Bikacsordák a férfijogi mozgalomban

Rob Fedders barátunk ismét maradandót alkotott a No-Maam blogon. Az angolul nem tudók kedvéért lefordítom a cikket, mert megér annyit. A szövegben az eredeti linkeket másoltam, értelemszerűen angol nyelvű anyagokra mutatnak. Az idézeteket is én fordítottam, mert nem volt kedvem Rousseau-t vagy Marxot keresni magyar fordításban.

Újsütetű olvasóknak kéretik figyelembe venni, hogy

1. Amikor nőkről beszél, akkor hajlamokról, statisztikákról beszél, vagy a női (yin) princípiumról, nem pedig minden egyes nőről személy szerint, és

2. Az illető kanadai, vagyis a társadalom feminista szétrombolásának egy különböző fázisát látja, mint mi.


bullherdingBikacsordák a férfijogi mozgalomban

Láttál már bikacsordát? Én sem. Mindenféle “férfiasság” antitézise lenne csordába tömörülni. A csordásodás a női jellem része, nem a férfijellemé. Mégis, ha a feminista nemek harca kerül szóba, mindenki azt kezdi kiabálni, hogy “egységre van szükség”. Gyakran férfiak is kritizálják a férfijogi mozgalmat azzal, hogy nem is “igazi mozgalom”, mert nem hasonlít a feminista mozgalomra. “Látjátok? A férfiaknak nincsenek hatalmas lobbicsoportjaik, és még az alsóneműjüket sem égetik többezres tömegekben, tehát férfimozgalom nem létezik.” Ez is mutatja, mennyire feminizálódott a világunk – a férfiak a nők túlkapásaira válaszul maguk is nőies stratégiákkal igyekeznek a problémáikon enyhíteni.

Sok félreértés él azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent a “Man Going Their Own Way”. [MGTOW – “A férfiak a maguk útját járják”, használatos személyes vagy általános formában is – D] Egyesek szerint házasságellenes sztrájkot jelent, mások szerint a nőkről való teljes lemondást, megint mások szerint modern remeteséget, a társadalomból való kilépést. Mivel már az MGTOW mozgalom kezdeteinél is jelen voltam, sokat személyesen ismerek létrehozói közül. Az MGTOW valójában nem “mozgalom”, inkább egy kulturális és filozófiai megfigyelés a férfiak viselkedéséről. A férfiak nem tudtak egységbe tömörülni a feminista elnyomással szemben. Sokan egyetértenek abban, hogy a dolgok jócskán túl messzire mentek – de itt az egyetértés gyakorlatilag véget ér. A férfiak individualisták, nem csordalények, és így nem egyesültek egy frontban a feminizmussal szemben. Ha szétnézel a férfijogi mozgalomban, “egyszemélyes hadseregeket” fogsz látni. Az van, hogy egyesek megunják a többiekre való várakozást – hogy azok is felismerjék a problémákat és kitalálják mit is kellene kezdeni -, és ezért elkezdenek valamit egyedül. Gyakorlatilag minden férfijogi kutatás, haladás, a cikkek és a weblapok is egy-egy ilyen “egyszemélyes hadsereg” termékei. Ez a weboldal is ilyen – az enyém. Az MGTOW születésekor tehát egy megfigyelés volt, miszerint a férfiak a saját útjukat járják, és nem csordásodnak, mint a feministák. Ez a férfiak alaptermészetében rejlik – mint ahogy az is, hogy az igazságot megértve azzal együtt akarnak működni, ahelyett hogy megpróbálnák elrejteni vagy felülbírálni.

Hadd kérdezzem meg: hogyan harcolhatnak a férfiak a férfiasságuk megőrzéséért úgy, hogy feminin jegyeket vesznek magukra? Nem tenné ez semmissé magát a koncepciót, és nem tenne ez minket nőkké, akiknek történetesen pénisze van? A férfiak nem csordásodnak, és közel sem olyan jó áldozatok, mint a nők. A férfijogi mozgalom évtizedek óta harcol ezért a természetellenes förmedvényért, mint amilyen pl. a férfimenhelyek a CSBE áldozatainak, vagy a férfiak “joga” arra, hogy otthon legyenek a gyerekkel amíg a feleség dolgozik és eltartja őket. Ezek mindig megbuknak, hál’istennek, mivel a természet törvényeivel szembe mennek. Ahogy most áll a helyzet, a férfiasságot még nem sikerült elpusztítani, és ahogy a férfiak felismerik a különbséget a férfias elvek és a nőies elvek között, általában azt mondják: “szarok az egészre, mostantól a magam útját járom”.

Női hatalom, férfi hatalom

A nők hazudnak, mikor azt állítják, hogy a múltban nem volt hatalmuk. A női hatalmat sosem sikerül igazán pontosan definiálni, de ez a dolog természetéből fakad, ugyanis ami női, az rejtett, míg ami férfi, az nyílt – így a női társadalmi hatalom is rejtett. Bár igaz, hogy a nyílt hatalmi pozíciók többségét férfiak birtokolták a múltban, ne feledjük, hogy ez csak úgy volt lehetséges, hogy a társadalom ezt elfogadta. A társadalom (értsd: a csorda) mindigis a női princípium fennhatósága alá esett, a társadalmi normákat és erkölcsöket a nők irányítják. Amit a nők akarnak, azt akarja a társadalom. Amit a nők szociálisan elfogadhatónak tartanak, azt találja szociálisan elfogadhatónak a társadalom. A nőknek hatalmas társadalmi hatalmuk van, a férfiaknak elenyészően kevés.

“A természet olyan sok hatalmat adott a nőknek, a bölcs törvény keveset.” – Samuel Johnson

100 évvel ezelőtt Belfort Bax arról írt, hogy egy férfinak szinte semmi esélye igazságot szerezni a bíróságokon egy nővel szemben. Csak akkor remélhetett bármit, ha ellenfele is férfi volt – nőt pedig csak akkor büntettek, ha más nőnek okozott kárt. Ha férfi küzd nő ellen, a nőnek mindig hatalmas előnye van. Ez nem csak mostanában jellemző tehát [pl. családjogi bíróságokon – D], ez egy olyan dolog ami az emberi alaptermészet szerves része. A természetben mindenhol a hím szolgálja a nőstényt. Az utóbbi párezer évben a nők evolúciója arrafelé zajlott, hogy jobban tudják manipulálni a férfiakat a saját céljaik elérésének érdekében.

“A férfi direktben akarja uralni a világot megértés vagy kényszer által. De a nő mindig és mindenhol indirekt uralkodik, egy férfin keresztül; a direkt uralma magára a férfira irányul. Ezért a nők természetében lakozik, hogy mindenre úgy tekintsenek, mint egy férfi megszerzésére használható eszközre – az érdeklődésük bármi másban felszínes vagy tettetett, csak kerülőút céljaik eléréséhez: kacérkodás és színlelés.”Arthur Schopenhauer: A nőkről

A férfiak a társadalomban elfoglalt hatalmi pozícióikkal a nők érdekeit szolgálják ki. Még amire a mai feministák úgy hivatkoznak, hogy “patriarchális nőelnyomás”, azok is általában a nők érdekeit szolgálták. Vegyük példának a vagyonegyesítést, vagyis hogy a házasodáskor a nő vagyona is a férfi nevére került. Míg a feministák szerint ez azt mutatta, hogy a nőt nem vették emberszámba, valójában hatalmas szolgálatot tett a nőknek. Mivel a nők hipergám természetűek, gazdagabb férfiakkal szeretnek kapcsolatot létesíteni. A házasságkötéskor a férfi saját vagyona rendszerint jóval nagyobb volt a nőénél, és a kettő egyesítésével a nő is jogot szerzett az immár közös családi vagyonra. Ha a nő megtarthatta volna a saját vagyonát a házasság mellett, akkor a férfi is megtehette volna. És ha a férfi a házasságon kívül tartja a vagyonát, akkor a nő nem részesedhetett volna annak teljességéből. A feleség érdeke volt a vagyonegyesítés. Te nem egyeznél bele, hogy a vagyonodat egyesítsék Bill Gates-ével, úgy, hogy ezáltal hozzáférhetsz az övéhez, és örökösödési jogot szerzel arra a halála esetén? Mivel végső soron ez volt a nők érdeke, a társadalom így működött.

A munkatörvények bevezetése, mint például hogy nők és gyerekek maximum napi 8 órát dolgozhatnak, az ő érdekükben történt. A férfiaknak továbbra is hosszú órákat, kemény napokat kellett dolgozniuk a mezőkön és a bányákban, de a társadalom úgy gondolta: a nőkre nézve káros, ha túlságosan sokat vagy megerőltetőt dolgoznak veszélyes körülmények között. Ezért új törvények születtek, amik megvédték a nőket – de a férfiakat nem – az ilyen nehéz kondícióktól. Az akkori feministák határtalan gyűlöletükben azt panaszolták, hogy ez patriarchális mesterkedés a nők elnyomására, dehát teljesen egyértelmű, hogy hazudtak. Angry Harry két kíváló cikkében (Women – Weak and Pathetic? és Did Women Really Want to Go Out to Work?) meg is állapítja: a nők akarták otthagyni a munkahelyeiket, mivel a társadalom (értsd: a nők) szemében hatalmas előrelépés volt, hogy a nőknek végre nem kellett robotolni – s mivel a nők ezt akarták, ez történt. Egy idézet erről David Thomas Not Guilty c. könyvéből:

“A kemény munkahelyi robotból való kiszállás vágya egyformán megvolt minden társadalmi osztályban és a nemekben. Dr. Johanna Bourke, a londoni Birkbeck Főiskola professzora 5000 nő naplóját tanulmányozta az 1860-tól 1930-ig terjedő időszakból. Ezalatt a nők munkahelyi szerepvállalása 75%-ról 10%-ra zuhant. Ezt hatalmas előrelépésként élték meg az emberiség történetében, amit a Dr. Bourke által vizsgált írások is megerősítettek. Megszabadulva a gyárakból és malmokból, új hatalmi bázist építettek maguknak otthonaikban. Ez, ahogy Dr. Bourke megállapította, “tudatos döntés volt… egy döntés amely nagy örömet okozott”.”

További bizonyítékot szolgáltat egy 1936-os Gallup közvéleménykutatás: “Keressen-e pénzt egy nő, ha van férje aki eltartja?Nők és férfiak egyaránt elsöprő fölénnyel nemmel szavaztak. Viszont néhány évtizeddel később a nők úgy döntöttek, hogy újra szeretnének a munkaerőpiachoz csatlakozni – és ahogy Esther Vilar megállapítja a The Manipulated Man c. könyvében, nagyon rövid idő alatt megszülettek a törvények, amik egyenlő jogokat és lehetőségeket biztosítottak nekik a munkahelyeken. És közben természetesen végig a férfiakat hibáztatták mindenért, bár ők maguk voltak azok, akik támogatták a férfiak családfenntartó szerepének kiépítését, hogy a nők felszabadulhassanak a munka igájából. Ahogy látszik: amit a nők akartak, azt akarta a társadalom, és az meg is valósult. A férfiak csak eszközök voltak a nők akaratának megvalósításához.

“A nő, eredendő [fizikai] gyengeségében és megfigyelőképességének korlátaival a számára elérhető erőket arra használja, hogy gyengeségét ellensúlyozza velük – és ez az ‘erő’ a férfiak szenvedélye. Az ő mechanizmusai erősebbek a mieinknél; sok módozata van, amivel az emberi szívet mozgásba lendítheti. El kell érje, hogy azt kívánjuk, amit ő segítség nélkül elérni képtelen, de amit szükségesnek vagy kívánatosnak ítél; ezért alaposan ismernie kell a férfiak lelkivilágát. Értenie kell a rezdüléseiket, nézésüket és mozdulataikat. A saját szavaival, pillantásával és gesztusaival fel kell tudnia kelteni a vágyat, hogy a férfi azt akarja, amit ő – anélkül, hogy erre a szándékára fény derülne.” – Jean Jacques Rousseau: Emile

A férfi hatalma a környező világ meghódításából fakad, míg a nőé a férfi akaratának meghódításából; abból, hogy arra készteti, kiszolgáltassa a hatalmát a nőnek, amikor az azt szeretné. Vizsgáljuk meg, mit csináltak a nők abban az évtizedes időszakban, amikor nem volt szavazójoguk. Fegyvert ragadtak és lázongással felforgatták a társadalmat? Nem; addig hisztiztek és nyafogtak amíg a férfiakat rá nem vették a változtatásra. Ugyanezt tették az alkoholtilalom idején is. A nők eldöntötték, hogy mi számít társadalmilag elfogadhatónak, és addig zaklatták a férfiakat amíg azok a kedvükre nem tettek – és a férfiak beadták a derekukat! A nők társadalmi hatalma óriási, és messze túlnő a férfiak társadalmi hatalmán. A férfiak bolondot csinálnak magukból ha azt hiszik, szembeszállhatnak a nőkkel ezen a szinten, mivel itt lakozik a női hatalom központja. A férfiak ugyanolyan hátrányban vannak ha a nőkkel szemben társadalmi változásokat szeretnének kieszközölni, mint ha a nők úgy akarnák “legyőzni a férfiakat”, hogy súlyzózni kezdenek és bokszleckéket vesznek a férfiak fizikai legyűrésének érdekében. Miért kellene a férfiaknak mozgalmat alapítani egy női elv alapján, miközben ugyanezen elv az oka annak, hogy képtelenek az akaratukat érvényesíteni? Elég nagy hülyeségnek néz ki, és csak katasztrófához vezethet. Ennek a torz gondolkodásnak az alapja a hamis ideológia a hippikorszakból, miszerint a férfi és a nő lényegében egyforma, kivéve néhány kívülről rájuk erőszakolt “szociális konstrukciót”. Mivel ez az ideológia téves, bármilyen erre alapozott cselekvés félresikerült eredményekhez vezet. Egy “férfimozgalomnak” férfi elvek mentén kell szerveződnie és működnie. Bikacsordák nem kószálnak a határban.

women-on-board“Be kell szerveznünk nőket is!”

Ez az egyik leggyakrabban felhangzó gondolat a férfimozgalomban. Ezt állítani egyszerre igaz és hamis. Ahogy megállapítottam, a nők irányítják a társadalmi változásokat, tehát ha szeretnénk lezárni a “nemek harcát”, és egyúttal a férfiak társadalmi helyzetén javítani, akkor a nőknek akarniuk kell, hogy a férfiak helyzete javuljon. Nem sok dolog történik amit a nők ne akarnának.

“Bárki, aki konyít a történelemhez tudja, hogy nagy társadalmi változások lehetetlenek női lázongás nélkül. A változásokat pontosan a női nem helyzetén lehet lemérni, a csúnyákat is ideértve.” – Karl Marx

A “férfimozgalom” rendszeresen elköveti azt a hibát, hogy elhiszi, férfi és nő egyforma – és ezzel azt is elhiszik, hogy ami egy férfinak logikus és értelmes, az egy nőnek is az. A férfiak alapvetően elveket és logikát alkalmaznak, és a nők előtt az igazságosságra próbálnak hivatkozni. Ez hibás taktika a nőkkel való vitában, mert ahogy a történelem során már sokan megfigyelték, a nőknek csekélyebb az igazságérzete.

“…a nő elmarad a férfitól igazságosság, őszinteség és lelkiismeretesség tekintetében. Mivel logikai képességeik gyengébbek, a tisztán látható, valós és jelenlévő dolgok nagyobb hatalmat gyakorolnak felettük, amit ritkábban ellensúlyoz absztrakt gondolat, rögzített alapelv vagy szigorú döntés, illetve általánosságban bármi ami a múltban vagy a jövőben, netán térben távol van. Megvan bennük az elsődleges minőség, ami az erényességhez szükséges, de hiányoznak bizonyos másodlagos minőségek, amik segítenék annak kifejlődését. Ilyen értelemben a nőt egy olyan lényhez lehetne hasonlítani, aminek van mája, de nincs epehólyagja. Ezek alapján azt lehet mondani, hogy a nők egyik gyakori karakterhibája, hogy nincs ‘igazságérzetük’.”Arthur Schopenhauer: A nőkről

Nincs sok értelme a nők igazságérzetére apellálni, mivel a koncepció nehezen összeegyeztethető a női princípiummal. És azt is tudjuk, hogy a nők általában képtelenek empatizálni férfiakkal.

“A nőkben nincs együttérzés… És tapasztalataim a nők terén akkorák, mint Európa. És intimek. A nők szeretve akarnak lenni, nem pedig szeretni akarnak. Egész nap együttérzésért nyaggatnak téged, de viszonozni képtelenek, mert nem foglalkoztatja őket a világod annyira, hogy érdeklődjenek iránta.” – Florence Nightingale

A társadalom az alábbi hierarchia szerint működik:

Isten/igazság -> férfi -> nő -> gyerek -> kiskutyák

A férfiak törődnek magukkal, a nőkkel és a gyerekekkel – míg a nők csak magukkal és a gyerekekkel. A férfi, aki a nők együttérzésére vár, olyan bolond, mint a szülő, aki a gyerek együttérzésére vár és arra, hogy a gyerek a “helyes dolgot” cselekedje csak azért, mert az a helyes. Mindketten nagyon sokáig fognak várakozni, mire a természet átrendezi magát a kedvükért. Nők igazságérzetére hagyatkozni, vagy logikai alapon velük vitázni bolondság, mivel a nők nem logikus teremtmények – őket az érzelmeik irányítják [erre általában büszkén hivatkoznak – D] és az önmagából táplálkozó nárcizmus.

“Interjú egy női felsőbbrendűség-hívővel: Phyllis Schlafly
Jack Krammer: Mi van, ha egy férfi halálosan belefáradt a munkahelyi taposómalomba, és szemrebbenés nélkül otthon maradna a gyerekekkel, mivel annyira szereti őket és tisztában van azzal, hogy az üzleti világ beteges?
Phyllis Schlafly: Ez az ő gondja. Ahogy szétnézek, nem sok nőt látok, aki a nem-hagyományos kapcsolatokat keresné.”
– rádióinterjú WCVT-FM, 1989 jan. 5

A nemek közötti kapcsolatok eredeti rendszere egy gazdasági szerződéshez hasonlított, amelyben mindkét fél jól járt a házassági együttműködéssel. Az persze nyilvánvaló, hogy a nők szinte minden szituációban többet profitáltak az együttműködésből, mint a férfiak, dehát ez az emberi kapcsolatok működésének rendje. Az emberi közösségekben való élet mindigis 60/40 üzlet volt a nők javára. A különbség a letűnt patriarchális rendszer és a modern matriarchátus között az, hogy régen a “répa és bot” megközelítést alkalmazták a férfiakkal szemben. Ha jó férj és apa voltál, járt neked 1) szex, 2) családi stabilitás és intimitás, 3) gyerekek, akiknek az apasága felől nagyjából biztos lehettél, 4) társadalmi elismertség, tisztelet.

donkey-carrot-stick

Aztán a nők és a kultúra azt mondták: “A fenébe a répával, adjatok két botot!”, és úgy gondolták, a férfiakat a veréssel rávehetik régi szerepeik folytatólagos ellátására, miközben a másik kezükkel a régi szerepek ellátásáért osztják a verést. A házasságon belüli nemi erőszak törvénybe iktatása óta nem elvárás a házasságon belüli szexuális kapcsolat. A családi stabilitás a múlt ködébe vesző fogalom, köszönhetően a “váláspozitív kultúrának”, ami a gyermekeket az apa helyett inkább az anyához való elhelyezésből fejlődött ki a 19. századtól kezdődően. Manapság azt mondják: “minden gyerek legitim” [nem létezik “fattyú” vagy “zabigyerek” – D]; sőt, a törvény teljes erejével kötelezi a férfiakat akár olyan gyerekek eltartására is, akikről bebizonyosodott, hogy a feleség félrelépéséből származnak. Végül a társadalmi tisztelet is eltűnt, teljesen aláásta a kultúra, ami az apákat idiótáknak állítja be, kiknek gyerekei és feleségei épp csak tolerálni tudják a férfi folyamatos baklövéseit, általános alkalmatlanságát bármihez, amihez fog. Mégis, a nők illogikus gondolkodásában valahogyan az él, hogy a férfiak ezek ellenére megmaradnak a régi szerepeikben, vagy “megemberelik magukat”, és keményen dolgozni fognak a nők boldogságának érdekében, hogy biztosítsák a pénz és a csecsebecsék folyamatos áramlását. A nők mintha nem igazán értenék az ok-okozat törvényeit

Don't Get MarriedAdjuk a nőknek azt a férjet, amit megérdemelnek: semmilyet

Ahogy a cikk elején említettem, az MGTOW nem igazán mozgalom, mint inkább kulturális és filozófiai megfigyelés arra vonatkozólag, hogyan reagálnak a férfiak az őket körülvevő társadalomra. A férfiak nem csordalények. Nem tömörülnek csoportokba és könyörögnek együttérzésért, mint a nők. A férfiak sokkal individualistábbak, és sokkal jobb az alkalmazkodóképességük. És most pont ezt használják: alkalmazkodnak a kulturális változásokhoz. Több különböző stratégia született, amiből a férfi aszerint választhat, hogy mik az egyéni céljai. Ha szexet akar, megtanul csajozni. Ha békét és nyugalmat szeretne a női nyaggatástól és hisztitől, szellemé változik. Ha gyereket és családot akar, kivándorol vagy feleséget importál egy olyan kultúrából, amiben még nem terjedt el a férfiellenesség. Más szavakkal: a férfiak a saját útjukat járják, ha tetszik ez nekünk, ha nem. Milliónyi egyszemélyes “társadalmi sztrájkkal” találkozhat az ember, amiben az egyes férfiak a saját érdekeik szerinti döntések alapján élnek. Ezek a személyes döntések egy határon túl összeállnak egy társadalmilag mérhető “mozgalommá”, ami valójában nem mozgalom a szó szoros értelmében, mégis hatással van a társadalomra.

A férfiaknak rengeteg választási lehetősége van manapság, és semmi szükség arra, hogy a kormány tegyen valamit értük. Eközben a nők, akik “megnyerték a nemek harcát”, és most egy “női nemzetet” építenek, el kell hogy lássák a családfenntartó szerepet, gondoskodniuk kell magukról és gyerekeikről. Közülük sokan nem keresnek házasságot, de szexuális “kalandokra” kaphatóak.

A nők igazságérzetére vagy együttérzésére hagyatkozni nem vezet célra, mert a nők csak egymással és a gyermekeikkel mutatnak együttérzést. A nők nem fogják megváltoztatni a társadalmat, amíg a problémák nem jelentkeznek közvetlenül náluk. A férfi és a női princípium közötti küzdelem mindig így működik – mint a yin és yang -; az egyik felülkerekedik, majd a másik “visszaelőz”. A férfi princípium reagál a női princípium túlburjánzására, és a saját egyedi férfimódján teszi ezt: nem közösségbe tömörüléssel, hanem egyéni munkával, vagy egyéni passzív ellenállással, és azzal, hogy kihozza az adott szituációból a legtöbbet, amit lehet. Ez nyilván nem mehet így örökké, mivel ha a nők és a férfiak nem értik meg egymást, az emberi faj kipusztul. De tudjátok mit? Ez nem csak a férfiak gondja. A nők oroszlánrészt vállalnak a társadalom felépítésében, és amint a férfiak hagyományos szerepeikből való kilépése közvetlen problémát fog okozni a nőknek, olyan gyorsan fogják visszaállítani a férfiak társadalmi becsületét, hogy senki és semmi nem lesz képes ebben megakadályozni őket. Természetesen közben végig a férfiakat fogják hibáztatni mindenért, ahogy a nők mindigis tették.

Egy hamis társadalmi/nemi berendezkedésben élünk, amit kizárólag a folyamatos kormányzati beavatkozások tartanak működésben. A nők annyira “függetlenek”, mint egy trópusi páfrány egy Izlandi melegházban. Amint a kormány nem tud megfelelően gondoskodni róluk – ahogy az rohamosan közeledni látszik a nők által inspirált szocialista rendszerek horizontján – a nők egy pillanat alatt megfordulnak, és követelni fogják, hogy a férfiak lássák el hagyományos feladataikat, ahogyan az a nőknek megfelel. A második botot visszacserélik répára, ha az a nőknek – nem a férfiaknak – kedvezni fog. Viszont azt a répát valószínűleg egy nagy steak, pirított hagyma és egyéb nyalánkságok mellékelésével kell majd tálalniuk, ha azt akarják hogy a férfiak önként visszavegyék a nyakukba a “patriarchátus” terhét. Amíg a nők el nem jutnak erre a következtetésre, és ki nem dolgozzák a módszert, hogy újra a járomba édesgessenek minket, a férfiaknak hagyni kell őket, hadd cseréljék a saját motorolajukat – mi kövessük a férfi princípiumot, és járjuk a saját utunkat.

mgtow

3 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 5 3 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Deansdale

Külön bemutatkozni nem szokásom a neten, beszél helyettem a véleményem - azt nem rejtem véka alá. Eleget foglalkoztam a feminizmussal ahhoz, hogy véleményt merjek formálni róla. Akkor is, ha ez a polkorrekt széllel való szembevizelést jelent.

62
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
14 Egyéni hozzászólás
48 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
14 Hozzászólások szerzői
weininger_adolfNaoooKorianderAurelius RespectusReszet Elek Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
finomfozelek
Olvasó
finomfozelek

Te nem egyeznél bele, hogy a vagyonodat egyesítsék Bill Gates-ével, úgy, hogy ezáltal hozzáférhetsz az övéhez, és örökösödési jogot szerzel arra a halála esetén?”

Ha már az igazság szeretetéről beszélünk, ez így konkrétan nem igaz, a nők öröklési joga a nyugati társadalmakban nagyon korlátozott volt, a feministáknak igaza van abban, hogy a nők anyagilag teljesen ki voltak szolgáltatva férfi rokonaik jóindulatának. (A magyar jogrendszer ebből a szempontból nagyvonalúbb volt a nőkkel: leánynegyed, hitbér. A muszlim még inkább, ott a mahr, a jegyajándék a nő magánvagyona, és ott is van megfelelője a leánynegyednek.)

the hermit
Olvasó

Jó cikk bár nem mindennel értek egyet, de sok mindennel igen.

Az MGTOW valóban valami hasonlót jelent, szerintem is.

szemcsi
Újságíró

Kiváló cikk, köszönet a fordításért! A szerző sötéten látja a helyzetet, de attól tartok, ez megfelel a valóságnak. Hogy a patriarchátusban is a nők irányítanak, nekem merész kijelentésnek tűnik. A katonai társadalomban pl. Spárta, Mükéné, Róma, azért a harcosoknak is volt becsülete. A történelem alakító személyek 99.99%-a férfi, hogy ezt mennyire befolyásolták a nők, nem tudom. Én az utóbbi 5 ezer évet meghagynám a férfiaknak, “csak” az azt megelőző 100 ezret adom a nőknek. A szerző szerint a patriarchátusban a nők irányítanak, ez számomra ismeretlen, tekintettel arra, hogy a termőföldért való gyilkos versengésben a nőknek nem osztottak lapot. Persze az is lehet, hogy mindez a férfi történészek önvigasztaló nézete, egy női történész másképp látná.

Egyébként a jelenlegi állapot értékelése tökéletes, hogy a helyzet elkeserítő. Én nem úgy látom azonban, hogy a férfiak képtelenek összefogni és kommunikálni, hiszen a tudományos élet egy nagy határokon átívelő “elit férfi közösség”. A nők nem képesek összefogni, én azt gyanítom, hogy a feminizmus mögött is rossz szándékú férfiak állnak, akik elhibázott népességcsökkentési tervükkel biztatják a szélütött pszichopata nőszemélyeket, pl. Mary Daly, Andrea Dworkin hogy ócska, kritikán aluli könyveiket nyilvánosságra hozzák. Ilyen kemény, sikeres gerillamozgalom mögött nem állhatnak nők.  Egy lavinaszerű folyamatot indítottak sajnos, ami önálló életet él, talán már ők is megbánták, hogy elindították.

A nők befolyásolhatók, azt csinálják, amit mondunk nekik. Ha a kurválkodás a divat (lásd Luvnya kiáltvány), akkor kritika nélkül átveszik, hogy most ez az elvárás, így kell viselkedni. A tévén át távirányítással vezérlik őket, hiszen hipergámok, tekintély-őrültek, amit az alfák mondanak, az szent! Nem a nőket hibáztatom, hanem azokat az aljas törekvéseket, amelyek a rosszabbik énüket hozzák ki belőlük, és elhitetik velük, hogy a család szétrombolása az ő érdekükben történik. Jaj, még ezt is elhiszik! A hatalom már az ő kezükben van, ezzel láthatólag képtelenek mit kezdeni.

A szerző rémlátomását látjuk mindennapjainkban kiteljesedni, a hatalom szokatlan ízétől megrészegült eszelős nőszemélyek bosszút esküdtek. Nemcsak a feminácik, hanem már minden nő benne van. Úgy terjed, mint egy pestis fertőzet.

hgyi
Szerkesztő

Hogy a patriarchátusban is a nők irányítanak, nekem merész kijelentésnek tűnik.”
válasz:
“… ami női, az rejtett, míg ami férfi, az nyílt – így a női társadalmi hatalom is rejtett. Bár igaz, hogy a nyílt hatalmi pozíciók többségét férfiak birtokolták a múltban, …”

Ha a jelen időről van szó, én olvastam már magát feministának mondó nőtől, hogy már nincs patriarchátus.

A népességcsökkenéshez:
A múltkor egy műsorban hallottam – Prof. Dr. Kopp Mária, vagy Pongrácz Tiborné mondta -, hogy túl toleráns a társadalmunk a gyermektelenekkel szemben. Ma már nem sajnáljuk őket, hanem azt mondjuk, hogy mindenkinek joga van eldönteni, akar-e gyereket.

És ugyanebben a műsorban a fent említett szakemberek egyike azt is mondta, hogy korunk férfi-nő konfliktusa egy mesterségesen gerjesztett konfliktus a két nem között.

Nem a nőket hibáztatom, hanem azokat az aljas törekvéseket, amelyek a rosszabbik énüket hozzák ki belőlük, és elhitetik velük, hogy a család szétrombolása az ő érdekükben történik.”
Erre is a már említett műsorból idézek és szintén a fent említett szakemberek egyike mondta: A férfiak szerepe alapvetően megváltozott. De hogyan élik meg a férfiak a családban megváltozott szerepüket? És hogyan kezelik a nők megváltozott szerepét? (Nem segít nekik ebben a társadalom.) Ez abból is látszik, hogy pl. a 90-es években rendkívül módon megnőtt a 40 és 60 év közötti férfiak halálozási aránya – főleg a stressz okozta betegségek révén.

 

 

antagonisztikevics
Olvasó
antagonisztikevics

Valamit nagyon félre méltóztatnak érteni, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A szervezett és évek óta működő aknamunka a keresztény euroatlanti civilizáció felszámolására egyre sikeresebben halad! Csak a forrása más, mint gyanítjátok!

Nézzétek meg, mikor is kezdődött, hol és minek, kiknek a hatására és hova vezet mindez?

A Korán egyértelműen leírja a hithű moszlim legfőbb kötelességét: Terjeszteni az iszlámot, bármi áron és bármi módon, “míg a Próféta (legyen áldott) igazsága nem uralkodik mindenütt a Földön.”

A 19. szd közepére az iszlám legfelvilágosultabb, legműveltebb gondolkodói számára világossá vált, hogy a katonai, technikai versenyt végérvényesen elveszítették, a hagyományos módon (dzsihád) rátámadni a Nyugatra egyenlő az öngyilkossággal. A modernizáció európai útja az iszlám számára követhetetlen, az alapelveik különböznek annyira, hogy az ilyesfajta kísérlet kudarcra van ítélve. (Mint azt Atatürk kísérletének nyilvánvaló kudarca mára egyértelműen bebizonyította -egyetlen valós eredménye a kisázsiai görög kolóniák felszámolásán túl a nagyszámú trójai faló exportálása Németországba), Az iszlám legműveltebb, legokosabb koponyái már Henry Dunant, majd Florance Nightingale munkássága nyomán felismerték, hogy a Nyugat, bár katonai hódítással kívülről le nem győzhető (legfeljebb az egymás közti háborúk gyengíthetik le kissé), de a keresztény alapelvek hosszú évszázadok után VALÓDI komolyan vétele (szeressétek ellenségeiteket) és a liberalizmus legelmebetegebb öngyilkos alapelveinek (az idegen szép, az idegen jó, a kultúrák egyenrangúak) egyre szélesebb elterjesztése kezdi megásni a sírjukat. A moszlimok egyetlen tennivalója, hogy besurranjanak a hátsó ajtón, játsszák el a jó cselédet és szaporodjanak, a felszínen civilizációt mutatva, de közben megőrizve identitásukat. A moszlim államok közben az erőforrások és pénzeszközök minél nagyobb részére tegyék rá a kezüket és kerülő utakon pénzeljenek minden olyan mozgalmat, ami gyengíti a keresztény euroatlanti kultúrát.

A sikerük tagadhatatlan! Az egységsugarú európai még mindig Rotschilddal azonosítja a karvalytőkét közben a világ legnagyobb pénzügyi konglomerátumai arab és kínai kézben vannak.

 

the hermit
Olvasó

ne haragudj, de ilyen erővel a KGB ügynökei is lehetnek a felelősök…attól függ, kinek milyen kényszerképzete van éppen.

antagonisztikevics
Olvasó
antagonisztikevics

Tudod, a KGB mint a Világösszeesküvés rejtező ám irdatlanulaljas, mindengonoszkútfeje szívcsakrája nem igazán hiteles, mert nem nyílnak világszerte új és új pianyír és komszomolec fitneszközpontok, SzK(b)P Pravda-olvasó termek és Marxizm-Ljenyinizm oktatóközpontok. Míg mecset és medresze naponta 78542 db.

Amúgy meg kapaszkodj és ülj le! (Nyert, helyet cserélhet a tűznyelővel!)

A KGB IS benne van (már CSEKA kora óta szeretne valami eredményt felvonultatni, mert a “békeharc” kifújt). De csak mint alsegédcsicska helyettes, de benne van! Ha nem tűnt volna fel, alig robbantgatnak manapság a csecsenek Moszkvában, viszont Szíria kap alkatrészeket a győzhetetlen szovjet fegyverekhez, Irán meg megkapja azt a légvédelmi rendszert, amit ivánék már régen szeretnének élesben kipróbálni amerikai technika ellen.

the hermit
Olvasó

Nincs világösszeesküvés, hülye emberek vannak.

antagonisztikevics
Olvasó
antagonisztikevics

Persze, hogy nincs!

Kultúrák nyomulása van. Csak amíg az az ördögi McDönci, Kfc, Cocacola és egyéb szörnyűségek franchise alapon nyomulnak és eldöntheted, hogy eszi-nemeszi, addig a moszlim kultúra teliszül virágzó városokat és onnantól a rendőrök se merik oda betenni a lábukat. Melyiktől is kell félni?

antagonisztikevics
Olvasó
antagonisztikevics

És még egy aprócska kiegészítés:

Míg Tijuanatol Valparaisoig, a Sveagruvától Aucklandig, Nuuktól Petropavlovszkig egy emberként harsogja minden haladó ajak: “Jenkigóhóm! El a kezekkel az ásványi kincsektől!” addig a lófausztot se érdekli, hogy Kína MÁR MOST birtokolja Afrika kétharmadának kutatási, kitermelési és bányajogait. Éppen most foglalja el a Fülöp-szigetek és Vietnam kontinentális talapzatának olajkincset rejtő, eddig még még el nem foglalt maradékát, folyamatosan telepíti be Tibetet és Ujguriát, Külső-Mongóliát. Halálba fikázzák az usákokat a cokettókvóta miatt és szartse érdekel, hogy már évek óta Kína a legnagyobb szennyező és ötévente duplázza a kibocsájtást.

Én is irigy vagyok az usákokra, mert sokkal több a szerencséjük mint az eszük, érdemtelenül gazdagok és utálom, hogy elmebeteg módon farizeusok és prúdek.

De azért a tények azok tények, és ha közeli lesz a Ruméliai Kalifátus kikiáltása, akkor oda fogok emigrálni. Nem Teheránba vagy Pekingbe.

Koriander
Olvasó
Koriander

Ha szerkesztő lennèk, èn most ezt a kommentet kitennèm posztba (nem èrtek mindenben egyet Antagonnal, de a hsz dàtumàt tekintve ès a mstani aktualitàst, a lap felèlesztèsère sokkal inkàbb èrtelmes ès alkalmas, mint tovàbb ràgni kiè a Hang vitàt).

Naooo
Olvasó
Naooo

“közben a világ legnagyobb pénzügyi konglomerátumai arab és kínai kézben vannak.”

Mese habbal. De jó kis *MODERÁLVA* mosdatás.

szemcsi
Újságíró

Nem hiszem, hogy az araboknak bármi köze lenne a feminizmushoz, hacsak nem annyi, hogy a femcsik által tönkretett Európa és USA az ölükbe hullik. Hol van már Martell Károly, Cid vagy Don Juan de Austria, akik megvédték az eu-i civilizációt? Ha egy kínai vagy arab utazó eljön ide Budapestre, azt láthatja, a luvnyák büszkén riszálják magukat az utcán, és ebből könnyen megállapítják, hogy valami nincs rendben, hiszen ilyen jelenség a keleti világban sehol nincs és nem is volt. Talán mosolyognak azon, hogy nálunk az asszonyok uralkodnak, mi meg szégyenkezhetünk. Csakhogy már ők sincsenek biztonságban!

Az érdekes, hogy az “usákok” azzal az egyik nem titkolt céllal háborúznak, hogy a muszlim nőket “felszabadítsák” az elnyomás alól. A feminizmus tehát olyan ügy lett, amiért háborúzni is érdemes, ha győznek, keleten is olyan erkölcsi züllés fog bekövetkezni, mint itt. Egyszóval amíg mi itt vitatkozunk, a femcsik szépen meghódítják az egész világot.

Ez a zenei video klip mutatja, hogy már náluk is elkezdődött a nyugatiasodás:
előadó: Miriam Fares – Moukanoh Wein

http://www.youtube.com/watch?v=GPJAcFFAht4

antagonisztikevics
Olvasó
antagonisztikevics

Ugyan már!

És Mihail Jevgrafovics Szaltikov-Scsedrin Misa nevű jobbágyának mi köze volt a Cár Atyuska magyarországi intervenciójához? Akakij Akakijevics hetedosztályú segédiktatónak Port Arthur ostromához? Ha netán félreértetted volna nem az “arabok” (amúgy MOSZLIMOK-ról beszélek, malájtól perzsán, törökön át berberig, négerig) találták ki a feminizmust, ők csak lestek az alkalomra és rácsaptak minden ígéretesnek tűnő, fellazításra, rombolásra, bomlasztásra alkalmasnak tűnő új eszmére. Merthogy azt már 2-300 éve tudják, hogy fegyverrel, nyílt harcban esélyük sincs.

A keleti turisták meg elkönyvelik, hogy ezek az ostoba nyugatiak hagyják az utcán fényes nappal szabadon kószálni a rüfkéket, ahelyett, hogy a szórakozónegyedbe tessékelnék őket.

A moszlim nők felszabadítását is félreérted. Ez egy jó ötlet lenne, ha működne. A felszabadult, önálló nő ugyanis max. 1-2 gyereket szül. meg van oldva a túlnépesedés kérdése. Sajnos _NÁLUK_ ez nem működik.

A linkekből meg nem vonnék le semmiféle következtetést. A szórakoztatóipar több ezer éves hagyományai jól megférnek a család nőtagjainak szigorú alávetettségével.

Ezeket nézd inkább, ez legalább autentikus, nem helyi nőnemű lagzilajcsi:

http://www.youtube.com/watch?v=VohAxpboJAs&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=4p2-NNne-1k&feature=related

the hermit
Olvasó

Egyébként tökéletesen alátámasztjátok a cikk azon állítását, hogy a férfiak semmiben nem értenek egyet

Legfeljebb abban, hogy semmiben nem értünk egyet

antagonisztikevics
Olvasó
antagonisztikevics

Nono!

Már megint túlzásokba esel! Például a férfiak 87.2 %-a EGYETÉRT abban, hogy a sör az emberiség történetének egyik legragyogóbb vívmánya!

Alter Ego
Szerkesztő

Nekem egyszerre tetszenek és nem tetszenek Rob Fedders gondolatai. Egyrészről úgy hiszem, jól mutatja be azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek a “férfi a saját útját járja” elv mentén, szervezett férfijogi mozgalmak nélkül is jelentős társadalmi nyomást fejtenek ki. Másrészről viszont egy olyan téves képet mutat fel a férfiakról, amely szerint a férfiak képtelenek az egyetértésre és az együttműködésre. Egy olyan kooperációra képtelen, individualista férfiképet mutat fel, amely nem vág egybe a valósággal. Elég egy pillantást vetni vadászó, háborúzó őseinkre vagy a ma is ezt az utat járó természeti népekre, és láthatjuk, hogy a férfiak sikeresen szerveződnek közösségé, képesek  kiválóan működő közösségeket szervezni, bizonyos alapelvek és célok (például vadászat és önvédelem) tekintetében tökéletesen egyetértő és cselekvő, homogén közösségeket létrehozni. Bikacsordák pedig igenis léteznek! Ezt nem észrevenni szarvas-(bika) hiba. Ezzel ellentétben inkább a női csoportok azok, – ahogyan ezt bárki láthatja akár egy munkahelyi kollektívában is – amelyek úgy tűnik törvényszerűen bővelkednek a széthúzásban.

Egészen más dolog viszont a férfijogi és nőjogi mozgalmak sikerességének az összehasonlítása. Azok a férfijogi kezdeményezések, amelyekkel Rob Fedders találkozott, meglehet, hogy halálra ítélt próbálkozások voltak, mivel “a férfiak közel sem olyan jó áldozatok, mint a nők”, azonban a férfijogi fellépésnek léteznie kell más formáinak is; amelyek nem áldozat szerepből próbálnak meg politizálni, hanem “agresszív” fellépéssel követelik ki a társadalmi igazságosság elve alapján a férfiakat megillető jogi és társadalmi megbecsülést. A nem létező vagy rosszul működő férfijogi szerveződések problémájának okait valójában abban kell keresnünk, hogy bizonyos alapelvekért addig nem állnak ki a férfiak, amíg valaminek a személyes vagy társadalmi veszélyességének mértékét nem tekintik jelentősnek. “Aquila non captat muscas“, avagy  “A sas nem vadászik legyekre” – idézte a mondást Raon néhány napja a feministákkal való értelmetlen, parttalan vita kapcsán, és pont ez az elv az, ami a férfiakat távol tartja a szervezett férfijogi fellépéstől.

Egyébként a társadalmi jelenségek veszélyességének megítélése csalóka dolog, mert bár a feminista térnyerés nem fenyegeti közvetlen módon érzékelhető formában senkinek sem a létbiztonságát, mégis egyes társadalmi változások összhatásukban rendkívül férfiellenesek és egyben társadalomrombolóak. Azt hiszem a mélyebben gondolkodó alkatú férfiak felelőssége, hogy a többiek figyelmét ráirányítsák ezekre a közvetlen hatásuk mértéke miatt alábecsült jelenségekre, veszélyekre.

Mint írtam pár sorral korábban, ezzel együtt a férfijogi fellépésnek biztosan lehetséges olyan arculata, amely az eddigi próbálkozásoknál sokkal több férfit mozgósít. Rob Fedders azt hiszem akkor is téved, amikor úgy gondolja, hogy a társadalmi változások kieszközölését a nőkre kellene hagyni. Ahogyan arról sem kérdezték soha a férfiak az asszonyaikat, hogy háborúba szükséges e lépniük, vagy az űr felfedezésével sem vártunk addig, amíg a nőket is érdekelni kezdi, hogy mi van a kozmoszban, ugyanúgy a most szükséges társadalmi változások kezdeményezését sem kell a nőkre hagynunk.

szemcsi
Újságíró

Alter Ego: A nőneműek azért állnak össze csordába, mert félnek egyedül. A jobboldali politikai pártok tulajdonképpen anti-feministák, habár külön anti-nő alapítvány vagy hasonló nincs, mégis a pártok keretein belül megvannak a családbarát törekvések. Értem a szerző gondolatait, de (még) nem látom ilyen sötéten a helyzetet, mert nálunk még nem olyan rémes a helyzet, mint Kanadában, ahol a szerző él.

Alter Ego
Szerkesztő

Pedig statisztikák bizonyítják, hogy nálunk is rendkívül jelentős társadalmi változások zajlanak, amelyek a családok totális szétesését és a népességfogyást okozzák. Erre már évtizedekkel ezelőtt is figyelmeztetett például Fekete Gyula szociográfus, és maga is jelentős szerepet tulajdonított ebben a feminizmusnak. Bővebben erről remélem hamarosan egy készülő cikkemben. Szerintem túl sokan becsülik alul a probléma nagyságát, amiben persze a megfelelő tájékoztatás hiányának is szerepe van.

Ha azt gondolod, hogy jobboldali pártok antifeministák, akkor nézd meg ezt a cikket és képet a jobbik saját weboldalán, amelyen Halász Pálma és Vona Gábor tetszelegnek együtt. Szerintem ennyit a jobboldal feminizmus ellenességéről.

the hermit
Olvasó

Én azon csodálkozom, hogy ennyien beszopják a Jobbik-féle demagógiát. Persze valahol értem, de akkor is bosszant.

Arról, hogy a jobb vagy a baloldali pártok inkább antifeministák: a jobboldal akár természetes szövetségesünk is lehetne (mert a feminizmus alapjában baloldali gyökerekkel rendelkezik), ha lenne ma tisztán bal vagy jobboldali párt, de nem nagyon van ilyen. Ráadásul, ha ma meg meri említeni valaki a férfijogok kérdését, politikai öngyilkosságot követ el.

szemcsi
Újságíró

Morvai Krisztina, wikipédia: “A magyarországi családon belüli erőszak jelentős kutatója, … feminista aktivista.”

Ez valóban meglepő! :(

brandon
Olvasó
brandon

Jó cikk, de láthatólag nem ástál elég mélyre gondolatban, hogy átlásd a lényeget. Mintha azt akarnád sugallani, hogy a (béta) férfiaknak jó lenne, ha visszahajthatnák a fejüket a feminista rabigába kenyérkeresőként. Mintha arra kellene rávenni a nőket, hogy nagy kegyesen visszafogadják a szolgalelkű bétákat. Francokat. Ha a férfi öntudatra ébred a mátrixban, és beveszi a “piros kapszulát” mit lát? A maszkulinitás és férfiasság semmi más, mint az elvárt lemondás elfogadtatása a férfi hiúságára alapozva. Legyél férfias, önfeláldozó aki szorgosan dolgozik a szegény, gyenge, örökké áldozatszerepben lévő nőre. A férfinak ne legyen igazságérzete, ő csak ne akarja magát a nőkkel összehasonlítani társadalmi igazságosság terén, mert ő nem nő, tehát más mércével van mérve. Ez a férfiasság alapjellemzője: kevesebbet vár el, és többet ad. Ez semmi más, mint a gyerekkor óta belevert, nők által a férfiakra erőltetett szolga szerep. Ezért kap elismerést a társadalomtól, ami a nők akaratát tükrözi. Ha más utakon jár, akkor nyápic, férfiatlan, feminin, csavargó satöbbi. A társadalmi shaming language elég kreatív ezen a téren, hogy a férfiakat a bennük kialakított szégyenérzetüknél és az alkalmazkodási vágyuknál fogva visszahajtsa a rabigába. Neki milyen jó lesz azáltal, ha családja lehet. Mi a jó benne? Az, hogy szolgálhatja a nőt és a gyerekeit azért, hogy mindig kéznél legyen a p*na? Fölösleges. Vannak, akik elég p*nához jutnak az nélkül is, hogy akár a kisujjukat megmozdítanák a nők eltartásának irányába. Ott vannak az alfák, és a PUA-k, nem hagyják, hogy a nők manipulálják őket. Ők manipulálják inkább a nőket. Ez a képesség az, amire a férfinak szüksége van. A férfi szabadnak született, nem önérzet nélküli kizsákmányolt kenyérkeresőnek. A megtermékenyítésen kívül semmi más neméből eredő kötelezettsége nincs a nők felé. Az összes többi csak a társadalom által ráerőltetett szolga szerep mindenféle színes papírba csomagolva, (lovagiasság, maszkulinitás, kenyérkereső) hogy ne vedd észre. Ne legyen igazságérzeted, jogosultságérzeted, mert attól vagy férfi, hogy önfeláldozó vagy, és nem nyavajogsz. A nyavajgás rossz, mert azt jelenti, hogy nem akarsz tűrni, lázadsz az intézményesített rabszolgasors ellen. Ennek a továbbfejlesztett változata a shaming language. A férfi az kussol, tűr, mert ha nem, akkor nem maszkulin, férfiatlan ami szégyen. Egy színjáték, ahol a rosszabbik lapot húztad, mert kinőtt a farkad. És ez a színjáték végigvonul az egész patriarchális berendezkedésen is. A hippi mozgalmakat meg nem értem, miért kritizálod, az MGTOW is egy modernkori hippi mozgalom, akik elvetik a társadalom által az emberekre tukmált “értékeket”. Ennek a színjátéknak csak akkor lesz vége, ha a férfiak többsége felébred, és röhögve mond nemet a szexista alapon számukra előírt férfiúi kötelezettségekre. A társadalmi rendszer régi volta, vagy mostani volta csak a módszerekben különbözik a cikk alapján is. A lényeg, hogy az egyik sz@ros vödörből akarsz átlépni a másikba. Mi célból? A feminizmus csak az eszközöket változtatta a rabosításra, de az alapelv régen is megvolt.

Pash Cutter
Olvasó

Ha jól értem, Brandon, akkor te ellensége vagy a patriarchális társadalmi rendszernek. Számodra csak egy a nőknek kedvező, a férfiakat rabosító konstrukció. Vagyis a földön gürcölő jobbágy és a trónján ülő király egyaránt rabszolga volt, míg a parasztlány és a királynő osztozott egymással a férfiak feletti uralomban. Valójában az ókori társadalmak óta nőuralom van, amit ideje megtörni. Ez valahogy nekem a feminista gondolkodás megfordítása, semmi több.

Reszet Elek
Szerkesztő

Érdekes ez a cikk. Alkalmanként újra és újra elolvasom.

Mégha a következtetések nagyrészével egyet is kell értenem valahogy az alapfeltételezések némelyike sántit nekem.

A szerző legfontosabb alaptétele az, hogy a női princípium alapvetően amorális, együttérzésre képtelen, önző, manipulatív és narcisztikus. Ezt így ebben a formában túlzásnak tartom. Bizonyos szempontból a kijelentés azt sugallja, miszerint a nő természeténél fogva a “bűn tégelye”, míg a férfi ugyancsak ebből adódóan alapjában véve magasabbrendű ill. többre hivatott lenne.

Ha azt állítanánk, hogy a feminizmusnak köszönhetően ezeket a valóban létező személyiségjegyeket a társadalmi közeg felerősíti ill. a felszínre hozza a nőkben, az számomra már elfogadható kijelentés lenne.

Reszet Elek
Szerkesztő

Ha már Schopenhauer…

“A nemi becsületet bővebben kell taglalnunk, s ki akarjuk mutatni, hogy minden fajta becsület hasznossági szempontokra vezethető vissza. A nemi becsület – természete szerinti – férfi- és női becsületre oszlik, és mindkettő jól értelmezett testületi szellemnek tekinthető. Az utóbbi feltétlenül a fontosabbik, mivel a nők életében a nemi viszony a legfőbb szerepet játssza. A női becsület azt jelenti, hogy a közvélemény szerint a leány egy férfiúnak sem, az asszony csupán a vele házastársi viszonyban levő férfiúnak adja oda magát. E nézet fontossága a következőkön alapul. A női nem a férfinemtől mindent elvár és követel, amit kíván és amire szüksége van; a férfinem a női nemtől elsősorban és mindenkor – csak egyet kíván. Tehát olyan berendezkedésnek kellett létesülnie, hogy a férfinem a nőitől az egyet csak úgy nyerhesse el, ha magára vállalja az összes gondokat és következményeket, s gondoskodik a viszonyból származó utódokról: az egész női nem jóléte ezen a berendezkedésen alapul. Hogy ennek érvény szereztessék, a női nemnek szükségképpen össze kell tartania, és kellő esprit de corps-t (csapatszellem) kell mutatnia. Ilyformán a női nem, mint egész s szorosan zárt kör áll szemben a férfinemmel, mely testi és szellemi túlsúlyával urává lőn az összes földi javaknak, s a férfinemet, mint közös ellenséget, meg kell hódítania és legyőznie, hogy annak legyőzése útján a földi javakból a részét kivehesse. E végső cél okáért az egész női nem legfőbb becsületbeli ügye és célja, hogy a férfinem előtt minden házasságon kívüli nemi érintkezés lehetetlenné tétessék; hogy ezáltal minden férfi belekényszeríttessék a házasság révébe, mely a meghódolás bizonyos neme – és így a női nemről való gondoskodás a férfiak vállára helyeztessék.”

Reszet Elek
Szerkesztő

Furcsa belegondolni, hogy ezt úgy másfélszáz évvel ezzelőtt írta mert annyira időszerű.

Reszet Elek
Szerkesztő

Persze kérdés, hogy ezt a schopenhaueri pinavadász ösztönt lehet-e kontrollálni. Egyes férfiak szerint a nők feletti uralom egyedüli záloga csakis a tudatos és nem ösztönszerű péniszhasználat lehet. Lásd pl. A multorgazmusos férfi avagy egy másik útként az alábbi link.

Adolf Weininger
Újságíró

“A szarvasmarha a faj neve. A tehén a nőstény, amelyiknek már volt borja. Amelyik még nem ellett, azt hívják üszőnek. A bika az ivaros hím. Ha fiatalon herélik, akkor tinó, felnőtt korában ökör. A még nem ivaros fiatal állatot borjúnak nevezik.”

Bikacsorda kifejezés nincs, tehéncsorda van, ez tényleg a nemek szerint eltérő együttműködési hajlandóságot látszik alátámasztani. Viszont van marhacsorda, ami tartalmazza a bikacsorda lehetőségét. Plusz ha a cikk szellemét nézzük ökörcsorda is kéne legyen (hisz az ökör a női világrendbe drasztikusan beilleszkedett bika:), és olyan sincsen, ha jól tudom.

Vagy ez baromság?

(Páros ujjú kérődző, főleg szarvasmarha, más jelentésben igavonó – ilyenként akár szamár is -, átvitt értelemben durva-állatias és/vagy nagyon buta ember.)