Kuba utcaképéhez hozzá tartoznak a 40-es 50-es évekbeli amerikai autómatuzsálemek, mintha visszapörgött volna az idő kereke. A kommunizmus utolsó bástyájaként emlegetett sziget-ország roskatag házai között ma is ezrével cirkálnak a Cadillacek, Chevyk, Lincolnok. Nézzük az előzményeket, hogyan is került ennyi levitézlett amerikai luxusjárgány a dohánytermesztés fellegvárába. Az ötvenes évek hatalmas politikai és társadalmi feszültségei következtében, bizonyos Fidel Castro Ruz és társai megostromolták a santiago-i Moncada-laktanyát, innentől számítható a kubai forradalom kezdete. Széles tömegek biztosították szimpátiájukról Castro-t és az évekig tartó partizánháború után 1959-ben átvehette a hatalmat a szakállas ember. A kommunizmus és az államosítás nem csak az USA világnézetét, hanem a gazdasági érdekeit is nagy mértékben sértette, így reakcióként embargót hirdetett meg Kubával szemben. A gazdasági kapcsolatok megszakítása nem csak azt jelentette, hogy az USA nem vásárolta meg többé Kuba legfontosabb exportcikkeit, a nikkelt, a cukrot és a dohányt, hanem megtiltotta minden ipari termék beszállítását is. Természetesen ez érintette a gépkocsik kereskedelmét is, így 1959 után gyártott amerikai autó nem is látható Kubában. Az akkor az országban lévő cirkálókat használják a mai napig az emberek. A Kubaiak alkalmazkodva a körülményekhez meglepő műszaki leleményességgel őrizték meg generációkon keresztül ezeknek az autóknak a működőképességét. Nem ritka a Lada motorral lavírozó, Zaporozsec lökhárítós, Moszkvics dísztárcsás Cadillac. :) Figyelembe véve, hogy amerikai alkatrész utánpótlással nem rendelkeznek azóta sem, ez bizony nem kis teljesítmény! Annál inkább is, mivel nem csak szégyenteljesen lerobbant ősszörnyetegeket láthatunk a Kubai utakon, hanem számtalan gyönyörű állapotú old timert is.
Ezek a negyvenes években gyártott szemet gyönyörködtető formájú autók az akkori autógyártás gyöngyszemeiként maradtak fenn és a kubaiak leleményessége mellett ma is büszkén hirdetik a gyártók hozzáértését is. Ámulatba ejtő formavilág, tartósság és kényelem jellemezte az autóipar akkori termékeit. A második világháború után hatalmas fejlődésnek indult járműgyártás a modern Amerika vezető termékeként a világ 80%-át látta el négykerekűekkel. A világégés utáni óriási rekultiváció következtében több ezer kilométer autóút épült így nem csoda, hogy az elektromos berendezések és a televízió elterjedése mellet az autó is státusszimbólum lett. A General Motors a hazai piac felét ellátó giga vállalattá nőtte ki magát és ontotta szalagjairól a Ford-okat, Cadillac-eket. 1942-ben kezdték gyártani az F-szériás Ford kisteherautókat, ami hatalmas népszerűségnek örvendett sokrétű használhatósága miatt. Ekkor jelent meg a piacon az amerikai autók formavilágát meghatározó Cadillac-féle fecskefarok. A Chrysler is remekelt, kihozva az Imperial-t, a Windsor-t és a csúcskategóriás C-300-as típust. 1952-ben már az ipar évi 6 millió autót produkált és az egyre nagyobb, gyorsabb és nehezebb autók szinte kivétel nélkül minden család háza előtt megtalálhatóak voltak. A Detroit-i gyárak nem spóroltak a krómmal és a színek kavalkádjával, ez az időszak volt a szertelenség, a túlzások kora, amikor a farok uszonyos Cadillac vitte a prímet. A V8-as benzinfalók őrült színekkel hasítottak Amerika útjain. A kor műszaki és technikai színvonalán minden földi jóval felszerelt hatalmas autókat nagyon olcsón lehetett beszerezni, köszönhetően a dömpingnek. Természetesen az akkor még baráti Kuba is százezrével használta ezeket a járműveket.
Íme, kedves olvasó a rövid magyarázat, miért is büszkélkedhet Fidel országa a sok cirkálóval, amit valljuk be irigyen bámulunk minden Kubáról szóló tudósításban. Amíg itt Európában kuriózum egy-egy ilyen autó feltűnése, addig Kubában a nagy roncsderbi hazájában a legtöbb család háztartásában fellelhető egy példány valamelyik nagy klasszikusból. Kuba sokszínű veterán gépkocsi parkjára rácsodálkozik az egész világ, így filmek tucatjaiból állhatott össze a cikk videogalériája is. Szemezgessen belőle ki-ki kedvére!
Engem a kaktuszvegetáció jobban érdekel…
Tudod, kinek a pap, kinek a papné… Nekem speciel a Shultz Gizi! :D
Persze ezek a régi amcsi autócsodák se rosszak :-)
Egy haveromnak volt hasonló járgánya (ha nem is pont ennyire régi, de hasonló élemedett korú amcsi tankhajó), de amennyire tudom egy idő után feladta a javítgatását, mert ha egyáltalán lehetett hozzá alkatrészt szerezni, az horribilis áron ment.