A skorpió és a béka

Kínai tanmese

A skorpió át akar jutni a tó túloldalára, de mivel nem tud úszni, megkéri a békát, hogy vigye át a hátán.
– Dehogy viszlek! – ripakodik rá a béka. – Nem vehetlek a hátamra, hisz tudod! Te skorpió vagy! Megcsípsz, és én meghalok.
– Ugyan, ugyan, dehogy csíplek! Nem lesz bántódásod, megígérem. Csak vigyél át a tavon, kérlek szépen!  – könyörög a skorpió.
– Nem, nem és nem! – így a béka – Olyan erős a mérged, hogy azonnal meghalnék tőle. Nem tehetem, ne haragudj!
A skorpió azonban nem adja fel ilyen könnyen. Tovább erősködik:
– Gondold csak végig a dolgot! Én nem tudok úszni, azért kértelek meg téged. Ha megcsíplek és meghalsz, én is vízbe fulladok veled együtt. Hát hülyének nézel te engem? – és így folytatja a kunyerálást egész áldott nap, míg a béka beadja a derekát, és beleegyezik végre:
– Jól van! Pattanj fel a hátamra! Átviszlek, csak már legyen vége!
A skorpió nagy boldogan felmászik a béka hátára, az pedig úszni kezd szaporán, hogy minél hamarabb átérjenek a túlsó oldalra. Félúton vannak már, amikor a skorpió, minden fogadkozása ellenére, mégiscsak belecsíp a békába. Pillanatok alatt elgyengül a béka. Az erős méregtől és az elképedéstől bénultan, haláltusájában zihálva, alig jön már ki hang a torkán:
– De Skorpió! Miért? Hiszen most meghalunk mindketten!
– Nem tehetek róla, ilyen a természetem.