló hangzású. Sok helyen láthatod úgy leírva, hogy jing-jang.
Milyen fantasztikusan férfias gondolatmenet :D
Köszi szépen a visszajelzést. Cikket – még – azért nem kerítek belőle, mert van 2-3 könyv, amin át szeretném rágni magam előtte. Lehet, hogy ez felesleges is, meg túlzás, de én a magam részéről egészen máshogy tekintek egy cikkre és egy hozzászólásra – így a tervezett cikkeim esetében igyekszem minimalizálni a támadási felületet. :)
hgyi:
Jól kiszúrtad, remélem hihető, hogy tényleg csak elgépelés volt. :)
@hgyi: lehet hierarchiában és anélkül is élni egyben. A hierarchia akkor működőképes a végtelenségig, ha van abban az irányítási hajlamon túl az alattad levő sorsát is jobbá formálod. Tehát a hierarchia csúcsán álló egyszerre főnök és rabszolga. Főnök, mert kiadja a parancsot egy feladat teljesítésére, de rabszolga, mert honorálnia illik a munkát.
Sajnos a szolga szót kidobták a hierarchiából, mára az állami és piaci munkakörben (munka törvénykönyvestől) csak a becsapás megy következmény nélkül.
Én nem ilyen “nagyban” gondolkodtam. Csak apró, mindennapi kis hierarchiákban. :o) Pl.: az életkor meghatároz egy hierarchiát. Vagy gyerek-szülő. Tanár-diák. Vendéglátó-vendég. Sportteljesítmények-sportolók. Edző-sportoló. Jegyellenőr-utas. Számtalan ilyen van. És hiába mondjuk, hogy neeeem! ez nem hierarchia, mert a tanár ugyanolyan ember, mint a diák… stb. Igen és nem. Lehet azt mondani, hogy egyenrangúak, de akkor a diák nem tanulna semmit.
Sajnos a szolga szót kidobták a hierarchiából, mára az állami és piaci munkakörben (munka törvénykönyvestől) csak a becsapás megy következmény nélkül.
Az alázat szó magasabb jelentését nem értik az emberek. Csak a gőg szalonképes.
ez meg instant klasszikus…
Az alázatot keverik a megalázkodással.
Deansdale: Azt írod, hogy én azért, mert a demokráciát tartom jónak, egy tévé által irányított agymosott vagyok, akinek természetesen egy saját gondolata se lehet (főleg mert nő, és ezért a ti fogalmaitok szerint befolyásolható). Nézd, én nem tartalak hülyének azért, mert férfisoviniszta vagy (mert az vagy, ez tény). Aki leírja, hogy a patriarchátus az egyetlen életképes formáció, a női választójog a társadalom megsemmisüléséhez vezet, meg hasonlók, az hímsoviniszta (azért, mert a férfiak uralmát akarja megvalósítani). Közben meg néhány régebbi hozzászólásodban azt írtad, hogy a patriarchátus az csak egy feministák által kitalált valami volt. Erre írtam pár napja, hogy gyakran saját magadnak mondasz ellent.
Az, hogy családban nem létezik egyenjogúság, nem igaz. Vannak olyan érett, felelős emberek, akik képesek beállítani az egyensúlyt. Ehhez olyan emberek kellenek, akik nem akarják leuralni a másikat. Ez nem olyan megvalósíthatatlan, mint gondolod. Nem minden nő sunyin, alattomosan hatalomra törő fajta. Én is éltem olyan párkapcsolatban, ami egyenlő jogokon alapult. Nem szeretem irányítani se a páromat, de azt se szeretem, ha engem akarnak irányítani.
Csak azt nem értem veled kapcsolatban, hogy ha ennyire hímsoviniszta vagy, miért nem vállalod ezt büszkén? Ez hasonlít a kriptonácik esetéhez. A net tele az antiszemita tirádákkal, Hitler dicsőítésével, de ha valaki néven nevezi, hogy micsodák, ők vannak a legjobban felháborodva, kikérik maguknak, ők nem nácik. Inkább arról van szó, hogy nem merik felvállalni a “coming out” társadalmi következményeit.
Amikor először olvastalak téged, még nem éreztem ki ezt a férfiuralom-helyeslő mentalitást, mert leplezted. Ha Septi, vagy más megemlítette, hogy férfisoviniszta vagy, kikérted magadnak, hogy az lennél, és azt állítottad, csak a feministák vádolnak ezzel. Azonban idővel egyértelműen kibukott, hogy a férfiak irányítását tartod jónak a közéletben és a családi életben.
Ha nem lennél férfisoviniszta, nem prüszkölnél az egyenjogúság szótól. Hangsúlyozom, nem nőuralmat szeretnék.
Már megint személyes síkra tereled a kérdést, ennek így semmi értelme. Én elvekről beszélek, te meg önmagadról. Nem akarok szemétkedni, de nem látsz tovább önmagadnál? A saját világodnak te vagy az alfája és omegája? Csak azért kérdem, mert így maximimálisan úgy látszik, mintha nem lenne “perspektívád”, mintha pragmatista módon csak azt látnád és azt értenéd, ami közvetlenül rád vonatkozik, mintha képtelen lennél elvont eszmékben gondolkodni. Ha ismerős ez a gondolat valahonnan, az lehet hogy nem a véletlen műve :)
Te mit szólnál ahhoz, hogy ha tévé által agymosottnak, saját gondolatokkal nem rendelkezőnek tartanálak? Nem reagálnál rá? Nem hiszem.
Te vagy ezzel, aki a fair play szabályait nem tartod be.
Ha észrevetted volna, viszonylag keveset beszélek magamról. Valójában nem én voltam, aki most személyes síkra terelted a kérdést, hanem te. Agymosottnak, saját gondolatokkal nem rendelkezőnek beállítani a vitapartnert nem korrekt. Septivel azt is eljátszottad, hogy a korát fordítottad ellene, szerinted egy 18 évesnek még nem lehet annyi esze, hogy értelmesen hozzászóljon egy ilyen kérdéshez (de gyerekszüléshez bezzeg érett, nem érzed az ellentmondást?).
Te veszélyesebb ember vagy, mint gondoltam. Remélem, sose kerültök hatalomra (el is vennétek szerintem a nők választójogát gyorsan).
Látom, egyre meddőbb lesz ez e vita, valójában azon vagy kiakadva, hogy egy hónapi fórumozással se tudtad eltéríteni a kialakult gondolkodásomat. Ez lehet, hogy még abbéli nézeteidben is elbizonytalanított, hogy a nők befolyásolhatóak (itt egy példány, aki nem az).
Ezt a témát a részemről befejeztem, a többi bejegyzésedre válaszolni se fogok, mert belefáradtam a meddő vitába. Lehet, hogy más témához még hozzá fogok szólni itt, de ehhez már biztosan nem.
U.i.: Tanuld meg a fair play-t (nem hülyézzük le burkoltan sem a vitapartnert).
Nem gondoltam volna, hogy ilyen szintre süllyedsz.
1. Ne gyerekeskedj már az ilyen “nem is én hanem te” óvodás majomkodással, felnőttek között az ilyesmi nem dívik.
2. Ne forgasd ki a szavaimat, mert az kifejezett tetűség, amit kultúrált helyeken moderációval szoktak jutalmazni. Ez (alapvetően) egy kultúrált hely. Szóltam.
– Septivel nem “játszottam” semmit, nem “fordítottam ellene” semmit, és speciel arról szó sem volt amit itt leírtál. Ez az “ellene fordítottad” egy tipikus női gondolat, ez mutatja, hogy te ilyen sémákban gondolkodsz, neked a vita hatalmi játszma. Ez is az, amit most velem csinálsz, tisztában vagyok vele, csak nincs kedvem játszani. Tudod nem érdemes olyan helyen, olyan emberekkel hatalmi játszmába kezdeni, akiknek a kezében valós hatalom van… Sokan leírták már, hogy a nők általában nem “az igazságért” vitáznak, hanem a saját szociális státuszukat akarják megerősíteni a vitapartner “legyőzésével”, és így az ő fegyvereik nem is az érvek, hanem a másik megszégyenítése, lejáratása, különböző címkékkel való megbélyegzése, stb. Tipikusan azt a játékot játszod, hogy ha elégszer használod velem kapcsolatban a “soviniszta” szót, akkor te “győztél”. Ez itt nem működik, ez a Férfihang… Itt érvelés van, elméletek ütköztetése és az igazság megkeresése. Az igazság szempontjából teljesen irreleváns, hogy milyen címkéket aggatsz rám.
3. Itt nem hatalomról van szó, én nem akarok “hatalomra kerülni” :) Ez a feministák játéka, ők lobbiznak a parlamentben. Egyébként senkinek semmilyen “jogát” nem venném el, alapvetően libertárius vagyok (ha nem tudod mi az nézz utána).
4. Meddőnek meddő a vita, mert az érveimhez hozzá sem szólsz. Következetesen kerülöd azt, hogy bármi “tartalmat” kelljen megvitatni, folyamatosan magadról vagy rólam beszélsz. Legalább tízszer leírtam, hogy mit miért mondok, de soha nem reagáltál semmit, holott a vita elméletileg ezekről szólt, az “eszmékről”, nem arról, hogy te kit minek képzelsz.
5. És ne fölényeskedj, mert nevelek két kiscsajt akik hasonló gagyi női technikákat használnak érvelés helyett, és rajtuk is csak kacagni szoktam :) Inkább olvasd el Raon írását, esetleg javadra válhat.
Egy 18 éves csomó mindenről nem tud még semmit, nem azért mert buta 8lehet hogy éppenséggel okosabb), hanem mert tapasztalatlan. Gondolj vissza saját 18 éves énedre, mennyi mindent hiába mondtak neked
“Aki leírja, hogy a patriarchátus az egyetlen életképes formáció, a női választójog a társadalom megsemmisüléséhez vezet, meg hasonlók, az hímsoviniszta (azért, mert a férfiak uralmát akarja megvalósítani).”
Ez persze így nem igaz, csak nem látsz tovább az orrodnál, aminek a hegyén egy kis cetlin a “nemek harca” felirat látható. Számodra minden végletesen ki van élezve, szerinted az irányítás megalázás, a vezetés elnyomás, a hierarchia rabszolgaság.
Na meg persze továbbra sem érted az okokat, egyszerűen csukott szemmel mész el az érvek mellett. Jól mondja Raon, hogy terelsz a végtelenségig, de ez engem nem zavar, mert a türelmem végtelen. Ha kell, ezerszer mondom el ugyanazt, és ha nem érted, hát nem érted.
Nézz ki az ablakon. Amit látsz, a civilizáció és kultúra, az egy patriarchális társadalom terméke. Sem matriarchális, sem “egyenjogú” társadalom soha nem épített még semmit. Ez tény. Sok fejben él mindenféle idea, hogy milyen szép is lenne egy matriarchális/egyenjogúsági utópia, de ezek csak álmok utópiákról, ugyanis a történelem során még soha nem sikerült ilyen alapokon semmit sem felépíteni. Az egyetlen rendszer ami működött, az a patriarchális.
Te a valósággal vitatkozol, a tényekkel szállsz szembe. Számodra a világ “soviniszta”. Olyan vagy, mint egy hülye kutató a laborban, ami patkányokat vizsgál, és bár rendre, következetesen, újra és újra azt az eredményt tapasztalja, hogy ha a hím patkány vezet akkor virágzás van, de ha a nőstény patkány vezet akkor pusztulás, mégis becsukja a szemét mindenre ami nem támasztja alá az utópisztikus álmait, hogy itt márpedig nőuralomnak kell lenni. A nőuralom működésképtelen, és ezért aki afelé lobbizik az társadalmi öngyilkosságot követel. És ennek a jelei is az orrod előtt vannak, a csökkenő szülésszám és a sok más dolog amit említettem, az mind egyenes következménye az utópiádnak, de te a végletekig kitartasz mellette és a süllyedő hajón még akkor is egy működésképtelen álomért fogsz ordibálni amikor már a szádba tódul a jeges víz.
Biztos nem érted amit mondok, de ha elméleteket szegezel a valóságnak, mindig a valóság fog győzni. Kivétel nélkül, mert már csak ilyen a dolgok természete. Egy olyan társadalmi berendezkedést idealizálsz, ami ahányszor kipróbálták, mindig a társadalom bukásához vezetett. Einstein szerint az elmebaj jele mindig ugyanazt csinálni és más eredményekre számítani… Vond le a következtetést.
“Az, hogy családban nem létezik egyenjogúság, nem igaz. Vannak olyan érett, felelős emberek, akik képesek beállítani az egyensúlyt. Ehhez olyan emberek kellenek, akik nem akarják leuralni a másikat.”
Na jó, vegyük le a kölyökkesztyűt. Hányingert kapok ettől a “leuralni” műszótól, több okból is. Egyrészt mert nyelvtanilag sem igazán áll össze, másrészt meg femináci agyrém. Tudod a normális emberek mindigis normálisan éltek együtt, elsősorban a patriarchátusban, mert az biztosít ehhez megfelelő kereteket. Az egy feminista mese, hogy a patriarchátusban a férfiak a nőket sanyargatták. Hogy a f*szomba sanyargatták volna, amikor térden állva kell a kezüket megkérni ékköves gyűrűvel? A feminista meséknek pont az a vonzereje, hogy annyira abszurdak. Hitler mesélt erről, hogy minél vadabb egy hazugság, annál jobb, hisz pont azért fogják bevenni a népek mert az agyuk képtelen összerakni a képet. Egy ilyen tévtörténelemben hiszel, ami a feministák kreációja, és egy olyan tévjövőt akarsz létrehozni, ami szintén az ő kreációjuk, épp csak soha sehol nem tudták megvalósítani, mindenhol bedőlt és maga alá temette azokat akik hittek benne.
“Nem szeretem irányítani se a páromat, de azt se szeretem, ha engem akarnak irányítani.”
Né’má, bakter, egy patriarchális párkapcsolat receptje :)
“Csak azt nem értem veled kapcsolatban, hogy ha ennyire hímsoviniszta vagy, miért nem vállalod ezt büszkén?”
Erre most inkább nem azt reagálom amit szeretnék, mert annál azért kultúráltabb ember vagyok. Eddig normálisnak tűntél, de lassan a trollkodással kacsintgatsz, azzal, hogy a tipikus női “férfimegszégyenítő” nyelvezettel vagdalkózol. Ez a legtrébb sunyi és alattomos hatalomra törési stratégia a nők részéről, bár itt most kicsit furcsállom hogy pont te állsz elő vele, amikor egy mondattal följebb még az ellenkezőjéről papolsz. Na itt bukik ki, hogy a legtöbb nő öntudatlanul és önkéntelenül használja a “hatalmát”, és a világ minden kincséért el nem ismerné, hogy van neki. Persze ez is bonyolult téma, nem lehet egy kommentben kivesézni.
Nade idefigyelj, most elmagyarázom, hogy megércsed: a realitást felismerni nem “sovinizmus”. Az, hogy a női irányítás matriarchátushoz vezet, a férfi irányítás meg patriarchátushoz, tény. Az is tény, hogy a matriarchális rendszer nem működőképes – ha az lenne, akkor találnál belőle kicsit bővebben is példákat mutatóba, nem csak a kőkorban megragadt parányi musuo törzset kínában, akik szamárkakin sütik a fakérget. Az is tény, hogy társadalmi szinten ha “közös” az irányítás, akkor a nők simán magukhoz ragadják azt. Ergo ha van annyi eszed, mint amennyit kinézek belőled, akkor össze tudod rakni a gondolatmenetet, amihez semmiféle sovinizmus nem kell.
Egyébként mi a f*sz értelme van ilyen szavakkal dobálózni? Tőlem biztos hülyén nézne ki, ha azt mondanám, “egyenjog-soviniszta” vagy, pedig jobban fedi a valóságot mint a te állításaid. És már megint a személyemmel foglalkozunk az elméletek helyett :)
A tragédia, hogy nincs kedvem befektetni azt az energiát, ami a stílusos és elegáns kipellengérezésedhez lenne szükséges, hanem jóférfimódra megmondom egyenesen amit gondolok. A kívülállók meg azt vesznek le ebből amit akarnak. Ha valakinek az észérvek jelentik a vitát, az nekem fog igazat adni, akinek meg a másik aljas kis szúrkálása tetszik a téma teljes figyelmen kívül hagyása mellett, az a te részedre mutat fel ippont. Persze utóbbiaknak szarok a véleményére :)
Nagyon nem erről van szó.
De ha ettől eltekintek, van más: “… akinek természetesen egy saját gondolata se lehet (főleg mert nő, és ezért a ti fogalmaitok szerint befolyásolható).”
Attól tartok, ezt csak te gondolod saját magadról. Én ilyesmit nem hiszek önmagamról és nem is ezt kommunikálom.
A fenti hozzászólásodat személyesen Deannek írod, ámde gyorsan váltasz – “a ti fogalmaitok szerint”. Ha saját személyedre vonatkoztatsz, maradj a személyes síkon Deannel – tehát az ő fogalmai szerint… (bár szerintem ez sem áll, de ha ez a te véleményed, érzésed vele kapcsolatban, hát ez).
Néha úgy érzem, mintha nem vennél nőszámba…
De most már nem személyeskednék tovább, mert teljesen félreviszi a témáról való társalgást. Próbálj meg te is elvonatkoztatni a saját személyedtől és úgy nézni a szóban forgó dolgokat, s akkor nem torkollik ilyen heves személyes magyarázkodásokba a csevej.
egyenjogúság…. Ma már a heteroellenes homik akarják, holnap már a szemüveges uralmisták, holnapután a kakiszex pártiak. A sakkban ismert jelenség, hogy ha az ellenfél kiegyenlít, akkor valóban az előnyt is megszerzi. Ezt nem akarom látni. A felelősség világáról mikor beszéltek? Sosem láttam még egy nőt a saját felelősségéről papolni a közéletben. Na hagy lássuk, valós-e az egyenlő bánásmód…
“Ha nem lennél férfisoviniszta, nem prüszkölnél az egyenjogúság szótól. Hangsúlyozom, nem nőuralmat szeretnék.”
Van ezzel az állításoddal néhány probléma.
1. Valamit akarni, vagy felismerni hogy működik, nem ugyanaz. Én sosem mondtam azt, hogy férfiuralmat “akarok”, vagy hogy az “jó lenne”. Arról beszélek, hogy csak a patriarchátus működik, semmi más. Legalábbis eddig ez tűnik ténynek.
2. Az a soviniszta, aki szerint a férfiak “jobbak” vagy “értékesebbek” mint a nők, és ebből kiindulva gondolja, hogy a férfiaknak “joga van” uralkodni. Én semmi ilyesmit nem állítottam soha, se itt, se máshol. Pontosan az ellenkezőjét mondom: egyenrangú lények vagyunk, de eltérő lelki beállítottsággal, ami miatt praktikusabb, ha a férfi vezet. Vezethet a nő is, csak az általában (tudod: statisztikai értelemben az esetek nagy részében) gondokhoz, széthúzáshoz, elégedetlenséghez vezet. Valódi demokrácia meg nem nagyon létezik, se nagyban (társadalom), se kicsiben (család).
3. Egyáltalán nem “prüszkölök”, bár köszi a szóért, rég hallottam, most elteszem a briganti meg a petrencés rúd mellé mint unikumot :) Az egyenjogúság elméletileg egy jó dolog. Csak sajnos gyakorlatilag nem abban élünk. Elképzelhetőnek tartanék egy olyan rendszert – sőt, a mostaninál jobbnak – amiben férfiak és nők jogai ténylegesen egyenlőek. Most, hogy a nőknek többletjogai vannak, feministáknak egyenjogúságról papolni szégyen és gyalázat. Másfelől korántsem biztos, hogy ez a tényleges egyenlő-jogúság lenne az ideális rendszer. Ez is egy elképzelés, hogy ez az elérhető legjobb, de vannak más elképzelések is. A régi patriarchális rendszerben a jogok nem voltak egyformák, de mint mondtam, ki voltak egyensúlyozva. Amennyi hátrány érte a nőket, annyi előnyt is kaptak.
Raon: A cikk kibővítésével, aminek során kiéleztem és humorizáltam a mondanivalómat, elértem célomat, hogy vita alakuljon ki. Neked az eredeti tömör cikk tetszik, azonban talán egyetlen hozzászólást sem kaptam volna rá. A vita most már önálló életet él, ilyen sok hozzászólásra képtelen vagyok válaszolni. Igazad van benne, hogy a nők csicskának néznek, ez felháborít engem. Nem becsülik a férfias külsőből fakadó tekintélyt (szerintem jól nézek ki), ehhez határozottabb viselkedésre lenne szükség.
Deansdale: A demokráciával kapcsolatban veled értek egyet. Ami az USA-ban egészen jól működik, nem lehet importálni Kelet-Európába, mert nincsenek meg a feltételek és mások az emberek.
Anaconda: Nem azt mondtam, hogy a nők buták, hiszen a munkahelyemen nagyon sok okos nő van, akik számtalan dologra megtanítottak. A befolyásolhatóság és a testi gyönyörök tartományában való tájékozódás rájuk lelki okokból jellemző, nem a szellemi képességeik hiánya miatt. Pedig próbáltam óvatosan fogalmazni, mégis sértőnek érezted, amit elfogadok, hogy jogos.
“ha megvan az evés-ivás-alvás-szex-szórakozás, a világból semmi már nem érdekli őket”
A tudományban és művészetben sajnos olyan mértékben hiányoznak a nők, hogy ennek nincs más magyarázata. Egyszerűen nem érdeklik őket a világ titkai -habár sok okos van köztük-, a felfedezés vágya, a népszerűség iránti vágy a férfiak sajátossága. Sőt megkockáztatom, hogy a zsenialitás gyakoribb a férfiaknál, és ez a nagyon ritka kivételes tehetség (Einstein, Mozart) képes volt rá, hogy felforgassa a világot. Lehetetlen, hogy egy nő fejlessze tovább Einstein gravitációs elméletét vagy Mozart zenei harmóniáját.
Őszinte elismerésem a nyílt vállalásért – és ezesetben elnézést a szavaim éle végett.
A hétvégén át fogom küldeni az ötleteimet.
Köszönöm, várom a segítséget, nem tudok mit kezdeni velük!
most néztem a DOQ műsorát, azt boncolgatták 1 óráig, hogyan lehet tartós egy kapcsolat, ha a mögött már szerelem is van.
Nektek megvan az a csatorna?
“Nehéz elfogadni egy másik embert, vele élni és elviselni a természetét. Nagyon nehéz.Valójában ez áldozat lenne. Föl kellene áldoznunk az egónkat. Az ego ugyanis – bár sóvárog sok mindenre, de szeretetképtelen.
Nem az a baj, hogy önmagáért él, hanem az, hogy sajnos a másik ellen is. Előbb-utóbb zavarja a másik ember. Nem jó neki, ha az ott van. Szüntelenül lemondásra, alkalmazkodásra készteti. Nem lehet minden úgy, ahogy ő akarja. S ezt nem bírja elviselni. Túl nagy egóval egy nő alkalmatlan arra, hogy otthont teremtsen – és egy férfi alkalmatlan rá, hogy hazataláljon benne.”
Müller Péter
Szerintem a női egó globálissá fejlődött.Egy ilyen nő tényleg nem túl vonzó szexuálisan,egy bizonyos idő után rá lehet jönni,hogy unalmas és üres és nem nyújt semmit..én megértem,ha az ilyennel nem élvezet a szex.Egy igazi nő akinek vannak érzései,viszont ellenállhatatlan a párjának és szerintem akkor szép ez,ha kölcsönös :)Nem vagy hülye nem kell szexológus..Normális nő kell!..nagyon ritka,de állítólag létezik ;) Kb 10 éve még elég sok volt belőle..
A kritikák nagy részét vissza kell hogy utasítsam, mert személyem ellen irányul vagy nem fogalmaz meg valós ellenérvet. Azért vannak kedves nők is, a feministák nem tudták mindet megtébolyítani, fiatalon még egészen normálisak. Sajnos 30 felett rossz tulajdonságaik kezdenek előjönni, 50 körül már 95% femináci. Azért akadnak nagyon kedves kivételek, akik emberileg elég erősek ahhoz, hogy ne adják át magukat a férfigyűlöletnek. Nem segget rázni akarnak ők már, hanem a családdal foglalkoznak. Most igyekszem kifejleszteni a képességemet, hogy időben felismerjem a feminácit, ami nem nehéz, de azért gyakorlat szükséges. Az ilyeneket úgy kerülöm, mint a veszett rókát, futva menekülök. Olvassák csak a femi szakirodalmat, ragasszanak gyűlölködő plakátokat, de ne menjenek férfi közelébe!
Túl sötéten látod a helyzetet, és Cerveza hozzászólását is :) (Egy Müller Péter idézet hogyan szólhat a személyed ellen?) Vagy csak kint élsz valahol skandináviában vagy angol nyelvterületen. Mo-n közel sem ennyire vészes a helyzet… Még.
Egyébként ahogy a korosodással sok nő megkeseredik, ugyanúgy van egy ellenirányú folyamat is, mert vannak nők akiknek a korral jön meg a bölcsessége. Sok nő van, aki fiatalon hisztis pitsa, de mikor gyerekei születnek “felnő a feladathoz”, és előjön belőle az igazi anyai természet.
Szerintem nem Cerveza hozzászólását és a Müller idézetet nevezte személye ellen irányuló kritikának, hanem más hozzászólásokat. Bár kicsit félreérthető, de szerintem valójában Cerveza azon gondolatát folytatta, hogy “Nem vagy hülye nem kell szexológus..Normális nő kell!..”
Szerintem ebben nincs semmi kritika..én is átéltem ezt és ebben a beteg világban élek,ezért is vagyok regisztrálva ezen az oldalon!Nem tudok történelmi érveket felhozni,mert nem érdekel a történelem.Nekem is megvan a magam élete és nekik is megvolt.De érzek!A normális nők el vannak nyomva!Ha elbizonytalanodnak egy feminista barátnő mindig a segítségükre rohan,nem azért,mert barát,hanem azért,hogy a férfigyűlöletet táplálja!Amúgy nagyon sok igazság van ebben a cikkben..Mi is ragaszthatnánk plakátokat!
A feminista nem más mint a házisárkány,csak modern szóval!
Amúgy Müller Péter fullra nőpárti,szerinte a férfiak tehetnek a mostani helyzetről. http://www.life.hu/sztarszerzok/20111205-ferfiakrol-eloszor-muller-peter-irasa.html Nem értek vele egyet!Csak érdekes gondolatnak tartom ezt az idézetet.Amikor ezt olvastam tőle,komolyan csalódtam benne.Írtam is neki,de még nem válaszolt..Rábíztuk a világot a női intelligenciára,mert azt mondták,hogy ez jó lesz és most kiderült,hogy nem!Ha nem teszünk semmit egyre betegebb lesz és élhetünk így (vagy így sem) tovább.A hatalom elveszi a férfi és a nő eszét is!Szerintem nem akkor kellene,hogy előjöjjenek az anyai ösztönök amikor már ott van a gyerek.Addig nem szabad nekik gyereket csinálni még nem érnek meg.Amíg nem születik meg bennük az igazságérzet,tisztesség,becsület a férfiakkal való együttérzés.Bennük van ez csak várni kell,hogy rájöjjenek arra,hogy a magazin a tv,a reklámok,a barátnők és a garnier “nem törődik velük”,csak saját magával!
Bocsánat nem értek vele mindenben egyet!Amit az egóról írt az igaz,valóban nem képes a szeretetre!
Müller Péter egy félművelt szellemi kútmérgező…
Alter Ego: “Szerintem nem Cerveza hozzászólását és a Müller idézetet nevezte személye ellen irányuló kritikának, hanem más hozzászólásokat.”
Igen, azt hogy személyeskedés, a hozzászólások egy részére értettem, a vita elejére gondolva, utána hirtelen váltással próbáltam Cerveza hozzászólására reagálni.
Cerveza: “Férfiakról, először – Müller Péter írása” – jó cikk. Az elején divatos feminista zagyvasággal indít, de csak azért, hogy elhárítsa a későbbi kritikákat. Aztán végig a férfiakat dicsőíti olyan határozottsággal, hogy azon én is meglepődtem.
Szeretnék ajánlani mindenkinek, főleg Deansdale-nek egy minőségi vitaműsort, amerikai nyelven: http://www.youtube.com/watch?v=QNINB0tyGI0&feature=related. A címe Men are finished – A férfiaknak vége. Két-két femi és anti-femi nagyágyú vitázik,
Méghogy a multik nem támogatják a feminizmust:
AVON – Az erőszak ellen, a nőkért
http://www.avonanokert.hu/eroszak-ellen/aktualis/alairasgyujtes/peldaerteku-civil-osszefogas-6758.html
Látom, sokan voltak, akik ezzel a cikkel nem értenek egyet. Én sem. :)
Erősen nőgyűlölő, egyben prűd, hovatovább elfogult beütése van a cikknek. Ráadásul tele van pontatlanságokkal.
1. A társadalmunk a legtöbb időszakban bizony éppen patriarchális társadalom volt, és csak néha jelent meg a matriarchális rend. Főleg éppen a kőkorszakban volt ez így, hiszen akkoriban az élelemszerzés legfontosabb része a férfiak vadászata volt, később pedig az állattenyésztés. Amikor bejött a növénytermesztés, akkor volt egy időben anyajogú a társadalmunk.
2. Írod, hogy a férfitársadalomban sokkal szigorúbb erkölcsök voltak, és csak az utóbbi pár száz évben van szexuális szabadosság. … Ki kell ábrándítsalak. :)
Gondolhatunk itt a görög és római szexuális szabadosságra, hogy mást ne mondjak, itt van példának Szapphó költészete, de lehetne sorolni még őket. Avagy nézzük mondjuk az ókori és középkori kínai és japán társadalmat, amelyre aztán tényleg nem mondható, hogy anyajogú lenne! És mégis tele az irodalmuk, festészetük pajzán erotikával, sőt, egy rakás (ahogy te mondod) “szexista” rajzzal, írással, szoborral. Vagy ott van India, ahol egy tisztán apajogú társadalomban jelent meg az Ananga Ranga, a Kámaszútra és még megannyi szexualitásról való írás.
Hát ennyit a férfitársadalom erkölcsösségéről. ;)
De hogy elmondjam az okát is, hogy mi volt az oka az európai társadalom “erkölcsös” (én prűdnek nevezem) viselkedésének: egyistenhívő keresztény vallás. A kereszténység dogmáiban a nőt valóban másodrendűként kezelték, illetőleg az Ádám-Éva mesében őt tették meg a fő bűnösnek. Emiatt vált minden, ami a nőiességgel kapcsolatos (így a szex is) bűnné.
Nagy szerencse, hogy ez manapság már egyre jobban eltűnik, és a természetes dolgok valóban természetesek lesznek; nem pedig egy elsötétített szobában, leoltott lámpánál, becsukott szemmel, szigorúan misszionárius pózban, és mindenféle női élvezet nélküli gépi cselekedet marad.
Viszont nagy örömömre szolgál kiejelnteni, hogy ez a változás nem a feminizmus hatása. Sokkal inkább a keresztény prűd erkölcsiség megszűnése. A feministáknak ehhez tényleg nincs közük.
Errefelé olyan üres frázisokkal dobálózni, mint a “nőgyűlölő”, nem jó ómen. Vitasd a tartalmat, ha tudod – a gagyi jelzőkkel való dobálózást tartogasd olyan helyekre, ahol működik. Az érdemi kritikát viszont kifejezetten értékeljük, sőt, bizonyos esetekben még érdemi vitába szállni is hajlandóak vagyunk vele :)
1. A patriarchális és matriarchális jelzők szinte értelmetlenek a társadalom leírásának szempontjából, mert túlságosan le akarnak egyszerűsíteni egy bonyolult berendezkedést. Az a fő gond, hogy akik egy kukkot sem értenek a témához, a patriarchátus alatt férfiuralmat értenek, ami távol áll az igazságtól. A létező 2-3 matriarchátusban a nők uralkodnak a nők kedvére, de ez nem jelenti, hogy a férfiak ugyanolyan önző módon sutba dobnák a nők érdekeit, mint a nők a férfiakéit. Tudományos kutatások igazolják, hogy a nőkben erős a csoport-preferencia (magyarul összetartanak), míg a férfiaknál pont ellenkezőleg – ők nem tartanak össze egymással, hanem inkább a nők érdekeit tartják szem előtt. Persze a feministák erről hallani sem akarnak, számukra egyszerűbb a női önzést feltételezni (kivetíteni) a férfiakba is. Egy valóban patriarchális társadalom sosem nőellenes.
2. Tényleg, hol is vannak az ókori görög és római társadalmak? Sehol, mert elpusztultak a beteg erkölcseikkel együtt. Nem tartod ezt intő jelnek magunkra nézve?
A “szexista” szót kezeljük már a helyén, eredetileg nemi alapú diszkriminációt jelent, mint a rasszizmus faji diszkriminációt. Egy pajzán festmény (egy lengén öltözött nőt ábrázoló címlap vagy reklám, stb) semmilyen logkiai viszonyban nincs a szexizmussal, nem is lehet. Az szexista, aki valaki mást valamilyen általa elérni kívánt célban mindenféle releváns ok nélkül hátrányos helyzetbe hoz a másik neműekhez képest, pl. a HR-es kolléga aki két jelölt közül az alkalmatlanabb nőt veszi fel az alkalmasabb férfi helyett azért, mert ő jobban kedveli a nőket. Ebből persze kiviláglik, hogy nők és férfiak egyaránt lehetnek szexisták akár nők, akár férfiak ellen.
“Férfitársadalom” nem létezik, főleg úgy nem, ahogy a szót most használtad. A férfiak nem tömörülnek érdekcsoportba (lásd fentebb), ez csak a nőkre jellemző*. Pontosan ezért a társadalom, aminek alanya minden férfi és nő, mindigis a nők érdekeit helyezte előtérbe, hiszen a nők így akarták, ezért a férfiak is. Igen, a patriarchális társadalmak éppúgy, mint a matriarchálisok. A kettő között annyi a különbség, hogy a matriarchálisban a férfiaknak kuss van, ezért csöndben elvegetálnak, míg a patriarchálisban sokkal nagyobb erőkkel dolgoznak a nők kedvéért.
“A kereszténység dogmáiban a nőt valóban másodrendűként kezelték, illetőleg az Ádám-Éva mesében őt tették meg a fő bűnösnek.”
Ne haragudj, de ez nagyon felszínes elképzelés, amit általában csak olyan emberek hangoztatnak, akik semmit nem tudnak a kereszténységről a szocialista lejárató kampányok dezinformációin kívül. A kereszténység a bolygó legnőbarátabb kultúráját építette fel másfél évezred kemény munkájával, szerintem megérdemel cserébe legalább annyit, hogy ne vádoljátok alaptalan hazugságokkal.
“Nagy szerencse, hogy ez manapság már egyre jobban eltűnik, és a természetes dolgok valóban természetesek lesznek”
Ja, épp mondani is akartam, hogy a rengeteg válás és apátlanság, a nemi betegségek terjedése, a közerkölcsök szétzuhanása milyen természetes és csodálatos. Hát, végülis lehet természetesnek nevezni abban az értelemben, hogy ezen az úton visszajutunk az állatvilágba, és üzekedő majmokká válunk egy lerombolt civilizáció hamvain. Le az erkölcsi korlátokkal, előre a gettóba!
Na persze sarkítok, az egyénnek valójában tényleg lehet hasznos a komplexusoktól való megszabadulás. Csakhogy ehhez társulnia kellene felelősségérzetnek is, amiről hallani sem akar senki. Egy tudatos, a szó teljes értelmében véve felnőtt ember megélheti a szabad szexualitást, de a mostani mocsokban fetrengés jobban hajaz’ a majmokra, vagyis nem megtisztulás és felemelkedés, hanem pont az ellenkezője. Képszerű hasonlattal: a keresztényi erkölcs lécét átugorva túl lehet lépni rajta, de aki alatta mászik át, az egyszerűen csak önző és gyerekes.
“ez a változás nem a feminizmus hatása”
Eljátszották a maguk szerepét a szexuális forradalomban és a kereszténység aláaknázásában egyaránt.
* Láthatod, hogy még itt is, ahol papíron férfi-érdekcsoportnak kellene lennie, csak a társadalom elenyészően minimális kis része van jelen, és semmiféle komoly férfi érdekképviselet kialakítására nem képes. Közben a kívülálló többség csak annyit lát, hogy itt nem zajlik nőistenítés, ezért már azelőtt totálisan elítélnek minket, mielőtt egyáltalán megérthetnék, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk. Nameg persze te is “nőgyűlölettel” jössz, csak mert nem fújjuk a mantrát, hogy nő=jó, férfi=rossz.
“Vitasd a tartalmat, ha tudod – a gagyi jelzőkkel való dobálózást tartogasd olyan helyekre, ahol működik.”
Megtettem.
“A patriarchális és matriarchális jelzők szinte értelmetlenek a társadalom leírásának szempontjából”
Nézd, a cikk írója írta, gondoltam, én is használhatom azonos értelemben. :)
“Tudományos kutatások igazolják, hogy a nőkben erős a csoport-preferencia (magyarul összetartanak), míg a férfiaknál pont ellenkezőleg – ők nem tartanak össze egymással”
Annyian írtak már itt olyan szavakat, hogy “tudományos kutatások igazolják”. Mutatnál nekem ilyen tudományos kutatást? :)
Főleg azért érdekelne, mert éppen a férfiakban van meg jobban az összetartás, gondolva itt arra, hogy a férfiak barátsága nem csak más, hanem sokkal erősebb jellegű is, mint a nők barátsága. De persze valós kutatások eredményeivel meggyőzhető vagyok! ;)
“számukra egyszerűbb a női önzést feltételezni (kivetíteni) a férfiakba is.”
Most magadat cáfoltad. Előbb írod, hogy kutatások igazolják, hogy a nők összetartanak. Erre most épp azt írod, hogy önzőek. :)
“Tényleg, hol is vannak az ókori görög és római társadalmak? Sehol, mert elpusztultak a beteg erkölcseikkel együtt. Nem tartod ezt intő jelnek magunkra nézve?”
Mondd, Kínán, Indián és Japánon kívül hol látsz te ősi, több ezer éves kultúrákat? :)) Arról meg már nem is beszélve, hogy Róma elég szépen virágzott, amíg a kereszténység erkölcse be nem tört oda. (Bár a bukásának oka nem a kereszténység volt. … Mint ahogy nem is az “erkölcsi züllés”, hiszen már a felemelkedésük idején is “züllött nép” volt!)
Egyébként a kínai, indiai és japán példák felett olyan könnyedén átsiklottál… Mondd, mi az oka, ahogy azokat nem hozod példaként? :) Csak mert azok bizony ma is megvannak, több ezer év óta. Pedig patriarchális társadalmak voltak, és csak úgy nyomult bennük az nyílt erotika és a szex.
Ezek szerint mégsem az “erkölcstelen” utóbbi 1-2 száz év hozta el a pusztulást? :)
“A férfiak nem tömörülnek érdekcsoportba”
Hibás feltételezés. Pont annyira tömörülnek, mint a nők, ha nem jobban:
Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete, Voice of Men, stb.
Egyszerűen csak arról van szó, hogy eddig (jópár száz évig) jogi szempontból a nők tényleg háttérben voltak. Most, úgy 100 éve nekiláttak a jogaik érvényesítésének. És mint ahogy az lenni szokott, át is estek (ők is) a ló túloldalára. És emiatt most kezd ébredezni a férfi érdekképviselet. De ez sem megy egyből, idő kell hozzá.
És mint ahogy a feminizmus sem úgy indult neki, hogy a nők egy emberként felálltak és elkezdtek mindannyian harcolni a jogaikért, úgy a mi esetünkben sem megy úgy. Náluk is voltak ellenzőik, mint ahogy a mi dolgainknak is vannak férfi oldalról ellenzői.
Tehát azt mondani (pont a férfiakról!), hogy nem tudnak együttműködni, az bizony erős tódítás. :)
“Pontosan ezért a társadalom, aminek alanya minden férfi és nő, mindigis a nők érdekeit helyezte előtérbe, hiszen a nők így akarták, ezért a férfiak is.”
Hibás érvelés.
Nem a nők akarták így, és még kevésbé volt az, hogy emiatt a férfiak is így akarták.
Egyszerűen így vagyunk genetikailag programozva. A nő szüli a gyereket, és kilenc havonta tud csak szülni (de inkább évente). Míg egy férfi naponta akár több nőt is meg tud termékenyíteni. Éppen ezért a faj/csoport fennmaradásának záloga a nő. Ha egy csoportban kevés a nő, akkor az esélyes, hogy kipusztul. Ha kevés a férfi, attól még fennmaradhat.
Emiatt helyezzük mi férfiak (is) előtérbe a nőket, nem pedig azért, mert a nők így akarják. :)
“Ne haragudj, de ez nagyon felszínes elképzelés, amit általában csak olyan emberek hangoztatnak, akik semmit nem tudnak a kereszténységről a szocialista lejárató kampányok dezinformációin kívül. A kereszténység a bolygó legnőbarátabb kultúráját építette fel másfél évezred kemény munkájával”
:D LOL Konkrétan itt mire gondolsz nőbarát kultúra alatt? :)
A lejárató kampányokat meg nem csak a szocialista oldalról lehet találni, hanem akár a keresztény oldalról is.
Aki pedig egyik lejárató kampányt sem tekinti mérvadónak, hanem csak a tényekre támaszkodik … az úgy jár, mint most én veled. :)
/Egyébként meg gyanítom, többet tudok a kereszténységről, mint a keresztények 95%-a./
“Ja, épp mondani is akartam, hogy a rengeteg válás és apátlanság, a nemi betegségek terjedése, a közerkölcsök szétzuhanása milyen természetes és csodálatos.”
Nézzük csak:
– A kereszténység idején embereket égettek máglyán, pusztán vádaskodás alapján, akár bármiféle bizonyíték nélkül is, amihez a szintén keresztényekből álló csőcselék tapsikolva asszisztált. Ma már ilyen nincs. Ennyit a közerkölcsök zuhanásáról. :D
– A válást már kifejtettem, hogy mi az oka (nem a feminizmus, hanem a társadalmi jólét). Ugyanakkor a válás nem akkora probléma egyáltalán, mint amekkorának a keresztény erkölcscsőszök beállítani igyekeznek. Inkább váljon el két fél, mintsem hogy évtizedekig éljenek úgy, hogy megrontják maguk körül a levegőt, mert az a gyereknek sem túl szerencsés.
– A nemi betegségek egyik nagy virágkora pont a keresztény középkorban volt, illetve az 1500-as években lendült be újra egy időre, mikor Amerikából bejött pár új betegség. Manapság sokkal kisebb mértékű, mit akkoriban. (Részben a gumi óvszer is közrejátszik ám ebben – amit ugye pl. a katolikus dogmatika ellenez! :) )
“Eljátszották a maguk szerepét a szexuális forradalomban és a kereszténység aláaknázásában egyaránt.”
Ebben a tekintetben kettőn áll ám a vásár, tudtad? :)
A kereszténység aláaknázását pedig nem tartom problémának. Sőt! Kifejezetten zavar, hogy egy ilyen vallás még mindig létezhet egy felvilágosult társadalomban. Még jobban zavar, hogy pl. Magyarországon megint teret nyer.
– A kereszténység idején embereket égettek máglyán, pusztán vádaskodás alapján, akár bármiféle bizonyíték nélkül is, amihez a szintén keresztényekből álló csőcselék tapsikolva asszisztált. Ma már ilyen nincs. Ennyit a közerkölcsök zuhanásáról. :D
Nincs? Az USA hadserege nap mint nap öl meg ártatlan civileket a világ számos pontján, mindenféle vádaskodások nélkül. Attól, hogy a drónt joystickkel irányító katona nincs ott, a dolog még valóságos…ez kurvára erkölcsös minden szempontból, mondhatom. Főleg puszta érdekekre hivatkozva.
– A válást már kifejtettem, hogy mi az oka (nem a feminizmus, hanem a társadalmi jólét). Ugyanakkor a válás nem akkora probléma egyáltalán, mint amekkorának a keresztény erkölcscsőszök beállítani igyekeznek. Inkább váljon el két fél, mintsem hogy évtizedekig éljenek úgy, hogy megrontják maguk körül a levegőt, mert az a gyereknek sem túl szerencsés.
Az attól függ, kinek. A gyerekeknek mindenképp katasztrófa, a börtönök tele vannak apakép nélkül felnőtt emberekkel. Ez azért a társadalomnak se annyira jó, mint ahogy te megpróbálod beállítani.
– A nemi betegségek egyik nagy virágkora pont a keresztény középkorban volt, illetve az 1500-as években lendült be újra egy időre, mikor Amerikából bejött pár új betegség. Manapság sokkal kisebb mértékű, mit akkoriban. (Részben a gumi óvszer is közrejátszik ám ebben – amit ugye pl. a katolikus dogmatika ellenez! :) )
Nem hinném hogy kisebb mértékű, Afrikában milliókra tehető az AIDS fertőzöttek száma. Vannak azért bőven máshol is.
All in all, semmiféle pozitívumot nem tudok a feminizmus számlájára írni- bocs. Negatívumot- azt sokat.
Azért érdekelne, miféle matriarchális társadalmak léteztek a történelem folyamán- örülnék ha felsorolnál párat, persze csak olyat, ami bizonyíthatóan létezett is.
[Troll]
“Azt háborúnak hívják…. “–> Ez itt a te érvelési hibád :)
Bíráltad a “kereszténység idei” emberek tetteit, megkérdőjelezted az erkölcsösségüket, Hermit ugyanezt tette a jelenlegi USA uralkodó elitjével. A kereszténység helyett bíráld inkább a korabeli uralkodó elit tetteit, ugyanis mindig ők mutatják az utat.
A jelenlegi erkölcs: Nézz körül mit művel az USA (és cinkosai) a világban, az hogy nem a saját népével (de azért ők is kapnak) teszi ezt nagy tételben, attól még nem lesz erkölcsösebb, felvilágosult meg pláne nem. Az hogy ezt háborúban teszik e vagy sem, abszolút lényegtelen. Összehasonítva egyáltalán nem jobb az erkölcsi szint. Régen eretnek voltál, ma terrorista, homofób, náci, stb. A hatalom midig így szabadul meg azoktól, akik látják az uralkodók romlottságát. A hatalmat támogatókat meg mindig is kiszolgálták, aki régen egyetértett velük, az hithű keresztény volt, aki ma egyet ért velük az intelligens, felvilágosult stb. Felesleg itt “antikeresztényen” erkölccsőszködni, mert gyanítom hogy a sötét középkorban nem lőttek urántartalmú lőszerekkel. Ne nyissunk “Ki az erkölcstelenebb” vitát, mert soha nem fogynak el az érvek.
Ez is sokat elárul a nagy felvilágosultságról,meg erkölcsről. Még a képzett katonák se bírják feldolgozni a tetteiket
Akkad
“A kereszténység aláaknázását pedig nem tartom problémának. Sőt! Kifejezetten zavar, hogy egy ilyen vallás még mindig létezhet egy felvilágosult társadalomban. Még jobban zavar, hogy pl. Magyarországon megint teret nyer.” – akkor szerintem neked kéne elhúznod ebből az országból Irány Tel-aviv/San francisco, ott csípik az ilyen dekadens aberráltakat mint te!
[Troll]
Hű, ha az antidogmából tájékozódsz a kereszténységről, akkor nem csodálom, hogy ilyen hülyeségeket mondasz róla. (Enyhébb kifejezést nem találok.)
Hol bizonyított? Az antidogmán? Történészkörökben (ateisták számára is) egyértelmű, hogy Jézus valóban létezett, történettudományos evidencia. A másik pedig, keress rá az újszövetségi iratok hitelességére. A harmadik, hogy mivel Jézus eljövetelét már a bűnbeeséskor megígérte Isten az embernek, természetesen sok vallásban van Vele kapcsolatos előkép.
1000 éve élősködik? A tény az, hogy az antik görög és római kultúra erényeit átmentve, az isteni igazsággal megnemesítve létrehozott egy csodálatos civilizációt, létrehozta és felépítette az egyetemi rendszert, a kórházrendszert, megtanította a népeket a különböző új mezőgazdasági módszerekre, istápolta a szegényeket, tanította a gyerekeket, rendkívül nagy dolgokat tett le a tudományok terén, és még sorolhatnám. Sajnálatos, hogy erről nem írnak az antidogmán, bár nem csodálom, hiszen enyhén fogalmazva nem egy elfogulatlan és tudományos oldalról van szó.Mennyi szenvedést okozott? Mivel? Hogyan? Reméltem, hogy jobboldali emberként nem hitted el a kommunista propagandát arról, hogy több csilliárd ember halt meg az inkvizíció során.Sok minden nevében öltek már meg embereket, erről a hivatkozott eszme nem tehet. Mindenesetre gondolom az önvédelemre jogunk van…
“Egyébként meg az, aki nem keresztény, az nem feltétlen zsidó, tudtad?” – a neved alapján muszlimnak tűnsz ami nem baj, de egy keresztény országban ne szidjuk a kereszténységet. A gender queer kumbónál mindenképp jobb… Én tényleg azt tanácsolom, ha nem tetszik itt, el kell menni. Majd a te szájízed szerint alakítják az országot mi?
“(bizonyított pl. hogy Jézus, Noé és mások története nem valós, hanem korábbbi valások irataiból van átvéve, beleértve a tízparancsolatot is)” – mondj nekem legalább 2 olyan vallást ami idősebb az Ótestamentumnál, és szerepel benne Jézus és Noé.
“itt pl. kifejezetten jobboldali emberek fordsulnak meg és írnak, akik mellesleg nem keresztények” – tévedés, ez az oldal mindig is tartózkodott a politikától.. kizárólag a feminizmussal – és ahhoz köthető káros lobbikkal – szemben emel kritikus hangot, annak dacára is, hogy a femiket a neoliberális baloldal pénzeli. (CEU)
Milyen hazugságok pl. ?
“Annyian írtak már itt olyan szavakat, hogy “tudományos kutatások igazolják”. Mutatnál nekem ilyen tudományos kutatást? :)”
Nesze: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/15491274
De végülis nem kizárt, hogy a férfiellenes előítéleteid pontosabbak, szóval nyugodtan sz*rj rá.
Milyen vallás létezése zavar? Szerinted mi a kereszténység lényege? Azok után, ha szerinted a katolikus dogmatika ellenzi az óvszert, meg “a kereszténység idején embereket égettek máglyán, pusztán vádaskodás alapján, akár bármiféle bizonyíték nélkül is”, szerintem nem tudsz többet a kereszténységről, mint a keresztények 95%-a. (Már ha keresztények alatt nem a megkeresztelteket érted, akik amúgy magasról tojnak az egészre, nulla képzettségük és tapasztalatuk a kereszténységgel kapcsolatban.)
A mai felvilágosult korszak pedig mit jelent? Az RTL-klubos astroshowt, vagy azt, hogy sokak szerint az ember egy túlfejlett állat, nem több?
Egyébként szerintem nem volt kereszténység ideje meg keresztény kor. Lehet, hogy az volt az államvallás, de az egy dolog, ettől még nem valósult meg az, hogy minden ember a keresztény elvek szerint igyekszik élni, az uralkodótól a koldusig. Tehát keresztény emberek vagy magukat kereszténynek mondó államok, államfők tetteit, viselkedését a kereszténységre mint vallásra kenni nem szerencsés.
Magyarországon teret nyer a kereszténység? Mennyiben? Hogy lehet (ergo nem kötelező) hittant tanulni? Legalább az arra íratott gyerek majd nem mond baromságokat a kereszténységről, mert nem az olyan “hiteles” forrásokból tájékozódik, mint a szájról-szájra terjedő “felvilágosult” lózungok vagy a NatGeo.
A kereszténység szerepe és helye messze túlnő azon, hogy néhány ostoba (ellen)példával le lehetne rendezni. Az ilyen jellegű kísérletek leginkább csak a félművelt, esetleg a szánalmas kategóriába tartozhatnak. A kereszténység tekintetében mindkét serpenyőbe jócskán lehetne tenni. Ami meg a létjogosultságát illeti, a magam részéről évezredes jelenléte önmagában igazolja a létjogosultságát. A kereszténység alapkérdéseire mind a mai napig nem született jobb válasz. A miért élünk, miért vagyunk itt, mi a feladatunk kérdései és az erre adott válaszok alapjáni keresztényi életélés szerintem még mindig példaértékű lehet. Természetesen itt elsősorban nem az intézményi vallásra gondolok, hanem a hitre. Elvégre lehet keresztény valaki úgy is, hogy nem vallásos (vagy akár meg lenne keresztelve), ahogy valaki nem lesz hívő attól hogy keresztény (sajna).
Igen, sok keresztény ember követett el rossz dolgokat, ahogy én is sajnos követek el, hiába vagyok keresztény. Úgy gondolom, a hiteles kereszténység abból áll főképp, hogy igyekszünk jobb emberekké válni és megtanulni szeretni, azon a módon, ahogy azt Krisztus kijelölte nekünk. De sajnos az igyekezet nem jelenti azt, hogy mindig jól döntünk, helyesen cselekszünk. Épp ezért nem tud engem eltántorítani sok, a kereszténység nevében vagy keresztény emberek, kereszténységet államvallásuknak tartó országok által elkövetett rossz, mert tudom, hogy a bűn természetes dolog, mivel rosszra hajló természetű emberek vagyunk. Sajnálatos, de természetes. Hiszen Krisztus legközelebbi tanítványai között is voltak árulók, bár az egyiküket gyökeresen megváltoztatta a bűnbánat és az, hogy Krisztus megbocsátott neki. Így természetesen a serpenyő mindkét oldalába lehet pakolni. Engem az zavar, amikor valaki csak azt látja, mennyi rosszat követtek el keresztények / a kereszténység nevében, azt nem, mennyi jót. Mert abból is volt bőven.
[Troll]
Szerintem a kereszténység tanításait és az egyházai társadalmi vetületeit (kilengéseit) nem célszerű összemosni. Félévezredes példákat hozni pedig leginkább csak megmosolyogtató próbálkozás.
[Troll]
Nos ebben az esetben ott a Biblia és lelkes lényként mi magunk az istenadta érzéseinkkel, vágyainkkal és gondolatainkkal. A Jézusnak tulajdonított tanítások alapban ugyanúgy helytállóak ma is. Ne árts másoknak és magadnak, vegyél el a rosszból és adj helyette jót, tudd hogy az életed túlmutat önmagán, az időkorlátain is stb. Ezek számomra abszolút igazságok. Az egyházakon belül is megvoltak azok az emberek, akik képesek voltak ezek szerint élni. Nem hiszem hogy Teréz anya vagy Néri Szent Fülöp esetleg Assisi Szent Ferenc személyével kapcsolatban bármi probléma felmerülhet. Akármennyi negatív példát is hoznál fel, hidd el ugyanannyi pozitívat tudok mellé rakni. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok vallásos, sőt meg sem vagyok keresztelve. Ettől függetlenül tisztelem a kereszténységet és mivel ebben kultúrkörben nőttem fel, sokban egyet is értek a hibeli tanításaival (persze vannak dolgok amivel nem). Szóval summa summrum csak úgy ex cathedra kijelenteni, hogy a kereszténység önmagában rossz, ez számomra nem egy XXI. sz-i tudatosan gondolkodó, józan személy hozzáállása.
A te érvelésed ott esik arcra a számomra, hogy az antidogmát mint a kereszténységről hitelesen író oldalt fogadod el, ebből következtetek arra, hogy az ismereteid se épp kielégítőek.
Nem gondolom, hogy a gyilkosság célravezető, de amilyen korokból te idézel, azok egyrészt olyanok voltak, amikor a világi uralkodó felségsértésnek, hazaárulásnak, államellenes tettnek minősítette az eretnekséget, és állam törvényekkel elítélte őket, másrészt pedig a halálbüntetés tejesen elfogadott volt. Kontextusukból kiragadni 500-1000 éves történéseket, szokásokat és 21. századi felfogással elemezni se nem tudományos, se nem igazságos.
Mi itt a fő probléma? A vallásszabadság? Vagy pedig az, hogy egy katolikus iskolába járó (korántsem biztos, hogy katolikus!) gyerek nem szenved hátrányt a társaihoz képest csak azért, mert nem állami iskolába jár?
Mint írtam is fentebb, de lehet, hogy elkerülte a figyelmedet: egy mitugrász pöcs vagyok.
Jó, nehogy valami más ingerencia érjen az antidogmán kívül, mondjuk az, hogy egy hús-vér keresztény válaszol a felvetéseidre.
:)
Az eddigi legjobb érved akkad! És még helyesírási hiba sincs benne… megy ez!
Már 500x leírtam az oldalon, hogy mi volt a helyzet az inkvizícióval stb. Ez a téma olyan, mint a bérkülönbség. Akárhányszor cáfolja az ember, mindig előjön.
“Az apám Genya és a világuralomra tör.“
Nagyon nem tetszik a cím.
Poénnak nem poén, komolynak nem komoly.
Ellenben eléggé általánosító, és összeesküvés-elmélet ízű (Olvastam, nem összeesküvés elmélet, de azok is pont ilyen felütéssel kezdődnek. Van egy jelenség, amelyet – KIZÁRÓLAG egy mások számára nem látható erő/csoport irányít, de én most felfedem ezt az erőt/csoportot. Ha te ellentmondasz ennek ,vagy nem hiszed el szőröstül-bőröstül, akkor te is annak az erőnek az ügynöke vagy, vagy maximum jóhiszemű, megvezetett mamlasz.)
Tényleg olyan nehéz egy ok-okozati összefüggésnél feltételezni, hogy a) több ok is közrejátszhat a végeredmény kialakulásában, és hogy b) ezen okok összetétele, egymáshoz viszonyított súlya is változhat az idők folyamán?
Ekkora marhaságot még nem olvastam.
Először is nem tudom, hogy ez az írás milyen célból íródott.
Az író tiszteli és szereti a nőket, de valamilyen furcsa okból kifolyólag a nők ellen halmoz itt fel olyan indokokat, amit nekem érthetetlenek.
A legnagyobb melléfogás, hogy ezt írja az illető, hogy ” Mi, férfiak, nem élvezzük a szexet, számunkra ez egy fárasztó munka, mert nekünk kell mozogni, de amelyet szívesen elvégzünk, hogy párunknak örömet okozzunk.”
Édes Istenem !!! A szexuális kapcsolat mindenképpen a férfinak okoz örömöt. De erről most ne, ez bővebb analízist érdemel.
Ja, igen – vannak aszexuális vagy antiszexuális férfiak – tényleg ! Azám ! Nahát !
Tehát lehet, hogy ez az illető úr NEM ÉLVEZI A SZEXET, de mi többiek nagyon is, sőt még attól is jobban.
Ellenben a nők 90%-a tényleg nem élvezi a kopulációt, a behatolást és a mozgolódást, mert ők az “előjátékot” és az “utójátékot” kedvelik CSAK.
Na, mi meg csak azt, ami e kettő között van.
Hihetetlen, hogy vannak ilyen férfiak, akik ennyire nem ismerik a férfiak “működését” !
Gyanakvásaim vannak ezzel az illetővel kapcsolatban.
De barátilag ajánlom neki, hogy keresse fel az urológusát és vizsgátassa meg a prosztatáját, mert ami arra van teremtve, hogy működjön és mi azt nem működtetjük, akkor abból bajok származhatnak.
Vigaszként azonban azt közölhetem vele, hogy a nőket és a feminizmust illetőleg vannak igazi meglátásai, de ezeket már mások sajnos leírták. Olvastam ezeket a dolgokat máshol is.
Arra kell törekednünk, hogy mint a férfiaknak, úgy a nőknek is kellemes legyen az együtt töltött idő egymással.
Hogy legyen béke a két nem között.
Nincs humorérzéked…