Alter Ego

Feminista terror a versenyszférában

Olaszországban a következő héten, 2012. augusztus 12.-től elképesztő feminista diktátumot vezetnek be. Az új törvény, amelyet az “esélyegyenlőség” címkéjével sóztak rá az olasz népre, nem csak a köztulajdonban lévő, hanem a tőzsdén bejegyzett magántulajdonú nagyvállalatokat is (!) arra kényszeríti, hogy a vállalati igazgató tanácsokban a nők arányát két lépésben legalább 33%-ra növeljék. A kvóta törvényt megalkotó két nőszemély (Alessia Mosca, a baloldali Demokrata Párt (PD) és Lella Golfo a közép-jobb Szabadság Népe (PdL) képviselője) alapos munkát végzett, tehát a rendszabályozás nem ismer ellentmondást és kegyelmet. A három hónapos türelmi időt követően azokat a vállalatokat, amelyek nem hajtják végre a diktátumot döbbenetes mértékű (százezer és egy millió euró közötti) pénzbüntetéssel sújthatja az állam, sőt mi több, további négy hónapos sikertelen haladék után az igazgatótanácsot kényszerrel fel is oszlathatják! A jogszabály mintegy 2100 olasz vállalat életét keseríti majd meg. A törvény betartatásáról a Consob, az olasz állami tőzsdefelügyelet valamint az esélyegyenlőségi minisztérium gondoskodik majd.

A jogtiprás szembetűnő; az ilyen diktátum a demokratikus elvek két lábbal tiprása, megcsúfolása, afféle feminista “szép új világ”. Tulajdonképpen a totalitárius diktatúrákban kell keresgélnünk a párját az efféle törvénykezésnek, amely ennyire nem tiszteli a magántulajdont. Szögezzük le, a magánbefektetőknek joga lenne eldönteni, hogy milyen személyeket kívánnak látni a cég sikerét vagy bukását leginkább meghatározó igazgatótanácsi posztokon! Egyébként ennél félelmetesebb gazdasági rombolást elgondolni is nehéz, hiszen ez a törvény a maga módján kiveszi az intézkedés szabadságát azok kezéből, akik a saját pénzüket kockáztatják egy nagyobb magánvállalat keretei között, ugyanakkor egymás ellen hangolja a vezetőket. A kvóta-terroristák viszont örvendeznek; hatezer nő juthat így vezető pozícióba! Egyesek gazdaságpolitikai demagógiát is tálalnak a törvény mellé;  “mindenki hasznot fog ebből húzni”, hiszen szerintük válságban amúgy is jobban teljesítenek a női vezetők.

Ne gondoljuk, hogy példa nélküli az olasz agymenés; Norvégiában 2008-tól 40%-os női vezetői jelenlétet írtak elő egy diktátumban a tőzsdei vállalatok igazgató tanácsaiban. És ne gondoljuk azt sem, hogy könnyedén megúszhatjuk kis hazánkban az efféle baromságokat. Ez év márciusában Viviane Reding, igazságügyekért felelős európai biztos megfenyegette egész Európát; az Európai Bizottság még ebben az évben beterjesztheti azt a törvényjavaslatot, amely az egész EU-ra nézve kötelezően előírhatja a női kvótát. Az előzetes tervek szerint 2015-ig 30%, aztán 2020-ig 40% női vezetőt zsarolnak majd ki a vállalatok tulajdonosaiból, vezetőiből. Tehát készen áll az újabb érv az EU szkeptikusok számára; miért is nem érdemes a hülye szabályok Európájához tartozni.

Ugye senki sem gondolhatja komolyan, hogy nem fogja a társadalmi változások újabb pusztító lavináját elindítani egy olyan politikai erőszak, amely néhány feminista eszmétől túlfűtött női fejben fogant meg, de az egész európai társadalom, sőt az egész emberi faj pszichológiai sajátosságaival akar szembeszállni. Aki egy keveset foglalkozott már vezetői pszichológiával, arra nem hatnak az újdonság erejével a szakemberek férfi és női vezetőket összehasonlító megállapításai: a férfi vezetőket az alapjáraton emócióktól mentes logikus mérlegelés, a cégen belül és kifelé is fennálló kooperatív törekvések, a versenyhelyzetben és konfrontáció esetén a megingathatatlan harci szellem jellemzik leginkább. Ugyanakkor a női vezetőkkel kapcsolatban gyakori problémaként merül fel az emocionális instabilitással terhelt, nem kellően elvont mérlegelési képesség, bizonytalanság, döntésképtelenség, intrika a cégen belül, kooperációt ellehetetlenítő túlzó  elvárások a külső partnerekkel szemben, kiszámíthatatlan, megbízhatatlan fellépés a kommunikációban, kontroll vesztés, “hisztérikus allűrök” a konfrontatív helyzetekben.

A következőképp beszél például a női vezetőkkel kapcsolatos tapasztalatairól egy vállalkozó ismerősöm: “Már több mint két évtizede dolgozom kis és közepes cégeknél a vállalkozói szférában. Főleg a reklámszakmában és a média területén tevékenykedtem üzletkötőként és később a saját cégemet irányítva. Az eltelt húsz évben ezres nagyságrendben hoztam össze szerződéseket különböző cégek között, amelyek kölcsönösen előnyös együttműködésre adtak módot mindkét fél számára, de soha, (!) egyetlen alkalommal sem sikerült szerződést kötnöm női vezetővel! A női vezető egy rémálom, egy borzalmas rémálom… Úgy viselkednek az üzleti tárgyalásokon, mintha valamiféle hercegnők lennének, akinek a kegyeiért meg kell küzdeni. Sőt nem is ez a jó megfogalmazás, leginkább olyanok, mintha nem is egy üzleti együttműködésről tárgyalnánk, hanem mintha nekem udvarlóként kellene meghódítanom őket. Tízszer több energiát kell belefektetni egy női vezető tájékoztatásába, ugyanakkor a dolog kimenetele nem csak simán bizonytalan, hanem egyenesen borítékolható a kudarc. Még a számukra tökéletesen előnyös szituációkat sem ismerik fel. Lényegében döntésképtelenek. Mindig ‘meg kell beszélniük a döntést az üzlettársukkal’ vagy éppen a férjükkel. A megbeszélés pedig rendre azt az eredményt hozza, hogy nem pontosan érthető vagy kiszámítható számukra az ajánlat, szóval azt tanácsolták neki, hogy inkább nem… No persze, ha nekem is másodkézből mesélnének el egy üzleti ajánlatot, hiányos vagy éppen eltorzított részletekkel, akkor én is csak azt tudnám ajánlani, adva az okos tanácsadót, hogy inkább nem. ‘Abból nagy baj nem lehet.’ De valójában lehet nagy baj, elvégre elbuknak egy előnyös együttműködést.  De ha mégis hajlandóságot mutatnának egy kooperációra, akkor elkezdenek olyan képtelen feltételeket diktálni, amiket épeszű üzletember inkább nem foglal szerződésbe. De egyébként is egy rémálom a női vezetőkkel való tárgyalás; megbízhatatlanok, rendre lemondják a megbeszéléseket. Sokszor van erre valamiféle szociális indokuk; vagy a gyerekük beteg éppen, vagy a nagyihoz kell menni a kórházba… Tulajdonképpen egy merő energiapocsékolás velük a dolog. Más kollégáim is hasonlóan látják a helyzetet, és biztosan nem a nőkkel kapcsolatos pszichológiai impotenciánk ennek az oka, hiszen amúgy a magánéletben nincsenek gondjaink a nőkkel. Egyébként én már ott tartok, hogy inkább azonnal passzolom az ügyet, ha egy női vezetővel kellene tárgyalni, mert úgy jobban kijövök az egészből, mintha rájuk vesztegetném az időmet. Biztosan az enyémhez hasonló tapasztalatok ihlették a Brókerarcok című film forgatókönyv íróját is, amikor megírta a következő mondatokat: Két szabályt jegyezz meg! Egy: nincs picsacserkészés! Nőknek nem adunk el részvényt. Még Nancy Sinatrának sem! A nők csak lefárasztanak. Naponta felhívnak, hogy miért esik a részvényük. És ha ne adj Isten emelkedik, negyedóránként rád csörögnek. Nincs picsacserkészés!”

Egy magyar cég középvezetője pedig a következőképp elemezte egy esetleges női-kvóta-törvény szerinte várható következményeit: “Az az igazság, hogy a cégünknél nem kevés kényelmi állást birtokolnak a nők. Sok esetben a vezetőség kegye folytán, szociális szempontokat is figyelembe véve kerülnek ezekbe a pozíciókba. Lényegében felfoghatjuk ezt afféle hallgatólagos társadalmi gondoskodásként is. De egy olyan közegben, ahol ezekből a nőkből érdemtelenül felsővezetők válnak, szó sem lehet majd efféle kedvezményezésről. Képzeljük el a cégek kiherélt igazgatótanácsát, ahonnan a női kvóta eredményeként kiebrudalják a cégért erőn felül gürcölő, elkötelezett férfivezetőket, hogy helyet adjanak azoknak a nőknek, akik mindaddig nem birtokolták a kollégáik bizalmát arra a pozícióra, amit ezután majd pusztán női mivoltuk okán betölthetnek. Mérhetetlen konfliktusok melegágya az ilyen vezetői környezet; sokat próbált kollégák sokévi áldozatos munkáját tapossa sárba a kvótakényszer. Vajon számíthatnak férfitársaik támogatására a kvótanők? Vajon elvégzik majd a kvótanők munkáját a tapasztalt régi kollégák, akiket a második vonalba kényszerít a kvótatörvény? Biztos, hogy nem! Mindenki dolgozzon meg ezután tisztességgel a pénzéért. Nincs több udvariaskodás. Ha nem boldogulnak ezek a botcsinálta felsővezetők, az legyen az ő bajuk. Ennyire még a férfiak sem hülyék! Egyedül azok a nők érdemelnének együttérzést, akik a munkájuk, a valódi érdemeik alapján kerültek pozícióba, de sajnos ezután rájuk is ugyanúgy néznek majd, mint a kvótanőkre.”

Már megint nem is sejtik az ostoba feministák, hogy miféle szellemet szabadítanak ki a palackjából. Már megint azt hiszik, hogy politikai ügyeskedéssel, zsarolással igényt tarthatnak egy új privilégiumra, de a változások hátrányos oldala elkerüli majd őket. Tudniuk kellene, ha elindul a társadalom újabb színterének az erőszakos átformálása, ha kezdetét veszi a kvóta terror, akkor nem áll majd meg a női vezetők számának szabályozásánál. Mert ugye, az “esélyegyenlőség” szónak nem az a valódi jelentése, hogy “minden, ami jó a nőknek”! Utólag lesz majd megint nagy sírás rívás, mert ha az ostoba egyenlősdi-demagógia jegyében megtesszük ezt a lépést, akkor többé nem lesz megkerülhető az sem, hogy vizsgálat alá vonjuk a nők túlnyomó létszámát a közszféra munkahelyein, a bíróságokon, az iskolákban. Könnyen el tudom képzelni, hogy nők ezrei fogják ezeken a helyeken elveszíteni az ezidáig biztosnak látszó munkahelyeiket. És a vezetői kvóta mintájára ez is “igazságos” és “társadalmilag helyes” lesz majd. A felsőoktatásban is kvótákra lesz szükség, hogy a zömében  nők által lekötött helyeken egyenlő arányban tanulhassanak a férfiak. És a nemek harcának továbbélezése egyre radikálisabban vet majd véget mindenféle régi női privilégiumnak. A szervezetlenül, némán, de mégis hatékonyan működő férfi önvédelem egészen biztosan megteszi majd a magáét. Egyetlen épeszű férfi sem tűri majd, hogy szaktudásának, tehetségének és temérdek munkájának eredménye felett érdemtelen kvótanők dirigáljanak. A kíméletlenül visszacsapó ostor pedig ismét nem azokat találja majd el, akiket a leginkább megilletne; az elmebeteg feminista “társadalom-mérnökök” helyett ez is újra az ártatlan nőknek fog leginkább fájni.

4 votes, average: 5,00 out of 54 votes, average: 5,00 out of 54 votes, average: 5,00 out of 54 votes, average: 5,00 out of 54 votes, average: 5,00 out of 5 4 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Alter Ego

Alter Ego
Érdekelnek az emberek. Érdekelnek a közösségek. Mindez a pszichológia és a társadalomtudomány nagyítója alatt is. Mindig is meghökkentettek és lenyűgöztek az egyéni- és a közgondolkodás paradoxonjai. Emellett van személyes véleményem is a világról, sőt nem átallom néha le is írni. Elismerem, hogy az elemző énem felett néha a privát szenvedélyességem győzedelmeskedik, ezért a kedvenc műfajom a publicisztika.

40
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
12 Egyéni hozzászólás
28 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
15 Hozzászólások szerzői
Deansdaledon FefinhoantagonisztikevicsAlter EgoLucia Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Clement
Olvasó
Clement

hát inkább legyenek kvótanők és esetleg dőljön össze a vállalat, mintsem prostitucióból szedjék meg magukat.

Kedves Alter, ez még mindig jobb. Jobban örülnék egy pornoellenes cikknek.

Deansdale
Admin

Te figyelj már, nem mintha kötekedni akarnék, de egyrészt mi köze egymáshoz a kvótáknak, a prostitúciónak és a pornónak, másrészt miért kellene egy rosszat egy másik rosszal mentegetni? Nem igazán értelek.

Clement
Olvasó
Clement

azt mondom, hogy először a pornoipart és a prostituciót kell felszámolni és a munkáltatóknak olyan piaci helyzetet teremteni, amivel soha többé nem érné ez meg. Ebből logikusan következhetne, hogy széthullna a feminista vár és a kvótanők is hullanának mint a csillagok az égen.

hgyi
Szerkesztő

A pornóipar megszüntetésének módszereit még el tudom képzelni – bár akkor lenne illegális, de ez más kérdés. De a prostitúció felszámolására nincs gyakorlati elképzelésem. Neked van a gyakorlatban megvalósítható ötleted?

Vasgerinc
Újságíró

A prostitúció egy nagyon régi üzlet, amelynek a lényege ma is, hogy kér ember üzletet köt egymással. Bár szerintem jobb lenne több szabályozás, és piroslámpás házakba terelni azt az utcáról, de aki ezt fel meri említeni, rögtön megbélyegzik, hogy prostitúciópárti, stb., miközben nem veszik észre, hogy mennyi előnye lenne annak, ha nem az utcán lennének.

A pornó más kérdés. Lehetne korlátozni, bár nem tudom milyen eszközökkel, a mai technikai viszonyok között nehéz lenne megakadályozni az illegalitást. Még azt sem tudjuk ma elérni, hogy ne foglalkoztassanak ezen a területen fiatalkorúakat.

bandeirante
Olvasó
bandeirante

Szerintem a potenciális kvótanők és a potenciális prostituáltak halmazának metszete üres halmaz. Bár természetesen akár a prostitúció kategóriájába is sorolható az, ha egy nő a karrierjét vagy üzleti kapcsolatait az ágyban próbálja előmozdítani. Láttam példát mindkettőre.

Raon
Olvasó

A munkám okán ebben a kérdésben egy bizonyos szemszögből nézve kivételes helyzetben vagyok: tizenkét éve dolgozom az ügyviteli szférában, így sok kis és közép, és néhány nagyvállalat működésére is tökéletesen ráláttam, rálátok (több százas nagyságrendben). Akinek nincs efféle tapasztalata, az elképzelni nem tudja, hogy milyen dolgok mennek a színfalak mögött. A cikk minden szava szentigaz, sajnos.
Persze vannak kivételek, az ilyen női vezető akár még áldás is lehet. De nem ez a gyakoribb eset, ez van.

Balubacsi
Olvasó
Balubacsi

Clementnek egy bögre tea, hogy be tudja venni a gyógyszert, amit ma reggel nyilván elfelejtett:      \_/D

A cikkhez: ha már kvótázunk, akkor nem lehetne például ugyanilyen kvótát bevezetni az építőiparra is? Mert igencsak alulreprezentáltak a nők mondjuk a segédmunkások körében. Mennyivel jobban nézne ki egy építkezés, ha az árok mellett nem csak a megszokott Brazil gépsor állna, hanem 33% csurom izzadtság, munkavédelmi sityakos bige is lapáttal, láthatósági mellényben! Vagy ez már nem annyira tetszetős elképzelés, feminácik?!

Raon
Olvasó

Láthatósági tanga, bikini, mini, top nincs elég így is a városban?
De én semmi jónak nem vagyok az elrontója, az ötlet kétségkívül zseniális. Ha hazánk vezetné be elsőként, még turisztikai látványosságként is elő lehetne adni. :)

bandeirante
Olvasó
bandeirante

Az elmúlt 20 évben volt szerencsém egy sor női főnök alatt dolgozni. Többségük 40-55 év közötti volt. Mindegyik más volt a maga módján, de egyik sem volt valami nagy élmény. A fő probléma az volt, hogy látszattal, hülyeségekkel rengeteget foglalkoztak, az érdemi dolgokkal meg keveset.

hgyi
Szerkesztő

Nekem nem sok főnököm volt eddig. De köztük volt egy nő, aki zseniális, fantasztikus, nagyon profi, stb. :o) Vele szívesen dolgozom bármikor. Pedig kihajtja az ember belét is. Ő az a hadvezér, aki azt kiáltja a csatában: “Utánaaaam!” És ha valaki hasra esik, elkapja a kezét és felrántja, húzza magával. De az ilyen vezető ritka. Férfiak között is.

Deansdale
Admin

Volt már nekem is normális női főnököm, illetve HR menedzser a multinál ahol dolgoztam. Idősebb nő volt, nyugodtan lehetett hozzá fordulni, profi volt de emberséges. Aztán jött helyette egy ~15 évvel fiatalabb luvnya, akivel a távozásomkor volt alkalmam hosszabban kommunikálni… Még ilyen libát ilyen pozícióban :) Személyes sértésnek vette, amit a cégről mondtam, hisztirohamot kapott és lelépett a megbeszélésről. Besz*rás. Ha csak rajta múlik kirúgnak rendkívülivel, ezt ki is mondta, de azt, is hogy “sajnos” nem tehetik (mert a bíróságon úgyis nyernék). Ez aztán a profi HR menedzser…

Vasgerinc
Újságíró

Nyilvánvaló, hogy vannak nők, akik valóban odavalók, ők viszont kvóta nélkül is odajutnak. A mostanában történő elnőiesedés is már a feminizmus hatása, főleg az oktatás miatt, ezért egyre több ilyen nő kerül ilyen pozícióba, ezért a sok rossz tapasztalat.

Deansdale
Admin

Na igen, a két menedzsernő közül egyik sem kvótával került oda.

Vasgerinc
Újságíró

Nekem kettő volt, de mindkettőre nagyon ráillik ez az írás. Viszont még annyit hozzátennék, hogy a beosztottjaik közül a nőket képesek a leginkább gyötörni.

bandeirante
Olvasó
bandeirante

A legrémesebb női főnököm az egyik nagy, tőzsdén is jegyzett magyarországi cégnél volt. Mindenki tudta az illető hölgyről, hogy alkalmatlan a posztjára, és a lelke mélyén ő is tudta. De már több évtizedes múltja volt, mindenkit ismert és a kiválóan tudta mozgatni a kapcsolati hálóját. A terület meg amolyan back office volt, bevételt nem termelt, úgyhogy senkit nem izgatott különösebben. A legszebb az volt, hogy valahányszor nőt neveztek ki a cégnél valamilyen vezető pozícióba, főnök nénink mindig azon örömködött, hogy “végre egy kis háziasszonyi józan ész!”

hgyi
Szerkesztő

Nálunk a kvótát (egyelőre) csak szép csöndben hozzák be. Pl. amikor a nők előnyt élveznek azért, mert nők.
Ilyenbe akadtam bele a napokban:
A fiatal mezőgazdasági termelők indulásához a 2012. évben igényelhető támogatások részletes feltételeiről
Főlap: 1. számú melléklet: Támogatási kérelem 2012 – Főlap (D1000-03) 
A nők kedvezőbb elbírálás alatt állnak (több pontot kap egy nő ebben a pályázatban).

Vasgerinc
Újságíró

Én sok pályázatban részt vettem már és a foglalkoztatottságnál is előnyt jelent a női nem, úgy mint a cigányság, a rokkantság, az 55 év fölöttiség, szóval valami hátrányként akarják kezelni azt, ha valaki nő, pedig nem az.

bandeirante
Olvasó
bandeirante

Általánosságban azt tapasztaltam, hogy a női vezetők azokon a helyeken tudnak eredményesek lenni, ahol

1. fontosak a részletek, az apróságok

2. nincsen szükség különösebb kockázatvállalásra vagy kreativitásra

Elsősorban a számvitel és az EF ilyen, valószínűleg nem véletlen, hogy a legtöbb női vezetőt ezeken a területeken találjunk.

Balubacsi
Olvasó
Balubacsi

No akkor saját tapasztalat, ha már mindenki más megosztotta. Kettő női főnököm van, az egyik osztályvezető, a másik igazgató. Az osztályvezető 35 éves, férjezett de gyermektelen Emanci Manci, az igazgató 60 körüli, “régi rendszerben felnőtt” asszony. Szerintetek kivel lehet normálisan együtt dolgozni, és kit utál, köpköd mindenki az igazgatóságon? (“Mancira” már mindenki azt mondja a háta mögött, hogy “könyörgöm, takarodj már szülni”… Persze még “ráér”.)

Animebj
Olvasó
Animebj

Nincs szükség arra, hogy a férfi előnyös, míg a nő hátrányos vonásait aránytalanul felemlegessük, minden ember személyiségétől függ, hogy alkalmas vagy sem a rábízott feladatra és hogy mennyire érzi át az azzal járó felelősséget, az egész cikk lényege a diktatúrákra jellemző egyik vonás; a magánéletbe való kártékony belepofátlankodás. Remélem a kedves hölgyek is érzik, hogy nem a hímsoviniszták érzik magukat rosszul, amiért nemüket ki akarják túrni a zsíros helyekről, hanem hogy ezzel a illogikus és igazságtalan lépéssel pont a gyengébbik nemet teszik ki annak az előítéletnek, mely szerint ők képtelen maguktól elérni ilyen posztokat, azaz hülyék hozzá és kész. Kész katasztrófa, hogy egy olyan kontinentális szövetség, mint az EU, bedől ennek a bomlasztó nyugati feminizmusnak, miközben nehogy nem tud úgy semmiféle nagyhatalomként a világ színpadán jelen lenni, de saját maga is veszélyben van a válság veszedelmes utórezgései miatt, hónapról hónapra, ha nem hetente közeleg az egész szervezet létét fenyegető euróválság végjátéka, kilépések latolgatása és egyéb gazdasági-társadalmi bajok, és igen, pont de pont ekkor kellene törvénybe kötelezni mindenkit, hogy mindenhová nem a legalkalmasabb kerüljön, hanem egy akármilyen kvalitású nő.

/facepalm

Deansdale
Admin

“minden ember személyiségétől függ, hogy alkalmas vagy sem a rábízott feladatra”

Ez igaz is meg nem is. Nyilván ha egyéneket vizsgálunk akkor vannak egyéni képességeik – de mégis, férfiak és nők között mutatkoznak átlagbeli eltérések, vagyis a statisztika és a józan ész szerint is általában a nők nem olyan jó vezetők mint a férfiak. Nincs ebben semmi rosszindulat vagy szexizmus, ez egy egyszerű tény amit minden normális ember tud, akiből a polkorrekt hazudozás még nem ölte ki a józan paraszti észt.

Van erre egyébként egy érdekes gondolatmenetem is… Azt ugye tudjuk, hogy egy cég vagy embercsoport vezetéséhez tudni kell félretenni az érzelmeket. Ahogyan azt is tudjuk, hogy a nők sokszor azzal “dicsekednek”, hogy a nők sokkal közelebb állnak a saját érzelmi világukhoz, mint a férfiak – ami magyarra lefordítva annyit tesz, hogy jobban az érzelmeik rabjai. Többek között ebből ered, hogy jobban értik a gyermeki kommunikációt, emiatt jobb gyermekgondozók – de ugyanebből ered, hogy nem olyan jó főnökök.

Animebj
Olvasó
Animebj

Egyetértek az általánosításokban, a természetes evolúció által fajunkra kényszerített jellemzők nem azért alakultak ki és maradtak továbbra is fent, hogy a feministák kifordított értékítéletére nagy csapást mérjen, hanem mert ez volt a túléléshez legkézenfekvőbb kompromisszum; Elképzelhetjük, hogy mekkora eséllyel maradt volna fent az egész emberiség a jégkorszakkal, az éhínséggel és a ragadózókkal szemben, ha a nők lettek volna ugyanolyan rátermettek, agresszívak és áldozatkészek, mint a férfiak. Egyszerűen nem lett volna elég nő a fajfenntartáshoz, mert elmentek volna vadászni ők is, miközben magukra hagyták volna a gyerekeket, vagy talán eleve meg se szülik azokat.

Velük ellentétben nekünk férfiaknak nincsenek ilyen létfontosságú korlátaink, ezért kockáztatunk, harcolunk és válunk gyakrabban a bűnözés és a háborúk áldozataivá. Hogy ez utóbbi nem túl pozitív, az biztos, de el kell fogadni, mint ahogy a nőknek is bele kéne törődni, hogy amihez szó szerint genetikailag kevésbé alkalmasak, azt ne erőltessék. Mi se leszünk ugyanolyan jó ápolók vagy gondozók, hiszen jóval fejletlenebb az együttérzés és az érzelmek felismerésének hajlama, mint nekik.

 

Átlagember
Újságíró

Ezek a törvények akkor lennének korrektek, ha ugyanennyi férfi létszámot is előírnának. Tehát ha mininmum 30% nő kell valahova, akkor minimum 30% férfi is kelljen.

hgyi
Szerkesztő
RedThunder
Olvasó
RedThunder

Nemi diszkrimináció miatt perelte be az amerikai Belbiztonsági Minisztériumot egy férfi ügynök. Szerinte a belbiztonsági miniszter, Janet Napolitano, mellőzte őt egy nő miatt, akivel régóta fennálló kapcsolatban volt (akár mit is jelentsen ez). Továbbá belbiztonsági tárca egyfajta női klubbá alakult át, ahol megalázzák a nem nő alkalmazottakat.
Egy amerikai cikk az ügyről: http://www.nypost.com/p/news/national/homeland_homegirls_Se5i5dCvDQc84CE9rSpvBM

antagonisztikevics
Olvasó
antagonisztikevics

Apa! KEZ-DŐ-DIK!

Lucia
Olvasó
Lucia

 

Biztos van koztetek aki osmeri, az olasz ferfihang.

http://www.questionemaschile.org/forum/index.php

amugy en ugy tudom ezek a kvotak mar reg vannak, meg a noi vaallalatok bizonyos adot nem kell fizessenek meg elonyos finanszirozast kapnak. <oket ez nagyon bosszatja. Nekem mint nonek az a velemenyem hogy vagyok en olyan ugyes a magam szakteruleten hogy nincs szukseg ezekre a kivaltsagokra hogy kvota meg ilyesmi, szoval foloslegesek

don Fefinho
Újságíró

Így van. Akinek megvan valamihez a kellő tehetsége, alkalmassága és kitartása, az eddig is bejuthatott bármilyen helyre, kvóták nélkül. Van számtalan tanulmány ami a kvóták hatásaival foglalkozik, a norvégoknál pl. gombnyomásra leromlott minden gazdasági mutató amikor élesben bevezették, ugyanis romlott a vállalatok hatékonysága, a munkaerő teljesítménye.

Deansdale
Admin

El tudom képzelni, hogy az előléptetésért évek óta gürcölő férfiak közül hányan mondták azt, hogy “b*sszátok meg”, amikor egy törvény miatt a semmiből beelőzte őket egy nő.

don Fefinho
Újságíró

Margitka vagyok, 25 éves felsővezető. Manapság mindenki zsíros állásra vágyik, ám ezért sokáig keményen meg kellett dolgozni: többezer előléptetésbe fektetett munkaóra, a cég oltárán feláldozott kreativitás és szabadidő, és az ezzel járó munkahelyi stressz.
Ám mióta bevezették a női kvótát, mindez már csak a férfiakra vonatkozik; ebből is látszik a pasik alsóbbrendűsége, mert amit a pasik éjjel-nappal gürcölve tudnak csak elérni, azt mi lányok körömlakkozás közben kirázzuk a kisujjunkból.

Le a férfiuralommal! Legyél te is feminista!

Deansdale
Admin

:D