Gender kvóta a Deutsche Telekomnál

A New York Times 2011. október 2-ai cikkének a címe: A Deutsche Telekom nem tudja teljesíteni a gender kvótát.

René Obermann, az óriáscég férfi vezetőjének elgurult a gyógyszere, és 2010 márciusában, a tavaszi vitaminhiány által lecsökkent agytevékenységével kitalálta, hogy a Deutsche Telekom vezetőségének 2015-re 30%-a nő legyen.

A célkitűzést ezidáig nem sikerült teljesíteni, mindössze annyit értek el, hogy 12.5%-ról 13%-ra „javult” a helyzet. A 8 tagú igazgatótanácsba azóta két nőt hívott be. Ez is rengeteg vitát és belső viszályt hívott életre, a távközlési vállalat hírnevét tette kockára.

A cikk szerzője megemlíti, hogy a terv társadalmi közfelháborodást váltott ki. Meglepő, hogy a gyenge nők támogatását nem támogatja a társadalom, hiszen mi ebben a rossz.

A cég esélyegyenlőségi megbízottja, Mechtilde Maier ezt az arányt rémálomnak nevezi. A férfiakat hibáztatja azért, hogy férfiak a gyerekes anyák feladatának elsősorban a gyereknevelést erőltetik a karrier rovására. Miközben ő maga külön programot indított a női vezetők részmunkaidős foglalkoztatásának elősegítésére. Tehát önellentmondásba keveredik, a patriarchátus elleni gyűlölködés közben nem veszi észre, hogy ő maga is patriarchátus családbarát elveit követi. Megint az a logika jön elő, hogy mindenért hibáztassuk a férfiakat, még azért is, amit a feministák csinálnak.

Azt nem árulta el, hogy eddig mennyi topmenedzsernőt sikerült meggyőzni róla, hogy dolgozzon részmunkaidőben. Valószínűleg egyet sem! Hát nem nevetséges és szánalmas, hogy a gender ideológusok jönnek a világmegváltó terveikkel, egyszer azt találják ki, hogy a nők dolgozzanak többet, mert az lesz jó nekik, aztán dolgozzanak kevesebbet, mert meggondolták magukat, inkább az lesz a jobb. Valahogy a menedzsernők nem akarják azt a hatalmas jót, amit a gender tisztségviselő le akar nyomni a torkukon. A feminista őszinteségnek kiváló példája, hogy a számukra kellemetlen adatokat egyszerűen elhallgatják.

Amikor a cég egyik férfivezetője kérte, hogy heti négy napot dolgozhasson a gyerekei érdekében, a vezetője ezen megdöbbent. Érdekes! Tehát ha a nő kéri ugyanezt, akkor semmi akadálya, sőt még „anyaságra erőltetést” sejtenek a háttérben a feministák. Férfi hogy merészel kizárólag nőket megillető jogokat követelni?

Az egyébként kissé unalmas cikk írója, Nicola Clark azon kesereg, hogy a női vezetők aránya a német gazdaságban mindössze 2%. Büszkén írja azonban, hogy a Telekom új alkalmazottainak 53%-a nő. Ez aztán az egyenlőség női logika szerint, 53%! Az én disznó patriarchális férfi logikám azt mondaná, hogy 50%-50% az egyenlő. A cikk szerzőjének fel sem tűnik, hogy átcsúsztunk a ló túloldalára, őt nem zavarja, hogy most ugyanúgy egyenlőtlenség van, csak épp a férfiak rovására.

A cél természetesen az, hogy nemcsak a vezetőséget, hanem a teljes céget genderesítsék. Valószínű, hogy addig nem állnak meg, ameddig csak egy férfi szerelő is dolgozik majd a cégnél, az esélyegyenlőségi megbízott patriarchátust kiáltva őt is lecseréli majd nőre, nehogy az a disznó elkezdje zaklatni a nőket.

A cég vezetője, René Obermann képességeit jól mutatja, hogy a céget később soha nem látott vesztegetési és adatlopási botrányba keverte.