Luvnya kiáltvány

Egy kommentelőnk volt olyan kedves, hogy felhívja figyelmünket a 2012-es ribiséta kiáltványára, aminek sajnálatos módon az a címe, ami ennek a cikknek is. Manapság a köznyelv színvonala már nem a régi, mégis úgy érzem, a “csúnya szavak” folyamatos ismételgetése még tovább rombolja. Van helye a káromkodásnak, de csak meghatározott céllal; teleszemetelni vele a világot igénytelenség.

Nade térjünk a tárgyra, nézzük mit is tartalmaz a kiáltvány. Meglátásom szerint célkitűzéseiben négy részre bontható, ezeket fogom kivesézni.

Luvnyáink elsősorban olyasvalamit akarnak – sőt, az asztalt verik érte és felvonulnak az utcán -, ami évszázadok óta törvénybe van iktatva, minden normális ember tisztában van vele, és tiszteletben is tartja. Ez a női szexuális önrendelkezés. Hogy miért kell ezért “tüntetni”, erősen kérdéses, hiszen társadalmilag és törvényileg is elismert alapvető emberi jog. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy létezik kisszámú bűnöző, aki a maga részéről nem tulajdonít ennek a jognak elegendő fontosságot, de a bűnözés már csak ilyen. Mindenki tudja, hogy autót lopni tilos, hogy a rendőrség üldözi az elkövetőt, és ha megtalálják, akkor börtönbe kerül – de mégis van az embereknek annyi esze, hogy nem tüntetnek az utcán “nincs jogod ellopni a kocsimat” táblákkal. Megtehetnék, de tudják hogy semmi értelme, mert az emberek 99,9%-a nem lop autót, tehát őket ezzel zaklatni fölösleges – a maradék 0,1% viszont ugyanúgy nem törődik a tüntetésekkel, mint ahogy a társadalmi erkölcsökkel vagy a törvény szigorával. Akit 20 év börtön árnyéka nem tud elriasztani egy bűncselekménytől, azt egy utcai felvonulás sem fogja.

A második dolog, amit a kiáltvány akar: átverni minket, hogy ezzel a férfiakat szapulhassák. Olyan szélütött, irracionális tévképzeteket hangoztatnak, mint például hogy a társadalom nem tanítja meg a fiúknak, férfiaknak, hogy nőt megerőszakolni nem szabad, vagy hogy általánosan elterjedt dolog lenne a  nemi erőszak elfogadása, bátorítása. Épelméjű ember ilyet nem állít. Épelméjű ember olyat sem állít, hogy a tetteseket bárki “felmenti”. A tetteseknek bíróság előtt kell felelniük a cselekedeteikért, és ha bebizonyosodik a bűnösségük, olykor súlyosabb büntetésre számíthatnak, mint ha embert öltek volna. Csak hogy egy viszonylag friss példával szolgáljak: ugye mindenki emlékszik arra, hogy Stohl András visszaesőként, részegen, bekábszerezve elütött egy embert, akit majdnem nyomorékká tett, és ezért 5 hónapot töltött börtönben – ezzel szemben Damu Rolandot a volt barátnője elleni nemi erőszakkal vádolták, és ezért 4 és fél év letöltendőt kapott. Akinek van számológépe, kiszámolhatja, hogy egy nemi erőszak ezek szerint 10,8 részeg gázolást ér. Első ránézésre azt mondanám, ez elég erősen bizonyítja, hogy a társadalom nagy hangsúlyt helyez a nemi erőszak üldözésére.

A harmadik dolog, amit a kiáltvány erőltet, az a kedves olvasók halálra untatása. Máskülönben minek ismételgetnének bekezdéseken keresztül olyan közhelyeket, amikkel mindenki tisztában van, vagy olyan lózungokat, amik mindenkinek a könyökén jönnek ki? Mi a csudának kell ismételten visítani, hogy a bűn elkövetőjét terheli a felelősség, amikor ez társadalmilag és törvényileg is egyértelmű? Vagy talán Damu Roland exét is börtönbe zárták, mert a bíróság azt gondolta, hogy valamennyi felelősség őt is terheli? Én nem tudok ilyesmiről. A bíróság a felelősség 100%-át Damu Rolandra helyezte – ezzel fölöslegessé és unalmassá téve a luvnyák propagandájának végtelen kántálását.

A negyedik dolog a legfontosabb, és egyben a legnehezebben megfogható is. Ugyanis a luvnyák valójában valami olyasmiért vonulnak fel, amit logikus, racionális gondolkodással felfogni nem könnyű. A lehető legegyszerűbben megfogalmazva: a saját döntéseik következményei ellen tüntetnek.
Azzal ugye mindenki tisztában van, hogy világunknak sajnálatos, de egyelőre kiirthatatlan része a bűnözés. Ez senkit nem ment fel semmiféle felelősség alól, vagyis minden bűnözőt el kell kapni és meg kell büntetni – de a rendőrség munkája ellenére a bűnözés nem felszámolható. Ennek több oka is van; az egyik legfontosabb az, hogy a rendőrség jobbára csak már elkövetett bűncselekmények esetén tud nyomozni, vagyis a bűncselekmény mindenképpen megtörténik – a törvény büntet, nem pedig megvéd. Ilyen értelemben a bűncselekmények léte – korunk társadalmi adottságai és lehetőségei mellett – elkerülhetetlen, vagyis az emberi bűnözés olyan, akár egy természeti csapás: egy földrengés, egy szökőár. És ahogy egy földrengés ellen nem lehet az utcára vonulni tüntetni, úgy a bűnözés ellen sincs semmi értelme. [Csökkent értelmi képességűeknek újra hangsúlyoznám, hogy mindez nem jelenti azt, hogy a bűnözőket ne kéne üldözni vagy büntetni. Csak azt jelenti, hogy a számukat lehetetlen nullára redukálni.]
Normális ember a katasztrófák ellen nem tüntet, hanem felkészül rájuk. Az okos szülő megtanítja a gyereknek, hogy ne üljön be idegenek kocsijába; a pénzét ne lóbálja az utcán; a lakást nem szabad nyitva hagyni – és lánygyermek esetén megtanítja, hogy ne mászkáljon egyedül, részegen, éjszaka gyanús környékeken. Sajnos bújkálnak az utcán pedofilok, tolvajok, betörők, és nemi erőszakolók is, akiktől a normális embernek meg kell védenie magát.
Na persze a luvnyák itt előrántják a pisztolytáskából a logikai csavart, miszerint:
1. Micsoda gonoszság ez, hogy az embernek fel kell készülni az esetleges bűncselekmények ellen, miért nem védi meg őt az állam?
2. Vagy ha el is fogadjuk, hogy a gyereknek jó dolog megtanítani, hogy ne szálljon be idegenek kocsijába, mégis hogyan képzeli a társadalom, hogy nőknek is kelljen használni a józan eszüket?! Hát nem volt elég 50 év radikális feminizmus, hogy megértesse a gyűlölt patriarchátussal, hogy a nőkkel szemben bármiféle elvárás “nőgyűlölet”? Igenis lépjen fel az állam a teljes erejével azért, hogy a nőknek ne kelljen felelősen gondolkodnia! Bárki más, bármilyen más bűntény esetén készüljön fel ellene, de a nemi erőszak legyen kivétel.
Luvnyáink azért vonulnak fel az utcán, hogy igenis lehessenek felelőtlenek: igenis hagyhassák a kosár tetején a pénztárcát, de mégse lopja el senki; igenis hagyhassák tárva a lakásajtót, ne menjen be betörő; és igenis öltözhessenek luvnyának, ne vessen rájuk szemet egy erőszakoló.

De az állam sajnos nem állíthat minden nő mellé rendőrt, aki megvédi a saját rossz döntéseinek káros következményeitől. A luvnyák a szó szoros értelmében a realitás, az univerzum ok-okozati törvénye ellen tüntetnek, amennyiben azt szeretnék, hogy ne álljon elő a következmény, aminek a feltételeit ők maguk hozzák létre. Azt szeretnék, hogy valaki álljon az ok és az okozat közé, felmentve őket a felelősség és a következmények alól. Lóbálhassák a véres húst a vadállat orra előtt, és védje meg őket a rács; lóbálhassák a csupasz seggüket a nemi erőszakra hajlamos bűnöző előtt, és védje meg őket… valaki. Az állam, vagy más férfiak – a lényeg, hogy ők nyugodtan lehessenek felelőtlenek, és más fizesse a számlát.

Ez sajnos nem egy ideális világ, minden együttérzésem mellett is fel kell hívnom a ribik figyelmét, hogy bizonyos sarkok mögött igenis lapulnak erőszaktevők. (Ahogy minden nő mellé, úgy minden sarok mellé sem lehet rendőrt állítani. Minden férfi mellé sem.) És ha valaki félmeztelenül táncol az orruk előtt részegen, az önként mászik be az oroszlán szájába. Félmeztelenül sétálgatni részegen egy sötét sarok előtt, tökegyedül az éjszakában, az az adott ember saját döntése, amiért a személyes (nem a büntetőjogi) felelősséget nem vállalhatja át senki. Mindenkinek a saját eszét kell használnia, hogy kihúzza magát a bajból, és ez alól még a feminista hercegnőcskék sem kivételek. A luvnyák még kevésbé.