0 megosztás

Kulturális androfóbia

A feminizmus érzékenysége az abszurditásig fokozódik, amiközben alig méltatják figyelemre kultúránk androfób Janus-orcáját. Ennek egyik oka, hogy a megkérdőjelezett erejű erősebb nemet hallgatólagosan mégiscsak erősebbnek vélik, ezáltal – ellentétben egyéb csoportokéval – magasra, megugorhatatlanra saccolják ingerküszöbét. Ez az íratlan szabály azonban opponálja az egyenrangúsító, jogegyenlítő hitvallást.

A férfidehonesztáló propaganda már az olvasni tanulgató, 6 esztendős fiúcskákat szembesíti eredendő bűnösségükkel. Látleletet terít – az anyák ilyetén megbízhatatlanságát is felvillantva – Janikovszky Éva olvasókönyvi novellája, mely nem átall az alábbi kijelentéssel indítani: „A fiúk szemtelenek, durvák és csúnyán beszélnek.” A cím „Örülj, hogy fiú!”, hisz az iromány végső soron a mellett érvel a leendő édesanyáknak, hogy meggyőződésüket megtagadva fogadják el az utód ellentétes nemének lehetőségét. Hízelgő alapállás a gyermeksorsra; ha puhítani, képezni kell a szerető anyukákat annak érdekében, hogy ne irtózzanak egy esetleges fiúgyermektől, miért zokon veendő, hogy a fiú önbeteljesítő jóslatként valóban szemtelen, durva és csúnyán beszél? Egy másik kötelező irodalom (Vicces ez a Zsuzsi) ugyanezt a problémát járja körül még viccesebben: anya és leánya számára szintén elképzelhetetlen egy hímnemű kistestvér világrajövetele. Erről értesülnek tehát az elsős, másodikos kisfiúk az oktatási intézményben. És ezen elkönyvelés tudatában viseljék magukat.

Amennyiben az iskolai tankönyv ennyire empatikus, a televíziós műsortól nyilván nem várható ennyi jóízlés se. Az amúgy aranyos, senki méltóságát nem sértő, bájosan erotikus multimédiás anekdoták elleni prüdéria kihisztizte, hogy a korszellem férfiakat pejoratív színben feltüntető, gúnyoló vagy ócsároló sémákhoz pártolt, gondolván, őket úgyse zavarja az ilyesmi. Ma már nincs családi vígjátéksorozat az „evolucionális elv” nélkül, hogy a családi konstellációban szükségszerűen a férfinak kell alulmaradnia. Érdemes figyelni a manapság futtatott sorozatok férfiellenes sugallatára. A 2001-től futó Jim szerint a világ (According to Jim) tipikus példája annak a forgatókönyvi panelnek, amelyben a férj a buta, lusta, szerencsétlen flótás, akivel szemben a „rátermett” feleségnek az epizód végére mindig igaza lesz. Dettó a szereposztás az Igen, Drágám! (Yes Dear, 2000-) című házaspártörténetben, amelyben ráadásul ugyancsak meg akarják előzni egy fiúivadék létrejöttét. Az Életem értelmei (My Wife and Kids, 2001-) nevezetű fekete komédiában az apa, a fiú és az anya megegyeznek abban, hogy „egy családban a nő hozza a döntéseket”.

Az ifjúsági kabarék hasonlóan méltányos és igazságos hozzáállást rendszeresítenek: a Sok sikert, Charlie! (Good Luck Charlie, 2010-) apai feladatot firtató részében az asszony kijelenti, hogy urának hatásköre a vezetésoktatásra és a fűnyírásra szűkül, előbbi játssza a família tekintélyes fejét, utóbbi a tehetetlen balekot. A 12 év körüli korosztályt megcélzó vígjátéksorozat, a Shake It Up (2010-) poénja végett lánygyerekével fog össze az édesanya azért, hogy jól megalázhassa fiát, mintha mi se lenne természetesebb a családban és a pedagógiában a nemi alapú elfogultságnál. Mindez csupán ízelítő a jelenleg hangadó genderideológiából, de a minta reprezentatív.

Post Author: Fox

f Facebook
0 megosztás


18
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
9 Egyéni hozzászólás
9 Válasz hozzászólás
1 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
9 Hozzászólások szerzői
daphneantagonisztikevicsAnimebjhgyidon Fefinho Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Deansdale
Admin

Isten hozott nálunk!

A cikk nem rossz, de a feministák már eddig is azzal vádoltak minket, hogy túlságosan kifinomult a modorunk, és érthetetlen kifejezéseket használunk – erre most rátettél egy lapáttal :)

Alter Ego
Szerkesztő

Talán ne tekintsük mérvadónak, hogy az “ellenérdeklet tábor” (Nőkért.hu) olvasói néha szövegértési problémával küzdve erre panaszkodnak! ;)

Sajnos jól látszik, hogy több  fronton zajlik a fiú gyermekek egészséges mentális fejlődése elleni “kultúrtámadás”. A Wikipedia antifeminizmus szócikkében korábban már igyekeztem ráirányítani a figyelmet egy szintén az oktatás területéről származó példára: “Magyarországon például a fiatalok oktatására szánt sulinet.hu digitális tudásbázisába is olyan anyag kerülhetett, amely a súlyosan sértő, diszkrimináló “férfierőszak” szót alkalmazza a családon belüli erőszak jelenségére.” – És egy manipulatív kérdőívben még szépen körbe is magyarázzák:

http://regi.sdt.sulinet.hu/Player/default.aspx?g=053f4b04-0421-4814-bb19-bc5f95b4d7fc&cid=11f63a50-9445-4b02-9278-eb340023ffe1

the hermit
Olvasó

Látom te is comedy centralt nézel.

érdekes hogy az Acording to Jim-ben nem éreztem ezt, mert Jim párszor csúnyán megleckéztette a feleségét egyfajta game-mel, Jim figuráját pedig legkevésbé sem látom butának…  de a másik kettőben, főleg a Yes, dear-ben undorító, ami folyik.

don Fefinho
Újságíró

Nagyon felkapott lett egyébként az antifeminista téma mandineren.

hgyi
Szerkesztő

Janikovszky Évát meg kell védenem…
“A lányok nyafkák, kényeskedõk és semmi se jó nekik. Bezzeg a fiúk ! Egy fiú az okos és erõs és bátor!” (Örülj, hogy fiú!)

“A fiúk meg okosak, bátrak, erõsek.
Sõt azt is, hogy egy anya is jobban örül a fiának. Mert a lányok kényeskedõk, nyafkák, hiúk.” (Örülj, hogy lány!)

Az említett tévéműsorokat nem ismerem. Szörfözés közben találkoztam már velük. A minap annyit láttam az egyikből – címét nem tudom -, hogy asszony egyetemre jár, férj nyűgös. Asszony rájön, hogy nem érdekli a fennkölt társalgás, amelyet évfolyamtársai folytatnak, és arra is rájön, hogy azt sem érti, amit épp olvasnia kell. Otthon közli, hogy ő buta ehhez és abbahagyja. Férj biztatja, visszatuszkolja.
Aztán itt kimaradt nekem valami – ott folytattam, hogy valamilyen papírokkal (talán beadandóval) rohannak egy parkon át, ahol férj elakad egy telefonban…

don Fefinho
Újságíró

Dehát miért kellene nekik ilyen tanmese? Ez is csak egy próbálkozás a betörésükre, hogy behódoljanak a hímnemű csecsemő képében jelentkező patriarcha elnyomásnak, kiszipolyozásnak, rabszolgaságnak. Pedig ha ehelyett a kisfiúkat zsigerből ledobálnák a Taigetoszról, akkor máris felszabadulna az idő az önmegvalósítás olyan mélységeire, mint a körömlakkozás, sminkelés, a bedrogozva-elázva szendvicsbevágódás, vagy a rosszindulatú pletyka-szeánszok.

Animebj
Olvasó
Animebj

Az idei (2012) augusztusi IPM-ben a szülők saját gyerekeik nevelésében tanúsított hamis elképzeléseikről írt egy tanult ember. Egy amerikai kutatással példázta, hogy a gyerekek viselkedését majdnem 50%-ban a genetika határozza meg, a másik feléért a környezet és a családi háttér (ez utóbbi kevesebb, mint 10% !). Ha jól értelmeztem a cikket, akkor bizony szinte semmi igazi ráhatása sincs a szülőknek gyerekeikre, hiszen szó szerint vérük felel személyiségük tekintélyes részéért. Ebből következően az evolúciót képtelenség legyőzni, nem lehet azt alávetni a feminista értékrendnek, így ha kissé hamis kép is alakul ki az általuk uralt médián keresztül a férfi nemről a lányoknak, végül így is-úgy is győzni fog a tapasztalás és a természet rendje.

 

antagonisztikevics
Olvasó
antagonisztikevics

Nem nagyon reklámozzák, mert a jó 60-70 éve uralkodó nevelés”tudományi” kánonnal aztán végképp nem fér össze (a nevelés minden, az öröklés semmi), de a legkülönfélébb természeti népeknél valamint a “megengedő, be nem avatkozó” alapú bölcsődékben óvodákban valami érthetetlen módon a fiúk kiabálva rohangásznak, kergetik egymást, birkóznak, bandáznak, fára másznak, mindenfélét építenek, míg a lányok főzőcskét, kertecskét, bogyógyűjtést, babázást játszanak vagy folyton változó klikkeket alakítva kibeszélik az épp jelen nem lévőt.

daphne
Olvasó
daphne

Ezt én sem értem, miért kellett Janikovszky Éva könyvét is ideidézni a férfiellenes irodalom bemutatására. Az a két könyv, Örülj, hogy fiú, Örülj, hogy lány párban kaphatóak, és a szövegük is tükörképei egymásnak. Szerintem, a többi könyvéhez hasonlóan, nagyon kedves és vicces szövege van, egyáltalán nem bántó sem a lányokra sem a fiúkra nézve. Ami negatív előítéletet leír a fiúkról, ugyanannak a párját a lányokról is, de az egészből végül az derül ki, hogy akár fia, akár lánya van egy anyának, az milyen fantasztikus dolog.