Ez a cikk a brit Telegraph egyik írásán alapul és korunk partnerkapcsolati, társadalmi viszonyairól kíván képet adni. Azt már ki-ki saját tapasztalatai alapján eldöntheti, hogy mennyire érzi hasonlónak a magyar állapotokat. Azonban remélem, hogy mindenképpen okulásunkra szolgál az alábbi brit társadalmi körkép.
“Jelenleg nem engedhetem meg magamnak a szexuális életet” – mondja Lysette Peter, 43 éves ügyvéd, aki a minap szakított 54 éves bankár partnerével. “Olyan életstílusa volt, amit a válságnak köszönhetően én nem tudok megengedni magamnak.” Egy másik brit nő, aki 39 évesen immár kissé gömbölyded, hat hónapja él partner nélkül, mivel, ahogy ő mondja: “Jelenleg túl sokba kerül egy pasi. Nem csak a szépségápolás költségeiről van szó, de a férfiak manapság elvárják, hogy fizesd ki a felét mindennek.”
Volt idő, amikor a 30 alatti független nők birtokolhatták a színes magazinok által reklámozott termékek ezreit – egy Prada táskát, egy jól hangzó lakcímet a város egyik vállalható negyedében (Augusztusban Olaszország, Januárban a francia Alpok) és egy szeretőt, aki csak az életük pompásabbá tételén fáradozott, fizette a szépségszalon és fehérnemű számlákat. Mostanában azonban a megszorítások és a munkanélküliség egyre több középosztálybeli nőt kényszerít választásra a férfiak költséges életstílusa és a szerelem teljes hiánya között, ami sok esetben végül az eddig komolyan fel sem merülő opció választásához vezet: Semmi szex és New York.
A Cumbria Társadalomkutató Intézet jelenlegi felmérése szerint a 35 – 51 éves kor közötti egyedülálló nők száma 7 százalékkal nőtt az elmúlt két (!) évben. Úgy tűnik, hogy egy állandó partner sokuk számára elérhetetlenné vált. Dr. Angela Hutton, aki a jelentést összeállította, így nyilatkozott: “A tényezők egyike kétség kívül anyagi természetű. Ha a nőknek fontossági sorrendet kell felállítania, akkor a hiteltörlesztést és az autó fenntartását, valamint a tőlük függők eltartását választják, és inkább lemondanak a férfiakról, akik lassan már a luxus kategóriájába esnek.”
Már régen nem titok, hogy a társkereső oldalakon sokkal több nő keres partnert, mint férfi, és hogy a férfiak ebből olykor anyagi előnyöket kovácsolnak. Ahogy a létfenntartás költségei nőnek, úgy nőnek a szerelem költségei is, legalábbis az öregecske nők számára. Míg az idősebb férfiak továbbra is hajlandók kinyitni a csekkfüzetjüket egy olyan 25 éves nő számára, akinek az alabástrom bőre jól passzol bármelyik milliárdos yachtjához, addig a férfiak egyre növekvő számban hagyják figyelmen kívül a hagyományos viselkedési normákat, amennyiben egy 35 feletti nővel kerülnek kapcsolatba.
A gáláns, lovagias viselkedés visszaszorulóban van, és az érvelésben egyre gyakrabban szerepel az egyenlőségre való hivatkozás is. A nők pedig egyszerűen nincsenek abban a helyzetben, hogy tiltakozzanak, amennyiben nem akarnak lemondani egy kellemes hálószobai élményről. Michael Glass, 50 éves skót befektető szerint: “Ámor nyilainak irányát erősen befolyásolják a korosztály érzékeny megszorítások. Míg szívesen költök egy fiatal, harminc alatti csajra, addig nem érzem ennek szükségét egy idősödő nő esetében, aki valószínűleg reménytelen helyzetben van a társkeresés terén. Sok barátom is hasonlóan gondolkodik. Egyszerűen megkérik a nőt, hogy fizesse ki a részét.”
Egy frissen nősült 49 éves brit férfi, aki egy kis produkciós céget vezet, a társkereső profilján egyértelművé tette, hogy azok a nők, akik nem képesek vagy nem állnak még készen arra, hogy pénzt költsenek a kapcsolat során, azok ne is jelentkezzenek. Így beszél erről: “A feleségem vonzerejének egy része pont a felsővezetői fizetése volt, illetve az, hogy kész volt fizetni a számla rá eső felét. Jól keresek, de válság van, és nem szórom már úgy a pénzt a barátnőimre, mint korábban.”
Úgy tűnik, a válság a lovagiasságot sem kíméli. Már Dr. Alfred Kinsey, a híres amerikai szexkutató is arra a következtetésre jutott az 1948-ban megjelent, az emberi szexuális szokásokat leíró első tanulmányában, hogy a magas árak és az alacsony bérek a cölibátus terjedéséhez vezetnek. Korunk nője ezzel a jelenséggel találja szemben magát. Eliza Budsworth, 42 éves média szakember tapasztalatai igazán negatívak: “A két utolsó férfi, akivel jártam, anyagilag teljesen romba döntött. Az első, egy 50 éves ügyvéd volt, akinek igen különleges vonzalma volt a költséges dolgok iránt és végül nem tudtam fizetni a számlák felét azokban a ötcsillagos szállodákban, ahol megszálltunk.” – Kiszámolta, hogy egy évi kapcsolat fenntartása egy ilyen férfival kb. évi 17 000 fontba kerülne. A második férfi, a 46 éves író közölte, hogy érje be azzal, hogy szerencséje van vele, egyébként pedig nem hajlandó egy fillért sem költeni rá.
A szexuális mérleghinta kiakadt a felső állásban, a hatalom átvétele megtörtént. Míg a fiatalabb férfiak a korukra jellemző bizonytalanság miatt még sokszor úgy érezhetik, hogy udvarlásnál a hagyományos módon meg kell hívniuk például vacsorázni a kiszemelt hölgyet, addig a magabiztos, idősebb férfiak, feltéve, hogy megvan minden végtagjuk, valóságos újjászületett Alkibiadészként érezhetik magukat, akik a nőket mind anyagi, mind szexuális értelemben behódolásra kényszerítik. “Egyre inkább úgy tűnik, hogy a bankszámlám egyenlege jelenti a legerősebb vonzerőt a férfiak szemében” – mondja Lysette Peters.
Röviden; a csillogó romantikát egyfajta hideg és fényes anyagi együttműködés váltotta fel. Ha nő vagy és nem engedheted meg magadnak a pénzszórást, akkor messze elkerülnek a potenciális szerelmi partnerek. Dorothy Parker egykor még ezt írta:
“Vajon miért nem küldött még nekem soha senki egy csodálatos limuzint?
Oh nem, ilyen a szerencsém, mindig csak csodálatos rózsákat kaptam.”
Sok nő ma már annak is nagyon örülne, ha úgy kapna virágot, hogy a költségek feléről szóló számla ne lenne a csokorhoz tűzve.
Jane Morrow londoni pszichiáter szerint az idősebb nő pácienseinek nagy része depresszióval küzd, mert úgy érzik, hogy nem csak a férfiak használják ki őket anyagilag, de még attól is félniük kell, hogy a fiatalabb nőkkel vívott konkurencia harcban nem tudják megengedni maguknak azokat a szükséges szépségápolási cikkeket és ruhákat, amelyek eddig az egyetlen előnyüket jelentették fiatalabb vetélytársaikkal szemben. Jane Morrow egy rövid történetet mesél el: “Egy nő betegem elvesztette az állását. A fő félelme az lett, hogy nem tudja magának tovább megengedni a márkás, egyedi tervezésű ruhákat, a heti fodrászt és kozmetikust, ami miatt a férfi, akivel jár, szakítani fog vele.”
Korunk vonzó férfija elvárja partnerétől, hogy az állja a kapcsolat költségeinek ráeső részét, miközben megköveteli tőle a tökéletes külsőt is. Ez a kor előrehaladtával megugró kozmetikai költségeket jelent. Jennifer Ames, könyvelő, aki múlt év novembere óta munkanélküli, kénytelen volt lemondani a konditeremről, a menő butikokban való vásárlásról, a heti kozmetikusról, pedikűrről. “39 éves vagyok és mindig törődtem magammal, de a pasim panaszkodni kezdett a külsőmre, aztán azon a héten, amikor elmaradt egy gyantázás, szakított velem.” – Később megtudta, hogy a férfi új barátnője mindössze 25 éves.
A fiatalok szexuális vonzerejére nem hat a recesszió. Egy brit férfi így fogalmazta ezt meg: “Az igazat megvallva, kész vagyok sokat költeni egy 30 alatti nőre. Zongorázni lehet a különbséget, hogy milyen érzés egy ilyen nőt a karjaimban tartani, és milyen egy idősebbet. Miért költenék tehát egy negyvenes, közepesnek számító nőre? Ha egy ilyet ölelek, akkor neki bizony fizetnie kell a felmerülő költségek ráeső részét.”
Bár egyes statisztikák szerint a brit nők fizetése egy harmadával elmarad a brit férfiak átlagfizetésétől, mégis a férfiak azt mondják a nőknek, hogy a számla megosztása a feminizmus logikus következménye. Az egyik nő, aki felháborodott azon, amikor egy drága étteremben egy romantikus randevún a partnere a számla felének kifizetését várta el tőle, jól megkapta a magáét: “Vissza akarod tekerni az idő kerekét, és alázatos kis háziasszony szeretnél lenni?” Egy másik nőnek hasonló körülmények között csak annyit mondtak, hogy “nem vagy elég modern”.
Maria Harvard párkapcsolati tanácsadó szerint: “Míg korábban a hűtlenség, napjainkban a pénz okozza a párkapcsolatokban a feszültséget. Sok férfi olyan követelésekkel áll elő, amelyek 10 évvel ezelőtt még teljesen ismeretlenek voltak. Ennek oka részben a gazdaság rossz helyzete, de abból is konfliktus támadhat, ha a nő nem tud, vagy nem akar megfelelni ezeknek az elvárásoknak.”
A nők pedig egyre növekvő számban mondanak nemet. Elizabeth Budworth azt mondja: “Múlt hónapban eltölthettem volna egy romantikus hétvégét Velencében, de a férfi, aki meghívott, ragaszkodott hozzá, hogy a szállodaköltségek felét előre fizessem, szóval nem lett belőle semmi. Ez a fajta hozzáállás nem dönt le a lábamról. Tudom, hogy nem vagyok az év szupermodellje, de a férfiak, akik nem úgy néznek ki, mint George Clooney és csak a 23 éves szexi lányokkal nagyvonalúak, hosszú távon vesztésre állnak nálam.”
A házasulandó nők mindig is bizonytalanok voltak a jóképű férfiakkal szemben. És a modern férfi itt követi el a hibát. Korábban a felnőtt nők hajlandóak voltak elnézni a férfi egy-egy tökéletlenségét az elkötelezett párkapcsolat reményében. Ez a férfiaknak egyfajta szexuális erőt adott, még akkor is, ha ez gáláns viselkedéssel párosult. Manapság mindez gyökeresen megváltozott. Ez a tendencia mindkét nem számára negatív, és egyre több nő csodálkozik rá a férfiakra, akik elvárják, hogy nézzenek úgy ki, mint Sarah Jessica Parker ÉS ezzel egyidejűleg önként és dalolva fizessék ki a számla rájuk eső részét.
Sally Hughes, 41 éves, vonzó orvosnőnek idén nyáron két választása volt: “Elmehettem volna Franciaországba, hogy ott nyaraljak a régi barátaimmal, vagy költsem a pénzt, ami nem volt, arra, hogy elmenjek Olaszországba egy férfival, aki elvárta, hogy egyszerre legyek ápolt, anyagilag független és álljam a költségek felét. Az első terv 800 fontba került, a második 3000-be.” – Ő a régi barátokat és a cölibátust választotta. Sok hasonló helyzetben levő nő számára ez a fajta választás az egyetlen lehetséges. A szerető ára túl magas lett.
Forrás: The Telegraph
Azért nem tudok elsiklani annak a diszkrét bája fölött, hogy ezek a nők még tipikusan a mi hazai fizetési átlagunkhoz képest megengedhetetlen luxusmizériák némi hanyagolása miatt kapják fel a sót. Oda a menő butikok, a márkás sminkcuccok, és még tetejében mindennek fizetni is kell a felét… Ó hogy oda ne rohanjak!!! Ha háziasszonyként kéne élni és a férfi tartaná el őket, gyakorlatilag állná a költségek 80%-át, az ugye a középkori patriarchális rabszolgatartás netovábbja. De jaj! Azok a disznók most kitalálták, hogy akkor legyenek a költségek közösek! Hát micsoda aljas kiszipolyozás ez már megint, még hogy a nők szálljanak be azokba az összegekbe, amik alapvetően az ő kizárólagos kényelmükre lettek elbaszva fölöslegesen?! Felháborító!
Pontosan így van. Vegyük észre, hogy a cikkben példaként hozott összes nő 40 év körüli, jellemzően 40 fölötti. Na most ők azok, akik annak idején (értsd: amíg fiatalok, csinosak voltak – méregdrága kezelések nélkül is) hipergám ösztöneiktől hajtva – megtámogatva jó sok feminista hátszéllel, mert úgy az igazi – tucatjával pattintották le a potenciális férj-jelölteket, mert senki nem volt nekik eléggé alfa. Nem tudom sajnálni őket, hogy most kénytelenek szembesülni a ténnyel: elértéktelenedtek a szex-piacon, ott vannak a trónkövetelők, a mostani húszasok, rájuk pedig – ahogyan valaki egy korábbi cikkben írta – már az adóhivatal bulldogarcú könyvelője is csak félgőzzel nyomul.
Megjegyzem, még azért sem tudom sajnálni ezeket a nőket, mert továbbra is csak rajtuk állna, hogy párt találjanak, de akinek ők megfelelnének, azok nekik továbbra sem jöhetnek szóba, mert továbbra is csak a milliárdosok, tőzsdecápák és sztárügyvédek között keresgélnek férjnek valót (aki meg majd hülye lesz szórni rájuk a pénzt, ahogyan a cikkben is szerepel, amikor ugyanazzal a ráfordítással fiatal bombázókat kaphatnak).
Előhalásztam egy fórumról az alábbi hozzászólást. Megalkotója egy 30 alatti, magát feministának valló fórumozó.
Az én egyik hozzászólásomra reagált ezzel, bár a kapcsolódási pont csupán a személyem, de hát próbálkozni lehet… :o)
Elolvasva ezt a cikket, némi hasonlóságot látok a hozzászólás és e cikk tartalma között.
Íme hát a gyöngyszem:
“Én inkább arra lennék kivi vajon TE miért nyalsz nekik? Hiába gondolod h ezek majd dolgoznak helyetted meg eltartanak, támogatnak ha lenne egy kis eszed belátnád h ez csak egy hagymázas szöveg amivel megpróbálják jó színben feltüntetni magukat. Ha figyelmesen olvastad volna az itteni szóváltást kiderült h legszívesebben még a családtámogatási rendszert is megszüntetnék h kevesebb adót kelljen fizetniük és több zsé maradjon nekik a csajozásra akkor aztán mehetnél a gyerekeiddel együtt éhendegleni az utcán őket nem igazán érdekelné. A hímsovik a fiatal gyermektelen csajokat szeretik azokat akarják megvenni egy v több kanyarra a pénzükön. A magadfajta gyerekes és gondolom már nem túl fiatal anyákat már carba se veszik a valóságban és csak röhögnek a markukba h jól megtévesztettek téged és a saját érdekeid ellen kokettálsz velük.”
A cikkben leírt férfiak és nők idióták. Meg is érdemlik egymást.
Egyébként meg reklamáljanak a feministáknál.
a hímsovik valóban ezt teszik.
Először is leszögezném, hogy errefelé nem szokás ilyen bugyuta femináci kifejezéseket használni.
Másodszor meg kifejteném a véleményem, hogy amíg a válások háromnegyedét nők kezdeményezik, addig családelhagyó gonosz férfiakról papolni aljas tetűség. A hgyi által idézett komment a férfiak 95%-ára nézve hazugság, vagyis egyszerű férfigyűlölet.
Én úgy gondolom, hogy a mai magyar helyzet itt azért még nem tart. Sőt, az egész cikk valóságtartalmát kicsit kétkedve fogadtam, de aztán rájöttem, hogy ebben csak egy bizonyos rétegről esik szó nők és férfiak tekintetében egyaránt, lehet hogy náluk így működik, ez esetben viszont egy csöppet sem tudom őket sajnálni, ha ennyire nem vették észre, hogy a feministák milyen könnyedén vezették őket félre a dzsindzsásba.
Persze a feministák nem így tervezték, tervezik. Azt gondolták, hogy majd a fiúgyerekeket átnevelik úgy, hogy ne reagáljanak ilyen módon a változásokra, de ez sosem fog sikerülni, csak kényszerrel lehetséges. Balgaság volt azt hinniük, hogy ha majd ők jól megváltoztatják úgy a világot, hogy a nőknek sok területen jobb legyen, akkor más területeken nem fog sérülni a nők érdeke. Ki-ki döntse el magában, hogy melyik verzió jobb a nőknek, nálam egyértelmű.
Azt hiszem értem én a burkolt (?) üzenetet. A helyes menetrend az lenne, hogy a férfi először fizesse ki a kozmetikai számlákat és a ruhákat, hogy aztán eléggé elragadtatott legyen a nő szépségétől ahhoz, hogy kifizesse a luxusnyaralás árát is (egymaga). No igen.
Gyorsan megbeszéltem a környezetemben egy-két csajjal is a cikket… Hmm… Elképesztő; egytől-egyig fel voltak háborodva, hogy milyen dögök ezek a pasik, nem akarnak fizetni. Oda a lovagiasság! Szerintem ezek a csajok tényleg nincsenek tisztában vele, hogy győzött a feminizmus. A legjobban meg azon vannak meglepődve, hogy a “megrendelt áruval” (feminista társadalom) együtt megérkezett a számla is… Pedig ugyebár, semmit sem adnak ingyen, ennek is ára van. A cikk mögött sejthető gondolatok szerintem jól példázzák, hogy a nők igényt tartanának a feminista vívmányokra és a régi előjogokra is.
A másik momentum amin felzúdultak a csajok itt körülöttem, hogy “ha idősebb a nő, akkor már neki nem is jár a ‘lovagiasság’? Miért ő nem Nő? Nem ember?” Egyszerű szavakkal visszakérdeztem: “Ha te fizetnél a pasiknak, akkor melyiknek fizetnél; a fiatalnak vagy az öregnek?” – “Annak, amelyik tetszik nekem!” – Érkezett a nagyon ügyes női válasz… De már ez sem segíthetett, csak rá kellett csapnom a csapda fedelét a naivan belesétált áldozatomra: “No, látod ennyire egyszerű; a pasiknak a fiatalabb nők tetszenek! És ugye, te sem fizetnél olyan férfinak, aki nem tetszik neked?”
Hát hallod elég furcsa női társaságban voltál, én szerencsére még nem tapasztalom ezt az orrukig sem látó felfogási képességet. Amúgy a “nagyon ügyes női válasz” egy tipikus jelenség, mivel ők is tudják, hogy a vitakészségük a férfiaknak sokkal összeszedettebb és logikusabb. Sokszor ilyen módon reagálnak, viszont azért általában meg lehet magyarázni, hogy mi a helyzet. Végül ezek a hölgyek felfogták a helyzetet?
Egy haveri társaság volt, ahol éppen kissé eltolódott a nemek aránya a nők javára, szóval “komoly veszélynek tettem ki magam”, amikor felvetettem a témát. :) A szócsatát megnyertem… No, de a “háborút” is? Ebben nem vagyok biztos. :D
Velük szemben ilyen háborút megnyerni szerintem képtelenség. Ami nekem most beugrik így vitaszinten, hogy egy ilyen hasonló társaságba tartozó nő horoszkópőrültségébe kötöttem bele, és hát ugye nyilvánvaló tényekkel állítottam szembe, majd később más írásokkal is felhívtam a figyelmét az egész logikátlanságára. Ezekre nem tudott reagálni, azt mondta, hogy hát igaz, így van, stb., ennek ellenére továbbra is nagyon aktív horoszkóphívő, ami akkor tud idegesítő lenni, ha bármilyen formában szóba kerül valaki és a horoszkópja alapján ítéli meg.
Logikát a matekban meg a fizikában keress. Minden tiszteletem a racionalításé, de mindent nem lehet megmagyarázni logikával se.
A logika azért elég fontos elem minden vitában és ahol ismerjük az alapokat, ott nagyon is döntő jelentőségű. Alter Ego példájában például egyértelmű a logika levezetés, amire nem tudtak mit válaszolni, és nem is nagyon lehet. A horoszkóppal kapcsolatban én is ilyeneket közöltem az ismerősömmel, nem tudott rájuk válaszolni. Ha legalább annyit tudna, hogy ez nem vonatkozhat a horoszkópra, vagy bármivel megpróbálja elterelni az összefüggéseket, de még ilyet sem tudott rá kinyögni. Mondjuk a horoszkópot elég nehéz is védeni, túl sok az egyértelmű hiba benne. Persze ha azok fele illik valakire, akkor a hívők azt már teljes sikernek tekintik és bizonyítottnak látják a dolgot, miközben az igazság az, hogy mivel nincs 100%-os egyezés, csak a véletlenen múlik az egybeesés.
A horoszkóp őrület egy érdekes kérdés, mert ugye a mai tanult, modern nő nem a babonák világában él, mégis a nőknek sokkal nagyobb a hajlama a miszticizmusra. Nem találtam még meg a hiteles magyarázatát ennek.
Nem is kell megmagyarázni. De ha brittudós akarsz lenni, mélyedj bele alaposan! :o))
No… Holnapra írok is egy kisértekezést a kérdésről. Mert milyen jó nekünk brit tudósoknak; egy kósza gondolatból is pillanatok alatt fontos munka válhat. :D
Áááá… ha még csak miszticizmus lenne, mert az azért egy elég magas szellemiséget és a metafizikai élmények elérésébe fektetett kemény, hosszú évekig tartó belső munkát feltételez.
A horoszkópnak ehhez édeskevés a köze, az kb. ugyanaz a téma, mint a Gyurcsók-féle betelefonálós agyturmixoló, csak nyomtatva.
Tessék egy misztifikus… :o))))
Gyógyítás felsőfokon! :o))
A cikk mögött sejthető gondolatok szerintem jól példázzák, hogy a nők igényt tartanának a feminista vívmányokra és a régi előjogokra is.
Én tanultam asztrológiát, és nem osztom a nézeteidet. Ez kb. olyan, mintha én mondanék véleményt az atomfizikáról, mikor nem tudok róla semmit (vagy annyit, amennyit a blikkben olvastam). Kicsit nagy az arc, na.
Sejthettem volna, hogy horoszkóphívő vagy, azt hittem csak általánosságban beszélsz, így már értem az ódzkodást. :)
Az atomfizika azért egy elég egzakt és magas szintű tudomány, aki ahhoz nem ért az nyilván ne szóljon bele. Ezzel ellentétben a horoszkópot bárki bárhol megtalálhatja (ezer félét, de az igazinak tartottat is) és könnyen beláthatja, hogy illik-e rá, vagy másra a dolog. Ez az érvelés kb. olyan, mint amikor egy vitában szidtam a meteorológusokat, hogy nagyon nagy hibaszázalékkal dolgoznak, és azzal érveltek, hogy nincs igazam, mert nem is ismerem, hogyan működik az előrejelzés. És hát persze, hogy nem tudom, de nem is érdekel és nem is szükséges ahhoz, hogy meg tudjam ítélni, hogy valóra vált-e, amit előrejeleztek, vagy sem.
Kiskegyed, Story és hasonlók horoszkópjai alapján. Mert ilyeneket olvas, ilyenekből tájékozódik. A celebtrendi divatot ismeri, az eleganciát nem. Evvan. Beszélgess az ilyen emberekkel másról. :o)
Na, eddig nem volt lumbágóm, hát most lett… :D
don Fefinho…
“Na, eddig nem volt lumbágóm, hát most lett… :D“
Puhány vagy! Egy kis misztikus gerincműtéttől már itt nyígsz?! ;o))))
Ez a cikk egyébként túró. Tipikus feminista porhintés, a világ meg-nem-értésének négyzetre emelése negyvenes vénlányok szemszögéből. Minden második mondatban van legalább egy állítás, ami tényszerűen hamis. Mindenesetre arra jó, hogy megmutassa, itt tart a média. Szerecsenmosdatás ezerrel, a nők piedesztálra emelése és a férfiak hibáztatása mindenért, akár kitalált problémák vagy kitalált jelenségek felhasználásával is. Egy nő aki inkább a barátnőkkel utazik Franciaországba, és ezért “cölibátusban” marad? Na ne röhögtessék már ki magukat… Fenn vannak a neten a statisztikák, hogy egy átlagos nyugati nő egy átlagos nyaraláson legalább 2 alkalmi szexpartnert fogyaszt.
Egyszerűen képtelenek felfogni ezek a feministák, hogy minden nemekkel kapcsolatos változtatásra a férfiak reagálni fognak az érdekeiknek megfelelően. Valahogy nem akarunk úgy működni, ahogy ők azt elképzelik, vagy ahogy szeretnék. Ehhez kell nekik, hogy az oktatásban már kicsi korunkban belénk neveljék az általuk elképzelt férfiideált, csak hát ugye abban a tévhitben vannak, hogy a neveléssel mindent meg lehet oldani, nem tudják még, hogy vannak azzal is elfedhetetlen dolgok.
Egyébként kicsit hitetlenkedve fogadom azt, hogy egy átlagos nyugati nő egy átlagos nyaraláson két alkalmi szexpartnert fogyaszt. Ha úgy lenne írva, hogy egy átlagos szingli nő, akkor talán, de azt is nehéz elképzelni.
“Ha úgy lenne írva, hogy egy átlagos szingli nő, akkor talán, de azt is nehéz elképzelni.”
Igen, értsd úgy :) Az átlag egyébként úgy áll össze, hogy vannak akik egyet sem fogyasztanak…
Meg úgy áll össze, hogy vannak, akik túl nagy számokat hazudnak, aszerint, hogy mit feltételeznek a többi nőről. :D Sose higgy a nők szexuális életéről készített statisztikáknak. A szexuál pszichológusok sem próbálkoznak ilyen következtetés levonásával, mert tudják, hogy úgy hazudnak mint a vízfolyás. (Senki ne tekintse ezt részemről nőgyűlöletnek, ez tudományos tény.)
Oké, a nagyívűre meszelt stílusomban kijött a költői túlzás, a valós adatok itt vannak.
A 30 alatti nők több mint 40%-a beismerte, hogy volt már egyéjszakás kalandja nyaraláson. Viszont ebben ugye nem csak a szinglik vannak benne, hanem mindenki – igaz a nyaralás idején lehettek szinglik.
Az igazán “érdekes” az, hogy a nők 10%-a beismerte, hogy egy átlag egyhetes nyaraláson 5 vagy több partnert is elfogyaszt.
Persze lehet azon vitázni, hogy az önkéntes bevallás torzíthat, de szerintem azért nem annyit, hogy alapjaiban kérdőjelezze meg az eredményeket. Pár százaléknyit az ember gondolatban levonhat vagy hozzáadhat, de az irányvonal nagyjából adott.
“The findings were revealed in a poll for dating website MissTravel.com, which asked its 30,000 female British members ten questions about their sexual habits during their summer holidays. (…) Once they get into their bikini or travel to an exciting new city our members’ thoughts turn to sex. This has been true for many centuries – travel is a great aphrodisiac.” – Az utazás egy nagy afrodiziákum. Ezt a mondatot melyik utazási cég is fizette? :D Jahh, hogy a felmérést a MissTravel.com készítette.
Kik is ők?
MissTravel.com is the only online dating website for travelers, and more specifically, we match Generous travelers who hate to travel alone with Attractive travelers who would love the opportunity to travel the world for free.
Ha nem éppen arról akarják meggyőzni a nőket, hogy az utazás egy afrodiziákum, amitől helyre jön a csapnivaló vágytalan szexuális életük, akkor valószínűleg arról, hogy prostituálják magukat ingyen utazásért. Mondanom sem kell, mennyi hitelt lehet adni az ő statisztikájuknak. :D
Tudományos tény???
Hogy a nők hazudnak mint a vízfolyás? Igen :)
Nézd, ha mások mellett pl. Dr. Lux Elvira klinikai szakpszichológusként, pszichoterapeutaként (mellesleg nőként) kijelenti a szexuálpszichológiai szakkönyvében, hogy a nők szexualitásával kapcsolatban nem lehet emiatt hiteles statisztikákat készíteni, akkor szerintem tekinthetjük tudományos ténynek. :)
@Vasgerinc:
Nem tartom magam “horoszkóphívő”-nek, bármit jelentsen is ez. Viszont azt se mondanám, hogy az asztrológia egy értelmetlen hülyeség, pedig kicsit több róla az infom, mint neked.
http://www.youtube.com/watch?v=2VexHlk09wE&feature=related
Baktay? Sky? Vision? World of Visdom? Placidus?
Ha ezeken túl vagy, akkor alkoss véleményt.
Én is készítek horoszkópokat ismerősöknek, de ez nálunk játék.
Van nagyon sok elmélet az asztrológia mibenlétével kapcsolatban, egyes merészebb elméletek szerint néhai magasabb rendű megszerzett technológiai tudás maradéka, emléke, illetve az azt övező metafizikai spekuláció – akárcsak az alkímia. De felfoghatjuk az ebből a spekulációból kinövő proto-pszichológiának is – akárcsak az alkímiát. Asztrológiához nemigen értek, de rengeteg olyan alkímiai motívum és feltevés volt, amit aztán évszázadokkal később – noha nem pont olyan nyers megfogalmazásban – végülis igazolt a magfizika és az asztrofizika. Lásd pl. a ‘Nap munkáját’, a ‘földben érlelést’ és a ‘természet utánzását’ az elemek egymásba alakítása kapcsán, és tényleg, egy csillagban más sem folyik, mint hogy elemek állnak össze nagyobb rendszámú elemekké, míg a Föld felszínén illetve mélyén ennek a fordítottja látszik, nehézfémek bomlanak le évezredek alatt könnyebbekké. Az atomreaktor pl. ilyen szempontból tényleg csak megtámogatja a természetet, és ami kint lassú, azt ő belül felgyorsítja. Vagy a klasszikus négy elem (föld, víz, levegő, tűz) megfeleltethető az anyag négy állapotának (szilárd, cseppfolyós, gáz, plazma), a három princípiumot (kén +, higany -, só 0) ami az anyagot az alkímiában felépíti és variálása a transzmutációhoz vezet, pedig az atom alatti részecskéknek (proton +, elektron -, neutron 0) feleltethetjük meg; stb. stb.
Nézd!
Ebben az ügyben nem érdemes tovább társalognunk, mert az asztrológiát én egy szépen és logikusan felépített játéknak tartom és így is művelem. Komoly asztrológiai programokat alkalmazok, mert ha az ember valamit csinál, akár játékból is, tartsa be a szabályokat!
Ha még nem ismernéd, általános használatra a “Placidus” programot ajánlom. A csillagászati hátteret nagyon pontosan kezeli és az elemző rész is szépen közelíti a szabályokat. Valahonnan biztos le tudod tölteni.
De az értelméről nem fogok veled vitázni, mert hitbéli kérdéseken nem vitázunk.
Oké, megnézhetem éppenséggel; de csak ha bele van kalkulálva az égitestek és csillagképek látszólagos helyének a távolságból és a fénysebességből adódó torzulása is, mert ugye semmi nem ott és ‘akkor’ van, mint ahogy innen látjuk. :P
Ne akarj szívatni!
Ha az asztrológia VALÓBAN hozná, amit ígér, akkor a zodiákus jegyeit alkotó csillagok valós távolságának és valódi térbeli helyzetének semmi jelentősége, elvégre a csillagok és csillagképek FÉNYE ami hat (vagy nem hat). Vagy, ha elképzelsz egy fénysebességnél elképzelhetetlenül gyorsabb, a világegyetem két tetszőleges pontja közti a távolságtól független azonnali kölcsönhatást, akkor az asztrológiát az alapjaitól újra kell építeni! Szép feladat, hozzákezdesz?
Az már fogósabb kérdés lehetne, hogy miért pont a születés és miért nem a FOGANTATÁS pillanata számít!
Ne idegesítsetek már, az asztrológiának semmi köze a fényekhez :) Olyan “kölcsönhatásokhoz” se túl sok, amilyen értelemben manapság használjuk ezt a szót. Aki azt gondolja hogy a csillagok hatnak az emberre az gyakorlatilag semmit nem ért az asztrológiából.
A csillagok igenis befolyásolják az ember viselkedését!
Például az ókori és a középkori hajónavigátorokra kifejezetten pozitívan hatást gyakoroltak.
A Mars és a Hold pedig kényszeres űrszonda- és felderítőrobot-gyártási rohamokat okoz a gazdagabb népek fiainál.
a magyar feministak a kanadai rendorok ellen demonstralnak
a magyar antifeministak az amerikai luxus kioregedet noket kritizaljak.
En szeretnem tudni hogy all a helyzett Magyarorszagon, Kelett Europaban (amire a nyugati antifemministak nosztalgiavval neznek)
Sziasztok (Italiabol irok nincsenek ekezeteim bocs)
Idehaza még nem olyan vészes a helyzet, mint nyugaton, de mivel az EU gyakorlatilag már “feminista kézen van”, ezért ránk kényszerítik a feminista törvényeket. Hamarosan nálunk is az lesz, amire most még úgy tekintünk, hogy “ilyen horror csak az USA-ban vagy Svédországban létezhet”. Épp azért harcolunk mi most, amikor még nem túl rossz a helyzet, mert utólag – amikor már rossz – sokkal nehezebb visszacsinálni az elrontott dolgokat, mint előre kivédeni, hogy elromoljanak.
Ja, egyébként mi nem csak az amcsi nőket kritizáljuk – megvan a magyar radikális férfiellenes feminista réteg, ami ellen már jócskán érdemes síkra szállni. Ez egy ilyen cikk, egy nemzetközi anyag fordítása, de azért a honlapunkon van más is.
Szia!
Természtesen foglalkoztunk a kanadai rendőrök ellen demonstráló magyar feministákkal is: http://www.ferfihang.hu/2012/07/02/ribiseta-2012/
Mindemellett törekszünk az egész világra kitekintő társadalomtudományi szemlélődésre. Amiatt a tapasztalat miatt is, hogy a nyugati világ társadalmi betegségei apránként beszivárogni látszanak az országukba.
Üdv neked Itáliában! Az ékezet nem számít, a lényeg hogy legalább virtuálisan itthon vagy! :)
ertem az egesz vilagot szemleljuk de szerintem Kelet Europaban meg a volt kommunista orszagokban mas tapasztalataink is vannak az egyenloseg teren
Ez egy érdekes felvetés, mert a szovjetunióban a kezdeti komcsi időkben bevezették a feminizmust. Lenin büszkén nyilatkozgatott, hogy náluk teljes nemi egyenlőség van. Aztán mikor rájöttek hogy tönkretették ezzel a társadalmukat, és a tönk széle felé tartanak, akkor megpróbálták gyorsan visszacsinálni az egészet. Nem nagyon sikerült.
(pedig agyon is lövethette volna őket IS…)
2012. augusztus 4. szombat 21:04
“Ezt a képregényt azoknak rajzoltam, akik megnézték a Szex és New York filmet. Persze nem kigúnyolásból. Nekik már úgyis mindegy..”
http://bekex.hu/ssszorny/kepregeny/1025
Remélem csak az amerikai felső tízezer ilyen hülye… Miért kellene akár a férfinak akár a nőnek erőn felüli költségekbe vernie magát? Csak Velencében meg ötcsillagos szállodában lehet találkozni? Ha olyan helyre mennek, amit mindketten megengedhetnek maguknak, akkor senkinek nem gond kifizetni a számla felét.